Petra von Kant keserű könnyei

Átírás

1 Rainer Werner Faßbinder: Petra von Kant keserű könnyei Fordította: Fábri Péter Margit Carstensennek SZEMÉLYEK: VON KANT VALERIE VON KANT, az édesanyja GABRIELE VON KANT, a lánya SIDONIE VON GRASENABB, a barátnője THIMM, a szerelmese MARLENE, az alkalmazottja

2 Első felvonás Marlene széthúzza a függönyöket. Hangosan. Marlene! Légy egy kicsit figyelmesebb, kérlek. Szörnyű álmaim voltak. A fejem meg olyan nehéz... Mint a kő. A telefont! Gyorsan! Marlene odaadja a telefont. Petra tárcsáz. Halló? Von Kant asszonyt kérem. Várok, persze. Nyomj ki nekem egy-két narancsot. Szomjas vagyok! Anyu? Nem vacakoltam vele tovább tegnap, Anyu, mármint a munkával, hát persze, tudod. Nem, már rég fönt vagyok, igazán. Az embernek nincs egy perc nyugta. És ez most mégiscsak jobb, nem? Hova utazol? Miamiba? Hát ennek igazán örülök, Anyu, Miami nagyon izgalmas. Komolyan, izgalmas! És az emberek. Mesés környezet. Egyszerűen mesés. Hat hónapra? Hát, Anyu, szóhoz se jutok. Hat hónapra! Ha tudnád, hogy irigyellek! Hat hónap Miamiban! Hát az nekem se ártana. Marlene hozza a juice-t. Petra befogja a beszélőt. Köszönöm. Most már láss neki a rajznak. A fiókban vannak a vázlatok. Igen, Anyu. Hogy mondod? Hát persze, hogy rád figyelek, Anyu, csak valami volt a vonalban, bocsáss meg. Ne sértődj meg, tényleg valami zavar volt a vonalban. Nem hazudok! Igazságtalan vagy. Jól van, Anyukám, figyelek. Igen. Értem. Persze. Igen. Mennyi kell? Nyolcezer? Az nagyon sok. Várj egy kicsit. Befogja a beszélőt. Most mi a francot csináljak? Marlene vonogatja a vállát. Hát te tényleg sose tudsz segíteni az embernek? Anyu! Ötezret tudok adni, ebben a pillanatban tényleg nincs több. Hát te is tudod, az összes kiadás és még hozzá Gabi. A többit talán megpróbálhatnád Tatjánától vagy... Igen Anyukám. Jól van. Szia. Leteszi a kagylót, rágyújt. Marlene, meg kell írnod egy levelet. Gyorsan. Josef Mankiewitznek. Ott van a címe az iratok közt. Marlene papírt fűz a gépbe. Kedves Mankiewitz, kedves barátom, vessző, sajnos lehetetlen, vessző, hogy a számlát kiegyenlítsem, pont, tudja, az égi és földi hatalmak, pont, pont, pont, de hát kinek is magyarázkodom itt, kérdőjel. Megértését remélve, maradok barátsággal az Ön Petra von Kantja. Add ide, aláírom. Marlene jön, odaadja Petrának a levelet aláírni. Dobd be és siess. Marlene elmegy. Petra föláll és föltesz egy lemezt. A lemez felénél visszajön Marlene. Petra táncol, stb. Na most igyekezz, a rajzoknak délig készen kell lenniük. Posta? Marlene hozza a postát. 2

3 Csöngetnek. Karstadt? Kinyitja a levelet. Tervezzek egy kollekciót Karstadtnak! Marlene, hallod? Micsoda lehetőség! A telefonhoz megy, tárcsáz. Karstadt? Müller- Freienfels urat kérem. A nevem Petra von Kant. Köszönöm. Petra von Kant beszél. Igen, megkaptam... Igen. De ez a hét nagyon rossz, legföljebb pénteken. Egy pillanat, igen, péntekre még be tudom szúrni. Mikor? Háromkor? Jó. Háromkor. Akkor a viszontlátásra pénteken. Leteszi a kagylót. Ezek a disznók! Emlékszel, három évvel ezelőtt, amikor elküldtem nekik az első kollekciót, hát, mint akik citromba haraptak! Na persze, változnak az idők. Milyen tisztelettudó volt ez a jóember. Ha az ember belegondol... Most? Az Isten szerelmére. Kicsoda...? Marlene vonogatja a vállát. Nyisd ki, végül is mindegy. Marlene kimegy, Petra tárcsáz. Fél tizenegy. Nahát. Marlene és Sidonie von Grasenabb jönnek be. SIDONIE Drágám! Sidonie! Nahát! SIDONIE Petra! Átölelik egymást. Istenem, mikor is... SIDONIE Három éve, kedvesem, három éve. És hogy elszalad az idő. De te milyen jól nézel ki. Meghökkentően jól. Hogy csinálod. Semmiben sem maradsz le mögöttem, se fiatalságban, se szépségben, drágám, semmiben. SIDONIE És Frank? Petra legyint. SIDONIE Olvastam rólatok. Ausztráliában, képzeld! És azonnal mondtam Lesternek, na szegény, ez most megkapta. Hogy óvtunk mindannyian attól az embertől. Mindenki a saját hibájából tanul, Sidonie. Hidd el, örülök, hogy kitapasztaltam, milyen is ez. Amit az ember kitapasztalt, azt már senki sem veheti el tőle. Sőt, ellenkezőleg, az csak érettebbé teszi. SIDONIE Hát én nem tudom, Petra, de ha már az elején pontosan lehet látni a végét, megéri akkor tapasztalatokat gyűjteni? Marlene, tegyél föl egy kávét, vagy inkább teát szeretnél? SIDONIE A kávé jó lesz. Reggeliztél már? SIDONIE Köszönöm, igen. Ma korán reggel érkeztem Frankfurtból. De nagyon izgatott, hogy mi van veled. Hogy hogyan viseled... 3

4 Jaj, Sidonie, az ember csak fölnő egyszer. Régebben... Régebben biztosan más voltam. Azt se tudtam volna, hová legyek. Csak maga a szégyen! Próbáltam abban hinni, ami jó volt ebben az emberben. De hát a házasságban, tudod, fölülkerekednek az ember rosszabb vonásai. SIDONIE Nem igazán tudom, de Lesternél... Bocsánat. De nektek az örökös utazástól sose volt elég időtök, hogy igazán megismerjétek egymást. De Frank és én, tudod, éjjel-nappal együtt voltunk, alig volt valami változatosság, folyton csak a pályám miatti félelmek. Így aztán egész komoly tapasztalatokat szerezhet az ember arról, hogy milyen fából is faragták a másikat.... Bocsáss meg, nem akarok keserű lenni, de már egészen szép lehetőségeink voltak, szép lehetőségeink, igazán, neki és nekem. Nem így kellett volna lennie. SIDONIE Szoktál még vele álmodni? Nem, Sidonie, csak az elmulasztott lehetőségeinkről ábrándozom néha. Igazán szomorú, hidd el, amikor rájössz, hogy már régen sokkal több dolog zavar, mint amennyit szépnek tartasz. SIDONIE Veszekedtetek? Veszekedni? Tulajdonképpen nem. Néha volt egy kis elhidegülés, tudod, azt érezni, és... nézd, együtt vagy egy férfival egy autóban vagy egy szobában, szeretnél mondani valamit, de félsz. Szeretnél gyöngéd lenni, de attól is félsz. Félsz föladni az állásaidat, szóval félsz a gyöngébbik lenni. Borzasztó, amikor már önmagaddal sem jössz ki. SIDONIE Azt hiszem, értem, mire gondolsz. Egészen homályosan, de... Tudom, mit fogsz most mondani. Például, hogy az okosabb enged. Vagy... Nem, Sidonie, ha egy kapcsolat egyszer már szarban van, mondd meg, ki fogja kihúzni? Már ami a két embert illeti. SIDONIE Csak nem mehetett így három éven át. Persze, hogy nem. Voltak gyönyörű pillanatok, amikor... tudod, amikor az ember mindent megbocsát, mindent, amikor az örökös nehézségeket is hajlandó megérteni, amikor szinte újra lehetne kezdeni az egészet... áh, szarban volt az egész. SIDONIE Jaj, te szegény. Szegény! Sajnálkozni nagyon könnyű, Sidonie, sokkal nehezebb valamit megérteni. Amit megértesz, azon nem kell sajnálkozni, azt meg tudod változtatni. Csak azt kell sajnálni, ami érthetetlen. SIDONIE Látom, keménnyé tett téged ez a dolog. De nekem mindig gyanúsak voltak a kemény és szomorú nők. Csak azért látszom keménynek, mert használom a fejemet. Mert nem szoktál hozzá, hogy a nők gondolkozzanak. Te szegény kis nyuszi. SIDONIE Petra! Kérlek! 4

5 Bocsáss meg, nem akartalak megsérteni. Csak azt akarom, hogy azt halld meg, amit mondok, és ne a kész előítéleteid alapján ítéld meg azt, amit én még éppen csak most fogalmazok meg. SIDONIE Persze. Meg tudom érteni a keserűségedet. Ő adta be a válást? Nem. Én. SIDONIE Nem ő?! Te adtad... az Isten szerelmére. Ez persze meglep téged, ugye? A szegény, szegény Petra, aki nem akarta elhagyni a férjét, aki reménytelenül szerelmesnek látszott, tőle függött, épp ő adta be a válást, milyen borzasztó, igaz? SIDONIE És ő megcs... Nem, nem csalt meg. Egyébként egy házasságtörés számomra nem ok a válásra. Ami azt illeti, részemről ez egy teljesen egészséges kapcsolat volt. Kedvünkre tartottunk ki egymás mellett, nem pedig hűségből, úgy értem, kényszerből fakadó hűségből. Az eszünkkel mindketten hűségesek voltunk a másikhoz. Nem az, hogy nem ment, más volt a baj. Ha rossz az alapozás, akkor természetes, hogy jön az undor, sőt a gyűlölet. De ennek semmi köze ahhoz, ami történt velünk, vagy épp másokhoz, vagy... Marlene jön és fölszolgálja a kávét. Köszönöm. SIDONIE Én is köszönöm. Most folytasd a rajzot, légy szíves. Sürgős. Marlene tovább rajzol. SIDONIE Lehet előtte...? Marlene? Marlene három éve van nálam. Marlene mindent lát, mindent hall, mindent tud. Marlenére nem kell tekintettel lenni. SIDONIE Na jó, akkor folytasd. Mitől lettetek ennyire idegenek, ilyen betegesen idegenek? Jaj, Sidonie! SIDONIE Nézd, Petra, Lester és én, szóval nálunk is volt egy időszak, amikor úgy nézett ki, hogy mindjárt vége az egésznek. Megjött a csömör, sőt, az undor. És... az embernek, tudod, nagyon okosnak kell lennie, nagyon megértőnek és alázatosnak. Egy nőnek mindig vannak eszközei, csak tudni kell őket használni. Semmiféle eszközöket nem akartam használni, Sidonie, különösen nem azokat a női eszközöket. Nekem elegem volt ezekből a bűvésztrükkökből. SIDONIE Trükkök, Petra? Én... Igenis. Ezek trükkök. Svindlik. Ugyanaz. Ebből nem jön ki semmi, csak rabság és kényszer. Ha csak meghallom azt a szót, hogy alázat... SIDONIE Ne gúnyolódj, Petra, kérlek, ne gúnyolódj. Lester és én, mi igazán boldogok vagyunk, igazán! Megérte alázatosnak lenni. Azt hiszi, uralkodik rajtam, meghagyom ebben a hitében és végül persze keresztülviszem az akaratomat. 5

6 Nézd, drágám, én értem, amit mondasz. Talán még rendjén is van nálad és Lesternél. Talán éppen erre a lelki kényszerre van szükségetek. Mégis... tudod, Frank és én nagyon szépen akartuk szeretni egymást. És a szép számunkra azt jelentette: mindig pontosan tudni, mi történik éppen az egyikben vagy a másikban. Nem akartunk valami penészes házasságban élni, amiben eszközök vannak és megoldások, aminek az ember megadja magát. Mi mindig újra dönteni akartunk, mindig éberek akartunk lenni és... szabadok. SIDONIE Nem értem, Petra, minek azt megnehezíteni, ami egyszerűen is megy. Az eszközök például végül is arra valók, hogy használjuk őket. Kinek van szüksége folyton valami újdonságra, amikor a meglévő már bevált, tehát jó? Mi együtt akartunk boldogok lenni. Érted: együtt. Erre nincsen kész sablon, amit ismerhettünk volna. SIDONIE De hát mégis, mi történt akkor, hogy undorról beszélsz? Ahol ennyi tisztaság van, ennyi megértés? Hát például a siker. Ami nekem megvolt és amit Frank remélt, mert tulajdonképpen szüksége volt rá. Igen, ennyire egyszerűen kezdődött. SIDONIE Aha. Bocsáss meg, a siker mégsem elég ahhoz, hogy... Férfiak! És az ő hiúságuk. Jaj, Sidonie. Becézni akart, gondoskodni rólam. Ó igen, komolyan vett, persze, elfogadta a véleményemet, de mégiscsak: el akart tartani. És ezen a kerülő úton magától létrejön az elnyomás. És akkor ez már így megy: hallom, amit mondasz, meg is értelek, de ki keresi a pénzt, ki gürcöl? Hát akkor, kérlek, ne mérj ugyanazzal a mércével! Jaj, drágám. Eleinte azt mondta, amit keresel, kislányom, az egy külön számlára megy, abból majd később lehet egy kis saját házunk, egy gyorsabb autónk vagy bármi más. Bólogattam, egyetértettem, mert... olyan gyöngéd volt, és a szerelem, amivel körülvett, egészen elkábított... szóhoz sem jutottam a boldogságtól. Aztán ahogy jöttek a kudarcai, tudod, kezdetben majdnem komikus volt látni, amikor megsértettem a nevetséges gőgjét, ha őszinte vagyok, még élveztem is, néha igazán azt hittem, ő maga is tudja, milyen nevetséges a viselkedése. De nem tudta. És amikor később megpróbáltam elmondani, megmagyarázni neki, hogy számomra semmi különbséget sem jelent, hogy egy férfi éppen a csúcson van-e vagy sincs, akkor már késő volt. Mihelyt előjött ez a téma, mintha a falnak beszéltem volna. És akkor fokról fokra vége lett az őszinteségnek. Azt hittem, hogy becsaptam magamat, csalódtam benne és magamban, és végül azt mondtam: ez kész. Kész, nem szeretem többé. Az utolsó fél év borzasztó volt, hidd el, borzasztó. Persze ő is észrevette, hogy végeztem vele, legalábbis érezte. De nem fogadta el, nem. Még akkor sem viselkedett igazán okosan. Megpróbálta, ha már egészében nem tudta, legalább az ágyban birtokolni a nőjét. És akkor jött az undor. Próbálta technikával és erőszakkal. Én meg hagytam, hogy rám másszon. Elviseltem. De közben... akkora szarházinak láttam a férjemet. SIDONIE Petra! Bűzlött! Bűzlött, mert férfi volt. Ahogyan csak a férfiak bűzlenek. Ami azelőtt izgatott... attól most csak hányingerem volt és sírhatnékom. És ahogyan rám mászott... 6

7 SIDONIE Ne, Petra! Kérlek. Most már leszel szíves végighallgatni az egész históriát. Olyan volt hozzám, mint a bika a tehénhez. Egy szikrányi figyelem se többé, nem törődött vele, hogy a nő is élvezzen. A fájdalmak, Sidonie, el nem tudod képzelni azokat a fájdalmakat. És amikor néha mégis... azt a szégyent. A szégyent. Annyira szégyelltem magamat. Azt hitte, a szerelemtől és a hálától vonyítok. Olyan hülye volt, olyan hülye. Olyan hülyék a férfiak. SIDONIE Ó te szegény, te szegény! Mennyire szenvedhettél! Nincs szükségem a részvétedre. Neki volt szüksége az enyémre. A megértésre, a jóságra, a részvétre, amikor már semmi egyéb nem maradt. Fikarcnyi más érzés nem maradt bennem. Sőt éppen ellenkezőleg, csak egyre rosszabb lett. Ha együtt ettünk, a harapásait robbanásoknak hallottam, ahogyan nyelt, azt - nem tudtam tovább elviselni. Ahogyan fölvágta a húst, ahogy a főzeléket ette, ahogyan a cigarettáját vagy a whiskys poharát tartotta. Mind olyan nevetségesnek, olyan... affektáltnak tűnt. Szégyelltem magamat miatta, mert azt hittem, hogy aki látja őt, az mind úgy érez, mint én. Ez persze hisztéria volt, pánik volt, Sidonie. Itt már nem volt mit menteni. Kész. Vége. Ennyi. Szünet Szégyellem magam. SIDONIE Nem szükséges. Nem kell szégyellned magadat. Hiszen megpróbáltál tanulni. Megpróbáltad megérteni. Én... Én azt hiszem, az ember úgy van teremtve, hogy szüksége legyen a másikra, de azt nem tanulta meg, milyen is az, ha két ember együtt él. Csöngetnek Marlene! Marlene föláll, kimegy. SIDONIE Ez Karin lesz. Karin? SIDONIE Egy izgalmas kislány. Sidney-ből Southamptonba menet a hajón ismertem meg. Egzisztenciát akar teremteni magának itthon Németországban. Marlene bejön Karinnal. SIDONIE Karin? Helló. SIDONIE Ő Petra. Petra von Kant, akiről annyit meséltem magának. Jó napot. Jó napot. Foglaljon helyet, kérem. Elnézést a fölfordulásért. De hát a körülmények... Nem tesz semmit. Teát? Vagy egy konyakot? Egy konyak jól esne. 7

8 Marlene! Konyakot. És te, Sidonie? SIDONIE Nem, köszönöm. Délelőtt! Hogy képzeled? Muris, de én sokkal öregebbnek gondoltam magát, sokkal disztingváltabbnak, így mondják, ugye? Igen, így mondják. De miért hitt öregebbnek? Akinek ennyi sikere van, aki ilyen híres? Nem is tudom, de... az ilyen emberek általában öregebbek. SIDONIE A kivétel erősíti a szabályt. Marlene két konyakos poharat hoz, tölt. Egészségére. Egészségére. SIDONIE No, ideje mennünk, Karin. Petra! Fölhívlak valamikor és akkor majd hosszabban maradok. Szia. Jól van, hívjál, Sidonie. Légy jó. Viszontlátásra. Viszontlátásra. Sidonie már kint van, Marlene előrement. Ööö... ööö... megfordul Igen? Magának jó alakja van. Volnának sanszai. Esetleg jelentkezzen valamikor nálam. Szívesen. Például holnap. Holnap este. Nyolckor. SIDONIE Karin! Jövök. Akkor holnap. Akkor holnap. Karin kimegy. Petra a festőállványhoz megy, megnézi Marlene rajzát. Marlene jön be. Változtattál az ujján? Nahát... hát ez jó. Még jobban is néz ki így. Sötét 8

9 Második felvonás Fény. De este van. Petra, mint egy kerge tyúk, szaladgál a színen, öltözik. Rendbe hozza magát. Marlene segít neki begombolkozni, stb., de különben az írógépen dolgozik. Csöngetnek. Marlene! csöngettek, Marlene. Még egyáltalán nem vagyok kész. Nyiss ajtót, én is mindjárt jövök. Mindketten ki. Egy pillanat múlva jön Marlene Karinnal, helyet mutat neki és visszaül az íróasztalához. Karin föláll, egy tükörhöz lép, hosszan nézi magát. Petra jön be. Karin! Milyen csinos. Karin lassan fordul meg. Jó estét, Kant asszony. Petra odalép hozzá, mintha át akarná ölelni. De valamivel előtte megáll. Foglaljon helyet, kérem. Készíttettem néhány apróságot. Marlene! A vacsorát! Marlene kimegy. Na. Hát itt van. Hát igen. Itt vagyok. Mindketten nevetnek. Hogy tetszik Németország? Még csak öt éve mentem el. Igen. Tetszik. Nem sokat változott. Itt ritkán változik valami. Németországban a dolgok olyanok, amilyenek. Az ember nem tehet semmit. Meséljen magáról. Magamról? Nincs sok mesélnivalóm. De mégis! A gondolatairól, az álmairól. Kevés van. Szeretnék egy helyet magamnak a világban. Ez ugye nem valami túlzó követelés? Nem, ellenkezőleg, Karin, ellenkezőleg. Az ember azért él, hogy kiharcoljon magának egy helyet. És... mindenképpen harcolni kell? Persze. Nekem is harcolnom kell, elég keményen. Nagyon is keményen. Ez már így van. Nem tudom, én mindig azt gondoltam magamról, hogy én túlságosan lusta vagyok harcolni. Túlságosan lusta? Igen. Nézze, én legszívesebben csak heverésznék az ágyban, képeslapokkal, regényekkel, ilyenekkel. Ez.. Talán még nincs, ami kellően ösztönözze. Elvégre még fiatal. 9

10 Huszonhárom vagyok. Ez az. Akkor még annyi minden áll az ember előtt. Jó is, rossz is, gyűlöletes is, szép is. Huszonhárom évesen még éppen csak elkezdődik az élet. Tényleg? Tényleg. Vagy nem? Istenem, hát azért van már mögöttem néhány dolog. Férjnél vagyok, és... Férjnél van... aha. Igen. A férjem Ausztráliában maradt. Mi ugyanis... Jaj, az egész nem olyan egyszerű. Nem. Hát egyszerűnek nem egyszerű. Egyáltalán nem. Az embernek meg kell tanulnia alázatosnak lenni. Alázatosnak?! Nézze, mindenkinek van egy elmélete az életről. Én úgy gondolom, az embernek alázatosnak kell lennie, hogy könnyebben elviselje, amit megért. Én például alázatos vagyok a munkámmal, a pénzzel, amit megkeresek. Sok mindennel, ami erősebb nálam. Szerintem az alázat nagyon muris egy szó. Úgy hangzik, mint... imádkozni és térdepelni.... Nem is tudom, én... Lehet, hogy ezeket a... fogalmakat... nem a fiataloknak találták ki. Én se reagáltam erre másképp a maga korában. Marlene behoz egy tálcát és kettejük elé teszi egy asztalkán. Köszönöm. Lásson hozzá. Marlene ismét az íróasztalához ül, dolgozik. De azt esetleg el tudná képzelni, hogy volna kedve manökenként dolgozni. Semmit sem tudok erről a munkáról, meg hogy mi kell hozzá, de alapjában - miért ne? Nagyszerű. Ezt majd egészen konkrétan meg kell beszélnünk. Persze nem úgy van, hogy csak kisétál az ember a dobogóra és máris tud mindent. Az kell, hogy hajlandó legyen tanulni. Akarok tanulni. Hát persze. Nem akarom ajándékba kapni. Persze sok mindent meg tudok könnyíteni magának. Később, amikor már tud valamit, nem kell majd többé félnie az állása miatt. Köszönöm. Kezdetben talán nehézségei lesznek, úgy értem, anyagi nehézségei. A tanfolyam ideje alatt semmit sem fog keresni. Valószínűleg. Én... Segíteni fogok magának. Tekintse úgy, mint egy ajánlatot. Azon aztán igazán ne múljék. Igen. Ez nagyon kedves magától. 10

11 Tudja, ebben a foglalkozásban az a legszebb, hogy az ember sokat utazik. Szeretem az idegen nagyvárosokat éjszaka. Szeret utazni? Lényegében igen. Azt hiszem, persze. Pompás egy dolog. Sokat utazni, sokat látni, sokat élni. Idegen városok, zenék. Szereti a művészetet? A művészetet? Nem is tudom. A színházat, hangversenyeket, a jó filmeket? Nem? Dehogynem. Szeretek moziba járni. Szerelmes filmeket nézni. Jó szomorúakat. Az szép. kételkedve Igen? Tanulhatnánk együtt. Sok minden adódik ám az életben. Tudja, nekem szerencsém volt a szüleimmel. Korán megtanítottak rá, mennyi szép van az életben. A maga szülei milyenek volta?... Például mi volt a foglalkozásuk? Az apám szerszámlakatos volt. Aha. nagyon érdekes. Igen. Nem volt nagy ügy. Sok munka, kevés öröm. De hát így megy ez. Nem volt valami izgalmas életük. Egy kis lakás három gyerekkel és sok zajjal. De azért gondolom, sokat foglalkoztak magával a szülei gyerekkorában. Mi az, hogy foglalkozni? Ott voltunk és a terhükre voltunk. Többé-kevésbé. Maga szegény. Ez nyilván borzasztó lehetett. Ó nem. Rendesek voltak mindketten. Azonkívül majdnem mindig békén hagytak minket. Szerintem ez jobb, mint ha a szülők mindenbe beledugják az orrukat, hogy mire gondol az ember meg minden. Na de mégis, a gyerekeket csak úgy magukra hagyni? Nem tudom. Nyilván tudja, nekem is van egy lányom. Természetesen nem tudok mindig magam gondoskodni róla, de mégiscsak tudom, hogy a lehető legjobb iskolába jár egy remek internátusban. Ezt megnyugtató tudni, higgye el. Én szerettem iskolába járni, maga nem? Háááát... nem. Nem, azt hiszem, nem. Emlékszem, mennyire örültem, amikor vége volt. Habár azt hiszem, elég jó voltam. Maga nyilván nagyon intelligens. Intelligens, na igen, hát persze. De azért akkoriban nem szerettem tanulni. Ami érdekelt, az magától ment, az jó volt. Ez velem is így volt. Ami érdekelt, abban verhetetlen voltam. Fura módon akkoriban éppen a matematika vonzott. Engem egyáltalán nem. Mindig rosszul számoltam. Kezdetben még csak-csak, de később, a betűkkel meg minden, onnantól soha többé nem értettem. Érdekes. Engem pont az algebra kimondottan izgatott. Kimondottan. Algebra, hát persze. Nem, azt nem nekem találták ki. Sose értettem, mi köze ennek a számnak ahhoz a betűhöz, ez még ma sem világos. 11

12 Igazából nem annyira fontos. Vannak fontosabb dolgok is a világon. Tornázni remek volt. Különösen az atlétika nyáron. Vagy az ilyen játékok, a kézilabda meg a röplabda. Azokat az izéket, a szereket sose szerettem, a nyújtót meg a korlátot. Nyáron mindig egyesem * volt és télen mindig csak hármasom. Nahát, én meg éppen a szereket kedveltem jobban. Ahhoz... tudás kellett. Ez is egy olyan szó, ami a fiatalok nem szeretnek. Nem is tudom, hát a tudás az OK, amíg az embernek kedve van valamihez. De ha már csak tudással megy, meg minden, vagy kényszerrel, hát az szerintem nem jó. Muris, de... szóval nekem szükségem van valami ösztönzésre, hogy megcsináljak valamit. Hogy például kelljen a pénz, vagy hogy megígértem valamit. Szóval... teljesen kényszer nélkül néha egészen elengedem magamat. Hát persze, meg tudom érteni, de ha anélkül megy, az szerintem jobb. Az apám például, hát ő minden vasárnap kirándulni vitt minket, kerékpáron. Ott gurult az egész család. Ő elöl, utána az anyánk, azután a három lány nagyság szerint. És piszokul hajtott. Elvégre férfi volt. Mi mindig teljesen kikészültünk, mire hazaértünk, ő pedig egészen friss volt. Azután veszekedett az anyánkkal, minden vasárnap, semmiségeken. Hát persze nekünk is mindig velük kellett mennünk. Minden alkalommal. Magamtól nyilván szívesen mentem volna velük túrázni, de így sose volt hozzá kedvem. Soha. Habár most visszagondolva egészen jópofa látvány. Az apánk, az anyánk és a három kislány a kerékpáron. Muris, igaz? Igen. Persze. De azért ez durva dolog volt az apjuktól. És ez persze egyáltalán nem az a kényszer, amire én gondolok. Én arról a kényszerről beszélek, amit az ember elfogad, sőt, amit kíván, amire szüksége van. Például, hogy véghezvigyen valamit. Végül is az embernek el kell érnie valamit az életben. Mit csinálnak a szülei? Apám-anyám meghaltak. Hát ezt szomorú hallani. És mindkettő! Apám előbb agyonütötte az anyámat, és azután fölakasztotta magát. Nem! Hát ez rettenetes! Látja, most egészen más szemmel néz rám. Mindenki így van vele. Először kedvelnek, aztán meghallgatják a történetemet és kész. Nem, Karin, nem. Én... gyöngédséget érzek maga iránt... és amióta az életét ismerem, még inkább... magának jóságra van szüksége. Tegeződjünk, jó? Persze. Sokkal egyszerűbb. Marlene! Hozz egy üveg pezsgőt. Marlene kimegy. Nagyon rendes lány. Minden munkámat elvégzi. De inkább te mesélj, hogy történt ez a... * Németországban fordítva osztályoznak, mint nálunk. 12

13 A szüleimmel? Egészen egyszerű volt. Nem olvastad az újságban ezt a sztorit? Nem, nem, nem emlékszem. A papa sokat ivott és... nem, ez így fals...mert... egy napon azt mondták a cégnél a papának, Thimm úr, mi egy magas teljesítményt követelő üzem vagyunk meg minden, itt nincs hely többé a maga korabeli embereknek. Pontosan nem tudom, mert nem voltam ott, de valahogy így volt. Erre összeomlott, sírt, verte a fejét és leült a portánál, a kapu előtt. Aztán elment a törzskocsmájába és jól leszopta magát. Úgy gondolta, neki meg a feleségének nincsen helyük a világon. Egészen egyszerű történet. Akkor én rögtön elmentem Ausztráliába. De ott se annyira rózsás a helyzet. Ami a lehetőségeket illeti meg minden. Azok nagyon könnyen hagyják kikészülni az embert, ha nem áll valaki mögötte, de hát kicsoda. Ezután mindennek másképpen kell lennie Karin, egészen másképpen. Azért is ki fogjuk találni, hogy mihez kezdjél az életeddel. Az jó volna. Én már sokszor föladtam a reményt, komolyan. A férjemmel is szar volt. Hagyta, hogy gürcöljek, és mindig azt mondta, ő sokkal többet keres meg minden. De most már csak egy kicsit van így. Néha már egészen jó fölébredni a vekkerre. Marlene hozza a pezsgőt, kinyitja, két pohárba tölt, visszaül dolgozni. Egészségedre. És magunkra. Arra, hogy minden lehetőségünket megvalósítjuk. Egészségedre. Már látom magam előtt, ahogyan kimegy... ahogyan kimégy a dobogóra. Össze fogok állítani egy kollekciót külön neked. Topmodellt csinálok belőled. Komolyan. Szép vagy, Karin. Megsimogatja, azután gyorsan föláll, föltesz egy lemezt. ( In my room a Walker Brotherstől.) Ezek a lemezek a fiatalkoromból vannak, egészen el tudok szomorodni rajtuk vagy jókedvem kerekedik tőlük. Attól függ. Abból az időből valók, amikor az első férjemmel voltam, tudod. Az egy szép szerelem volt. Valaki azt mondta egyszer, hogy minden, ami szép, hamar véget ér, és tudod, ebben van valami igazság. Pierre-t baleset érte, szenvedélyesen szeretett autót vezetni. Pierre szép férfi volt... de megszállott. És... azt hitte, hogy halhatatlan. De nem volt az. Mire a lányunk a világra jött, ő már halott volt. Négy hónapja. Nem volt könnyű sorsom. De minden meg van írva előre. Így vagy úgy. Ebben egészen biztos vagyok. El kellett viselnem. Tudod, Karin, az ember rossz. Végül mindent kibír. Mindent. Az ember kemény és kegyetlen, és mindenki kicserélhető a számára. Mindenki. Ezt kell megtanulnia. Kivárják a zene végét. Hol laksz most? A Rheingold Hotelben. Szállodában? Ez nyilván sokba kerül. Huszonhét márka reggelivel. 13

14 Mondom. Ki bírja ezt tartósan? Költözz hozzám. Ez olcsóbb... és ráadásul még szép is. Igen? Én... Vagy nem? De. Szívesen. Csak éppen az idegeire... az idegeidre megyek előbb-utóbb. Én ismerem magamat, Karin. Nem fogsz az idegeimre menni. Ismerem magamat. Gyakran vagyok egyedül, sokszor érzem magam magányosnak. Jól ki fogunk jönni. Ne gondold, hogy ez... Persze, szívesen. Igazán. Én... Szeretlek. Szeretlek, Karin. Mi ketten megforgatjuk a világot. Én nem is értem, szeretnélek megsimogatni, megcsókolni. Én... Átöleli. Én is bírlak, Petra, nagyon, de hagyjál időt nekem. Kérlek. Hagyok neked időt, Karin. Van időnk elég. Annyi időnk van. Van időnk megismerni egymást. Szeretni fogjuk egymást. Marlene, hozz még egy üveg pezsgőt. Marlene kimegy. Én még soha, soha nem éreztem egy nő iránt szerelmet. Őrült vagyok, Karin, őrült! De nagyon szép őrültnek lenni. Őrületesen szép őrültnek lenni! 14

15 Harmadik felvonás Kora reggel van, Karin még az ágyban hever, Petra éppen öltözik. Marlene kiviszi az ágy mellett álló asztalról a reggeli maradványait. Karin egy színes magazint nézeget. Lemondtad a repülőjegyet? Tessék? Hogy lemondtad-e a repülőjegyeket. Sürgős? Már megbocsáss, de még föl se keltem. OK, majd lemondom én. Mindjárt lemondom. Csak hagyjál először fölkelni. Nem, elvégre lemondhatom én is. Miért is ne. A telefonhoz lép. Halló? Két jegyet foglaltattam Önöknél Madridba, huszonötödikére. Kant és Thimm névre. Karin Thimm. Igen? Ez az. Sajnos mindkét jegyet le kell mondanom. Nem, előbb nem. Igen. Köszönöm. Alapjában teljesen értelmetlen dolog lemondani egy jegyet. Az ember végül is vagy ott van vagy nincs. Igazán időben észreveszik. Ez csak az elemi udvariasság, kincsem. Egyszer majd még te is megtanulod. Köszönöm. Kérlek. Marlene! Marlene bejön. A cipőmet! Gyorsan. Előbb-utóbb tényleg azt fogom hinni, hogy lökött. Nem lökött, csak szeret engem. Sok szerencsét hozzá. Marlene hozza a cipőt. Köszönöm. Marlene bent marad. Az végleges, hogy nem mégy többet iskolába? Mi az, hogy végleges? nem tanulok tovább. Az embernek mindig van tanulnivalója. Abból sosem elég. Ezek a te bölcs közmondásaid... Ez nem bölcsesség, ez tapasztalat. Te, én fölhívom ezeket és elnézést kérek a nevedben és akkor újra járhatsz. Szerintem jó lenne, ha egyszer végre tényleg végigcsinálnál valamit. Az mindig megéri, hidd el. Ha gondolod. Igen, gondolom. 15

16 Akkor jó. Na ez az. Csinálj nekem még egy gin-tonicot. Petra megcsinálja a gin-tonicot. Túl sokat iszol. Vigyáznod kéne, hogy el ne hízz. Nyasgem. Gondolj arra, hogy a jó alakod az egyetlen tőkéd. Semmi egyebed nincsen. Ahogy gondolod. Ezt nem gondolom, ezt tudom. Egészségedre. Egészségedre. Petra Karin mellé ül az ágy szélére és átöleli őt. Szeretlek. Én is téged. Lófaszt. Én is téged. Mondd már egyszer, hogy szeretlek. Igen, igen. Gyerünk. OK. Bírlak. Szeretlek. Neked van a legszebb bőröd a világon. Tényleg? Igen. És a legszebb hajad. És a legszebb vállad. És... és a legszebb szemed. Szeretlek, szeretlek, szeretlek. Szeretlek. Hagyjál. Miért? Mert még nem mostam fogat. Nem számít. De engem zavar. Na. És még olvasni akarok. Kérlek. OK. Békén hagylak. Ha egyszer undorodsz tőlem. Nem undorodom. De hát mégsem ölelkezhetünk napi huszonnégy órán át. De igen. Jaj, Petra. Én folyton csak ölelkeznék veled. Nem tudom, miért vagy hozzám ilyen durva. Mintha valami rosszat tettem volna, pedig úgy igyekszem. Nem vagyok durva. Könnyű azt mondani. Csak egyszerűen azt mondod, nem vagy az. És amikor átölellek, eltaszítasz. Karin?! 16

17 Tessék. Szabad ide... szeretnék még itt ülni melletted egy kicsit. Karin nem reagál. Petra az ágy szélére ül. Egy pillanattal később simogatni kezdi Karint. Hol voltál ma éjjel? Karin nem reagál. Karin? Tessék. Azt kérdeztem, hol voltál az éjjel. Táncolni. Reggel hatig? Na és? Az nem tart ilyen sokáig. Nem? Nem. Kivel voltál táncolni? Hogy kérdezted? Azt kérdeztem, hogy kivel voltál táncolni, most érted? Egy férfival. Milyen férfival? Egy nagy fekete férfival, akinek nagy fekete farka volt Persze, persze. A bárhoz lép és készít magának még egy gin-tonicot. Te is kérsz egyet? Igen, csinálj egyet. Tessék. Veled is megeshet. De én nem akarom. Azért nyugodtan lehetnél barátságosabb. Légy szíves. Leszek szíves drágám, leszek szíves. Milyen volt az a férfi? Az ágyban? Például ott. Kielégíthetetlen. Tényleg. Fantasztikus volt. Képzeld el azokat a nagy fekete kezeket az én kis fehér testemen. És... a szája! Hiszen tudod, minden négernek vastag, meleg szája van. Petra a szívéhez kap. 17

18 Elájulsz, drágám? Harsányan nevet. Marlenéhez. Mit bámulsz itt, te tehén? Menj le újságot venni! Eredj! Na, na, nem kell mindjárt hisztériázni. Marlene kimegy. Még csak most jön a java. Ne legyél ennyire közönséges. Nem vagyok közönséges, csak az igazat mondom, Petra. Megbeszéltük, hogy mindig őszinték leszünk egymáshoz. Csak te ezt nem viseled el. Azt akarod, hogy hazudjanak neked. Igen, hazudj! Kérlek, hazudj nekem! Na jól van, nem így volt. Egész éjjel sétáltam és kettőnkről gondolkodtam. Tényleg? Reménykedve. Nem is igaz. Persze, hogy nem. Lefeküdtem egy férfival. Ez mégsem olyan végzetes, ugye? már sír Nem. Nem - hát persze, hogy nem. De hát én nem értem, tényleg nem értem. Miért... miért... Ne sírj, Petra, kérlek. Nézd, én bírlak, sőt szeretlek... de hát... megvonja a vállát. Petra vigasztalhatatlanul sír. Nézd, ez várható volt, hogy én mindig is le fogok feküdni férfiakkal. Ez már csak így van nálam. De ennek semmi köze kettőnkhöz. Egy ilyen férfit csak úgy megkívánok. És tényleg semmi több. Csak egy kis szórakozás. Ez minden. Te az elejétől fogva a szabadságról meg ilyesmikről beszéltél. Mindig azt mondtad, hogy nem vagyunk összeláncolva. Ne sírj már, hát látod, hogy mégiscsak mindig visszajövök hozzád. Úgy fáj a szívem. Mintha valaki egy kést vágott volna belém. Ne fájjon a szíved, haszontalan dolog. Haszontalan! Aki haszontalan szeret, mert csak kihasználják, annak már úgysem használ semmi. Jaj, Petra. Én persze nem vagyok sem olyan okos, sem olyan művelt, mint te. De azért ezt mégis tudom. Szép vagy. És én annyira szeretlek. Mindenem fáj, annyira szeretlek. Egy férfi, egy férfi. Indul egy italt készíteni magának. Akarsz még egyet? Nem, vigyáznom kell a vonalaimra. Egymásra néznek, nevetni kezdenek, egyszerre, és majdnem egyszerre hagyják abba. Újra egymásra néznek, aztán Petra kiszakítja magát a helyzetből. Találkozol vele ismét? Kivel? Azzal a férfival? Igen. Vagy olyan sok van? 18

19 Ugyan menj már. Tehát? Nem, nem fogok találkozni vele. Még azt se tudom, hogy hívják. Azonkívül valami olyat mondott, hogy áthelyezik vagy ilyesmit. Tényleg egy néger? Tényleg. Miért? Csak úgy. Te, ez tényleg őrületes volt, neked is tetszett volna. Nem volt igazán fekete, csak barna, és helyes okos képe volt. Vannak négerek, akiknek egészen európai arcuk van, nem? Tényleg? Nem tudom. De vannak. Ez egy ilyen volt. Egész szép dolgokat mesélt, Amerikáról meg minden. Kérlek, Karin. Már ismét sír. Már be is fejeztem. Azt hittem, ezt már rég megbeszéltük. Azért még nem kell föltétlenül rajonganod érte. Ismét italt tölt magának. Egész rendesen iszol. Mi maradt még nekem ezen kívül? Az istenit, hát ne essél túlzásba. Tényleg hisztérikus vagy. Nem vagyok hisztérikus. Szenvedek. Ugyan már, akkor neked jól esik szenvedni. Persze, persze, milyen egyszerűnek látod. Aki szenved, annak jól esik a szenvedés. De ha így van. Szívesebben volnék boldog, hidd el, Karin. Sokkal szívesebben volnék boldog. Már beteg vagyok az egésztől. Mitől vagy beteg? Jaj, hagyjuk már. Mondd csak, mitől vagy beteg? Tőled. Tőled vagyok beteg. Mert sose tudom, miért vagy velem valójában, mert pénzem van, vagy mert lehetőségeket adok neked, vagy mert... mert szeretsz. De hát persze hogy szeretlek. A kurva életbe. Jaj, hagyd már abba. Egy ilyen bizonytalanságot senki sem bír ki sokáig. Ha nem hiszel nekem, akkor... Mi az, hogy hinni. Ennek semmi köze a hithez. Persze, hogy azt hiszem, hogy szeretsz. Persze. De nem tudom. Nem tudom valójában. Ettől vagyok beteg. Na ez az. 19

20 Marlene jön az újságokkal, odaadja őket Petrának, azután tovább rajzol. Petra fölüt egy újságot. Nahát! Nézd csak: Petra von Kant új kollekciója döntő hatással lesz az idei téli divatra. És egy kép rólad. Nem?! Mutasd már. Tessék. Jaj, őrületes! Jól mutat, nem? De mondjad te! Igen, nagyon szép. Nagyon szép, nagyon szép. Ez egyszerűen őrületes. Az első fotó rólam egy újságban. Jaj, ez kész dili. Átöleli Petrát, megcsókolja. Szeretlek. Gyere. Jaj, hagyjál. Meg akarlak csókolni. Csókolóznak. Csöng a telefon, Marlene föláll, Petra elhúzódik Karintól. Megyek már. Hagyd csak. Von Kant. Karinhoz. Téged keresnek! Zürichből. Zürichből? Igen. Ismersz valakit Zürichben? Fogalmam sincs, ki lehet. Halló? Karin Thimm beszél. Kicsoda... Freddi! Hát te Zürichben vagy? Hogy kerülsz Zürichbe? Mikor? Háromkor Frankfurtban? Várj, megkérdezem. Mikor megy a következő gép Frankfurtba? Az órára néz. Fél háromkor. Fél háromkor megy egy gép Kölnből Frankfurtba, Freddi, megpróbálok helyet szerezni, ha nem, akkor hívjál Frankfurtból újra. Elfordul. Szeretlek. Szia. Leteszi a kagylót. Ez a férjem volt! Freddi Zürichben van. Freddi itt van Európában. Próbálj nekem egy helyet szerezni a frankfurti gépre! Kérlek! Petra gépiesen a telefonhoz lép. Karin föláll, öltözik. Lufthansa? Petra von Kant beszél. Szeretnék a ös frankfurti gépre egy helyet foglalni... Megtelt? Nem! Kérlek, kérlek... Az első osztályon van még hely? Jó, akkor kérem foglaljon egyet Thimm névre. Karin Thimm. Háromnegyed órával indulás előtt, tudom. Viszonthallásra. Tiszta őrület. Freddi itt van! Őrület! Petra újabb italt készít magának. De hiszen mindig azt mondtad, hogy te és a férjed, mindig azt mondtad, hogy ennek vége. De hát ez olyan régen volt, Petra, én... Legalább annyit... meg kellett volna mondanod, hogy... újra kapcsolatban vagytok. De hát Freddi mégis csak a férjem. Csak természetes, hogy írtam neki. 20

21 Azt mondtad, el akartok válni. Én csak azt mondtam, hogy lehet, hogy majd elválunk. Fél év alatt mindenkinek megváltozhat a véleménye. Tudod, mi vagy te? Nem, de te bizonyára mindjárt megmondod nekem. Egy büdös kis kurva vagy. Kicsi és büdös. Igen? Úgy gondolod? Igen, úgy gondolom. Egy undorító kis teremtmény. Hányingerem van, ha csak rád nézek. Akkor nyilván nagyon örülsz, hogy most elmegyek. Ó igen. De már majdhogy nem későn mész. Csak azt kérdezem magamtól, vajon miért nem mentél mindjárt strichelni. Mert veled nem volt olyan megerőltető, drágám. Ó persze, ezt aztán értem. Istenem, milyen közönséges vagy. Hogy bánthatja valaki ennyire a másikat, amikor látja, hogy az teljesen rábízta magát! Én nem hazudtam neked, Petra. De igen, hazudtál. Nem tetted egyértelművé köztünk a dolgokat, és ez elég. Azt mondtam, szeretlek. Ez nem hazugság, Petra, én szeretlek. Szeretlek a magam módján. Ennyit el kell ismerned. Kezdettől fogva másképp álltam volna az egészhez, ha te nekem... hogy lehet valaki ennyire közönséges, Karin. Hiszen látod, mennyire odavagyok. Hogy mi történik itt velem. Nem igaz. Hosszú ideje nem értem, hogy mi történik. Eleinte te is úgy tettél, mintha csak szórakozás volna az egész. Karinhoz lép, átöleli. De hát nem tehetek róla, hogy szeretlek! Nem tehetek róla. Szükségem van rád, Karin. Olyan nagyon szükségem van rád. Letérdel, átöleli Karin lábát. Mindent megtennék érted. Csak érted akarok élni ezen a világon, Karin. Senkim sincs rajtad kívül. Én... én... annyira egyedül vagyok nélküled, annyira egyedül, Karin. Egyedül - egy... egy kurva nélkül? Jaj, kérlek, kérlek, bocsáss meg. Értsd meg, hogy... mi történik velem. Ne légy annyira kegyetlen. Állj föl, sietnem kell. Pfuj, te szaros kis disznó! Az arcába köp. Ezt utoljára csináltad. Teszek róla, hogy sose felejtsd el. Ismét megpróbálja átölelni, de Karin elhárítja. Jaj, Karin, én már nem tudom, hogy mit teszek. Érts meg! Kérlek, adj nekem pénzt. Ki kell fizetnem a jegyet. És aztán Frankfurtban... Freddinek sosincs pénze. 21

22 Na ez az, erre jó vagyok. Fizetni. Istenem atyám. OK. Mennyit? Na mondd már. Ötszázat. Petra a szekrényhez lép, pénzt vesz elő. Itt van. Ezer. Hogy egy kicsit költhessetek is. Csak ötszáz kell. Tényleg. Nyugodtan vedd el az ezrest. Most már úgyis mindegy. Az asztalhoz megy, előveszi a slusszkulcsot. Marlene, vidd ki Karint a reptérre. Én már túl sokat ittam. Marlene az ajtóhoz lép Karinnal. Marlene kimegy. Karin! Te most tényleg elmész? Tényleg? Tényleg. Petra leül és sír. Karin odalép hozzá, megsimogatja a haját. Visszajövök. Petra bólint. Szia. Karin a lemezjátszóhoz lép, fölteszi az In my room -ot, azután kimegy. Petra vigasztalhatatlanul zokog. A szám után megszólal: Olyan ostoba vagyok. Olyan ostoba. Sötét. 22

23 Negyedik felvonás Petra egyedül van a színen, egy szőnyegen csúszkál, botladozik, stb. Már részeg. A lemezjátszó a The great pretenders című számot játssza. Énekel a lemezre, táncol. Kever magának egy új italt. Csöng a telefon. Odaszalad, fölveszi. reménykedve Halló? Nem, nem von Kant, téves. Lecsapja a kagylót, leül egy fotelbe, iszik. A telefon ismét csöng, gyorsan fölveszi. reménykedve Igen? Nem, nem, nem, nem. Leteszi. Jaj, gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek. Gyűlöllek. Gyűlöllek. Bárcsak meghalnék. Egyszerűen eltűnni. Ezek a fájdalmak. Uramatyám, ez a szarházi. Ez a rohadék kis szarházi. Na majd megmutatom én neked. Kikészítelek. Tökéletesen ki. Hason fogsz csúszni előttem, te kis kurva. A lábamat fogod csókolgatni. Istenem, mekkora szarban vagyok. Édes Istenem, mivel szolgáltam rá erre? Hát mivel? Csöng a telefon. Karin? Leteszi. Mégis szeretlek. Ne légy ilyen közönséges, Karin! Jaj, a kurva életbe. Annyira szükségem van rád. Legalább hívj föl, legalább hívj föl, kérlek! Legalább a hangodat akarom hallani. Sír, a bárhoz lép, készít magának egy italt. Az semmibe sincs neked, hogy fölhívj. Erre persze nem gondol a disznó. Hogy ki van ez számítva. Hagyja, hogy várjak, mert... jaj, de piszkos egy ügy ez. Undorodom tőled. Egyszerűen egy kis szaros ribanc. És mégis annyira szeretlek. Olyan őrülten szeretlek. Ha tudnád, hogy fáj. Kívánom, hogy egyszer megtudd te is. Hogy egyszer te is ilyen mélyre jussál. Mert innen nézve minden egészen más. És te olyan hülye vagy. Tök hülye. Olyan szépen meglennénk egymással. Olyan szépen. Egyszer majd rájössz. De akkor már túl késő lesz. Túlságosan is késő. Hidd el, bosszút állok rajtad. Csöngetnek az ajtón, Petra kiszalad. GABI Anyu! Sok boldog születésnapot kívánok. Ó Gabi! Petra, Gabi, a lánya, és Marlene jönnek be. GABI A nagyi még nincs itt? Nincs. GABI Rengeteg mesélnivalóm van! Persze, kislányom, persze. Marlene, csinálj nekünk egy csésze kávét. GABI Nahát, ezt a repülőt ki kellett volna próbálnod. Hogy hogy billegett az egész alkotmány. Egész rosszul lettem. Jaj, Anyu, olyan régen nem láttalak! Drága, drága Anyu. Négy hónapja. Karin nincs itt? Nincs. GABI Nincs? De biztosan jön még, ugye? Nem, nem hiszem, hogy jönne. 23

24 GABI Annyi baj. Úgyse nagyon kedveltem. Nem? GABI Jaj, tudod, tulajdonképpen eléggé... eléggé közönséges, nem? Nem, igazán nem az. GABI Persze mindegy. Jaj, Anyu, én olyan boldogtalan vagyok. Boldogtalan? GABI Nem, tulajdonképpen őrülten boldog vagyok. Jaj, nem is tudom, Anyu. Olyan nehéz ez az egész. Micsoda, kislányom? GABI Anyu - én szerelmes vagyok! Mi vagy? Őrült nevetésbe kezd. Nem, hát ez túlságosan mulatságos. Szerelmes vagy. GABI Anyu, igazán megdöbbentő a reagálásod szerintem. Kimondottan kispolgári, komolyan. Bocsáss meg, kislányom, bocsáss meg. De hát te nekem mindig egy kicsi lány voltál. Hozzá kell szoknom, hogy lassacskán felnőtt számba mész. GABI Igen, hozzá. Jaj, Anyu. Na, Gabi, mesélj nekem a barátodról. Rajta. GABI Tudod, az úgy van, Anyu, hogy ő még egyáltalán nem a barátom. Egyáltalán nem tud róla, hogy szeretem. Olyan vak, el se hinnéd. Három hete próbálok kikezdeni vele, és egyszerűen kerül. Úgy tesz, mintha észre se venne. Jaj, Anyu, olyan szörnyű. Majd összejön, Gabi, hidd el. GABI Jaj, Anyu, és olyan szép! Nem is tudod elképzelni, milyen szép. De igen. Nagyon magas, vékony, hosszú szőke haja van és egy egészen picit Mick Jaggerre hasonlít. GABI Honnan tudod? Ah - hát ebben nem tévedek. GABI Jaj, Anyu, te olyan okos vagy! Nekem van a legokosabb anyukám a világon! A telefon csöng, Petra fölugrik, odaszalad, fölveszi. Igen? Nem!!!!! Leteszi, leül a telefon mellett álló fotelbe, zokog. GABI Anyu, Anyu. Ki volt az? Petra sír. GABI Ó, Anyu, Anyu, de hát mégis, mi baj van? Vele sír. Anyu, ne sírj, hát mi történt? Semmi, Gabi, semmi. Hagyd abba a sírást. Tényleg nem történt semmi. Ismét zokog, aztán föláll, a bárhoz megy, és készít magának egy italt. 24

25 Marlene jön be a kávéval. Anya és lánya is titkolja a könnyeit. De Marlene mégis észreveszi, hogy valami nem stimmel és állva marad. Most menj és foglalkozz a tortával és a tejszínhabbal. Marlene állva marad - Petra kiabál. Tűnj el és foglalkozz a tortával és a tejszínhabbal, vagy rosszul hallasz? Tűnj el! Marlene kimegy. GABI Anyu, miért bánsz vele ilyen csúnyán? Mert nem érdemel és nem is akar jobbat. Így boldog, érted? GABI Nem. Jaj, nahát. Az ember ne csináljon gondot az alkalmazottjából. GABI Anyám, én nem akarok veled a születésnapodon vitatkozni, de tudnod kell, hogy ezekben a dolgokban egyáltalán nem vagyok a te nézeteden. Úgy is jó. Végül is a gyerekeknek legyen meg a saját véleményük. Így mondják ma, vagy nem? Csöngetnek. Petra az ajtóhoz akar szaladni, de Gabi megelőzi. GABI Majd én nyitom. Hagyd. Petra izgatottan és reménykedve vár, Gabi visszajön. GABI Legyen szabad bejelentenem Sidonie von Grasenabb bárónőt. Petra elfordul és egy pillanatra az az érzésünk, mindjárt összetöri a kezében lévő poharat, de mire Sidonie belép az ajtón, újra összeszedi magát. SIDONIE Petra! Drágám! Sidonie! SIDONIE Sok boldog születésnapot. Szívből, Petra. Ajándékot ad át. Majd később nyisd ki. Hogy megy a tanulás, Gabi? GABI Megyeget, Sidonie néni. SIDONIE Jól van, nem kell túlzásba vinni. Marlene! Még egy csészét, hamar! GABI Szerintem Anyu rosszul bánik Marlenével, szerinted nem? Gabi! SIDONIE Én pedig úgy gondolom, Gabi, nem vagy még elég idős ahhoz, hogy anyád viselkedését megítélhesd. GABI Na jó, majd csöndben maradok. SIDONIE Drágám! Hogy vagy? Hogy kéne lennem? Jól. Marlene egy csészét hoz Sidonie számára. SIDONIE Köszönöm. De mesélj. Olvastam a milánói sikeredről. Szívből gratulálok. 25

26 Tudod, engem már untat az egész szarság. Gabi nevet. SIDONIE Ne nevess. Hadd nevessen. SIDONIE Kérlek. Anyád azt mondja, nevess. Tudod, az egész ügy a könyökömön jön ki. Folyton csak tervezni az anyagokat és rohangálni és szorongani, hogy sikerül-e. És mindig ugyanaz. És minek? SIDONIE Nagyon egyszerű. Mert az embernek élnie kell, Petra. És mert dolgoznia kell, ha keresni akar, és mert pénzre van szüksége ahhoz, hogy élni tudjon. Hát ez az. Azelőtt még volt kedvem a munkához. Ma már semmi. Kész. Finita. Kiabál. A tortát! Ez megfogadta, hogy földühít. SIDONIE Ezt nem hiszem, Petra. GABI Bár tenné. SIDONIE Gabi! Ezt azért már mégse! Marlene jön a tortával. Az asztalra teszi, majd ismét kimegy. Rövid, kínos szünet. SIDONIE Hallottál valamit Karinról? Karinról, Nem. És te? SIDONIE Igen. Úgy tudom, Puccinál dolgozik. Szóval Puccinál? SIDONIE Igen, igen. Nagyon tehetséges az a lány. Karriert fog csinálni. Ebben biztos vagyok. Tehetséges? Nem tehetséges, Sidonie, csak tudja, hogyan kell eladnia magát. SIDONIE Nem tudom, Petra, nem vagy-e igazságtalan vele. Talán túlságosan személyesen érint ez az ügy. Egyébként ma Kölnben van. Igen?... Ó, hát kimondottan jól informált vagy, drágám. Igazán. SIDONIE Hogy őszinte legyek, Karin ma reggel fölhívott engem, különben persze nekem se volna halvány fogalmam se róla. Mondtad neki... SIDONIE Hát persze, hogy mondtam neki, hogy születésnapod van, drágám. Ő is azt mondta, megpróbál egy pillanatra fölugrani, de ez egészen bizonytalan, mert rettentő sok a dolga. Hja... Rettentő sok a dolga? Hát persze, tudom. A bárhoz megy, Sidonie föláll, odalép hozzá. SIDONIE Ne igyál annyit. Vigyáznod kéne magadra, az ember nagyon könnyen kiütheti magát. Csöngetnek. Sidonie és Petra kővé meredten néznek az ajtóra, Gabi kiszalad és Petra édesanyjával jön vissza. 26

27 VALERIE Jaj, Petra, bocsáss meg. Sehogy se tudtam taxit kapni. Boldog születésnapot! Jön még valaki? Senki. VALERIE Na, hát akkor szépen elüldögélhetünk itt együtt. Sidonie, gyermekem, te csak egyre fiatalabb leszel. SIDONIE Csókolom, Valerie néni. Ha az ember boldog, akkor ez igazán egyszerű. VALERIE Nekem a halálom ez a városi forgalom. Tényleg. Hogy megy a tanulás, Gabriele? GABI Megy. VALERIE Civakodtatok? GABI Nekem megtiltották, hogy beszéljek, nagyi. SIDONIE De Gabi, hát ez egyáltalán nem igaz. GABI Megtiltottátok, hogy véleményem legyen, vagy nem? SIDONIE Senki se tiltotta meg, ez egyszerűen hazugság. GABI De igenis megtiltottátok hogy beszéljek. SIDONIE Micsoda szörnyű gyerek. VALERIE Nyugalom, gyerekek. Hadd üldögéljünk itt szép nyugodtan együtt. Petra a falhoz vágja a poharát. Marlene futva jön be. Azután eltakarítja a cserepeket. VALERIE Petra! Undorodom tőletek. SIDONIE föláll De kérlek! VALERIE Ülj le, kérlek. Mi van veled, kislányom? Mind olyan hazugok vagytok, undorító kis hazug disznók. Fogalmatok sincs róla. GABI Anyu! Te egy undok kölyök vagy. Gyűlöllek. Mindőtöket gyűlöllek. GABI Jaj, Anyu, Anyu. Ne nyúlj hozzám. Marlene, csinálj egy gin-tonicot. Ha tudnátok, mekkora szarháziak vagytok. Egészségetekre! Piszok kis paraziták. VALERIE Mi van vele? SIDONIE Szegény. Nem vagyok szegény. Csak más szemmel nézek rátok. És amit látok, attól okádhatnékom van. Odavágja a poharát. VALERIE Hagyd abba! A végén szétvered a lakást! Na és? Te dolgoztál érte? Az ujjadat nem tetted keresztbe egész életedben! Először Apával tartattad el magadat, aztán velem. Tudod, mi vagy te nekem? Egy kurva, Anyám, egy undok, szarházi, mísz kis kurva. 27

28 VALERIE Jaj, Petra, Petra! Petra földhöz vágja a kávézóasztalt. GABI Anyu! Amiért én dolgoztam meg, azt annyiszor vágom földhöz, ahányszor csak akarom! Világos? Vagy nem? VALERIE Semmit sem értek, egyáltalán semmit. Mi rosszat tettünk neked? SIDONIE Minden amiatt a lány miatt van. VALERIE De hát miféle lány miatt? SIDONIE Karin miatt. VALERIE Karin miatt? De hát mi van Karinnal? SIDONIE Mindenki tudja, hogy Petra megőrül Karinért. Megőrül? Nem megőrülök, Sidonie, hanem szeretem. Úgy szeretem, ahogy még életemben soha nem szerettem senkit. VALERIE Szereted? Egy lányt? Jaj, Petra, Petra. Annak a lánynak a kisujja többet ér, mint ti együttvéve. Jaj, Karin, Karin. GABI Anyu, kérlek, Anyu. Tűnj el, te madárijesztő. Gin-tonicot, Marlene. Tíz gin-tonicot. VALERIE Az én lányom egy nőbe szerelmes! Egy nőbe, az én lányom! Istenem, de szörnyű. Csöng a telefon, Petra odaszalad. Karin? Leteszi. Jaj, nem, nem, nem bírom ki. Nem bírom ki. Mindent összetörök, mindent, mindent. SIDONIE Próbálj mégis megnyugodni, Petra. Mit akarsz, neked még jól is jön ez az egész! Egy évig lesz miről pletykálnod! Fogd be a pofád. Olyan rosszul vagyok. Manomanomanoman. SIDONIE Én most elmegyek. Nem vagyok köteles ezt eltűrni. De tényleg nem. Menj csak. Takarodj. Lökdösi, taszigálja. De azért még mondok valamit. Az életben nem akarlak többé látni. Soha, érted, soha. SIDONIE Megbűnhődsz te még ezért, Petra. Ezt nem tehetted büntetlenül. Semmiért se bűnhődöm meg. Bűnhődöm éppen eléggé. Még valaki, kíván még valaki elmenni? Nyitva az ajtó. Tűnjetek el. Tűnjetek el, nincs mit adnom már. Szarban vagyok. Gint, gint, Marlene. Vagy te is le akarsz lépni? Minek bömbölök én itt nektek? Minek? Ti mind olyan boldogok vagytok, mind, mind olyan boldogok. Összeroskad. VALERIE Jaj, gyermekem. Szegény, szegény gyermekem. Meg akarok halni, Anyu. Tényleg meg akarok halni. Semmi sincs ezen a világon, amiért élni akarjak. A halálban... ott minden nyugodt és szép. És békés, Anyu. Minden békés. 28

29 GABI Sötét Anyu, Anyu. Annyira szerettelek. Vesz az ember egy marék tablettát, Anyu, beleteszi egy pohár vízbe, megissza és alszik. Olyan jó aludni, Anyu. Eddig nem tudtam aludni. Aludni szeretnék, sokáig, sokáig, sokáig aludni. 29

30 Ötödik felvonás Petra egy fotelben ül, Marlene az állványnál rajzol. Valerie jön be. VALERIE Gabi elaludt. Össze fogom szedni magam, Anyu. VALERIE A borzalommal szemben nagyon kicsi az ember. Valerie a bárhoz megy, készít két italt, az egyiket Petrának viszi oda. Köszönöm. VALERIE Éppen most van harmincöt éve, hogy a világra jöttél. Gabi sokkot kapott. Jaj, Anya, kérlek. VALERIE Ez nem szemrehányás, Petra. Csak hogy tudjad. Voltam Apa sírjánál, valaki vitt neki virágot. Nem tudom, kicsoda. Már másodszor. Attól félek, megvetsz engem Karin miatt. VALERIE Tudom. Talán én is megtettem volna, ki tudja. Harmincöt évvel ezelőtt esett az eső. Csak úgy verte az ablakot. Nagyon félek, Anya. Az ember annyira egyedül van. VALERIE Gyakran megyek ki Apa sírjához. Sokkal gyakrabban, mint azelőtt. És ismét járok templomba is. És már a munka sem okoz nekem örömöt, az utóbbi fél évben. És folyton úgy érzem, szétpattan a fejem a fájdalomtól. VALERIE A hithez bátorság kell. Mindenkinek szüksége van valamilyen vigaszra. Mindenkinek, Petra. És... az Isten nélkül mindenki egyedül van. Nem, Anya. Ennek semmi köze a vigaszhoz. Az embernek meg kell tanulnia önzetlenül szeretni. VALERIE Ez ugyanaz, Petra, hidd el. Egyáltalán nem szerettem. Csak birtokolni akartam. Ennek vége. Csak most kezdem őt igazán szeretni. Megtanultam, Anya, és ez nagyon fájt. De a tanulásnak örömöt kéne okoznia, nem volna szabad, hogy fájjon. VALERIE Jónak kell lenned Gabihoz. A gyerekek olyan érzékenyek. Tudom. VALERIE Nagyon sírt, mielőtt elaludt. Lehetőséget kell adnod neki, hogy újra megismerhessen téged. Ne kínozz, Anya. Mire jó ez neked? VALERIE Az embernek el kell mondania, amit tud. Csöng a telefon. Valerie fölveszi. VALERIE Petra von Kant lakása. Ki? Egy pillanat, kérem. Lefogja a beszélőt. Karin. 30