Munkahipotézis Pécs M.j. Város városfejlesztési koncepcióját megalapozó tanulmányhoz

Átírás

1 Munkahipotézis Pécs M.j. Város városfejlesztési koncepcióját megalapozó tanulmányhoz 1 A MUNKAHIPOTÉZIS VEZÉRMOTÍVUMA: HOSSZÚ TÁVON FENNTARTHATÓ VÁROS 1.1. Előzmények, körülmények A koncepció alapvető kereteit jelentik: Ökováros-Ökorégió program o Célja: alapdokumentumként szolgáljon a város- és vidékfejlesztési koncepciók készítői számára o Víziója: életközpontú, hosszú távon ökológiailag, társadalmilag és gazdaságilag fenntartható régió kialakítása, amely az emberek számára egészséges környezetet biztosít és előmozdítja az emberi méltóság megélésének lehetőségét valamennyi ember számára. 314/2012 (XI.) Korm. A településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről DDOP-4.1.1/E-13 Fenntartható városfejlesztési programok előkészítése A munkahipotézis alapvető célja, hogy jelen Ajánlattétel keretében kifejezze az Ajánlattevőnek a fenntarthatóság gondolatköréhez való viszonyát, amely meghatározza a Megalapozó tanulmány keretében végzendő információgyűjtési, elemzési és értékelési tevékenység tartalmát. Ennek következtében nem törekszik sem cáfolhatatlan állítások megfogalmazására, sem teljességre. Pécs város esetében a fenntarthatóság központú városfejlesztési koncepció elkészítését indokolja, hogy a város az Ökováros-Ökorégió program keretében óta készíti elő az ökológiai szempontból fenntartható város feltételrendszerét. Aktuálisan a DDOP /E-13 Fenntartható városfejlesztési programok előkészítése c. pályázat meghirdetése révén lehetőség nyílt a megyei jogú városok számára, hogy pályázati támogatás segítségével készítsék el a fenntarthatóság-központú városfejlesztés dokumentumait. A jelen ajánlattétel keretében elvégzendő feladat a településfejlesztési koncepció elkészítéséhez szükséges megalapozó tanulmány kidolgozása annak a körülménynek a figyelembe vétele mellett, hogy egy korábbi megbízás keretében még a 314/2012 Korm. rendelet megjelenése előtt, a rendelet által támasztott követelmények ismerete nélkül elkészült, így annak követelményeit csak részben kielégítő helyzetfeltáró tanulmány eredményei felhasználhatóak. 1

2 1.2. A fenntarthatóság fogalomértelmezése: komplex fenntarthatóság, amely tartalmazza a. a természeti környezet b. a gazdaság c. a helyi társadalom d. az épített környezet fenntarthatóságát. A természet az emberi társadalom és a teljes élővilág létfenntartó rendszere, amely minden emberi szükséglet forrása. Ezért az ökológia egyensúlyát, további fejlődőképességét, azaz sokszínűségét, biodiverzitását meg kell őrizni. Komplex, az összes fenti tényezőt magába foglaló hosszú távú fenntarthatóság alatt a fő tényezőcsoportok és azok részrendszereinek, alkotóelemeinek hosszú időszak alatt megvalósuló harmonikus együtt élését, egyensúlyos működését értjük. Ebben a keretben a társadalmat jó általános közérzet, nagyobb társadalmi csoportjainak együtt élését alapvetően harmónia jellemzi. A fenntartható városban a gazdaság képes a társadalom alapvető szükségleteinek maradéktalan kielégítésére, kulturális és egyéb minőségi, a társadalmi fejlődés által életre hívott igényeinek differenciált, szélsőségektől mentes teljesítésére anélkül, hogy a természettől elvett javak levegő, föld, víz, ásványi kincsek, ezek minőségi és esztétikai vonásait is ideértve- mennyiségi vagy minőségi tekintetben fogyó, romló tendenciát mutatnának. Az ember és a természet viszonyát nem az ember uralma jellemzi a természet felett, tevékenysége nem a természet leigázására irányul a döntően fizikai, anyagi szükségletek korlátlan és mielőbbi kielégítése érdekében, a helyi érdekeket, a területfejlesztési szempontokat nélkülöző gazdasági verseny körülményei közt. A fejlődés nem szükségszerűen egyenlő a folyamatos növekedéssel. A történelmi időtávokon keresztül érvényesülő, növekedés alapú fejlődési út túlhaladottá vált az által, hogy az emberi faj elérte a növekedés határait, jelenleg is zajló létszámnövekedése és növekedés-szemléletű gyakorlata saját életfeltételeinek felélése, saját társadalmának önfelszámolódása irányába hat. Ez a folyamat egyes földrészeken legalább is néhány évtizedig- még megállíthatatlannak tűnik, azonban sok ország, város már felismerte, hogy lokálisan is elérte, sőt, meghaladta korlátait. Nyilvánvalóvá vált, hogy az erőforrások felélése hanyatló gazdasághoz, a meglévő struktúrák pénzügyi fenntarthatatlanságához, az épített környezet állapotának romlásához, munkanélküliséghez és a lakosság távolabbi területekre és a közeli agglomeráció településeire való elmeneküléséhez vezet, ahol munkalehetőségek, de legalább is a környezet tekintetében vonzóbb feltételeket találnak. Ezek a városok a felismerés révén új alapokra helyezték célkitűzéseiket, a mennyiségi tényezők helyett a minőséget helyezték előtérbe, s szakítottak azzal a hagyománnyal, hogy a magas minőséget a magas árral azonosítsák. Ezek a jelenségek Pécs esetében is pregnánsan bekövetkeztek, ezért a következő városfejlesztési koncepciónak új, a fenntarthatóságot központi kérdésként kiemelt horizontális szempontkéntkezelő paradigmára kell épülnie. A jövőkép nem a jelenlegi helyzet előrevetítésére épül, mivel annak révén nem érhető el egyensúlyos célállapot, hanem az egyensúlyos célállapot víziójából kerül visszavezetésre a tervezési időszak cél- és feladatrendszere. A fenntarthatóságot célzó emberi erőfeszítések a jó minőségű és harmonikus élethez szükséges fizikai és szellemi, társadalmi együttélési és lelki szükségleteket helyezik előtérbe, amelyek nem igénylik további új ( szűz ) természeti erőforrások 2

3 igénybe vételét, hanem az évezredek alatt igénybe vett erőforrások keretein belül alakítják ki változatos életük feltételeit. A szükségletek a korábban egyszer már igénybe vett, s tér, építmények eszközök, hulladékok, sőt, környezetszennyező anyagok formájában rendelkezésre álló készletek innovatív, kreatív újrahasznosításával kerülnek kielégítésre, miközben a talaj, a levegő, a vizek tisztasága javul, a zöldfelületek aránya jelentősen nő Röviden a fenntarthatóság részterületeinek problémáiról Az alábbiakban a fenntarthatóság fő területeinek pécsi vonatkozásai közül emelünk ki néhány fontos jellemzőt. A leírások nem az egyes fenntarthatósági területek teljes körű bemutatására törekszenek. Célunk az, hogy e fejezetben felvillantsuk: az elmúlt időszakok tevékenysége a környezeti fenntarthatóság kivételével a XIX. századtól a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakig a gazdasági fejlődés révén biztosította a gazdasági és a legtöbb vonatkozásban a társadalmi fejlődés és fenntarthatóság feltételeit, s fejlődött az épített környezet is. A rendszerváltással egy időre eső gazdasági visszaesés következtében azonban ez helyzet megváltozott, a korábbi gazdasági struktúra felszámolódott, pótlása pedig lényegében elmaradt. Ennek következtében a korábban háttérbe szorult környezeti fenntarthatóság mellé felsorakozott a többi terület fenntarthatósági tényezőinek megroppanása is, melyek helyreállítására nem indultak érdemleges stratégiai akciók. Időközben globális változásokra is sor került, amelyek külső tényezőként terhelődnek erre a helyzetre. Így lényegében az integrált fenntarthatóság, önfenntartó képesség és belső erőforrásokra alapozott fejlődőképesség célkitűzése a helyzethez képest olyan magas követelményeket támaszt, amelyek a korábbi, már megcsappant erőforrásokra alapozott gondolkodás keretei közt nem teljesíthetőek. Lényegében a fenntarthatóság egyetlen területén sincs kielégítő helyzetben a város, ezért a teljes struktúra újragondolására, új egyensúlyi állapot kialakítására van szükség Természeti környezet E fogalom alatt olyan tartós egyensúlyi állapotot értünk, amelynek keretében a természeti környezet képes folyamatosan regenerálódni és egészséges, természetes, vonzó életfeltételeket biztosítani a benne élő emberi társadalom és az élővilág számára. Városunkban az elmúlt évszázadok, különösen a XX. sz. alatt a környezeti fenntarthatósággal szemben a gazdasági és a lakóterületi terjeszkedés szempontjai érvényesültek. Az adott történelmi korokban a fejlődésnek ez az utcája különösen az alapszükségletek élelmezés, ruházkodás, lakhatás- kielégítésére irányult. A fejlődés követendő elvi mintájának tekinthető az a komplex felfogás, ahogy a Duna Gőzhajózási Társaság az alapszükségleteken túllépve a bányászattal együtt fejlesztette annak háttériparát, a településeket és a helyi társadalmat az összes humán és infrastrukturális közszolgáltatással (oktatás, biztonság, hitélet, kultúra, sport, lokális társadalmi kohézió fejlesztése) együtt, az adott korszak élenjáró szintjén. Mi lehetett a jelentős kommunális tőkebefektetések célja? A hosszú távú termelőképesség és nyereségesség feltételeinek megteremtése. Ennek érdekében olyan munkakínálatot, épített környezetet és társadalmat hozott létre, amely tartós létbiztonságot és többgenerációs jövőt jelentett a közösség tagjai számára. Különösen felgyorsult azonban a természeti környezet elfogyasztása is a XX. századi iparosodás korszakában, amikortól kezdve a szénbányászat és az általa keltett ipari fejlődés, valamint az ezzel együtt járó, megtízszereződést eredményező lakosságnövekedés időszakában a mennyiségi szempontok és az épített környezet fejlesztésének igénye háttérbe szorította a természetes 3

4 növénytakaró, a domborzat, a levegő-, talaj- és vízminőség megőrzésének szempontját. A gazdaság, a lakosság és az épített környezet párhuzamosan növekedett, mindez azonban a környezeti tényezők jelentős fogyasztása árán történt. A bányászati tevékenység befejeztével jelentős költségek merültek fel a felhasznált területek rehabilitációja és a volt bányászok egészségvédelme terén. Ez a folyamat még ma sem zárult le. Mindazonáltal a bányászati tevékenység befejeztével a levegő metán, CO2 és porterhelése, valamint a közutak teherszállító járműterhelése jelentősen csökkent, s megszűntek az egészségre ártalmas munkahelyek. Az előkészítetlen bányabezárásokat azonban nem követte a kor technológiai színvonalán álló iparágak, tevékenységek letelepítése. Miközben a múlt következményeinek kezelése még részben folyamatban van, nem kerülhető meg a piaci igények változása nyomán felmerült újabb bányászati igények, nyersanyagforrások kitermelésének elvi kezelése a fenntarthatóság tárgyalásának keretei közt. E téren figyelembe kell venni, hogy a bányabezárások óta eltelt két évtized alatt jelentős technológiafejlesztések történhettek, melyek ma már sokkal jobban figyelembe veszik a környezet és az ember védelmének szempontjait, így kellő óvatosság mellett meg kell vizsgálni, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a technika mai szintjén az ásványkincsek hasznosítására. Meghatározandók azok a paraméterek, követelmények, amelyek az érvényes jogszabályokon túl adott területen új ipari és más tevékenységek letelepítésének, engedélyezésének sajátos városi kritériumait jelentik, valamint azok a garanciák, amelyeket a város szükségesnek tart a kockázatok tekintetében. A főként növekedéssel jellemezhető városfejlődés egyre több területet foglalt el az üzemek, az infrastruktúra és az lakóterületek számára. A történelmi időkben kialakult szőlészet területileg visszaszorult, a kertészeti tevékenységek megszűntek, a Mecsek oldal és az É-D irányú völgyek beépültek, és leromlott a város átszellőzésének lehetősége. A hegyoldalak magas burkoltsága és a gyepesítés következtében az esőzések alkalmával a víz a városra zúdul, melynek kezelésére nem elegendő a csapadékcsatorna hálózat. Ugyanakkor a meleg időszakokban a város portalanításhoz, hűtéséhez, zöldfelületeinek üdén tartásához, az ipari vízellátáshoz és a rekreációhoz nem áll rendelkezésre visszatartott csapadékvíz Gazdaság A gazdaság fenntarthatóságát érte a legnagyobb csapás az elmúlt évtizedekben. A XIX. sz.-tól növekvő széntermelést a II. világháború után követte az uránbányászat és részben az őket kiszolgáló építő-, gép- és villamos ipari, logisztikai valamint a társadalom többi részének foglalkoztatását célzó könnyűipari, élelmiszeripari ágazatok fejlődése. A szénbányászat nemcsak a közvetlenül kapcsolódó ágazatokra gyakorolt ösztönző hatást, hanem idevonzotta mindazokat, akik e fejlődő környezetben jónak ítélték jövőbeli kilátásaikat, a kialakult pezsgés fellendítette a város gazdaságának teljes struktúráját. E növekedésre alapozott fejlődési folyamat alapvetően a világgazdasági változások által is erősen befolyásolt rendszerváltási időszakban ért véget. A növekedés megtorpanása korábban kezdődött, kifulladása magát a rendszerváltást is elősegítette, az azt közvetlenül megelőző évek gazdasági bűnbakkeresése, a KGST összeomlása pedig gyorsan meg is pecsételte a bányászat jövőjét. A méretgazdaságosság az elmúlt két évtized alatt az iparban a legnagyobb munkaerő-koncentrációjú távol-keleti területek felé áramoltatta az ipari termelést, a mezőgazdaságban pedig monokulturális termékszerkezethez vezetett. A könnyűipari üzemek tönkrementek, Magyarország korábban változatos mezőgazdasága néhány gabonafajta termelésére szűkült, a termékfeldolgozás (élelmiszeripar, ipari növény-feldolgozás) pedig alapvetően megszűnt. Mindez tömeges munkahelyvesztéseket eredményezett, melyet Baranyában nem pótoltak új beruházások. 4

5 A gazdaság a továbbiakban nem volt képes a lakosság és a város korábbi színvonalon történő fenntartására. A legnagyobb hiányosságként összefoglalóan azt állapíthatjuk meg, hogy a város a rendszerváltást követően nem tudott olyan vonzó feltételrendszert kialakítani, amely az ide áramló befektetések és a helyi vállalkozások fejlődése révén képes lett volna pótolni a korábbi gazdasági potenciált. Ez több fontos külső okkal is magyarázható (földrajzi elhelyezkedés, délszláv háború, autópálya hiánya a legutóbbi időkig), részben azonban annak a felismerésnek és a hozzá kapcsolódó eltökéltségnek a hiányából fakad, hogy a gazdasági szerkezet átalakítása alapvetően városvezetési feladat, s nem lehet azt a piaci automatizmusokra és kormányzati intézkedésekre bízni. A feltételrendszer adottságai és a gazdasági környezet által kínált lehetőségek alapján kell tudni kiválasztani azt az ágazati stratégiát, amely a város gazdaságának új, felismerhető profilt szab és amelyhez a befektetésekre hatást gyakorló feltételrendszert (oktatás, üzleti infrastruktúra, városdiplomácia, célzott befektetési marketing) igazítani szükséges. E területek megtalálása feltételezi a szakmai nyilvánosságot, és erősen igényli a város, az egyetem és a gazdasági szereplők együttműködését. A hosszú távú fenntarthatóság alapján tovább kell vinni a korábban kialakított stratégiai célok azon törekvését, hogy a gazdaságot magas hozzáadott értékű, innovatív ágazatokra célszerű alapozni. Más oldalról nem szabad azonban elfeledkezni arról a tényről, hogy a gazdaság belendítése és fenntarthatósága megkövetel bizonyos nagyságrendet, kritikus tömeget, amit egyes innovációs területek csak hosszabb idő alatt lesznek képesek elérni. Szükséges ezért az életciklusuk zenitjéhez közelítő termékek, szolgáltatások befogadása is. A társadalom összetétele nagy számban igényel olyan munkahelyeket is, amelyek viszonylag rövid betanítás után, alacsony és közepes iskolai végzettséggel is elláthatók. Ezen szempontok együttes figyelembe vételével van remény eredményes gazdaságfejlesztési és foglalkoztatási stratégia kialakítására. A munkahelyteremtés terén a területi elvet szükséges követni, ami lehetővé teszi a város tágabb környezetével való organikus együttfejlődését Társadalom, foglalkoztatás A társadalom sem szakadhatott el a gazdasági alapoktól az utóbbi évtizedekben. A humán tőkével való bőkezű bánásmód már jóval a rendszerváltást megelőzően előre vetítette a növekedés végét. Annak ellenére, hogy a bányavállalatok sokat költöttek a termelékenység javítását és az egészség megóvását szolgáló fejlesztésekre, a kézi munka kiváltására irányuló kísérletek csak részsikereket hoztak Ennek következtében megnehezült, a helyi utánpótlást tekintve ellehetetlenült a munkaerő utánpótlás. A fejlesztésekkel szemben támasztott társadalmi és gazdasági igények és a tényleges eredmények közti rés áthidalhatatlanná vált. A növekedésre, a városfenntartásban vezető szerepet játszó bányavállalatok részvételére alapozott városműködtetési modell létalapja a nyolcvanas években megrendült, majd a kilencvenes évek elején megszűnt. A bányászat felszámolása negatív multiplikátor-hatása révén- többszörös munkahelyvesztést generált, mindamellett a KGST és a Szovjetunió összeomlása, valamint ezzel egy időben a könnyűipari termelési súlypontok Távol-Keletre helyeződése össztüzet zúdított a városra, megszüntetve a bányászaton kívüli iparok piacát is, s a bőripar, a ruházati ipar, az élelmiszeripar, az építőipar és a gép- műszeripar is osztozott a bányászat sorsában. A mezőgazdaság tulajdonváltása következtében felszámolódtak a mezőgazdasági nagyüzemek. Az élelmiszeripari cégek privatizációja a hazai élelmiszergyártás jelentős részének megszűnéséhez vezetett. A politikai rendszerváltás önmagában is jelentősen átalakította a társadalom működését, a tömeges munkahely-vesztés, az ezt ellensúlyozni képes reorganizáció teljes elmaradása pedig jószerével kihúzta a talajt a korábbi, megszokott családi és közösségi keretek alól. A város humán 5

6 közszolgáltatási rendszerének finanszírozása mindinkább a központi költségvetésre és a növekvő hitelállományra terhelődött, melynek törlesztési lehetőségeit nem támasztotta alá a gazdasági fejlődésbe vetett bizalom. A tömegesen kiesett foglalkoztatást a jövőt szolgáló fejlesztések nem tudták pótolni. Két évtizedes stagnálást követően a csapdahelyzetből való kitörés lehetőségével kecsegtető EKF program nem hozott átütő változást. A Pólus program helyesen választotta ki a hosszútávra szóló innovatív iparágakat (egészségipar, környezetipar, kulturális ipar és az őket támogató turizmus), rövid- és középtávon teherbíró ágazatként való felfogásuk azonban nem igazolódott vissza, s a program elszürkült, mielőtt markáns foglalkoztatás-emelkedést generált volna. Az EKF lényegi eredménye lehetett volna (lehetne), ha a megnövekedett ismertséget sikerül áttranszformálni olyan városdiplomáciai és városmarketing akciókká, amelyek szigorú következetességgel és politikai konszenzussal párosulva befektetéseket, gyümölcsöző egyetemgazdaság kapcsolatokat, tartósan növekvő turizmust eredményeznek. Ehelyett az adminisztratív és döntési folyamatok elhúzódása következtében minden erőfeszítés a beruházások megvalósulására koncentrálódott, azaz az érdemi célok helyét az eszközök vették át. A kultúra városaként való működéshez Pécsnek jelentős nemzetközi hírnévre, elismertségre, szívósan és következetesen épített, jól működő kapcsolatrendszerre van szüksége, melyhez jó lehetőségekkel rendelkezik a történelmi múlt során kialakult tartalom és részben az EKF révén létrejött infrastruktúra és belvárosi környezet révén. Foglalkoztatási és gazdaságfejlesztési érdekeink emellett azt kívánják, hogy e kapcsolatrendszert befektetések, kereskedelemfejlesztés, K+F kapcsolatok továbbfejlesztése érdekében szükséges kiaknázni, mivel így érhető el akkora hatás, amely már érdemi befolyást gyakorolhat a város gazdaságára. Az igényeket követni igyekvő szolgáltatási és infrastruktúrafejlesztési attitűd a gazdasági talajvesztés ellenére napjainkig tovább élt, s a vezető politikai erők összefogása hiányában nem született konszenzus e helyzet fenntarthatatlanságának tudatosítása és megváltoztatása érdekében. Csupán a 2/3-os többség tudatában kezdett hozzá a jelenlegi városvezetés a pénzügyi stabilizációhoz. A helyi társadalom és a megye lakossága nagy árat fizet azért, hogy az erőfeszítések többnyire a hosszútávon fenntartható, életképes struktúrák helyett a túlhaladott állapot fenntartásának igyekezetére fordítódtak. Lecsökkent a gazdasági aktivitás, romlott a lakosság-megtartó képesség, jelentőssé vált a piacképes munkaerő elvándorlása, csökkent a lakosság jövedelemszintje, csökkentek a települések adóbevételei, összességében romlott a társadalom állapota és közérzete. A gazdasági szerkezetváltással párhuzamosan a társadalom szerkezete is jelentősen megváltozott. A születésszám tartós csökkenése, a piacképes munkaerő elvándorlása és a kedvezőtlen születési arányok rontják a város kilátásait arra nézve, hogy hosszú távon mindinkább a magas hozzáadott értékű termék- és szolgáltatás-struktúra irányába fejlődjön. A korfa erősen az idősebb korosztályok felé tolódott el, a lakosság összetétele a születések struktúráján keresztül elmozdulhat az alacsonyabb iskolai végzettség megszerzésére képes kategóriák felé. Az oktatási-nevelési rendszer kihívásának tekinthető, hogy képes legyen ennek ellensúlyozására, s a munkaerő-piaci igényeknek megfelelni képes munkaerő-kínálat biztosítására. A lakosságszám és különösen a gyermeklétszám csökkenése következtében a korábbi rendszerek részben túlméretezetté váltak (oktatás, egészségügy), részben finanszírozásuk jelent korlátot (idősgondozás). A munka világából tartósan kiszakadt rétegek többnyire a korábbi kolóniákban koncentrálódnak és egyre kevésbé tarthatók meg meleg 6

7 tartalékként a később létrehozandó munkahelyek számára. Ezen túlmenően a szegénység és annak velejárója, a bűnözés és önpusztító életmód jelent kihívást. A tömegmunka helyett magas hozzáadott értékre apelláló gazdaságfejlesztési célkitűzések a polarizálódással, a szegregációval nehezen hozhatók összhangba. Az érdemi antiszegregációt nem csupán a tünetek kezelése, hanem a város társadalmába való tartós újraintegrálás jelentené, amely differenciált és egymással összefüggő módon kidolgozott gazdaságfejlesztést, munkahelystruktúrát, képzési- és felnőttképzési rendszert, szociálpolitikát és szociális gyakorlatot, kulturális és PR stratégiát követel. Ez egyike azon tételeknek, amelyek terén a fenntarthatóság integrált felfogásának messzemenően érvényre kell jutnia. A hamarosan nyilvánosságra kerülő népszámlálási adatok birtokában lehet megítélni ezen állítások helyességét és fontosságát, valamint meghatározni azokat az indikátorokat, amelyek révén a feladatok és az eredmények e téren is mérhetővé válnak. A város fontos szerkezet átalakító lépéseket tett a szolgáltatási rendszerek finanszírozhatóságának helyreállítására, a megkésett intézkedések azonban egyelőre nem biztosítják a tartós fenntarthatóságot, hiszen a működést megtámasztó gazdasági struktúra nem javult. A város legnagyobb foglalkoztatójává az egyetem vált, melynek nem alakult ki szerves kapcsolata sem a város, sem a gazdaság működésével. Fejlődése részben ellensúlyozta a negatív folyamatokat, a várostól elkülönült működése miatt azonban nem juthatnak érvényre a szinergikus hatások. A magas diáklétszám ellenére kevés diplomást képes megtartani a város, mivel a végzősök munkahelyhez jutási esélye alacsony. Az egyetem és a város együttműködésében rejlő, mindeddig nagyrészt elmulasztott lehetőségek közt említhető olyan kutatási programok generálása, amelyek a város programozási dokumentumainak elkészítését, fejlesztését megalapozzák, innovatív ágazatok pályára állítását elősegítik. Hasonlóképpen legalább részben kiaknázatlan a pécsi székhelyű, jelentős tudományos területfejlesztési potenciállal rendelkező RKK-val való együttműködés lehetősége. A város civil társadalmát éppen a városfejlesztés kérdései mozgósítják legjobban, így helyes és indokolt olyan civil működési formák folyamatos működtetése, amely keretében a civil társadalom igényei, tapasztalatai és kreatív javaslatai becsatornázódhatnak a programozásba Épített környezet E fenntarthatósági terület a város egyik legnagyobb kihívása. A korábbi gazdasági szerkezet felbomlása jelentős ipari infrastruktúrát hagyott maga után. Az állam igyekezett rendezett körülményeket teremteni a felhagyott bányászati iparterületek helyén, a más ágazatokhoz (pl. bőripar, honvédelem), tartozó hasonló sorsú területek sorsát azonban a tulajdonosokra hagyták, illetőleg újrahasznosításukat a pályázati rendszerben elérhető forrásokkal ösztönzik. Mivel a tulajdonosok nem rendelkeznek megfelelő saját erővel, a befektetési kereslet pedig rendkívül gyenge, sok esetben megkésett az újrahasznosítás. A város eminens érdeke lenne, hogy e területek fejlesztése a városfejlesztési céloknak megfelelően valósuljon meg, ehhez jelenleg nem áll rendelkezésre a megfelelő elhatározás és eszközrendszer. A korábbi gazdagságra épült közszolgáltatási rendszer, köz- és lakóterületek műszaki állaga a megcsappant jövedelmekből nem tartható fenn sem a közszféra, sem a magánszféra tulajdonosi körében. A működő ingatlanvagyon pénzügyi fenntarthatóság céljából való szűkítése jelentős állagromlással is jár a parkoló pályára kerülő ingatlanok körében. Sajátos kérdésként merül fel az EKF keretében épült objektumok gazdaságos működtetése. Folyhatnak viták megépítésük célszerűségéről, ehelyett azonban helyesebb szerkezet-átalakító 7

8 lépésként és jövő-potenciálként tekinteni rájuk. Meg kell találni az új várospolitikai célok szolgálatába való állításuk hatékony módjait. Különösen nagy gondot jelent már ma is a lakótelepek műszaki minőségének fenntartása úgy a közterületek, mint a lakóépületek és a közösségi terek vonatkozásában. Paradox módon a helyzet romlása növeli a helyi társadalom gondoskodás iránti szükségleteit éppen akkor, amikor a források szűkülnek, s a helyi társadalom szegregáció irányába történő elmozdulása fel is lazítja a környezet iránti igényességet és negligálja az annak megóvására irányuló, általában helyi civil szervezetek által végzett tevékenységet. Mindez azzal is jár, hogy csökken a jó minőségű környezetet biztosító, megfizethető lakóterületek nagysága, új területek igénybevételének lehetősége, ezért az igényes és fizetőképes lakosság a szomszédos kisebb településeken keres kulturált lakókörnyezetet. Pécs esetében gyakorlatilag a teljes keleti városrész (beleértve Somogy és Vasas területét) már égetően igényli a beavatkozást, míg Kertváros közép-hosszú távon tart e negatív állapot felé. Ezzel a város jelentékeny hányada kerülhet abba a kategóriába, amelyben rendkívüli kezelés szükséges. Az ehhez szükséges források nem állnak rendelkezésre, a városrészek fenntarthatósága a jelenlegi gyakorlat szerint nem biztosítható, aminek következménye a helyi társadalom fellazulása, az elvándorlás növekedése, a társadalom összetételének kedvezőtlen változása. A város zökkenőmentes és eredményes működésének egyik alapfeltétele mobilitás, melynek keretében a város környezetéhez kapcsolódik, valamint a fenntartható és olajozott belső mozgás megvalósul. A közlekedés és a logisztika egyrészt a fenntartható gazdaság fontos része, a munkavállalást és a lakosság időgazdálkodásáét befolyásoló tényező, másrészt az esztétikus, jó levegőjű és alacsony zajszintű város feltétele. E célok érdekében folyamatban van a város közösségi közlekedési rendszerének programfejlesztése, melyet a készülő városfejlesztési koncepcióval összhangban kell elkészíteni. Tekintve, hogy a közlekedési rendszer alapkoncepciója is a fenntartható város fogalma köré szerveződik, várható, hogy a két dokumentum közt nem lesz ellentmondás. 2. A BEAVATKOZÁSOK ALAPELVEI A városfejlesztési koncepció hosszú időtartamra szól, ezért időtállónak kell lennie Az időtállóság feltétele, hogy operatív, konkrét témákban, megoldásokban ne foglaljon állást, mivel az nem a koncepció műfajához tartozik; az alapelvek, fejlődési irányok és arányok tekintetében világos és egyértelmű állásfoglalásokat tartalmazzon, melyek üzenetként működhetnek a városlakók és a környezet számára, és kiindulópontként szolgálnak a városkormányzás és a későbbi városfejlesztési dokumentumokat, eszközöket kidolgozó szakemberek számára. A koncepció központi szemlélete a komplex, integratív jellegű fenntarthatóság, amely minden terület esetében figyelembe veszi a többi területhez való kapcsolódás kereszthatásait, kerülve bármely oldal egyoldalúságát. Ez a megközelítés paradigmaváltást jelent, mivel a mindenkori növekedés, igényteljesítés, beruházás-szemlélet szempontjával szemben a hosszú távú fenntarthatóság, a minőségi kérdések és a város, mint rendszer harmonikus működése kerül előtérbe. Más szempontból a paradigma váltás úgy is értelmezendő, hogy a jövőtervezés nem a jelen állapotok előre vetítésére épül, hanem a jövőbeli célállapotokból vezeti vissza a jelenig tartó időintervallum feladatait. Ez a szemlélet önmérsékletet követel, és a korábbiaknál lényegesen magasabb szintű együttműködést igényel a kapcsolódó szakmai területek szereplőivel. Felmerül annak lehetősége, hogy a célok közt az első helyre nem a népességmegőrzés, hanem az önfenntartó és önfejlődő-képesség kifejlesztése kerül, amely mellett középtávon tovább csökkenhet a 8

9 lakosságszám, de a fenntarthatósági egyensúly elérése a későbbiekben újabb növekedési trend kialakulásával biztat. Szemléletváltás nélkül véleményünk szerint minden igyekezet ellenére a város lakosságának, jelentőségének, térségi és nemzetközi hatásának további lemorzsolódásával lehet számolni, ez azonban nem széles körbe nyilvánvaló és elfogadott álláspont. Az ember, a társadalom fejlesztésének elsődlegességi elve a városfejlesztésben, mivel a város értékét alapvetően nem az épített környezet, az infrastruktúra fejlettsége határozza meg, hanem a lakosság, a helyi társadalom cselekvőképessége, innovációra való képessége, önfenntartásra és önfejlődésre való berendezkedése, munkaerő-piaci versenyképessége. A természeti környezet fejlesztésének igénye különös hangsúllyal merül fel, mivel az elmúlt évszázadban e területre jutott a legkisebb figyelem, s a társadalom felé e téren halmozódott fel a legnagyobb deficit. Továbbá, habár rövidtávon a gazdasági fenntarthatóságot érzékeljük a legsürgetőbb területnek, hosszú távon lokálisan és a globális viszonyok alapján is a természeti környezet egyensúlyának újrateremtése a legsúlyosabb kérdés a társadalom fenntarthatósága tekintetében. A társadalom-fejlesztés sikerének záloga, hogy a humán közszolgáltatások programozása és szervezése (oktatás- munkaerő-piacra való felkészítés, szociális gondoskodás, egészségügy, kultúra-szervezés, sport-szabadidős tevékenységek) lehetőleg integráltan kerüljön megvalósításra, mivel csak ebben az esetben várható, hogy a hatások egymást erősítik. Különösen a gyermekek, fiatalok esetében fontos, hogy az oktatásban érvényesüljön az egészségre, egészséges környezetre nevelés szempontja, az egészségügy képes legyen a betegségek megelőzésére és gyógyítására, a kultúra igényességre és önálló gondolkodásra nevelje a fiatalokat, s a szociális szféra nyújtson segítséget a tanulást és személyiségfejlődést zavaró szociális háttér megváltoztatása terén. A központosított feltételrendszer mellett is meg kell találni a konkrét, a jövőképre épített stratégiából levezetésre kerülő oktatás-nevelésképzés lehetőségét. Nem lehet kibújni ennek felelőssége alól azzal az indokkal, hogy az oktatás már az állam feladata, hiszen a jövő munkavállalói ülnek az iskolapadokban. Az oktatási rendszer teljes spektrumában (különösen a szakképzésben és a felsőfokú képzésben) érvényesülnie szükséges a jövőképből visszavetített feladatoknak, mert csak így érhető el a fenntarthatósági, környezeti szemlélet érvényre jutása és a stratégiában meghatározásra kerülő fejlődési célok munkaerőigényének kielégítése. A város fenntarthatósága akkor biztosítható a városlakók által, ha közösen megteremtik a város önfenntartásának alapjait, biztosítják önfejlődésének feltételeit. A lehetséges legnagyobb mértékben törekedni kell az önállóság feltételeinek megteremtésére, a kiszolgáltatott helyzetek megelőzésére. Ennek előfeltétele a koherens, a meghatározó szereplők együttműködését igénylő határozott cselekvés a kitűzött célok érdekében. Az eredményesség a kormányzás, a civil szereplők, a városdiplomácia, a képzés, a munkahelyteremtés, a befektető-szervezés, a városmarketing összehangolt működésének következményeként alakulhat ki. A város fenntarthatósága akkor biztosított, ha bevételei és saját teljesítményei megteremtik a működés és a fejlesztések fedezetét az adott központi költségvetési és pályázati rendszer keretei közt. Az új paradigmának megfelelő, egyensúlyos és fejlődőképes rendszer egyes területeken visszalépést igényel, mivel az elmaradott területeken különösen a természeti környezet és a gazdaság, foglalkoztatottság ilyen- előrelépésre van szükség, mely forrásátcsoportosításokat igényelhet. Az összességében fejlett oktatási-képzési rendszerben pedig strukturális változtatásokra lesz szükség a fejlesztési stratégia által megcélzandó gazdaságszerkezethez való alkalmazkodás érdekében. A változtatások konfliktusokat gerjesztenek, amennyiben azok célja, értelme nincs összhangban a városérdekekkel és a 9

10 kommunikáció nem megfelelő, ezért az elvszerűségnek, a társadalmi párbeszédnek és a jó színvonalú kommunikációnak fontos szerepe van. A természeti és az épített környezet, a gazdaság úgy szolgálja a városlakók érdekeit és igényeit, hogy a város komplex fenntarthatósága, harmonikus működése legyen jellemző. A kék gazdaság és zöld gazdaság szemlélet követése az erőforrásokkal való gazdálkodás tekintetében. A humán erőforrással való gazdálkodás a természeti, anyagi környezethez hasonlóan azt az elvet kövesse, hogy semmi és senki sem felesleges, minden ember bír olyan értékekkel, amelyeket a város egészének fejlesztése érdekében hasznosítani szükséges. Ezért meg kell találni minden munkaképes korosztály és minden társadalmi csoport emberhez méltó életet biztosító foglalkoztatásának, erre való felkészítésének lehetőségeit. A képzési és foglalkoztatási rendszert ehhez igazítva kell megszervezni, s a rendszernek biztosítania kell a mobilitás, előrelépés lehetőségét. Területfejlesztési szemlélet, melynek keretében a hazai és nemzetközi térbeli kapcsolatrendszernek jelentős szerep jut. A térbeliség különösen a város élelmiszer-ellátása, energia-ellátása, humán közszolgáltatási piaca, munkaerő-ellátása, innovációs és üzleti infrastruktúra-kapcsolatai, közlekedési kapcsolatai, kereskedelmi -üzleti kapcsolatai és a turizmus terén bír jelentőséggel. 3. AZ EGYES FENNTARTHATÓSÁGI TERÜLETEK FEJLESZTÉSE 3.1 Természeti környezet A felhalmozott készletekből való gazdálkodás, a természetben való terjeszkedés visszafogása Hulladékmentességre törekvő gazdaság és szolgáltatások rendszerének megteremtése, innovációs láncok, körforgás jellegű lokális anyag- és energiafolyamat-láncolatok kialakítása A városi zöldterületek növelése, a meglévő zöldterületek karbantartása A csapadékvizek megfogása, tárolása, hasznosítása a város tisztasága, zöldfelületei, klímája érdekében A Mecsek oldal vízvisszatartó képességének növelése a burkolt felületek csökkentése, a kertészeti felületek újraaktiválása révén A város szellőzésének javítása A megújuló energiaforrások intenzív alkalmazása. A zárt rekultivált területeken (pl. urán zagytározók, meddőhányók) naperőművek, biomassza-termelés megvalósítása 3.2 Gazdaság A természeti környezettel kapcsolatban lefektetett elveknek megfelelő gazdaság létrehozása A társadalom rétegződésével összhangba hozható foglalkoztatást biztosító piac- és szociális gazdaság Az alapszükségletek gyakorlatilag teljes körű kielégítését, a lehető legteljesebb foglalkoztatást biztosító gazdaság, amely komplex módon kezeli a közfoglalkoztatás, a szociális foglalkoztatás, a családi gazdálkodás és a vállalkozási szféra kereteit, biztosítva az egyén számára az előrelépést a magasabb foglalkoztatási kategóriák felé. A vállalkozói szféra tekintetében a 10

11 gazdasági önállóságot, önálló termékek előállítását, s a vállalkozások hálózatos, klaszteres együttműködését preferálja. A globális piacon versenyképesen működő gazdaság, mely beépíti a meglévő értékeket. A múltban felhalmozódott anyagok, hulladékok sokoldalú hasznosítása a lehetőségeknek megfelelően (pl. szennyvíziszap, kommunális hulladékok, erőművi pernye, stb.) zárt rendszerű vegyészeti újrahasznosítása alapanyag-előállítási vagy energia-hordozó előállítási céllal Az oktatási-képzési, a szociális és az egészségügyi szférának támogatnia kell a munkaerőpiac által a jelen, de még inkább a jövő stratégiai fejlődési irányainak megfelelő, célzott munkaerő kínálat biztosítását. A stratégiai fejlesztési irányok újragondolása, megváltoztatása vagy kiegészítése a fenti szempontoknak való megfelelés érdekében. A város térségi-regionális gazdasági központ szerepének érvényre juttatása a következők révén: o A város stratégiai fejlesztési céljainak összehangolása a térség régió, megye, szomszédos területek- fejlesztési irányaival, stratégiai szempontjaival o Képzési, innovációs, területen, a befektető-szervezés vonatkozásában a térségi szempontok figyelembe vétele a saját városi szempontok mellett. o A város helyi foglalkoztatási, élelmiszer-ellátási, megújuló energiarendszer-fejlesztési igényeinek a térséggel összehangolt kielégítése, helyi termékre és szolgáltatásokra épülő igény-kielégítés és foglalkoztatás a térségi földalap differenciált hasznosítása révén. o A turisztikai desztináció értelmezésének kiterjesztése a megye kapcsolódó turisztikai célterületeire, a stratégiák, a marketing és a desztináció-menedzsment összehangolása a kölcsönös előnyök alapján. 3.3 Társadalom Folyamatos fejlesztési, programalkotási, jövőtervezési tevékenység kialakítása a társadalmi kreativitás és helyismeret hasznosítása és az innovativitás fenntartása érdekében, folyamatos kommunikációs csatornák működtetése révén, a város-kormányzás és a civil közösségek együttműködésével. A társadalom rétegződéséhez igazodó képzési, munkaerő- és személyiség-fejlesztési tevékenység, a munkaerő-piaci igényekhez való közelítés céljával. A társadalmi különbségek mérséklése a hátrányba került rétegekhez tartozók felemelését szolgáló közösségfejlesztő és egyéni fejlesztő tevékenység révén. A város közösségi tereinek fejlesztése, minél több élő közösség létrejöttének ösztönzése, bevonásuk a döntés-előkészítési folyamatokba, különösen a leszakadó keleti városrészekben. A társadalom-építő civil és non-profit szervezetekkel való együttműködés erősítése, támogatásuk és kompetenciáik növelése. A térségi képzési és kulturális fejlődés generálása a meglévő infrastruktúra és intézményrendszer felhasználásával. Az egyetem-város kapcsolat erősítése, a fejlesztési stratégiák, városkutatási tevékenységek összehangolása. Közös fellépés a városdiplomácia és az egyetemi diplomácia, a fizetős hallgatói helyek megtöltése és a gazdaságfejlesztési kapcsolatrendszer fejlesztése, a vállalkozások és az egyetem közti kapcsolatok erősítése terén. A bővülő külföldi hallgatói kapcsolatok aktivizálása a városdiplomácia, az innováció és a gazdasági-kulturális együttműködések terén. 11

12 3.4 Épített környezet Az infrastruktúra környezeti-társadalmi szempontú fejlesztése, a városüzemeltetés költségeinek tetemes csökkentése az energia-megtakarítások lényeges növelése és a megújuló energiák kiterjedt alkalmazása révén A város közlekedési infrastruktúrájának a lakosság számára előnyös és vonzó fejlesztése az élhetőség javítása, a társadalmi költségek és a környezetterhelés lényeges csökkentése révén, a gyalogos és kerékpáros közlekedés, a kötött pályás közösségi közlekedés és a motorkerékpáros közlekedés előnyben részesítése a személygépkocsikkal szemben. A város elkerülését biztosító úthálózat fejlesztése, a belvárosi személygépkocsi- és teherforgalom további jelentős mérséklése. Sétálózónák további kialakítása illetve a meglévők kiterjesztése Parkolók fejlesztése a nagy forgalmú közintézmények közelében, ezen belül ingyenes parkolók létesítése az egészségügyi intézmények környezetében a betegek által történő könnyű megközelíthetőség érdekében (kórházak, rendelőintézetek, amelyek esetében a személygépkocsival való megközelítés továbbra is lakossági preferencia marad.) Az elöregedett és barna mezős területek környezeti-társadalmi szempontú reorganizációja, szűz területek építési célú felhasználásának erős korlátozása a néhány tervezett terület kivételével. A beépítési sűrűség csökkentése, szellős, zöld területeket hagyó megoldásokkal. Az új vagy újrahasznosításra kerülő területeken a csapadékvízzel való gazdálkodás megvalósítása. Új épületek építése és régiek engedélyköteles átalakítása esetén szigorú energia-hatékonysági normák kialakítása. 4. A PARADIGMAVÁLTÁSBÓL ADÓDÓ HELYI KORMÁNYZÁSI FELADATOK A paradigmaváltás elsősorban a városkormányzásra ró jelentős feladatokat. A szemléletváltásnak elsősorban az önkormányzat testülete, a polgármesteri hivatal és az önkormányzati tulajdonú cégek körében kell megvalósulnia, mivel a megvalósítás és a propaganda terén az első vonalban foglalnak helyet. A társadalmasítás szempontjából azok a civil közösségi partnerek következnek a sorban, akik folyamatos együttműködést folytatnak az önkormányzattal, és kommunikációs kapcsolatban állnak a lakossággal. Az új városfejlesztési koncepciót követnie kell a többi településfejlesztési eszköz, program, szakterületi stratégia újraírásának, valamint a megvalósításhoz szükséges feladatokat is tervezni kell, és feladattervekben szükséges rögzíteni az érintett szervezetek, funkcionáriusok számára. Meg kell szervezni a végrehajtás monitoring-rendszerét. A feladatok egy részét intézményi illetve gazdasági partnerekkel közösen kell megtervezni és megvalósítani (Pl. minisztériumok, PTE, energetikai vállalatok, közúti igazgatóság, közlekedési vállalatok, egészségügyi intézmények, s.t.b.) A célokat indikátor jelleggel paraméterezni szükséges, hogy az tervezett időhorizontokon mérhető legyen az eredményesség. Göndöcsné Agócs Dóra ügyvezető 12

13 Néhány alapul veendő dokumentum és irodalom: Európa 2020 stratégia 1992: ENSZ Agenda : Aalborgi Charta 1996: ENSZ Habitat Agenda 1998: Új Atheni Charta 2007 Lipcsei charta 2011: A jövő városai tanulmány Eu JESSICA (Joint European Support for Sustainable Investment in City Areas) for Smart and Sustainable Cities, Horizontal Studies, Background Paper 2011 A resource-efficient Europe Flagship initiative under the Europe 2020 Strategy Brussels, ( COM(2011) 21) Regional Policy for Smart Growth in Europe 2020 (European Union Regional Policy 2011) Az Országos Fejlesztési Koncepció és az Országos Területfejlesztési Koncepció társadalmi egyeztetési változata 13