Pályalélektan Dr. Szilágyi, Klára

Átírás

1 Pályalélektan Dr. Szilágyi, Klára

2 Pályalélektan Dr. Szilágyi, Klára Publication date 2011 Szerzői jog 2011 Szent István Egyetem Copyright 2011, Szent István Egyetem. Minden jog fenntartva,

3 Tartalom 1. Elméleti áttekintés A pályalélektan történetének megismertetése Munka- és pályaelemzés Pályák kialakulásának folyamata A munkamegosztási rendszer fejlődési tendenciái A társadalmi gazdasági fejlődés és a munkamegosztás kapcsolata hazánkban A pályák osztályzásának jelentősége Osztályozási eljárások és a személyiségjellemzők kapcsolatának bemutatása A munkához kapcsolódó érdeklődés meghatározó jelentősége A magyar osztályozási rendszerek Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) A pályaleírás szerkezete A pályák pszichológiai jellemzői A munka pszichés követelményeinek jelentősége az elégedettségben Érzelmek szerepe a munkavégzésben Modellek a pályalélektanban Életpálya-fejlődés magyar modellje I Életpálya-fejlődés magyar modellje II Az alkalmasság, mint a beválás feltétele Az alkalmasság elvi alapjai, megismerésének módszerei A kiválasztás eszközrendszere A pályaismeret jelentősége a tanácsadásban A pályaismeret, mint speciális tudás a tanácsadó tevékenységében A pályaismeret fejlesztésének lehetőségei a tanácsadói tevékenységben iii

4

5 1. fejezet - Elméleti áttekintés Az emberi munkavégzés a környezeti feltételekhez való alkalmazkodás aktív megoldási lehetőségeit kínálja. A munka bármilyen értelmezésben mindig olyan új feltételeket teremtett meg, amivel az ember a természettel való küzdelem jobb esélyeit biztosította. A munkavégzés legősibb formái az ember biológiai fejlődésével együtt alakult, változott. Az emberi létezést több 10 vagy 100 ezer év előzménye alapján napjainkban már nyomon lehet követni abban az értelemben, hogy az alkalmazkodás során melyek voltak azok a sikeres lépések, amelyek a túlélést, illetve az evolúciós fejlődést is biztosították. Az egyik legközismertebb feltételnek, az ember társadalomba szerveződését kell tekinteni. Amikor az ember, mint biológiai lény közösségbe szerveződve oldotta meg az alkalmazkodás nehézségeit, kialakultak az új megoldások. Az alkalmazkodás, illetve a hozzá kapcsolódó munkavégzés napjaink egyik döntő társadalmi összetevőjét az emberi munkamegosztás tudatos szerveződését hozta létre. A továbbiakban ennek a történelmi múltban fellelhető fontos állomásait és a hozzá kapcsolódó tudást, ismereteket, tudományterületeket fogjuk áttekinteni A pályalélektan történetének megismertetése Ha az emberi munkamegosztás kialakulását tanulmányozzuk, akkor elsősorban egy változó, a társadalmi tudatban megjelenő értékrend változást kell megfigyelnünk. Az ember a primitív ősközösségi formákban egy univerzális alkalmazkodási készséggel rendelkező élőlény volt. Az ember, mint egyed igyekezett olyan lehetőségeket találni, ami a mindennapi életét fenntartotta. Jól ismert, hogy ebben a gyűjtögetés esetleg a vadászat volt a legfontosabb tényező. Természetesen ebben a történelmi múltban nehéz azokat a jellemző elemeket megtalálni, amiért az ember eljutott a másikkal való együttműködés felismerésére. A biológiai életfenntartási igényt már a fejlődés korai szakaszában az ember differenciálta. A fajfenntartás csak minimális mértékben igényelte az egyedek közötti kapcsolatot. Nyilvánvaló, hogy az idők során az ember és ember között létre kellett jönnie egyfajta együttműködésnek. Ez az együttműködés kezdetben valószínű csak a nemi szerepek alapján differenciálódott. Tehát a férfiak a biológiai fejlődés során megszerzett fizikai erő birtokában olyan feladatok ellátására specializálódtak, amely nagyobb hatásfokon biztosította az élelem megszerzését (vadászat, halászat), illetve a utódok felnevelését. A női szerep értelemszerűen az utód gondozás, a relatív stabilitás (pl. tűzhely biztosítása) megteremtésében kapott értelmet. Ezek alapozták meg a mai pályalélektani kutatásokat. Cél: Ismerje meg a tervezést megalapozó alkalmazott pszichológiai összefüggéseket. Követelmény: Tudjon készíteni elemzést a választott elmélethez kapcsolódóan. A munkamegosztás kialakulása A családi szerveződésben elő ember számára egyre nyilvánvalóbbá vált a csoporthoz kapcsolódás mai szóval élve társadalmi együttműködés keresése. Ennek az együttműködésnek vele járója volt az a körülmény, hogy az egyének teljesítménye között különbségek jelentek meg. Ez a különbség annak függvényében változtatta meg a csoporton belüli feltételeket, hogy mi a csoport számára fontos érték, vagy másképpen fogalmazva, mekkora haszon megteremtésére volt az egyén képes. Ezért tán elmondható, hogy már az ember hordaként való, tehát vándorló időszakában is kialakulhattak bizonyos a csoport számára értékesebbnek mondható tulajdonságok (képességek). A munkamegosztás egyik legelső elemének tehát azt tekinthetjük, hogy egy adott csoportban melyek voltak azok a jól megkülönböztethető eredmények, amelyek a közösség hasznára fordítható tulajdonságokat tartalmaztak. A sikeresebb vadász, az életfeltételeket hatékonyabban biztosító ember (pl. tűzre való fa beszerzése, tiszta víz biztosítása) olyan értéknek számított, ami kivívta a tekintélyt a csoportba tartozó más egyedekkel szemben. Ebből következik, hogy a társadalom szerveződése (vezető kiválasztás) nagymértékben függött attól a teljesítménytől, elfogadottságtól, amit az egyén elért. A létért való küzdelem, amely ezen történelem előtti koroknak a legfontosabb célkitűzése volt nem csak a mindennapi életfeltételek biztosításában merült ki, hanem jelentős szerepet kapott a dominancia megszerzésében. A jobb vadász illetve halász területek az egyéb, pl. só lelő helyek birtoklása nemcsak létkérdés volt, hanem egyfajta hatalmi helyzetet is teremtett. Ezért a társadalomi szerveződésben döntő szerepet kap a másik csoporttól való elhatárolódás, a létezés biztonságát fenyegető ellenségtől való félelem, illetve annak legyőzése. A társadalmi munkamegosztásban a fizikai munkavégzés differenciálódása csak az egyik összetevő volt, a másik fontos meghatározó tényező az a tudati elem volt, ami a vezetéshez kapcsolódó értékek felismerésében jelent meg. Ezek közé tartozott, pl. a döntési képesség, a harci feladatokban mutatott bátorság, esetleg ravaszság tehát olyan tulajdonságok, amelyek, szolgálták egy adott közösség érdekeit. A 1

6 Elméleti áttekintés munkamegosztás fejlődésében, különösen az utóbbi feltételek azért jelentősek, mert maguk után vonták a hatalmat, és ilyen módon a fizikai úton megteremtett értékek birtoklását is. A munkamegosztás további differenciálódásának összetevői A társadalmi fejlődés egyik döntő szakaszának kell tekintenünk azt a folyamatot, ami az ember letelepedését eredményezte. Az emberiség fejlődésének korai szakaszát az jellemzi, hogy nincs hosszabb távú tervezésre lehetőség. A mindennapok túlélése volt az elsődleges cél. Nem voltak élelmiszertartalékok, mert a tárolásnak nem is nagyon ismerték a fortélyait. Az emberi alkalmazkodás egyik kiemelkedő periódusának tekinthetjük azt az időszakot, amikor az ember megkísérli a letelepedő életformát megszervezni. Ezt azonban csak akkor teheti meg, ha olyan élelmiszereket képes biztosítani, amely a természet periodikus változásai közepette is biztosítja az élet fennmaradását. Ma nehéz megbecsülni, hogy hány ezer év fejlődésének eredménye volt az a pillanat, amikor az ember rájött arra, hogy bizonyos magvak megszerzése és újra elvetése biztosítja a mindennapi kenyeret. Mai ismereteink szerint ez első földművelési kultúrák az Eufrátesz völgyében kereshetőek. Talán nem véletlen, hogy a Biblia a paradicsomot is erre a környékre helyezi. A földművelés jelentőségét nem kell tovább méltatnunk, de arról mindenképpen meg kell emlékezni, hogy a földművelés mai szóval komplex ismereteket követelt meg, amelyek a munkamegosztásban minőségi változást eredményeztek a korábbi időszakhoz képest. Például a földművelés kialakulása egy újfajta társadalmi formációt, a falu illetve város kialakulását indította el. Az emberek életszerveződésében új elem volt az állatok háziasítása, amely mögött már megjelenik a hosszabb távú cél, az életfeltétel folyamatos biztosítás. A munkamegosztás változása szempontjából ez azért kiemelkedő, mert a már említett földművelés, illetve állattenyésztés fenntartása érdekében fejleszteni kellett az eszközöket, amelyek a tevékenységek hatékonyságát biztosították (fémek előállításának ismerete). Bár az előbb említett korszakok a történelem előtti időre tehetők, láthatjuk, hogy a tudat fejlődés maga után vonta az eszközök kialakulását, és ez már az utókor számára is értelmezhető lelet. A különböző kultúrák feltárása, arra épül, hogy az akkor használt eszközök alapján, mintegy dokumentálják egy adott kor társadalmi fejlettségét. A munkamegosztási jellemzők ebben mindig jelentős szerepet kapnak. E mellett, ha megkíséreljük a korszakok történelmét elemezni, azt mindig az uralkodók, a vezetők döntéseinek mentén tesszük. Meghatározó tényezők a munkamegosztás fejlődésében A munkamegosztás differenciálódásában igen korai időszakban megjelent a tudat eredményességének két egymástól eltérő összetevője. Az egyik összetevő a konkrét tevékenységekhez, foglalkozásokhoz köthető. Ez azt jelenti, hogy bizonyos tevékenységekben való specializálódás meghatározó szerepet alakított ki egy adott közösség körében. A fémek hasznosításának felismerése talán az egyik legkiemelkedőbb tevékenységi kör az emberi fejlődés folyamatában. Erre utal, pl. a finnek ősi eposza a Kalevala (kovács). Az eszközök fejlődése illetve az eszközök révén létrejövő értékteremtés a mai napig tartó folyamat a társadalmi munkamegosztás meghatározó elemeként fogható fel. A tudat másik jelentős eredménye azoknak az ismereteknek a felismerése, felhalmozása és felhasználása, amely az ember közösségben való szerepét meghatározza. A szerep alapja az volt, hogy sikeresen tudták képviselni egy adott közösség érdekeit. Ezt a szerepet az emberiség ma is megbecsüli, hiszen ennek alapján választanak vezetőket többnyire. A kezdeti szakaszokban a vezető valóban a kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkező személyiség volt. Jellemző volt az is, hogy ezeket a kiemelkedő tulajdonságokat a legtöbb közösség olyan értéknek tekintette, amely átörökíthető az utódokra is. A vezetés egy olyan egyre bonyolultabb feladatsort jelentett, ami a munkamegosztás állandó jellemzője (és célja) is egyben. A tudat differenciálódásának további jelentős szerepe azon személyekben jelenik meg, akik a spirituális feladatokat látják el egy társadalomban. A történelem szinte minden időszakában megtalálhatjuk a papok, illetve különböző változatainak (varázsló, sámán, táltos) szerepét. Tudjuk, hogy ez a spirituális hatalom amit a papok képviseltek, a munkamegosztásnak milyen fontos feladatait látták el (gondoljunk csak az egyiptomi papságra, mely a csillagok ismeretében jelezte a Nílus mindenkori áradását). Általában a spirituális hatalom mindig képes volt valamilyen konkrétumhoz kötni ezt az irracionálisnak tűnő tevékenységét. A tudat fejlődése azonban megteremtette azokat a további munkamegosztási formákat, amely a szorosan vett tevékenységhez kapcsolódtak. Ezek voltak a mindenkori tudósok, akik egy-egy kor tudását, az abból kialakítható elméleteket az elmélethez kapcsolódó gyakorlatot ismerték fel és hasznosították egy adott társadalomban. A tudás tehát, mint különleges tulajdonság is megjelent, hiszen a társadalmi tapasztalatok 2

7 Elméleti áttekintés alapján kiderült, hogy az ember az ismeret felfogásában azok hasznosításában nagyon eltérő teljesítményeket nyújt. Egyre több olyan új kérdések fogalmazódtak meg, amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy a társadalomnak is, de az egyénnek is érdeke, annak felismerése, hogy milyen mértékben képes valódi érték teremtő tudást hasznosítani. A munkamegosztás fejlődési üteme A társadalmi munkamegosztásról elmondható, hogy az évszázadok során mind nagyobb differenciálódást mutat, és ez ami egy fokozódó gyorsulást is jelent a fejlődésben. Látnivaló, hogy az emberi munkamegosztás számos eleme, számos mesterség, foglalkozás eltűnt, kihalt, hiszen a fejlődés folyamán nem volt már rá szükség. Feltehetően a további időszakokban. Nem állítunk helytelent akkor, amikor kijelentjük, hogy talán még több specializált munkatevékenység jön létre, a fokozódó differenciálódás hatására. Az emberi társadalom munkamegosztáshoz kapcsolódó periódus váltásai közül számunkra a legkiemelkedőbb az ipari forradalom korszaka. Ez a korszak, mint ismeretes a XVIII-XIX. század időszakára esik. Ennek a korszaknak az egyik döntő változást produkáló eleme az a körülmény, hogy az emberi munkavégzés a tudomány által szolgáltatott feltételjavulás következtében egyre hatékonyabb lesz. Az új energiaforrások felfedezése lehetővé teszi, hogy új elemként megjelenjen a munkamegosztási rendszerben a gazdaságosság elve. A munkamegosztás lényegében kilép a korábbi a feudalisztikus társadalmi struktúrából, hogy egy hatékonyabb, a sikeresség és a haszon elveit egyre differenciáltabban kimunkáló társadalmi formációban jelenjen meg, amit kapitalizmusnak ismerünk. A sikeresség és a hasznosság már olyan elvek, amelyek a nagyobb sikeres eredményesség érdekében a tudományok szerepét kívánják előtérbe helyezni. A tudomány először az energiát szabadítja fel (gőz, elektromosság, atomenergia), majd az emberi munkavégzés racionalizálásának eredményeként keresi azokat a megoldásokat, ahol a társadalom új felfogása jelenhet meg. Ezt az új felfogást nevezhetjük a társadalom szociális igényeinek, illetve azok kielégítésének. A szociális feltételek javulása újfajta szemléletmódot eredményez. A cél most már nem a túlélése a mindennapoknak, hanem a kiszámítható emberi jövőkép biztosítása. Ebben a jövőképben helyet kap a klasszikus követelmény megfelelő embert a megfelelő helyre, éppen úgy, mint pl. a társadalmi szolidaritás a társadalmi gondoskodás is. Ennek az igénynek a megvalósítása olyan tudomány területek, alkalmazását tételezi fel, amelyek képesek a tudathoz kapcsolódó emberi problémák felismerésére és a munkavégzési folyamatba való értelmezésükre és megoldásukra is. Ilyen tudomány egyebek között a pszichológiai illetve a munkamegosztáshoz kapcsolódó, annak egy későbben kifejlődő terület a pályalélektan. Összefoglalás A pályalélektan a pszichológia tudományterületén belül, mint önálló diszciplína jelent meg az emberi munka differenciálódásának folyamatában. Az emberi tevékenység elemzése együtt fejlődött a társadalmi szerveződéssel. Alapját tekintve a biológiai fejlődés határozta meg a feladatok ellátására való alkalmasságot (férfi szerep, női szerep). A családi szerveződés alapozta meg a csoporthoz kapcsolódás szabályait, amelyen belül meghatározó szakasz volt a vándorlásról a letelepedésre történő áttérés. A munkamegosztás differenciálódását meghatározta az alkalmazott eszközök minősége, amelyhez számtalan más tényező is hozzájárult. Ezekből kiemeljük a vezető megjelenését az irányításban, a spirituális információk hatását, valamint az egyre fejlődő szakmai ismereteket. A társadalmi munkamegosztás fejlődési üteme változó. A legkiemelkedőbbnek az ipari forradalom korszakát tartjuk, valamint a tudás alapú társadalom megteremtésének koncepcióját (XXI. század). Feladatok 1. Sorolja fel a munkamegosztás kialakulásában jelentős szerepet játszó személyeket és tevékenységeket! 2. Mely tényezők gyorsították fel a munkamegosztás differenciálódását! Munka- és pályaelemzés A munkavégzés egy sok elemből álló tudatos tevékenységként fogható fel. Maga a munka többféle célkitűzés figyelembe vételével valósul meg. Munkának nevezhetjük azt a primer emberi tevékenységet, amely valamilyen közvetlen alkalmazkodás érdekében történik. Ilyen lehet, pl. az a cselekvés sor, amely nyílt terepen arra készteti az adott személyt, hogy fedelet készítsen a feje felé az elemektől való védekezés ellen. A munkavégzést azonban általában egy célirányos Szervezeti tevékenységi folyamatban szoktuk tanulmányozni. Célirányos azért, mert a munkát végző ember a tudatában is meghatározza azokat a részelemeket, amelyet a sikeres produktum elérése érdekében be akar tartani, meg akar valósítani. A tudatosság ennek érdekében van jelen a 3

8 Elméleti áttekintés munkavégzésben. A munkavégzés lényegét tekintve tehát egy-egy eleme annak a célkitűzésnek, amelynek végeredményeként egy sikeresnek mondható produktum jön létre. Azt is látni kell, hogy a munkavégzés egyegy eleme folyamatosan egymásra épül és, mint ilyen már összességét tekintve foglalkozásként is meghatározható. A foglalkozás a társadalmi munkamegosztás eredményeként is létre jövő folyamat, amelynek eredményessége, annak függvényében határozható meg, hogy az egyes elemek kivitelezésében milyen mértékben érvényesül szaktudás, tapasztalat illetve motiváltság. A foglalkozás tehát a társadalmi munkamegosztás olyan alapegysége, ahol a feladatok és a feladatok végrehajtása összefüggenek egymással és valamilyen az adott tartalomhoz kapcsolódó eredményt hoznak létre. A foglalkozásokon belül tehát eredményét és megvalósulását tekintve elég szerteágazó munkavégzés valósul meg. Cél: Ismerje a munkamegosztás leírásának elméleti alapjait. Követelmény: Tudja a foglalkozási profilt bemutatni. Foglalkozás/pálya A foglalkozás és a pályatevékenység között elég sok hasonlóság fedezhető fel. A foglalkozásokról elmondtuk, hogy a munkamegosztási rendszer egy, esetleg néhány eleméhez kötődnek. A pályák inkább a társadalom oldaláról jelentenek differenciáló tényezőt. A pályák mögött társadalmi elvárások vannak, ami sok esetben úgy fogalmazható meg, hogy a pályák feltételek teljesítését tételezik fel. A pályák gyakorlásában, pl. jelentős szerepet kap a képzés. De nemcsak a képzés, hanem az a társadalmi elvárás is (pl. erkölcsi elvek), amit az egyén a pályagyakorlása során a társadalmi követelmények érzékelése útján sajátít el. A fentiekből világosan következik, hogy a foglalkozások eredményes gyakorlása nem csak az ismereteket, hanem a foglalkozás során gyakorolt magatartási formák tudatosságát is jelenti. Éppen ezért a foglalkozások egy olyan értelmezési keretként is felfoghatók, amelybe illeszteni lehet a munkatevékenység különböző feltételeit a képességektől az objektív és szubjektív tényezők ismeretéig egy teljes követelmény rendszerben. A munkatartalmak megismerése A munkavégzés feltételeinek meghatározása együtt járt a munkamegosztás differenciálódásának tudatosságával. A munka racionalizálása már a XIX. végén, a XX. század elején az úgynevezett pszichotechnikai iskola egyik fontos felismerése volt. Különösen sokat lendített ezen a folyamaton az ipari, üzemi formában szerveződő munkavégzés megjelenése. Ebben voltak ellentmondásos elemek, pl. a jól ismert Taylor tevékenysége, aki a mikrostruktúrák figyelembe vételével osztotta fel a munkavégzés fázisait. Az akkor használt gyakorlat természetesen egy ma már nem elismert formája a munkaelemzésnek. Arra azonban kétségtelenül felhívta a figyelmet ez a megközelítés, hogy a munkavégzés során vannak jól megfogalmazható követelmények, amelyek minden munkavégzési folyamatban figyelembe veendők. Elemzési szempontok A történelmi folyamatosság figyelembe vételével a klasszikusan ismert munkaelemzési szempontokból indulunk ki. 4

9 Elméleti áttekintés A munkamozgás jellemzői Minden munkavégzés valami fajta mozgási jellemzőkre vezethető vissza. Ez alól még az úgynevezett szellemi munkatevékenység sem különbözik. Talán arra kell elsősorban gondolni, hogy vannak egyszerű mozgást igénylő munkavégzés formák és vannak összetett mozgás igényű munkaformák. A mozgások alaktanilag is megkülönböztethetőek itt például minden munkamozgásnak van finomsága, van iránya. A mozgásnak van ritmusa, amely mint tudjuk jelentős eltérést mutat egyes munkavégzési tevékenységek között. Ebből a ritmusból megkülönböztetünk gyorsaságot, folyamatosságot. Ebbe például beletartozik a pszichés tempó feltárása és meghatározása. A munka pontosságának megítélése több elemből tevődik össze. Az egyik ilyen például a munkamozgások összetettsége. Ez magában foglalja az egyes műveleti elemeket, azok számát, illetve a hozzájuk kapcsolódó koordinációs elemeket. A munkavégzésben egyre nagyobb helyet kap az eszköz használat, amely az egyszerű géptől a bonyolult berendezésig tart. Napjaink munkavégzésében meghatározó szerepet játszik például az infokommunikációs technikák alkalmazása, a személyi számítógéptől a bonyolult berendezések programozásáig. A munkához kapcsolódó mozgás fejlődése Itt érdemes egy rövid megjegyzést tenni a fejlődés gyorsuló iramának demonstrálása érdekében. Az elmúlt évszázadnak két-három generációja az informatikának legfeljebb az alapelemeit ismerhette meg. Napjaink új generációi az informatika elemeit és használatát már játékos formában ismerik meg. Azt talán túlzás állítani, hogy a gyermek hamarabb megtanul számítógépet kezelni, mint beszélni, de ha belegondolunk, ebbe a kicsit túlzó állításba érthetjük a lényeget. Tehát a munkavégzés jövendő évtizedeiben olyan mozgásossági kultúrával lehet számolni, ami az előző évtizedekben még alig volt elvárható. A minden munkavégzés intellektuális elemeket tartalmaz, amelyek mozgásként is megjelenek. Ilyen mozgásos művelet lehet a számoknak, a mennyiségeknek a használata. De ide soroljuk még a szóbeli, verbális mozgást akár a beszédben való érvényesítést, akár ennek írásban való megjelenítését. A munkavégzés mozgásai térben zajlanak. A térbeli helyzet felismerése számos munkatevékenység követelménye, illetőleg az ennek való megfelelés eredményezheti a sikeres többletet, ami a jó eredményt produkálja. Bizonyos mértékig a mozgásokhoz kapcsolódik az élővilággal való munkavégzés, pl. állatok gondozása vagy akár az emberi kapcsolatok, pl. ápolás megvalósulása. Az emberi munkavégzés nagy vonalakban a célok alapján is differenciálható. Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy a legtöbb munkavégzés hasznossági jellegű. Kétségtelen, hogy az ember munkatevékenységet többnyire 5

10 Elméleti áttekintés egy nagyon konkrét cél, a siker illetve az annak értékét szimbolizáló pénz megkeresése érdekében végez. Ez tehát arra hívja fel a figyelmet, hogy a munkavégzésben megjelenő effektív cél igen árnyalt, hiszen az önmagának való pénzkeresés mögött többletként éljük meg az adott munkatevékenységben megjelenő munkaörömöt, vagy teljesítmény motivációt. Új elemként foghatjuk föl a munkamozgás differenciálásakor a művészi jellegű tevékenységét. A művészi jellegű tevékenység mögött nem szükségszerűen a mások által is elfogadott produktumot kell érteni, hanem elsősorban azt ami az adott egyén számára ad kielégülést (pl. valaki saját magának játszik egy hangszeren). Külső-belső feltétel szerepe A munkatevékenység feltételei és végrehajtásának módjai első megközelítésben külső és belső feltételekre bontható. A munkavégzés külső feltételei közé tartozik minden olyan elem, ahol a foglalkozási tevékenység túlnyomó részben megvalósul. A foglalkozások napjainkban jellemző környezeti feltétele általában a viszonylag jól védett, tehát a fizikai hatásokat semlegesítő olyan környezet, ahol a feltételek az eredményes munkavégzés ellátására vannak kialakítva. Ez a mikroklímától kezdve a világításon át a munkaeszközökig igen sok elemet foglal magában. Ebből tehát az következik, hogy a munka elemzésének kiindulásakor döntő kérdés, hogy az adott személy feladatait, milyen objektív feladatok között látja el. Ebbe természetesen az is beletartozik, amit már a modern világ alakított ki, mint követelményt, pl. légkondicionálás, munka közi szünet, védő felszerelés. A belső feltételek a munkatevékenység szempontjából nehezebben meghatározhatóak. Belső feltételnek tekintjük az adott munkavégzés személyre gyakorolt hatását, tehát olyan tevékenységről van szó, amely szubjektív módon képes a munkát végző ember munkavégzését befolyásolni. Ilyen, pl. az unott monoton feltétel. Ami nem biztos, hogy mindenkinél egyformán jelenik meg. A szellemi inspirálás feltétele, ami esetleg a szociális feltételek függvényében is alakul. Az elhivatottság élményének megszerzése vagy éppen elvesztése az adott munkavégzés során. Ebben az esetben tehát igen fontos feltételnek lehet tekinteni az interperszonális feltételrendszert, mely minden esetben nagyon egyedi, de nem elhanyagolható. Munkamozgás, illetve a munkatevékenység eredményességének feltételei A munkavégzések egyik lehetséges értékelési szempontját röviden bonyolultsági foknak is nevezhetjük. A bonyolultság természetesen egy relatív fogalom, amely pl. változhat az adott egyén gyakorlatának függvényében, de akár abban is, hogy az adott munkavégzés milyen mértékben változott elsősorban az egyszerűsödés irányában. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a bonyolultság a munkavégzésben egy többletérték, hiszen a munka eredményességének egyik feltétele, hogy az adott személy számos elemet legyen képes átlátni, koordinálni. Ebben a folyamatban külön kategória a bonyolultságból eredő veszély felmérése, illetve kivédése. Fizikai feltétel A bonyolultság megfogalmazásakor már utaltunk arra, hogy minden munkavégzésnek vannak fizikai feltételei, illetve sajátos veszélyei. A legegyszerűbb fizikai feltételeket az éghajlat, ha úgy tetszik makro és mikro klímahelyzetekből idézhetjük meg. A szabad levegőn nyitott természeti környezetben végzett tevékenység elemzése és strukturálása alapvető fontosságú, hiszen az itt érvényesül környezeti tényezők pozitív és negatív irányban is befolyásolhatják a munkatevékenységet. Hasonló a zárt munkahely, ahol a világítástól kezdve a zaj, a vibráción át por füst és toxikus anyagok jelenlétéig mindenféle negatívum érvényesülhet. Jól tudjuk, hogy napjaink egyik fontos törekvése a munkahely higiénés viszonyainak optimalizálása. Mégis pl. egy bánya, vagy egy közlekedési feltételrendszer mindig tartalmazhat kiszámíthatatlan veszélyeket. Személyi tényezők Összefoglalás Az emberi személyiség azt a szintézist képviseli, amely az ember számos résztulajdonságának eredményeként összegeződik. Ennek éppen úgy vannak örökletes elemei (pl. vérmérséklet) mint tanult, illetve szociális részei. A vérmérsékleti elemek között a szabályozás a legfontosabb kritérium. A jól szabályozott indulatok-érzelmek számos foglalkozásban a sikeresség feltételei. A tanult elemek között olyan tulajdonságok vannak, mint például a fegyelmezettség, szabálytudat vagy a kritikai képesség, amelyet két irányban is kell meghatározni. Az egyik a kritikák gyakorlása, a másik talán még fontosabb feltétel, a kritika elfogadása, de még inkább elviselése. Az ember mindezeket részint tanulmányai során is elsajátíthatja, de legalább ilyen mértékben a szociális tanulás során ismerheti meg. 6

11 Elméleti áttekintés Ebbe az utóbbi körbe tartozik, hogy a munkatevékenység nem elhanyagolható elemzési szempontja annak figyelembe vétele, hogy az adott személy mennyire képes közösségi hatásokat feldolgozni elviselni, illetve milyen mértékben rendelkezik véleményalkotó határozottsággal. Ugyanígy alapvető jelentőségű számos foglalkozásban a szociális érettség. Feladatok Mely jellemzők tartoznak a pálya/életpálya fogalomkörébe? 1. A felsorolt jellemzők melyik munkához kapcsolódó fogalom összetevői? ritmus, pszichés tempó, irány 2. Válassza szét a munkatevékenység fizikai feltételeit, tényezőit! a) éghajlat b) figyelem c) fantázia d) természeti környezet e) szociális érettség f) zaj g) vérmérséklet h) por i) munkahely higiénés viszonyai 7

12 2. fejezet - Pályák kialakulásának folyamata A pályák illetve foglalkozások az emberiség evolúciós illetve társadalom fejlődésével szoros kapcsolatban vannak. Az ember a munkavégzést már a történelem előtti korban megkezdte, hiszen a környezethez való alkalmazkodás mindig igényelt valamilyen célra törő tevékenységet. Ez a tevékenység idővel olyan sokoldalú tartalmakat foglalt magában, ami már a társadalmon belül is egyfajta differenciálódást eredményezett. Ez volt a munkamegosztás első megjelenése az emberiség történelmében. Később a történelmi elemzések kimondva kimondatlanul a munkamegosztás fejlettségéhez viszonyították a gazdasági társadalmi események alakulását A munkamegosztási rendszer fejlődési tendenciái A munkamegosztás az ember természetes reagálása arra a kihívásra, ami a környezethez való alkalmazkodás során, mint feladat megjelenik. Az emberiség a fejlődés legkorábbi fázisaiban is akkor volt sikeres, ha egyre differenciáltabb módon tudott azokhoz a jelenségekhez, tényekhez, eseményekhez igazodni, amit jó részben a természeti környezet kisebb részben a társadalmi környezet közvetített. A természeti környezet kihívásai között az egyik legfontosabb elem volt a megfelelő táplálék a megfelelő életfeltételek biztosítása. Bár a történelem előtti idők emberéről csak részleges ismereteink vannak mégis fel kell tételeznünk, hogy a sikeres ember azért tudta megoldani a nehézségeit, mert összefogott másokkal. Ezt az összefogást, csoportosulást tulajdonképpen a társadalom kialakulásnak is felfoghatjuk. Abban a pillanatban, amikor az ember a másik emberrel összefogva, valamilyen közös cél érdekében tevékenykedett, összeadódott a fizikai erő, összeadódtak a fizikai erő szabályozásához szükséges ismeretek és kiderült, hogy a megoldandó feladat sikeressége tekintetében az összességen belül az egyes egyedek eltérő teljesítményt, illetve ügyességet mutatnak fel. Nyilvánvaló, hogy az ügyesebb, hatékonyabb cselekvés előbb-utóbb arra utalt, hogy bizonyos munkavégzések, bizonyos feladatok alakításában érdemesebb az ahhoz értő egyedet foglalkoztatni. Ez a körülmény a tevékenységet gazdaságosabbá tette és ezen keresztül az egész közösség számára hasznos eredményt produkált. Az emberiség írott történelme, mint egy 6-7 ezer évre néz vissza. Ez az időszak is már arról tanúskodik, hogy az emberi társadalom egyre jobban rétegződött, egy részről megjelentek a társadalomban a vezetők, illetve a vezetéshez kötődő munkát végzők, másrészt túlnyomó többségben azok az egyedek, akik az effektív értékteremtő munkát végezték az adott korban, elsősorban az élelmiszer biztosításának feladatát. Cél: Ismerje a munkamegosztási rendszerben érvényesülő tudományos törvényszerűségeket. Követelmény: Tudjon készíteni elemzést a századfordulón megjelent pályák (két db) fejlődési folyamatáról. Az előzmények áttekintése Az emberi társadalom fejlődésében jól ismertek azok a legfontosabb lépések, amelyek a munkamegosztás feltételeit is befolyásolták. Ilyen lépésnek tekinthetjük azt a körülményt, amikor az ember a vándorló, nomád életmódot folytatta. Ez az időszak, amely több ezer éves periódusnak tekinthető alapvetően a természetben való ismeretket tartotta fontosnak, tehát érteni kellett a közvetlen környezetben meglévő természeti források (erdők, mezők, vizek) kihasználásához az állattenyésztés, illetve a gyűjtögetés terén. Ahogy az emberiség létszáma növekedett, úgy természetesnek volt mondható, az összeütközés a jobb élettér érdekében az egyes csoportok nemzetségek, törzsek között. Ez indította meg azoknak a háborúknak a sorát, amely az emberiség fejlődés történetében mindig determináló jelentőségű volt. A munkamegosztásban tehát megjelenik egy réteg, amelynek az elsődleges feladata a megszerzett javak megőrzése, illetve mások javainak a megszerzése. A harc egy olyan specifikus tevékenységként alakult ki, amely a munkamegosztás folyamatában kitűntetett helyet kapott (pl. Platón, aki az ideális állam megszervezésének, kialakításának tervezése során az uralkodó filozófus réteg mellé, vagy talán egy kicsit alá egy külön réteget a katonák, harcosok csoportját képzelte, akit a többi társadalmi rétegnek kell mintegy eltartani. A társadalmi együttélés szerveződése A társadalom fejlődése mindig szoros kapcsolatban állt azoknak az eszközöknek a fejlettségével, amelyeket az ember az értékteremtés érdekében alkalmazott. Az egyik ilyen elsődleges eszköz volt a szerszám, elsősorban a fém szerszám létrejötte. A szerszámok egy újfajta alkalmazkodási formát, a letelepülést, az állandó lakhelyet 8

13 Pályák kialakulásának folyamata biztosították és ezen keresztül a földművelés a nagyobb biztonságot adó élelmiszertermelést. Az élelmiszertermelés, elsősorban a gabonafélék hasznosítása, lehetővé tette a társadalom létbiztonságának fejlődését. Ez a létbiztonság más összefüggésben is jelentős, hiszen az emberiség létszáma jelentős növekedésnek indul, ami a társadalom további strukturálódását vonta maga után. Megjelennek az első nagyobb lakott települések, városok, ahol a társadalmi együttműködés intenzivitása már a gondolat tudatos kiművelését az értelmiségi tevékenység megjelenését biztosítja. Az emberiség létszámnövekedése kialakítja azokat a nemzeteket, államformákat, tehát szervezett emberi együttműködést, ami az érdekérvényesítés újfajta eszközeként is megjelenik. Az így kialakult szerveződésekben döntő fontosságú volt a relatív stabilitás biztosítása. A relatív stabilitást az uralkodó réteg igyekezett a maga számára biztosítani, hiszen a javak, amiket a földművelés, az állattenyésztés, majd az ezek következményeként kialakult kereskedelem csak akkor hasznosulhattak, ha ezek stabil feltételek között mozogtak. Ez az időszak hozza létre azt a sajátos feudális rendszert, ahol az alá, fölé rendelődés gazdag szövete biztosítja a szervezettség számos előnyét. A feudális világ egyre több igényt tudott megfogalmazni, hiszen az ember társadalmi tapasztalatai azt a körülményt erősítették meg, hogy például a királyi hatalomhoz nem csak erő kell, hanem olyan látszat is, ami ezt a hatalmat megkérdőjelezhetetlenné teszi. Ha ma visszanézünk a történelem nagy uralkodóinak életkörülményeire az általuk létrehozott építményekre, tárgyakra, és főleg eszmékre, akkor láthatjuk, hogy itt már olyan kifinomult mesterségbeli tudást tapasztalhatunk, ami a munkamegosztási rendszer fejlődését, illetve fejlettségét ékesen bizonyítja. A feudális világ bár rendkívüli produktumokat hozott létre, gondoljunk pl. európai katedrálisok, várak, paloták, egyéb létesítmények nagy számára, mégis csak korlátozott számban tudta a munkamegosztás differenciáltságát növelni. Ennek oka a merev társadalom szerkezet volt. A feudális társadalomnak a kialakult hierarchiája csak kevesek számára tette lehetővé, hogy a korlátokat átlépjék. A munkamegosztás egyik korlátozó következménye volt az is, hogy a szükségletek megteremtése érdekében a mindenkori társadalmak igen nagy aránya fáradozott anélkül, hogy a javakban megfelelően részesült volna. A létrehozott értékek élvezői a társadalomnak egy kis hányadát jelentették. Az is megállapítható, hogy a vallás sajátos hatása következtében, (protestantizmus), bizonyos mértékig az általános ismeretek, pl. írás, olvasás következtében egyre többen vélték úgy, hogy a meglévő társadalmi rendszer, ezen belül a meglévő munkamegosztás igazságtalan, ezen változtatni kell. A már említett vallásokkal megjelennek a vallásháborúk, ahol igen gyakran a szociális egyenlősség elveit hangoztatják. Ezt követően a XVIII. században már a polgári forradalmak (Anglia) jelzik a rendszer elavultságát. A nagy változást a francia forradalom eredményezte, ahol lényegében alakul át a társadalom értékrendje, az ismert jelszó szabadság, egyenlőség, testvériség érvényesítésének szándékával. Bár a francia forradalmat megelőzte az úgynevezett ipari forradalom, mégis a kettő együtt tette lehetővé a munkamegosztási rendszer döntő változásának reményét. Az ipari forradalom annyiban járult hozzá, ehhez a társadalmi célkitűzéshez, hogy újfajta munkafeltételek, munkavégzési formák lehetőségét hozta létre. A lehetőség az energia koncentráció következtében alakult ki. A gőzgép, amely elsőként szolgált példát a koncentrált energia hasznosítására, olyan új lehetőséget teremtett, amely megváltoztatta a munkavégzés hatékonyságát. A korábbi manufakturális tevékenység rövid időn belül átadta a helyét a gépek által biztosított új munkafeltételeknek és az új produktumoknak. Ez az új munkafeltételi rendszer újfajta gondolkodást, újfajta társadalmi berendezkedést, újfajta munkamegosztási rendszert követelt, illetve alakított ki. Az ipari forradalom hatása a munkamegosztásra A munkamegosztási rendszer fejlődése a XIX. században szinte beláthatatlan mértékben differenciálódott. Ennek az árnyaltságnak voltak olyan előfeltételei, amelyek biztosítása a fejlődés elengedhetetlen feltételeiként jelentek meg. Ezen feltételek egyik legfontosabb eleme, az iskola szerepének megváltozása volt. A XIX. század közepének megváltozása a modern államok sem tartották szükségesnek a társadalom valamennyi tagjára nézve elérhető iskolai képzés megszervezését. A korábbi időszakban az iskolai képzés többnyire arisztokratikus kiváltság volt ez nem azt jelenti, hogy az arisztokrácia tagjai vettek benn részt, hanem sokkal inkább azt, hogy csak kiváló képességű ezen képességeit demonstrálni tudó fiatalemberek számára nyílt lehetőség a képzésre. A képzés lényegében az egyház keretében zajlott és csak kevesek számára volt elérhető. A XIX. század közepétől a modern államok, így pl. hazánk is törekedtek az oktatás, illetve a népiskola szervezetének fejlesztésére. Ez azt jelentette, hogy a XIX. század végére, ha nem is szűnt meg a de a fejlettebb államokban jelentősen csökkent az analfabétizmus. Az elemi ismeretekben való tájékozódás alapvető érdeke volt a gyorsan fejlődő kapitalista gazdaság munkaadói rétegének. Könnyen ki lehetett számítani, hogy jelentős értéket a 9

14 Pályák kialakulásának folyamata gyorsan fejlődő gyáriparban vagy az egyre iparszerűbben működő mezőgazdaságban, csak a gépeket kezelni tudó, a produktumot megfelelő módon megbecsülő munkavállalók képesek teremteni. Munkamegosztás a modern államokban A modern társadalomban a munkamegosztás újfajta lehetőségei, távlatai jelentek meg. Az ipari forradalom által létre hozott nagyüzemi termelés és gazdálkodás, technikai fejlettség lehetővé tette, hogy a társadalom munkaképes egyedei közül egyre kisebb arány vegyen részt a közvetlen fizikai értelemben vett értékteremtő munkában. Ez a megváltozott lehetőség tehát a gépeknek az embert pótló szerepe társadalmi feszültségek forrása is lett. ismeretes pl. az angliai gépromboló mozgalom, amely a munkanélküliséget, a gépek által termelt nagy mennyiségű produktum következményének vélte. A XX. században mindenképpen szembe kellett nézni, azzal a jelenséggel, amely a munkamegosztási rendszer változásának valódi kihívása, hogy az emberi társadalom mit kezdhet a feleslegesnek tűnő munkaerővel. Ez a körülmény erősítette meg azt az igényt, hogy a társadalmak jóléti szintjének egy fontos feladata a különböző szolgáltatások megszervezése. Ennek az új feladatkörnek kiemelkedő szerepet kell elfoglalnia a munkaerőpiacon. A szolgáltatás, mint tudjuk egy olyan tevékenység, amelyben munkavégzés jelenik meg és amely végeredményben nagyon differenciált módon tudja a társadalmi igényeket kielégíteni. A szolgáltatást igen szélesen lehet értelmezni nem csak az életünket közvetlenül befolyásoló, pl utazás, lakhatás megoldásaihoz kapcsolódnak szolgáltatások, hanem a mindennapi életünk minőségét is befolyásoló tényezőket is ide soroljuk. Ilyenek pl. az egészségügyi, szociális, vagy akár a biztonságunkat vagy állampolgári jogainkat biztosító szolgáltatások. A modern társadalom embere számára evidencia hogy biztosított, pl. az iskolázottság lehetőségének különböző szintje, vagy az életpálya illetve munkaválasztás segítése. Tanácsadással vagy más jellegű irányítással Ez az a fajta szemléletváltozást is magával vonja, ami lényegében a munkavégzéshez kötődő tudattartalmakat is megváltoztatja. A XIX. század emberének a munkavégzéshez alap élményként kapcsolódik a fáradtság, a fizikai megterhelés. Napjainkban a munkavégzés természetesen szellemi vagy akár fizikai fáradtsággal is járhat, de az egyik alapvető célkitűzés mégis az emberi munka olyan fajta humanizálása, amiben jelentős szerepet kaphat az öröm a jó értelemben vett feszültség, tehát a pozitív érzelmek. A humanizált munkavégzés a munkamegosztási rendszerben azt az esélyt is keresi, hogy a munkavégzés egy pozitív élményt adó tevékenységet eredményezzen. Ez nem jelenti azt, hogy a munkavégzés valami fajta szórakoztató élethelyzetté alakuljon, de örömforrásként funkcionálhat. Összefoglalás Összefoglalva a munkamegosztási rendszer bonyolultsága éppen az elmúlt évtizedek strukturális törekvéseinek eredményeként (foglalkozások osztályozása) egyre inkább belátható, előrelátható elemeket tartalmaz. Ez nem jelenti azt, hogy minden személy, (fiatal), aki a munkamegosztási rendszerbe bekapcsolódik át tudja látni esélyeit, lehetőségeit, de arra mindenképpen van remény, hogy megfelelően tájékozott, az adott területen szakemberként pl. tanácsadó releváns információkat tud közvetíteni az illető szakmai életútjának tervezéséhez. Feladatok 1. Mik az analfabétizmus csökkenésének okai? 2. Melyek azok a pályák, foglalkozások, amelyek nem tartoznak a fejlődésnek indult felsorolt területekhez! Közlekedési pályák: gőzgép lehetővé tette a vasúti közlekedés fejlődését. Kereskedelmi pályák Nagymértékű azonos termény/állat előállítása, melynek értékesítéséhez önálló szakma társul Új pálya mozdonyvezető fűtő pályamunkás kalauz lovász Új pálya felvásárló kubikus kocsis rakodómunkás tehenész 10

15 Pályák kialakulásának folyamata A társadalmi gazdasági fejlődés és a munkamegosztás kapcsolata hazánkban Amikor a nemzetgazdaság feltételeiről beszélünk akkor szükségszerűen a magyar legújabb kori történelem tényeit ebből következő trendjeit kell alapul vennünk, ahhoz, hogy a munkamegosztás általános tendenciáit és sajátosságait értelmezni tudjuk. A magyar társadalom Európában egy sajátos fejlődési ívet produkált az elmúlt 1,5 évszázadban. A XIX. század végén a magyar királyság, mint az osztrák-magyar monarchia része egy nagyvonalú gazdaságfejlődést produkált, amelyet csak részben követett társadalmi fejlődés, a világháborúk, amelyekbe Magyarország lényegében bele sodródott, a magyar nemzetgazdaságra negatív hatással volt. Hasonlóan problematikus helyzetet teremtettek azok a társadalmi rendszerváltozások, amelyek Magyarország kétszer is megélt a XX. században. Mindezek tehát indokolják, hogy a munkamegosztási rendszer változásait magyar szemmel is kíséreljük meg áttekinteni. Cél: Tájékozott legyen az elmúlt időszakban megjelent új munkaterületek kialakulásának okairól. Követelmény: Be tudja mutatni a gazdasági előnyök és a művészeti foglalkozások kapcsolatát. Történeti előzmények Magyarország polgári fejlődésének lendületet adhatott volna ha az 1848-as szabadságharc sikeresen teljesíti céljait. Mint tudjuk ez nemcsak Magyarországon, egész Európába elbukott. Azt is tudjuk, hogy annak ellenére, hogy a szabadságharc nem hozott sikert, eredményt azért hozott, hiszen megerősödött Magyarországon az a polgári tudat, ami végső soron elindította nemcsak a társadalom fejlődését, hanem az azzal szorosan együttműködésben lévő gazdasági változást is. 48 nélkül valószínű nem lett volna 1867-ben kiegyezés. 48 világosabbá tette azokat a célokat, hogy mit akar Magyarország, a magyar társadalom. Deák Ferenc, aki a kiegyezés szellemi atyja volt nagyon világosan látta, hogy Magyarország intellektuális kapacitását kell növelni és ebből következően gazdasági fejlődését kell előremozdítani a modern kapitalista kor igényeinek megfelelően. Nem véletlen, hogy Deák Ferenc pl. fontosnak tartotta a magyar tőke felhalmozást, a bankrendszer kiépítését. A megalakult új kormány hangsúlyt fektetett a közoktatás, a szakképzés fejlesztésére. A munkamegosztási rendszer alakulása szempontjából igen sokat jelentett, hogy 1877-től bevezetik az elemi iskolai képzést, ahol közös államilag felügyelt tanterv alapján tanítanak. Ebbe a tantervben figyelemmel voltak arra, hogy a kor igényeinek megfelelően megjelenjenek azok az ismeretek, amelyek a modern munkamegosztásban nélkülözhetetlen eszközök (gépek) használatához szükséges ismereteket megalapozták. A természettudományos ismeretek új távlatokat nyitottak és mind a gazdasági mind az ipari termeléshez olyan alapokat szolgáltattak, ami a minőségi munkavégzés esélyét tette lehetővé. Szakképzés kialakulása A kialakított szakképzési törvény világosan megkülönböztette azokat a szakcsoportokat, amelyek képzése a munkamegosztási rendszer fontos elemei voltak. Ezek a képzési területek, az építőipar, az asztalos és esztergályos, az építő és műlakatos, a bádogos és rézműves, a gépészet, kárpitos arany és ezüstműves. A felsorolt szakterületek igen részletes tematikával rendelkeztek, tehát akik szakképesítést szereztek azok számára lehetővé tette, nemcsak a hazai munkamegosztási rendszerbe való bekapcsolódást, hanem Európai szinttű helytállást is. A millenniumi évek Az XIX. század utolsó évtizedeiben a tudatos magyar gazdaságpolitika lehetővé tette, hogy egy jelentős gazdasági fejlődés induljon meg. Ennek voltak kitűntetett elemei, pl. ilyenek voltak az infrastrukturális fejlesztések, a vasút, úthálózat, és postai fejlesztések. Az országban pl. számos állandó híd épült Budapesten a Lánchíd mellett a Margit híd, illetve a vasúti híd biztosított új kapcsolatot az ország két fele között. Hasonló új fejlesztések valósultak meg más vidéki városokban is. Ebben az időszakban nagy Magyarországban gondolkodunk, éppen ezért a ma talán nem mindig érthető út és vasúthálózati struktúra, vagy a főváros túlzott méretei, hiszen lényegesen nagyobb lakosságszámú és területű ország számára lettek elképzelve, és tervezték meg azokat. Az ipari fejlesztés során meg kell említenünk a ma is jelentősnek mondható nehéz ipari építményeket. Miskolc, Ózd vagy a budapesti gyárakat. A határainkon kívül is, pl. a szlovák, román ipari létesítmények számos esetben, ebben az időben alapozódtak meg (Kassa, Petrozsény). A malomipar, mint a mezőgazdasági ipar egyik húzó ágazata volt jelen, ami a cukor, élelmiszeripar egyéb területeit is befolyásolta. Ezek az iparágak európai mértékűek voltak, amennyiben a balkán gabona feldolgozási 11

16 Pályák kialakulásának folyamata szükségletét is a magyarországi malmok fedezték, ezt különösen a Duna, mint természetes vízi út szolgálta ki hajóparkjával. Mindez, mint ipari fejlődés a munkamegosztási rendszert is pozitívan befolyásolta, Szakmák százai honosodnak meg. A magyar gazdaság munkaerőigénye meghaladta a hazai lehetőségeket. Ekkor települtek be a környező országból, elsősorban Csehországból, Ausztriából képzett szakemberek, akiknek leszármazottai a mai napig hazánk polgárai. Még ezekben az évtizedekben sorra alakulnak Magyarországon felsőoktatási intézmények, amelyek orvost mérnököt, pedagógust, közgazdászt bocsátanak ki, mint megbecsült szakembereket. Ezt a szellemi fejlődést mutatják be azok az elméleti és gyakorlati szakemberek, pl. Romer Flóris, Kvassay Jenő, Mathias János. A XIX. XX század fordulója más szempontból is ösztönző hatással volt a magyar gazdaságra és ezen belül a munkamegosztás fejlődésére ban ünnepelte Magyarország a honfoglalás milleneumát. Ennek tiszteletére az országban azóta is megcsodálható monumentális építkezések indultak meg Budapesten és vidéken (Parlament, Vajdahunyad Vára, Múzeumok). A XX. század első fele A társadalmi fejlődés az 1914-es világháború megindulásával jelentős törést szenvedett. A háború elsősorban a maga ember veszteségével, gazdasági, társadalmi krízisek sorát állította elő. A háború által kikényszerített megoldások a hiányok állandó jelenléte a gazdaságban és a mindennapi életben visszavetette a munkavégzés normális lehetőségeit és kereteit. Ekkor inkább a munkamegosztási rendszer csökkenő tendenciáit lehet mutatni. A háború, mint ismert vereséggel végződött, aminek súlyos következményei az úgynevezett trianoni békediktátumban öltöttek testet. Ennek valóságos következménye az volt, hogy a magyar gazdaság és a magyar társadalom elvesztette a korábbi Magyarország kétharmadát és a megmaradt területeken lényegében alig maradt olyan fejlett ipari struktúra, ahol a magas szintű szaktudás érvényesülhetett volna. Nem véletlen hogy ez egy óriási népvándorlást eredményezett, hiszen számos magyar nemzetiségű polgár elhagyta az úgynevezett utódállamokat és Magyarországra özönlött. Magyarországon viszont igen sokan Amerikába vagy a világ más országaiba való kivándorlást választották a jobb megélhetés érdekében. Ez a folyamat egy gazdasági összeomlással fejeződött be, aminek jelképe volt a magas infláció és ennek következtében a teljes elszegényedés. A két világháború közötti magyar társadalmi fejlődés szinte a semmiből indulva számos pozitív eredményt tudott felmutatni. Viszonylag rövid időn belül sikerült a gazdaságot talpra állítani, aminek egyik jelképe volt a 20-as évek közepére megjelenő új pénz a pengő. Ezt egy lassú társadalmi rendszerváltozás is követte. Megindult az ipar különösen a hagyományos területekre építve termékeit, így a mezőgazdaságra, textiliparra. Új terület a bauxit bányászat és az alumíniumipar. Külön ki kell emelni a kor egyik leginkább meghatározó személyiségeként Klebersberg Kúnó-t aki mint vallási és közoktatás miniszter soha nem látott méretekben építetett oktatási intézményeket, a falusi, tanyasi iskolától kezdve a gimnáziumokon át a felső oktatásintézményig. Kimutatható, hogy soha azóta a magyar történelemben nem volt ilyen hatékony iskolarendszer fejlesztés. Ennek meglett az eredménye, mert ismét megjelentek a magyar feltalálók, a magyar Nobel-díjasok, tehát olya szellemi kiválóságok akik jelentősen emelték a magyar gazdaság eredményességét (Déry, Bláthy, Zippernovszki, Csonka, Bay, Kandó, Szentgyörgyi). A magyar gazdaság 1938-ra ismét jelentős fejlődést produkált meghaladva az 1914 előtti eredményeket is. Sajnos erről a konjunktúráról csak utólag lehet megállapítani, hogy ez a nagy veszedelmet megelőző vihar előtti csend volt. Az 1939-ben kitört második világháborúba Magyarország ismét belesodródott és ismét tragikus következménnyel kellett szembenézni. Ez a tragikus következmény, ha lehet még súlyosabb volt mint az I. világháború vége. Elsősorban azért volt megrázó, mert Magyarország is a harcok színhelyévé vált. Ezekben a harcokban, amelyek a földön és a levegőben egyaránt folytak tönkrement a magyar infrastruktúra, magyar városok, falvak százai rombolódtak le, Budapestet is beleértve. Számos esetben pótolhatatlan károkat szenvedve. Mindez a magyar gazdaságot ismét tönkretette. Ily módon szinte törvényszerűen következett be az a jelenség, hogy ismét sok tízezren elhagyták Magyarországot. Az 1945 utáni időszak a munkamegosztás szempontjából szintén egy ellentmondásos időszaka hazánknak. A második világháború utáni időszak 1945 után az egyik legnagyobb társadalmi probléma volt a szovjet megszállás és azon belül egy újfajta Magyarországon, alig ismert társadalmi rendváltozás. Bár 1919 benn egy rövid 5 hónapos időszakra a magyar társadalom kapott némi ízelítőt a szocialista rendszer hatásaiból (Kun Béla) ez az újfajta szovjetrendszer váratlanul és szinte lebénulva érte az országot ban megtörtént az úgynevezett fordulat, amely egy szélsőséges diktatúra kezdetét jelentette. Ebben a folyamatban, bár látszólag társadalmi igazságtétel vezette a döntéshozókat, rengeteg tragédia történt és anarchikus állapot jellemezte az országot. A gazdaságban bevezetett 12

17 Pályák kialakulásának folyamata tervezés, át nem gondolt helyzeteket teremtett, pl. a Magyarországtól alapvetően idegen nehézipar kialakításának erőltetésében. Ha mindezt a munkamegosztási rendszerhez kötjük, akkor elmondható, hogy kényszerűség jellemzi a munkamegosztási folyamatot. A rendszer szakember hiánnyal küszködik és bevezeti az úgynevezett gyorstalpaló képzéseket. A munkamegosztási rendszerben nagyobb hangsúlyt kap a szakképzetlenség ennek minden következményével. Érthető, hogy a magyar társadalom 1956-ban fordul szembe ezzel a dilettáns voluntarista társadalomszervezéssel. Ez már napjaink kora, hiszen 1956 bár elbukott, hasonlóan a korábbi magyar szabadság mozgalmakhoz eredményt mégis hozott. Igaz hogy ismét 300 ezer ember hagyja el az országot, csökken emellett az amúgy is kevés szakképzett ember száma, mégis a rendszer illetve a hatalom birtokosait átgondolásra késztette. Ennek egyik kézzel fogható eredménye volt, hogy megjelenik Magyarországon a munkamegosztási rendszer szabályozásának igényeként a pályaválasztási tanácsadás vagy talán inkább irányítás lehetőségének megteremtése. Az úgynevezett szocializmus időszakában a munkamegosztási rendszerben is megjelentek a rendszer ideológiai torzulásainak következményei. Pl. egyfajta foglalkozásként, szakmaként jelölik a pártapparátus különböző pontjain feladatot ellátó funkcionáriusokat. Számos foglalkozás kötve volt a rendszer működéséhez, elsősorban az ellenőrzés, a szabadság jogok korlátozása területén. Mindez azonban azért arra is lehetőséget adott, hogy megjelenjenek az új szakmák, mint pl. a számítástechnika, biotechnológia, amely jelezte a munkamegosztási struktúra változási irányait. A rendszerváltozás korszaka Az 1990-es úgynevezett rendszerváltozás legfontosabb tanulsága az, hogy Magyarországon visszaállt a munkaerőpiac, mint szabályzó tényező, ahol a munkavégzéshez kötődő szakismeret újra piaci értékként jelent meg a társadalomban. Világos hogy ez a változási tendencia nem az egyik évről a másikra hozott megnyugvást, hanem még ma is tart ennek a változásnak néhány figyelemre méltó jelensége, pl. a korábban igen gyakran és népszerűen vállalt vasipari szakmák hiánya (esztergályos, marós, hegesztő). Ezek az úgynevezett hiányszakmává alakultak, mert a korábbi évtizedek rossz munkafeltételei elriasztották az utánpótlást. A piacgazdaságban azok a szakmák válnak népszerűvé, amelyek korábban a szocializmusban a társadalmi munkamegosztásból kiestek. Ilyenek pl. a különböző bankszakmák (bróker), a különböző ügynevezett menedzser szakmák és mindazok a területek, amelyek a szolgáltatáshoz kapcsolódóan jelentek meg. Összefoglalás A munkamegosztás változások jellemzően tükrözi azokat a folyamatokat, melyeket a mindennapok során az itt élő nemzedékek tagjai megéltek. A munkamegosztási rendszer struktúrájának alakulása egyfajta lát lelete lehet a társadalom mentálhigiénés egészségének. A társadalomban a hiány is, de a többlet is nyugtalanító. A hiány a szakmák iránt igényt növeli és ezen keresztül, ha az igény nem valósul meg akkor esetenként nem megfelelő pótmegoldásokat tesz lehetővé (kontár tevékenység). A többlet viszont egy másik aggasztó jelenség alapja lehet a munkanélküliség riasztó képét vetítheti előre. Minden esetben tehát a valódi megoldás: a kiegyensúlyozott munkaerőpiac, ahol a kereslet-kínálat vastörvényei szabályozzák a munkamegosztásba beilleszkedni kívánókat. (Az adminisztratív szabályozás csak a leszakadó rétegek támogatásában fogadható el.) Feladatok 1. A kiegyezés mit követel a magyar társadalomtól? 2. Mi a magyarázata a malomipar jelentős fejlődésének a millenniumi években? 3. Milyen alkotások fűződnek a millenniumhoz? 13

18 3. fejezet - A pályák osztályzásának jelentősége Tekintettel arra, hogy a munkavégzés folyamatában tapasztalhatunk állandó és változó feltételeket, követelményeket szükség van egy olyan állandónak tekinthető kategorizálásra, amely segítségével különbségeket és azonosságokat lehet az egyes munka feladatok során kimutatni. Erre a kategorizáló tevékenységre a munkavégzés elemzésekor azért van szükség, mert ha akár a képzés akár a munkavégzés egyéb jellemzői (fizikai nehézség, munkaidő, fáradás) között akarunk egyfajta áttekintést végezni akkor egységesítésre, szabványosításra kell törekedni. Ennek a kategorizálási munkának néhány alapelvet mindenképpen figyelembe kell venni. A következőkben ezeket mutatjuk be. Minden feladat, minden munkafolyamat mentális és fizikai tevékenykedések kombinációját foglalja magában. Épp ezért minden feladat meg kell jelöljön egy megoldást, illetve egy megoldási folyamatot. A feladatok természetüknél fogva valamilyen személyi vagy anyagi jellegű konzekvenciát hordoznak ezért a feladat során jól érthetően ki kell mutatni, hogy mire terjed ki, adott esetben tárgyat, vagy személyi jelleget kell meghatározni. Minden munkafeladat megoldásához szükség van segédeszközökre. Ezek a segédeszközök egyaránt lehetnek tárgyi jellegűek, illetve olyan eszmei jellegű eszközök, mint pl. szakkönyv. Minden feladat besorolódik egy téri rendszerbe, amely megadja a feladat alap jellegét, pl. irodai munka. Minden feladat egy idődimenzióba helyezendő, amely bontható rész időkre illetve egyfajta globális időmeghatározásra. A feladatok elemzése tehát úgyis minősíthető, mint egyfajta pályaosztályozás. A pályaosztályozásra azért van szükség, mert a pályákon különböző kritériumok fogalmazódnak meg a sikeres teljesítés érdekében. A kritériumok önmagukban is tovább differenciálást igényelnek, pl. külön lehet említeni az objektív feltételeket, illetve a munkát végző eltérő feltételeit (pl. iskolai végzettség) Osztályozási eljárások és a személyiségjellemzők kapcsolatának bemutatása Egységesítési törekvések az osztályozás érdekében már viszonylag korán, a modernek mondható munkamegosztási feltételrendszerek kialakulása során megjelentek. Ezeket az osztályozási szempontokat többféle cél érdekében kívánták hasznosítani. Az egyik leggyakrabban említett célkitűzés az alkalmasság követelményeinek rendszerbe állítása volt. Az világossá vált már a pszichotechnikai ismeretek alkalmazása során is, hogy az alkalmassági követelmények egységes szemlélete mindenképpen előnyös lenne a munkaerőpiac két legfontosabb szereplője szempontjából mind a munkaadók és mind a munkavállalók érdekei alapján. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az osztályozás célja szerint más-más szempont a kiválasztás alapja. A célok között lehet képesség differenciákat feltüntetni, lehet teljesítményt figyelembe venni. Mindenképpen a leghasznosabb megítélés az adott tevékenységhez kötődő sikeres, illetve sikertelen munkavállalók szerinti megkülönböztetés. Természetesen ez is magában hordoz ellentmondásokat, hiszen a sikerességet nagyon sok módon lehet megítélni. Így ez is fontos szemponttá vált, hogy a viszonylag egyszerű megítéléseket is megkíséreljük fogalmilag, értelmezésben egyértelművé tenni. Cél: Ismerje fel az osztályozási rendszerek közötti különbséget. Követelmény: Képes legyen behelyezni két választott pályát a Roe illetve Super osztályozási rendszerébe. Az osztályozás módszere 14

19 A pályák osztályzásának jelentősége Az osztályozás egyik leggyakrabban használt megközelítése, ha módszere, a célszerűen kialakított kérdőív. Ezek közül az egyik legismertebb a McCormic által kimunkált pozíció analízis kérdőív (PAK, 1969). Ez a kérdőív azért említésre méltó, mert számos későbbi megközelítés alapjának tekinthető a PAK rendszere. A munka osztályozásának alapvető feltételei a következők: 1. Döntés, kommunikáció, társadalmi felelősségek. 2. Tanult tevékenységek. 3. Fizikai tevékenységek és hozzájuk tartozó környezeti feltételek. 4. Általános műszaki, technikai felszereltség, járművekhez kapcsolódó feltételek. 5. Információ feldolgozás. Az így kapott eredmények további értelmezésére van szükség. Elsősorban egy kategória rendszert kell megfogalmazni, amely a foglalkozási tevékenységeket veszi alapul. Így például az információ feldolgozásra (5.) vonatkozó munkaelemzési adatok dimenziói az alábbiak lehetnek: 1. Teljesítések, munkaanyagok vizuális felfogása. 2. Felfogó (perceptív) szempontok megjelenítése, interpretációja. 3. A munkát végző emberek információja (információs feltételei). 4. A munkavégzéstől távolabbi források, lehetőségek, eredmények vizuális felfogása. 5. A fizikai feltételek ismeretéből származó információk, értékelések. 6. A környezeti feltételekre vonatkozó ismeretek. 7. A munkavégzéshez kapcsolódó testmozgás és testtartás ismerete. További kiegészítő szempontokat is lehet érvényesíteni a kérdőív felhasználása során. Érdekes lehet, hogy az egyes munkaelemek megvalósulásakor vannak e megfigyelhető személyiségtulajdonságok vagy karakterjegyek. Az így végzett elemzés lehetővé teszi egyfajta profil kidolgozását, ami egy alkalmassági szempont rendszert is jelenthet. Nyilvánvaló, hogy az elemzések során mód nyílik a pszichés és fizikai alkalmassági követelmények meghatározására. Ez azt is jelenti, hogy a munkavégzéshez kapcsolódó, vagy annak következtében megnyilvánuló magatartás a már korábban felsorolt adatok mentén rendszerezhető. Akár a PAK-ra gondolunk, akár más megközelítésre a követelmények meghatározása során döntő jelentősége van a munkavégzési tapasztalanak, tehát a verifikációt olyan szakemberekre kell bízni, akik munkatapasztalattal rendelkeznek az adott területen. Gyakorlatorientált megközelítés A foglalkozások osztályozása nem csak elméleti igényeket kell kiszolgáljon, hanem fontos szerepe van a munkaerő-piaci elemzésekben vagy akár az irányításban. Ennek fontosságára számos gyakorlati példa utal. Az egyik legismertebb mai napig is használt és igen nagy hagyományokra is visszatekintő foglalkozási rendszer DOT (Dictionary of Occupational Titles). Ez a struktúra, imponáló méreteivel foglalkozást osztályoz világelső, de nyilvánvalóan reprezentálja azt a hatalmas és differenciált munkaerőpiacot is amit az Egyesült Államok képvisel a világgazdaságban. A DOT által használt osztályozási rendszer egy jól kialakított sémára épül. Ennek alapján megnevezik a szóban forgó foglalkozást, amihez egy 6 jegyű kód társul, amelyben minden számjegy valamilyen tartalmi jellegzetességet hordoz. Majd leírja a tevékenységekhez kapcsolódó legfontosabb produktumot, az azokat előállító gépeket, szerszámokat. A munkafolyamatban szükséges további eszközöket is meghatározza (pl. tervrajz). Leírja a kivitelezés különböző fázisait, illetve a foglalkozáshoz kapcsolódó, azzal rokon résztevékenységeket. A fejlett ipari országok, beleértve hazánkat is, kialakította nemzeti osztályozási rendszerét. A rendszerváltozás után a magyar foglalkozási rendszer a FEOR 1993 hasonló követelmények alapján igyekezett megfogalmazni az egyes foglalkozásokhoz kapcsolódó formai és tartalmi követelményeket. Mint már korábban említettük a foglalkozások köre állandó változásban van. Ezért a legtöbb foglalkozási osztályozási rendszert igyekeznek karban tartani (Lásd bővebben 4. fejezet). A karbantartás egyik fontos 15

20 A pályák osztályzásának jelentősége feladata, hogy mindig pontos adatok álljanak rendelkezésre arról, hogy adott munka során mit csinál a személy, milyen a jellemző munkavégzés helye, hol végzi a munkát, a képzettségi követelmények és kvalifikációk változását is fel kell tüntetni. Hasonlóan fontos bár nem közvetlenül a foglalkozás tartalmi kérdéseihez kapcsolódik információ az elhelyezkedési lehetőségek áttekintése, a várható kereseti feltételek, a mindenkori aktuális munkafeltételek, illetve a tanulási lehetőségek, továbbképzés megismertetése. Érdeklődés szerepe az osztályozásban A munkavégzés osztályozását az elmúlt évtizedekben többféle módon közelítették meg. Az úgynevezett pályakutatások régi törekvése, hogy összefüggést mutassanak ki az érdeklődési körök és pl. a pályaválasztás között. Hasonlóan fontosnak tartották a pályacsoportok kialakítását, amely a résztevékenységek alapján tett arra kísérletet, hogy jellemző struktúrákat határozzon meg. Más rendszereknél a gazdasági ágazatok közötti kapcsolat volt egyfajta rendező elv. Gyakori megközelítés az úgynevezett követelmény szempontok kimunkálása és az ezekben szubjektív megítélés alapján történő differenciálás. A fentiek alapján néhány ma is érvényben lévő a pályakutatási eredményt illetve részterületeik körében érvényes osztályozást kell áttekinteni. A Holland-féle osztályozási eljárás Holland szerint a munkaválasztást, pályaválasztást erősen befolyásolják a személyes indítékok ezek közül is kiemelkedő szerepet szán az ismeretek, és képességek megjelölésének. A pályák Holland szerint meghatározott életmódot is előre vetítenek, amelyek egy várható környezetnek való megfelelést fogalmaznak meg, mint célt. Talán annyi megerősítést láthatunk a gyakorlatból, hogy például egy állatorvosnak más környezeti feltételt kell elképzelni vidéken, mint pl. nagyvárosi rendelőben. Holland az osztályozási eljárásában kiemelt szerepet szán az úgynevezett foglalkozási sztereotípiáknak. Ezek számos pszichológiai és szociológiai kritériumot jeleznek, ami a foglalkozás sikeres megvalósításának feltétele. Pl. az agresszivitás, mint alap tulajdonság számos foglalkozási területen pozitív pályakiélési lehetőséget biztosít (hentes, ügyész, sebész, szerződéses katona, rendőr). Ezt a következtetést abból vonta le, hogy számos foglalkozási csoport tagjainak személyiségfejlődése és fejlődés története azonos gyökereket és célkitűzéseket mutatott. Ann Roe osztályozási rendszere A mai napig is igen népszerű Ann Roe kétdimenziós osztályozási rendszere. A Roe által kidolgozott foglalkozási osztályozás kétdimenziós táblázatba építhető. Az első dimenziót 8 csoportra osztotta. Ezek felsorolásszerűen az alábbiak: 1. Szolgáltatás más személyek szükségleteinek és kívánságainak kielégítése. 2. Üzleti kapcsolat, olyan üzleti kapcsolatok, amelyek közvetlenül, szemtől szemben bonyolódnak. 3. Szervezés: vezetési, irányítási és szervezési feladatok. 4. Technológia: olyan tevékenységek, amelyek termeléssel, a tárolással és az áruk szállításával kapcsolatosak. 5. Szabadban történő: olyan tevékenységek, amelyek a mező-, és erdőgazdaság a halászat és a bányászat területére vonatkoznak. 6. Tudomány: olyan tevékenységek, amelyek a tudomány és kutatás területén folynak. 7. Általános kultúra: olyan tevékenységek, amelyek a kultúr javak megteremtésével, megőrzésével és tovább adásával foglalkoznak. 8. Művészet és szórakoztatás: művészi tevékenységek, amelyek különleges alkotó, illetve interpretatív képességeket igényelnek. A második dimenzió a képzettség szintjeit rögzíti, amelyek kapcsolatban állnak az intelligencia, a neveltség szintjével. Ezek például a döntés hozás szintje, tehát első kategóriában a professzionális illetve felső vezetők majd ezt követően az alacsonyabb foglalkozási feltételekként megjelenő képzettségi szintek. A legutolsó a szakképzetlenek kategóriája. Super osztályozási rendszere 16

21 A pályák osztályzásának jelentősége Az egyik legismertebb nemzetközi foglalkozási kézikönyv alapjául szolgáló osztályozási rendszert D. Super dolgozta ki. Super, a gyakorlat igényeiből indult ki és lényegében az ipar osztályozási felosztását használta fel. Ennek megfelelően a következő kategóriákat alakítottak ki: a) mező-, és erdőgazdaság, b) bányászat, c) építőipar, d) iparszerű gyártás, e) kereskedelem (kis és nagy méretekben egyaránt), f) pénzügyek, g) banki és közigazgatási szféra, h) szállítás, i) szolgáltatás, j) hatósági feladatok kormányzati és önkormányzati szinten. Super véleménye szerint az általa kialakított séma esetében elkerülhető a foglalkozásokkal kapcsolatos empirikus vizsgálatok elvégzése. Nézete szerint abból kell kiindulni, hogy a foglalkoztatások megkülönböztethetőek tartalmuk szerint. Ebbe természetesen a tevékenység jellege és a hozzá kapcsolódó tevékenységek köre is beleértendő. Nagy jelentőséget tulajdonít a foglalkozások kategorizálásánál a szükséges képzettség meghatározására, különösen a gyakorlati felhasználás területén. Szerinte a mai modern világban a foglalkozások bár jelentős mértékben differenciálódnak és elkülönülnek de mégis egyre több az olyan alapelem, ami az egyes foglalkozásokban összehasonlítható, illetve azonos, pl. a számítástechnikai feltételek igénybevétele számos foglalkozásban jelen van ma, még akkor is, ha esetenként eltérő tartalmakat kell az információs technikákkal használni. Napjaink szociális érzékenysége a társadalom széles köreiben új nézőpontokat alakít ki. Elsősorban a munkaerőpiacon részt vevő munkavállalókra vonatkozóan. Éppen ezért külön területe a foglalkozás-elemzésnek és az ehhez kapcsolódó osztályozásnak azoknak a hiányoknak a rendszerezése, amit a fogyatékkal élő munkavállalók esetében kell, illetve lehet alkalmazni. Ehhez kapcsolódóan is többféle rendszert munkáltak ki ahol ehhez hasonlóan az eddig megismert szempontokhoz a különböző feltételek elkülönítése az elsődleges cél. Így pl. a fizikai követelmények sorában meg kell határozni az adott személy habitusát (gyenge, erős, alacsony, magas) erőteljességét. A megváltozott munkaképességű emberek esetében fokozott figyelmet kell fordítani azokra az állapotot befolyásoló tényezőkre, mint pl. a végtagok, az érzékszervek minősége, a beszéd érthetősége, esetleg az értelmi képességek csökkent működése. Összefoglalás Az osztályozási rendszerek, amelyek a foglalkozásokkal kapcsolatban kialakultak számos hiányossággal bírnak. Ez következik abból, hogy a megváltozott társadalmi, gazdasági feltételek új meg új a foglalkozásokhoz kapcsolódó magatartási vagy mentális, szociális követelményt fogalmaznak meg. Az osztályozási szempontok között az alkalmasság differenciálódására kell törekedni. Az közismert tény, hogy a mindennapi gyakorlatban, sokkal biztosabban megállapítható egy adott foglalkozásban a negatív értékelés. Talán az a helyes megállapítás, hogy könnyebb az alkalmatlanságot felismerni, mint az alkalmasság mértékét. Ugyanakkor nem lehet kétségünk afelől, hogy a negatív tehát kirekesztő megoldások nem lehetnek céljai egy humánus, szociálisan érzékeny társadalomnak. Az alkalmasságot vagy alkalmatlanságot szükséges kapcsolni a fejlesztéssel, amiben a személyiség fejlesztésen keresztül maga a munkavégzés elemzés is, helyet kap. Ez alapvető feladata a tanácsadással, képzéssel foglalkozó szakembereknek. Feladatok 1. Mi a pályák osztályozásának alapja? 2. PAK minek a rövidítése? 3. Az alábbi jellemzők melyik osztályozási eljáráshoz tartoznak? személyes indítékok, életmód, környezethez való alkalmazkodás, foglalkozási sztereotípia 4. Ismertesse a Roe, illetve Super felosztásának jellemzőit a banki ügyintéző foglalkozásra vonatkozóan! 17

22 A pályák osztályzásának jelentősége A munkához kapcsolódó érdeklődés meghatározó jelentősége Mindenfajta emberi tevékenység csak akkor képzelhető el sikeresnek, ha azt valamiféle cél megfogalmazódása támogatja. Ha munkavégzésről, foglalkozási tevékenységről beszélünk akkor az emberre jellemző cselekvéseket értjük ez alatt. A pszichológia már igen korán, tehát szinte a pszichológia tudományával egyidejűleg, mintegy 150 éve kitüntetett helyet biztosít az érdeklődésnek. A történelem számos példával igazolja, hogy érdeklődés nélkül nem fedezték volna fel földünk ismeretlen tájait, nem találtunk volna fel alapvető, életünket meghatározó javakat. Az embert az érdeklődés vezeti távolabbi célok felé, sőt bizonyos mértékig az érdeklődés biztosítja azt a folyamatosságot, amelyet az ember mindennapjaiban megél. Természetes az, hogy az érdeklődés nagyon sok féle módon jelenik meg az ember életében. Lehet az érdeklődés fizikai, biológiai tartalmú, ami lényegét tekintve, arra szorítkozik, hogy a mindennapi életben helytálljunk, de tulajdonképpen, amikor a foglalkozás és munkával kapcsolódik össze az érdeklődés ennél továbbvisz bennünket. Nem vitatható, hogy az emberi munkavégzés, a foglalkozás keresése és megtalálása mögött kiemelt szerepet kap a mindenkori érdeklődés. A gyermek már igen zsenge korában megmutatja, kinyilvánítja, hogy bizonyos dolgok iránt érdeklődik, kíváncsi bizonyos dolgokat birtokolni szeretne és bizonyos dolgokért képes erőfeszítéseket tenni. Cél: Fogadja el az érdeklődés meghatározó jelentőségét a pálya művelésében. Követelmény: Ismerje az érdeklődés és tevékenység viszonyára vonatkozó interjúkérdéseket. Érdeklődés jellemzése Az érdeklődés más összefüggésben érdekérvényesítés. A érdekérvényesítés lényegében azt jelenti, hogy olyan feltételek birtokába akarok kerülni, amely biztosítja számomra a megfelelő élethelyzetet. A megfeleltség alatt ebben az esetben egyaránt értjük a biológiai egyensúlyt és szellemi igényt és annak kielégülését. amely aktuálisan is, de hosszabb távon is képes örömet okozni. Ez az öröm élmény serkent bennünket arra az érdeklődésen keresztül, hogy újra, meg újra élvezzük az egyensúlyt. Az érdeklődés ugyanakkor eltérő intenzitással befolyásolja életünket, ha arra gondolunk, hogy a legtisztább érdeklődési formák lényegében a gyermekkorban jelennek meg, akkor azt is láthatjuk, hogy az ember életének előrehaladtával az érdeklődés néha veszít abból a lendületet adó erőből, ami korábban esetleg sok akadályon átsegítette a személyiséget. Az érdeklődésnek a talán egyik legfontosabb eleme, hogy energiát biztosít valamilyen új dolog megismeréséhez. Ez az energia szoros összefüggésben van az emberi személyiség más tulajdonságaival, ezek közül is kiemelkedik az akarat. Tudjuk, hogy az akarat nélkül nem nagyon lehet akadályokat legyőzni vagy éppen felülemelkedni a fáradtságon. Az érdeklődés és akarat együttes hatása az emberi tevékenységben magasra értékelt kategória. Azért magasra értékelt, mert az akarat és érdeklődés vezérelte cselekvés az ember megbízhatóságát dokumentálja. A megbízható, pontos ember fegyelmezettségével megnyugtatóan kiszámítható magatartást tanúsít. A foglalkozások, szakmák gyakorlásában ezért kap az érdeklődés kiemelt szerepet. Az ember a munkavégzésével, amelynek sikeressége nagymértékben az érdeklődés eredménye, saját énképét is befolyásolja. Az önérték-tudat mindig keresi azokat a pontokat, ahol további impulzusokat kaphat az érdeklődés irányának fenntartására. Nem véletlen, hogy az ember különböző életkori fázisaiban az érdeklődés szempontjából eltérő magatartást mutat. Az érdeklődés fejlődés-lélektani aspektusa Nagy László (1922) számos az érdeklődéssel foglalkozó munkájában rámutatott, hogy az érdeklődés igen korán, a kisgyermekkorban, már kialakul. Ez az érdeklődés még játékos, de egyfajta munkavégzéshez kapcsolódó magatartást rögzít. A fejlődés későbbi fázisaiban már az érdeklődés változatosságában benne van az út keresés igénye. A fantázia, amit az esetek nagy részében a szocializációs környezet befolyásol párhuzamosan fejlődik az iskolában megszerzett ismeretekkel. Ez az a kor, amelyben állandóan új meg új felfedezendő tevékenységek szerepelnek, ahol önmaguk kipróbálása az egyik legfontosabb célkitűzés. Ebben az időszakban a gyors váltások 18

23 A pályák osztályzásának jelentősége a szükségesek, amiben nagy felelőssége van annak a környezetnek, amely az ember számára a célkitűzések értékét fogalmazza meg. Szerencsés esetben ezek az értékek az ember munkavégzésével, a hozzájuk kapcsolódó feltételek teljesítésével kapcsolódnak össze. Bár igaz, hogy a fejlődő személyiség még kevésbé tudatosan keresi a számára esetleg később majd fontos érdeklődési pontokat mégis látnivaló, hogy a fejlődés természetszerűen magával hoz egy olyan elemet, amelyben a vágyak, az álmok körvonalazódnak és már konkrét célként jelennek meg. Ezek a vágyak érdeklődési tartalommá bővülhetnek (szerencsés esetben). Ehhez a személy előbb-utóbb felfedezi a saját tulajdonságait, képesség értékeit, tehát mindazokat a tulajdonságokat, amelyek egy foglalkozás megvalósításában fontosak. A foglalkozások megismerése, esetleges rendszerezése szempontjából a különböző szakmai irányelvek nagy jelentőséget tulajdonítanak az érdeklődési irányoknak. Az újabb számítógéppel is támogatott érdeklődést feltáró módszerek pl. Choices 5 érdeklődési irány mentén fogalmazza meg a tevékenységek típusait (1993). Ez az 5 irány: a szociális, az irányító, a módszeres, a tárgyias, és az újító. A foglalkozásokat, ha elkezdjük egymástól megkülönböztetni, akkor az ismertetett 5 érdeklődési irány variációk lehetőségét biztosítja. Megjelennek az erősebb vagy gyengébb intenzitású irányok. A rangsor alapján jellemzőbb érdeklődési irány kiindulópontot jelenthet a tanácsadásban. Choices számítógépes rendszert ma már felváltotta más internetes alapú tájékozódási lehetőség (pl. az epalya.hu vagy az eletpalya.hu), de az érdeklődéstípusok elterjedtek a tanácsadási gyakorlatban. Érdeklődéstípusok jelentősége Szociális érdeklődéstípus A szociális tartalom különös jelentőséget kap napjaink társadalmában. Anélkül, hogy itt túlságosan részletekbe menő összefüggéseket vennénk figyelembe, nem nehéz megállapítani, hogy a szociális érdeklődés, az emberiség jelen társadalmi feltételei között kiemelkedően fontos. Ezt azok a tények is alátámasztják, amelyeket a mindennapok során tapasztalunk. pl. nemzetközi mértékű katasztrófák, világméretű éhínség, járványok, társadalmi katasztrófák (háború). Ehhez még hozzájárul egy másik tény, az életkorral együtt rohamosan emelkedik a problémák száma. A szociális kérdések, mint érdeklődési terület továbbra is előtérben marad. Ezen a területen kialakult problémák megoldása vagy kudarca teszi lehetővé siker különböző szintjeinek megélését. Ez egy fiatalember számára az élet kezdeti szakaszában alapvető célnak tekinthető. A szociális érdeklődés fogalomba szakmák sokaságát lehet kapcsolni. Irányító érdeklődéstípus Az irányító érdeklődés az egyfajta magatartást is megvalósít, másfelől olyan jellegű tevékenységet foglal magában, amiben helyet kell kapjon a megnövekedett felelősség tudat, az előre látó gondolkodás, a gyors és hatékony döntés. Mindezek a tulajdonságok minden korban tekintélyt biztosítottak, minden társadalom elismerte, a jó irányítókat és minden társadalom megszenvedte, ha az irányítók nem azokkal a tulajdonságokkal rendelkeztek, mint, amit fentebb megfogalmaztunk. Az irányítás felelőssége igen bonyolult, hiszen (néhány ritka kivételtől eltekintve) az ember nem születik irányítónak/vezetőnek. Az emberek többnyire egyfajta elkötelezettséggel, elhivatottsággal képesek csak megvalósítani ezt a szerepet. Éppen ezért ezek mögött is jelen kell lennie az érdeklődésnek, mint hajtóerőnek, mely szerencsés esetben társadalmi problémák megoldására, igazságosság érvényesítésére, toleráns magatartásra vonatkozik. Ezen tulajdonságok alapjaiban megjelenhetnek viszonylag fiatal korban, mégis felnőtt korban fejlődnek ki. A módszeres érdeklődéstípus A módszeres érdeklődési kör fogalmában van a lényeg, olyan fajta érdeklődés, amely lépésről-lépésre képes megvalósítani céljait. A módszeresség egyfajta önmegtartóztatást, fegyelmet tartalmaz egy olyan önkontrollt, 19

24 A pályák osztályzásának jelentősége amely nem hagyja elcsábítani magát a kialakított erkölcsi vagy érdeklődési struktúra biztos útjából. Természetesen, mint ahogy a már említett két érdeklődési jellemző is lehet pozitív tartalmú itt is mind a két lehetőség nyitva áll. A megvalósítás tipikus módja a feladatok megoldásában jelentkező szisztematikusság valamint a szabálykövető magatartás. Tárgyias érdeklődéstípus A tárgyias érdeklődési kör a foglalkozások igen nagy számánál dominánsnak tekinthető. A tárgyias érdeklődésű ember megfelelően azokban a materiális feltételekben keresi és találja meg az őt éltető energiát, ami a mindennapjainkat körül veszi. Az ipart végző emberek, legyenek azok bármilyen szakma képviselői, szinte mind tárgyias érdeklődésűek, pl. egy vízcsap megvalósítása, minden mentális tartalmától függetlenül mégis csak egy tárgyias tevékenység, aminek az a feltétele, hogy az adott vízcső és a hozzátartozó elemek rendeltetésszerűen működjenek. A tárgyias érdeklődésben fontos feltételnek lehet tekinteni az innovatív szándékot, mert a világ folyamatos fejlődést és változást mutat az a benne minket körülvevő tárgyak. Ha ez így van akkor a tárgyias érdeklődésű ember számára elvileg szinte kötelezően ott van az újdonságot kereső feszültség izgalma. Újító érdeklődéstípus Az elméleti érdeklődés bizonyos mértékig a tárgyias ellentéte, de semmiképpen sem, úgy hogy az egyik kizárja a másikat. Az elméletiség az esetek nagy részében a szemlélődő embert jelképezi. A szemlélődő gondolkodó az összefüggést kereső ember tipikus érdeklődési formája. Ezzel az érdeklődési formával már olyan kicsit szélsőséges magatartási formák is összebékülnek, mint pl. az aszociális magatartás. Tudjuk, hogy a jó tudós az nem szükségszerűen társaságkedvelő ember, sőt az esetek nagy részében a magányt, a rezerváltságot kedveli. Ez nem jelenti azt, hogy embergyűlölő lenne, egyetlen kérése van, a világhoz hagyják őt dolgozni. Az elméletiség tehát igen nagy szélsőségekben jelenhet meg, mint érdeklődési forma. Korántsem kell egy elméleti érdeklődésű embernek szobatudósnak lenni, lehet igen sok hasznos praktikus gondolat megfogalmazója lehet pl. kiváló oktató, tehát elég széles perspektívája van az ezen körben működő embernek. Összefoglalás Az érdeklődésről megállapíthatjuk, hogy mint az embernek személyiségének meghatározó tulajdonság talán éppen ezért jelentős mértékben kapcsolódhat a munkamegosztási rendszerben érvényesülő foglalkozásokhoz, munkavégzéshez. Éppen ezért tágabb összefüggésben, az érdeklődés, mind differenciáltabb megismerése számos területen hasznosítható, legyen az munkavégzés, pályaválasztás vagy éppen munkatanítás. Feladatok 1. mely tartalmak érvényesek az érdeklődésre, mint személyiségjellemzőre? 2. Írja le a lehetséges érdeklődés kombinációkat a bemutatott 5 érdeklődés típus alapján! Egy kombinációba csak két érdeklődés típus szerepeljen! 3. A szociális irányító típushoz írjon néhány jellemző tulajdonságot! 20

25 4. fejezet - A magyar osztályozási rendszerek Témánkhoz kapcsolódva a tanácsadói tevékenység szempontjából két területet emelhetünk ki az ismeretek halmazából. Az első a pályák osztályozási szempontjainak megismerése. Az osztályozási rendszerek megismerése elméleti és konkrét haszonnal is jár. Az elméleti gazdagodást az osztályozási lehetőségek sokféleségének áttekintése adja, amely arra sarkalhatja a tanácsadót, hogy minél jobban és részletesebben törekedjék a pálya és a munka világának megismerésére. A konkrét hasznot a hazai osztályozási rendszerekben való eligazodás jelenti, mert a tanácsadói tevékenységhez tartozik a korrekt információnyújtás. A felvételi lapok kitöltésétől a munkakör megpályázásán keresztül számtalan olyan tevékenységhez kérhet támogatást a tanácskérő, amelyhez szükségesek ezek az ismeretek. A második terület a foglalkozási profil tartalma. A foglalkozási profilok adják azokat az információkat a pályákról, amelyek alapul szolgálhatnak a pálya kiválasztásához. A tanácsadásban a foglalkozási profilok elkészítésének feladatától a felhasználóbarát pályaismertető technikákon keresztül szükség van a tartalmai elemek ismeretére. A foglalkozás leírások tartalmi szempontjai adják lényegében azokat a kapaszkodókat, amelyek sok esetben, mint követelmény jelennek meg a tanácskérővel szemben. Ha a tanácsadásban ezekre a speciális szempontokra a tanácsadó ráirányítja a figyelmet, segít a tanácskérőnek a megfelelő pálya/munka kiválasztás folyamatában. Áttekintésünkben e két terület rövid bemutatására vállalkozunk Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) Napjainkban a társadalmi és gazdasági folyamatok elemzéséhez nélkülözhetetlenek a munkatevékenységek objektív definiálásához szükséges osztályozások és fogalmak egységes rendszere, mely nemcsak a közös nyelvet biztosítja, hanem az adatok összehasonlítását, elemzését is lehetővé teszik, nem csupán nemzeti, hanem nemzetközi viszonylatban is. Ilyen struktúra a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) is, amely a statisztikai célú felhasználáson túl többek között a munkaügyi személyzeti nyilvántartásokban, a munkaközvetítésben, a munka-pálya tanácsadásban, valamint a szakképzési rendszerben, és a társadalombiztosításban is használatos. A foglalkozási osztályozási rendszer (a továbbiakban: FEOR-08) alapelveiben, felépítésében követi az érvényes nemzetközi foglalkozási osztályozás, az ISCO-08 (International Standard Classification of Occupations Foglalkozások Egységes Nemzetközi Osztályozási Rendszere). rendszerét, amelynek egyik fő célja, hogy modellként szolgáljon a nemzeti foglalkozási osztályozások kialakításához. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ISCO-08 helyettesítheti a nemzeti foglalkozási osztályozásokat, hiszen az egyes országok foglalkozási osztályozásai csak a nemzeti munkaerőpiac szerkezetét tükrözhetik. Cél: Legyen képes a FEOR kódokban eligazodni. Követelmény: Tudjon egy főcsoportból 1 jellemző foglalkozást kiválasztani és ahhoz rokon szakmákat gyűjteni. A magyar foglalkozási osztályozási rendszer a FEOR-08 kialakítása Hazánkban már az 1970-es évek elején igényként merült fel egy egységes, többoldalú alkalmazásra szolgáló foglalkozási jegyzék megalkotása. Végül hosszas előkészület után 1975-ben vezették be a FEOR-t, mely alapelveiben 1993-ig változatlan maradt. A FEOR bevezetésének nagy előnye volt, hogy nemcsak a munkaügyi szakemberek, hanem a szélesebb közvélemény számára is ismertté tette a foglalkozással kapcsolatos fogalmakat, valamint egységesebbé tette a munkaügyi, statisztikai és igazgatási célra szolgáló nyilvántartásokat, adatszolgáltatásokat. A rendszerváltozáskor a megváltozott politikai, gazdasági, társadalmi folyamatok miatt egyre sürgetőbbé vált, hogy a magyar foglalkozási osztályozási rendszer jobban igazodjon a változásokhoz és a nemzetközi foglalkozási osztályozásokhoz. Több éves előkészület után a korszerűsített rendszer, vagyis a FEOR-93 széles körű szakmai tárcaközi egyeztetés, tesztelés után január 1-jén lépett érvénybe. Minthogy egy viszonylag 21

26 A magyar osztályozási rendszerek új foglalkozási osztályozási rendszer bevezetéséről volt szó, rövid időn belül (3-4 évente) többször is felülvizsgálták. A felülvizsgálatok során azonban alapvető változtatásokra nem került sor: néhány új foglalkozást nevesítettek, illetve soroltak át az egyik főcsoportból a másikba. A FEOR-93 legutóbbi felülvizsgálata egy hosszabb, kb. hároméves folyamat volt, melynek eredményeképpen szakmai egyeztetés, tesztelés után áprilisában jelent meg az új FEOR (FEOR-08) KSH elnöki közlemény formájában és január 1. napján lépett hatályba. (A nemzetközi és hazai foglalkozási nómenklatúrák felülvizsgálata között hosszabb időszak, akár húsz év is eltelhet. A számozás általában az adott felülvizsgálat befejezésének évét jelöli. A magyar FEOR számozása igazodik a nemzetközi foglalkozási nómenklatúra, az ISCO-08 felülvizsgálat befejezésének évéhez, ezért lett a magyar foglalkozási nómenklatúra elnevezése FEOR-08.) A FEOR-08 alkalmazásának főbb jellemzői, szerkezeti felépítése, a foglalkozások besorolásának főbb szempontjai A foglalkozási rendszer főbb jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze: négy számjegyes decimális rendszer; tekintetbe veszi, hogy a piacgazdaságban a felhasználók köre a korábbinál sokkal bővebb, differenciáltabb, ezért lényegében a vállalható minimumot, a "közös nevezőt" alkotja; a rendszer jellege nyitott, vagyis lehetőséget biztosít arra, hogy a felhasználók az ötödik, hatodik stb. számhelyen a saját igényeiknek megfelelő további bontásokkal egészítsék ki. A négy számjegyes decimális rendszeren belül az első számhely a foglalkozási főcsoportot, a második a foglalkozási csoportot, a harmadik a foglalkozási alcsoportot, a negyedik pedig magát a foglalkozást jelenti. A FEOR a következő foglalkozási főcsoportokat tartalmazza: 1. Törvényhozók, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, gazdasági vezetők. 2. Egyetemi, főiskolai képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások. 3. Egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások. 4. Irodai és ügyviteli (ügyfélforgalmi) jellegű foglalkozások. 5. Szolgáltatás jellegű foglalkozások. 6. Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozások. 7. Ipari és építőipari foglalkozások. 8. Gépkezelők, összeszerelők, járművezetők. 9. Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások. 10. Fegyveres erők, fegyveres testületek foglalkozásai. Az 1-4. főcsoport döntően szellemi, az 5-9. főcsoport fizikai jellegű tevékenységeket tartalmaz. (A 0. főcsoport ilyen szempontból vegyes jellegű, de a második számjegy módot nyújt az elválasztásra.) A FEOR-08 decimális szerkezeti felépítéséből következik, hogy nyitott, a felhasználók által tovább bővíthető foglalkozási nómenklatúra, így a felhasználóknak lehetőségük van saját nyilvántartási rendszerük tökéletesítésére, áttekinthetőbbé tételére. A foglalkozások besorolásának főbb szempontjai Foglalkozás tartalma, készség (képzettség) szint A foglalkozás azon munkák, feladatok, tevékenységek összessége, amelyeket nagymértékű hasonlóság jellemez. A foglalkozás meghatározásakor a ténylegesen gyakorolt tevékenység tartalma számít, emellett 22

27 A magyar osztályozási rendszerek lényeges csoportképző ismérv az adott foglalkozás gyakorlásához szükségesnek ítélt szakértelem, tudás, ismeret szintje. A készség-(képzettség-)szint a foglalkozás során végrehajtott összetett feladatok, feladatsorok és kötelességek összessége. A készség-(képzettség-)szint megállapításakor figyelembe lehet venni az iskolai (formális) végzettséget, de hasonlóképpen számít a munkahelyi képzés és/vagy a foglalkozáshoz kapcsolódó tapasztalatok mértéke is. A készség-(képzettség-)szint legfontosabb meghatározója az egyes foglalkozásoknál végrehajtott munkatevékenységek természete, bonyolultsági foka. Néhány esetben a megfelelő munkatapasztalat és hosszabb munkahelyi képzés helyettesítheti, illetve kiegészítheti a formális oktatást. (FEOR-08. Módszertani útmutató. KSH, 2010.) A FEOR-08 a FEOR-93-hoz hasonlóan négy készség-(képzettség-) szintet határoz meg, melyek segítenek tisztázni azokat a határokat, amikor az iskolarendszerű oktatási követelmények nem pontosan tudják lefedni a készségszinteket. Az egyes szintek a következők: A FEOR-08 foglalkozási főcsoportjainak készség (képzettség) szintjei (Forrás: FEOR-08 Módszertani útmutató) 23