AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD

Átírás

1 AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD Szerzők: Hidvégi Péter Kopkáné Plachy Judit Dr. Müller Anetta Eszterházy Károly Főiskola Sporttudományi Intézet Eger, 2015

2 KÉSZÜLT AZ ESZTERHÁZY KÁROLY FŐISKOLA SPORTTUDOMÁNYI INTÉZETÉ- NEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL. SZERKESZTETTE: Hidvégi Péter ÍRTÁK: Hidvégi Péter, Kopkáné Plachy Judit, Dr. habil Müller Anetta SZAKMAI LEKTOR: Dr. Várhelyi Tamás ANYANYELVI LEKTOR: Vasné Varga Judit A kiadvány elektronikus változata kereshető és letölthető az alábbi címen: TÁMOP E-13/1/KONV ABS Képzés- és rendszerfejlesztés a sportos társadalomért Északkelet-Magyarországon (A és B komponensek a felsőoktatási Sport fejlesztéséért) ISBN A kiadványért felelős az Eszterházy Károly Főiskola rektora. Megjelent az EKF Líceum Kiadó gondozásában. Megjelent 2015-ben. 2

3 TARTALOM I. Az egészség fogalma, dimenziói Az egészség definíciója Az egészséges életmódra való nevelés története Az egészségi állapotot meghatározó tényezők Az egészség dimenziói A lelki egészség Az egészségnevelés, egészségfejlesztés fogalma A lelki egészség pozitív pszichológiai megközelítése A magyar gyermekpopuláció egészségi állapota A gyermekek testi fejlődése, erőnléte A mozgáshiány veszélyei A rendszeres testmozgás előnyei Az egészségfejlesztés színterei Egészségfejlesztő iskola A segítő kapcsolatok színterei és kapcsolódási pontok Gyermekjóléti szolgálat, nevelési tanácsadó, családsegítő Ellenőrző kérdések Fogalomtár Felhasznált irodalom II. Káros szenvedélyek Káros szenvedélyek A szenvedélybetegségek kialakulásának okai A szenvedélybetegségek csoportosítása Viselkedéses addikciók, az impulzuskontroll és az érzelemszabályozás zavarai A kábítószerek A klasszikus kábítószerek elterjedése Magyarországon A család és a kortársak hatása Iskolai tényezők Családi tényezők Az illegális kábítószerek csoportosítása A drogfogyasztás egészségügyi hatásai Az alkohol Az alkoholista család Alkohol fogyasztása terhesség alatt Dohányzás A cigaretta története A dohányzás káros hatásai Ellenőrző kérdések Fogalomtár Felhasznált irodalom

4 4 III. Egészséges táplálkozás Egészséges életmód Egészséges táplálkozás fogalmi meghatározása Miért fontos egészségesen táplálkozni? A helyes táplálkozás szerepe a gyermek életében Az egészséges táplálkozás ismérvei Az iskolai büfé fontossága A tápanyagok A fehérjék Szénhidrátok Zsírok Ásványi anyagok A legfontosabb ásványi anyagok és szerepük Az anyagcsere-folyamatok Az evés zavarai Anorexia nervosa Bulimia nervosa Falászavar Stresszorexia Orthorexia nervosa A magyar konyha története A magyar konyha jellegzetességei Hazánk tájegységeinek étkezési szokásai, ünnepi hagyományai Észak-Magyarország Alföld Dunántúl Ellenőrző kérdések Fogalomtár Felhasznált irodalom IV. Környezet és egészség A környezet és egészség Környezeti elemek változásainak hatása az emberi egészségre A szennyezett víz hatása az ember egészségére A talaj mennyiségi és minőségi változása az emberi egészség szempontjából Az épített környezet változásainak társadalmi hatása Az iskolai környezet szerepe Az egészséges és komfortos iskolai környezet kialakításának szempontjai Ellenőrző kérdések Fogalomtár Irodalomjegyzék V. Az egészséges életmód pozitív hatása 6 14 éves korban Bevezetés Morfológiai, élettani és pszichoszociális változások 6 14 éves korban Biológiai életkori jellemzők 6-10 éves korban Az idegrendszer fejlődése Iskolai környezeti ártalmak Életkori jellemzők éves korban A serdülőkori szexualitás és nemi szerep jellemzői A szexuális kultúra és a szexuális élet zavarai, prevenció... 74

5 2. A család A baráti és sportközösségek hatása az egészséges életmódra nevelésben A fiatalkori, rendszeres testmozgás pozitív hatása az időskori betegségek megelőzésében A média, az internet szerepe az egészségnevelésben Összegzés Ellenőrző kérdések Fogalomtár Irodalomjegyzék

6 Hidvégi Péter I. AZ EGÉSZSÉG FOGALMA, DIMENZIÓI 1. Az egészség definíciója Számtalan egészségdefiníciót ismerünk, döntő többségük valamilyen egészségnorma köré szerveződik. Ezek a meghatározások nemcsak ismeretelméleti szempontból bírnak jelentőséggel, hanem praktikus következményekkel is járnak a tekintetben, hogy milyen eszközöket tartunk megfelelőnek, hatékonynak az egészségi állapot befolyásolása, fenntartása, illetve fejlesztése szempontjából. Az egészség fogalmára az is jellemző, hogy az elmúlt több mint ötven évben bővült és módosult, miképpen az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization) rövid áttekintésében ez bemutatásra kerül. Az egészség felfogható a testi, lelki és szociális jólét állapotaként, mint ahogyan a WHO 1946-ban rögzítette ezt (WHO, 1946). Jelenthet azonban egyfajta fizikai és mentális egyensúlyi állapotot is, melynek során az egyén optimális kapacitása birtokában a leghatékonyabban képes megvalósítani azokat a társadalmi szerepeket, melyeket környezete a munkahelyén, a családban elvár tőle (Parsons, 1972). A WHO koppenhágai konferenciáján a korábbi egészség meghatározást komplexebben értelmezték, mégpedig a mindennapi élethez szükséges erőforrásként. Az új meghatározás hangsúlyozza az egyéni és társadalmi létfeltételeket, a fizikai teljesítőképességet, és érvényesül az egyén felelőssége is (WHO, 1984). A definíció újabb módosulását az Ottawai Charta továbbfejlesztette: az egészséget a társadalmi, gazdasági és egyéni fejlődés erőforrásaiban láthatjuk. Az egészségi állapotot a társadalmi tényezők, a fizikai környezet, ezen túl pedig az egyén magatartása, ismeretei és tapasztalatai egyaránt befolyásolják (WHO, 1986). A dél-ausztráliai egészségfejlesztési konferencián Adelaideban negyvenkét ország képviseltette magát. A konferencia záródokumentuma szerint megállapítást nyert, hogy az egészség alapvető emberi jog, így a kormányoknak is komoly felelősségük van állampolgáraik egészségi állapotának javításában, amit az egészséget támogató társadalompolitika révén kell foganatosítani (WHO, 1988). A harmadik nemzetközi egészségfejlesztési konferenciát 1991-ben a svédországi Sundsvallban rendezték meg. Az első globális szintű egészségfejlesztési konferencián 81 ország képviseltette magát, és felhívta az emberek figyelmét a világ minden táján arra, hogy aktívan vállaljanak részt a környezetük egészséget támogató átalakításban. A Sundsvalli Nyilatkozat (1997) szerint akkor beszélünk egészséget támogató környezetről, ha konvencionális, kulturális örökségekre lehet építeni, és sikerül nagy figyelmet szentelni az egészséget befolyásoló értékés normarendszerekre. Nagy jelentőség tulajdonítható a politikai dimenziónak is, hisz a kormányok közvetve és közvetlen módon is jelentősen befolyásolják a lakosság és az egyén egészségi állapotát (Tózsa-Rigóné Nagy, 2011). Az egészségmegőrzés témakörében megrendezett negyedik nemzetközi konferencián került megfogalmazásra a Dzsakartai Nyilatkozat, mely szerint az egészség külső környezeti tényezők (external environmental factors), az egyéni viselkedés tényezői (personal behavior factors), 6

7 valamint a személyes tényezők (host factors) együtthatásaként jellemezhető (Nagy és Barabás, 2011). Az évi egészségügyi törvény megfogalmazása szerint: az egészség az egyén életminőségének és önmegvalósításának alapvető feltétele, amely döntő hatással van a családra, a munkára, és ezáltal az egész nemzetre; mindenkinek joga van olyan ismeretek megszerzéséhez, amelyek lehetővé teszi az egészség megőrzésével és fejlesztésével kapcsolatos lehetőségek megismerését, valamint megfelelő tájékoztatáson alapuló döntések meghozatalát az egészséggel kapcsolatos kérdésekben; mindenkinek a saját egészségi állapotáért a tőle elvárható módon felelősséggel kell tartoznia 1. A vonatkozó szakirodalomban található egészségfogalmak sorát folytatva az egészség jelenthet egyfajta fizikai és mentális egyensúlyi állapotot is, melynek során az egyén optimális kapacitása birtokában a leghatékonyabban képes megvalósítani azokat a társadalmi szerepeket, melyeket a munkahely, a család és a környezete elvár tőle (Meleg, 2002). Seedhouse 1986-ban definiálja az egészséget egy komplex, plasztikus megközelítésben: Az egészség optimális állapota egyenlő azon feltételek összességével, amelyek megléte esetén az egyén kibontakoztathatja a számára adott lehetőségek teljes körét. Ez lehetőséget ad arra, hogy egyénileg mást és mást tartsunk egészségnek, de szükséges a feltételek figyelembevétele. Ide tartozik, hogy megfelelő táplálékhoz jusson valaki, az időjárás viszontagságaitól védve legyen, hogy hozzájusson minden olyan információhoz, amelynek hatása van az életre, megértse, hogy közösségi lényként csak addig mehet a kibontakozással, amíg azzal másokat ugyanebben nem gátol. WHO, 1946 Szerző, dátum WHO (Koppenhága), 1984 WHO (Ottawa), 1986 WHO (Adelaide), 1988 Seedhouse, 1986 Antonovsky, 1987 Insel és Roth, 2007 A definíció lényege Úgy határozza meg az egészséget, mint a test teljes jóllét állapotát. Hangsúlyt kap az egyéni és társadalmi létfeltétek és az egyéni felelősség. Már beleveszi az egyén ismereteit, a társadalmi tényezőket, valamint a fizikai környezetet. Az állampolgárok számára kormányszinten kell a jobb egészségi állapotot javítani. Az egyén szintjére bontja le az egészséget, vagyis mindenki számára más-más jelent egészségesnek lenni, de az alapvető feltételeket figyelembe kell venni. Az emberi létezés alapelve nem a kiegyensúlyozottság és az egészség, hanem az egyensúlyvesztés, a rendellenesség és a szenvedés. Nem az a kérdés, hogy valaki egészséges vagy beteg-e, hanem az, hogy az említett kontinuum mentén milyen távolságra van az egyik vagy a másik végponttól. 1. táblázat. Az egészség fogalmi változásai évi CLIV. törvény 7

8 1.1. Az egészséges életmódra való nevelés története Azt már elődeink is helyesen felismerték, hogy az egészséges életre nevelés valójában kora gyermekkorban sikeres, hiszen az iskolások a legfogékonyabbak az újfajta életszemlélet elsajátítására, és a felnőttkorban való megtartására. Az iskolák egészségügyi nevelő kötelezettségét 1879-ben rendeletben rögzítették. Az egészséges életmód külön tárgyként való oktatása tól található meg az elemi iskolák tantervében ban már iskola-egészségügyi szabályzat írta elő a tanári testület, a szülők és a gyerekek egészségügyi felvilágosítását. A II. világháború után megromlott a közegészségügyi és járványügyi tevékenység hatékonysága. Leginkább csak a higiénés szabályok betartása és a védőoltások beadatása volt fontos a lakosság körében. Az 50-es évek elején azonban megalakult az Egészségügyi Minisztérium Közegészségügyi Felügyeleti és Járványügyi Főosztályának Egészségügyi Felvilágosítási osztálya, melynek fő tevékenysége plakátok, kiadványok, filmek készítése, kiállítások szervezése, valamint rádiós tanácsadás volt. Ebben az időben kezdődött a KÖJÁL hálózat megszervezése is. A valódi hatékony változás 1958-ban következett be, amikor megalakult az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi felvilágosító központja (EFK), amely önálló, szakmai intézeti státuszt kapott. Elkezdődött az egészségnevelési felmérő és kutatómunka. Ebben az időszakban történt meg a Nemzetközi Egészségnevelési Unióval való kapcsolatfelvétel is ben a központ nevét Országos Egészségnevelési Intézetre (OENI) változtatták. Szakmai háttérként a Magyar Orvos Társaságok Szövetsége támogatta, illetve az annak keretében megalakult Egészségnevelési Szövetség. Az egészségnevelés korábbi feladatai mellé olyan hosszabb távú tevékenység is az intézethez került, mint a helyes táplálkozás, a megfelelő higiénés magatartás és a rendszeres testmozgás témaköre. További kiemelt feladatköre a fiatalok családi életre való nevelése ban újabb változás következik be az intézet életében, megjelennek az AIDS-elleni küzdelem feladatai. A rendszerváltás után a Szociális és Egészségügyi Minisztérium több intézmény öszszevonásával megalakítja a Nemzeti Egészségvédelmi Intézetet (NEVI). Annak tevékenységében hangsúlyossá vált a problémák népességcsoportok szerinti megközelítése. Többek között megszervezik az Egészséges Kórház, az Egészségesebb Munkahely, illetve a Dohányzás, vagy Egészség, továbbá a sportot, a fizikai aktivitást népszerűsítő programokat. Nemzetközi területen végzett kiemelkedő munkájáért az intézet 1996-ban elnyerte az Egészségügyi Világszervezet Egészségmegőrzés Együttműködési Központja címet ben újabb átalakulás következett: a NEVI beolvadt az Állami Népegészségügyi- és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) szervezetébe, és azon belül külön központként működött tovább ban újabb átalakítást élt meg a soknevű intézet, a gyermek-egészségvédelmi vonal külön intézet formájában kivált belőle. Feladatai a természeti, társadalmi, gazdasági és szociális környezet olyan irányú változásainak elősegítése, amelyek lehetővé teszik a gyerekek egészségének megőrzését és visszanyerését. Ezekből az információkból megállapíthatjuk, hogy ugyanúgy, ahogy manapság, régen sem volt igazi, működő PR-ja az egészséges életmódra való nevelésnek Az egészségi állapotot meghatározó tényezők Az egészséget befolyásoló tényezőket két nagy csoportra oszthatjuk: az egyik a külső, másik a belső tényezők. A külső tényezők közül megemlítendő a természeti környezet, melyben az 8 2 (

9 éghajlatnak és a levegőnek van szerepe; a társadalmi környezet, ide tartozik az élet- és a munkakörülmények. A belső tényezők közé soroljuk az életmódot, a biológiai adottságokat, és a környezeti hatásokat. Az életmódhoz tartozik minden olyan tevékenység, melyet az ember rendszeresen végez. Ilyen tevékenység többek közt pl.: a munka, a táplálkozás, a mozgás, a pihenés, a szórakozás. A biológiai adottságok alatt az örökletes tényezőket értjük, pl.: alkat, személyiségjegyek, betegségre való hajlam. A környezeti tényezők csoportjánál meg kell említeni a természeti környezet, illetve a társadalmi környezet (család, barátok, munkahely) hatásait. Az egészséget meghatározó tényezők közül a leggyakrabban a genetikai tényezőket, a külső tényezőket, az életmódot, a társas közeg hatásait, és az egészségügyi ellátás összefüggéseit emelik ki (Pikó, 2006). Közülük is a leghangsúlyosabb az életmód (43%), a genetikai tényezők (27%) és a környezeti hatások (19%) szerepe, az egészségügyi ellátás csupán 11%-ot képvisel (Varga-Hatos és Karner, 2008). Az egészségre ható tényezők mindegyike inkább dinamikus, mintsem állandó eleme azoknak az emberi tapasztalatoknak, amelyek meghatározzák a betegségek és a halálozás esélyeit. Az egészségi állapot jelentős korrekcióját szolgáló beavatkozások esetén nem elegendő egyetlen összetevőre összpontosítani, mert az egészséget befolyásoló tényezők az ember élete során jelentős változásokon mennek keresztül. A környezeti tényezők hatása jobban kihat az idős személyekre, a gyerekekre, és a valamilyen egészségügyi problémával küzdő emberek egészségére. A kockáztató magatartást meghatározó tényezők sokrétűek, és szorosan összefonódnak egymással, illetve egyéb társadalmi-gazdasági, kulturális és pszichoszociális meghatározó tényezőkkel. Ezeknek a kölcsönhatá-soknak a létezését tudomásul kell venni, és megfelelő elemző módszerek segítségével foglalkozni kell velük. Az egészséget meghatározó összetevők közötti kapcsolatok és kölcsönhatá-sok rendkívül bonyolultak, így a statisztikai modellezés csak olyan egyszerűsített elemzésre ad lehetőséget, amelyben néhány kiválasztott tényező és azok egymás közötti kapcsolata kaphat szerepet. Az egészséget befolyásoló tényezők Külső tényezők Belső tényezők Természeti környezet (pl. éghajlat, levegő Társadalmi környezet (élet és munkakörülmények) Az egyén életmódja (napi tevékenység) Az egyén biológiai adottságai (örökletes jellegű) Az egyént érintő környezeti hatások (család, barátok) 1. ábra. Az egészséget befolyásoló tényezők 9

10 1.3. Az egészség dimenziói Biológiai egészség: a szervezetünk megfelelő működése Lelki egészség: személyes világnézetünk, magatartásbeli alapelveink, illetve a tudat nyugalmának és az önmagunkkal szembeni békének a jele Mentális egészség: a tiszta és következetes gondolkodásra való képesség Emocionális egészség: az érzések felismerésének, illetve azok megfelelő kifejezésének a képessége Szociális egészség: másokkal való kapcsolatok kialakításának egészsége A reális megfogalmazás alapján ugyanakkor azt is látni kell, hogy az egészség objektíven sohasem határozható meg, mert az egészségről alkotott társadalmi kép mindig szubjektív, azaz egy adott társadalom aktuális elvárásai szerint alapul. Durva, de realista egyszerűsítéssel: a lakosság általános egészségi állapota, valamint az orvostudomány fejlettsége alapján kialakul egy (korcsoportonként változó) egészségkép, és egészséges az, akinek az egészségi állapota nem rosszabb, mint az így kialakított társadalmi elvárás. Az egészségképet alapvetően az orvostudomány fejlettsége, a lakosság átlagos egészségi állapota, valamint a társadalmi minták határozzák meg A lelki egészség Testünk nem lehet egészséges, ha az egyik kulcsfontosságú része, a lélek nincs megfelelő állapotban. Ha lelkünket problémák, gondok gyötrik, az egy ideig tűr, s mint mikor a mérleg nyelve túlterhelődik, kibillen egyensúlyából, kileng az egyik irányba. Adott esetben pedig ez az irány határozottan rosszat jelent, és az csupán a súly nehézségétől, tehát a problémák jellegéből és milyenségéből adódik, hogy mekkora is lesz a lelki egyensúly felborulása. A lelki egyensúly eléréséért nagyon sokat kell dolgozni, mint oly sok mindenért az életben. Nehézséget jelent, hogy a befektetett munka olykor fájdalmas, megrázó, de mindenképpen célravezető. Saját lelki egészségünkért, jobb közérzetünkért mi is sokat tehetünk. A legfontosabbak: tiszta környezet; kiegyensúlyozott étrend; megfelelő időbeosztás, testmozgás; a stresszt okozó tényezők kiszűrése, alvás; megfelelő tájékozódás, mely segít a probléma megoldásában; emberi kapcsolatokra valótörekvés Az egészségnevelés, egészségfejlesztés fogalma Az egészség megvédése, illetve fejlesztése között bizonyos szemléleti különbségek fedezhetők fel. Az egészségvédelem, az egészségmegőrzés, az egészségnevelés, az egészségfejlesztés fogalma nem új. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt évek során az orvosi szaknyelvet uraló angol irodalom megalkotta és elkülönítette egymástól a health protection (egészségvédelem), a health promotion (egészségmegőrzés), a health education (egészségnevelés), és a health development (egészségfejlesztés) kifejezéseket (Gritz, 2006). Az egészségvédelem a közegészségügyi tevékenységet fedi le, amely arra irányul, hogy megvédje a társadalmat a fertőző és környezeti ártalmaktól (Kósa, 2010). Az egészségmegőrzés

11 az egészséget a betegség oldaláról közelíti meg, az egészségi állapot megőrzését az egészségügyi ellátás feladatának tekinti. Hazánkban igen gyakran az egészségfejlesztés és egészségnevelés fogalmakat gyakran egymás szinonimájaként használják, annak ellenére, hogy az egészségnevelésben az egyén ismereteinek döntő hatása van az egészség kialakulásában, míg az egészségfejlesztés egy tágabb fogalom, amely magába foglalja az egészség javítására szánt intézkedéseket, és ezen belül az egészségnevelést is. Hazánkban már a században is foglakoztak egészségügyi felvilágosítással. Ennek első írásos emléke az Apáczai Csere János által kiadott Magyar Enciklopédia. A felvilágosodás korában már az orvosok is írtak életmód tanácsadó és egészségmegőrző kiadványokat. A 19. században két orvosnak Fodor Józsefnek és Markusovsuky Lajosnak köszönhető, hogy az egészségnevelő munka kiszélesedett és szervezettebbé vált, és kidolgozásra kerültek olyan felvilágosító és nevelő programok, amelyekkel segíteni lehet az egyének magatartás- és életmódváltozását. Elsődleges feladattá vált az egyének magatartásának és életmódjának változását elősegítő felvilágosító és nevelő programok kidolgozása. Felismerték, hogy ha az emberek változtatnak életmódjukon, akkor elkerülhetik az egészségtelen életvezetés miatti betegségeket. A figyelmet a betegségről az egyéni életmód felé irányították (Nagy és Barabás, 2011). Ekkor teremtették meg a magyar köz-, munka-, iskola- és népegészségügy alapjait ben megalakult az Egészségügyi Reform Iroda Propaganda központja, melynek legfőbb feladata volt a kiadványok készítése, az egészség felvilágosítását végzők oktatása, valamint a média ismeretterjesztő munkájában való aktív részvétel. A II. világháború után az egészségnevelő rendszer szétesett, és csak a védőoltások, illetve az alapvető higiénés szabályok betartására mozgósították a lakosságot. Az 1950-es évektől az egészségügyi tárcához került a népegészségügy újraszervezésének ügye ban megalakult az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosító központja, melynek feladata lett többek közt az egészségnevelési felmérő kutatómunka ben Országos Egészségnevelési Intézetre változtatják a központ nevét, és a korábbi feladatok mellé még a helyes táplálkozás, a rendszeres testmozgás témaköre is az intézethez kerül. A rendszerváltás után több hasonló tevékenységgel foglakozó intézményt is összevon a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, és megalakítja a Nemzeti Egészségvédelmi Intézetet ban újabb átalakítást követően az intézet neve Országos Egészségfejlesztési Intézet lett, mely a felnőtt lakosság egészségfejlesztésért felelős, ebbe beletartozik a felvilágosítás, a prevenció, az egészségnevelés. Utóbbinak három fő területe van: elsődleges, másodlagos és harmadlagos prevenció (lásd a 2. ábrát). A primer prevenció a veszélyeztetett csoportok felkutatására irányul, és a betegségek megelőzését kívánja megelőzni szűrővizsgálatokkal, felvilágosítással, védőoltással. A szekunder prevenció a korán felismert betegségeket kezelését kívánja segíteni. A tercier prevenció az idült betegekkel, utógondozottakkal és a rehabilitációra szorultakkal foglalkozik, hogy a már bekövetkezett rossz egészségi állapot valamelyest helyreálljon. Az egészségnevelés célja, hogy az egészségkulturális szint emelésével, az életmód formálásával elősegítse egyrészt az egészség kialakulását, megtartását, a betegségek megelőzését, másrészt, hogy a betegek egészségi állapota mielőbb helyreálljon (Pál és mtsai, 2005, 29). Az egészségnevelés tehát az egészség megvédésére, megőrzésére, fejlesztésére és visszaszerzésére irányul melynek legfőbb eszköze a média. 11

12 Az egészségnevelés három fő területe Primer prevenció Szekunder prevenció Tercier prevenció 2. ábra. Az egészségnevelés három területe A WHO 1998-ban úgy definiálta az egészségnevelést, mint ami magában foglalja a tudatosan megalkotott lehetőségeket a tanulásra, beleértve néhány megtervezett kommunikációs formát az egészségműveltség fejlesztésére. Ide tartoznak a tudás fejlesztése, illetve a személyes és a közösségi egészséghez vezető életkészségek kifejlesztése. Az információátadáson alapuló egyén magatartását megváltoztatni kívánó stratégiák nem lehetnek tartósan hatékonyak. Az egészségnevelést szolgáló technikák többfélék: a klasszikus felvilágosítás, a rizikó elleni életmódváltozást célul kitűző módszer, a kortárs csoportra vonatkozó egészségnevelői munka, az érzelmi intelligenciát, a társas kompetenciákat, az alkalmazkodást fokozó tréningek mind egy-egy módszere lehet az egészségnevelésnek (Simonyi, 2004) A lelki egészség pozitív pszichológiai megközelítése A múlt század 80-as éveitől kezdve egyre erőteljesebben jelentkezett a pszichológián belül is az az igény, hogy a pozitív lelki állapotok és folyamatok saját jogukon is kapjanak figyelmet: a pozitív pszichológiának nevezett áramlat időközben megerősödött, és az emberi jóllétről való gondolkodás szerves részévé vált. A pozitív pszichológia, mint címke azonban maga is gyűjtőfogalom. A boldogság, vagy más néven jóllét (well-being) fogalma alatt az egyes szerzők más és másféle szubjektív tapasztalatot értenek. Ryan és Deci áttekintésükben (2001) például megkülönböztetik a hedonikus, élvezetközpontú jóllétet, és az önkiteljesítéssel, önaktualizációval jellemezhető ún. eudaimonikus jóllétet. Ezt egészíthetjük ki az egzisztenciális jólléttel, mely az élet értelmességének tapasztalatát jelenti. A háromféle jóllét részben különbözik egymástól, abban azonban hasonlítanak egymásra, hogy az emberi tapasztalatok pozitív, kívánatos oldalát képviselik még akkor is, ha ezek a tapasztalatok nem mindenki számára, vagy nem minden esetben elérhetőek, illetve ha egyénenként nem is mindenki becsüli valamennyi fajta állapotot egyaránt nagyra. A három jóllét-állapot nem zárja ki egymást, hanem változatos módon kapcsolódhatnak össze a személyes tapasztalatokban. Éles elkülönítésük nem is feltétlenül szükséges: Ryff és Singer (1998) modelljében a pszichológiai jóllét magasabb rendű fogalmába éppúgy beletartoznak például a kompetencia és a pozitív kapcsolatok, melyek inkább önkiteljesítésre utalnak, mint az életcélok és értelem, melyek viszont az egzisztenciális jóllét jellemzői

13 A társadalomnak szerencsére csak egy kisebb hányada éli át a szorongásos zavarok vagy hangulatzavarok olyan súlyos fokát, hogy az már klinikai értelemben betegségnek tekinthető. A kutatások azonban arra utalnak, hogy a szubklinikai mértékű depresszív állapot (depressziós tünetegyüttes) következményei számos szempontból szintén veszélyesek lehetnek. Már az enyhe mértékű depressziós tünetegyüttes is hátrányosan befolyásolja a mindennapi életvezetést és az életminőség érzését (Kopp 1999), független előrejelzője a klinikai depressziónak és a kardiovaszkuláris megbetegedéseknek (Purebl, Birkas, Csoboth, Szumska és Kopp 2006), valamint növeli az önkárosító magatartásformák kockázatát. Negatívan hat a társas környezettel való viszonyra is, például a házastársi stressz szempontjából rizikótényezőnek számít (Balog, 2008). A depressziós tünetegyüttes mint indikátor is különösen fontos, mivel hátterében (a jelenleg egyik legelfogadottabb nézet szerint) gyakran a kontrollvesztés és a krónikus stressz élménye áll. A krónikus, kontrollálhatatlan stressz többnyire természetesen nem független a személy aktuális élethelyzetétől, az általa átélt élményektől (például a munkahelyi stressztől, vagy a párkapcsolati problémáktól), de kialakulásában jelentős szerepe van a személyiségtényezőknek is. A fontos élethelyzetekben megtapasztalt folyamatos, nehezen kezelhető bizonytalanság élettani szinten is jelentkezik, és a neuroendokrin működés szabályozási zavaraival jár együtt (Kopp és Réthelyi 2004). 2. A magyar gyermekpopuláció egészségi állapota Gyermekkor alatt a születéstől 18 éves életkorig tartó időszakot értjük. A gyermekek egészségi állapotát hasonló adatokkal jellemezhetjük, mint a felnőttekét, de nagyon lényeges ismernünk a megszületett gyermekek születéssel kapcsolatos adatait, és a fejlődéssel kapcsolatos jellemzőket is. Magyarország 1985 óta vesz részt a HBSC az Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása (Health Behaviour in School-aged Children, HBSC) című nemzetközi kutatásban. Ez a kutatás kivételes lehetőségeket biztosít arra, hogy egyfelől az egészség szempontjából kulcsfontosságú, meghatározó jelentőségű környezeti tényezők (iskolai közérzet, személyközi viszonyok, családi körülmények stb.) szubjektív megítélését felmérje, valamint, hogy képet kapjunk a későbbi egészségi állapot szempontjából meghatározó magatartások mintázatáról az 5., 7., és a 11. évfolyamokat látogató ifjúsági csoportok körében (Aszmann, 2003). Szaporodnak a mentális problémák, amelyek magukba foglalják a speciális fejlődési rendellenességek, túlmozgásos figyelemzavarok szaporodásán kívül a szorongásos problémákat (gyakorisága százalék), és a gyermekkori depresszív tüneteket is (a depresszív tünetek gyakorisága súlyosságától függően 4 20 százalék közé tehető). Rohamosan növekszik (10-15 százalékos gyakoriságúnak becsült) a légszennyezéssel, táplálkozási és egyéb környezeti allergénekkel összefüggést mutató légúti, emésztőszervi és bőrgyógyászati allergiás megbetegedések aránya A gyermekek testi fejlődése, erőnléte A gyermeki szervezet fejlődése egységes folyamat, melyet a növekedés és a funkciók tökéletesedése, differenciálódása jellemez. A növekedés mennyiségi változás, a szervezet hosszméretének és tömegének gyarapodása. A differenciálódás pedig minőségi változás, amely során a szervek, szervrendszerek felépítése és funkciója egyre tökéletesebbé válik. A növekedés és a fejlődés ütemét az örökletes tényezők és a környezeti tényezők egyaránt meghatározzák. Komoly problémák adódnak abból, hogy, ha a növekedés ütemével nem tart 13

14 lépést a törzs és a végtagok izomzatának erősödése, vagy ha a testsúlygyarapodást aránytalanul meghaladja a magasságnövekedést (Barabás, 2006). A testi fejlődést elősegítő óvodai testi nevelés feladatai: a gyermekek gondozása; az egészséges életmód; szokásaink /étkezési, öltözködési, egészségügyi szokások/ kialakítása, megerősítése, továbbfejlesztése. Fontos még a gyermekek edzése (testnevelés, mozgásos játékok, séták, levegőztetés, fürdőztetés, nap-, vízfürdőzés, néptánc, drámajáték), amely a gyermeki egészséges mozgásrendszer, testi erő, ügyesség fejlesztését szolgálja. A mozgásnak igen nagy jelentősége van a gyerekek általános fejlődése és egészségük megszilárdítása szempontjából óvodáskorban. A játékos módon, örömmel végzett mozgások energiavesztéssel járnak, melyet pótolni kell aktív és passzív pihentetéssel egyaránt. A testi neveléshez szorosan kapcsolódnak azok az egészségügyi feladatok (test tisztántartása, táplálkozás, helyes öltözködés), amelyek segítsége nélkül a fejlődés akadozna. Egy kisgyermek élete nagyobb részét ezen időszakban az óvodában éli, itt étkezik, alszik, játszik, sétál, tanulja környezetét és a rajta kívüli világot. Élete minden mozzanatának úgy kell lezajlania, hogy a testi nevelés követelményei érvényesülhessenek. Így olyan életritmust kell kialakítani számára, amelyben jól érzi magát és kiegyensúlyozott óvodássá válik. Testnevelési besorolások alapján elmondható, hogy már óvodáskorban is észlelhető: A hanyag tartások száma. A középiskolások között % közötti a tartási rendellenességek előfordulása, és fiúknál minden korcsoportban gyakoribb, mint lányoknál. A 10. osztályos fiúk 15 %-ának volt rossz tartása. Hasonló mértékű a scoliosis gyakorisága is, de ez az elváltozás lányokban gyakoribb. Mindkét betegség előfordulása növekvő tendenciát mutatott egy adott korcsoportban. A tartási rendellenesség és a scoliosis gyakorisága az iskolás évek előrehaladtával is növekedett. 5 Gyakori a túlsúlyos és kifejezetten elhízott gyermekek aránya. A hipertónia gyakorisága az iskolás kor alatt több mint tízszeresére növekszik. Az évek múlásával is növekvő tendenciát mutat a felsősök és középiskolások körében a magas vérnyomásban szenvedő gyerekek aránya. A hipertónia előfordulása több mint háromszor gyakoribb a középiskolás fiúk, mint a lányok között (Valek, 2013). A gyermekek testi fejlődéséhez elengedhetetlen kialakítani egy általános fizikai teherbíró képességet, melynek célja az oktatásban eltöltött évek alatt a rendszeres testedzés egészségmegtartó, egészségjavító szerepének tudatosítása A mozgáshiány veszélyei Serdülőkorban a rendszeres testmozgás prevenciós hatása kiterjed mind az aktuális, mind pedig a felnőttkori egészségi állapotra. A rendszeres testmozgás prevenciós hatása rendkívül sokrétű. A fiatalkori rendszertelen testmozgás képes előre jelezni a felnőttkori testarányoknak megfelelő testsúlyt (Menschik és mtsai, 2008). A fizikai aktivitás hozzájárul többek között a szív és érrendszeri megbetegedések, a csontritkulás az elhízás és az ezzel gyakran egybeköthető diabétesz kialakulásának a megelőzéséhez

15 Pozitív hatással van a mentális egészségre is: csökkenti a szorongás (Petruzzello et al., 1991) és depresszió mértékét. Végül kiemelt említésre érdemes a testmozgás pozitív hatása a szubjektív jóllétre 2000). A rendszeres testmozgást végzők jóval kedvezőbben ítélik meg saját egészségi állapotukat, jobb pszichés közérzetről és kevesebb fizikai betegségtünetről számolnak be, mint a mozgásszegény életmódot folytatók vagy az elégtelen testmozgást végzők (Pikó, 2002). A mérsékelt vagy a jelentős mértékű testmozgás viszont egyértelműen kedvez a jó közérzetnek és életminőségnek Aszmann (2003) serdülőkorban legalább napi egy órás intenzív mozgást tart kívánatosnak. Ehhez képest felmérések adatai azt mutatják, hogy Magyarországon a serdülők mintegy egyharmada (32,2%) végez elfogadható mennyiségű testmozgást. Ugyanakkor köztudott, hogy a testmozgás mértéke a nemekkel is összefüggésbe hozható módon (azaz főként a lányok körében) az életkorral csökken. Ez igazolható mind a nemzetközi, mind pedig a hazai (Pikó és Keresztes, 2007) fiatalok körében. A testmozgást serdülőkorban számos tényező befolyásolja. Ilyenek a társadalmi gazdasági (a szülők iskolázottsága, a család anyagi helyzete és az ehhez kapcsolódó életfeltételek stb.), egyéni (önértékelés, énhatékonyság stb.), társas (szülői és kortárshatások), szociokulturális (életmód, kulturális szokások stb.) tényezők. Jelen vizsgálatunkban a serdülők testmozgását a következő egyéni és társas pszichológiai tényezőkkel kapcsolatban vizsgáltuk: énhatékonyság, jövőorientáció, önkontroll, szülői bánásmód és elégedettség a szülői támogatással. A mozgásszegény életmód kedvezőtlenül hat az emberek életminőségére és életesélyeire is. Különösen veszélyeztetett helyzetben vannak a gyerekek. Egyrészt a mozgáshiányos életmód főként a tévé és a számítógép előtt töltött idő miatt már a fiatal korosztályban is egyre jobban terjed, pedig a gyermekkor döntően meghatározza egész további életünket. Ráadásul, aki mozgásszegény életmódot folytat, az az ebből fakadó rizikófaktorokat átörökíti az utódaira is. Nem véletlen, hogy egyre nő az elhízott vagy cukorbeteg gyermekek száma A rendszeres testmozgás előnyei A rendszeres testmozgás és az egészség szoros összefüggése már évezredek óta ismert, de talán még soha nem volt akkora jelentősége, mint napjaink íróasztalokkal és közlekedési eszközökkel zsúfolt, elhízással, magas vérnyomással vagy koleszterinszint-emelkedéssel fenyegető világában. A rendszeres testmozgás egészségünk legjobb karbantartója: az egész szervezetre kedvező hatással van. A rendszeres testmozgás fokozza a teljesítményt, formálja a személyiséget, alakítja az életmódot. A fiatalok számára a sport hozzájárul az egészséges személyiség fejlődéshez, a testi és mentális érési folyamathoz. A gyakori testmozgás csökkenti az ifjúkori megbetegedések előfordulásának gyakoriságát. Óvodáskorban a gyermek testi-lelki-szellemi fejlődése károsul, ha nem vehet részt elegendő mozgásban. Biztosítani kell a mindennapi testmozgást, a sok játékot meg kell tanítani a széken való helyes ülést, a biomechanikailag helyes testtartást. A NAT-nak köszönhetően az iskolákban a mindennapos testmozgás a 2015-ös tanévtől minden osztályban megvalósul. A testnevelési órák célja és feladatait az iskolákban: Az egészség biztosítása és megőrzése. Differenciált nevelő-oktató tevékenységgel a gyengébb tanulók közepes szintre hozása. A testtartási hibák megelőzése. A tanulók kedvező erkölcsi, akarati tulajdonságainak formálása. A mozgásműveltségük formálása, fejlesztése testgyakorlatokkal és játékokkal. 15

16 Minden testnevelési óra a gyermek számára az öröm, siker forrása. A közúti közlekedéshez szükséges képességek, készségek fejlesztése. Játékos mozgástevékenységgel gazdagítsa és fejlessze a tanulók: mozgásműveltségét; pótolja az esetleges elmaradásokat; koordinációs képességeiket fejlessze olyan szintre, hogy alkalmassá tegye őket a későbbi hatékony mozgásos cselekvés tanulására, sportolásra; elégítse ki a tanulók mozgásszükségletét; fejlessze mozgásos cselekvési biztonságukat, alapvető mozgás- és feladatmegoldó képességüket; járuljon hozzá a sportolás eszközeivel a tanulók életigenlő, az egészséget sajátos értékrendjükben kiemelt helyen kezelő személyiséggé formálásban. 3. Az egészségfejlesztés színterei Az egészségfejlesztési folyamat különböző színtereken valósul meg, ezek az alábbiak: iskola, munkahely. egészségügyi intézmények és települések. A következőkben az iskolát mint színtért emeljük ki. A fiatalkorú népesség egészségi állapota évek óta egyre rosszabb, egyes betegségek és elváltozások aránya az azonos évjáratokban, azonos életkorúak körében évről évre növekszik. Életkortól függően egyre nagyobb százalékban vannak elhízott gyermekek. Magas a testtartási rendellenességgel rendelkezők aránya. A gyerekeknek nagy az iskolai leterheltségük, egyre kevesebbet mozognak, sok időt töltenek tévé, számítógép előtt. Nagy problémát jelent a drog és alkoholfogyasztás magas aránya. A magyar iskolák legalapvetőbb dokumentumai, a pedagógiai programok, melyek az elmúlt években több alkalommal is átdolgozásra kerültek, és gyakran bővültek az iskola számára előírt újabb feladatok pedagógiai rendszerével is (Nagy, 2005). A gyerekek hosszú éveket töltenek az iskolában, ebben az időszakban lehet hatást gyakorolni a személyiségfejlődésükre, kialakuló szokásaikra. Az iskolai egészségnevelési program kialakításakor a következő fontos témákat kell megjeleníteni: egészséges táplálkozás, szenvedélybetegségekkel való foglalkozás, szexuális felvilágosítás-nevelés, a családtervezés alapjai, testi higiénia, a testedzés a testmozgás fontossága, prevenció. Fontos egy egészségnevelési team létrehozása is, melyben fontos szerepet kap az iskolaorvos, a védőnő, a pedagógus, a pszichológus és a logopédus. Segíteni kell megteremteni, és a gyerekek számára elérhetővé tenni azokat a lehetőségeket, amelyek biztosításával a fiatalok maguk is képesek lehetnek egészségük megőrzésére. Ehhez szükséges a heti rendszeres testmozgás, a megfelelő táplálkozás, és tartózkodás az egészséget károsító szenvedélybetegségektől. A túl korai nemi élettel és az abortusszal kapcsolatban a fiatalok hatékonyabb erkölcsi és családi életre nevelésére van szükség, melyet a 2013-as Köznevelési Törvény megvalósított az erkölcstan bevezetésével valósított meg (Simonyi, 2004) Egészségfejlesztő iskola Az iskola az élet, a tanulás, és a munka egészséges színtere, s ennek érdekében fejleszti a környezetet. Az egészségfejlesztő iskola WHO szerinti ismérvei: Minden rendelkezésre álló módszerrel elősegíti a tanulók és a tantestület egészségének védelmét, az egészség fejlesztését és az eredményes tanulást. 16

17 Együttműködést alakít ki a pedagógiai, az egészségügyi, a gyermekvédelmi szakemberek, a szülők és a diákok között annak érdekében, hogy az iskola egészséges környezet legyen. Egészséges környezetet, iskolai egészségnevelést és iskolai egészségügyi szolgáltatásokat biztosít, együttműködik ilyen célú más programokkal, az iskola személyzetét célzó egészségfejlesztési programokkal. Kiemelt jelentőséget tulajdonít az egészséges étkezésnek, a testedzésnek, és a szabadidő hasznos eltöltésének, teret ad a társas támogatást, a lelki egészségfejlesztést és a tanácsadást biztosító programoknak. Olyan oktatási-nevelési gyakorlatot folytat, amely tekintetbe veszi a pedagógusok és a tanulók jóllétét és méltóságát, többféle lehetőséget teremt a siker eléréséhez, elismeri az erőfeszítést, a szándékot, támogatja az egyéni előrejutást. Törekszik arra, hogy elősegítse diákjainak, az iskola személyzetének, a családoknak, valamint a helyi közösség tagjainak egészségük megőrzését, a helyi közösség vezetőinek segít megérteni, miképpen járulhat hozzá, hogyan hátráltathatja a közösség az egészség fejlesztését, a tanulást. Az iskolai egészségfejlesztő programok nem nélkülözhetik az életkori sajátosságoknak megfelelő tudás átadását, de a hangsúlyt a nevelési folyamatra kell helyezni. Az iskolai programok akkor a leghatékonyabbak, ha nem kampányjellegűek, hanem több éven át folynak, együttműködnek a szülőkkel, egészségügyi intézményekkel, civil szervezetekkel. A pedagógusok képzésére kellő figyelmet és hangsúlyt kell fektetni (Brettner, 2006) A segítő kapcsolatok színterei és kapcsolódási pontok Szülők (család): A szülő, a család a legfontosabb társ a tanulók érdekében végzett munkában. A szülők megfelelő tájékoztatás és információátadás után aktív részvételükkel tudják támogatni az iskola egészségfejlesztési programjait, közülük jó néhányan szakértelmükkel is jelentősen növelhetik az iskolai munka hatékonyságát. Rendvédelmi szervek: A rendőrkapitányság ifjúságvédelmi munkatársai a bűnmegelőzési programok közös kimunkálásában, a tanári továbbképzéseken jogi, gyermek és ifjúságvédelmi, rendészeti, közlekedési témájú előadások tartásával tudnak segítséget nyújtani az iskolának. Az iskolás korosztály egyre jobban veszélyeztetett a kábítószer- fogyasztás tekintetében, ezért is fontos a kapcsolattartás kialakítása. Iskolaorvos, védőnő: Az iskolaorvos és különösen a védőnő hagyományos feladatai közé tartozik az egészségnevelésben való részvétel. A következő területeken tudnak ismereteket nyújtani: az életmód és betegségek összefüggései a serdülőkori változások ismerete, segítségnyújtás a serdülőkori érzelmi, magatartás, életmód és szexuális problémák, valamint krízisek megoldásában, környezet-egészségügyi és táplálkozási egészségügyi kérdésekben. Az iskola-egészségügyi feladatokat az orvos és a védőnő közösen látja el. A tanulók életkorhoz kötött vizsgálata, dokumentálása, amely magában foglalja a testi, érzelmi és intellektuális fejlődés követését és az érzékszervek vizsgálatát. Az életkorhoz kötött szűrővizsgálatok a fejlődés követésén kívül a krónikus betegségek és kóros elváltozások korai felismerésére is irányulnak (szekunder prevenció). Adott esetben a tanulók elsősegélyben való részesítése. Közreműködés: közegészségügyi-járványügyi, környezet-egészségügyi, táplálkozás egészségügyi és balesetvédelmi feladatok ellátásában az iskola vezetésével és az iskolai védőnővel egyeztetve. 17

18 Felkérésre közreműködés egészségügyi szakértői feladatokban. Egészségnevelésben való részvétel, felvilágosító előadás, prezentáció tartása, éves ütemterv szerint Gyermekjóléti szolgálat, nevelési tanácsadó, családsegítő A gyermekjóléti szolgálat feladata a gyermekek testi, lelki egészségének, családban történő nevelésének elősegítése, a gyermek, magatartási rendellenességekkel küzdő gyermek problémáinak feltárása, ennek veszélyeztetettségének megelőzése érdekében, a már kialakult veszélyeztetettség megszüntetése, valamint a családjából kiemelt gyermek visszahelyezésének elősegítése az elfogadott szakmai program alapján. Tájékoztatást nyújt a gyermeki és szülői jogokról, kötelezettségekről, valamint az országos és helyi támogatásokról és ellátásokról, ezek igénybevételéhez szükség esetén segítséget nyújt. A nevelési tanácsadás feladata: a beilleszkedési, tanulási nehézségek alapján szakvélemény készítése, a gyermek rehabilitációs célú foglalkoztatása a pedagógus és a szülő bevonásával, továbbá az óvoda megkeresésére szakvélemény készítése az iskolakezdéshez, ha a gyermek fejlettsége, egyéni adottsága ezt szükségessé teszi. A nevelési tanácsadó szolgáltatásainak igénybevételére minden gyermek jogosult. A családsegítő szolgálat célja a szolgálat célja a működési területén élő szociális és mentálhigiénés problémák miatt veszélyeztetett, illetve krízishelyzetbe került személyek, családok életvezetési képességének megőrzése, az ilyen helyzethez vezető okok megelőzés, valamint a krízishelyzet megszüntetésének elősegítése. Iskolapszichológus feladata: Az iskolapszichológia a pszichológiának az az ága, amely az iskola által felvetett problémákra keres megoldást. Ide tartoznak a diákok tanulási nehézségei, viselkedési problémái, a szervezeten belüli nézeteltérések, tanulási-, tanítási módszerek fejlesztése, tanácsadás és az együttműködés elősegítése. 6 Ellenőrző kérdések 1. Mi az egészség definíciója? 2. Melyek az egészséget meghatározó tényezők? 3. Mi az egészségnevelés és az egészségfejlesztés főbb ismérvei? 4. Melyek az egészségfejlesztés színterei? 5. Sorold fel az egészségfejlesztő iskola ismérveit! 6. Jellemezd a segítő kapcsolatok színtereit! Fogalomtár A társas, társadalmi egészség: jó személyközi, interperszonális kommunikációs készségek, a bizalom képessége, tartalmas emberi kapcsolatok barátokkal és a családdal, az intimitás képessége, nehéz élethelyzetekben erős szociális háló. Szorosan összefügg a kulturális társadalmi tényezőkkel, mint a társadalmi-gazdasági helyzet, végzettség, az etnikai, vallási hovatartozás, kulturális, nemi és hivatásbeli azonosságtudat (Kopp és Skrabski, 2004). Egészség: Az egészség felfogható a testi, lelki és szociális jólét állapotaként, mint ahogyan a WHO 1946-ban rögzítette ezt (WHO, 1946). Jelenthet azonban egyfajta fizikai és mentális egyensúlyi állapotot is, melynek során az egyén optimális kapacitása birtokában a

19 leghatékonyabban képes megvalósítani azokat a társadalmi szerepeket, melyeket környezete a munkahelyén, a családban elvár tőle (Parsons, 1972). Egészséges életmód összetevői: táplálkozás, mozgás, higiéné, szórakozás, pihenés, lakóhely, munkahely. Az életmód lehetőé teszi az egészség megőrzését, az aktív, hosszú életet. Egészségfejlesztés: Az egészségfejlesztés az a folyamat, amely módot ad az embereknek, közösségeknek, egészségük fokozottabb kézbentartására és tökéletesítésére. A teljes fizikai, szellemi és szociális jólét állapotának elérése érdekében az egyénnek vagy csoportnak képesnek kell lennie arra, hogy megfogalmazza és megvalósítsa vágyait, kielégítse szükségleteit, és környezetével változzék vagy alkalmazkodjon ahhoz. Az egészséget tehát, mint a mindennapi élet erőforrását, nem pedig mint életcélt kell értelmezni. Az egészség pozitív fogalom, amely a társadalmi és egyéni erőforrásokat, valamint a testi képességeket hangsúlyozza. Az egészségfejlesztés következésképpen nem csupán az egészségügyi ágazat kötelezettsége. (WHO, 1986). Egészségnevelés: Az egészségnevelés feladatköre (tartalma) így lényegesen kitágul: figyelembe veszi az ember biológiai állapotát (testi, szervezeti egészségét) csakúgy, mint a lelki (szellemi, érzelmi, törekvéses) tulajdonságait és a társadalmi együttélésből adódó szociális státuszát (anyagi-gazdasági helyzetét, családi harmóniáját, társadalmi beilleszkedési zavarait) és ezek együttes hatás-rendszerében ítéli meg tennivalóit (Gritz, 2007). Életmódnak nevezzük körülményeinket, szokásainkat, amelyek közt, és ahogyan élünk, melyek jellemzők ránk, és meghatározzák egyéniségünket. Életvitel: az életmód elemeinek tudatos alkalmazása. 7 Pszichológiai egészség: általános jól-lét, önmagunk elfogadása, intelligencia, jó memóriaműködés, világos gondolkozási képesség. A lelki egészség feltételei: az eredményes megbirkózási készségek, érzelmi stabilitás, kreativitás, nyitottság, a személyiség és az azonosságtudat életkornak megfelelő érettsége (Kopp és Skrabski, 2004). Testi egészség: a betegségtől mentes testi állapotot jelenti, egészséges szív-érrendszeri, gyomor-bélrendszeri, izom- és csontrendszeri és más szervrendszeri működéssel, ellenálló immunrendszerrel, éles érzékszervekkel és gyors reagáló képességgel rendelkezünk a balesetek elkerülésére. Ide tartozik az egészségvédő életvezetés, amely a fizikális egészség megőrzéséhez alapvető: a rendszeres testmozgás, egészséges táplálkozás, megfelelő alvás, valamint az önkárosító magatartásformák, a dohányzás, kóros alkoholfogyasztás, más drogok elkerülése (Kopp és Skrabski, 2004). Felhasznált irodalom Aszmann, A. (2003): Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (HBSC)Az Egészségügyi Világszervezet nemzetközi kutatásának keretében végzett magyar vizsgálat Országos Gyermek-egészségügyi Intézet, ( Nemzeti Jelentés 2002) Barabás K. (2006): Egészségfejlesztés-Alapismeretek pedagógusok számára, Medicina Könyvkiadó. Brettner Zs. (2006): A testi-lelki egészségfejlesztés lehetőségei az iskolában %20A%20testi%20%C3%A9s%20lelki%20eg%C3%A9szs%C3%A9gfejleszt%C3%A 9s%20lehet%C5%91s%C3%A9geir%C5%91l%20az%20iskol%C3%A1ban.pdf

20 Gritz A. (2006): Az egészségfejlesztés kompetenciái a 21. században. In: Egészségfejlesztés, 48. évf. 3. sz., 3-9. o Gritz Arnoldné: Az egészségfejlesztés kompetenciái a XXI. században. In: Egészségfejlesztés évf. 3. sz., p Kopp, M. (1999): Behavioural medicine in health promotion. Acta Physiol. Hung. 86, 3-4, Kopp, M. és Skrabski, Á. (2004): Magyar lelkiállapot az ezredforduló után. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 5, 1, Kósa K. (2010): Van-e hazai közmegegyezés arról, hogy mi az egészségfejlesztés? Népegészségügy, sz Meleg Cs. (2002): Iskolai egészségnevelés: a feladat újrafogalmazása. Magyar Pedagógia, sz Menschik et al., 2008 MENSCHIK, D., AHMED, S., ALEXANDER, M. H., BLUM, R. W. M. (2008): Adolescent physical activities as predictors of young adult weight. Archives of Pediatrics & Adolescent Medicine, 162, Nagy J. (2005): Egészségnevelési programok az iskolai egészségfejlesztés szolgálatában. Magyar Pedagógia, sz Nagy L. és Barabás K. (2011): Az egészségműveltség és egészségmagatartás diagnosztikus mérésének lehetőségei, In: Csapó Benő, Zsolnai Anikó (szerk.) Kognitív és affektív fejlődési folyamatok diagnosztikus értékelésének lehetőségei az iskola kezdő szakaszában. Budapest: Tankönyvkiadó, pp Parsons, T. (1972): Definitions of health and illness in the light of American values and social structure. In: Jaco, E. és Gartley, E.: Patiens, Physicians and Illness: A Sourcebook in Behavioural Science and Health, Collier-Macmillen, London. Pál K., Csáazár, J., Huszár, A., Bognár, J. (2005): A testnevelés szerepe az egészségtudatos magatartás kialakításában In. Új peadgógiai szemle. 55. évf. 6. sz Pikó B. (2002): Fiatalok pszichoszociális egészsége és rizikómagatartása a társas támogatás tükrében. Osiris, Budapest. Pikó B. (2006): Lelki egészség a modern társadalomban. Akadémia Kiadó, Budapest. Pikó B., Keresztes N. (2007): Sport, lélek, egészség. Akadémiai Kiadó, Budapest. Purebl Gy., Birkás E., Csoboth Cs., Szumska I., Kopp M.S. (2006): The relationship of biological and psychological risk factors of cardiovascular disorders in a large-scale national representative community survey. Behavioral Medicine 22, 1-7. IF 1, 214 Réthelyi J., Kopp M. S. (2004): Hierarchy disruption: Women and men. Behav Brain Sci 27, IF 7, 125. Ryan, R. M., Deci, E. L. (2001). To be happy or to be self-fulfilled: A review of research on hedonic and eudaimonic well being. In S. Fiske (Ed.), Annual Review of Psychology (Vol. 52; ). Palo Alto, CA: Annual Reviews/ Ryff, C. D., Singer, B. H. (1998). The contours of positive human health. Psychological Inquiry, 9, Seedhouse, D. (1986): Health: The Foundations for Achievement. John Wiley, Chichester. Simonyi I. (2004): Segédlet az iskolai egészségnevelési, egészségfejlesztési programhoz. Oktatási Minisztérium. 20