Protekcionista gazdaságpolitika alkalmazása az Európai Unió kereskedelmi kapcsolataiban

Átírás

1 Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Gazdaságelméleti Intézet Protekcionista gazdaságpolitika alkalmazása az Európai Unió kereskedelmi kapcsolataiban Az Unió 2006-os cukorreformja Zólyomi Ágnes 2011

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés Elméleti háttér: A kereskedelempolitika fejlődési irányai Szabadkereskedelem kontra protekcionizmus A szabadkereskedelem és annak előnyei A kereskedelmi protekcionizmus Az Európai Unió kereskedelempolitikája Az EU kereskedelempolitikájának kettőssége Az EU kereskedelmi kapcsolatai Az Európai Unió közös agrárpolitikája A nemzetközi agrárkereskedelem aktuális kérdései A cukorágazat jellemzői Termelés és fogyasztás Piacvédelem Az Európai Unió évi cukorreformja Az EU cukorpiaca a reform előtt Alkalmazott protekcionista eszközök és hatásuk A cukorreform tartalma Előnyök és hátrányok az Unió szemszögéből A reform értékelése A reform utóélete A cukor világpiaci tendenciái a reform következtében Termelés, fogyasztás és kereskedelem a reform előtt és után Árváltozások A cukor világpiacának aktuális kihívásai A cukorágazat versenyképessége Versenyképesség elméletek összehasonlítása Mérési módszerek bemutatása és alkalmazása A cukorreform hatása Magyarországon... 57

3 8.1. A reform eredményezte új helyzet A Magyar Cukor Zrt. kaposvári cukorgyára Aktualitások: Világpiaci hatások a magyar cukorágazatban Összefoglalás Idegen nyelvű összefoglalás Irodalomjegyzék Ábrák, táblázatok jegyzéke Melléklet... 75

4 1. Bevezetés A világgazdasági rendszer az idők folyamán folyamatosan bővült, és egyre több ország kapcsolódott be a nemzeti határokat átlépő, világgazdasági vérkeringésbe. Az elmúlt évtizedek nemzetközi gazdasági rendszerre gyakorolt hatása következtében, mára a világgazdaság lényegében világméretű áru- és szolgáltatáspiaccá, tőkepiaccá és munkaerőpiaccá alakult. Ezek fejlődésével, továbbá a multinacionális vállalatok, a nemzetközi tőzsdék megjelenésével, és a nemzetközi pénzügyi mozgások dinamizálódásával lényegében már nemzetállamok feletti viszonyok jöttek létre. Ebben a kialakult globális világgazdasági rendben a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kiemelkedő jelentőséggel bírnak. A külkereskedelem két tényező miatt is lényeges: Egyrészt az államok által termelt fölöslegek eladhatók lesznek, mely fölösleg abból adódhat, hogy a termelés jobban nő, mint a fogyasztás, s így a kínálat és a kereslet egyensúlya megbomlik adott országon belül. Másik fő érv a komparatív előnyökkel magyarázható: a nemzetállamok különböző hatékonysággal állítják elő az egyes termékeket. A kereskedelem lehetővé teszi számukra, hogy a komparatív előnyök mentén szakosodjanak, s a nagyobb alternatív költséggel rendelkező terméket pedig importálják. Ezen kívül még számos előnnyel jár a szabadkereskedelem, melyek később kerülnek tárgyalásra. A kereskedelem szabadságának a kérdése- minden előnye ellenére is- hosszú időre visszanyúl, s egészen a mai napig vitatott az országok között. Az Európai Unió külkereskedelmére ez különösen igaz. Egyrészről alkalmazkodik az általános liberalizációs normákat hirdető világgazdasági rendhez, és annak fő képviselőjének, a WTO-nak a kereskedelmi akadályok megszüntetésére irányuló előírásaihoz. Másrészt viszont regionális gazdasági integrációként az Unió fő célja az integráción belüli országok érdekvédelme, kereskedelempolitikájának összehangolása, mely a tagállamok közti kereskedelmi akadályok lebontását, és a külvilággal szembeni

5 közösségi kereskedelempolitikai fellépést eredményezi. Ez sokszor protekcionista 1 eszközök alkalmazását jelenti, harmadik országgal szemben. Dolgozatomban az Európai Uniónak ez utóbbi, protekcionista gazdaságpolitikáját, annak létjogosultságát, és a többi országra gyakorolt hatását elemzem egy konkrét példán, a cukoriparon keresztül. Mivel az agrárszektor és ezen belül is a cukorstratégiai fontossága miatt- világszerte az egyik leginkább védett ágazatnak számít, így kétségkívül a cukor szabad kereskedelmének nemcsak az Unió állít akadályokat. Mégis, mint a tagállamok érdekeit képviselő regionális integráció, az agrárszektor védelmére irányuló gazdaságpolitikája globálisan az egyik legtöbb protekcionista jegyet tartalmazza. Így az EU 2006-os cukorreformját megelőzően az Unió cukorrendtartása olyan világpiaci helyzetet indukált, mely hatást gyakorolt az egyes, főleg fejlődő országok gazdaságára. Mivel a 2006-os reformmal az Unió jelentősen mérsékelte a cukorra vonatkozó protekcionista kereskedelempolitikáját, így ez a többi ország világkereskedelmi helyzetét is befolyásolta. Ennek tükrében a dolgozat fő egységei: - Mivel állandó vita van arról a világban, hogy melyik gazdaságpolitika az előnyösebb, így a szabadkereskedelem és a protekcionizmus szembeállításán keresztül megvizsgálom, hogy a mai globális világgazdaság milyen teret adhat a protekcionizmusnak. - Elemzem, hogy az uniós cukorreform milyen változásokat indukált a világ fő cukortermelői, exportálói és importálói között, hogyan alakította át az árakat, illetve milyen változásokat hozott a piacvédelem területén. - A cukorágazat versenyképességét különböző mérési módszereken keresztül szemléltetem, bemutatom az egyes módszerek alkalmazhatóságát. - Végül ábrázolom a reform magyar cukorágazatra gyakorolt hatását és a jelenlegi magyar cukoripart. 1 Protekcionizmus: bizonyos árucsoportok vagy bizonyos országok előnyben részesítése a nemzetközi csere során.

6 Dolgozatommal elsődleges célom bemutatni, hogy a fejlett világ egyik legmeghatározóbb regionális tömörülésének a globális világgazdasággal ellentétes kereskedelempolitikai magatartása mennyire alkalmazható a XXI. század körülményei között. Célom, hogy a dolgozat végére kiderüljön: Az Európai Unió kereskedelempolitikai döntései mekkora hatással vannak a külvilágra 2, és egy regionális szintű cukorreform képes-e önmagában komolyabb, világszintű változásokat indukálni. 2 Az integráción belüli tagállamokra gyakorolt erőteljes hatás nyilvánvaló, hiszen a kereskedelempolitika és az agrárpolitika is a Közös politikákhoz tartozik, azaz ezekben a kérdésekben minden lényeges kérdés közösségi szinten dől el, és az egyes tagállamoknak nincs önálló mozgásterük döntést hozni. Ettől függetlenül, a cukorreform tagállamokra gyakorolt hatása - fontossága miatt - természetesen nem kerülhető ki, így ez szintén lényegi részét képezi a dolgozatnak.

7 2. Elméleti háttér: A kereskedelempolitika fejlődési irányai 2.1. Szabadkereskedelem kontra protekcionizmus A közgazdasági iskolák többsége a szabadkereskedelem mellett foglal állást a protekcionizmussal szemben. Úgy gondolják, hogy egy ország számára a szabadkereskedelem a leghatásosabb gazdaságpolitika, még akkor is, ha ugyanakkor minden más ország piacvédelmet 3 alkalmaz. Szerintük ugyanis az egyetlen nyitott gazdaság még mindig többet nyer az olcsóbb importból, mint amennyit veszít az elzárt export piacok elvesztéséből. Ettől a megállapítástól függetlenül, a közgazdászok közötti konszenzus nem vezetett a kereskedelemi akadályok felszámolásához. Bár a szabadkereskedelem melletti érvek meggyőzőek, a protekcionizmus mégis jelen volt, van és lesz a gazdaságban, újabb és újabb arculatot öltve. 4 A kereskedelmi protekcionizmus a 19. század végétől a 20. század harmincas éveinek világgazdasági válságáig egyre elterjedtebb lett, és a második világháborúig folyamatosan erősödött. A világgazdaság összexportjának GDP-ben mért relatív aránya az évi 9%-ról 1950-re 5,5%-ra csökkent. (1. ábra) A háború okozta konfliktusok és a gazdasági válság elenni védekezés alkalmazott eszköze a bezárkózás volt. Minden nemzetállam a saját gazdaságágára fókuszált és annak védelme érdekében korlátozták a kereskedelmet. Az országok közti párbeszédek és együttműködések szintjei a minimumra csökkentek. 3 Piacvédelem=protekcionizmus; a továbbiakban a protekcionista kereskedelempolitika szinonimájaként használt. 4 Robert Gilpin: Nemzetközi politikai gazdaságtan, Budapest Centre for International Political Economy, fejezet: A kereskedelmi rendszer. 197 p.

8 ,0 1. ábra: A világ össz-exportja a GDP százalékában % 4,6 7,9 9,0 5,5 10,5 12, ,8 Forrás: Saját szerkesztés: Crafts, N.F.R. (2004) alapján 5 A második világháborút követően a szakértők úgy gondolták, hogy a gazdaságot legjobban úgy lehet védeni, ha szabaddá teszik a kereskedelmet. Ennek az elképzelésnek a talaján, az amerikai vezetés támogatásával létrejött 1947-ben az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény. A GATT tagok közötti multilaterális tárgyalások útján határozták meg a kereskedelmi szabályokat és csökkentették a kereskedelmi akadályokat. A GATT-nak köszönhetően a világ ismét a kereskedelmi liberalizáció és növekedés korszakát élte. 6 Ez a nemzetállamok közötti gazdasági kapcsolatok megsokszorozódását, gazdasági integrációk kialakulását és elmélyülését eredményezte. 7 Ezt a folyamatot az 1. ábra is szemlélteti: 1950 és 1973 között majdnem megduplázódott a világgazdaság összexportjának GDP-ben mért relatív aránya. Az 1970-es évek második felétől megjelenő új protekcionizmus lelassította ezt a liberalizációs folyamatot és 1990 között az előző időszak gyors fejlődéséhez képest mindössze 2,2 %-al nőtt a világ GDP-ben mért összexportja. (1. ábra) 5 The World Economy In The 1990s: A Long Run Perspective. London School of Economics. Department of Economic History. Working Paper No. 87/04 6 Robert Gilpin (2004): 197 p. 7 Lásd: Európai Gazdasági Közösség 1957-es megalakulása, melynek jogutódja az Európai Közösség, majd az Európai Unió.

9 A 2. számú diagram pedig már azt mutatja, hogy 1980 és 85 között a világkereskedelem volumene csökkent: az export az évi millió USD-ről 1985-re millió USD-re esett vissza. Az új protekcionizmus elindításában az Egyesült Államok járt az élen, olyan nem vámjellegű akadályok felállításával, mint az önkéntes exportkorlátozás, vagy a paratarifális eszközök. 8 A kereskedelempolitika fejlődésének következő fontos állomása a GATT Uruguay-i fordulóján létrehozott Világkereskedelmi Szervezet volt. A WTO 1995-ben váltotta fel a már egyre inkább elavulttá vált GATT-ot, mely elődjénél szélesebb jogosítványokkal rendelkezett a kereskedelemi viták rendezésében. 9 Az alábbi diagram a világkereskedelem bővülésének második világháború utáni tendenciáját ábrázolja. millió ábra: A világkereskedelem volumene között millió USD; folyó áron export import Forrás: Saját szerkesztés WTO Statistics database alapján 8 Olyan szabályozási eljárások, amelyek közvetett módon befolyásolják a kereskedelmet. Pl. Egészségügyi előírások. 9 WTO: bürokratikus szervezet, melynek szabályai kiterjedtebbek és kötelező érvénnyel bírnak.

10 Az 1980-as évek elejének kereskedelmi visszaesését leszámítva, minden vizsgált évben nőtt a kereskedelem volumene. A 90-es évek eleje óta a világkereskedelem sokkal gyorsabb ütemben növekszik, mint azt megelőzően. A legnagyobb növekedés a 2000 és 2005 közötti időszakra tehető. Ekkor az export volumene millió USD-ről millió USD-re nőtt, az importé pedig millió USD-ről millió USD-re. 10 Ez a volumennövekedés egyrészt a WTO világkereskedelmi szerepének, másrészt a Szovjetunió felbomlását követő piacorientált világ gyors fejlődésének köszönhető. Napjainkban a szabad kereskedelmet a gazdasági, társadalmi és politikai szféra különböző fejleményei egyaránt fenyegetik. Ezzel együtt a kereskedelem hatásairól szóló vita egyre inkább a politikára, a szociális ügyekre, a kultúrára, a nemzeti szuverenitásra, és egyéb komplex kérdéskörökre terjed ki. Sok kevésbé fejlett ország ma is úgy véli, hogy számukra a szabadkereskedelem nem jár előnyökkel. Emellett figyelemre méltó az is, ahogy Nyugat- Európa, az Egyesült Államok vagy Japán visszautasítja egyes kereskedelmi akadályok felszámolását, különböző okokra hivatkozva A szabadkereskedelem és annak előnyei A szabadkereskedelem liberális elmélete a klasszikus közgazdászok által megfogalmazott piaci rendszer elvein alapszik. 12 Adam Smith és David Ricardo érvelése szerint a nemzetek közötti munkamegosztás, illetve az így előállított termékek szabad cseréje biztosíthatja a szükségletkielégítés optimumát. Ricardo kétféle jövőképet vázolt fel. Az egyik a zárt, a külföldi javak elől elbarikádozott, a másik a nyitott, a szabadon kereskedő nemzetgazdaság volt. Ricardo a nyitott nemzetgazdaság létrejöttét támogatta, amit a komparatív előnyök elméletével magyarázott: Eszerint az embereknek és az országoknak arra a tevékenységre kell szakosodniuk, amiért cserébe a legkevesebb dologról kell 10 Arra, hogy miért nem egyezik meg az export és import értéke a kereskedelmi statisztikákban, több okot is találhatunk. Pl. Különbségek az egyes árumozgások rögzítésének időzítésében, az exportáló és importáló országok között. Forrás: 11 Robert Gilpin (2004): 198 p. 12 Robert Gilpin (2004): 198 p.

11 lemondaniuk. A specializációt az határozza meg, hogy minek kevesebb az alternatív költsége. 13 Ricardo gondolatmenete szerint a komparatív előny elvének alkalmazása következtében egy ország nagyobb gazdasági jólétet ér el a külkereskedelemben való részvétellel, mint gazdaságának külföldi piacokkal szembeni védelmével. 14 A kereskedelmi liberalizáció további előnyei az alábbiak: - maximalizálja a fogyasztó rendelkezésére álló termékválasztási lehetőségeket, - növeli a versenyt a hazai piacokon, - csökkenti az árakat, - elősegíti a világ szűkös erőforrásainak hatékony kihasználását, - növeli a nemzetgazdaság hatékonyságát, és a nemzeti jólétet 15, - ösztönzi a technológia és know-how nemzetközi áramlását világszerte. 16 A 21. század elejétől egyre több közgazdász hivatkozik a nemzetközi kereskedelem alapjául szolgáló kompetitív előnyök elméletére, a komparatív előnyök elméletével szemben. A kompetitív előny a versenytársakkal szemben értelmezhető. A kifejezést Michael Porter ültette a szakmai köztudatba. A versenytársakkal szembeni előnyt azok a tényezők határozzák meg, amelyeket tartósan fenn lehet tartani, és amelyeket a versenytársak nem tudnak ellensúlyozni. 17 Michael Porter empirikus kutatási eredményei szerint egy nemzetgazdaság belső jellemzői határozzák meg a kompetitív előnyök kifejlődését bizonyos iparágakban: a nemzeti kultúra szerepe a gazdasági tevékenységben, a tőke és a munka helyzete, a kereslet jellege, a támogató iparágak állapota, illetve a gazdaság ipari szerkezete. A nemzeti kormányok fontos szerepet játszanak ezeknek a versenyelőnyöknek a 13 Opportunity cost: megmutatja, hogy az egyik termék hány egységéről kell lemondani annak érdekében, hogy a másik termék előállítását egységnyivel növelni tudjuk. 14 Kocziszky György: Regionális integrációk gazdaságtana, Miskolc p. 15 A nemzeti jólét mellett a globális jólétet is növeli azáltal, hogy a nemzetállamok számára lehetővé teszi azon termékek és szolgáltatások exportálását, amelyekben komparatív előnnyel rendelkeznek, illetve azon termékek és szolgáltatások behozatalát, amelyekben nem rendelkeznek komparatív előnnyel. 16 Robert Gilpin (2004) 199 p. 17 Bakács A. : Versenyképesség-koncepciók, MTA VKI Műhelytanulmányok, 57 sz., március

12 megteremtésében. A gazdaságpolitika támogathat vagy akadályozhat egyes szektorok sikerét meghatározó keresleti és kínálati tényezőket. 18 A nemzetközi kereskedelem hagyományos elmélete számára a legnagyobb kihívást az új kereskedelemelméletek jelentik, melyek igyekeznek új alapokra helyezni a nemzetközi kereskedelmet. Fő jellemvonásuk az, hogy a gazdaságin kívül politikai, kulturális és szociális szempontokat is figyelembe vesznek a kereskedelem kapcsán. Az még a jövő zenéje, hogy ezek az új szempontok hogyan hatnak a kereskedelemre; serkenteni, avagy akadályozni fogják-e annak működését A kereskedelmi protekcionizmus Egyes országok, illetve társadalmi csoportok részéről határozott politikai ellenállás mutatkozik- különböző okokra hivatkozva- a nemzetközi kereskedelemmel szemben. A kereskedelmi korlátozás hívei legtöbbször bizonyos politikai, gazdasági, társadalmi vagy egyéb célkitűzést kívánnak elérni. A gazdasági nacionalisták a kereskedelem korlátozását a kormányzás eszközének tartják. A kevésbé fejlett országok képviselői szerint a szabadkereskedelem csak a fejlett országoknak kedvez, hiszen a kevésbé fejlett országok fejlettektől való függőségéhez vezet. A fejlett országokban a kereskedelmi korlátozás mellett állók a globalizációval együtt elutasítják a szabad kereskedelmet, mivel azok veszélyeztetik az emberi jogokat, a munkahelyeket, a béreket, a hazai társadalom jólétét, illetve megváltoztatják a hagyományos politikai kultúrát. Egyre több környezetvédő áll a protekcionizmus mellé, a környezetet fenyegető szabad kereskedelemtől tartva. 19 Egyre többen tehát-a fejlett országokat is ideértve- nem látják a szabadkereskedelem előnyeit. Ellene vannak, és ennek jegyében intézkednek. 18 Robert Gilpin (2004) p. 19 Robert Gilpin (2004) p.

13 A piacvédelemre irányuló gazdaságpolitikai magatartással az egyes országok, ország csoportok, integrációk különböző célokat kívánnak elérni. A protekcionista gazdaságpolitika alkalmazásának fő céljai az alábbiak: - A munkaadók és munkavállalók érdekeinek (munkahelyek, bérek, stb.) védelme harmadik ország munkavállalóival szemben, - A gazdasági növekedés szempontjából stratégiai fontosságú ágazatok védelme - A hanyatló, illetve a kiskorú iparágak védelme, - Cserearányok javítása, azaz az export-import viszonyának befolyásolása, - Árfolyam korrekciókból származó árváltozások kivédése, - Közösségen kívüli országok tisztességtelen kereskedelmi gyakorlata elleni védekezés, - Külgazdasági egyensúly javítása, stb. 20 A fejlődő országok körében gyakori a fiatal iparágak védelmére irányuló protekcionista intézkedés. A fiatal, ún. csecsemő iparágak elszigetelése a nemzetközi versenytől lehetővé teszi, hogy megerősödjenek. Így amikor azok már a termék életgörbén a következő, növekedés szakaszába lépnek, állni fogják a versenyt a világpiacon. A fejlett országokban találkozhatunk például a high-tech iparágak védelmével. Ezekben az iparágakban a tartós gazdasági növekedést az innováció adja. A fejlett országok célja az innovációban elért vezető szerep megőrzése. A piacvédelmi intézkedéseknek kereskedelemi, technikai és pénzügyi eszközei ismertek. A kereskedelemi eszközök közül a vám a piacvédelem legáltalánosabban alkalmazott eszköze. A vám a tarifális akadályok közé sorolt, a vámhatárokon áthaladó árukra, adó formájában kivetett pénzösszeget jelent. A vám alapvető célja, 20 Kocziszky György (2008): 45 p.

14 hogy a belső piac által kínált termék elsőbbséget élvezzen. 21 Az importvám alkalmazásával a fogyasztók egyértelműen veszítenek, hiszen a kínálat csökkentésével megnöveli számukra a rendelkezésre álló termékek árát. A vámmal a termelők viszont jól járnak: a külső versenytársakat elszigetelik, az árnövekedéssel pedig egyrészt több erőforrást tudnak a termelésbe koncentrálni, illetve nagyobb bevételt realizálnak. A kormányzat is nyer a protekcionizmussal, hiszen ezen keresztül jelentős vámbevételre tesz szert. A bevezetett vám végső soron tehát a hazai fogyasztóktól a hazai termelőkhöz csoportosítja át a jövedelmet. A technikai, más néven adminisztratív eszközök egyre népszerűbbek és egyre szélesebb körben alkalmazzák őket. Ide tartoznak a különböző egészségügyi-, környezetvédelmi-, biztonsági-, minőségi előírások, egyedi jogszabályok. A piacvédelem pénzügyi eszközei közül a legismertebb az ártámogatás (szubvenció). Ebben az esetben az állam támogatást nyújt a piac hazai szereplőinek, mellyel ők előnyhöz jutnak a külföldiekkel folyatott versenyben. 22 Ennek egyik válfaja az exportszubvenció. Ebben az esetben a belső fölöslegek külpiacon történő értékesítésére ad az állam termelői támogatást. Az exportszubvenció egyértelmű nyertesei a támogatásban részesített hazai termelők lesznek. A szubvenció finanszírozása az államnak költségvetési többletkiadást okoz, így ebben az esetben az állam veszít a protekcionizmussal. A fogyasztó szintén veszít az exportszubvenció alkalmazásával. Míg a vám jóléti hatása- nagy ország esetén- lehet pozitív is, addig az exportszubvenció minden esetben veszteséges az ország számára. A bevezetett exportszubvenció ugyanis a hazai fogyasztótól a külföldi fogyasztóhoz csoportosítja át a jövedelmet. 23 A protekcionizmussal összességében többen veszítenek, mint ahányan nyernek egy gazdaságon belül. Mégis napjainkban virágkorát éli. 21 Kocziszky György (2008): 51 p. 22 Kocziszky György (2008): 52 p. 23 Erre az eredményre olyan, statikus vizsgálat vezet, ami nem vizsgálja az exportszubvenciónak a foglalkoztatásra, és ezen keresztül a gazdaság más részeire gyakorolt hatását. Azaz azt feltételezi, hogy a munkaerőpiac tökéletesen rugalmas.

15 A protekcionizmus sikerének oka elsősorban a politikai döntéshozatal természetéből fakad: A szabadkereskedelem előnyei szétszóródnak a számtalan, elszórt fogyasztók között, míg a védelem előnyei a termelők kis csoportjánál koncentrálódnak. A kisszámú, koncentrált csoport sokkal könnyebben képes együttműködni, azaz szervezetten befolyásolni a politikai döntéshozatalt, a kereskedelempolitikai döntéseket. 24 Lényeges kérdés: A fogyasztót meddig lehet arra kérni, hogy a hazai termékeket vásárolja meg, a belső munkaerő és a gazdaság védelme érdekében? 24 Robert Gilpin (2004): 202 p.

16 3. Az Európai Unió kereskedelempolitikája 3.1. Az EU kereskedelempolitikájának kettőssége A világgazdasági eseményeket a 20. század második felétől alapvetően két, egyidejűleg érvényesülő, részben harmonizáló, részben egymásnak feszülő hatás, a globalizáció és a regionális integráció befolyásolja. A második világháború után a világban végbement változások lökést adtak a regionális integrációk kialakulásának. Részben az USA világhatalmi pozíciójának ellensúlyozására, részben pedig a régiók gazdasági súlyának növelésére, sorra jöttek létre Európában, majd a föld többi részén is a regionális tömörülések. 25 A regionális gazdasági integrációk jellemzője, hogy miközben az integrációban résztvevő tagállamok között megszűnnek a korlátok, a külső piacvédelem egységesített formában megmarad. Az Európai Unió elődje, az 1957-ben Római Szerződéssel megalakult Európai Gazdasági Közösség az egymás közti kereskedelmi akadályok megszüntetését tűzte ki célul. A folyamatosan bővülő integráció 1968-ra vámunióvá, majd gazdasági, 1999-re pedig pénzügyi unióvá fejlődött. 26 A közös kereskedelempolitika az Európai Unió legkorábban kialakított közös politikájának egyike, mely meghatározó szerepet tölt be az integráció működésében. Ezt a kereskedelempolitikát több oldalról is érik kihívások, melyek az utóbbi években, különösen a WTO megalakulása óta felerősödtek. A kihívások jelentős része a globalizáció következményeiből fakadnak. A globális szintéren működő gazdasági szereplők liberalizációs törekvései ugyanis összeütközésbe kerülnek a kereskedelempolitikától inkább védelmet igénylő szereplők érdekeivel. A kereskedelempolitika célja egy egyensúly megteremtése a kétfajta érdek között. 25 Kocziszky György (2008): 17 p. 26 Kocziszky György (2008): p.

17 A kereskedelempolitika már nem csak a szűken vett kereskedelemről szól, sokkal bonyolultabb érdekkonszenzust kíván meg, amelynek megtalálása nem könnyű feladat. 27 Az EU kereskedelempolitikáját a multilateralizmus, mint külső cél és a regionalizmus, mint belső érdek együttesen szabja meg. 28 Az uniós kereskedelem egyik fő meghatározója a globális nemzetközi rendszer. Ebből a szempontból az EU a nemzetközi kereskedelempolitika meghatározó alakítója és aktív szereplője. Az Unió nemzetközi kereskedelempolitikai fellépésének legfontosabb színtere a GATT, 1996 óta pedig a WTO. Az EU multilaterális fórumon megfogalmazott célkitűzéseivel a liberalizációs normák és a kereskedelmi akadályok lebontásának egyik legfontosabb támogatójaként lép fel. Ugyanakkor ez a fellépés sokszor meglehetősen szelektív: belső érdekeitől vezérelve egyes területeken jóval óvatosabb, és a liberalizáció árát sok partnere számára irreálisan magasan szabja meg. A globalizációs folyamatokkal szembeni belső érdekei ugyanis sokszor ellentmondanak a WTO által hirdetett szabadkereskedelemnek. Ezt igazolja az is, hogy az Unió alakította ki a világ legkiterjedtebb, bilaterális alapon működtetett preferenciális kereskedelmi rendszerét. Ez kétoldalúan szabályozott, másokra ki nem terjesztett kereskedelmi könnyítéseket, speciális piacra jutási lehetőségeket ad bizonyos, főleg fejlődő országok számára. 29 Az EU nemzetközi kereskedelmi konfliktusai, melyben az esetek többségében az Unió a bepanaszolt fél, sokszor ennek a megkülönböztetést alkalmazó kereskedelmi magatartásnak a jogos következményei. 30 A fent bemutatott kettősség, és az ebből adódó kihívások határozzák meg az EU kereskedelempolitikájának mozgásterét és fejlődésének irányát. 27 Meisel Sándor: Az Európai Unió kereskedelempolitikája: dilemmák és válaszok. MTA Tudományos Füzetek. 3.vol p Meisel Sándor (2008): p. 29 A sikeres EU-tagság nemzetközi tényezői. Az EU nemzetközi kereskedelmi konfliktusai (USA, Kína, WTO). MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Vitaanyag, január 30 A kereskedelmi konfliktusok elsődleges szereplője az Unió fő kereskedelemi partnere, az USA és 1990 között összesen 17 kereskedelmi vita zajlott az USA és az EU között. Ebből 14 esetben az USA volt a panaszos fél. 17 vita közül 12 agrártermékeket érintett.

18 3.2. Az EU kereskedelmi kapcsolatai Az Unió az egyes országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatait intézményes vagy szerződéses keretekben bonyolítja le. Az együttműködéseknek négy fő csoportja ismert: 1. Nem-diszkriminatív rendszerek: főként a nem európai fejlett országokkal fenntartott kapcsolatok sorolhatók ide. Intézményesen a WTO keretek fedik le, és a legnagyobb kedvezmény elvére és a nemzeti elbánás elvére épülnek. 2. Preferenciális rendszerek: főleg az ázsiai és latin-amerikai fejlődő országokkal, illetve a mediterrán régióval fenntartott EU-kapcsolatokat jellemzik. Részben az általános preferenciákon alapulnak. 31 A preferenciális kereskedelem szabályozására a legtöbb országgal az EU-nak kétoldalú kereskedelmi szerződése is van. 3. Szabadkereskedelmi rendszerek: Az EU szabadkereskedelmi társulása lehet egyoldalú vagy kölcsönös, részleges vagy teljes körű. Kölcsönös és teljes jogú liberalizálás csak a teljes jogú tagsággal valósul meg, ami az egységes európai piaccal vált teljessé. Az EU társulások esetében a liberalizálás főként a mezőgazdaság kimaradása miatt részleges. 4. Diszkriminatív rendszerek: A múltban a volt szocialista országokkal szemben alkalmazta az Európai Közösség. A diszkrimináció fő formái: speciális vámok, speciális mennyiségi korlátozások, dömpingeljárás különleges és szigorú alkalmazása, embargó, stb. 32 Az Európai Unió kereskedelmét tekintve világelső: a világ behozatali és kiviteli forgalmának kb. 20%-át bonyolítja le. Az Egyesült Államok az EU legnagyobb külkereskedelmi partnere, utána pedig Kína és Oroszország a sorrend. (1. táblázat) 31 Az Általános Preferencia Rendszer (angolul General System of Preferences, GSP) a GATT (majd később a WTO) által 1971-ben bevezetett rendszer. Ennek keretében kivételt lehet tenni az általános alapelvek alól. A rendszer lényege, hogy a fejlett országoknak lehetőségük van egyoldalú vámkedvezményeket adni a fejlődő országok számára. A kedvezmények kiterjednek a legtöbb ipari termékre és a mezőgazdasági termékek egy részére is. 32 Dr Nagy Zoltán: EU+ világgazdaság c. tárgy alapján

19 Az USA-val és Kínával folytatott kereskedelme a WTO-mechanizmusok keretében zajlanak, külön kétoldalú kereskedelmi megállapodások nem jöttek létre köztük táblázat: Az EU fő kereskedelmi partnerei, 2008 EU fő exportpartnerei Millió EUR % Világkereskedelem 1308, USA 249,42 19,1 2. Oroszország 105, Svájc 97,66 3,2 4. Kína 78,42 7,5 5. Norvégia 43,68 3,3 6. Japán 42,38 8 EU fő importpartnerei Millió EUR % Világkereskedelem 1550, Kína 247, USA 186, Oroszország 173,32 11,2 4. Norvégia 92,01 5,9 5. Svájc 80,07 5,2 Forrás: saját szerkesztés az Európai Unió Bizottsága honlapja alapján 34 Az uniós tagországok kereskedelmi kapcsolatainak döntő részét azonban a szabadkereskedelmi rendszer keretén belül zajló kapcsolatok adják. Az EU tagjai közötti szabad kereskedelem révén a tagállamok áru-és szolgáltatáskereskedelmének döntő része a vámunión belül bonyolódik. Az áruforgalomban a belső kereskedelem aránya eléri a kétharmados átlagot is. Ha ehhez még hozzávesszük az EU európai partnereivel bonyolított áruforgalmát, melyet nagyrészt bilaterális kereskedelmi megállapodások szabályoznak, ez az arány eléri a háromnegyedet is A sikeres EU-tagság nemzetközi tényezői. Az EU nemzetközi kereskedelmi konfliktusai (USA, Kína, WTO). MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Vitaanyag, január

20 3.3. Az Európai Unió közös agrárpolitikája Az agrárszektor kiemelt kezelése nem csak az Unió privilégiuma. Világszerte a leginkább védett, stratégiai ágazat a mezőgazdaság, mely sok konfliktust generál a kereskedelmi kapcsolatokban. A GATT, 1995-től pedig a WTO legfőbb célja, hogy teljes egészében leépítse az országok között fennálló kereskedelmi korlátokat, vagy az akadályok csak vámok formájában létezzenek. A multilaterális fórum kereskedelmi tárgyalási fordulói jelentősen csökkentették ezeket az akadályokat: A 20. század második felében az USA és más ipari országok vámtarifa szintje az átlagos 40%-ról 6%-ra csökkent, és a szolgáltatások kereskedelmi akadályait is jelentősen mérsékelték. A mezőgazdasági termékek kereskedelmének felszabadítása nagyobb akadályokba ütközött, és ütközik, mind a mai napig. A magas vámok, exporttámogatások és belső támogatások alkalmazásnak erős kereskedelemtorzító hatása van az agrártermékek világpiaci kereskedelmére. A WTO tagok számának növekedésével, az egyre bonyolultabbá váló érdekviszonyokkal és a fejlődő országok fokozódó aktivitásával nehéz mindenki számára megfelelő megoldásokat találni. A nemzetközi kereskedelmi viták egyik leggyakoribb tárgya a vörös boxba 36 sorolt agrártermékek mentén alakul ki, melyek a WTO vitarendezési fórumokon kerülnek megtárgyalásra. Ezeken a fórumokon az EU sokszor van jelen, mint bepanaszolt fél, főleg a mezőgazdasági termékek kereskedelmét illetően. Az uniós agrárgazdaságot a Közös Agrárpolitika (KAP) szabályozza, mely az Európai Unió egyik legbonyolultabb területe. A közös agrárpolitika az EU kiadásainak közel 40%-át teszi ki, nagyságrendileg a felzárkóztatási támogatásokhoz hasonlítható. Az agrártermékek kiemelt kezelését az élelmiszertermelés stratégiai jelentősége mellett a mezőgazdasági termelés természeti, gazdasági és társadalmi 36 A WTO tárgyalási fordulóin a különböző árukat és szolgáltatásokat boxokba sorolják. A zöld boxba tartoznak azon áruk, melyek liberalizációja könnyen halad előre, a sárga box termékei az átmenetek, végül a vörös boxba tartoznak a legtöbb vitát generáló, nehezen liberalizálható termékek és szolgáltatások.

21 sajátosságainak felismerése, továbbá a piacok stabilizálásához fűződő termelői és fogyasztói érdek indokolja. 37 A közös agrárpolitika 1957-ben megfogalmazott céljai a következők voltak: 38 - a termelékenység növelése a technikai fejlődés elősegítésével és a termelési tényezők, különösen a munka optimális felhasználásának biztosításával; - a mezőgazdasági közösség számára elfogadható életszínvonal biztosítása; - a piacok stabilizálása; - az élelmiszer-ellátás biztosítása; - a fogyasztók megfizethető áru élelmiszerhez juttatása. A célok ellentmondásossága figyelhető meg, hiszen egyidejűleg szándékozik képviselni a termelő és a fogyasztó érdekeit. Így már a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy kompromisszumok szükségesek a KAP létrehozásában és működtetésében. Ezt támasztja alá a közös agrárpolitika bevezetett reformjai, melyek fokozatosan változtattak az addigi szabályozási eljárásokon. A KAP megalakulásakor megfogalmazott három alapelv közül az egyik az uniós agrárkereskedelemre vonatkozik. Ez kimondja, hogy a közösségi preferencia elve szerint biztosítani kell az egységes piacon a Közösségen belül termelt termékek előnyét a harmadik országokból behozottakkal szemben. Ennek érdekében a hazai termékeket támogatják, emellett importvédelmet alkalmaznak. 39 Ez elsősorban a világpiaci áraknál magasabb árszintek fenntartását vonta maga után. A KAP egy összetett rendszer az árszintek fenntartására és a termelés támogatására. Az alábbi három kiemelt mechanizmusa ismert: - Vámok kivetése az Unióba importált áruk egy bizonyos csoportjára. Ezeket olyan szinten tartják, hogy a vámmal megnövelt ár a közösségi termékek célként meghatározott ára fölé kerüljön. - Belső intervenciós ár megállapítása. Ha a belső piaci árak az intervenciós ár alá esnek, az EU felvásárolja a terméket az intervenciós áron. Ez az ár alacsonyabb a közösségi termékek célként kitűzött áránál. 37 Az Európai Unió közös agrárpolitikája: 38 Római szerződés 39. cikkelye alapján 39 Római Szerződés 39. cikkelye alapján

22 - A termelési támogatások rendszere. A KAP keretében nyújtott támogatások döntő részét a mezőgazdasági termelők kapják. 40 A KAP reform, a költségvetési megszorítások és a WTO-tárgyalások befolyásolják az agrártámogatások alakulását az EU-ban. A jövőben a társadalom elvárásainak megfelelően a közös agrárpolitikának választ kell adni a fenntarthatóság követelményeinek, ideértve például a tájvédelmet, vagy az élelmiszer-biztonság kérdését A nemzetközi agrárkereskedelem aktuális kérdései A piacvédelem legfőbb és ma már egyetlen WTO-konform eszköze a vám, mely azonban számos termék esetén még mindig olyan magas, hogy a harmadik országok termékeit teljesen kizárja. A fejlett országok, mint az EU, USA, Japán, Svájc, Norvégia agrárgazdaságát még mindig a termeléshez viszonyítva magas, részben WTO-konform, részben pedig nem WTO-konform támogatások torzítják. A jelenlegi viták középpontjában a támogatások további csökkentése áll, melynek módjáról és mértékéről az egyes országoknak eltérő véleménye van. Mindegyik fél azt az exporttámogatás fajtát csökkentené, amit maga egyáltalán, vagy viszonylag csak keveset alkalmazza. Az USA például egyetért a közvetlen exporttámogatások csökkentésével, de az állami exporthitel és garancia intézményét továbbra is nemzeti hatáskörben hagyná. Az EU szintén egyetért a közvetlen exporttámogatások csökkentésével, de az egyéb exporttámogatási formákat, mint az exporthitelt és élelmiszersegélyt szigorúan szabályozná. A fejlett országok által kidolgozott kompromisszumos megoldások nem orvosolják egyes, konkrét termékcsoportok helyzetét, továbbá a fejlődő országok importjára vonatkozó védőmechanizmusokat sem rendezik A Közös Agrárpolitika várható alakulása 2013 után (Popp József: AKI)

23 Az Európai Bizottság javaslata szerint az ún. speciális védintézkedést, mely bizonyos termékek behozatalának részleges korlátozását jelenti, csak a baromfihúsra és a cukorra terjesztenék ki, és ezt is csak 7 évig tartanák fenn. Az európai agrártermékeket védő behozatali vámok mérséklése a hazai termelőket egyértelműen súlyosan érintené. A fogyasztók szempontjából már összetettebb a helyzet, melynek két lényegi eleme a következő: a vámok csökkentésével egyrészt a külpiaci agrártermékek érdemben megnövelnék a belső piac által nyújtott termékmennyiséget. Ennek választéknövelő és árcsökkentő hatása a fogyasztó számára kedvezően hat. Másrészt viszont a vámok mérséklésével olyan, harmadik világból érkező élelmiszerek érkeznének az EU-ba, melyek nem felelnének meg az uniós tagállamokban működő, szigorú élelmiszerbiztonsági előírásoknak Neumanné Virág Ildikó: Liberalizációs törekvések az agrárkereskedelem piacán (2009)

24 4. A cukorágazat jellemzői 4.1. Termelés és fogyasztás Napjainkban mintegy 120 országban termelnek cukrot. A cukorgyártás nyersanyagául kétféle alapanyag szolgálhat: a cukorrépa vagy a cukornád. Cukorrépát ötven, cukornádat pedig száz ország termel, míg egyes országokban, pl. az USA-ban, Kínában és Japánban, mindkét növényt termesztik. A világ négy legjelentősebb cukortermelője: Brazília, India, az Európai Unió és Kína. Jelenleg a világ cukorfogyasztásának kb. 80%-a nádcukor. A fogyasztás régiónként eltérően, de összességében átlagosan évi 2%-al nő. A cukorkeresletre jellemző, hogy a fejlett országokban a piac telítődött és a fogyasztás stagnál, esetenként csökken. A fejlődő régiókban, mint Ázsiában, Dél-Amerikában és Afrikában ezzel szemben dinamikusan növekszik a kereslet. Itt a növekedés forrása nagyrészt a népességnövekedés okozta többletkereslet táblázat: A világ régiónkénti cukorfogyasztása, ezer tonna EU Európa Afrika Észak-és Közép Amerika Dél-Amerika Ázsia, Óceánia Összesen Forrás: saját szerkesztés alapján A cukorfogyasztás láthatóan a világfogyasztás kb. 40%-át kitevő ázsiai és óceániai térségben nő ig várhatóan 80 millió tonna fölé is emelkedhet itt a kereslet. Ezáltal összességében a jelenlegi évi 160 millió tonnás világfogyasztás 2015-re 175 millió tonnára nőhet. A növekedés leginkább azokban a régiókban fog végbemenni, 43 Györki Gizella: A magyar cukorpiaci verseny helyzete az európai és a globális piaci környezetben

25 amelyek importra szorulnak és protekcionista cukorpolitika folytatásában nem érdekeltek. 44 A globális termelésnövekedést jól illusztrálja az alábbi diagram: az 1960-as évek 61,6 millió tonnás cukortermelése 2008-ra 161,5 millió tonnára bővült. 3. ábra: A nád-és répacukor aránya a világ cukortermeléséből Millió tonna ,1 129,2 133,6 129,3 63, ,3 34,8 26,8 32,6 37,9 37,4 36,1 36,9 35,0 32, répacukor nádcukor Forrás: saját szerkesztés alapján 45 A világ cukortermelésén belül a nádcukor aránya az elmúlt, közel 50 évben fokozatosan, egyre gyorsabb ütemben nőtt ban a világtermelés 56%-át adta a cukornád, 2008-ra ez az arány 80%-ra nőtt. (2. ábra) A cukorrépából gyártott cukor világszinten visszaszorulóban van. Ennek fő oka az, hogy a cukor cukornádból lényegesen olcsóbban és hatékonyabban állítható elő, mint cukorrépából. Egy másik, világszintű tendencia a cukornál fajlagosan olcsóbb izoglükóz és a mesterséges édesítőszerek piacnyerése. A kukoricából gyártott izoglükóz az elmúlt évtizedben piaci részesedésének dinamikus növekedése révén jelentős piacokat hódított el a répa-és nádcukortól, elsősorban az ipari felhasználók körében (üdítő-, és szeszipar). Az izoglükóz, mint folyékony édesítőszer, közvetlenül versenyez a cukorral. Termelését, tekintettel az egyre nagyobb tömegben megjelenő, rendkívül 44 Györki Gizella (2007) 45 International Sugar Organization Quarterly Market Outlook 2009 february:

26 olcsó nádcukorra, a legtöbb országban a védett cukorpiac tartja fenn. Így az izoglükóz termelésének csak 5%-a vesz részt a világkereskedelemben, nagy részét ugyanis a belső piacokon értékesítik, az aktuális cukorárakhoz igazított árakon. 46 Szintén egyre inkább elterjed a mesterséges édesítőszerek 47 felhasználása is Piacvédelem A cukor-önellátási célok a fejlett és fejlődő országokban egyaránt fellelhetők. Ez egyrészt vámvédelemben és a hazai piac támogatásában nyilvánul meg. Ma a cukortermelő országok legtöbbje, miközben az ipari termékek és szolgáltatások esetében liberális gazdaságpolitikát folytat 48, addig az agrárpiacok - és ezen belül a cukorpiac - működésébe erőteljesen beavatkozik. A cukor, a rizs és a tej mellett világszinten a leginkább támogatott termék. Ezen termékek esetében az OECD országokban a termelői jövedelem kb. 50%-a támogatás formájában realizálódik (!) 49 A cukorkereskedelem liberalizálásáért számos érdekcsoport szerveződött, amelyek legfőbb célja a piacra jutás növelése, a belső támogatások és az exportszubvenciók kereskedelemtorzító hatásának megszüntetése. A cukorpiac liberalizációjának hívei - Brazíliával az élen - a WTO keretein belül támogatják azt a célt, hogy az agrártermékek országok közti cseréjére ugyanolyan szabályok vonatkozzanak, mint más árucikkekre Györki Gizella (2007) 47 Mesterséges édesítőszerek: szaharin, aszpartam, ciklamát. 48 Szabad tőkeáramlás, vámmentes kereskedelem, egységes nemzetközi szabványok, stb. 49 OECD évi kimutatása szerint. 50 Györki Gizella (2007)

27 5. Az Európai Unió évi cukorreformja 5.1. Az EU cukorpiaca a reform előtt A reformot megelőzően az Európai Unió a világ egyik legnagyobb cukor termelője volt. Ez évi millió tonna cukortermelést és több mint 10%-os piaci részesedést jelentett. 4. ábra: A világ cukortermelésének megoszlása évek átlagában 16% 47% 13% 5% 7% 12% Brazília India EU Kína USA Összes többi Forrás: saját szerkesztés alapján Az EU cukorpiaci rendtartásának évi hatályba lépése óta csak kisebb változtatások történtek a szabályozásban, de az ágazatot alapvetően befolyásoló döntések nem születtek a évben elkezdett reformig. A 68-as rendtartás bevezetésekor az akkori tagállamok 51 esetében már régóta működő szabályozási rendszereket olvasztották egybe. A rendszer lényege a termelési kvótákon alapuló közös piaci szabályozás, mely jelentős piacvédelmi eszközök révén szolgáltatatja a belpiaci-főleg termelőiérdekeket. A közösségi cukorpiacon alkalmazott, magas vámvédelemre, exporttámogatásra és intervenciós felvásárlásokra épülő szabályozási rendszer a hatvanas évektől egy igen stabil keresleti és kínálati struktúrát eredményezett. A képződő feleslegeket egy exporttámogatási keret segítségével kivezették a belpiacról, ami azt eredményezte, hogy a belső árak egy viszonylag szűk és igen 51 Németország, Olaszország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg.

28 magas tartományban stabilizálódtak, ellentétben a világpiaci árakkal, melyet a túltermelés-kivitel támogatása alacsonyan tartott. 52 A rendtartás az Unió agrárpolitikai céljaival 53 összhangban és egyben a WTO érdekeivel ellentétesen a piacszabályozási eszközökön keresztül kívánt különböző gazdasági és szociális érdekeknek megfelelni. Egyik, a Római Szerződésben megfogalmazott KAP cél, az élelmiszerek elfogadható áron történő biztosítása a fogyasztók számára. A 2006-os reformot megelőző cukorpiaci rendtartás csak ellentmondásosan felelt meg az árstabilitást és árszínvonalat érintő igényeknek, hiszen a cukrot stabilan, de igen magas áron biztosította a fogyasztók számára. Ennek köszönhetően a belső piacon kialakult, az intervenciós árnál is mintegy 10%-al magasabb, 700 EUR/tonna körüli piaci árszínvonal a világpiaci ár háromszorosának felelt meg. 54 Ez a szabályozási egyensúly egészen az EU évi bővítéséig tartott. A bővítéseknek, valamint a balkáni országokkal kötött aszimmetrikus kereskedelmi megállapodásoknak köszönhetően 55, 2004-től az uniós cukorpiacon túlkínálat alakult ki Alkalmazott protekcionista eszközök és hatásuk A KAP célokat szolgáló cukorpiaci szabályozás révén az uniós cukorágazat jelentős piacvédelemben részesült. A támogatási rendszer három fő elemből állt: - Védelem a harmadik országból származó importtal szemben: Az alkalmazott magas vámok és mennyiségi korlátozások (kvóták) lehetőséget biztosítottak arra, hogy a világpiacit jóval meghaladó belső árak alakuljanak ki, illetve ne jelenhessen meg konkurens import termék a piacon. Összességében az EU vámvédelme meghaladta az 500 EUR/tonna szintet. 52 EUvonal: Cukorpiaci reform lásd. a KAP 1957-ben megfogalmazott céljai; 3.3. fejezet. 54 Cukorrépa Termesztők Országos Szövetsége: 55 Ez a megállapodás exportkedvezményt adott számukra, mely éves szinten ezer tonna közötti felesleggel terhelte meg a Közösségi piacot.

29 - Export-visszatérítés a közösség kvótán belül megtermelt cukortöbbletének világpiacon történő levezetése érdekében: A cukornak a közösségen kívüli országokba történő kivitelét exporttámogatás formájában ösztönözte az Unió. Ez egyrészt a hazai termelők jövedelmét egészítette ki, másrészt segítette az EU cukorfeleslegeinek csökkentését. - Állami hatóságok intervenciós felvásárlásai: Ez a kvótán belül megtermelt cukor esetében volt lehetséges. A közösség által finanszírozott felvásárlásokkal átmenetileg jelentős mennyiségű terméket vontak ki a piacról, amelyek a piaci zavar megszűnését követően értékesítésre kerültek. 56 A felsorolt szabályozási eljárások következtében egy olyan támogatási határsáv alakult ki, amelyen belül mozogtak a belföldi árak. Az alsó határ az intervenciós ár volt, a felső pedig a vámmal terhelt ár. A termeléstől függetlenített támogatási rendszer egy merev kvótarendszerrel párosult. Az uniós cukorpiac kvótákkal történő szabályozása megmerevítette a termelési struktúrát, és nem ösztönözte a termelés versenyképesebbé tételét. Ez a fajta termelési struktúra és a magas árszínvonal nem engedte a komparatív előnyök kibontakozását, mivel lehetőséget adott a kevésbé versenyképes régiókban is a termelésre és ezzel egyidejűleg visszafogta a hatékonyabb régiók termelésének bővítését. Az 1981 óta lényegében változatlan cukorkvóták 2006-ig voltak érvényben. Ez alapján a két legtöbb cukorkvótával Franciaország és Németország rendelkezett, mivel ők ketten az EU cukortermelésének 40%-át tették ki. Magyarország a csatlakozást követően tonna kvótához jutott. Látható, hogy a legkevesebb cukorkvótával Szlovénia rendelkezett, mindösszesen tonna cukrot termelhetett és értékesíthetett. (3. táblázat) 56 A cukorágazat piaci rendtartása az Európai Unióban. A Magyar Agrárkamara információs kiadványa,

30 3. táblázat: Az EU egyes tagállamainak cukorkvótái, 2003 Tonna Franciaország Németország Lengyelország Olaszország Egyesült Királyság Spanyolország Hollandia Belgium Csehország Dánia Magyarország Szlovénia Forrás: alapján Luxemburgban, Máltán, Cipruson és Észtországban egyáltalán nem folytattak cukorgyártást. Közülük Észtország volt az egyedüli, aki igényelt, de nem kapott cukorkvótát. 57 Ez a szabályozási rendszer a cukorrépa termesztést és cukorgyártást a közösségen belül az agrárvertikum egyik legstabilabb és legjobban jövedelmező ágazatává tette. EU protekcionizmus harmadik ország szemszögéből: A protekcionizmus alkalmazásának belpiaci hatásai után egy angol nyelvű internetes cikk tartalmának összefoglalásán keresztül szeretném érzékeltetni az uniós protekcionizmus külvilágra gyakorolt hatását és következményeit: 58 A cikk azt foglalja össze, hogyan teszi tönkre az európai és amerikai protekcionizmus a szegény országok gazdaságát. Az Európai Unió közös agrárpolitikája arra hivatott, hogy a közösségi gazdákat megvédje a versenytársakkal szemben. Ennek érdekében jelentős mértékű kvótákat és tarifákat vet ki a külpiacról származó élelmiszerek importjára. A közösségi élelmiszerfölöslegek uniós exporttámogatása és a behozatal ellehetetlenítése megélhetési problémákat okoz a szegény országok számára. 57 Agra Europe, CAP Monitor: 58 Johan Norberg: American and European Protectionism is Killing Poor Countries and Their People. Added to cato.org on September 4,

31 A svédek-a cukorreformot megelőzően- például annak ellenére termesztettek cukrot, hogy földrajzi elhelyezkedésük és éghajlati adottságuk egyáltalán nem kedvez semmilyen mezőgazdasági tevékenységnek. Ám mégis, a hazai termelők védelme érdekében, és egyben a világ jelentős cukortermesztő országai kárára, élvezhetik a KAP védelmét. A cikk továbbá megemlíti, hogy az uniós protekcionizmus nem új keletű; a legtöbb gazdag ország hasonlóképpen jár el. A fejlett országok által kivetett importvám különös kegyetlenség a szegény országok számára, akik megélhetési problémákkal küzdenek. A magas vámok lehetetlenné teszi számukra ezen piacokra történő belépést, s így az előnyös, fejlett országok árszínvonalán történő termékértékesítést. A protekcionizmusnak súlyos ára lehet a jövőben. Éppen a nyugati, fejlett demokráciák hangoztatták a fejlődő országok számára a szabadkereskedelem alkalmazásának előnyeit, gazdaságot és haladást ígérve számukra. Közülük sokan megfogadták a tanácsokat, arra eszmélve, hogy a nyugati piacok zárva vannak előttük. Emiatt a fejlődő országok a globalizáció legnagyobb veszteseiként vannak számon tartva A cukorreform tartalma A WTO, mint a liberális kereskedelem úttörője, többször is kritizálta az EU protekcionista cukorrendtartását, főleg a nemzetközi kereskedelmi szabályokkal ellentétes uniós exportszubvenciós rendszert. A cukorpiaci reform egyik kiváltó oka a fejlődő országok, nevezetesen Brazília és Thaiföld által a Kereskedelmi Világszervezethez benyújtott reklamáció volt. Ezek az országok főként az Európai Unió exportjára adott támogatást bírálták, hiszen miközben a cukor ára Európában a világpiaci ár háromszorosa volt, a fennálló kvótaszabályozás miatt még mindig árufelesleg alakult ki, amit ezután dömpingáron értékesíttek a világpiacon. A magas importkvóták továbbá lehetetlenné tették ezen