ROMA VÁLLALKOZÁSOK MAGYARORSZÁGON. Tartalom

Átírás

1 Babusik Ferenc: Roma vállalkozások Magyarországon 2004

2 Tartalom Összefoglaló... 3 Fő célkitűzés, a kutatás háttere... 6 Demográfiai kérdések... 8 Az országos becslések korlátai... 8 A vizsgált vállalkozói kör Vállalkozó és nem vállalkozó romák szociális-gazdasági helyzetének összehasonlító elemzése Iskolai végzettség Aktivitási múlt A lakhatással összefüggő életminőség Anyagi erő Kapcsolati tőke A vállalkozók jövedelmét befolyásoló fő háttértényezők összefoglalása A vállalkozások jellemzői A vállalkozások jogi formája és művelt ágazata A vállalkozások kezdeti jellemzői Az elindulás motívumai Az alaptőke forrása, mértéke Gazdálkodási jellemzők A vállalkozások perspektívái Működési, fejlesztési támogatások A vállalkozói tudás forrása Humán erőforrás A roma vállalkozások fő típusai, kudarc és sikertényezők Előítéletek, diszkrimináció és félelmek Javaslatok Függelék A roma vállalkozások felkutatásának módszere Esettanulmányok Jegyzetek

3 Összefoglaló A roma népesség egészéhez képest a vállalkozók iskolai végzettsége jobb, szakmai végzettségi szintje alapvetően magasabb, egyúttal a vállalkozás indítását megelőzően nagy arányban aktív dolgozók voltak. Míg a teljes roma népesség közel fele szegregáltan, ezen belül jóval több mint ötödük gettószerű körülmények között él, addig a vállalkozó romák esetén ezek a mutatók lényegesen jobb helyzetet tükröznek. A vállalkozó romák átlagosan ugyan jobb körülmények között élnek, viszont szegregált, sőt gettószerű körülmények között is működnek sikeres vállalkozások. A roma népesség egészéhez viszonyítva a vállalkozók családjait lényegesen jobb lakókörülmények jellemzik, otthonaik zöme el van látva a szükséges infrastruktúrával. A roma vállalkozók lényegesen magasabb jövedelemre tesznek szert, mint nem vállalkozó társaik; a vállalkozók családjának eltartóképessége ennek következtében lényegesen magasabb, mint a romák átlagáé, ugyanakkor a vállalkozók, kapacitásuk függvényében több szolidaritást is vállalnak rokonaikkal kapcsolatban, mint szegényebb társaik. A jövedelmi viszonyok ezzel együtt árnyalt képet mutatnak. A legalsó jövedelmi tizedbe eső vállalkozói és nem vállalkozói családok között a szegénység méretékében van csak különbség; mélyszegénység és szegénység különbségéről beszélhetünk. A felső hét jövedelmi tizedben ugyanakkor a vállalkozó és nem vállalkozó roma családok egy főre eső jövedelmi különbsége 2.5 és 1,8 között változik; e rétegekben a vállalkozó családok két- két és félszer élnek jobban, mint a nem vállalkozó romák családjai. E két két és félszeres különbség azonban már elegendő ahhoz, hogy relatíve jó színvonalról beszélhessünk elsősorban a felső két-három jövedelmi tizedben. A vállalkozók között lényegesen magasabb az erős kapcsolati tőkével rendelkezők aránya, mint a roma népesség egészében; a kapcsolati tőke egyúttal financiális tőkévé konvertálódik körükben. A teljes szegregáció, illetve a teljes asszimiláció azonban rombolja a kapcsolati hálózatokat, vegyes lakókörnyezetben élők között lényegesen nagyobb arányban találhatók erősebb kapcsolatokkal rendelkezők. A roma vállalkozások rentabilitásának legjobb indexe kutatásunk szerint a vállalkozók jövedelmének mértéke. Noha a vállalkozás sikerességét, rentabilitását komoly mértékben befolyásolja a művelt ágazat, a vállalkozás kora, stb. ugyanakkor az egyik legerősebb tényező, a személyes kapcsolati tőke, humán természetű és mint ilyen nemcsak hogy fejleszthető, de megfelelő, a vállalkozói léthez szükséges kapcsolatokat építő networking, vagy a kapcsolatok inkubálása hatalmas távlatokat nyithat meg a roma vállalkozások fejlesztésében. A kutatás során felvehető adatokból egyértelmű, hogy szinte kizárólag roma mikrovállalkozásokról beszélhetünk, nem találunk jogi értelemben vett kis, -vagy középvállalkozásokat. A vállalkozói kör túlnyomó többségének egy vállalkozása van, tehát önmaga egyéni vállalkozó, őstermelő, vagy tulajdonában egy egyéb jogi formájú vállalkozás tartozik. A vizsgált vállalkozások 70,5 %-a egyéni vállalkozó vagy őstermelő, 20,7 % betéti társaság, 4,8 5 Kft, míg a maradék 4 % egyéb (pl. szövetkezet, KHT, stb.). A legtöbb vállalkozás (építő)ipari tevékenységet folytat, a második legnagyobb csoport a kereskedelmi vállalkozásoké, a harmadik legnagyobb csoportba azon vállalkozásokat tartoznak, akik szórvány ágazatokban működnek, egy-két százalékos arányban (szállítás, védelmi szolgáltatások, oktatás, egyéb közösségi szolgáltatás), a várakozásokkal ellentétben viszonylag kevés vállalkozó dolgozik kizárólag a mezőgazdaság területén. A vállalkozók fele valamilyen szempontból külső nyomást, kényszert élt át, kényszervállalkozó: előre menekült, vállalkozást kezdett, mert nem tudott megélni korábbi jövedelméből. A 3

4 kapcsolati tőke ereje igen erősen befolyásolja a kényszert ebben objektív és személyes okok egyaránt közrejátszanak. Az elszigetelt, kis kapcsolati tőkével rendelkező romák kénytelenek előre menekülni, velük ellentétben a jó vagy erős kapcsolati tőkével rendelkezők már elég magabiztosak lehetnek a sikerben, nem érzik kényszernek lépésüket. Sajátos módon a rendelkezésre álló alaptőke mértéke kevéssé befolyásolja a vállalkozás kényszerjellegét; viszont kizárólag azok vállalkoznak, akiknek személyesen vagy családjukon keresztül - rendelkezésre állt az alaptőke. A pénzhiány evidens visszatartó tényező. Azok a későbbi vállalkozók, akik a vállalkozás indításának döntését nem tekintették kényszernek, egyúttal jobban választották meg a tevékenység ágazatát és később sikeresebbek. Azok pedig, akik jó vagy kiváló kapcsolatépítő potenciállal rendelkeznek, egyúttal lényegesen bizonyosabbak lehettek a vállalkozói lét sikerében; kevéssé vagy egyáltalán nem tekintették kényszernek választásukat. A szegregált körülmények között élő vállalkozók az alapítás érdekében voltaképp nem jutnak sem bankhitelhez, sem állami támogatáshoz. Ennek oka egyrészt az előítéletekben és a diszkriminációban, másrészt az alacsony iskolázottságban, harmadrészt a fedezetül szolgáló vagyon hiányában található meg. A szegregáltan élők esélytelensége a bankhitelek elnyerésére arra hívja fel a figyelmet, hogy a megfelelő kormányzati szervek bevonásával létre kell hozni egy olyan hitelalapot (vagy intézetet), amely specifikusan a roma vállalkozások alap és működő tőke igényeit lenne hivatott biztosítani. Mindez pedig független kell hogy legyen a család, a vállalkozó vagyoni helyzetétől. A roma vállalkozók többsége a mikro, -és kisvállalkozók, egyéni vállalkozók, családi Bt. -k, őstermelők alapvetően csak készpénz felhasználásával képes elindítani üzletét; ez a jelenség hangsúlyozottan a kezdeti pénzbeni támogatások egész rendszerének újragondolására hívja fel a figyelmet. A roma vállalkozók fejlődési lehetőségei korántsem egyformák: azok esélye, akiknek alacsony az iskolai végzettsége, szegregált körülmények között vállalkoznak, illetve gyenge a személyes kapcsolatrendszerük lényegesen rosszabb üzletmenet tapasztalnak, mint a másik véglet. Ugyancsak kisebbek a fejlődési esélyei a mezőgazdasági, vagy több ágazatban működő vállalkozásoknak. Ráadásul e csökkent esélyeket tovább növeli az a tény, hogy a fejlesztési támogatások megszerzéséhez eleve a jobban menő vállalkozásoknak van nagyobb hozzáférésük. A roma vállalkozásoknak átlagosan ötöde részesedik csak valamely alapításhoz, működéshez, fejlesztéshez társítható, vagy humánpolitikai célú támogatásban, miközben a rászorult vállalkozások aránya lényegesen magasabb. A vállalkozások legnagyobb hányadát alkotó egyéni vállalkozók részesülnek a legkisebb mértékben bármely támogatásban is, velük szemben a legnagyobb érdekérvényesítő képességű egyéb szervezetek (szövetkezet, KHT, stb.) részesülnek a leginkább holott az ő arányuk a vállalkozások tömegéhez képest elhanyagolható. A roma vállalkozók hozzáférési esélyei az egyes támogatásokhoz korántsem egyformák: azok esélye, akik, szegregált körülmények között vállalkoznak, gyenge a személyes kapcsolatrendszerük, valamint építőipari vállalkozók másoknál lényegesen alacsonyabb. A vállalkozói tudást sokrétűbb, árnyaltabb kérdésnek tekintettük, mint a vállalkozói ismereteket. Míg ez utóbbi formális képzés keretében tanulható, és elsősorban elméleti ismeretek jelent, addig a vállalkozói tudásban már a tanult ismeretek, a tapasztalati tudás, a szűkebb kulturális környezet által átörökített reflexek, viselkedésmódok együttesen vannak jelen. A vállalkozói tudás forrásait vizsgálva, egyik következtetésünk az, hogy nem feltétlenül a formális képzések arányának, számának emelése a jövőben követendő cél, hanem az ennél komplexebb segítségnyújtás. A vizsgált roma vállalkozói kör több mint negyede, 26,4 % jól menő vállalkozást vezet. A vállalkozóknak mellettük két közel azonos méretű rétege van; az átlagosnak mondható, átlagos nehézségekkel küszködők 36,7 % -os csoportja, illetve a valamilyen módon vesztes, és / vagy képzetlenek összesen közel azonos, 36,9 % -os arányú rétege. 4

5 Adataink azt mutatják, hogy azon romák körében, akiknél a szakmunkásvégzettség mellé erős családi szakmai-vállalkozói hagyományok társulnak, e végzettségi szint messze jobb esélyeket és megélhetést biztosít, mint másoknak, jobban képzetteknek. Az a vállalkozói tudás és potenciál, amely a sikerek egyik záloga, igazán akkor fejti ki hatását, amikor vállalkozói hagyomány és képzettség egyszerre van jelen. A jövőben reményeink szerint többen juthatnak majd képzés útján vállalkozói tudáshoz, viszont a hagyományoknak sokan híján lesznek. Éppen ezért ki kell dolgozni a munka- és vállalkozási tradíciók átadásának eleddig ismeretlen rendszerét, olyan eljárásokat, mentorálási és inkubálási módszereket, amelyek képesek valamennyire, ha nem is teljesen pótolni mindazt, amit a jövő e vállalkozói nem hozhattak otthonról. A megfelelő kondícióval rendelkező roma vállalkozók éppoly eséllyel lehetnek sikeresek fiatalon, mint idősen, illetve a szegregált körülmények nem jelentenek akadályt e jobb kondíciójú vállalkozói rétegnek. Hasonlóan: a kudarcosabb vállalkozók sem életkoruknak vagy rosszabb körülményeiknek köszönhetően sikertelenebbek, hanem azért, mert képzetlenebbek és / vagy nem rendelkeznek megfelelő munka- és vállalkozói hagyományokkal, vállalkozói- és munkakultúrával. 5

6 Fő célkitűzés, a kutatás háttere Kutatásunkat 2004 őszén végeztük a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium megbízásából, miután nyertünk a témára vonatkozó közbeszerzési pályázatukon. Vizsgálaunk legfőbb célkitűzése, haszna az, hogy az eddigieknél pontosabb képet kapjunk azokról a lehetőségekről, amelyek hozzájárulhatnak a hazai roma mikro-, kis- és középvállalkozások számának szélesítéséhez, a meglévő vállalkozások fejlesztéséhez és mindezen keresztül a romák foglalkoztatottságának javításához. Noha rendszeresen visszatérő, prioritást élvező témának tűnik a romák foglalkoztatottságának javítása amelynek lényeges eleme lehet a roma önfoglalkoztatás, családi vállalkozói kör, illetve az említett mikro-, -és kisvállalkozói kör fejlesztése, úgy véljük, hogy érdemes adatok alapján jellemezni a romák foglalkoztatottságának helyzetét. Ezek nélkül az adatok nélkül ugyanis véleményünk szerint nehezen érthető, hogy miért éppen a vállalkozás és az önfoglalkoztatás az a terület, amelytől a romák foglalkoztatottságának tényleges javulását remélhetjük. A romák magas munkanélküliségi rátája viszonylag ismert, érdemes azonban legfrissebb, országos reprezentatív roma háztartási kutatásunkból 1 idézni néhány adatot. A teljes, 19 éves kor feletti roma népesség 36 % -a munkanélküli, illetve mindössze 25 %-a aktív dolgozó; a dolgozó nők aránya ennél jóval alacsonyabb. A 19 és 48 éves kor közötti sávban az aktívan foglalkozatott romák aránya átlagosan 30 % körüli, azonban az ötven éves kor feletti sávban rohamosan csökken. Ez a csökkenés a rokkantnyugdíjasok elképesztően magas arányának köszönhető (az okokról lásd: a romák egészségügyi helyzetét feltáró tavalyi kutatásunkat az irodalomjegyzékben). Az arányokon túl azonban érdemes abszolút lélekszám adatokban is kifejezni az inaktivitás mértékét. A közel hatszázezer főre becsült roma népességben belül a éves romák lélekszáma fő, ebből a reprezentatív felvétel alapján becsült munkanélküliek lélekszáma öszszesen fő. A éves korú roma férfi népesség lélekszáma fő, a becsült munkanélküli lélekszám pedig fő. Látjuk tehát, hogy igen nagy lélekszámról van szó ráadásul a magas rokkantnyugdíjas arány miatt ez az adatsor nem a nyugdíjas korig, hanem csak a éves kor közötti sáv roma népességéről beszél. Az összesen 25,2 % aktív dolgozóból adatfelvételünk szerint mindössze 3,2 % vállalkozó vagy egyéni gazdálkodó, tehát az aktív dolgozók töredéke. Mégis, e kis arány ellenére is roppant lényeges a roma vállalkozói, illetve önfoglalkoztatói réteg növekedése; ennek okait tekintjük át röviden a következőben. A romák erőfeszítése a munkahely megtalálása, illetve az aktív foglalkoztatottság iránt a népesség ezirányú erőfeszítésének mintegy ötszöröse, ahogy ezt Kertesi elemzése 2 kimutatta, ugyanakkor saját kutatásaink empirikus adatai ugyanezt igazolják. A roppant magas arányú inaktivitás, illetve munkanélküliség legfőbb okai abban keresendők, hogy a romák zöme foglalkoztatási szempontból hátrányos megyékben, kistérségekben, ezen belül is apró falvakban él (amelyekben 1 A roma népesség szociális-gazdasági helyzete, egészségi állapota, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférése. Támogatta az ESZCSM, A tanulmány letölthető a internet címen. Babusik Ferenc: Az esélyegyenlőség korlátai Magyarországon. L Harmattan Kiadó, Bp (megjelenés alatt) 2 Kertesi Gábor: Cigányok a munkaerőpiacon ( ) In: Az átmenet foglalkoztatáspolitikája Magyarországon. Bp., vagy Közgazdasági Szemle ( ) 6

7 a munkaerő-piac még nyomottabb), egyúttal foglalkoztatásának közel hasonló fajsúlyú gátja az aluliskolázottság, illetve a foglalkoztatók szegregatív magatartása. A 2000 ben elkészült, a romákat foglalkoztató, illetve a romák által tulajdonolt kutatásunk 3 tapasztalatai szerint a romákat foglalkoztató vállalkozások elsősorban fizikai munkára alkalmaznak romákat, az alkalmazásban a vállalatok munkaerő-piaci támogatásának jelentős szerep jut, egyúttal a romák jövedelme nem éri el az azonos munkakörben foglalkoztatott nem romákét. Minden adat arra mutat, hogy a versenyszféra szereplőinek humánpolitikai gyakorlata szegregatív. Ugyanakkor azokban a régiókban, amelyekben nagy arányban élnek munkanélküli romák, sem most, sem a közeljövőben nem várhatók jelentősebb mértékben olyan beruházások, amelyek egyúttal nagyobb arányban alkalmaznának romákat. A munkaerő-piaci orientációjú nonprofit szervezetek munkahelyteremtő potenciálja önmagában jelentős. Ugyanakkor ha figyelembe vesszük az aktív korú, nem foglalkoztatott romák fentiekben becsült lélekszámát, azt kell megállapítanunk, hogy a tömeges foglalkoztatást a nonprofit szektor képtelen lesz megoldani, szerepe inkább a példaértékű modellek kidolgozása, illetve a kistérségi önfoglalkoztatás szellemének erősítése 4. Idézett kutatásunk másik jelentős tanulsága amelynek nagy szerepe van jelen pályázatunk szempontjából a következő. Az általunk vizsgált, romák által tulajdonolt, illetve vezetett vállalkozások lényegesen magasabb arányban alkalmaznak romákat, mint a nem romák vezette vállalkozások, egyúttal az alkalmazott romák jövedelme jobban közelít a szektorális átlaghoz, mint a nem romák vezette vállalkozások esetén. A vállalkozó romák gyermekei iskolázottabbak a romák átlagánál, tehát a vállalkozók kitermelik azt a jövendő generációt, amelynek társadalmigazdasági pozíciója várhatóan jobb lesz. A vállalkozó romák vállalkozásinak többsége ugyan közgazdasági szempontból periferikus jelentőségű, azonban az ilyen családokban elért egy főre eső jövedelem messze meghaladja a roma népesség jövedelmi átlagát. A roma gazdálkodó szervezetek és családi mikrovállalkozások fejlesztése, megjelenésük fokozott elősegítése tehát a roma foglalkoztatás növekedésének reális királyi útja, még abban az esetben is, ha jelenleg az aktív foglalkoztatott romáknak csak valamivel több mint tizede él saját vállalkozásából. A kutatás célja mindezek után tehát egyrészt elméleti, másrészt gyakorlati jellegű kérdések tisztázása. Az elméletibb cél annak megismerése, hogy milyenek a működő roma vállalkozások jellegzetességei ágazati szempontból, milyen gazdasági formák a jellemzőek, milyen a foglalkoztatotti szerkezet, a roma közösségeken illetve a családokon belül milyen feltételek teszik lehetővé a vállalkozás indítását, milyen jellemző serkentői és gátjai vannak a vállalkozás elindításának és több év távlatában való működtetésének, milyen forrásokból teremtik elő a szükséges alaptőkét, mi a vállalkozói tudás forrása, milyen képzések állnak rendelkezésre, stb. A gyakorlatibb cél a megszerzett elméleti tudás birtokában a munkaügyi tárca részéről olyan stratégiák megalkotása, melyek egyrészt a rendelkezésre álló forrásokat a legalkalmasabb módon teszik felhasználhatóvá a roma vállalkozások fejlesztéséhez, másrészt olyan szabályozóeszközök kidolgozása és elfogadtatása, amelyek a célzott vállalkozói kör fejlődését elősegítik, illetve specifikus támogatást és védőhálót 5 jelenthetnek a roma vállalkozások számára. 3 Babusik Ferenc- Dr. Adler Judit: Roma vállalkozások kutatása. In: A romák. esélyei Magyarországon. Szerk.: Babusik Ferenc. Kávé Kiadó, Bp Lásd: Frey Mária: Munkahelyteremtés a munkaerőpiac főáramlatán kívül. NVNSZA, OFA. Bp Hivatkozott kutatásunk egyik szignifikáns tapasztalata: a roma vállalkozó mint vállalkozó lép fel a piacon, vagy pl. hiteligénnyel, azonban hozzá gyakran mint romához viszonyulnak (és csak másodsorban mint vállalkozóhoz) így a környezet előítéletessége miatt számtalan hátrányt szenved (kedvezőtlenebb hitelbírálat, stb.) 7

8 Demográfiai kérdések Az országos becslések korlátai A roma vezetésű és/vagy tulajdonban álló mikro,- kis és középvállalkozások országos számára, területi, ágazati, stb. eloszlására nézve több ok miatt elviekben sem áll rendelkezésre mérvadó adat. A magyarországi vállalkozások között még becslés sem készíthető számukra és egyéb jellegzetességeikre vonatkozóan; mivel az etnikai hovatartozás, az etnikai identitás kizárólag természetes személyhez köthető, egyúttal törvényileg szabályozott személyes adat, ezért a mintegy nyolcszázezer vállalkozásra nézve ugyan igen jelentős mennyiségű tudással rendelkezünk, a tulajdonosok etnikai identitását azonban sem a jelenben, sem a várható jövőben nem ismerjük. A magyarországi roma népességen belül a vállalkozással foglalkozók lélekszámára és egyéb adataira két módszerrel készíthető becslés. Az első módszer a mintavételen alapuló kutatások adatainak elemzése. A különböző kutatók által egyes években elvégzett roma kutatások ugyan a romák foglalkoztatottságára nézve releváns adatokkal szolgálhatnak, azonban a foglalkoztatottakon belül a magánvállalkozásból élőkre vonatkozóan becslések már igen megbízhatatlanok. A bevezetőben jeleztük, hogy saját, évi roma kutatásunk szerint az aktív dolgozók aránya 25,2 %, a vállalkozásból élő romáké viszont mindössze 3,2 %. Mivel a mintavételes kutatások mintaelemszáma fő, amely az átlagosan ± 2,5 %-os hibahatárt biztosítja, a kutatás során mért vállalkozói arány már a hibahatárhoz közeli. Vegyük figyelembe, hogy 1200 eset 3,2 %-a 38 fő; ez az alacsony elemszám már semmilyen további elemzést nem tesz lehetővé. Mindebből az következik, hogy egy, a roma népességre, mint olyanra irányuló, mintavételes kutatás során, az ilyen kutatások relatíve alacsony költségvetési keretéből adódó alacsony elemszám mellett a roma vállalkozókra nézve nem lehet összefüggéseket megállapítani. A mintavételes kutatások módszerénél lényegesen megbízhatóbb (sőt: ideális esetben tökéletesen megbízható) képet alkothat a teljes népességre kiterjedő népszámlálás. A legutoljára 2001 ben végzett népszámlálás adatai azonban azt mutatják, hogy a roma népességre nézve és ami tárgyunk szempontjából fontosabb: a vállalkozó romákra nézve a népszámlálás módszere, illetve maguk a kinyert adatok igen megbízhatatlanok, pontatlanok vagy torzak. Noha a jelen tanulmánynak nem tárgya a roma népesség lélekszámára vonatkozó becslési módszerekben elmélyedni, a népszámlálási adatok kritikája miatt érdemes utalni egy nemrégiben megjelent tanulmányunka, amely ezt a kérdés tárgyalja. (Ferenc Babusik: Legitimacy, Statistics and Research Methodology Who Is a Gypsy in Hungary Today and What Can We (Not) Know About Them? (Roma Rights Bp , European Roma Rights Center) A jelzett tanulmányban is utalt módszerek szerinti becslés alapján 6 ma Magyarországon mintegy hatszázezer roma él. A évi népszámlálás ezzel szemben mintegy romát tartott nyilván 7. A romákra vonatkozó népszámlálási adatok enyhén szólva megbízhatatlan mivolta több okra vezethető vissza. Az egyik nyilvánvaló, jelentős ok szerint a romák egy jelentős hányada történeti tapasztalatok, illetve a környezet felől átélt előítéletesség vagy sok esetben ellenségesség hatására letagadja identitását. A másik ok már nem független a szakértőket is alaposan megosztó 6 Kertesi Gábor - Kézdi Gábor: A cigány népesség Magyarországon (dokumentáció és adattár, Socio-typo, Bp., 1998), valamint Hablicsek László: A roma népesség demográfiai jellemzői, kísérleti előreszámítás 2050-ig. KSH Népességtudományi Intézet, alapján. 7 A népszámlálás adatai szerint azokat tekintjük romának, akik valamelyik öndefinitív besorolás egyike szerint annak vallották magukat (önmaga roma, valamelyik vagy mindkét szülője roma, beszéli valamelyik cigány nyelvet). 8

9 viták egyik sarokpontjától, nevezetesen attól, hogy Magyarországon a cigány fogalom igen sok esetben összetapad a szegény fogalmával, mindebből pedig az következik, hogy a romák egy integráltabb csoportja feltehetően épp azért nem nevezi önmagát a népszámlálás egyik öndefinitív lehetősége szerint sem cigánynak, mert nem tekinti önmagát a szegény csoport, vagy éppen a mély szegénységben élők tagjának. 8 Mindennek tárgyunkra, a népszámlálási adatok közt megjelenő vállalkozó romák számának megbízhatóságára nézve igen komoly, elvi és gyakorlati jelentősége van. Az elméleti probléma abból adódik, hogy nagy valószínűséggel a jobb módú, integráltabban élő romák éppúgy eltűnnek a népszámlálás során, mint azok, akik egyszerűen félnek, viszont korántsem biztos, hogy ez az eltűnés azonos arányokat követ. Mint láttuk, a ténylegesen hazánkban élő romák közel kétharmada nem jelenik meg a népszámlálás adati között épp ezért felbecsülhetetlen, hogy közöttük hányan vannak az aktív dolgozók, munkanélküliek aránya a ténylegeshez képest hogyan torzul. Mindenesetre néhány alapadat segítségével megkíséreljük érzékeltetni, hogy a mintavételes, személyes megkeresésen alapuló 9 országos roma kutatásunk adatai és a népszámlálási adatok között milyen roppant nagy különbség mutatkozik. A 19 éves kor feletti roma népesség aktivitása, a évi roma felvételünk adatai szerint (%) eloszlás férfi nő csak tanul 4,7 7,1 2,4 aktív dolgozó 25,2 32,1 18,4 munkanélküli 35,9 38,1 33,9 gyes, gyed, segítő 13,4 0,3 26,0 nyugdíjas 5,4 5,7 5,0 rokkant nyugdíjas 15,4 16,7 14,3 A 18 éves kor feletti roma népesség aktivitása, a évi népszámlálás adatai szerint (%) 10 eloszlás aktív dolgozók 41,39 a munkaerőpiacról kiszakadók 15,77 inaktív, soha nem dolgozott 42,84 Mint látjuk, a népszámlálás adatai szerint jelentősen, mintegy 15 százalékponttal magasabb arányban vannak a romák között aktív dolgozók, mint a mintavételes kutatás adatai szerint. Ugyanakkor a népszámlálás a hagyományos szociológiai aktivitási kategóriáktól eltérően számol azokkal; akik nem aktív dolgozók; az inaktív, soha nem dolgozott kategóriában egybemosódnak azok, akik tanulnak, illetve azok a nők, akik voltaképp otthon, a háztartás alternatív munkaerő-piacán dolgoznak valójában (gyermeket nevelnek). Mint az eddigi összes mintavételes roma kutatás rámutatott, a magas inaktivitási rátát a gyermeket nevelő nők emelik, miközben a munkanélküliek nemek közti arányeltérése nem olyan jelentős. Ugyancsak probléma, hogy a népszámlálás inaktív kategóriájába a munkanélküliek egy része is benne foglaltatik. Mindennek köszönhető, hogy az e kategóriába tartozók aránya az empirikus kutatás hasonló arányának mintegy másfélszerese. 8 Minderről bővebben: HAVAS Gábor, KEMÉNY István, KERTESI Gábor, A relatív cigány a klasszifikációs küzdőtéren, Kritika, 1998/3., HAVAS Gábor, Cigányok a szociológiai kutatások tükrében = A cigányok Magyarországon, szerk. GLATZ Ferenc, MTA, Bp., LADÁNYI János, SZELÉNYI Iván, Ki a cigány?, Kritika, 1997/2., LADÁNYI János, SZELÉNYI Iván, Az etnikai besorolás objektivitásáról, Kritika, 1998/3. 9 Mint ismeretes, az adatfelvételt végző kérdezőbiztosain ráadásul romák voltak. 10 Forrás: Népszámlálás 2001 sorozat, 16. A társadalom rétegződése című kötet. KSH. 9

10 A népszámlálási adatok első problémája tehát összefoglalva az, hogy nem képes számot adni a roma népesség valós arányairól, mindebből következően pedig feltehetően igen torz képet ad valós munkaerő-piaci helyzetükről. A roma vállalkozók számának becsülhetősége szempontjából a népszámlálási adatok második nagy problémája, hogy az aktív dolgozók belső szerkezeti arányai homlokegyenest ellentmondanak az empirikus kutatások tapasztalatainak. A 18 éves kor feletti roma népesség aktivitása kategóriák szerint -, a évi népszámlálás adatai (%) eloszlás felső -és középvezetők, nagy és középvállalkozók 0,07 magasan képzett értelmiségi, vezető, szakértő 0,05 alsó szintű értelmiségi, vezető technikus 0,49 egyéb techn., szakképzett irodai, keresk., szolg. alkalmazott 1,89 nem mezőgazd. foglalkozású, önálló vállalkozó 1,72 mezőgazdasági kisfoglalkoztató, önálló vállalkozó 0,48 közvetlen termelésirányító, szakképezett ipari foglalkozású 3,62 betanított munkás 16,06 egyszerű, szakképzetlen munkát végzők 17,02 A munkaerőpiacról kiszakadók 15,77 inaktív, soha nem dolgozott 42,84 A 18 éves kor feletti,- aktív dolgozó romák eloszlása összevont kategóriák szerint -, a évi népszámlálás adatai (%) eloszlás szakképzett, érettségizett, diplomás 13,66 vállalkozó 5,48 fizikai dolgozó 80,86 A fenti táblázat adatai szerint a 18 éves kor feletti roma népességben azok aránya, akik valamilyen szakképzett munkát végeznek (felső -és középvezetők, nagy és középvállalkozók, magasan képzett értelmiségi, vezető, szakértő, alsó szintű értelmiségi, vezető technikus, egyéb techn., szakképzett irodai, keresk., szolg. alkalmazott, közvetlen termelésirányító, szakképezett ipari foglalkozású) mindössze 13,7 %, tehát meglehetősen kis arányt képvisel. Velük szemben a fizikai, szakképzetlen munkát végző romák aránya feltűnően magas: 80,9 %, míg a vállalkozók aránya 5,5 %. Mindazzal együtt, hogy a romák foglalkoztatottsági mutatói igen rosszak, azt kell mondanunk, hogy a KSH adataival szemben, az empirikus kutatások adatai szerint a romák között az iskolázottabb munkavállalók valós arányai lényegesen jobbak, mint azt a népszámlálási adatok tükrözik. Adataink szerint a 19 éves kor feletti, aktív dolgozó romák 42,5 %-a rendelkezik szakmával, 18,9 % érettségizett, illetve 4 % felsőfokú végzettségű. Mindez azt mutatja, hogy a népszámlálás adataihoz képest legalább négy-ötszörös azon romák aránya, akik szakképzettséghez, érettségihez, vagy diplomához kötött munkát végeznek. 10

11 A 19 éves kor feletti roma népesség iskolai végzettsége az egyes aktivitási kategóriák szerint a évi kutatásunk adatai (%) 8 oszt. kevesebb Általános iskola Szakmunkásképző összes érettségizett Egyetem, főiskola csak tanul 1,1 32,9 10,1 55,9 aktív dolgozó 5,6 28,9 42,5 18,9 4,0 munkanélküli 26,2 47,3 17,4 8,5 0,6 gyes, gyed, segítő 31,9 52,1 10,7 5,4 A népszámlálás az aktív, dolgozó romák kategóriáján belül 5,5 % vállalkozóval számol. Saját empirikus felvételünk szerint ez az arány magasabb, 12,7 %. A 19 éves kor feletti,- aktív dolgozó romák eloszlása összevont kategóriák szerint évi kutatásunk adatai (%) eloszlás Alkalmazásban álló dolgozó 84,4 vállalkozó, egyéni gazdálkodó 12,7 szövetkezeti tag 2,9 Mindebből az következik, hogy igaz az az elméleti álláspont, amely szerint a népszámlálások során az integráltabb, képzettebb, vagy éppen vállalkozó romák kevésbé jelennek meg az adatokban. A népszámlálási adatok mindebből következően két igen jelentős torzítást tartalmaznak: igen erősen felülbecslik a képzetlen, fizikai munkát végző romák arányát, miközben látszólag paradox módon a valóságos arányokhoz képest az aktív dolgozók arányát is felülbecslik. Mindennek következtében a népszámlálás adatai még jó közelítéssel sem alkalmasak a roma vállalkozói réteg valós helyzetének leírására. Az elmondottakon kívül még egy jelentős oka van annak, hogy a népszámlálási adatokból a roma vállalkozók helyzetére nézve semmilyen érdemi következtetést nem vonhatunk le. Ugyanis még abban az esetben is, ha az adatok nem torzítanának, a népszámlálás nyomán sajnos nem állnak rendelkezésre településsoros, illetve kor réteg szerint, pláne nem az iskolai végzettséggel is számot vető, romákra vonatkozó gazdasági aktivitási adatok. 11

12 A vizsgált vállalkozói kör A roma vállalkozások felkutatásának módszerét a függelékben írjuk le. Ehelyütt arról adunk számot, hogy mekkora a vizsgált vállalkozói minta, illetve hogyan illeszkedik a roma népesség egészének földrajzi eloszlásához. Mint az előző fejezetből világosan következik, a jelen helyzetben nincs olyan adat, amelyből kiindulva meg lehetne állapítani, hogy Magyarországon hány roma vállalkozás működik, milyen a területi eloszlásuk, stb. Mindebből következően, mivel nem ismerjük a roma vállalkozások un. alapsokaságát, nem lehetséges un. reprezentatív mintavétel sem, mindössze arra szorítkozhatunk, hogy egy elegendően nagy mintát véve e vállalkozói körből, következtetéseket vonjunk le arra nézve, hogy a mintába került vállalkozások milyenek. A mintára vonatkozó megállapítások azután becslést, kiinduló alapot jelenthetnek arra nézve, hogy mi jellemzi a roma vállalkozásokat, mint olyanokat. Vizsgálatunk során, költségvetési okokból, nem vehettünk egy statisztikai szempontból elegendően nagy mintát, ezzel együtt sikerült 356 működő roma vállalkozóval felvennünk az adatlapot. A vizsgált vállalkozói kör 12 megyében, illetve összesen 107 településen található. Ez a jelentős földrajzi szórás, valamint a vállalkozások véletlenszerű kiválasztása biztosítja azt, hogy a relatíve alacsony mintaelemszám ellenére adataink megbízható képet festenek a roma vállalkozásokról. A mintába került vállalkozások, illetve a roma népesség eloszlása a mintába került megyékben (%) mintaeloszlás országos eloszlás Budapest 5,2 7,6 Baranya 1,4 7,9 Bács-Kiskun 0,3 4,9 Békés 26,1 3,1 B-A-Z 13,2 25,3 Gy-M-S 1,4 1,4 Hajdú-Bihar 12,0 7,4 Heves 2,0 6,9 Nógrád 9,7 5,9 Pest 3,2 6,8 Szabolcs-Szatmár 24,4 20,9 Veszprém 1,1 2,1 A vállalkozások megyei eloszlásából látszik, hogy azon megyékben, amelyekben az országos átlag feletti a romák aránya, egyúttal átlag felett vehettünk fel vállalkozással is adatot; egyedül Békés megye felülreprezentált, azaz a roma népesség valós megyei arányaihoz képest itt több vállalkozást találtunk. Mindennek következtében a mintaeloszlás viszonylagos hűséggel tükrözi a roma népesség valós megyei eloszlását. Lényeges kérdés, hogy a mintába került vállalkozások hogyan oszlanak el településtípus szerint elvégre ismeretes, hogy a roma népesség jelentős aránya él falvakban, amelyekben egyúttal korlátozottabbak munkaerő-piaci lehetőségei. A következő táblázat adatai azt mutatják, hogy az ország teljes roma népessége, illetve a mintába került vállalkozói kör hogyan oszlik el az egyes településkategóriák között. 12

13 A mintába került vállalkozások, illetve a roma népesség eloszlása településenként (%) mintaeloszlás országos eloszlás Budapest 1,0 5,2 megyei jogú város 4,9 8,5 város 23,3 21,9 község 70,9 64,3 A két adatsor azt mutatja, hogy jó közelítéssel a minta eloszlása tükrözi a romák települési eloszlását; egyedül a Budapesten, illetve megyei jogú városokban működő roma vállalkozások képviselnek kisebb arányt, mint a teljes roma népesség. Mivel kutatásunk alapvető haszna, hogy a romák munkaerő-piaci helyzetét az önfoglalkoztatás, illetve a vállalkozói lét erősítésén keresztül javítani lehessen; igen lényeges, hogy a vizsgált vállalkozói kör székhelyét jelentő települések hogyan tükrözik az ország romák lakta településeinek fő gazdasági mutatóit. Mivel ez a kérdés a romák szempontjából lényeges, három fő mutató mentén hasonlítjuk össze az ország romák lakta településeit, illetve a mintába került településeket: mekkora a munkanélküliségi arány, milyen a roma népesség aránya, valamint milyen a nyugdíjasok aránya (ez utóbbi arra utal, hogy milyen a települések korszerkezete, mennyire fiatal, vagy elöregedő). Munkanélküliek, nyugdíjasok és romák aránya országosan, illetve a mintába került településeken (%) 11 munkanélk. átlag % roma átlag % nyugdíjas % minta országos minta országos minta országos Budapest 1,0 1,0 1,9 1,9 30,3 30,3 megyei jogú 3,8 2,7 3,0 2,8 25,3 24,8 város 6,3 4,0 12,7 6,2 23,6 24,4 község 7,6 5,5 29,0 12,3 24,6 27,7 A mintába került településeken valamivel magasabb a munkanélküliek aránya, illetve a városokban és községekben a romák aránya, mint országosan. A nyugdíjasok aránya viszont közel azonos, vagy valamivel alacsonyabb, ami azt mutatja, hogy a mintába olyan településeken élő vállalkozók kerültek be, akik lakhelye, az országos viszonyokhoz képest kevésbé tükrözi az elöregedő, kihaló kistelepülések problémáit. Az elmondottak azt mutatják, hogy a mintába került települések az átlaghoz képest egyrészt valamivel hátrányosabb helyzetűek mint az országos átlag, másrészt jobban képviselik a roma népesség valós körülményeit. A mintába került megyék eloszlása, a települések magas száma, valamint a hátrányosabb helyzetű, illetve magasabb roma arányú települések enyhe felülreprezentáltsága biztosítja azt, hogy az adatok megbízható képet adnak a romák vállalkozási lehetőségeiről, egyúttal tükrözik az ország romák által inkább lakott településein a roma vállalkozók lehetőségeit. 11 A munkanélküliség adatai az Országos Foglalkoztatási hivatal, a nyugdíjasok a BM Központi Hivatal adatai szerint. 13

14 Vállalkozó és nem vállalkozó romák szociális-gazdasági helyzetének összehasonlító elemzése Mivel a vizsgált vállalkozói kör egy részét magánvállalkozók, illetve egyszemélyes társaságok teszik ki, valamint minden kisebb vállalkozást magától értetődően alapvetően meghatároz a tulajdonos személye, ezért elsőként a vállalkozások tulajdonosainak szociális-gazdasági helyzetét tekintjük át. Kérdésünk nemcsak az, hogy önmagában milyen a vállalkozók helyzete, de igen lényeges kérdésnek tekintjük azt is, hogy a vállalkozók miben térnek el a roma népesség egészének helyzetétől. Az összehasonlítás alapját saját előző országos roma kutatásunk adatai szolgáltatják 12. Iskolai végzettség A mintába került vállalkozók, illetve a roma népesség iskolai végzettsége (%) országos minta 8 oszt. kevesebb 30,2 3,1 Általános iskola 36,4 46,9 Szakmunkásképző 20,6 35,6 Szakközépiskola, tech., gimnázium 11,4 10,5 Egyetem, főiskola 1,3 4,0 A roma népesség egészéhez képest a vállalkozók iskolai végzettsége magasabb; elenyésző számban találunk köztük az általános iskolát be nem fejezetteket, egyúttal jóval magasabb arányban szakmunkásokat, de felsőfokú végzetteket is. Mindezzel együtt nem szabad megfeledkezni két dologról: a vállalkozók korszerkezete, valamint a férfiak és nők aránya erősen eltér a roma népességre jellemző számoktól. A vállalkozók 85 %-a férfi. Koruk közel normál eloszlást követ a, míg a roma népesség egészének koreloszlása alapvetően demográfiai jellegzetességeket tükröz. Mivel a romák iskolai végzettségi mutatóit alapvetően befolyásolják a nemi, valamint a korcsoport-közi különbségek, ezért röviden kitérünk e kérdésre. A mintába került vállalkozók, illetve a roma népesség iskolai végzettsége, nemek szerint (%) országos minta férfi nő férfi nő 8 oszt. kevesebb 24,2 36,1 2,1 8,0 Általános iskola 37,9 34,9 45,2 50,0 Szakmunkásképző 26,6 14,7 38,1 24,0 összes érettségizett 10,5 12,4 11,4 10,0 Egyetem, főiskola 0,9 1,8 3,2 8,0 A nemi különbségek adatai azt mutatják, hogy a vállalkozók, mint olyanok iskolai végzettsége magasabb, a nemi különbségek követik az országos arányokat. Ugyanakkor figyelemreméltó, 12 Az elmúlt időszakban Kemény István és munkacsoportja ugyancsak végzett egy országos roma kutatást, azonban az általa eddig publikált adatok, eltérő szerkezetüknél fogva nem alkalmasak a roma vállalkozók szociális-gazdasági helyzetét jellemző adatokkal való összehasonlításra. 14

15 hogy a vállalkozó roma nők között a felsőfokú végzettségűek aránya viszonylag magas, ötszöröse a roma nők átlagának. A mintába került vállalkozók, illetve a roma népesség fő korcsoportjai eloszlása (%) országos minta éves 54,2 29, éves 25,0 56, éves 14,1 14,5 63 év feletti 6,8 A vállalkozó romák zöme középkorú, a évesek aránya körükben az országos átlagnál jóval alacsonyabb, míg 62 évnél idősebbet nem találunk a mintában. Mindez azt vetíti előre, hogy a kor szerinti iskolai végzettségi mutatók jelentősen eltérhetnek a roma népesség egészének mutatóitól. A mintába került vállalkozók, illetve a roma népesség iskolai végzettsége, fő korcsoportok szerint (%) országos minta éves éves éves éves éves éves 8 oszt. kevesebb 15,2 30,8 64,4 1,0 2,7 6,4 Általános iskola 40,6 42,0 21,0 35,1 46,8 59,6 Szakmunkásképző 26,0 17,8 11,4 38,1 40,3 21,3 összes érettségizett 17,0 7,8 1,7 20,6 7,0 6,4 Egyetem, főiskola 1,2 1,6 1,4 5,2 3,2 6,4 Az adatok szerint a vállalkozók iskolai végzettsége korcsoportonként valóban jelentős eltérést mutat a romák átlagától; még a legidősebb, éves korcsoport esetén is alig találunk általános iskolát be nem fejezettet, illetve e korcsoportban is, minden iskolai kategóriában magasabb a végzettek aránya, mint az országos átlag. A vállalkozók közti, kor szerinti különbségek arra mutatnak, hogy a fiatalabb vállalkozók közt az érettségizettek aránya jóval magasabb, mint az idősebbek esetén; a két alsó korcsoport közti különbség háromszoros, nagyobb, mint a romák összességére vonatkozó korcsoportos különbség. Mindezzel együtt figyelemreméltó, hogy a legfiatalabb korcsoportban is a mindössze általános iskolai végzettséggel rendelkezők aránya viszonylag magas, miközben a felsőfokú végzettek aránya a vállalkozók korcsoportjai között nem növekszik a fiatalabbak előnyére. Adatainkból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a roma vállalkozók és a nem vállalkozó romák közti iskolai végzettségbeli különbség alapvetően és tömegében a szakmai végzettséggel magyarázható; alapvetően a vállalkozók szakmai végzettségi szintje magasabb. Jelen pillanatban a roma vállalkozókra nem jellemző a felsőfokú, vagy érettségihez kötött végzettség lényegesen magasabb szintje, egyúttal közel harmaduk a puszta általános iskolai végzettséggel is boldogul pályáján. Noha a vállalkozások jellemzőinek bemutatása későbbi fejezetek tárgya, már itt érdemes egy, a vállalkozásokra jellemző adattal összevetni a vállalkozók iskolai végzettségét. Ez az adat pedig a vállalkozás kora: milyen régóta vállalkozik az illető roma. Ez az adat egyik alapvető indexe a vállalkozói lét stabilitásának; összevetve tehát az iskolai végzettséggel, következtetést vonhatunk le arra nézve, hogy az egyes iskolai fokozatok birtoklása hogyan járulhat hozzá a vállalkozói lét stabilitásához. (Természetesen a vállalkozó iskolai végzettsége és a vállalkozás egyéb jellemzői pl. ágazat, jogi forma, tőkeerő, stb. - erősen összefüggnek, de ezekről később.) 15

16 A vállalkozás korának eloszlása a vállalkozók iskolai végzettsége szerint (%) a vállalkozás 2 évnél fiatalabb 2-4 éves 4-6 éves 6 évnél régebbi 8 oszt. kevesebb 12,5 62,5 25,0 Általános iskola 18,2 32,4 20,9 28,4 Szakmunkásképző 29,8 24,2 25,8 20,2 összes érettségizett 34,3 28,6 20,0 17,1 Egyetem, főiskola 45,5 27,3 9,1 18,2 Az egyébként kis hányadot kitevő, általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők zömében régóta vállalkoznak. Velük szemben, az ugyancsak elenyésző arányú felsőfokú végzettek közt a legfeljebb két éve vállalkozók aránya magas, és tendenciaszerűen ez mondható el az érettségivel rendelkezőkről is. A szakmával bíró romák vállalkozásai egyenletesen oszlanak el a korrétegek közt. Mindebből az következik, hogy a vállalkozás korát (közvetve tehát a vállalkozói lét stabilitását) látszólag paradox módon a vállalkozó romák iskolai végzettsége kevéssé befolyásolja. A vállalkozás stabilitását más tényezők befolyásolják; körükben nem érvényesül oly mereven az a vállalkozókra vonatkozó gazdaságszociológiai paradigma, mely szerint az iskolai végzettség egyértelműen hozzájárul a vállalkozás sikeréhez. Természetesen mindez nem független attól, hogy a vállalkozók mit vállalkoznak, milyen ágazatban milyen vállalkozást működtetnek és vállalkozásuk mennyire tekinthető kényszervállalkozásnak. Minderről ugyancsak a megfelelő helyen bővebben lesz szó. Aktivitási múlt Mint láttuk, a vállalkozók között a szakmai végzettségűek aránya az országos átlag feletti; közvetlenül adódik tehát a kérdés, hogy mielőtt vállalkozóvá váltak, milyen volt a gazdasági aktivitásuk. Ez a kérdés úgy is megfogalmazható, hogy a vállalkozó romák aktivitási szerkezete a vállalkozás indítása előtt mennyiben tért el a roma népesség hasonló átlagától; a vállalkozók, múltjukat tekintve esetleg más munkaerő-piaci sorsot futottak-e be mint más, nem vállalkozó romák? A múltbeli aktivitás eloszlása a vállalkozók között (%) eloszlás Főállásban tanult 5,1 Alk. álló dolgozó 50,6 Egyéb váll. őstermelő 4,3 Szövetkezeti tag 2,6 Regisztrált munkanélküli 10,8 Munkanélküli 8,5 Segítő családtag 18,2 Első pillantásra feltűnő, hogy a vállalkozók régebben igen nagy arányban aktív dolgozók voltak, ezen belül alkalmazásban álltak. Vállalkozó, vagy őstermelő körükben viszont kis arányban fordult elő. Ahhoz, hogy az adatokat a roma népesség hasonló adataival összevethessük, a következőkben összevont kategóriák szerint számolunk. 16

17 A múltbeli aktivitás eloszlása a vállalkozók között és a éves korú roma népességben, korrétegenként (%) minta roma népesség éves éves éves éves éves éves csak tanul 9,4 3,8 8,8 aktív dolgozó 58,3 58,4 45,8 28,5 32,7 10,6 munkanélküli 21,9 20,5 16,7 39,7 43,3 24,3 gyes, gyed, segítő 10,4 17,3 37,5 20,9 8,3 rokkant nyugdíjas 2,0 15,6 65,0 Az egyik legfőbb, sőt legdrámaibb különbség a vállalkozó, illetve a nem vállalkozó romák között a megváltozott munkaképességűek ( rokkantnyugdíjasok ) arányában mutatkozik: míg a vállalkozók között elvégre aktív dolgozók.- nem találunk leszázalékoltakat, addig a teljes roma népességben ezek aránya 35 éves kor felett roppant magas 13. A következő feltűnő különbség az, hogy a vállalkozók fele-hatvan százaléka előzőleg aktív dolgozó volt, ráadásul korcsoporttól függetlenül; ezzel szemben nemcsak a roma népesség egészét tekintve alacsony az aktív dolgozók aránya, de korcsoportjaik között is jelentős különbség van e tekintetben. Noha a roma népesség egészében magas a munkanélküliek aránya, feltűnő, hogy a vállalkozók múltjában a munkanélküliség szinte korcsoporttól függetlenül mutat azonos értéket; közel ötödük volt munkanélküli. Mivel látjuk, hogy a vállalkozók egy nem elhanyagolható hányada a múltban a háztartásban volt foglalkoztatott, ráadásul ismerjük azt, hogy ez az aktivitási forma elsősorban a nőket érinti, a következőkben nemek szerint tekintjük át a kérdést. A múltbeli aktivitás eloszlása a vállalkozók között és a roma népességben, nemenként (%) minta roma népesség ffi nő ffi nő csak tanul 4,6 10,4 7,1 2,4 aktív dolgozó 60,5 50,0 32,1 18,4 munkanélküli 20,6 6,3 38,1 33,9 gyes, gyed, segítő 14,2 33,3 0,3 26,0 rokkant nyugdíjas 16,7 14,3 A roma népesség egészében a háztartás munkaerő-piacán való foglalkoztatottság szinte kizárólag a nőket érinti ennek pandantjaként az aktív dolgozók között a nők aránya a férfiakénak közel fele, illetve alacsonyabb a munkanélküliségi rátájuk is. A vállalkozó romák esetében a férfiaknak már egy nem elhanyagolható százaléka a múltban főállásban nevelte gyermekét, vagy háztartásbeli volt, ugyanakkor a vállalkozó nők harmada szintén gyesről váltott a vállalkozói létformába. Miközben a roma népesség egészében a nők aktív foglalkoztatottsági szintje húsz százaléknál kisebb, addig a vállalkozó nők fele aktív dolgozó volt; hasonlóan a vállalkozó férfiak esetében az aktív munkavállalói múlttal rendelkezők aránya a népesség ilyen átlagának duplája. A fenti adatokból következő fő tendencia, tehát az, hogy a vállalkozók a vállalkozást megelőzően lényegesen nagyobb arányban voltak dolgozók (illetve a háztartásban foglalkoztatottak), vé- 13 (Ennek okairól lásd: Babusik Ferenc: A magyarországi cigányság egészségi állapota és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférése. I. rész: az egészségi állapot. Beszélő, 2004 október. 17

18 leményünk szerint nem magyarázható kizárólag iskolai végzettséggel; ugyanis a végzettségi adatokban mutatkozó különbségek (vállalkozó és nem vállalkozó romák között) nem olyan mértékűek, mint az aktivitási különbségek. (Ráadásul a vállalkozók időközben is szerezhettek valamilyen iskolai végzettséget.) A lakhatással összefüggő életminőség A lakhatással összefüggő életminőség tényezői közül vizsgálatunk keretében néhány olyan fő kérdéssel foglalkozunk, amelyek mentén a vállalkozók körülményei markánsan összehasonlíthatók a roma népesség egészével. A szegregált vs. asszimilált lakókörülmények között való élet az egyik legmarkánsabb különbség a roma vállalkozók és a nem vállalkozó romák között. Míg a teljes roma népesség közel fele (44,7 %) él szegregáltan, ezen belül jóval több mint ötödük gettószerű körülmények között, addig a vállalkozó romáknak csak 16,5 %-a él szegregáltan, egyúttal tizedük gettóban. Egyrészt ezek az arányok arra mutatnak, hogy a vállalkozó romák lényegesen jobb körülmények között élnek egyúttal adataink arra is rámutatnak, hogy szegregált, sőt gettószerű körülmények között is működhetnek vállalkozások. Ugyancsak figyelemreméltó, hogy a vállalkozók tizenöt százaléka teljesen asszimilált környezetben él (azaz nem lakik a környéken más roma) miközben ez az arány a roma népességben négy százalék. Lakóhelyek jellegének eloszlása a vállalkozók között és a roma népességben (%) roma népesség minta Csak romák lakta de nem telep 16,9 6,7 Romák lakta telep, "gettó" 27,8 9,8 Vegyes lakókörnyezet 47,3 67,1 Nem lakik más roma család 4,1 15,2 Nem lehet megállapítani 3,8 1,1 Lakóhelyek jellegének eloszlása a vállalkozók között és a roma népességben, településtípusonként (%) roma népesség minta megyei város község megyei város község jogú város jogú város Csak romák lakta de nem telep 10,4 11,2 19,1 11,1 3,1 8,0 Romák lakta telep, "gettó" 32,1 28,4 29,4 10,9 12,0 Vegyes lakókörnyezet 40,5 51,0 46,7 66,7 74,2 68,0 Nem lakik más roma család 6,1 7,7 2,8 22,2 10,2 11,4 Nem lehet megállapítani 10,9 1,8 2,0 1,6 0,6 Településtípusok szerint áttekintve a kérdést, látjuk, hogy míg pl. a megyei jogú városok roma népességének harmada él gettószerűen, addig a vállalkozók e településtípusban egyáltalán nem szorultak gettóba, noha közel tíz százalék elékülönülten él. Ugyan a falvakban a legmagasabb a gettósodottan élő roma vállalkozók aránya, de így is jóval alatta marad a teljes roma népesség hasonló átlagának. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy milyen összefüggés van a szegregáció mértéke és a vállalkozás kora között azaz kérdés, hogy a régebbi, stabilan működő vállalkozások tulajdonosai jobb 18

19 körülmények közé költöznek-e, avagy asszimiláltabb körülmények között hosszabb életűek-e a vállalkozások. Noha a kérdés közgazdasági szempontból nyilván kevésbé érdekes, elvégre a gettószerű vagy csupán szegregált lakókörnyezetben lényegesen kisebb esély nyílik a vállalkozásra 14, szociológiai szempontból már érdekesebb e kérdés. Ugyanis lényegesnek tekinthető, hogy ha már egyszer egy vállalkozó képes vállalkozását szegregált környezetben működtetni, mennyire nyújt vállalkozásának e helyzet stabilitást, illetve milyen mértékű az elvándorlás, a menekülés e helyzetből akkor, ha már a vállalkozás megerősödött (tehát a vállalkozónak jobbak az anyagi lehetőségei). A kérdés megválaszolását két tényező nehezíti; egyrészt az adatfelvétel során, terjedelmi és az időkorlátból fakadó oknál fogva nem kérdeztünk rá a vállalkozást megelőző lakóhelyre, ráadásul a viszonylag kis elemszámú mintában az e kérdésre utaló táblázatos, illetve a többváltozós elemzések eredményei nem szignifikánsak. Megoldásként a három, eltérő szegregációs fokot képviselő lakóhelyen élő vállalkozások korának eloszlásfüggvényeit hasonlítjuk össze (a grafikonok b a jegyezetek között). A gettószerű, vagy nem gettószerű, de szegregált környezetben működő vállalkozások átlagos kora 4,2 év, közülük a legfiatalabb nincs egy éves, a legidősebb 15 éves. A szegregációs fok csökkenésével párhuzamosan növekszik a vállalkozások átlagos kora, de mindössze egy-egy évvel, azaz a vegyes lakókörnyezetben működők átlagos kora 5,3 év, az asszimilált környezetben pedig 6,2 év. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a legidősebb vállalkozások kora a nem szegregált környezetben év. Az adatok alapján nem tudjuk eldönteni, hogy melyik tendencia lehet jellemzőbb: a szegregált körülmények között alakult vállalkozások, miután bebizonyították állóképességüket és anyagi erőre tettek szert, asszimiláltabb körülmények közé költöznek, vagy az asszimiláltabb körülmények között élők vállalkozásai stabilabbak és működnek hosszabb ideje. Valószínűleg mindkét tendencia igaz. Azonban, mint a későbbiekben, a családok anyagi erejének tárgyalásakor látjuk, egy igen meglepőnek tűnő összefüggés fedezhető fel: a szegregáltan élő vállalkozók családjában a legmagasabb a havi jövedelmek mértéke. Ezt figyelembe véve bátran feltételezhetjük, hogy noha a vállalkozók egy része bizonnyal elhagyja eredeti települését és asszimiláltabb körülmények közé költözik, ez a fajta migráció nem lehet jelentős. Ezt támasztja alá egyrészt az, hogy a szegregált településen (településrészen) élő vállalkozók jövedelme magasabb, illetve, mint az alábbiakban látjuk majd, a szegregáció mértékétől függetlenül jó minőségű, a szükséges infrastruktúrával ellátott épületekben élnek - azaz jelentősen jobb körülmények között, mint nem vállalkozó roma társaik. A lakóépület jellegének eloszlása a vállalkozók között és a roma népességben (%) roma népesség minta hagyományos városi ház 15,2 45,3 önálló ház 67,3 53,9 szükséglakás, -épület, egyéb 17,5 0,9 Míg a roma népesség tizenhét százaléka szükséglakásban él, a vállalkozók között ez az arány elenyésző. Az, hogy a vállalkozók hagyományos falusi épületben, illetve családi házban, vagy városias épületben élnek, alapvetően a település jellegzetességeitől függ, ugyanakkor erre a kérdésre nincs hatása a vállalkozás korának (azaz a régi vállalkozások tulajdonosai hasonló arányban élnek falusi,vagy családi házban, mint a fiatal vállalkozások tulajdonosai). 14 Ezt a kisebb esélyt mutatja az, hogy kevés vállalkozó él szegregáltan, tehát kevesebb vállalkozás működik ilyen településeken, illetve településrészeken. 19

20 A lakáshoz tartozó infrastruktúra eloszlása a vállalkozók között és a roma népességben (%) roma népesség minta fürdőszoba 60,9 97,7 lakáson belüli WC 54,1 97,2 villany 98,6 99,7 vezetékes víz 72,6 98,6 csatorna 42,0 77,3 Az adatok azt mutatják, hogy a vállalkozók zöme, túlnyomó többsége a szükséges infrastruktúrával ellátott lakásokban él, ellentétben a roma népesség egészével. Mivel ennél az adatnál ugyancsak felmerülhet, hogy esetleg a már stabilan működő vállalkozások javítják ezt a statisztikát, megvizsgáltuk a vállalkozás korának hatását a lakás komfortjára nézve. Azt találtuk, hogy nincs ilyen hatás: tehát a legújabb vállalkozások tulajdonosai is jobb körülmények között élnek. Ez az adat viszont azt a (természetes) feltételezést erősíti meg, hogy a jobb körülmények között élők - még abban az esetben is, ha a jobb körülményt képviselő lakás gettóban található nagyobb eséllyel képesek vállalkozni. Az együtt élők átlagos lélekszáma és összetétele a vállalkozók között és a roma népességben (%) roma népesség minta együtt élők átlag éves éves éves átlag éves éves éves házastárs / élettárs 61,7 59,5 79,9 60,5 92,5 85,7 93,8 97,6 gyermek 63,9 59,1 81,6 58,2 91,3 83,1 93,9 95,3 szülők 28,5 47,0 10,6 2,9 19,7 26,1 13,6 44,4 testvér 17,7 29,2 4,0 4,3 12,3 20,5 7,0 10,0 egyéb rokon 9,9 6,1 8,7 19,6 6,7 9,1 3,7 25,0 más, nem rokon 3,1 2,8 2,1 5,4 2,1 2,4 1,2 A fenti táblázat adatai azt mutatják, hogy a vállalkozók családjában átlagosan többen élnek, mint a roma népesség átlagában; korcsoporttól függetlenül több közöttük a házas, többnek van gyermeke, illetve többen élnek együtt szülőkkel, testvérekkel és másokkal. Mivel az előző adatok a vállalkozók abszolút és relatív értelemben vett jobb körülményeit mutatták, az együtt élők számából arra (a talán nem meglepő) következtetésre jutunk, hogy a vállalkozók családjának eltartóképessége lényegesen magasabb, mint a romák átlagáé. Ugyanakkor éppen mivel többen élnek együtt az adat arról is beszél, hogy a vállalkozók, kapacitásuk függvényében több szolidaritást is vállalnak rokonaikkal kapcsolatban, mint szegényebb társaik; azaz nemcsak megengedhetik maguknak, hogy többen éljenek egy fedél alatt, de meg is teszik. A gondolattal szemben kézenfekvő ellenvetés lehet az, hogy többek között azért lehetnek vállalkozók, mert sűrűbbek a rokoni kapcsolataik, amely kapcsolatok segítik őket a vállalkozásban, munkaerőt jelentenek, stb. Tehát az adat nem a szolidaritásról szól, hanem a rokoni kapcsolatok tőkésíthetőségéről. Ezt az ellenvetést egy próbának vetettük alá. Noha a szociális kapcsolati hálózatok erejét a továbbiakban elemezzük, kissé előreszaladva, épp a próba okán, ehelyütt is leírjuk a következőt. A vállalkozók egy része mondhatni kapcsolati vákuumban szenved, míg a skála másik végén azok foglalnak helyet, akiknek extra erős kapcsolataik vannak, sok emberre számíthatnak. Az adatok azt mutatják, hogy a kapcsolati hálózat ereje szinte független attól, hogy a vállalkozó háztartásában él-e valamely rokona, stb., illetve hány rokonnal él. Sajátos módon azok között, akik együtt élnek minden rokonukkal, ugyanúgy találunk elszigetelt embereket, 20