JEANIENE FROST ONCE BURNED A NIGHT PRINCE NOVEL rajongói fordítás

Átírás

1

2 JEANIENE FROST ONCE BURNED A NIGHT PRINCE NOVEL rajongói fordítás 2

3 A fordítás alapjául szolgáló könyv: Jenanine Frost - Once Burned - A Night Prince Novel (2012.) Vlad & Leila Jeaniene Frost: Dunkle Flammen der Leidenschaft (2012.) Fordították: Baby Blue Loreley SilverSky Spencer Lektorálta: Anikó 3

4 1. Fejezet Fordította: Baby Blue és SilverSky Az étteremmel szemben parkoltam a biciklimmel, letöröltem az izzadságot a felső ajkamról. Ez a január szokatlanul meleg volt, de jobb volt verejtékezni egy Floridai télen, mint megfagyni egy északin. Kontyba csavartam a hajam, és kellemes hűsölést éreztem azonnal. Még egyszer végig töröltem a homlokomon és beléptem az étterembe, figyelmen kívül hagyva az asztalokat, amiket a vendégek számára helyeztek el. Csak egy pillantást vetettem rájuk, hogy lássam, a legtöbbjük átlagos volt, pár rendkívül magas alak kivétel. Francba. Ha Marty nincs itt, akkor biciklizhetek tovább a következő törzshelyéhez, és úgy néz ki, hogy esni fog. Átmentem az asztalok között, ügyelve arra, hogy a jobb kezem a combom mellett tartsam, hogy ne érhessek hozzá véletlenül senkihez. Általában vastag, az elektromosságot elnyelő, ipari gumikesztyűt hordok, ami a kíváncsi idegeneket mindig kérdezősködésre készteti. Amikor a bárhoz értem, rámosolyogtam a tetovált, piercinges férfire, aki arrébb húzódott, hogy én is a bárhoz férhessek. 4

5 - Láttad Martyt? - kérdeztem. Dean megrázta a fejét, amitől suhogtak az orrcimpájából a fülébe fűzött láncok. - Nem, de még csak most jöttem. - Raquel? - kiáltottam. A csapos megfordult, felfedve a gyönyörű, bár szakállas arcát a turistáknak, akik vagy titokban, vagy nyíltan bámulták. - A szokásosat, Frankie? - kérdezte, miközben egy borospohárért nyúlt. Nem ez volt az igazi nevem, de így futottam manapság. - Most nem. Martyt keresem. - Még nem járt itt - jelentette ki. Raquel nem kérdezte, hogy miért jövök el személyesen, ahelyett, hogy felhívnám, csak azért, hogy megkérdezzem ugyanazt. Annak ellenére, hogy az összes cirkuszos Gibsontonban telelt, úgy tettek, mintha nem tudnának az állapotomról, kivéve Martyt, aki egyszer megkísérelt megérinteni. És nem számít az időjárás, akkor sem ajánlanak fel nekem egy fuvart, ha látják, hogy a kerékpárommal vagyok. Sóhajtottam. - Ha látod, megmondod neki, hogy keresem? - Két órával ezelőtt meg kellett volna kezdenünk a gyakorlást. Az utószezon, egy gyakran lógós partnert csinált a szigorúan fegyelmezett Martyból. Ha nem találom meg hamarosan, megfeledkezik magáról, és hajnalig kimarad, a cirkusz dicső apjairól áradozva mindenkinek, aki csak meghallgatja. Raquel elmosolyodott, felfeddve fehér fogait, melyek éles ellentétben álltak sötét szakállával. - Természetesen. 5

6 El akartam sétálni, de Dean megkocogtatta a villájával a sörét, ezzel visszairányította figyelmemet rá. - Szeretnéd, ha felhívnám a Tropicanat, és megkérdezném, hogy Marty ott van-e? - pontosan kitalálta, hogy hova akartam következőnek menni, de Dean régebb óta ismerte Martyt, mint én. - Csupán egy kilométer, és formában kell tartanom a lábaimat. - Innen nézve eléggé formában vannak - mondta Dean rekedten, ahogy a pillantása a kérdéses végtagomon időzött, mielőtt tovább haladt volna a testem többi részére is. A hőség miatt csak sortokat és topokat hordtam, így a kilátás elég korlátlan volt. Aztán Dean megrázta a fejét, mintha emlékeztetni akarta volna magát, hogy engem megbámulni nem jó ötlet. - Viszlát, Frankie - fejezte be komolyabb hangon. A mellkasomat fájdalom szorította össze, amely olyan ismerős volt, amilyen haszontalan. Igen, Dean tudta, hogy miért volt értelmetlen a lábaimról vagy bármely testrészemről álmodozni, de már rég elfogadtam, hogy van pár dolog, amit soha nem kaphatok meg. Mégis egy villanásnyi gyengeségemben azon kaptam magam, hogy egy közeli asztalnál ülő párt nézek. Az ujjaik össze voltak fűzve, ahogy egymásnak suttogtak. Ez az egyszerű érintés valami olyan volt, aminek alig voltak tudatában, de úgy ragadta meg a figyelmemet, mintha reflektor világítaná meg, és a fájdalmat a mellkasomban valami égéshez közelivé változtatta. A pár rám pillantott, talán látták, hogy őket nézem, de a tekintetük gyorsan tovább siklott rólam. Vagy nem vették észre a heget, ami a halántékomtól a jobb kezemig futott, vagy nem találták olyan érdekesnek, mint a Dean egész testét fedő gyíkpikkely tetoválást, Raquel szakállát, a DJ nyolc láb magasságát, vagy Katie 6

7 tizennégy hüvelykes derekát, ami még kisebbnek tűnt a terjedelmes csípőjéhez, és a dupla D-s kosarához képest. És még korán volt. Az USA show városának törzsvendégei kilenc előtt nem jönnek ide. A pár folytatta a csoport bámulását a bárnál minden finomság nélkül, és a bosszúság, amit amiatt éreztem, hogy a barátaimat bámulják, felrázott a rövid melankóliámból. Egyes turisták azért jöttek Gibsontonba, hogy megcsodálják a karneváli díszítés maradványait, amik sok utcán megmaradtak, vagy, hogy lássák az alkalmilag betanított medvét, elefántot, vagy más egzotikus állatot valaki gyepén, de a legtöbbjük azért jött, hogy a különcöket bámulják. A helyiek immúnisak voltak rá, sőt néha belementek a játékba, de engem még mindig feldühített oly gyakran mutatott érzéktelenségük, udvariatlanságuk. A másság még nem egyenlő az embertelenséggel, ennek ellenére sok gibsontoni lakost úgy kezeltek. Ennek ellenére, nem az én dolgom jó modorra tanítani az embereket, nem is beszélve arról, hogy Raquel nem örülne, ha a vevőit zaklatnám. Összeszorított ajkakkal mentem az ajtóhoz, és megijedtem, amikor kitárult, amikor odaértem. Visszaugrottam, hogy elkerüljem az összeütközést egy férfival, aki úgy vonult keresztül, mintha az övé lenne a hely, de nem voltam elég gyors, hogy megakadályozzam a keze súrolását. - Áú! - csattant fel az érintéstől, miközben vádlón nézett rám. - Mi a franc? Nem tudta, de szerencsés volt. Ha nem tanultam volna meg kihasználni az áram néhány részét, vagy ha nem engedtem volna ki a legrosszabbakat magamból egy világító rúdba csupán egy órával ezelőtt, sokkal rosszabb tapasztalatokat szerezhetett volna. 7

8 - Statikus elektromosság- hazudtam. - Rossz ezen a területen. Az arckifejezése azt mondta, nem hisz nekem, de - Melyik kijárat visz Tampába? - általában véve kiáltott a bárba. - Az átkozott navigációs rendszerem itt nem működik. Ez nem volt szokatlan ezeken a részeken, és én tudtam a választ, de csöndben maradtam, nem akartam kockáztatni egy másik gondatlan érintést azáltal, hogy beszélek vele. Kimentem a bár ajtaján, és egy zaklatott kinézetű szőke rohant egyenesen belém. Egy olyan vakkantást hallatott, hogy szellemileg visszhangzott a puszta frusztráció. Hónapokig tartó makulátlan rekord után, most két embert is megráztam öt percen belül. Legalább Bunkó Tuskó kivett belőlem pár extra feszültséget, így az övé valószínűleg olyan volt, mint a statikus elektromosság, az enyhe áramütés helyett. - Sajnálom - mondtam, és hátráltam el azonnal. - Az én hibám volt - nevetett, miközben bocsánatkérő módon paskolgatott. - Nem néztem.nem hallottam a mondanivalója többi részét. Képek égtek az elmémbe, a fekete, a fehér és a szürke különböző árnyalataiban. Ágyban voltam a szeretőmmel, nehéz lélegzetünk volt az egyetlen hang a szobában. Utána azt suttogtam neki, hogy el fogom mondani a férjemnek, hogy elhagyom a következő hétvégén. Nem ez volt, ami miatt megmerevedtem, akárhogyan is. A következő képek voltak azok, amik megtöltötték az elmém, ezúttal teljesen színesen, csupán párásan, mintha ködön keresztül nézném. Egy vastag, mocsaras területen voltam, és rémülten meredtem a férjem kezére, mely a torkomra fonódott. Fájdalom hasított a 8

9 nyakamba, elhomályosítva a képet, ahogy hiábavalóan kapartam és karmoltam a kesztyűs kezét. Növelte a nyomást, ahogy elmesélte, tudomást szerzett az ügyemről, és pontosan hogyan szabadulna meg a testemtől. A fájdalom erősödött, amíg kiégette az útját le az egész testemen. Aztán szerencsére abbamaradt, és úgy éreztem, mintha távolodnék. A gyilkosom ott maradt, ahol volt, a keze még mindig a torkomra fonódott, nem tudván, hogy én most fölülről néztem le a testemre. Végül elengedett. Aztán odasétált, ahol az autóval parkolt, kinyitotta a csomagtartót, és kivett pár dolgot, mintha azon tűnődne, melyiket használja először - Frankie! Pislogtam, immár a saját tudatomban, a ködös kép elenyészett a már ismert, kristálytiszta környezetre a bárban. Dean közöttem és a nő között állt, aki akaratlanul is kiváltotta a képességeimet azzal, hogy megérintette a jobb kezem. Nem követte el ugyanazt a hibát, de Dean elég közel volt, hogy át kelljen néznem a válla fölött, hogy láthassam a nőt. Megragadta a saját kezét, mintha fájt volna neki, barna szemei kitágultak, ahogy valamit fecsegett a férfinek, aki, mint már tudtam, a férje. Ugyan az a férfi, aki megöli ma éjjel, ha nem állítom meg. - Nem tettem semmit! - mondta. - Egyszer csak elkezdett sikítani A férje megragadta a karját. - Hagyjuk a fenébe ezt a mocsok műsort Jackie, majd valahol máshol megkérdezzük az irányt. - Állítsd meg őket - ziháltam Deannek, még mindig éreztem a fantomként nyakamra fonódó ujjakat, - Meg fogja őt ölni. 9

10 Ha eddig mindenki a saját dolgával volt elfoglalva a bárban, az most egyből megváltozott. A férfi utat kezdett törni a kissebb tömegben, ami körénk gyűlt, miközben maga után húzta a feleségét. Dean az útjukba állt, elzárva ezzel az útjukat. - Még nem mentek el - mondta nyugodtan. A férj megtorpant, majd végignézett Deanen fel, és le. Ha Dean arckifejezése nem volt elég ijesztő, a bőrét beborító zöld pikkelytetoválások hullámzottak, ahogy keresztbe tette a karjait, megmutatva vaskos izmait. - Ugyan - motyogta a férj. - Nem akarok bajt. - Nézzetek bele a csomagtartójába - vágtam közbe, erősebb hangon. - Munkakesztyűket, madzagot, levelet - és gyeptáskát fogtok találni. A bárban levő vendégek bámulni kezdték a férjet. Erőltetetten felnevetett. - Nem kell ezt a szart hallgatnom - Plusz egy baltát, lapátot, zseblámpákat, fehérítőt, kötelet, fogót, és egy kriminalisztikai könyvet is találni fogtok- szakítottam félbe megint. - Kitaláltad, hogy éppen elhagy téged, és nem tudtad elfogadni. Ezért meg akartad ma éjjel fojtani, kihúzni az összes fogát, és levágni az összes ujja végét, hogy, még ha meg is találják a testét, senki se tudja őt beazonosítani. A férfi döbbenten nézett. Jackie remegni kezdett, miközben könnyek folytak a szeméből. - Phil, ez ez igaz? 10

11 - Nem! - mennydörögte. - Ez az őrült kurva hazudik! Elkövetett egy óriási hibát azzal, amikor megpördült, és megragadta a vállamat. Dean vissza akarta őt húzni, de én gyorsabb voltam. Az emléke mindannak, amit Jackienek szánt, könyörtelenné tett, ezért rátettem a jobb kezem a karjára, és elengedtem a nem kívánt áramot bennem. További képek sorozata robbant az elmémben, színtelen a kortól, de nem azért, mert megérintettem. A vízióm eltompította, ahogy éreztem, a jelenlegi feszültség, ami belőlem Philbe áramlott kevesebb időt igényel, mint az, hogy Dean elrántja őt tőlem. Phil a padlóra zuhant, és számos pislogás után elégedetten láttam, hogy még mindig rángatózott. Néhány turista felsikoltott. Jackie zokogott. Rosszul éreztem magam miatta, de néhány könnycsepp most sokkal jobb sors, mint amit Phil tervezett neki. - Mi történt?- követelte egy ellenszenves bámészkodó. - Megragadta őt, ezért sokkolta - mondta Dean mogorván. Nem volt sokkolóm, de JD elém állt, elzárva a kilátástól a nyolclábnyi magasságával. Jackie összeszedte magát, és remegő kézzel elővett egy sor kocsi kulcsot Phil zsebéből. Nem úgy nézett ki, mintha a férfi észrevette volna, túl elfoglalt volt a rángatózással, és önmaga összepisilésével. Senki sem állította meg a nőt, miközben kiment a parkolóba, de Dean követte őt, miután vetett rám egy komor pillantást. Jackie sikolyától pár pillanattal később számos ember kisétált, néhányan dobtak pénzt az asztalra, néhányan nem. Jackie biztosan meglátta mi volt a csomagtartóban. 11

12 Raquel odajött hozzám, és fáradtan megdörzsölte a szakállát. - Most aztán benne vagy nyakig, Frankie. Azt hittem, hogy arra gondolt, hogy nekem kellett fedeznem az azoktól a turistáktól származó elveszett jövedelmet, akik hirtelen visszavonultak. Az én hibám volt, hogy elüldöztem a vendégeinket, tehát nem tudtam Raquelt okolni, de kifizetni azokat a költségeket megérte, ha megmentettem a nő életét. Csak később, miután Jackie zokogva magyarázta a rendőröknek, mi történt, jöttem rá, hogy mit mondott Raquel. De akkor már túl késő volt. 12

13 2. Fejezet Fordította: Baby Blue és SilverSky Marty csendben bámult, ahogy több erővel ugrottam fel a trambulinra, mint kellett volna. Az ő négy láb, egy hüvelyk magasságával alig volt olyan magas, mint a trambulin széle, de a ráncok és a kövér izomkockák megmutatták, hogy nem volt gyerek. Elvettem a pillantásom róla, és a munkámra koncentráltam, alig véve észre a táj emelkedő és süllyedő mozgását az ugrások következtében. Amikor elég magasan voltam egy klasszikus behajlítással felhúztam a térdem a mellkasomhoz, aztán gyorsan kinyújtottam a lábaim, mielőtt a lábam elérte a rugalmas felületet, melyről újra visszapattantam. Nem elég feszes a behajlítás! Szinte hallottam a régi edzőm kiáltását. Ez egy teljes pontlevonás, Leila! Soha nem fogsz segíteni a csapatnak ilyen alacsony pontszámokkal. Félretettem ezeket az emlékeket, és a következő mozdulatomra koncentráltam, egy barani bicskára. Ez a manőver még hanyagabb volt, mint az előző, a lábam kínosan megcsúszott földet éréskor. Egy újabb pontlevonás, gondoltam automatikusan, de megcsináltam a legutolsó szaltókat és bukfenceket. Semelyik önérzetes bíró sem adna magas pontokat ezekre, de lenyűgözőnek tűntek, ezért a karneváli közönség imádta. 13

14 Ezúttal ahelyett, hogy a trambulinon landoltam volna, az utolsó pillanatban megváltoztattam az irányt és mindkét lábammal Marty vállára érkeztem. A sebességemtől és a súlyomtól térdre kellett volna esnie, és számos csontjának el kellett volna törnie, de Marty megingathatatlanul állt. Megragadta a bokáimat, stabilan tartva a fogással, ami elég szilárd volt ahhoz, hogy ki tudjam nyújtóztatni az én öt- hat-lábnyi magasságomat, miközben karjaimat diadalittasan nyújtottam a fejem fölé. - És a tömeg bevadul - mondta ironikusan Marty, mikor meghajoltam. Leugrottam, amikor elengedte a bokáimat. - Nincs akkora tömeg mostanában. Az embereknek túl sok más dolguk van, minthogy megnézzenek egy utazó karnevált. Marty morgott. - Ha Stan érvényesítené az akaratát, arra használhatnád az újdonsült népszerűségedet, hogy segíts vele. Elkomorultam, mikor eszembe jutott, hogy a főnökünk mennyire élvezte mindazt, ami Jackievel történt két hete. Még szerencse hogy ma nem állítottak falhoz. Csak nekem lehet ilyen szerencsém, hogy Jackie nővére riporter, és minden számára elérhető médiaforrásnak elújságolta az én híres megérzésemet. Phil persze ártatlannak vallotta magát, és nem volt elég bizonyíték, arra, hogy meg akarta ölni a feleségét, de a pontos leírásomnak köszönhetően, elég volt arra, hogy felhívja a kíváncsiskodók figyelmét az elmúlt hetekben. Ha nem lenne ez a szerencsétlen hajlamom, hogy mindenkit megrázzak, akihez csak hozzáérek, tenyérjóslással egy vagyont 14

15 kereshettem volna, de így már alig vártam, hogy véget érjen a tizenöt perces hírnevem. - Az embereknek el kell felejteniük, hogy mit tudok tenni. Tudod, miért. Marty már majdnem szomorúan bámult. - Igen, kölyök. Tudom. Aztán megsimogatta a karomat, és nem hátrált meg, mikor az érintés hatására megráztam. Ő már megszokta, és különben is, Marty nem volt ember, tehát nem hatott rá ugyanúgy. - Gyere be, és készítek neked egy italt - mondta egy végső atyai paskolással. Elfordultam, így nem láthatta a grimaszomat. Marty nagyon büszke volt a főzeteire, amiket ő kevert, és legalább egyszer megittam egyet a héten, de rettenetes íze volt. Ha nem vettem volna észre, hogy javítja az egészségem, titokban a cserepes növényekre zúdítottam volna, ahelyett, hogy megiszom. - Hm, mindjárt. Még dolgoznom kell az utolsó ugrássorozaton. A horkantása elmondta, milyen rettenetes hazudozó vagyok, de nem vitatkozott. Pillanatokkal később hallottam az lakókocsiajtót csukódni. Amikor elment, visszatereltem a figyelmem az én részem gyakorlására. Marty része abból állt, hogy számos felrobbanó tárgy elől menekült, miközben bizonyos ugrásoknál, vagy trapézlengéseknél elkapott, de mivel nem ember, nem volt szüksége annyit gyakorolnia, mint nekem. Ez jó dolog volt, vagy egy vagyonba kerülnének nekünk a kellékek, illetve a gyújtóeszközök, nem is beszélve a kárról, amit a 15

16 gyepben tesznek. Béreltük a földet, amin a lakókocsi állt, tehát ha tönkretettük, fizettünk érte. Tagja lenni egy cirkuszi látványosságnak nem az volt, amin kiskoromban álmodoztam, de az azelőtt volt, mielőtt elkezdtem minden egyes elektronikai eszközt megrázni, amihez csak hozzáértem, illetve azt, hogy érintés által sokkoltam az embereket, ne is említsem. Az én helyzetemben szerencsés voltam, hogy egyáltalán volt munkám. Az egyetlen másik munka, amire jó lennék az a kormányzati kísérleti malac, ahogy apám gyakran emlegette, amikor a pályaválasztásomat kifogásolta. Simává, és kimérté tettem az ugrásaimat, kiépítve egy olyan ritmust, amely lehetővé tette, hogy elfeledkezzek más aggályaimról. A koncentráció fontos volt a siker szempontjából, a régi edzőm mondogatta, és igaza volt. Hamarosan alig vettem észre, a kerítésudvar- tető váltakozását, melyek minden egyes ugrásnál ismétlődtek, míg végül a színek tömege megkülönböztethetetlenné mosódott össze. Aztán végrehajtottam egy sor bukfencet, szaltót és csavart ugrást szét helyezett lábakkal, behajlított térdekkel érkezve a becsapódás enyhítése érdekében. A trambulin remegett, de én továbbra is merev maradtam, és nem tettem meg azt a pontgyilkos lépést hátrafelé. Aztán felemeltem a karjaim, mielőtt mélyen meghajoltam a rutin utolsó részeként. - Brávó - mondta egy hang gúnyosan. Felálltam, miközben minden megfeszült bennem. Amikor elkezdtem a meghajlásomat, még egyedül voltam, de az elmúlt másodpercekben négy férfi állt a trambulin sarkaihoz. 16

17 A pólóikkal és nadrágjaikkal úgy néztek ki, mint a normál turisták, de csak Marty tudott ilyen gyorsan mozogni, ami azt jelentette, hogy ők sem voltak emberek. Még ha nem is tudtam volna, hogy gyanakvó legyek az alternatív fajokkal, a hideg mosoly, amit megpillantottam a négy aranybarna hajú férfi arcán, elmondta, hogy nem útbaigazítást jöttek kérni. Próbáltam fékezni vágtázó szívverésem. Ha szerencsés vagyok, ezek a lények azt fogják gondolni, hogy ez az elmúlt erőfeszítés miatt van, bár a félelem szaga valószínűleg elárult. - Te bizonyára Fantasztikus Frenkie vagy - szólalt meg a magas, aranybarna hajú, figyelmen kívül hagyva az előbbi mondatomat. A hangja baljósan simogatta színpadi nevemet. - Ki akarja tudni? - kérdeztem vissza, miközben azon tanakodtam, hol a fenébe lehet Marty. Biztos hallotta őket, még ha nem is érzékelte, hogy egy csoport nem emberi lény van itt. A trambulinon álltam, amikor feltettem a kérdést, de a következő pillanatban már a földön voltam, miközben az aranybarna hajú idegen markának szorítása zúzódásokat okozott nekem. Felnyögött fájdalmában, ahogy megráztam az érintés következtében, de mint Martyt, az áram nem gyengítette le őt. A szorítása csak erősödött. - Hogy a fenébe csináltad ezt? - kérdezte, miközben a tekintete kékből, fényes, földöntúli zöldbe váltott. Nem válaszoltam. Az elmémet elöntötték a szürke képek, ahogy a jobb kezem megérintette a testét. Mint ahogy nem tudtam megakadályozni, hogy megrázzam, úgy azt sem tudtam megakadályozni, hogy lássam a legsúlyosabb bűneit azzal az egyszerű érintéssel. 17

18 Vér. Rengeteg vér. Egy újabb ember halálának a kétségbe esett emlékén keresztül hallottam őt, ahogy engem átkoz a sikoltozásomért, aztán éles fájdalom előzte meg a mindent elöntő feketeséget. Egy hotelszoba szerűségben néztem szembe a foglyul ejtőimmel, miközben a kezeim az ölembe voltak téve, mintha éppen egy vacsorarendelést adnék föl, és ők lennének a pincérek. Ha valaha találkozol egy másik vámpírral, ne pánikolj. Olyan szagod lesz, mint a zsákmánynak. Marty előre figyelmeztetett. Tudtam, hogy mik voltak az elrablóim, miután láttam, ahogy a szemeik zöldre váltanak. Ezért nem vesződtem azzal, hogy hazudjak, mikor megkérdezték, hogy hogyan tudtam megrázni, akárcsak egy elektromos angolna, és hogyan voltam képes információhoz jutni érintésen keresztül. Ha hazudtam volna, akkor csupán a tekintetük erejét használták volna, hogy szólásra bírjanak - vagy bármit is akartak, - és nem akartam még több hatalmat adni nekik magam felett, mint amennyi már volt. Továbbá nem próbáltam meg elfutni, annak ellenére, hogy nem kötöztek meg. A legtöbb ember nem tudta, hogy a vámpírok léteznek, nem is beszélve arról, mit tudnak csinálni, de az én képességeimmel már akkor tudtam róluk, mielőtt találkoztam volna Martyval. Az én akaratlan képességeim azzal jártak, hogy olyan dolgokról is tudomásom volt, amikről azt kívántam, bár ne tudnék. Mint arról a tényről, hogy a fogva tartóim azzal a szándékkal raboltak el, hogy megöljenek; ez vezette a listát, amikről 18

19 pillanatnyilag nem akartam tudni. Láttam a halálomat, miután arra kényszeríttettek, hogy újra megérintsem az aranybarna hajút, és ezúttal egy olyan képet láttam, amitől sikoltozva hátrálni szerettem volna. Mégsem tettem. Talán hálásnak kéne lennem, hogy a nem kívánt képességeim azzal jártak, hogy már annyi szörnyű halálesetet megtapasztaltam, hogy az én közelgő kivégzésemre egyfajta morbid megkönnyebbüléssel tekintettem. Ha feltépik a torkod, az borzalmasan fáj. Épp elégszer láttam más emberek szemén keresztül. És ez még nem a legrosszabb módja volt a halálnak. Különben is, semmi sem volt kőbe vésve. Láttam egy villanást a lehetséges jövőmből, de sikerült megakadályoznom Jackie meggyilkolását. Talán találok egy megoldást a sajátomra is. - Szóval, tisztázzuk - húzta el a szavakat aranybarna hajú. - Megérintettél egy lezuhant vezetéket tizenhárom éves korodban, majdnem meghaltál, majd később, a tested elektromos feszültséget kezdett leadni, és a jobb kezed lelki benyomásokat szerzett arról, amit megérintettél? Több is történt, de ezek nem olyan információk voltak, amiket meg akartam vele osztani, és őt egyébként sem érdekelnék. - Te magad is tapasztaltad az áramütést - mondtam egy vállrándítás kíséretében. - Ami a többit illeti, igen, ha valamit megérintek, akkor benyomást szerzek róla. Akár akarok, akár nem, - tettem hozzá csendben. Elmosolyodott, aztán a tekintete a vékony, egyenetlen hegre siklott, amely a látható maradványa volt a találkozásomnak a halállal. - Mit láttál, amikor megérintettél? 19

20 - Múlt vagy jövő? - grimaszoltam az emlékek hatására. Érdekelt pillantást váltott a haverjaival. - Mindkettő. Nagyon szerettem volna hazudni, de nem kellett jövőbelátó képesség ahhoz, hogy tudjam, ha kételkednek bennem, halott vagyok egy pillanat alatt. - Szeretsz gyerekeket enni. A szavaktól epe öntötte el a torkomat, de visszanyeltem még a folytatás előtt. - És halálra akarsz inni, ha nem bizonyulok hasznosnak a számodra. A mosolya kiszélesedett, megmutatva szemfogai hegyét, mintha nem tagadná a vádakat. Ha nem láttam volna már hasonlóan fenyegető, halálos mosolyokat azon emberek szemén keresztül, akikkel eddig lelkileg kapcsolódtam, bepisiltem volna a bugyimba félelmemben, de egy bágyadt részem egyszerűen csak tudomásul vette azt, ami volt, gonosz. És a gonosz nem volt ismeretlen annyira, mint szerettem volna. - Ha tényleg ő az, akkor segíthet abban, amit keresünk - motyogta a barna társa. - Szerintem igazad van - mondta az aranybarna hajú vontatottan. Nem akartam meghalni, de voltak olyan dolgok, amiket akkor sem tennék meg, ha az az életembe kerülne. - Kérj meg, hogy segítsek neked gyereket rabolni, és szerintem jobb is lesz, ha most nekikezdesz a nyakamnak. 20

21 Az aranybarna hajú nevetett. - Azt egyedül is meg tudom csinálni - biztosított engem, amitől felfordult a gyomrom. - Amit én akarok tőled, az bonyolultabb. Ha tárgyakat hozok neked megérinteni, tudsz nekem mesélni a tulajdonosáról? Mint, hogy mit csinál, hol van, és a legfontosabb, hol lesz? Nem akartam semmit sem megtenni ennek az undorító, gyilkos csoportnak, de a választásaim igen gyérek voltak. Ha megtagadom a segítséget, akkor megbabonáznak, és így is, úgy is megteszem nekik, vagy megkínoznak a cél érdekében és hagynak megfulladni a saját véremben, mert nem váltam hasznukra. Talán ez volt az én esélyem, hogy megváltoztassam a sorsot, amit nekem szántak. Mit akarsz? - suttogta egy sötét, rejtett belső hang. Nincs eleged abból, hogy mások bűneitől fulladozol? Nem a halál az egyetlen kiút? Ránéztem a csuklómra, a halvány hegekre, aminek semmi köze nem volt, hogy megrázott az áram. Egyszer hallgattam arra a kétségbeesett belső hangra, és hazudnék, ha nem vallanám be, hogy egy részemet mindig is kísértésbe vitte. Aztán Martyra gondoltam, és hogy nem mondtam meg apámnak, hogy szeretem, mikor a legutóbbi alkalommal beszéltünk, hogy hónapok óta nem beszéltem a húgommal, és végül, hogy nem akartam megadni ezeknek a szemeteknek a boldogságot a halálom fölött. Felemeltem a fejem, és a tekintetem találkozott a vezetőjével. - A képességeim az érzelmeimhez vannak kötve. Gyalázz meg szellemileg vagy fizikailag, és akkor jobban teszed, ha a szellemi vonalat hívod, hogy megtudd, amit akarsz. Ami azt jelenti, hogy 21

22 nincs gyilkosság, amíg nektek dolgozok, és nem érhettek hozzám, egyáltalán. Az utolsó részt a kéjes pillantás miatt mondtam, amit a bozontos barna vetett rám. A testre simuló öltözetem, és a bokszeralsó, ami rajtam volt, nem hagyott sok mindent a képzeletre, de ez volt az, amiben edzettem. Nem vártam, hogy ma elrabolnak, ezért valami konzervatívabbat kellett volna felvennem. - És nehogy azt hidd meg tudsz igézni, hogy elfelejtsen mi történt - intettem le a jobb kezemmel. - Lelki benyomások, emlékszel? Meg foglak érinteni, vagy egy közelben lévő tárgyat, hogy kiderítsem, és akkor az emberi kristálygömböd eltörik. Az összes előbbi dolog baromság volt. Azt tehettek, amit akartak, és még mindig benyomásokat szereztem volna arról, amit a jobb kezemmel megérintek, de a legmeggyőzőbb hangomat használtam, miközben azért imádkoztam, hogy most az egyszer jó hazudónak bizonyuljak. Aranybarna Haj rám villantotta a szemfogait, egy újabb ijesztő mosoly kiséterében. - Meg tudunk birkózni azzal, amit mondasz, ha betartod a szavad. Minden humor nélkül mosolyogtam vissza rá. - Oh, én állom a szavam. Aztán a mögötte lévő fényes konnektorra pillantottam. És ez nem minden, amit tenni tudok. 22

23 3. Fejezet Fordította SilverSky Aranybarna Haj neve Jackal volt, legalábbis a barátai így szólították. Az ők nevük is eléggé kitaláltnak tűnt nekem, ezért magamban csak Perverznek, Psychonak és Twichynek hívtam őket, mivel az utóbbi úgy tűnt, öt percet képtelen egy helyben ülni. Twichy és Perverz pár órája elmentek, hogy hozzanak pár dolgot, amit megérinthetek. Azt az időt az ágyam szélén kuporogva töltöttem és hallgattam, hogy Jackal valami számomra idegen nyelven hadovál a telefonba. Kezdtem fázni mozdulatlanságomban, de nem takaróztam be. Minden porcikám arra ösztönzött, hogy mozdulatlanul üljek, és ne hívjam fel magamra a figyelmet, mintha bármit is számított volna. A szobában tartózkodó ragadozok nagyon is tudatában voltak a jelenlétemmel, még ha egyetlen pillantást sem vetettek rám. Mikor Perverz, és Twitchy visszajöttek vegyes érzelmekkel tekintettem a zsákra, amit hoztak. Félelem és reménység váltakozott bennem. Hozzáérni bármihez is abból a zsákból újabb rémséges képeket jelent, de ugyanakkor a túlélésemet is. - Tegyétek a dolgokat az ágyra sorban - szólítottam fel Twichyt, figyelmen kívül hagyva a pillantást, amit rám vetett. Ha úgy 23

24 viselkedem, mint egy bajba jutott nő, akkor úgy is tekintenek rám. De ha úgy viselkedem, mint egy hasznos dolog, amire a céljaik elérésére van szükségük, akkor esetleg megnő az esélyem, hogy élve kijussak innen. Legalábbis reméltem. - Igyekezz - mondta Jackal, karjait keresztbe fogva a maga előtt. Tekintete alatt úgy éreztem, mintha súlyt dobtak volna rám, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni. És segített, ha arra figyeltem, miket szed elő Twichy a zsákból. Egy elszenesedett szövet darab, egy félig megégett karóra, egy gyűrű, egy öv, és egy ezüstösen csillogó kés. Az utolsó darab láttán a szívem hevesen kezdett verni, és reméltem, hogy a többiek nem vették észre, vagy ha mégis akkor az idegességnek tudták be és nem annak, aminek érzetem. Reményteli izgalomnak. A filmek rosszul vázolták a tényeket, ha a vámpírokról volt szó. A fa karó nem árthat nekik, sem a napfény, szentelt víz vagy foghagyma. De a szívbe szúrt ezüst, azt jelentette, hogy a bulinak vége, és most volt egy ezüst késem, alig pár centire tőlem. Még ne - figyelmeztettem magam. Várok, amíg meggyőződnek, hogy segíteni akarok nekik, azt hiszik, hogy ártalmatlan vagyok, és elérhető közelségbe hagyják a kést. Vagy amíg ketten megint lelépnek. Bármely adódik hamarabb. - Rendben Frankie - szólalt meg Jackal, magára terelve a figyelmem, - tedd a dolgod. Gondolatban felkészítettem magam mindenre és felvettem az elszenesedett szövet darabot. Mindenhol füst volt. Vékony fénycsíkok hatoltak át a sűrű füstön, és világították meg a helyet, ahol rejtőzködtem. Rettegés áradt szét bennem, 24

25 mikor rájöttem, hogy észrevettek. Szökési kísérletem abban a percben véget ért, ahogy kemény kezek ragadtak meg. A füst olyan sűrű volt, hogy semmi mást nem láttam csak egy ragyogó tekintetet, ami lézerként fúródott szemembe, majd egy fekete hajat, sovány arcot és makacs állkapcsot, amely egyszer csak mosolyra húzódott és meglepő, de nem kegyetlen mosoly volt, mint vártam volna hanem, jó kedvű, vidám. - Raziel - szólalt meg a fekete hajú idegen, jéghideg hangon. - Nem kellet, volna ezt tenned. Hallottam már szülőket sokkal durvábban leszidni a gyerekeiket, de ennek ellenére a félelem végigfutott rajtam. - Kérlek - suttogtam. - Kérlek? - nevetett fel az idegen, felfedve agyarait. - Mekkora klisé. Aztán elengedett, megfordult és barátságosan integetett valakinek a távolba. Elárasztott a megkönnyebbülés, a lábaim remegni kezdtek, de nem számított. Rohanni kezdtem a raktár ajtaja felé. És ekkor a tűz körülvett, csak úgy a semmiből fakadt. Körbefonta a lábam, és elkezdett felfelé kúszni, én pedig felordítottam a fájdalom miatt. Próbáltam gyorsabban szaladni, de ettől a lángok még magasabbra csaptak. Földre vetettem magam, és hemperegni kezdtem, minden idegvégződésem fájdalomtól sikított, de a tűz nem akart kialudni. Csak nőtt és nőtt, teljesen befedve, mígnem egy hatalmas robbanás felemésztett. Az utolsó dolog, amit láttam, ahogy a fekete hajú vámpír elsétál, kezéből tűz lángok szöktek a magasba de, valahogy mégsem égették meg. Szaporán, hitetlenkedve pislogtam. Mikor kinyitottam a szemem, a hotel szobában a földön feküdtem, szinte ugyan abba a pozícióba, mint amikor Raziel meghalt. Biztos önkéntelenül utánoztam le, mikor megláttam a tüzet. 25

26 - Nos? - Jackal parancsolgató hangja megkönnyebbüléssel töltött el, mert a valósághoz horgonyzott. - Mit láttál? Visszamásztam az ágyba és az elszenesedett ruhadarabot hozzá vágtam. - Láttam, amint egy Raziel nevű embert szép ropogósra sütött egy vámpír, aki uralja a tüzet - válaszoltam, miközben még mindig próbáltam megszabadulni azoktól a szörnyű képektől. Egymásra néztek, és boldognak tűntek. - Bingó! - kiáltott fel Psycho, kezével a levegőbe bokszolva. Elnézve mennyire boldogok voltak, Raziel vagy nem volt a barátjuk, vagy már tudták mi történt vele és ez csak egy teszt volt. - Legyünk teljesen biztosak benne - szólalt meg Jackal. - Frankie, a gyűrű a következő. Felvettem, és várakozóan összerezdültem, de csak a korábban látott képek töltötték meg elmémet. Még mindig annyira undorítóak voltak, hogy legszívesebben elhánytam volna magam, de ahhoz a múltbeli szörnyűséghez képest, amit az előbb láttam, ezek lightosnak tűntek. Olyan volt, mintha egy mozit néznék. Megráztam a fejem, hogy kitisztítsam, majd leraktam a gyűrűt Jackal mellé. - Talán tévedtél. Csak a te lenyomatodat láttam, és az nem újdonság már, semmi újat nem mondott. Mogyoró barna szeme egy pillanatra smaragdzöldre váltott, majd örömujjongásba tört ki. - Ez nem valami csaló, ő tényleg igazi. Bármi, ami izgalomba hozott egy szadista gyerekgyilkost, félelemmel töltött el, de igyekeztem, hogy ne lássák rajtam. - Ne pánikolj - mondta mindig Marty, a zsákmány mindig pánikol, és ezért a zsákmányt mindig megeszik. 26

27 - Akkor jöhet a következő? - igyekeztem olyan lazának tűnni, mint amennyire a körülmények engedték. Leálltak a pacsizással és rám néztek. - Igen - szólal meg Jackal, és felém lökte a kést. Szinte tapintható volt az izgalom. - De ezúttal azt akarom, hogy a tűzgyújtóra koncentrálj. Próbáld meglátni, hol van az a szemétláda, ne csak azt mi történt Neddyvel. Ez elárulta, hogy hála a késnek, újabb halált fogok végignézni, de nem az volt, ami megállított, miközben a kés után nyúltam. - A tűzgyújtó? Őt kell, hogy megtaláljam ezeken a dolgokon keresztül? Teljesen elment az eszed? Tettem majdnem hozzá, de mégsem szólaltam meg, mert ha nekik el is ment az eszük, az enyém nem. - Meg tudod találni, nem? - kérdezte Jackal, minden öröm eltűnve az arcáról. Normális hogy meg tudtam találni, de nem akartam. Kétlem, hogy a tűzgyújtó barát lenne, mivel Jackal szemétládának nevezte. Akinek csak egy kis esze volt, az mindent megtett volna, hogy még csak egy kontinensen se legyen azzal az alakkal, ennek ellenére Jackal és haverjai megpróbálták csapdába csalni. A tűzgyújtó sármos mosolya, mielőtt Razielt égő fáklyává majd hamuvá változtatta, olyasmi volt, amit szerettem volna elfelejteni. De ha megtagadom, hogy segítsek nekik felkutatni őt, biztosan nem kell majd aggódjak azon, hogyan fogom mindazt elfelejteni. Bárhonnan is vesszük, két tűz közé szorultam. Az ezüst kés után nyúltam. Ezzel az egyetlen érintéssel, Neddy halálával kapcsolatos képek elárasztották az elmém, és olyan volt, 27

28 mintha mindaz velem történne meg. Nem meglepő, hogy a tűzgyújtó ölte meg Neddyt, és használta a kést miután ropogósra sütötte. És ugyancsak nem volt meglepetés, hogy ugyanazzal a nemtörődömséggel az arcán tette, mint mikor megölte Razielt. Igyekeztem túllépni a fájdalmon, és a tűzgyújtóra koncentrálni. Ez a rész kicsit nehezebb volt. Egy érzelmileg túlfűtött szituációban mindenki hagy valami lenyomatot maga után, de a tűzgyújtó nem mutatott semmiféle érzelmet sem, mikor megölte Neddyt, ezért csak kevés lenyomat maradt a késen. De akár érzelemmentes akár nem, semmi sem köt jobban össze két embert, mint a halál. Valami köze van az ajtóhoz, ami a másik világba vezet, és amit ha kinyitsz, a létezésének lenyomata összeolvad, és jobban bevésődik, és amint sikerül keresztüllépnem Neddys, fájdalmán, amit a maradványokból ki tudtam olvasni, megéreztem a tűzgyújtó eszenciáját. Hatalmas volt, de teljes erőmmel rá koncentráltam és meghúztam. A fehér és fekete képeket felváltotta a színek sokasága. Először azt hittem egy kisebb szobába vagyok, de aztán rájöttem, hogy az éjsötét, fekete takaró egy ágyról lóg le. A tűzgyújtó a közepén feküdt csukott szemekkel, mintha aludna. - Megvagy! - gondoltam, és a megkönnyebbülés majd a hitetlenkedés közt vergődtem, mivel tudtam, hogy amit épp látok, az nem a múlt, hanem a jelen. Korábban csak szürke képként látta, de leskelődni utána a jelenben, más volt. Senki más nem volt a fejemben, csak én egyedül, így volt időm tüzetesen szemügyre venni a tűzgyújtót. Először egy normális, jól felépített férfinak nézett ki, úgy a harmincas éveiben, de aztán felfedeztem az egyediségére utaló nyomokat. 28

29 Eszpresszó színű haja a válláig ért, hosszabb volt, mint más férfiak merték volna hordani, de rajta valahogy hihetetlenül férfias volt. Fekete nadrágot és indigó színű inget viselt, alatta kirajzolódtak kemény izmai, és annak ellenére, hogy keze most nem lángolt, tele volt sebhelyekkel. Magas arccsontját pár napos borosta keretezte, de ahelyett hogy borzas rendezett lenne, csábító és robusztus volt. Nem találkoztam még egy férfival sem, aki ilyen jól nézne ki, leszámítva talán Aragorn a Gyűrűk Urából, és azok a szemek Réz árnyalatú, örökzöld gyűrűvel körülvéve. Gyönyörűnek találtam és ebben a pillanatban, mintha egyenesen az enyémbe bámulna. Idegesített egy kicsit, de emlékeztettem magam, hogy ez csak véletlen. Soha senki nem tudta, ha megpróbáltam kapcsolatba lépni velük, miközben a képességemet használtam. Én lehetnék a világ legnagyobb kukkolója, ha nem azt szeretném, hogy minél kevesebbet tudjak az emberekről. - Ki vagy? Ugrottam egy nagyot. Ha nem láttam volna azokat a szépen formázott ajkakat mozogni, biztos azt hittem volna, hogy csak képzelődöm. Véletlenség - mondtam magamnak. Hamarosan valaki más is belép a víziómba, az a valaki, akivel a tűzgyújtó beszél. - Meg kérdezem újra - szólalt meg mély akcentussal, - ki vagy, és mi a fenét keresel a fejemben? Ettől annyira megijedtem, hogy azonnal megszakítottam a linket. A hatalmas ágy eltűnt, és helyére a csúnya, mocskos ágy került, amitől biztosan tele leszek bolhával. Elengedtem az ezüst kést, mintha még mindig égetne. - Nos? - kérdezte Jackal. - Megtaláltad őt? 29

30 - Oh, igen - krákogtam. - És? Nincs az az Isten, hogy elmondjam neki, hogy a tűzgyújtó valahogy rájött, leskelődtem utána. Ha Jackal tudná, azonnal megölne, hogy az nehogy kövesse a linket és megtaláljon minket. Már ha lehetséges volna az ilyesmi. Ha megérezte, hogy a fejében vagyok, akkor valószínűleg hallana is. Egy hirtelen ötlet ugrott a fejembe, és tudtam, mit kell tennem. 30

31 4. Fejezet Fordította: SylverSky Twitchy, Perverz és Psycho kimentek a szobából, de Jackal ott maradt, és arckifejezéséből ítélve nem is szándékozott kimenni. Felsóhajtottam. - Gondolod, hogy kiugrom az ablakon, ha magamra hagysz? Ugyan már, a többiek azt meghallanák, és megállítanának. És a 911- et sem hívhatóm. Mit mondanék nekik? Segítség, elrabolt egy csapat vámpír? És még ha hinnének is nekem, hipnotizálnál bárkit, aki a segítségemre érkezne. Vagy megennéd őket. Bárhogy is legyen, nem megyek sehová sem, és ezt te is tudod. - Készülsz valamire - jelentette ki Jackal. Minden erőmre szükségem volt, nehogy összerezzenjek, de sikerült mozdulatlan maradnom. Csak Ne pánikolj. Ne pánikolj. - Nem tudom, mire készülsz - folytatta, - de érzem rajtad. Megköszörültem a torkom. - Csak a félelmet érzed rajtam, ami azóta tört rám, hogy elraboltál. Ha több infót akarsz a tűzgyújtódról, azon kívül, hogy milyen színűek a függönyei, akkor azt javaslom, hagyj magamra. Hogyan 31

32 tudjak bármire is koncentrálni, ha egy csomó vámpír lesi nyálcsorgatva a torkom, készen arra, hogy bármelyik percben nekem ugorjanak. Hirtelen előttem termett, és megragadta az állam. - Mire készülsz igazából? - kérdezte, arra kényszerítve, hogy most már izzó szemeibe nézzek. Nem is maradt el a hatás. Álmosnak, közönyösnek és beszédesnek éreztem magam, annak ellenére, hogy egy részem hangosan tiltakozott. - Nem tudok ráhangolódni, ha mindenki engem néz - mormoltam. - Nem tudok elég mélyre hatolni, hogy létrejöjjön a kapcsolat. Szemei fényleni kezdtek, már szinte fájt rá nézni. - Ennyi az egész? Ő is lát engem - csüngött az ajkamon, és éreztem, hogy bármelyik percben kicsúszhatnak, megpecsételve azzal a sorsomat. De annak ellenére, hogy úgy éreztem magam, mintha elszívtam volna egy kiló füvet, sikerült valami mást kinyögni. - Túlságosan félek, ha itt vagytok. - Ez igaz is volt, de az okot nem árultam el. Jackal elengedett, de tekintette még mindig izzott. - Nem hívsz senkit sem, és nem próbálod meg elhagyni ezt a szobát. Szavai visszhangzottak a fejemben. Én gondolkodás nélkül bólintottam. Elengedett, és az ágyra estem a legnagyobb megkönnyebbülésemre. Jackal az ajtó felé fordult. - Kapsz egy órát Frankie. Találd meg újra, és ami fontosabb, tudd meg hol lesz a közeljövőben. 32

33 Kinyitotta az ajtót, majd megállt. Aztán mielőtt egyet is pisloghattam volna, kitépte a telefont a falból. - Csak hogy biztosra menjek - motyogta, és végre kiment a szobából. Vártam egy másodpercig, majd megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Szent Isten, ez nagyon közel volt. Fogalmam sincs hogyan sikerült megállni, hogy ne kotyogjak el neki mindent, mikor Jackal izzó szemekkel rám nézett, de áldottam a jó szerencsém. Azt szokták mondani, hogy jobb ismerni az ördögöt, így az nem lephet meg. Lehet, hogy ez igaz, de figyelembe véve mit terveztek velem, inkább a B opciót választanám. Nagyobb az esélyem, mint ölre menni négy vámpírral, egyetlen kicsi késsel felfegyverkezve - amit Jackal magával vitt, vettem hirtelen észre. Lehet nem akart kockáztatni, nehogy öngyilkos legyek, de amit épp tenni készültem, akár egy öngyilkossággal is felért. Nem volt időm arra, hogy újra átgondoljam a tervem, így felvettem az elszenesedett anyagot, és Raziel halálának képei azonnal megrohantak. Mint általában lenni szokott, ezúttal halványabbak voltak, mint először. Tovább léptem Raziel életének utolsó pillanatain, és megpróbáltam a tűzgyújtóra hangolódni. Ami korábban csak vékony vonal volt, most már kötélnek tűnt, ami egyre húzott feléje, ezért minden erőmmel bele kapaszkodtam, és hagytam, hogy magával rántson. Piszkos környezetem eltűnt, és helyette egy hatalmas szobában találtam magam, elegáns bútorokkal, és kárpittal minden falon. A szobában két férfi volt, és egy akkora tűzhely előtt álltak, amiben 33

34 simán belefértek volna mind a ketten. Megkönnyebbültem mikor láttam, hogy az egyikük a tűzgyújtó, a másik meg egy kopasz afroamerikai, aki épp a fejét rázta. - Persze, hogy komolyan mondod, csak elégé hihetetlennek tűnik - Shhh - sziszegte a tűzgyújtó, és nagyon lassan felém fordult. Mikor azok a rézszínű szemek rám néztek, minden erőmre szükségem volt, hogy helyben maradjak, és ne rohanjak, mint akit a pokol kutyái üldöznek. - Oh, ahhoz már túl késő, hogy elmenekülj - jegyezte meg hidegen. A szavak megdöbbentettek. Reméltem, hogy idővel - és rengeteg szerencsével - majd sikerül neki szavakat küldenem. Soha meg sem fordult a fejembe, hogy amint létrehozom a kapcsolatot, képes lesz a gondolataimban olvasni. Miféle teremtmény lehet? - Egy veszélyes, akivel nem lett volna szabad tréfálkoznod - jött a válasz kimondatlan kérdésemre. - Bárki is vagy, légy nyugodt, megtalállak. A félelemtől megdermedtem. Pipa volt, és én láttam mire képes, amikor nyugodt. A barátja körbe nézett. - Kivel. Csend legyen - szakította félbe a tűzgyújtó. - Most menj el. Az izmos férfi egy szó nélkül kisétált a szobából. A tűzgyújtó továbbra is a tűzhely előtt állt, a narancssárga lángok magasabbra nyúltak, mintha megpróbálták volna elérni őt. - Ne hívj folyton tűzgyújtónak, eléggé sértő. Mivel kémkedtél utánam, tudod, hogy ki vagyok. 34

35 - Nem tudom - válaszoltam hangosan, majd gondolatban leszidtam magam. Ha Jackal meghallja és benyit, hogy ellenőrizzen, talán másodjára már nem lesz elég erőm ellenállni igéző tekintetének, és mindent kibökök. - Figyelj, félre értetted a dolgokat - gondoltam gyorsan. - Fogalmam sincs ki vagy, de négy vámpír elrabolt, és arra kényszerítenek, hogy megtaláljalak. - Oh - korábbi durva arckifejezését, ezúttal vidámság váltotta fel. - Ha ez igaz, akkor megkönnyíthetem a dolgodat. Az otthonomban vagyok. Mond meg a többieknek, hogy bármikor beugorhatnak - mondta, és közben, mintegy figyelmeztetésként lángok csaptak magasra a kezéből, amire persze nem volt szükségem, mert már így is féltem tőle. A tőle való félelem, és hogy mit tervezz velem Jackal, mikor mindennek vége, arra késztettek, hogy idegesen felcsattanjak. - Ez remek, de nem csak azt kell kiderítenem, hogy hol vagy, hanem azt is, hogy hol leszel a jövőben, de gondolom, ezt nem fogod elárulni. - Látod a jövőt? - kérdezte, és minden humor eltűnt az arcáról. Gondolatban leintettem. Hogyan magyarázhatnék el valami, amit még én magam sem értettem pontosan. - Ha megérintek valakit vagy egy dolgot, amihez az illető kötődött, meglátok dolgokat. Ha a képek fehér-feketék, akkor az a múltból vannak. Ha színesek, de homályosak, akkor a jövőből vannak. És ha nagyon koncentrálok, akkor egy dolgon keresztül is megtalálhatok egy személyt a jövőben. Így találtalak meg téged. Jackal hozott pár dolgot azoktól az emberektől akiket, megöltél. Nem mondott semmit sem, csak szótlanul bámult rám. Nemcsak hogy hallott, de látni is látott. Hogyan volt erre képes? Elvégre nem is voltam valójában ott. 35

36 - Nem látlak, nem úgy, ahogy te gondolod - válaszolt mosollyal az ajkán. - Egy hang vagy a fejembe, és mikor koncentrálok, olyan mintha itt lennél, de láthatatlanul. Jézusom, ez elég ijesztőnek tűnt. Nem volt időm gondolkodni rajta, mert máris folytatta. - Egy Jackal nevű alak keres? Nem ismerem fel a nevet, de nem valószínű, hogy barát lenne. Azt mondod elrabolt téged? - Ő és másik három haverja, egyenesen a trambulinok közeléből hoztak el, ahol épp próbáltam. - Tudod, hol tartanak fogva? Pontosan tudtam, hol vagyok. A telefonon rajta volt a hotel pontos címe. Ennek ellenére nem állt szándékomban Mr. Infernónak elárulni, amíg valamiféle egyezségre nem jutunk. Ő szórakozottan felhorkant. - Egyezségre? Valamiféle díjat szeretnél, amiért feladod őket? - Én csak élni szeretnék. Láttam, hogy mit tettél Neddyvel és Raziellel, ezért szeretném, ha szavadat adnád, hogy ha elárulom, hol vannak Jackal és a haverjai, engem nem fogsz megölni. - Attól függ - felelte, mintha ez valamiféle üzleti megállapodás lenne. - Ha tényleg belekényszeríttettek ebbe az egészbe, ahogy állítod, akkor megígérem, hogy nem esik bántódásod. De ha hazudsz, és megpróbálsz csapdába csalni Rám villantotta azt a csábos mosolyát, amit Neddy és Raziel utoljára láttak életükben. Kirázott tőle a hideg. - Nem hazudok - küldtem felé gondolatban. - Az egyetlen, akiket szeretnék csapdába csalni, az Jackal és a haverjai. 36

37 - Akkor nincs félni valód tőlem. - Összecsapta azokat a halálos kezeit. - És, azt hiszem ideje bemutatkoznunk egymásnak. Én Vlad vagyok. És te? Egy pillanatig haboztam, de végül megadtam az igazi nevem, mert nem szerettem volna, ha hazugságon kapna ez a halálos teremtmény. - Leila. A nevem Leila. - Leila. - Úgy ejtette ki a nevem, mintha külön megízlelne minden egyes betűt. Az a csábító mosolya még szélesebb lett. - És most áruld el szépen, hogy hol vagy. 37

38 5. Fejezet Fordította SilverSky Jackal hozzám vágta a félig megolvadt bőrdarabot. - Próbáld meg újra. Semmi haszna, ha csak annyit tudunk, hogy otthon van. Azt kell megtudjuk, mikor hagyja el a várát, nem hogy mikor van otthon biztonságban. Vetettem egy pillantást az órára. Mindjárt két óra több mint nyolc óra telt el az óta, hogy utoljára beszéltem Vladdal, aki, figyelembe véve a nevét, egy kicsit túlságosan is komolyan vette ezt az egész vámpírosdit. Hol marad már? Úgy döntött, hogy ezek az emberek nem érik meg a fáradságot? Szeretném megérinteni az övet, de nem voltam biztos benne hogy rá tudom venni őket, hogy mind lelépjenek. Jackal egy óra pihenést ígért nekem, de fél óra múlva már a szobámba volt. - Elfáradtam - dörzsöltem a fejem a hatás kedvéért. - Újraélni azt a sok halált, és egyfolytában próbálkozni, hogy összekapcsolódjak valakivel a jelenből, nagyon kimerítő. - Szeretnéd, hogy felébresszelek ezekkel? - csattogtatta az agyarait Psycho. 38

39 Jackal a vállára tette a kezét. - Semmi szükség rá - mondta megnyugtató hangon. - Szegény Frankie fáradt. Hagyjuk, had aludjon egy kicsit. Addig gyertek, vacsorázzunk meg. Láttam egy finomnak tűnő családot a háromszázkettes szobában. Jut belőlük mindenkinek. A gyomrom felfordult, ahogy ránéztem, és hideg pillantásából tudtam, hogy nem viccel. Perverz, Twitchy és Psycho vigyorogtak, csendesen provokálva. Felálltam az ágyról. - Hadd, menjek a wc-re és mossam le az arcom, aztán megint megkeresem őt. Odasétáltam a fürdőhöz, és becsuktam magam mögött az ajtót. Legalább egyikük sem akart bejönni velem. Ez a csel csak pár pillanatot nyert nekem, hamarosan megint kint voltam az ágyon, és az ezüst kés után nyúltam. - Miért nem az övet használod? - kérdezte Jackal, megállítva a kezem. Ránéztem, még mindig dühösen a vacsorája miatti kommentárán, és attól féltem Vlad meggondolta magát. - Könnyebb kapcsolatot létrehozni egy olyan dolog által, amit már használtam. - Rendben. Kezd el. És nem megyünk sehová, hacsak azt nem akarod, hogy megtaláljuk azt a családot. Fellángolt bennem a düh, de összeszorítottam az ajkam, és felvettem a hideg kést. Neddy halála megint megrohant, de én átvergődtem magam, amíg megtaláltam a tűzgyújtót. Legnagyobb meglepetésemre ez nagyon hamar sikerült. 39

40 Egy hatalmas indigó színű valami vette át helyét a hotelszobának. Vlad a hatalmas valami közepén volt, szeme zölden villogott, ahogy lenézett valamire, amit én nem láthattam. Egy pillanatig összezavart. Úgy tűnt, mintha úszna, csakhogy egy hosszú szürke kabát volt rajta, és az száraz volt. Mi a...? - Nem úszom, Leila. Repülök - tört be az elmémbe Vlad hangja, és hallatszódott, hogy nagyon jól szórakozik. Akkor észrevettem, hogy a körülötte elterülő messzeség nem víz volt, hanem a csillagos ég. És jó magasan lehetett, mert nem láttam a fényeket. Ha ezt túlélem, tartozom Martynak egy jó pár seggbe rúgással, amiért nem mondta el, hogy egyes vámpírok tudnak repülni. Mi van, ha Marty is tud repülni? Mi van, ha minden vámpír tud repülni? Az esélyem hogy megszökjek, a nullával lenne akkor egyenlő - Ki az a Marty? Nem említetted korábban - szakította félbe gondolatom Vlad nyugodt hangja. - Marty is vámpír - gondoltam, de közben még mindig az előbbieken törtem az eszem -, de neki semmi köze mindehhez, azon kívül, hogy biztos halálra aggódja magát miattam. - Egy másik vámpírhoz tartozol? Hangjába visszatért a kétely, és a tartozol szó a szájából szexuális jelentőséggel bírt. Felhorkantam, megfeledkezve arról, hogy Vlad nem láthatja. - Nem, csak együtt dolgozunk, és barátok vagyunk, de ennyi - tettem hozzá. Marty olyan nekem, mintha az apám lenne, és a gondolat hogy a fogait - vagy bármi mást - belém mélyeszti, visszataszító volt. - Mi tart ilyen soká? - gondoltam, hogy visszatérjünk a fontosabb dolgokra. Órák teltek el. Meggondoltad magad? Úgy hangzott, mintha horkantott volna, de nem lehettem benne biztos. 40

41 - Nem gondoltam meg magam. Csak nagyon messze voltam Floridától. Szóval jön. Megkönnyebbülés söpört végig rajtam. - Rávettek, hogy keresselek meg megint - mondtam neki. Próbáltam húzni az időt, de megfenyegettek, hogy megesznek egy családot. Azt mondták nem elég tudniuk, hogy a házadban vagy, hanem azt is, hogy, merre vagy ha nem tartózkodsz otthon. Gúnyos mosoly terült el az arcán. Nekem nem tűnt viccesnek, amit mondtam, de ezek szerint nagyon másképp értelmezzük a viccet. - Ott vannak veled most? Nem láttam őket, de tudtam, hogy közel vannak. - Igen, ezúttal nem voltak hajlandóak magamra hagyni. - Remek. Ha nem tudom, hogy a többiek meghallják, hangosan felhorkanok. Vlad legalább tehetne úgy, mintha egy kicsit is érdekli, hogy a nyakam van pácban. Kuncogott és vetett egy pillantást valamire odalent. Bármit is látott, elégedettséggel töltötte el, mert arcán megint felvillant egy újabb vigyor. - Kezdj el mesélni, Leila. Mond el a többieknek, pontosan mit is látsz. - Miért? - majdnem hangosan kifakadtam. Smaragd színű tekintete az enyémbe fúródott. - Mert én azt mondtam - hangja arra utalt, hogy nem szerette, ha megkérdőjelezték. 41