ÉRVÉNYESÜLÉSI STRATÉGIÁK ÉS MUNKAERŐ-PIACI KILÁTÁSOK

Átírás

1 Ö S S Z E H A S O N L Í T Ó É R T É K E L É S E K ÉRVÉNYESÜLÉSI STRATÉGIÁK ÉS MUNKAERŐ-PIACI KILÁTÁSOK Szokás lett a hivatalos megnyilatkozásokban sűrűn használni a tanulás a legjobb befektetés szlogent. Azt sokan vitatják, hogy tapasztalni-e ennek megvalósulását az állami költségvetésben (vagyis a mindenkori politika szintjén eldöntött társadalmi ráfordítás mértékében), az azonban tény, hogy fiatalok százezrei ennek a belátásnak a jegyében tesznek bizonyságot arról évről évre: a diploma megszerzéséért komoly anyagi áldozatokat hajlandóak hozni. Az utóbbi évtized egyik látványos változása a hazai felsőoktatásban, hogy a diákok csaknem fele költségtérítéses képzés formájában végzi tanulmányait a főiskolákon és egyetemeken és nem csupán a diploma utáni kiegészítő, levelező vagy esti tagozatokon, hanem a nappali alapképzésekben is. Kutatásunkban ezért megvizsgáltuk, hogy a hallgatók milyen perspektívát látnak képzési erőfeszítéseik megtérülésére. Ebben az intézmények karrierépítési szolgáltatásai fontos tényezőt jelentenek, ahogyan jellemző az is, milyen további tanulmányokat látnak szükségesnek a hallgatók már a diákévek idején is. Amikor arra kérdeztünk rá, hogyan vélekednek a későbbi munkaerő-piaci, érvényesülési pozícióikról, egyben azt is megtudhattuk, a magyar egyetemisták mit gondolnak arról, kedvezően befolyásolja-e jövőbeli kilátásaikat a tanulást lehetővé tevő személyes vagy családi tehervállalásuk, legyen az közvetlen (tandíjfizetős) vagy közvetett (a tanulással töltött, tehát kereseti szempontból improduktív éveket jelentő) befektetés. Hogyan segíti az egyetem az egyéni érvényesülést? A továbbtanulási motivációkkal kapcsolatos, korábban részletezett kutatási eredményekből látható, hogy a pálya- és intézményválasztásban a fiatalok számára a szakmai színvonal és az azzal összefüggő intézményi presztízs a leginkább meghatározó szempont. Hiszen jól tudják: egyrészt a megalapozott szakmai tudás, másrészt a diplomát kibocsátó intézmény hírneve jelentheti a legjobb kiindulópontot a későbbi érvényesüléshez. A szakterület megválasztásakor ugyanakkor harmadik-negyedik legfontosabb tényezőként a jó pénzkereseti lehetőséget jelölték meg. Ha a motivációs szempontok mellett figyelembe vesszük, hogy a most egyetemre járók döntő többsége elégedett az általa választott szakterülettel és egyetemi karral hiszen úgy nyilatkozott, hogy ha választania kellene, ismét jelenlegi intézményébe adná be a jelentkezési lapját, akkor 6 4 E g y e t e m e k m é r l e g e n

2 É r v é n y e s ü l é s i s t r a t é g i á k é s m u n k a e r ő - p i a c i k i l á t á s o k már megelőlegezhetőek az érvényesülési lehetőségekre vonatkozó, általában pozitív várakozások. Az alábbiakban a munkaerő-piaci kilátásokkal, érvényesülési stratégiákkal kapcsolatos hallgatói véleményeket elemezzük, ám előtte röviden kitérünk arra, hogy a vizsgálatban részt vett egyetemisták hogyan értékelik intézményüket a szakmai önképzési lehetőségek és a munkalehetőség segítése szempontjából. A felsőoktatási intézmény szerepe a szakmai önképzési lehetőségek biztosításában Vizsgálatunk általános tapasztalata szerint a hallgatók, amellett, hogy alapvetően jó döntésnek tartották pályaválasztásukat és azon belül intézményválasztásukat is, a saját egyetemük részletes értékelésénél már valamivel kritikusabbnak bizonyultak. Az alábbi kördiagram az intézményen belüli szakmai önképzési lehetőségekkel mint az egyéni szakmai fejlődés egyik fontos feltételével való elégedettséget mutatja. Mennyire elégedett az intézmény által nyújtott szakmai önképzési lehetőségekkel? N=4753, (átlagérték: 3,37) elégedett 31,2% (1483 fô) elégedetlen 13,0% (619 fô) teljesen elégedetlen 3,1% (147 fô) közepesen elégedett 34,8% (1656 fô) teljesen elégedett 11,4% (543 fô) nem tudja 6,5% (307 fô) Az eredményekből látható, hogy viszonylag megosztottak a hallgatók ebben a kérdésben, ám a szélsőségesen pozitív vagy negatív értékelések nem igazán jellemzőek. A válaszok átlaga a középértékhez képest ugyan inkább pozitív (3,37), de a megkérdezetteknek több, mint az egyharmada (34,8%) csak közepes osztályzatot adott, és további 16,1 százalék elégedetlen volt. Ha azonban szakterület szerint vizsgáljuk az eredményeket, akkor már közel sem mindenütt láthatunk ennyire jó helyzetet. A bölcsészek és a jogászok például lényegesen kritikusabbak, hiszen több mint egyötödük (22,0, illetve 20,3%) nagyrészt vagy teljesen elégedetlen az intézmény által nyújtott önképzési lehetőségekkel, a bölcsészeknél ráadásul a pozitív vélekedések aránya is lényegesen alacsonyabb (36,7%) a többi szakterülethez képest. Ezzel szemben a műszaki és az orvostudományi képzésben tanulók sokkal pozitívabb értékelést adtak intézményükről, hiszen itt már abszolút többségben (55,9, illetve 55,2%) vannak a nagyrészt vagy teljesen elégedettek. Végül érdemes még megemlíteni az intézmény székhelye szerinti különbséget: eszerint a fővárosi intézmények hallgatói valamelyest elégedettebbnek bizonyultak a vidéken tanuló diákokhoz képest. E g y e t e m e k m é r l e g e n 65

3 Ö S S Z E H A S O N L Í T Ó É R T É K E L É S E K Részvételi lehetőség biztosítása a szakmai életben A szakmai életben való részvételi lehetőségeknek több elemét is vizsgáltuk a felmérés során. Ilyen volt például a szakmai konferenciákon való részvételi lehetőség biztosítása, segítése, amely egyetemi képzésben részt vevő hallgatókról lévén szó sokak számára fontos pl. a szakmai beilleszkedés, kapcsolatteremtés és nyilvánossághoz jutás szempontjából. Általánosságban elmondható, hogy a szakmai lehetőségekkel a diákok közel fele (45,6%) nagyrészt vagy teljesen elégedett (átlagérték: 3,44). Hasonló eredményeket kapunk mind a szakterületek (a bölcsész és a jogász hallgatók elégedetlenebbek, a műszaki és az orvosi képzésben résztvevők inkább elégedettebbek voltak), mind pedig a képző intézmények székhelye szerinti összehasonlítás során (a fővárosiak pozitívabban nyilatkoztak a vidéki intézmények hallgatóihoz képest). Intézményi segítség az elhelyezkedésben A diplomás hallgatók elhelyezkedését az intézmény természetesen közvetlenül is segítheti, például a végzősök számára meghirdetett álláslehetőségekkel, de különösen az intézmény és az egyes oktatók meglévő kapcsolatrendszerének felhasználásával. A későbbi munkaerő-piaci kilátások és stratégiák kialakítása szempontjából nem mindegy, hogy az egyetemistáknak a diplomához közeledve mi a véleményük arról, számíthatnak-e valamilyen formában intézményükre, oktatóikra a pályakezdésben. A vizsgálat során közvetlen kérdésfeltevéssel is megpróbáltuk felmérni, a hallgatók vajon milyennek érzik intézményük ezirányú szolgáltatásait. A válaszok értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy a megkérdezettek (mivel évfolyamonként arányosan kerültek a mintába) jelentős részének valószínűleg nem volt még közvetlen tapasztalata ezen a téren. Inkább általános benyomásaikról, például a korábban végzettek, felsőbb évesek információi alapján alakíthatják ki véleményüket. Mennyire elégedett azzal, ahogy az intézmény segíti a végzős hallgatókat az elhelyezkedésben? N=4 574 fő, (átlagérték: 2,96) elégedett 21,9% (1000 fô) elégedetlen 17,5% (801 fô) teljesen elégedett 5,5% (254 fô) teljesen elégedetlen 9,3,% (423 fô) nem tudja 18,9% (867 fô) közepesen elégedett 26,9% (1229 fô) Önmagában is informatív, hogy erről a kérdésről sokaknak nincs érdemi véleménye vagy személyes tapasztalatai, hiszen a megkérdezettek közel egyötöde nem vállalkozott a válaszadásra. A kördiagramon jól látszik, hogy mennyire megosztott a diákok 6 6 E g y e t e m e k m é r l e g e n

4 É r v é n y e s ü l é s i s t r a t é g i á k é s m u n k a e r ő - p i a c i k i l á t á s o k véleménye az intézmények hallgatói menedzselését illetően. Ha a nem tudom válaszokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor szinte teljesen egyforma, egyharmados arányban vannak az inkább pozitív, az inkább negatív és a közepes véleményt alkotó hallgatói csoportok. Ezen belül viszont a szélsőségesen elégedett, illetve teljesen elégedetlen diákok száma viszonylag kicsi (bár a legkritikusabb vélemények aránya nagyobb, megközelíti a 10%-ot). A következő táblázatból kiderül, hogy szakterületenként jelentős különbségek vannak az intézmények hallgatói menedzselését értékelő vélemények között. A bölcsészek és a jogászok lényegesen elégedetlenebbnek tűnnek a többieknél: a bölcsészek közel fele (48,0%) egyértelműen rossz véleménnyel van intézményéről, és mindössze alig egyötödük (19,2%) vélekedik pozitívan. A joghallgatóknál hasonló arányokkal találkozunk (46,2, illetve 23,0%). Ezzel szemben a műszaki egyetemre járók több mint fele (58,5%) elégedett, és alig 15 százaléka nyilatkozik kritikusan ebben a kérdésben saját intézményéről. Rajtuk kívül még az orvosi egyetemisták tűnnek valamelyest elégedettebbnek. Ezeknek az eredményeknek az értelmezéséhez két dolgot érdemes figyelembe venni. Elsőként azt, hogy megállapításaink természetesen nem valamifajta objektív mérce alapján készültek, nem független értékelések, kemény adatok (statisztikai mérőszámok) elemzését tükrözik, hanem ahogy ezt többször hangsúlyoztuk a hallgatók szubjektív vélekedésein, és ezek összegzésén alapulnak. A saját intézmény értékelése során a válaszadók egyéni elvárásrendszerük alapján foglalnak állást a különböző kérdésekben, ami eltérhet mind szakterületenként, mind intézményenként. Másrészt önmagában az egyes szakterületek specifikus vonásai is értelemszerűen jelentősen befolyásolhatják az eredményeket, hiszen ugyanaz a problémakör más és más módon jelenhet meg az egyes szakmák művelői között. A diplomások elhelyezkedésének segítése önmagában teljesen mást jelent egy olyan viszonylag átlátható karrierlehetőségeket biztosító területen, mint az orvosi szakma, és egészen másra ad lehetőséget a rendkívül szerteágazó képzést nyújtó, s ezért egyértelmű karrierutakat kevésbé biztosító bölcsészettudományi karokon. MENNYIRE ELÉGEDETT AZZAL, AHOGY AZ INTÉZMÉNY SEGÍTI A VÉGZŐS HALLGATÓKAT AZ ELHELYEZKEDÉSBEN? Válaszok megoszlása szakterületek szerint Bölcsész Műszaki Általános orvostudományi Agrár Jogtudományi Természettudományi Közgazdasági Összesen (a teljes mintán belül) elégedetlen 48,0% 27,5% 14,3% 24,3% 26,0% 46,2% 32,3% 33,0% közepesen elégedett 32,8% 31,9% 27,2% 38,6% 40,9% 30,8% 35,6% 33,1% elégedett 19,2% 40,6% 58,5% 37,1% 33,0% 23,0% 32,1% 33,8% Összesen* 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100% N=3 707 (A kapott osztályzatok összevonása: 1 2: elégedetlen; 3: közepesen elégedett; 4 5: elégedett. A nem tudom válaszok és az egyéb válaszhiányok nem szerepelnek a táblázatban.) * Az egyes táblázatokban a részadatok összegei a kerekítések miatt 1-2 tizeddel eltérhetnek a 100%-tól. E g y e t e m e k m é r l e g e n 67

5 Ö S S Z E H A S O N L Í T Ó É R T É K E L É S E K A különböző szakterületek közötti összehasonlítások mellett legalább ennyire fontos kérdés lehet az ugyanazon szakterületen belüli intézményenkénti különbségek vizsgálata. A kötet egy későbbi fejezetében látni fogjuk, hogy milyen nagy eltérések tapasztalhatók ezen a téren például a komoly hagyományokkal rendelkező egyetemi karok, illetve a hasonló képzési profillal működő, ám újabb alapítású intézmények között. Az ezzel kapcsolatos eredmények elemzésére a hallgatók intézményi menedzselését tárgyaló egyetemi összehasonlításoknál térünk majd ki részletesen. A diplomaszerzés utáni további tanulási tervek, stratégiák A mai egyetemisták többsége előtt olyan életpálya áll, amiben első diplomájuk megszerzése nem jelenti végleges távozásukat az oktatási rendszerből. Az átképzési, továbbképzési igények igen hamar, gyakran már az egyetemi tanulmányok alatt körvonalazódnak, ahogyan a hallgatók megismerik a szakterületet, a számukra elérhető munkahelyek elvárásait. Ez nem feltétlenül csalódottságot jelent, hanem egyszerűen pályakorrekciót: a munkaerőpiac és a szaktudások gyors változásai miatt egy szakképesítésen belül is gyakran igényelnek újabb (ön)képzést, ismeretszerzést, frissítést a diákok vagy a már végzett diplomások is. Ezért kutatásunkban azt is megvizsgáltuk, vajon mennyire készülnek fel erre a lehetőségre az egyetemisták, karrierépítési stratégiáikban szerepel-e az életen át tartó tanulás igénye, konkrétan, vannak-e tanulási, átképzési, továbbképzési terveik a jelenlegi alapképzés befejezésén kívül? A pályaválasztási elképzelések módosulása Az egyetemi évek alatt minden hallgató számára kiderül, hogy jól döntött-e, mikor az adott szakot választotta. Azonban amikor ezt próbáljuk feltárni, tudnunk kell, hogy ennek megítélésében, megélésében különösen igaz az a más kérdéskörök esetén is megfigyelhető motívum, hogy a diákok természetesen hajlamosak pozitívabban tekinteni korábbi választásukra ösztönösen is csökkentve az esetleges disszonanciát korábbi Változott-e a megkérdezett hallgató pályaválasztási elképzelése az egyetem elkezdése óta? N=4 876 fô teljesen eltávolodott 3,1% (150 fô) nagyrészt eltávolodott 15,7% (760 fô) nagyrészt ugyanazok az elképzelések 59,6% (2875 fô) teljesen ugyanazok az elképzelések 21,6% (1042 fô) 6 8 E g y e t e m e k m é r l e g e n

6 É r v é n y e s ü l é s i s t r a t é g i á k é s m u n k a e r ő - p i a c i k i l á t á s o k elvárásaik és reális helyzetük között. Ezt figyelembe véve kell értékelnünk, hogy az egyetemisták többsége nagyjából négyötöde önmaga bevallása szerint jó döntést hozott, hiszen a pályaválasztással kapcsolatos elképzeléseik többé-kevésbé megegyeznek azzal, amiket a felvételi idején terveztek. A megkérdezett hallgatók nem egészen egyötöde érzi úgy, hogy eltávolodott kezdeti elképzeléseitől. Továbbtanulási tervek az alapképzés keretében A válaszadók mintegy egynegyede szeretne még máshol is alapképzésben tanulni. Azt nem tudjuk pontosan, hogy ez a jelenlegi alapképzés abbahagyását, és egy másik szakra való váltását jelenti-e, esetleg az a szándékuk, hogy párhuzamos képzésben vagy később, diplomás képzés keretében folytatják az ismeretszerzést. Mindenesetre azt feltételezzük, hogy a szakot teljesen feladni szándékozók azok közül kerülnek ki, akik az előbb tárgyalt kérdésben úgy nyilatkoztak: az egyetem megkezdése óta jelentősen vagy nagyrészt eltávolodtak kezdeti pályaválasztási elképzelésüktől. Ez a válaszadók körülbelül 19 százalékára igaz, s közülük, akik szeretnének más alapképzésben tanulni, azok az összes megkérdezett nagyjából 5 százalékát teszik ki. Azonban róluk sem állíthatjuk bizonyosan, hogy el fogják hagyni jelenlegi szakjukat, mindössze annyit feltételezhetünk, hogy ők nagyobb valószínűséggel váltanak másik képzésre. Valószínűleg inkább arról van szó, hogy a fiatalok alkalmazkodva a munkaerő-piaci (vélt vagy valós) elvárásokhoz felismerték, hogy egy diploma nem elegendő, s törekednek még egy megszerzésére. Azok pedig, akik ennél a kérdésnél nemmel válaszoltak, feltehetően valamilyen posztgraduális képzésben szeretnének továbbtanulni. (Hogy ez valóban így van-e, arra még lentebb visszatérünk.) A húsz évnél fiatalabb első- és másodévesek közel egyharmada tervezi, hogy máshol is elvégez egy alapképzést. Ez a szándék azonban nem csak rájuk jellemző, hiszen a évesek egynegyede, a 24 évesnél idősebbek egyötöde hasonló terveket forgat a fejében. Ez nem is olyan meglepő, hiszen az OFI felvételi adatbázisa alapján készült elemzések (amelyek a oldalain és más OFI-kiadványokban is olvashatók) szerint a 24 év fölöttiek körében elsősorban a költségtérítéses levelező képzések népszerűek. Tervez-e máshol tanulni alapképzésben? N=4 537 igen 25,5% (1159 fô) nem 74,5% (3378 fô) E g y e t e m e k m é r l e g e n 69

7 Ö S S Z E H A S O N L Í T Ó É R T É K E L É S E K TERVEZ-E MÁSHOL TANULNI ALAPKÉPZÉSBEN? Évfolyam szerinti megoszlás Évfolyam 1. évf. 2. évf. 3. évf. 4. évf. 5. évf. 6. évf. Igen 30,4% 28,3% 26,4% 21,8% 19,2% 14,3% Nem 69,6% 71,7% 73,6% 78,2% 80,8% 85,7% Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% N=4530 TERVEZ-E MÁSHOL TANULNI ALAPKÉPZÉSBEN? Korcsoportok szerinti megoszlás Korcsoport 21 évnél fiatalabbak évesek évesek 29 évnél idősebbek Igen 31,3% 24,3% 19,5% 18,8% Nem 68,7% 75,7% 80,5% 81,2% Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% N=4524 A szakterületek, képzési irányok sajátosságaiból is adódik, hogy leginkább a bölcsészek gondolják úgy, belevágnak még egy alapképzésbe: egyharmaduknak van ilyen szándéka. A műszaki és a természettudományi karok hallgatóinak hozzávetőlegesen 28 százaléka tervezi ugyanezt. Ugyanakkor az orvostanhallgatók esetében magától értetődően lényegesen kisebb az arány: közöttük valószínűbb, hogy az a harminc diák (a válaszadók 8%- a), aki igennel válaszolt erre a kérdésre, nagyrészt a tágabban értelmezett egészségügyi pályára készül (orvosmenedzser, egészségügyi, társadalombiztosítási adminisztráció stb.), de természetesen lehetnek olyanok is, akik eltávolodtak eredeti pályaválasztási elképzeléseiktől, s esetleg félbe kívánják hagyni a képzést. A fővárosiak között valamivel nagyobb arányban vannak azok, akik a diploma megszerzése után valamilyen posztgraduális képzés keretében kívánnak tanulni a fővárosban majdnem 40 százalék, vidéken százalék ez az arány. Ebben bizonyára szerepet játszik, hogy a posztgraduális képzések kínálata lényegesen nagyobb Budapesten, azaz helyben elérhető. Mindezzel együtt a vidéken élők között is magas a tanulási kedv, ami minden településtípus esetében meghaladja a 25 százalékot, legyen szó községről vagy megyeszékhelyről. Minél nagyobb azonban egy település, annál nagyobb arányban találunk diploma után is tanulni vágyó fiatalokat. Minél közelebb van a hallgató az egyetem befejezéséhez, annál valószínűbb, hogy posztgraduális képzést tervez (az első-, másodévesek előtt áll még szinte az egész graduális képzés). Ugyanakkor az újabb alapképzésben való részvétel szándéka inkább azok körében 70 E g y e t e m e k m é r l e g e n

8 É r v é n y e s ü l é s i s t r a t é g i á k é s m u n k a e r ő - p i a c i k i l á t á s o k jellemző, akik fiatalon kezdték el az egyetemet. Azok a hallgatók, akik közel járnak harmincadik életévükhöz, vagy túl vannak ezen az életkoron, kevésbé gondolkoznak azon, hogy újabb alapképzésben szerezzenek további ismereteket. Szakterületenként azt mondhatjuk, hogy leginkább az orvosok, a jogászok és a közgazdászok szeretnének posztgraduális képzésben tovább tanulni, az ő esetükben itt elsősorban a szakosodáshoz szükséges képzésekről lehet szó. Továbbtanulási tervek a doktori képzés keretében A doktori képzésnél ugyanazt tapasztaljuk a lakóhellyel összefüggésben, mint amit általában a posztgraduális képzés esetében: a fővárosiak jóval nagyobb arányban tervezik, hogy beiratkoznak majd valamelyik doktori iskolába. Ebben ismételten a kínálat játszhat szerepet, és az, hogy jóval kisebb befektetést igényel a képzésben való részvétel, ha az helyben lehetséges. Hiszen a tanulás miatti utazás sokak számára már nehezebben vállalható tehertétel munka mellett, s aki nem ösztöndíjas PhD-hallgató, az nagy valószínűséggel dolgozik. Így a fővárosiak ismét előnyben vannak: és jó eséllyel találnak maguknak helyben megfelelő doktori iskolát. További különbségeket találunk a megkérdezettek szüleinek iskolai végzettsége szerint. A diplomás háttérrel rendelkező diákok nagyobb arányban kapcsolódnának be a doktori képzésbe, mint a középfokú vagy alapfokú végzettségű családokból származó hallgatók. Tervez-e doktori képzésben való részvételt? N=4459 igen 27,8% (1345 fô) nem tudja 7,9% (381 fô) nem 64,3% (3113 fô) Érdekes eredmény, hogy az első-, másodévesek nagyobb arányban tervezik jelentkezésüket a doktori képzésbe, mint a felsőbb évfolyamos hallgatók. Ennek oka feltételezhetően az, hogy a PhD-képzés terjedésével a fiatalabb korosztályba tartozó diák többször találkozhatott azzal a véleménnyel, hogy manapság már sok szakterületen önmagában nem elég az érvényesüléshez a diploma, hanem a doktori fokozat megszerzése is szükséges a boldoguláshoz. Emellett bizonyára sokan vannak olyan hallgatók is, akiknek az egyetem elvégzése éppen elég nagy anyagi vállalás, s a képzés befejezésével már nem szívesen vágnak bele újabb tanulmányokba. Erről azonban az alsóbb éveseknek valószínűleg kevesebb a tapasztalatuk. E g y e t e m e k m é r l e g e n 71

9 Ö S S Z E H A S O N L Í T Ó É R T É K E L É S E K A bölcsész- és a természettudományi karok hallgatói közül kívánnak a legtöbben doktori fokozatot szerezni, jóval nagyobb arányban tervezik a doktori iskolákba való jelentkezést, mint a többi szakterület diákjai. Rajtuk kívül még az orvostanhallgatókra jellemző, hogy nagyobb számban akarnak tudományos fokozatot szerezni. Ez feltehetően egyben azt is jelenti, hogy ez az a három szakterület, ahol a legnagyobb arányban tanulnak olyan fiatalok, akik kutatónak készülnek. TERVEZ-E DOKTORI KÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTELT? Válaszok megoszlása szakterületek szerint Bölcsész Természettudományi Műszaki Általános orvostudományi Agrár Jogtudományi Közgazdasági Igen 31,7% 34,8% 22,7% 30,4% 24,8% 22,0% 25,0% Nem 57,0% 56,3% 71,4% 63,4% 66,7% 74,1% 68,1% Nem tudja 11,2% 8,9% 5,9% 6,2% 8,5% 3,9% 6,9% Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% N=4 841 TERVEZ-E DOKTORI KÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTELT? Válaszok megoszlása az orvostudományi egyetemek között Igen Nem Nem tudja Összesen Semmelweis Egyetem ÁOK 45,5% 51,5% 3,0% 100,0% Szegedi Tudományegyetem ÁOK 31,3% 58,3% 10,4% 100,0% Debreceni Egyetem ÁOK 17,0% 75,0% 8,0% 100,0% Pécsi Tudományegyetem ÁOK 10,0% 82,0% 8,0% 100,0% Továbbtanulási tervek egyéb képzésekben Az előzőekben felsorolt képzési formák mellett közelebbről meg nem határozott jellegű képzést is tervez a megkérdezett fiatalok 30 százaléka. Ez feltehetően nem konkrét elképzeléseket takar, inkább azt a szándékot fejezi ki, miszerint a diploma mellé szeretnének még valamit tanulni; hogy milyen formában, hol és mit, a vizsgálat idején még nem körvonalazódott számukra. Ma már a felsőoktatási intézmények nagy számban indítanak rövidebb idejű, felsőfokú szakképzéseket, posztgraduális képzéseket, így ezek híre is arra ösztönözheti a diákokat, hogy egyáltalán érdemes ilyen tervekről gondolkodniuk. Ide tartozhatnak azok a képzések, amelyek a már megszerzett szakmához kapcsolódnak, továbbképzés vagy specializáció formájában. A hallgatók 32 százaléka szerint a diploma megszerzése után az elhelyezkedéshez szükség lenne iskolai rendszerű továbbképzésre, 30 százalék véli úgy, hogy szükség van ilyen képzésre, de viszonylag egyszerű formában, s csak 27 százalék szerint szükségtelen bármiféle további ismeretszerzés. 7 2 E g y e t e m e k m é r l e g e n

10 É r v é n y e s ü l é s i s t r a t é g i á k é s m u n k a e r ő - p i a c i k i l á t á s o k Külföldi továbbtanulás A hallgatók közel fele legalább egy szemesztert szeretne külföldön is tanulni. Emögött nyilvánvalóan meghúzódik az a mostanra általánossá vált szemlélet, miszerint a külföldi ösztöndíjak kiváló lehetőséget biztosítanak arra, hogy a diákok emberi és szakmai kapcsolatokat teremthessenek és közelebbről megismerjék egy ország életét. A motivációk között azok a szempontok szerepelnek, amelyek a külföldi tanulmányokhoz általában is kapcsolódnak: egy-egy ilyen útról számtalan élménnyel és tapasztalattal gazdagodva térnek haza, s ami igazán fontos viszonylag magabiztos nyelvtudással. Elhelyezkedési kilátások A diákok hozzávetőlegesen egynegyede véli úgy, hogy egy-két éven belül biztosan sikerül a terveinek megfelelően elhelyezkednie, valamivel több, mint fele pedig valószínűnek tartja ezt. Ugyanakkor a hallgatók 15 százaléka nem tartja valószínűnek, vagy még esetleg teljesen biztos is abban, hogy nem sikerülne munkát találnia a szakterületének megfelelő munkakörben. Tehát annak ellenére, hogy a többség egyértelműen optimista, nem jelentéktelen azoknak a száma sem, akik borúsan látják szakmai jövőjüket. Elhelyezkedés a szakterületen belül A diploma megszerzése után azon a szakterületen akar elhelyezkedni, ahol most tanul vagy máshol? N=4867 szakterülethez közel 24,0% (1168 fô) szakterületen 67,7% (3294 fô) máshol 3,3% (162 fô) nem tudja 5,0% (242 fô) A hallgatók több mint kilencven százaléka a jelenlegi szakterületén vagy ahhoz közel kíván elhelyezkedni, kétharmaduk kifejezetten a szakterületen belül. Mindössze egy igen kis részük, 3,3 százalékuk esetében valószínűsíthető a teljes pályaelhagyás, 5 százalék pedig még nem tudja, mit szeretne csinálni a diploma megszerzése után. Hasonlóan a további képzések kapcsán vázolt motívumokhoz, itt is a képzési irányok sajátosságaiból eredeztethetők a különbségek: a bölcsészek között vannak a legtöbben (38%), akik nem a konkrét szakterületükön, hanem egy ahhoz kapcsolódó területen szeretnének majd munkába állni. Az orvosi egyetemisták tervezik legmagasabb arányban (87%) a E g y e t e m e k m é r l e g e n 73

11 Ö S S Z E H A S O N L Í T Ó É R T É K E L É S E K szakterületen történő elhelyezkedést, ami nem meglepő, hiszen a képzés specialitása, az egyértelmű karrierlehetőségek kézenfekvő magyarázatnak tűnnek a szakmában maradás szándékára. A diplomások munkaadói A diploma megszerzése után hol szeretne leginkább elhelyezkedni? N=4772 kis magáncégnél 11,7% (557 fô) multinacionális cégnél 15,0% (715 fô) nagyvállalatnál 17,5% (836 fô) saját vállakozás indítása 14,3% (682 fô) nonprofit szférában 4,5% (215 fô) nem tudja 12,4% (590 fô) közalkalmazotti szférában 24,7% (1177 fô) Hol szeretnének az egyetemisták a későbbiekben elhelyezkedni? A magán- vagy az állami szektorban? Esetleg a nonprofit szférában? A felsőoktatás kibocsátási létszámainak megoszlását ismerve nem meglepő, hogy a legtöbben közalkalmazottként akarnak dolgozni így tervezi a fiatalok közel egynegyede. A tanári, orvosi, igazgatási pályákra előkészítő szakirányok felsőoktatáson belüli aránya egyértelműen tükröződik ebben. Népszerűek még a nagyvállalatok és a multinacionális cégek, illetve a saját vállalkozás alapításának ötlete. Valamivel kevesebben tervezik a kisebb magáncégeknél való munkavállalást, a nonprofit szféra pedig a diákok mindössze 4,5 százalékát vonzza. Jelentős azonban azoknak az aránya (12,4%), akik nem tudtak erre a kérdésre válaszolni, vagyis nincs konkrét elképzelésük a diplomaszerzés utáni időszakról. A diákok terveit feltehetően nagyban befolyásolja, hogy mit tapasztalnak a kínálati oldalon például az orvosok esetében a kis számú magánklinika nyilván kevesebb betölthető státuszt jelent, mint a jelentős részben a közszférába tartozó kórházak. A bölcsészettudományi képzésben résztvevők is több önkormányzati, mint magánkézben lévő iskola között válogathatnak persze amennyiben tanárként akarnak elhelyezkedni. Nem véletlen ennek a két szakterületnek a kiemelése, hiszen mint azt az adatokból is láthatjuk, ezen a két területen a legnagyobb azoknak a száma, akik majd a közalkalmazotti szférában szeretnének dolgozni. A bölcsészek esetében az összes többi eshetőség 7 10 százalékos arányt képvisel. Az orvostanhallgatók 15 százaléka saját vállalkozás indítását tervezi ez viszonylag magas arány, amiben szerepet játszhat a háziorvosi praxis elmúlt években történt átalakítása is. A természettudományi, illetve a jogtudományi 74 E g y e t e m e k m é r l e g e n

12 É r v é n y e s ü l é s i s t r a t é g i á k é s m u n k a e r ő - p i a c i k i l á t á s o k karok hallgatói leggyakrabban szintén a közalkalmazotti szférában helyezkednének el, esetükben azonban a többi lehetőség is jelentőséggel bír: szívesen dolgoznának nagyvállalatoknál és multinacionális cégeknél, a leendő jogászok 16 százaléka pedig saját vállalkozás alapításán gondolkodik. A műszaki karok hallgatói legszívesebben valamelyik nagyvállalat munkatársaként látnák magukat viszont néhány év múlva, de kis cégek, multinacionális vállalatok és egy saját cég alapítása szintén az elképzelések között szerepel. A nonprofit szféra kivételével minden területen szívesen dolgoznának az agráregyetemek diákjai, s közöttük vannak a legnagyobb arányban azok, akik saját vállalkozás alapításán gondolkodnak. Leginkább az állatorvosnak készülőkre igaz ez: 47 százalékuk készül a magánpraxis alapítására, míg a többi agrárképzéssel foglalkozó kar esetében saját vállalkozást százalék indítana. A közgazdasági képzésben tanulók leginkább nagyvállalatoknál vagy multinacionális cégeknél szeretnének elhelyezkedni, kis magáncégeknél vagy a nonprofit szektorban már kevésbé. Lakóhely szerint is különbözhetnek az elképzelések. Minden településtípusra igaz, hogy elsősorban a közalkalmazotti szférában szeretnének munkát kapni a fiatalok. Minél kisebb településen lakik valaki, annál inkább nagyvállalatnál szeretne dolgozni, s minél nagyobb az adott település, annál inkább dolgozna az ott élő hallgató kis magáncégnél vagy saját vállalkozásban. A DIPLOMA MEGSZERZÉSE UTÁN HOL SZERETNE LEGINKÁBB ELHELYEZKEDNI? Válaszok megoszlása szakterületek szerint Bölcsész Természettudományi Műszaki Általános orvostudományi Agrár Jogtudományi Közgazdasági Közalkalmazotti szférában 37,8% 28,7 3,1% 54,1% 11,9% 27,4% 12,7% Nonprofit szférában 9,0% 3,4% 2,2% 4,9% 2,6% 3,5% 2,0% Nagyvállalatnál 8,1% 18,3% 31,1% 4,1% 20,1% 14,4% 26,4% Kis magáncégnél 7,1% 11,8% 22,9% 4,1% 16,5% 6,9% 9,2% Multinacionális cégnél 9,6% 16,1% 19,5% 2,6% 12,3% 18,6% 25,9% Saját vállalkozás indítása 10,1% 10,4% 15,0% 15,3% 26,6% 15,9% 13,9% Nem tudja 18,2% 11,4% 6,3% 14,8% 9,9% 13,2% 9,9% Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% N=4775 Külföldi munkavállalás lehetősége Akár a kereseti lehetőségek, akár a szakmai kihívások oldaláról tekintjük, nem meglepő, hogy a mind nyitottabbá váló nemzetközi munkaerőpiac, különösen az uniós tagországok esetében, valódi alternatívát jelent a diákok számára. A nyelvtudás, szakképzettség és egyéni ambíciók ismeretében magától értetődik, hogy az egyetemi hallgatók többsége E g y e t e m e k m é r l e g e n 75

13 Ö S S Z E H A S O N L Í T Ó É R T É K E L É S E K az átlagosnál is nagyobb arányban szeretne élni ezekkel a lehetőségekkel, hiszen több, mint ötven százalékuk tervez külföldi munkavállalást. Képzési szakterület szerint nincs igazán különbség, kor illetve évfolyam szerint viszont van. Minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy szeretne majd külföldön munkát vállalni. Ez a kötöttségek kialakulatlansága, a nagyobb mobilitási készség miatt érthető jelenség. Tervez-e a diploma megszerzése után külföldi munkavállalást? N=4875 Nem 30,0% (1461 fô) Igen 53,6% (2613 fô) Nem tudja 16,4% (800 fô) A képzés értékelése a későbbi érvényesülés szempontjából Az egyetemisták jelentős hányada konkrét elképzelésekkel rendelkezik a diplomaszerzés utáni időszakra vonatkozóan, legyen szó akár újabb tanulmányok megkezdéséről, speciális továbbképzésekről, átképzésekről, vagy egyáltalán arról, hogy konkrétan milyen területen, a szakma mely szektorában kíván majd elhelyezkedni. A tervek, elképzelések kialakítása mellett ugyanakkor a tényleges lehetőségekről, elhelyezkedési esélyekről is viszonylag kialakult álláspontjuk van az egyetemistáknak. A kutatási eredmények lehetőséget adnak a jövőre vonatkozó, munkaerő-piaci várakozásokkal kapcsolatos vélekedéseik megismerésére. Elhelyezkedési esélyek a szakterületen belül Láttuk korábban, hogy néhányan már eltávolodtak eredeti érdeklődésüktől, és jelenlegi tanulmányaikhoz képest más irányú szakmai motivációik, karrierépítési stratégiáik vannak bár nem ők alkotják a többséget. Ettől függetlenül mindenkitől megkérdeztük, hogyan látják esélyeiket: mennyire tartják valószínűnek, hogy a diplomaszerzés után 1-2 éven belül az adott szakterületen, megfelelőnek tartott munkakörben el tudnak (illetve, ha akarnának, el tudnának) helyezkedni. A kapott válaszok alapján elmondható, hogy a diákok többsége igen optimista. A válaszadók 83,7 százaléka ugyanis valószínűnek vagy biztosnak tartja, hogy végzése után megfelelő munkakörben tud(na) elhelyezkedni, és mindössze 16,3 százalékuk pesszimista ebben a tekintetben. Ha ezeknek az eredményeknek a vizsgálatakor általában a magyar fiatalok viszonylag borúlátó kilá- 76 E g y e t e m e k m é r l e g e n

14 É r v é n y e s ü l é s i s t r a t é g i á k é s m u n k a e r ő - p i a c i k i l á t á s o k tásaira gondolunk, akkor az egyetemistákat az átlaghoz képest mindenképp lényegesen pozitívabb jövőképpel rendelkező rétegnek tarthatjuk. Így ezek a kutatási eredmények is visszaigazolják a tanulásról mint hosszú távon jól megtérülő befektetésről alkotott nézet széles körű elfogadottságát a hallgatók körében. Mennyire valószínű, hogy a szakterületén, megfelelő munkakörben 1-2 éven belül el tudna helyezkedni? biztos igen 24,5% (1142 fô) nem valószínû 15,1% (704 fô) biztos nem 1,2% (57 fô) valószínû 59,2% (2762 fô) Az általánosan bizakodó egyetemista csoportok között találunk kiugróan optimistákat is. Egyrészt különbségek vannak településtípus szerint akár a kérdezett lakóhelyét, akár intézményének székhelyét nézzük. Általánosságban elmondható, hogy a nagyobb településen tanuló vagy ott állandó lakóhellyel rendelkező egyetemisták között valamelyest többségben vannak az elhelyezkedési esélyeiket pozitívan megítélők. A különbségek nem jelentősek, de mind a fővárosban tanulók mind az ott állandó lakóhellyel rendelkezők optimistábbak, mint a vidéken, különösen a kisebb városokban és egyéb településen tanuló, illetve lakó hallgatótársaik. Nem és évfolyam szerint itt sem találtunk jellemző eltéréseket. Az igazán jelentős eltéréseket szakterületek és a szülők iskolázottsága szerint lehet kimutatni. A táblázat adatai alapján a bölcsészek a legpesszimistábbak elhelyezkedési esélyeiket illetően, hiszen alig háromnegyedük véli úgy, hogy el tudna helyezkedni szakterületének megfelelő munkakörben. A pesszimista kifejezést az ő esetükben két okból is érdemes árnyalni. Egyrészt az optimistákat jelző 73,2 százalékos arány önmagában eleve nem nevezhető alacsonynak, csupán a többi szakterületi véleményekhez képest jelent alacsonyabb értéket. Másrészt a bölcsészettudományi karokon történő képzés nyújtja a legkevésbé szakmaspecifikus tudást a végzettek számára, így ezekből az intézményekből kerül ki a munkaerőpiac egy igen mobilis diplomás rétege. A műszaki egyetemisták és az orvostudományi képzésben résztvevők körében tapasztalt eredményekre érdemes még felhívni a figyelmet. A két szakterületen szinte mindenki (93,5, illetve 91,5 százalék) valószínűsíti vagy biztosra veszi, hogy a diplomaszerzés után a szakterületén, terveinek megfelelő állásban tud elhelyezkedni (itt található az az intézmény a BME Vegyészmérnöki Kara, ahol a szinte szót el is hagyhatjuk, hiszen kivétel nélkül minden megkérdezett hallgató erősen bízik a megfelelő munkahely megtalálásában!). A két, hagyományosan jó perspektívákat nyújtó és nemzetközileg is E g y e t e m e k m é r l e g e n 77

15 Ö S S Z E H A S O N L Í T Ó É R T É K E L É S E K elismert képzési területen tehát úgy tűnik, egészen kiváló kilátásokkal néznek a jövőbe a hallgatók. Az egyes szakterületeken belül, a különböző intézmények között természetesen vannak különbségek, de például a műszaki egyetemi karok között a relatíve legrosszabb kilátásokkal rendelkező miskolci hallgatók is bizakodóbbnak tűnnek a hazai egyetemista átlagnál, hiszen 87,3 százalékuk biztosnak vagy valószínűnek tartja a diplomaszerzés utáni gyors elhelyezkedést. MENNYIRE TARTJA VALÓSZÍNŰNEK, HOGY A SZAKTERÜLETÉN, MEGFELELŐ MUNKAKÖRBEN 1-2 ÉVEN BELÜL EL TUDNA HELYEZKEDNI? Válaszok megoszlása szakterületek szerint Bölcsész Műszaki Általános orvostudományi Agrár Jogtudományi Természettudományi Közgazdasági Összesen (a teljes mintán belül) igen, biztos vagy valószínű nem valószínű, biztos nem 73,2% 87,0% 93,5% 91,5% 81,3% 80,5% 87,1% 83,7% 26,8% 13,0% 6,5% 8,5% 18,7% 19,5% 12,9% 16,3% Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100% N=4655 MENNYIRE TARTJA VALÓSZÍNŰNEK, HOGY A SZAKTERÜLETÉN, MEGFELELŐ MUNKAKÖRBEN 1-2 ÉVEN BELÜL EL TUDNA HELYEZKEDNI? Válaszok megoszlása a műszaki képzést folytató egyetemek között Budapesti Műszaki Egyetem Miskolci Egyetem Veszprémi Egyetem Műszaki képzés összesen Mindösszesen (a teljes mintán belül) igen, biztos vagy valószínű nem valószínű, biztos nem 94,7% 87,3% 94,8% 93,4% 83,7% 5,3% 12,7% 5,2% 6,6% 16,3% N=863 Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100% 100% A munkába állási esélyek megítélése nyilvánvalóan azzal is összefügg, hogy a hallgatók milyen támogatást remélhetnek a karrierépítéshez az intézménytől, az oktatóktól. A fentiekben láttuk, hogy az egyetem által nyújtott ez irányú konkrét támogatást a hallgatók hogyan ítélik meg. Nem meglepő, hogy eredményeink szerint azoknak az intézményeknek a diákjai, akik több segítséget kapnak az elhelyezkedéshez, általában a szakterületen belül történő karrieresélyeiket is jobbnak ítélik. További befolyásoló tényező lehet a pályakezdésben a kapcsolati és a kulturális tőke. Úgy véljük, hogy részben ezzel magyarázhatóak azok az eredmények, amelyek az ala- 78 E g y e t e m e k m é r l e g e n

16 É r v é n y e s ü l é s i s t r a t é g i á k é s m u n k a e r ő - p i a c i k i l á t á s o k csonyabb iskolai végzettségű szülők gyermekeinek pesszimistább munkaerő-piaci kilátásait magyarázzák. Az otthoni szocializáció, az értelmiségi beágyazottság, illetve sokszor a szülők részéről érkező konkrét szakmai segítség (a hallgató több esetben a szülővel megegyező pályát választ) mindenképpen helyzeti előnyt jelent. Ha az apa iskolai végzettsége szerint vizsgáljuk az eredményeket, jól látható, hogy a legtöbb csoportban 80 százalék körül van a bizakodó (az elhelyezkedésében biztos vagy azt valószínűsítő) hallgatói vélekedések aránya. A legalacsonyabb iskolai végzettségű (8 általános vagy ez alatti) apák egyetemista gyermekei körében is egyértelműen többségben vannak az elhelyezkedési esélyeiket optimistán látók, itt azonban a bizakodók aránya alacsonyabb, nem éri el a kétharmadot (61,8%). Hozzájuk képest optimistábbak a szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező apák gyermekei, akik így közelebb állnak a felsőfokú végzettségű háttérrel rendelkező hallgatók vélekedéseihez. Az adatok értékelésekor nem feledkezhetünk meg arról a szociológiai tényről, hogy az érvényesülési lehetőségekkel rendelkező szakterületeken (műszaki, orvosi, közgazdasági) eleve kevesebb az alacsony iskolázottságú családból származó hallgató. A vizsgálat fenti megállapításai arra az általános társadalmi jelenségre utalnak, mely szerint már a felsőoktatásba való bekerülés előtt is létezik iskolai szelekció, emellett a tanulók származása, szociológiai jellemzői meghatározzák vélekedéseiket, pályaválasztásukat, és nagyban befolyásolják későbbi életkilátásaikat és karrierlehetőségeiket is. Ugyanakkor nagyon fontos azt kihangsúlyozni, amivel a vélemények alapján maguk az egyetemisták is tisztában vannak, hogy a felsőoktatásban való részvétel, a diplomaszerzés ténye nagyfokú mobilizáló hatással van az egyén életútjára: a megkérdezett hallgatók között a különböző jellemzők (szakterület, nem, évfolyam, lakóhely, intézmény székhelye, szülők iskolai végzettsége) mentén kialakított csoportok mindegyikében többségben vannak a diplomaszerzés után jó elhelyezkedési lehetőségeket feltételező hallgatók. MENNYIRE TARTJA VALÓSZÍNŰNEK, HOGY A SZAKTERÜLETÉN, MEGFELELŐ MUNKAKÖRBEN 1-2 ÉVEN BELÜL EL TUDNA HELYEZKEDNI? Válaszok megoszlása az apa iskolai végzettsége szerint Egyetem Főiskola Érettségi Szakmunkásképző 8 általános vagy kevesebb Összesen (a teljes mintán belül) igen, biztos vagy valószínű nem valószínű, biztos nem 86,7% 82,4% 84,8% 79,5% 61,8% 83,7% 13,3% 17,6% 15,2% 20,5% 38,2% 16,3% Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100% N=4648 E g y e t e m e k m é r l e g e n 79

17 Ö S S Z E H A S O N L Í T Ó É R T É K E L É S E K Az intézményben szerzett tudás, diploma értékelése az elhelyezkedés szempontjából A fentiekben utaltunk rá, hogy az egyes szakterületeken belül a különböző intézményekben eltérően ítélhetik meg a későbbi elhelyezkedési lehetőségeket. Ez természetesen sok mindennel összefügghet (intézményi menedzselés, a hallgatói csoportok különböző lehetőségei, az adott szakmában milyen helyet tölt be akár kapcsolatrendszer szempontjából egy intézmény stb.), de nyilvánvaló, hogy az egyetem presztízse, az ott szerzett diploma szakmai elismertsége is fontos szerepet játszik a karrierépítési kilátások alakulásában. Ebből a szempontból érdekes megvizsgálni, hogyan vélekednek a hallgatók a saját intézményükben megszerezhető tudás értékéről. A kérdéskört a vizsgálat során több oldalról is megpróbáltuk körbejárni. Először a magyarországi, majd a külföldi elhelyezkedési lehetőségek vonatkozásában kérdeztük meg a hallgatókat, hogyan vélekednek az egyetemük által kibocsátott diploma elismertségéről, majd a lehetséges külföldi elhelyezkedés esélyének értékelését is kértük tőlük. Ezután konkrétan a megszerzett szakmai tudás európai uniós összehasonlítását is elvégeztettük a diákokkal. Az intézményben szerzett tudás, diploma milyen lehetőséget nyújt a későbbi elhelyezkedés, szakmai sikeresség szempontjából Magyarországon? N= 4864 nagyon jó 13,7% (664 fô) nagyon rossz 1,0% (48 fô) rossz 4,3% (209) nem tudja 6,6% (321 fô) közepes 27,3% (1326 fô) jó 47,2% (2296 fô) Ha a semlegesnek tekinthető nem tudja válaszokat is figyelembe vesszük, akkor is abszolút többségben (60,9%) vannak azok, akik jó vagy nagyon jó értékelést adnak intézményüknek abból a szempontból, hogy az várhatóan mennyire nyújt hasznosítható tudást a diplomaszerzés utáni elhelyezkedés során Magyarországon. Ugyanakkor a közepesen és a pesszimistán vélekedők aránya közel egyharmad (32,6%), ami azt jelzi, hogy amennyiben konkrétabban kell a saját intézményről véleményt alkotni, akkor valamelyest kritikusabbak a hallgatók, mintha általában a szakterületen előttük álló lehetőségekről kérdezzük őket (erről korábban már szóltunk). Az értékelés valamelyest rosszabb akkor, ha a külföldi elhelyezkedési lehetőségekről tesszük fel a kérdést, ám még mindig a bizakodók vannak többségben (43,8%), amellett, hogy ebben az esetben a megkérdezettek egyötöde (19,5%) eleve nem tudta megítélni, hogy külföldön mit érhet az intézményében szerzett diploma. 8 0 E g y e t e m e k m é r l e g e n

18 É r v é n y e s ü l é s i s t r a t é g i á k é s m u n k a e r ő - p i a c i k i l á t á s o k Az eredmények jelentősen eltérnek mind szakterületek, mind az egyes szakterületen belül található intézmények között. A különböző összevetések szerinti különbségek ráadásul feltűnően nagyok. A korábban elemzett kérdéskörökhöz hasonlóan itt is a műszaki egyetemisták és az orvostanhallgatók véleménye a leginkább pozitív, hiszen náluk 80 százalék fölött van azoknak az aránya (88,8, illetve 81,8%), akik szerint az intézményekben kapott diploma jó esélyeket ad a későbbi elhelyezkedés tekintetében. Emellett szinte alig vannak olyan vélemények, amelyek egyértelműen rossz értékelést adnának (0,2, illetve 2,2%). E két szakterület mellett még a közgazdaságtudományi karok hallgatói vélik úgy, hogy sikeresek lehetnek az intézmények által kibocsátott diplomával (75,0%) és közöttük is nagyon kevesen gondolják azt, hogy kevés lehetőség között választhatnak majd a munkaerőpiacon (0,6%). Feltűnő viszont a bölcsészettudományi képzésben résztvevők igen kritikus álláspontja: náluk fordul elő egyedül, hogy a bizakodók nincsenek abszolút többségben (37,9%). A bölcsészkarokra járók igen nagy aránya, közel fele (47,3%) csak közepes értékelést adott intézményének. Az eredmények értelmezéséhez itt is visszautalunk azokra a megállapításokra, amelyeket a korábbi kérdéskörök elemzésekor tettünk a különböző szakterületek sajátosságainak összehasonlításakor. AZ INTÉZMÉNYBEN SZERZETT TUDÁS, DIPLOMA MILYEN LEHETŐSÉGET NYÚJT MAGYARORSZÁGON A KÉSŐBBI ELHELYEZKEDÉS, SZAKMAI SIKERESSÉG SZEMPONTJÁBÓL? Válaszok megoszlása szakterületek szerint Bölcsész Műszaki Általános orvostudományi Agrár Jogtudományi Természettudományi Közgazdasági Összesen (a teljes mintán belül) jó vagy nagyon jó lehetőséget nyújt közepes lehetőséget nyújt rossz vagy nagyon rossz lehetőséget nyújt 37,9% 65,6% 88,8% 81,7% 57,3% 70,7% 75,0% 65,2% 47,3% 29,7% 10,9% 16,2% 37,2% 25,8% 24,4% 29,2% 14,8% 4,7% 0,2% 2,2% 5,5% 3,5% 0,6% 5,6% Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100% N=4541 (A nem tudom válaszok és az egyéb válaszhiányok nem szerepelnek a táblázatban.) Mint korábban említettük, jelentős különbségek vannak nem csak szakterületek, hanem a szakterületen belül működő intézmények között is. A szinte teljesen átlagos értékeket mutató természettudományi karok összehasonlítása során igen nagy eltéréseket találunk. Az alábbi táblázat eredményei szerint a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának hallgatói a bölcsészkarokhoz hasonló negatív értékelést adtak intézményükről, hiszen alig több mint egyharmaduk vélekedett úgy, hogy az intézmény jó lehetőséget nyújt a későbbi elhelyezkedés, a szakmai siker szempontjából. Az egyetem abban a E g y e t e m e k m é r l e g e n 81

19 Ö S S Z E H A S O N L Í T Ó É R T É K E L É S E K tekintetben is hasonló a bölcsészkarokhoz, hogy a kérdezettek fele (51,1%) közepes értékelést adott. Mégsem egyértelműen negatív a pécsi diploma értékéről alkotott kép, hiszen a diákoknak csak egytizede (10,6%) látja nagyon borúsan jövőbeli szakmai sikere szempontjából végzettségét. (Az egyes szakterületeken belüli intézményi összehasonlítások részletes elemzése több más kérdés mellett a diploma munkaerő-piaci értékét, piacképességét tárgyaló fejezetben található). AZ INTÉZMÉNYBEN SZERZETT TUDÁS, DIPLOMA MILYEN LEHETŐSÉGET NYÚJT MAGYARORSZÁGON A KÉSŐBBI ELHELYEZKEDÉS, SZAKMAI SIKERESSÉG SZEMPONTJÁBÓL? Válaszok megoszlása a természettudományi karok között Debreceni Egyetem-TTK ELTE TTK Pécsi Tudományegyetem-TTK Szegedi Tudományegyetem-TTK Természettudományi képzés összesen Összesen (a teljes mintán belül) jó vagy nagyon jó lehetőséget nyújt közepes lehetőséget nyújt rossz vagy nagyon rossz lehetőséget nyújt 61,5% 68,6% 38,3% 73,8% 65,6% 65,2% 35,1% 27,1% 51,1% 21,4% 29,7% 29,2% 3,4% 4,3% 10,6% 4,8% 4,7% 5,6% Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100% (A nem tudom válaszok és az egyéb válaszhiányok nem szerepelnek a táblázatban.) Az intézmény értékelése az Európai Unió felsőoktatásához viszonyítva Hová helyezné el saját intézményét a megszerezhető szaktudás alapján az Európai Unió hasonló képzést nyújtó intézményei között? N= 4861 átlagosnál jobbak közé 38,5% (1864 fô) átlagosak közé 38,1% (1841 fô) legjobbak közé 12,1% (585 fô) átlagosnál gyengébbek közé 5,8% (280 fô) leggyengébbek közé 0,5% (22 fô) nem tudja 5,5% (269 fô) Az összesített válaszok alapján, a Magyarországon megszerezhető tudás európai uniós összehasonlításban is állja a versenyt: a válaszadók fele (50,6%) jobbnak tartja egyetemét a hasonló oktatást biztosító eu-s intézményeknél. A válaszadók több mint egyharmada 8 2 E g y e t e m e k m é r l e g e n

20 É r v é n y e s ü l é s i s t r a t é g i á k é s m u n k a e r ő - p i a c i k i l á t á s o k (38,1%) azonban az átlagosak közé sorolja saját egyetemét, és elenyésző azoknak a száma (6,3%), akik gyengébbnek találják a hazai képzést az uniós összehasonlításban. Ha szakterület vagy az intézmény székhelye szerint vizsgáljuk a válaszokat, akkor hasonló tendenciákkal találkozunk, mint a korábbi kérdéseknél: a műszakis és orvostanhallgatók vannak a legjobb véleménnyel egyetemükről, hiszen mintegy háromnegyedük (76,0, illetve 74,7%) jó értékelést ad az európai uniós országokkal való összehasonlításkor, ugyanakkor a bölcsészek ismét pesszimistábbnak bizonyulnak, csupán egyharmaduk (33,2%) vélekedik pozitívan. Az intézmények székhelye szerint a fővárosban tanulók értékelése pozitívabb a vidéki egyetemek hallgatóihoz képest. Amikor az érvényesülési esélyek képzési irányok szerinti megoszlását értékeljük, mindenképpen szükséges egy olyan sajátossággal is árnyalnunk a képet, ami az egyetemi képzettségek (felmérésünk közvetlen eredményeiben nem szerepeltethető) általános helyiértékéből fakad. Ugyanis éppen az első látásra leginkább pesszimistábbnak bizonyuló bölcsészek esetében a szakterületen kívüli elhelyezkedés egyáltalán nem feltétlenül negatív fejlemény az életpályán! Olyan képzésről van ugyanis szó, amely konvertálhatósága, kiegészíthetősége és specializációs lehetőségei magában a képzési tartalomban is megalapozottak, ezért az itt szerzett tudás és diploma rugalmasabb munkaerő-piaci mozgásteret biztosít. Ez természetesen érvényes kisebb mértékben a jogász és természettudományi szakirányokra is. Mindez ugyanakkor nem fedheti el azokat a tényleges feszültségeket, amelyek a diplomás munkaerő-piaci kínálat és kereslet között szakterületi szempontból megfogalmazódnak a hallgatók kilátásaiban is. Összességében tehát elmondható, hogy az egyetemi hallgatók többsége pozitívan ítéli meg munkaerő-piaci esélyeit, mind hazai, mind európai uniós perspektívában (bár ez utóbbi esetén némileg óvatosabban fogalmaznak a diákok). A szakterületek megoszlása és a hallgatók szociális háttere mentén mutathatók ki a vélemények között egyértelmű különbségek. A legpozitívabban a műszaki egyetemisták és az orvostanhallgatók látják a jövőjüket, míg az agrár- és a természettudományi képzésben résztvevők valamint a bölcsészek a leginkább pesszimisták utóbbiak vannak a legkevésbé jó véleménnyel egyetemükről a tekintetben, hogy az intézmény mennyire alapozza meg érvényesülésük sikerét. A magasabb végzettségű szülői háttér és értelmiségi státusz által biztosított kulturális és kapcsolati tőke optimistább kilátásokat alapoz meg, így a nagyobb társadalmi mobilitást magukban hordozó szakterületek (bölcsész, agrár) érvényesülési perspektívái érthetően borúsabbak maradnak. Nem elhanyagolható azonban maguknak a felsőoktatási intézményeknek a közvetlen szerepvállalása sem a hallgatók munkaerőpiaci esélyeinek megteremtésében. A képzések által biztosított tudástőke minősége, az egyetemek hírneve, szakmai presztízse mellett a hallgatók intézményi menedzselése egyértelműen befolyásolja a karrierkilátásokat. A további, immár részletes elemzéseink ennek a teljesítménynek a többszempontú bemutatását tartalmazzák. E g y e t e m e k m é r l e g e n 83