2008/2. XX. évfolyam 2. szám AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

Átírás

1 2008/2 XX. évfolyam 2. szám AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2 2 2008/2 Tanácskozások Gyõrffy Béla, Intézetünk egykori igazgatójának 80. születésnapja alkalmából január 14-én, immáron 6. alkalommal rendeztünk Tudományos Emlékülést Láng István akadémikus elnökletével. Király Zoltán akadémikus Gyõrffy Béla a kutató, a kultúrember és a jóbarát címmel nagyon élményszerûen elevenítette fel elsõ személyes találkozásuktól a kereken 50 évig tartó kollegális és baráti kapcsolatok számos epizódját, méltatva helytállását az embert próbáló években, lényeglátását a tudományos, kompromisszum készségét az úgymond kényes kérdésekben. Horn Péter akadémikus Új kihívások elõtt a világ mezõgazdasága, különös tekintettel az állattenyésztésre címû nagy ívû, igen sok új megközelítést tartalmazó, és az emberiség számára szó szerint a mindennapi betevõ falat létét vagy nem létét bemutató elõadását osztatlan elismeréssel fogadta a több mint 250 fõs hallgatóság. Tizennegyedik alkalommal rendezte meg az MTA Agrártudományok Osztályának Növénynemesítési Bizottsága, a Magyar Növénynemesítõk Egyesülete, a MAE Genetikai Szakosztálya a Növénynemesítési Tudományos Napokat. Az MTA Székházban március 12-én tartott rendezvény plenáris ülésén Horn Péter és Dudits Dénes akadémikusok, és Apostol János tartottak elõadást, illetve dr. Marton L. Csaba a évi Fleischmann-díjasokat AMagyar Innovációs Szövetség által 16. alkalommal kiírt pályázat lezárásaként az Országház Fõrend-házi termében március 28-án került sor a évi Innovációs Díjak átadására. Dr. Szabó Gábor, a Magyar Innovációs Szövetség elnökének megnyitója után dr. Závodszky Péter, a Magyar Innovációs Alapítvány elnöke köszöntötte a jelenlévõket. Beszédében hangsúlyozta: Miért van szükség egy ilyen díjra, és miért az Országházban, a köztársaság elnökének jelenlétében történik az átadása? Azért, mert az innovatív gondolkodás és cselekvés a társadalom egyik legfontosabb hajtóereje. Innováció és technikai megújulás nélkül nincs gazdasági felemelkedés és gazdasági felemelkedés nélkül nincs esély az emberhez méltó életkörülmények megteremtésére. A külsõség pedig a díj és az ügy országos jelentõségét hangsúlyozza. Kiemelt dicséretben részesült 11 pályázat, melyek okleveleit dr. Pakucs János tiszteletbeli elnök, és Egyed Géza szakállamtitkár adta át. A Technológiai-, a Szabadalmi-, az Agrár-, a Környezetvédelmi-, valamint az Ipari Innovációs Díjak kiosztását követõen került sor az Innovációs Nagydíj ünnepélyes átadására. A Szövetség legrangosabb elismerését az idei évben az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, valamint az érdekeltségükkel létrehozott spin-off vállalkozás, a Pro Planta 3M Mezõgazdasági Szaktanácsadó Bt. nyerte el, az általuk kifejlesztett MTA TAKI-MTA MGKI költség- és környezetkímélõ trágyázási szaktanácsadási rendszer és szoftver címû pályázattal. A Nagydíjat dr. Sólyom László köztársasági elnök adta át dr. Bedõ Zoltán igazgatónak, dr. Németh Tamás igazgatónak és dr. Csathó Péter ügyvezetõnek. A laudációban elhangzott, hogy a hazai, publikált tartamkísérletek eredményeinek és 40 év kutatási munkájának szintézisével nyert adatbázisra alapozva, az MTA kutatóintézeteiben Eseménynaptár Innovációs Nagydíj 2007 méltatta. Délelõtt és délután három-három szekcióban összesen 33 elõadás hangzott el. A résztvevõk három szekcióban 90 poszteren számoltak be a legújabb kutatási eredményeikrõl. Intézetünk kollektívájából 26 kutató 5 elõadást tartott, illetve 10 posztert állított ki. Hetedik alkalommal rendezték meg az Alpok-Adria Tudományos Tanácskozást április 28 május 1. között a szlovákiai Stara Lesná-n. Intézetünkbõl búza rezisztencia nemesítési, kukoricanemesítési, agrotechnikai és biometriai témakörökben 7 kutató tartott elõadást, illetve mutatta be eredményeit poszteren a közel 200 fõs szakmai közönségnek. Kitüntetés Az Intézményközi Tankönyvkiadási Szakértõi Bizottság által a kiváló agrár szakkönyv és kiemelkedõ színvonalú tankönyv készítésének elismerésére alapított Nívódíjat február 14-én adták át a Mezõgazdasági Könyvhónap eseményei sorában. Ebben az elismerésben részesült a dr. Birkás Márta által szerkesztett és írt Földmûvelés és földhasználat címû tankönyv, melynek Tápanyag-gazdálkodás, növénytáplálás fejezetét a Növénytermesztési Osztály fõmunkatársa, dr. Árendás Tamás írta és gondozta tõl kezdõdõen egy olyan új szemléletû rendszert fejlesztettek ki, amelynek jelenlegi változata 48 szántóföldi növényre tud ajánlást adni. Elkészült a rendszer korszerû, felhasználóbarát kezelõfelületû szoftvere, amelynek segítségével a Nitrogénmûvek Zrt. és a megyei agrárkamarák regisztrált szaktanácsadói ben több ezer gazdálkodó részére készítettek ajánlást a szolgáltatást igénylõknek. A szaktanácsolt területek nagysága 2006-hoz viszonyítva 30%-kal emelkedett, ami a becslések szerint hozzávetõlegesen ugyanekkora piaci részesedés növekedést is jelentett. A korábban általánosan elterjedt hazai rendszer ajánlott dózisainak 60%-át tekintve viszonyítási alapnak, a harmonikusabb N:P:K arányok alkalmazásával az új rendszert használók megtakarítása, okszerû mûtrágyázásra átcsoportosítható ráfordítása 2007-ben meghaladta az 1,3 Mrd Ft-ot, miközben az ésszerûbb nitrogén- és foszfor-adagokkal csökkent a felszín alatti vizek nitrogén- és felszíni vizek foszforszennyezésének potenciális veszélye.

3 2008/2 Újra lendületben a Pannon búza program Magyarország gabonatermése kedvezõ évjáratban a 16 millió tonnát is meghaladhatja, melynek 30-35%-át az õszi búza teszi ki. Ez a mennyiség 4-6 millió tonna/év két-háromszorosa a hazai malmi szükségletnek, ezért jelentõs mennyiségû búza használható fel más célra minden évben. A hazai igényeket meghaladó élelmiszertermelés nem új keletû dolog számunkra, a Kárpát-medence évszázadok óta Európa egyik kenyérkosara. A többlet gabona a múltban elsõsorban bõrben és lábon került külföldre, a Monarchia országaiba, vagy távolabbra, mivel a kor logisztikai infrastruktúrája nem tette lehetõvé nagy tömegû áru szállítását, majd a hús- és gabona-export párhuzamosan folyt egészen a közelmúltig. A rendszerváltást követõen a magyar búza elvesztette védett piacait, és nem kerülhette el a vevõk általi megmérettetést. Két évtizedre visszatekintve el kell ismerni, hogy a termelõi kör elsõ reakciója nagyon gyors és igen pozitív volt: egyik évrõl a másikra megszüntették a leggyengébb minõségû, agronómiailag egyébként nagyon elõnyös fajták termesztését. E fajtaváltásnak estek áldozatul annak idején a puhaszemû búzák, köztük pl. a bõtermõ és rezisztens Martonvásári 17, az Mv 18, Mv 24, Mv is. E pozitívnak tekinthetõ fordulat mellett azonban a negatív tendenciák domináltak a hazai búzatermesztésben. Ma már nyilvánvalóak azok az objektív okok, amelyek az átlagos termesztési színvonal zuhanásához vezettek. Nem kellett sokáig várni a termésátlagok csökkenésére, a termésszint, és még inkább a minõség kiszámíthatatlan ingadozására. A szinte megszûnõ tápanyaggazdálkodás minõséget rontó hatását az idõközben elterjedt nagy sikértartalmú búzák valamelyest tompították, és biztosították a megfelelõ alapanyagot a kenyérgyártáshoz. A mezõgazdaság konszolidációja a támogatások növekedésével párhuzamosan nyomon követhetõ, és az utóbbi idõben a piaci hatások is többször kedvezõbbek a növénytermesztõk számára, mint korábban. A minõségorientált búzanemesítés, a növekvõ mûtrágya felhasználás, a jobb gépesítettség, a tároló kapacitás növekedése, a folyamatos szemléletváltás, és még számos más hatás teremtette meg napjainkra ismét a kiváló minõségû búza elõállításának lehetõségét ha nem is mindenütt, de az élenjáró gazdáknál mindenképpen. Magyarországon a búzatermesztés színvonala és eredményessége olyan sokszínû, mint a mozaik. Ugyanez vonatkozik a megtermelt minõségre is, és ez a változatosság nem gyönyörködtet, hanem nagy gazdasági károkat okoz. A kis túlzással táblánként más-más minõségû búza alkalmatlan arra, hogy nagyobb, homogén minõségû tételeket alakítsunk ki a vevõk igényeinek megfelelõen. A piac nem azért árazza le a magyar búzát, mert annak többsége nem jó minõségû, hanem azért, mert a különbözõ idõpontokban szállított búza minõsége nem azonos, és elõre nem kiszámítható. A fontos búzaexportáló országok USA, Kanada, Argentína, Ausztrália mindegyikében találkozhatunk olyan szervezettel vagy szervezõdéssel, amely az áruelõállítás és a piacra jutás koordinálásával segíti a mindenütt fragmentálódott termelõi közösséget a fenti cél, a homogén export árualap elõállításában. A jól szervezett búzavertikum magába foglalja a nemesítést és fajta-kiválasztást, a szakszerû termesztést, a szigorú átvételi rendszert, a gondos tárolást és a jó marketinget. A külföldi tapasztalatok alapján a spontán ingadozó minõségû és a szervezett ellenõrzött minõségû búza értékesítési ára USD/t különbséget mutat, ez az az összeg, amit jelentõs befektetés nélkül, ésszerû szervezéssel meg kellene nyerni. Évi 1-2 millió tonna export esetén ez nem kevés pénz, ilyen többletbevételrõl a gazdag sosem mond le, csak a szegény. A gabonavertikum szereplõi 2003 óta több hullámban folytattak megbeszéléseket egy minõségbúza termelési rendszer kialakítása érdekében. A tanácskozásokon részt vettek a vertikum meghatározó szereplõi, több esetben a mezõgazdasági politikai irányítói, sõt, idõnként még a szomszédos országok szakértõi is. Ezek a kezdeményezések számos igen értékes megállapítás megfogalmazásához vezettek, de konkrét lépés soha nem történt a kitûzött cél elérése érdekében. Új kutatási program A Pannon búza program 2005-ben kapott új lendületet, amikor kutatóintézetek, egyetemek és integrátor szervezetek (MTA MGKI, BME BÉT, GK Kht., MTA SZBK, KITE Zrt., IKR Zrt.) közös GAK (Gazdaságorientált Ágazati Kutatások) pályázatot* nyertek. A Pannon búza programnak nevezett, exportorientált K+F rendszer egy komplex, regionális jellegû, speciális minõségkutatási-fejlesztési, szaktanácsadási program, melynek célja, hogy a világ gabonaiparában alkalmazott legfontosabb minõségi rendszerekre, valamint a magyar búza minõségi tulajdonságaira alapozva fejlõdjön a magyar gabonavertikum nemzetközi versenyképessége. A kutatási konzorcium tagjai munkájuk során folyamatosan konzultáltak a búzatermesztõkkel (Gabonatermesztõk Országos Szövetsége) és a búza felhasználóival (Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és -Kereskedõk Szövetsége), és figyelembe vették a Vetõmag Szövetség és Terméktanács kalászos gabona szakértõinek véleményét is. A kutatási pályázat eredményeirõl tartott tanácskozásnak a Magyar Tudományos Akadémia adott helyet november 14-én, a Pannon minõségû búza nemesítése és termesztése címû könyv pedig májusában jelent meg az Agroinform Kiadó gondozásában. Az eredmények és következtetések részletes ismertetése meghaladja e tájékoztató kereteit, néhány fontos megállapításra azonban itt is ki kell térnünk. A kiváló minõség elõállítására képes országok búzaminõsítõ rendszereinek összehasonlításával megállapítottuk, hogy minõsítõ rendszerünket a magyar búzaminõség nemzetközi elfogadhatóságának javítása érdekében leginkább a kanadai minõsítési rendszer paramétereinek felhasználásával célszerû átalakítani, a hazai viszonyok között reális értékek figyelembevételével. A nemzetközi minõsítõ rendszerek, a minõségi export követelmények, a magyar búzafajták technológiai minõsége, valamint a termesztési feltételek alapján elkészült egy prémium és egy jó minõséget reprezentáló standard Pannon búza minõségi kritériumrendszer. Ez a rendszer alapja lehet a Pannon búza védjegy kialakításának (1. táblázat). Az új technológiai, gabonakémiai, molekuláris és hagyományos nemesítési módszerek alkalmazásával behatóan jellemezhetõ a hazai ökológiai feltételek 3

4 4 2008/2 1. táblázat Búza szabványok és a tervezett Pannon védjegy kategóriáinak minõségi kritériumai MSZ 6383: /2000/EK Pannon védjegy Minõségi kritériumok Javító Malmi I. Malmi II. Malmi III. EURO búza Prémium Standard kategória kategória Hektoliter tömeg (kg/hl) Szemkeménység HI, min. (%) Búza nyersfehérje tartalom, min. (%) 14,0 12,5 Búza nyersfehérje tartalom szárazanyagra, min. (%) 16,0 14,5 Nedvességtartalom, max. (%) 14,5 14,5 14,5 14,5 14,5 13,5 13,5 Esésszám, min. (sec) Beltartalom Hamutartalom (%) 0,5 0,5 Liszt nyersfehérje tartalom, min. (%) 12,5 12,5 12,0 11,5 10,5 13,0 11,5 Liszt nedves sikér mennyisége, min. (m/m, %) ,0 30,0 Nedves sikér terülése (mm/h) Szedimentációs érték Zeleny szerint (ml) Sütõipari értékcsoport (értékszám), min. A (>69.9) B1 ( ) B2 ( ) Farinográf vízfelvétel 14%-ra, min. (%) Farinográf tészta kialakulási idõ, max. (perc) 4,0 6,0 Farinográf stabilitás, min. (perc) 10,0 6,0 Alveográf W, min. (10 4 joules) Alveográf P/L, max. 1,0 1,5 Extenzográf energia 135 percnél, min. (cm 2 ) között termeszthetõ, kemény endospermium szerkezetû, nagy fehérjetartalmú és kiváló reológiai minõségû búza. Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a martonvásári nemesítésû búzafajták közül legnagyobb valószínûséggel az Mv Suba, Mv Mazurka, Mv Ködmön, Mv Palotás és az új minõsítésû Mv Kolo fajták alkalmasak megfelelõ termesztéstechnológiai, környezeti és évjárati feltételek mellett a Pannon prémium minõségi kritériumrendszer teljesítésére. A minõségi paraméterek stabilitását jelentõsen meghatározza az évjárat, amit közvetlenül nem lehet befolyásolni. A stabil minõségre jelentõs hatása van a fajtakiválasztás mellett a minõség-stabilizáló termesztés-technológiának, valamint a fémzárolt vetõmag alkalmazásának. E három feltétel elengedhetetlen a nagy tömegû egységes árualap kialakításához, a nyomon követhetõség biztosításához. Javaslat készült a vetési-, tápanyagellátási- és növényvédelmi technológiára, valamint meghatározták a minõségre negatívan ható tényezõket, melyek elkerülésével nagyobb minõségstabilitás érhetõ el. A Pannon búza átvételi rendszerének egységesítése és korszerûsítése érdekében a minõség gyors meghatározásának széleskörûen elterjedt technikája a közeli infravörös spektroszkópiai (reflexiós = NIR és transzmissziós = NIT) módszerek alkalmazása javasolt. Hazai és nemzetközi adatbázis felhasználásával készített kalibrációs módszerekkel szemes és liszt formában levõ mintákból a tulajdonságok egy része megfelelõ biztonsággal, más paraméterek tájékoztató jelleggel meghatározhatók. Ezen kalibrációs összefüggések megfelelõen robusztusak és a készülékek közötti átvitelre, hálózat kialakítására is alkalmasak. A kutatási eredmények és az azokból együtt levont következtetések jó alapot szolgáltatnak a magyar minõségbúza termelés és piacra vitel megújításához. A búza vertikum résztvevõit tömörítõ szakmai szervezetek elvben egyetértenek a követendõ lépések céljával és irányával. A Gabonatermesztõk Országos Szövetsége, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és -Kereskedõk Szövetsége, valamint Vetõmag Szövetség és Terméktanács hatékony együttmûködésével folyamatban van a rég várt minõségbúza védjegy bejegyeztetése, és azon intézkedések megtétele, amelyek nélkülözhetetlenek a homogén, megbízható minõség biztosításához, a magyar búza hajdan volt hírnevének visszaszerzéséhez. A Pannon búza termelési program várhatóan fokozatosan fog elterjedni hazánkban. Az elsõ év(ek)ben az élenjáró búzatermelõ gazdaságok csatlakozására számítunk, és az õ tapasztalataik jelenthetnek majd referenciát a többiek számára a minõségbúza termelõ terület növeléséhez. A Pannon prémium és Pannon standard tanúsító védjegy pénzben is kifejezhetõ hatása akkor várható, ha az ilyen garantált minõségû áru mennyisége már számottevõ lesz, és megfelelõ marketing, de még inkább a vevõk saját tapasztalata megteremti az ezzel fémjelzett magyar búza hitelét, és visszaálltja e kiváló magyar áru nemzetközi hírnevét. Úgy tûnik, hogy jelentõs elõkészítõ munka után a kulcsfontosságú elhatározások megszülettek, és most a kevésbé látványos, de nehezebb szervezés és végrehajtás következik. Jó lenne, ha ennek során a nemesítõ termelõ kereskedõ és felvásárló közösség bebizonyítaná, hogy képes kitartóan egy célért közösen tevékenykedni, és tõkét is befektetni a jövõbeli megtérülés érdekében és reményében. Láng László Rakszegi Mariann Bedõ Zoltán *A Pannonbúza kutatásokat az OMFB számú pályázata támogatta.

5 2008/2 A martonvásári búza fajtaajánlat a pannonbúza korszakban Amartonvásári búza fajtaszortiment állandó változásának mértékét akkor tudjuk igazán felbecsülni, ha nem két egymást követõ év, hanem kicsit távolabbi idõszakok fajtaajánlatát hasonlítjuk össze. Az elmúlt öt év alatt a vezetõ martonvásári fajták mintegy fele kicserélõdött, azaz csökkent vetésterülete, vagy teljesen kiszorult a termesztésbõl, ugyanakkor helyüket sikeresen vették át az új fajták. Ez egy természetes és egészséges folyamat, amely során a fajtaöszszetétel folyamatosan követi a felhasználói igények változását és figyelembe veszi a termesztési tapasztalatokat. A külsõ környezet változása a fajták számán és típusán kívül azt is meghatározza, hogy az egyidejûleg nagy területen termesztésben lévõ martonvásári fajtát miként csoportosítjuk. Ennek nyomon követésére elég a fajtaismertetõ kiadványokat fellapozni. A kilencvenes évek elején a fõ csoportosítási szempont a fajták tenyészideje volt, ami önmagában is jelzi, hogy a fajtaválasztás és fajtaajánlat fõ szempontja az agronómiai érték, a termesztési tulajdonságok összessége volt. E csoportosítás finomításaként 1997-tõl próbálkozás történt a termesztési ajánlat pontosítására, amikor nagyrészt a fajták kora és alkalmazkodóképessége alapján széleskörûen, vagy egyes körzetekben ajánlott fajtákat határoztunk meg. A minõség felértékelõdése a kitûnõvagy speciális minõségû fajták számának növekedéséhez vezetett. A martonvásári szortimentben 1998 õszén a kiszorulóban lévõ MvM mellett már érzékelhetõ vetõmag forgalommal rendelkezett az Mv Emma és az Mv Magdaléna, olyannyira, hogy a Magdaléna a következõ õsszel már a legnagyobb forgalmú martonvásári búzává vált, kiszorítva a Fatima 2-t addigi vezetõ pozíciójából. Ekkor, 1998-ban kezdõdött az Mv fajták csoportosítása nagy sikértartalmú-, keményszemû malmi-, és puhaszemû búzák kategóriájába. A továbbra is szerény országos mûtrágya felhasználás miatt a nagy sikértartalmú búzák száma és vetésterülete egyaránt dinamikusan növekedett az elmúlt évtizedben mintegy tucatnyi ilyen martonvásári búza született. Az új fajták nemesítésekor a fehérjetartalom elért szintjének megtartása mellett több esetben sikerült egy vagy több sikér minõséget mutató paramétert is javítani, így 2006-tól lehetõvé vált egy újabb osztályozás, az extra minõségû fajták csoportjának kialakítása. A Pannon búza program reményeink szerint tovább fokozza a minõséggel szembeni elvárásokat, szigorúbb, de objektívebben definiált követelményeket támaszt a fajtákkal szemben. Az exportpiacok igényei alapján kialakított minõsítési kritériumokat követve ettõl az évtõl kezdve a martonvásári búzafajták még differenciáltabb ajánlását kezdjük meg. A módosított csoportosítás a hazai termesztõk és felhasználók igényeit súlyának megfelelõen próbálja figyelembe venni, mert ez az a felhasználói kör, melynek kiszolgálását a martonvásári kutatók elsõdleges kötelességüknek tekintik. A hazai ajánlatban továbbra is használjuk azokat a csak Magyarországon ismert minõségi mutatókat sikérterülés, farinográfos minõségi csoport amelyek mindannyiunk számára sokat 5 mondanak a búza felhasználhatóságáról, de a belföldi piacon jelentõséggel nem bíró pl. alveográf paramétereket is figyelembe véve kimondottan az export célra elõnyösebb Pannon minõségi kategóriák szerint is teszünk ajánlatot. Külön kezeljük azokat a fajtákat, amelyek termesztését kiemelkedõ produktivitásuk miatt javasoljuk. Összességében úgy gondoljuk, hogy a módosított csoportosítás szigorítást jelent, különösen a pannon búzáknál, ahol az elvtelen kompromiszszumok már a termelés kezdetén, a Martonvásári õszi búza fajtaajánlat õsz Pannon prémium Pannon standard Nagy sikértartalmú Bõtermõ búzafajták csoportja Mv Suba Mv Toborzó Mv Csárdás Mv Marsall Mv Ködmön Mv Emese Mv Verbunkos Mv Hombár Mv Kolo Mv Magvas Mv Süveges Mv Regiment Mv Palotás Mv Lucia Mv Béres Mv Mazurka Mv Laura Mv Magdaléna Mv Walzer Mv Vekni

6 6 2008/2 fajtaválasztásnál is elkerülendõk. A Pannon prémium csoportba azok az átlagosnál nagyobb sikér- és fehérjetartalmú búzafajták tartoznak, amelyeknek megfelelõ termesztéstechnológia esetén minden belföldön vagy külföldön fontos minõségi paramétere kimagasló értéket mutat. Fontos tudatosítani, hogy az ide be nem sorolt fajták között is számos kitûnõ minõségû búza van, és többen egyetlen paraméter, fõként az alveográfos W és P/L értékek miatt nem juthattak be az elit klubba. A Pannon prémium elõállításra általunk javasolt fajták közül az Mv Palotás, Mv Suba, Mv Ködmön és Mv Mazurka kitûnõ adatai legalább öt évre visszamenõleg igazolhatók. A 2006-ban állami elismerést kapott Mv Kolo karrierje még rövidebb, de kísérleti és elsõ nagyüzemi adatai egyaránt a besorolás megalapozottságát mutatják. Ebben a kategóriában várjuk 2008-ban az Mv Toldi állami elismerését is. A Pannon standard csoportba tartozó fajták közös jellemzõje, hogy kitûnõ technológiai minõséggel és átlagos fehérjetartalommal rendelkeznek % sikértartalom mellett képesek akár A1 farinográf minõség elérésére is, de az A2 minõségre tudatos minõségbúza termelés esetén szinte évjárattól függetlenül képesnek kell lenniük. Minõségük alig marad el a prémium fajtákétól, ha nem javító lisztre, hanem csak kitûnõ alapanyagra van szükség, e fajtákat érdemes termeszteni. Ebbe a csoportba javasoljuk besorolni az Mv Toborzót, amely extra koraiságával jelenleg mással nem pótolható agronómiai típust képvisel, a magyar szabvány szerinti minõsége alapján pedig a javító búzák kategóriájába is tartozhatna. Az Mv Emese és Mv Magvas széles körben elfogadott fajtának számít, közismert az Mv Emese kissé magasabb sikértartalma és az Mv Magvas fantasztikus minõségstabilitása nedves körülmények között is. Nem kiemelkedõ sikérmennyiség mellett kitûnõ sikérminõséggel rendelkezik a két újonnan minõsített fajta, az Mv Laura és az Mv Lucia, melyek besorolását a Pannon standard csoportba javasoljuk. A nagy sikértartalmú fajtákat termelik a vetésterület igen nagy hányadán meghatározó fontosságú fajta az Mv Magdaléna, az Mv Csárdás és az Mv Verbunkos. Ezek, és a hasonló minõségû Mv Béres, Mv Süveges, Mv Walzer és Mv Vekni üzemi feltételek között jellemzõen B1 farinográfos minõség elérésére képesek, ezzel optimális alapanyagul szolgálnak a hagyományos kelesztett kenyerek elõállításához. Jó lisztkihozataluk miatt gazdaságosan õrölhetõk, az átlagosnál 3-5%-kal nagyobb vízfelvevõ képességû lisztjük miatt ízletes és tartós kenyér készíthetõ termésükbõl. Minõségtudatos termesztéssel jó alapanyagot biztosítanak a száraztészta gyártáshoz is. Fajtáink egymáshoz viszonyított termõképességét folyamatosan 8-12 környezetben vizsgáljuk, így számos adatunk van a produktivitásra vonatkozóan is. Közismert az a biológiai törvényszerûségeken alapuló összefüggés, hogy a kis fehérjetartalmú búzák a nagy termés elérésére alkalmas környezetben produktívabbnak bizonyulnak, mint a minõségbúzák. Nem optimális környezeti feltételek között ilyen az évek és a termõhelyek többsége ez a negatív összefüggés alig látszik. Kísérleteink adatai alapján fajtáink többsége hasonló termõképességgel rendelkezik, a közöttük lévõ különbség hibahatár körüli, 3-5%. Ilyen kis különbség esetén nem következetes a fajták sorrendje, hol az egyik, hol a másik képes kicsit nagyobb termés elérésére. A martonvásári búzák között három olyan fajta van Mv Marsall, Mv Regiment, Mv Hombár, amelyek statisztikailag is megbízhatóan, markánsan nagyobb termés elérésére képesek, mint a többi. E búzák alkotják a bõtermõ fajták csoportját. Termõképességük több mint 10%-kal nagyobb az átlagosnál, azaz 7 tonnás termésszinten a hektáronkénti egy tonna terméstöbbletet is elérhetik. Termesztésüket azok számára javasoljuk, akik elsõsorban a mennyiségre törekednek, bár meg kell jegyezni, hogy a keményszemû Mv Marsall üzemi feltételek között, nagy területen 8 t/ha termés mellett is több évben képes volt B1 minõségû termést adni. A fentiekbõl látszik, hogy a martonvásári fajtaajánlat minõségorientált, felhasználó-centrikus. A fajták hatalmas változatosságot mutatnak tenyészidõben, rezisztenciában, és sok más tulajdonságban, miközben mindegyik legalább megbízható fagyállósággal és állóképességgel, valamint jó szántóföldi betegség ellenállósággal rendelkezik. A termelési célnak megfelelõ fajtacsoport kiválasztása után így a végsõ fajtaválasztás az agronómiai tulajdonságok és a helyi termesztési körülmények figyelembevételével optimalizálható. Láng László Bedõ Zoltán

7 2008/2 Újra van tar kalászú martonvásári búza (Röviden két új búzafajtáról) Agronómiai tulajdonságok Mv Laura Mv Lucia (MGSZH adatok, ) Termés % 102,2 101,2 Kalásztípus tar szálkás Tenyészidõ korai középkorai Lisztharmat ellenállóság kitûnõ jó Levélrozsda ellenállóság kitûnõ kitûnõ Szárrozsda ellenállóság jó jó Sárga levélfoltosság jó jó Fagyállóság (fitotron, túlélési %) Állóképesség jó jó Minõség tulajdonságok Martonvásári adatok, 6 év átlaga Nedvessikér mennyiség % 29,6 29,3 Farinográf értékszám 85,6 83,2 Sütõipari minõségi csoport A1 A2 Farinográf stabilitás (ICC szerint,perc) 15,5 16,9 Alveográfos W érték Zeleny index 46,1 52 Esésszám Az alábbiakban röviden két új, 2007 õszén elismert Mv búzafajtát ismertetünk: Az Mv Laura (Mv 11-04) tar kalászú, korai érésû új búzafajta versenyképes termõképességgel és jó stressz-ellenállósággal rendelkezik. A fajta a BR918/Ukrainka/ /Dropia/Ukrainka keresztezésbõl származik. Kitûnõen szerepelt a fitotroni fagyállósági tesztekben, megfelelõ állóképességet mutatott, és a fontosabb gomba betegségekkel szemben kitûnõ-jó ellenállósággal rendelkezik. Kitûnõ sikérminõségû fajta. Nedves sikér tartalma 26-32% között ingadozik, farinográfos minõsége többnyire A1. HMW tartalék fehérje öszszetétele 1, 7*+8, 5+10, LMW összetétele c, b, c, nem hordozza az 1B/1R transzlokációt. Az Mv Lucia (Mv 15-04) bõtermõ, jó minõségû, igen széles alkalmazkodó képességgel rendelkezõ fajta. Szerepel Fajtaelismerés Kanadában a regisztrációs kísérletekben, Csehországban és Németországban elõkísérletben, további hét államban pedig kipróbálás alatt áll. Szálkás kalászú, középkorai érésû fajta. Betegségekkel szemben ellenállósága jó, levélrozsdával szemben rezisztens. Átlagos sikértartalmú (28-32%), jellemzõen A2 farinográf értékû fajta. HMW tartalék fehérje összetétele 2*, 7*+9, 5+10, LMW összetétele d, b, b, nem hordozza az 1B/1R transzlokációt. Mindkét új fajtát a Pannon standard minõségi kategóriába javasoljuk besorolni végén állami elismerésben részesült Romániában az Mv Toborzó õszi búza. A martonvásári búzafajták termesztése az ország északnyugati részében már korábban megkezdõdött, és az elmúlt szezonban tovább folytatódott térhódításuk õszén üzemi próbatermesztésük már kiterjedt Románia legdélebbi megyéire is. Az igen korai érésû Mv Toborzó különösen itt, a száraz meleg vidékeken járulhat hozzá a martonvásári fajták piaci részarányának növeléséhez. Láng László Bedõ Zoltán

8 8 2008/2 A HEALTHGRAIN vagy más néven EGÉSZSÉGES GABONA program az Európai Unió 6. Keretprogramjában 2005-ben indult azzal a céllal, hogy csökkentse az európai fogyasztók körében az anyagcsere-betegségek kockázatát azáltal, hogy növeli a bioaktív gabona komponensek elérhetõségét az élelmiszerekben. A pályázat programja összetett. A vizsgálatok kiterjednek a jelenleg köztermesztésben szereplõ gabonafajtákban a táplálkozástani kutatásoktól kezdõdõen a feldolgozóipari technológiák kifejlesztésén át a bioaktív komponensek diverzitásának vizsgálatára. A bioaktív komponensekben talált variabilitás ezáltal új lehetõséget teremt a nemesítõknek is egészségesebb gabonák nemesítésére. A Healthgrain kutatási program elsõ lépéseként különbözõ gabonafélékben (búza, rozs, durum, árpa, zab) meghatároztuk a bioaktív komponensek variabilitását. A vizsgálathoz olyan komponenseket választottunk, melyek az eddigi irodalmi adatok szerint bizonyítottan pozitív hatással vannak az emberi egészségre. A rostanyag tartalom egészségügyi és táplálkozástani szempontból kulcsfontosságú komponens, ezért meghatároztuk a genotípusok összes rostanyag tartalmát valamint a rostanyagok fõ összetevõinek (pl. β-glükán, arabinoxilán) mennyiségét. Az arabinoxilán a rost egyik fõ komponense, mely a búza és a rozs sejtfalának alkotóeleme. Oldhatóságuk alapján vízben oldható és nem-oldható arabinoxilánokat különböztethetünk meg, melyek közül az elsõ prebiotikumként is mûködik, azaz képes stimulálni egyes baktériumok növekedését és/vagy aktivitását a bélrendszerben és ezáltal pozitívan befolyásolni az egészséget. A vizsgálatok további célpontjai a fenolos komponensek, mivel a fenolsavak, lignánok és az alkilrezorcinolok nemcsak, hogy képesek megkötõdni a bélrendszerben, de részt is vesznek az anyagcsere folyamatokban és biológiai aktivitást fejtenek ki természetes és laboratóriumi környezetben egyaránt. A lignánok fitoesztrogének, melyek többsége a bélrendszerben mikrobiológiai fermentáció útján enterolaktonná alakul, és ilyen formában HEALTHGRAIN program az egészséges táplálkozásért Mv Emese Red Fife Bezosztaja 1 Megjegyzés: a mért rostanyag tartalom magában foglalja a nem keményítõ alapú poliszacharidokat, az emésztésnek ellenálló keményítõt, az oligo- és szabad cukrokat, az uronsavakat és a lignint. számos folyamatban egészségmegõrzõ funkciót lát el. Az alkilrezorcinolok fenolos lipidek, melyek a búza és a rozs szemek külsõ rétegeiben találhatók és szintén jó hatással vannak az egészségre. A fenolsavak a legnagyobb mennyiségben elõforduló fenolos vegyületek a búzaszemben. A folátok, tokolok és szterolok szintén a vizsgálat részét képezték, mivel a gabonafélék igen fontos forrásai ezeknek az egészséget pozitívan befolyásoló komponenseknek. A tokolok fontos, zsírban oldódó antioxidánsok az emberi testben, míg a 1. ábra Õszi búzafajták rostanyag tartalma Fertõdi 293 GK Tiszatáj Aurora Bánkúti 1201 Fleischmann 481 Száva Red River Mv Suba Mv Palotás Libellula Martonvásári 17 szterolok koleszterin-csökkentõ hatásukról ismertek. A gabonában található folát az emberi szervezet számára könnyen elérhetõ, ezért különösen fontos, hogy a folátbevitel növelésére a búzaszem külsõ rétegeit, azaz a korpát a liszhez keverjék. A teljes kiõrlésû gabonából készült élelmiszerek jelentõs figyelmet kaptak az elmúlt tíz évben mind tudományos, mind kormányzati, mind pedig gazdasági oldalról. Kimutatták ugyanis, hogy fogyasztásuk számos krónikus betegség kockázatát csökkenti, de különösen azokét, melyek az anyagcseréhez köthetõk,

9 2008/2 9 ilyenek például a 2-es típusú cukorbetegség vagy a szív- és érrendszeri betegségek. Számos egészségügyi tanulmány erõsíti meg ma már ezt a tényt. Az egészben õrölt és törött búzaszemek épp olyan arányban tartalmazzák a fõ összetevõket, a keményítõt, csírát és korpát, mint az ép, egész búzaszemek. Ennek köszönhetõen gazdag forrásai a rostanyagoknak, vitaminoknak, ásványi anyagoknak és a fitokemikáliáknak, melynek egészségvédõ funkciójukat köszönhetik. Fogyasztásával, a rostanyagok megnövelt elfogyasztott mennyiségének (10g/nap) hatására 10%-kal csökken a szív- és érrendszeri betegségek elõfordulása. A teljes kiõrlésû gabonák fontosságát az egészségmegõrzésben az is növeli, hogy a gabonaszemek külsõ rétegei sokkal nagyobb mennyiségû fitokemikáliát (fenolos komponensek, fitoszterolok, tokol, folát) tartalmaznak, mint a belsõ rétegek. Ezek közül a fenolos komponensek (lignánok, alkilrezorcinolok és fenolsavak) részt vesznek olyan fiziológiai változások elõidézésében, melyek a szervezet védõfunkciójának betöltéséhez szükségesek. A fitokemikáliáknak számos más bioaktív funkciót is tulajdonítanak, így például antioxidánsként is mûködnek. Megjegyzendõ azonban, hogy az egészség védelméért felelõs komponensek mûködési mechanizmusa mé g nem ismert teljesen. Feltehetõleg különbözõ faktorok együttes hatása összegzõdik, melyek egymást erõsítve járulnak hozzá a kívánt védelem eléréséhez. A Healthgrain pályázaton belül az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete jelentõs szerepet vállalt a bioaktív komponensek variabilitásának vizsgálatát célzó fõprogramban. Összesen 130 õszi és 20 tavaszi búza, valamint 10 durum, 10 rozs, 10 árpa, 10 zab, 5 monococcum és 5 dicoccum fajtában vizsgáltuk egyrészt a genotípusok agronómiai és sütõipari tulajdonságait, többek között a fehérje és sikértartalmat, a Zeleny szedimentációt, és a keményítõ viszkozitását, de meghatároztuk ezzel egyidõben a genotípusok rostanyag-, keményítõ-, xylanáz-, alkilrezorcinol-, lignán-, szterol-, tokol- és folát-tartalmát is. A vizsgálatok eredményei alapján kiválasztottuk azon genotípusokat, melyek felhasználásával nemcsak, hogy jó sütõipari minõségû búza nemesíthetõ, de egyúttal rostanyagban és vitaminokban gazdag termékek készíthetõk. Néhány jól ismert genotípus rostanyag tartalma az 1. ábrán látható. A bioaktív komponens tartalmát tekintve kiemelkedõ genotípusok közül néhányat kiválasztottunk és keresztezési programot indítottunk acélból, hogy új generációkat hozzunk létre a bioaktív komponensek változatosságának növelésére, valamint hogy új, az egészséges táplálkozást elõsegítõ fajtákat állítsunk elõ. Rakszegi Mariann Láng László Bedõ Zoltán (Fotók: Vécsy Attila)

10 /2 Az õszi búza sárga levélfoltosságáról Magyarországon éppen 20 évvel ezelõtt, májusában jegyezték fel búzán egy új kórokozó gombafaj, a Pyrenophora (1. kép) (anamorf: Drechslera (2. kép), régebbi nevén Helminthosporium) tritici-repentis elõfordulását. Azóta bebizonyosodott, e gombafaj kedvezõ életfeltételekre talált hazánk területén és számára megfelelõ idõjárási körülmények között komoly gazdasági károkat okozhat. Hazánkban a kalászos gabonák vetésterületének döntõ többségét az õszi búza foglalja el. Az eredményes búzatermesztést számos kórokozó veszélyezteti. A rezisztencianemesítés és hatékony kémiai védelem hatására a régóta ismert gombafajok visszaszorulása kedvezõ helyzetet teremtett más, addig kevésbé jelentõs kórokozók terjedése számára. Magyarországon e folyamat eredményeként az 1980-as évek végén figyeltek fel búzán és hibrid rozson szokatlan tünetekre. A vizsgálatok eredményeként a tünetek kiváltásáért egyértelmûen az akkor még Helminthosporium tritici-repentis Died. néven ismert gombát tartották felelõsnek. A kórokozó története a hazai szakirodalomban 1965-ig nyúlik vissza, amikor még mint a tarackbúzát károsító fajt említették. Elsõként Aponyiné és munkatársai azonosították 1988-ban a kórokozót búzán és hibrid rozson Fejér megyében, majd az ország más vidékein is, és már ebben az évben felhívták a figyelmet a kórokozó veszélyességére. Fellépése óta évjáratonként változó mértékben rendszeresen kimutatható a kalászos gabona állományokban. Az ellene való védekezést megnehezíti, hogy a kórokozó szabad szemmel nehezen ismerhetõ fel. Csapadékhiányos években a levélszáradásos tünetet gyakran az aszály miatti stresszre vezették vissza. A fertõzés korai szakaszában kialakuló léziók könnyen öszszetéveszthetõk a szeptóriás levél- és kalászfoltosság tüneteivel, melynek elõfordulása az utóbbi években szintén megnõtt. Pontos diagnózis és a kórokozók elkülönítése minden esetben csak mikroszkópos, vagy más speciális, ellenanyagokon alapuló vizsgálatokkal lehetséges. Az és évben országos felmérést végeztek a búza kalászhányásának vége és virágzásának kezdete kö- zötti fenológiai fázisban. Az elsõ évben az õszi búza területek 70%-án volt jelen a gomba gyenge (34%), közepes (29%), vagy erõs (7%) fertõzöttséget okozva. A második évben a vizsgált terület 51%-án figyeltek meg gyenge, vagy közepes fertõzöttséget. A felmérés során egyértelmûen megállapítható volt a monokultúra kedvezõtlen hatása. Az évi járvány után a helmintospóriumos levélszáradást már gazdaságilag súlyos betegségnek tekintették. Az közötti idõszakban gyenge fertõzöttséget figyeltek meg Tolna megyében, ami az akkori aszályos idõjárásnak volt tulajdonítható, ugyanakkor a kórokozó az 1990-es évektõl a megromlott technológiai fegyelem hatá- 1. kép A Pyrenophora tritici-repentis ivaros szaporító képletei 2. kép A Drechslera tritici-repentis konídiumai mikroszkópos felvételen

11 2008/2 1. ábra Búza genotípusok Drechslera tritici-repentis-szel szembeni ellenállóképessége üvegházban 2. ábra. Búza genotípusok Drechslera tritici-repentis-szel szembeni ellenállóképessége szántóföldön 11 sára mégis jelentõsen elterjedt. Az tõl beköszöntõ csapadékos évjáratok hatására felerõsödtek a fertõzések, ami a termésátlagok jelentõs mértékû csökkenésében is megnyilvánult. Az évi levélbetegség-dominancia felmérés eredménye szerint a helmintospóriumos levélszáradás átvette a vezetõ helyet a levélfelületet károsító kórokozók között, megelõzve a lisztharmatot és a rozsdabetegségeket is. Azóta idõjárástól függõen évente eltérõ mértékben fordul elõ, száraz évjáratban szinte teljesen eltûnik, csapadékos esztendõkben pedig a leggyakoribb kórokozók között szerepel. Mivel a kórokozó jelentõs, akár 30%-os termésveszteséget is okozhat, intézetünkben 2003 óta provokációs kísérletekben vizsgáljuk a búza genotípusok ellenállóságát üvegházban és szántóföldön. Üvegházunkban ma már megbízható, jól ismételhetõ fertõzést tudunk kiváltani, így e módszer jól alkalmazható a búzafajták csíranövénykori PTR rezisztenciájának megállapítására. Megoszlanak a vélemények arról, hogy mekkora a jelentõsége a fiatalkori ellenállóképességnek. Eredményeink szerint, a búzafajták rezisztenciája jelentõsen eltérõ e fenofázisban is. Járványtani szempontból mindenképpen lényeges lehet, hogy milyen mértékben szaporodott fel a kórokozó a fiatal állományokon. A szántóföldi teszteléshez mesterségesen fertõzött provokációs tenyészkertet alakítottunk ki, ahol a gombafertõzés számára kedvezõ körülményeket öntözéssel biztosítjuk. Eddigi eredményeink alapján (1. és 2. ábra) a vizsgált fajtáink közül az Mv Mezõföld, az Mv Tamara és az Mv Magvas a rezisztenciaforrásokhoz hasonló ellenállóságot mutatott fiatal, illetve felnõtt növény korban. A fiatalkorban PTR-rel szemben ellenálló Mv Emma és Mv Magdaléna felnõtt növénykorban átlagosan fertõzõdött. Az üvegházi fiatalkori és szántóföldön felnõtt növényeken végzett mesterséges fertõzési adataink között közepes erõsségû összefüggés mutatható ki. Egy nyertes Jedlik Pályázat (DTR_2007) keretében mélyreható vizsgálatokat kezdtünk a PTR-rezisztencia felmérése, valamint az ellenállóság genetikai hátterének megismerésére céljából. A PTR-rel szembeni védekezés a rendkívül széles gazdanövénykör miatt nem egyszerû feladat, hiszen a kórokozó az árokpartokon és ruderális területeken tenyészõ fûfajokról is átterjedhet a gabonatermõ táblákra. A monokultúrás termesztés, valamint a forgatás nélküli és sekély talajmûvelés is megnehezíti a növényvédelmet, hiszen a szármaradványokon áttelelõ ivaros szaporítóképletekrõl már kora tavasszal elindulhat a járvány. Nem kérdéses, hogy a felnõtt növénykorban ellenálló búzafajták a PTR elleni védekezés hatékony genetikai alapját jelenthetik. Fogékony búzafajtákon kedvezõ idõjárási körülmények között a vegyszeres védekezés is szükségessé válhat. A PTR-rel szemben a különbözõ azol és a prokloráz hatóanyagú szerek használata javasolt. Kérdéses, hogy a strobilurinokkal meddig lehet még hatékonyan védekezni, hiszen már 2004-ben kimutatták az e szercsoportra rezisztens patotípusok jelenlétét az észak-európai kórokozó populációkban. Az elmúlt 20 évben a Pyrenophora tritici-repentis változó mértékben, de minden évben jelen volt a kalászos gabona állományokban, kedvezõ idõjárás és nagy inokulum mennyiség esetén komoly károkat okozva. Az eddig vizsgált fajtáink között ugyan nincs teljesen rezisztens, de a jó ellenállóságú fajták használatát megfelelõ agrotechnikai és növényvédelmi eljárásokkal kombinálva sikeresen csökkenthetõ a kórokozó kártétele. A sárga levélfoltosság veszélyes betegség, érdemes rá odafigyelni. Károlyiné Cséplõ Mónika Vida Gyula Veisz Ottó

12 12 Az átlagosnál melegebb és szárazabb évjáratok, a generációk tapasztalata alapján kikristályosodott, s a legkedvezõbbnek ítélt terminusnál korábbi vetések az utóbbi években a vírusok okozta károkra, azok kivédésének lehetõségeire irányítják a kalászosok termesztésében érdekeltek figyelmét. A magyarországi gabonatermesztés virológiájának a gyakorlat által is jól ismert kiindulópontja Szirmai János munkásságához kötõdik, aki 1966-ban itthon elsõként izolálta az árpa sárga törpeség vírusát (BYDV). A gabonaféléket fertõzni képes, mintegy félszáz vírus közül számosat kimutattak a múlt század utolsó évtizedeiben hazai körülményeink között is. Az elmúlt negyven év tapasztalatai azt igazolják, hogy a fertõzés eltérõ intenzitással és változó területi kiterjedéssel, de folyamatosan jelen van kalászosgabona termesztésünkben. A gazdasági kár mértékét a gyakorlatban többnyire nehéz megítélni. A vírusokra utaló tüneteket, a narancssárgára színezõdött, esetleg antociánosodó, merev tartású levelek kialakulását, a kényszer-bokrosodást, a ritka és rosszul fejlõdõ kalászok megjelenését gyakran egyéb kedvezõtlen hatások is erõsítik. A fertõzés sok esetben nem okoz tetemes veszteséget, de elõfordulnak olyan évjáratok, extrém helyzetek is, amelyek az eredeti vetésszerkezet módosítására kényszerítik a termelõt. Jól ismert a gyakorlatból az év õszi árpát sújtó Fejér megyei, vagy 2002-ben az országos méreteket öltõ kártétel, aminek következtében több ezer hektáron került tavaszi vetésû kultúra a meggyengült, kipusztult õszi kalászosok helyére. Gabonavírusos évek idõjárása 1972., 1976., 1980., 1981., 1982., 1986., 1989., 1990., 1996., 1998., 2000., 2002., és évben szenvedtek gazdaságilag is jelentõs mértékû kárt a fertõzések következtében. A betegség valamennyi terméskomponenst (szalma, szemszám, szemtömeg és ezerszemtömeg) tekintve kimutatható volt, aminek következtében a termésveszteség 0-97% között változott. A járványok kialakulásához több tényezõ együttes, megfelelõ intenzitású jelenléte szükséges. A virulens kórokozókat szolgáltató beteg növények (ruderália, árvakelés) és a még fertõzetlen, de Átlaghõmérséklet C 2008/2 fogékony kalászosok között a hazai gabonák fejlõdését leginkább hátráltató vírusok esetében a szúró-szívó szájszervû rovarok (levéltetû, kabóca) jelentik az összekötõ kapcsot. Olyan környezeti feltételek között, amelyek a vektorok tömeges felszaporodását is lehetõvé teszik, a fertõzött és fertõzetlen növények térben és idõben való huzamosabb egymás mellett élése fõként a termesztett kultúra kezdeti fejlõdésének idõszakában növeli a kártétel valószínûségét. A termõhely idõjárása ezért nagymértékben meghatározza a vírusok terjedését. 1 ábra Kalászos gabonák vírusjárványos évjáratainak fõbb meteorológiai jellemzõi. Martonvásár, Sokéves átlag: õsz 10,89 C, tavasz 10,94 C Õsz (IX-XI.) Tavasz (III-V.) Sokéves átlag: õsz 143 mm, tavasz 127 mm Martonvásári megfigyelések A gabonanemesítéssel, termesztési kutatásokkal foglalkozó intézetek szakemberei, az agrotechnika változatos eszközeivel próbára tett fajok számtalan fajtájának szántóföldi viselkedése és laboratóriumi analízise alapján évrõl évre figyelemmel kísérik a kórokozók jelenlétét, az egyes vírusok, szerotípusok arányát, károsításuk mértékét. Martonvásáron, a Mezõgazdasági Kutatóintézet nemesítési és agrotechnikai tenyészkertjeiben dr. Szunics László és munkatársai közel négy évtizedes megfigyelései szerint a kalászos gabonák az Õsz (IX-XI.) Tavasz (III-V.)

13 2008/2 1. kép Vírusokkal erõsen fertõzött, korai vetésû (IX. 22.) búzaállomány 13 utáni száraz tavaszon és forró, aszályos nyarakon alakulnak ki. Ritkábban, de akadtak olyan évjáratok is, amikor az õszi csapadék mennyisége összességében jóval meghaladta a sokéves átlagot. Ilyen esetekben viszont vagy a januártól májusig terjedõ periódus rendkívüli aszálya segítette a járvány kialakulását (pl. 1981: -59%), vagy a vetés idõszaka volt hosszabb távon száraz. Ez utóbbira 1995-ben volt példa, amikor a szeptember második dekádjától november elejéig tartó idõszakban (53 nap) agronómiai szempontból hasznosnak ítélhetõ esõ nem nem volt Martonvásáron. A tavaszi csapadék-ellátottságot tekintve a vizsgált 14 évbõl csak három volt kifejezetten aszályos, négy száraz, míg az évjáratok fele átlagos, vagy kifejezetten csapadékos volt. Az átlaghõmérsékletek szerint a vírusok terjedése szempontjából kedvezõ években az õsz csak 2 alkalommal (1979, 2001) volt a sokéves helyi átlagnál kissé, illetve egy évben jóval melegebb (2006). A márciustól május végéig terjedõ idõszak viszont 8 évben volt meleg, vagy forró, amikor a napi középhõmérsékletek átlaga 0,23-2,43 Ckal haladta meg az országos átlagnál egyébként is magasabb martonvásári értékeket. Járványos évek idõjárása Amint a vírusos gabona évek õszi és tavaszi átlaghõmérsékletének és csapadék ellátottságának oszlopdiagramjai mutatják (1. ábra), a kártétel jellemzõen azokban az évjáratokban volt kifejezett, amelyek a sokéves helyi átlagoknál szárazabb õsszel kezdõdtek. A járványos martonvásári évek közül 11 volt szárazabb a megszokottnál, amelyekbõl 6 kifejezetten aszályos (hiány>30%) volt. Ezek közé tartozott 1971, 1989, 1997 és 2006 õsze. A IX- XI. hónapok csapadékhiánya miatt felerõsödõ kártételt a tavaszi periódus vízbõsége sem tudta ellensúlyozni (1971, 2006), annak ellenére, hogy az igazán komoly fertõzések általában a kártevõk intenzív õszi betelepedése Korai vetés és aszály A fertõzés lehetõsége, a nem beteg növények kitettsége amint arra a korábbiakban már utaltunk az alkalmazott technológia függvényében is változhat. Az átlagosan csapadékos év õszén repce után, azévi búzatábláktól távol vetett kísérletben a növények kezdeti fejlõdése zavartalannak tûnt. A rendkívül száraz, aszályos tavasz végén az állomány-felvételezések a korai vetésekben a búzák rosszabb kondícióját jelezték. A szerológiai tesztek a szeptember 3. dekádjában vetett búzák 90%-ában igazolták az árpa sárga törpeség vírusok (BYDV-PAV, BYDV-RMV), vagy a búza törpeség vírus (WDV) jelenlétét. Ugyan az optimális idõben vetett állományokban is bizonyítható volt a fertõzöttség, de a tünetek ezeken a parcellákon kevésbé voltak kifejezettek. Az aszályos évjáratban a legkorábban vetett, rovarkártétellel szemben nem védett búzák több mint 50%-kal adtak kevesebb termést a fajták átlagában, mint a három héttel fiatalabb állományok (1. kép). Az egyes genotípusok közötti eltérések is jelentõsek voltak, mert a terméscsökkenés mértéke fajtától függõen 5 és 80% között változott. Irodalom: Árendás, T., Bónis, P., Láng, L Gondolatok aratás elõtt, a jövõ évi búza vetésérõl. MartonVásár. XVI/ Árendás T., Bónis P Mennyi búzát ehet meg a vírus? Agrofórum Pribék D., Pocsai E., Szunics L., Vida Gy., Veisz O Versenyfutás a vírusokkal. MartonVásár. XVIII/ Szunics L., Pocsai E., Vida Gy., Veisz O., Láng L., Bedõ Z Vírus virtus. MartonVásár. XV/ Árendás Tamás Bónis Péter Sugár Eszter

14 /2 Újabb jubileumához érkezett a martonvásári õszi búza nemesítés. Egyik meghatározó fajtája, az Mv Magvas 2008-ban ünnepli állami elismerésének 10. évfordulóját. Jelenleg is mint meghatározó fajta szerepel a köztermesztésben Magyarországon és határainkon kívül is. A 10 éves jubileum kapcsán felmerülhet a növénytermelõ szakemberekben a kérdés: miért van 1998 óta még mindig a köztermesztésben a középkorai érésû, szálkás õszi búzafajtánk, az Mv Magvas? A válasz megadásához feltétlenül vissza kell idéznünk azt a kort, amikor elkezdõdött a Mv Magvas hazai és külföldi termesztése. Magyarország ban történelmének egyik legnagyobb termésátlagát érte el a kalászos gabona fajtákból, ugyanakkor már az elõzõ évek termése is erõsen feszítette a hazai gabonaraktárak falát. Ebben az évben a már korábbi esztendõkben bevezetett nedves sikér és fehérje % mellett a búzafelvásárlásban elkezdõdött az akkori kor legkritikusabb paraméterének, az esésszámnak vizsgálata. Ekkor debütált a rendkívül stabil esésszámú Mv Magvas s ezért kapta meg a fajta jelenleg is ismert szlogenjét: Az Mv Magvas az esésszám bajnoka. 10 év 10 érv az Mv Magvas fajta mellett: 1. érv Esésszám: az Mv Magvas stabil esésszáma évjárattól független. 2. érv Szemkeménység: az Mv Magvas igazi acélos, keményszemû búzafajta. Szemkeménység indexe (HI) 10 év átlagában 71,75, a Bánkúti 1201-t több mint 10%-kal meghaladóan míg maximálisan 84,70 volt. Szép szemtípusa miatt szerepelt a Kanadában rendezett búza szépségversenyen is. 3. érv Farinográf értékszám: a Tíz éves az Mv Magvas búzafajta A sikeres szereplés 10 érve különbözõ évjáratokban mindig megbízható paraméternek bizonyult. Jellemzõen 70 feletti (A2), elvétve (B1) közötti volt, még az átlagostól jóval eltérõ idõjárású években is. 4. érv Farinográf görbe stabilitás: kiszámítható. Ez a Pannon minõségû búzák besorolásánál alkalmazott mutató a jövõben komoly hangsúlyt fog kapni. A tésztastabilitása kiváló. A évek átlagában 13 perc, de volt, hogy a 18 percet is meghaladta. 5. érv Termésstabilitás: az Mv Magvas kiváló szárazságtûrésével kitûnik a mezõnybõl. Mondhatjuk tehát, hogy termésátlag ingadozása évjárattól függetlenül minimális. 6. érv Agronómiai tulajdonságok: az õszi búza esetében nagyon fontos a kiváló fagytûrõ és bokrosodó képesség magas szintû jelenléte a fajtában. Télállósága már az elismerés évében kiváló minõsítést kapott, és ezen tulajdonságát még egyetlen a Kárpát-medencében gazdálkodó, Mv Magvas fémzárolt vetõmagot használó termelõ sem cáfolta meg. Bokrosodás szempontjából pedig a mai napig az egyik legjobb a martonvásári õszi búza fajtaszortimentben. 7. érv Elterjedtség: állami elismerése óta 10 év alatt az õszi búza vetõmagszaporító terület rangsorában 8-szor szerepelt az elsõ 10 fajta között. Látható tehát, hogy még mindig a piacos kategóriába tartozik. 8. érv Elismertség: az Mv Magvas a 2004-es uniós csatlakozás elõtt több közép-európai régióba tartozó országban kapott állami elismerést; Horvátországban 2001-ben, Szlovákiában és Romániában 2002-ben ismerték el. Az Mv Magvas ezért a martonvásári kemény szemû õszi búzafajták úttörõjének is nevezhetõ, hiszen az uniós csatlakozás elõtt egyik martonvásári õszi búzafajtát sem termesztették ilyen nagy területen. A fajta köztermesztésben volt a Dél-Balkánon, a jelenlegi Koszovóban is. Az Mv Magvas közép-európai elterjedtsége látható a mellékelt ábrán is. 9. érv Eltalált név: a hazai és nemzetközi jelenlét esetén nem csupán a kiváló agronómiai tulajdonság és a beltartalmi minõség a fontos, hanem a kifejezõ, jól eltalált fajtanév is. Ilyen szó a MAGVAS is, mely bármely nyelvcsaládban, nyelvjárásban könnyen kiejthetõ, megjegyezhetõ. 10. érv Fair play díj: az Mv Magvas terjedése párhuzamosan indult a kivételes karriert befutó Mv Magdalénával, és amellett mindig csak második lehetett. Azzal, hogy így is el tudott terjedni, kiérdemelte ezzel az õszi búza fair play díját. Az Mv Magvas hûséges társa az Mv Magdalénának. Igavonó fajta, amely méltó párjává vált a nagy sikér- és fehérjetartalmú búzáknak. A gazdaságok gyengébb tábláira kiszorulva biztosította a szántóföldeken a magas termésátlagot, és a kiváló sütõipari minõséget. Az Mv Magvas kiszámítható termésével, esésszámával, farinográfos értékszámával és farinográf görbe stabilitásával biztosította, és biztosítja ma is a gazdálkodók mennyiségi és minõségi búzatermelésének harmóniáját. Lõvei István

15 Avonalkód technikával nap mint nap találkozhatunk a mindennapi életünkben, de talán csak kevesen gondolkodtak el azon, hogy alkalmazása manapság nem csak klasszikusan a kereskedelem és az ipar területére korlátozódik, 2008/2 Vonalkódok alkalmazása a martonvásári búzanemesítésben 2. ábra Szélsõséges környezeti hatásoknak is ellenálló mûanyag címkék nyomtatása 1. ábra Vonalkódok laboratóriumi mérésekhez hanem sikeresen használható a mezõgazdasági kutatás szolgálatában is a hatékonyság növelésének fontos eszközeként. Noha az elsõ vonalkódos szabadalmakat 1952-ben jegyezték be, az új technológia akkor vált nemzetközivé, amikor az ANA-t (Article Number Association) alkotó legjelentõsebb vállalatok vezetõi döntést hoztak a kötött tartalom megszüntetését illetõen. Ezek után a vonalkód technológia megjelenése és elterjedése robbanásszerûen ment végbe ben, amikor az amerikai Ohio állambeli Troy város Marsh nevû szupermarketében az akkor kb USD áron kapható! vonalkódolvasóval beszkennelték a világ elsõ élelmiszer-áruházi termékét (egy doboz Wrigley s rágógumit), még a technológia legelkötelezettebb fejlesztõi sem gondolták, hogy ami történik az nem más, mint forradalom a pénztárpultnál. Nem túlzás ez, ha arra gondolunk, hogy Angliában, 1981-ben mindössze 10 olyan áruház mûködött, ahol vonalkódos azonosítást használtak, ez a szám 15 év alatt elérte a et és mára pedig teljesen általánossá vált a használatuk. A martonvásári kutatóintézetben a praktikus számítógépes megoldások fejlesztésének sokéves hagyománya van, így már a kezdetekben (a 80-as évek végén) létezett vonalkódolvasó, de a leolvasó eszközök megbízhatósága és az informatikai háttér akkori színvonala nem volt alkalmas arra, hogy rendszeresíteni lehessen az új technológiát. Erre csak késõbb, a 90-es évek végén kerülhetett sor, 15 amelyek alkalmasak szántóföldi kihelyezésre (3. ábra). A címkéken feltüntetni kívánt azonosítókat és adatokat a rendszer a központi adatbázisból típustól függetlenül, közvetlenül a címkékre tudja nyomtatni. amikor a specifikus technikai eszközök széleskörû elterjedése lehetõvé tette a vonalkódok megbízható és költséghatékony létrehozását (speciális szoftverek), nyomtatását (hõnyomtatók) és leolvasását (vonalkódolvasók). A kutatásban rendszeresített vonalkódok létrehozása a késõbbi felhasználástól függõen történhet öntapadós címkékre (1. ábra) (laboratóriumi vizsgálatok), vagy mûanyag címkékre (2. ábra). Érdemes olyan mûanyag címkéket használni, 3. ábra Vonalkódos címkék használata felvételezéshez és parcellasúlyok méréséhez Az új technológia mûködésének kiteljesedését és igazi hatékonyságának biztosítását az intézet és a búzanemesítési osztály szintjén végrehajtott egyéb fejlesztések is segítették, ezek közül kiemelkedik a hálózati infrastruktúra létrehozása és a központosított adatkezelés. A vonalkódok használatának nagy elõnye, hogy a rajtuk lévõ információk segítségével a rendszer a különféle mûszerekrõl (1. ábra), digitális mérlegekrõl és egyéb adatgyûjtõkrõl szimultán érkezõ, nagy mennyiségû adatot emberi beavatkozás nélkül, automatikusan el tudja juttatni a központi adatbázis megfelelõ helyeire. A vonalkódos rendszer használata szinte nullára csökkentette a hibásan rögzített adatok arányát, és szinkronba hozta a rendszeren belüli adattömeg keletkezését az adatoknak az informatikai rendszeren belüli leképezésével. A nemesítési tevékenységek áttekintése és az eredmények gyors kiértékelése olyan technológiát feltételez az évente létrehozott mérési és megfigyelési adatok kezeléséhez, amely képes a több tízezer adatazonosítás segítségével több százezer rögzítési és tárolási mûvelet pontos elvégzésére. A vonalkód technika pedig éppen erre alkalmas. Kuti Csaba Láng László Bedõ Zoltán

16 /2 Minõség, évjárat és hibridválasztás összefüggései Akukoricahibridek megválasztásánál a minõségi paraméterek hoszszú ideig nem játszottak fontos szerepet, a fajtaválasztást döntõ mértékben a termõképesség és a termésstabilitás határozta meg. Az utóbbi években azonban elõtérbe került a hozamok mellett a termékek minõsége, beltartalmi értéke. A kukorica tengernyi hasznosíthatósága, a különbözõ felhasználási célok indokolják a hibridek beltartalmi jellemzõinek és az agrotechnikai tényezõk minõséget befolyásoló hatásának ismeretét. Az újabb és újabb hibridek köztermesztésbe vonása pedig igényli az ilyen irányú vizsgálatok folyamatosságát. Ennek köszönhetõen az elmúlt évtizedben alapos ismereteket szereztünk a kukorica beltartalmi paramétereinek (keményítõ-, fehérje, olajtartalom) öröklõdésérõl, és a környezet hatásairól e tulajdonságokra. Megállapításaink összhangban vannak a szakirodalmi adatokkal, mely szerint a kukorica fehérje- és olajtartalmát nemesítéssel számottevõen befolyásolni lehet. Nemesítési módszerekkel örökletesen magasabb fehérjetartalmú fajták állíthatók elõ, és agrotechnikai eljárásokkal is javítható a fehérjetartalom. A fajtákban tapasztalható eltérõ fehérjetartalom, valamint a környezeti tényezõk hatására jelentkezõ nagyfokú variabilitás az öröklõdési viszonyok tanulmányozását 1. táblázat A kukoricaszem komponenseinek megoszlása a magrészekben Magrész Keményítõ Zsír Fehérje Hamu Cukor % % % % % Endospermium 98,1 15,7 73,8 17,9 28,9 97,8-98,7 13,3-17,4 69,5-78,9 12,6-23, ,3 Csíra 1,3 82,6 23,6 78,8 69,6 0,7-1,7 80,9-85,0 18,4-27,8 72,4-83,3 60,8-75,1 Terméshéj 0,6 1,7 2,6 3,3 1,5 0,4-0,7 0,8-1,7 1,4-2,6 0,9-3,6 0,7-1,7 sürgette e beltartalmi paraméter vonatkozásában. A kukoricaszem átlagos keményítõtartalma 72%, amelynek 98%-a az endospermiumban halmozódik fel (1. táblázat), de ugyanitt található a szem fehérjetartalmának 74%-a is. A virágzás után a csapadék ellátottság függvényében a keményítõ felhalmozódása megkezdõdik a szemekben. Kedvezõ csapadék viszonyok mellett nagyobb mérvû a keményítõ beépülése, mint aszályos években. A nagy szénhidrát felhalmozódás következtében nõ az össztermés, miközben a szemekben csökken a fehérjetartalom relatív mennyisége. A kukorica fehérjetartalma a gabonafélék közül a legkisebb, a szemtermés 8-9% fehérjét tartalmaz. A szántóföldi termesztésben a területegységre esõ nagy kukoricatermések rendszerint kisebb arányban tartalmaznak fehérjéket. Azok a fajták viszont, amelyek 12%-nál több fehérjét tartalmaznak általában kisebb termést hoznak. A kukoricaszem fehérje összetétele nem kedvezõ. Az öszszes fehérjetartalom 40%-át ugyanis a zein alkotja, amely gyenge minõségû fehérje, mivel kis mértékben tartalmaz triptofánt és lizint (2. táblázat), melyek az állati takarmányozásban nélkülözhetetlenek. Mindezek ellenére állatállományunk fehérjeigényének mintegy 40%- át nagy tömegének köszönhetõen szemeskukoricával elégítjük ki. A kukorica jelentõs energiahordozó abraktakarmány növényünk. A kukoricaszem olajtartalma 3-5%. A nagy olajtartalmú kukorica nagyobb biológiai értékkel bír, mint az alacsony. A nagy olajtartalom értékét az adja, hogy energiaértéke közel 2,5-szerese a keményítõének. A 1. kép Kukoricafajok beosztása az endospermium összetétele alapján (Menyhért, 1985)

17 2008/ táblázat A csíra és az endospermium fehérjeösszetétele a kukoricaszemben, % Fehérjefrakció Csíra Endospermium Albumin 0,9 1,9 Globulin 39,4 26,3 Glutenin 54,0 28,0 Zein 5,7 43,8 csíraolajok a többszörösen telítetlen zsírsavak mellett sok értékes védõanyagot is tartalmaznak, amelyek megakadályozzák az oxidációt. A természetes védõanyagok egyike az E-vitamin, de a csíraolajok más értékes hatóanyagokat is tartalmaznak: a kukorica-csíraolaj esszenciális linol- és linolénsavakban gazdag. Az élelmiszeripar mellett az ipar szeszt és keményítõt állít elõ kukoricából, de alapanyagul használják fel a gyógyszer-, a papír-, a textilés csomagolóiparban is. Az ún. zöld energia program keretében a jövõben fontos lesz a fosszilis energiák kiváltása kukoricából készült üzemanyaggal, bioetanollal. A kukorica fentiekben felvázolt széleskörû hasznosíthatósága indokolja a célnak megfelelõ hibrid kiválasztását. A takarmányozásban a nagyobb fehérje- és olajtartalmú kukoricák nagyobb tápértékkel bírnak. A bioetanol gyártásnál elsõsorban a lófogú közép, és késõi érésû kukoricák jöhetnek szóba, melyek keményítõtartalma a legnagyobb. Gríz és különféle emberi táplálékok készítésére jól felhasználhatók az ún. hard dent kukoricák (1. kép). Nyolc éve folyamatosan vizsgáljuk a martonvásári nemesítésû kukoricahibridek beltartalmát az ország különbözõ termõhelyein. A kísérletekbe elsõsorban azokat a hibrideket vontuk be, amelyek keményítõtartalma a korábbi évek vizsgálatai alapján a 70%-os szintet elérte, illetve azt meghaladta. Száz kukoricahibridet vizsgáltunk a évek folyamán két helyen, (Martonvásár, Szarvas), négy éréscsoportban (FAO 200, FAO 300, FAO 400, FAO 500). A hibridek betakarítását, szárítását, majd laboratóriumi feldolgozását követõen megmértük a szemek fehérje-, olaj- és keményítõtartalmát. A méréseket NIR spektrométerrel végeztük. A termõhelyek csapadékviszonyai különböztek és a két kísérleti év idõjárása is jelentõsen eltért egymástól. A 3. táblázat A termés, a kukoricaszemek átlagos keményítõ tartalma, valamint a keményítõhozam évenként, termõhelyenként, FAO éréscsoportonként, a fajták átlagában (t/ha, %) Termõhely Termés Keményítõ Termés Keményítõ t/ha % t/ha t/ha % t/ha FAO Martonvásár 10,48 70,60 7,40 5,27 68,40 3,60 Szarvas 11,32 71,83 8,13 4,81 71,18 3,42 FAO Martonvásár 12,03 72,24 8,69 4,91 70,53 3,46 Szarvas 12,49 72,30 9,03 5,40 70,61 3,81 FAO Martonvásár 12,58 73,10 9,20 5,93 71,72 4,25 Szarvas 12,52 73,92 9,25 5,22 72,88 3,80 FAO Martonvásár 11,36 73,74 8,38 7,74 72,20 5,59 Szarvas 12,48 73,87 9,22 4,81 73,47 3,53 Átlag Mv 11,61 72,42 8,41 5,96 70,71 4,21 Átlag Sz 12,20 72,98 8,90 5,06 72,04 3,65 martonvásári termõhelyen 2006-ban a hibridkukoricák kísérleti fõátlaga 11,61 t/ha volt, a szarvasi termõhelyen 12,20 t/ha átlagtermést értek el a hibridek. Bár Martonvásáron ban a sokéves átlagnál kevesebb esõ hullott a vegetációs periódusban, azonban a kevesebb csapadék eloszlása jó volt, ehhez társult még a kukorica virágzása idején végrehajtott öntözés. A szarvasi kísérleti térre a sokéves átlagnál több esõ esett, ott a hibridek öntözés nélkül is rekordterméseket értek el. A termõhelyek közötti különbség statisztikailag igazolható volt. A legnagyobb terméseket Szarvason és Martonvásáron is a FAO 400 éréscsoportba tartozó fajtáknál mértük (3. táblázat). A 2007-es esztendõ aszályos évnek minõsül. Martonvásáron a vegetációs periódusban, augusztustól és szeptembertõl eltekintve minden hónapban kevesebb csapadék hullott, mint a sokéves átlag. A júliusban kijuttatott öntözõvíz mérsékelte az aszálykárokat. Szarvason ebben az évben is a tenyészidõszakban több esõ esett, mint a sokéves átlag, azonban a kritikus hónapokban vízhiány mutatkozott. A júliusi csapadékhiány a hõségnapokkal társulva együtt okozták a rossz termékenyülést, ezáltal a kisebb terméseket. A kísérleti fõátlag Martonvásáron 5,96 t/ha volt, a szarvasi hibridek pedig csak 5,06 t/ha átlagtermést értek el. Martonvásáron a FAO 400 és a FAO 500 éréscsoportba tartozó hibridek termése volt a legnagyobb. A hoszszabb tenyészidejû hibridek ki tudtak nevelni két csövet is az augusztus elsõ dekádjában lehullott 112,2 mm csapadék hatására. Szarvason a legnagyobb terméseket a FAO 300 hibrideknél mértük, a FAO 500 éréscsoportba tartozó hibridek átlaga pedig megegyezett a FAO 200-as kukoricákéval. A kukoricahibridek beltartalmi paramétereit (keményítõ-, fehérje- és olajtartalom) mindkét évben FAO éréscsoportonként értékeltük (3 4. táblázat). A évben mindkét termõhelyen a hibridek nagyobb átlagterméseket értek el, mint 2007-ben. A kukoricaszemek átlagos keményítõtartalma ennek megfelelõen 2006-ban nagyobb volt, mint 2007-ben. A martonvásári termõhelyen a hibridek átlagos keményítõtartalma 72,42%, Szarvason 72,98, a hektáronkénti keményítõhozam Martonvásáron 8,41 t, Szarvason 8,90 t volt. A keményítõ beépülése mindkét termõhelyen a korai éréscsoportban volt a legkisebb. A legnagyobb keményítõtartalmakat a középérésû fajtákban mértük. A FAO 300 éréscsoportból ki kell emelni az Mv Tarján, a Norma, az Mv 355 DMSC hibrideket (73%), a FAO 400 csoportban az Mv Koppány keményítõtartalma volt a legnagyobb

18 /2 4. táblázat A kukoricaszemek átlagos fehérje- és olajtartalma évenként, termõhelyenként, FAO éréscsoportonként, a fajták átlagában (%) Termõhelyek Fehérjetartalom % Olajtartalom % FAO Martonvásár 8,46 9,89 3,78 3,96 Szarvas 8,07 9,03 3,87 4,90 FAO Martonvásár 8,32 9,52 3,59 3,78 Szarvas 7,89 9,78 3,77 4,82 FAO Martonvásár 7,88 8,50 3,40 3,65 Szarvas 8,02 8,74 3,62 4,52 FAO Martonvásár 7,30 7,58 3,52 3,68 Szarvas 6,90 7,35 3,58 4,25 Átlag Mv 7,99 8,87 3,57 3,77 Átlag Sz 7,72 8,73 3,71 4,62 (74 %), míg a FAO 500 éréscsoportban a Maxima keményítõtartalma mindkét termõhelyen kiemelkedõ volt (74-75%). A évben az aszályos idõjárás miatt a keményítõ felhalmozódása a szemekben kisebb mértékû volt, mint azt megelõzõen. A martonvásári minták átlagos keményítõtartalma 70,71%, a szarvasiaké 72,04% volt, igazolhatóan kisebb, mint egy évvel korábban. A martonvásári területen ismét a korai érésû csoportban történt a legkisebb szénhidrát beépülés. A legnagyobb terméseket mind Martonvásáron, mind Szarvason a késõi érésû (FAO 400, FAO 500) hibridek mintáiban mértük. A hektáronkénti keményítõhozam Martonvásáron fele volt az egy évvel korábbinak, Szarvason pedig a 2006-ban mértnek csupán 41%-a. A szemek átlagos keményítõtartalma nem csökkent ilyen drasztikusan, ugyanis a rosszul termékenyült csöveken a gömbölyû, nagy szemek domináltak. A FAO 300 éréscsoportban ismét az Mv Tarján (72%), a FAO 400 hibridek közül az Mv Koppány (73%), míg a FAO 500 éréscsoportban az Mv 500 és a Silóking mintáiban mértük a legnagyobb keményítõtartalmakat (73-74%). A hibridek fehérje- és olajtartalma ellentétes tendenciát mutatott a keményítõ felhalmozódás nagyságával. A legnagyobb fehérje- és olajtartalmakat a korai érésû hibridek mintáiban mértük. A évben a FAO 200-as hibridek csoportjában, az aridabb klímájú martonvásári termõhelyen mértük a legnagyobb fehérje- és olajtartalmakat. A martonvásári kukoricák mintáiban 8,46%, a szarvasiakéban 8,07% jellemezte a korai csoportot. A fehérjetartalommal szoros összefüggést mutatott a szemek olajtartalma, mindkét termõhelyen a FAO 200 érésû hibridek mintáiban volt a legnagyobb. A tenyészidõ növekedésével csökkenõ tendenciát mutatott a szemek fehérje- és olajtartalma. A FAO 500 érésû kukoricáknál már csak 7,30%, illetve 6,90% volt a minták protein tartalma. Ezzel szoros összefüggésben a martonvásári hibridek olajtartalma már csak 3,52%, a szarvasiaké 3,58% volt. Mivel az olaj elsõsorban a szem csírájában található, a késõi érésû hibrideknél, ahol az endospermiumban nagy a keményítõ felhalmozódás, a csírájuknak az egész szemhez viszonyított aránya rendszerint kisebb. A 2007-es szárazabb évjáratban több fehérje- és olaj halmozódott fel, mint azt megelõzõen. Martonvásáron a FAO 200 hibridekben 9,89% volt a csoportátlag, Szarvason 9,03%. Ugyanezen mintákban mértük a legnagyobb olajkoncentrációkat is (3,96%, 4,90%). A tenyészidõ növekedésével a hibridek mintáiban csökkent a fehérje- és olajtartalom. A 2006-os, csapadékosabb évjáratban a legnagyobb fehérjetartalmakat a FAO 200-as csoportban az Mv 251 és a Bodrog mintáiban mértük (10,2-10,5%), a FAO 300-as érésûeknél pedig a fajtajelölt hibridek protein tartalma volt kiemelkedõ. Szintén a fajtajelölt hibridek olajtartalma volt a legnagyobb, 4% feletti (Mv Exp. 3356, Mv Exp. 356). A 2007-es, aszályos évjáratban a korai érésû hibridekben relatíve nagyobb fehérje mennyiség halmozódott fel, mint egy évvel korábban. A FAO 200-as csoportban ismét az Mv 251 és a Bodrog mintáiban mértük a legnagyobb fehérje %-ot (10,84%), a FAO 300 érésûeknél a Hunor (12,26%), az Mv Táltos (12,25%) és az Mv Tarján (12,06%) protein tartalma volt kiemelkedõ. A fajták olajtartalma is nagyobb volt, mint egy évvel korábban. Az Ipoly mintáiban 4,99%-ot mértünk, az Mv 251 hibrid esetén pedig a nagy fehérjetartalommal szoros összefüggésben az olajtartalom is nagy volt (4,87%). Közel száz hibridkukorica beltartalmi paramétereit elemeztük két éven keresztül, eltérõ évjáratban, szoros öszszefüggésben a hibridek termésével. Megállapítottuk, hogy az átlagtermés növekedésekor nõtt a keményítõ felhalmozódása a szemekben, miközben csökkent a szemek fehérje- és olajtartalma. E két utóbbi paraméter genetikailag erõsebben meghatározott, mint a szemek keményítõtartalma. Kísérletünk alapján azt a következtetést vontuk le, hogy a FAO 200 korai érésû csoportban található kukoricáknak nagyobb a fehérje- és olajtartalma, viszont kisebb a keményítõtartalmuk. A nagyobb endospermiummal bíró lófogú kukoricák (FAO 400, FAO 500) keményítõtartalma nagyobb, viszont kisebb a fehérje- és olajtartalmuk. A vízellátottság hatott a virágzásra, a termés mennyiségére és a szemtermés minõségi paramétereire. Csapadékos termõhelyeken nagyobb mértékû volt a keményítõ beépülése a szemekbe, ezáltal nagyobb lett a termés. A hektáronkénti keményítõhozam az aszályos 2007-es évben fele volt a 2006-ban elért eredménynek, miközben a szemek átlagos keményítõtartalma csupán 1-2%-kal csökkent. A hazai kukoricatermesztés versenyképessége a jövõben akkor õrizhetõ meg, ha a hibridek kiválasztásánál szem elõtt tartjuk a termesztési célt. Nem mindegy, hogy bioetanol gyártáshoz, állati takarmányozáshoz vagy darakészítésre szánjuk a kukoricát. A végtermék minõségét meghatározza a termesztett fajta, válaszszunk tehát a célnak megfelelõ, kiváló minõségû és beltartalmi értékû kukoricákat. A martonvásári nemesítésû kukoricák gazdag fajtaválasztéka áll a termesztõk rendelkezésére. Hegyi Zsuzsanna

19 2008/2 Egy hosszú forró nyár érdekességei a kukorica vetõmag termelõ szemszögébõl 2007 Aglobális felmelegedés hazánkat is érintõ kedvezõtlen következményeibõl kaphattunk ízelítõt a évben. A számtalan káros következmény közül elsõsorban a szántóföldi vetésterület negyedét elfoglaló hibridkukorica szempontjából fontos tényezõket tanulmányoztuk. Az említett évben a hirtelen tavaszi felmelegedés gyors talajszáradást, felvehetõ víztartalom csökkenést, és a csírázási, kelési feltételek romlását okozta (1. kép). A nyár közepén uralkodó forróság a július második felében tíz egymást követõ hõségnappal Kiskunhalason 41,9 C-os rekorddal pedig nemcsak a kukoricapollen életképességét csökkentette, hanem a bibe pollenfogadó-képességét is. Így sok helyen a közepes, vagy legalább minimális termékenyülés elérésére sem volt meg az esély. A szárazságtûrés tehát kulcstényezõ a megtermékenyülés és a szemképzõdés idõszakában, ugyanis a reproduktív folyamatok párás környezetet igényelnek. A kezdeti stresszek átvészelése után a virágzás fenofázisában is szükség van a csõlevél és bibe megfelelõ nedvességpotenciáljára. A hibridek és azok szülei, a beltenyésztett kukoricatörzsek virágzáskori szárazságstressz érzékenysége eltérõ. A szárazság hatására csökkenhet az egy-egy növény által termelt pollenszemek mennyisége is. A megtermékenyüléshez szükséges pollenmennyiségnek megfelelõ idõben el kell jutnia a fogadóképes nõvirágzatokhoz, hiszen a pollen kicsírázásához, a pollentömlõhajtáshoz optimális feltételek szükségeltetnek. Amennyiben a hõstressz hatására nem képzõdik bibeszál, úgy a pollenszemek az optimális méretû, kifejlõdött csõkezdeményeken sem tudnak fogadókészség híján megtapadni. A fenti jelenségeket számos hibridkukorica vetõmagszaporító táblán észleltük Bács-Kiskun megyében. A tömegkeresztezéses blokkokban a virágzási rendellenességek hatására igen gyenge, vagy csak alig értékelhetõ termékenyüléseket tapasztaltunk. Annak ellenére, hogy a vetõmagtermesztõ táblák a nyár folyamán háromszor, alkalmanként mm öntözésben részesültek, nem volt ritka az 5-10%-os szemkötõdés. Így fordulhatott 2. kép Aszálytól felszáradó kukoricnövények elõ, hogy míg egy 2006-ban elvetett anyai genotípus 2000 magjából 151 kgos kísérleti hibrid vetõmagmennyiség képzõdött, addig 2007-ben ugyanolyan frakcionálási feltételekkel elvetett szülõtörzs már csak 22 kg-ot eredményezett. 1. kép Esõre várva 19 A megye északi részén, Apostag határában, július 23-án érdekes jelenségeket tapasztaltunk. Az 51-es út mellett levõ bemutatótábla néhány hibridje (2 3. kép) a növénymagasság egyharmadáig felszáradt, és csõkezdeményeket sem

20 /2 3. kép Jellegzetes kép kép A szárazságot elviselõ martonvásári hibrid Ismert kutatók, új megbízatások Az MTA mûködését szabályozó törvény elõírja, hogy az intézetek felsõ- és középszintû vezetõit határozott idõre kell kinevezni. Intézetünk igazgatójának megbízatása december 31-én lejárt. Sikeres pályázata alapján a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Vizi E. Szilveszter immáron 5. alkalommal január 14-én, öt évre szóló megbízatást adott át Bedõ Zoltánnak, az MTA levelezõ tagjának az igazgatói teendõk ellátására. Mivel a kutatási részlegeket irányító igazgatóhelyettesek és tudományos osztályvezetõk megbízatása március 31-ig szólt, ezért a vonatkozó akadémiai rendelkezéseknek megfelelõen az intézet igazgatója pályázatot írt ki a posztok betöltésére. A beérkezett pályázatokat az akadémia prominens képviselõi véleményezték, majd az intézet Tudományos Tanácsa, Láng István akadémikus elnökletével március 14-én megtartott ülésén bírálta el. A pályázók rövid elõadásban ismertették az eddig elért tudományos eredményeiket, illetve az általuk vezetni szándékozott részlegek munkájával, fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseiket. Az intézet igazgatója az opponensi és a vitában kialakult vélemények alapján április 1-jei hatállyal a következõ személyeket nevezte ki öt éves idõtartamra a kutatási egységek élére: IGAZGATÓHELYETTESEK Barnabás Beáta az MTA levelezõ tagja, biológiai kutatási igazgatóhelyettes Marton L. Csaba az MTA doktora, kukoricakutatási igazgatóhelyettes Balázs Ervin az MTA rendes tagja, oktatási igazgatóhelyettes Veisz Ottó az MTA doktora, ügyvezetõ igazgatóhelyettes hozott, mely a fokozott szárazságstressz érzékenységet jelezte. Az út másik oldalán a martonvásári nemesítésû hibridek viszont meglepõen jól bírták az extrém viszonyokat (4. kép). A hibridek termelõi Szabados János, és Ötvös Sándor már 3. éve termelik ezeket a hibrideket. A legjobb hibridek 2007-ben 6,5 t/ha májusi morzsolt kukoricát adtak. A vetõmagvásárláskor tehát nem csak a termõképesség, de a növények szárazságtûrése is szempont kell hogy legyen! Berzy Tamás TUDOMÁNYOS OSZTÁLYVEZETÕK Balázs Ervin az MTA rendes tagja, Alkalmazott Genomikai Osztály Lángné Molnár Márta az MTA doktora, Génmegõrzési és Organikus Nemesítési Osztály Barnabás Beáta az MTA levelezõ tagja, Növényi Sejtbiológiai Osztály Galiba Gábor az MTA doktora, Genetika és Növényélettani Osztály Láng László az MTA doktora, Kalászos Gabona Nemesítési Osztály Veisz Ottó az MTA doktora, Kalászos Gabona Rezisztencia Nemesítési Osztály Pintér János a mezõgazdasági tudomány kandidátusa, Kukoricanemesítési Osztály Berzsenyi Zoltán az MTA doktora, Növénytermesztési Osztály A Szerkesztõbizottság nevében gratulálunk a kinevezetteknek, munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánunk!