Horváth László: Rokkant

Átírás

1 2009. december

2 Tartalom Horváth László: Rokkant...3 Tisztelt Olvasónk!...4 Visszapillantó, avagy mit hozott a 2009-es év?...5 Az Egyesület szolgáltatásairól Felhívás Szavak szárnyán, írók útján Hogy ne pár centin múljon tanács, plusz 1 trükk, az elemek használatához Egy váradi vak Párizsban 1. rész Nem látva a Magas-Tátrában 1. rész Ünnepek ünnepe Karácsonyi csengettyű Miks Mária: Szilveszter... 31

3 Horváth László: Rokkant Mint ahogy József Attila mondta: Ülsz, mint fák tövén a bolondgomba, Mint elnyűtt rongy a dohos halomban Sorsára vár egy nyirkos sarokban. Én is így ülök csendesen, némán Sors fája alatt vakon és bénán, Megfogyatkozott reménnyel várva A soha el nem jövő csodára. De hogyan is várhatnám, mivégre? A Csodatevő felment az égbe, Itt meg lent a porban én nem látszok, Csodával csak gondolatban játszok. Az csoda lenne, igazi csoda, Hogyha egyszer eljuthatnák oda, Hogy kedvesem, aki hű és társam, És gyermekeim arcát lássam. De nincs olyan csodatevő kegyszer, Mi segítene látni még egyszer, Azt a szépet, amit egykor láttam, A csodás tájat, amit bejártam. Összeszűkült már az én világom, Az emlékek ösvényeit járom. Kik egykor velem együtt haladtak, Mint rossz baráttól, mind elmaradtak. Mit ér a rokkant, mit ér a beteg? Csak gond van vele és baj, rengeteg. Nincs semmi haszna, nem ér már semmit, Semmit se használ, senkin sem segít. Csak félig van az élők sorában. Mit is keres ebben a világban? Bármilyen nehéz, mégis élni kell, Ha a segítséget is kérni kell. Sarjad öröm a bánat között is, És a nap süt a felhők mögött is. Magam így is szerencsésnek érzem: Mellettem maradt hű feleségem. 3

4 Tisztelt olvasónk! Örömmel értesítjük, hogy a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete 2009-ben sikeresen pályázott a Nemzeti Civil Alap pályázatán, melynek köszönhetően az elkövetkezendő időszakban három alkalommal, ingyenesen tudjuk Önnek kipostázni egyesületünk Szemezgetőnk elnevezésű sajtótermékét. Kiadványunk célja, hogy tájékoztassuk Önt egyesületünk munkájáról, a 2010-es évre tervezett programjainkról, céljainkról, a látássérültekre vonatkozó legújabb rendeletekről, hírekről, pályázati lehetőségekről. Ezen kívül teret kívánunk adni minden kedves olvasónknak, hogy megossza velünk élményeit, pozitív vagy akár negatív tapasztalatait, a fogyatékosüggyel kapcsolatos észrevételeit. Továbbá szívesen várunk minden olyan aktív látássérültet, vagy akár egészséges önkéntest, akik szeretnének bekapcsolódni az újság szerkesztésébe, a cikkek írásába, a terjesztési munkálatokba, hogy ezáltal tagjaivá válhassanak egy jó hangulatú, dinamikus csapatnak és olyan tapasztalatra tegyenek szert, mely későbbi tanulmányuk, munkájuk során hasznos lehet. Újságunk másik fontos tulajdonsága, hogy mindenkihez, látási fogyatékosságát figyelembe véve fogjuk eljuttatni nagybetűs nyomtatásban, Braille-írásban, kazettára vagy CD-re olvasva, daisy formátumban vagy elektronikus levél mellékleteként. Kérjük Önt, jelezze egyesületünk felé, hogy melyik forma lenne Önnek a legmegfelelőbb, hogy valóban akadálymentesen tudja élvezni a Szemezgetőnk cikkeit! Köszönjük megtisztelő figyelmét, és reméljük, hogy kiadványunk sok hasznos információval fog szolgálni Önnek. nak egyik tagját alakította, akinek megtetszik a Csiszár Jenő megformálta rock zenész, aki egy musicalt próbál betanítani a fiataloknak. A film célja volt, hogy teljes értékű mozi élményt nyújt- 4

5 son a vakoknak, emellett segíteni akarta a látókat a vakok jobb megértésében. Visszapillantó, avagy mit hozott a 2009-es év? Hamar rá kellett jönnöm, hogy igenis nehéz feladat elé nézek, ha egy rövid cikkben szeretném összefoglalni a év termését. Na de kezdjük is el, lássuk mi minden történt velünk az elmúlt hónapokban! Hogy az évkezdés ne legyen olyan fájdalmas, és hogy a karácsonyi beigli és szilveszteri pezsgő édes emlékét felidézhessük, pótszilveszteri közösségi programmal köszöntöttük az Újévet, melyen a generációk minden korosztálya képviseltette magát. A lazább program után viszont elkezdődött a év, és vele a dolgos hétköznapok. Februárban az Informatika a Látássérültekért Alapítvány munkatársa, Molnár Ákos bemutatta a honosított Jaws 9-es képernyőolvasó szoftvert és a Talks telefonszoftvert, mely immár szép magyar női hangon szólal meg. Az év első szakmai programjára az ország minden részéből érkeztek érdeklődő látássérültek. Az évkezdést új munkatárs is segítette, Horváth Antalné Erzsike személyében. Márciusban bemutatta önálló életvitelt megkönnyítő segítő eszközeit a Hangvilág kft. A tavasz, sportolási lehetőséget hozott tagjainknak, hiszen a Vasutas Művelődési házban, hetente kétszer karate edzés keretében mozgathatták meg a hideg télben elgémberedett izmaikat. Az edzések jelenleg is tartanak, 5 tagunk viseli már büszkén a piros övet. A tavasz nem múlhat el kistérségi információs napok nélkül, idén hét kistérségbe látogattak ki munkatársaink, hogy személyesen is találkozhassanak tagjainkkal, mondhassák el nekik a legfrissebb tudnivalókat. Áprilisban az Észak-Alföldi régióban működő látássérülteket tömörítő egyesületeknek, alapítványoknak és tagjainknak irodalmi 5

6 vetélkedőt rendeztünk, melyen a költészet napjára és Radnóti Miklósra emlékeztünk. Aztán fehérbot helyett vándorbotot vettünk kezünkbe, és szakmai útra indultunk Ukrajnába a Fehérbot Alapítvánnyal és a Látássérültek Észak-Alföldi Egyesületével. Az utazás után sok pihenésre nem maradt idő, hiszen folytatódtak a szakmai programok. Részt vettünk az esélyegyenlőség napján, ahol Nyíregyháza belvárosában egész napos érzékenyítő programot tartottunk, és bemutattuk a nagyérdeműnek, hogy hogyan is él egy látássérült. Jártunk a Főiskolások Hete (FŐHE) elnevezésű rendezvénysorozaton is, ahol sötétszobába csábítottuk a fiatalokat, na de nem kell semmi rosszra gondolni, a célunk itt is az volt, hogy saját bőrükön tapasztalják meg az egészséges főiskolások, hogy milyen fény nélkül élni. Az interaktív programok mellett a FŐHE keretében oktatási konferencián is részt vettünk. A májusi napfény minket is kicsábított a természetbe, kirándulást szerveztünk Lillafüredre és környékére ben nagy hangsúlyt fektettünk az akadálymentesítésre, épp ezért részt vettünk a VGYKE turisztikai akadálymentesítési munkacsoportjában, valamint folyamatosan végezzük a kistelepülési önkormányzatok épületeiben a látássérültekkel kapcsolatos akadálymentesítési munkálatokat, Braille feliratozást, szaktanácsadást vállalunk. A május utolsó közösségi programjának középpontjában a legkisebbek álltak. Hagyomány szerint idén is színes gyereknapi programmal kedveskedtünk az apróságoknak, és a Magyar Élelmiszerbank Alapítvány, a Nyíregyházi Önkormányzat és a Múzeumfalu munkatársainak támogatásával a Múzeumfaluban kézműves foglalkozásokkal, finom ebéddel és persze sok-sok játékkal lephettük meg őket. Júniusban harmadik alkalommal rendeztük meg partnerszervezeteinkkel karöltve a felolvasó napot, ahová eddig nem tapasztalt számban érkeztek a lelkes önkéntesek, hogy felolvassák nekünk kedvenc versüket, novellájukat, meséjüket. A felolvasónapról az 6

7 egyesület rendszergazda munkatársának köszönhetően hangfelvétel készült, melynek anyagát az érdeklődők irodánkból elkérhetik és a Móricz Zsigmond Megyei könyvtárban is megtalálhatják. A nyári nagy melegben jól is esett, hogy hűvösre tettek minket, azaz egyesületünk munkatársait meginvitálták a tiszalöki börtönbe. Szerencsére bilincsek helyett egy olyan nemes feladatot kaptunk, hogy részt vegyünk a börtön jóvátételi programjában. Az együttműködés keretében az elítéltek segítségünkkel hangoskönyveket fognak készíteni a látássérültek számára. Tartottunk érzékenyítő programot, a fogvatartottak gyönyörködhettek a sikeres Helen Keller előadásban és terveink szerint a börtön színjátszó csoportja fog megörvendeztetni minket egy meghitt karácsonyi műsorral. Egyesületünk irodájában is nagy munkálatok kezdődtek az idén, hiszen kialakítottunk egy kis stúdiót, ahol az információs kazetták hanganyagát, hangos tananyagokat és a Szemezgetőnk újság hangzó változatát állítjuk elő, továbbá a Braille nyomtatást is ebben a kis kuckóban végezzük. Júliusban akadálymentesítéssel kapcsolatban együttműködési megállapodásokat írtunk alá számos kistelepülési önkormányzattal, óvodákkal, iskolákkal. Ezeknek az intézményeknek szaktanácsokat is adtunk. A nyártól egy kulturális programmal vettünk búcsút, hiszen augusztusban elsőként Sárospatakon rendeztük meg a Szavak szárnyán, írók útján elnevezésű Braille olvasótábort Braille emlékév volt, épp ezért is szerepelt egyesületünk naptárában annyi vakírással kapcsolatos program. Jártunk Debrecenben a Braille vetélkedőn, szeptemberben a Nemzeti Kulturális Alapnál elnyert támogatásból megtartottuk az 5. Országos Braille Olvasásversenyt, ahol 3 gyerek és 14 felnőtt mérte össze tudását, valamint képviseltettük magunkat Debrecenben, a Minden, ami Braille című konferencián. De a konferenciák sorának még mindig nincs vége, hiszen részt vettünk a Fehérbot Alapítvány elemi és foglalkozási rehabilitáció- 7

8 val foglalkozó új projektjének nyitó konferenciáján Debrecenben, és Nyíregyházán egyesületünk klubtermében szerveztünk tagjainknak foglalkozási rehabilitációs konferenciát. A ködös, hideg és esős őszi napok ellenére egyesületünk munkatársai többször keltek útra, hogy személyesen is találkozhassanak látássérült tagjainkkal, vagy hogy az egészséges társadalom szociális érzékenységét növeljék. Együtt vidorkodtunk a várossal, és a Kossuth téren érzékenyítő programot tartottunk a Vidor fesztivál keretei között. Hét kistérségben jártunk őszi információs napokon, ahová bemutatkozó látogatásra magunkkal vittük a Fehérbot Alapítvány Rehabilitációs Központjának munkatársait is. Októberben ismét szükségünk volt a hamubasült pogácsára, hiszen az Összefogás útja nevű NCA pályázat segítségével most Ausztriába indultunk, hogy osztrák fogyatékosügyi szervezetekkel vegyük fel a kapcsolatot. Idén októberben a fehérbot napi rendezvényünket Mátészalkán tartottuk, ahol 13 éve jól működő kistérségi klub és körzeti csoport dolgozik, akik idén sikeres pályázatot is készítettek rendezvényeik lebonyolítására. Nyíregyházán a Labrador Bt. tartott segédeszközeiből bemutatót. Az év utolsó hónapjaiban pedig a Jósa András Múzeum jóvoltából nyílik lehetőségük a látássérülteknek, hogy bepillantsanak a régészet rejtelmeibe. Az évet hagyomány szerint két programmal szeretnénk lezárni decemberben. A legkisebbekhez zenés, mesés mikulásnapi ünnepség keretében látogat el a télapó, majd december 18-án az év legszebb ünnepére, a karácsonyra emlékezünk ben is épültünk, szépültünk, nem csak a már említett új stúdióval, de irodánk az Informatika a Látássérültekért Alapítványtól Jaws képernyőolvasót, Magic képernyő nagyítót és egyéb szoftvereket kapott. Munkánkat más cégek és magánszemélyek is elismerték, és adományaikkal támogattak minket. A Juhász Optika 8

9 jóvoltából gyermek szemüvegkereteket kaptunk, melyből a debreceni gyengénlátók iskoláját támogattuk. Az iskola munkáját saját lehetőségeinkkel is segítettük azzal, hogy 8 pontírógépet javított meg kollégánk számukra ingyenesen. Egy magánszemélytől nyolcszázezer Ft. értékben másolós magnetofonokat és kazettákat kaptunk, melyek segítségével biztosíthatjuk a hangos információs kazetták előállítását. A Maholnap Alapítványtól Ft értékben könyveket nyertünk. De nem csak irodánkat, és ezáltal szolgáltatásainkat fejlesztettük, hanem munkatársaink képzéséről is gondoskodtunk. A év termése ezen a téren egy rendszergazda tanfolyamon és egy vezetőképzőn történő részvétel, valamint egy angol nyelvvizsga lett. Folyamatosan bővítjük segédeszközeink tárát is, amelyeket tagjaink kipróbálásra ki is kölcsönözhetnek. Ebben az évben elkezdtünk fehérbotokat és nagyítókat árusítani. Szolgáltatásainkat is az év minden napján igénybe vehetik tagjaink. Idén szolgáltatásaink közül legnépszerűbb a pontírógép javítás volt. Több szakmai kapcsolatot is kiépítettünk a 2009-es évben. Új partnerünk lett a Siketvakok Egyesülete, a Hajdúsági Vakvezető- és Segítőkutya Kiképző Alapítvány, a tiszalöki börtön, a Cédrus Támogatószolgálat, a VGYKE, a Vakok Heves Megyei Egyesülete, a gyengénlátók debreceni iskolája, és több ausztriai fogyatékosügyi szervezet, valamint a Megoldás Közhasznú Egyesület. A 2009-es évben programjaink megvalósításához nagyban hozzájárultak pozitívan elbírált pályázataink. És hogy mit hoz az újesztendő? Reméljük jó kedvet, bőséget, de nem a nadrágjaink méretében! De félre a tréfát, a év a gazdasági megszorítások miatt bizonyára nehéz időszak lesz, de mi tele vagyunk tervekkel, ötletekkel, melyeket reményeink szerint pályázatok segítségével, partnerszervezeteinkkel, támogatóinkkal meg is fogunk tudni valósítani, hogy jövőre is segítő egyesületként állhassunk tagjaink mellett. 9

10 Csak néhány csepp a terveink tengeréből: A Nemzeti Kulturális Alaphoz benyújtott sikeres pályázatnak köszönhetően másodszor is megszervezzük a Szavak szárnyán, írók útján elnevezésű Braille olvasótábort, mely alkalomból szeretnénk megjelentetni egy könyvecskét, melyben lelkes látássérültek által írt verseket, novellákat adunk közre. Folytatódik a Jósa András Múzeummal szervezett projekt, melynek során az érdeklődők megismerhetik a múzeum műhelytitkait. Nem hagyjuk ám, hogy ellustuljanak tagjaink, hiszen már biztos, hogy a 2010-es évben is folytatódik a karate oktatás, és a hölgyek gyógytorna foglalkozásokon válhatnak egészségessé és csinossá. A szellemi táplálékról pedig a Szemezgetőnk újság megjelentetésével szeretnénk gondoskodni, mely az NCA sikeres pályázatának köszönhetően a 2010-es évben még további két alkalommal biztosan megjelenik. Ezeken felül pedig természetesen továbbra is biztosítjuk bevált szolgáltatásainkat, és amennyiben igény merülne fel, akkor új szolgáltatásokat is bevezetnénk. Az évkezdésről mindenkinek rögtön az áremelések jutnak eszébe, mi azonban örömmel közölhetjük, hogy egyesületünk tagdíját a 2010-es évben nem emeljük, marad 1500 Ft. A 2010-es év egyesületünkben a tisztújítás éve is lesz. Tavasszal a kistérségi információs napokon új kistérségi vezetők, vezetőségi tagok, új megyei küldöttek és klubvezetőségek választására kerül majd sor. Májusban az egyesület elnökét, elnökségét, különböző bizottságait és országos küldöttjeit választjuk meg. Reméljük a 2010-es évben is egy jól együttműködő, dinamikus csapat dolgozhat a látássérültek helyzetének javítása érdekében! Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani, és kellemes ünnepeket és egészségben, sikerekben gazdag új évet kívánni minden új és régi partnerszervezetünknek, közintézménynek, alapítványnak, egyesületnek, tagjainknak és annak a rengeteg civilnek, akik segítették egész éves munkánkat! Lakatos Anikó 10

11 Az egyesület szolgáltatásairól A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete a megalakuláskor azt a célt tűzte ki maga elé, hogy haladva a korral és a látássérültek igényeinek megfelelően számos olyan szolgáltatást tesz elérhetővé, amit eddig csak a fővárosban tudott egy sajátos igényű ember igénybe venni. A tervek megvalósításához munkatársak kellettek, akik úgy tudnak szolgáltatni, hogy azt hitelesen adják át társaiknak, mivel ők is látássérültek. A megalakulás után egy évvel beindíthattuk az informatikai segítségnyújtást, amit azóta is Dankó Pál, az egyesület rendszergazda munkatársa végez. Az évek során bővült azon szolgáltatások tára, ami Pál munkaköréhez szorosan kapcsolódik. Ilyen szolgáltatás a pontírógép javítás, a műszaki segítségnyújtás, az önálló életvitelt megkönnyítő segítő eszközök használatának betanítása és kölcsönzése, a Braille nyomtatás, a Braille nyomtatók szervizelése országszerte, a beszélő mobiltelefonokkal kapcsolatos szoftverek bemutatása, valamint a hangstúdióban folyó munka felügyelete januárjában érkezett egy második munkatárs, Lakatos Anikó személyében, aki végzettségének megfelelően német és angol nyelvek oktatását végzi, tananyagot készít hangos és elektronikus formátumokban, ahogyan azt az igénylő kéri, szkennel, kérésre fordít, tolmácsol, és szerkeszti ezt a lapot, amit most Ön hallgat vagy olvas, sajátos igényének megfelelően. Az egyesület nem ingyenes szolgáltatásai és díjai 2010-re: Pontírógép javítás: 2000 Ft/darab. Braille nyomtatók szervizelése: Ft Braille nyomtatás: 10 Ft/lap (spirálozva). Idegen nyelvű hanganyag CD-n, vagy kazettán, nagybetűs síkírásos tananyaggal kiegészítve: 5000 Ft/csomag. A többi általunk végzett szolgáltatást ingyenesen nyújtjuk. Nagy Tünde 11

12 Felhívás! A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete a 2009-es évet is egy meghitt, családi hangulatú karácsonyi ünnepséggel szeretné búcsúztatni december 18-án, pénteken 10 órától, egyesületünk irodájában, mely ünnepségre ezúton is szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját. Mint minden évben idén is szeretnénk meglepni legkisebb tagjainkat kis ajándékcsomaggal, hogy a legszegényebbek számára is szép lehessen a karácsony. Ön is segíthet örömet csempészni a fogyatékos gyermekek világába, már nem használt játékok, mesekönyvek, mesekazetták, CD-k, taneszközök felajánlásával. Adományaikat szeretettel várjuk egyesületünk irodájában minden hétköznap 8-tól 15 óráig. Segítségüket legkisebb tagjaink nevében is megköszönve: A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének munkatársai Szavak szárnyán, írók útján Egyesületünk egyik fontos feladata, hogy látássérült tagjaink számára lehetővé tegyük a szabadidő hasznos eltöltését, a kultúrához történő akadálymentes hozzáférést. Az év minden hónapjában legalább egy kulturális programmal kívánunk kedveskedni tagjainknak. Az elmúlt években egyre több irodalmi, képzőművészeti, zenei programot rendeztünk, melyek eredményessége és pozitív visszhangja arra sarkalt minket, hogy ezt a tevékenységünket még intenzívebben folytassuk, hiszen nagy szükség van rá ben egyesületünk pályázatot nyújtott be a Nemzeti Kulturális Alaphoz, melyet elnyertünk. E pályázat keretében szeretnénk 12

13 megvalósítani egy igazi különlegességnek számító, egyedi kulturális programot, egy Braille olvasótábort. A Szavak szárnyán, írók útján projekttel hagyományt kívánunk teremteni, és a pályázat segítségével másodszorra is megszervezni a látássérültek életében is különlegességnek számító kulturális eseményt. A 2010-ben megrendezésre kerülő Braille olvasótábor különlegessége abban áll, hogy az alkalmat egy látássérült, amatőr írók antológiájának kiadásával szeretnénk megkoronázni. Ezúton szeretnénk tehát felhívni kedves sorstársaink figyelmét, hogy amennyiben az íróasztal fiókjában lapul egy-két vers, novella vagy rövidebb írás, ne habozzanak elővenni és egyesületünk címére, február 28-áig beküldeni, mert úgy érezzük, épp itt van az ideje megmutatni a nagyvilágnak, hogy milyen értékek rejlenek a látássérültek társadalmában! Stílustól, témától és műfajtól függetlenül nagy szeretettel és érdeklődéssel várjuk írásaikat az ország minden pontjáról! Hogy ne pár centin múljon - Elektronikus tananyag született az akadálymentesítésről Mi, fogyatékos emberek bizony gyakran bosszankodunk az akadálymentesítés címen elkészült, ám gyakran használhatatlan és pénzkidobásnak látszó beruházásokon. Mindenki látott már lesüllyesztett helyett megmaradt járdaszegélyt vagy keresztbe csíkos mintázattal lerakott vezetősávot, amire netán még pad vagy virágcserép is került utólag. És ilyenkor kit szid vagy hibáztat a gyanútlan felhasználó? Hát, bizony az esetek túlnyomó többségében a beruházót, akinek fogalma sincs a fogyatékos emberekről és igényeikről, a rehabilitációs szakmérnököt, aki csak felmarkolja a sok pénzt, a támogatót, aki ilyen rossz minőségű munkára ko- 13

14 moly pénzeket kidobott, stb. És vajon gondolunk-e arra, mennyi múlik a kivitelezőn, aki a mérnökök által gondosan megtervezett átépítést megvalósítja. Gondolunk-e ilyenkor az egyszerű szakmunkásra, akinek csak a tévéből elcsippentett hírfoszlányokból derengve ismerős az esélyegyenlőség vagy az akadálymentesítés fogalma, mint magasztos, elvont eszme, ami a tőle oly távol élő fogyatékos emberekről szól, de számára oly megfoghatatlan és oly keveset jelent? Nos, ha eddig nem tettük, ezután őket se hagyjuk ki a számításból! A Budapesti Műszaki Egyetem és a Motiváció Alapítvány is részt vett abban a hat szervezetet és öt országot magában foglaló nemzetközi Leonardo da Vinci egész életen át tartó tanulás program keretében megvalósult AWARD projektben, melynek során olyan elektronikus tananyag modulok készültek szakképzésben tanuló fiataloknak, melyek az akadálymentes környezet kialakításáról adnak tájékoztatást. Az oktatási anyagok részletesen foglalkoznak az épületen belüli és utcai közlekedés kialakításával, ezen belül pedig fogyatékossági csoportokra, szakmákra és környezeti egységekre lebontva is tanulmányozhatók az egyes témakörök. A tananyag a vonatkozó nemzetközi és az adott országban érvényes jogszabályok, szabványok, jó és rossz gyakorlatok ismertetése és bemutatása mellett olyan speciális modulokat is tartalmaz, mint pl. a különböző típusú látássérülések szimulációját segítő manipulált képek és videók. Ezek segítségével egy laikus is könnyen megértheti, mit jelent és milyen problémákat okoz a csőlátás, az éleslátás megszűnése, a látótérkiesés vagy a színtévesztés. Az anyag ezúttal tehát nem mérnököknek készült, hanem olyan környezetünk kialakításával foglalkozó szakembereknek, pl. asztalosok, burkolók, stb., akik a megvalósítás gyakorlati részében kapnak szerepet. Ahhoz ugyanis, hogy tudatában legyenek, miért kerül a folyosó padlójába a hosszan elnyúló vezetővonal, vagy hogy hogyan lehet egy rámpán fölmeni a kerekesszékkel és a tetején úgy manőverezni, hogy közben még az ajtót is sikerüljön kinyitni, 14

15 nos, ehhez szükséges ez az elméleti és gyakorlati tudás. A cél itt is az, hogy az egyenlő esélyű hozzáférést ne elszigetelt területeként ismerjék meg a hallgatók a mérnöki tudománynak, hanem az akadálymentesség szemlélete mindennapjaink részévé váljon. Gyakran hallhatjuk a szakiktól, hogy ugyan már, 10 centi ide vagy oda! De vajon mindegy-e az a 10 centi, amikor rámpát építünk vagy járdaszegélyt alakítunk ki? Ugye, hogy nem! A program keretében a meglehetősen terjedelmes, sok fotóval, animációval és videóval illusztrált tananyag elkészítése és a keretszoftver kialakítása mellett lezajlottak az első próbatanítások is a résztvevő országokban: Romániában, Írországban, Olaszországban, Szlovéniában és hazánkban is. A tananyagot természetesen minden résztvevő ország nyelvére lefordították. A próbatanításokat a diákok pszichológiai felmérése előzte meg, melyben a fogyatékos emberekkel meglévő kapcsolatukat, a velük szembeni attitűdjeiket, a saját szakmájuknak az akadálymentesítés megvalósulásában való felelősségével és személyes felelősségükkel kapcsolatos nézeteiket vizsgálták. Az eredmények egyértelműen pozitívak, a diákok az oktatási program eredményeként átlátva és megértve a problémát, pozitívabban kezdenek viszonyulni fogyatékos embertársaikhoz. Érdekes eredmény viszont, hogy a szélsőséges viszonyulások a szakmájuk és személyes felelősségük kapcsán a program végére középre tolódtak, vagyis idővel a túlzottan lelkesedők tábora is tisztába jött a realitásokkal. Kérdés, hogy a tananyag terjesztése és a tantervbe való beépítése az egyes országokban mennyi időn belül és milyen hatékonysággal fog megvalósulni. Magyarországon a próbatanítást befogadó iskolában az ügyet egy lelkes, motivált és felkészült oktató vette kezébe, így a hallgatók az elméleti oktatás mellett a gyakorlatban is találkozhattak az érintett emberekkel és a problémával az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben és a Gyengénlátók Általános Iskolájában. A külföldi partnerek esetében hasonló jó gyakorlatra sajnos nem volt példa, de reményeim szerint hosszú 15

16 távon bebizonyosodik, hogy az elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzésén túl fontos szerepe van a személyes élményeknek is a nyitottság és a problémaérzékenység fejlődése szempontjából. Németh Orsolya 3 tanács, plusz 1 trükk, az elemek használatához. Nyakunkon a karácsony. Veszünk, és kapunk ajándékokat, melyek nagy része elemmel (akkumulátorral) működik. Nagyon sok téveszme terjeng ezek tartósságáról, hibáiról, ami akár sokba is kerülhet. Megpróbálom első körben az elemek problémáját tisztázni feszülség, áram, teljesítmény és egyéb szakszavak nélkül. A legfontosabb kérdés, hogy mikor merül ki az elem? Legyen a példánkban egy tubus fogkrém. Amikor már a vége felé jár a paszta, akkor dönthetünk úgy, hogy már nem masszírozzuk tovább és kicseréljük. Ügyesebbek ilyenkor trükkös felcsavarásokkal ki tudnak még imádkozni belőle némi anyagot, de azután ők is feladják. A lényeg, hogy úgy döntünk, a tubus üres. Ez nem igaz, csak az, hogy mi nem tudunk többet kiszedni belőle. Egy üveg, amit már nem akarunk tovább rázogatni sem üres, csak mi döntünk úgy, hogy kiürült. Gondolom, sokan ismerik azt a hetes szabályt, hogy minden üres üvegben még van hét csepp. Még egyszer tehát, a lényeg az a döntés, hogy már nem használhatunk valamit tovább. Az elektromos eszközök, amikor kijelzik - a beszélő eszközök ki is mondják -, hogy kimerült az elem, ez egy döntés eredménye. Az eszközök csak egy előre meghatározott, a biztonságos működéshez elégséges határig, hagyják merülni az elemet. Nem merül ki nullára az elem, csak éppen az eszköz számára már nem megfelelő. Az előbbiekből három alapvető következtetés vonható le. 16

17 1. A jól megtervezett eszköz az elemkimerülés figyelmeztetéséig, tökéletesen működik. 2. Azért mert egy bizonyos eszköz, egy bizonyos elemre azt jelzi, hogy kimerült, az még nem jelenti azt, hogy egy másfajta eszközt ugyanaz az elem, nem működtethet tovább. Mint ahogyan az emberek sem egyformán csavarnak ki egy tubust, az elektromos eszközöknek is más a kimerült elem fogalma. 3. Az elektromos eszközök az elemkimerülést a jó működés határán jelzik. Várhatóan ezután is fognak működni, akár még jól is, csak ez már nem garantálható. Végezetül néhány megszívlelendő tanács az elemekhez. 1. Ne vásároljunk olcsó, névtelen, piacon utánunk dobják, elemet! Itt kivételesen igaz, hogy a drágább tényleg jobb és hosszútávon olcsóbb is. Én már találkoztam olyan bontatlan csomagolású, elemnek titulát csúzli lövedékkel, amivel az eszköz meg sem nyekkent. Vásárláskor ragaszkodjunk a tartós elemekhez. 2. Függetlenül attól, hogy az eszköz jelzett-e elemhibát vagy nem, rossz vagy gyanús működés esetén első lépésként cseréljünk elemet! 3. Ha az új elemmel sem működik az eszköz, ellenőrizzük a megfelelő érintkezést és a helyes polaritást. Plusz 1 trükk. Ha az elemet olyan eszközben használtuk, aminek nagy az energia igénye (motor van benne, beszélő eszköz stb.) kimerülés után megpróbálhatjuk kis fogyasztású eszközbe betenni (digitális órák), mert lehet, hogy ott még egy darabig jól elketyegnek. Kovács Zoltán Hangvilág kft. ügyvezető igazgatója Segédeszközök látássérülteknek, az önálló, biztonságos életért. 17

18 Egy váradi vak Párizsban 1. rész Párizs a világ leglátogatottabb, és sok utazó szerint a világ legszebb városa. Rengeteg jelzőt találhatunk még erre az ékszerdobozra: a fények, a szabadság, a divat, vagy a szerelem városa, a világ leghangulatosabb városa, de minden szó kevés rá, hogy Párizst bemutassuk. Párizs leírhatatlan, aki még nem járt ott, el se tudja képzelni, hogy milyen. Annak ellenére, hogy a legtöbb embernek Párizsról elsőre talán csak az Eiffel-torony, a Diadalív, vagy netán a Sacré-Coeur ugrik be, a városnak olyan sok érdekessége, és gyönyörű látnivalója van, hogy ha 1 héten keresztül egész nap a várost járjuk, akkor is fájó szívvel kell lemondanunk rengeteg szépségéről. De a nevezetességeken kívüli Párizs is pompás. A század elején épült, és folyamatosan felújított épületek egységes, patinás légkört adnak az utcáknak. Egy idő után már fel sem tűnik, hogy egy híres, és szép épületet látunk, hiszen Párizsban szinte minden utcában láthatunk egy fantasztikus építészeti csodát, vagy egy hangulatos parkot. A párizsi emberek életstílusa, a kávézók sora, a folyamatos pezsgés is felejthetetlen. A csodálatos Szajna, és romantikus hídjai, a művészeti galériák sora, a gazdag, jólétet sugárzó üzletek, és a megelevenedett történelem is mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a városba napról napra jobban beleszeressünk, majd az elvállás igen fájdalmas legyen. De ilyenkor a legtöbben elhatározzák, hogy előbb, vagy utóbb, de mindenképpen visszatérnek. Nekem is régi vágyam volt, eljutni egyszer Párizsba. Ez látszott most megvalósulni. Bőröndömet már rég megtöltöttem a legszükségesebbekkel és csendesen feküdtem le Julius ötödikén este. Minden kész volt a vakok országos szövetsége által szervezett kirándulásra, melyet Ruba országos elnök vezetett személyesen. Július hatodikán nagyon jól ébredtem. Éreztem, hogy minden út Párizsba vezet. Két-három telefonhívás után, eljött a találkozás pillanata. Az autóbusz állomáson találkoztunk mind a hatan. Tudni kell, hogy a tizennyolc tagú csoport, hat tagja Váradi volt. 18

19 A nálunk kulturális referensként dolgozó költő, Vidican és felesége Vali, Irénke és unoka húga Éva, Pali és én. Mint később kiderült Vidicanék, nem mindig lehettek velünk, de a közösen eltöltött időre nem lehet panasz. Az autóbusz 11 órakor kigördült a pályaudvarról, eléggé üres volt, úgyhogy ki-ki tetszése szerint elfoglalhatta helyét kényelmesen. Mint már mondtam, mind a hatan Váradiak jól éreztük magunkat, sokat viccelődtünk és nevetgéltünk, semmi más érdembeli Temesvárig nem történt, ki-ki aludta csendes álmát vagy álmodozott a holnapokról. Fél háromkor érkeztünk meg, majd egy tizenkilencedik századbeli villamossal az ottani vakok szervezetének székhelyére mentünk. Itt kedvesen fogadtak és jóízű uzsonnával vártak, de a bukaresti elnök tanácsára az itteni tisztviselők a finom virsli mellé csak üdítőt szolgáltak fel, nehogy valaki rosszul legyen a gépen. No azért én félve a hasmenéstől csak bekaptam egy decit az itthoni has fogóból. Persze csak úgy, titokban segítvén Évának átcsomagolni a bőröndöt. Majd a repülőtérre vittek és itt simán beszálltunk a Wizzair egyik gépébe. Istenem, hányszor átszaladt az agyamon, hogy talán most megtörténhetne az, amit sokszor nem bánnék csak nagyon szerettem volna egyszer eljutni Párizsba. Az út nagyon csendes volt és alig két óra és húsz percig tartott. A leszállás tökéletes volt, de aztán elkezdődött az út nehezebb része. Csomagjainkkal holtra izzadva rohantunk lépcsőkön le fel, míg elértünk a megfelelő metró állomásra. Aztán kétszer is szerelvényt váltva és egy kis gyaloglás után, persze én egy villanypóznát is megölelve, megérkeztünk a párizsi vak diákok egyetemi szállására. Tudniillik, nem is olyan olcsón, itt sikerült a következő négy éjszakát, már most elmondhatom, nagyon kellemesen eltölteni. Mert bizony a legjobb szobákat nem nekünk szánták, de a gondviselés vigyázott ránk, mert szerények voltunk és vállaltuk a nehezebbet azaz, hogy mi négyen idegen ajkúak átmegyünk az épület egy másik szárnyába. Nekem csak egy járt az eszemben, magamba szívni Párizs különös levegőjét. Ahogy azt már mondtam szobáink szuperek voltak. Egymás mellett, úgyhogy egyedül is tudtam közlekedni, és ha már szu- 19

20 per szobákról beszélek, akkor illik elmesélnem nektek, hogy ezek a szobák a rehabilitációs szerepet is betöltötték. Itt a szükséges hálószoba berendezésen kívül, a szoba egyik végében egy jól felszerelt konyha volt elkülönítve, ahol a bentlakó személy, megtanulta teljesen függetlenül ellátni magát, egyedül főzni, vasalni, étkezni stb. A vacsora sokáig tartott, melyet mi négyen együtt fogyasztottunk el az Irénke és Éva szobájában. Így volt ez végig minden étkezéskor. Nagyon jó hangulatban és csak három után feküdtünk le. Minden nagyon jó volt. Hetedikén reggel, miután meglátogattam a fürdőszobát alig feküdtem vissza, úgy öt óra fele egy magas férfi jelent meg a szobám közepén. Én egyből kiugrottam az ágyból és épp felelősségre akartam vonni, mire ő kedvesen magyarázkodni kezdett, persze anyanyelvén, amiből én csak annyit értettem, hogy valami riasztásról van szó. Néhány perc érthetetlen beszélgetés után eszembe jutott, hogy alig három perce mielőtt elhagytam volna a fürdőszobát, ott egy üres falon lógott egy hosszú zsinór. Eszembe jutott egy Caragiale mű egyik főszereplője, aki meghúzta a vészfék zsinórját a vonaton. Hát tudván, hogy nem vonaton vagyunk, de azért én is meghúztam ezt a zsinórt. Nos, müsiö Filip e zsinór meghúzásra látogatott meg minket és nagyon kedvesen oda is vitt és jelbeszéddel megkérdezte, hogy nem jártam-e azzal a bizonyos zsinórral. Mire én töredelmesen, büszkén, mellemet veregetve végre megértve, hogy mi történt a világ minden ismert nyelvén kértem a bocsánatát, hogy ilyen korán reggel fújtam meg a riadót. Aztán, mint ki jó végezte dolgát, visszafeküdtem és szépen magyarázatot adtam Palinak, utána csendesen elbeszélgettünk a végleges felkelésig. Később megtudtam, hogy abból a bizonyos zsinórból még található volt egy a fejünk fölötti falon, és hogy ezek a zsinórok egy kapcsolót hoztak működésbe, mellyel szükség esetén segítséget kérhettél a nap mind a huszonnégy órájában. Ez is a fogyatékosok iránti odafigyelés egyik formája, hiszen mint már mondtam, itt a vak diák meg kell szokja a teljes önellátási életmódot. A nagycsapattal kilenc har- 20