1. Fiúk. I am hyptonized by your destiny You are magical, lyrical, beautiful You are I want you to know baby Selena Gomez: Love you like a love song

Átírás

1

2 1. Fiúk I am hyptonized by your destiny You are magical, lyrical, beautiful You are I want you to know baby Selena Gomez: Love you like a love song Rissa Luca Mangininak mindene megvolt, ami ahhoz kell, hogy egyszer igazi híresség váljon belőle. Az első a tökéletes külső, a Mangini fiúk városszerte híresek a jóképűségükről. Mindhármuknak sötét, selymes, enyhén hullámos haja van, amit az ember lánya legszívesebben egész nap simogatna, és nagy mélybarna szemeik, megadva azt a kisfiús bájt a megjelenésüknek, aminek lehetetlenség ellenállni. Magasak, széles vállúak, és enyhén barna bőrűek, amit még a leghidegebb tél sem fakít ki. Egyszerűen jól néznek ki, nincs mit finomítani ezen a kijelentésen, mindenki tudja. Lucának ezen kívül ott van a sárm. Nem igaz, hogy a bátyja, Nico és az öccse, Cenzo ne lennének elbűvölőek, de Lucának van valami karizmatikus a jellemében, ami miatt a középszerű halandók még inkább vonzódnak hozzá. Attraktív egyéniség, egyenesen felejthetetlen, és képes tudatosan használni ezt a vonzó tulajdonságát, így ha valamilyen megmagyarázhatatlan indoknál fogva a kisfiús, könyörgő tekintet nem jön be, hát beveti a sármot, aztán már csak várnia kell, hogy megkapja, amit akar. Harmadikként ott van a hangja. Egyszer úgy énekel, mint egy angyal a mennyből, máskor akár egy csábító szerető vagy romantikus szívszerelmes esetleg őrült lázadó. A hangja biztosan valami földöntúli adomány, ezt eddig mindenki elismerte, aki csak hallotta. Igazi tehetség, már csak valakinek fel kellene fedeznie. Nem mintha Luca sietne azzal, hogy felfedezzék, nem, ő kivárja az idejét, addig pedig dalokat ír, zenét szerez, és ezredszerre is rendreutasítja a bandát. Cenzo, mi a fenét csinálsz azokon a billentyűkön? Esküszöm, mintha le lennél lassulva! Az öccsét nem kellett félteni, már vágott is vissza. Tehetek én róla, hogy az új dalod szar?! Ne rajtam töltsd ki a dühödet, mert béna vagy! Azzal felállt a szintetizátor mellől, és a barátnőjéhez, Franceskához sietett, hogy lesmárolja. Luca káromkodott, letette a gitárját, és felmarkolta a szerteszét dobált papírokat a földről. Kották és dalszövegek voltak, amiket az utóbbi egy órában folyton felvett, majd elhajított. A francba, ez tényleg szar! dünnyögte, és leroskadt a kiszolgált kanapéra, a csókolózó Cenzo és Franceska mellé. Ők persze meg sem hallották. Nem szar, szerintem csak dolgozni kell még rajta egy kicsit. És persze ahhoz, hogy Lucából egyszer igazi híresség legyen, ott voltam neki én. A mindig vigasztaló szomszéd lány, tiszteletbeli hugica, jó barát, leendő barátnő és reménybeli Mrs. Mangini, amelyik tetszik. Barátságosan átkaroltam és leültem mellé, mire fáradtan a vállamra hajtotta a fejét. A szívem boldog üdvrivalgással fogadta a közelségét. Szerelmes voltam belé azóta, hogy nagyjából a megismerkedésünk óta. Riss, esküszöm, téged kéne bevennem a bandába! Kár, hogy nem játszol semmin. Ez nem teljesen igaz, mert elpötyögök az otthoni zongorán, de ezt nem akartam megemlíteni. Tudok énekelni egy kicsit ajánlottam halkan. Luca csak nevetett, mintha viccelnék, pedig minden vágyam volt, hogy egyszer elénekeljünk valamit közösen. Sajnos nem voltam annyira bátor, hogy túl sokáig erőltessem a témát, de időnként felhoztam, hátha Luca egyszer érdeklődni kezd irántam. Nem tudom, mi lenne velem a dalszövegeid nélkül sóhajtotta (mondom, mintha meg sem hallotta volna az éneklésre vonatkozó megjegyzésem), majd felemelte a fejét. Mi ez a rohadtul szexi illat rajtad? Az új parfümöm közöltem büszkén. El sem hittem, hogy észrevette. De ha észrevette, akkor engem miért nem vesz észre soha? Ezen a rejtélyen rágtam magam már ötödik éve. Az egész ismeretségünk azon a szombati napon kezdődött, amikor Manginiék a szomszédba költöztek. Illetve másnap korán reggel, amikor arra ébredtem, hogy a Mangini fiúk zenélnek. Családostul, és némileg dühösen mégiscsak szombat reggel volt rohantunk át megnézni, mi a fenét művelnek. Akkor hallottam először a még csak tizenhárom éves Luca hangját, és rövid úton belezúgtam. Nagyjából azóta álmodozom arról, hogy észrevesz engem, mint lányt. Az mégiscsak lehetetlen, hogy örökre nyuszipizsamás kislányként égtem bele a képzeletébe, nem? Luca nyugtázta az új parfümöm, és máris tért át másik témára. Ő ilyen volt, folyton ezerféle dolog járt a fejében, most Sage felé sandított. Nincsen még jobban? kérdezte fojtottan. Esküszöm, még a dobverői is depressziósak, pedig ez egy pozitív számnak indult! Azzal dühösen áthajította a feje felett a kezében tartott papírokat. Újra.

3 Én is Sage-re néztem, és belém hasított a sajnálat iránta. Sage az ikertesóm, alig két hete szakított vele a barátnője, azóta a legtöbb, amit csinál, hogy magába roskadtan üldögél, és szenved. Pedig a lány nem ért annyit, még csak nem is illett a testvéremhez. Még kell egy kis idő neki suttogtam Lucának, aki összehúzta a szemöldökét, úgy meredt Sage-re. Akármennyire is sajnáltam szegény tesómat, nem tudtam figyelmen kívül hagyni, milyen édes Luca, amikor összehúzza a szemöldökét. Imádtam figyelni, amikor az egyik nagyon jó ötletét találja ki, szinte látni, ahogy a kerekek forognak az agyában, és amikor beugrik neki a megoldás, felvirul az egész arca. Ez most nem jött be, ugyanolyan komor maradt, mint eddig, de azért felkiáltott. Akkor játsszuk a Magányos farkast! Gyerünk, srácok, adjatok bele mindent! Elfojtottam egy csalódott nyögést, egyrészt mert felállt mellőlem, másrészt meg mert a Magányos farkas az egyetlen szám, amit utálok. Nemcsak azért, mert nincs benne túl sok rím, rengeteg jó számot írtak már rímek nélkül, még csak nem is az a legnagyobb bajom, hogy a refrénben farkasvonyítás van, hanem, hogy ez a szám Lucáról szól, és arról, hogy nem akar barátnőt, mert a szerelem csak hátráltatná. Ez pedig összeegyeztethetetlen a terveimmel, hogy beleszeret a hivatalos dalszövegírójába, vagyis belém. Cenzo egy cuppanással levált Franceska szájáról, és egyetlen ugrással a szintije mellé vágódott, Luca vetett egy készen-állsz-szerelmi-bánatos-barátom? pillantást Sage-re, aki bólintott és lassan feljebb emelte a dobverőit, aztán már el is kezdték. Imádom ezt a számot! csúszott közelebb hozzám Franceska. Ja, bárcsak én is ezt mondhatnám. Figyeltem, ahogy Luca arcára kiül az áhítatos kifejezés, és tudtam, ha akarnám, sem lennék képes levenni a szememet róla. Ennyire szerettem. Együtt töltöttük az éjjelt ez igaz De, bébi nem ígértem neked semmit Ne várj hát tőlem most vigaszt Részemről a viszonyunknak ennyi Ha más lennék, tiéd lenne a szívem Ne sírj, amiért engem nem köthetsz le Aki most veled volt csupán a testem Mondanám, szeretlek és kellesz de: Falkátlan vadász vagyok Nem kötök senkivel alkut Magányos farkas vagyok És a Holdra üvöltöm: vahúúú Na, mit mondtam? Dalszövegírásból nem valami jó, de néhány ilyen farkasüvöltés és csípőrázás elég a lányoknak ahhoz, hogy tomboljanak. Nem egy lányt láttam már pocsolyává olvadni, Luca vahúúú-jától, néha még Cenzo is rákezdi, és az egész nos, a Mangini fiúk bája teszi. Régen mindhárman játszottak, de másfél éve Nico abbahagyta a zenélést, és Sage lépett a helyére, nem mintha ez levonna is valamit a banda vonzerejéből. Sok lánynak bejönnek az olyan srácok, aki kicsit érzékenyebbek És persze maradt még két Mangini. Szerintem Luca bármit énekelhetne, ugyanez lenne a hatás. Franceska fülig érő szájjal nézte, ahogy Cenzo csókot dob neki, Luca lehunyt szemmel vonyított, és még Sage is eksztatikusnak tűnt egy kicsit az ötödik vahúúú hallatán. Talán a remek zenei alap és a lelkesedés tette a Magányos farkast a banda legnépszerűbb számává, ezt nem tudom, csak azt, hogy nem sikerült még olyan szöveget írnom nekik, ami nagyobbat tarolt volna, pedig igazán próbálkozom. Lucáról eltűnt minden lelkesedés, amikor a számnak vége lett. Próbálkozzunk meg megint a Foltos becsülettel? célozgatott az alig pár hangjegyből (a refrén?) álló új szerzeményére. Cenzo elhúzta a száját, de Sage volt az, aki megrázta a fejét. Elég volt már, tökre kivagyok. Lucának nem tetszett, ez lerítt róla, de nem fűzött kommentárt a dologhoz, csak megcsapkodta Sage vállát, amikor a tesóm elvánszorgott mellette. Franceska nyomott egy puszit az arcára, aztán Sage már indult is haza, gondolom, hogy bezárkózzon a szobájába, ahogyan tette az előző két hétben is. Szegényke elég érzelmes srác, a bátyáink ezért engem okolnak, illetve gyakran mondják, hogy Sage-nek is lánynak kellett volna születnie. Pedig Sage nem annyira lányos, csak épp nem olyan tesztoszterontömeg, mint az öt bátyánk. Tudom, tisztára ciki, hogy ennyien vagyunk a családban, ráadásul el lehet képzelni, milyen volt nekem hat fiústestvérrel felnőni, de azért nem volt olyan vészes a helyzet. És szerencsére már csak Sage és én laktunk otthon, a többiek vagy egyetemre jártak vagy már állásuk volt, így csak néha jöttek haza, de akkor szinte

4 mindegyikük elővette Sage-et, hogy a férfiasságról oktassa. De mindegy, most Lucára kellett koncentrálnom, és arra, hogy végre megmondjam neki, hogy szeretem. A csajok a suliban azt gondolják, hogy csak mert ennyi sráccal körülvéve élek, máris mindent tudok róluk, de ez nem igaz. Ott voltam nekik, ha épp szükségük volt rám felolvastam Nicónak, akinek a diszlexiája miatt mindig is nehézségei voltak, hagytam Cenzónak, hogy a vállamon sírjon, amikor a macskáját elütötte egy kocsi és évek óta írtam dalokat Lucának, aztán nem sértődtem meg, ha épp úgy tartotta a kedve, hogy egy rakás szemétnek minősítse őket, de ezeknek a dolgoknak nincs köze a romantikus érzelmekhez. Ha valami olyasmire került volna sor, szimplán lefagytam volna és zavarba jövök. Egyszerűen képtelenségnek tűnt, hogy odaálljak Luca elé, és szerelmet valljak. Öt éve ezen rágtam magam. Mert mi van, ha nemet mond, és összetöri a szívem? Még sosem törték össze a szívemet, de Sage-nek igen, és elég volt csak ránéznem, hogy belém hasítson a rettegés, mi lenne velem ilyen állapotban. Nem vagyok olyan erős, mint ő, és elveszíteni Lucát maga lett volna az öngyilkosság. A Mangini fiúk nemcsak a szomszédjaim, hanem a legjobb barátaim, és már majdnem a családom voltak. Ráadásul Luca és Cenzo Sage legeslegjobb haverjai, mégis a tesóm mellém állna, ha úgy adódna, hogy köztem és Luca között elmérgesedne a helyzet. Akkor pedig annyi lenne a bandának. Egyszerűen nem tehetem meg, hogy önző módon előállok a szerelmemmel. Legalábbis egyrészt, hiszen másrészről meg itt a nyári szünet, utána pedig az utolsó év, amikor még egy suliba járunk, aztán az egésznek vége. Szétválunk, talán ahányan vagyunk annyifelé, vagy pedig Luca híres lesz, és akkor azt fogja hinni, hogy csak azért érdekel, mert híres. Belehalnék, ha valami grupinak nézne! Riss, mennyi idő is telt el azóta, hogy Tiffany dobta őt? kérdezte Luca mellém ugorva a kanapéra. Teljesen az oldalamhoz simult, ami nekem megint elvette az eszemet, ő meg még csak észre sem vette, átkarolta a vállam, és figyelmesen nézett rám a válaszért. Két hét nyögtem ki. Pont ma két hete. Néha arra is gondolok, hogy Luca azért nem veszi észre a szerelmemet, mert Sage és én túlságosan hasonlítunk. Teljesen olyan vagyok, mint ő csak szélesebb csípővel és keskenyebb vállal. A melleim nem nagyon tudom említeni, ha kitömöm a melltartóm, akkor talán látszanak. Ja, és a hajam más, az enyém bár nem hosszabb, mint Sage-é, általában copfokban hordom, hogy az emberek igenis észrevegyék, én nem a banda dobosának női változata vagyok, hanem egy teljesen elhatárolható személyiség egyéni stílussal. Két hete hümmögött Luca. Akkor itt az ideje, hogy levegye a gyászos képet. Ma este az Aranyrögbe megyünk! Vedd rá, hogy velünk jöjjön, oké Riss? Tudom, hogy rád hallgatni fog. Nem biztos ismertem el, miközben Franceska örömében felugrott Cenzo öléből, ahol eddig elég intim pozícióban kuporgott, amit igyekeztem nem észrevenni. Igaz, nem kellett nagyon tettetnem, Luca mellett nehéz volt észrevenni másokat. De megpróbálom tettem hozzá. Amúgy is lehetetlenség neki nemet mondani. Akkor sem sikerült, amikor rávett, hogy lopjak cigit apától, amit aztán mind elszívtunk és tök rosszul lettem, vagy amikor ő, Cenzo és Nico összevesztek azon, ki csókol a legjobban, és engem kértek meg rá, hogy teszteljem le őket. Oké, akkor hétkor indulunk ugrott fel Luca. Ekkor láttam meg a szemeiben azt a furcsa csillogást, ami arra engedett következtetni, hogy valami nagy dolog jár a fejében. Talán már eddig is ott volt, csak épp a készülőben lévő dal miatti frusztráció elkezdőzte. Várj! kiáltott fel Franceska, szintén észlelve azt a nézést. Mi lesz ma este az Aranyrögben? Luca elismerően rámosolygott, én pedig kicsit féltékeny lettem, amiért nem én kérdeztem meg a dolgot. Egyébként is tudtam, hogy karaoke-est, mint minden pénteken, ráadásul most, hogy végre vége a sulinak jó sok ember lesz ott, akik mind hallani akarják Lucát, sőt énekelni akarják a Magányos farkast, aminek az alapja úgy két hónapja került be a többi közé. Máig sem tudjuk, hogy Luca milyen módszerekkel érte ezt el, így csak a sármra tudom fogni. Luca egyszerűen isteni! Elmondhatatlanul szerettem érte, legalábbis többek között ezért. Fogalmam sincs, miről beszélsz, Fran adta az ártatlant, aztán csókot dobva a lánynak kirohant a garázsból. Még a mozdulataiból is sütött a jókedv és az izgatottság. Te tudod? néztem rá Cenzóra. Rissa, tizenhét éve próbálok rájönni, hogy mi van a bátyám fejében, miből gondolod, hogy pont most sikerült? kérdezte színpadiasan, aztán kézen fogta Franceskát és ők is elhúztak. Én még maradtam egy kicsit, hogy összeszedjem a papírokat, amikről Luca hajlamos elfeledkezni, aztán a következő bandamíting elején csodálkozik, hogy miért nincsenek a helyükön, a falra szerelt kis tartóban, amit én csináltam Luca születésnapjára még tavaly. Abból is látszik, mennyire szeretem Lucát, hogy tisztában vagyok a hibáival. A suliban rengeteg lány gondolja, hogy tökéletes, mert annak mutatja magát, de én tudom, mennyire szeszélyes. Tisztában vagyok vele, hogy az egyik percben még jónak lát valamit, a másikban már utálja, hogy ha rossz a kedve azt akarja, hogy az egész társaság osztozzon a hangulatában, ha jó, akkor viszont az sem érdekli, ha valaki okkal szomorú. Tudom, hogy önző, hogy sokszor megbánt embereket és hogy még többször igazságtalan. Törtető, ravasz és manipulatív, mégis mindennek ellenére szeretem. Ezt pedig el kellene mondanom neki. Rissa, megint rád maradt a takarítás?

5 Önkéntelenül is elmosolyodtam Nico belépőjén. Ha egyetlen tulajdonságra kéne szorítkoznom, hogy őt jellemezzem, azt mondanám, megfontolt. Luca a karizmatikus, Cenzo a vad és Nico, nos, ő olyan, mintha minden lépését előre kitalálná már percekkel azelőtt, hogy megtenné azt. Ő a titkos hősöm közvetlenül apa és Dylan, a bátyám után. Nico diszlexiás, amit az anyukája csak tizenegy éves korában vett észre, azelőtt folyton korholta őt, amiért nem igazán teljesített jól az iskolában. Életem közel legszomorúbb percei voltak, amikor hallottam Mrs. Manginit, amint elmesélte anyának, milyen bűntudata van, amiért Nicóban kialakult az a negatív önkép, ami néha még most is kísérti. Mert Nico tényleg próbálkozott jól tanulni, de a betűk össze-vissza voltak a fejében, és ő azt hitte magáról, hogy buta. Néha még most is ezt gondolja, holott már rengeteget javítottak az állapotán a kezelések. Még egyetemre sem akart menni, de szerencsére Mrs. Mangininek sikerült rábeszélni, és nagyon is igaza volt, ugyanis Nico a lehető legkitartóbb ember, akit csak ismerek, természetesen fel is vették, ami legalább jót tett az önbecsülésének. Eléggé biztos vagyok benne, hogy én vagyok az egyetlen ember, akinek Nico valaha is elmondta, milyen érzés volt azt gondolni, hogy ostoba. De soha, soha nem adta fel, akármit is gondolt, emiatt ő az én titkos hősöm. Nem mellesleg ő volt az, aki nem engedte, hogy Luca és Cenzo megöljön, miután megállapítottam, hogy mindannyian ugyanolyan jól csókolnak (ami nem volt igaz, Nico csókja megfontolt volt, Lucáé kemény és vad, Cenzoé pedig túl nyálas, mégsem dönthettem egyikük javára sem, mert az igazságtalan lett volna, és még több veszekedésre adott volna okot). Mi a helyzet, Okostojás? kérdeztem megfontolt hősömet egy körvonalazódó ötlettel a fejemben. Az utóbbi időben kezdtem el így becézni, amióta végre megérkezett az értesítés, hogy felvették. Hamarabb kapta meg, mint a legtöbben az évfolyamtársai közül, és ez azért jelent valamit, nem? Van valami új dalod? nézett a kezemben tartott papírokra. Évekig olvastam fel neki könyveket, így már-már kényszeresnek érzi, hogy ő is segítsen nekem, amikor rímeket próbálok faragni Luca valamelyik alig néhány hangjegyes dallamára. Néha előbb van meg a szöveg, aztán lesz kész a teljes dallam, de legtöbbször először Lucának kell elkészülnie, hogy elkezdjem írni rá a sorokat, mégiscsak így az igazi. Luca még nem adta fel a Foltos becsületet intettem nemet, mire Nico hitetlenkedve megrázta a fejét az öccse makacsságán. Mert ez meg így szokott menni, Luca kitalálja a zenei alapot, aztán ragaszkodik hozzá, hogy megírja a szöveget is, viszont általában képtelen rá, ilyenkor szokott megkérni engem, hogy vegyem át a dolgot. Igazából a Magányos farkason kívül az összes dalhoz közöm van, amit valaha alkotott a bandának. Megmutatod? kérdezte Nico, mire bólintottam, és elhelyezkedtem a szinti mellett. Fura, hogy bár Nico nehezen olvas, általában megjegyzi a nagyját annak, amit hall, vagy lát. Most is alig pár percig nézte az ujjaimat, ahogy nem túl ügyesen pötyögik a dallamot, aztán megpróbálkozott vele, és elsőre sikerült eljátszania, anélkül, hogy ránézett volna a kottákra. Elmondhatatlanul csodáltam őt ezekért a különleges pillanatokért. Általában ilyenkor szoktam elkezdeni a szövegen gondolkodni, de most csak Luca járt az eszemben, és az, hogy beavathatom-e Nicót a titkomba. A felolvasással és a szövegírással töltött órák miatt sokkal közelebb éreztem magam Nicóhoz, mint néhány bátyámhoz, főleg, mivel a bátyáim többsége kiakad, ha arról van szó, hogy tetszik valaki az egyetlen kishúguknak. Nico szerencsére még sosem érezte, hogy muszáj mindenképpen megvédenie az erényeimet, és nem is hittem, hogy valaha is ilyen intuíciói támadnának, épp ezért tartottam elképzelhetőnek, hogy elmondjam neki. Szerelmes vagyok az öcsédbe bukott ki belőlem, mire a dallam elhallgatott. Nico komolyan nézett rám. Lucába vagy Cenzóba? Örültem, hogy tárgyilagosak maradtunk. Lucába leheltem. El akarom mondani neki, de Nem vagyok biztos benne, hogy megtehetem-e. Nico gondolkodás közben új dallamot kezdett játszani, csak úgy mellékesen. A kedvenc dalom volt, az a szám, amire szintén én írtam a szöveget, és amit Luca akkor szerzett, amikor a bátyám, Dylan barátnője meghalt. Ugyanez a lány volt, akibe Nico is szerelmes volt egy kicsit, persze sosem közeledett volna felé, de ez nem jelenti, hogy nem fájt neki is Fájni kezdett a szívem ettől a számtól. Megteheted, Rissa, miért ne tehetnéd? Mi van, ha kinevet? kérdeztem nagyon, nagyon halkan. Ez volt a legnagyobb félelmem, mert Luca annyira tökéletes, én pedig annyira nem vagyok az. Luca nagyon is tisztában van mindkét ténnyel. Mit felelhetne nekem a szerelmi vallomásra azon kívül, hogy nemet mond és kinevet? Luca szeret téged felelte Nico. Mindhárman szeretünk, csak különböző módon. Ha megmondod Lucának, hogyan szereted, ő is megmondja, hogyan szeret téged. A legutolsó dolog, amit tenni fog, hogy kinevet. Ez volt a legösszezavaróbb dolog, amit mondhatott, mert a közös ismeretségünk öt éve alatt mindhárom Mangini fiúról hittem már azt, hogy szerelmesek belém, és persze mindig tévedtem. Igaz, ez nem akadályozott meg benne, hogy eldöntsem, ma este meg fogom mondani. Vagyis inkább eléneklem. *

6 Emptiness, Nothingness Is burning a hole inside me Take my faith and take my pride I don't need them anymore The Rasmus: The One I Love Sage A két hét alatt, amióta a szobámban tűnődöm a történteken két dologra jutottam. Az első, hogy Tiffany nem fogja meggondolni magát, a másik pedig, hogy tényleg lánynak kellett volna születnem. Anya és apa lányt akartak végre az öt fiú után, erre kapták Rissát és engem, az újabb fiút. Eléggé biztos vagyok, hogy ellányosodásom egyik oka, hogy Rissa és én majdnem hat éves korunkig folyamatosan együtt lógtunk, és ugyanolyan ruhákat hordtunk (nem, egyszer sem volt rajtam olyan virágos kisszoknya), Bradley pedig folyamatosan huginak szólított engem is. Komolyan, a suli előtti fényképeink alapján meg sem tudom mondani, hogy melyik Rissa és melyik vagyok én. Még azon a képen is, ahol egyikünk véres szájjal vigyorog megmutatva a hiányt az egyik metszőfoga helyén, én vagyok az, aki lecsorbult ajkakkal álldogál, mert nem szerettem, hogy a tesóm vérzik. Ráadásul két hete sírtam is. Jó, igazából kétszer sírtam, de egy éjszaka történt, így egybeszámítottam, mégis ki hallott már olyanról, hogy egy srác csak úgy bömbölni kezd? Szerelmi csalódás ide vagy oda, akkor sem kellett volna ennyire elhagynom magam. Még akkor sem, ha Tiffany olyan kegyetlenül összetörte a szívem. Az mondta, hogy túl komolyan veszem magunkat, és nem vagyok elég férfias. Oké, ezt nem mondta, de azt igen, hogy más pasasok nem akartak volna ennyire mély kapcsolatot, mint amilyen közöttünk volt. Lényegében az volt a baja, hogy szerinte túl sok elköteleződést akartam. Mi a jó büdös élet?! Nem mintha megkértem volna a kezét, vagy arra kértem volna, hogy szüljön nekem gyerekeket, az Isten szerelmére! Én csak szerettem őt és szerettem volna a kedvére tenni. Ki gondolta volna, hogy túl sok, ha vacsorát főzök neki a fél éves évfordulónkra? Méghogy túl romantikus! Tiffany megőrült! Őrültsége ellenére néha azért eszembe jut, hogy igaza van-e. Lehet, hogy tényleg túl lányos vagyok, és túlzásba vittem a romantikát. Pedig egy kis romantikában tényleg nincs semmi gáz, ha egyszer szerelmesek vagyunk. És akkor mi van, ha vacsorát főztem? Fél éve jártunk már, Tiff, te hálátlan dög! Persze a karkötő, amit vettem neked, nem volt túl sok, mi?! Áruló vagy! Felnyögtem ezekre a gondolatokra, és a hangom észhez térített egy kicsit. Ez komolyan kezd szánalmassá válni. Két hete rohadok itt, az nem zavar, hogy kissé megáporodott a szag idebent, de kezd ijesztővé válni, hogy már magammal beszélgetek. Persze csak a fejemben, viszont ez nem teszi kevésbé cikivé a dolgot. Nem csoda, hogy Tiffany elhagyott, nem vagyok százas. De miért? Miért két hónappal az évfordulónk előtt? És miért nem szólt hamarabb, hogy szerinte problémáink vannak? Ezek szerint négy hónapig (a féléves évfordulónkra főzött vacsorával kezdte az indoklást) csak szenvedett mellettem? Vagy próbálta rendbe hozni, de nem ment neki? Felültem az ágyamon, és mélyet lélegeztem. Csak ne fájna ennyire! Mintha fogta volna a szívemet, és megtaposta volna. Ahogy a lelkemet is. Rohadtul végzett velem, ezért is váltam ilyen emberi ronccsá! A férfiaknak nem szabadna így érezniük magukat, ez is bizonyítja, mennyire lányos vagyok. A jó büdös francba! Rissa volt, aki kicsit felszította bennem a reményt. Énekelek ma az Aranyrögben mesélte, amikor bejött hozzám, és kinyitotta a spalettákat, hogy bejöjjön némi fény is a szobámba. Annyira megszoktam már a sötétséget, hogy szinte vártam, hogy lángra kap a bőröm a napsugaraktól, mint egy vámpírnak. Észre sem vettem, milyen jó idő van odakint, pedig alig fél órája másztam keresztül az udvaron. Tökre úgy néz ki, a világ mégsem állt meg, amíg én lábadoztam. Rissa kérdőn nézett rám. Mi? pislogtam vissza bocsánatkérően. Ott kell lenned ma az Aranyrögben, Sage mondta határozottan. Ne is álmodj róla, hogy megúszhatod! Nem! vágtam rá hevesen. Kizárt! Sage Nem, főleg nem pénteken! Tiffany is ott lehet És akkor mi van? Figyelj, valami nagyon fontos fog történni ma este, ami miatt szeretném, ha ott lennél. A Tiffany körül csapongó önsajnáló gondolataimat kissé háttérbe szorítva felbuzgott bennem az a kötődés, ami volt közöttünk Rissával, és amin keresztül végre tisztában láthattam őt. Vagyis inkább az őt emésztő valamit. Hé, mi van veled? Mi fog történni az Aranyrögben? Elpirult az arca, én pedig közelebb hajoltam hozzá, hátha így ki tudom olvasni a fejéből a gondolatokat, de mivel mindketten szimpla halandók voltunk, az anya méhében közösen elbulizott idő ellenére sem sikerült. Néha

7 úgy éreztem, Rissa az, aki a világon a legközelebb áll hozzám, máskor meg, mintha nem is ismerném. Hülye pubertáskor, mindent elcseszett közöttünk! Régen tényleg tudtam olvasni benne, valahogy leolvastam a gondolatait az arcáról és a mozdulataiból, aztán elkezdett melltartót hordani és ijesztő, női problémái lettek Majd meglátod, csak gyere el velünk, jó? Luca azt mondta, hogy hétkor indulunk. Tehát van háromnegyed órám, hogy összeszedjem magam. Ezt nem tette a végére, de ez volt a jelentése annak, hogy a válaszomat sem várva kiment a szobámból. Persze a spaletták nyitva maradtak. Nyögve felálltam az ágyamról, és kinyújtóztattam a tagjaim. Az izmaim elégedetlenül adták a tudtomra, hogy utálnak, amiért két hete nem dolgoztattam meg őket. Legszívesebben visszadőltem volna. Magasról tettem az Aranyrögre, egyáltalán nem akartam odamenni. Még be sem hajlítottam a térdeim, Rissa átordított a szobámba. Azonnal öltözz át, ha kell, abban a szakadt ruhában rángatlak el! Büdös banya mormoltam halkan, de azért elvánszorogtam a szekrényemhez, és kivettem az első két ruhadarabot, ami a kezembe akadt. Aztán tettem is vissza a sárga pólót, amit utoljára akkor viseltem, amikor Tiffany és én együtt töltöttük azt a vad éjszakát. Helyette egy piros mintásra esett a tekintetem, abban voltam, az utolsó közös napunkon, tizenkét órával azelőtt, hogy kidobott. Az a fekete pedig Miért, te lelketlen bestia? Hogy tudtál csak úgy dobni majdnem egy évnyi felhőtlen boldogság után? Hogy voltál képes Elnyomtam a fejemben a hangokat, becsaptam a szekrényem, és átvánszorogtam a bátyáim szobájába, hogy lenyúljak valami pólót. Pechemre Bradley otthon volt. Persze, hiszen péntek volt, itt a hétvége, ami azt jelenti, hogy a bátyáim nagy része errefelé veszi az irányt, akármerre is van éppen. Mizu van, hugi? kérdezte elvigyorodva, miközben felállt a fekvőtámasz pozícióból. Nem tudnál fogni egy jó hegyes botot és mellkason szúrni vele? könyörögtem volna legszívesebben, de még annak ellenére sem tehettem, hogy minden habozás nélkül megtette volna. Nem akartam megadni neki az örömöt. Adj egy pólót! Ahogy a hercegnő parancsolja vágta rá, és máris elkezdte lehúzni magáról a büdös ujjatlanját, mintha azt hinné valaha is megérinteném. Bradley volt a legnagyobb baromarcú a testvéreim közül. És ezt tudta magáról. Undorodva hárítottam el az átizzadt darabot, amivel megdobott, majd a közös szekrény felé vettem az irányt. Anya közös szekrénybe halmozott mindent, ami nem tartozott a jelenleg a házban lakók tulajdonába. A házunk nem túl nagy, legalábbis egy kilenc fős családnak, négy szoba van, amin meg kell osztoznunk valahogy. Most, hogy csak Dylan lakik félig-meddig itthon már kánaán van, de tavalyelőtt Stormmal laktam együtt, és azelőtt egy kicsivel még Drew is velünk volt. Egyetlen szobában három srác, akik közül én vagyok a legkisebb? Köszi, de soha többet! Végre saját szobám van! Szóval most egy szoba jut az öt bátyámnak, de szerencsére sosincsenek itt mind az öten. Az katasztrófa lenne, a második legrosszabb rémálmom. Az elsőt hogy a lány, aki szeretek elhagy, de búcsúzóul még jól össze is zúzza az önbecsülésem, épp most éltem. Baromira unalmas vagy közölte velem Bradley, aki a maga huszonnégy évével jobb elfoglaltságot is válaszhatott volna, mint a szekálásom. Méricskélhetné az ocsmány, püffedt karizmait is. Szokta. Szállj le rólam, izomagyú! Na, kicsi királylány, panaszold el Brad bátyónak, mi nyomja a szívecskédet! A köcsög elkapott a fél karjával (a nyakamnál fogva!) az undorító, izzadt testéhez szorított, és elkezdte összeborzolni a hajam. Nem is borzolta, inkább dörzsölte a tenyerével. A súrlódástól felforrósodott a fejbőröm, de nem vártam meg, hogy a hőtől végül csomókba kezdjen hullani, káromkodva próbáltam szabadulni, viszont sajnos erősebb volt nálam. És kétszer akkora, mint én. Engedj el, te állat! ordítottam. Válaszul csak röhögött, és tovább csinálta. Mivel hasztalanul rugdosódtam és ütlegeltem, megtettem az egyetlen dolgot, amivel árthattam neki. Teljes erőmből beleharaptam a szőrős alkarjába. Undorító volt, és hányingerem is támadt tőle, de megtette a hatását, Bradley ordítva elengedett, én pedig elmenekülhettem. Harapsz, te mocskos, csaló patkány?! rohant utánam. Ennyit a hugiról. Azért tudok kemény is lenni, ha akarok. Lerohantam anyához a nappaliba, és levetettem magam mellé. Oké, ennyit a keménységről. Fiúk! nézett fel ránk a kottáiból, mire Bradley is megtorpant, és letett a szándékáról, hogy kinyírjon. Hiába volt anya egy vékony, mindkettőnknél alacsonyabb nő, a szava szent volt a házban. Győztesen rávigyorogtam az idióta bátyámra. Sage, jobban vagy már? nézett rám anya, mire elkomorodtam. Hogy feledkezhettem el róla, milyen szánalmasan kidobtak? Vagy ez a természetes? Hogy végre egy kicsit elfeledkeztem róla? Naná, hogy jobban van, nézd meg, mekkorát harapott a karomba! árulkodott Bradley, mint valami dedós, és anya orra elé nyomta a bibijét. Majdnem még egyszer elvigyorodtam, amikor láttam a fogaim nyomát a bőrébe vésődve. Elmegyek Rissával az Aranyrögbe feleltem, mire anya arca még jobban felderült. Örülök mondta, én meg örültem, hogy örül.

8 Ha van egy gyengepontja a családunknak, az ő. Még a születésem előtt olyan férje volt, aki nagyon rosszul bánt vele, még akkor is, amikor Stormmal volt terhes. Aztán szerencsére felszívódott, anya meg találkozott apával meg Bradleyvel, Dylannel és Tonyval (utóbbiak nem annyira gázak) összeházasodtak, és így hirtelen lett öt fiuk (mert anyának Stormon kívül ott volt még Drew). Aztán némi együttélés után rádöbbentek, hogy egy dolog hiányzik az életükből. Egy kislány. Így lett Rissa meg persze én. Drew már elég idős volt, ahhoz, hogy emlékezzen anyára még apa előttről, ő volt, aki halálra ijesztett minket gyerekkorunkban a durva sztorikkal, amik nem is mind igaziak, viszont elegek ahhoz, hogy mindannyiunk közös nagy félelme az legyen, hogy történik valami anyával. Ő az, akiért mindig mindent, ez már csak így volt. És ha valaki anya pici fiának, mert nevezni minket, hát bevertük a képét. Oké, a bátyáim már előre beverték mindenki képét, szóval nekem soha nem volt dolgom ezzel. Sage! hallottam odafentről Rissa hangját. Ha megint el mertél bújni, akkor ledübörgött a lépcsőn és meglátott engem anya mellett, ez fojtotta bele a szót. Láthatóan meglepődött, hogy lejöttem. Hát itt vagy! mondta végül és máris elmosolyodott. Rissa egyik legjobb tulajdonsága, hogy hamar megbékült, az egyik pillanatban még ordítozik és leszedi az ember fejét, aztán már nem is haragszik, csak mosolyog. Mint a családunk másik nőtagjára, rá is majdnem annyira kellett vigyázni, mint anyára. Bradley neki is elpanaszolta a karját, mire Rissa elküldte a fürdőszobába, hogy kenje be a zúzódásait valami fertőtlenítővel, ha annyira súlyosak. Ezután leteremtett, mert nem öltöztem át, majd miután megtettem, mosolyogva nyomott a kezembe egy fésűt, hogy csináljak valamit az össze-visszaálló hajammal. Pontban hét órakor a Mangini furgon három dudálással verte fel az utcát, jelezve, hogy Lucáék várnak ránk. Persze nem én készülődtem ennyit, Rissa volt, aki több mint fél órát szöszmötölt a copfjaival. Rissa megragadta a karom, és futásnak eredt, mondván véletlenül még itthagynak minket. Ennek nagy volt a valószínűsége, mert Bradley és apa megállították Rissát. Miért látszik ki a hátad? háborodott fel Bradley, és tátott szájjal mutogatott rá. Rissa dacosan felszegte a fejét a nyakbaakasztós felsőjében. Összeszorult a szívem a gondolatra, hogy Tiffanynak mennyi hasonló volt, de a húgom hátával ellentétben az övét izgató volt figyelni. Neki van a legszexibb háta, mindig megborzongott, amikor megérintettem vagy csókot nyomtam a vállára. Amit többet nem tehetek meg Pedig még mindig akartam. Nem tudtam, mi lesz, ha odamegyek az Aranyrögbe és ő is ott lesz az egyik ilyen felsőjében. Meg fog őrjíteni a tudat, hogy ott van, én meg nem csókolhatom meg, ahogy szoktam, még az sem biztos, hogy köszönünk egymásnak. Ez több mint szánalmas lesz. Ráadásul mi van akkor, ha pasival lesz? Düh öntött el a gondolatra. Kizárt, hogy máris bepasizott! Amikor szakított azt mondta nem egy másik hapsi miatt, hanem mert nem akar ennyi kötöttséget. Ez azt jelenti, hogy nem akar pasit egy ideig, nem? Viszont, ha Apa, indulunk! csendült határozottan Rissa hangja egy kisebb vita után, amiről lemaradtam. Most is csak azért tértem észre, mert Rissa egyik narancssárga körme a csuklómba fúródott. Kicsit ideges volt, amiatt, hogy át akarták öltöztetni, de végül ő nyert. Legalábbis nem szólt senki semmi többet, csak kirohantunk a furgonhoz. Nem nagyon figyeltem a többiekre, mert Tiffany járt a fejemben, és a nyomorult gondolataim, hogy mégis mit csináljak, ha meglátom. A kocsiban halkan elüldögélhettem hátul a smároló Cenzo és Franceska mellett, amíg Rissa és Luca, aki vezetett, elöl dumáltak, de amikor odaértünk az Aranyröghöz, nem úsztam meg. Gyere, haver, beszélni akarok veled egy percre! intett Luca. Cenzo és Franceska habozás nélkül bementek, Rissa viszont kérdőn nézett ránk. Menj csak, Riss, mindjárt megyünk! küldte el Luca, így ketten maradtunk odakint. Mi van? kérdeztem rossz előérzettel, amikor már Rissa is bement. Tiff itt van valami pasassal. Már egy hete járnak, ne akadj ki. Ne akadjak ki?! Ennyi erővel át is hajthatott volna rajtam a furgonnal. Kétszer! Hitetlenkedve bámultam az aranyszínű sziklát az Aranyrög előtt, de szinte nem is láttam. Mi a franc? Azt mondta, nem másik hapsi miatt! Hogy tehette?! Még csak két hét telt el! Ki az? kérdeztem végül elhalón. Luca persze tudta, ő mindig mindent tud. Nem érdekes, ki az markolta meg a vállam. Figyelj, ma este segítened kell nekem. Ne menj oda Tiffanyhoz, és ne is kezdj könyörögni neki meg semmi hasonló, vágod? sorolta. Nem is könyörögtem morogtam, mire megdobott egy kit akarsz áltatni nézéssel. Csak hallgass rám! Megmondom majd, mit kell csinálnod, oké? Luca meg a nagy tervei! Már láttam is az arcán azt az őrült kifejezést, ami az ötleteit kísérni szokta. Van ennek valami köze ahhoz, hogy Tiffany és én megint összejöjjünk? kérdeztem. Haver, szánalmas vagy veregette meg a vállam, majd végiggondolta. Megvan rá az esély. De akkor számíthatok rád? Egy terv, aminek a végén újra boldog lehetek? Naná, hogy benne voltam! Kezdeti lelkesedésem addig tartott, amíg be nem mentünk az Aranyrögbe. Nem volt nehéz kiszúrnom Tiffanyt valami izomagyú állattal, akit nem ismertem. Egymást átölelve ültek egy asztalnál, szerencsére nem

9 édeskettesben, hanem Tiff barátnőivel. Nem sokáig figyelhettem őket, mert Cenzoék olyan asztalt választottak, ahonnét nem láttam el odáig. Hogy a francba tehette ezt velem? Egyáltalán észrevette, hogy itt vagyok? Ha igen, rohadtul nagy szemétség tőle, hogy előttem ölelgeti a pasast! Mit szólna hozzá, ha odamennék, és Sage, sikerült! csusszant mellém Rissa, és izgatottan belém karolt. Pontosan Luca után fogok énekelni. Király feleltem oda sem figyelve. Abban reménykedtem, hogy eltisztul a tömeg és odaleshetek az áruló exbarátnőmre. Vagy akár akcióba is léphetnék. Kértek valamit? néztem körbe. Luca nem volt a láthatáron, de Cenzo és Franceska elhadarták, mit kérnek, aztán Rissa is mondott valamit, amit nem értettem, mindenesetre felálltam, majd a pult felé vettem az irányt. Ami történetesen elég közel van ahhoz a bizonyos asztalhoz. Kértem egy kólát, aztán feltűnésmentesen oda-odanéztem, hogy lássam, mi a helyzet. Tiffany vidáman nevetgélt a barátnőivel, a pasasnak meg mindkét keze az asztalon volt. Helyes, maradjon is ott, ne fogdossa az én mármint az excsajomat! De mivel vissza fogom szerezni, tökmindegy. Akkor se fogdossa! Eltelt némi idő, mire észrevett. Hirtelen felém nézett, mire a kólámat megemelve, biccentettem neki egyet. Ez elég laza mozdulat volt, büszke is voltam magamra, főleg, hogy utána elfordultam, és úgy tettem, mintha keresnék valakit a tömegben. Kiszúrtam Cenzót, amint dühösen tart felém. Mi a franc van veled? Már majdnem szomjan döglöttünk rád várva! Elfelejtettem vontam vállat, de túl átlátszó volt, Cenzo forgatni kezdte a fejét, amíg ki nem szúrta Tiffanyt. Szánalmas vagy ütögette meg a vállam megenyhülve. Nincs benned büszkeség? Legalább szedj fel valakit! Nem válaszoltam, Cenzo pedig rendelt pár kólát, aztán visszament az asztalhoz. Szedjek fel valakit? Ki a frász érhetne Tiffany nyomába? Dögösségben simán söpri a csajokat, akik itt vannak. Ugyanakkor, ha látná, hogy valami csajjal vagyok, talán féltékeny lenne. Hé, ez egy rohadt jó ötlet! Mielőtt szétnézhettem volna, Luca huppant le mellém egy pohárral, amiben valami sárga ital volt. Ezt húzd le, aztán kezdünk! Tétovázás nélkül megittam azt a valamit, arra számítva, hogy jó erős lesz, ehelyett csupán a szénsav miatt könnyezett be a szemem. Tudom, több férfiasság, de akkor is rohadt hideg volt! Pluszba szénsavas. Mi ez? hörögtem felháborodva. Energiaital. Mit vártál? Nem várt a válaszomra, ami valami gúnyosság lett volna, helyette közelebb hajolt hozzám. Azt a csajt kell felszedned mutatott oldalra, de nem néztem arra, mert túl döbbent voltam. Honnan a fenéből tudtad, hogy épp fel akartam szedni egy lányt? Luca rám vigyorgott. Nem egy lányt, pontosan azt ott. Arrafelé néztem, és elhúztam a szám. Egy tök átlagos csajt mutatott barna hajjal és olyan felsőben, amiből semmije nem látszott ki. Tiffany kisujjához sem érne fel. Az nem kell. Mi a francot kezde Haver, azt a csajt kell felszedned. Nem ismerős? Egy suliba jár velünk. Életemben nem láttam legyintettem. De. Ő az, amelyik minden évben meg akarja választatni magát elnökké. Ránk üvöltött, amikor eldobtam valami papírt. A nővére most végzett, nem rémlik? Összehúzott szemmel fürkésztem a csajt. Ő is a pultnál ült tök egyedül és szívószállal kevergetett valami pirosat. Néha a színpadra pillantott, de különben a tömeget fürkészte. Aztán ránk nézett, én meg gyorsan elfordítottam a fejem. Luca vigyorogva intett neki. Mit csinálsz? Ez egy Szedd fel, Sage! Akarod Tiffanyt vagy nem? Igen, de Adtam már neked rossz tanácsot? Uh amikor eltörtük azt a vázát és rábeszéltél, hogy Mindegy vágott közbe. Akkor csak beszélgess vele. Tartsd fel, vagy mit tudom én. A lényeg, hogy ne engedd elmenni onnan, oké? Később majd elmagyarázom. Olyan komolyan beszélt, hogy nem ellenkeztem. De csak beszélek vele. Mi is a neve? gondolkodtam el. Valami Lucy asszem. Nem Linda? rémlett fel valami emlék. De, az lesz az. Menj, beszélgess Lindával! A színpad felé nézett. Mindjárt én jövök. Ne feledd, számítok rád! Azzal vállon veregetett, és elhúzott. Tétova pillantást vetettem Linda felé. Nem sok emlékem volt róla a suliból, csak annyi, hogy a nevelési tanácsadó az anyja, és hogy ő maga egy eminens rémálom, aki minden évben megkörnyékez mindenkit, csak hogy leégesse magát azzal, hogy alig kap szavazatot az elnökválasztáson. Na, jó ez mégis egész sok, de nem jó alap egy beszélgetéshez. Azért elindultam felé. Férfi vagy, Sage! Meg tudod oldani, ráadásul Tiffany látni fogja, hogy nem vagy akkora lúzer!

10 Persze csak akkor, ha abbahagyom a magammal való beszélgetést, de baromi sürgősen. Megigazítottam a hajam, és már ott is voltam Linda mellett. Tényleg tök átlagos csaj, barna haj, barna szemek, nem is olyan szép karcsú, mint Tiffany. Miért is gondolja majd azt az exem, hogy egy ilyen az utódja? Linda rám nézett. Kérdőn, mintha azt kérdezné, mi a francot akarok. Hirtelen én sem tudtam. Gyorsan leültem mellé, és megköszörültem a torkom, de már el is fordult. Miért fordult el? Szia, Linda! köszöntem a vonzóbb, mély hangomon. Rám pillantott, biccentett, majd megint elnézett. A francba! Mi van velem? Büdös biztos nem vagyok, a hajam sem annyira rossz. Lehet, hogy nem vesz emberszámba, mert nem vagyok elég férfias? Ez meg most, hogy a büdös életbe jutott eszembe?! Nem, egy ilyen lányt bármikor leszólítok! Elvégre egy menő banda dobosa vagyok! Szóval uh, sokszor jársz ide? kérdeztem megkopogtatva a karját, hogy figyeljen rám. Meg is tette úgy két másodpercre, aztán megint elnézett. Végül vissza rám, megint kérdőn. Mert nem láttalak még A francba, milyen ciki lesz, ha most azt mondja, minden héten itt van! Ezt nem kellett volna mondanom! Nem mondta unottan. Nem sokszor. Értem. Hogyan tovább? Mit kérdezzek? Vagy inkább mondanom kéne valami menőt. Én minden héten jövök ide. A haverom rendszeresen énekel, biztos ismered Lu Luca Mangini sziszegte. Van, aki nem tudja, ki ő? Még sosem találkoztam olyan lánnyal nemhogy lánnyal emberrel sem, aki ne kedvelte volna Lucát, így kissé megütközve néztem rá a harapós hangsúly miatt. Nem bírod? kérdeztem. Most először nézett meg magának. Nem ismerem felelte röviden. Értem. Ezt már másodszorra mondtam, nem? Ki kéne jönni valami újjal. Szóval, ez az Aranyrög. Tudod, miért nevezték el így? Valami megvillant a tekintetében, amit nem tudtam, hova tenni, így gyorsan folytattam. A tulaj ükapja vagy valami ilyesmi, aranyásó volt, de egész életében csak azt a rögöt találta, amiből ez az épület épült. Először még szálló volt, aztán lett kocsma, és most klub. Linda már nem nézett rám, a színpad felé bámult, mint aki nem is hallotta, amit mondtam. Láttam, hogy Luca kapaszkodik fel, mire egy pillanat alatt megtelt csajokkal a színpad előtti tér. Dühös voltam miatta, neki ott van ezer csaj, én meg még ennek az egynek sem tudom magamra vonni a figyelmét! Szerinted lakik olyasvalaki ebben a városban, aki még nem ismeri ezt a sztorit? nézett rám hirtelen, és hitetlenkedve mosolygott. Igazán nem volt szükségem még valakire, aki szánalmasnak gondol, így összeszorítottam a fogam és elfordultam. Épp időben, ahhoz, hogy lássam Tiffanyt, amint karon fogva pasiját csatlakozik Luca tömegéhez. Haverom már beállt a mikrofon elé, és integetett pár embernek. Lassan megszólalt a füttyszó. Wind of Change. A tömeg egy emberként szisszent fel az elragadtatottságtól, és valaki lejjebb vette a lámpákat. Luca énekelni kezdett, a csajok pedig sóhajtoztak. Bár már két hete nem voltam itt, látszott, hogy semmi nem változott. Még mindig ő az ász. Megbántottalak? kérdezte hirtelen Linda. Ilyen nincs! Megbántódottnak tűnök?! Ennyit a férfiasságról. Nem! vágtam rá élesen, mire felvonta a szemöldökét. De. Nem mondtam most halkan. Csak Arrafelé néztem, amerre utoljára láttam Tiffanyt, és nem mondtam többet. Hogy lehet ezt elmagyarázni? Megértem. Az enyém is itt van valahol mormolta sötéten. Tessék? néztem rá. Az exem közölte. Egy unintelligens barom, mégis valamiért folyton azt nézem, merre van. Láttam, hogy te is öhm, szemmel tartod a tiédet. Szívás, mi? Tök szánalmasnak érzem magam. Ez király! Itt vagyok az Aranyrögben és kifogok egy olyan csajt, akit szintén dobtak, hogy együtt lehessünk szánalmasak. Azt kívántam, hogy lőjön le valaki. Ennél szánalmasabb már csak az lenne, ha együtt kezdenénk bömbölni Lindával. Ez a Luca rendes srác? kérdezte végül. Tévedtem, még szánalmasabb, hogy a csaj, akit nekem kéne felszednem, őiránta érdeklődik! Definiáld a rendest vontam vállat. A legjobb barátom, de ha randizni akarsz vele, akkor A jó életbe, mit beszélek?! Akkor? hajolt közelebb kíváncsian. Lucára pillantottam, aki épp eljátszotta a trükköt. Kiszemelt egy lányt. Havonta egyszer megcsinálja. Ne akarj! mondtam végül. Nem randizik, ő nem olyan. Hát? Figyelj, Linda! vesztettem el a türelmem. Most nézd meg azt a szerencsétlent! mutattam a csajra, akit Luca kiszemelt, és akinek már teljes erőbedobással énekelt. Előbb lesz lent a bugyija, mint ahogy véget ér a szám. Csak figyeld! Nem való olyan lányoknak, mint te.

11 Mint én? szisszent fel, és felugrott. Dühösnek látszott. Úgy értem, rendeseknek, Linda mondtam gyorsan, mert tényleg így értettem. Legnagyobb meglepetésemre elnevette magát, de nem túl kedvesen. Mi az, hogy még neki áll feljebb, amikor jó tanácsot adtam? Oké, hogy nem kellenék neki, a büszkeségemnek már úgysem árt, hiszen nincs már belőle. Csak meg akartam óvni a csalódástól. Lucáról álmodozni hülyeség, csak azt érné el vele, hogy alaposan pofára esik. Épp mondani akartam valamit, amikor elindult a színpad felé. Hé, Linda, most meg hova Nem vagyok, Linda! csattant rám megtorpanva. Lori a nevem, megjegyezhetted volna, minekutána három éve egy matekcsoportba járunk! Az a szerencsétlen pedig, akinek mindjárt lent lesz a bugyija a nővérem, úgyhogy szállj le rólam, mielőtt a hülye haverod megrontja! Tátott szájjal meredtem utána. Ezért kellett Lucának, hogy lefoglaljam a csajt? De hiszen ennek semmi köze Tiffanyhoz! Vége lett a Scorpions számnak, és a lámpák is felgyulladtak. A hatalmas tapsviharban és füttyögésben Luca felrántotta Linda vagyis Lori nővérét a színpadra, és mindenki előtt megcsókolta. Tiffany olyan hirtelen termett előttem, hogy csak pislogni tudtam. Szia, Sage! A hapsi is ott volt vele, mindketten engem néztek. Helló nyögtem ki bénán, elfeledkezve róla, hogy mi folyik a színpadon. Hát, csak köszönni akartam mosolygott rám Tiff és a pasiba karolt. Szia! Szerintem több mint egy percig bámultam utánuk, és közben azt kívántam, hogy öljön meg valaki. Nem akartam élni, nem akartam ezt a fájdalmat! Hogy érezhetek ilyet olyasvalaki iránt, aki nem akar engem? Arra eszméltem, hogy Rissát szólítják a színpadra. Már el is felejtettem, hogy énekelni fog. Szánalmasan gépies mozdulattal arrafelé néztem, mire meg is láttam őt, de nem odafent, épp a tömegből vált ki, és felém sietett. Könnyek folytak az arcán, amitől még rosszabbul lettem, de kiszakítottam magam a saját nyomoromból. Mi van? ugrottam hozzá, mire átölelt és a vállamba fúrta az arcát. Menjünk innen gyorsan! kérte. Habozás nélkül átkaroltam, és az ajtó felé kezdtem vezetni. De mi van? Azt hittem, hogy énekelni fogsz, mi Nem énekelek! csattant fel. Luca elment azzal a lotyóval! És mi van, ha Hirtelen becsuktam a szám, mert leesett a dolog. Na, ne! Franceska és Cenzo csapódtak mellénk. Annyira sajnálom, Rissa! simogatta meg a karját Fran, Cenzo pedig sötét arccal meredt maga elé. Nem tudtam, mit mondjak, így csak szorítottam magamhoz Rissát, és mentem előre, hogy mielőbb kint legyünk. Nem lett jobb a helyzet, a furgonnak támaszkodva két alak smárolt, láthatóan óriási élvezettel. Megtorpantam, Rissa pedig felkapta a fejét a vállamról, ahol eddig olyan boldogtalanul sírdogált. Akármit megtettem volna érte, ha abban a pillanatban nem kell látnom az arcát, de nem volt választásom, egész közelről néztem, amint az eddiginél is jobban elfehéredik. Megremegett a szája, és új könnycseppek futottak le az arcán. Rissa! suttogta Cenzo óvatosan megérintve a haját, mire Rissa megrezzent, és ránézett. Jól vagyok súgta vissza, aztán elengedett engem, hogy ellépjen mellőlem. Gyalog megyek haza mormolta még, majd botladozva elindult az úton a furgonnal ellenkező irányba. Franceska egy pillanatig Cenzóra bámult, mintha látta volna rajta, amit én, majd Rissa után szaladt. Egy szerelmes dalt akart neki énekelni! nyögte ki Cenzo utánuk bámulva. Tudom feleltem szerencsétlenül. Egymásra néztünk, majd követtük a lányokat. Tudtam, hogy meg fogom bánni, ha kijövök a szobámból és itt van! Nem elég nekem a trauma Tiffany miatt, most aggódhatok, mit kezdjek azzal, hogy Rissa a legjobb barátomba szerelmes, akinek a párkapcsolat fél órát meg egy óvszert jelent. Újra feltettem magamnak a kérdést, amit két hete minden nap felteszek magamnak. Mi a francért keltem ma fel?

12 2. Testvérek I'd listen to her 'Cause I know how it hurts When you lose the one you wanted 'Cause he's taking you for granted And everything you had got destroyed Beyoncé: If I Were a Boy Lori Alicia mindenképpen el akart rángatni az Aranyrögbe, holott legalább ezerszer megmondtam, hogy semmi kedvem menni. Nem mintha nagy terveim lettek volna az estére, kötelező olvasmány hegyek és néhány iszonyúan nehéz puzzle várt rám, szóval semmi olyasmi, amit a legnagyobb jóindulattal is vadnak lehetne nevezni. Ez volt bennük a jó, ugyanis nem akartam a vadságot. Ne csináld! hisztizett a nővérem, aki csak egy hiányzó gombnak a blúzán (amit ő maga tépett le) köszönheti a sikeres vizsgáit. Nem mehetek egyedül, olyan béna lennék, mint te! Sajnos egy barátnője sem ért rá, ő pedig újra Luca Mangini után akart nyáladzani, ahogy teszi amióta csak úgy döntött, hogy mindig a legújabb trendeket követi. Luca Mangini számít a legnépszerűbb srácnak, tehát Alicia magának akarta őt, ilyen egyszerű a képlet. Tulajdonképpen nem értem, mit esznek azon a srácon, oké, hogy jóképű és még okos is ezt nem tagadhatom, egész jók a jegyei ahhoz képest, hogy pasi, és hogy minden idejét hülyeségekre pazarolva tölti, kizárt, hogy ne legyen okos, ha mégis ilyen jól teljesít, de alapjában véve egy hólyag. Sőt minden pasas egy óriási hólyag kezdve Luca Manginival és bezárólag Toby Michaelskyvel, az exbarátommal, alias életem legnagyobb hibájával. De Luca hívott el! siránkozott továbbra is, míg nekem szöget ütött a fejemben a gondolat. Te nem is szóltál a lányoknak, mi? Nem mondtad nekik, hogy elhívott az Aranyrögbe! Alicia bepróbálkozott az ártatlan vagyok nézéssel, de aztán rájött, hogy velem áll szemben, így végül legyintett. Nem kellenek azok a ribancok, hogy mindegyikük megpróbálja elvenni őt tőlem. Luca az enyém! Néha komolyan olyan volt, mintha Alicia nem is a rokonom lenne. Minden, amit csinált érthetetlen volt számomra. Azokat a lányokat nevezte ribancoknak, akikkel együtt nőtt fel, akik két napja még itt nálunk festegették a körmüket, miközben mindenkit kipletykáltak, akit csak ismertek. Ráadásul úgy beszélt Lucáról, mintha nem ő lett volna az a srác, aki keresztülnézett rajta az elmúlt pár évben. Hiába, ezt én sosem fogom megérteni. Légyszi gyere el, Lorindaaa! kérlelt elnyújtva a nevem, mint valami idióta, mégsem tudtam nemet mondani neki. Jól van sóhajtottam. Kábé ötször gondoltam meg magamat, de végül ott voltam Aliciával az Aranyrögben. Ez volt a legmenőbb hely a városban, legalábbis a korombeliek körében, mert Luca Mangini minden pénteken fellépett itt. Jöhetett eső, hó vagy év végi záróvizsgák, ha péntek volt, ő jött a karaoke-estre. El kellett ismernem, jó hangja van, sőt egyenesen szívbemarkoló tud lenni, de csak akkor, ha valami normális dolgot énekel. Különben a zenei ízlése nem is különbözhetne jobban az enyémtől. Azt a zenét sem szerettem különösebben, amit ő és bandája játszott. A suliban mindenki csak úgy emlegette őket a banda, régen még Manginiék voltak, mint a Jonas Brothers (amikor egyszer megemlítettem ezt a párhuzamot, Alicia és a barátnői lekiabálták a fejem, hogy ne is merjem összehasonlítani őket, mert Luca Mangini annyival jobb), most azonban már csak a banda, lévén hogy a legidősebb testvér kilépett és Sage Norwood állt be a helyére. Mivel Aliciát maga Luca hívta meg, ragaszkodott hozzá, hogy a színpad előtt várjon rá, akkor is, ha még hatan voltak előtte. Én addig leültem a pultnál, és málnalevet ittam. Kettőt, hogy pontos legyek, mire végre történt valami. Toby beesett a barátaival. Toby és én négy hónapig jártunk együtt, mielőtt szakítottam vele. Erre többek közt azért került sor, mert nem a barátnőt látta bennem, hanem a leckeíró gépet. Meg amúgy is egy hólyag! Igazából sosem volt szerelmes belém, ez végig látszott rajta, de valamiért reménykedtem benne, hogy elkezd szeretni, ha jobban megismer. Sajnos mindig talált valamit, amivel ahelyett elfoglalhatná magát. Tobyval járni olyan volt, mint láthatatlanná válni. A focicsapat egyik védője volt, és mint minden ilyen sportőrültnek, neki is a csapat volt az első. Aztán a haverok, aztán a piálás meg a bulizgatás, csak utána én. Miket is beszélek, a kocsija is előbb volt, mint én. Nem vagyok az a típus, aki rajong a bulikért, és aki a társaság közepe, de Toby mindig is szeretett ott lenni, így kompromisszumot kötöttünk. Ő elmegy szórakozni nélkülem, cserébe romantikus randikra visz, és sok időt töltünk kettesben. Nem jött be, Toby a kettesben részt úgy értette, hogy szexelünk, én pedig hát én nem. Ő azzal érvelt, hogy már minden haverja csinálja (és akkor mi van??), viszont nekem elveim vannak. Amíg nem érzem, hogy úgy szeret, ahogy akarom, addig nem csinálunk semmit, ezt meg is mondtam neki, mégsem

13 próbálkozott sosem, hogy elnyerje a szívem. Lehet, hogy maradi vagyok, lehet, hogy a szüzesség elvesztése nem olyan fontos már, mint régen, de engem nem érdekelt, mit mondanak mások. Tobyt igen. Mivel mindig nemet mondtam egyre többet veszekedtünk, aztán vádaskodni kezdett, hogy nem szeretem eléggé. Olyan hülye voltam... Igyekeztem megváltozni miatta, még pár bulira is elmentem, nem törődve vele, hogy kinéztek onnan, de nem volt az igazi, Toby mindig elérte, hogy láthatatlannak érezzem magam, ott voltam mellette, mégis egész este hozzám sem szólt, csak dumált a barátaival, aztán mikor megunta, bepróbálkozott a szexszel. Mindig egy kicsit többet engedtem neki, mert a szerelem meg az elvek valahogy ütik egymást, és az utóbbi csúfondárosan vesztésre állt. Már majdnem kész voltam mégis megtenni, hátha Toby akkor majd végre rájön, hogy szeret engem, de nem jutottunk el idáig. Az egyik bulin, amin Toby csupa izgalmasan édes dolgot suttogott a fülembe, odajött egy lány azzal, hogy beszélni akar velem. Megkérdezte, hogy mióta vagyok együtt Tobyval, mire én megmondtam, ő pedig kiábrándított. A történet lényege, hogy a bulikon, amikre egyedül ment, nem viselkedett épp hűségesen, több lánnyal is smárolt, és eggyel le is feküdt. De ez még nem a legrosszabb rész, az ezután jött, amikor ott a bulin felelősségre vontam, ő pedig azt válaszolta, hogy nem tehetett mást egy olyan hideg lotyó mellett, mint én. Hideg lotyó, pontosan ezeket a szavakat használta rám a két tucat ember előtt, akik vagy együttérzően néztek rám (néhány lány) vagy hangosan felnevettek (Toby barátai). Ha ezt gondolod, miért nem szakítottál velem? kérdeztem még, mielőtt teljesen kiborultam volna. Láttam valaminek a szikráját Toby szemében megbánás, sajnálat, nem tudom, de hamar eltűntette. Akkor ki írta volna meg a házijaim, mi? kérdezett vissza gúnyosan. Ennyi volt. Elkönyvelhettem magamban, hogy a pasik mind óriási hólyagok. Tudnom kellett volna Alicia első sírógörcseiből mert megcsókolták, mégsem jártak vele, mert odaadta a szüzességét, mégis szakítottak vele, mert szeretett és mégis átverték, ott volt a bizonyíték a családban, de nem figyeltem. Nem akartam látni az igazságot, és meglett a vesztem. De mindez már több mint két hónapja történt, így azóta visszataláltam a rendes kerékvágásba, ahonnét többet egy srác sem fog kiszakítani. Erre megesküdtem magamnak, ezért is nem olvadtam el, amikor Sage Norwood odajött hozzám. Már egy ideje figyeltem Tobyékat, akik csak egy gúnyos vigyorral jelezték, hogy észrevettek, amikor megakadt a szemem Sage-en. Az exbarátnőjét bámulta, aki nemrég szakított vele (Alicia mesélte el, csak innen tudom, különben tényleg nem szoktam a pletykákra adni), és kicsit megbántottnak tűnt, amit nem csodáltam, mert azzal a közönséges lánnyal fiú is volt, nyilván ezt rosszul esett látnia. Tökéletesen megértettem, és sajnálni is kezdtem. Legalábbis addig, amíg Luca oda nem ment hozzá. Meg akartam figyelni a srácot, de amikor Sage rám pillantott, összezavarodtam. Nem értettem, miért érzem úgy, hogy rólam beszélnek, de aztán kiderült, hogy valóban így volt, ugyanis Sage pár másodperc múlva odajött mellém. Ránéztem, de zavartnak tűnt, amitől én is zavarba jöttem egy kicsit, és elfordultam. Az volt a baj, hogy Sage határozottan édes srác, ennek pedig a pasik mind dögök vélekedésem ellenére tudatában voltam. Szia, Linda! köszönt végül, mire megint hatalmasat csattantam. Linda? Elismerem, hogy a Lorinda tényleg eléggé hasonlít rá, de ezért megbántódtam, és igyekeztem szavak nélkül jelezni, hogy menjen el. Pechemre maradt, nekem meg az kezdett járni az eszemben, hogy mit akarhat. Mivel a nevem sem tudta, kizártam azt, hogy ismerkedni akarna meg különben sem ismerkedem olyanokkal, akik három év után sem tudják megjegyezni a nevem, azért idegenek nem voltunk, rögtön eszembe jutott Luca és a nővérem. Talán a srác megsejtette, hogy nem engedem a nővéremet hülyeségekbe keveredni? Lehet, hogy Sage az elterelés? Az ilyen Mangini féléktől minden kitelik. A gyanakvásom majdnem teljesen felszívódott, amikor Sage elmesélte az Aranyrögös sztorit. Még kiselőadást is tartottam a történetből alsóban, mégsem szakítottam félbe, mert elég édes volt. Aztán észrevettem, hogy az exbarátnőjét nézi, és megint megsajnáltam. Komolyan, nem találkoztam még sráccal, aki ennyi érzelmet kavart volna fel bennem alig pár perc alatt. Volt a tekintetében valami, ami miatt meg akartam ölelni, de jelen volt egyfajta dacosság is az arckifejezésében, amiből úgy sejtettem, nem tartana rá igényt. Amúgy meg nem érdekeltem, láttam rajta, amikor megemlítettem Tobyt miért csináltam? Együttérzésből? Gondoltam, megkedvel miatta? Fogalmam sincs, teljesen hidegen hagytam. Eléggé rosszul esett a dolog. Tudom, az elveim meg minden, de akkor is! Tökre frusztráló volt, pedig rám nem jellemző a frusztráció. Mielőtt még több hülyeséget mondtam volna, inkább Alicia után néztem, aki még ott csápolt Luca lábainál. Levették a fényt, de a színpad ki volt világítva, egy lámpa fénye meg pont rajta volt Alicián, mintha valaki megrendezte volna az egészet. Nem vagyok paranoiás meg semmi, de komolyan kezdtem gyanakodni. Mit művel ez a fickó a nővéremmel? Kérdezgetni kezdtem Sage-et, ő pedig türelmetlenül válaszolgatott. Azt hitte, én akarok kikezdeni Lucával ami azért volt vicces, mert minden észérv ellenére utáltam Lucát, amiért milliószor népszerűbb nálam, és végül beletenyerelt a témába, amitől a plafonon voltam. Nem való olyan lányoknak, mint te fejezte be nyersen. A szégyen és a harag csaknem elviselhetetlen volt, fel is ugrottam, mielőtt ordításban vagy épp bőgésben török ki. Mint én? A hideg lotyó? Vajon olyan hírem van, hogy azt hiszi, nem tudnám felmelegíteni a hülye haverja ágyát? De aztán valahogy jóvátette. Sosem találkoztam még olyan férfival, aki jóvátette a hibát, amit elkövetett, de Sage csak annyit mondott:

14 Úgy értem, rendeseknek, Linda. És igaz, hogy megint Lindának szólított, és én még mindig nem javítottam ki, valami újat kavart fel bennem. Teljesen őszinte volt velem, és bármennyire is kelletlen, de kedves. Meg rendesnek is tart, és képtelen voltam elhinni, hogy úgy nézek Sage-re, mint egy srácra, akitől megsajdul a szívem, csak mert nem ismerhetem meg. Miközben Luca a nővérem bugyijába próbál bejutni. Prioritások, figyelmeztettem magam, miközben elszakítottam magam Sage-től. Mit olvadozom itt egy olyan sráctól, aki évekig észre sem vett? Csak mert egyszer kedves? Nem! Tök ugyanolyan az összes, és én többet nem dőlök be nekik! Elég volt, hogy a pasik miatt felkavarodik a nyugis életem! Így mikor Sage meg akart állítani mégiscsak Luca csalija lett volna? ráförmedtem valamit, és Alicia megmentésére, vagyis inkább megállítására siettem. Csakhogy nem jutottam messzire, mert az őrjöngő lánytömeg szoros falat alkotott, így csak fogcsikorgatva nézhettem, ahogyan Luca lenyomja a nyelvét a nővérem torkán, akit legnagyobb elszörnyedésemre egy cseppet sem zavart, hogy kábé százan lesik az intim nyelvmasszázsát. Próbáltam odafurakodni, hogy ráordítsak, mi a fenét csinál (ahogy különben mások is fel voltak háborodva, csak ők azért, mert nem tartották elég jónak a nővéremet az isteni Lucához). Felnyikkantam, amikor egy velem szembe rohanó lány a vállamnak ütközve kis híján hanyatt lökött, csak aztán láttam, hogy Sage ikertestvére, Rissa az. Általában kedves lány, most figyelemre sem méltatott, ahogy persze a barátai, a legkisebb Mangini, Vincenzo és a barátnője sem, de tőlük megszokott volt. Nem törődtem velük, mindenképp a színpadra kellett jutnom, csakhogy a lányok, akik most elindultak visszafelé, hátrafelé nyomtak engem, és legnagyobb rémületemre pont láttam Aliciát és Lucát a hátsó ajtó felé igyekezni. Elhatároztam, hogy márpedig az én nővérem nem lesz egy olyan egyéjszakás, amilyen Luca zsánere, még akkor is megakadályozom, ha keményebb eszközökhöz kell folyamodnom. Alaposan megfájdult a könyököm, és páran utánam is kiáltottak, miért bökdösöm őket, de végül csak eljutottam a hátsó ajtóhoz, amin Luca és Alicia már sikeresen távoztak, én azonban nem tehettem. Amint megérintettem a kilincset amúgy az ajtó zárva volt, egy nagydarab, fekete pólós pasas termett mellettem. Ez a vészkijárat közölte velem komoran. Kimenni ugyanott kell, ahol bejöttél. De most láttam, hogy Luca Mangini itt ment ki feleltem hitetlenkedve. A pasas kicsit elvigyorodott. Neki protekciója van. Ez a vészkijárat, csak vész esetén használható. De hiszen Luca Úgy döntöttem, hogy mégsem akadok fent ezen az igazságtalanságon. Figyeljen, vészhelyzet van! Engedjen ki! A fickó elbizonytalanodva nézett rám. Na és miféle vészhelyzet? A pillantása gyanakodóvá vált. Csak nem a sztárunkat akarod zargatni? Nem vagy az ő típusa. Kedvem lett volna belerúgni, de csak a fogamat csikorgatva elszámoltam háromig. Nem akarom zargatni, az a lány, aki kiment vele a nővérem, és Nem volt vészhelyzetben zárta le a vitát a pasas, és már nem is figyelt rám, elnézett a tömeg felé. Kimenni ugyanott kell, ahol bejöttél morogta nekem, majd felkiáltott. Hé, te! Ne csináld azt többet azzal a mikrofonnal A többi beleveszett a hangzavarba, ugyanis a biztonsági ember (?) otthagyott. Szerettem volna csupa modortalan dolgot utánaordibálni, helyette magamban fortyogva elismertem a vereséget. Ezen az ajtón nem fogok kijutni. Sajnos, mire átverekedtem magam a másik oldalra, hogy ott menjek ki, már ötletem sem volt, hol keressem a nővérem. Legalább tíz perc telt el azóta, hogy eltűnt a szemem elől, ennyi idő alatt akármerre elindulhattak. Tanácstalanul kaptam elő a mobilom, hogy rácsörögjek Aliciára, de persze ki volt kapcsolva. Ilyen az én szerencsém! Vagy mégsem? Hirtelen rájöttem, hogy a parkolóban álló furgon a híres Mangini jármű, ami amellett, hogy az egyik legbénább kocsi a városban, a legmenőbb is, egyszerűen azért, mert Manginiéké. Millió és egy pletykát hallottam már róla, hogy mik szoktak folyni odabent. Még ágy is van benne! Habozás nélkül odacsörtettem a kék és fekete jármű mellé, aztán közel nyomtam a fülem az ajtóhoz, hogy hallgatózzak. Két másodpercen belül Alicia senkiével össze nem téveszthető vihogását hallottam. Egy kicsit megszeppentem. Most akkor próbáljak meg rájuk nyitni? Igaz, hogy mindenképpen meg akartam akadályozni a nővérem meggyalázását, de hogy valami olyat lássak, amitől egy életen át rémálmaim lennének, és soha többé nem tudnék ugyanúgy nézni a nővéremre? Inkább kihagytam. Helyette ökölbe szorítottam a kezem, és teljes erőmből bedörömböltem. Do you live, do you die, do you bleed For the fantasy *

15 In your mind, through your eyes, do you see It's the fantasy 30 Seconds to Mars: The Fantasy Luca Egészen biztos, hogy egy beteg állat vagyok. Lekapcsoltam a lámpát, éreztem, hogy a csaj a lábaim közé térdel, és a gatyámmal kezd matatni, de én őhelyette az anyámra gondoltam. Na, nem róla fantáziáltam, akkor rögtön fel is kötném magam, egyszerűen csak eszembe jutott, hogy anyámnak ez nagyon nem tetszene. Nem fogná vissza magát, és olyanokat mondana Aliciára, amitől ez a tapadós liba bömbölni kezdene. Elvigyorodtam a gondolatra, majd segítettem a csajnak a gatyával. Totál amatőrnek tűnt, emiatt még inkább örültem, hogy sötétben vagyunk, így legalább fantáziálhattam másokról. Ez különben rohadtul kifinomult erősségem. Mármint a fantáziálás, ugyanis képes vagyok megkülönböztetni a lehetetlen és az olyan dolgokat, amik akár meg is történhetnének. Legújabb tervem teljesen a valóságra alapult. Olyan valóság volt ez, amiért érdemes volt beáldoznom magam egy numerára ennél a bigénél. Ő volt a kulcsa. Az biztos, hogy ember még nem szedett ki ennyi információt tíz percnyi flörtölés közben, mint amennyit én megtudtam Aliciától. Ráadásul ez olyan szupertitkos dolog volt, hogy még a szex ígérete sem csillapította a bűntudatát. De ugye tényleg nem mondod el senkinek? lehelte a fülembe, miután végzett a gatyámmal és az ölembe mászott, hogy átkarolja a nyakam. Valami émelyítő gyümölcsszaga volt, ami miatt legszívesebben lelöktem volna magamról. Naná, hogy nem. Igazat mondtam, egyelőre elég, hogy én tudom. Tudnom is kellett, ez az információ mindent megért, ez fogja beteljesíteni az álmomat. Ki a franc gondolta volna, hogy ilyen baromi szerencsém lesz ezzel? Apám nagy bajba kerülne, a húgom meg kinyírna magyarázta, és a szájába vette a fülemet. Amikor belenyalt, hitetlenkedve felröhögtem. Rohadtul emlékeztetett a nagybátyám, Pedro egykori német juhászára. Mi az? kérdezte meghökkenve. Mondhattam volna továbbra is igazat, például azt, hogy átkozottul viszolygok tőle, és jobban örültem volna, ha Sage vagy Cenzo az, aki kiszedi belőle az infókat, de ez túl sok felesleges komplikációhoz vezetett volna. Sage amúgy sem volt topon, Cenzónak meg ott volt Fran aki anyánk által az első elfogadhatónak minősített csaj, mióta Nico, Cenzo és én abba a korszakba léptünk, ráadásul ők nem voltak olyan elhívatottak, mint én. Oké, az stimmel, hogy lelkiismeretesen benne vannak a bandámban, de ők nem hoznának ekkora áldozatokat. Megdönteni egy lányt a francba, nem is, hagyni, hogy egy csaj megdöntsön, az egyik legnagyobb őrültség volt, amire valaha is vállalkoztam, mégis hazudnom kellett, nehogy megsejtsen valamit. Semmi feleltem, mire máris a számra tapadt. Ez könnyen ment, nyugtáztam keserűen, miközben átvettem az irányítást. Ha már csináljuk, akkor úgy lesz, ahogy én akarom. Elkaptam a csajt, és gyors helycserét csináltam, mire vihogásban tört ki, vagyis azt az irritáló, agyzsibbasztó hangot adta ki, ami miatt leginkább rühelltem. Évekig megúsztam, hogy túlzott közelségbe kelljen kerülnöm vele, és most ott volt, ráadásul tök feleslegesen. Egy icipicit elszámítottam magam ezen a téren, de végül is tudtam, ki fogom bírni. Elég nagy baromság lenne tőlem, ha most elküldeném, rögtön vágná, mi a szitu, mégis Istenem, ha hallasz, ments meg! Mindig is elég jóban voltam az öreggel, és ennek most meg is lett a jutalma, a kelletlen (legalábbis az én oldalamról) afférunkat hangos dörömbölés szakította félbe. Alicia! hallottam a csaj húgának határozott hangját. Neee! nyögte a számba Alicia. Maradjunk csendben, hátha elmegy suttogta. Tudom, hogy bent vagy, hallottam a hangod! dörömbölt be megint Linda. Felnyúltam, és felkapcsoltam a lámpát. Naná, hogy baromira élveztem megtenni, de azért sajnálkozó képet vágtam. Alicia dühösen kicsúszott alólam, és megigazította a ruháit. Vetettem egy pillantást az összegyűrt pólómra, és hálaimát mormolva visszakapcsoltam a farmerem. Esküszöm, még sosem volt, hogy örültem, amiért elmarad a szex, de most kedvem lett volna nevetni megkönnyebbülésemben. Helyette csak elfojtottam az elégedett vigyoromat, miközben Alicia kinyitotta az ajtót. Mit akarsz? sziszegett a húgára. Linda szigorúan nézett rá, majd beljebb hajolva engem szúrt ki magának. Álltam a pillantását, és megeresztettem egy enyhe vigyort. Elgondolkodtam rajta, mit művelhetett Sage, hogy nem sikerült maga mellett tartania ezt az őrült diktátort. Valamiért biztos voltam benne, hogy az olyan típus az esete, mint a legjobb haverom. Pedig általában mindig bejönnek a tippjeim. Szállj ki a kocsiból! Hazamegyünk! adta ki Linda az utasítást ellentmondást nem tűrően, és közben úgy meredt rám, mint egy tigris, aki fenyegetve érzi a prédáját. Vagy a kölykét? Viheted, cicus, nekem már nem kell, mondtam volna legszívesebben, helyette nem túl meggyőzően dünnyögtem.

16 De, Linda, mi csak Nem Linda! Lori vagyok, te rocksztárutánzat! Elképedve néztem, ahogy kirántja a kocsiból a nővérét, és azzal a lendülettel be is zárja az ajtót, de azért az utolsó pillanatig nagyon csúnyán meredt rám. Hát, határozottan nem estem kétségbe, inkább pokolian jól éreztem magam. Sóhajtva végigfeküdtem a minifutonon és hagytam eluralkodni magamon az eufóriát. A többiek rohadtul nem fogják elhinni! Bele fogok dögleni, amiért nem mondhatom el nekik egy ideig, viszont addigra készen kell állnunk. Ideje lesz hivatalossá tennünk a bandánkat! Megvártam, amíg a csajok eltűnnek a kocsi közeléből veszekedtek egy kicsit, de végül leléptek, aztán visszamentem az Aranyrögbe, hogy felszedjem a bandát. Kezdett ciki lenni, hogy nincsen nevünk, sürgősen ki kell találnunk egyet. És megcsinálni a demót normálisan is, vagy ha arra nem futja, legalább frissíteni a YouTube csatornánkat. Úgy tűnt, zsúfolt lesz a nyár. Az Aranyrögben miután nyomatékosítottam, hogy aznap nem énekelek többet páran közölték, hogy a többiek már elmentek, így megpróbáltam telefonálni nekik, hogy mégis hova tűntek, és miért hagytak itt, de ki voltak kapcsolva. Mindannyian. Végül Nicót sikerült elérnem, hogy megkérdezzem tőle, mi van, ő mondta, hogy már hazaértek. Gyalog. Ebből egy rohadt szót sem értettem. Rissa miatt, seggfej közölte velem Nico. Húzd haza a beled! Mi van Rissával? kérdeztem, de már le is tette. Pedig ez súlyos volt, ha valami van Rissával, azt tudnom kellett. Beugrottam a furgonba, és miközben hazafelé hajtottam, azon dühöngtem, mi lehetett. Adva volt, hogy egyszerűen rosszul érezte magát, és hazakísérték, de Nico hangsúlya mást sejtetett. Valaki bántotta volna? Ha bunkóztak vele az Aranyrögben, tutira kicsinálom az ürgét vagy a csajt. Aki Rissát bántja, az nem lehet normális! Otthon kiderült, hogy én voltam a hunyó. Eltartott egy darabig Nicónál el kellett érnem, hogy hozzám szóljon, Cenzónál pedig azt, hogy ne zárjon ki a szobájából, illetve, ha már bent vagyok, ne akarjon szétütni, de végül csak megtudtam, mi baja Rissának. Egy szerelmes dalt akart ma énekelni neked, te szarzsák! vágta hozzám Cenzo a bakancsát, majd újra kilesett a függönye résein keresztül. Nico odament mellé és ő is átkukkantott. Tudtam, mit néznek, Cenzo ablaka pont szemben van Rissáéval, és bár nem szoktunk leselkedni utána, néha rálesünk, mit csinál éppen. Ezek olyan alkalmak, amikor mi vagyunk azok az idióták, akik épp megbántották, és annyira szarul érezzük magunkat, hogy csak ahhoz van kedvünk, hogy utána leselkedjünk, hátha valamiből kiderül, már nem haragszik. A Manginiknak nem kenyere a bocsánatkérés, de kivárásban jók vagyunk. És Rissa viszonylag hamar megbocsát. Teljesen behúzta a függönyöket mormolta végül Cenzo, és káromkodott. Nico is elfordult, majd kiismerhetetlenül nézett rám. Vállat vontam, és igyekeztem kitalálni, mire gondolok ezzel kapcsolatban. Rissa énekelni akart nekem? Mert belém van zúgva? Ez megdöbbentő. Nem gondoltam Rissára úgy azóta, hogy megkötöttük az egyezséget két éve. Szerelmes beléd! fújtatott Cenzo újra rám bámulva. Ez nem lehet igaz! Ja hagyta rá Nico még mindig engem méregetve. Most mi van? Nem fogok rámozdulni! mondtam gyorsan. Ajánlom is! vágta rá Cenzo fenyegetően. A francba, mintha tehetnék róla! Tiszteletben tartom az egyezséget! vágtam vissza sértetten. Azért nekem is vannak elveim! Megegyeztünk. Ez nem pontosan igaz Nico összefonta a karjait maga előtt, és nekidőlt Cenzo Megan Fox poszterének. Abban egyeztünk meg, hogy békén hagyjuk Rissát. Arról nem volt szó, mi van, ha ő szeret bele az egyikünkbe. Mi van?! Cenzo úgy nézett rám, mint valami gusztustalan okádékra. Ebbe tutira nem megyek bele! Rissa őt szereti felelte Nico rezignáltan. De hát a francba, miért pont őt? Hogyhogy nem téged? Te lógsz vele folyton! Azért túlzás, hogy folyton, csak Hé, én is itt vagyok! morrantam rájuk, mire rám néztek. Oké, lehet nem kellett volna közbeszólnom, de nincs annál szarabb érzés, mint amikor ezek összefognak ellenem. Te csak hallgass! Szerelmes beléd! Neked meg már van csajod, nem kéne nyivákolnod! vágtam vissza, mire Cenzo még dühösebb lett. Már láttam előre, hogy megint bunyózni fogunk. Ennyit arról, hogy ez egy jó nap. Mit fogsz csinálni? szegezte nekem a kérdést Nico. Nyitottam a szám, de aztán becsuktam. Kapásból azt akartam mondani, hogy nem akarok semmit Rissától, de ezt nem gondoltam át eléggé. Az olyan Alicia féle csajok, akikkel eddig dolgom volt soha nem jelentettek semmit, sőt anyámon kívül még soha egyetlen nő sem jelentett semmit. Norwoodékig. Idegesen beletúrtam a hajamba, és lerogytam Cenzo ágyára. Ez tényleg probléma. Mrs. Norwood volt a legkedvesebb nő, akivel valaha találkoztam, de Rissa is ott van rögtön a dobogó második fokán, sőt lehet, hogy

17 mindketten elsők, bár a lényeg, hogy nem lehetett nem kedvelni őket. Az, hogy Rissa belém esett, határozottan egy rohadt nagy gond. Szerelmes beléd! förmedt rám Cenzo harmadjára is, Nico pedig bólogatott. Tudod, hogy mit kaptál ezzel? Örülnöd kellene! Ennyit arról, hogy nyugodtan végiggondolom. Mi van, ti vagytok a Beatles*, vagy mi?! Még a zenét is hallottam a fejemben, ahogy rájuk néztem. A francba! Felugrottam, és otthagytam őket a fenébe. Ez kurvára nem igazságos! Nem én kértem, hogy Rissa belém szeressen! Egyáltalán mikor történt? Naná, hogy mire bevágtam magam mögött a szobám ajtaját, már tudtam. Rissa mindig is kicsit furán viselkedett velem, még az egyezség előtt gondoltam rá párszor, hogy egyszer majd összejövünk, viszont mostanában nem. Az eszembe sem jutott, hogy ő esetleg gondolhat rá, mert jó csapat vagyunk így barátokként. Oké, elflörtölgettem vele, de csak néha. Ki tudta, hogy belém fog esni? Hiszen én sosem voltam annyira nyilvánvalóan oda érte, mint Cenzo, és nem is voltam a legjobb barátja, mint Nico! Ki kérte, hogy szeressen? Frusztráltan dőltem az ágyamra lelökve a félig telefirkált papírjaimat. Holnap majd megmondom Rissának, hogy szó sem lehet róla. Meg fogja érteni, nem ostoba! Felnyögtem a gondolatra. Rissa egyáltalán nem ostoba, sőt kifejezetten okos és jófej. Csak épp nekem nem kell csaj! A bandám kell, egységben és kiegyensúlyozottan, ehelyett most mi lesz? Hetekig hallgathatom Cenzót, Sage képeket fog vágni, Rissa talán besértődik és nem ír több dalszöveget, pedig most lenne rá a legnagyobb szükség. Új számok kellenek szeptemberre, meg valami normális bandanév és talán összeszedhetnénk egy új tagot is, jól jönne egy basszusgitár A francba! Pedig olyan jó estének ígérkezett! Csak én és a fantáziám. Kitaláltam volna pontról pontra, mit fogunk csinálni, hogy végre felfigyeljen ránk a világ. Legalábbis valamilyen szinten. Ehhez kicseszettül szükség van az egységünkre! És talán egy kis külső segítségre. Valakit be kell szerveznünk, valaki olyat, aki legalább annyira hűséges, mint Rissa. Rissa meg tudná csinálni, és ha én kérném rá, megtenné. Kivéve, ha megutál holnap, amiért elutasítom, ami valószínű. Vajon Rissa képes lenne annyira csajosan viselkedni, hogy emiatt kiakadjon rám? Elvégre épp az a király benne, hogy nem olyan hisztis elviselhetetlen vihogógép, mint például az az Alicia. Aliciáról Linda jutott eszembe vagyis Lorinda vagy ki a fene. Lorinda és Sage jó páros lennének, és ha Rissa is igent mondana, akkor megduplázódna az esélyünk. De hogyan vegyem rá Rissát, miután elutasítottam? Jó, adva van a lehetőség, hogy nem utasítom el, hanem ez lesz az ára a segítségének, viszont ez még tőlem is húzós. Azért ennyire aljas nem vagyok, Rissával nem. Kivéve, ha nem ebbe bele sem gondolhatok! Oké, kivéve, ha igazából járni kezdünk. A plafonra bámulva mérlegeltem a dolgokat. Rissa nem csúnya, akár még kívánni is tudnám, sőt, előfordult már, hogy elképzeltem meztelenül. Nem is lenne rossz, ha nem lenne annyira ártatlan. Az tuti, hogy még szűz, hiszen még pasija sem volt soha. Eddig azt hittem, hogy azért, mert a hat bátyján kívül az enyémek is elijesztenek minden esetleges jelentkezőt, de most átgondolva, talán nem is akart mást, csak engem. Mióta tarthat ez? Akkor még biztosan nem volt belém zúgva, amikor leteszteltük, melyikünk csókjától ájul el legjobban, mert akkor semmi különösebb reakciót nem mutatott, ráadásul azt mondta, mindhárman ugyanolyan jól csókolunk, így azután meg is kötöttük az alkut, hogy nem mozdul rá egyikünk sem az tuti, hogy nem tagadta volna le az érzéseit pont akkor, amikor én is éreztem valamit iránta! Pontosítok, amikor azt hittem, hogy szerelmes vagyok belé, mert az a kijelentés, hogy most nem érzek semmit iránta, nem állná meg a helyét. A legegyszerűbb az lesz, ha szemtől szemben megkérdezem tőle. De előbb ledumálom Cenzóval és Nicóval, mégiscsak fő a békesség. Viszont arról, hogyan fognak kiegyezni azzal, hogy Rissa engem választott, fogalmam sem volt. Majd holnap kiderül, gondolom. * The Beatles She Loves You című számára utalt Luca.

18 3. Remény I can t speak I m terrified cos if I Say the wrong thing You might see how hard I m trying Is this made up or true love? Is this true love? Keisha ft Katy Perry: True Love Rissa Annyira szégyelltem magam, hogy egész éjjel nem tudtam lehunyni a szemem. Hogy csinálhattam ekkora bolondot magamból? Sírni mindenki előtt, mint egy gyerek, aki nem kapta meg a játékot, amire vágyott Nem, ez annyira nem jellemző rám! Nemcsak, hogy az Aranyrög összes vendége előtt járattam le magam, hanem Cenzo és Franceska előtt is, akik most megtudták, hogy Lucának akartam énekelni. Totális leégés. A végigbőgött éjszaka után kiapadtak a könnyeim, és miután rendbe hoztam magam a fürdőben, kiléptem a folyosóra ahol majdnem átestem az ajtóm előtt térdelő Stormon. Mégis mi a fenét csinálsz itt? kapaszkodtam meg az ajtófélfában, nehogy elzuhanjak. Bátyám vörös arccal tápászkodott fel a földről és bár fölém magasodott, valahogy kisebbnek tűnt, mint szokásosan. Én csak beletúrt a szőke hajába, és erősen próbált kigondolni valami magyarázatot. Hallgatóztam mondta végül. Már épp nyitottam a számat, hogy válaszoljak valamit, amikor Bradley lépett ki a közös szobájukból. Jól van, most átveszem á, jó reggelt, Rissa! váltott át suttogásból normális hangsúlyra, amikor észrevett. Aztán Storm képére nézett, majd vissza rám. Lebuktunk? Miért hallgatóztok a szobám ajtajánál? tettem fel a költői kérdést. Persze tudtam, Sage vagy anya biztosan elmondták, hogy miért jöttem haza sírva előző este. Remek! Azonban elnézve a tétován álldogáló bátyáimat, nem tudtam neheztelni. Elmosolyodtam, hogy megnyugtassam őket. Semmi bajom, oké? Sage felkelt már? A válaszukat sem várva nyitottam be a tesómhoz, akinél megint teljes sötétség honolt. Alszol? Nem lehetett megállapítani, amióta Tiffany szakított vele. Mártsuk meleg vízbe a kezét? kérdezte Bradley Stormtól, aki halkan helyeselt. Valamiért azt hitték, hogy csak, mert bejött ez a trükk, amikor Sage tizenkét éves volt, akkor most is bejönne. Mindenesetre lehessegettem őket a konyhába, és átbotorkáltam Sage szobáján az ablakig, ahol kinyitottam a spalettákat. A tesóm mélyen aludt az oldalára fordulva. A haja majdnem teljesen eltakarta a szemét, a zenelejátszójának fülhallgatója pedig rátekeredett a nyakára. Kíváncsiságból elszedtem tőle, és megnéztem, milyen zenéket hallgatott elalvás előtt. Ahogy sejtettem is, csupa sötét, összetört szívűeknek való számmal volt feltöltve, ezért némi töprengés után kicseréltem az ipodjainkat, majd bekapcsoltam neki a saját zenéimet. Vártam pár másodpercet, hátha felébred, de mivel nem tette, hagytam neki egy rövid üzenetet, csak azután mentem le a földszintre. Csak anya és Sage aludtak még, Storm, Bradley, Dylan meg apa a konyhában voltak, és épp rólam tanakodtak. Be kellett volna nyomnom a fejét a klotyóba, amikor még én is a gimibe jártam morgott Storm (természetesen Lucára utalva, nem az én fejemet akarta). Átmegyek, és eltöröm két ujját kontrázott rá Bradley. Rissa kiválaszthatja, melyik kettőt. Nem hiszem, hogy Luca tudná, miért csinálod jegyezte meg Dylan, apa pedig próbálta lenyugtatni őket. Srácok, majd Rissa elintézi a dolgokat Lucával. Ahogy látom, semmi nagy dolog nem történt idáig. Nem hát kapcsolódtam be, mire Storm és Bradley felém kapták a fejüket, Dylan rám mosolygott az újságjából, apa pedig biccentett. Jobban vagy, Hétszínvirág? Bólogattam és kivételesen eltekintettem a ténytől, hogy az ötéves korombeli becenevemen szólít. Hm, palacsinta lesz? Storm és Bradley látszólag nem tudták eldönteni, hogy a palacsintatészta fölött csorgassák-e a nyáluk, vagy velem foglalkozzanak. Mindenesetre sóvárgó szemmel meredtek az apa kezében lévő serpenyőre, miközben apa felém fordult. Akarod, hogy szív alakúra süssem neked? Hitetlenkedve néztem Dylanre, aki a szemét forgatva vigyorgott bele az újságba. Ha még nem mondtam volna apa és a bátyáim többsége szerint én megrekedtem valahol a tizenkét éves kislány szintjén, ahol még bulis a szív alakú palacsinta, meg amikor még problémát jelent, ha kilátszik az ember lányának háta a felsőből. Nem, nem kérek palacsintát döntöttem el.

19 Éhenkórász bátyáim rám meredtek. Rissa, remélem, hogy ez nem valami anorexiás szarság kezdett bele komolyan Storm, miközben Bradley azt ordította, hogy: Nehogymá amiatt a gizda Luca miatt le akarjál fogyni, tök jó bőrben vagy! Apa pedig megdermedt, mintha összetörtem volna a szívét, azzal, hogy nem kérek a palacsintájából. Ennek semmi köze Lucához mondtam higgadtan. Csak ahhoz, hogy nem vagyok éhes. Futni megyek. Storm és Bradley még meredtek rám pár másodpercig, aztán Storm lecsapott. Akkor az enyém lesz az első palacsinta! Ez nem ér! nyavalygott rögtön Bradley, mire apa próbálta lepisszegni őket, mondván anya még alszik, így ez kihasználva elslisszoltam. Nagyjából ilyen egy átlagos szombat reggel nálunk, a bátyáim majd meghalnak valami kajáért, mintha egész héten semmit nem ettek volna, így apa napja palacsintasütésből (reggel), pizzarendelésből (délben) és valami mikrós kaja tömeges mennyiségű kiolvasztásából (vacsorára) áll. Az a helyzet, hogy anya nem tud főzni, így mind a heten szemétkaján nőttünk fel, és persze apa palacsintáján, csakhogy apa menő fogorvos, akinek annyi a munkája, hogy csak keveset van itthon, emiatt maximum hétvégén ér rá főzni. Anyával más a helyzet, ő egész nap itthon van, hiszen zeneszerző és zongoraművész (és néha zongoraórákat is ad gyerekeknek), de attól még ő is dolgozik, belefeledkezik a munkájába, és ha nem akarunk éhen halni, akkor muszáj rendelnünk valamit. Szóval otthagyva a palacsintára kiéhezett bátyáimat, elmentem futni. Illetve elfutottam a legjobb barátnőm, Lynn házáig. Mivel nem szeretek csendben futni, Sage zenéit hallgattam közben, így majdnem sírva fakadtam, mire elértem odáig. Egyáltalán nem csodáltam, hogy Sage nem akar kimozdulni a szobájából, ha ezt a mixet hallgatja. Lynn már a házuk előtti feljárón gördeszkázott, ahogy néztem egy gyerekszánkón ugratott át újra meg újra. Mivel nem viselt védőfelszerelést nem szokása, nem szóltam hozzá, amíg meg nem állt egy pillanatra. Szia! köszöntem, és azt hiszem, hogy ez az egyetlen szó mindent elmondott rólam. Alaposan megnézett, és hitetlenkedve megrázta a fejét. Mi történt? Intett, hogy üljünk le a virágágyások mellé, úgyhogy lerogytam, és nagyjából egyszuszra elmeséltem az egészet. Lynn és én azóta vagyunk legjobb barátnők, amióta Tony bemutatta nekem az egész focicsapatát, akkoriban volt Lynn a legújabb tagjuk, és nagyjából ő a legkirályabb lány, akit csak ismerek. Annalynn Elizabeth-nek hívják igazából, de utálja a nevét, mert szerinte túl lányos, ő pedig nem az. Mármint elméletben, hiszen focizik, gördeszkázik és rajtam kívül csak fiúbarátai vannak, gyakorlatilag azonban ő az egyik legszebb lány a suliban, még annak ellenére is, hogy nem sminkel, és nem hord mást csak farmert és pólókat. Rossz nyelvek szerint leszbikus, de ez hülyeség, egyszerűen csak nagyon megbántották, amikor másfél éve írt egy szerelmes levelet, a srác pedig azóta is gúnyolódik rajta emiatt. Pont eme régi sérelme miatt gondoltam, hogy meg fog érteni. Egyszerűen nem hiszem el, hogy képes lettél volna énekelni annak a nyálas szájú Mangininak! nézett rám hitetlenkedve a várt vigasztalás helyett. Miért pont neki? Miért nem a másiknak, akit meztelen szoktál nézegetni? Az csak egyszer fordult elő! ellenkeztem elvörösödve. Na, igen, Cenzo ablaka az enyémmel szemben van, és néha elfelejti behúzni a függönyét. Teljesen véletlen, hogy épp kinéztem, amikor ő belépett egy szál törölközőben, amit aztán ledobott magáról és hát mindent láttam. Ez az utolsó évem Lucával, azt akartam, hogy tudja, mit érzek iránta. De most akkor tudja? Mert ha nem, totál nem hibáztathatod, amiért megfektette a vihogós ribancot. Nem hibáztatom nyögtem fel a gondolatra. Csak látni, hogy még az az Alicia is megkaphatja, csak én nem Állj! kiáltott fel Lynn, amivel a frászt hozta rám. Csak összejöttek egy éjjelre, igaz? Nem járnak, még nincsenek veszve az álmaid forgatta a szemét. Tudom hagytam figyelmen kívül a gúnyolódását. Sosem kedvelte Lucát túlzottan. De annyira közel voltam, talán, ha Már nem azért, de mi lett volna, ha hall énekelni? Te lettél volna az egyik csaj, aki hétről hétre bepróbálkozik vele. De Fájdalmasan realizálódott bennem, hogy Lynnek igaza van, én is ott lettem volna a sorban. Mégis mit gondoltam?! Jobb is, hogy nem jutottam el az éneklésig, szánalmas lett volna! Most megbántottalak? kérdezte Lynn ide-oda tologatva a deszkáját. Nem, dehogy nyugtattam meg. Igazad van. Bocs, hogy nem szóltam róla, mit tervezek. Semmi vész, ez mégsem olyan kaliberű történet, mint az, hogy Cenzónak pénisze van! nevetett fel. Na! ütöttem vállon, de azért vele nevettem. Amúgy ez az egyik legjobb dolog Lynnben, más lányok tökre furán néznének rám, ha vállon öklözném őket rossz szokás, amit a bátyáimtól vettem át, Lynn azonban még vissza is üt, mégis lehet vele beszélgetni a csajos

20 dolgokról is, és szerencsére sosem akart kikezdeni egyik bátyámmal sem, mint az összes többi lány, akivel valaha is barátkoztam. Tök ciki lesz találkozni vele sóhajtottam végül. Ki fog röhögni. Nem hiszem rázta a fejét Lynn. Ő nem akkora rohadék. Mint Shawn, akinek Lynn a szerelmes levelet írta, barátnőm nem mondta ki, de rá gondolt. Néha el szoktam gondolkodni rajta, vajon még mindig szerelmes-e belé, de eddig még nem mertem megkérdezni. A mobilom rezegni kezdett a zsebemben, így elővettem, hogy ránézzek az üzenetemre. Cenzótól jött mosolyodtam el. Azt kérdezi, megyek-e moziba vele és Frannel. Tehát nem akar kerülni engem, ennek örültem. A srác totál odavan érted vigyorgott rám Lynn. Barátnője van ráztam a fejem. Franceska, rémlik? Nem igazán. Az a csaj annyira szürke, hogy még az agyamban is csak egy hatalmas szürke paca maradt belőle. Franceska tök kedves magyaráztam, miközben nemleges választ írtam Cenzónak, hiszen mégsem lehettem a felesleges harmadik a randijuk közben. És jól is néz ki, meg tök jók a cuccai soroltam. Kit érdekelnek a cuccai? Ugyanolyanok, mint mindenkié. Tiszta katalóguslány. Lefogadom, hogy csak néhány kacsintásra lenne szükséged, és megkaphatnád Cenzót. Mi a gáz vele? Ugyanúgy néz ki, mint Luca, csak nem annyira sunyi és egoista. Luca nem sunyi és ego na, jó, igen, de ő olyan tudod, nem dönthetem el, hogy kit akarok szeretni. Ő az. Még el sem küldtem az üzenetet, bejött egy másik. Megnyitottam. Nico informáltam Lynnt. Azt akarja tudni, hogy áll-e még a filmnézős délutánunk. Kikölcsönözte a Skarlát betűt Demi Moore-ral, meg a Szép reményeket, ami Nem kell ám felolvasnod az egészet intett le Lynn. Vállat vontam, és visszaírtam, hogy oké a programunk. Amúgy ez az üzenetmagyarázás szintén a bátyáim miatt ragadt rám. Folyton tudni akarják, hogy kik üzennek nekem és miért, az évek alatt már megszoktam, automatikusan elmondom. De azért érdekes ez a Nico gyerek is. Miért akar mindig veled lógni? Mert barátok vagyunk vágtam rá, mert ebbe aztán végképp nem akartam romantikus dolgot belevinni, túl friss volt még az a seb. Még mindig csináljátok azt az adaptációs izét? Igen, bővítjük az általános műveltségünket azzal, hogy megnézünk minden könyvből készült filmet, amihez csak hozzájutunk. Mi a baj ezzel? Semmi somolygott Lynn. Csak annyi, hogy kicsit fura, hogy a srác mindent megnéz veled zokszó nélkül. Még az Alkonyatot is! Kíváncsi volt, miről beszél mindenki magyaráztam, de elvörösödtem, mert amikor megnéztük egyhuzamban mindhárom filmet, és Nico egy zokszót sem hallatott (pedig még az én nyálmércémet is kiütötte kicsit), én is arra gondoltam, hogy talán kedvel engem. De aztán kiderült, hogy nem. Lynn tudta ezt, mégis vigyorgott. Szerintem nem véletlenül tartanak a legszerencsésebb csajnak a suliban, Nico azért már valami lenne Cenzo is valami lenne vágtam rá. De sosem lesz, ahogy Nico se. Sőt még Luca sem, az egész Mangini család tojik a fejemre! Azért ezt nem mondanám. Még elbeszélgettünk pár percig, aztán úgy döntöttem, hazamegyek. Sokkal jobban lettem, most, hogy kiderült, Cenzo és Nico nem akarnak kerülni az előző esti (le)bőgésem miatt. Persze abban nem is reménykedtem, hogy Luca nem tudta meg az egészet, de abban igen, hogy úgy csinál majd, mintha mi sem történt volna. A többi lánnyal is mindig úgy csinált, némán üzenve, hogy okés volt az éjszaka, de most már kopás. Hú, lehet, hogy tényleg egy mocskos dögöt szeretek? Viszont velem nem tenne ilyet. Mármint nem is feküdnék le vele csak egy éjszakára, amit én szeretnék tőle, az sokkal több ennél. Együtt járni vele, esélyt adni neki, hogy belém szeressen, mert az teljesen biztos, hogy jelenleg nem úgy érez irántam. Épp ezért is csodálkoztam, amikor hazaértem, és ott találtam a feljárónkon a gitárjával. Na, nem azon, hogy ott ül, és csak úgy random penget, hanem a mindenféle hülyeség miatt, ami eszembe jutott arról, hogy biztos rám vár, mert szerelmet akar vallani, és egyéb képtelenségek. Nem is értem magamat ilyenkor. Tehát, mivel úgy véltem, hogy semmi köze nincs az ottlétének hozzám Luca szeret mindenfelé elmélkedni, semennyire sem furcsálltam, hogy a feljárónkon teszi, csak köszöntem neki, és már mentem is volna be a házba, amikor felugrott. Hé, Riss, beszélni akarok veled! Igen? torpantam meg, és azzal a lendülettel el is nyomtam mindenféle hülye hangot, ami azt szajkózta, most fog szerelmet vallani. Vagy megcsókolni. A tegnap estével kapcsolatban mondta közelebb sétálva. Lazának tűnt, de a szemébe nézve láttam, hogy kicsit kényelmetlenül érzi magát. Hála ennek, én borzasztóan rosszul éreztem magam, tudtam, hogy el fog utasítani, mintha eleve nem tette volna meg akkor, amikor felszedte Aliciát.