KENÉZ HEKA ETELKA TRUBADÚR SPIRITUÁLÉK

Átírás

1 KENÉZ HEKA ETELKA TRUBADÚR SPIRITUÁLÉK

2 KENÉZ HEKA ETELKA TRUBADÚR SPIRITUÁLÉK Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN:

3 Lovagóda Szent György lovag vagyok Hirdetem a szeretet A szép lelkűeket szeretem A magyar zászlót szívemben röpítem, Bennem a levegő elem Tele van a visszhanggal Bennem az élet Szent okból élni akar. Befogadom a szellemi erőket S magamban gyertyát gyújtok. Behunyt szemmel Átélem a benső fényem S az elhunyt családom, párom Körülöttem feltámadva érzem, S a láthatatlan világot Láthatóvá teszem bennem Csak szállok, s az égben bele látok. Mert Istennek szívből áldozok. Temetőben lehetnek sírhalmok, Takargatják őket magyar hantok, De szeretteim bennem élnek Övékével szívem együtt dobog Együtt dobog. 3

4 Lovagom Szemed mosolya száll Mint szökősugár Óh fényében élek én Szerelem éjjelén Szenvedélyem Szerelmed nekem Tollammal az érzelmeket Papíron foglyul ejtem Megkértem a titkos Holdat én Lovagom hogy téged lessen Óh mert ő téged naponta nézhet S veled nap, mint nap betelhet S majd lassan, ha fogyni fog Nem érdekli már kiléted. Csak én árnyékként Maradok melletted. Óh csak ne legyen szívednek Torzult a tükre bennem! Utadon követ a szellemem Követ szemem, s a kísértetem. 4

5 Lovagom sírhalma Virágok ti édes tolvajok Ilyen illatos csak az Ő bíbor színű ajka volt Óh liliomok Amikor szerelmem Nagyon beteg volt Ilyen fehér sápadt volt Szerelmem téged Tőlem az idő ellopott Piros rózsa illata Véredet ellopta Óh buzgó csendes Ibolyák lila Tündér seregek Bennetek nyílnak a kéklő szemek Liliom, óh te fehér Haldokló rémület Mind ott lankadtok A szerelmem sírja felett. 5

6 Jelszavak Érzelmi jelszavakban Nyilvánult meg bennünk az ég! Óh mily nagyszerű ajándék Hogy lelkemben enyém vagy Az nem csak egy adománykép Szívem méri szíved árát Hitelem adósa vagy S az adóság érezd Visszaszáll rád! Ékes versem, s dalom kincse tette Szárnyalva hozzád oda lengve Eszméim, érzelmem sírjába S szellemem agyamba temette Ember felettibet írni neked Én már nem tudok nem Hűvös éji ikermásod Döbbentette vissza bennem Hozzád írt szerelmes énekem. Fény A fényem világít reád nézd Hol az út felém nézz Nehogy vakságba vész Meg van az út a fény nem, Látod ég, ki nem aludt Rózsát nyújt szívednek S a lelkemen őrzi meg. 6

7 Éji szárnyakon Szerelmem lovagom Bennem álmokat sző Suttog az éj, ha jő! Szemed az éjben lehunyva Ha duzzadó álmod jő Édes csak én járok ott Te nálad gondolatban És a bűvös álomnak Ön súlyú hatalma S a holdvilágnak Ezüst árnyú virága Melyen drágakő ragyog És kósza szellemek szállnak Mint éjféli gyilkos angyalok Uralmon az éjnek dele Száll mint holló szárnya A kőtoronyra szállva S felleg ül a sápadt csillagon Suhan az éjben, suhan szállva A szürke színű sóhajtásban Sírok tetejéről száll a bagoly S a szeme leeresztve lovagol Báj, s szellő kel fel Hajnal felé a neszre Az éjnek másik felébe Reá száll a harmat az égre Gondolatom lesújt a rossz tevőkre S vigyázok reád az éj tengerébe. 7

8 Szenvedély Lovagom a szívem Nagy lázba Benne a szenvedélyek Áradása Szerelmednek Szívemben ered A folyama Lelkemben a forrása A szenvedély izgalma Feléd áthatva hajtja Mindig fut Feléd a vágyam Tűnő nyári Csendes éjszakában. Tűz Óh édesem! A tűz és szél A két külön elem Mennyire uralja Az én életem Szívemben ég A szerelem tüze Gondolatom Eljut hozzád égve Szellő üde szárnyán Téged körül lengve 8

9 Várfal Ó szerelmetes lovag A hárfa csarnokban Hallottam először Fenséges dalodat Ó szerelmes lovag éjelente hányszor Kísértett engem Fekete hajad Leromboltam volna Érte a vár falat Kezed-kezemtől Reszketett Szívem szívedtől Szenvedett Én nem feledlek De együtt élnünk nem lehet. Lélek virága Sír a lelkem árva Nélküled meghal Szerelmi szomjába Sirat a szívem téged Mint lelki halottját Túlvilágon várom Az égtől a szerelmi csodát Virágos lelki feltámadást 9

10 Az idő Lovag szerelmesem! Tüske van szívemben Koldus lett ott benn A sötétségben Ha éhes lesz reám A két szemed Nézz többször Édes engemet Amíg szívem Az idő múlása Nem öli meg. Szemed Óh fenséges lovag, Ha éjjel a szemed Álmaimban újra Meglátogat Lelkemben hosszan Még takargatlak Ne tűnjön el soha Sem a fénylő árnyad Az idő roncsa Nélküled bennem árad. 10

11 Pokol Ó szívem ne járd a poklot Azért, hogy az ő Szíve hozzád zsarnok Bűne majd meglásd Őbenne is sajog Lelkemben idézett Kínoknak éje Benne is odaítélve A kínunk ő valódi seb, Melytől majd a szívünk hegged! A szerelem hőse A szív érzelme Ő a szép érzelem Örököse Tőle pirul szerelmem arca Fekete, s barna A természetnek Színeit lopja. Óh szomorú Pogányként élsz Ég és föld között. Óh te szépséges Száműzött A szív 11

12 Érzelem Friss hatalmad Újak nekem Ruhád, glóriád Szép ígéretem Jelenséged, hidd el Magát csodáltatja Velem meg. A szerelmünk Értünk született Közénk varázst Csempészett Különösek Az érzelmek. Emlék Szerelmem hidd el A természet parancsa Agyad és szíved részét Belőled szívemnek adja Szerelmem jelekben, Hogy beléd öntsem, Engem befogad könnyen. Az agyam emlékezete A szívednek emlékül Újra tele. 12

13 Lovagom Mint kimerül vándor Lábaidnál fekszem Nem tudok megpihenni sehol sem Lelkem gyötri a fejem Zarándokol a küzdelmem Szemeimben látomások szállnak A vágyak szülik bennem A te kincses árnyad Dísze vagy újra az éjszakámnak Így miattunk se testem Se lelkem sohase pihen. Hódolóm Takarót terít reám a csillagod Kedvező évszakban Olykor reám mosolyog S figyeli, hogy hozzád Hódolóm méltó vagyok Hajnali fénysugár Kitör az ég árnyain át Öröm szikrák közt Emlékekben gondolok rád Szívem nálad, ha Elveszti méltó kegyét Kivert éltemhez így Süket marad az ég! 13

14 Elhagyott Elhagyott ő az élet kész, Félig vakságba vész Lelkeden kialudt a mécs Szerelmem lelkembe néz Szívem vedd le róla Kérlek a botrány bélyegét Idegen szavak nem érdekelnek Örvénybe dobtam mindegyet Érzelmeim feléd Terjed végleten Lelkem őriz odabenn Mindenki holtnak hisz Kívülem Nem láthat senki sem. Mondatok Közömbös mondatok Csókjaim ne hordják Az éterben szét Gondolataim Szerelmed élvezzék Kavargó forrása S szenvedély izgalma Kitölt gyönyörűségben Ajkad melegét érzem Szívem úgy szeret Hogy őt magadnak érezd 14

15 Pompa A sírom majd A hegycsúcson áll A halálra a Dicső pompa vár S megalázza a Szent hited Érdemem a földre Koldusnak született Az ajkamon néma Lesz a szó Az idő halálának A gaztett így jó! A bűn a halál Máglyáján emelkedik S a ragályos sötét Létében int Tolvajként Díszíti magát Árnyas szépsége Vérpangást csinál Időd végére jár. 15

16 Láttam Láttam az égen Új jeleket Csillagom küldte E szép kincseket S bennem múltak A sötét felleg Vággyal próbáltam Mulasztani a sebeket Szívem nagyot tévedett Csak tékozoltam A kincseimet Bele estem a tévedésbe A csalódások mondják Kincs vagy nékem Égre esküszöm Vágyaim próbákra Hidd el nem űzöm Óh ne pörlekedj velem Tiszta vagyok kebleden. 16

17 Évek Fölöttünk múlnak Gyorsan az évek Örök szerelem díszében Nézem szerelmemet Elhalnak hallanak Templomokban Örök hű szövegek Nekem szent a neved A legszebb kincs Mit tudni bír az érzelem. Lovag-árny A Hold elé suhan Sötét felhő s árny Lovag köpenyem Szíveden körbe száll Bűneid vétkeid vetíti rám Keserű bajomnak Gyöngyözik könnyem S orvosa te vagy a bánatomnak! Törd át bennem a felleget Gyógyulást vár a seb Cinkosa vagyok lovagomnak Az édes tolvajomnak! 17

18 Gyertyák Arany gyertyákkal telítve Ragyog az ég Szívem is fénylőn Játssza a szerelem szerepét Raknák én égig falat S játszanék érzelmi Gyöngéd szertartásokat Nem dőlnének le a falak A szerelmünk Súlya alatt Ami bennem él az Mind a tied Nem magamért élek A szívem súgja te érted. Lovag Ó lovagom haljad Mára már az Örömöm csak Rövid szikra árny Magam már megvetem Csalogányként Hiába száll a lelkem Az árnyakon át Kitör a bánat bennem Az ég kapuit Túl hiába zengem Nem hallja az Isten Balsorsom, szerelmem! 18

19 Lovagom Felgyorsuló élet elűzi A mélységes érzelmet Elrohanok a célom mellett A fény forrása engem Elhagy, így végleg Óh lovagom kérlek Ajándékozd meg életemet Csökkentsd bennem Szerelmeddel a feszültséget Csak egy órát nézzük együtt A végtelen tengert S a felkelő nap szentületet. Lovag Óh ha lennének szárnyaim Átrepülnék többször Én a földnek árnyán A sorsom átkozom Nélküled sírok folyton Árvultan a kivert voltomon Óh világrezgések! Oldjátok meg helyzetemet Ne válasszátok el egymástól A szerető fájó szíveket Víziókban élem meg Szerelmi élményeimet Óh örökös világrezgések Lovagom szerelme nélkül Elfogy a teremtő képzelet 19

20 Imádó Bolyongok benned Mint Isten imádó Benned keresem, óh A lelki templomom Élő erőként rád hasson Reád a kimondott szó A szerelem figyeld A légben visszhangzó Nem vágyom semmire Csak a lelked eledelére Lovagom Óh mennyit szenvedek Hogy elől hívjam Benned a szeretet Bennem a titkok Csendesek, de ha Lelkem mélységét Megközelíted S ha gyökerét Megérzed Szerelmet vár tőled. 20

21 Idő Mosolygó pompa Szívem csábította Perc kegyére Érzelmem ráhajolna Hajlik varázsa Mint egy pálmaág S mintha a sorsát Intézné, mosolygó virág Szerelmem koronáját Szívében az idő Tőlem veszi át. Ostrom Őröklét szobrát Hiába rakom föléd Érzem benne Az idő mohó étkét. Lehet bármi anyag, forma Az idő dönti romba Szerelmed szépséged Tönkre tékozolja Elbújó suttogást Ostrommal rója. 21

22 Seb Ha szerelmünk elszakad A sok seb velem marad Szerelmed úgy éreztem koronám S reá tettem szerelmemet tán Most hitvány koldus vagyok Szerelmi üdvöt nem kapok! Óh a sok árny fájdalmat ád Visz fényével is éltet glóriád! Lovagom Kecses bűneid Szívednek szabadság De a sötét ékeket reád rakják Ó az a vad pillanat Kerülte volna el ajkamat Ha engem szíved elhagy Kísértelek bármerre vagy Eltaszít makacs szeszélyben Ne csald hű szerelmemet Mely halmoz bűnre bűnt Nyílt láng lesz sebünk Szerelemben Szegényebbek leszünk. 22

23 Szerelem Ne gyötörj engem Ingatag szerelem Gyilkos gyógyír Él bennem a Dacod ellen a Boldog kínt láttam Tárult elém Véled a Boldog halálban Szent és szép Légy éltem Megcsalsz az élet A rabló szeszélyed Óh csak ne vegyem Sohase észre Mily jó lenne Ha táruló Elmém soha se Rettegne S félne Sohase! Az éjjel Az éjjel kisírtam magamat reggel leszáll az üde harmat ó napsugarak melegség nélkül ereim befagynak 23

24 Arcod Szerelmesnek tűnik arcod Ne játszd meg hűséged Majd meg tudom árulásod Elmondják egymásnak a szívek Óh édes szerelem lakja arcod Nem redőznek álnok sunyi ráncok Szemed, szád desszert-édesség. Méz ízű édeni hűség Édes szerelem, édes gyönyörűség Siker Ó mézben mártott bűnök Minden hol bennünk kísért Édes kéj, s báj nem szégyen ha tiéd Illatos bimbó bontja A nevednek vonzó gyönyörét Bennem a szerelmet hasítja szét Óh sokszor vallom hűn Hogy milyen boldog szép Székhelyre lel benned a bűn Mely benned titkon lakik S melyet a szépséged fátyla Rejt, s szemem látja s elvakít S mint rabló reám tör S szívemen ő lesz A leges legélesebb tőr A szívem mégsem fél A sikertől. 24

25 Lovag Emelem feléd vágyam Szentséges lovag Dallal, verssel Néked had is Udvaroljak Ha olvasod sorra A rímeket. Személyed lásd Dicséretben Öltözködtek Szerelmem feléd Bálványozás Versben, s dalban Feléd nem lehet más. Ember Az emberben sok Apró dolog kavarog De a feltörés vágya A szívben az Úr S előbb utóbb A lélekben a szerelem kigyúl. 25

26 Nyár Óh oly szép a nyár Olykor a tikkasztó Melegség Kertemnek Terhe már Jött egy hűvös Borongós éj Szívemben a Gyászdalt leste A szerelmi kéj Érzelmem feléd Nem gyengül soha Ne legyen bűn A fenséges vágyba Mert érzelmem A vágy magába hívja Ragyogtasd Szerelmem Szívem lovagja Ragyogtasd S maradj néma Szívem Kérlek vigyázz a lelkemre teher van reám mérve szépséges szerelmet nem szabad lebecsülni örömkönnyeket éredemes érte sírni. 26

27 Szenvedély Az emberben Tűz lángja él A szenvedély A halálig elkísér Lételem a nagy tűz S a tűz boldog bennünk Amikor szeretünk, Ha a tűz kialszik A szeretetnek nyoma vész Ne hagyd soha kialudni Mert a tűz fellángolni újra kész Ha szerelmes vagy Ne érez soha se bűnt Mert szerelemre születtünk Hogy már szerelem Mágiájából jött létre a világ S így sem a szerelem Sem a nagy csodás világ Nem szereti a magányt! 27

28 Pír Az idő fájáról A virágra Csókja hull. A gyönyörűségben Csak pirul. Szívem csak Hallgatott, Lágy cirógatás Hallatszott. Szívem mélye Alkatot cserélne Szerelmem réme Szeretet éhsége. Árnyékod Óh lovagom Az éjben vártalak Selyem párnák közt Látom árnyadat Óh lelkem, szerelmem A virág oltára A Hold Istennő Borul bánatomra A megduzzadt folyam Is a medrét ássa Ajkad melegét Érzem a napsugarába! 28

29 Csillag virág Est úrnője Ragyogó Dicső a fénye Délen az égen Narhasi topáz Gyönyörűn Villog hajnalba A felkelő napra Nyakán ékkő Aranyba foglalva Mintha alabástrom Szobor lenne S mégis eleven a teste Ó égi pálma Kerteknek zöld datolyája. Ígéret Érezd szerelmem Viharát Próbáld ki Áldását Csábít őrjít Érezd varázsát Ígérem neked Nem csak délibáb. 29

30 Végzet Reszket a szívem Szerelmed érzem Megöl engem Mindig Mindenhol mindenhol Feléd sietek Várnak engem Menekvő szigetek Amikor megismertél Szívemre lovagom Jelet tettél Azóta álmomban Élem életem Te lettél végzetem Áhitatra szomjazom ködsáv homlokomon szívem kincseket szülj Óh csillagom ékesen derülj Áhitat 30

31 Szerelmünk vétkei Óh hős szerelmesem Ne lázadj fel hiába Az Isten megbocsátja A szerelmünk vétkeit Hisz a titkos titkaink Senkit se nem háborít Ha átölelhetne karjaid Árnyaiban átélném A gyönyörnek éjeit Ne mondj semmit A szavak behódolnak A káros hatalomnak Szívem titkaival Tudom, hogy csak játszanak Nem vagy őszinte mondom Szívem kincseit, ha kell Tőled meglásd visszavonom Lelkem mélyén hordom A sóhajt és az álmom! 31

32 Rózsás karú lovag Szerelmem kutat A szemem a csillagok fényében Óh rózsás karú lovagom Véremnek bűvös oltalom. Mily titokzatos E szerelem érzés égi Nagyszerű e törvénykezés Gyönyör Gyönyör ország Fényes gyönyörébe Vala te bennem már a szerelem rengetegében Óh amióta elmentél S elsodort tőlem a szél Szívemben megfagyok Vigaszul arra gondolok A szerelemes szívek A fájdalmukban is boldogok! 32

33 Szellő A szellő titkon Hajamat bontja Szememet vele takarja Elrejti előled arcomat A búsuló felhők Nékem vissza Már tudom, nem adnak Nem látszik Szívemben a nap Nélküled az élet Csupa kárhozat! Látomás Szemeid fényét Látom a sötétben Tündöklő gyémánt A mély hitemben Bennünk rózsa Létrát fontam Vele szívünket Az égen összevontam Már Isten előtt álltam Te elszálltál A rózsák álmában Én lenn maradtam A Földnek porában Porban is neved Írom egyfolytában. 33

34 Hold Istennőm Száll a szellem, váram Szép lovag palástban Hold Istennő titkos sugarában Szerelmem mennyben Vittél a két karodban Fényes égi sugarakban Bennünk a föld és ég Boldogan egyé vált Meg nyílt a szabadság Nem vethet szerelmünknek Véget soha sem már a halál! Nézz Nézz vissza a földre Te vagy bennem Az ősi pihenés A lelkem folyton keres Az ajkam szomjas Kiszáradt cserepes Óh rajta a láz Az érzelem áradás Szellememben fáj A gyötrő súrlódás Ó csókok közt Boldogok az ajkak Nélküled szívem Örökre elhallgat! 34

35 Holdvilág Te vagy a fények éjjele Kedvesem gyönyöre Égi gyöngyékszere Kúszol reánk Tőled szívünk megtelve Tükörként virulsz Szívünkben kigyúlsz. Óh éji Madonna Birtokodba van Az idő sarlója. Örökös Hidd el szerelmem Reád hallgatok Az idővel Időről-időre El-elszámolok Szívem ékszere A szépség örököse Az éj ujja fekete, s hallgat Számolok a káprázatnak S lassan leteszem a tollat S az idő visszaad. 35

36 Szerelmi séta Sötét a szeme S mégis ragyogó Keble fekete tó Gyönyöre csábító Ajka mosolya Nyíló üde rózsa Szíve dobogása Isteni muzsika Ilyet nem láttam soha Szívemben röpít S ámit a hasonlata. Tenger Fényed ragyogó Bennem virágként Nyílik nézése A tenger vize Mossa drága Szép kincseit szememben Vedd észre A könnyesőt Kedvesem fogadd be A drága érkezőt 36

37 Vád Ékszerének szívem Téged tekint Zsarnokságot Újra kegyetlenít S a könnyem bizonyít S a sóhajok sírják A vádak leírják. A nem hűséges Szívednek szerelme Ez a vádak gyökere. Csillag Szíved, lelked Az én bánatomra feketében öltöztek Gyászos kínomra Piros ajkad csábos Illik sápadt orcádhoz Szemed gyémánt őre Telt csillag Szívem ütőerére Sajog rabláncába Bánatom magamba zárva 37

38 Boldogság Szerelmem tudd meg, Hogy futó éveim boldogsága vagy Hogy dús gyümölcs vagy a számban Hogy minden veled boldog a nyárban Hogy komor tél van tőled távol élnem Reszketek nappal is a sötétben, Nappalom Úgy érzem lelkemen Nyitva áll az ablak Boldogságom mégis Egy árva szikra csak Tűnt vágyaimnak Te Éltető szomorú sírja vagy Szerelmed mennyei emléke Földi nyugalmat nem hagy. Merengés Merengeni szerelmedről A szívnek mily szép alkalom. Tűnő fátyol leng az agyamon Lecsukott szemekkel Te vagy a szép nappalom Árnyaidról ébren álmodom. 38

39 Kín Zord kín sújt engem Úgy zokog szívem Szerelmem Sebet hordunk Mi ketten. Ki űztél magamból Kínban, kegyetlen Benned magamat Lassan elveszítettem Szívemen viselem Fájó keresztem. Rab Élveztem, amint Benned elvesztem, Mind kettőnk Szíve lelke Szerelem rabok Túszvesztő Lidérces álmok Körül rajzanak, Szíved bennem Tündérként áldott Körülöttünk Sok akadályok azért boldog még sem mégsem vagyok. 39

40 Lovagom Szíved kertjében voltam lombos ág Bokrodon viruló virág Lassan, lassan sejtem, Nem érdekel a szerelmem, Nem érdekel téged A hozzád írt versem, Mint hullámzó tenger, Lelkem csak háborog, Lehet, hogy szeretni Már többet sosem fogok! Lovag Csak a lelkem lát Szemem bánatában Kiürült vakká vált Álmomban megint Láttam én árnyadat Szép volt e látomás A komor éjszakának Lelkem elém tette Tört kincseit Mely vala egykor Díszes ékszere Ó lovagom te lettél Az álmaim éjjele. 40

41 Lovag Csillagom vezére Szívem fedje rejtek Ó lovagom téged Hiába szeretlek Szemed már Reám nem mosolyog Büszke figyelmedre Méltó nem vagyok Ellenséges hadak Ellenem összefognak Hízelgek a napnak Lelkemről tüntesse El a felhő foltokat Ha hagyod a fekete éjben Majd ragyog Reám a csillagod! Kincs Te vagy életem sava Te vagy a léleknek kenyér Mégis lelkem miattad Örök harcban él Szeretném hogy légy csak enyém Boldog lenne büszke elmém Még mielőtt engem Az idő ellop s eltemet Szeretném hogy a világ Lássa kincsemet. 41

42 Aratás Ha már szerelmem Többé benned nem arat Szívemben ne érezzem Felém a te szánalmadat! Lehet, hogy néked Fájdalmat okoztam Te is ezt tetted érzem, De én az örvénybe dobtam. Szerelmed bennem Éjjelt s nappalt Meleget s fagyot Egyaránt hagyott S véled mégis bennem Csordultig vagyok szerelmemben. Dereng Bennem már csak a homály dereng Mely eltűnik nyugaton Melyet lassan feketén Beleng az éjnek Félhalála a nyugalom Bennem is egy kis szikra él Mely tűnő hamván haldokol S szívem ravatalára Lassan hűlve visszaomol 42

43 Bűvész Bennem már megint A fájdalom ordít Szerelmem koronája Királyok álma Ne légy lángomnak Rettegett prédája Szívem szerelmedtől Rontva újra Az ámítás ízét Magában tudja Szerelmem őszinte Ízre vágyik Fáj, ha nézem Szemed ámításait Szíved rontva Bűvészkedik újra. Magasztalás Verseimben, óh hogy magasztallak Bennem nagy a te hatalmad, Zúzhatatlan sziklán áll Az idő zord ostroma kaszál Érzi ezt a méz illatú nyár Gyors léptekkel meredeken siet Ellopni szerelmem arcáról A hamvas szépséget A természet csöndje tovább él. Közben ereimben elhal a vér! 43

44 Szavad Bennem esküt Repeszt szavad Ki ismerni téged Sohasem tudlak Cseleid bennem Már csak laza férc Rettegem hogy belőle Nem lesz már sohasem érc. Szépséget bennem Vas tervet őröl Lelkem elbizonytalanítja S lángom ellobban Idővel a fényből! Naponta Szobámból ki sem Mozdultam S szememre hányod Hogy idegen lelkekkel Az éjben csavarogtam. Nem érzed szerelmem Feléd szívemben Láncszemek gyűlnek naponta Te szíved érzem, nem viszonozza! 44

45 Szíved Szíved új kalandot keres Nem veszi észre Hogy ezzel magának Kárt szerez! Ne hidd, hogy az Szívednek jót tét Kerülgeti a betegség Ha lelked ajtaját Nyitva hagyod, Halálos betege vagyok S ha drágám Te szívem orvosolod A gyógyszeredtől Újra meggyógyulok! Könny Szerelmem romjaiból Újra, ha kél Erősebb lesz, mint volt S már nem fél Hitem újra üdvözetem Valaki tévutakra Vitte a szívem. Könnyek árja Te vagy a mesterem! 45

46 Szemek ó szerelem a Szememmel mit csinálsz Elkápráztatta A tündér varázs. Megrontott szemek Szárnyalnak A lélekkel szállva Rajta ül a Hamisság árnya Csalfaság Szívem miért vered Ki a hibás? Kérdezem Más nem lehet Csak a varázsszemek Áldás Bűvös játék Kéjünk lepke Mily szép áldás Tündéri csokorba Egybe szedve. A szerelem bennünket Szeretve A gyönyör a titkok Ékes kincse. 46

47 Tél Lelkemben Tél van jaj Télen Nélküled Távol élnem Nappal is baj. Sötétben a Könnyem égett A virág ék lett A május buján Kéjelgett Szép kincseit Hordta magán ő Akár egy Kéjelgő nő Bennem csak Veled örül a nyár Repdes bennem Sok-sok madár, Hitvány kövek is Gyémántként Igézve néztek De elmentél Május volt S szívemben December lett. 47

48 Naponta A Napnak hosszú az útja, A Nap ős régi És mégis új naponta Mert vissza jön újra Azt várom, hogy szerelmem Naponta mondja Hogy szeret, újra s újra Mondja naponta Szüntelen adva hangja Drágám Drágám te vagy Lelkemnek szárnya A művészetemnek álma Szíved néma dalra kap Ha verseim a légben Hozzád szárnyalnak Lelked égbe röppen Néked ajándék az éltem Legyek birtokod ébren A te álmaidnak bűvölő hitében Hercegként éld meg Szerelmi ajándékom ébren. 48

49 Idő Elemészt az idő Kutatom, hogy miért Elenyészti lassan Lelkemnek egy részét Olykor energiám Feltölti a fénysugár S kitör az ég árnyán Szikrák közt, Takargat csillagod Hozzád méltó vagyok Kitör bennem a bánat Eltűnnek belőlem Az érzelmi szálak, Ha soha nem látlak. Perceink Halálba futnak perceink Küzdelmes harcban Mind mind előre ring! A fényözönben meg megnő Koronája alig lesz dicső Hamvaid édes megrontja az idő Ráncokat rak ráncára Szerelemnek homlokára Levelet hint a szomorú őszre Az idő halálba mártott keze. 49

50 Vándor szív Hű lelkem násza Akadályt nem ismer Szerelmem saját Hőfokán szerelmet nyer Vándor szívem Csillaga az égen nő Rózsás ajkú szerelem Rabja maga ő Vitorlád szememtől Messze vitt s vontatott Lelked tékozolja érzelmeim A drágán kapott birtokod. Király Szemed szememnek itala Lelked lelkemnek koronája Déli napsugárban Izzik szívem vágya Te vagy ezercselű királya Telt lángom, hogy is oltsam Tőled fénylőbbre még lobban Szerelmeddel meg Koronázom a mát, Serlegből isszuk Szívünknek italát! 50

51 Könnyes levél Kebleden pihen A szerelem fészkem Elemészt, mint Örökös utazó Könnyem locsolja Az utó búcsúszót Hamisnak hiszem Óh szívem, szíved Hűlni érzem Benned ha kérded Lelked foltját Bűnnek vélem A piros véred A beszennyezett Eldobod kincseim A nagy semmiért Mégis nélküled semmi E nagy egyetem Te vagy mindenem 51

52 A Hold A Hold átéli elfogyását S már növeszti lassan Újra fénylő álmát Békés erői koronázzák S békés pálmaként Ragyog fénye. A földre permetez Sugár balzsamot Óh frissülj szerelmem Emlékek őrzik Érzelmi versem Varázs ittasan Kérkedik a szemem S múzsámban Szórom szét A versemnek Gyönyör ékeit A fenséges szépségét Rímeim Szerényen díszítik. 52

53 Szemem Szemem, ha nem lát Így lesz nappalom Égi sötét világom Halott képed Rajtam átlobog Tűzzel az ész S az élet nem ragyog Nő a bánatom, Nem enyhül a fájdalom Fájdalom Ha arra gondolok, hogy Szerelmünk csak rövid Percig virágzik Az égi színpadnak Titkos csillaga, ami irányít Az élet röviden ragyogtatja A fénylő buja tavaszon S küzd fejünk fölött az idő Hogy a szerelmem éjbe Fojtja és a szép üde napon. 53

54 Bolyongó mítikus Istenek Bolygó Istenek Ti égi lovag szentségek Amióta a föld nyújt otthont Felettünk ti uralkodtok! Hogy már a mágikus Szerelmi erőtökből Született meg E gyönyörű föld Érzelmetek s erőtök Az emberekre kihat Világotok ékes fennkölt Olykor csillagnak mondalak Titeket pedig ti bennünk Vagytok csillogó égi csodák Ékes nyíló rózsaág Bennünk foglalt Égi szellemetek A földön helyet S egy napon elszáll S bennünket eltemet! 54

55 Szaturnusz Istenség égi bolyongása Bak jegyében Szaturnusz bolygó Te a bölcsesség Tisztaság jele Rajtad virul Az igaz gyöngyékezete Eljegyezte magát A Bak csillag veled Feláldozza magát Mindenek felett A földön a sárba Égi szerelemre vágyva Kész lemondani Az életéről Égi jegyében elvonul Más világba A sötétnek halálába Szerelmére égi Kristálykövet dobálva Az érzelme mennyei Megtisztulására 55

56 Uránusz égi Isten Vízöntő jegyében Uránusz Isten Minden álma Az égi szabadsága A földön lelkét kitárja A Vízöntő lánya Megcsodálja Mert az ő szíve Vágya törekedik Önzetlen szerelmi Szabadságra Uránusz Istenség Nézz le reája Szenvedélyes Bókjaidat várja Fantáziája. 56

57 Jupiter Főisten Halak jegyében Jupiter ősköri Főisten A szavam hallja Szerelmedért A szirének leánya A földi tengerekből Át úsznak Az égi örök óceánba Szerelme mágiája A Neptun Istenséget Is varázsolja S őt a hal csillogó Fantáziája Megkoronázza Mely csak e fényes Csillagok három ága! 57

58 Mars Isten Kos jegyében Mars te ős Isten Az égen félnek tőled S kérnek téged A kisebb bolygó Istenek Erőd hatásától Bujdosva keringenek Földön él erődben A Kos leánya Arany gyapjú Ruházatába Virág szirmok Csüngenek le Kecses szarváról Tőled vágyat, energiát birtokol A Plútó a lába alatt honol Kísérti álmába, bosszúságba A kiszámíthatatlansága. 58

59 Vénusz Istennő Bika jegyében Vénusz Istennő A szerelem közt A tejúton bolyongva A Földön megcsodál A szerelmes bika csillaga Ő az érzelem művésze Szépséged csodája az égbe Rabod lett titkos érzelmekbe Nagy az ő ereje S lenyűgöző tőled Az eredendő szépsége. 59

60 Olimpoliszi Istenek közvetítője Ikrek jegyében Merkúr Isten! Ó te vagy az örökös bolygó Utaid gyorsan járod Nincs hozzád hasonló. Okos a te szellemed Befolyásolod vele A fénylő Ikreket Okosak ők, s szabadok Levegőben szállnak Akár az angyalok Kettőségükben terjed a titok, Fantáziájuk ős Leköti a szerelem őt Igazi jó szeretők! 60

61 A titokzatos Hold Istennő Rák jegyében Hold bolyongása Az égen minden Szem látja Ó de a rák leánya A szép rákja Minden este várja Szeszélyes kedvessége A holdat szerelmesen Esténként nézve Meleget áraszt a keble Fantáziája A Holddal eljegyezte Magának a titkot Örökre az égen S a földön kiszemezte. 61

62 A Nap égi és földi hatalma Oroszlán jegyében Nézd mily csodás Istenség a Nap Szerelmedtől Lenyűgözve Az oroszlán csillag A földön tőle Forró ajkúak ők a Szenvedélyesek S a nagy vonalúak a Nap Isten tőled Örökölték az égi fényeket Imádják a fénylő ékszereket Legerősebb bolygó a Nap De ők mégis vereségből Bölcsen tanulnak 62

63 Olimposzi Merkúr Isten Szűz jegyében Merkúr Isten Az eget gyorsan Körbe szaladtad A született szüzekben A te szépséged Földi tűzet rak Ott él a szeretet És a vágyakozás A csillogó tiszta Lelkű szűzbe Kapcsolataiban Mélyen elmélyülve Ő a szorgalmas Virág álom méhecske! 63

64 Vénusz Istennő Mérleg jegyében Tőled örökké Átitatatott a levegő Ott rejtőzöl szállva A mérleg csillag Hálószobájába A te szépséged őt Is átitatja Gyöngy a tűnő alkotta Rokon szenvű Az ő földi támadása Mérlegen csüng A lelki álma A szíve él a Te harmóniádba. 64

65 Mars Isten a hadak istene Skorpió jegyében Óriás Istenség Te hatalmas Mars Az égen előkelő Háborúkat tartasz A nap mellett első a helyed Az igazságért Háborúkban mész te A Nap is csodál A hatalmas erődtől titkon félve Energiádban A skorpió csillagokban Árad a titkos szerelem Megérző szenvedélye A nagy értéke Víziókban az égen szállott Szerelmet háborút S szellemi halált látott Bár érdes néki Az ösvényes égi út De nem fél, ha nincs A földre visszavezető út! 65

66 Jupiter Főisten Nyilas jegyében Üdvözítő Jupet Az Istenek atyja Keres a földön Téged a kalandokra Vágyódó földnek nyilasa Hitében él a nagy erő Isten a hitében Az eget szárnyakat szelő Szerelmének betöltik álmát De nem hagyja Elrabolni szabadságát Bejárja a földet S gyűjti atya a te Tiszta emlékeidet! 66

67 Hajnalcsillag arca Esthajnalcsillag Te gyönyörűség Délen tőled fénylő az ég Bolygó Istennői szépség Bódító illatos A légben tőle a szél Ülése oly mint egy Puszpáng fa szekér Illatos olajt az Estbe varázsol sző Szerelem a szívében Virágos rózsafüzér E szentélye jele égen A földön telve! 67

68 Hajnalcsillag sokadik arca Hajnal csillaga Ég esője rég Keleten nézve Ragyogó szép Földnek aratás Vigalmak kertjén Esti ragyogás Ő öntözött fenyő Tavaszi buja gyümölcs Halaknak bő vize Édes ananász leve Hajnal Úrnője Égi imát földnek zengi Tánc földjén Szívét szerelemnek Szenteli Ő bűvös pálma Illatos magja Strucc csontból képjel Ő mennyei ékszer. 68

69 Vénusz álma legendája Vitéz Hunort Űzi a képzelet Bolyongva tévelyeg A vitézben égnek Különös csillanó fények Behódol a Tejúton Vénusz Istennőnek A fénylő hajának Szeme sugarának Vénusznak hinni fog A Tejúton talált hont A menny ívén járva Célba ért a pályája Bennem él a szép legendája 69

70 A Hold Lovagja Az éji vágyban A titokzatos Holdon A szobámban Benézni láttam! A sugara árnyán S a lelkem szárnyán Fonott rózsa létrán Az éjben szálltam Szent szerelem Mámoros italát Néked lovagom Eléd leborulva Felkínáltam! Boldogság Benned rejlik látva a lelkemnek hasonmása kettőnk szíve él a boldogságban. 70

71 Istennői magasztalás Mennyei szépséged Mindennel felér Varázs szered Ajkadon szemednél. Alakod varázs, Csodás tüzében izzik Bimbói arcodnak Fátylán titokba nyílik. Fejeden babérod üde zöld Édes illatú vonzó a parfümöd Rabod vagyok rég Más dolgom nincsen Távozásom eddig még nem kérted Életemet vesztegethetem. Ha elmegyek Nélküled féltékenyen. Vágy Ó lenge suhanó lég Benne vágyaim ég Szerelmem hozzád Viszi s hozza hírnökül Mielőtt a bánatok közt Mély homályba kerül A gyötrő vágyódásaim Pihenni még sem hagy Mert a vágyam Vágya csak te vagy. 71

72 Ölelj Ó ölelj magadhoz Édes boldogálom Hogy a szívem neki Fájdalmában megbocsásson Hercegem szeretsz engem El ne fuss előlem, ez nem szép Szerelmem neked játék Halálba mennék szerelmedért Fal Drága űzni foglak Meglásd, mint az árnyék Tőlem szellemeid elzártak Azt várod, hogy érted haljak? Vagy azt, hogy árnyékomban Az árnyék árnyékának lássalak? Óh nem ezt nem szabad Érted ledöntetem a köztünk lévő várfalat! 72

73 Szerelem A természet kése Oly jól bele véste A szívünkben A vágyódó igazságot Beakarjuk tölteni A szívben lévő ürességet A szenvedély kortalan Állandó születés Félben bennünk nyoma van A költő tolla alatt A szerelmes versek Gyermeki tisztasággal Születnek meg Ha szeretem magamat Boldogan veszem Ha a szeretetével A külvilág támogat. 73

74 Hallgatag Vonzalmunk kettőnk közt hallgat Édesem a csúcson oda fenn A sötét másodat hisz nem ismerem Nem is sújtom magam édesem Meddig leszek még én Tenéked titkos idegen Útjaid fáj, hogy nem kísérhetem Ajkad édes nedvét újra Újra magamba temetem, Harcoljak magam ellen Neved s, titkod, érzelmed Nem szabad szeretnem Szívek A szerelem hozhat Viharos hideg éjt Gyász, sóvárgó szeszélyt A léleknek hozhat Gyönyörködő kéjt Hogy múljon a keserűség S majd veled az élet Nem látszik vigasztalannak Ha szíveink összeforrnak. 74

75 Követ Mitológia Istenek nagykövete Hivatja őt az ég úrnője Mondom: tisztelj mint anyát Lépj az ég ösvényére S keresd fel Sat Istárt Add néki át, követem E gyönyörű korállt Szép az arca a teste A kerületének ő tagja Kegyes az úrházába Kedves szívélyes Mint a méz oly édes. Lovagom Óh drágám márvány a szobrod benne rejlik lelki templomod szerelmed a túlvilágon is nékem áldott meggyújtja bennem a napvilágot. 75

76 Vágyak Az éterben vágyaim Repülnek lám S olykor valahonnan fentről A hangod szól hozzám! Szavad kedves nagyon Égi hangadóját Ha lehet, hallgatom Boldog vagyok, ha Váradalmam van Ki nem vár semmit Az nagyon boldogtalan Királyi sas Az idő folyamán Nézek merengve Az eltűnő arcod után Nélküled a bánat A lelkemre száll Érzem bennem A falevelek hullását Éji gyönyörnek Nappali bánatát, Óh lovagom szárnya Gyönyör tavak Szépséges királya Tégy szerelmem magadba Királyi sasként Tégy a karmaidba 76

77 Kristály Volt nékem szép álmom Szívem és lélek váram Hozzád küldtem követem Üzend meg nekem Szerelmem mit kell tennem? Az égé törvénykezés súgja Vigyél fel a mennybe karodba Ne fetrengjek a földi porba Fürödjek meg égi kristály tóba. Rózsák álma Rózsabimbók Parfümözik a nyarat Szívemben nagy A te hatalmad Ne ítélj lovagom Kérlek élve A száműzetésre Óh dicső körödbe vágyom Égi erejű az én Villogásom, Szemed bennem Virágként nyílik Szíved felém Mégsem hajlik. 77

78 Ösztön Óh lovagom áldlak Szerelmem mindig nálad A csillagokban Kószálok ott fenn Drága szívem Szent szerelmet Árassz nekem Regékben illő fényeket Óh szóljál hozzá Varázsló képzelet Ősi ösztönöm Vonzalma az égnek Vágyak A madárnak tolla van A folyamnak árja van Zúgva száll a fergeteg A tündér honomban Kedvesen érted könny pereg. Amíg rád talál lelkem És mire elér, már alig piheg. 78

79 Rózsa Körülötted gyenge sóhaj Szellőként búsan lebegvén Szerelmünk illatozó Mámorító a rózsás keblemen Álmodozva, ringatózva Sóhajtásunk közt hal el. Bánat Vihar fuvalma volt S a rózsa ág meghajolt Szívem elvész bánatában Tündérországnak honában Szívem szerelme érted ég Összedőlt felettem föld és ég Kérdezem meglátlak-e valaha még. 79

80 Ringat Ringatásod fölkavar Víznek habja betakar Tengeri örvény táncok Régóta reátok várok Küzdelmes Gyönyörű Szerelmi álmok Kedvem Eltűnt a kedvem A havas éjjelen Nem gyúl már fény A szomorú lelkemen Így a remény Kialszik bennem Tavasz Óh, ha a tavasz lejti táncát a csend rejti a természet ráncát a Nap küldi mosolyát Szerelmes szemünk a homályban is lát. 80

81 Mi vagyok Mi is vagyok én tenéked Csók vagyok a szádon Könnycsepp a szempilládon Az egeden kíváncsi csillag Mely a szíveden villan Az ajkadon dal vagyok Hangomat hallgatod Mely szívedet megsebzi S a vágyak közt újra élteti. Végig álmodom álmodat Azt is tudom rólad, Amit másnak nem szabad. Isten Elmentem Isten oltárára Üde alma virágokat szedni Ó Uram hercegemért Halálomból is vissza tudnék lelkesedni Édesem te lopott boldogságban élve Hogy is borulnál szívem Szegény fájó sebhelyére S a fölnevelt könnyeimet Te kedves soha meg nem értve. 81

82 Halálos tenger A szívemben a hidegség Bánatába majd megvetett Hogy ne fázzak én a halál Álmaimban, karjaiban átölelt! Belőle mosolygott a kaján szeretet Majdnem nyakig eltemetett Gondolatim száll hozzád a szélbe! Felettem hullámzik a tenger Kedves óriás árja engem nézve Vigyázz reám, hogy a szívem el ne érje! Lovagom Ó mint a napsugár Befeded szívemet Nap ki leborul előttem S fényt, meleget ád! Ó, te éjben foglalt Délvilág! Ha csillagnak mondalak Néked kevés lehet-e hódolat! 82

83 Ajkad Szeretnék ajkadon lenni Titkos illatú rózsa ág S vegyüljön csókunkban a némaság. S ábrándok közt mulat S a mennyek fele mutogat! Óh, ha már az ajkad íze S rózsa szigete tiltva S látnom nem szabad ékeid! S a szózatodnak nem hallhatom Szív betöltő hangjait Óh ne hogy elvesszek, Megfagyok szívemben! Lovag ima Óh égi fenség Elkerül a pihenés rég Elszáll a jó kedély, Ha fáradásaim Soha nem könnyíti éj! Bennem dúlnak a hadak Hallgasd meg panaszomat Az eget is felettem beragyogod A felhőktől lelkemben Fényben már sohasem jutok! Az éjem is fekete lesz, Ha nem ragyog a csillagod A sorsom vezérére mosolyogj! Áldott figyelmedre úgy érzem méltó vagyok. 83

84 Képmás Legyél te bárhol A képmásod Vágyamban hozzám von. Szívemnek örömére! Lelkemben rólad szemem Festi a bűvös lakomát Vágyamnak küldi Az epedő gyilkos csatát Szellemed őrzi hűn A rejtélyes égi jogát. Öröm Értékem tudatába költözöm Körém sáncot verek Saját magammal Fogok majd meglásd kezet S a te jogod védi majd pöröm Kincseim java vagy te S leges legtöbb bánatom S mégis vigasz a szomorú körön S a szürke létben gyöngy fényű öröm. A világ elől én A keblem rejtekében Zártalak mélyen el Félek, hogy onnan is kilopnak Hova rejtselek el? 84

85 Kaloda Kalodában a lovagom gondolatja A bűn virága fogva tartja Fölcsalá lelkemet, s bennem a szerelmet reméltem Csókjaim közt elcseréltem ajkamat S elveszítettem magamat Ó bú, csalódás magadnak Reám hullott kín nekem, amit lelked tett velem! Csókod Nem találsz meg sohasem tán Hagyj el hagy magamra már Ahogy csókod és virágod Rólad szedem, áll az eszem Álmok hajnalából Visszahívja a szellemem Hogy te foglyoddá tégy engem! Arcom sápadt Isten Mint akinek napja nincsen. Óh lidérces szerelem. 85

86 Szirom Óh mintha mély sírban lett volna Sápadtabb, mint a rózsaszirma Rátértünk a gyász utunkra Oly sötét volt álmaimba Mi voltunk a bűnnek fék A sors mely fölöttünk áll Benne a lelkünk a halál. Hajnal Tündököl a világos dél A hajnal messze jár Egy másik ország szélénél Ilyenkor szívem belsejében Egy röpke órát, Lop a bűvös szerelem A hajnal pírja hagyja Szerelemmel töltenem Ó ez lesz a végzetem! Vég Akivel szerelmet ülnék Nincs itt velem Piros hajnal messzebb Vagy még, mint a végtelen világvég. 86

87 Megégtem Óh ne törd, gyötörd szívemet Mert, ha ő tiéd lehetne S szíved hozzám elsietne Hisz mind álomra váltható Lehet, hogy így sem volna jó Árva Az árva parthoz sem siet Az összegyötört tört hajó Melyen csak búbánat él Ott a reménység sem remél Ó istenek, emberek az én időm Lejárt, s aranyként elveszett Lelkem helyén örvénylett S az elmémnek benne sírja lett! Búsulás Óh szólj hozzám ég mit tegyek Föláldozzam érted lelkemet? Ó nem hallom ég a szavadat Lásd én bús vagyok miattad. Repülne lelkem madárszárnyon A világot érted körbejárom Úgy sóhajt szívem ő a szegény Mint kesergő útjain a böjti szél 87

88 Tengeri dal Szerelmed az ég ösvényéről érkezett, hogy halljad édes szomorú versemet Vihar süvít a tengeren át Siratja szívem fájdalmát Szíved szívemet ringatta Szerelmünk úszott a kéklő tengeren Az illúzióból fel kellett ébrednem. Életfa Az életfám szomorú már régen Mámoros fény ül az ábrándos falevélen Könnyek közt lebeg az éjben Csak én és az életfán vagyunk ébren. 88

89 Világosság Ha megvilágosodom s Budhává leszek agyam szigetén már nincs árnyéka a fénynek, mert a lélek eggyé vált vele s magába osztja, magába olvassza a létnek súlyát, mely pihévé válik át, s a lélek magába olvasztja saját árnyékát! Lélek Titkos vándor madár a lelkem Titkos ékköveket gyűjt nékem és az égi világnak, az örökkévalóságnak Benne a misztérium hangja, a mágia titkos tornya ő Ő a teremtő Úr hangja. 89

90 Hold Az érzelmem visszhangja a csendbe kiált, s a vágyam hozzád viszi a sóhajom a légen át Az égen a viharban a visszhang vissza kiált Az ábrándos Hold bűvös szerelmem viszi hozzád, s összefonja a mágikus érzelmünk szálát. Éjjel Bennem feltűnt a fénylő csillagod s égi jelként hagyta bennem a mély nyomod, mint futócsillag szalad a testemen át, lelkemen át s kerülgeti a lelkem csillagát. 90

91 Szerelem Szerelembe esve bennünk a fény árad Összeölelkeztek bennünk a gyönyörű fényszálak A fényem fele nálad, mely feléd a fejemből árad Levetíti a Napot neked, nekem, s a kettőn lelki világának. Dereng Feldereng gondolatomban, mint lettem én a kegyes égnek ajándéka Olkor a képzeletem megnyílik az égi régióba Az érzelemvilágom tudata lát, mert kitágul az időtlen misztériumba. Csend Ha reám vetül a csend alakja Ő a lelkem gyöngy patakja Betakar a csendnek szárnya Feltámad bennem a világmindenség csendjének átfogó, igaz tisztasága. 91

92 Csúcs Gyönyör csúcs forgása a mélységében elmerült, az átélt mágiája titkai elerőtlenít, szövevénye gyötrő, titkos kábulatot ád s éheztet egy életen át Terjengő hatalma el nem bocsát. Őrtűz Olykor félek Körülöttem őrtüzek gének Szívemtől véres a Föld Nem segít mosoly, se káprázat, se flört Lehet az ég csodás nagy pompában Szellemem rájött az élet áltatásra A lelkemre nehezült öncsalásra Óh, szellemi látnok ne szórd reám az átkot Vedd le rólam mihamarabb a súlyos láncot! 92

93 A szív Óh, szívem nem látod, hogy titkon a síromat ásod? Hosszú útra elvándorol lelkem A testem áldoz majd a tengerfenéken Az idő a szívem lassan befalazza, Majd lengedez felettem a múltnak Sok-sok arctalan alakja. Az élet Az ember életének vére a lakóhelye Friss erő kering a vérben s új életet teremt belőle. Égi óceán Üdvözlégy csodás égi fénylő óceán Szemem ott fenn száguld örökké Isten paripáján Keresem bennem az isteni képet Csodálva nézem a csillagos eget A te tükröd minden életet visszatükröz A Föld és az ég téged Olykor lelkem a te nagy üdvödben ragyog Körülöttem minden forog Kérem, hogy a körhintámra vigyázzanak az angyalok. 93

94 Szálló hang A hangod borostyánkő Melegség árad belőle Ülhet az égen sötét felhő Nékem ősidők óta rokon Vele mindenhol találkozom Ezredeken át száll felém A borostyán illatos lombokon. Virág Áldott virágos rétek sokszor rajtad a szellők mélán szépen zenélnek színes gyönyör virágok a kertben odakünn nyílnak álmomban oda hívnak Lelkemben elszáradt a virágom reám hull a levél bánatában szívemre hull gyöngy formánban. 94

95 Világom A színes tarkaságok ezre szóródik szét a szívemben A lelkem átszűri őket, s fénylenek a színek, ezer irányban szétszóródnak, mint ahogy a sugarai a Napnak úgy jönnek elő olykor sötétebb színek A lelkem világának fájó érzelmek, árnyak Pókhálók szövik át szívemben a fényszikrákat Egyszerre nevet és sír a két szemem ha egyszerre a mennybe és a pokolba keveredem. Tűz Lelkem olykor szilajon száll, akár a széltől meggyúlt erdei tűz Száll a csúcsra fel, Mert engem a vágy űz Szilaj szívem, ha nem figyelek föl reád jöhet halálos seb terád Az égre egyszer felírom az Úrhoz szálló viharos dallamom. 95

96 Alkotás Alkotásra születtem Nyertem az Úrtól teret, de nem találom hozzá a vezér kezet Olykor a szívem emelkedett Dallá és költészetté szövődik az érzelmem Körülöttem szennyes a lég Égi szózat hozd el a Földre az igazi törvényt! Kín Olykor a szívemben alkímiai folyamat vándorol Csak figyelem az ütőerem Csak esengek a szerelem után, mint gyermek a bábok után Rakja szívem a szerelem falat, S ráébred, hogy csak kínt arat. 96

97 Sivatag Óh, olykor a cselekedetedre belebújik a bánat a szemembe A sóvárgás alámeríti szellemem titokzatát Törvényszerűen lát Megérzi, hogy nem az vagy aki voltál Érzelmem lett az áldozati oltár A bensőmben az isten voltál Szíved felém kiürült? A tenger mélyére merült? Azóta lelkem sivatagi tüskés rózsa Testemre a homokot szórja. Látás Óh, Teremtőm! Látások gyötörnek Sorsom nem tudom Mit köszönjek saját végzetemnek? Trónodhoz hogy közeledjek? Nemesen, mint hű szolgád, vagy halálra szenvedett barom, mely nem tud kitörni a karám ajtajon Ott fent van-e jutalom? Olykor mosolyog az ég az alvilág nevet reám a keblem vérhullásáért. 97

98 Varázsszó A varázsszavad felgyújtja bennem a Napomat Megnő, simogat mint a szelő Varázsod tengeri sellő Hangod búg bennem Szerelmed gyógyszerem Varázstükröd érzem, elkápráztat a létben Majd ha elhagyom a világ színpadát bejárom a csillagok mesés világát elhagyom a káprázata varázsát. Csillagháború Olykor úgy érzem megnyomorodott a szellemem Kiégett sivataggá lettem saját merülő börtönömben Egy rossz szellem újra és újra az energiám elszívja Így erőm a mélybe hull Tüzem rezgésszáma hiába gyúl A támadó által az élete árnyékba fúl Csak állok s várva várok az energiám gyűlő áramlatára Bennem van olykor a csillagok háborúja. 98

99 A lélek tisztulása Ózont árasztanak a zöldellő falevelek A napsugártól szellő fuvalmával csilingelnek Óh, csodás tenger kék vize Te vagy az örök élet üzenete Gondolatom lebeg a vízen, mely él, érzem Óh, te isteni gyógy vízáram Kigyúl vénámban a fénylázam Lelkemben érzem az égi borogatásokat Felgyújtom bennem a gondolatommal a benső napomat. Csend Száll a csend hangja a gyöngyöző patakra Feljött a fejedelmi Nap szövi fejűnkre a titkokat Lelkem világít a fénytől Fénysugárral vizsgálnak az égből Örökös bolyongó földi utas vagyok Nehezek a csomagok. 99

100 Gyökér Ön valóm gyökere felnyúl Istenhez az égbe A Földön a lélek súlypontja elvérzett, kizsákmányolt rabszolga Elvész e szörnyű rohanó világban. Mágia A bűvöleted körbe jár Mágikus vonzerőd bénítóan hat reám Olykor a felduzzadt érzelmem a tragédiám Alámerült szelleme lát, feltárja a lélek spirált Előtérbe helyezi az igazság hatalmát. Az éjjel Az éjjel kisírtam magamat Reggel leszállt a harmat Óh, szeretett napsugarak Melegség nélkül az ereim befagynak. 100

101 Melódia Óh, jöhet már felém az örök fény melódia Már bennem él a nagy természet visszhangja Jöhet a rezgő délibáb fénylő üzenete A természet velem lélegzik egyszerre, s bennem hevül rezgő tükre. Földi pályám Hol van az igaz hazám? Kérdem Istent, hol van? Bűvös árnyak közt forgok a porban Itt a Földön titkos jelek közt keresem az utat vakon, tébolyultan Az énem örökké önmagát keresi, de a térképen arcát sohasem leli Az éjben megszólal a Hold: a Föld igaz otthonod sose volt Fenn keresd az égben, a mennyek jeleiben. 101

102 Vonzáskör Szédülten, elkésve várok a szerelmi áramütésre Várom jöttöd Minden rezdülő hangra, mint Vénusz istennő várt a hazatérő Marsra Ritkán érezhető közelséged hatalma Gerjeszt engem mégis a vonzalmadra. Szívem Óh, szívem kérlek Vigyázz! A lelkemre titkos teher van mérve A szépséget nem szabad lebecsülni Örömkönnyeket érdemes érte sírni. Szózat Angyalok nyelvén mondok néked szózatot Áldozó tűzben vagyok néked az égő áldozatod Az ösvény végén pislákoló fény maradok, mert így akarod. 102

103 Üzenet Csillagból küldött üzenet Álmomban kísértett, mint egy varázs Lelkem ezüsttel átszőtt fátyola Csillag a fénymásom Szőttese a lelki ruhámon a csodálatos Nap sugara Reá írja szomorú homlokomra csillagom ezredek óta a lelkem fényárnyéka. Oltár Elpirul az ég Hisz csókolja az alkonyat Óh, csókolj te is s érezd jól magad Csókod túlszárnyalja az aranyat Kérdem tőled, nem fáj-e a szíved, hisz csókom oly ritkán érzed A felhő ráírja homlokomra: lelkem virágát hiába teszem oltárodra. 103

104 Láva Keblemben az érzelmek nőnek, mintha az istenek borát ittam volna tüzelőnek Bűvös igézetedtől nő bennem a hő Olykor a szerelem olyan, mint a forrongó láva nagy áradása Bennem a hatásodtól kitörő Törekszik mélyen a szívbe, lángoló ölére A vértől vörös sugár olyan, mint a lemenő Nap árja Ne rohanjon üstökösként a halálba, ahol semmivé válna. Kudarc Lassan elmúl egy korszak felettem, s nem történik semmi velem Kezdeményezéseim mind, mint kudarcaim Sikerörömük homlokomra tövisből koszrút fona Kínálhatok az égnek aranyat Tetteim akkor is kudarcba fúlnak. 104

105 Szeretet Óh, hidd el nékem, hogy szeretlek Miattad sokat szenvedek Szenvedés a szeretet alapja Szenvedés a bölcsesség előszobája Út az igazság felé Ha ingyen kapod a szeretetet azt nem szeretjük igazán, csakis a szenvedés árán. Boldogság Az ember ha boldog, világít A fény rezdülés megnöveszti pupilláit Lángol a gondolata, mely utal a boldogságra Ring, suhog, száll a szellemi szép gondolatár Aranyló szépség átitat repesve Éjnek vagy nappalnak közepébe A szerelem szép ruhába öltöztetve A vágy lebeg epedve, s beavatott a boldogság az ember lelkében. 105

106 A nő A nő a világ legkülönösebb keveréke Méregből, mézből vegyítve A Föld istene bűnre szülte. Igaz álom Az ablak előtt álltam Az égen különös fényű jelet láttam Égett egy óriás kereszt a sötét ég felett Hullt lefele a könnye vérrel telítődve az emberiségre lüktetett a vér a Föld szomorú szívében. Torlasz Elveszítettem nyugalmamat A gondolatomban magamat Feltűnt csillagaim szomorúan elsápadtak Eltűnt illatuk a virágoknak Le kellene igázni a rossz gondolatokat Egy jobb gondolat ledöntené a torlaszokat. 106

107 Vihar Magamban hordom az életem kínját, örömét Kiállni viharban merészség Töviskorona a fejemen Tüske ment a szívemben Kihunyt a lámpám a ködtől Lelkem földönfutó Ázik az arcom a könnytől Már nem várok én semmit e Földtől. Virág Óh, a virágban mennyi a szeretet Ő nem beszél, csak szeret Hagyd hogy az ölelésem mondjon el néked mindent, amit szóban nem lehet A bennünk fakadó gyönyörnek add át kérlek magad, mely hevülve elragad A virág illata majd a karomban elringat. 107

108 Boldogság Ha reád száll a boldogság körülötted fénnyé válik a világ A szív boldogan álmodozik ébren, mert tele van fénnyel A szerelmet forró hévvel öleli Nem tudja érzelmét uralni. Fénytörés Fénytörésben festett képet ád a ködös-párás délibáb A Nap az ég közepén átsüt a pára különös tükrén Fák, kertek imbolyognak, mint akik kissé berúgtak A patak előttem szalad, zúgva esik a mélybe, rajai száz más útra térve Gondolatban érzem az én szívem is vonul kóvályogva a fénytörésben. 108

109 Szív Nincs a Földön nyugtom Az életem most már olyan, mint egy zuhatagba ömlő lerobogó vízfolyam a szívem is a mélységbe eped, hogy elérje a szenvedélyemet. Varázs Gúzsban vergődik énem A vágyam már soha el nem érem, pedig úgy érzem, hogy a semmiből is életre kelteném A szerelem nem lehet sohase vén Nem lehet hervadt soha a szerelmes lény Hajékem fejedelmi hattyú csontja Hajam díszesen körbefogja Zsengén csábul szívem orma est előtt még lehet a varázshálóba. 109

110 Sötét az erdő Az erdőn sötéten ül az éj A sötétség titokzatot sejtő A fákra álmot sző Csakis a szentjános bogarak fénye mutat homályos utat a sötétben Óh, sötét álmok bennem bomoljatok A fekete felhőknek utat mutassatok Vonulásotok szálljon napkeletnek Nőjenek bennem átszellemült virágkelyhek Rózsaszín felhőpárnákon lelkemben ők lebegjenek. Áhítat Áhítatra szomjazom alva vagy ébren szent borzongás ébred bennem Szívemnek tiszta kincse felbugyog homlokomon ködsáv leng Érzem ha szenny veszi körbe életem. Sugár A fény hatalma a gyűlöletet megtöri Gyűlhetnek felhői a bajoknak ott ahol a csillagok ragyognak, ha a szívedben fénysugarak támadnak. 110

111 Szerelem Hogy nyugtassam meg izzó vágyamat? Véletlenre bízzam szellem szárnyamat? Szívemben vöröslő érzelemnek pecsét a hatalma Mégis sápadt benne a szerelem arculata, pedig a vér fényesre fonja Szívemből dobog hozzád e kis levél Szívemben a tinta a csepegő vér. Szerelem Varázsköpenyemre bízom az álmaimat Ő teríti keblemre kalandomat Ó szerelem, sötét rabság, ölelj szorosan át mielőtt elsötétül a világosság. 111

112 Éltető víz Gyönyört kínáló víz Vigalmak kertjén te vagy a ragyogás Öntözött fenyő vonulás Te vagy a tavaszi virágok álma Ég szűzi esője, a földnek aratása Bőség folyóban téged áld A Föld néked mond imát Visszhangja az eget hasítja át Te vagy a vízben úszó égi pálma illatos, éltető magja Az Úr élő képjele Az anyaföld drága ékszere Te vagy a báj gyémántkő alapon Te vagy a tisztaság a fénysugarakon. Rózsák Ma még nyílnak számodra a gyönyörű rózsák Holnap már hullajtja szirmát Mindenre ráteszi a mulandóság a homályt. 112

113 Az ég rejtelme A tudatom látja a csillogó eget Látja rajt az ezüst kristály tengert, csillag városok utcáit, arany rezgő fák leveleit Óriás gyémánt barlangok sorakoznak Arany ruhában nyüzsög sok-sok angyal alak Lehet, hogy őseim és szerelmem a csillag utcákban laknak, s lakosztályukon szín arany az ablak Megidézte az eget bennem, a tudat szellemem, s nagyon jólesett nékem kirándulni a titkos ég ölében. Hercegem A szemedben látok egy gyöngytavat, melynek hulláma engem eláraszt, mely eloltja szomjamat, mely olykor fojtogat, s lelkembe zárom a hullámokat, mely belül olykor simogat s mely bennem, úgy érzem sohasem apad, mely nem lehet sohasem sivatag. 113