1. alkalom IRODALOM A MŰNEMEK ÉS A MŰFAJOK RENDSZEREZÉSE

Átírás

1 alkalom IRODALOM A MŰNEMEK ÉS A MŰFAJOK RENDSZEREZÉSE I. ALAPFOGALMAK Műnem: Olyan irodalmi kategória, melybe különféle szempontok szerint csoportosítjuk az irodalmi műveket. Műfaj: A műnemeken belüli kisebb kategória. Már az ókori irodalomban jelentkeztek a fenti csoportok, de a műnemek eredete ősibb, mint a műfajoké. II. MŰNEMEK: A) Epika: a görög epikosz szóból származik; jelentése: elbeszélni, elmondani kialakulása: Kr. e. VIII-VII. sz.; Homérosz ideje a tér, az idő, a cselekmény, a szereplők valóságos, vagy kitalált formában jelennek meg a mű ábrázolja: a történést, a cselekvést, a hős fejlődését, vívódásait, a konfliktusok alakulását, a közeget, amelyben az esemény játszódik a szereplők sokoldalúan jellemzettek Az epikus műfajok csoportosítása: 1. eredet szerint: a) népköltészeti alkotás (pl. mese, monda) b) műköltészeti alkotás (pl. műmese, műmonda) Mese: kitalált történetet mond el; a képzelet és a fantázia szőtte eseményeket dolgoz fel; témái: állatmese, tréfás mese, hazugságmese, tündérmese, láncmese stb. (pl. Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi) 1

2 Monda: Egy nép eredetét elmondó (eredetmonda), egy helyhez (hiedelemmonda), történelmi eseményhez vagy személyhez (történeti monda) fűződő, valós és valótlan elemeket tartalmazó történet (pl. A csodaszarvas) 2. Ritmikai forma szerint: a) verses epika (pl. elbeszélő költemény, eposz) b) próza epika (pl. mese, mítosz, regény) Elbeszélő költemény: Verses formában írt elbeszélés; témája lehet: komoly, komikus, reális, fantasztikus (pl. Petőfi Sándor: János vitéz) Eposz: az írott műfajok közül elsőként jelent meg; nagy terjedelmű elbeszélő költemény a hősök rendkívüli képességekkel rendelkeznek, természetfeletti lények segítségével nagy tetteket hajtanak végre. Eposzi kellékek: invokáció segélykérés; valamely istenség segítségül hívása propozíció témamegjelölés enumeráció seregszemle in medias res a dolgok közepébe vágó kezdés csodás elemek istenek beavatkozása állandó jelzők és ismétlődések epikus hasonlatok pl. Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem; Homérosz: Íliász, Odüsszeia Regény: Nagy terjedelmű, általában hosszabb időszakot felölelő történetet ábrázol több szálon futó cselekménnyel. Fő- és mellékszereplőinek sorsát kíséri végig az író. Legfőbb formai jellemzői az idő- és térhasználat, az író nézőpontja, a jellemzés módja. Típusai a) tartalom szerint: lovagregény; kalandregény, lélektani regény, állatregény, szentimentális regény, fejlődésregény, államregény, történelmi regény, családregény, dokumentumregény, sci-fi, detektívtörténet b) külső forma szerint: prózai, verses, monologikus, dialogikus, levélregény 2

3 3. terjedelem szerint: a) nagyepikai alkotás: nagyobb terjedelmű, több szálon futó cselekmény; sokoldalúan jellemzett szereplők. Műfajai: regény, eposz.) b) kisepikai alkotás: rövidebb terjedelmű, egy szálon futó cselekmény, kevés szereplő. Műfajai: novella, mítosz. Novella: rövid, tömör, érdekes prózai mű. az események időrendisége és az egy szálon futó cselekményvezetés jellemzi. nincsenek előzmények a középpontban a főhős áll gyakran fejeződik be váratlan, sorsfordító eseménnyel. Novellaciklus: azonos főhőssel több novella. pl. Boccaccio: Decameron. Egyperces novella: rövid, tömör, a közlést jelzéssé sűríti. pl. Örkény István: Egyperces novellák) Elbeszélés: Hosszabb terjedelmű novella. Mítosz: Vallási jellegű, mesés elbeszélés. Istenekről, emberfeletti erővel és tulajdonságokkal bíró hősökről szól. (Mítoszok összessége: mitológia) Egyéb epikai műfajok: példázat: Erkölcsi célzatú tanító történet. (pl. Példabeszédek könyve) legenda: Szentek életéről szóló tanító célzatú mű (pl. Szent Margit legenda). fabula: Tanmese; állat- és növénymese (pl. Heltai Gáspár, La Fontaine). közmondás: Bölcsességet, igazságot kifejező mondás. szólás. Közkedvelt, állandósult szókapcsolat aforizma: Velős mondás, rövid szellemes megállapítás. (pl. Gondolkodom, tehát vagyok! Descartes) B) LÍRA: a műneme az ókorban alakult ki Kr. e. a VII-VI. század környékén először a görögöknél, majd a rómaiak körében is elterjedt lüra szóból származik; jelentése: lant, pengetős hangszer (zenekísérettel adták elő) témája: az egyén, az én világa; a lírai én reakciója a valóságra jellemzői: érzelmekkel átfűtött, élményszerű, többértelmű, tömör, szemléletesség 3

4 Műfajai: Dal: legősibb eredetű és legszemélyesebb lírai műfaj; neve a dalol-dúdol igéből származik szerkezete egyszerű, könnyen áttekinthető jellemzői: ismétlés, ritmus, erős zeneiség. témája lehet: munkadal, bordal, szerelmi dal, hazafias dal, búcsúdal, gyerekdal, bölcsődal, katonaének stb. Himnusz: rímes ima, görögül éneket jelent vallásos jellegű, isten hatalmát dicsőíti. (pl. Szent Ferenc: Naphimnusz) Óda: eredetileg pengetős hangszerrel kísért dal a görögöknél a fenséges, ünnepi dalt jelölte ünnepélyes, emelkedett hangon énekel meg egy adott magasztos eseményt. gyakran használ kérdéseket, felkiáltásokat pl. Vörösmarty Mihály: Szózat Epigramma: eredetileg sírfelirat bölcsességet megfogalmazó rövid, tömör szellemes megállapítás a végén csattanóval zárul sokféle téma: pl. harc, gúny, gyász. pl. Batsányi János: Franciaországi változásokra Elégia: az ókorban fuvolakísérettel előadott éneket jelentett ma: fájdalmat, bánatot, hiányérzetet kifejező irodalmi műfaj. Hangneme: panaszos, bánatos. pl. Petőfi Sándor: Szeptember végén Rapszódia: Olyan lírai műfaj, amit az érzelmek, gondolatok szenvedélyes áradása jellemez. Ekloga: jelentése: szemelvény az emberek békés, boldog világát fejezik ki monologikus vagy párbeszédes formában. pásztorkölteménynek is nevezik. 4

5 Ars poetica: költői hitvallás a költő saját költészetét, életcéljait fogalmazza meg. pl. Petőfi Sándor: A XIX. század költői Szonett: 14 sorból álló, bensőséges hangú költemény a dallam, nóta szóból származik pl. Petrarca és Shakespeare szonettjei Zsoltár: Istenhez forduló, közösségi éneklésre szánt dicsőítő ének C) DRÁMA: színpadra szánt, történetet előadó mű, cselekményét párbeszédes formában jeleníti meg a cselekmény, a tér és az idő hármas egysége jelenik meg A klasszikus dráma szerkezetének főbb részei: 1. expozíció: szereplők felvonultatása, helyszín és idő bemutatása 2. bonyodalom: a szereplők közötti kapcsolatok megismerése, konfliktusok 3. válság: a cselekmény tetőfoka, a konfliktus tetőzése 4. sorsfordulat: a hősök lehetősége a sorsváltoztatásra 5. katasztrófa: a konfliktusok megoldódnak, a dráma befejeződik Műfajai: a) Tragédia: olyan drámai műfaj, melynek lényege a tragikum mindig értékveszteséget mutat be. a világrend ellen küzdő hős elbukik, ám az erkölcsi győzelem az övé. b) Komédia: olyan drámai műfaj, melynek lényege a komikum hőse általában egy nevetséges, kisszerű, csetlő-botló hős. c) Tragikomédia: általában egy nevetséges hős bukását ábrázolja, azáltal válik nevetségessé, mert lelepleződik és kiderül, hogy bukása nem jelent értékveszteséget 5

6 D) ÁTMENETI MŰFAJOK (EPIKAI, LÍRAI, DRÁMAI ELEMEKET IS TARTALMAZNAK) Ballada: mindhárom műnem jellemzői ötvöződnek benne olyan verses formájú, rövid epikus mű, amely többnyire egy-egy tragikus eseményt ír le lírai színezettel. előadásmódja: tömör, szaggatott, párbeszédes. vannak nehezen érthető részek, hiányos szálak (balladai homály) Költői levél (episztola): nyilvánosságnak szánt, valóságos, vagy képzelt személyekhez szóló verses levél. Elbeszélő költemény: Olyan költői mű, amely eseményt beszél el versben. III. ESZTÉTIKAI FOGALMAK ÉS MINŐSÉGEK: a) Esztétika: A szép lényegének kutatása, a művészet lényegével foglalkozó tudomány. b) Esztétikai tárgy: Az esztétikai hatás hordozója, amely lehet természeti, társadalmi, vagy művészeti (irodalmi mű=esztétikai tárgy). c) Esztétikum: Esztétikai hatás, amit a mű befogadásakor átélünk. d) Esztétikai minőségek: Szép: Pozitív értékekkel telített állapot. Rút: Teljes értékhiányt ábrázol. Tragikus: Értékpusztulást mutat be. Tragikomikus: Az értékhiány mellett értékpusztulást mutat be, de az értékvesztés végül nem következik be. Komikus: Valamely értékhiány leleplezése által nevetséges hatást kelt. Humoros: A komikum egyik fajtája. Az emberi gyengék együtt érző, de nevettető bemutatása. Ironikus: A beszélő látszólag dicséri azt, aminek értéktelenségéről akar meggyőzni. Szatirikus: Az értékhiány kritikai célzatú leleplezése a célja; a komikum fajtája. Gúnyos: Éles kritikát, részvét nélküli elítélést fejez ki. Szarkazmus: A gúny durva, sértő, epés, maró változata. Groteszk: Összetett hatású; torz, félelmet keltő hatások keverednek nevettető elemekkel. Rokon az iróniával. Abszurd: Az ábrázolt jelenségeket képtelenségnek, lehetetlennek érezzük. 6