14. évfolyam 4. szám szeptember október

Átírás

1 14. évfolyam 4. szám szeptember október Minden napunk ajándék Árpád olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívot mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta: Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Árpád azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: - Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt? Árpád azt válaszolta: Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Valamennyi alkalommal, ha odajön hozzám valaki, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam. - Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű - szóltam közbe. - De, egyszerű - mondta Árpád, az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed. Elgondolkoztam Árpád szavain. Rövid idővel később más munkakörbe kerültem. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel később megtudtam, hogy Árpád súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. Tizenöt órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Árpádot elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta: Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet? Lemondtam róla, de megkérdeztem mi játszódott le benne a baleset pillanatában. - Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom, aki pár hét múlva jön világra jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok. - Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? De Árpád folytatta: Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: halott ember. És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást. - Mit csináltál? - kérdeztem tőle. - Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam: a gravitációra! Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mint ha élő lennék és nem halott. Árpád a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is. Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj amiatt, hogy mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál. Árpád tanított meg arra is, hogy ne adjam fel álmaim értelmét sem. Gyakran mesélte el azt a kis anekdotát, amikor az ember elment a Bölcshöz: - Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam! - Hallgatlak - bólintott a Bölcs. - Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok. Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez gyémánt. Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha. Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik: - Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal - lelkesedett. Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték.

2 BUDAPESTI OBSITOS 2 szült fel megfelelően a pihenés korára megrázkódtatásokkal éli át a nyugdíjazás utáni napokat, hónapokat, sőt éveket. A legnagyobb baj, ami ilyenkor érhet egy eddig aktív embert, ha feleslegesnek érzi magát. A feleslegesség érzése, olyan hangulati állapot eluralkodása, mikor úgy érzi, már nincs rá szükség, sok idős embernél megbetegedéshez, depresszióhoz, teljes életuntsághoz vezethet. Ennek jó ellenszere a nagycsaládban élés, ahol a családi közösségben tervszerűen készülnek új helyzetük megélésére. A nagyapák és nagyanyák segítenek a napi háztartási teendőkben, a házkörüli munkákban, az ügyek intézésében, segítenek az unokák ellátásában, nevelésében. A manuális segítség mellett azonban nagy jelentőségű az érzelmi és szellemi jelenlétük. Nagy kincs a háznál az a nagyszülő, aki mindig mindenre ráér, mindenben segít. Ideális esetben a család ugyanúgy óvja, védi az idős embert, és ahogy öregszik úgy ő is visszakapja azt a gondoskodást, amit eddig ő adott. Nem marad így egyedül betegségében, problémái megoldásában. De az is előfordulhat, hogy a család nem tölti be a szerepét. Sok idős ember szenvedését és kétségbeesését éppen a rossz családi háttér okozza. Gyakori, hogy a fiataloknak csak addig fontosak az idősek, amíg valami hasznot húzhatnak belőlük, kihasználhatják őket. Kicsalják a pénzüket, elszedik esetleg még a lakásukat is, aztán magukra hagyják őket. Ha megnézzük, hogy mit jelent és milyen problémákat vet fel a generációk együttélése, általában három féle jellegzetes faktort különíthetünk el. Az egyik, a legerőteljesebb, hogy az öregkorral bizonyosfajta kellemetlen tulajdonságok is együtt járnak. Kérdés, hogy ezt a fiatalok hogyan tudják elviselni, tolerálni? Az idősebb emberek nagyon különbözőek, ezért a másokhoz való alkalmazkodást, beilleszkedést különböző módon élik meg. Eljárt felettük az idő, ezt van, aki nehezen viseli. Ezért zsörtölődő, kötekedő lesz, gyanakvóvá válik. Szeretnek beleszólni a fiatalok életébe, féltik, amijük van. Zsugoriakká, panaszkodóvá válnak, nem is mindig szorulnának támogatásra, néha csak sajnáltatják magukat. Környezetüket az ő- rületbe kergetik azzal, hogy állandóan csak saját valós vagy vélt betegségeikkel, problémáikkal terhelik a családot, nem kíváncsiak a többiek életére, csak saját magukkal vannak elfoglalva. A másikfajta felfogás az idős emberrel való együttélésről, annak megítélése, vajon származnak-e előnyök abból, ha a család együtt él, vagy szoros kapcsolatot tart fenn velük? Ezeknek a családoknak anyagi előnyt jelent, ha az idős családtagok helyet, szerepet és feladatot kapnak a családban. Ezt sokan ki is használják és nemcsak élnek ezzel a lehetőséggel, hanem visszaélnek vele. Annak ellenére is, hogy az idős emberek anyagilag és munkájukkal is támogatják a családot, a fiatalok nem fogadják el ezt az együttélési formát, inkább tehernek tekintik, mint segítségnek, hogy alkalmazkodniuk kell hozzájuk. A harmadik fajta gondolkodásmód, ami elég előítéletes, és itt is főleg az anyagi haszon szempontjából mérlegeli az idősek életét: van-e joguk még a boldogságra, illik-e még új társat választaniuk, szerelmesnek lenniük? Az a család, aki negatívan ítéli meg ezt a kérdést, úgy érzi, áldozatot hoztak az idős családtag ellátása érdekében, de ő hálátlannak bizonyult, mert a családon kívül keres másfajta kapcsolatot. Féltik az örökséget egy idegentől, aggódnak, hogy az élet során megszerzett javak más kezébe kerülnek. Ezek a családok nem mutatnak igazi szeretetet az idős családtag iránt, látszólagos szeretetük mögött csakis a- nyagi haszonszerzés áll. De sokan gondolkodnak úgy is, hogy igenis nagyon jól teszik, ha melegebb emberi kapcsolatot építenek ki. Ez azokra a családokra jellemző, akik nem élnek együtt velük, de szoros kapcsolatot tartanak fenn. Mivel a rendszeres, állandó kapcsolat fenntartása különféle okok miatt nehéz, bíztatják is a magányosan élő öreget ilyen kapcsolat kiépítésére. Ezeknek a családoknak ténylegesen fontos idősebb családtagjuk élete, boldogsága. Nem a saját érdekeiket, hanem az övét helyezik előtérbe. Az ilyen helyzetben levő idős ember, ha szüksége lesz rá, biztosan számíthat a gondozásával járó önzetlen segítségükre. Fontos, hogy a családok és az emberek elsajátítsák és másokban (főleg a fiatalokban) elősegítsék az érett- és öregkorral szembeni magatartási módokat. A pozitív magatartási formákat az élet során megfelelő neveléssel és a megváltozásra és javulásra való lehetőségekkel kell táplálni. A feladat nem könnyű. De az biztos, hogy két dologgal tartozunk az időseinknek: tisztelettel és hálával. Vastagh László Születésnapi köszöntő ÜNNEPEINK Otthonában köszöntöttük születésnapján Hermann László honvédségi nyugdíjas klubtársunkat, aki június 15-én töltötte be 100. életévét. Laci bácsi vidáman, jó erőben és egészségben fogadott bennünket. Visszaemlékezett a régi szép időkre, régi kollégákra, ismerősökre. Jóleső érzéssel és meghatottsággal fogadta ajándékunkat és természetesen a születésnapi tortát. Laci bácsi! A felderítő-i tagozat vezetősége és egész tagsága nevében jó egészséget és boldog életet kívánunk családod körében. F-I tagozat vezetősége Ünnepi állománygyűlés az Építők Napján Június harmadikán Budapesten, a Soroksári út 152 szám alatti egyik telephelyén, ünnepi állománygyűlés keretében bemutatkozott a honvédelmi tárca évi szervezeti átalakítása során létrehozott HM Fegyverzeti és Hadbiztosi Hivatal (FHH), melynek főigazgatója dr. Keszthelyi Gyula. A hadbiztosság több szervezeti elemből áll, melyek közül az egyik, az infrastrukturális igazgatóság. (Igazgató dr. Németh Béla mérnök ezredes.) Az ünnepségen, a Honvédelmi Minisztérium képviseletében megjelent Juhász István vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója. Az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja elhelyezési és építési tagozatából meghívták, Gábor Ferenc mérnök vezérőrnagyot, Asztalos Kálmán mérnök dandártábornokot és további húsz fő nyugállományú klubtagot. Dr. Keszthelyi Gyula vezérigazgató rövid megnyitójában köszöntötte a megjelenteket majd Hende Csaba honvédelmi miniszter, ünnepi köszöntőjének felolvasását követően határozatok és parancsok ismertetésére került sor. A nyugállományú tagozatunkból az Aranykor kitüntető cím arany fokozatát Pánczél Ottó nyugállományú alezredes, bronz fokozatát pedig Butkovics Miklós nyugállományú mérnök alezredes, Frank László nyugállományú alezredes, illetve Reider László nyugállományú törzszászlós kapta. Ezután Németh Béla ezredes vetítettképes előadásában bemutatta a hadbiztosság szervezetét valamennyi szervezeti

3 KLUBÉLET BUDAPESTI OBSITOS 3 Klubszoba és az ügyvezetés irodájának áthelyezése A Stefánia úti Tiszti Ház megépülésekor az intézmény vezetése a 208-as helyiséget jelölte ki az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja klubhelyiségének. A sok tagozat megalakulása, egyes tagozatok létszámának lényeges megnövekedése miatt a házon belül nagyobb befogadóképességű helyiségekre is szükség volt a zavartalan működéshez. A háznak katonai szervezetbe való betagozódása, az új parancsnokságnak e házban való megalakítása szükségessé tette a házban maradt egyetlen honvédséghez tartozó társadalmi szervezet működési területének áthelyezését. Az elhelyezés lehetőségeinek, a kialakítás költség igényei és lehetőségei kezdetben nem fedték egymást, ezért a kezdeti elgondolást és igényt módosítani kellett május 9-i hatállyal elhagytuk a 208-as klubszobát és az ügyvezetés részére biztosított 209-es irodát. A volt a- lagsori sörözőben rendeztük be klubhelyiségünket, az ügyvezetés a földszinten a korábbi utazási irodában kapott elhelyezést. A klub tagozatainak rendezvényei szinte zavartalan folytatása mellett került sor, sok-sok munkával klubszobánk és az ügyvezetés irodájának áthelyezésére. Többek véleménye szerint a klubszoba betölti a társas élet igényeinek megfelelő kereteket, most már csak rajtunk múlik, hogy megfelelő melegséggel töltsük ki a helységet összejöveteleink alkalmával. Nagyon sajnáljuk, hogy az általunk nevelt, ápolgatott sok szép növényt nem hozhattuk új helyünkre. Megoldásra váró gondunk: a Honvéd Kulturális Központ rendezvényeiben való személyes közreműködésünk anyagi ellenszolgáltatásának elérése. Klubelnök Vetélkedtünk, megmérettettünk és nyertünk Június 12-én került sor a Stefánia-palota első emeleti ovál termében klubunk hagyományihoz méltó ez évi kiemelkedő eseményére a Tóth Ágoston és korát átfogó szellemi vetélkedőre. Az intellektuális megmérettetésben hét tagozat négyfős csapata ült asztalhoz, míg a nyolcadik felderítő I tagozat csapata egy fő betegség miatti távollétében három fővel vállalta, hogy számot adjon felkészültségéről. A csapatok hátterében pedig számos szurkoló izgulta végig a szoros versenyt és számolta tagozatuk pontjait önmaguk megnyugtatása érdekében, ugyanis a szigorú, de igazságos zsűri (Szabó Béla nyugállományú mérnök alezredes elnök ; Lenkei Andrea, a Honvéd Kulturális Központ könyvtárvezetője; Jobbágy Zoltán nyugállományú alezredes tagok) fél pontokkal is honorálta a csapatok teljesítményét. A pontszámok jól láthatók és követhetők voltak fordulóról fordulóra a kihelyezett óriás eredményjelzőn. A klub ügyvezetése a vetélkedő meghirdetését követően jelentős szerepet töltött be a csapatok felkészülésének koordinálásában. Előadások szervezésével, múzeumlátogatások, kiállítások és háttér információk biztosításával járult hozzá a témakör mind szélesebb körű megismertetéséhez. A verseny tisztaságát pedig úgy biztosította, hogy a zsűri, és a vetélkedő levezető elnöke Nagy Gyula nyugállományú ezredes is csak a vetélkedő kezdete előtt vehette át zárt borítékban a kérdéseket. Értékes ajándékaival pedig hozzájárult az első három helyezett csapat tagjai szellemi teljesítményének elismeréséhez, nem utolsósorban a versenyszellem fenntartásához, a további aktivitás ösztönzéséhez. A csapatok irodalom, földrajz, művészetek és történelmi ismeretek témakörben adtak számot tudásukról, melyek között írásbeli kérdések és vegyes öszszeállítású, úgynevezett szellemi toto is szerepelt. Az első fordulóban még négy csapat ért el maximális pontszámot. A harmadik forduló végére már csak a felderítő I tagozata állt száz százalékos pontszámmal. Ekkor a második helyen a hátországi tagozat, harmadik-negyedik helyen holtversenyben a Bolyai klub, valamint a műszaki tagozat csapata állt. A negyedik fordulóban éppen a Bolyai klub ért el maximális 12 pontot, de a következő fordulóban azonban két és fél pont hátrányba került a műszaki tagozattal szemben, ezzel visszaesett a negyedik helyre. Az élen a felderítők I csapata négy ponttal vezetett a hátországi tagozat előtt, akik mindössze másfél ponttal előzték a műszakiak csapatát. Az izgalmak a következő három fordulóban tovább fokozódtak, ugyanis a hátországi és műszaki tagozat azonos pontszámokkal, de fordulónként egy-egy ponttal megközelítette az élen állót, míg közöttük alig csökkent a különbség. A végeredmény: 1. a felderítő I tagozat (87,5 pont); 2. a hátországi tagozat (86,5 pont); 3. a műszaki tagozat (85,5 pont); 4. a nőtagozat (80,5 pont); 5. a Bolyai tagozat (78,5 pont); 6. a hadihajós tagozat (65,5 pont); 7. a felderítő II tagozat (62,5 pont); 8. a híradó tagozat (57 pont). Bár a végeredmény önmagáért beszél mégis úgy vélem: a vetélkedővel mindenki nyert. Nem csak élménnyel, de különleges tudással is gyarapodtunk. Vastagh László Kirándulásaink Debreceni kirándulásunk alkalmával először megnéztük a Debreceni Református Nagytemplomot, amely a civis város legjellegzetesebb épülete, s a belvárosban található. A templom a magyar református egyház jelképe, miatta nevezik a várost gyakran Kálvinista Rómának. Alapterülete 1500 m². A hazai református templomok közül ennek van a legnagyobb harangja. A templom 1805 és 1824 között épült klasszicista stílusban. Az egykori orgonát Jakob Deutsmann bécsi mester építette 1838-ban, melyet 1996-ban újítottak fel. Az es forradalom és szabadságharc idején Kossuth Lajos itt olvasta fel a Habsburg ház trónfosztását is tartalmazó Függetlenségi Nyilatkozatot, valamint az államférfit itt választották meg és iktatták be az ország kormányzójának. Otthont ad számos hazai és nemzetközi egyházi rendezvénynek, orgonakoncerteket, hangversenyeket tartanak benne, s a 120 személyes imaterme feletti Nagytemplomi Galériában kiállításokat rendeznek. A Nagytemplomból a Református Kollégiumba mentünk.

4 BUDAPESTI OBSITOS 4 KLUBÉLET TAGOZATOK ÉLETÉBŐL Debrecen életével több, mint 450 éven át összefonódott a reformáció, így az ország iskolájának nevezett Református Kollégium kiemelkedő szerepet kapott. A kollégium 1538-tól működik, a falai között tanuló diákok magas műveltséget és tudást szereztek a földrajz, a történelem, az orvostudomány, a természettudományok területén. A kollégium nagykönyvtára félmilliós állományával a magyarországi református egyház legnagyobb gyűjteménye. E- gyes ritkaságai Európában, sőt a világon is egyedülállóak. harminckilenc kódexet az 1300-as 1500-as években írtak pergamenre. Száznegyvenhat az 1500-as években kiadott úgynevezett ősnyomtatványt, száztizennégy a világon egyetlen példányban fennmaradt művet (unikumot), s a régi magyar irodalom 1700 előtti emlékeiből mintegy 1600 ritkaságot őriznek itt. A gyűjtemény becses darabjai a híres diákok, Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Kölcsey Ferenc és Ady Endre kéziratai. Itt található Nicolaus Germanusz kéziratos térképlapjai, Méliusz Juhász Péter első magyar növénytana, a Herbárium. A nemzeti emlékhelyeket megnézve emlékeztünk az 1848-as eseményekre. Ebéd után a Debreceni Nagyerdőbe látogattunk, melynek növényvilága növényfajból áll. Sétáltunk az évszázados fák árnyékában is. Sopronban június 20-án jártunk, ahova a lehető legnagyobb melegben érkeztünk meg. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre a városnéző kisvonat üzemeltetője, friss vízzel várt bennünket. A kisvonattal körbe jártuk a várost, megismerkedtünk történelmi múltjával, nevezetességeivel. Fellátogattunk a Lővérekbe. Ezt követően kisvonatunk tovább robogott Fertőrákos felé, ahol megtekintettük a nevezetességeket, a Püspöki Palotát, az ország egyetlen pellengér oszlopát, (1938-ban volt az utolsó kiállított ember, akit kukorica lopásért bűntettek). Megismerkedtünk a Fertő- Hanság Nemzeti Park növény és állatvilágával. Majd sétahajózásra indultunk a Fertő-tavon. Magyar-osztrák vizeken hajóztunk, minden résztvevő nagy megelégedésére. Az ízletes ebéd elfogyasztása után a délutáni órákban indultunk hazafelé. Mindkét kirándulás élményekben gazdag volt bővítették ismereteinket, s az sem csoda, hogy jó társaságban több, mint, kiválóan éreztük magunkat. Pintye János nyugállományú ezredes Vietnámi emlékeink A humán tagozat 2012 évi munkatervében ez évre terveztünk egy személyes visszaemlékezés megtartását. Erre felkértük Horváth Károly nyugállományú alezredes tagtársunkat, aki eleget tett felkérésünknek. Horváth Károly nyugállományú alezredes 1973 januárjában 150 tiszt és150 tiszthelyettes társával indult Vietnámba egy olyan feladat végrehajtására, amilyenre még nem volt példa. Feladatuk volt a fegyverszünet betartásának és a béke helyreállításának ellenőrzése. Feladata ellátását parancsnoki szinten teljesítette. Több mint másfél évig végezte ezt a munkát. Ez idő alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtött nem csak a katonai szolgálat, hanem a lakossággal történő kapcsolattartás terén is. Megismerte az akkori vietnámi életkörülményeket, sok baráti kapcsolatot szerzett. Most ezekről a körülményekről, átélt eseményekről tartott visszaemlékezést. A tájékoztatóra fényképekkel teli albumot is elhozott, hogy tagságunk megtekinthesse. A több mint 30 perces elbeszélés szívből jövő, valóságot tükröző, bajtársi, emberi kapcsolatokat felelevenítő eseteket tartalmazott köztük az ott elhunyt két tiszt társára is emlékezve. Ezúton is köszönjük Horváth Károly nyugállományú alezredes tagtársunknak személyes élményekben gazdag elbeszélését és sajnáljuk, hogy egyre ritkuló tagságunkból, csak néhányan voltak kíváncsiak e nem mindennapi visszaemlékezésre. Tamás István nyugállományú t. mk. őrnagy, humán tagozat elnök Ünnepi Állománygyűlés az Elhelyezési Szolgálatok és Építők Napján Magyarország Honvédelmi Miniszterének parancsa alapján az MH Fegyverzeti és Hadbiztosi Hivatal (HM FHH) június 8-án 10 órakor ünnepi állománygyűlést hívott össze infrastrukturális bázisán, a Soroksári úton. A csapatgyűlésen részt vettek: a honvédelmi miniszter képviseletében Márki Gábor, védelem gazdaságért felelős helyettes államtitkár, Dr. Keszthelyi Gyula, a HM FHH. főigazgatója, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság képviselői, az együttműködő polgári vállalatok vezetői, a HM MH EI ZRT. vezetői és meghívott közalkalmazottai, a hadbiztosi hivatal közalkalmazotti állománya, valamint az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja elhelyezési és építési tagozat vezetősége és 10 fő meghívott klubtag. Az állománygyűlést Dr. Keszthelyi Gyula főigazgató nyitotta meg. Megnyitójában méltatta a nap ünnepeltjeit, rámutatott arra, hogy az ünnep mindazoké, akik az infrastrukturális feladatkörrel kapcsolatos valamennyi tevékenységet végzik. A feladatrendszer, amit el kell látniuk, az elmúlt időben sokat változott és a jövő is még jelentős és látványos változásokat ígér. Emlékeztetett arra, hogy mindezek mellett, van még mit tennünk, hogy elérjük közös céljainkat, amely egy új gondolkodási módot és új szervezeti kultúrát fog eredményezni. Ehhez a feladat végrehajtásához kívánt sok sikert. Ezután sor került a honvédelmi minisztere köszöntőjének és a Honvéd Vezérkar Főnök köszöntőjének felolvasására. Ünnepi beszédet mondott Márki Gábor helyettes államtitkár. Beszédében méltatta a hadsereg elhelyezésének elengedhetetlen fontosságát, azt a hatalmas erőfeszítést igénylő munkát és teljesítményt, amit az elhelyezés és építésben dolgozó személyi állomány végzett. Értékelésében, kiemelte az elődök (a mai nyugállományúak) nagy tapasztalatokból és gyakorlati tudásából eredő tervező, szervező és irányító tevékenységét, ami nagymértékben hozzájárult a mai, viszonylag fejlett elhelyezési körülményeinkhez. Megemlítette, több ma is működő létesítmény jó működését. Elismeréssel nyilatkozott a hivatásos, illetve a nyugállományúak közös munkájáról és egymás iránti megbecsüléséről. Az ünnepi beszéd után elismerések átadására került sor. Az elhelyezési és építési tagozatból a Honvédelemért kitüntető cím II. osztályát kapta Kiss Lóránt János nyugállományú ezredes, Vezérkari Főnöki emlék plakettet kapott Vilim László nyugállományú alezredes. A hivatásos állományból többen főigazgatói oklevelet és dicséretet kaptak. Az ünnep alkalmából egy felemelő idézettel köszöntöm az építőket Illyés Gyula Az Építőkhöz című verséből. Állványok, frissen fölrakott falak,

5 TAGOZATOK ÉLETÉBŐL OLVASÓINK ÍRTÁK BUDAPESTI OBSITOS 5 Egy városra való Cement, homok, meg tégla, meg salak, S még frissen csillogó, Villanyhuzalok, rézdrót fonalak, S városnyi friss tető, S körül a világ tág mezőn újra, kő, Kábel, cső, pózna s fönt-lent szerteszét, A nyüzsgő hangyanép, Ahogy acél, s vasköteleivel, Foglyul ejti itt is a Gulliver-természetet. Nagy Ottó nyugállományú alezredes, tagozatelnök Kopjafaavatás vidám hétvégével Az MH Budapesti Nyugállományúak Klubjának Rákóczista Tagozata a ZMNE Bolyai Nyugállományúak Klubjának támogatásával június 28-án kopjafát avatott a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola emlékére a Balatonkenesén a honvédüdülő parkjának Rákóczi sétányán. A Rákóczisták útban Fonyód-Bélatelepre az üdülőben a hagyományőrzés jegyében tisztelettel emlékeztek egykori alma materükre, melynek falai között több mint ezer fiatal tanult és kapott előképzést a katonatiszti pályára. A találkozón Hárai Tibor, tagozatelnök köszöntötte a résztvevőket közöttük Tóth Andrást, a honvédüdülő vezetőjét, majd B. Nagy Péter elnökhelyettes méltatta az között működött katonai középiskola emlékét és a magyar honvédelem területén betöltött szerepét. A koszorúzást követően a Rákóczisták háromnapos vidám hétvégét töltöttek Fonyód-Bélatelepen, egykori nyári táborozásaik színhelyén (jelenleg Napsugár Camping). A kitűnő hangulatú hozzátartozók részvételével együtt szervezett baráti találkozó színes programjának a finom bográcspörkölt, a borkóstolóval egybekötött badacsonyi hajókirándulás és a kánikulát enyhítő balatoni fürdőzések egyaránt szerves és emlékezetes részét képezték. Koszorúzás a vegyivédelmi emlékhelyen Az MH Görgei Artúr Vegyivédelmi Információs Központ, az MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj és az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja vegyivédelmi tagozatának képviselői a vegyivédelmi fegyvernem napján május 4-én elhelyezték el a megemlékezés, a hagyományőrzés koszorúit Piliscsabán a vegyivédelmi emlékhelyen. Az emlékhely az egykori katonai tábor területén, jelenleg működő Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának kampuszán található. Piliscsabán a katonai táborok történetének kezdete visszanyúlik egészen a kiegyezés, a Monarchia hadseregének megszervezése időszakáig és zárult május 28-án, amikor a kivonuló, a tábort 1957-ben elfoglaló és használó, szovjet katonákat szállító utolsó szerelvény is elindult a helyi vasútállomásról. E közel száz éves időszakban a vegyvédelmi katonai alakulatok is használták a táborokat. Budapestről 1935 őszén települt ki ide a Piliscsaba északi táborba a gázvédelmi iskola, 1936-ban pedig itt alakult meg a gázvédelmi zászlóalj, majd különböző átszervezéseket követően a 101. Honvéd Gépkocsizó Vegyiharc-zászlóalj 1943-ban. A zászlóalj, illetve részei fő feladatul ben Budapest és környéke valamint a Dunántúli nagyvárosok bombázásait követő tűzoltási, mentési munkálatok elvégzését kapták. A márványtábla és az évente megtartásra kerülő koszorúzás a fegyvernem mai, és nyugállományú képviselői által az ő emléküket hívatott ápolni. Fülöp Lajos nyugállományú mérnök alezredes Tata a tavak városa Júniusban a nyári szünet előtti hónapban az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja híradó tagozatának havi tervükben Tata városlátogatása szerepelt. Tizennégyen a tervünknek megfelelően a városlátogatás főszervezője Havasi János klubtársunk vezetésével a Keleti pályaudvarról vonattal indultunk a Komárom-Esztergom megyei városba. A megérkezésünk a tatai pályaudvarra egy kicsi bonyodalommal járt, mert a vonatunk félórát késett, ezért az előre megrendelt dodó kereken guruló városi kis vonat nem várta meg a csoportot. De Havasi János kollégánk telefonos bejelentkezése után visszajött értünk és bevitte a csoportot a belvárosba, majd átszállás nélkül folytattuk a városlátogatást, de már egy idegenvezető hölgy kalauzolásával. Tata nagyon szép város a vizek városaként ismert település, a pihenni és kikapcsolódni vágyok számára ideális le-hetőséget biztosít. Nagyon sok idegenforgalmi látványossággal rendelkezik. Nem győztük forgatni a fejünket az ide-genvezető ismertetője során, annyi mindent láttunk. Elsőnek az egymást követő vízimalmok régi épületei (még a 60-as években működtek), ma új funkcióval ellátva, szállodaként, étteremként, múzeumként szolgálják az idegenforgalmat. Majd ahogyan közeledtünk az ország első angol kertjéhez rendkívül hangulatos régi, de felújított épületek látványa kötött le. Az angol kert (1700-as évek végén az Eszterházy család jóvoltából) szívében található a Cseke-tó (25 hektáros mesterséges tó), nevét egy Cseke ne-vű birtokosról kapta. Ma kedvelt horgászparadicsom, melynek partján növényritkaságok találhatók (pálmaház), romantikus mesterséges barlangok, sza-badtéri színpad és egyéb építmények. A park szomszédságában látható a világhírű olimpiai edzőtábor. Szívesen megálltunk volna egy kis sétára a tópartján, de az időnk ezt nem tette lehetővé, így a ro-bogó vonatunkkal folytattuk utunkat a kálvária domb felé. A kálvária kápolna és szoborcsoport mellett magasodik a 45 méter magas kilátó, mely szintén nevezetessége Tatának. Itt visszafordultunk az Öreg-tó irányába. A tatai Öreg-tó Magyarország egyik legidősebb mesterséges tava, amely még a honfoglalás előtt készült az Által-éren (Tatán átfolyó patak) épített völgyzárógát létrehozásával. A tó és a hozzá tartozó mocsárrendszer a Tatai vár védelmét szolgálta. Az Öreg-tó és környéke ma természetvédelmi terület, mivel szinte körülöleli Tata városa, pihenés, sétahajózás, vízi sportok és egyéb turisztikai céloknak ideális helyszíne. Az tó partján végighaladva visszaérkeztünk a város fő nevezetességéhez a XIV. században é- pült Zsigmond várhoz. Itt végleg búcsút vettünk dodótól és gyalog besétáltunk az öregvárba, amely rendkívül sok látnivalót nyújt az idelátogatóknak ben a tatai uradalmat, gróf Eszterházy József országbíró ( ) vásárolta meg. Az uradalmi építőmester, Fellner Jakab ( ) által ben épített bejáró a mai napig a vár megközelítésének fő útvonala. A Kuny Domokos Múzeum 1954 óta működik a vár épületében. Az 1912-ben alapított Piarista (Tata-tóvárosi) Múzeum gyűjteményén kívül jelentős, főként bronzkori és római kori régészeti, termé-

6 BUDAPESTI OBSITOS 6 szettudományi, helytörténeti, képző- és iparművészeti, valamint hazai és nemzetközi néprajzi anyagot őriz, többek között a tatai fajanszmanufaktúra emlékeit. A vár tizenhárom termében állandó kiállítás látható a római kortól a 19. századig felölelve, Tata és környéke történetét. Mire bejártuk mindhárom szintet, egy kicsit elfáradtunk és meg is é- heztünk. Ezért lesétáltunk a tó felőli külső lépcsőn és a vár hátsó kapuján keresztül elindultunk a festői tóparton az előre megbeszélt színvonalas Rubin étterembe. Itt ebéddel várták a csoportot. A személyzet nagyon kedves és udvarias volt. Legalább egy jó órát pihentünk, közben ettünk és ittunk, mindenki kívánsága szerint. Kellemes volt a kiszolgálás és az étel mennyisége, minősége is jó volt, így elégedetten távoztunk és folytattuk utunkat. Tervünknek megfelelően a városközpontban még egy rövid sétát tettünk. Megtekintettük a régi városházát, ami ma okmányiroda. Majd elhaladtunk az Országgyűlés téren, ahol látható az 1510-ben Tatán megtartott országgyűlés emlékére épített műemlék harangláb (óratorny). Az ácsolt harangláb (1763- ban) Fellner Jakab és Éder József ácsmester munkája, ma is eredeti helyén áll. A város egyik szimbóluma. Jellegzetessége, hogy faszerkezete vasszögek felhasználása nélkül készült el. Az Országgyűlés térrel szemben látható az 1740-es években épült kapucinusok temploma. Egyszerű, de pompás homlokzatú huszártornyos épület, bejárata vörös márványdíszítésű, az ajtó felett Eszterházy címer és egy napóra található. Sajnos mi csak kívülről nézhettünk meg. A templom és rendház lakói a barna posztócsuhát viselő kapucinus atyák. Az egykori kapucinus rendház ma plébániaház. A sétánk itt véget ért, mert elérkeztünk az 1-es busz megállójához, ahonnan tovább utaztunk a tatai vasút állómásra, ahol végetért városlátogatásunk. A résztvevőknek emlékezetes nap volt, jól éreztük magunkat, bár még nagyon sok nevezetessége van a városnak, amit időhíján nem tudtunk megnézni. Akik ennél többet szeretnének látni, azok számára javasoljuk, hogy legalább két napot tervezzenek a nevezetességeket megtekintésére. Köszönjük a szervező klubtársainknak a lehetőséget, és nem csak ajánljuk, de javasoljuk más tagozatoknak is: Tata megér egy látogatást. Soós Tamás nyugállományú alezredes híradótagozat Örmények az aradi bitófán: Október 6. Az 1848/49-es magyar szabadságharcban közel hetven örmény-magyar tiszt vett részt és legalább ezerre tehető azoknak a katolikus örményeknek a száma, akik magukénak érezték a forradalomban való részvételt és harcoltak a magyar nemzeti függetlenségért. A szabadságharc hős tábornoka volt az örmény származású Czetz János, aki a véres megtorlás elől külföldre távozott, s Argentínában telepedett le. A 13 aradi vértanú közül kettő is örmény származású volt. Eleméri Kiss Ernő ( ) gazdag nemesi családban született, gyermekkorától a katonai pályára készült ban a Hannover huszárezred ezredeseként joggal várta az újabb előléptetését. Életében gyökeres fordulatot hozott a magyar szabadságharc nyarán otthagyta ezredét és fölajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak október 12-én tábornokká léptették elő és kinevezték a bánsági sereg főparancsnokának. Ebben a minőségében harcolt a szabadságharc leveréséig. Letartóztatását követően könnyűszerrel megszökhetett volna 12 társával, de bátran vállalták tettükért az igazságos büntetést. A halálos ítéletet viszont döbbenettel fogadták. Golyó általi halálra ítélték. A másik örmény származású Szkárosi Lázár Vilmos ( ) dandártábornok. Ő is a katonai pályát választotta ban főhadnagyi rangot viselt az osztrák hadseregben, amikor a magyar haza katonája lett, s nem sokára százados tavaszán már ezredes, majd dandártábornok. Kivégzése előtt Vinkler Brúnó minorita szerzetes készítette föl a halálra. A magyar szabadságharc bátor tisztjei és egyszerű katonái, a magyar hazával sorsközösséget vállaló, nálunk otthonra találó, magyarokká váló örmények, mint vértanúk, hősi halottak és elítéltek a magyar nemzet hőseivé váltak. Tisztelegjünk előttük! Jobbágy Zoltán nyugállományú alezredes F-I. Felhívás Az között működött II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola volt növendékei, tisztjei és tanárai az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja Rákóczista tagozata szervezésében szeptember 22-én (szombaton) 11 órakor a Honvéd Kulturális Központ Regiment OLVASÓINK ÍRTÁK Éttermében (Budapest XIV. ker., Stefánia út fszint) tartják ez évi országos találkozójukat, a Rákóczisták napját. Volt alma máterünkre, iskolánk megalakulásának évfordulójára emlékezve 2009 óta minden esztendő szeptemberében megtartjuk e hagyományos találkozót. Tisztelettel és szeretettel várjuk rendezvényünkre volt növendéktársainkat, nevelőtisztjeinket és tanárainkat, valamint kedves hozzátartozóikat. Az országos találkozót kiállítás, műsor, közös ebéd és kötetlen baráti beszélgetés színesíti. Bár minden rendelkezésünkre álló címre külön meghívót küldünk, kérünk mindenkit, aki e felhívást olvassa, hogy értesítse volt osztály- és évfolyamtársait is. A találkozó sikeres előkészítése érdekében várjuk a visszajelzéseket személyesen a szeptember 13-i klubnapon, illetve legkésőbb szeptember 15-ig írásban a tagozat címére vagy telefonon a vezetőség tagjainál: Hárai Tibor ( ), B. Nagy Péter ( ), vagy Horváth Gyulánál ( ). a Rákóczista tagozat vezetősége Negyven éves a vietnami háború legsokkolóbb fotója A fotó a napalmos lányról máig a vietnami háború legmeghatározóbb emléke. A sokkoló felvétel 1972-ben bejárta a világot: korábban senki nem mutatta be ennyire erőteljesen a civil áldozatok kiszolgáltatott helyzetét. A kép negyvenedik évfordulója alkalmából az MSNBC kereste fel a fotóst és a képen szereplő lányt, hogy meséljenek a kép készítésének körülményeiről. Június 8-án Phuc, a képen középen látható kilencéves lány, bombázásra ébredt falujuk templomában, ahova napokkal korábban húzódtak be családjával a harcok elől. A lány beszámolója szerint a tűz pillanatok alatt mindent ellepett körülöttük, karján a ruha szinte azonnal lángra lobbant és leégett, mielőtt akár levehette volna.