ANA LEIGH VADNYUGATI SZERELEM

Átírás

1 ANA LEIGH VADNYUGATI SZERELEM A FRASER FIVÉREK CLAY A bestsellerszerző, Ana Leigh káprázatos új sorozatának első részében megtudhatjuk, hogyan találta meg Clay Fraser a szerelmet és szenvedélyt a vadnyugaton. Amikor a jenki szépség, Rebecca Elliott tudomására jut, hogy egyedülálló nők nem csatlakozhatnak a Kaliforniába tartó szekérkaravánhoz, kétségbeesett lépésre szánja el magát. Kiválasztja magának a jóképű Clay Frasert, és beveti csáberejét, minek következtében másnap reggel jegygyűrűvel az ujján ébred. Clay Fraser, a korábbi konföderációs katona egy reggel arra ébred, hogy akár tetszik neki, akár nem, az elmúlt éjszaka megnősült és ami még ennél is szörnyűbb, egy jenkit vett feleségül. De ami a legrosszabb az egészben, a felesége nem hajlandó vele hálni! Szikrázik a levegő közöttük, és perzselő vonzalom kíséri őket útjukon, miközben a szekérkaraván nyugat felé tart. De csak a nyugati égnél is határtalanabb szerelem vezeti rá Rebeccát és Clayt, hogyan vághatnak bele abba a szenvedélyes, új életbe, ami a végzetük Rebecca Elliott Ifjú, kalandvágyó özvegy, aki nyugatra tart, hogy meglátogassa a bátyját. Ám egy váratlan szerelem más ösvényre téríti. Clay Fraser Öccsével szökésben lévő húguk nyomában vannak. De egy lélegzetelállító és szenvedélyes nő váratlanul új útra csábítja Clayt a szerelem felé.

2 1. fejezet Independence, Missouri 1865 Sajnálom, Mrs. Elliott, de egyetlen nő sem csatlakozhat a szekérkaravánhoz, akit nem kísér családjának legalább egy felnőtt férfi tagja. No de Mr. Scott, én nem szorulok rá a férfiak segítségére. Tudom hajtani a saját szekeremet. Otthon, Vermont-ban gyakorta hajtottam még a pékség szekerét is erősködött Rebecca. Egy egyedülálló nő egyéb kérdéseket is felvet, asszonyom. Méghozzá kényes kérdéseket. Mint például? Hosszú lesz az út, asszonyom, legalább négy hónap, de ha bajba kerülünk, akár hat hónap is lehet. Ilyen hosszú idő alatt a férfiak Elfordította a tekintetét és megköszörülte a torkát. Fogalmazzunk úgy, hogy egy egyedül utazó nő felkeltheti a férfiak érdeklődését, legyen akár egyedülálló, akár férjes. A férjes asszonyok jobban szeretik, ha az uruk nincs kitéve ilyesfajta kísértésnek. Rebecca percről percre dühösebb lett. Mr. Scott, özvegyasszony vagyok. A férjem a háborúban esett el, és még mindig gyászolom. Nem áll szándékomban elcsábítani más férfiakat, kiváltképp mások férjét. Csak el akarok jutni Kaliforniába, hogy találkozhassak a bátyámmal. Akkor miért nem megy hajóval? A tengeri utazás sokkal biztonságosabb egy egyedülálló nő számára. Hajóval az út beletelik majd' egy évbe, uram. Rebecca már vagy negyedórája vitatkozott ezzel a konok fickóval. Nagyon remélte, hogy az oregoni ösvényről többet tud, mint a nőkről. Lehet, hogy ő, Rebecca, fizikailag nem olyan erős, mint egy férfi, de annyi szent, hogy benne is van legalább annyi kurázsi és kitartás, mint bármelyikben, akivel eddig találkozott sőt, még több is, mint néhányukban. Mr. Scott, de hát már megvettem a szekeret és a fogatot. Akkor azt javaslom, hogy adja el, vagy ha mindenáron csatlakozni akar ehhez a karavánhoz, találjon magának gyorsan egy férjet. Holnapután indulunk, a hajnal első sugaránál. Ujjával megpöccintette a kalapját. Asszonyom. Rebecca keresztbe font kézzel nézte, ahogy a karavánvezető beleveszett az utcákat elárasztó tömegbe. Nyilvánvaló, hogy ez a pasas nem fogja meggondolni magát. A hotelba visszatérve bement az étkezőbe, letelepedett az egyik asztalhoz, és rendelt egy csésze kávét, hogy megnyugodjon. Sikítani szeretett volna. Követett már el néhány ostoba hibát életében, de talán ez volt mind közül a legnagyobb. Nem lett volna szabad eljönnie Vermontból. Nem, mégsem követett el hibát, hiszen nyomorultul érezte magát. És Charley halála után már semmi sem kötötte oda. Olyan messzire akart kerülni Vermonttól, amennyire csak lehet, és a Sacramentóból érkező levelében a bátyja úgy festette le a várost, mint a korlátlan lehetőségek hazáját.

3 Úgyhogy most két ténnyel kellett szembenéznie. Egyrészt már majdnem elköltötte az összes pénzét, másrészt nem áll szándékában meghátrálni és visszamenni keletre. Ha már ilyen messzire eljött, hogy új életet kezdjen, nem log harc nélkül meghátrálni! Mivel jövő tavaszig ez az utolsó karaván, addig találnia kellene valami munkát. De hiába találna munkát, akkor megint csak szembe kellene néznie ugyanezzel a problémával, ha nem menne férjhez. És az Úr a megmondhatója, mennyire nem vágyott most egy férje. De az ember reménytelen helyzetekben kétségbeesett lépésekre szánja rá magát. A látottak alapján csupán egyetlen magától értetődő megoldás maradt gyorsan találnia kell egy férjet. Mert ha törik, ha szakad, ő bizony el fog utazni azzal a szekérkaravánnal. Megingathatatlan elszántsággal kisietett az étkezőből, és megállt a pultnál, hogy elkérje a szobája kulcsát. Jó reggelt, asszonyom! mondta a recepciós. Jó reggelt, Jimmy! Maga aztán jó korán felkelt, asszonyom jegyezte meg a fiú. Bizony. Sok elintéznivalóm volt. Hallom, azért jött, hogy csatlakozzon ahhoz a szekérkaravánhoz. Úgy tudtam, kíséret nélkül utazó hölgyek nem tarthatnak a karavánnal. Épp most értesültem róla magam is. Nekem mégis szándékomban áll elutazni. Bizony én is szívesen indulnék már Kaliforniába vallotta be a recepciós. Úgy hallom, ott irtó gyorsan megszedheti magát az ember. Igen, a bátyám is ezt írta a levelében. Rebecca alaposan szemügyre vette a fiatalembert. Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Ezért megyek oda. A magas és hórihorgas fiatalember nem lehetett több tizenhét-tizennyolc évesnél. Egy ilyen fiatal fiút valószínűleg könnyebben lehet irányítani, mint egy meglett korú férfit. És bebeszélhetné neki, hogy az egész nem lenne más, csak üzleti megállapodás. A férje ugyan jóval fiatalabb volna nála, de Scott egy szóval sem említette, milyen idősnek kell lennie. Hány éves maga, Jimmy? Pár nap múlva leszek tizennyolc válaszolta. Van magának családja vagy kedvese, Jimmy? Ha volna barátnője, esze ágában sem lenne tönkretenni a szerelmüket. Se család, se olyan lány, akibe szerelmes lennék, asszonyom. És csakugyan Kaliforniába vágyik? Naná! Arra gyűjtök. Jövőre össze is jön a rávaló. Jimmy, mit szólna hozzá, ha velem jöhetne Kaliforniába? Hogy érti ezt, asszonyom? Van a maga számára egy üzleti ajánlatom. Ám abban a pillanatban belépett a szállodába néhány vendég, és a pult felé indult. Rebecca odasúgta neki: Jöjjön fel a szobámba, ha lejárt a munkaideje, és megbeszéljük.

4 Jimmy arcán széles vigyor terült el. Igenis, asszonyom. Rebecca a következő két órát azzal töltötte, hogy fel-alá járkált a szobájában, és azon töprengett, vajon a fiúnak inába száll-e a bátorsága, és hogy felkeresi-e. Amikor kopogás hallatszott az ajtón, mély lélegzetet vett, és kinyitotta. Jimmy állt az ajtóban kaján vigyorral a képén. Jöjjön be, Jimmy állt félre Rebecca az ajtóból, hogy a fiú bemehessen. Örülök, hogy érdekli az ajánlatom. Miről lenne szó, asszonyom? Nos, amint azt maga is tudja, a nők nem utazhatnak egyedül. Minthogy említette, hogy maga is Kaliforniába készül, arra gondoltam, lehetne a kísérőm. Úgy érti, mint a testőre, vagy valami olyasmi? Hát igen, valami olyasmi. Mondjuk, mint a férjem? Úgy érti, házaspárnak adnánk ki magunkat? Nem. Nem hinném, hogy Mr. Scott olyan naiv volna, hogy hinne a szavunknak. Törvényes házasságot kellene kötnünk. Amikor Kaliforniába érünk, érvényteleníthetnénk a házasságot, és mindenki menne a maga útján. Én gondoskodom az útra a szekérről és az élelemről, amikor pedig Sacramentóba érünk, a magáé lehet a szekér és az összes öszvér. Többet is fizetnék, de attól tartok, az élelmiszer és a felszerelés elviszi majdnem az összes pénzemet. És nekem ez az egész nem kerül semmibe? Egy centjébe sem. Megtarthatja a teljes összeget, amit eddig megtakarított. Én csak egy férjet akarok. Ja, és azt is tudom, minek. Mielőtt Rebecca megneszelhette volna a fiú szándékát, az hátralökte az ágyra, és megcsókolta. Rebecca megpróbált kiszabadulni, miközben nagy nehezen sikerült távol tartania magától. Jimmy, nem érti. Én ezt üzleti ajánlatnak szántam. Dehogyisnem értem, mit akar. De én nem veszek zsákbamacskát. Először ki akarom próbálni. Már kezdte is letolni a nadrágját. Szállj le rólam, te szerencsétlen fajankó! Sikerült félretolni a fiút, és lemászott az ágyról. Valami fegyver után kutatva körbenézett, és megragadta az öltözőasztalon heverő nyeles tükröt. Ha csak egy lépéssel is közelebb jössz, ezzel váglak orrba. Miközben kinyitotta az ajtót, hozzátette: Most pedig tűnj el innen, te ocsmány kis perverz, különben hívom a seriffet. Jimmy, miközben megpróbálta fent tartani a nadrágját, elbotladozott mellette. Rebecca fenékbe rúgta, mire két arra járó férfi előtt terült el a folyosón. Majdnem felbuktak benne, de sikerült talpon maradniuk. Jimmy felpattant, de a nagy sietségben megbotlott, és újra elesett menekülés közben. Mindkét férfi megemelte a kalapját.

5 Valami gond van, asszonyom? Semmi olyasmi, amit ne tudnék kézben tartani jelentette ki, és becsapta az ajtót. Még hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen! Ezt az ördögfajzatot egyenesen a pokolból szalajtották! Honnan szerzik a fiatalemberek az ilyen ötleteiket? Nem csoda, hogy vadnyugatnak hívják ezt a helyet. Elhatározta, hogy visszamegy a szekerek gyülekezőhelyére. Ott talán akad néhány reményteljes jelölt. Még egyszer megpróbál őszinte ajánlatot tenni, de ha most sem sikerül, akkor bizony cselhez kell folyamodnia. A gyülekezőhely zsúfolásig megtelt emberekkel, akik az utazáshoz készülődve rendezkedtek a szekereiken. A patkolókovácsok kalapácsainak szüntelen kopácsolása túlharsogta a női csacsogásból, a férfiak kiabálásából és a tömegben futkározva játszadozó gyerekek nevetéséből álló hangzavart. Rebeccának orrfacsaró volt a lovak, öszvérek, ökrök és marhák átható szaga. Rebeccának nekiütközött egy szarvasbőr nadrágot viselő, dohánylétől foltos, őszes szakállú férfi. Elkapta Rebecca karját, nehogy elessen. Elnézést, hölgyem mondta. Rebecca orrát megcsapta a férfi szájából és testéből áradó ocsmány bűz. Mielőtt továbbment, a férfi kiköpött egy nagy adag dohánylét, amit azonnal beletaposott a porba a hömpölygő tömeg csizmája. Rebecca behúzódott a kovácsműhely falának védelmébe, és onnan figyelte a forgatagot. Könnyű volt megkülönböztetni a nős férfiakat az egyedülállóktól. A legtöbben azok közül, akik mellett nem volt asszony, úgy néztek ki, mintha már régen elfelejtették volna, hogy néz ki belülről egy fürdődézsa ha egyáltalán tudták valaha. Messziről bűzlöttek. Rebecca nekidurálta magát, és bevetette magát közéjük. Biztosan van ebben a csürhében legalább egy olyan nőtlen férfi, aki ad a személyi higiéniára. Észrevette, hogy Mr. Scott azzal a két magas férfival beszélget, akiket a szálloda folyosóján látott. Alaposabban szemügyre vette őket. Mindkettő agglegénynek tűnt és ami még ennél is fontosabb, viszonylag tisztának látszottak. Egyikük szarvasbőr nadrágja sem volt pecsétes, és mindkét férfi arca borotvált volt, bár mintha két-három napos borosta látszott volna rajtuk. Rebecca keresett egy félreeső helyet, ahonnan közelebbről is megnézhette őket magának. Azt ugyan nem hallotta, hogy ők hárman miről beszélgetnek, de a gesztusaikból arra következtetett, hogy ők is szeretnének csatlakozni a szekérkaravánhoz. Ez a megérzése be is igazolódott, amikor mind aláírtak egy űrlapot, majd a karavánvezető egy karámhoz kísérte őket, és rámutatott két lóra. Még jó néhány percig beszélgettek, majd kezet ráztak. Mr. Scott magukra hagyta őket, azok ketten pedig elsétáltak. Rebecca követte zsákmányát vissza a hotelhez, és kellő távolságból megvárta, amíg bejelentkeztek, majd felmentek a lépcsőn. Amikor már nem látta őket, odament a szolgálatban lévő recepcióshoz, aki szerencsére nem Jimmy volt. Míg a férfi megfordult, hogy odaadja neki a kulcsot, Rebecca belekukkantott a vendégkönyvbe: Clay és Garth Fraser. És sehol egy Mrs. Fraser. Hála istennek! Mióta megérkezett Independence-be, most először érezte úgy, hogy a szerencse melléje szegődött.

6 Gyorsan felment, körülkémlelt a folyosón, és kétszeresen áldottnak érezte magát, amikor a két férfi pont az övével szomszédos szobába ment be. Besietett a saját szobájába, és a szobáikat összekötő ajtóra tapasztotta a fülét. A férfiak beszélgetéséből úgy vette ki, hogy le akarnak menni vacsorázni, amint megmosakodtak. Megmosakodtak! Zene füleinek. Igen, kétségtelenül bölcsen választott. Odaszaladt az öltözőasztalkájához, és rendbe szedte a haját, majd leheletnyit bepúderezte az arcát, és megcsipkedte az orcáját, hogy legyen egy kis színe. Nagy gonddal elővett az utazóládájából egy divatos kalapot az egyetlen luxuscikket, amije volt. Kacéran szőke hajára biggyesztette, majd hátralépett, hogy szemügyre vegye az eredményt. Jó párszor megigazította, mire elégedett lett az eredménnyel, majd visszament az összekötő ajtóhoz. Minden az időzítésen múlik. Amikor Rebecca meghallotta, hogy a férfiak kimennek a szobából, odarohant az ajtóhoz, és ugyanakkor lépett ki a folyosóra, amikor ők. Asszonyom mondta udvariasan az egyikük. A két férfi félrehúzódott. Rebecca kedvesen rájuk mosolygott, és biccentett, miközben elhaladt mellettük. Rettenetesen megvolt elégedve saját magával. Igazi úriemberek voltak, és ami még ennél is jobb, nem érezte a szagukat! Elnézésüket kell kérnem, uraim, a korábbi találkozásunk miatt bármilyen rövid volt is mondta apró mosollyal. Még meg sem köszöntem, hogy felajánlották a segítségüket. Ami azt illeti, asszonyom, ahol én álltam, onnan úgy tűnt, nincs szüksége rá jegyezte meg az egyikük. Számomra még mindig felfoghatatlan, amit az a fiatalember művelt. Szándékomban áll beszámolni a viselkedéséről a szállodaigazgatónak. Gyorsan témát váltott. Te jó ég, azt hiszem, ez a legforgalmasabb város, ahol valaha jártam mondta kedves mosollyal, miközben a férfiakkal a sarkában letipegett a lépcsőn. Az már igaz, asszonyom mondta az a férfi, aki korábban is beszélt. Rebecca remélte, hogy a szálloda éttermében akarnak enni, és mosolyogva nyugtázta, hogy a férfiak egészen a bejáratig követik. Gyors pillantással felmérte, hogy csak egyetlen szabad asztal van. Túl szép, hogy igaz legyen. Rebecca az ég felé emelte a tekintetét, és kacsintott. Elgyötörtnek és túlhajszoltnak látszó pincér lépett a bejárathoz. Asztalt? Igen, kérek válaszolta Rebecca. Mindnyájan együtt? kérdezte. Nem felelt Rebecca. Csak én egyedül. Barátaim, ha maguk is szeretnének leülni, várniuk kell mondta a pincér. Te jó ég! Annyira sajnálom, hogy elfoglaltam az utolsót. Rebecca remélte, hogy összevont szemöldöke elegendő megbánásról árulkodik. Uraim, örömmel venném, ha odaülnének az asztalomhoz. Erre nem lesz szükség, asszonyom, de köszönjük a kedvességét mondta a másik férfi. A társa azonnal hangot adott ellenvéleményének.

7 Miért ne fogadnánk el a hölgy ajánlatát, Clay? Még sok mindent el kell intéznünk indulás előtt. Na mi lesz, emberek? türelmetlenkedett a pincér. Engem várnak a vendégek. Nos, ha a hölgy nem bánja adta be a derekát a Clay nevezetű. Persze, hogy nem csapott le Rebecca az ajánlatra. És közlöm önökkel, uraim, ragaszkodom hozzá, hogy a saját vacsorámat én magam álljam. Amint leültek, megszólalt a két férfi közül a beszédesebb: Mivel vacsorapartnerek leszünk, asszonyom, hadd mutatkozzam be. A nevem Garth Fraser, ő pedig itt a bátyám, Clay. Nagyon örvendek. Az én nevem Rebecca Elliott. Honnan jöttek, uraim? Virginiából, asszonyom felelte Garth. Na és ön? Virginiából! Az áldóját! Akkor ez csakugyan déli akcentus! Én északról jöttem, Vermontból válaszolta. Na és mi szél hozta Independence-be, Mrs. Elliott? kérdezte Garth Fraser, lepillantva a Rebecca ujján viselt egyszerű, arany karikagyűrűre. Ezek szerint jó megfigyelők. Szinte biztos, hogy nehezebb lesz lóvá tenni őket, mint gondolta. Tiszta sor, hogy Garth a közvetlenebb kettőjük közül, Clay pedig egyenesen idegesítő. Csak ül ott némán, és őt bámulja mintha a veséjébe látna. Kaliforniába tartok. A bátyám Sacramentóban él, és úgy tervezem, hogy elutazom a karavánnal. Na és önök? Meglehetősen távolra kerültek Virginiától. Felfordította a fejét, és Claynek szegezte a kérdést, hogy megtörje állhatatosan bámész pillantását. De Garth szólalt meg helyette: Mi is Kaliforniába készülünk a szekérkaravánnal. Úgyhogy, hogy úgy mondjam, szomszédok leszünk legalább négy hónapig. Szélesen elvigyorodott, hiánytalan fehér fogsora fehéren villant meg sötét arcbőrének kontrasztjaként. Vonzó fogsor volt, az már igaz még ha a gazdája az ellenkező oldalon harcolt is az észak-déli háborúban. Mindkét férfi magas volt és barna hajú, vonzó arcvonásaik keménységről árulkodtak. Garth barátságos, közvetlen személyiség, míg bátyja inkább visszahúzódó. És fürkésző szemén kívül az állkapcsa vonala is makacsságra vallott. Rebecca természetesen nem volt olyan helyzetben, hogy bárkit kritizálhasson, hiszen soha senki nem vádolta azzal, hogy ő maga túlzottan szívélyes lett volna. Mire megvacsoráztak, Rebecca megtudta, hogy mindketten lovastisztek voltak a konföderációs hadseregben, és hogy egyikük sem nős. Azt viszont nem sikerült kiderítenie, a két férfi miért csatlakozott a szekérkaravánhoz. Rebecca gyűlölte a konföderáció zászlaja alatt harcoló katonákat. És meg volt rá az oka. Ők ölték meg a férjét lehet, hogy éppen e közül a két férfi közül valamelyik. Így hát, mivel minden perc drága volt számára, nem csak hogy választania kellett a két férfi közül, még azt is el kellett döntenie, mi lenne rosszabb egy ilyen hosszú úton: elviselni egy konföderációs katonát, vagy elviselni egy jenkit, aki szó szerint bűzlik.

8 Amikor felnézett, látta, hogy Clay megint őt bámulja. Volt valami rejtélyes villanás a szemében, valami, ami veszélyesen csábító volt. A józan esze arra figyelmeztette Rebeccát, hogy messziről kerülje el ezt az embert. De a férfi éppen visszahúzódó jelleme miatt volt mégiscsak jobb jelölt, mint Garth, akinek elbájoló lelkesedése arra engedett következtetni, hogy többre vágyik puszta névházasságnál. Úgyhogy Clay az ő embere. Makacs áll ide vagy oda, kevésbé beszédes, és valószínűleg sohasem erőltetné, hogy valódi házastársi viszony legyen kettőjük között. Most, hogy elhatározásra jutott, meg kell hoznia a végső döntést: Vajon tényleg van hozzá bátorsága, hogy keresztülvigye ezt a borzalmas tervet? Tényleg olyan önző, hogy beleavatkozna valaki más életébe még ha egy nyavalyás déli szeparatistáról van is szó saját céljának megvalósítása érdekében? Egyrészt nem lenne ekkora pácban, ha nincs az a nyomorult háború. Másrészt neki kell együtt élnie a saját lelkiismeretével. És Isten a tudója, hogy a kétségbeesés általában a legrosszabbat hozza ki az emberből, és nem a legjobbat. De már mindent eladott, amije csak volt, és nem volt semmi, ami miatt érdemes lett volna visszatérnie keletre. Ez a szekérkaraván az egyetlen lehetőség, hogy eljusson Kaliforniába. És erre csak akkor van esélye, ha talál egy férjet, és Újra felpillantott, és belenézett azokba a csábító, barna szemekbe. Ez a nő egyetlen pillanatra sem hallgat el? Egész vacsora alatt be nem állt a szája. És bár ügyesen próbálta álcázni, Clay tudta, hogy valami zavarja. Clay megint rápillantott az öccsére. Úgy tűnt, Garth teljesen a nő hatása alá került, bár ez mindig így volt vonzó nő közelében. És ez a nő meglehetősen csinos, szőke hajával és valószínűtlenül zöld szemével. Clay személy szerint mindig jobban szerette a sötét hajú nőket. Az olyan nőket, mint Ellie, akinek kék szeme és fényes, sötét haja volt, amely olyan fekete, mint a selyem. De Garthnak minden nő tetszett, aki az útjába került, és most úgy itta ennek a nőnek a szavait, mint valami mézédes nektárt. Amikor Rebecca végzett, és kimentette magát, a két férfi is felállt. Ígéretéhez híven otthagyta a hetvenöt centet az asztalon, amibe a vacsorája került. Ez is jól jött; már majdnem elköltötték az összes pénzüket. A hotelszoba olyan luxus, amit nem engedhettek meg maguknak, de Garth meggyőzte, hogy valószínűleg hónapokig ez lesz az utolsó lehetőségük, hogy ágyban aludjanak. Úgy ajnároztad ezt az özvegyet, hogy azt hittem, ugyanaz a terved ma éjszakára, mint annak a recepciósnak jegyezte meg Clay, amikor visszaültek. Vannak hasonló terveim mondta Garth, de azokban az özvegy nem szerepel. Már megbeszéltem a dolgot egy kis vörössel a szalonban. A szalonban! Az istenit neki, Garth, azt a kevés pénzünket is egy szajhára fecséreled? Ínséges idők elé nézünk, Clay. Hallottad, mit mondott a karavánvezető. Ha kísérőként iratkozunk fel, a köszönésnél nemigen jutunk közelebb egyetlen velünk utazó nőhöz sem. Úgyhogy nem áll szándékomban összeszűrni a levet az özvegy Mrs. Elliott-tal. Hat hónap, Clay! Hogy fogok kibírni ilyen hosszú időt nő nélkül! Talán a mai éjszaka az utolsó lehetőségünk, ezt neked is fontolóra kellene venned. Nem kidobott pénz. Már így is hagytam, hogy rábeszélj a hotelszobára, amire egyébként semmi szükségünk. Emellett pillanatnyilag a legkevésbé sem vágyom nő társaságára morogta Clay.

9 Néhány hónap múlva megváltozik a véleményed. Azt kétlem. Ellie-nek hála, egyetlen nőben sem bízom többé. Ahogy a mondás tartja, egyetlen rossz alma megrohaszt egy egész hordónyit. A nők nem almák, Clay kuncogott Garth. Ők inkább olyanok, mint a barack: hamvasak, gömbölyűek és finomak. Vállon veregette Clayt. Ne várj meg ébren! Claynek esze ágában sem volt ébren megvárni az öccsét. Fáradt volt, és ha már egyszer kifizették a szobát, kihasználja az ágyát. Kifizette a számlát és visszament a szobájukba. 2. fejezet Éppen bemenni készült, amikor Rebecca Elliott kirohant a szobájából egy szál pongyolában, mely sejtetni engedte formás idomait. Szőke haja kifésülve, aranysátorként borult a hátára, egészen a derekáig. A nő látványa rögtön eszébe juttatta, milyen rég volt már nővel. Lehet, hogy mégiscsak Garthnak van igaza. Rebecca odarohant hozzá. Ó, Mr. Fraser, hála az égnek! Egy óriási bogár van a szobámban. Megölné, kérem? Egyszerűen iszonyatos! Még a hideg is kirázta. Az ezzel járó remegés azonnal a szaténpongyola alatt hullámzó keblére vonzotta a férfi tekintetét. Valószínűleg csak egy csótány, Mrs. Elliott. Azt ajánlom, szokjon hozzá a bogarakhoz, asszonyom, mert a következő hat hónapban minden bizonnyal sokkal rosszabbakkal is fog találkozni, mint egy csótány. Éppen akkor ért oda Rebecca szobájának ajtajához, amikor a csótány átsurrant a kettőjük szobáját elválasztó ajtó alatt. Azt hiszem, ez most már az én gondom. Nos, azért nagyra értékelem a segítőkészségét. Hálám jeléül megkínálhatom egy itallal? Mire készül ez a nő? Abban biztos volt, hogy a bogár csak ürügy. Az ösztöne amely jó néhány szoros helyzeten átsegítette a háború alatt azt súgta, hogy ezt a nőt még egy felbőszült elefánt sem tudná megijeszteni, nem hogy egy csótány. Az öltözete bőven eleget mutatott ahhoz, hogy feltüzelje az ágyékát, és le merte volna fogadni, hogy ezt ő is nagyon jól tudja. De a fenébe is ha az a célja, hogy elcsábítsa, miért is ne engedne neki? Elvégre hat hónap tényleg rémesen hosszú idő. Belépett a nő szobájába, és becsukta az ajtót. Örömmel elfogadom, Mrs. Elliott. A nevem Rebecca. Hagyjuk a formaságokat, Clay! Clay leült a szobában álló egyetlen székre, és amíg Rebecca kitöltötte az italokat, kiéhezett pillantással mérte végig. A pongyola mély kivágása fölött jól láthatta kecses és vonzó nyakát. Hirtelen kiszáradt a szája, ahogy elképzelte, amint az ajkával végigsimítja azt a csinos oszlopot, majd tovább hatol, egészen vállának selymes hajlatáig. A nő keble peckesen és keményen állt, a dereka vékony, a csípője karcsú volt. Clay hirtelen késztetést érzett, hogy

10 rátegye a kezét azokra a mellekre és arra a feszes szaténruhán át kirajzolódó kerekded fenékre. Rebecca megfordult, és két kezében egy-egy pohárral elindult feléje, közben csípőjének hullámzó ringása fel-felvillantotta hosszú, vékony lábát, amely a pongyola oldalsó hasítékain kandikált ki. Clay pillanatról pillanatra egyre keményebb lett. Barátok leszünk, igaz, Clay? kérdezte a nő csábítóan rekedt hangon, miközben átnyújtotta neki a poharat. Rebecca szeme maga volt a csábítás tava, ahogy a poharat buja szájához emelte, melyet Clay most már halálosan vágyott megízlelni. Emeljük poharunkat az új barátságokra. Az új barátságokra. Belekortyolt az italba. Te nem is ittál. Márpedig a pohárköszöntő végén muszáj. Rebecca elmosolyodott, és kortyolt egyet. Az ajka még nedves volt, amikor leengedte a poharat, Clay pedig előrehajolt, és lágyan megcsókolta. Olyan puha volt, akár a bársony, és whiskyize volt. Tekintete ismét a nő ringó csípőjére vándorolt, amikor az elhúzódott tőle, és letelepedett az ágy szélére. Kiszáradt a szája, amikor Rebecca átvetette egyik lábát a másikon, elővillantva ezzel meztelen combját, ami mágnesként vonzotta a tekintetét. A lába hosszú volt és liliomfehér. Clay le sem tudta róla venni a szemét. Mivel oly hosszú időn át útitársak leszünk, úgy vélem, jobban meg kellene ismernünk egymást, Clay. Clay elmosolyodott. Azt hiszem, nagyon is jól meg fogjuk ismerni egymást, Rebecca. A nő készséges és szívélyes volt, szóval minek vesztegetnék az időt ostoba fecsegésre? Felállt, és egy kortyra felhajtotta az italát. Pokolian égetett, amíg le nem ért, de jó érzés volt, amikor hatott. Itt a vissza nem térő alkalom. Nem igaz, aranyom? Rebecca szája hívogató mosolyra görbült. Ó, az aranyom sokkal jobb, mint a Rebecca. Kidugta a nyelvét, és megnedvesítette az ajkát. Sokkal jobb, Clay. Szent ég, még meg sem érintette, mégis felizgatta és lázba hozta. De oda nézzenek csak, üres a poharad mondta Rebecca. Te viszont még alig értél a tiédhez. Ökör iszik magában, Rebecca. A nő felhajtotta az italát, amitől fuldokolni és köhögni kezdett. Nem valami jó whisky, de ez a legjobb, amit itt árulnak mondta, amikor végre meg tudott szólalni. Felállt, elvette Claytől a poharat, és odament az öltözőasztalhoz. Fogadok, most azt gondolod, hogy szörnyen rámenős vagyok. Megtöltötte a poharat, és odanyújtotta neki. Egyáltalán nem. Szeretem az egyenes nőket. Eszébe jutott Ellie, és nagyot kortyolt a whiskyből. Ez alkalommal simábban csúszott le, és még jobb érzés volt. Nincs rosszabb,

11 mint egy hazug nő, aki elhiteti az emberrel, hogy szerelmes belé. Vannak lányok, akiknek ez az egész csak az érdekekről szól, nem pedig az érzelmekről. Felhörpintette az italát. Csak nem bántott meg téged is valaki, Clay? kérdezte Rebecca. De bizony, aranyom. Rebecca újra megtöltötte a férfi poharát. Mesélj nekem róla kérte. Amíg én oda voltam a háborúban, ő fogta magát, és hozzáment másvalakihez. Megitta ezt az italt is. Ráadásul egy átkozott jenkihez. Bolond volt, hogy lemondott egy olyan jóképű fickóról, mint te. Én voltam a bolond, hogy azt hittem valaha is, hogy szeretem őt mondta Clay, miközben Rebecca újfent megtöltötte a poharát. Kissé szédült, ezért leült az ágyra. Vannak nők, akik nem veszik észre, ha megfogják az isten lábát. Én biztosan nem szöknék meg és mennék hozzá máshoz, ha te kérnéd meg a kezemet. Még mit nem! Soha nem követek el még egyszer akkora hibát, hogy feleségül kérjek valakit. Az ágyéka megint fellángolt, amikor tekintete újfent a nő hullámzó csípőjére esett. Abban a reményben hajtotta fel a whiskyt, hogy az majd lehűti, de csak olaj volt a tűzre. Az üres poharat letéve intett az ujjával Rebeccának. Gyere csak ide, aranyom. Amikor Rebecca elindult felé, Clay lehúzta az ölébe, és forró csókkal borította a nő száját. Lehet, hogy az elfogyasztott whisky volt az oka, de Rebecca legnagyobb meglepetésére a csók nem volt egészen kellemetlen. Sőt, igazság szerint lélegzetelállítóan, zsibbasztóan kellemes volt! Ez a férfi aztán ért a csókolózáshoz, és Rebeccát már oly rég nem csókolta meg senki. A következő csók még elsöprőbb volt. A férfi nyelve besurrant az ajka között, és a forró, merész nyelvcsapásoktól Rebecca egész teste beleremegett az izgalomba. Charley sohasem csókolta meg így. Ez túlságosan mámorító érzés volt ahhoz, hogy véget vessen neki. Egy elfojtott nyögéssel Clay nyaka köré fonta a karját, amikor az nekidöntötte a hátát az ágynak, és megfogta az egyik mellét. Tenyerének melege tovább gyengítette egyébként is megtépázott ellenállását. Amikor a férfi félresimította a pongyoláját, Rebecca gerincén végigszáguldott a buja remegés. Ügyet sem vetve a hálóing vékony korlátjára, Clay a mellbimbójával együtt az anyagot is bevonta szájának nedves melegével. Ó, ez annyira jó érzés volt. Oly rég nem érezte már férfi érintését. Rebecca hirtelen kinyitotta a szemét. Mi folyik itt? Ez nem volt része a tervének! Eltolta magától a férfit, és felült. Lassíts, szépfiú, előttünk az egész éjszaka mondta leemelve a melléről a férfi kezét. Legnagyobb megkönnyebbülésére a whisky végre hatott; Clay hiába próbálta lehúzni a hálóinget a válláról. Vegyük csak ezt le, aranyom. Rebecca incselkedve elmosolyodott.

12 Inkább majd én, még mielőtt elszakítod. Kicsusszanva a férfi öleléséből, felállt. Azt hiszem, rád férne még egy ital. Nem akarok több italt. Téged akarlak. Én pedig téged, de én kérek még egy italt. Újra megtöltötte a férfi poharát, majd a kezébe vette a sajátját, ami szinte még érintetlen volt. Igyunk kettőnkre, szerelmem, aztán gondoskodom róla, hogy jól érezd magad. Megemelte a poharát. Kettőnkre. Kettőnkre mondta elmosódottan Clay. Koccintottak, aztán Rebecca a szájához érintette a poharat, de nem ivott, csak figyelte, ahogy Clay felhörpinti az italát. Ennek az embernek biztosan vasból van a gyomra. Miért nem dől már ki? Hiszen nem csak egy-egy kortyot töltött neki mindannyiszor. Rebecca letette a poharát az öltözőasztalra, és visszament az ágyhoz. Lassan levette a pongyoláját. Clay végre annyira berúgott, hogy már mozdulni sem tudott, így aztán csak bámulta őt. Dőlj hátra, hogy levehessem a csizmádat mondta Rebecca. Megszenvedett vele, de végül csak sikerült levennie a férfi csizmáját és zokniját. Mikor félre akarta hajítani a fél pár zoknit, valami fényes tárgyra lett figyelmes. Közelebbről megnézve látta, hogy apró, gyémántköves eljegyzési gyűrű van belevarrva a zokni szárába. Vajon annak az Ellie nevű nőnek szánta ezt a gyűrűt, akit feleségül akart venni? Rebecca kezdett rosszul lenni. Percről percre romlott a helyzet. Egyébként sem volt büszke arra, amit tett, de most már úgy érezte, semmivel sem különb annál a nőnél, aki elárulta Clayt. Most pedig jöhet az ing és a nadrág mondta könnyedén, lesújtva a bűntudattól. El kellett tolnia magától, mivel a férfi egyfolytában a mellét tapogatta, amikor Rebecca fölébe hajolt, hogy a fején keresztül kibújtassa az ingéből. Clay hasra fordult, és testével az ágyhoz szögezte Rebeccát. Akár részeg volt, akár nem, a kezének szabad akarata volt, miközben a szája foglyul ejtette Rebeccáét egy forró, nedves csókra. Hálóingének vékony anyagán keresztül is érezte a férfi kezének melegét, amint az egyik kezével a mellét simogatta, a másikat pedig felcsúsztatta a combján, hogy befészkelje magát Rebecca lába közé. Vonaglott alatta, megpróbálva lelökni őt magáról, miközben a kezét is próbálta eltolni, de hol az egyik, hol a másik mindig célba talált. Mire a férfi végre megtörte a csókot, Rebecca úgy kifulladt, hogy még a mellkasa is zilált. Vegyük csak ezt le, angyalom. Keze a nő hálóinge pántjánál kezdett matatni, hogy lehúzza a válláról. Rebeccának mély lélegzetet véve éppen akkor sikerült letaszítania magáról és a hátára fordítania a férfit, amikor az ujjai megtalálták a pántot. A pánt meglazult, a ruha eleje pedig széthasadt, a nyakától egészen az aljáig. Rebecca összerántva magán a hálóinget, lepattant az ágyról. Gyere, angyalom, rád várok. Bár a férfi beszéde erősen elmosódott volt, jelét sem mutatta annak, hogy ki akarna dőlni. Rebecca kezdett aggódni: talán még mindig nem elég részeg ahhoz, hogy megvalósíthassa a tervét. És ki tudja, az öccse bármelyik percben felbukkanhat. Rebecca felkapott egy ruhát elszakadt hálóinge fölé. Hová mész, angyalom? motyogta. Csak leszaladok a hallba, a mosdóba. Mindjárt jövök.

13 Rebecca lesietett, és a recepcióssal folytatott pusmogás után visszament a szobájába. Istennek hála! Clay mélyen aludt. A következő negyedórában idegesen járkált fel-alá a szobában, a lelkiismeretével viaskodva. Még nem volt késő félbeszakítani ezt a szégyenletes és önző tervet. De aztán meggyőzte magát, hogy mivel Clay egyébként is elutazna a szekérkaravánnal, valójában az egészből úgysem származik semmi kára. Amint Kaliforniába érnek, érvényteleníthetik a házasságukat, és mind a ketten úgy folytathatják az életüket, mintha mi sem történt volna. A halk kopogásra kinyitotta az ajtót. Rebecca Elliott? kérdezte a látogató. Igen. Wilkins bíró vagyok. Sam mondta, hogy van valami gond, és mindenképpen férjhez kell mennie ma éjjel, igaz ez? Igen, kérem, fáradjon be, uram. A férfi belépett, és megpillantotta az ágyon heverő alakot. Ő volna a vőlegény? Igen. Tudja, Clay és én elhatároztuk, hogy összeházasodunk, és elutazunk a szekérkaravánnal. Sajnos meghatóan elpirult, és lesütötte a szemét izgalmunkban mi ah túlságosan is ah nos, tudja. Szegény anyám és apám forognának a sírjukban, ha azt hinnék Az ajkába harapott. Ugye, megérti, az lesz a legjobb, ha most azonnal összeházasodunk. Kérem, Wilkins bíró úr, összeadna minket itt helyben? Azt kell mondanom, meglehetősen szokatlan helyzet, ifjú hölgy, és úgy tűnik, a vőlegény épp alszik. Azt mondta, ébresszem fel, amint ön megérkezik. Rendben van, asszonyom. De a körülményekre való tekintettel ez tíz dollárba fog kerülni maguknak. Tíz dollárba? A pénze igencsak gyorsan fogyott. Itt van ugye a ceremónia, a házassági bizonyítvány kiállítása és a házasság törvényes bejegyzése, ifjú hölgy. Nos, ha szeretné nyélbe ütni ezt a házasságot, azt ajánlom, ébressze fel a vőlegényt. Rebecca odament az ágyhoz és megrázta Clay vállát. Clay, drágám, ébredj fel! Gyere az ágyba, aranyom motyogta. Clay, Wilkins bíró úr van itt, hogy összeadjon minket. Összeadjon minket? Hát jó, Ellie. Ellie? Ó, ne, tönkre fogja tenni a tervét! Felsegítette, és nagy nehezen lábra állította. A bíró összevonta a szemöldökét. Részegnek tűnik, asszonyom. Biztos, hogy feleségül akarja venni magát? Hát hogyne jelentette ki Rebecca. Clay úriember, bíró úr. Soha nem kompromittálna engem, ha nem állna szándékában feleségül venni. Clay, drágám, ugye el akarsz venni feleségül?

14 Clay visszahúzta magához Rebeccát, és köréje fonta a karját. A lehelete meglebbentette a nő haját a füle mögött. Persze, hogy el akarlak, édesem. Hisz te is tudod. Játszadozni kezdett Rebecca fülével, aki erre még a lélegzetét is visszafojtotta. Másra sem tudtam gondolni az elmúlt öt évben. Gyerünk is vissza az ágyba, Ellie. Dúdolva csiklandozni kezdte Rebecca oldalát. Ellie, Ellie, nem kell hazamenni. Rebecca kuncogva megpróbálta megállítani a férfi kezét, de csak azt érte el vele, hogy a nyaka szabaddá vált a férfi előtt, aki felülről lefelé végigcsókolta. Drágám, viselkedj mondta kifulladva. Zavarba hozol a bíró úr előtt. Megremegett a lába. Meg kell bocsátania neki, bíró úr. Túl sokat ivott, amikor megünnepeltük eljövendő menyegzőnket. Jó napot, bíró úr. Nyújtotta Clay a jobb kezét a bíró felé, miközben a ballal közelebb húzta magához Rebeccát; olyan közel, hogy az érezte a merevedését. Örvendek, bíró úr. Lágyan belefújt Rebecca fülébe, amibe az beleremegett. Kezdhetjük, Wilkins bíró úr? A bíró hitetlenkedve figyelt. Ellie-nek szólítja magát. Azt hittem, Rebeccának hívják. Rebeccának a szeme sem rebbent. Úgy is hívnak. De Ellie a becenevem a vezetéknevemből, ami Elliott. Egyre gyorsabban és könnyebben ment a hazudozás. Édes istenem, kérlek, bocsáss meg. Clay keze felcsúszott a melléhez, mire Rebecca szeme kikerekedett a meglepetéstől. Kezdhetjük, bíró úr? A vőlegényem oh, nagyon türelmetlen. A bíró becsukta a könyvet, amit a kezében tartott. Azt hiszem, jobb, ha most rögtön nyélbe ütjük ezt a házasságot. Ön Kérdőn Clayre pillantott. Clay Fraser segítette ki Rebecca. Ön, Clay Fraser Clayton Fraser helyesbített Clay. Rebecca megint a fülénél érezte meleg leheletét, amibe újfent beleremegett. Clayton Hunter Fraser, az Amerikai Konföderációs Államok hadseregének századosa. Ön, Clayton Fraser, feleségül veszi az itt megjelent nőt a törvény színe előtt? Igen válaszolta Clay. Most már visszamehetünk végre az ágyba, aranyom? És ön, Rebecca Elliott, férjéül fogadja az itt megjelent férfit a törvény színe előtt? Igen válaszolta Rebecca. A független Missouri állam által rám ruházott hatalomnál fogva ezennel férjjé és feleséggé nyilvánítom önöket. Rebecca elengedte Clayt, mire az elvágódott az ágyon.

15 Ha azt akarják, hogy a házasság törvényes legyen, a férjének alá kell írnia a házassági bizonyítványt. Rebeccának valahogy sikerült felráncigálnia Clayt ülő helyzetbe, és a kezét vezetve sikerült ellátni a házassági bizonyítványt Clay kézjegyével. Wilkins bíró átnyújtott neki két példányt. Egy magának, és egy a boldog férjnek. Egy villanással a szemében az alvó Clay felé biccentett. Remélem, gondoskodik róla, hogy reggel megkapja a saját példányát. Természetesen, Wilkins bíró úr. Örömmel. És csak hogy tudja, egy percre sem tudott becsapni, Ellie, Ellie, nem kell hazamenni. Tudom ám, hogy nem ez az első alkalom, hogy maguk ketten közel kerülnek egymáshoz. Rebecca majdnem összeesett a megkönnyebbüléstől. Ó, hát önt tényleg nem lehet becsapni, igaz, Wilkins bíró úr? Köszönöm a fáradozását. A kezébe nyomta az arany tízdollárost, és szinte kilökdöste a szobából. Azután nekidőlt az ajtónak, és mély lélegzetet vett. Hát ez is megvolt. Előhalászta a másik hálóingét, egy egyszerű fehér muszlint, amit viselni szokott. Az a kihívó darab, amit balga módon a nászútjára vett, úgyis elszakadt. Képtelen lévén ellenállni a csábításnak, odament az ágyhoz és szemügyre vette újdonsült férjét, megcsodálva a testét. Széles vállát és izmos mellkasát, melyet sötét szőrzet borított. Miután meglazította az övét, lehúzta róla a nadrágját. Hál' istennek, volt rajta alsónadrág; de hímtagjának domborulata még mindig kemény volt, annak ellenére, hogy aludt, és hogy mennyi alkoholt megivott. Most jött a legnehezebb rész, az a pillanat, amelytől a legjobban félt. De meg kellett tennie. Most már nem táncolhat vissza. Rebecca megérintette az ujján az aranygyűrűt. Bár Charley már négy éve meghalt, soha eszébe sem jutott, hogy levegye a gyűrűt, amit ő húzott az ujjára azon a napon, amikor egybekeltek. A szeme könnybe lábadt, de visszatartotta a könnyeit, és lehúzta a gyűrűt az ujjáról. Fogta a gyémántköves jegygyűrűt, és az ujjára húzta. Azután bebújt az ágyba. 3. fejezet Clay kinyitotta a szemét, de a ragyogó napsütés hatására gyorsan be is csukta. Egy hosszú pillanatig csak feküdt mozdulatlanul. Úgy érezte magát, mintha fejbe rúgta volna egy ló, és fel sem tudta emelni a fejét a párnáról. Nem is akarta. Ott helyben, fektében szeretett volna meghalni. Az előző éjszaka eseményei ágyútűzként kezdték bombázni az agyát. Vacsoráztak. Garth elment. Rebecca Elliott behívta őt a szobájába. Te jóságos ég! Vajon mennyit ihatott? Emlékei szerint még soha nem fájt ilyen iszonyatosan a feje. Végül tett még egy próbát. Ez alkalommal sikerült nyitva tartania a szemét. Mindent a maga idejében motyogta.

16 A fejét felemelve Clay észrevette, hogy valaki más is alszik mellette az ágyban. Garth, ébredj! Sok dolgunk van. Kinyújtotta a kezét, hogy felrázza az öccsét, de keze jóval kisebb és puhább vállal találkozott, mint a fivéréé. Kiugrott az ágyból, majd rögtön felnyögött, és megfogta a fejét. Olyan volt, mintha az agya átcsapódott volna a feje egyik oldaláról a másikra. Egy idő múlva, amikor már nem forgott vele annyira a szoba, ki tudta venni az alvó alakot. Garthnak nincs hosszú szőke haja, ami szétterül a párnán; Garthnak nincs finom vonalú, szép arca és vastag, érzéki szája, ami csókra csábítja a férfiembert. Nem. Garth-nak egyik sincs ezek közül. Biztosan remekül érezte magát múlt éjjel, de egyetlen pillanatra sem emlékezett az egészből. Hogy a franc essen bele! Elkezdte összeszedegetni a ruháit. Amikor felhúzta a zokniját, Clay észrevette, hogy a gyűrű, amit Ellie-nek vett, eltűnt. A háború alatt végig nála volt, és miután megtudta, hogy a szerelme férjhez ment, úgy kalkulált, hogy pénzzé lehetik, ha a nyugatra tartó úton megszorulnak. Egyelőre kaptak munkát a szekérkaravánnál, de sohasem lehet tudni, hogyan alakulnak a dolgok, miután megtalálják Lissyt. Hol a pokolban lehet az a gyűrű? Clay kirázta a csizmáját, majd térdre ereszkedett, és sajgó tagokkal végigmászott a padlón a gyűrű után kutatva. Nem járt szerencsével. Ez az Elliott nevű nőszemély vette volna el? Ha azt hiszi, hogy gyémántgyűrűt érdemel a szolgálataiért, hát nagyon téved. Clay gyorsan átkutatta a nő tárcáját, majd a bőröndjét, de a gyűrűnek nyoma sem volt. Hova a pokolba rejthette el? Odament az ágyhoz, és megrázta Rebecca karját. Hol van? Azonnal adja vissza. M-mit keresel? kérdezte Rebecca felriadva a hirtelen mozdulatra. A gyűrűt. Hová dugta a gyűrűt? Rebecca pislogva nyújtotta ki a kezét. Erre a gyűrűre gondolsz? Clay döbbenten bámulta a nő ujján csillogó gyűrűt. Te adtad nekem. Felült és kicsusszant az ágyból. Nem emlékszem rá, hogy magának adtam volna a gyűrűt. Vagy hogy egyáltalán lefeküdtem volna magával. De bármit csináltunk is, nem érhet annyit, mint ez a gyűrű. Úgyhogy vegye le követelte Clay. Rebecca átkozottul jól festett abban az egyszerű hálóingben, kócos hajával, akár egy boszorkány. Átkozottul jól no annyira azért nem jól, hogy megérjen egy gyémántgyűrűt. Rebecca felvett egy papírlapot az öltözőasztalról, és odaadta neki. Talán el kellene olvasnod ezt. Összeszedte a ruháját, Clay pedig olvasni kezdte a dokumentumot. Megyek fürdeni. Majd megbeszéljük, ha végeztem. Amint kitette a lábát, Clay leült az ágy szélére, és a kezébe támasztotta sajgó fejét. A házassági bizonyítvány kicsúszott az ujjai közül, és lehullott a földre. Megnősült! Hogy a francba részegedhetett le annyira, hogy elvette ezt a nőt? Próbálta erőltetni a fejét, de az utolsó homályos emléke az volt, hogy a nő elkezdte vetkőztetni. Hogy jutottak el onnan a házassági bizonyítványig?

17 Úristen, micsoda fejlemények! Elvett egy nőt, akit még csak nem is ismert, nemhogy szeretett volna. Hogy a francba keveredhetett ekkora kalamajkába? Mit keres ő egyáltalán Missouriban? Az egész a múlt hónapban kezdődött mintha évszázadokkal ezelőtt lett volna. Véget ért a háború, ő pedig hazatért a Fraser-birtokra Clay fél kézzel rátámaszkodott a nyeregkápára, előrehajolt, és fáradtan végigpillantott az alatta elterülő völgyön. A tavasz az újjászületés üde látványával fiatalította meg a virginiai tájat. Ez talán annak jele, hogy szeretett szülőföldje is újjászületik. A napfény megcsillant a ház ablakain, és ráesett a kortalan tölgyekkel szegélyezett gyepre. A házon túl pedig ott folydogált békés nyugalomban a James-folyó. Bármilyen évszak volt is, a hatalmas tölgyek, szilfák, somfák, ciprusok és magyalok a színek örökké változó kaleidoszkópját kínálták. És bár közelebbről nézve látszott, hogy a méltóságteljes oszlopokra ráférne már egy festés, és a tetőt is ideje lenne megjavítani, a távolból szemlélve az impozáns ház szemernyit sem vesztett pompájából. A Fraser-birtok volt családja ősi otthona immáron két évszázada. Habár az évek során az eredeti épület két újabb szárnnyal bővült, a szobákat kibővítették, a festett üvegablakok helyére pedig fazsaluk kerültek, a vörös téglából flamand stílusban rakott belső falak 1676 óta álltak rendíthetetlenül. A Fraser család hét generációja nőtt fel ezek között a falak között, amelyek kiállták az indiánok támadásait, két Anglia ellen vívott háborút, most pedig ezt a tragikus, az államok között dúló háborút is. A James és a York folyó között elterülő, eredetileg ezerötszáz hektáros birtok mára háromezer hektárra bővült. És e birtok határai között feküdtek Virginia legjobb árterei több száz hektár gazdag gyapot- és dohányültetvénynek szolgálva otthonául. Clay szomorú tekintete a távoli ültetvényekre vándorolt. Csak néhány helyen látszott az idei vetés nyoma. A föld nagy része parlagon hevert. Ki tudta venni a bátyja, Will, két unokaöccse, valamint öccsei, Jedidiah és Colt, no meg vagy fél tucat néger alakját, akik a Fraser-birtokon maradtak, hogy felszántsák és bevessék az ültetvényeket. Istennek hála, Jed és Colt hazatért. De Garthot nem látta sehol. A szemébe még több szomorúság költözött. A szülei és Will legkisebb gyermeke meghalt a háború alatt dúló kolerajárványban. Az öccse, Andrew Gettysburgnél esett el, Will tizenhat éves fia pedig Sharpsburgnél. Csak nehogy kiderüljön, hogy Garth is odaveszett a háború utolsó napjaiban. Nagy árat fizetett nem csak az ő családja, hanem egész Dél. Vajon képes lesz a Dél újra felemelkedni a hamvaiból, mint a főnix? Nem hitte igazán. Clay felegyenesedett a nyeregben, és elindult lefelé a dombról. Érkezésének öröme megtízszereződött, amikor pár órával később az elcsigázott Garth is hazaérkezett. Mind a családi sírhely köré gyűltek, és Will vezetésével hálát adtak az Úrnak azokért, akik túlélték a háborút. Clay végignézett az összegyűlt kis csoporton. Hozzá hasonlóan öccsei, Garth, Jedidiah és Colt is kimerültek voltak, de ezen majd segít az idő. Húga, Melissa, aki a háború kezdetekor tizennégy éves volt, mára nővé érett.

18 Bár még csak harmincnégy éves volt, úgy tűnt, Will öregedett a legtöbbet. Az elmúlt négy esztendőben, amíg a többiek oda voltak a háborúban, ő intézte az ültetvény ügyeit, s ez nemcsak kimerítő feladat volt, de időnként bizony reménytelen is. Will és felesége, Emmaline arcára volt írva a fájdalom, amit legfiatalabb és legidősebb gyermekük elvesztése fölött éreztek. Amikor visszamentek a házba, Will behívta öccseit a könyvtárszobába. A hatalmas szoba valaha óriási tölgyfa íróasztallal büszkélkedhetett, és tömve volt székekkel, kanapékkal, a lambériázott falakon sorakoztak a könyvespolcok. Most azonban a szoba szinte üresen kongott, a lambéria lekerült a falakról, a polcokon pedig mindössze néhány ütött-kopott könyv árválkodott. Nem lesz könnyű kezdte Will de idáig kitartottunk. Amikor a konföderáció két évvel ezelőtt elfogadta a rekvirálási törvényt, kisöpörték innen az összes jószágot és a raktárakban lévő összes gabonát, illetve gyakorlatilag mindent, ami ért valamit. Amit pedig nem vitt el a konföderáció, azt elvitték azok a jenkik, akik a múlt hónapban voltak itt elszállásolva. Jut eszembe, Clay, Grange százados, a jenki megbízott tiszt üdvözöl. Azt mondta, osztálytársak voltatok. Colin Grange? kérdezte Clay. Will bólintott. Volt olyan kedves, hogy nekünk adott egy lovat, amikor a jenkik elvonultak. Azzal tudtuk felszántani az ültetvényeket. Clay West Pointban töltött gondatlan napjai ma oly távolinak tűntek, mintha egy évszázaddal ezelőtt lettek volna. Hány meg hány barátságot kötöttek és az osztálytársai közül hányan harcoltak a háborúban az ellenséges oldalon! Három gyapotültetvényt vetettünk be folytatta Will - és most, hogy ti is itt vagytok, ideje, hogy még néhánynak nekifogjunk. Ha Isten is úgy akarja, jövőre kétszer annyit is beültethetünk. Megígértem apának a halála előtt, hogy a Fraser-birtok ismét virágozni fog. Elhomályosodott a szeme. Jó látni, hogy mind egy darabban visszatértetek, annyi szent. Néhány hét, és egészségesebbnek fogjátok érezni magatokat, mint valaha. Will szólalt meg Clay. Tudom, hogy mindnyájunk nevében beszélek, amikor azt mondom, hálásak vagyunk, hogy gondját viselted az otthonunknak. Mind láttuk, micsoda pusztítás ment végbe Délen, úgyhogy tudjuk, min mentél keresztül, hogy ez sikerüljön. Megveregette Will vállát. De most megérkezett a felmentő sereg. Ámen, testvéreim mondta Garth. Nem tudom, a többiek hogy vannak vele, de én hulla fáradt vagyok. Lefekszem. Ahogy elindultak kifelé a szobából, Will utánuk szólt. Várj még egy percet, Clay. Beszélnem kell veled. Rendben, de gyorsan. Át akarok lovagolni Ellie-hez. Ellie, szerelmetes jegyese. Az eltelt egy órában semmi másra nem tudott gondolni. Ő és Ellie már öt éve voltak szerelmesek, és Clay úgy tervezte, amint véget ér a háború, összeházasodnak. Gyönyörű arcának gondolata segített neki derűsen látni a jövőt a háború legsötétebb pillanataiban is, és a lehető leghamarabb feleségül akarta venni, immár harmincéves, úgyhogy ideje családot alapítania. Will becsukta az ajtót.

19 Attól tartok, rossz hírt kell közölnöm veled. Odament a páncélszekrényhez, és kivett belőle egy borítékot. Ez neked jött. Will odaadta neki a levelet, majd arrébb sétált kicsit, és belebámult a kandallóba. A borítékon Clay neve állt Ellie takaros kézírásával. Clay rossz előérzettel nyitotta ki, és kezdte el olvasni a benne lapuló levelet. Aztán úgy érezte, mintha golyót kapott volna a gyomrába. Hogy tehette ezt? motyogta, és észre sem vette, hogy hangosan is kimondta. Amikor Will megfordult, a szeme tele volt szánalommal. Két hónapja házasodtak össze. Clay teljesen kábultnak érezte magát annyira, hogy még haragudni sem tudott. Sajnálom, Clay. Bufordnak volt egy gazdag, vermonti nagynénje, aki meghalt, és mivel Buford nem állt be a konföderációs hadseregbe, őt tette meg egyedüli örökösének. Rögtön a szertartás után felköltöztek Északra. Amikor Clay továbbra sem szólt, Will folytatta: Bárcsak mondhatnék valami vigasztalót, Clay. Tudod, anya mindig azt mondta, hogy semmi sem történik véletlenül. Nehéz volt hinni ebben az eszmében az elmúlt négy évben, hiszen fogalmam sincs, mi célt szolgálhatott ez a rengeteg halál és pusztítás. Az államok jogai és a rabszolgakérdés miatti harcot a kongresszusban kellett volna megvívni, nem pedig véres csatamezőkön. Igen, tudom szólalt meg végre Clay. Megrázta a fejét. Tudom, hogy az én veszteségem nem is fogható a tiédhez és Emmaline-éhoz, de istenemre, Will, Ellie gondolatának köszönhetem, hogy túléltem ennek az átkozott háborúnak a legrosszabb részeit. Most pedig Most pedig a háborúnak vége, Clay, neked pedig új életet kell kezdened. Azt új életet ismételte Clay vigasztalhatatlant. Később, a szobájában, amikor az Ellie árulása miatt érzett döbbent kábultság valamelyest enyhült, a helyét átvette a düh. Nem volt képes megérteni, hogy mehetett feleségül másvalakihez, ráadásul olyasvalakihez, aki nem is volt hajlandó megvédeni Virginiát az északi hadsereg támadása ellen. Elias Buford azt állította, hogy asztmás, ezért nem harcolhat bár senki, még az orvosa sem hallott azelőtt a betegségéről. Így a boltos otthon maradt és meggazdagodott abból, hogy a szomszédjain nyerészkedett. Egy zsák lisztért elkért akár háromszáz dollárt is, egy egyszerű pár cipőért pedig legalább kétszázat. Az az átkozott gazember megérdemelte volna, hogy lelőjék a hitványsága miatt, hisz ennyi erővel akár alattomos kém is lehetett szónokolt Clay a családja előtt másnap. A vagyonával könnyen elcsábíthatta Ellie-t szögezte le Emmaline. Ő mindig is szerette a szép ruhákat és a fényűzést, Clay. Az már igaz, és mindig azt hangoztatta, hogy az ő ruhái mennyivel szebbek és jobbak, minta mieink jelentette ki Melissa. Clay a háború előtt még el tudta halmozni Ellie-t drága ajándékokkal, és mivel annyira a hatalmába kerítette a lány, hogy ő maga nem vette észre, milyen sekélyes, Will és Garth is hiába figyelmeztette. De vajon melyik szerelmes fiatalember fogadta meg mások tanácsát? Nagyon bölcsen, most egyik testvére sem dörgölte ezt az orra alá.

20 És volt egy dolog, amit biztosan tudott: ezután soha nem bízik meg egyetlen nőben sem. Mire vége lett a hétnek, még négy néger család döntött úgy, hogy kosztért és kvártélyért visszamegy dolgozni a Fraser-birtokra. Will ráállt a dologra, de ígéretet tett, hogy ősszel, a betakarítás után kifizeti őket. Aki itt van, az legalább nem fog éhezni, gondolta Clay, miközben lefekvéshez készülődött. Sikerült két újabb parcellát bevetniük gyapottal, egyet pedig zöldségekkel. Szabad kiáltotta, amikor halkan kopogtak az ajtaján. Melissa lépett a szobába. Clay, beszélnem kell veled. Általában vidám szeme most komoran csillogott. A köztük lévő tizenkét év korkülönbség ellenére ő és a húga mindig kivételesen közel álltak egymáshoz. Melissa, amióta csak maszatos pofijú kis manó volt, aki mindig próbált lépést tartani a bátyjaival, mindig Clay-hez szaladt horzsolásaival és panaszaival. Ő leguggolt hozzá és megvigasztalta, aztán egy öleléssel és a göndör, barna hajára nyomott puszival útjára bocsátotta. Clay most látta csak, húga milyen gyönyörű nővé cseperedett távollétében, és szomorú volt, amiért nem láthatta az átalakulását. Mi a baj, Lissy? Clay, szerelmes vagyok. Clay nem bírta megállni, hogy el ne mosolyodjon. Nem tűnsz túl boldognak miatta. Ki a szerencsés fickó? A neve Stephen Berg. Nem rémlik a neve. Találkoztam már vele? Stephen nem idevalósi, Clay. Wisconsinban lakik. Egyike volt azoknak a jenki katonáknak, akiket elszállásoltunk. Jóságos ég, Lissy! Mi nem jut eszedbe?! Először Ellie, most meg te! Minden déli nőt megbabonáztak azok az átkozott jenki betolakodók? Szeretem őt, Clay. És Stephen is szeret engem. Megkérte a kezem. Ó, Lissy nyögött fel Clay. Mit mondhatna neki? Mindennél jobban szerette, de Drágaságom, te is épp olyan jól tudod, mint én, hogy azok után, hogy olyan sok mindenkit elvesztettünk a háborúban, akit szerettünk, soha nem volnánk képesek befogadni egy jenkit a családunkba. Melissából kitört a zokogás, mire Clay a karjába vonta és magához ölelte rázkódó testét. Az idő majd begyógyítja a sebeinket, Lissy. A lány könnyáztatta arccal nézett fel rá. Az nem érdekel senkit, hogy én mit érzek? Hát én nem vagyok családtag? Dehogyisnem érdekel. Felemelte a húga állát. Úgy tartják, az idő minden sebet begyógyít, drágaságom. Csak adj nekünk egy kis időt. Nekem nincs időm, Clay. Tudod gyereket várok. Sarkon fordult és kiviharzott a szobából.