ADÓVERSENY A VILÁGGAZDASÁGBAN AZ ADÓPARADICSOMOK FENNTARTHATÓSÁGA ÉS MŰKÖDTETÉSE

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK MSC SZAK LEVELEZŐ TAGOZAT NEMZETKÖZI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK SZAKIRÁNY ADÓVERSENY A VILÁGGAZDASÁGBAN AZ ADÓPARADICSOMOK FENNTARTHATÓSÁGA ÉS MŰKÖDTETÉSE KÉSZÍTETTE: MORAVECZ KLÁRA BUDAPEST, 2011.

2 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ ADÓVERSENY Általános alapelvei az adóztatásnak A modern adóztatási alapelvek Az adóverseny elméletei Az adóverseny modelljei Tiebout modell (és kritikája) Fogolydilemma játék A közösségi választások kritikája Körülményei és mozgatórugói az adóversenynek Szereplői (formális és valódi) Az adóverseny hatási pro és kontra Adóverseny az Európai Unióban A NEMZETKÖZI ÉS AZ EURÓPAI ADÓJOGI KONFLIKTUSOK ÉS AZOK MEGOLDÁSAI VALAMINT AZ ELLENÜK FOLYÓ KÜZDELMEK A nemzetközi adójogi konfliktusok Kettős adóztatás, mint adójogi konfliktus A konfliktusok megelőzésének illetve megoldásainak módjai Az európai adójogi konfliktusok A konfliktusok megelőzésének illetve megoldásainak módjai Az adóverseny elleni küzdelem harcosai Magatartási Kódex Az OECD ADÓPARADICSOM Az adóparadicsomok kialakulásának története Az adóparadicsomok kritériumai és csoportosítása Az adóparadicsomi státusz kritériumai Az adóparadicsomok csoportosítása

3 Az adóparadicsomok melletti érvek a megoldható műveletek Az offshore cégek ismertetése Az adóparadicsomok elleni harc KÉT ADÓPARADICSOM RÖVID BEMUTATÁSA ÉS ÖSSZEHASONLÍTÁSA Seychelles szigetek Bemutatása a Seychelles szigeteknek Adózás és a vállalkozási formák Egyezmények Ciprus Ciprus bemutatása Adózás és a vállalkozási formák Egyezmények Seychelles szigetek és Ciprus összehasonlítása ÖSSZEGZÉS Mellékletek Forrásjegyzék

4 BEVEZETŐ A szakdolgozatom címe az Adóverseny a világgazdaságban az adóparadicsomok fenntarthatósága és működtetése. A témaválasztásom egyik legfontosabb indoka az volt, hogy az utóbbi években (évtizedekben) egyre nagyobb figyelem hárult az adóverseny, és az azzal kapcsolatos kérdéskörökre. Sokan nem, vagy csak alig rendelkeznek információkkal (sokszor téves információkkal) az adóversenyről, pedig ha belegondolunk, a kialakulásának időpontja megegyezik az adózás/ az adóztatás megjelenésének idejével. Az adóverseny részletes bemutatása előtt fontos tisztázni, hogy melyek az általános adózási alapelvek és hogy milyen adópolitikai nézetekkel állnak kapcsolatban, hiszen mind a gazdasági mind a pénzügyi világban születtek elméleti feltevések és kritikák a nagy iskolák részéről. Az adóverseny a világgazdasági verseny részét képezi, hiszen az államok közötti különbségek és eltérések miatt verseny alakult ki. Ezekből kiindulva keresem a választ arra, hogy inkább hasznos vagy káros hatásai vannak a versenynek. Az országok közötti adórendszerbeli különbségek nyomán kialakult adóverseny révén megjelentek az adójogi konfliktusok. Milyen adójogi konfliktusok alakultak ki nemzetközi illetve európai színtéren? Ezen konfliktusok ismertetése során válaszokat. magyarázatokat kaphatunk arra, hogy egyáltalán szükség van-e az adóversenyre. Továbbá válaszokat keresek arra, hogy Kik az adóverseny elleni küzdelem harcosai? Milyen eszközökkel lépnek fel és egyáltalán sikeres-e a harc? Az adóverseny, a nemzetközi illetve európai adójogi konfliktusok során nem hagyhatóak figyelmen kívül az adóparadicsomok sem, hiszen kialakulásuk indokai szorosan kapcsolódnak az adóversenyt kiváltó okokhoz. Miért és milyen okok miatt alakultak ki az adóparadicsomok és milyen előnyöket nyújtanak az őket választóknak? A kialakulásukhoz, a fennmaradásukhoz kapcsolódó kérdésekre megadott válaszok alapján kerülnek bemutatásra. Úgy gondolom, hogy a legjobban két helyszín bemutatása illetve összehasonlítása által lehet a legjobban tisztázni az ilyen jellegű területekhez kapcsolódó feltevéseket, kérdéseket. Miért és egyáltalán megéri-e ilyen területet befektetési helyszínnek választani? Ahogyan maga az adóverseny ellen is vannak harcoló felek, úgy az adóparadicsomok esetében is jelen vannak, sőt, ugyanazon szervezetek és államok a résztvevők. Ebben a témában arra próbálok meg válaszokat kapni, hogy Kik a harcoló felek és eredményes-e a küzdelem? - 5 -

5 Az említett kérdések kidolgozása, megválaszolása során számtalan más kérdés vetődik fel, amelyek révén egy egymásra épülő, összetett dolgozat kerül összeállításra. Bár a forráskeresés nem bizonyult a legkönnyebb feladatnak, hiszen kevés szakirodalom áll rendelkezésre az adóparadicsomokkal kapcsolatban de szerencsére az adóversenynél azért nagyobb számban voltak elérhetőek. Forráskeresés során pár érdekes könyvet sikerült megismernem és felhasználnom, ilyenek Herich György Nemzetközi adózással foglalkozó, valamint Galántainé Máté Zsuzsanna Adó(rendszer)tan című könyve. A kisebb számú szakirodalom ellenére számos kutatás, tanulmány foglalkozik az említett témakörökkel. Ami a folyóiratokat, tanulmányokat illeti, külön megemlíteném Erdős Éva - Nemzetközi illetve európai adójogi konfliktusok és kezelésének módjai című tanulmányát valamint Pitti Zoltán több e témakörökkel foglalkozó cikkeit, tanulmányait is. Azonban megjegyezendő, hogy nagyon sok nem megbízható forrás található általában ezek internetes források, és ezeknek is köszönhető a téves információk kialakulása mind az adóversenyről mind pedig az adóparadicsomokról

6 1. ADÓVERSENY Az adóverseny kérdése évtizedek óta jelen van a világgazdasági színtéren és a nemzetközi szervezetek is egyre nagyobb figyelmet fordítanak a verseny mozgatóira és hatásaira. Az adóverseny a világgazdasági verseny részét képezi és több meghatározása is létezik, például az adóverseny nem más, mint a technikája a nemzeti érdekérvényesítésnek vagy az eszköze a mobil erőforrásokért folyó versenynek. Az adóverseny tekinthető szakmai kérdésnek (kompetitív: addig csökkentik a vállalatokat terhelő adókat, amíg az elvárt közszolgáltatás biztonságban van, vagy stratégia megközelítés: az adómérséklés egy eszköz, amely beruházás növelő, gazdasági növekedést gyorsító illetve versenyképesség javító hatással bír 1 ) és a világgazdasági verseny részének, vagy horizontális (világgazdasági régiók illetve gazdasági integrációk között) és vertikális (egy régió tagállamai között) versenynek is. A világgazdaság szabad erőforrásainak megszerzése a vállalatok terheinek csökkentésével az adóverseny célja. Az adóverseny előzményének és következményének tekinthető a nemzetközi tőkeáramlás gyorsulása vagy lassulása. A kibontakozása a világgazdasági folyamatokban keresendő, mint például a következőekben: a közvetlen külföldi tőkebefektetések értékének növekedése áru- és szolgáltatásforgalom felgyorsulása bővülése a nemzetközi pénzáramlásnak világgazdasági növekedés valamint új csomópontok kialakulása A gazdasági egyenlőtlenségek jelentős különbségeknek számítanak az országok között, ezért verseny alakult ki a külföldi tőkevonzás érdekében. A kevésbé fejlett országoknak a befektetéseket ösztönző adópolitika egy úgynevezett versenyképességet javító jelleggel rendelkezik, ezért az utóbbi évtizedekben az adóverseny felerősödött. Az adóverseny és az adóharmonizáció között összefüggések figyelhetőek meg. Az Európa Unió vonatkozásában a direkt adók közösségi harmonizációja az adóversenynek jó lehetőséget kínál, továbbá az adóharmonizáció egy eszköze is lehet az adóverseny lelassításának. Az adóverseny a nemzeti törvénykezés és az államok feletti szabályozás összeegyeztethetőségének folyamataként is definiálható. 1 Galántainé Máté Zsuzsanna: Az adóverseny az Európai Unióban, Hitelintézeti Szemle, negyedik évfolyam, 5-6 szám, pp

7 Az adóverseny meghatározásakor a valós gazdasági versenyből adóztatási verseny kell kiindulni, amely lényegében azt jelenti, hogy az országok kihasználják az adóztatási szuverenitásuk jogát. Egy államnak a fő célja a versennyel az, hogy a többi országhoz képest nagyobb adóbázist alakítson ki és ezt a kedvezőbb adószabályok segítségével próbálják meg elérni (a befektetők csalogatása). Egy nemzet adórendszerében végbemenő folyamatok hatással vannak a többi ország adórendszerére is, ami lényegében azt jelenti, hogy nemzetközivé váltak. A multinacionális vállalatok nagy figyelmet fordítanak a telephely kiválasztásakor az ország gazdasági helyzetére (gazdasági/politikai stabilitás, humántőke jellemzője, infrastrukturális ellátottság, piac nagysága, gazdaságpolitikai és szabályozási környezete ). Előfordul olyan is, hogy a tényezők azonossága esetén a kedvezmények alapján választanak telephelyet. A versenyfeltételek hasonlósága, megegyezése a globalizációnak, vagyis a világgazdaság fejlődésének tulajdonítható változás. A kilencvenes évekre világossá vált, hogy a beruházási helyszín kiválasztásakor az általános tényezők mellett az adókedvezmények és az általuk kialakult előnyök is egyre nagyobb jelentőséggel bírnak (de szerepük még nem elsődleges). Azonban az ezredfordulót követően sokkal nagyobb szerepet és figyelmet kaptak a helyszínválasztáskor. (Az adókedvezmények jelentős szerepére kitérő szakértők: Hassett és Hubbard (1998), Clark és Taylor (2000), Grumpert és Newlon (1998), Easson (2001). Azonban Wander (2000) szerint a kedvezmények nem rendelkeznek akkora hatással, mint ahogyan azt mások gondolták.) 2 Az adóztatás szisztémáinak kialakulása visszanyúlik egészen a második világháborút követő évekhez. Az ötvenes és hatvanas évekig a protekcionista gazdaságpolitika nemzetgazdaságok elszigetelődése hatására az adórendszerek a zárt gazdaságok keretei között alakultak ki és a vállalatok pedig a székhelyük szerinti országban fejlődtek. Ekkoriban a nemzeti adórendszerek kialakításakor nem vették figyelembe a többi ország adórendszerét, továbbá nem befolyásolták egymás versenyképességét és az egymás közötti kapcsolatokat sem. Az országok közötti kereskedelem és pénzforgalom liberalizációja, az árupiacok megnyitása, és az összehangolása a kereskedelempolitikáknak mind hatással voltak a gazdasági kapcsolatok alakulásaira nemzetközivé váltak. A piaci erők szerepének erősödésével a kormányzatok és a nemzetközi szervezetek szerepe is egyre jobban csökkent. Az áru, szolgáltatás és tőkeáramlás előtt lényegében megszűntek az 2 Pitti Zoltán: Az Európai Unió az adóversenyben és az adóverseny az Európai Unióban, Európai Tükör 2007/

8 akadályok, és rohamos technikai és technológiai fejlődés ment végbe, amelyek terjedése világszinten felgyorsult. Mindezek következtében a nemzetgazdaságok kölcsönös függése felerősödött. A versenyképesség a globalizáció hatására egy úgynevezett globális jelleget kapott. A tőkepiac földrajzilag mobilabbá vált, ami következtében az adóalapok is mozgékonyabbak lettek és emiatt kedvező adózási környezetet alakult ki. Az említett változások hatására kialakult az úgynevezett szuverenitás piaca, vagyis az államok piaca, amelyben verseny folyik a befektetőkért, az adófizetőkért és a munkahelyekért is. A szuverenitás piacának jogi alapja az emberek elsődlegességének a joga, a gazdasági alapja pedig az, hogy egyre kisebb költséggel jár az országból való kilépés. A hatékonyság követelménye egyre nagyobb szerepet kap a hagyományos politikai szempontok mellett az államok piacán. 3 Az elmúlt évtizedekben ahogy a történeti áttekintésben is látszik az adóverseny központi kérdéssé vált és ez által napirendi témaként jelenik meg az országok megfelelő adópolitikájának kialakítása, fenntartása. Fontosnak tartom az adóverseny elméletei előtt az adózás alapelveinek és az adópolitikai elméleteknek az áttekintését Az adóztatás általános alapelvei az adózás olyan, mint a libatépés, annak tudománya hogyan lehet a legtöbb tollat a legkevesebb gágogás árán elérni 4 Az adózással és konkrétabban az adózás alapelveivel foglalkozó tanulmányok szinte mindegyikében kezdő gondolatként szerepel Colbert egykori francia pénzügyminiszter gondolata az adózással kapcsolatban. Nézetét úgymond egy kifejezésnek is lehet tekinteni, amely rámutat az adózás fő problémájára. Leegyszerűsítve, a világon senki sem szeret adózni, mert cserébe semmilyen ellenszolgáltatást nem kap valamint nincs közvetlen gazdasági érdeke a teljesítéssel kapcsolatban. Az adózás központi célja az, hogy szétossza a terheket és biztosítsa a közös fogyasztás finanszírozását. Az adóztatás alapelvei alatt lényegében az adózással kapcsolatos átfogó és rendszerezett nézeteket értjük. Adam Smith szerint egy jó adórendszer egyértelmű (átlátható, kiszámítható), igazságos (arányosan 3 Galántainé Máté Zsuzsanna: Az adóverseny az Európai Unióban, Hitelintézeti Szemle, negyedik évfolyam, 5-6 szám, pp Letöltés dátuma: :50-9 -

9 igazodik a fizetőképességhez), gazdaságos (az adóztatás és az adózás teljesítésének költségei minimálisak) és megfelelő (gazdaságilag alkalmas időben és módon fizethető). Az Adam Smith által felvázolt adórendszerre vonatkozó elvárások ma is fennállnak, csak kiegészültek a modern kor sajátosságaival is A modern adóztatási alapelvek 1. Méltányosság/fizetőképesség elve: a méltányosság elv értelmében úgy kell szétosztani a fizetésre kötelezettek között az adóterheket, hogy azok arányosak legyenek a fizetőképességeikkel. Méltányossági alapon magába foglalja a diszkrimináció lehetőségét is. Két fajtája létezik: a horizontális (egyenlőkkel való egyenlő elbánás) és vertikális (nem egyenlőket különbözőképpen kell adóztatni) elv. Ezt az elvet úgy tartják számon, mint az adózás alapkonfliktusának a megoldási lehetőségét. A fizetőképesség elve szerint az adó támogassa a megvalósítását annak, amit a társadalom igazságosnak és helyesnek vél a piac által meghatározott jövedelmek elosztásával kapcsolatban. Adókedvezményeket illetve mentességeket adhat a társadalom nevében fellépő politikai hatalom az általa preferált tevékenységnek, csoportnak. (fizetőképesség elv SZJA) 2. Az érvényesíthetőség (áttekinthetőség) elve legfontosabb követelményei közé tartozik a könnyen teljesíthetőség valamint az adózással kapcsolatos szabályok áttekinthetősége, egyértelműsége, egyszerű alkalmazhatósága az egyszerűség elvének is szokás nevezni. Ezen elv szerint a bonyolult adójogszabályoknak számos negatív következménye alakulhat ki magas adminisztrációs költségek, hibák miatti büntetések. A legnegatívabb hatása az, hogy több lehetőséget biztosít a kiskapuk kihasználására. (áttekinthetőség elve forgalmi/jövedéki adó) 3. A megbízhatóság elve az adóterhek biztonságos megfizetését feltételezi, és ezen elv szerint az adó mértéke nem haladhatja meg azt a szintet, amit az adózó meg tud fizetni. Ugyanis a túladóztatás hosszú távon csökkenti az adóbázisokat, amely hozzájárul az adózás lehetőségének csökkenéséhez is. 4. A haszonelv (normativitás elve) szerint a személyeknek és szervezeteknek az adózása a társadalmi tevékenységükből rájuk jutó hasznon arányában történjen. Úgy kellene az adómértékét megállapítani, hogy figyelembe veszik, hogy az 5 Sztanó Imréné: Adózás, SALDO ZRT. Budapest,

10 adófizető az adóbevételekből finanszírozott közkiadásoknak milyen mértékben veszi hasznát. (gyakorlatban nehezen alkalmazható). Két fajtája van: a horizontális (egyenlő adófizetőt egyenlő mértékben kell adóztatni) és a vertikális (nem egyenlőket nem egyenlő mértékben). Az adót normatívnak tekinti a haszonelv. (haszonelv általános forgalmi/jövedéki adó) 5. A konzisztencia elve az adórendszer belső harmóniájának, a többi gazdasági szabályozó összehangoltságának valamint a nemzetközi szabályokhoz, szokásjoghoz való illeszkedésének követelményeit fogalmazza meg. 6. A jutányosság elve (adóbehajtás gazdaságossága) egy olyan gazdaságossági szemlélet, amely szerint az adóból származó költségvetési bevételeknek és a megszerzésük érdekében felmerült ráfordításoknak racionális arányban kell állniuk. (adóbehajtás gazdaságossága elv forgalmi/jövedéki adó) 7. A kiszámíthatóság elvének pontosan az a lényege, hogy az adórendszer ne változzon gyakran, középtávon stabil és tendenciájában pedig kiszámítható legyen. 8. A fedezeti elv az egyik legfontosabb adóztatási alapelv, amely szerint a költségvetés kiadásaira fedezetet kell nyújtaniuk az adózásból befolyó bevételeknek. 9. A törvényi elfogadás elve (népképviseleti elv) az egyik legrégebbi alapelv, amely szerint csak az országgyűlésnek van joga adó és adótörvény kivetésére és változtatására. 6 A felsorolt elvek között esetenként ellentétek is kialakulhatnak. Ilyen ellentét létezik a haszonelv és a fizetőképesség elve (amely méltányossági alapon diszkriminál) között. Továbbá az egyszerűség és a fizetőképesség elve között, azon okból kifolyólag, hogy ha az adózás minden tekintetben figyelembe veszi az adózó sajátos helyzetét, akkor egy igen bonyolult adózási rendszer alakul ki. Lényegében, nem létezik tökéletes adófajta, ezért többfajta adónemet használnak, amelyben a fedezeti elv mindig jelen van. 7 Az adóparadicsomok esetében az adóztatási alapelvek eltéréseket mutatnak a fent említettekhez képest, ugyanis ezeken a területeken az egyszerű és alacsony mértékű társasági adókulcsok a meghatározó jellemzők. Az adóparadicsomokban három adóztatási formát kell megemlíteni: 6 Galántainé Máté Zsuzsanna: Adó(rendszer)tan, Aula Kiadó, Budapest, :

11 1. A lineáris adókulcs alapján történő adózási forma a méltányossági elv kritériumaihoz hasonlít a legjobban, valamint azokhoz az államokhoz áll a legközelebb, amelyek fejlett adórendszerrel rendelkeznek. Magas adminisztratív költségekkel járó adózási forma, amely értelmében a pozitív eredményük után adóznak a társaságok. 2. Az alaptőke szerinti adóztatás értelmében a jegyzett vagy a saját tőke után történik a társaság adózása, és ennek velejárója, hogy a hosszabb távú kötelezettségeinek összértéke a hosszabb távú teljesítményétől, méretétől függ. 3. A fix éves díj szerinti adózás esetén a társaság évente függetlenül az árbevételtől, az elért eredménytől egy meghatározott, azonos összeget adózik. Előnye ennek az adózási formának az egyszerűség és az kismértékű adminisztrációs költségek. Azonban hátránya az, hogy míg a (nagymértékben) nyereséges társaságokat nem terheli arányos mértékben nem emeli a befizetendő összeget a nyereséggel arányosan, addig további forrásokat vesz el a veszteségesektől. 8 9 Az adózás egy anyagi helyzetét befolyásoló politikai kérdés, és az 1930-as évekig a fedezeti elv volt a legjellemzőbb az adózás terén - vagyis az állam érdekeihez igazodott az adózás mértéke. A másik uralkodó elv az adóbehajtás gazdaságossága volt. A történelem során a különböző irányzatok, iskolák is megoszlottak az adópolitika terén. Két adópolitikát említenék meg, a Keynesiánus és a Monetarista adópolitikát. A keynesiánusit beavatkozó adópolitikának nevezik, amely szerint az államnak befolyásolnia kell a piacot és erősen progresszív jövedelemadókra van szükség. Az es évekre elérte hatékonyságának mélypontját és megjelent a monetarista, vagyis az önszabályozó adópolitika, amely szerint a piacnak nem szabad beleavatkoznia a piac folyamataiba. Míg a keynesiánusira a sok adókedvezmény, addig a monetarista adópolitikára a normatív adóztatás és a kedvezmények leépítése volt a jellemző amellett, hogy csökkenti a progresszivitást és a határadókulcsok mértékét. A monetarista és a neokeynesiánusi adópolitika is a Laffer - görbe alkalmazásával mutatták be az adóbevételek és az adókulcsok közötti kapcsolatot. 8 Molnár Mariann: Hogyan adózzunk okosan avagy az offshore jelenség nemzetközi megítélése, létjogosultsága. BKÁE TDK dolgozat, Somogyi Tamás: Az leveszett paradicsom? Budapesti Corvinus Egyetem, szakdolgozat,

12 Az adóbevételek és az adókulcsok közötti kapcsolat a monetaristák szerint: 1. ábra 10 A neokeynesiánius adópolitika elképzelése az adókulcsok és az adóbevételek közötti kapcsolatról a Laffer görbe által: 2. ábra 11 A keynesiánusi adópolitika értelmében az adókulcsok hatására nem változik az adóalap olyan rugalmasan, illetve az adókulcstól nem függ olyan erősen a munka, mint a monetaristák bemutatása szerint. A monetaristák válasza az volt, hogy az adókulcs a munkaidőt nem is, de a másodállást és a túlórát befolyásolja valamint az adóbevételek gazdasági jelentősége is mérvadó. Ebben a témakörben meg kell említeni a Ramsey szabályt, amely arra irányul, hogy egy kormányzat hogyan tudná előteremteni a szükséges adókat a leghatékonyabb módon a fogyasztói többlet legkisebb veszteségével. A szabály szerint azokat a kibocsátásokat és ráfordításokat kellene megadóztatni, amelyek 10 letöltés dátuma: : letöltés dátuma: :

13 legrugalmatlanabbaknak bizonyultak ugyanis az adókulcs ezeknek a termékeknek a termelését befolyásolja a legkevésbé. Ezáltal képes az állam arra, hogy maximalizálja az adóbevételeit. A Ramsey szabály ellenérvelői szerint nem egyeztethető össze a fizetőképesség elvével, továbbá a rendszer áttekinthetetlenné válik az erősen differenciált kulcsok miatt és megnövelik az adminisztrációs költésegeket is Az adóverseny elméletei Az adópolitika egyre nagyobb szerepet kapott az elmúlt évtizedekben végbemenő nézeteltérésekben az európai integrációs valamint a nemzetközi szervezetek nézeteltéréseiben is. A nemzeti adópolitikai intézkedések évről évre erősebb hatást gyakoroltak más nemzetek gazdaságára valamint magára a nemzeti kormányzatra is (egyik visszavezethető kiváltó ok e folyamatnak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyre szorosabbá válása és maga a liberalizációs folyamat). Megkülönböztetünk zárt illetve nyitott gazdaságot. A zárt gazdaság esetében az adókivetésre való reagálásnak két formája létezik a fokozása illetve a visszafogása bizonyos tevékenységeknek. A nyitott gazdaság esetében pedig már a termék- és tényezőmozgások során fontos meghatározóvá válnak az adóterhek. Az adópolitikai döntési jogkörök delegálása egy magasabb kormányzati szintre - megoldás lehet az adóverseny káros hatásai ellen. A nemzetközi adóverseny során megemlíthető, hogy két fajtája létezik a tőkehozamokra kivetett adóknak a tőkejövedelmekre kivetett adó valamint a társasági adó 14. A tőkejövedelem-adó területén is lehet káros adóverseny, ugyanis a pénzpiaci jövedelmekért folyó harc egyre intenzívebbé válhat (pénzpiaci jövedelem a legmobilabb adóalap). A társasági adó fontos eleme a nemzetközi adóversenynek, ezért figyelembe kell venni a működőtökére, a befektetésekre, a gazdasági növekedésre és a munkanélküliségre gyakorolt hatását. A klasszikus közgazdasági elmélet szerint egy egységesés központi adópolitika csak egy szigorúan zárt gazdaságban létezik. E rendszerben lehetőség adódik a tevékenységek fokozására/visszafogására, de nincs mód a tevékenységek más területre (kormányzat terület) történő áthelyezésére. Többszintű kormányzásra van szükség, mert bizonyos (különböző) kormányzati szintek másoknál alkalmasabbak. A kiadási és adóztatási jogok illetékességeinek összehangolása kiemelt cél, ugyanis annak kell fizetni a 12 letöltés dátuma: :45 13 Sztanó Imréné: Adózás, SALDO ZRT. Budapest, Társasági adó: e típusú adót a vállalat az alapján fizeti, hogy mely kormányzat területén végzi a tevékenységét (tehát a kormányzatnak fizet)

14 közszolgáltatásokért, akiknek haszna származik belőle. Ezt a haszonelvű adóztatásnak nevezik - létezik ennek egy úgynevezett méltányossági eleme is - továbbá ez egy adóztatási forma, amely a hatékony közszolgáltatási szint és színvonal elérésére és biztosítására ösztönzi a kormányzatot. Az állam feladata a közszolgáltatások előállítása, fenntartása a jogrendeknek valamint a redisztribúciója a piaci jövedelmeknek és a biztosítása a gazdasági stabilitásnak. Azokban az országokban, ahol a központi kormányzat csak stabilizációs és redisztribúciós funkciókat lát el, ott kiemelt szerepet kap a haszonelv. Vagyis ha a kormányzat figyelmen kívül hagyja a haszonelvet, az adóalanyok akkor is a haszonelv szerint fogják döntéseiket hozni. A közpénzügyi és közösségi választások elmélete között alapvetően csak szemléleti különbségek vannak. (a közpénzügyi elmélet azt elemzi, hogy a társadalmi jólét növelésének érdekében a kormányzatnak mit kell tennie, a közösségi pedig azt, hogy a kormányzatoktól mi várható el) Az adóverseny modelljei Az adóverseny elméletei mellett meg kell említeni három fontos modellt és kritikát, amelyek a kialakult versenyt különböző nézetek alapján jellemzik és értékelik. Ezek a modellek a Tiebout modell (és kritikája), a fogolydilemma játék valamint a közösségi választások kritikája Tiebout modell (és kritikája) A modell egy olyan világot feltételez, amelyben nem keletkezik jóléti veszteség azaz a jólét növekszik a kormányzatok versengése során. Alapfeltevése a modellnek az, hogy olyan kormányzat területén telepednek le az adófizetők, ahol a közszolgáltatást a legjobb áron vehetik igénybe. Az adófizetők költözésekor olyan problémák jönnek létre, mint a zsúfoltsági és a hatékonysági probléma - abban az esetben, ha egyes kormányzatok nagyobb adóalappal rendelkeznek, mint más kormányzatok. Egy adófizető több dolgot is figyelembe vesz a letelepedés előtt: elérhető jövedelmek mértékét, a közszolgáltatásokat és azok adóköltségének különbségeit. A Tiebout modell nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy egy kormányzat az adófizetők jólétének növelése illetve csökkentése során a máshol élők jólétét csökkenteni, illetve növelni fogja (fordított arányosság). Az egymásra hatást ebben az esetben az adóztatás túlcsordulásának nevezzük. Inman Runinfeld a túlcsordulásnak két típusát határozza meg, a bevételi illetve a költséghatást. A kormányzati

15 verseny nem eredményezhet jóléti növekedést, ugyanis e folyamatot az interregionális - externális hatásai az adópolitikának megakadályozzák Fogolydilemma - játék Egy kormányzatnak az adópolitikájának kialakításakor más kormányzatok adópolitikáit is figyelembe kell vennie. Az adóverseny hatékonyságát befolyásoló tényezők: tökéletlenségei a termékpiaci versenynek kormányzati versengés más gazdaságpolitikai területen a kormányzatnak a rendelkezésre álló adópolitikai eszközei lehetőségei a tevékenység megosztásnak a vállalatokon belül abszolút és relatív mérete a versengő országoknak a kormányzat információs és hitelességi problémái jószágtulajdonságai a közszolgáltatásoknak makro stabilizációs szerepe a kormányzatnak Továbbá a társasági adó is adóeszköz, amelynek nagymértékű lecsökkenése az adóverseny egyik jelensége lehet. Az adóeszközök megléte egyben választási lehetőséget és választási kényszert is jelenthet egy kormányzat számára A közösségi választások kritikája A Leviathán koncepció Brennan Buchranan (1980) nevéhez fűződik, akik szerint a kormányzatok bevétel maximalizáló egységek valamint a koncepció szerint a kialakult verseny hasznos is lehet. A koncepció és Wilson (1999) - arra a következtetésre jutott, hogy kedvező a jóléti hatása az adóversenyek, ugyanis annak hiányában túl nagy mérete lenne a kormányzatnak. Továbbá kitér az adópolitikák összehangolására is, amelyet úgy értelmez, mint egy a monopoljogokra vonatkozó visszaszerzési akciót, amely az adóalapokra vonatkozik. Az innovatív verseny megközelítése értelmében pedig a versengés innovációra ösztönzi a kormányzatokat. Az adóverseny felszámolása során három adópolitikai eszközt kell megemlíteni:

16 adóalapok szabályozása: alapvetően az eredet helye szerinti adózás van szemben a székhely szerintivel ösztönző kormányzati transzferek: a középpontban a túlcsordulási hatás figyelése kerül adóráták egységesítése: az adóverseny mérsékléséhez nagymértékben hozzájárulhat Körülményei és mozgatórugói az adóversenynek Az elméleti áttekintések után meg kell ismerni az adóverseny körülményeit és mozgatórugóit, amelyek vagy elősegítik, vagy éppen gátolják az adóverseny folyamatát. Az erősítői a nemzetközi adóversenynek: adóstruktúra összetétele a meglévő különbségek amelyek erősítik az adóversenyt: a világgazdasági régiók közötti GDP arányos adóterhelésben az adó mértékében; az állami szerepvállalásban; a közszolgáltatási rendszer működésében; az egészségügyi és nyugdíjbiztosítási rendszerekben; az adóalapok tartalmának és jövedelemsávok megállapításában; az adómentességek és a kedvezmények feltételeinek kialakításában; az adóterhek mértékében; az importtermékek közterheiben A nemzetközi adórendszerek működésének sajátosságai között igen nagymértékű különbségek figyelhetőek meg. A világgazdaság különböző régióiban az adóterhelés GDP arányában mért a versenypozíció megtartását és folytatását jelenti, míg országonkénti adóterhelésekben arányeltolódások alakultak ki. A versenyben lévő országoknak előírt kötelezettségeknek kell megfelelni: erősödnie kell a jövedelemcentralizációnak ellensúlyozni kell az adóverseny erősödésével járó költségvetési bevételek csökkenését társadalmi várakozások: közterhek mérséklése, terhek elosztása és a szerzett jogok védelme (közszolgáltatások megőrzése, hozzáférés egységesítése) 15 Pitti Zoltán: Az Európai Unió az adóversenyben és az adóverseny az Európai Unióban, Európai Tükör 2007/

17 ellensúlyozni kell a beruházási ráfordítások emelkedését, amit a vállalatok a személyi jellegű ráfordítások minimalizálásával tesznek meg Megfigyelhető folyamat, hogy a nemzeti adórendszerekben mutatkozó különbségeket használják ki a nemzetközi nagyvállalatok (telephelyválasztáskor, leányvállalatok hálózatos működtetésekor) Szereplői (formális és valódi) Az adóverseny mozgatói valójában a befektetők vagyis a tőketulajdonosok, a TNC/MNC vállalakozások (hálózatos elven működik) valamint folyamatosan erősödik a világvállalkozások tőke teljesítményi és eredményességi koncentrációja érdekérvényesítő erő. A kilencvenes évektől a munkaerőköltségek csökkenése volt a világvállalkozások célja a versenyképesség biztosítására hivatkozva. Napjaikban pedig a céljaik közé tartozik az állami elvonásoknak a mérséklése és a visszaszorítása az állami kiadásoknak. Mint már korábban említésre került, a nemzeti adózási különbségeket kihasználják a TNC/MNC vállalkozások, megfigyelhető továbbá, hogy a közgazdasági szabályok alakulására is hatással vannak Az adóverseny hatásai - pro és kontra Az egészséges verseny (kereskedelmi és beruházási korlátok csökkenése esetén) hatására növekedhet a jólét, és az erőforrások allokációja is jobb lesz, de torzíthatja is a beruházások és erőforrások térbeli megoszlását. A vállalatok vertikális és horizontális szerveződésére valamint a nemzetközi tőkeáramlásra is hatást gyakorol, azonban ezek befolyásolásának hatására a felhalmozási ráta csökkenő tendenciát fog mutatni a tőkebefektetések visszaesése miatt. Ezek továbbá egyensúlyi és eladósodási problémákat valamint növekedési és foglalkoztatási gondokat idéznek elő. A megszűnése a munkahelyeknek, a romlása a munkalehetőségeknek mind a vállalatok delokalizációjának a következménye (akár egyéni vagy akár állami szinten). Lényegében a felsorolt folyamatok mind a gazdasági növekedés lassulását eredményezik. A másik oldalról nézve a tőkevonzás a felzárkózás egyike eszköze a kevésbé fejlett országok számára. Az állami 16 Pitti Zoltán: Az Európai Unió az adóversenyben és az adóverseny az Európai Unióban, Európai Tükör 2007/

18 feladatok ellátását és a közjavak biztosítását is befolyásolja az adóbázisok elvonása a csökkenő adóbevétellel rendelkező országokban. A káros adóverseny pozitívumának tartják a hatékony állami működés kényszerét, amely értelmében az állam költsége és haszna tekintetében kedvező arány alakulhat ki. A nagy nemzetközi vállalatok speciális adótechnikákkal rendelkeznek, amelyek segítségével képesek a legalacsonyabb szintre csökkenteni az adófizetési kötelezettségüket, ezen ok miatt válnak adó - érzékennyé. A globális tőkestruktúráknak az érdekeik közé tartoznak az alacsony adó és bér valamint az ökoszociális szabályozás, amelyek preferálják az adóversenyt. Az egyre csökkenő adómértékek a versenyképesség fenntartásának érdekében keletkeztek, azonban az ezek miatt lemondott költségeket a fogyasztás és a munkaerő közterheinek növelésével szerzik vissza. Az országok között meglévő különbségeket fokozzák az adórendszerek különbségei. A jogszabályok összeegyeztethetetlensége miatt alakult ki az adókikerülés. Az ellenőrzések, az adminisztráció fokozódása azonban többletköltséggel jár. A gazdaság környezetre gyakorolt hatása következtében is romlik a helyzet, egyre kiszámíthatatlanabbá válik. Az adórendszerek is megsínylik az adóztatási versenyt, azáltal, hogy az adóteher a mobil termelési tényező helyett a kevésbé mobilra (immobil) tevődik át valamint nő az adóterhelése a fogyasztásnak. Az adóstruktúrára és az adóztatás szintjére is hatást gyakorolhat hosszabb távon az adóverseny. Az adórendszereket befolyásoló tényezők lehetnek pozitívak és negatívak is. Negatív hatásként érzékelik az országok, mert a szabad tőkemozgások hatására egyszerűbbé vált az adóminimalizálása és az adókikerülés. A pozitív hatása pedig az, hogy az országokat a mobil termelési tényezők adóinak csökkentésére ösztönzik. Adódnak olyan esetek is, amikor a befektetők akár nulla adófizetési kötelezettséggel rendelkeznek. Az állami túlköltekezés és az adóbevételek apadása miatt kialakult költségvetési rést a munkát és a fogyasztást terhelő adók növelésével pótolják (következményei lehetnek, int pl. az adószerkezet torzulása, a foglalkoztatási helyzet romlása). Az OECD szerint akkor káros az adóverseny, ha torzítja a pénzügyi és beruházási folyamatokat, megváltoztatja az adók és közkiadások kívánatos szintjét és az adófizetési morált rontja, valamint eltolja az adóterheket és ez által növeli az adóhivatalok és az adófizetők adminisztrációval és behajtással kapcsolatos terheit. A versenyképesség növelését nagymértékben befolyásolja az adóverseny hosszabb távón ami miatt csökkenhet az általános adóteher. A tőke mobilabbá válásával az adóalapok is mozgékonyabbá váltak. Emiatt egyes országoknak lehetőség adódott arra,

19 hogy kedvezőbb adózási környezetet alakítsanak ki. Az adózásbeli különbségek erősödésével az általános jellemzői a befektetési céloknak hasonlóvá majdhogynem ugyanolyanná váltak azonban a nemzeti adórendszerek nemzetközivé válásával a problémák súlya felerősödött. A káros adóverseny megoldása a közös, nemzetközi fellépés lenne, de ezt meggátolják az államok érdekellentétei. A magas adóterhelésű országok célja a bevezetése a radikálisabb versenykorlátozó intézkedéseknek, míg az alacsony adóterhekkel rendelkező országok célja a felzárkózás (verseny mellet álló országok). A végbemenő adóverseny előzményei, hatásai szinte megegyeznek a világ országaiban, de akadnak olyan területek is, ahol némi különbségek mutatkoznak. Ezért érdemes egy kicsit közelebbről megismerni az Európai Unióban jelenlévő adóversenyt Adóverseny az Európai Unióban A XXI. században már a világgazdaság egyetlen térsége sem követi a befelé forduló gazdaságpolitikát. Az Európai Unióban nincs közösségi adóztatási jog valamint a nemzeti adórendszerek harmonizációja is nehézségekbe ütközik. Kompromisszumokkal telített az adózása az áru- és szolgáltatások forgalmának valamint a tőkejövedelmek adóztatása országonként különbséget mutat. Az adóverseny torzító hatásainak megszüntetése és az egységesítése a társasági adóztatás elveinek állandóan akadályokba ütközik, hiszen az államok nem szívesen mondanak le a társasági adó alkalmazásáról (megállapításakor az adóalap meghatározást - számviteli szabályok vagy a nemzeti adótörvényekben rögzített szabályokra épülő használják). Napirendre került az úgynevezett zöld adók bevezetése és közösségi szintre emelése (kockázatos, ha csak Európa vállalja, hatékony lépés lehet az országhatárokat átlépő vállalatok jövedelemadójának közösségi szintre emelése), ami kockázatos célkitűzés. További célok között szerepel az érdekek összehangolása valamint a közösségi politikák finanszírozásának működőképes technikájának kialakítása. További feladatok: áfa-csalás megelőzése véglegesítése az áfa-elszámolás rendszerének 17 Mike Károly: A gazdaságpolitikai döntéshozatal nemzetek fölötti centralizációja és a közösségi gazdaságtan, Külgazdasági Szemle, L. évf., március ( )

20 anya- és leányvállalatok között áttekinthető adózás, az adóalapok egységesítése és az adókulcsok közelítse továbbá a kettős adózás kivédése munkahelyszerinti országok kedvezményeinek igénybevétele összecsiszolása a szociális ellátórendszerek szabályainak Az adóverseny a nyolcvanas években mutatkozott meg először, amikor pár kisebb állam lecsökkentette az adóterheket. Akkoriban Írország volt a legelső az ösztönzők hatékony alkalmazásában. A gazdasági növekedés érdekében kialakított kedvező adóztatás és a kedvezmények bevezetése mind a tőkére vonatkozó politikájuk előre kigondolt részei voltak. Azonban odafigyeltek arra, hogy a külföldi tőke előnyben való részesítése ne ütközzön jogszabályokba. Lényegében Írország ezáltal egy követendő példát alakított ki a fejlettségbeli hátránnyal rendelkező országok számára. A beruházás ösztönző kedvezmények következtében az exportra termelő beruházások szerepe előtérbe került kisebb országoknak a tőkevonzás a fejlődés lehetősége. Európa versenyképessége a tőkevonzó képességének csökkenése révén romlik. A külföldi működő tőke szükséges a gazdaságok modernizációjához valamint a szorosabb világgazdasági integráció kialakulásához. Kiemelt feladatként kezelendő az Európai Unió versenyképességének javítása. Az adómodernizációs elképzelések nemzetállami szinten jönnek létre, ugyanis nincs közösségi szintű gazdasági stratégia és közbevételi rendszer. Valójában a rendszerváltó országok a túlélési küzdelem szereplői és nem a káros adóverseny kiváltói. Európa számára nem halaszthatóak a versenyképesség követelményeinek teljesítése: a közvetlen közösségi adók meghonosítása a társsági adózás alapjának egységesítése az adó mértékének közelítése munka és tőkejövedelmet terhelő adók mérséklése munkavállalói járulék emelése fogyasztást terhelő adók optimalizálása központi és helyi adók közötti arányok szabályozása A közösségi adópolitika kialakítása során figyelembe kell venni a versenyképességet, az érvényesítését a közösségi prioritásoknak és a fejlettségi különbségeket is. Az Európai