2013. október 4. Devecser köszöni!

Átírás

1 A település közéleti lapja XX. (XXXV.) évfolyam 10. szám Alapítva 1927-ben október október 4. Devecser köszöni! Egy évvel ezelőtt azért gyűltünk a Makovecz Parkba, hogy tanúi legyünk egy sokáig csak tervként és vágyként létező épület, az Újjászületés Kápolnája megszentelésének. Másfél évvel ezelőtt mindenki azt kérdezte, hogy mikor készül el a kápolna. Idén már az ünnepi program része, ünnepi istentisztelet helyszíne, jelezve, hogy szépen lassan, de a dolgoknak vissza kell kerülnie a régi kerékvágásba, a múlt fájó pontjain felülemelkedve az előttünk álló teendőkre kell koncentrálnunk. A Devecseri Ifjúsági Fúvószenekar térzenéjét követően megemlékező ünnepi beszédek idézték fel a múltat, de szóltak sokkal inkább a jelenről és a jövő terveiről. Toldi Tamás, városunk polgármestere beszédében elmondta: ez a nap két okból is fontos. Fontos az emlékezés miatt, de fontos abból a szempontból is, hogy három évvel a katasztrófa után mit tud ez a város felmutatni. Beszéde folytatása előtt mindenkit egyperces néma főhajtásra kért az áldozatok emlékére. Majd folytatta: Mi is változott az elmúlt három év alatt? Sok ember még nem tudta kiheverni az őt ért traumát. Főleg az idősek és az egyedülállók- utalva ezzel arra a felmérésre, amit városunk lakosai között végeztek. Ugyanakkor vannak pozitívumok is, hiszen egyre több családtól hallják már, hogy megelégedéssel veszik a változásokat. Most ugyan nagy a felfordulás a településen, de ennek is lesz eredménye. Van még mit tennitette hozzá. És bizony az itt dolgozó pszichológusnak is van még munkája. (Folytatás a 2. oldalon Ausztriai vendégek a Vackor Óvodában október 4. A Vackor óvoda 15. szüreti felvonulása Az október 14-i napsütéses hétfő délelőttjén a Vackor Óvoda apraja-nagyja kézen fogva indult a 15. Szüreti Felvonulásra, hogy a már korábban elkészített mustot városunk Önkormányzata és a Járási Hivatal dolgozóinak átadja. Az iszapkatasztrófa 3. évfordulóján osztrák küldöttség látogatta meg településünk óvodáját. A vendégek közül néhányan már nem először jártak a legkisebbek nevelési intézményében, hiszen nekik köszönhetően újult, szépült meg az óvoda épülete. A verőfényes napsütésben az óvoda apraja- nagyja az udvaron fogadta városunk vendégeit. Lipkáné Oszkó Ágnes és Bertalanné Poór Beáta furulyajátéka köszöntötte dr. Franz Küberlt, az Ausztriai Caritas elnökét, Rudi Roth urat, Stájerország tiszteletbeli konzulját, Brigitte Krutil-Krennt, a Steimarki Caritas munkatársát, Lányi Csabát, a Stájerországi Caritas munkatársát, Csicsei Tamást, a Forum Hungaricum elnökét, Pataki Gergelyt, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat régiótitkárát, Ékes József országgyűlési képviselőt, Preininger-Horváth Edinát, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat devecseri szakmai vezetőjét, dr. Fodor Jánost, a Devecseri Ró mai Katolikus Egyházközösség plébánosát, Bereczky Nórát, a Devecseri Járási Hivatal vezetőjét,toldi Tamást, településünk polgármesterét valamint a megjelent képviselőket. Lennerné Pál Szilvia, az intézmény vezetője köszöntőjében felidézte: Sokan attól tartottak, hogy az a figyelem és segíteni akarás, amit az iszapkatasztrófa után tapasztaltunk idővel majd elhalványodik, elkopik, hiszen minden csoda csak három napig tart szól a mondás. (Folytatás a 4. oldalon A szüreti felvonulók vidám, népes serege muzsikaszóra a feldíszített autót és a hagyományos szüreti koszorú színes szalagjait követték a Deák téri új Önkormányzat épületéig, majd a Petőfi téri Járási Hivatalig. Városunk polgármestere, alpolgármestere, jegyzője illetve a hivatal dolgozói várták a gyerekeket. A felcsendülő versek, dallamok igazi szüreti hangulatot varázsoltak a térre. Egymás közös megajándékozása után az Ajkai Néptánc együttes jelenlegi és volt tagjai táncba vitték a gyerekeket, akik ezt követően a Járási Hivatal elé vonultak, ahol a hivatal vezetőinek, dolgozóinak küldöttsége várta őket. (Folytatás a 6. oldalon.)

2 2. oldal október 4. Devecser köszöni! Ezen a napon nemcsak az összefogást ünnepeltük, hanem a művészetek összefonódását is. Makovecz Imre munkásságát, az életről vallott gondolkodását ismerve igen szép elképzelés valósult meg a devecseri Római Katolikus Plébániatemplomban. (Folytatás az 1. oldalról.) A kérdés az, hogy hogyan sáfárkodott az önkormányzat az adományokkal? A város vezetése komolyan vette ezt a felelősséget és nem osztogatta szét. Olyan célokra fordítja, amivel később is el tudnak majd számolni. Három dolgot emelt ki: Devecser visszakapta járási központi székhelyét, amiben nagy szerepe volt dr. Kovács Zoltánnak és Ékes Józsefnekezúton is köszönjük nekik. Új munkahelyek teremtése kezdődött el. Devecser ugyan mezőgazdasági központ volt, de ipari munkahelyeket kell teremteni, hogy az emberek ne menjenek el máshova dolgozni. Ehhez külterületeket kellett vásárolni, hogy aztán majd ipari területként hasznosítható legyen. Megvalósult az az elképzelés is, hogy Devecserben szakiskola legyen, mert a munkahelyekre szakemberek kellenek. Így most két szakmával, de pár hónap alatt jött létre a Máltai Szeretetszolgálat devecseri szakiskolája. Mindezekkel- tette hozzámunkahelyek létesülést, települését lehet ösztönözni. Devecserben megnövekedtek a közterületek, ez magával vonta azt a kérdést is, hogy mivel lehet a működtetést olcsóbbá tenni. Az elöntött területeken energiaültetvényt hoztak létre, valamint a közintézmények felújításakor az energetikai szempontokat is figyelembe vették. A cél, hogy a városunk végre nézzen ki városnak, mégpedig jellemzően kisvárosnak. Ehhez láthatóvá teszik a régi, megmutatásra érdemes épületeket, utak, járdák épülnek, új városgazdálkodási központ épült. A város társadalmilag rossz irányban alakult át. Sokan elmentek, ezért az itt maradtak szempontjából is fontos, hogy itt érezzék jól magukat, és tudják, hogy tisztességes munkából kell megélni! Ennek a törekvésnek alapozó lépése volt a Biztos Kezdet Gyerekház létrehozása, hiszen az ide szüleikkel együtt járó gyerekekben már egész kis korban el lehet hinteni a társadalmi normákat. Ezután a köszönet szavai következtek. Igaz, ennek felvezetésében kitért arra, hogy pontosan nem tudjuk, hogy ki és mivel segített, de néhány szervezetnek már megköszönték a segítségnyújtást. Most ismét három szervezetnek, személynek köszönte meg a segítséget, akik Boldizsár Zsolt festő képeit kapták ajándékul, emlékül. Először Külsővat polgármesterének, Aczél Péter úrnak járt a köszönet és a taps, aki maga is tevékenyen részt vett az első napok emberpróbáló küzdelmeiben, majd Csicsei Tamásnak, a Forum Hungaricum elnökének, aki legelőször volt itt, és az Ausztriában élő magyarok adományainak koordinálásával elősegítette, hogy városunk óvodája csaknem kizárólag osztrák adományokból teljesen megújult. Majd Százhalombatta polgármesterének mondott köszönetet, Pátkai Zsolt úrnak, aki csapatával egy lakóház megépítését ajánlotta fel, amiben ma a Soós család lakik. Polgármester úr köszönő szavai után Ékes József, térségünk országgyűlési képviselője mondta el gondolatait. Mindenekelőtt elnézést kért Dr. Kovács Zoltán kormánymegbízott és Győri-Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökének nevében, akik nem tudtak megjelenni a megemlékezésen. Ezt követően felidézte, amit az egyéves évfordulón sok embertől hallhattunk: Majd úgyis A Makovecz Imre grafikáiból nyílt kiállítás első részét a templomban, a második részét a Rotary Házban tekinthették meg az érdeklődők. Előbbihez szolgáltatott méltó hátteret az ajkai Jézus Szíve templom Szent Cecília kórusa, akik már harmadik alkalommal vendégeskedtek városunkban. A kórus ahogy a koncert házigazdája Orbán Gézáné Erzsi néni, a Katolikus Karitász helyi szervezetének vezetője elmondta 2012-ben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Nemcsak ajkai közösségüknél tesznek szolgálatot, hanem más településeken is. A város vezetése nevében Kovács László alpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket és köszönte meg a kórus tagjainak, hogy megtisztelték városunkat. A koncertet megtisztelte jelenlétével Écsi Gábor atya, a Magyar Katolikus Karitász országos igazgatója, Zagyva Richárd, a Veszprémi Főegyházmegyei Karitász igazgatója, Ékes József, a térség országgyűlési képviselője, Polgárdy Imre, a Veszprém megyei Közgyűlés alelnöke, Kovács László alpolgármester, elfelejtenek bennünket. De nem ez történt, sőt, mára Devecser visszakapta járási székhelyi címét, ami kötelezi a települést, hogy megmutassa, igenis talpra tud állni. Ennek a városnak volt egy múltja, egy története, és képes felemelkedni, hogy visszakapja régi rangját, hogy az itt élők kitartását és hitét tükrözze. Kiemelte: gondozni kell a lelkeket és vigyázni egymásra. Az itt élő gyerekek a jövő és nekik is bizonyítani kell. Ez a város mára már mondhatjuk- talpra állt, van jövője és van perspektívája. A legfontosabb kiindulási pont a munkahelyteremtés, amin jelenleg is fáradoznak. Ezért köszönetet mondott Toldi Tamásnak és a képviselőtestületnek valamint a kormánynak, hogy három év elteltével van mire emlékezni. Útravalóul három dolgot ajánlott a jelenlevők figyelmébe: Vigyázzunk egymásra! Nyújtsunk kezet egymásnak! Tiszteljük egymást! L.Sz.S október 4. Szent Cecília kórus hangversenye és városunk képviselőtestületének tagjai. A kórus tagjai bár amatőrök, művészi igénnyel megválasztott repertoárjuk minden értő fület megtalál. Így volt ez most is. Kedves gesztus, ami az összefogást, összetartozást is szimbolizálta, hogy a kórus vezetője a koncert egy pillanatában közös éneklésre hívta a hallgatóságot: Hol szeretet és egyetértés, ott az Isten. Így az együtténeklés örömében osztozva, valóban emelkedettebb lélekkel indulhatott mindenki az ökumenikus istentiszteletre, az Újjászületés Kápolnája felé. L.Sz.S.

3 3. oldal október 4. Ökumenikus istentisztelet Egy évvel ezelőtt az Újjászületés Kápolnája felszentelésének, megáldásának örülhettünk, hogy a sokak által várt, hónapokig csak papíron és tervrajzként létező épület betölthesse méltó feladatát. Idén az ünnepi program részeként ökumenikus istentiszteletet tartottak városunk felekezeteinek képviseletében a kápolna előtt, amit dr. Fodor János plébános, Vajda István tisz telendő úr, evangélikus lelkész és Sándor József református lelkész mutatott be. Az ökumenizmus maga is az összefogást, az egymás elfogadását, ezáltal jobb megismerését is példázza. Az összefogás valóban meg is van, de inkább kívülről, a segíteni akaró és tudó emberek, közösségek oldaláról. A belső, emberek közötti összefogás, a baráti jobb nyújtása egymásnak, még hagy kívánnivalót és munkát is egyben- mutattak rá lelki vezetőink, hozzátéve, hogy a lelki sebeink valóban nehezebben gyógyulnak, de mindenki számára biztos pont Isten és az ő egyszülött fia Jézus Krisztus. Talán emberi gyarlóságainkban, hétköznapi problémáink között kevesebbet vagyunk Isten közelségében. Talán fájdalmaink közepette meg is feledkezünk arról, aki feláldozta egyszülött fiát, hogy bűneink megváltassanak. Pedig ő ad reménységet is, erőt a továbblépéshez. Útravalóul azt kaptuk lelki vezetőinktől ahogy mindig is, hogy a Krisztusba vetett hittel lehet a legnagyobb nyomorúságokon is túl lenni. L.Sz.S október 4. Fáklyás felvonulás végállomásánál St. Martin játékában gyönyörködhetett a hallgatóság. A szép dallamok, a nap méltó és színvonalas megemlékező programjai talán tompították az emberek csalódottságát, hogy a fényjáték a hidegben technikai okok miatt elmaradt. Toldi Tamás polgármester szavait idézve van mire emlékeznünk, és a városunkban folyó munkálatok eredményeként jövőre lesz ismét mire emlékeznünk. Köszönet mindazoknak, akik jelenlétükkel, családjuk, barátaik kíséretében részt vettek a városi programokon, mert volt és van mire emlékeznünk. L.Sz.S. Amilyen kevesen voltak talán az igen hűvös időnek is köszönhetően a felvonulást megelőző istentiszteleten, mire besötétedett és elindult az emlékezés menete, igen szép számmal gyűltek össze városunk lakosai. Sokan gyermekükkel érkeztek a felvonulásra, mások a házuk kapujában, vagy az ablakokból követték a fényes lángfolyóként kígyózó menetet. Minden évforduló megindító zárása ez a menet, ami emlékeztet minket a három évvel ezelőtti érzéseinkre, félelmeinkre, de iránya szimbolizálja a város talpra állásának vágyát is, az itt maradottak azon törekvését, hogy szembenézve a múlttal, jövőt kovácsoljon. Ennek jegyében a felvonulás

4 4. oldal (Folytatás az 1. oldalról.) Velünk azonban nem ez történt hangsúlyozta, hiszen még mindig figyelnek ránk, és segítenek minket. Az óvoda közössé gé nek régi álma volt ez az esztétikus környezet, ami mára már természetessé vált, holott, minden, ami itt van, ami megvalósult, Ausztriai vendégek még a legmerészebb álmainkat is felülmúlta. Felemelő érzés, hogy ennek a gyerekek is részesei lehettek, megtapasztalhatták, hogy miből mi lett, megadatott nekik a rácsodálkozás öröme. Így az óvoda számára az emlékezés napja, a köszönet napja. Külön köszönte a vendégeknek, hogy adományaikkal olyan környezetet teremtettek, ahol jó gyermeknek lenni és jó gyermeket nevelni,hiszen, ahogy idézte: A nevelés teremti az embert, az ember a hazát. A méltató gondolatok után a gyermekek Bertalanné Poór Beáta és Fábián Anna vezetésével magyar és osztrák táncjátékkal kedveskedtek a megjelenteknek. A vendégek hangos bravo -val dicsérték az osztrák körtáncot, a gyerekek igyekezetét, fegyelmezett előadását. Ezután Franz Küberlnek, az ausztriai Caritas elnökének ünnepi gondolatait tolmácsolták. Elsőként fiatal barátainak, a gyerekeknek köszönte meg a színvonalas előadást. Felidézte, hogy három évvel ezelőtt milyen megdöbbenéssel hallották az iszapkatasztrófa hírét. Gratulált a település vezetőinek, hogy ilyen szép eredményeket értek el. Ugyanakkor hozzátette, hogy a Vackor Óvodában október 4. a külső sebeket könnyebb is gyógyítani, mint a belső, lelki sérüléseket. Hangsúlyozta, hogy számukra a segítség azért is természetes volt, mert szomszédok vagyunk és a szomszédok segítik egymást. (megszívlelendő gondolat szerk. megj.) Az ajándékba kapott virág ami Farkas Róbertné Gizi keze munkáját dicséri mindig emlékeztetni fogja a devecseri gyerekekre. A küldöttség tagjai a gyerekekkel közösen megöntözték az óvoda udvarán az osztrák-magyar összefogást jelképező fát, ezután az óvodavezető invitálására megcsodálták az óvoda tovább szépülő belső környezetét. Megelégedéssel töltötte el az osztrák vendégeket, hogy a Tőlük kapott ajándékot óvjuk, védjük, s hogy tovább folytatódik az intézmény megújulása. L. Sz. S. Mese kenyér, mese morzsa merre visz a mese útja? Erre viszi, arra viszi Azt, aki a mesét hiszi Varázslatos világba vitte Csernik Szende, székely mesemondó a Vackor Óvoda apraját-nagyját. A lábita bábos kedvességével, közvetlenségével, ízes beszédével nemcsak a gyerekeket, de szüleiket is magával repítette a mese szárnyán. A mesedélután aktualitását az adta, hogy 2005 óta minden év szeptember 30-án ünnepeljük a magyar népmese napját. Így jött az ötlet, hogy az idei évben ismét elhívják a korábban már szintén nagy sikert aratott mesemondót. Már kora reggel meglepetéssel indult a nap. Bertalanné Poór Beáta és Fábián Anna óvodapedagógusok furulyajátéka és mesére hívó képek köszöntötték az érkezőket, aminek hallatán biztosan mindenki jobb kedvvel és nyitottabb lélekkel lépett be az óvoda ajtaján. Az óvodában hagyomány, hogy a nyugdíjas dolgozókat vissza-visszavárják, így ezen a délelőttön ők is mesetarisznyával érkeztek, hogy meseország Népmese napja kalandos világába repítsék az apróságokat. A mesebeli kalandozások után a gyermekek Benedek Elek fényképét is megtekintették, s gyertyagyújtással tisztelegtek a nagy mesélő előtt. A népmese napjának délelőttjét Pintérné Kata óvodapedagógus koordinálta. Szép keretet adva a napnak, délután újra felcsendült a furulyaszó, mely mesehallgatásra csalogatott kicsiket és nagyokat. Lenner András képviselő Devecser Város Önkormányzatának nevében köszöntötte az óvodába már másodszor látogató mesélőt. Majd következett Csernik Szende mesefolyama, ahol nemcsak mesét kapott a hallgatóság, hanem útravalót is. Az óvoda dolgozói és a szülők végül együtt tettek hitvallást a mese és az élőszó varázsa mellett: Mindennapra egy mese Nem a tévéből, Semmilyen gépből, hanem édesapa és édesanya hangjából, mert az a legédesebb hang a világon A mesedélutánt követően kérdeztük az előadót meseszeretetéről, elhivatottságáról: Értünk van az élőszó, nem ellenünk. Fontos, hogy a szülők is lássák, hogy milyen fontos a mese, hiszen az nincs elválasztva a szülőtől. Sőt valamikor felnőtt műfaj volt, hiszen régen az emberek egymásnak meséltek. A mese léleksejt volt az emberek között, az élet íze, olyan mint a só, nélküle íztelen az étel. A mesemondás mindig is ősi mesterség volt, a mesemondót pedig az Isten választja. A mese pedig egy kapocs is Székelyföld és az Anyaország között. A lábbal mesélés gondolata, mindig is megvolt legbelül. Amikor gyermekeim óvodások voltak egy alkalommal mesét vittem ajándékba. Két lábra állítottam a mesét. Köszönjük Csernik Szendének, hogy az élőszóban történő mesélés fontosságát sok emberben megerősítette, magyarságunk e fontos kincsét pedig nem hagyja elveszni! L.Sz.S.

5 Vendégeink mondták 5. oldal Október 4-én az Emlékezés Napi rendezvények során néhány nálunk járt vendégünket kérdeztem. A velük készült villáminterjúkból kronológiai sorrendben szedtem össze egy csokorral. A várkerti futballpályán, az Összefogás Tornája közben kérdeztem Csík Ferencet, volt válogatottat, a Veszprém és a Vasas labdarúgóját, a Veszprém Megyei Labdarúgó Szövetség elnökét. Kedves Elnök úr! Három év után hazatért a devecseri focicsapat. Mi a véleménye az új pályáról? Hát, már nagyon vártuk! Nagyon megérdemelték a devecseriek. Devecserben mindig nagyon szerették a helyiek a focit, és jó mérkőzések voltak. Most egy kiváló gyepszőnyeg fogadja a játékosokat. Egyedül az öltöző hiánya volt az átadás akadálya, de ezt is sikerült ideiglenesen megoldani. Hamarosan pedig végleges megoldás, nem is akármilyen, lesz erre a hiányosságra. Ezen a devecseri serdülő tornán, lehet mondani, a jövő van a pályán. Tudnak-e Önök hatni arra, hogy legyen ennek folytatása? Két évvel ezelőtt egy teljesen új labdarúgó jövőképet vázolt fel a Csányi Sándor vezette MLSZ elnökség, ahol nagyon nagy hangsúly van az utánpótlás nevelésen. Ez a jövőkép nem csak mennyiségi növekedést irányzott elő, hanem minőségi kiválasztást is. Két éve újra indult az OTP Bozsik Program, amely láthatóan bevonzotta a gyermekeket. Ezen a programon belül Devecsernek is szánunk szerepet, ahol mindig is partnerek voltak a jó dolgok iránt. * * * Szintén a futballpályán beszélgettünk Szalma Józseffel, volt tizenötszörös válogatott labdarúgóval, aki épp indult foglalkozást tartani a devecseri focistapalántáknak. A fociszeretők nevében mondhatom, örömmel üdvözöljük itt Devecserben. Adódik a kérdés, milyen céllal érkezett hozzánk? E torna alkalmából Czémán Imre devecseri testnevelő tanár, igazgatóhelyettes hívott meg azzal a céllal, hogy népszerűsítsük a futballt. Láttam, az előbb már rúgta a bőrt a fiúkkal. Milyen a pálya? Én sok pályán játszottam, de mondhatom, jó néhány első osztályú csapat pályájával vetekszik ez a gyepszőnyeg. Amíg rá nem léptem, azt gondoltam műfüves pálya, olyan kiváló. Ismerve futballmúltját, most mivel foglalkozik? A világ egyik vezető utánpótlás képzési rendszerének, a Coerver Coaching rendszernek vagyok a magyarországi igazgatója. Ezt a képzést építjük fel Magyarországon, és ennek az első mintaprojektje, első nagy állomása Devecser lehet. A Szalma Józseffel készült interjúhoz szeretne hozzá fűzni valamit a szerkesztő. A rövid, villáminterjú után, a fociszerelésben lévő szakember azonnal szaladt a fiatalokhoz. Ami számomra feltűnt, az a varázs, amit csak egy volt nagy futballista tud megteremteni. A fiatalok feszülten figyelték minden mozdulatát, és nem mellékes, meg is tudta mutatni, amit kért a fiataloktól. Fociszeretőként csak azt tudom mondani, valahogy így kellene fertőzni a gyermekeket, hogy ismét sok örömünk lehessen a labdarúgásunkban. * * * Csicsei Tamással, a Forum Hugaricum elnökével, aki az ausztriai segélyezések, az óvoda felújítás motorja volt, az óvodai látogatás után beszélgettünk. Kedves Tamás! Mint olyan, aki sokat tett az óvoda megszépüléséért, milyen érzés végigmenni a megszépült épületen, milyen látni a gyermekeket? A gyermekeket, a mosolyukat látni mindig öröm! A szép épület, és az elvégzett munka is ott mérhető le, az ő mosolyukon. Az ausztriai csapattal végigjárva Devecsert, bár helyenként hadiállapotok vannak, mit szól a változó Devecserhez? Amit én láttam, hogy egy nagy építkezés az egész város. Ami eddig látszik a felújított épületekből, elkészült beruházásokból, épül, szépül a város. Ha véget érnek a munkálatok, reméljük a szép arculat hozzájárul a lelki megnyugváshoz is. Elkészültek azok a munkálatok, amelyek a Forum Hungaricum hathatós részvételével történtek. Ez ugye nem azt jelenti, hogy megszakadnak a kapcsolatok? Természetesen nem. Rajtunk nem fog múlni! * * * Az Emlékezés Napjára érkező vendégeinket kérdeztem az előző három interjúban. Akit a fáklyás felvonulás közben kérdeztem, talán már nem mondható vendégnek, hisz van, amikor a hét minden napján itt van Devecserben. Ékes Józsefet, térségünk országgyűlési képviselőjét kérdeztem. Tisztelt Képviselő úr! Volt, aki megkérdőjelezte, jön-e valaki még a fáklyás felvonulásra? Most, hogy végignézünk a soron, azt hiszem, megállapíthatjuk, legalább annyian vagyunk, mint tavaly. Igen! Emlékezni kell! Lássuk a 85-ben történt Dél-Tiroli iszapkatasztrófát. Az ottaniak napjainkig megemlékeznek a velük történt tragédiáról. Bár célunk elsősorban a sebek gyógyítása, a fejlesztés, de megemlékezni akkor is kell arról, ami Devecserrel akkor történt. Igen, sokan vagyunk! Az egy éves évfordulón sokan mondták, hogy a kormány innentől fogva elfelejti Devecsert. Nem felejtette el! Azokat a fejlesztéseket, beruházásokat, amelyek azóta történtek és jelenleg is folyamatban vannak, egyre több ember értékeli. Látják, hogy fejlődik, szebb lesz Devecser. És ennek a folyamatnak messze nincs vége. Vannak rossz hangadók, de én úgy szoktam mondani, ezek az emberek talán még saját magukkal sincsenek kibékülve. Jó hogy sokan vagyunk. Tovább kell adnunk a felnövekvő generációknak, hogy amikor ez a katasztrófa megtörtént, ezrek és tízezrek mozdultak meg, és ha a távoli kontinensekről érkező segítséget nézzük, mondhatjuk, milliók éreztek együtt és adtak támogatást. Nem elsősorban a fájdalomra kell emlékeznünk, hanem arra a hazai és világméretű szolidalításra, amely létrejött. Emlékezni, arra hogy ez megtörtént, és akkor egy világ mozdult meg Devecserért. Mind a négy interjúalanyomnak köszönöm az interjút! B.Zs.

6 6. oldal A Vackor óvoda 15. szüreti felvonulása (Folytatás az 1. oldalról.) A gyerekek vidám műsora és az ajándékok átadása után a menet visszaindult az óvodába, ahol Kovács Krisztián és Kovács Norbert (Cimbi) néptáncos csapatának magával ragadó bemutatóját követően fergeteges hangulatú táncházzal fejeződött be az egy hetes szüreti program. A Vackor Óvoda 15. Szüreti felvonulásának vendégei voltak a Gárdonyi Géza Általános és Alapfokú Művészeti Iskola elsős tanulói és tanítói, az óvoda nyugdíjas dolgozói, az Őszi- Fény Nyugdíjas klub tagjai, a Biztos Kezdet Házának munkatársai. A zenés, vidám sokadalom felvonulását nagy csodálattal nézték városunk lakói, és mindazok, akik a menet útjába kerültek. A Vackor Óvoda apraja-nagyja köszönetet mond a Rendőrségnek illetve a város munkaterületein zajló munkálatok kivitelezőinek a felvonulási útvonal biztosításáért, továbbá Ács Attilának a felvonulási autóért illetve Baráth Andrásnak és Kurdi Róbertnek a több helyszínen rendelkezésre álló hangosításért. Sz. A. Elmúlt a nyár, itt az ősz, kampósbottal jár a csősz Örömmel adjuk hírül, hogy hagyományos ovi szüretünk október 10-én immár 15. alkalommal került megrendezésre. Minden évben átéljük e szép hagyományt itt a Somló hegy lábánál, kis városunk Vackor Óvodájában. Óvodai programunk tevékenységeiben kiemelt szerepet kap a hagyományőrzés, a népi kultúra ápolása. A gyermekek sokféle tevékenységgel hangolódtak rá a nagy napra. Elkészítettük Ovi Galériánkban Bözsi néni présházát, majd a kisbíró kidobolta a szüret kezdetét. Megnéztünk korábbi szüreti felvételeket, melyek a ráismerés örömével hatottak a gyerekekre. Rostáné Éva néni elhozta hozzánk az ősz kincseit, melyekből közösen elkészítettük ajtó és asztali díszeinket. A legnagyobbak megmászták a Somló hegyet, élményeikből táplálkozva szorgos kezeik odavarázsolták nekünk az udvari homokozóba a Somló hegy kicsinyített mását. Csőszkunyhót is építettünk, melyet a gyermekek nagy örömmel vettek birtokba. Ovi-szüretünk vidám hangulatának részesei voltak meghívott vendégeink a város vezetői, intézmény vezetők, illetve óvodánk nyugdíjas dolgozói A szüret napján sokféle program gondoskodott a jókedvről: Nyuszi és Cirmi csoportosok dalos játékfüzére és a seregélyek rajzása Madárijesztő mint a szüret szimbóluma elhessegette a falánk madarakat, majd munkára buzdított kicsit és nagyot egyaránt Szemezgetés, darálás, préselés közben szüreti hangulatot varázsoltunk óvodánk udvarára A darálónál és a présnél Németh Norbert, Kovács Ákos és Jábor Krisztián apukák voltak segítőink Mozgásos és ügyességi játékokban is kipróbálhatták magukat a gyerekek, volt hordógurítás, hétmérföldes csizmában járás, célba dobás dióval, gesztenyével Felnőttek vidám dalcsokra zárta a délelőttöt Jól végzett munkánk jutalmaként elfogyasztottuk a gulyáslevest finom friss pogácsával, majd koccintottunk a mézédes musttal. Minden szüret legyen ilyen bőséges, minden ember legyen egészséges! A szervező csoportok nevében: Radován Péterné, Hóborné Nemes Márta, Pankovics Andrásné, Kerekes Attila óvodapedagógusok

7 Devecseri Mustra Mustra Devecser Az M1 csatorna Magyarország szeretlek televíziós játék vezérvonalát követve Devecser Város Önkormányzata szeptember 28-án a Devecseri Mustra Mustra Devecser című rendezvényre hívta az érdeklődőket a Művelődési Házba, ahol a vidámságé, süteményeké és a boré volt a főszerep. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Ékes József országgyűlési képviselő, Polgárdy Imre, a Veszprém Megyei Közgyűlés alelnöke, Bereczky Nóra, a Devecseri Járási Hivatal vezetője, Toldi Tamás polgármester, Kovács László alpolgármester és Kövér Tálász Gabriella, a Járási Munkaügyi Kirendeltség vezetője. A nap folyamán kiválasztásra került Devecser Város Bora és Devecser Város Süteménye. A versenyrekelő 12 féle bor és 33 féle sütemény közül a szakmai és civil zsűri Devecser Város Borának Fazekas András es Nagy Somlói Juhfarkját választotta, míg Devecser Város kedvenc édes süteménye a Bodnár Mihályné által készített francia krémes, Devecser Város kedvenc sós süteménye az Ivány Gyuláné Kati által készített vendégváró sós kifli lett. (A nyertes sütemények receptjeit a következő számunkban közöljük.) Sütemény kategóriában különdíjat kapott Bobayné Iker Rita által készített zselés torta. A délutáni rendezvénysorozat az Őszi Fény Nyugdíjasklub vidám műsorával vette kezdetét. Városunk nyugdíjasai örökzöld slágerekkel, borhoz kötő versekkel, szüreti jelenettel szórakoztatták a közönséget. A jó hangulatot tovább fokozta a Vackor Óvoda kórusának előadása, akik vidám bordalokat énekeltek. A somlóvásárhelyi Lyra Énekegyüttes által előadott dallamokra szinte táncolni támadt kedve az embernek. Borra-való zenekar előadásán aztán tetőfokára hágott vidám, jó hangulat. Műsoruk méltó lezárása volt a szüretet idéző, jó hangulatú napnak. Másnap este, hasonlóan az ország többi településéhez, Devecserben is fellobbant a Szent Mihály napi őrtűz lángja, s ezzel véget ért a kétnapos rendezvénysorozat. Sz. A. Bendes István jegyző úrral beszélgettünk a hivatal költözésével kapcsolatban, miértekről, körülményekről és az új helyről. 7. oldal Új helyen a Devecseri Közös Önkormányzati Hivatal Deák tér 1. Mi volt a költözés oka? január 1. napjától járási rangot kapott a település. A Járási Hivatal elhelyezésének biztosítása az önkormányzat feladata volt. A létrejött járás sok feladatot és ehhez dolgozókat átvett a korábbi polgármesteri hivataltól. A járási feladatok ellátását egy helyen volt célszerű megoldani és a városháza volt megfelelő méretű épület. A Devecseri Közös Önkormányzati Hivatal létszáma 27 fő, a járási hivatalé 38 fő jelenleg, és várhatóan bővülni fog a földhivatali feladat Devecserben történő ellátásakor. A költözéssel az ügyfelek kulturált kiszolgálási lehetősége megoldódott. Adott volt-e az épület? Igen, szerencsére a volt Járásbíróság patinás épülete megfelelt a célnak. Az épület külső, belső felújítása megtörtént, még a tető csere van vissza. A felújításnál melyek voltak a fő szempontok? Az épület homlokzatának felújítását a műemléki előírások betartásával végeztettük el. A belső felújításnál a mennyezet szigetelve és egy kicsit csökkentve lett a fűtési költségek csökkentése érdekében. Felvetődött, hogy a későbbiekben szakiskola legyen az épületben, emiatt a termekben épített új válaszfalakat gipszkartonból készíttettük. Kapott-e a város állami támogatást a felújításra? A beruházást a Kármentő Alap támogatásból végeztette el az önkormányzat. Csökkent-e az önkormányzat jogköre, hivatalainak száma? Az önkormányzat jogkörében csökkenést a Gárdonyi Géza Általános Iskola fenntartói feladatának Klebersberg Intézményfenntartó Központ Devecseri Tankerületéhez való csatolása okozott. A volt Polgármesteri Hivatal, ma Devecseri Közös Önkormányzati hivatal feladatköre és ezzel együtt létszáma is csökkent. Az okmányirodai feladatok, gyámügyi feladatok, az építéshatósági feladatok egy része, közgyógyigazolvánnyal kapcsolatos feladatok, szabálysértés a járáshoz kerültek. Bővült a hivatal feladata azzal, hogy Noszlop község volt hivatalát Devecserhez csatolták, több társulást kellett létrehozni az önkormányzatok által közösen ellátott feladatok elvégzéséhez. Mi változott a Hivatal életében a költözéssel? A munkakörülmények azzal, hogy a járási hivatal és a város hivatala egy épületben volt, zavaró volt a napi munka során. A legfontosabb terület dolgozói a pénzügyesek hatan-heten egy irodában dolgoztak. A feladatokhoz tudtuk alakítani az épület helyiségeit. Kulturált körülményeket tudunk biztosítani minden dolgozónak és az érkező ügyfeleknek egyaránt. Milyen pozitívumokat lehet megemlíteni, ami az épületváltással kapcsolatos? A felújított épület nagyon szép lett. Egységes berendezést kaptak a helyiségek. Még apróságok hiányoznak: székek, hirdető tábla (már készül), pár kisebb bútor, díszítő elemek. A költözés elkerülhetetlen volt azzal, hogy Devecser járási székhely lett. Ez nem csak rang, hanem az emberek számára kedvező lehetőség, hogy helyben több ügyet el tudnak intézni. A város hivatala a lehető legmeghatározóbb épületbe költözhetett. Az épület rangjának megfelelő feladatot láthat el. Ez jó érzés szerintem mindenki számára. Köszönjük a beszélgetést és a tájékoztatást! Mindenkinek jó munkát kívánunk, az új helyen! B.G.

8 8. oldal A Start munkaprogram hétköznapjai Berecz Józseffel, a Devecseri Start munkaprogram irányítójával beszélgettünk a munkaterületről, munkáról, felszereltségről és a mindennapi folyamatokról. Mikor indult maga a program itt Devecserben és kik vesznek részt benne? A program 2012 márciusában indult útnak. A Munkaügyi központ kiközvetítésével vesznek részt benne. Ha megnézzük a program megfogalmazott célját, akkor világossá válik a pozitív kezdeményezés. A cél: a tartós munkanélküliek visszavezetése a munka világába. Bár első hallásra is beszédes, de valójában benne van minden, ami egy munkára vágyó ember világát fedi le. Milyen gazdasági formában működik maga a program? A tartós munkanélkülieket a munkaügyi központ közvetíti, alkalmazásukról az Önkormányzat gondoskodik. A béreket, fenntartási és önköltségeket az állam finanszírozza pályázati támogatásként, az önrészt az Önkormányzatnak kell kigazdálkodni. Egy-egy időszak alatt fő közötti a programban részt vevők száma. Keresetük nettó ezer Ft a tavalyi és folyó évet figyelembe véve. Persze ez nem tűnik soknak, de ez egy kiinduló állapot. Mint az már az előző havi újságban is megjelent, a program résztvevői a munka mellett elméleti és gyakorlati képzést is kaptak. A képzés a mezőgazdasági terület, növénytermesztési terület és a savanyítás-tartósítás elméleti és gyakorlati részét biztosította, melyről tanúsítványt állítottak ki a sikeres vizsgázóknak. A képzés elméleti és gyakorlati része is a résztvevők számára ingyenes volt, pályázat útján került kifizetésre. Melyek azok a munkaterületek, amelyeket el kell látni? Kívülállók számára legtöbbször összemosódhat a városüzemeltetés és a program munkaterülete, de önmagában jól elválasztható. A városüzemeltetésé a település, az önkormányzati belterület, a program pedig a külterületek megmunkálását, fenntartását, rendezését végzi. Persze szükség esetén a Városüzemeltetési Kft. és a Start munkaprogram kölcsönösen segítenek egymásnak, támogatják egymás munkáját. Milyen részterületekre lehet bontani a mindennapi munkavégzést? Kezdjünk a mezőgazdasági részterülettel. A kertészeti növénytermesztés, melynek helyszíne a Raskovics-kert. Itt történt a képzés gyakorlati részének megvalósítása is. Elsősorban kiskerti növényekkel foglalkozunk, mint paradicsom, paprika, uborka és még folytathatnám. Idén telepítettünk egy málnás területet is. Még öntözőrendszerünk nincs, de a lehetőségekhez mérten, megoldottuk a növények öntözési lehetőségét is. A termés településünk iskolájának konyhájára került a tavalyi évben. Természetesen adomány formájában, térítésmentesen. Idén már több lett a termés, így egy részét értékesíteni is tudtuk. A második részterület a gyümölcsös telepítése és gondozása. 4 hektáron telepítettünk gyümölcsfákat. Alma, szilva és kajszibarack került telepítésre és úgy tűnik gondozásra is, mivel az eredésük elég jó lett. Jelenleg a fák kialakításánál tart a munkafolyamat. Itt kell megemlítenem a spárgaültetést is, amely 0,5 hektáron van. A gyümölcsösökben a termés, majd egy-két év múlva mutatkozik A fákról beszéltünk, hát folytassuk azzal, de már más területen. A település energiaültetvényeinek telepítése és gondozása feladataink közé tartozik. Az iszapömlés után telepített energianyárfa, amely 20 hektáron terül el, idén már vágásérett. Betakarítása aprítással történik, mellyel a közintézmények fűtését biztosítjuk. Idén újabb 10 hektár energianyárfa került telepítésre, valamint 8 hektár energiaakác. Az ültetvények területének bővítése, a telepítés folyamatos munka, újabb területek is betelepítésre kerülnek. Újabb részterülete munkánknak az illegális hulladék területe. Lerakóhelyek felderítése, a törvénytelenül elhelyezett, eldobált szemétkupacok elszállítása, a lerakóhelyek felszámolása folyamatos munkát ad, sajnos. Mindig újabb és újabb helyeket kell rendbe tenni. A mezőgazdasági utak, árkok rendezése, rendben tartása tartozik még feladatkörünkbe. Az utak kátyúzása, az árkok kitakarítása, a fűnyírástól a bozótirtásig. A bokrok, faágak bedarálásra kerülnek és részét képezik az intézmények fűtésanyagának. Ezzel a végére is értünk a munkaterületek felsorolásában. Milyen felszereltséggel, tárgyi eszközökkel, gépekkel rendelkeznek? Ami a gépeket illeti, van egy MTZ 82-s traktorunk, hozzá kiegészítő munkaeszközökkel, mint sorközművelő-tárcsa, szárzúzó és egy billentős pótkocsi. A munkához szükséges kéziszerszámok is rendelkezésre állnak, gondolok itt a kerti szerszámokra és a motoros fűrészre, meg persze a motoros fűkaszára. Ezeket az eszközök a programon belül kerültek igénylésre és támogatásra is. Mivel már látjuk tennivalót, néhány szó erejéig bemutatná a program résztvevőit is, az Ön feladatára is kitérve? Természetesen. Az elején említettem, hogy általában a 100 főt eléri a program létszáma, melynek központi irányítását az önkormányzat végzi. A résztvevők közvetlen irányítása a programon belül, az én feladatom. Mezőgazdasági, állattenyésztési és erdészeti gyakorlattal érkeztem a feladat ellátására, mely 38 év tapasztalatot jelent márciusától töltöm be feladatkörömet. Munkámat két művezető kolléga segíti. Az adminisztrációt az önkormányzaton belül végzik, az ottani dolgozók. Két év után már körvonalazódik egy kép a résztvevőkről is. Talán a legkifejezőbb, ha egy hasonló méretű cég dolgozóihoz hasonlítom. Itt is vegyes a dolgozók összetétele, mely adódik eltérő generációkból, eltérő munkamorálból és hozzáállásból. Itt is akadnak konfliktushelyzetek, nem egyformán érték a munka. Van azonban egy erős közösség is kialakulóban, akikkel hosszú távon is lehet tervezni a munkát. Milyen közelebbi és távolabbi célok várnak megvalósulásra? Van jelenleg is egy induló projektünk, a betonelem gyártó részleg. Járdaelemek és térburkoló elemek gyártását indítjuk el, járási szinten. A gépek már beszerzésre kerültek. Folyamatos cél a munkavégzés minőségének javítása, a termelés növelése, amely alapot képez az eredményességhez és fenntarthatósághoz, hogy a támogatási időszak végén eredményesen működhessen. A szövetkezetté válás, szövetkezetként való működés egy távoli, de elérhető cél. Köszönjük a beszélgetést. Sok sikert és eredményes éveket! Összegzésképpen elmondhatjuk, a program megvalósítja a kitűzött célt. Nem ad általános értelemben vett munkahelyet, hanem hidat képez, kiinduló pontot ad, hogy elindulhasson az a folyamat, melynek a végén egyértelművé válik, hogy a munkának értéke van. A lehetőség adott a munkára, az értékteremtésre. BG

9 Megcsendült az a kicsi harang, ott a kápolna magasában. Éles, magas hangja kigombolta az októberi, korán érkező hideg miatt összehúzott kabátokat. Utat talált ott, a ruha alatt, marokra fogta, fagyos ujjaival megszorította az ember szívét. Hivatása szerint hívogatott. Hívogatta az arra fogékonyakat az egy isten tiszteletére. De e hivatásán túl ezen az estén valami mást is közvetített. Néztem az arcokat. Sokan tekintettek fel oda, a kicsi kápolna tornyába átszellemült arccal, és nézték a torony ablakán keresztül a himbálózó kicsi harangot. Az a vékony, csengő hang megpárásította a tekinteteket. Lefújta a port az emlékekről, előrángatott a feledés homályából a zimankós időjárásnál is hidegebb érzéseket. Talán ezért is volt olyan dermesztő hideg ezen az októberi estén. Rá lehetett fogni azt a néha szégyellt, be nem vallott vacogást. Elszállt az a harangszó a temetőbe, csengő hangjával megsimogatta, csókot lehelt arra a tíz fejfára. Emlékekből nagy csokrot kötött, és selymes, hosszúszálú sóhajjal a fejfákra kötötte azt. És csak szólt az a kicsi harang ott, a kápolna magasában. De csengő hangja nem csak hideget hozott az őt hallgatók szívébe. Lelket melengető, szívet dobogtató érzéseket is ébresztett. Mert az az érces hang beszélt hősökről. Igen, hősökről, akik talán nem is tudják magukról, hogy hősök. Akik azt mondják, hogy csak tették a dolgukat, amit megkövetelt a lelkiismeretük. Vagy tudják, hogy hősök, de maguknak is tagadják. Tagadják, mert nekik jelenleg még tagadni jó. Mentettek, segítettek. Ismerősön, ismeretlenen. Beszélt a harangszó azokról, akik csak helyben maradtak. Itt, Devecserben. Sokan mondják, hogy kényszerből maradtak. Lehet ilyet mondani, de valljuk be, ha menni akar az ember, akkor Pipafüst... Az a kicsi harang október óra megy. És legtöbben mégis maradtak. Vagy mentek, de visszahozta őket a szívük. Mert ilyen ez a magyar. Ragaszkodik ahhoz a röghöz. Mert ott távol rájött, hogy ami fáj, az ott távol is fáj. És ha már fáj, jobb ha azt itthon teszi. Igen! Nagy szó, hogy hősök. De azóta a nap óta Devecser egy olyan hely, ahol hétköznapi hősök járják az utcákat. Tetszik, vagy nem tetszik, de ezt a korosztályt, amelyik itt lakik napjainkban, és éli a mindennapok életét annak minden nehézségével, az eljövendő utókor Devecser város katasztrófa utáni új honalapítóiként fogja tisztelni. Akarjuk, vagy sem, ez így lesz. Ha lesz Devecser. És jelentem, lesz Devecser! És csak szólt az a kicsi harang ott, a kápolna magasában. Beszélt emberekről. Sok, sok egybetartozó emberről. Olyan sok egybetartozó emberről, amit úgy hívunk, hogy ország. Arról a helyről, amit több mint ezer éve úgy hív a világ, hogy Magyarország. És ez az ország akkor itt volt velük. Kicsinek nevezzük hazánkat, de akkor nagyon naggyá vált. Tudom, hogy ellentmondásos, de azokban az októberi napokban olyan hatalmas nagy lett, hogy valahogy mégis elfért Devecserben. Mert akkor azokban a hetekben, hónapokban, lélekben itt volt Magyarország. Beszélt az a kicsi harang büszkeségről. Mert van, ami sok ember számára büszkeséget jelent. Büszkeséget, amit az generál, hogy olyan hazánk van, akit nem hagy hidegen más nyomorúsága. És ha nekünk ilyen hazánk van, akkor mondhatják nekem, hogy az már idejét múlt érzés, és meg is mosolyoghatnak érte, de én büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. Lehet lefitymálni, jó szokásunk szerint leértékelni saját teljesítményünket, de példáját ritkítja az egész világon, ahogy akkor viselkedett a mi hazánk. Nem hiszem, hogy azokban a hetekben, hónapokban sok ember volt határainkon belül, aki legalább gondolatban ne lett volna velünk. És nem csak a határainkon belül Szomorú oka volt, de világhírűek lettünk. Megtudhatta a nagyvilág, hogy itt, Európa közepén van egy falu, Kolontár és létezik egy kisváros, Devecser. Élhettek a világ bármely táján, megmozdultak a jóérzésű emberek. Adtak erejük szerint. Nekünk, devecserieknek. Értük is szólt az a kicsi harang. Tudom, hogy emberi ismereteink szerint lehetetlen, de erősen hiszem, hogy ezen az estén annak a kicsi harangnak messze szállt a szava. Nagyon, nagyon messze szállt. Átszállt országhatárok felett, szét Európába, átrepült a tengerentúlra Amerikába, Japánba. Mindenhova, ahol annak idején együtt dobbant velünk a szív. Igen, ha a fülek nem is, de a szívek biztosan hallották. Kellett, hogy hallják! Mert ez nem egy hétköznapi harangszó volt. Ez beleszállt a szívekbe, és elmondta azt a néha nehezen elmondható szót, hogy köszönöm. És csak szólt az a kicsi harang ott, a kápolna magasában. Az októberi szellőből köpenyt kerített a nyakába és felhajtott gallérral körülrepült a didergős Devecser felett. Körberepült megnézni, volt-e értelme mindannak 9. oldal a nagy együtt akarásnak? és láthatta, van eredménye! Akinek úgy tetszik, tagadhatja azokat az eredményeket, de akinek van szeme a látáshoz, úgy láthatja. Mondják, az elvégzett munka nem hibátlan. Biztos van, aki mondhat ilyet, mert ő valószínűleg hibátlan. Nekem erre nincs jogom, mert én a magam munkájában is bőven találok kivetni valót. Beszélt az a kicsi harang reményekről. Reményekről, hogy még mennyi minden jó történhet Devecserrel. Ha szomorú előzmények nyomán is, ha áldozatok árán is, de még sokat kaphat vissza a jussából ez a város. Abból a jussából, amit elvettek tőle. Beszélt arról, hogy mi minden jót pótolhat be ez a település abból, ami évtizedek alatt nem történt meg. Arról beszélt, hogy nem csak attól leszünk város, hogy tizenegynéhány éve kaptunk egy papírt róla, hanem ha azt, hogy tényleg város legyen, mi is szeretnénk. Lehetőségről, amit legelőször talán el kellene hinnünk. Még ha nehéz is elhinni, még ha néhány álom elsőre nem is tűnik valószínűnek. Mert tudják, az álom nem kerül semmibe. Ha meg már álmodunk, azt csak nagyot szabad. Kicsit álmodni, nincs értelme, nem érdemes. Ha meg merünk nagyot álmodni, azután meg akarni kellene. Tudom, tudom! Sokan azt mondják, ebben az akarásban sokakra úgysem lehet számítani. Ebben valószínű van igazság, de jó lenne, ha minél többen lennénk, akik akarnánk. Mert az mégsem járja, hogy ha más nem akarja, akkor nekünk se legyen jó. A távoli reményeket, már egy halkuló harangszó mondta. Ámulva néztem fel rá, hogy mi mindent tudott elmondani rövid idő alatt. Amikor megszólalt az a kicsi harang ott a kápolna magasában. B.Zs. Jogos felháborodás Még nem láttam ilyen dühösnek. A mikor eddig beszélgettük úgy láttam, a sors által rárótt nehézségeit is valami békességgel, türelemmel tűrte. De most szikrázott a szeme. Hogy lehetnek ilyen emberek! mondta értetlenül jöjjön ki, nézze meg! Mint mondta, virágot vitt a kápolnába, mert most, az évforduló környékén több idegen jár a városban, lássák, hogy Devecser megbecsüli, amit kapott. Kimentem a Makovecz Parkba, és tényleg minden úgy volt, ahogy mondta. A kápolna előtere és a szentély teledobálva közepes méretű kövekkel, és a belső ajtónál ott volt az a bizonyos kupac. Nem szokásom, de nézegettem. Kíváncsiságom oka, vajon ember vagy állat produkálta, de aztán rájöttem, egyszerű a válasz. Biztos, hogy állat volt, mert Ember ilyet nem tesz! Mert azzal a gondolattal, amiért épült a kápolna, lehet nem egyetérteni, hisz hinni nem kötelező. De mások érzéseit nem tiszteletben tartani, no, ilyet Ember nem tesz B.Zs.

10 10. oldal Riportok egy alapkőletétel okán A labdarúgópálya öltözőjének alapkőletétele alkalmával készített lapuk riportot a rendezvény két vendégével, dr. Simicskó Istvánnal, az Emberi Erőforrások Minisztérium sportért és ifjúságért felelős államtitkárával, és Nyilasi Tiborral, az MLSZ sportigazgatójával, 70 szeres válogatott labdarúgóval. Először dr. Simicskó Istvánt kérdeztem. Tisztelt Államtitkár úr! Köszöntöm az Új Devecseri Újság olvasói nevében! Ön már visszatérő vendég nálunk. Mondhatjuk, hazajön Köszönöm, én is úgy érzem. Mindig szívesen jöttem és úgy éreztem itt mindig szívesen fogadtak. Megkedveltem ezt a települést, ezért ilyen alkalmakkal, amelyek Devecser fejlődését mutatják, különösen szívesen jövök. Bár fel van fordítva a város, de mit szól a formálódó Devecserhez? Valóban, már negyedszer járok Devecserben. Azt látom, hogy az emberek összefogása, elkötelezettsége, egymás iránt felelősség vállalása azt eredményezi, hogy szépül, épül Devecser, és ez számomra örömteli. Egyre szebb a városközpont. Ez a mai alkalom különösen kedves számomra, amikor is az új sportöltöző alapkövét helyeztük el. Számomra ez azt jelenti, hogy a jövőt építi a város. Ez az épület az itt élő közösség életkörülményeit fogja javítani, és elkészültével a gyermekeink kulturált körülmények közt tudnak sportolni. Az előző alkalmakkal a kutyakiállításra jöttem. Arról már akkor is elmondtam, több mint egy egyszerű kutyakiállítás. Ez a szeretetről szól. A katasztrófa után, minden jóérzésű magyar ember segített, szolidáris volt Devecserrel. A kormány minden erejével azon volt, hogy az itt élő emberek minél előbb kijöjjenek abból a helyzetből és az élet ismét a normális kerékvágásba kerüljön. Szerencsére ez egy olyan inspiráció volt az itt élők számára, amely alkotófolyamatokat indított el. Ennek az alkotófolyamatnak a példája a mai nap, amikor egy életigenlő közösség él a lehetőségeivel, és a település fejlesztésével válaszol az őt ért tragédiára. Megdöbbentő, hogy egy katasztrófa után az életösztön, az élni akarás, a boldogulni akarás ilyen folyamatokat indít el. Megtapasztalhatta a nemrég átadott új pálya minőségét. Jól tudom, a most készülő létesítmény sem egy átlagos öltözőépület lesz? Valóban. Az új pálya minősége kiemelkedő. Sok csapat örülne hasonlónak. A most készülő épület látványterveit látva elmondhatjuk, hogy egy magas színvonalú, komplex épület készül. Azzal a környezettel, amely a pálya köré épül, újabb ékköve lesz Devecsernek. Tisztelt Államtitkár úr! Köszönöm az interjút, még sok ilyen alkalommal találkozzunk! * * * Talán igaz sem volt! mondta mosolyogva Nyilasi Tibor, a Magyar Labdarúgó Szövetség sportigazgatója, amikor felidéztem a sajátkészítésű Graz antennán élvezett, az osztrák szpíker által gyakran emlegetett, Nyílázsííí felkiáltást. Kedves Tibor! Ilyen ünnepi alkalomból a világért sem szeretnék ünneprontó lenni, de ezekben a hetekben megkerülhetetlen, hogy a válogatott világbajnoki szerepléséről kérdezzem. Hogy gondolja, nem volt túlzott elvárás ettől a csapattól szebb helytállás? Szerintem nem! Csak úgy szabad a pályára kimenni, hogy győzni akar az ember. A rájuk rakott lelki teherre panaszkodnak a játékosok. Annak idején nekünk is volt a Szovjetunió ellen teher, de bátran kell futballozni. A közönség akkor is, most is ezt várta. A legnagyobb baj, hogy ezen a két meccsen a válogatott begörcsölt. Akarni akartak, de így nem lehet játszani. A probléma, hogy azok a húzójátékosok, akiknek ebben a helyzetben át kellett volna a többieket segíteni a holtponton, azok csődöt mondtak. Hagyjuk már azt, hogy teher volt a vállukon! Teher a devecseri emberek vállán volt három évvel ezelőtt! Sokunk szerint a magyar foci rákfenéje az utánpótlásképzés. A Csányi Sándor által vezetett MLSZ programjában erre helyezte a legnagyobb hangsúlyt. Mi a véleménye, ez a mostani közhangulat nem fogja megakasztani ezt a folyamatot? Elöljáróban csak annyit, a magyar futball 2010-ig az utolsó tartalékait élte fel. Szinte nulla infrastruktúra, adósság, nem létező utánpótlásképzés Teljes káosz uralkodott. Miniszterelnök úr és Csányi Sándor a szakadékba zuhanás előtt, az utolsó pillanatban állította meg a magyar labdarúgás szekerét. Az elmúlt két év alatt nagyon sok mindent kellett megoldani, amit a szurkolók nem érzékelnek. Mivel a problémák megoldása mellett azok a klubcsapat és válogatott eredmények, amelyek a kirakatban voltak, nem jöttek, a szurkolók elbizonytalanodtak. Az új MLSZ elindította az új Bozsik Programot, amely magához vonzott több mint 140 ezer gyermeket. Ennek meg kell lenni az eredményének, de ehhez tovább kell menni a kijelölt úton. Minőségi lehetőségeket, edzőket és korszerű edzésmódszereket kell biztosítanunk a gyermekek fejlődéséhez. Ennek meg kell lenni az eredményének, és akkor a szurkolók bizalma is vissza fog térni. De ehhez kegyetlenül sokat kell dolgozni. Megszállottak kellenek, akik hisznek a gyermekekben. Az MLSZ eltökélt a magyar labdarúgás megújítása terén. A szövetség felkért egy belga átvilágító céget, amely a Liverpoolnál, a Manchester Unitednél is dolgozott. Ők rámutatnak a rendszerben lévő hibákra, és azt mindenkinek el kell fogadni. Még egy rövid kérdés a végére. Ebben a fent említett utánpótlás nevelési programban itt a végeken, például Devecserben lévő gyermekekre is jut szerep? Természetesen! Tudomásom szerint Szalma Józsi, volt válogatott játékos vezetésével bekapcsolódnak a programba, és nem kell sok hozzá, meglátják a devecseriek, ezt az új gyönyörű létesítményt gyermekek fogják megtölteni. Úgy legyen! Köszönöm az interjút! B.Zs.