TIMÁR GYÖRGY A D U N A T IT K A I

Save this PDF as:
 WORD  PNG  TXT  JPG

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "TIMÁR GYÖRGY A D U N A T IT K A I"

Átírás

1

2

3

4

5 TIMÁR GYÖRGY A D U N A T IT K A I

6

7 TIMÁR GYÖRGY A DUNA TITKAI MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ

8 A REPRODUKCIÓKAT PÜNKÖSTI LÁSZLÖ KÉSZÍTETTE TÍMÁR GYÖRGY. 1988

9 RÖVID ELŐSZÓ EGY HOSSZÚ UTAZÁSHOZ Születésekor parányi; am ikor a tengerbe ömlik, szinte már maga is tenger. S nyolc országon át hömpölyög, nyolc ország történelm ét, kultúráját, gazdaságát k ap csolja össze. Főszerepet játszik csatákban; legendái szinte kim eríthetetlenek. M egihletett költőket, regényírókat. Partján ült József Attila, róla írt regényt Verne és Jókai, habjaiban lubickolt a katonai földerítést végző Napóleon, belé fojtották az ártatlan Ágnes Bernauert, s őt - a Dunát! - próbálták valaha lánccal megállítani kétségbeesett, föllázadt parasztok. K enyeret ad o tt h a jóskapitányoknak, révkalauzoknak, aranym osóknak, halászembereknek. Partjain sok helyütt még láthatók a vontatólovak taposta ösvények, miközben hullám ait szárnyashajók hasítják. A régi rablólovagvárakból u ltram odern zsilipekre és duzzasztóm űvekre látni. Olyan, mint egy hosszú-hosszú szalag. Átköti az Európa nevű hatalm as csom agot, nehogy széjjelessék. Ő a Duna, a Danubius, a D onau, a Danube, a Dunaj, a Dunav, a D unárea, az Isztrosz, az Ister. Hogyan utazzunk rajta? Vitorláson? Dereglyén? G yorsjáratú hajón? Netán autóval vagy vonaton száguldjunk végig partjain? M ást ajánlok: utazzunk végig rajta - bélyegen*! * A bélyegképeket általában a Zumstein katalógus szerinti bélyegszám kíséri, azok számára, akik m aguk is kedvet kapnak egy hasonló tem atikus bélyeggyűjtemény összeállításához. Kivételt képeznek a francia és a tengerentúli bélyegek; ezeknél az Yvert katalógus szerinti számot adjuk meg Y jelzéssel, a hazánkban kialakult hagyományoknak megfelelően. Úgyszintén külön jelzést kapnak a M agyar Posta által kibocsátott bélyegek. Ezek sorszáma előtt M B éá (M agyar Bélyegek Árjegyzéke) jelzés áll. A helyenkint fölbukkanó FDC jelzés az angol First Day Cover (első napi bélyegzés, illetve boríték) rövidítése, a CM jelzés pedig a Carte Maximumé. Carte M aximumnak az olyan képes levelezőlapokat nevezik, amelyeknek képes oldalára egy, a kép témájával megegyező témájú bélyeget ragasztunk, emezen pedig olyan bélyegzés található, amely úgyszintén a témához kapcsolódik. Az anyaggyűjtést - adatokét és bélyegekét egyaránt november elején zártam le.

10 2* m I MBéA 3239 Aki bélyeggyűjtő, az legalább azt is megtanulja, hogyan szerkeszthet csinos kiállítási anyagot valamely érdekes témából. Aki meg nem az, bizonyára szintén szívesen elnézegeti majd a szép bélyegillusztrációkat, s ki tudja, tán maga is kedvet kap a gyűjtéshez. Persze minden érdekességről mégsem szólhat bélyeg. Különösen, ami a folyam nyugat-ném etországi szakaszát illeti. M ert ott a Duna még csak afféle gyerek folyócska, mely arányaiban és jelentőségében eltörpül a nála németebbnek tartott folyó, a hatalmas Rajna mellett. És a nyugatnémet posta ennek megfelelően inkább a rajnai városok felé fordul érdeklődésével. Ez a helyzet bizonyára ham arosan m egváltozik: előreláthatólag 1992-re, 1993-ra - a R ajna-m ajna-d unacsatorna révén - a Duna is fő folyóvá lép majd elő. Még nálunk, M agyarországon is fontosabb lesz, mint m ostanában, am ikor természetes vízi útként még nem használjuk ki annyira, amennyire lehetne és kellene. No, majd nemsokára! És most föl, barátaim! U tazunk!

11 NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG Vita az eredet körül FU R TW A N G EN, D O N A U ESC H IN G EN A Duna - a Volga után - Európa leghosszabb folyója. De vajon pontosan milyen hosszú? Nem is olyan könnyű erre a kérdésre felelni. Hisz akárhány forrásm unkát fölüthetünk, mindegyikből más-más ad ato t olvasunk ki. Lássuk csak: Ernst Trost osztrák szerző szerint, aki csaknem ö t száz oldalas könyvet írt a folyamról, a D una 2840 kilométer hosszú. Az évben kiadott Révai Nagy Lexikon szerint a D una hossza: 2890 kilométer. Az évben megjelent Larousse-enciklopédia szerint: 2850 kilométer. M ost aztán legyünk okosak. Nem csoda, persze, ha a szakmunkák nem tudnak megegyezésre jutni. Részint az a baj (már ha ez bajnak tekinthető), hogy a különféle folyam szabályozások révén, amilyenekre jócskán akadt példa az elmúlt évszázad során, a D una folyása m induntalan rövidebb lett. Volt olyan átvágás, mely egy csapásra több száz kilométerrel m egkurtította a folyam tekergését. N o de ettől még nem változik meg a D una hossza, ha légvonalban mérjük, vagyis ha vonalzónk egyik végét a térképen megjelölt eredethez illesztjük, a másikkal pedig megkeressük a deltát. Vajon milyen hosszú hát a D una légvonalban? Nem tudjuk. A szakértőknek ebben sem sikerült egységes álláspontot kialakítaniuk. Némelyek szerint 1517 kilométer, m ások szerint 1565 kilométer. H át ez meg hogyan lehetséges? A kérdés jo b b megértéséhez tu dnunk kell egyet-mást. Az ugyebár közismert, hogy a D una a Fekete-erdő délkeleti lejtőin ered, Nyugat-Németország déli részén. De az már vita tárgya, hogy pontosan hol is van a forrása. A legtöbb forrásm unka szerint (ez a forrásm unka szó kétszeresen is ide illik) Donaueschingenben található, a Fürstenberg hercegek vénséges parkjában, ahol egy mellvéddel övezett medence és egy jelképes szoborcsoport jelzi: a park számos forrása közül ez, éppen ez az a bizonyos D onau nevű, mely hosszú A Fekete-erdő. Németország, francia zóna, Baden 12 w am m m m m m m m m rnm m m ÉÜÉÉAÉÉÉÉÉMÉÉÉMitfÉÉMÉÉMÉ

12 hosszú útja végén csaknem száz kilométeres szélességben ömlik majd a Fekete-tengerbe. A márványszobor a vidéket, a Baarnak nevezett tájat jelképező nőalakot ábrázolja, amint útjára bocsátja leányát, az ifjú Dunát. A forrásról egyébként senki nem sejtené, hogy forrás: vize, melybe a turisták aprópénzeket dobálnak, ak árcsak a római Fontana di Trevinek, a Trevi kútnak avagy a budapesti Állatkert krokodilusmedencéjének látogatói, egy cseppet sem bugyog. Pontosabban: egyetlen csepp sem bugyog benne. Vize - de valószínűleg nemcsak az övé, hanem a kastélypark számos egyéb forrásáé is - a Brigach nevű patakba ömlik. Ez utóbbi ezt követően a Breg nevű patakkal egyesül. A földrajztudósok zöme szerint innen, a két patak összefolyásától kell számítani a D una hosszát; mások a kastélybeli forrást tartják a folyam kiindulópontjának. (Mellesleg: itt, a D onau-forrásnak elnevezett medence körül 1921 óta nagy hangversenyeket rendeznek. M indjárt az első évben itt tűnt föl forradalm ian új zenéjével az azóta világhírűvé vált Hindemith, aki II. vonósnégyesének ottani ősbem utatóján m aga brácsázott a kvartettben.) De hát a kastélypark forrása, illetve a Brigach és a Breg egyesülése nincs egymástól 48 kilométernyire! Az őket elválasztó mintegy két kilom éter még nem indokolhatja, hogy a légvonalszámítás egyik helyen 1517, másik helyen 1565 kilom éter legyen! Nem is ez indokolja. Sokkal inkább a Donaueschingentől 35 kilométerre fekvő Furtwangen falucska lakossága, mely nemhiába foglalkozik zöm ében órakészítéssel: szereti a szőrszálhasogató pontosságot. M árpedig a D una vizét szolgáltató források közül - ezeken a Brigach, a Breg és a kastélypark forrását egyaránt értve - a falujuk h atárában, az 1154 m éter magas Rossecken, 1078 méter m a gasságban előszökő Breg-forrás a legtávolabbi, innen kell tehát szerintük szám ítani a D una eredetét. A Breg-forrás (vagy D una-forrás?) m agántulajdonban van, egy bizonyos Ludwig Öhrlein nevű orvosé. Ő minden követ megmozgat, hogy hivatalosan is az ő forrását ismerjék el D una-forrásnak. Az egyetlen kő, melyet nem mozgat meg, az, melybe a víz előszökésének helyén az alábbi fölírást vésette: Duna-forrás. Itt ered a Duna főforrása, a Breg, a tenger szintje fölö tt 1078 méteres magasságban, 2888 kilométernyire a D una-torkolattól, százméternyire a D u na és a Rajna, illetve a Fekete-tenger és az Északi-tenger kö zti vízválasztótól. C sakugyan: mindössze százm éternyit kell továbbkaptatni a Rosseck gerincéig; azon túl minden forrás, patak egy másik világtenger felé iram odik.

13 Dr. Öhrlein odáig m ent harciasságában, hogy megüzente a donaueschingeni Történelmi Társulatnak, mely természetesen a saját forrás védelmében ült öszsze: a F ürstenberg-parkban található fennhéjázó p o csolyának semmi köze a valódi D una-forráshoz. Ugyanő hivatalos levélben ismertette álláspontját Baden-W ürttem berg szövetségi tartom ány vízügyi szerveivel: Duna-eredet. Itt van a torkolattól legtávolabb eső forrása a világtörténelmileg legjelentősebb és vízben legbővelkedőbb európai folyam nak, a D unának. Z áró jelben még hozzátette: 48,5 kilométerrel Donaueschingén fölött H át ez az! Itt az eltérés a légvonalszámításban! Az egyik vízügyi hivatal ugyanis a doktor mellett teszi le a garast, a másik a Fürstenberg-park forrása mellett. Ami nem jelenti azt, hogy korábban a harm adik helyen, a Brigach és a Breg összefolyásánál is ne em elkedett volna egy, a Baart és az ifjú D unát ábrázoló emlékmű - igaz, nem márványból, mint a kastélypark D onau nevű forrása mellett, mindössze szerény hom okkőből. C supán a Brigach forrásánál élők nem tekintik lényegbevágó kérdésnek, hogy ők is beálljanak az egyedül hiteles D una-források igénylőinek sorába. Igaz: milyen jogcímen is tennék? Hiszen a Breg forrása valóban messzebb esik a D una-torkolattól, mint a Brigaché. Legföljebb arra hivatkozhatnának, hogy a Breg csupán 1078 méter magasságban szökik elő a Rosseck mélyéből, a Brigach pedig 1125 méter magasan a Hirzwaldéból. De nem hivatkoznak. Valószínűleg belátták, hogy egy negyedik igénylőnek m ár semmi esélye nem volna a véget nem érő pörben. Meg aztán látták, mire ragadtathatja az embert az elvakult lokálpatriotizm us, s nem akartak úgy tenni, mint a furtwangeni polgármester, aki egy farsangi mulatság alkalmával hadai élén benyomult a donaueschingeni kastélyparkba, ahol aztán tüntetőleg egy palack Breg-vizet löttyintett a D onau-forrás m e dencéjébe, mondván, hadd legyen igazi Duna-víz is benne. így áll tehát a D una-forrás vitája, s ezért nehéz egyértelmű, világos választ kapnunk a kérdésre: milyen hoszszú a Duna.

14 A Duna a Rajnába ömlik? D O N A U ESC H IN G EN, IM M EN D IN G EN, M Ö H R IN G E N, T U TTLIN G EN, FRID IN G E N Krimhilda és Brunhilda viszálya a wormsi dóm előtt, az osztrák posta által 1926-ban kibocsátott Nibelung-sorból. Ausztria 464 Pf Bárhogy alakuljon is a D una eredete körüli viszálykodás (mely még parlamenti szóváltásokhoz is vezetett), az minden vitán fölül álló tény, hogy Donaueschingen az a helység, melynek nevében először találjuk meg a folyam nevét. Emez különben nem latin eredetű, amint azt sokan hiszik. A duna kelta szó, melynek értelme sajnos m ár a múlt idők hom ályába veszett. (Valószínűleg egyszerűen folyót jelent.) A különféle névváltozatok ennek a kelta szónak valamilyen form ában való átvételei; kivéve természetesen az Istert, ahogy az alsó szakaszon a régi róm aiak a görög Isztrosz név nyomán hívták a Dunát. De hagyjuk a nyelvészkedést, s térjünk vissza Donaueschingenbe. M ert van e városkának egy ritka nevezetessége, mellyel illik m egism erkednünk, m ielőtt folytatnék utazásunkat a folyamon. Pontosabban mellette, hisz a D una itt még nem hogy nem folyam, de még csak nem is folyó, mindössze afféle jelentéktelen patakocska; csupán jóval lejjebb kezd hajózhatóvá válni. A szóban forgó nevezetesség: a Fürstenberg hercegek könyvtára, melyben 1180 fölbecsülhetetlen értékű régi kézirat és 500 inkunábulum, a könyvnyom tatás őskorából származó mű - ősnyom tatvány - található. A kéziratok közt is a legértékesebb, mind terjedelménél, mind az emberiség kulturális történetében játszott szerepénél fogva, egy kódex: a Nibelung-ének legrégebbi, kék és vörös iniciáléjú példánya a 13. század elejéről, ahogy egy ismeretlen kéz papírra... azaz dehogyis papírra: pergamenre vetette. A mű a 18. századig, tehát mintegy félezer esztendőn át tetszhalottként szunnyadt, míg rá nem bukkantak az osztrák Vorarlberg tartom ányban lévő H ohenem s-kastélyban, hogy aztán a híres germ a nista Josef von Lassberg hagyatékából kerüljön 1850 körül D onaueschingenbe. Az, hogy a Nibelung-ének, a németségnek ez a legnagyobb eposza éppen D onaueschingenbe került, véletlen. Sokan mégis jelképesnek tartják. Hiszen az eposz egyik főszereplője éppen a D una, mai osztrák szakaszától Esztergomig. Igen, egy kicsit a folyam verses regénye is a Nibelung-ének (legalábbis a második rész), s úgy tetszhet, a sors bölcs rendeléséből került éppen az első D una menti városkába. Ám ez aligha van így: a sorsnak legföljebb m agában a hőskölteményben van ekkora szerepe. 10

15 A N ibelung-énekről m ost legyen elegendő ennyi; rejtélyeire, izgalmas és véres kalandjaira később még majd lesz alkalmunk visszatérni. H aladjunk inkább tovább a D una nevű patakocska m entén. Elegendő néhány kilométert megtennünk, hogy oda érjünk, ahol e patak 1971-ig újabb meghökkentő élményben részesítette az utazókat csakúiy, m int az itt lakókat. M ert ha az imént azt láttuk, hogy a D unának három féle eredetét tartják nyilván, akkor m ost azzal a nem kevésbé meglepő ténnyel kell szembenéznünk, hogy van egy - pontosabban kőt - olyan mederszakasz, ahol a D una... nos igen, bármilyen furcsán hangozzék is: ahol a Duna egészen 1971 ig nem folyt. Nem bizony. Legfö'jebb az év egyhatodában. Háromszáz napon át Immendingennél szárazon m a radt a folyó karsztos ágya; a víz úgy eltűnt belőle, mint valamiféle vízmosásból aszály idején. No, túloznunk azért nem kell: egy-két tócsa többnyire m aradt ott hírmondónak, a helybéli földmívelők bosszantására. M intha azt m ondta volna a Duna az immendingenieknek: Folyhatnék éppenséggel tifelétek is, ha kedvem úgy tartaná, s akkor nektek is, földjeiteknek is jutna a vizemből. De ha egyszer más terveim vannak! Csakugyan más tervei lehettek, mert néhány kilométeres szakaszon - egészen pontosan Tuttlingenig, mely után a Sváb-Albról néhány hegyipatak ismét hozott némi hömpölygetnivalót a medrébe - úgy látszott, bűvész tüntette el. Volt folyó, nincs folyó. És ugyanez m egism étlődött lejjebb is, Fridingennél. K ülönös jelenség, ugye? A Duna, am int kihagy. Az idevalósiak évszázadokon át törték a fejüket: mi a csuda történhet vele? Több mint két és fél évszázaddal ezelőtt, 1719-ben előállt valaki - egy Bráuninger nevű prelátus és megkockáztatta a föltevést;: hátha a föld alatt a Boden-tó felé iram odik a víz? Ám ez csupán afféle találgatás volt. A környékbelieknek azonban, ahogy teltek-m últak az évek, a technikai eszközök pedig tökéletesedtek, m indinkább bizonyosság kellett ta lálgatás helyett. Valamivel több mint száz esztendeje, szeptember 22-én, szom baton délután négy ó rakor került sor a történelmi pillanatra, m ikor is egy kutatócsoport - A. K nop geológus irányításával - tizenkét mázsa palakátrányolajat ö n tö tt Im m endingennél a folyó ágyába, ott, ahol a D una eltűnt a föld alatt. Mintegy hatvan órának kellett eltelnie, mígnem - a következő kedden - fény derült a rejtélyre: a kísérlet helyétől 25 kilométerre, Aachból jelentették, hogy az Aach-forrás enyhén olajszagú lett. Ám addigra m ár tíz tonna dürrheimi só is úton volt a föld alatti mederben. A hétfőn vízbe öntött sónak is hatvan órára volt szüksé

16 ge ahhoz, hogy az olajhoz hasonlóan az Aach roppant erejű - másodpercenként átlagosan tízezer liter vizet kilövellő - forrásából kerüljön elő. M agyarán: a D una Immendingennél eltűnt, hogy a föld alatt déli irányba fordulva Aach városka fölött mint az Aach nevet viselő folyó bukkanjon elő, s mint ilyen, vízimalmokat hajtson, textilgyárakat segítsen üzemelni, egyszersmind ivóvizet is szolgáltatva Aach és Singen városának. A D una vizéből megszületett Aach aztán - ahogy Bráuninger feltételezte - valóban előbb a R ajnába, m ajd a Boden-tóba ömlik. Az Aach-völgy lakói évtizedekig gondterhelten figyelték az Immendingen és M öhringen közt elterülő Brühl-medence lakosainak, no meg a tuttlingenieknek kétségbeesett kísérleteit, hogy a meder hézagainak agyaggal, deszkával és betonnal történő eltömítésével megfogják a szökni iparkodó D unát. De aztán mindannyiszor föl is lélegezhettek: nem m aradnak víz nélkül. A D una ugyanis minden ilyen tömítési kísérleten kifogott, s eltűnt, hogy az A achot táplálja. Egyik évben kisebb, a m ásikban nagyobb arányban. A mederkiszikkadás eltérő fokára a tudom ány nem talált kielégítő m agyarázatot; mindenesetre érdekes megfigyelés, hogy azok az évek, melyekre a legtöbb teljesen száraz medrű nap esett, egyúttal a legjobb borévjáratok is (1921, 1947, 1959), míg a gyenge borterm ő esztendők során (például 1922 vagy 1965) a Duna ágya alig m aradt teljesen szárazon a víznyelő szakaszokon. Pörösködésre is sor került - több ízben is - a Duna m entiek és az Aach-völgybéliek között ben a lipcsei bíróság úgy döntött, hogy nem szabad belekontárkodni a természet m unkájába, mindent úgy kell hagyni, am int van. Igen ám, csakhogy az újabb kutatások bebizonyították, hogy ha az ember mindent ráhagyna a természetre, a D una egészen egyszerűen - megszűnnék létezni! A karsztosodási folyam at ugyanis olyan arányú, hogy csupán idő kérdése lett volna, s nem az Aachvölgybéliek m arad n ak hoppon, hanem a D una m entiek, s nem is csak az Immendingen és Tuttlingen között élők, s nem is csak a fridingeniek, hanem az ulmiak és regensburgiak is! A tudósok világosan m egm ondták: ha nem terelik el a D unát Immendingen és Tuttlingen között, emez előbb-utóbb végérvényesen bemondja az unalm ast, s nem csupán egy töredékét, hanem egész vizét az Aach-völgybe önti. Ez aztán - kell-e m ondanunk? - nemcsak a dunaiak számára lett volna katasztrófa, hanem a győztes Aach-völgybélieknek is, hiszen egy kicsit sokat k aptak volna az áldásból. Az évszázados pö r így aztán közmegegyezéssel zárult: úgy kell beavatkozni a term észet m unkájába, hogy

17 a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon, vagyis mindenkinek jusson az életet adó vízből, de megfelelő arányban. E gondolat jegyében ismét előkotortak egy akkor éppen hatvanéves elképzelést, K. Endriss p ro fesszornak már 1907-ben (!) előterjesztett javaslatát, mely a Duna-víz egy részének új mederbe terelését, más részének pedig tervszerű, az Aach-völgy vízellátását célzó elnyeletését indítványozta ben azután valóra vált Endriss álma (bár a jeles tudós ezt m ár nem érhette meg), s immár mindenki m egnyugodhatott: nemcsak az Aach m arad meg, hanem a Duna is. Én itt fogoly vagyok! BEURON, D IE TFU R TH, SIG M A R IN G EN, H U N D ER SIN G EN, R IED LIN G EN Tuttlingentől Sigmaringenig vadregényes szoroson át vezet az út. Ezt a szorost a még gyöngécskének látszó D una vájta sokszor tízezer esztendő kitartó m unkájával. A Sváb-Alb ju ra kori mészkövén északkeleti irányba fordulva lesz úrrá. Ez az áttörés jelenti számára az első kom olyabb erőpróbát. Lesz még máskor is dolga e jura kori mészkővel: a Frank-Albnál; hogy az Alpokról meg a K árpátokról ne is szóljunk. Egyelőre azonban ez is szép tőle. És ő maga is szép: mintha büszkeség sugározna róla, és annak tudata, hogy még sokra viszi. E regényes tájba nagyszerűen illeszkedik egy regényes település: Beuron. Lakosainak száma ötszáz, ebből gzt Benecje < Vatikán 478 nem kevesebb, mint százötven: szerzetes. No, nem Ágoston-rendi, jóllehet több mint kilencszáz éve, ben ők, az Á goston-rendiek alapították a főapátságot. Csakhogy Napóleon 1802-ben elűzte őket ban aztán bencések költöztek az akkor többségükben két évszázados falak közé, s ők dolgoznak ott ma is, méghozzá két nevezetes intézményben. Az egyik a Palimpszeszt Intézet, a másik a Vetus Latina. Mi is az a palimpszeszt? Az Idegen Szavak Szótára ezt mondja róla: Papirusz v. pergamen, amelyről az eredeti írást (áztatással, vakarással) eltávolították, s helyébe újat írtak. Az ilyesféle eljárásra azért volt szükség, mert valaha a papirusz is, a pergamen is drága volt, tehát takarékoskodni kellett vele. De a rég múlt idők titkait kutató tudósok arra is kíváncsiak, ami egy-egy palimpszeszt alsó rétegén állt. A régieknek a felső réteg volt a fontosabb, hiszen ennek kedvéért k aparták vagy IN CASÍNINSI CöfcNOWO RIS11T V TO PAVIVS VI $ Rí NÍDICTVm fvrdpat PATRON VM DtClARAT A. M CM txiv POSTEVATICANE

18 Szt. Jeromos, Theodorius mester képén (14. sz.). Csehsz/ov Balról a sigmaringeni Hohenzollern-kastély, jobbról a pele i (Románia). Rom. 693 Rom R P ROMINA ÉAftHAüd áztatták le az alsót. De egy mai kutatónak gyakran éppen ez az eltüntetett írás jelenti a kincset érő adatot. Csakhogy mi m ódon lehet egy lekapart vagy leáztatott írásnak sok-sok évszázad múltán a nyomára akadni? A m odern technika egyik vívmánya, a fluoreszkálófényképezés révén. Egy újságíró találó megállapítása szerint a beuroni Palimpszeszt Intézet: irodalmi röntgenklinika. A Vetus Latina pedig Biblia-nyomozó hivatal. Az itt dolgozó szerzetesek azon fáradoznak, hogy a Szent Jeromos által készített és a római katolikus egyház által hivatalosan elismert Biblia-fordítás - a Vulgata - előtti latin nyelvű szent szövegeket pontosan rekonstruálják. M unkálkodásuk nem is eredménytelen, hiszen gondos, aprólékos tevékenységük nyomán eddig nem kevesebb, m int 35 kötetnyi publikáció látott napvilágot. Elhagyjuk a csönd birodalmát, s továbbhaladunk a még mindig a Sváb-Albon keresztül vezető áttörésben. Ennek utolsó állomása Dietfurth, melynek régi várából rfíár csak egy árva torony küszködik a könyörtelen idővel. A várdom bot immár teljesen belepte a növényzet; még a torony belsejében is fák nőnek. így tűnt el négy évszázad alatt a visegrádi királyi vár is, olyannyira, hogy századunk első h arm adában sokan még hajdan volt létezését is kétségbe vonták az egykori hiteles leírások ellenére. Hasonló sors vár a sokkal kisebb dietfurthi várdomb romjaira is; még talán egy vagy másfél évszázad, s a fák gyökerei meg az időjárás viszontagságai irgalm atlanul végeznek a m aradék kövekkel - hacsak a műemlékvédelmi szervek nem tesznek valamit az omladék megmentésére. De hát Nyugat- Németországban olyan sok a düledékes vár, hogy aligha éppen a dietfurthi szirten állóra esik majd a segítséghozók választása. Scheer után, ott, ahol a Duna végleg áttört a Sváb- Albon, megismerkedhetünk egy épen m aradt várral is. Sigmaringenben vagyunk, a Hohenzollernek egykori fészkében. Vigyázzunk: nem a protestáns Hohenzollernekében! Sigmaringen várát nem a porosz király H ohenzollernek építették, nem Nagy Frigyes és II. Vilmos lakták, hanem a család katolikus ága, melynek tagjai - egy kivételével - csupán hercegségig vitték. Az az egy király lett, de Rom ániában. Különben itt, Sigmaringenben indul egy, a Duna folyásával szervesen összefonódó cselekményű, hírneves regény története: Verne A dunai hajós című, izgalmas, 1876-ban játszódó könyvéé. Itt nyeri meg egy titokzatos fiatalember a nagy halfogóversenyt, s jelenti be, hogy végig fog hajózni a Dunán! A cselekmény a folyóval vonul-sodródik el Bulgáriáig, ah o l... De erről 14

19 majd inkább akkor essék szó, ha m ár magunk is lejjebb értünk. A sigmaringeni vár közvetlenül a D una partján emelkedik, egy szirt ormán, ahogy illik. De itt nem a term é szet az úr, mint D ietfurthban! Tornyocskák, kiszögellések, bástyafokok, vízköpők: van itt minden, ami egy tisztességes vártól elvárható. Afféle álom- vagy mesevár ez. Nem csoda, hiszen am ikor a 12. századtól a 16. századig szakadatlanul épített-bővített mű 1893-ban tűzvész m artaléka lett, a korabeli ízlés jegyében ilyen lovagvárszerűen állították helyre. A vár talán a 20. században ju to tt legérdekesebb történelmi szerepéhez: falai közt kapott menedéket H itlertől 1944 nyarán Pétain marsall, az őt kiszolgáló - immár kiszolgált - francia államfő, valamint Laval francia miniszterelnök. M indketten a felszabadult Franciaországból menekültek át Németországba. A Hohenzollern-család m éltatlankodott is: a fasiszta vezér és kancellár huszonnégy órát adott nekik, hogy elhagyják saját portájukat, átadva azt a francia m enekülteknek. Cserébe egy Stauffenberg-kastélyt kaptak. Ne feledjük: mindez alig egy hónappal történt az július 20-án H itler ellen megkísérelt és félresikerült m e rénylet után, s azt követően, hogy a Führer a merénylő Claus Schenk von Stauffenberg egész rokonságát megfosztotta birtokaitól, legtöbbjüket életétől is. Pétain marsall különben igen szemérmes m enekültnek m u tatkozott: az esetleges jövőbeli felelősségrevonástól tartva úgy viselkedett, m intha fogságban volna a németeknél. Ki sem mozdult a városba, holott megtehette volna, s azt is elhárította, hogy a vár vendégkönyvébe akár csak egyetlen sort is beírjon. Én itt nem vendég, hanem fogoly vagyok - m ondta nyomatékosan. Hogy aztán ennek a ravaszkodásnak is része volt-e abban, hogy Pétain elkerülte m iniszterelnökének, Lavalnak a sorsát, Pétain. Francia Y 473 Német antifasiszta vértanúk a Hitler elleni merénylet 20. évfordulójára kiadott blokkon ( FDC). Jobboldalt alul Claus Schenk von Stauffenberg, akit a sikertelen merénylet után kivégeztek. NSZK

20 »»»>»>! m» < A zwiefalteni templom. Württemberg 13 a kivégzést, nem tudjuk. Tény, hogy elkerülte még a kíséretében lévő Céline-ét, a fasisztákkal cim boráló neves íróét is, a börtönbüntetést. M indenesetre valószínűbb, hogy első világháborús katonai sikereinek és időskorának köszönhetően menekült meg a súlyosabb következményektől. A környék egyébként - de maga a sigmaringeni vár is - bővelkedik ősrégi kelta emlékekben. A várban kétezer-hétszáz éves kelta tárgyakat őriznek, de az effajta leletek igazi eldorádóját valamivel lejjebb, Sigmaringent elhagyva, Hundersingennél, a bal parton emelkedő Tafelbergen találjuk. Az itteni falm aradványok ma is sok fejtörést okoznak a régészeknek, akik bizony sokáig értetlenül álltak az előtt a tény előtt, hogy a kétezerötszáz esztendős kelta tárgyak szomszédságában hasonló korú rodoszi bronzkorsók és attikai ivókelyhek is előkerültek a földből. M ostanában az a feltételezés járja, hogy valamelyik kelta fejedelem alkalm asint görög építőmesterrel építtetett várat magának. Erre utal az is, hogy a várat övező körfal nem kőből, hanem - görög m intára - agyagtáblákból áll. A következő település, Riedlingen, csöndes sváb városka, több száz éves, gerendavázas polgárházakkal, part menti kertes villákkal. Az ember nem is hinné, hogy e település újabb kori történelm e mennyire összefonódott egy másik D una menti nép, a magyarság történelmével. Pedig a part mentén sorjázó kertes villák jó részét az 1945-ben M agyarországról részint elmenekült, részint kitelepített sváb lakosság építette. Úgy látszik, őshazájukba visszatérve (hogy onnan miképp kerültek hozzánk, arról majd még esik szó) továbbra is ragaszkodtak a dunai környezethez. Riedlingen közelében két gyönyörű barokk templom emelkedik: O berm archtalban a premontreieké, Zwiefaltenban a bencéseké. Az utóbbi, melyet bélyegképünk is m utat, a riedlingeni Josef Christian építőmester alkotása. Papok m ár egyik helyütt sincsenek, méghozzá jó ideje, a napóleoni idők óta. Zwiefalten például 1812, B onaparte oroszországi had járatán ak éve óta - elmegyógyintézet. 16

21 Vasalók és skatulyák ULM Elérkeztünk arra a pontra, ahol a D una felső folyása véget ér, s ahonnét középfolyását számítjuk. Ulm ban vagyunk, az első jelentős D una menti városban. Illetve talán helyesebb volna két városról beszélni, hiszen egyik fele, a bal parti óváros, Baden-W ürttem berg szövetségi tartom ány része, a jobb parti Neu-Ulm pedig már bajor földön terül el. A határt a D una képezi, először folyása során; igaz, itt még nem két ország, csak két német szövetségi állam közt. De az ulm iaknak ez nem kedvező, hiszen a két szövetségi állam ban mások a törvények, a szokások, más még az iskolai tanterv is. Ám akár egy város Ulm, akár kettő, annyi tény, hogy egyike a D una-vidék legpatinásabb történelm i településeinek. Ezt sajátos földrajzi helyzete is indokolja: itt ömlik a D unába az Iller, s ez annyi víztöbblettel jár, hogy voltaképpen innen, Ulm tól kezdődően hajózható a folyam. No, ezt ne úgy képzeljük, hogy nagy gőzhajók járnak föl Ulmig! Azt azért nem. De innen m ár a középkor óta sűrűn indultak tutajok, vasalók, később skatulyák Bécsig, sőt - időnkint - Belgrádig. Vasalók? A D unán? Kezdjük ott, hogy a korábbi évszázadokban éppoly kevéssé volt mindenkinek pénze saját hajót építtetni vagy akár csak bérelni, mint manapság. Többen összeálltak hát, s megfizettek egy-egy hajóst, vinné le őket Linzig vagy Bécsig. Egy idő m últán elindították a rendszeres hajójáratokat, az úgynevezett ordinarikat. A legelső ilyen menetrendszerű fuvar március 24-én indult el Regensburgból Bécs végcéllal ben kapcsolódott be Bécsbe tartó rendszeres járatokkal Ulm, majd 1750-ben D onauw örth, végül 1754-ben Linz. A kkoriban, a 18. században kétféle hajótípus közlekedett: az egyiket Bécsből a part mentén lovakkal vontatták vissza a kiindulópontra, a másikat (s ezt a fajtát nevezték vasalónak) az út végén szétverték, és eladták épületfának. Később az ordinari hajókat a nép skatulyáknak kezdte becézni, s ez a név - noha mindig boszszantotta a hajósnépet, vagy tán éppen azért - rajtuk is ragadt. Az ulmi ordinarik különféle nagyságúak voltak. A legnagyobb harmincnégy méter hosszú és hét méter széles volt, a legkisebb tizenkilenc m éter hosszú és valamivel több mint öt méter széles. A négy hatalm as evező mindegyikét két-két em ber kezelte; közülük általában 17

22 JREPÜBÜK ÖSTEBREiCH, Ulmi skatulya". Ausztria 988 A bécsi Hofburg. Ausztria 147 KONSBESSZENffiüM. luriasterrelch ttü M U M M M A csak az egyik volt hajós, a másik többnyire egy-egy szegényebb utas, akinek e m unka fejében az útiköltség tetemes részét elengedték. Ez nagy könnyebbséget jelentett, hiszen 1830-ban az Ulm-Bécs hajóút az elülső kabinban tizenkét-tizenöt akkori forintba, a hátulsóban négy forintba került. A szállított áruk mázsájáért másfél-két forintot számítottak. Vagyis az út nem volt éppen olcsó. Ulmból a menetrendszerű járat több mint másfél évszázadon át vasárnap, illetve hétfőn indult, mégpedig az olvadást követő héttől kezdve Katalin-napig, vagyis november 25-éig. K atalin-nap után csak akkor indult hajó, ha ezt az időjárás lehetővé tette. Nyár derekán, közepes vízállásnál és kedvező szél esetén az út nyolckilenc napig tartott, az átmeneti évszakokban a köd és a túl heves szél m iatt legalább két hétig, novemberben csaknem három ig. Az ordinari hajók utasokon kívül árut és levélpostát is szállítottak. A bécsi Postam úzeum ban ma is megtekinthető az az egyszerű faládika, melybe annak idején az Ulmból hajón Bécsbe juttatott postaküldeményeket helyezték. Bizony, másfél évszázaddal ezelőtt még nem morgolódtak az emberek, ha levelük - amint az m ostanában gyakran megesik - csak három hét múlva ért el a címzetthez. Az osztrák posta egyébként 1954-ben bélyegen állított emléket az ulmi ordinariknak. Az 1,25 schilling névértékű, fekete-olív színű bélyeg a melki apátság előtt elhaladóban ábrázolja a nevezetes skatulyát, melynek egész fölépítése és az evezők elhelyezkedése egyaránt jól látható. Az ulmi hajóépítő mesterek méltán voltak híresek; alkalmatosságaik biztonságot nyújtottak a Duna még zabolátlan, szilaj örvényekben és alattom os zátonyokban bővelkedő szakaszain is. így aztán nem csoda, hogy a legfelső körök is igénybe vették őket. A legnevezetesebb Ulm-Bécs hajóutat 1745-ben jegyezték föl. Abban az esztendőben október 18-án szállt U lm ban skatulyára M ária Terézia és férje, Lotharingiai Ferenc István, akik a nagy frankfurti ceremóniáról - melynek során az u tóbbit császárrá koronázták - iparkodtak vissza Bécsbe. A díszes császári hajót 33 kisebb skatulya - más néven cüllni - követte útján, mely kilenc napot vett igénybe. A felséges pár október 27-én szállt partra a császárvárosban, s annyira meg volt elégedve a kényelmes hajóúttal, hogy Dániel Schauffele ulmi céhmestert és fiát, Johann Jákobot tejben-vajban fürösztötték utána a H ofburgban. Fönnm aradt egy levél is, melyet Kari Friedrich Zelter zeneszerző és karm ester intézett Bécsből, július 18

23 20-án Goethéhez, azt követőleg, hogy Regensburgból ilyen ordinarival csurgott le: A hat nap úgy elröpült, mintha csak hat óra lett volna. A hajósoknál a legjobb bajor sör volt, reggelente friss húst, kenyeret és bort vásárolhattunk... Az ember azt hihetné, hogy am ikor a múlt század húszas-harmincas éveiben m egindult a dunai gőzhajózás (melynek kezdeteiről bővebbet m ajd Bécsbe érkezésünkkor hallunk), a skatulyáknak befellegzett. Nos, nem így történt. A skatulyák a nagy konkurenciával dacolva egészen az évszázad utolsó esztendeiig kihúzták. Az ulmi múzeumban kegyelettel őrzik Erhard Hailbronner hajóm ester bánatos négysoros költem ényét: Mostantól ez a céh nem áll, Cüllnik korának vége már. Szép Bécs, ne várd, nem jön a többi, A z utolsó velem kötött ki. H ailbronner mester 1896-ban távozott az élők sorából. Szépen, m eghatottan búcsúzott egy régi-régi hajózási formától, melyet a modern idők végképp múzeumba utaltak. De azért nem volt egészen igaza. M ert valójában még halála után egy évvel, 1897-ben is kikötött Bécsben egy ulmi skatulya. És az lett az utolsó. Eszik-e lóhúst a tábornok? ULM Az ulmi hajómesterek egyébként valaha Bécsben tan u l ták ki a hajókészítés mesterségét. Történelmi szerepük igen jelentős volt, hiszen tudom ányuknak m ár ben hasznát vette a török ellen küzdő K özép-európa: Marla Terezia- Belgium 579 Ulmból érkeztek hadi gályák Bécs alá. Később, ban kétezer-ötszáz harcos érkezett ilyen úton M ontecuccolihoz, és segítette győzelemre a szentgotthárdi csatában. Ugyancsak az ulmi hajók hoztak fölm entő sereget 1683-ban a fenyegetett Bécs falaihoz, s ugyanezeken az alkalmatosságokon zajlott le a nagy sváb áttelepítés egy része a török végleges eltakarodása után, a 17. és 18. század fordulóján. Az történt ugyanis, hogy Savoyai Jenő és M ária Terézia (majd később II. József) fölhívására nagyobb német telepescsoportok, jórészt svábok, költöztek át, megművelni a török pusztításai nyomán elnéptelenedett magyar földeket. Ez a Magyarországra betelepült, részben éppen Riedlingen és Ulm környékéről elszárm azott németség mind az építkezés- 19

24 'Í$1K«ÜÍ3IÖE f^spisf Napóleon. Francia Y 1610 ben, mind a term elésben új, fejlett eljárásokat honosított meg, s végül is nagy tömegeiben asszimilálódott, beolvadt, beilleszkedett a magyar életbe. Az évi felszabadulást követően nagy részüket a kollektív felelősség hibás elvét követve kitelepítették az országból, mert sokan közülük a H itlert tám ogató úgynevezett Volksbund tagjai voltak. így került vissza két és fél évszázaddal korábban elhagyott pátriájába e népcsoport sokezernyi tagja. Egy részük mégis M agyarországon m aradt, ahol ma nyelvét és ősi szokásait megőrizve él, testvéri egyetértésben az új haza népével. Ulm m áskor is fontos szerepet játszott az európai történelem ben. Itt m ért N apóleon 1805 őszén szégyenletes vereséget M ach osztrák tábornok hadaira, miután megbízásából Ney marsall Ulmtól keletre, Oberelchingennél átkelt a D unán, és megrohamozta az osztrák hadakat, melyeket a bevehetetlennek látszó oberelchingeni hegytetőn vontak össze. Ney csapatainak pergőtűzben kellett fölkaptatniuk a szédítő meredeken, úgyhogy fegyvertényükben m a is a hadtörténet egyik csodáját kell látnunk. Ney ugyanis - amire szinte senki nem szám ított - bevette az erődöt, s ezzel megpecsételte az U lm ot védő M ach sorsát. Ma is látható Elchingenben az a hasadék, melyet Ney katonái az erődfalon vágtak, s melyen keresztül az első tám adók a védők közé hatoltak. Az elchingeni kudarc után M ach, aki addig a franciák két tám adását sikeresen visszaverte, képtelen volt az Ulm ellen intézett harm adik roham nak ellenállni. Pedig két nappal a fegyverletétel előtt még nagyhangú napiparancsot ad o tt ki, s ebben m egtiltotta, hogy a körülzárt város védői akár csak gondolatban is kiejtsék a m egadás szót. M ach a tám adók élelmezési nehézségeinek ecsetelésével pró b ált lelket önteni harcosaiba. N e künk - hirdette ki -, ha hiányunk m utatkoznék élelemben, több m int háromszáz lovunk áll rendelkezésre táplálkozás céljára. Jómagam elsőnek vállalkozom rá, hogy lóhúst egyek Két nap múlva, október 17-én aztán Mach volt az első, ak i... no, nem aki lóhúst evett, hanem aki kim ondta a m egadás szót. Huszonötezer H absburg-katona vonult el a Michelsberg nevű magaslat lábánál N apóleon előtt, s szolgáltatott be m indent: fegyvert, lőszert, lovat. M aga M ach szabad elvonulást kapott, aminek viszont az lett a következménye, hogy Bécsben hadbíróság elé állították, és halálra ítélték. Az ítéletet később várfogságra enyhítették, melyből nem egészen három év múlva kiszabadult, de búskom orság vett erőt rajta, s e bajától többé - noha még további húsz esztendőt élt - nem szabadult meg soha. 20

25 A repülő szabó ULM Hat évvel N apóleon és M ach csatája után, 1811-ben egy ulmi szabó, bizonyos A lbrecht Ludwig Berblinger bejelentette, hogy repülni fog. A bejelentés az Ulmer Intelligenzblatt április 24-i számában látott napvilágot. A szabó, aki m ár korábban is jó m echanikai szakem bernek bizonyult, hiszen a szabászaton kívül m űvégtagkészítéssel is foglalkozott, ezúttal önm agán kívánt egy új művégtagot kipróbálni: szárnyat. A szóban forgó tárgyat a bejelentés napján kiállíttatta az Aranykereszt fogadóban, ahol az érdeklődök a kísérlet napjáig ingyenesen m egtekinthették. A két szárnyat úgy lehetett fölcsatolni, mint egy nadrágtartót. A fogadóban vastag kötéllel erősítették a mennyezethez, s bárki k ipróbálhatta őket, segítségükkel szabadon körözve a terem légterében. Csupán egyetlen látogató akadt, aki fejét csóválta a szerkezet láttán: Ludwig Georg Reichert helybéli patikus. Ő azon a nézeten volt, hogy amíg az erős kötél rögzíti a szárnyakat, addig nincs baj, ám mihelyt a kötelet eltávolítják, ki fog derülni, hogy a szárnyak nem képesek m egtartani az em beri test súlyát. Berblinger azonban eleresztette füle mellett az aggodalmaskodó patikus intelmét. Mi több: mosolygott rajta. Hiszen a város közelében elterülő szőlősdombokon már jó néhány kísérletet végrehajtott a maga varrta szárnyakkal, s mindig tökéletesen rendben m ent m inden. Az újságban közzétett bejelentése is önbizalomról tanúskodott; mint írta, nem kételkedik a sikerben. Nem tudni, vajon Ulm vezető férfiai is így gondolkodtak-e, mindenesetre a szabó kísérlete pom pás alkalm at kínált, hogy általa a város újdonsült uralkodójának, a württembergi királynak első ulmi látogatását emlékezetessé tehessék. (Napóleon ugyanis kis idővel az esemény előtt Württemberghez csatolta Ulm ot.) H a a kísérlet sikerül, a mutatvány az ünnepség koronája lesz, ha meg kudarcba fullad, akkor annál inkább. A király csakugyan nagy érdeklődéssel fogadta Berblinger kísérletét. A D una mindkét partját sok ezer főnyi tömeg lepte el; m indenki kíváncsian várta, vajon átrepüli-e a szabó a folyót. A Duna még nem különösebben széles U lm nál; m indazonáltal Berblingernek ahhoz, hogy a bástya fokáról átszárnyaljon fölötte, mintegy negyvenméteres légi utat kellett megtennie. Hogy e feladatát megkönynyítsék, a tizenhárom méter magas bástyára még egy hét méter magas ugrótornyot is építettek. A szabó fölm ászott a húszméteres m agasba, fölcsa Ikarosz. MBéÁ

26 M A A á É á M A á A A É É A É É Bertolt Brecht. NDK 412 POSTA AEREA L VATICANA Vatikán 514 és Togo Y-légi 52 tolta egyenkint négy m éter negyvenhat centi széles szárnyait, és nekilendült. Úgy zuhant a D unába, akár a kő. Vagy m int a mitológiai Ikarosz a tengerbe. A rra ugyanis nem gondolt - nem is gondolhatott, hiszen nem ismerte az aerodinam ika törvényeit -, hogy a szőlősdombok közti lebegés sikere nem föltétlenül ígér sikert egészen más légköri viszonyok között. Azáltal ugyanis, hogy a D una nem sokkal a kísérlet helye fölött fogadja m agába az Iller különösen hideg vizét, állandó folyásirányú légáramlás van fölötte, következésképp a szembe fúvó szelek, melyek a szőlősdombok közt hűséges partnerekként segítik a repülni igyekvőt, itt az ellenirányú áram lással összeütközve, heves légörvényeket tám asztanak. Berblinger kudarca általános gúnyolódás tárgya lett. A püspök - am int azt a 20. században majd Bertolt Brecht egy szép és elgondolkodtató költeményben megénekli - kiprédikálta az istentelent, aki meg akarta változtatni a természet rendjét. Az ember nem madár, hogy repüljön - hirdette. M a bizonyára nagyot nézne, ha megtudná, hogy még a pápa is repülőgépen közlekedik, a V atikán pedig légipostabélyegeket bocsát ki. Berblinger esetével különben a történelem kísértetiesen megismételte önm agát. M ert 1768-ban, negyvenhárom évvel az ulmi szabó kalandja előtt Jaisge Cyprian barát, a Dunajec folyó melletti Vörös Klastrom nak egy személyben orvosa, borbélya, gyógyszerésze és főszakácsa m ár megkísérelte azt, ami az akkori közfelfogás szerint reménytelennek látszott. Mi több, a ma Lengyelországhoz tartozó Korona-hegyről sikeresen szállt alá m aga készítette kezdetleges vitorlázógépével - olyasfajta légköri viszonyok közt, mint amilyeneket Berblinger az ulmi szőlősdombok közt tapasztalt. Az itteni püspök azonban nem érte be annyival, hogy pusztán kiprédikálja a megtévedt újítót: a gépet mint az ördög szerszám át Szepesbéla főterén fölgyújtatta, a szerkesztő-pilótát pedig ördöngös mesterkedései m iatt pörbe is fogatta. A püspökök vélekedése nagyjából megegyezett a korabeli közhangulattal. Az ulmiak, akik úgy érezték, a szabó csúfot űzött városukból, keserű gúnyversikéket fabrikáltak a repülés pórul járt bajnokáról, s ezek a rigmusok rövidesen egész Németországot bejárták. M int például az alábbi: A repülő szabó szárnyakat öltött, S a Dunába vitte egyenest az ördög. Berblingernek egy időre el kellett tűnnie. Aztán az ulmi lovasság szolgálatába állt szabóként, de ham aro- 22

27 san elbocsátották, mert ivásnak adta a fejét. Öt évvel szerencsétlen kísérlete után olyan állapotba került, hogy a bíróság polgári értelemben halottnak nyilvánította. A szabó nem adta föl: még egyszer megjelent a színen, hirdetést adott föl az egyik lapban, jelezve, hogy csontforrasztást, szabó- és falburkoló m unkákat vállal, de aztán egy általános sorvadás végzett vele ben halt meg, soha meg sem értve, hogyan is m ondhatott csődöt elképzelése annak idején. A szegények temetőjében helyezték örök nyugalomra, mely bizony alaposan ráfért szegényre, hán y ato tt élete után. Amikor a 19. század második felében a német Ottó Lilienthalnak - száz évvel Jaisge Cyprian után - sikerült az, ami Berblingernek nem, vagyis nyilvánosan bem u tatni egy vitorlázó repülést, az ulmiak is más szemmel kezdték nézni egykori lakostársukat. A m aiak term é szetesen már büszkék rá, mint a repüléstechnika egyik előfutárára; emlékét azon a helyen, ahol balul végződött kísérletébe bátran belevágott, im már kegyeletes kőtábla őrzi. O T T D L I L I E N T H A L Lilienthal repülése. MBéÁ (A MABÉOSZ fennállásának 25. évfordulója alkalmából kibocsátott, bérmentesítésre nem alkalmas emlékív szegélyrajza) Építési id ő: ötszáztizenhárom év ULM Nagy történelm i m últjánál fogva a város számos turistalátványosságot kínál. Mit is említhetnénk mást első helyen, mint a világhírű dómot, vagy ahogy errefelé m ondják, a M ünstert? Róla minden ulmi rögtön büszkén fújja, hogy százhatvanegy méter hatvan centis magasságával a világ legmagasabb tem plom tornya. U gyancsak jó erőben legyen, aki nekimerészkedik a nem kevesebb, mint hétszázhatvannyolc garádicsot számláló csigalépcsőnek! Igaz, ennek orm á ra érve a csodálatos kilátás feledteti a fáradságot: mindkét Ulm, a baden-w ürttem bergi óváros csakúgy, mint a bajorországi újváros a szó szoros értelmében az ember lába előtt hever, s a tekintet szabadon kóborolhat a Sváb-Albtól le a Duna-völgy hosszában. De azért nem biztos, hogy mindenkit ez ragad m agával leginkább a M ünster látnivalói közül. Van, akire a kilencvenhárom zengő regiszteres, nyolcezer sípos o r gona teszi a leglenyűgözőbb hatást. Kiváltképpen ha az illető tudja, hogy valaha ezen az orgonán játszott néhai Leopold M ozart úr kisebbik gyermeke, a kis Wolfgang Amadeus is... Hanem Wolfgang Amadeusnak nem adatott meg, hogy a hétszázhatvannyolc lépcsőfokon fölkaptatva a Mozart. D. Reich 817 I I I I H H I I H M H ÉftÉftftAAAÉAM 23

28 Az ulmi Münster. NSZK 946 Francia Y 429 www w w.w www mw ^ T í?esbfeí$í!ir1ihe Í o r u ifetoufteifm környék festői panorám ájában gyönyörködjék. A világrekorder torony ugyanis az ő idejében még nem állt. Érdekes - gondolhatná egy műtörténész pedig a gótikája egészen századinak látszik! Nos, az is. Pedig jóval a saját kora után valósult meg itt, az ulmi dóm esetében. H át ez meg hogy lehet? A templom ot több mint hatszáz éve, június 30-án kezdték el építeni. Az alapkőletételnél nem kevesebb, m int tizenkétezer városbeli lakos ünnepelt. Eredetileg azért volt az új templom ra szükség, mert a régi a védelmet nyújtó városfalakon kívül esett, így látogatása meglehetősen kockázatos volt. De ha már a falakon belül építünk - gondolta M attháus Böblinger, akit az utolsó nagy dómépítőnek tekintenek -, legyen a templom akkora, hogy több ember férjen bele, mint ahány a városban lakik. így kettős - vallási és katonai - menedékül is szolgálhat. A pénzt a városi polgárság adta össze, szemben a legtöbb dunai várossal, ahol a tem plom építés anyagi terhét jo b b á ra királyok, hercegek, püspökök viselték. N os, két évszázad elteltével az építők különféle technikai nehézségek m iatt félbehagyták a m unkát. Az épület legmagasabb frontja, a nyugati, ekkor mindössze hetven méter magas volt. Ilyennek ismerte meg további két évszázad m últán az ifjú M ozart is. Csak a 19. század utolsó negyedében, a gótika újbóli fölfedezése és divatja idején határozták el az illetékesek, hogy bevégzik a félezer évvel korábban megkezdett m unkát. Szerencsére nem kontár m ódra fogtak a dologhoz; nem a viszolyogtató neogótika jegyében terveztették meg a folytatást, hanem a lehető legbölcsebben jártak el: előkaparták Böblinger mester eredeti terveit, s azok alapján húzták föl az építmény hiányzó részét. A m unkát 1881-ben kezdték meg, s a torony 1890-ben nyerte el mai alakját, illetve m agasságát, a középkori gótika egyik remekeként - egy évvel azután, hogy a párizsi világkiállítás tiszteletére Eiffel m egépítette a m odern idők új, ko r szakterem tő vastornyát. Nabada, ferde torony, Jézus keresztje ULM, W ITTIN G EN A M ünster áll az óváros középpontjában. Tőle a part felé sétálva a T anácsházát találjuk. Ez 1370-ben eredetileg a világ egyik legelső üzletházának épült, de már 1419 óta mai hivatását tölti be. Tőle egy-két lépésnyire az 24

29 Esküház emelkedik 1613 óta. Régi hagyomány, hogy évente egyszer, az úgynevezett eskühétfőn a főpolgármester e ház erkélyéről újitja-erősiti meg a városi alkotmányt, egy 1397-ben kelt esküminta alapján. Ez nagy népünnepély keretében történik; a gazdag program ban, melyben általában mintegy hatvanezer lakos vesz részt (ha másként nem, nézőként), sok helyi érdekességet találunk. Ilyen a N abada, a föllobogózott hajók dunai díszfelvonulása, továbbá a nevezetes Fischerstechen, melyet m agyar szóval tán halászdöfölőzésnek m ondhatnánk (dereglyén állva kell a szomszédos dereglyén állót bottal vízbe taszítani), s ilyen a népi táncosok egész napos utcai produkciója. Az Esküház alatt, a parton áll a két ferde ulmi építmény: a ferde ház és a ferde torony. Senki se higgye, hogy ilyesmi csak az olaszországi Pisában akad! Híres ferde tornya van - hogy m ást ne m ondjunk - a belgiumi Brüggének, s nem kevésbé tiszteletre méltó az 1345-ben A P'sa' ^erc*e torony, emelt ulmi Mészáros torony is, a maga kétméteres dőlé- Olasz 1428 sével. Mellette találjuk a néhány évtizeddel később épült ferde házat, mely még ma, mintegy hat évszázad után is lakóház! (Vajon melyik mai lakóépületről lehet majd ezt 2500 táján elmondani?!) Előtte egyesül a két Blau-patak, a Nagy-Blau és a Kis-Blau, s az általuk közrefogott szigetecskén kóstolhat bele az ősi Ulmba az, aki szereti a múlt ódon hangulatát. M ert ezt a negyedet szerencsére elkerülték a második világháborús bom bázások, melyek egyébként bizony eléggé elcsúfították a város arculatát. (Az előbb említett Esküház is romba dőlt, s helyreállítása tíz évig tartott.) Nos, a kis szigeten megmaradtak a középkor festői házacskái, köztük a m ár említett híres ulmi hajóépítő céh székháza. A helybeliek azt mondják, a régi Ulmról az utolsó Einstein. USA Y 1237 fénykép a második világháború vége felé készült, Rommel tábornok temetésén. A hősöknek kijáró katonai díszpompa felől - álszent m ódon - Hitler rendelkezett, miután öngyilkosságba hajszolta tábornokát. Kevéssel a temetés után megkezdődött Ulm bombázása. A régi ulmiak ma csodálkozva néznék városukat. Kepler, aki évekig élt a városban, aligha találná meg szállását. De még Albert Einstein, a városnak március 14-én született nagy tudós fia is megdörzsölné a szemét, ha élne, s újfent megállapítaná, hogy minden viszonylagos; nemcsak a világegyetemben, hanem az em beri emlékezetben is. A világhírű ulmiak közül talán csak Herbert von K arajannak volt rá m ódja, hogy a felerészt m o dern, felerészt ódon U lm mai Janu s-áb rázatát összevesse annak a városnak az arculatával, melyben szédítő csúcsokra ívelő karm esteri pályáját valaha megkezdte. Einstein USA 15c 25

30 i»»» m mit www f m w\ * ^ * *- * *» *»^ ^ ^ V. Károly. Belgium 582 Az óváros parti sétánya és ennek környéke m indenesetre épségben m aradt, legalábbis - hogy ne legyünk hűtlenek Einsteinhez - viszonylag. Ma is ép a híres Reichenauer Hof, melyet Ulrich Ehinger épített ben, s melyben V. K ároly császár több ízben is megszállt. M egm aradt a Sas bástya, Gideon Bacher müve, mely 1608 óta nézi a Duna aláhömpölygő habjait, s ahonnét a repülő szabó a folyóba zuhant. S ma is áll, több m int hatszáz éve, a Liba torony, a hajdani városfal egyik erőssége, előtte a 16. században létesített O roszlán kúttal. Jóval a rég volt városfalakon kívül, ám ugyancsak a bal parton, mintegy jó kilométernyit folyással szemben sétálva egyedülálló érdekességü múzeumot találunk. Ez sajátos kutatási területe következtében tán még a T a nácsháza mellett álló városi múzeumnál is nagyobb turistacsemegének számít. Pedig a városi múzeum telisteli van szebbnél szebb középkori képző- és iparm űvészeti remekekkel! Miféle múzeum hát ez itt, az Illerstrasse, a Bismarckring és a Duna háromszögében? Kenyérmúzeum. Szerényen csak a Német Kenyérmúzeum nevet viseli, ám alighanem a világ egyetlen ilyesfajta intézménye. Több m int három évtizede alapították. Megvan benne minden, ami a kenyérrel egyáltalán kapcsolatos lehet. Kemencék a kőkorszaktól napjainkig. M alom kellékek. A kenyérrel foglalkozó m űalkotások, köztük egy két és fél évezredes görög terrakottacsoportozat, melyen négy nőalak kenyeret dagaszt, illetve süt. A pékek és molnárok céheire vonatkozó régi okm ányok. K enyérkönyvtár, kenyérlevéltár. Régi sütőházak szobornak kifaragott gerendái. Óriási, lenyűgöző gyűjtemény. Bevallott célja pedig, hogy figyelmeztesse és fölrázza a látogatót: az emberiség egyharmada ma is éhezik! A túlsó parton, Neu-Ulm ban, két-három kilométert fölhaladva az Illeren, a wiblingeni apátsági tem plom hoz érünk. Az itteni kolostort H artm ann és Ottó von K irchberg alapította, a szentföldi keresztes h ad járato k ból visszatérve. R óm ából m agukkal hozták - úgymond - Jézus keresztjének egy darabját. Ehhez aztán messze földről zarándokoltak a hívők. A kár valódi a grófi fivérek fadarabja, akár nem, annyi bizonyos, hogy még ma, csaknem kilenc évszázad múltán is itt, e falak közt őrzik, mint a város egyik legnagyobb nevezetességét. Egyébként a kolostorkönyvtár csodálatos barokk pom pája is figyelmet érdemel. Ulm persze nem csak egyetlen roppant múzeumnak tekinthető. Eleven város ez, m odern tervezőirodákkal, 26