AGRÁR-KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS: AZ EURÓPAI AGRÁRFINANSZÍROZÁS ÚJ ÚTJA A GYAKORLÓ GAZDA SZEMSZÖGÉBÔL

Átírás

1 TISZTELT OLVASÓINK! Ángyán József Podmaniczky László Ónodi Gábor tanulmányával indítjuk számunkat, akik a gyakorló gazda szemszögébôl veszik górcsô alá azokat a várható változásokat, melyek az Európai Unió 2007 utáni Közös Agrárpolitikájának irányváltásából vezethetôk le. Igen alapos és számokkal gazdagon alátámasztott tanulmányuk alapján felmerülhet az Olvasóban a kérdés, vajon ismerték-e kellôen ezeket az új irányokat az EU-s tárgyalások magyar szakemberei, és kellô figyelmet szenteltek-e a támogatások várható arányváltozásaira. A Közös Agrárpolitika ugyanis nagyobb hangsúlyt fog helyezni a támogatások odaítélésénél a vidékfejlesztésre, mint korábban, s ezt az országunkra kialkudott %-os arányok a táblázatos bemutatás szerint nemigen tükrözik! Faragó László írása a tôle megszokott kritikus megközelítéssel elemzi a Nemzeti Fejlesztési Terv és a Regionális Operatív Programok jelenleg brüsszeli jóváhagyás alatt lévô tervezetét. Megítélése szerint a hazai regionalizáció kevésbé a decentralizáció, mintsem a centralizáció irányába mutat. A Királyhelmectôl Somorjáig címû írás szerzôi a magyar szlovák határ mentén kialakult eurorégiós szervezôdések pozitív tapasztalatairól számolnak be. Tapasztalatuk szerint az eurorégiók körében megvan az igény a közös területi tervezésre, koncepciókészítésre. Javaslatuk az, hogy hasznos lenne megteremteni Magyarországon egy olyan forrásalapot, amely serkentené a határ menti térségek határokon átnyúló együttmûködését. Szalkai Gábor ugyancsak határon átnyúló témával, a Budapest Bukarest közlekedési kapcsolat alternatív lehetôségeinek vizsgálatával foglalkozik. Fleisher Tamás Körmendy Imre korábbi írására reagál, aláhúzva azt a közös álláspontjukat, miszerint a közlekedési hálózat tervezése csak komplex területi összefüggésrendszerben végezhetô. Sajnos ez ma a hazai valóságra nem jellemzô, holott a területi hatások hosszú távra meghatározzák a kisebb-nagyobb térségek fejlôdôképességét. Jeney Lajos tanulmánya látszólag távolabb esik a terület- és településfejlesztés szûkebb szakmai témakörétôl, de figyelemreméltó gondolatokat tartalmaz az egyes, illetve az egyedi létesítménytervezés települési összefüggéseirôl. EU Hírmondónk az Európai Területfejlesztési Perspektíva legutóbbi Potzdamban véglegesített szövegének folytatását közli. Hangsúlyozni érdemes, hogy még a legutóbbi változat sem tartalmazza a csatlakozó országok mára kialakult az elôzetes elképzelésekhez képes kibôvített számát, de újabb dokumentum nem született e nagy horderejû témában. A csatlakozó országokkal kapcsolatos területfejlesztési elgondolások a csatlakozó országok számától függetlenül is érvényesek. Vidékfejlesztési rovatunkban szereplô témáink az EU Hírmondó rovatunkba is beillenének ezúttal, hiszen a csatlakozásra való felkészüléssel foglalkoznak. Utóbbi írás, amely Bács-Kiskun megyére értelmezi a központi intézkedések várható hatásait, példaértékû és felveti azt a kérdést, nem lenne-e célszerû ilyen típusú átgondolásokat az ország többi térségére is kiterjeszteni. Tisztelt Olvasóinknak az írások olvasása nyomán érdeklôdést és konstruktív gondolatokat kíván A fôszerkesztô 2

2 ÁNGYÁN JÓZSEF egyetemi tanár, intézetigazgató ÓNODI GÁBOR egyetemi docens, intézetigazgató-helyettes PODMANICZKY LÁSZLÓ egyetemi docens, intézetigazgató-helyettes, Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet AGRÁR-KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS: AZ EURÓPAI AGRÁRFINANSZÍROZÁS ÚJ ÚTJA A GYAKORLÓ GAZDA SZEMSZÖGÉBÔL EU-csatlakozásunk a gazdák szempontjából csak akkor lehet sikeres, ha igénybe tudják venni a helyzetüknek leginkább megfelelô uniós támogatási formákat, képesek lesznek ezek legmegfelelôbb összetételét kialakítani. Ehhez gyorsan és alaposan meg kell ismerniük ezt a rendszert. Ez annál is inkább fontos és sürgôs teendô, mert belépésünket követôen a nemzeti agrártámogatási mozgástér rendkívüli mértékben beszûkül, és azt gyakorlatilag felváltja a Közös Agárpolitika. 1. Az európai háttér: a többfunkciós agrármodell és az agrárkörnyezetgazdálkodás A mezôgazdaság mindig is több volt, mint egyszerû árutermelô ágazat. Az élelmiszerek és nyersanyagok elôállításán túl egyéb feladatokat is ellátott, tájat, élôvilágot, talajt, vizet, környezetet is termelt és munkát, megélhetést adott a vidék embere és közösségei számára. Ez ma sincs másképpen. Néhány évtizedes agráriparosítási, termésmaximalizálási kitérô után ismét rá kellett jönnünk: a mezôgazdaságnak a termelési feladatok mellett regionálisan eltérô környezeti és társadalmi, foglalkoztatási feladatokat is magára kell vállalnia. Ez utóbbiak olyan termeléssel egyenrangú, az egész társadalom és a helyi közösségek számára egyaránt fontos ökoszociális szolgáltatások, nem importálható közjavak, amelyek helyben keletkeznek és amelyekért a mezôgazdaságot, a gazdálkodót fizetség illeti meg. E feladatok egyidejû megoldására az iparszerû mezôgazdálkodás, a mezôgazdaság feladatai közül egyedül a tömegtermelést magára vállaló és kizárólag a tôkemegtérülést, az egydimenziós, rövid távú gazdasági hatékonyságot szem elôtt tartó gazdálkodási rendszer, úgy tûnik, nem alkalmas. Ezek a felismerések vezettek el a többfunkciós európai agrármodell megfogalmazásához, az e modell elterjesztését szolgáló közös agrár- és vidékpolitika es reformjához, támogatási rendszerének kiépítéséhez és közösségi költségvetési forrásainak európai megteremtéséhez. Az EU Közös Agrárpolitikájának (CAP 1 ) reformja óta e folyamathoz illeszkedôen épül annak második, a termeléspolitikai FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8 pillért kiegészítô környezeti, társadalmi, regionális, szociális és foglalkoztatási elemeket tartalmazó vidékpolitikai (ökoszociális) pillére. Ez az új agrárstratégiai rendszer: többfunkciós mezôgazdaságot céloz, amely mindazon minôségi élelmiszertermelési, ökológiai-környezeti, valamint szociális funkcióját betölti, melyeket a társadalom elvár tôle; fenntartható mezôgazdálkodást céloz, amely tartósan abban a helyzetben van, hogy e többféle funkcióját egyaránt el tudja látni; alkalmazkodó mezôgazdaságot céloz, amely a tájak adottságainak megfelelô gazdálkodási rendszereket és intenzitási fokot használ a tájra, termôhelyre jellemzô, minôségi termékek elôállítására; egész területünkre kiterjedô ( területfedô ) mezôgazdaságot céloz, amely védett vagy hátrányos helyzetû térségeinkben ugyanúgy jelen van, mint agrártermelési régióinkban, de itt ökoszociális feladatai kerülnek elôtérbe; végezetül versenyképes mezôgazdaságot céloz, amely megállja a helyét a piacokon is; a verseny azonban tisztességes versenyt jelent, vagyis azokat az ökoszociális játékszabályokat, amelyeket az európai mezôgazdaság modellje magában foglal és gyakorlata betart, azokat a WTO 2 keretei között is rögzíteni kell. A Közös Agrár- és Vidékpolitika (CARPE 3 ) két lábra állításának zajló folyamata a támogatások oldaláról úgy jelenik meg, hogy csökkennek a termeléshez (kvótákhoz, mennyiségekhez), az elsô pillérhez kötôdô támogatások, és az így felszabaduló források fokozatosan átkerülnek a második agrárkörnyezeti és vidékfejlesztési pillérhez kapcsolódó kifizetésekre (1. ábra). Ezek aránya az Európai Unió agrárköltségvetésében ma még csak 12%, de az un. moduláció révén az EU agrárminisztereinek június 26-ai luxemburgi döntései értelmében 2013-ra meghaladhatja az 50%-ot, a csatlakozásra váró tizek -kel kötött koppenhágai megállapodásban pedig már között ezen országok támogatási keretében a második pilléren rendelkezésre álló pénzügyi keretek aránya 52% (ezzel a kérdéssel késôbb még külön is foglalkozunk). E folyamat jegyében és a os idôszakra vonatkozó Közösségi Költségvetés, az AGENDA 2000 részeként született meg a 1257/1999. számú EU tanácsi rendelet, amely a vidékfejlesztési támogatás formáiról és módszereirôl intézkedik. A ren- 3

3 1. ábra: Az EU Közös Agrárpolitikájának átalakítási folyamata (Forrás: Buckwell Report, 1998) delet amely a korábbi 2078/92 EU agrár-környezeti rendeletet teljes egészében magába emelte lényege, hogy az agrárkörnyezeti és vidékfejlesztési a közös agrár- és vidékpolitika második (ökoszociális) pilléréhez kapcsolódó intézkedéseket egységes rendszerbe foglalta, és meghatározta alkalmazásuk keretszabályait is. Ennek támogatott intézkedései a következôk: agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási támogatások, kedvezôtlen adottságú területek (LFA 4 ) normatív támogatása, mezôgazdasági beruházások támogatása, mezôgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének támogatása, erdôtelepítési támogatások, a vidéki térségek alkalmazkodásának és fejlôdésének elôsegítése, idôs gazdálkodók korai nyugdíjazásának támogatása, fiatal gazdálkodók támogatása, gazdálkodók oktatása, képzése. A felsorolt intézkedések menülistájáról a tagországok maguk választhatnak, közülük azonban az agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási támogatások alkalmazása kötelezô elem. A kiválasztott intézkedéseket programokba kell csoportosítani, országos keretprogramot (Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet) kell alkotni. 2. Az új agrármodell támogatáspolitikai elemei és azok várható regionális hatásai Magyarországon 4 Ha a magyar vidék és agrárium érdekeit szem elôtt tartó agrárfejlesztést akarunk megvalósítani, akkor nekünk is a többfunkciós gazdálkodási modellnek megfelelô megoldásokat kell alkalmaznunk, és nagyobb figyelmet kell fordítanunk e második, ökoszociális, vidékfejlesztési pillér nyújtotta lehetôségekre. Ez úgy valósulhat meg, hogy nem mennyiségi, termeléspolitikai, ágazati programokat ( gabonaprogramot, húsprogramot, tejprogramot stb.), hanem olyan gazdálkodási rendszereket támogatunk, amelyek: termelési oldalról jó minôségû, szermaradvány mentes, egészséges, biztonságos élelmiszereket és egyéb nyersanyagokat állítanak elô; a második pillérhez tartozó környezeti, valamint társadalmi, szociális, regionális, foglalkoztatási teljesítményeik, összhatékonyságuk pedig jobb, mint a mennyiségi termelési orientációjú, iparszerû rendszereké. A többfunkciós európai agrármodellnek megfelelôen a mezôgazdaság tehát egyrészt minôségi árut elôállító termelési ágazat, másrészt nem importálható, helyben keletkezô környezeti és szociális közjavakat elôállító, társadalmi szolgáltató ágazat. E két fô feladatkörnek, a mezôgazdaság két pillérének az egymáshoz viszonyított aránya, súlya, szerepe a különbözô adottságú térségekben azonban természetesen nem azonos, így e kétféle teljesítményért, elôállított értékért kapott fizetség jellege és mértéke is eltérô. Az elsô, árutermelési teljesítményt alapvetôen a piaci áruértékesítésbôl származó jövedelmek honorálják, míg a második környezeti és szociális szolgáltató teljesítményét a társadalomnak közpénzekbôl biztosított állami kifizetések formájában kell a parasztságtól megvásárolnia. Az európai elképzelések szerint ennek megfelelôen a jövô útja az lehet, hogy a családok jövedelemszerkezete annak megfelelôen alakul, hogy milyen térségben és milyen típusú értéket termelnek. Az azonban lényeges törekvés, hogy a különféle bevételi forrásokból származó az elsô és második pillér mentén keletkezô jövedelmek az egész országban biztosítsák a mezôgazdaságban dolgozó családok megélhetését.

4 2. ábra: A gazdálkodó családok elvi jövedelemszerkezete a gazdaság földhasználati zónarendszerben való elhelyezkedése szerint Az, hogy a termelési, a környezeti és a szociális, foglalkoztatási feladatok milyen súlyt képviselnek egy adott térség mezôgazdálkodásában, attól függ, hogy milyen adottságú területen helyezkedik el a település vagy a gazdaság. Ezt szemlélteti egyszerûen a különbözô földhasználati kategóriák szerinti megosztásban a 2. ábra. Ebbôl a szempontból természetesen teljesen más a helyzete pl. Felsô-Bácskának vagy a Hajdúságnak, mint a szatmár-beregi térségnek vagy az Ôrségnek. Erre vonatkozóan ad eligazítást Magyarország földhasználati zónarendszere, amely az agrártermelési alkalmasság, mint piaci versenyelôny (1. térkép) és a környezeti érzékenység, sérülékenység (2. térkép) területi egyesí- 1. térkép FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8 5

5 2. térkép tésével keletkezett (3. térkép). Ezen az agrártermelési meghatározottságú, legnagyobb agrárpotenciálú (barna) területek felôl a környezetérzékenységi meghatározottságú, védett vagy érzékeny (sárga, zöld) területek felé haladva fokozatosan nô a második pilléres programok, gazdálkodási rendszerek és az ezekhez kapcsolódó kifizetések szerepe, súlya, jelentôsége. Nem elég tehát az agrár- és vidékpolitikának a 3 3,5 millió hektár legjobb termelési adottságú (sötétbarna) területek és az itt található néhány ezer nagy- és középbirtok egyébként is jobb versenypozícióinak további javításával foglalkozni, hanem az európai felfogás szerint legalább ilyen mértékben a másik 3 millió hektáros, kevésbé jó termelési, ám környezeti és társadalmi szempontból annál értékesebb (sárga, zöld) agrárterületekkel is törôdnie kell. Sôt, ha az állami szerepvállalást komolyan vesszük, akkor az adókból származó közösségi forrásokat éppen azon területekre kell koncentrálnia, amelyeket a piac hagyományos mechanizmusai leértékelnének, ahol a tiszta piaci verseny káros környezeti és társadalmi folyamatokat indítana el. Ezt nevezi Európa környezeti és társadalmi szempontok által szabályozott, vagyis ökoszociális piacgazdaságnak, és ezért hajlandó a második pilléres agrárteljesítmények honorálásához lényegesen nagyobb 80%-os arányban hozzájárulni, mint az elsô pilléres, termelési teljesítmények növeléséhez. Különbözô adottságú térségeink harmonikus fejlesztését tehát akkor tudjuk biztosítani, ha mindkét pillér felkínált lehetôségeit kihasználjuk. Azok nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. 6,2 millió hektár mezôgazdasági területünk van, és ezen 967 ezer mezôgazdasági mikro-, kis-, közép és nagybirtok, valamint többszázezer család és rendkívüli környezeti és természeti értékek találhatók. Ezek együttesének fejlôdését kell az agrár- és vidékpolitikának szolgálnia. 6 Ennek szellemében és EU-harmonizációs feladataink megoldása sorában született meg a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP), majd az ennek bevezetésérôl rendelkezô 2253/1999 (X.7.) számú kormányhatározat. Ugyancsak e folyamat részeként készül a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv is. Ezzel az agrár-környezetvédelem és vidékfejlesztés helyzete, megítélése gyökeresen meg kell hogy változzon. Az nem lehet már csupán egy kötelezô, utolsó, hatékonyságrontó fejezete a tisztességes agrárpolitikának, nem bokréta a kalapon, hanem az integrált agrár-és vidékfejlesztési politika ökoszociális pillérévé és az EU-források megszerzésének fontos tényezôjévé vált. E programok indításával a mezôgazdasági stratégiaváltás Magyarországon is elkezdhetô. Ehhez az európai agrár- és vidékpolitika második, ökoszociális pillére mentén felkínált források jó lehetôségeket kínálnak. 3. A kétpilléres agrártámogatás alapeszközei Világosan látnunk kell, hogy az EU-ban az elmondottaknak megfelelôen az agrártámogatásoknak két eltérô jellegû csoportja létezik: a régi típusú, termeléshez, mennyiségekhez (kvótákhoz) kötött, un. 1. pilléres támogatások, illetve az új típusú, gazdálkodási rendszerekhez és területekhez kötött vidékfejlesztési (ökoszociális) vagy 2. pilléres kifizetések. Az elsô csoportba tartozó a termeléshez, a mennyiségekhez kötött, 1. pilléres támogatások három alapvetô formája alakult ki. Az elsô a közvetlen kifizetések, melyeket meghatározott termésszintig és adott területnagyságig finanszíroz az EU, túlnyomó többségében az un. GOF (gabona, olaj és fehérje) növények termesztése esetében. Ez a kvótákhoz kötött támoga-

6 3. térkép FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8 tás ma a gabonaféléknél pl. 63 euró/t. Magyarország esetében 4,73 t/ha termésszintig fizeti ezt az összeget az EU, így ez a támogatás hektáronként 63x4, euró (kb. 70 eft/ha). Ez a kifizetési összeg jelentôs mértékben várhatóan hosszú távon sem fog emelkedni ben ennek legfeljebb 55%-át kaphatják meg a magyar gazdák, ami mintegy 40 eft/ha kifizetést jelenthet e növények termesztése esetén. Ebbôl 25%- ot az EU-keretek biztosítanak, 30%-ot pedig nemzeti forrásból fizethetünk a gazdáknak. Ez a közvetlen kifizetési összeg re éri el a 100%-ot, vagyis a 70 eft/ha értéket. A másik támogatási forma az intervenciós állami felvásárlás. Ezzel az állam, illetve az EU garantál egy minimális felvásárlási árat, amelyen ha ez alá csökkennének a piaci árak felvásárolja a gazdáktól a termésfelesleget. Ez az árszint gabonanemûeknél, 2004-ben várhatóan 25 eft/t körül alakulhat. Ehhez bizonyos minôségi követelményeknek is meg kell felelni, és a felajánlott mennyiségnek a 80 t-t meg kell haladnia. Közepes termésátlagot (búzánál pl. 4 t/ha-t) feltételezve ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy legalább 20 ha azonos fajtával bevetett területtel kell rendelkezni. Ezt nagy valószínûséggel csak a 100 ha-os méretet meghaladó gazdaságok (a évi agrárösszeírás szerint összesen 6687 üzem) tudja teljesíteni. Ez az összes ( ) birtok 0,7%-a. A harmadik támogatási forma az exporttámogatások köre. Ezek olyan termékekre az exportálóknak nyújtható támogatások, amelyekre az adott évben a piaci helyzettôl függôen eseti jelleggel hirdet meg szubvenciót az EU. A támogatások másik, új és várhatóan növekvô csoportját a gazdálkodási rendszerekhez és területekhez kötött, ún. vidékfejlesztési támogatások adják. Ezek a támogatási jogcímek igen széles körûek, és nemcsak a GOF-növények, hanem különbözô ágazatok és eltérô adottságú területek támogatására is felhasználhatók. Ilyen az Európai Mezôgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) garancia részlegébôl 80%-os mértékben EU társfinanszírozott kifizetési jogcímek pl.: az agrár-környezetgazdálkodási programok keretében meghirdetett gazdálkodási rendszerek és a kedvezôtlen adottságú térségek támogatása, speciális intézkedések félig önellátó gazdaságok ( a kicsik ) számára, agrárterületek erdôsítése, termelôi csoportok létrehozása, állatvédelmi és növény-egészségügyi EU-elôírások átvételének támogatása, a gazdák korai nyugdíjazása. További lehetôségeket kínálnak a 30 40%-os EU társfinanszírozás mellett rendelkezésre álló források, amelyekbôl fedezhetôk pl. mezôgazdasági beruházások, feldolgozás, kereskedelem támogatása, technikai segítségnyújtás, fiatal gazdák támogatása, oktatás, a vidéki térségek alkalmazkodásának és fejlôdésének elôsegítése (többféle intézkedés a falumegújítástól a közösségi marketing támogatásáig) stb.. Ezek közül a gazdák számára a legjelentôsebb jövedelemforrást az alábbi három a folyó gazdálkodást támogató kifizetési forma jelenti. Az elsô típus az agrár-környezetgazdálkodási programokban meghirdetett gazdálkodási rendszerekhez kötôdô földalapú, normatív támogatások köre legalább 5 évre kötött jövedelembiztonságot adó állami szerzôdés alapján. Ezek a rendszerek (ökológiai/bio/gazdálkodás, gyepre alapozott legeltetéses állattartás, érzékeny természeti területek speciális talaj-, víz- vagy élôvilág-védelmi szempontú gazdálkodási rendszerei, vizes élôhelyek, tó, nádas, ártér stb. külterjes mezôgazdasági hasznosítása, tájgazdálkodás, integrált növénytermesztés stb.) már ma, 2003-ban is pályázhatók, támogatási összegeik eft/ha érték között változnak. EU-csatlakozásunk esetén ezek a kifizetések jelentôsen emelkedni fognak. Gazdálkodási rendszertôl függô várható összegük a készülô Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben eft/ha/év. Nagy valószínûséggel ezekhez a támogatási formákhoz, gazdálkodási rendszerekhez kötôdnek majd távlatilag is a legnagyobb hektáronkénti kifizetések. Érté- 7

7 1. táblázat: A Nemzeti Agrár-környezetgazdálkodási Program területalapú támogatásai célprogramjai (2003) Agrár-környezetgazdálkodási célprogramok Támogatási összeg (Ft/ha) A Agrár-környezetgazdálkodási alapprogram A 1. Tájgazdálkodás A 2. Alternatív növénytermesztés A 3. Csökkentett energiaigényı, környezetkímélô növény termesztési technológiák, talajvédô alapprogram 1 B Integrált növénytermesztési célprogram B 1. Szántóföldi növénytermesztés B 2. Szántóföldi zöldségek B 3. Almatermésıek B 4. Csonthéjasok és bogyósok Szôlô C Ökológiai gazdálkodási célprogram C 1.1. átállási idôszakban Szántóföldi növények C 1.2. Zöldségek C 1.3. Szôlô C 1.4. Gyümölcs C 1.5. Rét-legelô C 2.1. a már átállt területekre Szántóföldi növények C 2.2. Zöldségek C 2.3. Gyümölcs C 2.4. Szôlô C 2.5. Rét-legelô C 2.6. Vetômagtermesztés D Gyepgazdálkodási célprogram D 1. Legeltetésre alapozott gyepgazdálkodás E Vizes élôhely célprogram E 1. Halgazdálkodás F Érzékeny Természeti Területek célprogramok, amelyek az alábbi mintaterületeken kerülnek bevezetésre: Szatmár-Bereg, Észak-Cserehát, Ãrség-Vendvidék, Hevesi sík, Borsodi Mezôség, Marcal medence, Drávazug, Dunavölgyi sík, Dévaványa, Turjánvidék, Szentendrei sziget, Bodrogköz, Mosoni sík G Zonális kísérleti célprogramok: Beregi ártér, Békés-Csanádi sík, kük felsô határa ma az EU-ban célprogramtól függôen euró/ha/év, azaz mintegy eft/ha/év. A 2003-as támogatott gazdálkodási rendszereket és az ezekhez kötött normatív föld alapú éves kifizetési összegeket az 1. táblázat foglalja össze. A második ilyen, területhez kötött vidékfejlesztési támogatási forma az ún. kedvezôtlen adottságú térségek normatív, földalapú támogatása. Kedvezôtlen adottságúnak ebben a rendszerben várhatóan a 17 aranykorona-érték alatti területek, a hegy- és dombvidéki lejtôs területek, a környezetés/vagy természetvédelmi korlátozások alá esô területek, valamint a demográfiai és/vagy foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetû térségek minôsülnek. E kifizetések felsô határa ma az EU-ban 200 euró/ha/év, azaz mintegy 47 eft/ha/év A harmadik vidékfejlesztési típusú és a gazdák egy csoportját különösen érintô támogatási forma az ún. félig önellátó gazdaságok egyszerûsített, normatív támogatása. Ennek összege a koppenhágai megállapodás szerint 2004-ben 1000 euró/gazdaság lesz. Ez az 5 hektár alatti területû kisgazdaságok célzott támogatási formája lehet, hiszen birtoknagyságtól függetlenül és egyszerû eljárással juthatnak ennek révén mintegy 235 eft/gazdaság évenkénti kifizetéshez. A felsorolt támogatási formák többsége 2004-tôl, EU-csatlakozásunktól lesz elérhetô, ha Magyarország ennek intézményi, ellenôrzési, nyilvántartási és egyéb feltételeit kialakítja. A várható támogatási mértékek a készülô Nemzeti Vidékfejlesztési Terv hazai és brüsszeli jóváhagyásától függôen valamelyest módosulhatnak, formáik és nagyságrendjük azonban nagy valószínûséggel a leírtak szerint alakulhat. Közülük egyedül az agrárkörnyezetgazdálkodási programok azok, amelyek már ben, 2,5 milliárd Ft támogatási kerettel és mintegy 2600 gaz-

8 2. táblázat: A gazdaságok számának alakulása a birtokméret szerint (db) Birtokméret (ha) alatt ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ felett ~ Összesen Átl. méret (ha) táblázat: A gazdaságok birtokméret-kategóriák szerinti megoszlása az EU három tagállamában, a Közösség egészében és Magyarországon (%) Birtokméret-kategóriák Franciaország Németország Portugália EU-15 Magyarország (ha) (1997) (1997) (1997) (1997) (2000) 10 35,3 45,6 87,6 68,6 93, ,4 39,8 10,0 22,3 4, ,7 14,6 2,4 8,6 1,3 4. táblázat: A csatlakozó országok os közösségi agrártámogatási keretei Ország EU forrás (millió euró) Mg. ter EU-forrás (euró/ha mg. ter./3 év) Arány (%) 1. pillér 1 2. pillér 2 Össz. (ezer ha) 1. pillér 1 2. pillér 2 össz. 1. pillér 1 2. pillér 2 Lengyelország ,5 137,9 251, Magyarország ,2 86,2 239, Csehország ,1 112,6 261, Litvánia ,2 124,1 207, Szlovákia ,5 144,0 256, Szlovénia ,9 320,5 515, Lettország ,2 117,0 161, Észtország ,7 93,4 177, Ciprus ,3 125,5 216, Málta ,7 200,0 241, Összesen/Átlag ,5 127,1 243, da részvételével elindultak, és 2003-ban ismét pályázhatók. Ez évi forráskeretük 4,5 milliárd forint. Hosszú távon is ez a támogatási forma lesz várhatóan a legelônyösebb, különösen azok számára, akik nem GOF növényeket termelnek, gazdaságuk mérete 300 ha alatti és ráadásul nem is a legkiválóbb, legjobb termôképességû agrárterületeken gazdálkodnak. Ez várhatóan az EU-ban is növekvô, tartós támogatási formává válik. 4. Vegyünk ezek után egy konkrét példát! Ha valaki kedvezôtlen adottságú pl. 17 aranykorona-érték alatti területen gazdálkodik és belép pl. az ökológiai FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8 (bio)gazdálkodási rendszerbe, akkor 2004-tôl várhatóan kétféle támogatáshoz juthat: kedvezôtlen adottságú területek támogatása: várhatóan eft/ha; ökológiai gazdálkodási program várható kifizetései évelô kultúrák esetén eft/ha, egynyári növények esetén eft/ha, egyéb célú földhasznosítás esetén eft/ha. Ekkor tehát várhatóan földhasználati formától, illetve kultúrától függôen eft/ha állami támogatáshoz és kifizetéshez juthat. A keletkezô termékeit emellett korlátozás (kvóták) nélkül, egy, ma még erôsen keresleti 9

9 5. táblázat: Magyarország os közösségi agrártámogatási keretei (milliárd Ft) Támogatási formák Évek összesen 1. pillér közvetlen kifizetések 1 62,3 74,3 136,5 piaci támogatások 14,9 35,7 35,7 86,4 összesen 14,9 98,0 110,0 222,9 2. pillér vidékfejlesztési támogatások 38,6 42,2 44,8 125,6 Mindösszesen 53,5 140,2 154,8 348,5 Megjegyzés: 1 euró = 235 Ft jellegû piacon és a konvencionális termékekhez képest 1,5 3-szoros áron értékesítheti. Ennek feldolgozási, piaci, kereskedelmi feltételeit persze összefogással meg kell teremteni, amihez szintén igénybe vehetôk olyan egyéb vidékfejlesztési támogatások, mint pl. a termelôi csoportok létrehozásának támogatása (80% EU-forrás, 20% magyar nemzeti forrás, 0% saját, gazdálkodói forrás), vagy pl. a feldolgozás és kereskedelem fejlesztése (várhatóan 30 40% EUforrás, 10 15% nemzeti forrás, 45 60% saját, gazdálkodói forrás). Ha ugyanilyen területen gazdálkodik, de nem lép be egyetlen agrár-környezetgazdálkodási rendszerbe sem, hanem csak a termékmennyiségekhez kötött közvetlen kifizetésekre és az intervenciós felvásárlásokra alapoz, akkor a közvetlen kifizetés összege 40 eft/ha, amely 2010-re 70 eft/ha értékre nôhet; a garantált áras állami felvásárlásból származó árbevétele 17 aranykorona alatti földeken pl. 4 t/ha búzatermést feltételezve 4 t/ha x 25 eft/t = 100 eft/ha, melybôl le kell vonni a termelés költségeit, a mai költségszinteken legalább eft/ha összeget, vagyis így maradhat a példa szerint eft/ha áruértékesítésbôl származó jövedelme. Ekkor tehát várhatóan a példa szerint eft/ha állami kifizetésekbôl származó jövedelemre tehet szert. Mindezek alapján tehát az valószínûsíthetô, hogy különösen kedvezôtlenebb termelési adottságú területeken és 300 ha alatti birtokkategóriában már ma is és hosszú távon még inkább elônyös lehet a vidékfejlesztési pillérhez tartozó agrárkörnyezetgazdálkodási programokhoz csatlakozni. Ezt ráadásul mielôbb érdemes megtenni, hiszen a korábban pályázók az elbírálásnál elônyben részesülnek, és ha az elsô évben nem is tudnak forráshiány miatt csatlakozni a kiválasztott agrárkörnyezetgazdálkodási (pl. ökológiai gazdálkodási) célprogramhoz, a következô évben mindenképpen elônyös helyzetbôl indulnak. E lehetôségek mérlegeléséhez jó, ha tudjuk, hogy milyen is volt és milyen ma (2000) Magyarország birtokszerkezete és átlagos birtokmérete. Erre vonatkozóan ad eligazítást a 2. táblázat. 3. ábra: A csatlakozó országok os közösségi agrártámogatási kereteinek 10

10 4. ábra: A csatlakozó országok os 2. pilléres közösségi agrártámogatási kereteinek Ma az átlagos birtokméret Magyarországon 4,8 ha! Összehasonlításképpen az EU-ban ez az átlagos birtoknagyság 19 ha! Ha részletesebben egybevetjük ezeket az adatokat az EU adataival (3. táblázat), akkor azt látjuk, hogy az 50 ha-t meghaladó birtokok aránya az unióban mindössze 8,6% (de pl. Portugáliában csupán 2,4%, Franciaországban viszont közel 30%). Ez is azt valószínûsíti, hogy a kisebb (50 ha alatti) méretkategóriába tartozó birtokok meghatározó aránya miatt a vidékfejlesztési támogatások tartós és növekvô súlyú elemei lesznek a Közös Agrárpolitikának. Nem kell tehát hinni annak a negatív propagandának és retorikának, hogy a kisebb birtokok esélytelenek lennének az EU-ban. Ha ez így lenne, az EU saját mezôgazdaságát és vidékét is felszámolhatná. Ezt Európa egyszerûen nem engedheti meg magának, és az ökoszociális piacgazdasági modell irányába ha komoly harcok árán is, de mégiscsak elmozduló agrár- és vidéktámogatási rendszere sem erre utal. De mit is értünk el az ezen programok finanszírozásához szükséges források megszerzésében Koppenhágában? 5. A koppenhágai agrárcsatlakozási megállapodások és a két pilléres agrártámogatási rendszer A koppenhágai megállapodás agrárfinanszírozási fejezetében a 10 ország egészét tekintve (4. táblázat), illetve Magyarország számára (5. táblázat) a os idôszakra az alábbi EUforráskeretek állnak rendelkezésre. 1: Közvetlen kifizetések és piaci intézkedések forráskerete = termelési típusú támogatások 2: Vidékfejlesztési intézkedések forráskerete = ökoszociális típusú támogatások FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8 Elemezve a csatlakozás elsô három évének számait az alábbi fontosabb megállapítások tehetôk. a) A 10 csatlakozásra váró ország az EMOGA garanciarészlegében rendelkezésre álló teljes agrártámogatási EUforráskerete a os idôszakra mintegy 9,8 milliárd euró, amelybôl 52%-ot (5,1 milliárd eurót) tesznek ki a második pilléres, vidékfejlesztési (ökoszociális) forráskeretek, és 48%- ot (4,7 milliárd eurót) az elsô pilléres, termelési típusú (direkt és piaci) támogatások. b) A 40 millió hektár csatlakozó mezôgazdasági területre biztosított mintegy 9,8 milliárd euró forráskeret több, mint 47%-át Lengyelország, 15%-át Magyarország, 11%-át pedig Csehország szerezte meg. A fennmaradó 7 ország a teljes összes 27 %-án osztozik. Az 1 ha mezôgazdasági területre jutó közösségi források 3 éves teljes értékét mutatja be az országok csökkenô sorrendjében a 3. ábra. Magyarország ebben a rangsorban a 6. helyre került. 1 ha mezôgazdasági területre vonatkoztatott értékei 1. pillér: termelési típusú támogatások 2. pillér: vidékfejlesztési (ökoszociális) típusú támogatások c) A termeléshez, mennyiségekhez, kvótákhoz kötött un. 1. pilléres közösségi agrártámogatási keretek tekintetében Magyarország a második legnagyobb hektáronkénti értéket érte el. E támogatások elsôsorban a GOF (gabona, olaj- és fehérje-) növényeket termelô, zömében a legjobb adottságú agrárterületek (3 3,5 millió ha) közepes és nagyüzemeinek versenypozícióját javítják. A Világgazdasági Kutatóintézet becslése szerint ennek következtében az 1. pilléres agrártámogatások mintegy 90%-át a regisztrált termelôk nem több, mint 5%-a fogja élvezni. [...] Egyértelmû, hogy a nagytermelôk lesznek olyan helyzetben, hogy a támogatásokhoz hozzájussanak. [...] Ha a támogatások elosztásának fenti egyenlôtlensége beáll, akkor erôtel- 11

11 jes polarizáció kezdôdik majd meg az agrártermelôk között, és nôni fog az agrárszektort elhagyók száma. (Kiss, 2003) d) A 2. pilléres vidékfejlesztési (ökoszociális) közösségi agrártámogatási keretek tekintetében Magyarország feltételezhetôen az 1. pilléres erôfeszítések és a 2. pilléres lehetôségek iránti meglehetôs érdektelenség következtében a 10 ország közül az utolsó helyre került, a legkisebb hektáronkénti értéket érte el (4. ábra)! 1 ha mezôgazdasági területre vonatkoztatott értékei Ez nem túl jó hír a zömében környezetileg érzékeny, sérülékeny és egyúttal jelentôs munkanélküliséggel küzdô mintegy 3 millió ha mezôgazdasági terület, e területek mintegy 900 ezer mikro-, kis- és középbirtoka, a vidék igen jelentékeny része, az itt élô családok és a természeti környezet számára. Szlovénia, Lengyelország vagy akár Szlovákia valószínûleg határozottan törekedtek és az ábra alapján nem is eredménytelenül e keretek lehetô legnagyobb kiterjesztésére. Magyarországon viszont sajnos ezekrôl a lehetôségekrôl szinte hallani sem lehetett! Ezen feltétlenül változtatni kell! Mivel nemcsak a termelôk 5 10%-ának és a beszállító iparok szereplôinek tôkeérdekei, hanem az agrárium és a vidék egészének megmaradása, fejlôdése kell, hogy vezérelje az agrár- és vidékpolitikát, ezért a fejlesztést a különbözô adottságú térségek és gazdálkodói csoportok igényeinek együttes figyelembevételével, mindkét pillér lehetôségeinek kihasználásával és a minôségi, környezetbarát mezôgazdálkodási rendszerek elterjesztésével kell megvalósítanunk. Ehhez úgy tûnik, valóban jó lehetôségeket kínál a többfunkciós európai agrármodell, és ennek két pilléres finanszírozási rendszere valamennyi birtokkategória számára, csak meg kell ismernünk és élnünk kell lehetôségeivel. Az ennek bemutatásával és hazai feltételei megteremtésével kapcsolatos felelôsséget az állam, a szaktárca és tágabb értelemben a szakmai és politikai agrárelit másra át nem háríthatja. Magyarország azonban úgy tûnik, nehezen tanul. Vagy pontosabban nem is annyira az ország miután az érintettek alig tudnak minderrôl valamit hanem annak szakmai és politikai agrárelitje. Pedig hát a július 4-én, Brüsszelben a vidékfejlesztéssel kapcsolatban benyújtott magyar tervekre (AVOP, NVT, SAPARD 6 ) adott bizottsági vélemény keménysége és a régi típusú agráripari modernizációs elképzelésekkel kapcsolatos egyértelmûen elutasító hangvétele és tartalma kijózanító lehetne. Csak remélni lehet ezt a kijózanodást és a vidékfejlesztési intézkedések ennek megfelelô hangsúlyú kezelését, a szükséges intézkedések felgyorsítását. Ellenkezô esetben ennek az elitnek kell vállalnia a vidék érdekeivel ellentétes tettei és az ezzel összefüggô nettó befizetôvé válásunk teljes történelmi és politikai felelôsségét! 6. Ajánlott és továbbvivô szakirodalom Ángyán J. (2001): Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és a környezetgazdálkodás, Agroinform Kiadóház, Budapest, 308 p. Ángyán J. (2001): Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és a környezetgazdálkodás, A falu, Budapest, XVI. évf. 4. sz., p. 12 Ángyán J. (2000): Válaszúton a mezôgazdaság (in: Gadó Gy. P. (szerk.): A természet romlása, a romlás természete (Magyarország), Föld Napja Alapítvány Kiadó, Budapest, 216 p.), p. Ángyán J. Fésûs I. - Németh T. Podmaniczky L. Tar F. (szerk.) (1998): Magyarország földhasználati zónarendszerének kidolgozása a mezôgazdasági EU-csatlakozási tárgyalások megalapozásához, Alapozó modellvizsgálatok II., Készült: az FM Agrárkörnyezeti, Erdészeti, Biogazdálkodási és Vadgazdálkodási EU Harmonizációs Munkacsoport megbízása alapján, Gödöllô, 46 p. Ángyán J. Fésûs I. Podmaniczky L. Tar F. Vajnáné Madarrassy A. (szerk.) (1999): Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (a környezetkímélô, a természet védelmét és a táj megôrzését szolgáló mezôgazdasági termelési módszerek támogatására), Agrár-környezetgazdálkodási tanulmánykötetek, 1. kötet, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest, 174 p. Ángyán J. Menyhért Z. (1988): Integrált, alkalmazkodó növénytermesztés (Ésszerû környezetgazdálkodás), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 163 p. Ángyán J. Menyhért Z. (szerk.) (1997): Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerû környezetgazdálkodás, Mezôgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 414 p. Ángyán J. Podmaniczky L. Szabó M. Vajnáné Madarassy A. (2001): Az Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) rendszere, Tanulmányok Magyarország és az Európai Unió természetvédelmérôl, TIB-JEP EU-training for Nature Conservation Officials, ELTE-TTK SZIE-KGI KöM-TvH TEMPUS kiadás, Budapest Gödöllô Berlin-Madrid Thessaloniki, 216 p. 7. A szerzôk és elérhetôségeik Dr. Ángyán József, egyetemi tanár, intézetigazgató, angyanj@svr-sun.ktg.gau.hu Dr. Ónodi Gábor, egyetemi docens, intézetigazgató-helyettes, onodi@kgi.gau.hu Dr. Podmaniczky László, egyetemi docens, intézetigazgató-helyettes, podma@kgi.gau.hu Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, 2103 Gödöllô, Páter K. u. 1. Tel./Fax: , Internet: Jegyzet 1. CAP: Common Agricultural Policy 2. WTO: World Trade Organisation (Világkereskedelmi Szervezet) 3. CARPE: Common Agricultural and Rural Policy for Europe (Európai Közös Agrár- és Vidékfejlesztési Politika) 4. LFA: Less Favourable Areas 5. Mintaprogram, 2003-ban kísérleti jelleggel korlátozott területen kerül bevezetésre 6. AVOP: Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program NVT: Nemzeti Vidékfejlesztési Terv SAPARD: Vidékfejlesztési Elôcsatlakozási Alap

12 jes polarizáció kezdôdik majd meg az agrártermelôk között, és nôni fog az agrárszektort elhagyók száma. (Kiss, 2003) d) A 2. pilléres vidékfejlesztési (ökoszociális) közösségi agrártámogatási keretek tekintetében Magyarország feltételezhetôen az 1. pilléres erôfeszítések és a 2. pilléres lehetôségek iránti meglehetôs érdektelenség következtében a 10 ország közül az utolsó helyre került, a legkisebb hektáronkénti értéket érte el (4. ábra)! 1 ha mezôgazdasági területre vonatkoztatott értékei Ez nem túl jó hír a zömében környezetileg érzékeny, sérülékeny és egyúttal jelentôs munkanélküliséggel küzdô mintegy 3 millió ha mezôgazdasági terület, e területek mintegy 900 ezer mikro-, kis- és középbirtoka, a vidék igen jelentékeny része, az itt élô családok és a természeti környezet számára. Szlovénia, Lengyelország vagy akár Szlovákia valószínûleg határozottan törekedtek és az ábra alapján nem is eredménytelenül e keretek lehetô legnagyobb kiterjesztésére. Magyarországon viszont sajnos ezekrôl a lehetôségekrôl szinte hallani sem lehetett! Ezen feltétlenül változtatni kell! Mivel nemcsak a termelôk 5 10%-ának és a beszállító iparok szereplôinek tôkeérdekei, hanem az agrárium és a vidék egészének megmaradása, fejlôdése kell, hogy vezérelje az agrár- és vidékpolitikát, ezért a fejlesztést a különbözô adottságú térségek és gazdálkodói csoportok igényeinek együttes figyelembevételével, mindkét pillér lehetôségeinek kihasználásával és a minôségi, környezetbarát mezôgazdálkodási rendszerek elterjesztésével kell megvalósítanunk. Ehhez úgy tûnik, valóban jó lehetôségeket kínál a többfunkciós európai agrármodell, és ennek két pilléres finanszírozási rendszere valamennyi birtokkategória számára, csak meg kell ismernünk és élnünk kell lehetôségeivel. Az ennek bemutatásával és hazai feltételei megteremtésével kapcsolatos felelôsséget az állam, a szaktárca és tágabb értelemben a szakmai és politikai agrárelit másra át nem háríthatja. Magyarország azonban úgy tûnik, nehezen tanul. Vagy pontosabban nem is annyira az ország miután az érintettek alig tudnak minderrôl valamit hanem annak szakmai és politikai agrárelitje. Pedig hát a július 4-én, Brüsszelben a vidékfejlesztéssel kapcsolatban benyújtott magyar tervekre (AVOP, NVT, SAPARD 6 ) adott bizottsági vélemény keménysége és a régi típusú agráripari modernizációs elképzelésekkel kapcsolatos egyértelmûen elutasító hangvétele és tartalma kijózanító lehetne. Csak remélni lehet ezt a kijózanodást és a vidékfejlesztési intézkedések ennek megfelelô hangsúlyú kezelését, a szükséges intézkedések felgyorsítását. Ellenkezô esetben ennek az elitnek kell vállalnia a vidék érdekeivel ellentétes tettei és az ezzel összefüggô nettó befizetôvé válásunk teljes történelmi és politikai felelôsségét! 6. Ajánlott és továbbvivô szakirodalom Ángyán J. (2001): Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és a környezetgazdálkodás, Agroinform Kiadóház, Budapest, 308 p. Ángyán J. (2001): Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és a környezetgazdálkodás, A falu, Budapest, XVI. évf. 4. sz., p. 12 Ángyán J. (2000): Válaszúton a mezôgazdaság (in: Gadó Gy. P. (szerk.): A természet romlása, a romlás természete (Magyarország), Föld Napja Alapítvány Kiadó, Budapest, 216 p.), p. Ángyán J. Fésûs I. - Németh T. Podmaniczky L. Tar F. (szerk.) (1998): Magyarország földhasználati zónarendszerének kidolgozása a mezôgazdasági EU-csatlakozási tárgyalások megalapozásához, Alapozó modellvizsgálatok II., Készült: az FM Agrárkörnyezeti, Erdészeti, Biogazdálkodási és Vadgazdálkodási EU Harmonizációs Munkacsoport megbízása alapján, Gödöllô, 46 p. Ángyán J. Fésûs I. Podmaniczky L. Tar F. Vajnáné Madarrassy A. (szerk.) (1999): Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (a környezetkímélô, a természet védelmét és a táj megôrzését szolgáló mezôgazdasági termelési módszerek támogatására), Agrár-környezetgazdálkodási tanulmánykötetek, 1. kötet, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest, 174 p. Ángyán J. Menyhért Z. (1988): Integrált, alkalmazkodó növénytermesztés (Ésszerû környezetgazdálkodás), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 163 p. Ángyán J. Menyhért Z. (szerk.) (1997): Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerû környezetgazdálkodás, Mezôgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 414 p. Ángyán J. Podmaniczky L. Szabó M. Vajnáné Madarassy A. (2001): Az Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) rendszere, Tanulmányok Magyarország és az Európai Unió természetvédelmérôl, TIB-JEP EU-training for Nature Conservation Officials, ELTE-TTK SZIE-KGI KöM-TvH TEMPUS kiadás, Budapest Gödöllô Berlin-Madrid Thessaloniki, 216 p. 7. A szerzôk és elérhetôségeik Dr. Ángyán József, egyetemi tanár, intézetigazgató, angyanj@svr-sun.ktg.gau.hu Dr. Ónodi Gábor, egyetemi docens, intézetigazgató-helyettes, onodi@kgi.gau.hu Dr. Podmaniczky László, egyetemi docens, intézetigazgató-helyettes, podma@kgi.gau.hu Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, 2103 Gödöllô, Páter K. u. 1. Tel./Fax: , Internet: Jegyzet 1. CAP: Common Agricultural Policy 2. WTO: World Trade Organisation (Világkereskedelmi Szervezet) 3. CARPE: Common Agricultural and Rural Policy for Europe (Európai Közös Agrár- és Vidékfejlesztési Politika) 4. LFA: Less Favourable Areas 5. Mintaprogram, 2003-ban kísérleti jelleggel korlátozott területen kerül bevezetésre 6. AVOP: Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program NVT: Nemzeti Vidékfejlesztési Terv SAPARD: Vidékfejlesztési Elôcsatlakozási Alap

13 FARAGÓ LÁSZLÓ A KIRÁLY MEZTELEN A mindenkori hatalom sohasem szereti a kritikát, sokkal inkább vevô az apológiára. A tértudományokat érintô kérdésekben sem más a helyzet, sok fontos kérdésrôl a látszat ellenére nem folynak komoly szakmai viták, és kevés nyilvánosságot kaptak az alternatív álláspontok. Ennek oka lehet például az, hogy a fôbb kérdésekben (újra) egyetért a szakmai és a politikai elit, vagy olyan kényszerpályán mozgunk, hogy nincs érdemi választási lehetôségünk. Természetesen lehetséges az is, hogy a más vélemények nincsenek megfelelôen kidolgozva, szakmailag kevésbé megalapozottak, így nem érdemesek a vitára, de a jogos kritika, a problémafelvetések ez esetben is lehetnek elôremutatóak. A hallgatás oka lehet az is, hogy mûködnek a szókratészi méregpohár mai formái: az állandóan okoskodó kimarad a megbízásokból, a meghívottak névsorából, nem kapja meg azokat a lehetôségeket, mint a pozitív hozzáállásúak, így lassan nem lesz aki kimondja, hogy a király meztelen. Én csupán a hiábavalóság okán érzem kellemetlenül magam, amikor újra és újra megfogalmazom, hogy a csatlakozásra való felkészülésünk nem valami rózsás, hiszen sorra elmulasztjuk idôben megtenni a szükséges lépéseket. Nem tudom elfogadni, hogy azért ilyen rossz és minden konkrétum nélküli a Nemzeti Fejlesztési Tervünk(NTF), mert kevés idô állt rendelkezésünkre az elkészítésére, hiszen már legkevesebb hat éve beszélünk róla, nem igaz, hogy bizonyos lépéseket (pl. regionalizáció) az uniós csatlakozásunk miatt kell megtennünk, és így tovább. Talán naiv idealizmus, hogy mégis eleget teszek a Falu Város Régió felhívásának, miszerint: szívesen vennénk vitára ingerlô, provokatív írásokat is, mert hitünk szerint a nézôpontok ütköztetése az elôrehaladás záloga (2003/2. sz. 3.p.). Csatlakozás elôtti helyzetünk FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8 Tapasztalati tény, hogy amikor a makrogazdaság jellemzôi nem jól alakulnak, akkor a nemzeti politikában a hatékonysági szempontok szükségszerûen nagyobb hangsúlyt kapnak, és a méltányosság, a társadalmi igazságosság kérdései háttérbe szorulnak. A 90-es évek elején az európai integrációra való felkészülés terén szerzett lépéselônyünket fáradságos munkával ledolgoztuk, az államháztartási és a közigazgatási reformon a politika Pató Páljai folyamatosan dolgoznak. A régiókkal kapcsolatos hosszú vajúdás megviselte a folyamat részeseit és a születendô gyermeket is. Ez az idôszak nem kedvez a szolidaritás alapján mûködô területfejlesztésnek és megszorítások idején legfeljebb a problémák decentralizálására lehet számítani. Az ICEG Európai Központ Világgazdaság 2003 júniusában elkészítette 8 csatlakozó közép-európai és balti állam konvergencia vizsgálatát. 1 A magyar közvélemény számára meglepetést jelenthet, hogy Magyarország csak a hatodik a 8 ország rangsorában, és számos figyelembe vett mutató további romlásával számolhatunk. A kedvezôen alakuló mutatók (pl. ár- és bérfelzárkóztatásban mutatott jó teljesítmény) nem képesek ellensúlyozni a magas költségvetési és fizetési mérleg hiányát. A forint leértékelôdése negatívan hat az inflációs kilátásokra, az ország megítélésére. Figyelemre méltó, hogy míg az árliberalizáció a szabad piaci termékek esetében alig járt áremelkedéssel, addig a hatósági áras termékek árai folyamatosan nônek. A csatlakozás az árszerkezet további átrendezôdését, azaz további áremelkedést okozhat. A GDP-hez mért államadósság aránya ma is a legmagasabb a csatlakozó országok között. A fiskális politika lazulása az államháztartási egyenleg további romlását vonhatja maga után. Az állami újraelosztó rendszerek átalakítása, az államháztartási reform többletkiadásokkal, átmenetileg az egyensúly további romlásával járhat. Az elmúlt évek sikeres jövedelem-konvergencia politikája ellenére amely 2004-tôl megakadni látszik jövedelmi szintünk még a kohéziós országokétól (Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország) is messze elmarad. A bruttó bérek jelentôs növekedése (Magyarországon ben 39,3%) nem járt a munkatermelékenység jelentôs emelkedésével. E nehézségeket megértve sokan a 2004-es csatlakozásunktól, az EU támogatásától várják területi problémáink mérséklôdését. A kohéziós politika (a támogatások) várható hatása Az elmúlt harminc évben az Európai Közösség bôvítésével és az integráció folyamatos mélyülésével párhuzamosan nôtt a területi politika jelentôsége és a kohéziót segítô források nagyságrendje. A kilencvenes évekre kialakult regionális politikát a három programozási periódus gyakorlata csak részben igazolta. A tagországok egy fôre jutó GDP-je ugyan közeledett egymáshoz, de a legfejlettebb és a legfejletlenebb régiók közötti különbségek nôttek. A 10 tagállammal való bôvítés kapcsán megtörni látszanak a szolidaritás terén eddig tapasztalt trendek és megkérdôjelezôdhetnek alapvetônek tûnô értékek. Az ESDP 2 10 éves fejlôdési pályáját követôen elvesztette támogatottságát és legitimitását, nem tudni, hogy a Strukturális Alapok mûködési elvei milyen (legitimitású) területpolitikai elvek keretében kerülnek megváltoztatásra. Mint minden jelentôsebb változás elôtt, most is más az érvényben lévô szabályozás, más a retorika és megint más a napi gyakorlat. Az EU-politikusok még a régiók közötti kiegyenlítésrôl, a szolidaritásról, az egyenlô elbánásról beszélnek, de a bürokrácia tettei már nem ezt mutatják. A csatlakozó országok egységesített fejlesztési tervei és új intézményeik a nemzeti sajátosságoktól független technokrata szemléletet tükröznek, és nem területi szempontok, a decentralizáció és a szubszidiaritás elveinek megfelelôen fogantak. Nem a regionalizációnak kedveznek, hanem a központi kormányzat hatalmát erôsítik. Várhatóan a csatlakozó országok a még megmaradt sajátosságaiknak megfelelôen eltérô sebességgel sikereket érhet- 13

14 nek el az ország egészének a felzárkózásában, de a fejlettebb régiók növekedése gyorsabb lesz, míg a fejletlenebbeké lassúbb, így az országokon belüli területi különbségek tovább nônek. E tendencia valószínûségét erôsítik a kohéziós országok tapasztalatai. Az 1991-ben kezdôdô görög fellendülés Athén és Szaloniki gyors növekedését eredményezte, amellyel más régiók nem tudtak versenyben maradni. Írország alapvetô területi megosztottságát Magyarországhoz hasonlóan korábban a fôváros és az azon kívüli területek fejlettségi különbsége jellemezte. Az elmúlt tizenöt évben végbement ír gazdasági csoda amely nem az infrastruktúra fejlesztésére, hanem a piacvezérelt gép- és berendezés beruházásokra koncentrált az egy fôre jutó GDP-t 67,1%-ról 119,2%-ra emelte, ami az országon belüli fejlettségbeli különbségeket növelte. A magasabb szintû nemzetgazdasági átlagtól és a fejlôdô kisebb téregységektôl a fejletlenebb területek egyre inkább elmaradtak. Spanyolországban a gyorsan fejlôdô madridi és katalán területektôl Asztúria és Kantábria még inkább leszakadt. Portugáliában a fejlett és fejletlenebb területeket spekulatív módon egyaránt magukban foglaló régiók megítélése nehézkes. A megtorpant portugál felzárkózási folyamat visszavetette a fejlettebb területek kiemelkedô mértékû növekedését, ami lelassította a különbségek növekedésének az ütemét. Remélhetôen Magyarország esetében nem a fejlett területek megtorpanása lesz az egyetlen hatótényezô, ami a területi különbségek további növekedése ellen hat. E konzekvenciák és a 10 taggal való bôvülés eredményeként várható, hogy az EU a regionális politikát a tagállamok kompetenciájába adja, és elsôsorban a sikeresebb nemzetek közötti konvergenciára koncentrál. Ebben az esetben a tagállamok belsô elhatározása, hogy a magasabb növekedés és nagyobb területi különbségek politikáját választják vagy a méltányossági, szolidaritási szempontok, a területi egyensúly fenntartása okán lassúbb növekedéssel és elhúzódó konvergenciával is megelégednek. E két szempont egyesítésének az a szûkebb (hagyományos) területfejlesztés értelmezés felel meg a legjobban, amely a nagyobb növekedést biztosító általános szabályozás és gazdaságélénkítô politika mellett csak szelektív területeken avatkozik be a nagyobb feszültségek mérséklése érdekében. A meghatározó térszerkezet-alakító folyamatok a hatékonysági szempontokat követik és a méltányossági kiadások a növekedéssel arányosan alakulnak. Azaz a kevésbé fejlett térségeknek a felzárkózás helyett meg kell elégedniük azzal, hogy önmagukhoz képest fejlôdnek, számos lehetôség eljut hozzájuk, még akkor is, ha élni csak kevesen tudnak velük. A Strukturális Alapokból és a Kohéziós Alapból elvileg kapható támogatásokról sok szó esik. Kevesebbet beszélünk az egyéb forrásokról 3 és a hozzáférés bürokratikus nehézségeirôl, arról, hogy ez nem automatikusan jár, hanem kizárólag az EU által is elfogadott, nekik tetszô stratégiai programokba illeszkedô és az EU-s normáknak megfelelôen lebonyolított intézkedések, projektek kaphatják. De hát nincs gond, mondják sokan, az EU Bizottsága elfogadta a benyújtott Nemzeti Fejlesztési Tervünket és az Operatív Programjaink (OP) tervezeteit, amelynek végrehajtása remélhetôen mindenhol (az ország egész területén) javítja az életminôséget, versenyképesebbé teszi a gazdaságot, lehetôvé teszi a humán erôforrások jobb kihasználását, jobb környezetet és kiegyensúlyozottabb regionális fejlôdést eredményez. Úgy legyen! 14 A területi különbségek növelésének programja (NFT, ROP) Átfogó törvényi szabályozás, a parlament és a nyilvánosság bevonása nélkül készült Nemzeti Fejlesztési Terv és operatív programok csak olyan általánosságokat tartalmaznak, amelyek semmilyen garanciát nem adnak a források méltányos területi elosztására. Nagy az esély arra, hogy az NFT (a késôbbi CSF) megvalósítása a területi különbségek további növekedését fogja maga után vonni, amit a csekély forrással rendelkezô (18,1%) Regionális Operatív Program (ROP) sem lesz képes a jelenlegi formájában mérsékelni. Az NFT a támogatások több mint 40%-át a termelôszektor versenyképességének az erôsítésére szánja. E jelentôs támogatások elosztása nyilvánvalóan hatékonysági kritériumok alapján történhet, ami a már ma is fejlettebb/versenyképesebb vállalatok (pl. multinacionális cégek), területek további támogatását eredményezi. A humánerôforrás-fejlesztés növeli a munkaerô mobilitási hajlandóságát. A magasabb végzettség a hierarchiában magasabban lévô települések irányában való mozgást indukálja. A helyben maradásnak feltétele a képzettségnek megfelelô munkahely léte és megfelelô lakóhelyi környezet. Ez utóbbiak hiányában a munkaerô térbeli mozgása egyirányú lesz, tendenciájában a magasabban képzettek, a kreatívabbak a fejlettebb területek irányába mozdulnak, ami biztosítja a lépéselônyük megtartását és a leszakadó területek esélyeinek csökkenését. A centrumot a perifériával összekötô infrastruktúra fejlesztése rövid távon a fejlettebb területek további fejlôdését szolgálja és csak hosszabb távon jelent valódi lehetôséget a kevésbé fejlett területek többsége számára. Ez igaz az EU magterületei és Kelet-Európát összekötô korridorokra és a magyar közúthálózat-fejlesztési programra is. A következô években épülô sugaras infrastruktúra-fejlesztések inkább a centralizált mûködés további fenntarthatóságát szolgálják, mint a decentralizációt és az elmaradott területek fejlesztését. A regionális operatív program a nevével ellentétben ugyanolyan horizontális program, mint a többi, amely alapvetôen a városok forráshiányát hivatott szerény mértékben mérsékelni. Készítôi a jelenlegi közegben nem tudták érvényesíteni a területi szempontokat és a tartalom is a maradék elv alapján került meghatározásra. A turizmusból származó bevételek döntô többsége eddig is két területen jelentkezett, a fôvárosban és a Balaton környékén, és nem igaz, hogy ez lehet a területi különbségek mérséklésének egyik fô eszköze. A ROP-nak a rövid futamidô és a szerény pénzügyi keretek miatt csak néhány kulcsterületre szabadna koncentrálnia. Mivel a 4. operatív program a rurális területek fejlesztését szolgálja, így az 5. OP a nevében és az intézkedéseiben is a városok fejlesztési programja lehetne. Így e két operatív program a még megtehetô változtatások után jelenthetné az NFT területi dimenzióját! Természetesen ez esetben a 4. OP-ban a mezôgazdasági termelés támogatásának rovására az alternatív vidékfejlesztési programokat kellene erôsíteni. Komoly szakmai megalapozást és politikai elhatározást igényelne annak eldöntése is, hogy a városfejlesztési operatív programban az 5 regionális központra (nagyvárosi régiókra) kellene-e az elsô fázisban a támogatásokat koncentrálni és ezzel a fôváros és a nem fôváros közötti szakadékot mér-

15 sékelni, egyben a hatékonysági kritériumoknak is eleget tenni, vagy a funkcióhiányos kisvárosok fejlesztésével a leszakadó kistérségeken próbálnak meg segíteni. Regionalizáció FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8 A regionalisták álláspontjában általában az a közös, hogy (politikai, gazdasági, térszervezési stb.) kvázi-objektív szükségszerûségként kezelik a nemzetállam alatt mûködô makroregionális adminisztratív egység kialakítását. Politikusaink a folyamat felgyorsításának indokaként egyre gyakrabban az uniós integrációnkat hozzák fel. Az EU joganyagát és a jelenlegi tagállamok gyakorlatát ismerô szakemberek a régiókban a gazdasági klaszterek mûködési terét, a hazai adminisztráció továbbfejlesztésének irányát, a decentralizáció lehetôségét látják. A korábbi elutasítás helyébe anélkül lépett a kell és kész álláspont, hogy világosan megfogalmaztuk volna és konszenzus alakult volna ki a téren, hogy mi a célunk a régiók kialakításával és e célt, milyen típusú és nagyságú régió létrehozásával (pl. választott önkormányzat, tervezési-statisztikai stb.) lehetne leginkább teljesíteni. Már olyan a magyar valóságtól elrugaszkodott abszurd álláspontokról is hallani lehet, hogy Magyarországon elegendô 3 régió, amely a késôbbiek során akár egy föderatív állam alapjait is jelenthetné. 4 A régió nem objektív fizikai térkategória, a regionális jelenségek nem egy általánosabb szubsztancia, a térbeliség eredôi, így nem szükségszerûen, mindenkor és mindenhol léteznek, hanem csak a tartalomnak megfelelôen alakuló és szükség esetén annak megfelelôen intézményesített sajátos térszerkezeti egységek. A régióknak csak akkor van per se tartalmi vonatkozásuk, ha a zárt földrajzi egységben élô népességének olyan, a környezetétôl különbözô, sajátos és közös jellemzôi vannak (pl. nyelv, kultúra, történelmi tradíció, sajátos gazdaság), amelyeket szeretnének megôrizni és fejleszteni, azaz sajátos társadalmi-gazdasági folyamatok termelôdnek újra ezen a szinten, és a közös értékek és érdekek a közös akarat és cselekvés alapját képezik. A legtöbb esetben ettôl eltérôen, a regionális térszerkezet, a területi intézmények többnyire csak hardverként adnak formai kereteket bizonyos szoftverek, funkciók, feladatok hatékonyabb, jobb ellátásához. Alulról építkezve akkor lehet/érdemes régiókat létrehozni, ha léteznek olyan alsóbb szintû problémák, feladatok, amelyek a saját alacsonyabb szinten (hatékonyan) nem megoldhatóak, azon túlnônek, és a közös érdeket felismerve képesek lépni ez irányba. Az így létrehozott régiók a közös feladatok ellátása mellett a közös belsô értékek, érdekek védelmét is szolgálják, és saját politika kialakításának és hatékony megvalósításának a terét is adják. Adminisztratív régiók felülrôl való létrehozására (dekoncentráció) elsôsorban a központi feladatok hatékonyabb teljesítése érdekében lehet szükség. Mindkét érdek közös területi szinten való találkozása sajátos partnerséget eredményezhet, amely alapvetôen a két különbözô típusú ( deko és önkormányzat) intézmény együttmûködésében jelenhet meg. A régió mint forma, éppen úgy lehet a centralizáció, a dekoncentráció és a decentralizáció kerete, eszköze. Magyarországon a regionális intézmények még az embrionális fejlôdés azon szakaszában vannak, amikor még nem alakult ki a nemük, nem lehet még tudni róluk, hogy az államhatalom képviselôi, önkormányzatok vagy hermafroditák (pl. területfejlesztési tanácsok) lesznek-e. Mivel jelenleg a kezdeményezés a központi államhatalomnál van, így félô, hogy a regionális intézmények a centralizált kormányzati mûködés fenntartásának eszközévé válnak. A központi hatalom esetleges kényszerû delegálásával egy idôben megszerzik a befolyást a regionális intézményekben, illetve fenntartják a források feletti diszponálás jogát (pl. központi pályázati rendszer). Az NFT deregionalizálása kapcsán érzékelhetô volt, hogy a decentralizáció hívei az Európai Uniótól sem fognak retorikai fordulatokon kívül más segítséget kapni, így Magyarország belügye, hogy mikor és milyen irányt vesz a regionalizáció folyamata. Az alulról építkezést, a kistérségek megerôsödését, a nagyvárosi régiók természetes kialakulását nehezíti, hogy a kistérségi társulások, szövetségek ma még gyakran a központi hely, a város ellenében (is) szervezôdnek, illetve sokan nem ismerik el, hogy megfelelô súlyú regionális nagyváros (központi hely) nélkül nem képzelhetô el nagyrégió. E kérdések tisztázása kapcsán a területi szakmának is számos teendôje van. Mindenekelôtt nyílt és folyamatos kommunikáció (tudományos és társadalmi viták) során ki kell alakítani a tudományos és ugyanakkor plauzibilis álláspontot, és azt a nyilvánosság elôtt is képviselni kell, nehogy a hallgatást valaki egyetértésnek vegye. Intézmények (MTA Regionális Kutatások Központja, Magyar Urbanisztikai Társaság stb.) a gazdaságkutató intézetek értékelési gyakorlatához hasonlóan az aktuális területi kérdésekrôl kialakíthatnák saját álláspontjukat, és azt idôrôl idôre közreadhatnák. Jegyzetek 1. Konvergencia a csatlakozó országokban. 2003/1 jelentés. Budapest, ICEG Európai Központ - Világgazdaság. A konvergencia index olyan makrogazdasági mutatószámok súlyozott összevonásából készült, amelyek a maastrichti kritériumok teljesítésével kapcsolatosak: infláció, költségvetési hiány, államadósság, a folyó fizetési mérleg hiánya, a mezôgazdaság súlya, a gazdasági növekedés, az üzleti élet jogi környezete, a bér- és árszínvonal, valamint az egy fôre jutó GDP. 2. Európai Területfejlesztés Távlatai (European Spatial Development Perspective) Az Európai Unió területének kiegyensúlyozott és fenntartható fejlôdése felé. Luxemburg, Office for Official Publication of the European Communities, A Falu Város Régió most kissé megkésve közli folytatásokban a dokumentum fordítását 3. Még ma is a mezôgazdasági támogatások a legjelentôsebbek. Az EU-ban élôk 4,8%-át foglalkoztatja a mezôgazdaság, míg az EU költségvetésének közel 50%-át a mezôgazdaság támogatására fordítják. Jelenleg több támogatást kap az Európai Unióban élô szarvasmarhák mindegyike, mint a csatlakozó országok egy-egy állampolgára. A PHARE, az ISPA és a SA- PARD költségvetése nem éri el a 15-ök olívaolaj és a dohánytermelôi által kapott támogatásának együttes összegét. 4. Ha például a Dunántúl egy régió lenne, akkor hol lenne a központja? A legjobb elérhetôsége a régión kívüli Budapestnek van, és ott már van is egy önkormányzat, úgy hívják országgyûlés, amely képviseli a dunántúliak érdekeit is. 15

16 HARDI TAMÁS tudományos munkatárs, MTA RKK NYUTI, Gyôr, MEZEI ISTVÁN tudományos munkatárs, MTA RKK KÉTI ÉMO, Miskolc KIRÁLYHELMECTÔL SOMORJÁIG Eurorégiók a szlovák magyar határon Az európai országokban állampolgári kezdeményezésre született szervezetek, önkormányzatok és végül az állam segítségével az ötvenes évektôl kezdve keresték tudatosan annak a lehetôségét, hogy csökkentsék, feloldják a nemzeti határok mentén fölhalmozódott feszültségeket. Ennek a sok aprómunkával járó feladatnak az összehangolására jött létre 1971-ben az Európai Határrégiók Munkaközössége (AEBR). Hasonló szervezôdésekre Kelet-Közép-Európában csak a szovjet megszállás megszûnése, a kommunista diktatúrák bukása után kerülhetett sor. Mivel ezek az országok hosszú idôn keresztül el voltak foglalva saját politikai-gazdasági rendszerük átalakításával, csak fokozatosan kerülhetett arra sor, hogy a határok mentén meglévô hátrányos helyzetek feloldására egy már sikeres formát, az eurorégiós szervezôdéseket megteremtsék. Egy szimbolikus szervezet, a Kárpátok Eurorégió már ban létrejött, de ennek elsôsorban a politikai ellentétek oldásában volt szerepe. A Miskolc Kassa Eurorégió már 1997 óta létezik, de tevékenysége erôsen függött a két vezetô személyiség, a két város polgármesterének politikai pályafutásától, emiatt ennek a szervezetnek is inkább jelképes értelme volt eddig. Az Ipoly két oldalán környezetvédelmi szervezetek jöttek létre még a kommunista diktatúra éveiben, de 1998 körül érett meg a helyzet arra nem kis mértékben az ekkor induló PHARE CBC támogatások ösztönzô hatására, hogy eurorégiók sora jöjjön létre. Földrajzi értelemben a magyar szlovák határ le van fedve eurorégiókkal. A két oldalon elhelyezkedô területek nagysága és lakosságuk száma viszonylag kiegyenlített, kivéve a Vág Duna Ipoly Eurorégiót, ahol a magyar oldalon jóval nagyobb a részt vevô szervezetek száma és a nekik megfelelô terület is. (A Kárpátok Eurorégió minden tekintetben végleteket képvisel.) Eurorégiók a szlovák magyar határon Eurorégió Székhely Kárpátok Eurorégió Eperjes Nyíregyháza Kassa Miskolc Eurorégió Kassa Miskolc Sajó Rima Eurorégió Rozsnyó Putnok Neogradiensis Eurorégió Losonc Salgótarján Ipoly Eurorégió Ipolyság Balassagyarmat Vág Duna Ipoly Eurorégió Nyitra Komárom Három Duna vidék Eurorégió Dunaszerdahely-Gyôr 16 Az egyes központok aktivitását nem a határtól való távolságuk vagy közelségük befolyásolja, sokkal inkább érezhetô, hogy a települések hierarchiájában szerepet vesztett hajdani (megye)központok alkalmat, lehetôséget látnak a fölértékelôdésre (Komárom, illetve Ipolyság és Balassagyarmat). Az egyes országok közigazgatása hatással van a másikra. Ahogyan az osztrákok fejlettebb közigazgatási berendezkedése ösztönzôleg hatott a késôbb demokratizálódó magyar közigazgatás átszervezésére, úgy a magyar közigazgatás 1990 utáni önkormányzati demokratizmusa követendô példa lett az állami dominanciájú szlovák közigazgatásra. Az eurorégiók ebben közvetítô szerepet játszottak, mert a részt vevô felek elôtt nyilvánvalóvá tették az egyik fél meglévô elônyét a másikkal szemben. A központosított politikai szerkezetek jelentôs hátránnyal vettek részt az együttmûködésben, mert minden fontosabb cselekvés elôtt a felsôbb szervek engedélyét kellett kérniük. A hatalom megosztása, szétpontosítása a középszintre feloldja, megszünteti ezt az ellentmondást. Az euroregionális együttmûködésben részt vevô szereplôk a helyi társadalomhoz tartoznak és döntô mértékben az önkormányzatok vagy fejlesztéssel kapcsolatos szervezetek közül kerülnek ki. Ez a felállás jött létre a szlovákiai önkormányzati rendszer létrejöttével, mert így az államigazgatás helyett a helyi (települési és területi) önkormányzatok vették át a döntéshozó szerepét is. Megfigyelhetô a gazdasági kamarák erôs jelenléte is, de még az ô szervezô erejük is kevés ahhoz, hogy a helyi gazdasági szervezetek jelentôs bekapcsolódását elérjék. A gazdasági szervezetek óvatosak, az eltérô gazdasági környezet, az eltérô szabályozás és különösen a határ léte visszatartja ôket a gazdasági kapcsolatokban való részvételtôl. Mivel bizonyos gazdasági kapcsolatok mindig is voltak, helyesebb, ha úgy fogalmazunk, hogy az eurégiós szervezetek létezése nem növelte látványosan a gazdasági-vállalkozói teljesítményeket a határ menti kapcsolatokban. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a nagyvállalatok számára a határ menti térségek hátrányos helyzete nem biztosít elég piaci lehetôséget, ezek a területek nem forgalmi-fogyasztási-szervezési stb. központok, a kis szervezetek pedig nem elég tôkeerôsek ahhoz, hogy belekezdjenek a határ másik oldalán a terjeszkedésbe. Nagyfokú a bizalmatlanság is, mert a magyar vállalkozók elônyét a korábbi piaci viszonyok kialakulása miatt a szlovák oldalon úgy értékelik, hogy az alkalmas a tisztességtelen elônyök megszerzésére, kiaknázására. Ezek a változások politológiai értelemben új szakaszt jelentenek a két ország egymáshoz való viszonyában, mert az eddig jellemzôen meglévô, a központi szervek által mûködtetett vagy általuk engedélyezett kapcsolatok helyett a jövôben kiépülhetnek az ô kihagyásukkal is kiválóan mûködô kapcsolati hálók települések, önkormányzatok és a legkü-

17 FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8 lönfélébb szervezetek között (civil szervezetek, kulturális egyesületek, iskolák, sportkörök) egészen a mindennapi emberi kapcsolatokig. A partnerségek szövevénye jöhet létre. Erre utalnak a vásárok, a szaporodó üzleti találkozók, amelyeknek a szervezésében kölcsönösen jeleskednek a gazdasági kamarák. Ebbe a körbe tartozik az a jelenség is, hogy ha a helyi társadalom képviselôi úgy érzékelik, hogy a létrejött eurorégió túlságosan hivatali, merev, idegen az ô érdekeiktôl, akkor létrehoznak egy kisebb, a helyi érdekeket jobban kifejezô határon átnyúló szervezetet. Ennek példája a Kárpátok Határmenti Gazdaságfejlesztési Szövetség, amely a túlságosan is nagy Kárpátok Eurorégió belsejében, mondhatni annak egyik legérzékenyebb pontján jött létre, a magyar szlovák ukrán hármas határon, kifejezetten a helyi gazdasági érdekek összehangolása céljából. A másik példa a Vág Duna Ipoly Eurorégión belül megalakult Ister Granum határ menti kisrégió (Esztergom Nyergesújfalu Kistérségi Területfejlesztési Társulás, Tokod és Tokodaltáró község Önkormányzata, valamint a Júzny Region), mely a nagy, a hivatalos eurorégió [MI1]kisrégiójává kíván válni, ahol kipróbálják az együttmûködés különféle lehetôségeit. Az eurorégiók szervezeti felépítésében hasonló mintát követ valamennyi együttmûködés. Az eurorégiók egy részében a határ két oldalán tükörszervezetek alakulnak, amelyek sokszor megtévesztôen önmagukat is eurorégiónak nevezik, majd a két tükörszervezet köt együttmûködési megállapodást egymással (pl. Sajó-Rima Eurorégió esetében mindkét oldalon így hívják a szervezeteket magyarul, illetve szlovákul, s a megalakult közös szervezetnek is ez a neve, hozzátéve, hogy Határon Átnyúló Együttmûködés. Az Ipoly Eurorégió is eredetileg a magyar oldali Ipoly Eurorégió Határon Átnyúló Együttmûködés és az Ipel ský Euroregión, Jogi Személyek Szövetségébôl alapított Szövetséget). Ebben az esetben a közös eurorégióba új tagok úgy nyernek felvételt, hogy a saját oldalukon lévô szervezetbe lépnek be tagként. A másik modell szerint a részt vevô tagok saját maguk kötnek együttmûködési szerzôdést mindkét oldalról. Választott testület, elnök, illetve elnökség, titkárság (munkaszervezet), valamint munkacsoportok alkotják az eurorégiók közös szervezetét. Ezeket a tagok választják, illetve a munkabizottságokba a résztvevôket delegálják. A szervezetek jogi személyiségét illetôen az egyszerûbb megoldás, ha a végrehajtásra az egyik oldalon jön létre jogi személyiségû szervezet (pl. Miskolc Kassa Eurorégió). A közös szervezet esetében ugyanakkor sok problémába ütközik a közös, jogi személyiséggel bíró szervezet kialakítása, de ma már példák bizonyítják, hogy nem lehetetlen. Az országok különbözô jogrendje megnehezíti ezek kialakítását, különösen, mivel az esetek többségében közigazgatási szereplôk (önkormányzatok, községek, járások, megyék) a tagok végén egy példát találunk a közös, jogalanyisággal rendelkezô szervezetre a magyar szlovák határon, ez az Ipel Ipoly Euroregion Szövetség. A titkársági, illetve munkaszervezet funkcióra csak néhány eurorégió esetében hoztak létre önálló irodát. A közös, valamelyik oldalon mûködô kht. esetében a cég önálló szervezet. Ezzel szemben több eurorégióban fordul elô, hogy valamelyik tag mûködteti a munkaszervezetet, esetleg mindegyik oldalon van egy-egy titkárság (pl. Kárpátok Eurorégió). Ahol közös jogi személyiségû szervezetet hoztak létre, ott nyilvánvalóan van egy konkrét központ, székhely, s a másik ország(ok)ban iroda. A titkárság vagy munkaszervezet mûködési költségeit általában a tagok éves befizetései fedezik, a legtöbb esetben a lakosságszám szerint, de van rá példa, hogy egyenlô arányban. A szervezetek mûködését gyakran akadályozza, hogy a szervezet vezetôje (elnöke), valamint a választott testület, több esetben a munkacsoportok tagjai is politikusok, polgármesterek, megyei önkormányzati képviselôk. Jellemzô, fôleg az elnöki poszton, hogy a vezetô számos funkciója következtében már nem képes az eurorégió ügyeivel is foglalkozni, így a szervezet döntésképtelen lesz, az egyeztetések, az alapszabályban elôírt ülések elmaradnak. Ennek kivédését is szolgálja az erôs, közös munkaszervezet. A magyar szlovák együttmûködés még nincs azon a szinten, hogy az általános szolgáltatások összekapcsolása napirenden lehessen. Az egészségügyi, oktatási, foglalkoztatási közlekedési együttmûködések még államközi szerzôdéseken nyugszanak, és nem a helyi érdekek megvalósulásán. Inkább egyéni, szülôi szándék a diákok iskolaválasztása a határ másik oldalán, de már van példa arra, hogy a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett tagozatot tart fenn Királyhelmecen, alapítványi formában. A közlekedési együttmûködés helyett még a közlekedési eszközök menetrendjének az összehangolása is a múltból örökölt szinten van (vasút, autóbusz), de a tervek szintjén már létezik igény a kassai repülôtér használatára, az odavezetô gyorsforgalmi út megépítésére. A foglalkoztatás egyelôre az országok között megállapított kvóta szerint történik. Évente 800 fô vállalhat munkát a másik országban. Hosszabb távú célként a két ország viszonyában a határok légiesítése lebeg a közvélemény szeme elôtt, ami mögött két fontos érv húzódik meg. Az egyik a határ két oldalán élô magyarok egyesítése határváltoztatás nélkül, a másik egy még tágabb elgondolás, ami az elôbbi kívánalomnak is teret ad: a Kárpát-medencei tudat megerôsödésének igénye. Közös történelmünkben most fog bekövetkezni az a szakasz, hogy megszállók nélkül, demokratikus körülmények között az önrendelkezési jog érvényesülhessen. Ha a hosszú történelmi múltra gondolunk, akkor az együttélés sok évszázados gyakorlatának újjáéledésére lehet számítanunk. Ennek elvi alapja pedig a jövôben egy korszerû, egyenjogúságon és önrendelkezésen alapuló helyi, Kárpát-medencei identitástudat lehet. Ezen identitástudat kialakulásának elôfeltétele a két nemzetben, a két ország között meglévô különbségek kezelése, aminek az alapja pedig a megoldások kölcsönösen történô keresése. Ezt a távlati célt egy nagyon is földközeli igény kielégítésével tudjuk megközelíteni, ez pedig az elszigeteltség feloldása, a határ menti, rendkívül hátrányos helyzet felszámolására tett tartós erôfeszítés. A magas munkanélküliség, az elköltözések magas száma, a gazdasági dinamika hiánya, a települési szolgáltatásokban kimutatható sokféle hátrány megoldása hosszú távon ad munkát. Itt kell szólni arról is, hogy a határ 17

18 szlovák oldalán található a szlovákiai cigányság túlnyomó többsége. A határokon való átkelés megkönnyítése esetén föl kell készülnünk az ô intenzívebb mozgásukra, gyakoribbá váló átjárásukra is. Erre nemcsak a soraikban tapasztalható szegénység, de a cigányság ügyét kezelô szlovákiai politika ridegsége is késztetheti ôket. A hátrányos helyzet feloldása minden elkészült vagy készülôben lévô stratégiában elsôrendû cél. Minden eurégió arra törekszik, hogy kitörési pontot találjon az elszigeteltségbôl, esetleg növekedési pólust fedezzen fel. Erre példa az az általános jelenség, hogy az eddigi hátrányból törekednek elônyt faragni. Közismert, hogy a határok átjárhatatlansága miatt az iparosítás milyen kis mértékû volt ezeken a területeken, aminek a következménye viszont a természet, a táj szépségének a megôrzése volt. Ezt a közös kincset igyekeznek kölcsönösen hasznukra fordítani, a növekedési pólus egyik elemévé tenni. A területi tervezés, a közös fejlesztési dokumentumok készítése valamennyi eurorégió céljainak leírásában megjelenik valamilyen formában. Mára több eurorégió kezdett hozzá a programozási tevékenységhez, illetve fejezett be fejlesztési dokumentumot. Ezzel kapcsolatos tapasztalatok a következôk: A tervek finanszírozása véletlenszerû, eltérô forrásokból történik (Phare CBC, Területfejlesztési Alap, megyei források, saját források). Szlovákia esetében létrejött egy speciális pénzalap az Építésügyi és Területfejlesztési Minisztérium kezelésében, amely forrást biztosít a szlovák oldal terveihez. A különbözô források miatt ritkán áll rendelkezésre egyidejûleg mindkét oldalon forrás a közös tervezéshez, ezért a készülô tervek idôben elcsúsztatva jönnek létre (pl. Neogradiensis Eurorégió, Hármas Duna-vidék Eurorégió). Ez a csúszás még ott is elôfordult, ahol eredetileg mindkét oldalon állt rendelkezésre forrás: a Phare CBC a szlovák magyar határ mentén a Neogradiensis Eurorégió magyar oldalának a projektjét finanszírozta, míg a szlovák oldalon ugyanaz a projekt nem kapott támogatást. Részben a finanszírozás jelzett sajátosságainak is köszönhetôen, nem egységes tervek készültek, hanem a térség két oldalára tükör jellegû tervek, amelyek készítésébe szerencsés esetben bevonták a másik felet, más esetben nem. A tervek készítésénél figyelembe veszik a már meglévô dokumentumokat, fôleg azon az oldalon, ahol valamelyik területfejlesztési intézmény található. Így a Neogradiensis Eurorégió esetében a Területfejlesztési Ügynökség Kht. a magyar oldal munkaszervezete, így természetes, hogy az általuk készített terv összhangban van a megyei dokumentumokkal. Hasonlóképpen a Hármas Dunavidék Eurorégiónál a szlovák oldal készít fejlesztési programot, s az eurorégió munkaszervezete egyúttal a Csallóköz-Mátyusföld Társulás munkaszervezete, s így a terv összhangba kerül a térség terveivel. A Sajó Rima Eurorégió szlovák oldali koncepció esetében a szlovák oldal hivatali, rendezési szemléletû tervezése érzôdik, mivel a felsôbb szintû területrendezési dokumentumokból emelték ki a határon átnyúló hatású elemeket, így nem is született igazán új ötlet. Fontos megvizsgálni, hogy az eurorégiók célkitûzési, illetve az elkészült tervekben felvázolt célok esetében a célok összhangban vannak-e az adott eurorégió tagjainak kompetenciáival. Sok esetben úgy találjuk, hogy lényegesen nagyobb ívûek a tervek, mint amiket a résztvevôk megvalósíthatnak, vagy legalábbis megvalósításukra lényeges hatást gyakorolhatnának. Ilyenek például a közlekedési tengelyek fejlesztése, vasúti fejlesztések, folyószennyezés megszüntetése. Az eurorégiók körében megvan az igény a területi tervezésre, több, viszonylag új térség kezdi a mûködését fejlesztési koncepció készítésével, illetve készíttetésével. Ezek szakmai minôsége változó, van, ahol nem is tekinthetô saját tervnek. Mindenképen hasznos lenne Magyarországon is megteremteni azt az forrásalapot, amelyet az eurorégiók a tervezés megkezdéséhez fel tudnának használni, és terveiket a megyei regionális programozás során be kell építeni a dokumentumokba. Ennek érdekében szerencsés lenne egy nemzeti regisztráció bevezetése, amely tágan meghatározná az együttmûködések szervezeti kritériumait, s ami alapjául szolgálhatna egy pályázati úton szétosztható forrás igénybevételének. Az eurorégiók mûködésének van egy fontos, országos célja is. Ha az eurorégiók kiteljesíthetik tevékenységüket, ha egyre nagyobb számban valósíthatják meg terveiket, ha egyre szélesebb körben terjednek el a kialakuló kapcsolati hálók, akkor a résztvevôk mindennapi tapasztalatokat szereznek a két szomszédos ország együttmûködési gyakorlatáról, az így szerzett tapasztalatok pedig átvihetôk az országos szintre is. A dolgozat alapjául szolgáló kutatást az FVM támogatta. Elhangzott: Határok és az Európai Unió címû magyar földrajzi konferencián. Szeged, november 29-december 1. 18

19 SZALKAI GÁBOR geográfus A KÖZÚTI TÉRSZERKEZET ÉS A HÁLÓZATFEJLESZTÉS VIZSGÁLATA ROMÁNIÁBAN A tanulmány a Falu Város Régió folyóirat évi 10. számában megjelent kutatások folytatását képezi. Az elérhetôségi vizsgálatok Magyarországon címû cikkemben az ország köz- és vasúthálózati térszerkezetét vizsgáltam, majd új hálózati elemek beillesztésével azok térszerkezet-módosító hatását modelleztem. Ebben a cikkben a korábbi alapokat felhasználva, de csak a közúthálózatra szorítkozva, Románia közúti térszerkezetét, illetve ennek és Budapest Bukarest vonzáskörzetének változását vizsgáltam, tekintettel a két fôváros között tervezett autópályák módosító hatásaira. A kutatás a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával készült. Mint legfontosabb településhálózati elemek, e 265 város reprezentálja Románia településhálózatát, és képezi a közúthálózati távolságok meghatározásához szükséges alappontokat. Ez az eredmények bizonyos mértékû torzulását is maga után vonja, mivel a városok területi megoszlása meglehetôsen aránytalan. Kiinduló területi jegyként felállítható az Erdély Órománia dualizmus, az erdélyi területek várossûrûsége 17%-kal magasabb, mint a maradék országrészé, az öt leginkább városiasodott megye közül négy erdélyi, míg a tizenöt legkevésbé urbanizált megye közül csak kettô. Árnyaltabb képet ad a megyék közötti várossûrûségre számított Hoover-index 1. térkép A vizsgálati módszer ismertetése A kutatás alapját a évi romániai népszámlálás idôpontjában fennálló 265 tagú városhálózat képezte (1. térkép). magas, 14,5%-os értéke. A részletesebb vizsgálat kimutatja, hogy a regionális különbségek közel 40%-át a két leginkább városiasodott megye, Prahova és Hunyad okozza. Az elôbbiben a várossá fejlôdött, illetve várossá nyilvánított hegyvidéki üdülôtelepülések (pl. Sinaia, Buşteni, Azuga) a magas várossûrûség okai, míg az utóbbi Erdély egyik legrégibb és legnagyobb FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/8 19

20 nehézipari-bányászati koncentrációjaként ér el magas urbanizációs fokot. A vizsgálatba vont településkör kiválasztása után került sor a települések közötti geometriai, közúthálózati és idôbeli távolságok meghatározására. A geometriai távolságok meghatározása a települések koordinátái alapján, a közúti távolságoké pedig (a földutakat szándékoltan kizárva) a teljes hálózaton, a legrövidebb úthálózati, illetve idôbeli távolságok alapján történt. A számításokat a kolozsvári Praemium Soft Kft. Kiút címû programjának továbbfejlesztett változata, valamint aktualizált (és szabadon bôvíthetô) adatbázisa biztosította. Távolsági elérhetôség térkép A számítások során mint ahogyan a többi adattípus esetében is a vizsgálatba vont valamennyi, esetünkben mind a 265 településnek meg kell határozni az egymástól mért távolságértékeit. A térképezett eredmények ezeknek a 265x265-ös négyzetes mátrixoknak az elemei. Az optimális elérhetôségi viszonyokat a közúthálózat teljes fedettség hiányában nem képes megvalósítani, az összevetés fontossága, és a késôbbi számítások miatt azonban minden elérhetôségi vizsgálat elsô lépése a légvonaltávolságok alapján számított átlagos elérhetôség meghatározása (2. térkép). Az izovonalas térképeken ábrázolt eredmények ebben az esetben koncentrikus körökként jelennek meg, hiszen a légvonaltávolságok lefutását nem befolyásolja semmilyen zavaró tényezô. A legkisebb értékekkel két fogarasföldi település, Viktóriaváros (178 km) és Fogaras rendelkezik, hiszen ezek fekszenek legközelebb a 265 település geometriai középpontjához, a Fogarastól 9,6 km-re DNy-ra fekvô Ludisorhoz. A többitôl átlagosan legmesszebb lévô település a Duna-deltában fekvô Sulina (403 km). A közúthálózati átlagtávolság izodisztanciáinak lefutása (3. térkép) a geometriaihoz képest már kevésbé szabályos, hiszen ezek futása a közúthálózat kiépítettségétôl függ. Az izodisztanciák értékei szabálytalanabb lefutásuk mellett (átlagosan 43%-kal) magasabbak is, mint a légvonaltávolságok esetén, a legkisebb értékkel Fogaras (254 km), a legnagyobbal újra Sulina rendelkezik (560 km). A távolságértékek alapvetôen a földrajzi fekvéstôl, és nem a közúthálózat kiépítettségétôl függnek, ez utóbbi csak módosítani tudja a földrajzi fekvés dominanciáját. Ennek megfelelôen 3. térkép az ország középsô része van a legkedvezôbb helyzetben, ezen belül a finomabb szerkezetet az úthálózat határozza meg. E meghatározottság azonban csak másodlagos, mivel Románia jelentôs részén a közlekedési útvonalak kialakulásában történetileg is a domborzati viszonyok voltak elsôdlegesek, és ez tekintettel az ország gazdasági elmaradottságára egyetlen esetet, a transzfogarasi országút kiépítését leszámítva máig sem változott meg. Így a közúthálózat vonalvezetése még ma is a hágók és a folyóvölgyek függvénye, ez ismerhetô fel ebben az esetben is, amikor az Olt völgye mentén nyugat keleti irányba nyúlik meg a legkedvezôbb helyzetû települések köre.