Szabad Gondolat szeptember 13/3. Antropozófia Thomas Meyer elõadása a Szabad Gondolatok Házában

Átírás

1 Szabad Gondolat ANTROPOZÓFIA NEVELÉSMÛVÉSZET SZOCIÁLIS ÉLET Antropozófia Thomas Meyer elõadása a Szabad Gondolatok Házában Szociális kérdés Hármas tagozódás Borisz Bernstein: Ha a szegények pénzelik (kényszerbõl) a gazdagokat Világhelyzet Ertsey Attila: Szellemíró (The Ghost Writer) Pedagógia Séva: Mihály-ünnep Gyógyászat Dr. Eugen Kolisko: Antropozófiai emberismeret szeptember 13/3

2 TARTALOMJEGYZÉK ANTROPOZÓFIA Thomas Meyer elõadása a Szabad Gondolatok Házában, június SZOCIÁLIS KÉRDÉS HÁRMAS TAGOZÓDÁS Borisz Bernstein: Ha a szegények pénzelik (kényszerbõl) a gazdagokat 18 Rudolf Steiner: Egy alapítandó vállalkozás vezérgondolatai 22 A Natura-Budapest Kft.-rõl 25 F. J. Römmeler: De a pénz lassacskán elfogyott 26 A Római Birodalom inflációt elõidézõ gazdasági fejlõdése 31 VILÁGHELYZET Ertsey Attila: Szellemíró (The Ghost Writer) 33 PEDAGÓGIA Séva: Mihály-ünnep 36 Beszélgetés a Zsongó hárs alatt GYÓGYÁSZAT Dr. Eugen Kolisko: Antropozófiai emberismeret, I. rész 42 Peter Selg: Rudolf Steiner gyógyítói parancsa 45 Dr. Kun Csaba: A magyar orvos- és terapeutaképzés elsõ évérõl 52 KIÁLLÍTÁS, PROGRAMOK 55 SZABAD GONDOLAT Az antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata Szerkesztõbizottság: Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk Kiadja: Natura-Budapest Kft. Felelõs kiadó: Tóth Márk Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Borító és tördelés: TérMûves Bt. emela Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: Honlap: info@szabadgondolat.hu A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34. (1) A mû részletét az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti. Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

3 ANTROPOZÓFIA THOMAS MEYER ELÕADÁSA A SZABAD GONDOLATOK HÁZÁBAN június június 4. és 5-én Thomas Meyer úr hétvégi szemináriumot tartott a Szabad Gondolatok Házában. Elõadásai németül hangzottak el magyar nyelvû tolmácsolással. Az alábbi jegyzetek a tolmácsolt magyar szöveg alapján készültek, így az elhangzottak kettõs szûrõn át jutnak el az olvasóhoz. A szöveget nem volt módunk egyeztetni az elõadóval, így az elhangzottakhoz képest legnagyobb igyekezetünk ellenére is esetleg pontatlanságok fordulhatnak elõ benne. Szerkesztõség Jelen lenni A Szabad Gondolatok Háza júniusi programjának címében egy igen tág téma volt megadva: Világtörténelem a Hold kilépése és viszszatérése között Apokaliptikus korszemlélõdések. Szinte már meglepõ, hogy voltak még a hallgatóság között olyanok, akik furcsállták, hogy a hétvége során a megadott cím ellenére például a Hold kilépésérõl egyáltalán nem esett szó. Akik viszont Thomas Meyer urat már jól ismerik, nem csodálkoztak az õ szabad témavezetésén. A meghívó fél mindig megtapasztalhatja, hogy a nevezett elõadó készségesen áll a Szabad Gondolatok Háza rendelkezésére, és a meghívók idõben való elkészítése érdekében azonnal kész a várható témában megállapodni, azt megjelölni. Azután a meghívók a hallgatósággal együtt csodálhatják, hogy Meyer úr hogyan képes alkalmazkodni a közben eltelt idõben bekövetkezett változásokhoz, eseményekhez, a menetközben és a pillanatnyilag felmerülõ kérdésekhez. Mindig tájékozott afelõl is, hogy az adott rendezvény idõpontjában milyen nevezetes események zajlanak a világban, milyen jeles évfordulók találhatók és így tovább. Ezért nem maradt említés nélkül a Trianont érintõ évforduló sem, és így került sor ezen a hétvégén arra is, hogy egy olyan fontos kérdésrõl beszéljen, ami már régóta jelen van Magyarországon. Az elõadást megelõzõ levelezések és beszélgetések indították arra, hogy az elõadásával ezt a témát erõteljesen érinthesse: Mit gondoljunk a közép-európai és speciálisan a német misszióról? Létezik-e még egyáltalán ez a misszió? Vajon átkerült az anglo-amerikai népességhez? Mi a helyzet az anglo-amerikai páholyok befolyásával a mi korunkban?... Száz éve Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához kezdte az elõadó elõször szükségünk van egy átfogó képre arról, amit antropozófiai értelemben korszellemnek nevezhetünk. Meyer úr a bevezetõjében az elõadás napjának aktualitásából indult el: június 4-e a trianoni szerzõdés megkötésének 90. évfordulója. A trianonit a történelemben megelõzte egy másik, a versailles-i szerzõdés, amelynek hasonlóan fatális következménye volt Közép-Európa és a németség számára, mint a trianoninak Magyarországra. Tekintsünk elõször azonban vissza a 100 évvel ezelõtti eseményekre, azaz 1910-re. (A 100 év ugyanis nem jelentéktelen idõszak: háromszor 33 és 1/3 év. Száz év alatt egy impulzus elapadhat, majd újra meg lehet ragadni.) Milyen impulzusokat helyezett 100 évvel ezelõtt Rudolf Steiner a világba, amelyekhez talán ma kapcsolódhatunk? Természetesen nagyon sokfélét, de ezek közül néhány nagyon különös súlyú. Steiner 1910-ben utalt elõször Krisztus ismételt megjelenésére az éteri világban. Északon, Stockholmban beszélt errõl a Teozófiai Társaság tagjai számára egy fél hatkor kezdõdõ SzG 2010/3 1

4 ANTROPOZÓFIA gyûlésen. Rejtélyként merülhet fel a kérdés, hogy miért ebben a különös idõpontban. Ugyanis eredetileg ezt nem tervezték januárjában Steiner a János Evangéliumról tartott egy ciklust, amikor a kurzus egyik napjára, január 12-re egy improvizált összejövetelt hirdetett meg, egy a programon kívüli idõpontra, ra. Ha utánanézünk, látható, hogy Rudolf Steinernek ez a tette egy hatalmas összefüggés részében áll benne ben azzal a céllal alapították a Teozófiai Társaságot, hogy ellensúlyt képezzen az egyre erõsödõ materializmussal szemben. A teozófusok között Krisztus lényére vonatkozóan azonban már a kezdetektõl nagy zavarodottság uralkodott. A teozófusok számára a Krisztus, bódhiszattva, Maitreya fogalmak szinte ugyanazt jelentették. Krisztus fizikai újratestesülését várták. Majd január 12-én ahogy a múlt évben errõl már szó esett beavatták a fiatal Krishnamurtit. Annie Besant ezt egy levélben is rögzítette, ahol kijelentette, hogy ez a test fogadja be a Lord Maitreyát, ez a fiatalember adja Krisztus új testét. Ezzel a tettel, amit ezen a napon véghezvittek, a teozófiai mozgalomban elértek egy olyan ponthoz, amit már nem lehet meg nem történtté tenni. Ezért kellett ezen a napon Steinernek hírt adnia Krisztus éteri megjelenésérõl. Így mondható, hogy ez az elsõ, 1910-es, fontos impulzus, ami északon történt. A másik fontos impulzus, hogy Steiner egy egész ciklust tartott a néplelkekrõl, ami szintén északhoz kapcsolódik. A harmadik, hogy 1910-ben megszületett az elsõ misztériumdráma, amiben szintén megjelenik az éteri Krisztus, mégpedig Theodora, a látónõ beszél róla. A második impulzus, a néplelkek ciklus segítségünkre lehet abban, hogy megnézzük, mi is a népszellem. A korszellem esetében három síkot kell megkülönböztetnünk. Az elsõ a 7 nagy Atlantisz utáni korra vonatkozik, amelyek közül az elsõ az õsindiai, azután a perzsa, egyiptomi, a görög latin, majd az ötödik kor, amit Steiner minden elõadásában kettõs névvel illetett. Ez utóbbi a germán angolszász kor, azután a hatodik a szláv, és a hetedik az amerikai korszak. A geográfiai területek a késõbbiekben nem kapcsolódnak olyan szorosan a korszak megnevezéséhez, ahogyan az elsõ kor Indiához kapcsolódott. Az ötödik kor már az egész világra vonatkozik, és ugyanez lesz érvényes a két további korra is. Korszellemek Száz évvel ezelõtt Oslóban Steiner világossá tette a népszellemek ciklus hetedik elõadásában, hogy a 7, a hetes szám a fejlõdés száma. Ebben a hetedik fejezetben Steiner fejlõdéseket ábrázolt. Leírta azt a fejlõdést, amit az õsindiai népszellem végigélt, majd az indiai kor végére korszellemmé vált, és bizonyos értelemben olyan jól teljesítette a feladatát, hogy az egész Atlantisz utáni kultúrkorszakok idejének korszellemévé vált. A hierarchiák között a formaszellem rangjára emelkedett, és hatóköre az egész Atlantisz utáni korok idõszakát átfogja. Ugyanakkor léteznek korszellemei az egyes korszakoknak is. A mai kor korszelleme 2160 évig uralkodik. Ennek a korszellemnek a fejlõdését az említett könyv hetedik fejezete rendkívül differenciált módon ábrázolja. Egy fiatal szellemrõl van szó, aki egy germán néptörzsbõl jön, és nem azonosítható Mihállyal. Északi, abból a néptörzsbõl származik, amelybõl az egész északi mitológia megszületett. Egy olyan szellemi lény, akinek szellemi nevelõje a korábbi görög népszellem, illetve a rómaiak arkangyalából felemelkedett korszellem, aki a késõbbi római nép- és korszellem szerepét töltötte be. Emellett figyelembe kellett vennie annak a korszellemnek a szándékait, törekvéseit is, aki korábban az egyiptomi korszellem volt. Steinertõl tudjuk, hogy ezeknek a korszellemeknek a feladata nem olyan könnyen teljesíthetõ. Attól függ, hogy vannak-e, akik megértéssel fordulnak e felé a feladat felé. A jelen kor korszellemének feladata például messze tovább fog nyúlni a jelen kornál, bele fog hatni a szláv korszakba is óta a mindenki számára ismert nevû Mihály a korszellem, aki egy harmadik fajta korszellem. Ahogy láttuk, az elsõként említett korszellemnek az indiai népszellembõl korszellemmé vált szellemi lénynek a hatóköre hétszer 2160 évre terjed ki. A következõként említett hét korszellemnek a hatóköre ennek hetedrésze. Azután minden egyes 2160 éves idõszakon belül is van hét korszellem, akik körülbelül 350 évig uralkodnak és váltják egymást. Ez utóbbi lények bele vannak szõve a hetünk hét napjába, és ahogy haladunk elõre a hét napjaiban vasárnaptól a következõ vasárnapig, megtaláljuk ezeket a különbözõ történelmi korokhoz tartozó korszellemeket. A hétfõi naphoz tartozik Gabriel, aki a Mihály elõtti korszellem volt. A keddi naphoz továbblép- 2 SzG 2010/3

5 ANTROPOZÓFIA ve jutunk Samaelhez, aki a Gabriel elõtti korszellem volt. Még egyet továbblépve jutunk ahhoz a lényhez, aki a középkorban volt korszellem: õ Rafael. És így tovább a többiek: Zakariel, Amael, Orifiel. (Mikor Steiner ezt a hét korszellemet említi, mindig Orifielrõl beszél. A János imaginációból ismerjük Uriel nevét, aki úgy tûnik, szintén egy szaturnikus szellem, de nem azonosítható egyszerûen Orifiellel.) Mihályi kor Tehát 1879 óta a Mihály-korban élünk, amely egy különös Mihály-kor, nem lehet a korábbi korszellemekhez kapcsolódó korokkal összehasonlítani, sõt a korábbi Mihály-korral sem, ami a görög latin idõszakra esett. Ha 350 évenként visszalépkedünk az idõben, eljutunk ahhoz a korhoz, ami Nagy Sándor idejére esett; és ha még egyszer hét ciklust visszalépünk, akkor a Gilgames idejéhez tartozó Mihály-korhoz érünk. De az 1879-ben kezdõdött Mihály-kor egy egészen különös idõszak! Biztosan elmondható róla, hogy köze kell legyen az ember szabadságához, valamint az északi korszellemhez is, akirõl korábban már szó esett. Ennek a kornak a különlegességét megkísérelhetjük olyan módon is megérteni, ha megnézzük, milyen események játszódtak le benne. Ezek közül Meyer úr három olyat említett, amelyek már bekövetkeztek és egy olyat, ami hamarosan be fog következni. Ez a négy esemény már azáltal, hogy ekkor folytak le, jellemzik ezt a sajátos Mihály-kort. Szellemi eseményekrõl van szó, amelyek a fizikai világ kulisszái mögött játszódtak le, de nem voltak jelentéktelenek annak számára sem, ami a fizikai világban történik. Az elsõ esemény az 1899-es évhez kapcsolódik. Ez az idõpont annak az ötezer évig tartó, az egész emberiséget érintõ idõszaknak a végét jelenti, amit a tudati elsötétülés korának nevezünk. A Sötét Korszak, a Kali Yuga vége. A pontos napot is tudjuk, amikor ez a korszak véget ért, amely egyben az új fényes korszaknak a születésnapja is. Elisabeth Vreede számításai szerint február 19-ére esett ez a nap, amely születésnapja Steiner egyik tanítványának Ehrenfried Pfeiffernek is, aki sokat foglalkozott a fényéterrel. Valamint nem sokkal ezt követõen Steiner beszélt Északon Krisztus éteri megjelenésérõl. Feltûnõ, hogy ebben az elõadásában amely csak Marie Steiner jegyzeteiben maradt fenn Steiner egyetlen idõpontot jelölt meg: 1933-at! Ezt az idõpontot összefüggésbe hozhatjuk azzal is, hogy 100 évvel korábban (1833-ban) halt meg Caspar Hauser. Az említett két nagyon jelentõs, pozitív esemény a Kali Yuga vége és a '33-as a mostani Mihály korszakunknak viszonylag az elejére esett, de van két másik jelentõs esemény is ebben az idõszakban, ami azonban az ellentéte ezeknek. Az egyik közülük 1998-ra esett, amely évszámra úgy kell gondolnunk, hogy tudjuk, ez épp háromszor 666 év. A harmadik esemény tehát Sorattal áll kapcsolatban, és öszszefügg a 666-os történelmi ritmussal. A korábbi Sorat-idõszakok évéhez kapcsolható két esemény: a templomos rend megsemmisítése és Gondishapur. A gondishapuri akadémia magas intelligenciát képviselt. Ha ennek az impulzusa érvényesült volna, az egész emberiség fejlõdése rövidebb idõ alatt ment volna végbe, ami ezzel el is vágta volna az emberiséget a további lehetõségektõl. Olyan impulzusok jelentek meg ebben az akadémiában, amelyeket nem a Golgota-misztérium termékenyített meg. Steiner a templomos rend megsemmisítését a Soratmûködés második hullámához kapcsolja, ami körülbelül 1332-ben lett volna, de a tulajdonképpeni megsemmisítés már 20 évvel korábban megtörtént. Tudnunk kell, hogy szellemileg pontos számokról van szó, de a történelmi megjelenésük ettõl eltérhet valamennyivel. És mi történt 1998-ban? Milyen ahhoz hasonló eseményt találunk ennek az évnek a környékén, mint a templomos rendek kiirtása vagy a gondishapuri impulzus? Ahogy az egyik hallgató válaszolta, láthatunk egy szeptember 11-i eseményt, aminek az egész világ számára a mai napig tartó következményei vannak. Az ilyen jelenségek megvizsgálása hozzásegíthet bennünket, hogy egy szellemi lény fiziognómiáját megvilágítsuk. Steinertõl tudjuk, hogy míg a magasabb, tisztább szellemi lények esetében mindig egy hármasság jelenik meg, ebben az esetben egy olyan lényrõl van szó, akinek a kettõsségben van a szellemi hazája. Ebbõl a háttérbõl hat a fizikai világra egy bizonyos pontig, aztán a fejlõdést az ellenkezõ irányba viszi, majd megszûnik a hatása. Az az impulzus, ami a szeptember 11-i esemény mögött áll, okozhatta volna azt, hogy az emberiség teljesen materialistává válik, létrehozhatta volna a mammonizmust, a pusztán földi intellektualizmust. A legfeltûnõbb lelki SzG 2010/3 3

6 ANTROPOZÓFIA hatás, amit elérhetett volna: a félelem, a bizalmatlanság és a gyûlölet. Ezek az események tehát a Mihály-kort jellemzik, hisz ebben a korban léptek fel, és ugyanez érvényes a negyedikként említésre érdemes eseményre is, amit úgy ismerünk mint Arimán nyugaton való inkarnálódását. Steiner kijelentette, hogy ez megtörténik, még mielõtt a harmadik évezred elsõ harmada befejezõdne. Ennek elõjelei közé tartozik, hogy ezt Arimán inkarnálódását antropozófiai körökben is különbözõ módon értelmezik. Mindezek a mihályi kor eseményei, amelyek semmilyen más korban nem következhettek volna be. Ez az a kor, amelyben meg kell ismerkednünk és össze kell kapcsolódnunk a legmagasabbal, hogy szembe tudjunk helyezkedni, föl tudjuk venni a harcot a vele szemben állóval. Nem véletlen, hogy ennek a Mihálykornak az elsõ két jelentõs eseménye pozitív volt, és a két másik ezzel a két pozitív eseménnyel szemben törekszik hatást gyakorolni. Amikor valami új jelenik meg a világban, elõször a pozitív esemény zajlik le, és azután következik az ellenállás ben kezdõdött a Mihály-kor, ami azt jelentette, hogy bizonyos lények, amelyek korábban egyfajta küzdelmet folytattak a szellemi világban (már 1841-tõl), most lebuktak a fizikai világba (a lelki-fizikai világba) ben tehát a szellemi világban fény jelenik meg, de ugyanakkor találkozunk olyan szellemi lényekkel, akiket Steiner arimáni angyaloknak nevez. Ezek ugyan nem tudnak tovább mûködni a szellemi világban, onnan Mihály letaszítja õket, de belehatnak az emberi gondolati és akarati szférába. Mindannyian olyan világban élünk ahogy azt Grünevald megfestette, ahol a környezetünkben arimáni lények próbálják a mûködésüket kibontakoztatni. Mihály fölöttük aratott gyõzelme abban nyilvánult meg, hogy a szellemtudomány a világba került. Ezek a bukott lények ezt nem tudják többé eltüntetni a világból, viszont képesek arra, hogy összezavarják Mihályi korban élünk tehát, ahol az antimihályi erõk is nagyon erõsek, amelyek a legerõsebben épp ott hatnak, ahol az embereknek sejtelmük sincs róla. A szellemtudomány egyik fejezetét nevezhetnénk spirituális démontannak, amit ma különösen komolyan kell vennünk, mert különösen sok olyan ember él, akiket ezek a szellemi lények inspirálnak anélkül, hogy tudnának róla. Rudolf Steiner 1917-ben beszélt a legintenzívebben errõl a küzdelemrõl, és Mihálynak az anti-mihályi démonok fölött aratott gyõzelmérõl. Az 1917-es év beköszöntéig 38 év telt el azután, hogy Mihály gyõzelmet aratott a démonok fölött. És mi történt 1841-ben, 38 évvel e gyõzelem elõtt? '41 és '79 között szellemi harc játszódott le. Olyan harc, amit az ember nem érzékelhet, ha nem számol azzal, hogy létezik szellemi világ. Ugyanakkor ez a szellemi harc az alapja minden lelki és fizikai harcnak is. A fizikaiban lejátszódó harcok külsõdleges megjelenései, mintegy maszkjai a szellemi küzdelmeknek. Ezért a figyelmünket a szellemi harcok felé kell fordítanunk, mert azok elõbb-utóbb megjelennek a fizikaiban is. Steinertõl tudjuk, hogy ami 1841-ben szellemi küzdelemként elindult, az tükrözõdik az es évben. Azok a sötét szellemi lények, amelyek ebben a szellemi küzdelemben jelen voltak, és amelyek fölött Mihály 1879-ben gyõzelmet aratott, 1917-ben teljes erejükkel felléptek. Mûködésüket ismerjük úgy is, ahogy az a bolsevizmusban megjelent, de abban is, amit politikai amerikanizmusnak nevezhetünk. A korábbi szellemi harcból tehát tükörképként a késõbbiekben fellépett valami a fizikai világban. Emellett azonban, ugyanebben az idõben a szellemi harc gyõzteseinek tükrözõdése is megjelenik fényként mint a hármastagozódás eszméje. A letaszított szellemi lények mûködéséhez tartozik az is, ami Francis Bacon munkásságából fennmaradt. Bacon tevékenységének a szellemi világban érzékelhetõ hatását Steiner olyan eszméknek nevezte, amelyek Bacon halála után démoni lényekké fejlõdtek, és a szellemi világban már 1841 elõtt hatottak, zavarva mindazt, ami ahhoz az érzékek fölötti Mihály-áramlathoz tartozott, ami sok évszázados múltra tekint vissza (és elõkészítette mindazt, ami azután 1879-ben kicsúcsosodott). Steinertõl azután megtudhatjuk, hogy miként zajlott le ezeknek a démonoknak a megbénítása. Itt elsõsorban Nagy Sándor individualitását és a vele kapcsolatban álló személyeket természetesen Arisztotelészt is említi, azokat az individualitásokat, akik bizonyos fokig meg tudták bénítani a baconi démoni erõk hatását. De nem maradéktalanul! Ezeknek a maradék, meg nem bénított démoni erõknek a hatása olyan erõs volt, hogy inspirálni tudták a XIX. század ma- 4 SzG 2010/3

7 ANTROPOZÓFIA terializmusát. Láthatunk példát arra, hogy emberi eszmék mivé válnak a valós szellemi világban. Bacon esetében aki a materialista természettudományok atyja volt, egyértelmûen egy spiritualizmusellenes valaki azt láthatjuk, hogy ez által a gondolkodás által a szellemi világban démoni hatást hozott létre, amely aztán természetesen ismét visszahatott a fizikai világra (ahol talán mondhatjuk jelen van a mai napig). Bacon tehát úgy tudott elgondolni valamit, hogy aztán az a szellemi világban Mihály-ellenes erõként tudott hatni. Emellett ahogy Steinertõl tudhatjuk tanítványai is voltak a szellemi világban. Bacon tanítványainak nevezhetõk például a késõbbiekben fellépõ materialista természettudósok és történetírók is. Egy ilyen történetíró nyilvánvalóan csak azt hagyja igazságként érvényesülni, amirõl olyan dokumentumok szólnak, amelyek megtalálhatók a fizikai világban. Ezeket a dokumentumokat egyfelõl Rudolf Steiner antropozófiája is tiszteletben tartja, másrészt azonban megalapított egy tisztán szellemi történetkutatást is. Enélkül nem lennének ismereteink a Föld korábbi fejlõdési állapotairól, Atlantiszról, Lemúriáról. A baconi gondolkodással nem az a probléma, hogy a tanítványai hangsúlyt fektetnek a dokumentumokra, hanem az, hogy azt állítják, hogy ez az egyetlen módja a történelemkutatásának. A nehézséget az egyoldalúság okozza, amit dogmává emelnek. Tehát a tükrözõdésnek része, hogy '41 óta erõteljesen itt van elõttünk a harc Mihály és az arimáni angyallények között ben még hatékony mindaz, aminek a Mihály-áramlathoz köze van. Ebben az idõpontban jön egy mihályi impulzus a hármastagozódás formájában, és ugyanakkor megjelennek a Mihály-ellenes erõk következményei is. Ez az év tükrözi egy szellemi harc kezdetét, és egyben ez az az év, amikor a szellemek szétválnak a Földön is. Van aki bolsevistává, van aki antropozófussá válik, tehát az ezeknek megfelelõ szellemi lények inspirálják. A szétválás ideje Úgy tûnhet, hogy jelenleg is egy ilyen szétválást, a szellemi lények szétválásának idejét éljük meg. Ezt láthatjuk, ha nem is az egész világot, csak az antropozófiai mozgalom történetét nézzük meg Steiner halála (1925) óta. Nyilvánvalóan felsorolhatunk nagyon sok pozitív dolgot is, amelyek nélkül a bolygónk ma szegényebb lenne (Waldorf-pedagógia, orvosi impulzus, keresztény közösség, Steiner mûvei, amelyek ma már könnyen, akár az interneten is hozzáférhetõek...). De vitathatatlan az is, hogy sokféle zavarodottság, kompromisszum is beszûrõdött az antropozófia vonalába, amit ezáltal belevittek a mihályi áramlatba. A kompromisszumok elsõsorban a külvilág azon része által jönnek létre, amelyet a mihályi impulzus nem hat át. Példa erre, amikor azt állították, hogy az antropozófiában rasszista tendenciák vannak, sõt Steinert antiszemitizmussal vádolták. Azon, hogy a világ részérõl ilyen szemrehányások születnek, nem kell csodálkozni, ez már Steiner életében is megtörtént. Az viszont új, hogy ezeknek a szemrehányásoknak egy részét néhány antropozófus is indokoltnak találja. Bizonyos engedményeket tesznek és azt mondják, hogy homeopátiás mennyiségben valóban szerepelnek bizonyos megjegyzések Steiner írásaiban. De errõl szó sincs! Akik ezt mondják, azt gondolják, hogy ez olyan kis mennyiség, ami szinte semmi. Ez azonban egy tisztán materialista, baconi gondolkodás. Annak, aki komolyan veszi a homeopátiát, tudnia kell a legkisebb részek hatékonyságáról is. Ezek tehát olyan kompromisszumok, amelyek nem a megértésbõl származnak, hanem abból, hogy úgy gondolják, ezeket a dolgokat el kell fogadnunk a békés egymás mellett élés érdekében. Ezekben az eseményekben tetten érhetõ az a steineri kijelentés, hogy a bukott szellemi lények hatása nem szûnt meg, csak áthelyezõdött egy másik színtérre. Miután a küzdelem elsõ fázisaként még Steiner életében megkísérelték az antropozófiát megsemmisíteni (Goetheanum felgyújtása, 1924-ben Steiner megmérgezése), de kudarcot vallottak, a következõ lehetõség, amivel próbálkoznak, a zavarkeltés. Ez érvényes a mi korunkra. Azt érezhetjük az antropozófiai mozgalommal kapcsolatban, hogy útelágazásnál, a szellemek szétválásánál állunk. Megnevezhetõ két olyan áramlat, ami egészségtelen és nem gyümölcsözõ. Az egyik ilyen az, ahol azt mondják, hogy Rudolf Steiner szelleme még mindig ott áll az Antropozófiai Társaság mint intézmény mögött. Ez azonban a hitbõl származik (mint ahogy a katolikus egyház azt szuggerálja az emberekbe, hogy minden szent mögöttük áll). Ennek a gondolatnak nem lehetne helye a szellemtudományos mozgalomban. Az antropozófiai mozgalom mögött mûködõ szellemi SzG 2010/3 5

8 ANTROPOZÓFIA lényeknek meg kell legyen az a szabadságuk, hogy hol, mikor és mit akarnak inspirálni. Ez az egyik egyoldalúság, amivel ma dolgunk van. A másikra jó példa egy könyv, ami azt írja Steinerrõl, hogy nem más, mint rossz nyelvész, az igazság bajnoka, aki persze csinált egy pár jó dolgot is, amit dicsérhetünk, de semmi több. Ezt nevezhetjük annak az áramlatnak, ami megpróbálja Steinert a saját alacsony színvonalára lefordítani. Mihály szolgálója Ita Wegmanhoz írt egyik feljegyzésében Steiner azt írta, hogy Mihály az õ szolgájává vált. Ez a kijelentés könnyen félreérthetõ. Nem szabad azonban ezt a kijelentést túlmisztifikálnunk, azt gondolnunk, hogy esetleg Steiner korszellemmé vált volna. Rudolf Steiner gyermekkorától kezdve Mihály szolgálója volt. Eleinte talán nem tudatos módon, de a késõbbi években teljes mértékben tudatosan tette ezt. Az Ita Wegmannak tett megjegyzés új nézõpontot ad arra vonatkozóan, ahogyan Steiner szellemtudományos munkája révén Mihály egy újfajta kapcsolatba kerülhetett vele. Mint magas szellemi lény, Mihály nem feltétlenül lát bele minden földi, lelki ügybe. Azonban Steiner révén olyan módon tekinthetett bele számos földi eseménybe, ahogy az csak rajta keresztül volt lehetséges. Ami azt jelenti, hogy Mihály számára Rudolf Steiner tevékenységén keresztül láthatóvá vált, hogy milyen területeken szükséges a földi tevékenységeket kiegészíteni. Tehát egyrészt Steiner Mihály szolgálója, az is marad, ugyanakkor Mihály Steiner szolgálójává válik. Hogy valós fényben lássuk ezt az eseményt, tekintsünk az Evangéliumok lábmosási jelenetére, ami megmutatja, hogyan válik szolgájává egy magasabban álló lény egy rangban alatta állónak. Steiner halálával az egész mihályi mozgalom gazdagabbá vált, erõsítést adott ennek a mozgalomnak, mikor a továbbiakban már minden földi kötelék nélkül meg tudott ott jelenni. Ezért szellemileg minden tragikuma ellenére pozitívan nézhetünk erre az évre. Mihály egy szellemi lény, aki elvárja, hogy az emberek elkezdjenek igazán gondolkozni: hogy szabaddá váljunk a konkrét szavaktól, eljussunk a dolgokhoz, az eszmékhez, a gondolkodásunkat úgy fejlesszük tovább, hogy az érzékfelettit is képesek legyünk érzékelni, azaz érzékfeletti módon tudjunk gondolkodni. Steiner ezt az intelligencia spiritualizálásának nevezi. Természetesen Mihály nevét a Szabadság filozófiája címû könyvben nem találjuk, mégis teljes egészében Mihály-könyvnek nevezhetjük. Itt írja le Steiner a megismerés, az emberi gondolkodás lényegét. Megmutatja, hogy ha megszabadul a puszta szavaktól, a gondolkodás tisztán szellemi tevékenység. Nemcsak megtanulunk szellemi dolgokat elgondolni, hanem megtanuljuk megélni, hogy maga a gondolkodás mint cselekvés szellemi esemény. Sõt azt is megtanuljuk, hogy a gondolkodás folyamata mögött egy magas szellemi lény áll. Ez utóbbi a könyvben nem kerül ugyan kimondásra, de elhangzott válaszként egy kérdésre, amit ezzel a könyvvel kapcsolatban tettek fel. Az egységes fogalmi világban nincs annyi oroszlánfogalom, ahány egyén az oroszlánt gondolja, hanem csak egy van. Az a fogalom, amelyet»a«személy az oroszlán észleletéhez hozzáfûz, ugyanaz, mint amelyet»b«személy fûz hozzá, csak éppen az észlelõ szubjektumok a különbözõek. A gondolkodás valamennyi észlelõ szubjektumot az összes dolgok közös eszmei egységéhez vezeti el. Az egységes eszmevilág jelenik meg ezekben az észlelõ szubjektumokban, azaz az egyének sokaságában. Amíg az ember csak önmagát figyeli meg, addig egy különálló embert érzékel, aki õ maga; de mihelyt a benne felvillanó, minden különállóságot egybefogó eszmevilágra tekint, az abszolút valóságot látja elevenen felfényleni magában. A dualizmus úgy képzeli el az istenséget, mint aki minden embert áthat és mindegyikükben benne él. A monizmus ezt a közös isteni életet magában a valóságban találja meg. A másik ember eszmei tartalma az enyém is, és csak az érzékelés szerint látom másnak, de mihelyt gondolkodom, már nem tekintem azt különbözõnek. Ugyanakkor minden ember a maga gondolkodásával az eszmevilág egészének csak egy részét fogja át, ennyiben az egyének gondolkodásuk tényleges tartalma szerint is különböznek egymástól. Ezek a tartalmak azonban egy önmagában zárt egészhez tartoznak, amely minden ember gondolkodási tartalmát magában foglalja. Az ember így gondolkodásában a közös õslényeget ragadja meg, amely minden embert áthat. Gondolati tartalmakkal telítetten élni valójában annyit jelent, mint Istenben élni. 1 6 SzG 2010/3

9 ANTROPOZÓFIA A gondolkodás õslénye Mit gondolhatunk errõl az õslényrõl, amit a gondolkodásban meg tudunk ragadni? Az eszmevilág létezik, függetlenül attól, hogy gondolunk-e rá vagy sem. Éppúgy, ahogy a fizikai világban is ott vannak a dolgok akkor is, ha nem látom õket. Azzal a különbséggel, hogy az eszmevilág egy olyan anyagból áll, ami elpusztíthatatlan. Szubsztanciális és szellemi egyszerre. Annak a gondolkodásnak, amirõl itt szó van, az a feladata, hogy az örök eszmevilágból eszméket hozzunk a saját tudatunkba. Az emberek abban különböznek egymástól, hogy mindenkinek az eszmevilág más-más szelete jutott el a tudatába. Mindezeknek az eltérõ tudati tartalmaknak azonban van egy közös pontja. Mindegyik annak révén jött létre, amit gondolkodásnak nevezünk. A gondolkodás a közvetítõ az eszmevilág és az egyes ember tudata között. Bármennyire is eltérõek a gondolati tartalmaink, maga a gondolkodás tevékenysége, amelynek révén ehhez jutottunk, közös bennünk. Ha ezt elmélyítjük, hozzákapcsoljuk a kérdéshez a szociális aspektust. Mindannyian a gondolkodást használjuk arra, hogy a saját eszméinkhez eljussunk. Erre a gondolkodásra mondja ebben a könyvben Steiner azt, hogy átöleli, magába foglalja az összes gondolati tartalmat, amit valaha is kigondoltak. Ha a gondolkodást magát valóban ismernénk, akkor megismernénk mindazt, amit bárki valaha is kigondolt! A W. J. Stein kérdésére adott válaszból tudhatjuk, hogy a gondolkodás õs-lénye az emberiségnek egyfajta csoportlelke. A legidõsebb lény az archaik közül, amely úton van a formaszellemmé válás felé. Aki gondolkodik, ezzel az õs-lénnyel kapcsolja össze magát. Ezért nevezi Steiner ezt az õs-lényt az emberiség egyfajta csoportlelkének. Mégpedig egy olyan csoportlélekrõl van szó, amely teljesen azonos értékû az egyes ember individualitásával és individuális aktivitásával. A szociális életet nem építhetjük arra, ami megkülönböztet és eltávolít bennünket egymástól. Nem építhetjük az eltérõ gondolati tartalmakra, csak arra, ami a legkülönbözõbb gondolati tartalmak mögött van. Szemben a régi csoportlelkekkel, mert az teljesen önkéntes, hogy valaki összeköti-e magát ezzel az archaival vagy sem, de semmiféle gondolatot nem vagyunk képesek alkotni, ha ezzel az archai lénnyel nem kötjük össze magunkat. Õ a szellemi világ küldötte, õ vezet el bennünket az összes többi lényhez, hogy megérthessük õket. És õbenne élnek a többi lények is. Nem lezárt, hanem fölfelé nyitott lényként kell elképzelnünk. Lefelé pedig közvetítõként, aki azt adja tovább, amit õ a szellemi világban tapasztalt. A gondolkodás egy magas szintû tevékenység, ami kapuja a még magasabb világokba vezetõ útnak. Mindaz, amit a megismerés területén vagy az antropozófia révén teszünk, nem lehetséges ennek a lénynek a befogadása nélkül. Steiner világossá teszi számunkra, hogy Mihálynak szoros kapcsolata van a kozmikus intelligenciával, a gondolkodás lénye pedig szoros kapcsolatban áll Mihállyal. Emellett mindig hangsúlyozza, hogy manapság a gondolkodás révén kell a szellemi világba jutnunk, és nem a régi úton, az érzékelés vagy a hit révén. Mert csak a gondolkodás által érhetjük el a szellemi világhoz való szabad viszonyt. A gondolkodás és a szabadság összefüggése A szabadság filozófiája címû könyvnek az egyik alaptémája. Az a cél, hogy a szellemtudományt objektíven ismerjük meg. Ezt akarja megakadályozni a manapság fellépõ korjelenség, amely arra ösztönöz, hogy a szellemileg objektív dolgokat háttérbe szorítsuk, és a lelki, személyes, szubjektív mozzanatokat lényegként állítsuk elõtérbe. Aki megragadja a gondolkodás lényegét, az megismerhet egy nagyon fontos szellemi lényt, akit az én szolgálhat. A gondolkodó én a gondolkodást szolgálja. Nem önmagát akarja megjeleníteni, hanem azt, ami a gondolkodás révén megjeleníthetõ. Világosan kell látnunk az én és a gondolkodás viszonyát! Többnyire azt gondoljuk: én gondolkodom. Ami természetesen nem teljesen téves, de a pontosabb megfigyelésnél félrevezetõ. Valójában nem az én alkot fogalmakat, hanem a gondolkodás. (Persze az énnek ehhez akarnia kell a gondolkodást.) Ha valaki nem így vélekedik, meg kell kérdeznie magától: Mi az én? Mi az énnek a fogalma? Hogy jutok el az én fogalmához? Saját magamból vagy a gondolkodás révén? Ezért mondhatja Steiner a már említett A szabadság filozófiája címû könyvben, hogy az én a gondolkodás kegyelmébõl él. Annak, hogy valaki önmagát énként ragadja meg, elõfeltétele a gondolkodás. Aki ezt megfigyeli, látni fogja, hogy van valami, ami jóval az én fölött van! SzG 2010/3 7

10 ANTROPOZÓFIA A népek és a néplelkek kapcsolata Steiner az egyes néplelkeket nagyon különbözõ szempontok alapján jellemzi. Elsõként terület szerint, aminek révén beszélhetünk olasz, francia, spanyol, angol népszellemrõl, majd egy közép-európai és német, végül egy orosz szláv elemrõl. Ez az elrendezés a térben megfelel egy nyugatról, illetve délnyugatról kelet felé tartó iránynak. Egy másik nézõpont, ha azt vizsgáljuk, hogy ezek a népszellemek hogyan függnek össze az ember lénytagjaival. Az egyes lénytagokat hasonlíthatjuk egy hangszer húrjaihoz, amelyek közül a különbözõ néplelkek mûködése révén más és más rezdül meg. A szellemtudomány szerint mindannyiunknak van egy érzõ-lelke. Egy németben a néplélek nem különösebben aktivizálja ezt a lénytagot, de a spanyolok vagy olaszok esetében ez már a néphez tartozás által mozgásba kerül. A franciáknál az értelmi-, az angoloknál a tudati-lélek rezdül erõteljesebben a néplélek által. A közép-európai/német népszellem felel meg az én -nek, a bennünk lévõ lénymagnak. A szláv néplélek pedig egy még kifejlesztésre váró lénytagnak, az átalakított asztráltestnek felel meg. Steiner minden népnél kiemel egyfajta tevékenységet is, amelyhez az adott népben a többieknél nagyobb ösztönzés jelenik meg, ami azt jelenti, hogy ehhez nem individuumként, hanem a népéhez való tartozása révén van valakinek affinitása. Ennek megértéséhez szükségünk van arra, hogy megkülönböztessük a rendkívül széles körû individuális tevékenységeket azoktól, amelyekre az ösztönöz bennünket, hogy egy bizonyos néphez tartozunk. Milyen tevékenységeket nevezett meg Steiner? Az olaszok meg akarják védeni azt, amit hazájuknak tekintenek. Ennek jelét láthatjuk az olasz tájakon utazva, ha észrevesszük, mennyire kevés régi épületet bontottak le vagy modernizáltak. Itt egy konzervatív elemmel találkozunk: ez a hazánk, hagyjuk meg olyannak, amilyen volt. A franciáknál máshol van a hangsúly: visszatükrözni azt, ami a népem értékrendjének megfelel. Itt nagy szerepet játszik az, amit dicsõségnek nevezhetünk. A saját nemzeti nagyságnak a képzete. Összefoglalva talán azt mondhatnánk: tükrözni mindazt, ami dicsfényként megjelent. Népként az angoloknál a cselekedni kerül elõtérbe. A németeknél pedig a törekedni szóval fejezhetõ ki a meghatározó elem. Az oroszoknál és általában a szlávoknál az imádkozás tevékenysége nevezhetõ meg fõ elemként. Ezt a tevékenységi listát azután megvizsgálhatjuk a korhoz való viszonyában. Hogyan állnak benne a mai korban a megóvni és a törekedni igék? Nyilván nem tudhatjuk megõrizni a jövõt, ami még csak lesz, másfelõl nyilvánvalóan nem törekszünk olyasmire, ami már nem létezik. Tehát ez a tevékenységi sor beágyazható egy idõtengelybe, ahol az utolsó ige, az imádkozni még a törekedni -nél is inkább a jövõ felé irányul. Vajon melyik van a legerõteljesebben jelen a mai korban? A cselekvés áll a középpontban. Aki cselekszik, annak ezt most kell tennie. A törekvés már a jövõ felé fordul, míg a megóvás a múltból él. Ez az egyik oka annak, hogy az anglo-amerikai nép a legalkalmasabb arra, hogy a jelent megragadja, és hogy a világban valóban jelen legyen. Hogy ismerje a múltat, de ne álmodozzon róla többé. Egy bizonyos fokig ismerje talán a jövõt is, de most arról gondoskodjon, hogy az a jövõ úgy következzen be, ahogyan azt õ szeretné. Megint egy új szempont, ha megnézzük, hogyan viselkednek ezek a különbözõ népiségek konfliktus esetén. Az olasz népi elem a másikkal, az ellenféllel idegenként áll szemben. A francia a világ rajta kívül esõ részét barbárnak tekinti, mûveletlennek, semmit nem talál az ellenfélnél, amibõl dicsfényt lehetne felépíteni. Az angol számára konfliktus esetén az ellenfél konkurens. A német számára a másik konfliktus esetén ellenséggé válik. Az orosz a szemben állónak figyelembe veszi a szellemi kvalitását, és eretneknek tekinti õt. Mivel az angloamerikai elem, a tudati-lélek ma erõteljes szerepet játszik, sokféle konkurenciaharc zajlik a világban, elsõsorban a gazdaság, a pénzügyek területén. Hogyan viselkedik a konkurensével szemben az, aki az angol néplélek szerint cselekszik? Hogyan viselkedik valaki az ellenségével szemben a német néplélek hatására? Nincs szükség arra, hogy a konkurensemnek a szemébe nézzek, párhuzamosan futunk egymás mellett, elég, ha látom a szemem sarkából, hogy valaki leelõzhet. A legjobb, ha nem teszek semmit, pókerarcot veszek fel, hogy ne is vegyenek észre rajtam semmit, miközben tudom, hogy milyen veszélyekkel állok szemben a konkurensem révén. Nem kell tudnom, hogy pontosan hol áll, elegendõ, ha arra figyelek, hogy lehetõleg idõben lekapcsoljam, mielõtt gondot okozhatna nekem. Van egy indirekt elem ebben az angol népi hozzáállásban. Az ellensé- 8 SzG 2010/3

11 ANTROPOZÓFIA tér szerint: olasz francia angol közép-európai orosz-szláv német lénytagok szerint: érzõ-lélek értelmi-lélek tudati-lélek Én átalakított asztráltest tevékenység szerint: megõrizni visszatükrözni cselekedni törekedni imádkozni idõben: régmúlt múlt jelen jövõ messze jövendõ egy szemben álló: idegen barbár konkurens ellenség eretnek gemrõl azonban ami a német népszellembõl adódó hozzáállásból következik pontosan tudom, hogy hol áll. Konfliktus esetén itt az én szemben áll a másik énnel. A németség és az én Daniel N. Dunlop egyszer azt mondta, hogy a német nép a többi nép együttesében úgy áll benne, ahogyan az én az egyes ember lénytagjainak a szövevényében. Az én ahogy azt az antropozófiából vagy más filozófiákból tudhatjuk az örök lénymag. Tehát ha pontosak akarunk lenni, azt mondhatjuk, hogy van egy olyan nép, amelynek a törekvése nemcsak a jövõre irányul, hanem olyan értékekre is, amelyek nem az idõhöz tartoznak, hanem ahhoz, amit örök, el nem múló értéknek tartunk. Ezért ennek a népnek a feladata nem ugyanolyan módon áll benne az idõben és a térben, mint a többieké. Azt mondhatnánk, hogy az én önnön lényünk legmélyebb magja. De vajon az érzõ-lelkünkben mindig olyan kedvelt, szeretetreméltó dolog-e ez az én? Nézzünk meg egy konkrét belsõ konfliktust: az én a gondolkodás révén azt mondja nekem, hogy ezt és ezt kell tenned, de az érzõ-lélek erre azt mondja, hogy nincs hozzá kedvem. Talán az önnevelés általi fejlõdés folyamatának a végén az érzõ-lélek elégedett lesz az énnel, de jelenleg nem ez a helyzet. Ebbõl sejthetõ talán, hogy egy olyan népnek, mint a közép-európai német nép, nincs könnyû dolga, ha a lénye legjobbját akarja közvetíteni a többi nép felé. A szellemi néplelket, annak feladatát azonban különösen a németek esetében meg kell különböztetnünk attól a feladattól, ami az egyes ember feladata lehet. Különösen fontos ez a népet népszellemnél, amely egészen más viszonyban áll az emberekkel, mint az angol vagy francia népszellemek a születésük által hozzájuk tartozó emberekkel. Mélyebb értelemben azt mondhatjuk, hogy a születése révén nem válhat valaki németté. Születés révén legfeljebb a német nyelvhez juthatunk hozzá. Talán nincs még egy olyan nép az újabb kori történelemben, akit olyan könynyen elhagyhat a népszelleme, mint a németeket. E nélkül a tudás nélkül nem érthetjük meg azt, ami az elmúlt száz évben történt Közép-Európában. És e nélkül a különbségtétel nélkül nem érthetjük meg a német népszellem és az antropozófia közötti viszonyt sem. Az én területéhez a németen kívül még más népek is tartoznak. A norvégoknál a tudatiléleknek és az énnek egyfajta módosulatát találjuk. A svédeknél az én és az érzõ-lélek változatát, amit már a kettõs hangsúlyokkal teli nyelvükben is átélhetünk. Svédország az észak Itáliája! A dánoknál az én és az értelmi-lélek módosulását érzékelhetjük. Azután haladhatunk tovább a peremszlávok felé, itt vannak a lengyelek, szlovákok, csehek és még a magyarok is, akik azonban nem szlávok. Valamint ehhez a területhez tartozik Svájc is. Ma az a feladatunk, hogy a született népiségünkbõl teljesen ki tudjunk emelkedni, amire lehetõségünk van az antropozófia révén. Mert az antropozófia egy korfeladatot jelenít meg, a középpontjában nem egy népfeladat áll. Ugyanakkor a német nyelv öltözékében jelent meg a világban, ami rámutat a német népszellemnek a korszellemmel és Mihállyal való kapcsolatára. A valódi német népszellemnek kozmopolita, népek feletti feladata van. A német népszellem Általában egy népszellem esetében fokozatos inkarnáció játszódik le, amelynek során egy Daniel N. Dunlop SzG 2010/3 9

12 ANTROPOZÓFIA bizonyos ponton a hozzá tartozó népet a népszellem a legintenzívebben áthatja. És akkor tudja a leginkább megragadni a hozzá tartozó népet, amikor a legmélyebben inkarnálódik. Fokozatokat lehet felismerni, ahogyan elõször inkább az asztrális szférában hat, azután alászáll egészen az éteriig, és az emberek étertestén keresztül hat. Egy olyan lénytagon keresztül tehát, ami többnyire teljesen öntudatlan marad számunkra. Ezért a népi temperamentumok többnyire ösztönösen mûködnek. A német népszellem mûködése azonban egészen más. Alászáll és fölemelkedik, majd ismét alászáll, és megint fölemelkedik... Wolfram von Eschenbach korában mélyen alászállt, majd ismét szellemi magasságokba emelkedett. Azután Goethe korában ismét relatíve mélyen aláereszkedett, majd ismét exkarnálódott. Rudolf Steiner földi mûködésének idejében a német népszellem a szellemi magasságokban tartózkodott. Az e mozgásról való tudás a kulcsa a német népszellem és a népe közötti viszony megértésnek. Az összes többi népszellem megragadja a hozzá tartozó népet, akár akarják ezt az emberek, akár nem. Már a születése révén például francia valaki, angol vagy éppen olasz. Vagyis a népi elemnek nincs szabad kapcsolata az énnel. Fichte egyszer mély átélésbõl kiindulva azt mondta, hogy az ember nem német, németté csak válhat valaki. Ebbõl is látható, hogy a német népszellemnél szerepet játszik a szabadság. A német népszellemre vonatkozóan nincs automatizmus abban, hogy valaki hozzá tartozik-e. Még spirituális automatizmusról sincs szó. Azáltal sem német valaki, hogy a német nyelvet beszéli. Az a hullámzó mozgás amit a német népszellemrõl Steinertõl ismerhetünk mutatja, hogy maga ez a népszellem is szabadabb kapcsolatot keres a hozzá tartozókkal. Ahhoz, hogy szellemileg németté váljon valaki, nem elég Németországban élni, a német nyelvet beszélni, néhány német gondolkodót és költõt ismerni. Ezt bizonyítja a német nép sötét bukása az utóbbi században. Nincs garancia arra, hogy valaki német legyen. Bizonyos értelemben ez egy önkéntes dolog, mint ahogy szabadon dönthet valaki arról is, hogy foglalkozik-e az antropozófiával vagy sem. A német népszellemnek tehát sokkal szabadabb kapcsolata van az emberekkel, mint más népszellemeknek. Ez utal ennek a népszellemnek a Mihállyal való kapcsolatára, ugyanakkor bizonyos veszélyhelyzet is adódik belõle azok számára, akik ehhez a népszellemhez tartozhatnának. Ha olyan korban élünk, mint Goethe vagy Eschenbach, bizonyos értelemben könnyebb németté válni. Ám ha olyan korban élünk, amikor ez a népszellem szellemi magasságokba távozott, akkor két alternatíva adódik. Az egyik lehetõség, hogy ha ebben a népben nincsenek olyan individualitások, akik szellemi törekvést mutatnak, a népet a népszelleme szó szerint elhagyja. Ha az emberek úgy gondolják, hogy ahhoz, hogy németek legyenek, elegendõ, hogy német földön élnek és a nyelvet beszélik, akkor elveszítik a belsõ összefüggésüket a saját népszellemükkel. A fiatal Steiner már 1888-ban utalt erre a veszélyre! Ebben az idõben Németországban három császár váltotta egymást. Az idõs császár meghalt, az õt követõ nagyon fiatal császár hamarosan szintén elhunyt, és a fiatal II. Vilmos került trónra. Németül beszélt, a röviddel azelõtt egyesített Németország uralkodója lett, de a német népszellemmel semmiféle kapcsolata nem volt. II. Vilmos trónra kerülésének évében írta Steiner, hogy fennáll annak a lehetõsége, hogy a németek elszakadjanak saját népszellemüktõl. Felmerült a kérdés, hogy vajon van-e elegendõ individualitás, aki törekszik a német népszellemmel való kapcsolatra. Az e néphez tartozóknak az antropozófia adta meg azt a lehetõséget, hogy általa törekedhessenek az egyre magasabbra emelkedõ népszellemükkel való kapcsolatra. Azonban sokan nem jutottak el a szótól a gondolatig. Ha megértjük, hogy Mihály és a korszellem spiritualizálásra vár és nem arra, hogy az ember a régibe ragadjon bele, akkor láthatjuk, hogy itt törés következett be. Ami a hitlerizmussal történt, annak semmi köze sincs a valódi népszellemhez. A német nyelv ugyan tovább élt, de mindaz eltûnt, ami Goethe és Schiller idejében a virágkorát élte. A német népszellem hiánya Ha meg akarjuk érteni, hogy a német népszellemnek van-e még feladata a holokauszt után, tisztában kell lennünk azzal, hogy a holokauszt a német népszellembõl nem, csak annak teljes hiányából, távollétébõl magyarázható. Abból a vákuumból, ami a német népszellem és a hozzá tartozó nép között kialakult. Azonban egy vákuum nem marad sokáig üres. Ebbe a vákuumba olyan szellemi lények nyomultak be, amelyeknek semmi közük sincs a német népszellemhez azon kívül, hogy a német 10 SzG 2010/3

13 ANTROPOZÓFIA nyelv jelmezében mûködtek. Ennek a népszellemnek a mûködésérõl tehát nem könnyû fogalmat alkotnunk, mert a német történelemnek van egy szakasza, amit éppen azáltal lehet jellemezni, hogy abban az idõben a valódi német népszellem távol volt. Élt ebben az idõszakban egy német történész, aki annyira szenvedett a nácizmustól, hogy végül Angliába emigrált, ahol azután írt egy könyvet angolul a hazájáról. A könyv címe is mutatja, hogy milyen nehéz a német népszellemre rámutatni: Németország Jekyll és Hyde. Utalva ezzel arra a történetre, ahol egy embernek két teljesen különbözõ oldala mutatkozik meg: egy rendkívül intelligens, emberbaráti oldal és az éjszakánként London utcáit járó gyilkos. A könyv tehát azt sugallja, hogy Németország egy olyan lény, amelynek két különbözõ oldala van. Nincs semmi, amit ennél hamisabbnak nevezhetünk a német népszellemre vonatkozóan! Aminek köze van a német népszellemhez, azt soha nem szabad úgy tekintenünk, mintha a sziámi ikrekhez hasonló módon össze lenne kapcsolva azzal, ami abba a bizonyos vákuumba benyomult. Természetesen vannak a világban olyan körök, akiknek érdekükben áll, hogy egy ilyen kép éljen az emberekben a németségrõl, sõt magukban a németekben is ilyen kép éljen önmagukról, mert akkor ez politikai hatalmi eszközként használható. Még az antropozófusok között is sokan vannak, akik elfogadják ezt a képet a németségrõl még ma is! Azt mondják, hogy például van egy alak, mint Goethe, aki megfelel Jekyllnek és egy másik, Hitler pedig Hyde-nak. Annak ellenére mondják ezt, hogy tudhatnák, a két alak mögött teljesen eltérõ hatalmak állnak. Egy olyan eszköz van azoknak a kezében, akiknek sikerül ezt sok emberrel (sok antropozófussal is) elhitetni, ami lehetõvé teszi, hogy homályt terjesszenek az évezredes feladattal rendelkezõ német népszellemrõl. Egy példa erre, hogy amikor 1989-ben a fordulat után Kelet- és Nyugat-Németország újra egymáshoz kapcsolódott, és Franciaországban éppúgy, mint Amerikában félelmek keletkeztek amiatt, hogy Németország talán ismét túlságosan megerõsödik, az amerikai külügyminiszter azt válaszolta: Nem kell félni, Németországot pórázon tartjuk. Arra van szükség, hogy teljesen új gondolatokat alkossunk, egészen másokat, mint amilyenek ma általában jelen vannak. Ha a holokausztnak semmi köze nem volt a valódi német népszellemhez, akkor a szellemtudományos szemlélet számára felmerül a kérdés, hogy milyen más szellemi entitások játszottak itt szerepet. Ezzel a gyakorlati démonológia területére jutunk, ahol elõször bizonyos szimptómákból kell kiindulnunk. Ezek megmutatják, hogy Hitler személyes fejlõdésébe hogyan nyúltak bele bizonyos ponton egyes szellemi erõk, amelyek az anti-mihályi erõk régiójához tartoznak. Amelyek a gondolkodás helyett a frázisokat erõsítik, az individuális szabadság helyett a kollektív szolgaságot támogatják. Ez egy olyan kutatási terület, amelyet a mai napig sem kutattak ki, de ha figyelmesen hallgatjuk Hitler beszédeit, érzékelhetjük, hogy nem individuális megnyilvánulásról, hanem megszállottságról van szó. Érzékelhetõ például a hirtelen váltásokból, amikor a látszólag értelmes mondatokban egyszer csak megjelenik valami, ami egy olyan hatalomtól származik, ami megszállta azt, aki beszél. A valódi népszellem azonban nem száll meg senkit! A német népszellem fáklyája Rendelkezésünkre áll egy imagináció a valódi német népszellemrõl, ami megmutatja, hogy saját aktivitással, az iránta való szeretettel és érdeklõdéssel hogyan kell az embernek közelítenie hozzá. Ha valakinek ez sikerül, a német népszellem megmutat neki valamit, ami felemelt fáklyaként hat. Egy kép, ami a jövõ iránti bizalmat hordozza. Az összekapcsolódás ezzel a népszellemmel egy finom belsõ folyamat. Tökéletes ellentéte egy megszállt állapot létrejöttének. A német népszellem magasra emeli fáklyáját azok számára, akik gondolataikkal hozzá közelednek, érzéseikben pedig szeretet él e nép iránt. A német Géniusz ezzel a mozdulattal kíván megmutatkozni. Ez a gesztus tulajdonképpen egy szó egy ki nem mondott szó, amellyel a Géniusz a rábízott nép sorsát kívánja kifejezni, és a jövõ iránti bizalmat megalapozni. Ha ezzel a gesztussal jelenítjük meg a képzeletünkben, akkor közel lép hozzánk, fényt és meleget önt a lelkünkbe, erõt a szívünkbe, egész lényünkbe nyugalmat áraszt. Ezzel a mozdulattal mutatja meg magát mindazoknak, akik hozzá fordulnak lelkükben a nép sorskérdéseivel, még akkor is, ha a hozzá közelítõk nem ebben a pozitúrában képzelik maguk elé. Más szóval, egy ilyen belsõ kép nélkül is meg lehet közelíteni, és õ meg fog mutatkozni a SzG 2010/3 11

14 ANTROPOZÓFIA remény mozdulatában, de a fent rajzolt kép mégis segítségünkre szolgál a megközelítéséhez. Ez a gesztus, amellyel megjelenik, olyan, mint egy erõt hordozó ige, amely újra és újra felhangzik. Ez nem azt jelenti, hogy ezt a szót ismételgeti folyamatosan, ahogy a fizikai világban sem ismételgetünk egy szót állandóan, mégis elhangzik majd azok számára, akiknek munkájuk érdekében meg kell hallaniuk. Amikor a népszellemet ebben a helyzetben képzeljük el, az úgy hat ránk, mint egy bátorító szó, amely közel hozza õt hozzánk. 2 Ezt a szöveget amit Helmut von Moltke adott úgy foghatjuk fel, mint meditációs segítséget vagy utalást arra, hogy hogyan közelíthetünk a népszellemhez. Egy belsõ kép lehet az olyan ember számára, aki nem hagyja magát megtéveszteni azáltal, hogy a német népszellem nincs jelen. Talán Moltke volt az egyetlen abban az idõben Steineren kívül, aki belsõ kapcsolatot tudott találni a német népszellemhez. Aki a szellemtudomány révén a belsõ lelki életében föl tudott emelkedni annak ellenére, hogy földi életében a katonai szerepénél fogva hihetetlen külsõ felelõsséget hordozott. Moltke életén olvasta le Steiner, hogy a legnagyobb külsõ felelõsséget hordozva is lehet hatalmas belsõ szellemi törekvést kifejteni. A szellemi vezetés Önt a sorsával beleszõtte a mai kor német népének szellemi irányításába. A német nép sorsába pedig az emberiség fejlõdésének legmélyebb jelentõségû és legmagasabb rendû céljait szõtték bele az irányító hatalmak. Egy ilyen nép sorsszálai soha nem haladhatnak egyenesen. Nagyon gyakran összekuszálódnak. A sors ösvénye próbákon vezet keresztül. Próbákon, melyek a világmisztériumok szakadékához vezetnek. A szakadékhoz, ahol a»lenni vagy nem lenni«nagy kérdése jelenik meg a lélekben, és ahol látszólag mindent sötétség borít az ember szeme elõtt. De a szakadék szélénél ott áll a német nép szelleme, mely fáklyáját nem engedte le, hanem magasra emeli. Bármi történjék, meg fogja találni az utat ehhez a fényhez. Az akadályok és a nehézségek pusztán arra szolgálnak, hogy kifejlõdjenek bizonyos erõk, amelyekkel rátalálhatnak az ösvényre, és követhetik a géniuszt. 3 Ezeket a szavakat a holokauszt nem semmisítette meg, mert olyan magasságban hangzottak el, amely messze fölötte áll annak, ameddig a holokauszt fölérhet. Az emberiség fejlõdésének célja Mit gondolhatunk arról, ami ebben a levélben úgy szerepel, mint az emberiség fejlõdésének legmélyebb jelentõségû és legmagasabb rendû célja? Ez egy nagyon konkrét, pontos megfogalmazás. Steiner A szellemtudomány körvonalai címû könyvében megmutatja az emberi világfejlõdést, de nem beszél mindazoknak a szellemi lényeknek a fejlõdésérõl, amelyek ehhez az emberi fejlõdéshez hozzájárultak. Leírja, hogy mikor keletkezett a fizikai test, mikor kapcsolódtak hozzá a további testek, és hogyan halad tovább az emberi világfejlõdés egészen a Vulkán-állapotig. A jövõben emellett azonban még nyolc másik szellemtudománynak is meg kell születnie: az angyalokról, az arkangyalokról, a trónokról, akik a Szaturnusz-kor kezdetén nagyon fontos szerepet játszottak és így tovább, mert ugyan tudunk róluk, de azt nem tudjuk, hogyan jutottak idáig, hogy a mai szerepüket felvegyék. Ebben a levélben tehát egy nagyon precíz megfogalmazással találkozunk, ez az emberi világfejlõdésrõl szól. De milyen célokra gondol itt Steiner? Ami a legmélyebb célok közé tartozik, amit az embernek el kellene érnie, vagy amit magasabb szellemi lények csak akkor Helmut von Moltke 12 SzG 2010/3

15 ANTROPOZÓFIA érhetnek el, ha az ember ezt a célt elérte. Vajon mi tartozik ezekhez a legmélyebb és legmagasztosabb célokhoz? Belátható, hogy nem csak évszázadokig, hanem több mint egy évezredig tartó jövõre kell elõretekintenünk, amelyben még a középeurópai, német népszellem rendelkezik a feladatával. Azzal a feladattal, ami már itt van, és ami abban áll, hogy egyre inkább meg kell jelenni a szellemi élet ápolásának, ami által fel kell venni az éber tudatba egészen az asztrális testig és az»énig«menõen annak a megértését, ami a korábbi korokban tudattalanul, elevenen Krisztus impulzusként volt jelen az európai népekben. 4 Lényegében tehát egy olyan feladatról van szó, ami több mint ezer évig érvényes. A következõ idézet pedig arról szól, hogy egy nép nem veszítheti el a maga feladatát olyan egyszerûen, de átalakulhat az a mód, ahogyan ezt a feladatot teljesíteni tudja: Az a feladat, amely erre a népre vár, oly hatalmas jelentõségû, hogy a végzet legkomolyabb erõinek munkájával lehet csak beteljesíteni. Mivel tudom, hogy az Ön személyes sorsa mélyen kapcsolódik a német nép sorsához, ezért vállalom minden szavamat, melyeket valaha ezzel kapcsolatban Önnek mondtam. Ha a szellemi látásban feltárul az ember elõtt a német nép szükségszerû jövendõje, akkor a pillanatnyi kudarcok legyenek azok bármilyen megrendítõek nem ingathatják meg a belsõ meggyõzõdést, ahogy az átmeneti sikerek sem változtatnak ezen. Az akadályok közepette szükség van a nyugalom fenntartására, éppen úgy, ahogy siker esetén sem törhet fel bennünk a diadal érzése. Az individuális ember, úgy tûnik, kiléphet egy adott inkarnációból, mielõtt végrehajtotta volna a sors által neki szánt feladatot. Ez azért lehetséges, mert egy következõ inkarnációban majd visszatér. Egy nép, egy nemzet azonban nem veszíti el missziójának feltételeit mindaddig, amíg ezt a missziót be nem teljesíti. 5 Ilyen szavakat használt Rudolf Steiner a német népszellem missziójára vonatkozóan, és beszélt az emberiség fejlõdésének legmagasabb céljairól, amihez hozzátartozik a szabadság és a szeretet mellett a megismerés is. A szabadság a megismeréshez van kötve. Amihez hozzátartozik a gonosz megismerése is! A legmagasztosabb célok közé tartozik, hogy a Földön lehetõvé váljék a szellemi megismerés, hogy lehetõvé váljon mindazon lények megismerése, akik a fejlõdésben az ember elõtt és az ember mellett bármilyen szerepet játszottak. Azoknak a lényeknek a fejlõdése számára, akik a fejlõdésben elõttünk jártak, illetve bennünket kísérnek, jelentõsége van, hogy az embernek tudomása van-e róluk, megismeri-e õket vagy sem. Az individualitás szabadsága, a szeretet képessége és speciálisan a mi korunkban a gonosz megismerése tartozik ehhez. Ez a harmadik feladat pedig összefügg a német néppel, mert fel kell ismerni azt a gonoszt, amely megjelent a német népszellem távollétében. Ugyanakkor számolnunk kell azzal, hogy fellépnek bizonyos akadályok, ha ma komolyan akarjuk venni mindazt, ami itt a német népszellemmel kapcsolatban elhangzott. Az egyik ilyen probléma az az illúzió, amiben összekeveredik a valódi német népszellem és annak feladata azzal, ami a német néppel az elmúlt száz év során történt. A gyõztesek felelõssége Vannak olyan kijelentései Steinernek, amelyek úgy tûnhetnek, mintha azt mondaná, hogy a német missziónak vége van. Elsõsorban például a Michael küldetése címmel megjelent ciklusban, ahol arról esik szó, hogy a világesemények iránti felelõsség 1919 óta nem a németeken van, abból a német nép ki lett zárva azáltal, hogy legyõzték. Azt mondja, hogy a népfelelõsség azért, ami a világban történik, átkerült az angolokhoz, a gyõztes hatalmakhoz. Lehetséges, hogy Németország hozzájárulhatott volna a külsõ viszonyok alakulásához 1919 után? Mi történhetett volna, ha 1917 után a Breszt Litovszki béke idejében az oroszok felvették volna a hármastagozódás eszméjét? Vagy ha az utolsó osztrák császár, Károly megragadta volna a neki átnyújtott, hármastagozódásról szóló gondolatokat? Mi történhetett volna, ha Németországban megvetette volna a lábát ez a gondolat? Akkor az európai külsõ viszonyok egészen máshogy alakultak volna! Akkor például nem kellett volna átvenni Wilson programját. Ez a lehetõség azonban lezárult, és Steiner leírja, hogy a külsõ felelõsség most már nem a németeken nyugszik, hanem átkerült a gyõztes hatalmakhoz. Sõt azt SzG 2010/3 13

16 ANTROPOZÓFIA is mondja, hogy ettõl kezdve azért is õk a felelõsek, hogy az a külsõ materialista uralom, ami a kezükbe került, és amit gyakorolni fognak, kapjon bizonyos szellemi behatást is. Ez azt jelenti, hogy a külsõ viszonyok alakítását illetõen Közép-Európa és Németország nem jön úgy számításba, mint korábban. És honnan kaphatná a Nyugat a korszerû, spirituális impulzusokat, ha nem abból, ami a németség virágaként mint antropozófia belekerült a világba? Ha ennek a nyugati uralomnak nem pusztán materialista uralomnak kell lennie, akkor Nyugaton olyan individualitásoknak kell tevékenykedniük, akik felvették a közép-európai szellemiséget. Ez azonban a mai napig alig fordult elõ. Steiner elsõ világháború utáni kijelentése, miszerint a németeket a külsõ események alakításából kikapcsolták, a második világháború után is érvényes. Viszont egyetlen szóval sem említi, hogy a német népszellem misszióját érintené az, ami a külsõ viszonyokban lejátszódott. A nyugati felelõsség nem kaphatná meg a spirituális hatást, ha nem tudna ahhoz a szellemiséghez tartozni, amit közép-európai szellemiségnek nevezhetünk. A nyugati hatalomnak nem a puszta materializmust kell létrehoznia, hanem szellemi behatásra van szüksége, amelynek érdekében kapcsolódnia kell a közép-európai szellemi csírához. A németség jelene és jövõje Ha Németország számára nincs meg az a lehetõség, hogy a külsõ viszonyokba bármilyen módon beleszóljon, akkor mi a helyzet a német népszellem missziójával? Mit látunk ma, ha Németországra tekintünk? A gazdaságilag, politikailag elkötelezettek körében olyan embereket találunk, akik vagy az anglo-amerikai, vagy a katolikus-egyházi törekvések eszközei, játékszerei. Az Europäer címû újságban a közelmúltban volt egy cikk, aminek az volt a címe, hogy Vannak-e még németek Németországban?. Azaz vannak-e olyanok, akik kapcsolódni tudnak a valóságos német népszellemhez? Vannak-e még olyan emberek, akik kapcsolódni tudnak ahhoz a szellemiséghez, ami lehetõvé teszi, hogy az univerzális szellemiség az emberiség körében elterjeszthetõ legyen? Ugyanabban az értelemben, ahogy nem Palesztina maradt a Krisztus utáni idõben az a terület, ahol a kereszténység mûködni tudott, épp annyira kevéssé marad a földrajzi Németország az a terület, ahol a még ezer évig ható német népszellem az univerzális szellemiség elterjesztése érdekében mûködni tud. És ahogy a zsidó nép az egész világon szétszóródott és erjesztõként hatott a világ minden népében, ugyanígy tudnak a világban mûködni azok az individuumok, akik ennek a német népszellemnek a feladatát részben a német nyelven keresztül bele tudják hozni a világba. Milyen emberek képesek erre a feladatra? Nem kell feltétlenül a születésük révén németnek lenniük. Lehetnek olyan emberek, akik keresik és megtalálják a kapcsolatot a szellemtudománynyal, és akik rájönnek, hogy a német nyelv szorosan hozzátartozik a szellemtudományhoz. A németség mindenütt létezni fog a világon, ahol a szellemtudományt a központi, lényegi magjából kiindulva veszik fel. És a világban szétszórtan megjelenõ német szellemtudományos elem által tudhat az anglo-amerikai világ is felvenni valamit, ami kivezethet abból a pusztán materiális hatalmi szférából, amelyben ma benne élünk. Azt mondhatjuk, hogy mivel már az elsõ és még inkább a második világháború által a német antropozófiai elem külsõ mûködési lehetõsége le lett fékezve, a szellemi misszióját kell tovább erõsíteni. Egy beszélgetésben a matematikus George Adams és Rudolf Steiner között szó esett a német nyelv és a német elem jövõjérõl. Steiner válasza szerint elgondolható, hogy a német nyelv univerzális nyelvvé váljon szellemi ügyekben éppúgy, ahogy az angol univerzális nyelvvé vált gazdasági, kereskedelmi területen. Ahogy magától értetõdõ a pilóták számára az angol nyelv függetlenül attól, hogy a pilóta magyar, svájci vagy orosz, magától értetõdõ lenne az is, hogy aki szellemi repülõ objektumokat alkot és irányít, annak németül kell beszélnie. A jövõ számára ez egy egészen természetes érzület lehetne, mert a legmodernebb szellemiség, ami idáig a Földön megjelent, az német nyelven született meg és létezik ma is. Ami azt is mutatja, hogy a német nyelv a legalkalmasabb az antropozófiai gondolatformák kifejezésére, ahogy az angol nyelv a legalkalmasabb arra, hogy a világot kereskedelmi eszközökkel uralhassuk. A német népszellem feladata A német misszióhoz és az antropozófia missziójához hozzátartozik az is, hogy a reinkarnációról való tudást elterjessze, de nem a régi keleti formában, hanem olyan individualizált 14 SzG 2010/3

17 ANTROPOZÓFIA formában, ahogy az a Golgotai misztérium óta a világban van. Ehhez hozzátartozik még valami a német népszellemre vonatkozóan. A történetében változás következett be ig mondta Steiner Mihály volt a német népszellem. Mikor Mihály korszellemmé lép tovább, van egy utódja, aki 1879 után átveszi a német népszellem feladatát a következõ ezer évre. Ez a szellemi lény teljes egészében azon a vonalon mûködik, ahogy korábban Mihály tette, és különös képessége van arra, hogy belevigye a civilizációba a reinkarnáció és karma gondolatát, mégpedig modern, tudományos formában. Steiner nem mondta meg közvetlenül, hogy ki is ez a szellemi lény, de az antropozófiában gyakran találkozunk azzal, hogy a sorok között kell olvasnunk. Ha egy népszellem korszellemmé emelkedik, a helye üressé válik. Ugyanez történik akkor is, ha egy angyalnak többé nem feladata, hogy egy embert továbbvezessen az egyik életbõl a másikba. Vannak olyan emberek, akik már maguk mögött tudhatják a legutolsó megtestesülésüket. Ilyen lény például Gautama Buddha, aki az elsõ olyan individualitás, aki egy folyamatos visszapillantásban az összes elõzõ inkarnációját át tudta tekinteni. Annak az angyalnak, aki õt követte, Buddha halála után megszûnt ez a feladata. Steiner erre vonatkozó különbözõ kijelentéseit tanulmányozva a történész Karl Heyer azt a következtetést vonta le, hogy Mihály követõje nem más, mint az a lény, aki angyalként Gautama Buddhát kísérte. Ebbõl világosan láthatjuk, hogy miért épp annak a lénynek a különleges feladatához tartozik, hogy a reinkarnációról és karmáról való tudást a világban elterjessze, aki Mihályt mint német népszellem követte. És ez volt Rudolf Steiner legmélyebb, legsajátabb missziója is. Ebbõl világossá válhat, hogy a német népszellem feladata tehát semmiképpen nincs lezárva, nem ért a végéhez. És az is, hogy ennek a feladatnak a megvalósítása kéz a kézben fog haladni az antropozófia megvalósításával. Ami pedig a német népet illeti, azt mondhatjuk, hogy egy olyan jövõ elõtt állunk, ahol a német népre ugyanaz vár, mint hajdan a zsidó népre, azaz szét kell szóródniuk a világban. Ez egy olyan perspektíva, amit ismert már Goethe is, aki oly sok mindent hordozott magában a német nép missziójából. Németország semmi. De minden egyes német sokat jelent. Mégis ez utóbbiak éppen ennek a fordítottját képzelik. A németeknek ugyanúgy szét kellene szóródniuk a világban, mint a zsidóknak, hogy a jónak a tömegét, ami bennük rejlik, teljes egészében kifejlesszék a többi nemzet üdvére. (J. W. Goethe) Arisztokrácia és demokrácia Az antropozófia és a németség kozmopolita missziójával azonban bizonyos körök szembeszállnak. Akik ma az anglo-amerikai világ bélyegét akarják rányomni az egész világra anélkül, hogy keresnék a kapcsolatot a közép-európai szellemiséggel, az antropozófiával, olyan kísérletet hajtanak végre, ami arra irányul, hogy a németség és az antropozófia misszióját kiiktassák. E mögött a cél mögött többnyire okkult kapcsolatokra bukkanhatunk. A nyilvános életben ma két többé-kevésbé polárisan szemben álló ellentétes áramlattal van dolgunk. A két áramlat közül az egyiket képviselik azok az okkult áramlatok, amelyek egyoldalúan anglo-amerikai jellegûek, és amelyek megkísérlik uralni a másik áramlatot. A két áramlat közül az egyiket arisztokratikusnak, a másikat demokratikusnak nevezhetjük. Az arisztokratikus áramlásban sokat hallgatnak, de azt is tudják, hogy az emberek ma szeretnek sokat beszélni, és bele akarnak szólni a dolgokba. Ezért ebben az arisztokrata áramlatban azt mondják: Mindenütt be kell vezetnünk a demokráciát, ahová az uralmunkat ki tudjuk terjeszteni, mert ez a mai emberek szükséglete. Ezt könnyen megtehetjük, csak arról kell közben gondoskodnunk, hogy ez ne nagyon zavarja a mi saját terveinket. Létre kell hozni parlamenteket, minden kis népcsoportot önállóvá kell tenni, és csak arra kell vigyázni, hogy az igazán fontos kérdések ne ezeken a helyeken dõljenek el, hanem a mi titkos köreinkben. Létezik egy féltitkos csoportosulás, ahol a legfontosabb pénzügyi döntések születnek, ahol eldõl az elnökök és kancellárok választása. Ez az úgynevezett Bilderberg-csoport. Félig titkos, tehát az arisztokratikus áramlathoz tartozik, hisz nem vehet részt az üléseiken bárki. Ha megnézzük a meghívottak listáját, érdekes dolgot találunk. Meghívják például majdnem minden nagy európai újságnak a tulajdonosát, mivel az arisztokratikus körökben nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a sajtó egy bizonyos irányítás alatt álljon. Tárgyaltak ebben a csoportban a most Görögországban zajló eseményekrõl is, és van egy néhány további országot tartalmazó SzG 2010/3 15

18 ANTROPOZÓFIA lista is, akikre a görögökéhez hasonló sors vár, mert hasonlóan gyengék. A déli öv tartozik ide: Olaszország, Spanyolország és Portugália. Ezeknek az eseményeknek pusztító következményei vannak az európai valutát illetõen, ami teljesen szervezetlenül lett bevezetve. Szerves módon létezik Európában egy magyar nép, egy olasz, egy görög és így tovább, de európai nép mint olyan, nem létezik. A nemzetgazdaságokat nem lehet olyan módon világgazdasággá alakítani, amilyen gyorsan és mûvi módon az egyes valuták helyett bevezették az eurót. Európa egyesítése, ami az euró bevezetésében csúcsosodott ki, már Churchill szemében sem rendelkezett más céllal, mint hogy elõfoka legyen a világuralomnak, aminek angloamerikai vezetéssel kell megvalósulnia. Ehhez hasznos dolog egy olyan Európa, ami felépít egy látszategységet, de egy ponton önállótlannak bizonyul, összeomlik, és akkor valóban kívülrõl kell tovább vezetni. Mindez persze a mélyebb, spirituális közép-európai szellemi impulzusok teljes figyelmen kívül hagyásával történik. És ha a hármastagozódásból származó gondolatok, eszmék nem tudnak a világban megjelenni, akkor a jövõben az anglo-amerikai vezetéssel zajló folyamatok még sokkal nagyobb abszurditásokhoz fognak vezetni. A nyugati hatalmaknak ugyanakkor nem tehetünk szemrehányást, mert nem közvetlenül az õ felelõsségük, hogy Rudolf Steiner antropozófiáját itt Európában olyan kevesen veszik komolyan. A Bilderberg-csoporttól továbbmenve még titkosabb körökhöz juthatunk, ahol bizonyos szellemi lények játszanak szerepet. A nyugati páholyoknál olyan szellemi lények mûködésével találkozhatunk, amelyek az egyiptomi korból visszamaradt angyal lények. Ezekben a körökben tehát számolnak a szellemmel, sõt dolgoznak vele, de nem olyan szellemmel, ami az egész emberiség számára korszerû lenne. Ebbõl érzékelhetjük annak fontosságát, hogy a közép-európai szellemiség, az antropozófia a következõ ezer évben egyre több ember részérõl befogadásra találjon. El kell jutnunk ahhoz a meggyõzõdéshez, hogy mindazok a kérdések, amelyek látszólag materiálisak, rendelkeznek szellemi oldallal is. A szellemtudomány feladata, hogy ezt az emberek számára egyre világosabbá tegye. Ma ezekben a dolgokban sem szabad komolytalanul gondolkodnunk, hanem nagyon alaposan, komolyan kell gondolkodnunk róluk. Nem szabad látszólag spirituálisnak, de a valóságban materialistának lennünk. Ma két dolgot hallunk nagyon gyakran. Azt, hogy az emberek azt mondják, hogy minek beszéltek itt szociális gondolatról, a gondolatból soha nem lesz kenyér. Ez egy olcsó kifogás, amit ma nagyon gyakran megtesznek. A másik pedig az, hogy azt mondják, ha az emberek megint dolgoznak, akkor minden jó lesz. Akkor a szociális kérdésnek más lesz az arculata. Mindkét állítás rejtett materializmus. Mindkettõ arra irányul, hogy tagadja a szellemi életet. Elõször is miben különbözünk az állatvilágtól? Az állatok odamennek, megszerzik a táplálékukat, amennyiben az ott van, és teszik ezt a velük született ösztönök révén. Ha nincs elég táplálék, akkor éhen pusztulnak. Mi az ember célja? Azon dolgozik, hogy létrehozza ezt a táplálékot. Abban a pillanatban, amikor elkezd dolgozni, elkezdõdik a gondolat. És csak abban a pillanatban kezdõdik el a szociális kérdés, amikor elkezdõdik a gondolat. Ha az embernek dolgoznia kell, rendelkeznie kell a munka hajtóerejével. Azok a hajtóerõk, amelyek mostanáig jelen voltak, a jövõben már nem lesznek meg az emberben. Új ösztönzésre, új hajtóerõre van szükség ahhoz, hogy munkát végezzünk. És egyáltalán nem lehet úgy feltenni a kérdést, hogy ha az emberek majd megint dolgoznak, akkor minden jó lesz. Ha az emberek egy világfelelõsség érzésbõl gondolatokat hoznak létre, amelyek a lelküket hordozzák, akkor azok az erõk, amelyek ezekbõl a gondolatokból erednek, átjutnak a kezükbe, az akaratukba, és létre fog jönni a munka. De minden a gondolattól függ. És maga a gondolat azon múlik, hogy megnyissuk a szívünket a szellemi világ impulzusai elõtt. 6 Ez azt jelenti, hogy mihályi módon kell gondolkodnunk, és túl kell jutnunk azon, hogy azt higgyük, elegendõ valamit fizikai módon szemlélni, hogy a gondolat csak valami mellékes dolog a fejlõdésen belül. Ez a legbelsõbb magja a valóságot létrehozó erõknek. Mihály-jel Az elõadás végén a táblára került egy rajz, a mihályi jel, ami a szabad cselekedet szimbóluma lehet. A szabadság filozófiája címû könyvbõl tudhatjuk, hogy nem szabad cselekedet az, amirõl fogalmunk sincs, hogy miért 16 SzG 2010/3

19 ANTROPOZÓFIA végezzük. Nem nevezhetõ szabad cselekedetnek inspirációból vagy különbözõ sejtésekbõl tenni valamit, kivéve, ha ezt az inspirációt elõbb egészen világos fogalommá tettük. Az említett könyvben a szabad cselekvés legegyszerûbb megfogalmazása: megismerésbõl cselekedni. Mindannyiunk lényében jelen vannak egészen nagy polaritások: a megismerés felmegy a csillagos égig, a cselekvésnek pedig itt és most kell történnie. Az lenne az ideális, ha ezt a polaritást össze tudnánk kötni. Ennek az összekötésnek a nehézségét egyszer valaki azzal fejezte ki, hogy azt mondta: Kétféle antropozófus létezik. Az egyik mindent tud, de semmit se csinál; a másik nem tud semmit, de állandóan cselekedni akar. Ez a kis túlzás segíthet ennek a nehézségnek a megértésében. És talán ez fejezõdik ki a mihályi jelben is. Egy cselekedet kezdete a szellemi világ. Itt találjuk az eszméket, gondolatokat, amelyeket meg kell találnunk, ha meg akarunk ismerni egy helyzetet, amelybe a cselekvésünket bele akarjuk állítani. Gondolatokra van szükségünk ahhoz, hogy egy helyzetet megismerjünk, és aztán gondolatokra van szükségünk ahhoz is, hogy ezt a helyzetet át tudjuk alakítani. Az elsõ gondolatok megmutatják, hogy mi van, a második fajta gondolatok pedig azt, hogy mi lehetne. Ilyen gondolatokra van szükségünk a szabad cselekvéshez. Tehát belsõleg a lehetõ legmagasabbra kell feljutnunk az eszmevilágba. Azután ha egy helyzetet megismertünk annyira, amennyire csak képesek vagyunk, olyan magasra kell jutnunk az eszmevilágba, hogy megismerhessük azt is, hogy ezt az elsõ lépésben megismert helyzetet hogyan lehet átalakítani. Amit a valóban szabad cselekvésnél a szellemi világból merítünk, az a tett eszméje (morális intuíció). Ezt az eszmét kell megvalósítani a földi világban (a rajz elsõ egyenese, az elsõ mozdulat); a megvalósítás elõtt azonban keresztülhalad a lelki téren, ahol szimpátiával körülvéve megszüli a tett iránti szeretetet (a második részmozdulat vége, a harmadik kezdete), ami által individualizálódik. Ezután ismét elhagyja a tulajdonképpeni belsõ teret, és morális fantáziaképzetté sûrûsödik, ami nélkül semmilyen szabad tett nem lehetséges (a harmadik részmozdulat vége, a negyedik kezdete). Végül ily módon individualizálva és konkretizálva, egy meghatározott tettben fejezõdik ki a fizikai világban. Ebben a rajzban tehát mindaz megtalálható, amit Steiner szabad cselekvésként leírt. Individuális cselekvés, amely a megismerésbõl ered, és amely cselekvésben a lehetõ legnagyobb mértékben részt vesz az individuálisan érzõ ember is. Az olyan cselekedetek révén, amelyek így jönnek létre, a szellemi fokozatosan áthatja a világot, hogy az elõrejuthasson. Mert a világot csak olyan cselekedetek által lehet szellemmel megtölteni, amelyek megfelelõen individuális módon lettek áthatva. Ebben a folyamatban válhatnak bensõleg éretté a szellemi világból hozott gondolatok, mielõtt a világban alakot öltenének. A cikket saját jegyzetei alapján készítette: Stráma Éva Jegyzetek 1 Rudolf Steiner: A szabadság filozófiája. Genius Kiadó Új Mani-fest kiadó, Budapest, o. 2 levelek: Berlin, január levelek: Stuttgart, november GA i elõadás 5 levelek: Dornach, december GA 194. Michael küldetése (11. elõadás) Az idézett levelek (2, 3, 5) az alábbi könyvbõl valók: Thomas Meyer szerkesztésében: Az új évezred fénye, Helmuth von Moltke élete, munkássága és halál utáni közlései a XXI. század emberiségének feladatáról, Arkánum kiadó, 2009 SzG 2010/3 17

20 SZOCIÁLIS KÉRDÉS HÁRMAS TAGOZÓDÁS SZOCIÁLIS KÉRDÉS HÁRMAS TAGOZÓDÁS Borisz Bernstein HA A SZEGÉNYEK PÉNZELIK (KÉNYSZERBÕL) A GAZDAGOKAT Jól tájékoztatnak minket? Ennek a kérdésnek, amit itt* már többször megvitattunk, komoly szerepe volt azokban a beszélgetésekben is, amelyeket egy 17 éves fiúval folytattam. Itt megint megmutatkozott, milyen fontos az, hogy törekedjünk a szükséges információkat megszerezni és azokat gondolkodva feldolgozni ahhoz, hogy ne vezessenek félre. A fiatalember megmutatott nekem egy újságcikket, ami nagyon nyugtalanította. Történelmi adóssághegy alatt recseg-ropog a világ címmel ebben az állt: Egyetlenegy kis ország adósságai azok, amik Európát és az egész világgazdaságot feszültségben tartják. Eközben a görög kötelezettségek a világméretû államadósságnak még egy százalékát sem teszik ki. Azok ugyanis mesés 52 billió dollárra rúgnak. Az aggasztó kérdés így hangzik: Mi van akkor, ha egyszer a nagy államok válnak fizetésképtelenné? Görögországot majdnem mindenütt megtaláljuk. Persze a hellének egész rendkívüli módon tovább nyújtózkodtak, mint ameddig a takarójuk ért. De összességükben az államok szinte elképzelhetetlen mértékben vannak eladósodva. Ebben az évben csak a világ 82 nagy nemzetgazdaságának az államadóssága együtt több, mint 48 billió dollárt fog kitenni. Ez derül ki a Global Insight amerikai gazdaságkutató intézet adatsoraiból. A következõ évben lehet, hogy csaknem még egy tizeddel több lesz, mégpedig 52 billió dollár. Ez egyszer 52, mögötte tizenkét nullával és a jelenlegi váltóárfolyam szerint több, mint 41 billió eurónak felel meg. Egy olyan összeg, ami nemcsak szinte elképzelhetetlenül nagy hanem amirõl azt sem tudja senki megmondani, hogyan lehet valaha is rendezett úton akár csak valamelyest letörleszteni. 1 Békeidõben az egész világra kiterjedõn a legnagyobb adósságállomány Aligha csodálkozhatunk azon, ha az ilyen kilátások azt a fiatalembert, aki elõtt még ott van élete legnagyobb része, nem derítik épp jókedvre. Fõleg, ha ezeket a kilátásokat még valamivel konkrétabban elképzeljük: A világ száz leggazdagabb emberének a vagyona például a Forbes amerikai gazdasági lap szerint ez jelenleg együttesen kereken 350 milliárd dollár alig lenne többre elegendõ, mint egyetlenegy év esedékes kamataira, nem is beszélve a törlesztésrõl. Egy mindeddig páratlan helyzetben vagyunk. A világméretû adósságállomány korábban soha nem volt békeidõben olyan magas, mint ma mondja egy jó nevû német pénzügyi szakember. És a fejlõdésvonal töretlen. A 82 állam új eladósodása már 2007-ben elérte a 247 milliárd dollárt. Ebben az évben fel fog kúszni egy 3667 milliárd dolláros rekordértékre. És a Global Insight szakértõi szerint még a 2014-es évben is lehet, hogy egy olyan szintet ér el 1737 milliárd dollárral, ami sokkal magasabb, mint a válság elõtt. Aggódnia mindenekelõtt az USA-nak kell, amire egyedül a 82 állam összes államadósságának több mint egyharmada esik. Az amerikai állam adósságállománya mindössze öt éven belül megkétszerezõdött. Kincstárpolitikai szempontból olyan helyzetben van a nemzetgazdaság, mintha épp most esett volna túl a harmadik világháborún mondja az amerikai Morgan Stanley beruházási bank egyik elemzõje. És: Ketyeg az óra. Minden kihasználatlanul eltelt évvel nehezebb lesz kijutni az adósságcsapdából. Ráadásul még a legtöbb ipari országra borzasztó terhek hárulnak a következõ évtizedekben a népesedés elöregedése miatt mivel akkor kell majd beváltaniuk a mai munkavállalóknak tett nyugdíjígéretüket. A legtöbb ország számára aligha akad könnyû kiút: A takarékoskodás segít, ám ha túlzásba viszik, még jobban megfojthatja a növekedést és így még kontraproduktívan is hathat. Egy államcsõd lehetõvé tehetne egy fájdalmas újrakezdést de az a hátránya, hogy a befektetõk hosszú távra elvesztik egy ország iránt a bizalmukat. Végül marad még az infláció. Ha a központi bankok megengednek egy hirtelen pénzelértéktelenedést, akkor az adóssághegyek is összezsugorodnak. Egy ilyen stratégiának a kockázata kétségtelenül óriási. Ám nagy lesz a kísértés. És egyre nagyobbá válik. 1 * a Der Europäer korábbi számaiban 18 SzG 2010/3