Az elnökség a fent említett tárgyról tanácsi következtetéstervezetet készített, amelyet a környezetvédelmi munkacsoport megvitatott és jóváhagyott.

Átírás

1 AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA Brüsszel, december 13. (17.12) (OR. en) 17495/10 ENV 843 ENER 356 RECH 406 FIN 703 COMPET 418 ONU 212 FELJEGYZÉS Küldi: a Főtitkárság Címzett: a Tanács Előző dok. sz.: 16795/2/1/10 ENV 802 ENER 342 RECH 390 FIN 642 COMPET 383 ONU 200 REV 1 Tárgy: Fenntartható anyaggazdálkodás, fenntartható termelés és fogyasztás: kulcsfontosságú hozzájárulás Európa erőforrás-hatékonnyá tételéhez Tervezet A Tanács következtetései A fenntartható anyaggazdálkodás egy integrált megközelítés, amely arra törekszik, hogy csökkentse az anyagfelhasználás környezeti hatásait és a teljes életcikluson keresztül megőrizze a természeti erőforrásokat, hiszen ez az előfeltétele annak, hogy Európa hatékonyabban aknázza ki erőforrásait. Az elnökség a fent említett tárgyról tanácsi következtetéstervezetet készített, amelyet a környezetvédelmi munkacsoport megvitatott és jóváhagyott. Az Állandó Képviselők Bizottsága december 8-án megvizsgálta és jóváhagyta a szöveget, amely e feljegyzés mellékletében szerepel. A Tanács felkérést kap, hogy fogadja el a tanácsi következtetéstervezetet /10 (ol/ol)/kb 1 DG I 1A LIMITE HU

2 MELLÉKLET Fenntartható anyaggazdálkodás, fenntartható termelés és fogyasztás: kulcsfontosságú hozzájárulás Európa erőforrás-hatékonnyá tételéhez Tervezet A Tanács következtetései - Az Európai Unió Tanácsa, AGGODALOMMAL szemlélve, hogy az EU jelenlegi termelési és fogyasztási mintái általánosságban veszélyeztetik az erőforrások rendelkezésre állását, és mind Európában, mind pedig Európán kívül káros hatást gyakorolnak a levegő, a víz és a talaj minőségére, az emberi egészségre, az éghajlatra és a biológiai sokféleségre; AGGODALOMMAL TEKINTVE arra, hogy az EU intenzív erőforrás-felhasználása és nagymértékű energiaimport-függősége a világ lakosságának növekedésével és a gazdasági fejleményekkel együttesen fenyegetést jelent a jövőben Európa számára az erőforrás-ellátás és az erőforrásokhoz való hozzáférés területén; TUDATÁBAN annak a sürgető igénynek, hogy Európa az erőforrásokkal fenntarthatóbb módon gazdálkodjon és törekedjen arra, hogy a gazdasági növekedés teljes mértékben függetlenné váljon az erőforrások használatától és az annak következményeként jelentkező környezetkárosodástól; ELISMERVE, hogy a jelenlegi gazdasági és környezeti kihívások alkalmat kínálnak a fenntartható termelésen és fogyasztáson, valamint a fenntarthatóbb életmódokon alapuló, erőforrás-hatékony gazdaság irányába való elmozdulásra; elismerve továbbá, hogy ez az elmozdulás Európában és azon kívül egyaránt javítani fogja a környezet minőségét, beleértve az éghajlatot, a biológiai sokféleséget, valamint az egészséget és általában az életminőséget; ÚJÓLAG MEGERŐSÍTVE, hogy a fenntartható és erőforrás-hatékony gazdaság kialakítása a tervek szerint fokozza majd az EU versenyképességét, hiszen új vállalkozási lehetőségeket teremt, ösztönzi az innovációt, és alapvetően fontos szerepet játszik a zöld és fenntartható foglalkoztatás kialakításában; 17495/10 (ol/ol)/kb 2

3 ÜDVÖZÖLVE a Biológiai Sokféleség Egyezménynek a COP10 által 2010 októberében elfogadott stratégiai tervében szereplő kiemelt célkitűzést, amely értelmében a kormányok, a vállalkozások és az érdekeltek legkésőbb 2020-ig minden szinten megvalósítják a fenntartható termelést és fogyasztást célzó terveket, vagy ezek megvalósítására lépéseket tesznek, illetve a természeti erőforrások felhasználásának hatásait a biztonságos ökológiai korlátok között tartják; TUDOMÁSUL VÉVE Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana című tanulmánynak (TEEB) a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások gazdasági értékével kapcsolatos megállapításait, valamint azt, hogy ki kell dolgozni a fenntartható termelés és fogyasztás gazdaságilag hatékony politikai kereteit; továbbá TUDOMÁSUL VÉVE az UNEP fenntartható erőforrás-gazdálkodással foglalkozó nemzetközi munkacsoportja által végzett munkát; 1. EMLÉKEZTET arra, hogy az Európa 2020 stratégia célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés, ezen belül elsősorban a fokozottan energia- és erőforrás-hatékony, környezetbarát és versenyképes európai gazdaság megvalósítása; 2. EMLÉKEZTET arra, hogy a fenntartható anyaggazdálkodás (Sustainable Materials Management, SMM) az OECD meghatározása szerint egy olyan megközelítés, amelynek célja az anyagok fenntartható használatának előmozdítása, és amely olyan intézkedéseket kapcsol össze, amelyek célja a környezetre gyakorolt káros hatások csökkentése, illetve a természeti tőke megőrzése az anyagok teljes életciklusa alatt, a gazdásági hatékonyságra és a társadalmi méltányosságra figyelemmel 1 ; TOVÁBBÁ emlékeztet arra, hogy a környezetvédelmi miniszterek a július án Gentben a fenntartható anyaggazdálkodásról tartott informális találkozójukon elismerték, hogy az erőforráshatékonyság tekintetében integrált, uniós szintű, az anyagok teljes életciklusára kiterjedő megközelítést kell kidolgozni; 3. MEG VAN GYŐZŐDVE ARRÓL, hogy integrált szakpolitikai megközelítésre van szükség ahhoz, hogy 2020-ra megvalósulhasson a fenntartható, erőforrás-hatékony és alacsony széndioxid-kibocsátású európai gazdaság, valamint hogy a fenntartható anyaggazdálkodás és a fenntartható fogyasztás és termelés nagyban elősegítheti e cél elérését; 1 Az OECD hulladékkeletkezés-megelőzéssel és újrahasznosítással foglalkozó munkacsoportjának a fenntartható anyaggazdálkodásról tartott első szakmai találkozóról (Szöul, november ) szóló beszámolója /10 (ol/ol)/kb 3

4 4. FELKÉRI a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az anyaglánc egyes szempontjaira összpontosító, fragmentált szakpolitikákról térjenek át az anyagok teljes életciklusára ezen belül a nyersanyag előállítására vagy betakarítására, a tervezésre, a gyártásra, a forgalmazásra, a fogyasztásra, az újrafelhasználásra, az újrahasznosításra és a végső kezelésre egyaránt kiterjedő integrált szakpolitikai megközelítésre, amelyben összeegyeztethetővé válnak az energiahatékonysági és az anyaghatékonysági követelmények; 5. TUDATÁBAN VAN ANNAK, hogy a fenntartható és erőforrás-hatékony európai gazdaság irányába való elmozdulás a technológiai innováció mellett a társadalmi-gazdasági rendszerünk szintjén is szükségessé teszi az innovációt, vagyis olyan új üzleti modelleket (pl.: termék-szolgáltatási rendszerek, ipari szimbiózis és integrált láncgazdálkodás), új fogyasztási modelleket és új kormányzási modelleket kell kidolgozni, amelyek az anyagok teljes életciklusán átívelő fenntartható anyaggazdálkodásra törekszenek; 6. MEGJEGYZI, hogy számos uniós szakpolitikai eszköz és stratégia így például az EU fenntartható fejlődési stratégiája, a természeti erőforrások fenntartható felhasználásáról szóló tematikus stratégia, a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia, a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv, a nyersanyag-politikai kezdeményezés, a hulladékokról szóló keretirányelv, a környezetbarát tervezésről szóló irányelv, a termékekkel kapcsolatos egyéb irányelvek, valamint a REACH 2 már részben választ ad erre a kihívásra; 7. ÚGY ÍTÉLI MEG, hogy az erőforrás- és anyagfelhasználásra vonatkozó meglévő uniós szakpolitikák és jogszabályok további erősítése és fokozottabb előmozdítása, végrehajtása és alkalmazása terén továbbra is nagy lehetőségek vannak a számunkra; /06, COM (2005) 670, COM (2005) 666, COM (2008) 397, COM (2008) 699, az Európai Parlament és a Tanács november 19-i 2008/98/EK irányelve a hulladékokról, az Európai Parlament és a Tanács október 21-i 2009/125/EK irányelve az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról, az Európai Parlament és a Tanács december 18-i 1907/2006/EK rendelete a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) /10 (ol/ol)/kb 4

5 8. ÜDVÖZLI, hogy az Európa 2020 stratégiában kulcsszerepet kapott az erőforráshatékonyság, és VÁRAKOZÁSSAL TEKINT az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos kiemelt kezdeményezés továbbfejlesztése, valamint uniós és nemzeti szintű végrehajtása elé; 9. ÜDVÖZLI a Bizottság azon szándékát, hogy 2011-ben egy ütemtervet is magában foglaló, erőforrás-hatékonyságra vonatkozó stratégiát alakít ki a további munka irányítása és strukturálása érdekében; 10. SÜRGETI a Bizottságot, hogy a fenntartható anyaggazdálkodást és a fenntartható fogyasztást és termelést tegye az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó stratégiája szerves részévé, továbbá FELSZÓLÍTJA a Bizottságot, hogy az erőforrás-hatékonyság fogalmát annak tág értelmében alkalmazza, amely magában foglalja az összes természeti erőforrást, ideértve az energiaforrásokat és a nem energiajellegű erőforrásokat, a biotikus és az abiotikus anyagokat, a vizet, a levegőt, a talajt, az élő szervezeteket, az ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget, és amelynek egyaránt célja a forráshatékonyság növelése, a korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrásokkal való gazdálkodás és az erőforrások felhasználásából eredő környezeti hatások csökkentése; 11. A marrákesi folyamat eredményei alapján FELSZÓLÍTJA a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy támogassák a 2011 májusában az ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottságának 19. ülésén elfogadandó átfogó, tízéves fenntartható fogyasztási és termelési keretprogramot ( ), és vegyék ki részüket annak végrehajtásából; a keretprogramnak fel kell gyorsítania a fenntartható fogyasztásra és termelésre való átállást, és tartalmaznia kell az erőforrás-hatékonysággal és a fenntartható anyaggazdálkodással kapcsolatos főbb környezetpolitikákat, valamint a zöld és fenntartható foglalkoztatással kapcsolatos főbb szociálpolitikákat; a keretprogramnak továbbá hozzá kell járulnia a fenntartható fejlődéssel foglalkozó évi ENSZ-konferencia ( Rio+20 ) előkészítéséhez; I. A fenntartható életciklus-megközelítés felé 12. FELKÉRI a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy az európai erőforrás- és anyagfelhasználást az életciklus egésze során fenntarthatóbbá tegyék az alábbiak révén: 17495/10 (ol/ol)/kb 5

6 a) a lehető legkisebb környezeti és egészségügyi hatással járó termékek tervezésének ösztönzése, továbbá a termékekre vonatkozó jogszabályok és termékelőírások kidolgozása során nagyobb figyelem fordítása a tervezési szakaszra (pl.: fenntarthatósági kritériumok bevezetésével, továbbá az energia-, víz- vagy anyaghatékonyságra, a veszélyes anyagok helyettesítésére vagy megengedett legnagyobb koncentrációjuk megállapítására, az erőforrások minimális mértékű felhasználására, valamint a beágyazott erőforrások és az energia maximális újrafelhasználására, újrahasznosítására és visszanyerésére vonatkozó követelmények meghatározásával); b) a környezetbarát tervezésről szóló uniós irányelv rendelkezéseinek optimális kiaknázása azáltal, hogy a végrehajtási intézkedések kidolgozása során nem csak a használati szakasz alatti energiahatékonyságot veszik figyelembe, hanem minden jelentős környezeti kritériumot (pl. erőforrás-hatékonyság) az életciklus egészére nézve; továbbá a piacfelügyelet erősítése a meglévő irányelv rendelkezéseinek és végrehajtási intézkedéseinek való jobb megfelelés érdekében; c) a veszélyes anyagok a nehézfémeket is beleértve felhasználásának csökkentésére vonatkozó további lehetőségek feltárása, illetve azoknak az egyes termékekben és termelési folyamatokban való helyettesítésének az előmozdítása többek között az újrafelhasználás és újrahasznosítás elősegítése, valamint a veszélyes anyagok nem szándékolt hatásainak elkerülése és visszakerülésének megakadályozása céljából; d) a meghatározott módszereknek például a termékek életciklus-értékelésének a környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági szempontokat szem előtt tartó további optimalizálása és előmozdítása, aminek során figyelembe kell venni az életciklusreferenciaadatok nemzetközi rendszere (ILCD) és az UNEP keretében végzett munkát; e) a meglévő és az új szakpolitikák és jogszabályok értékelése az erőforrások felhasználására gyakorolt hatásuk és az ezzel összefüggő, teljes életciklus alatti környezetterhelés tekintetében; f) a vonatkozó szakpolitikai területek azaz a környezet-, az energia-, az ipar-, az innovációs politika, a kereskedelempolitika, a gazdaság, a mezőgazdaság, a halászat és más területek politikai döntéshozói közötti együttműködés fokozása; 17495/10 (ol/ol)/kb 6

7 g) közös, életciklus-alapú megközelítés kidolgozása a szervesanyag-áramok (például az élelmiszer) világszintű hatásának csökkentése érdekében, valamint abból a célból, hogy e kérdésben nagyobb összhang alakuljon ki a környezet-, az energia-, az ipar-, a kereskedelem-, a földhasználati, az agrárpolitika és más vonatkozó szakpolitikák között; h) nagyobb figyelem fordítása az EU globális szinten meglévő felelősségére, emellett a fenntartható fogyasztás és termelés, illetve a fenntartható anyaggazdálkodás elvének további előmozdítása és támogatása a nemzetközi fórumokon, elsősorban az OECD és az ENSZ keretében; 13. FELKÉRI a Bizottságot, hogy a) a termékek értékelésének és címkézésének támogatása érdekében dolgozzon ki közös módszertant a termékek környezeti hatásának a teljes életciklusra kiterjedő kvantitatív mérésére; b) a környezetbarát tervezés tekintetében hajtson végre ambiciózus európai politikát, 2012-ben pedig alaposan vizsgálja meg a környezetbarát tervezésről szóló irányelv és végrehajtási intézkedései eredményességét, különös tekintettel arra, hogy helyénvaló-e az irányelv hatályát kiterjeszteni az olyan kiemelten fontos, nem energiával kapcsolatos termékekre, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a környezetre 3 ; c) határozza meg az életciklus-módszerek eredményeinek kiaknázása szempontjából legmegfelelőbb szakpolitikai lehetőségeket, így például a termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó előírások és címkézés bevezetését, valamint a fogyasztók tájékozottságát javító egyéb intézkedéseket; d) dolgozzon ki a vállalati társadalmi felelősségvállalás megerősítésére, és különösen az ellátási lánc fenntartható irányításának előmozdítására irányuló intézkedéseket; 3 Lásd a 2009/125/EK irányelv 21. cikkét /10 (ol/ol)/kb 7

8 e) alakítson ki erős szinergiákat az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó kiemelt kezdeményezés és az Európa 2020 stratégia egyéb kiemelt kezdeményezései között, gondolva itt elsősorban az Innovatív Unió, az Iparpolitika a globalizáció korában és az Új készségek és munkahelyek menetrendje kezdeményezésre; II. Az európai anyaghasználatot fenntarthatóbbá tevő koherens intézkedéscsomag felé 14. FELKÉRI a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki az európai anyaghasználatot fenntarthatóbbá tevő koherens intézkedéscsomagot, az alábbiak mérlegelésével: a) olyan piaci alapú eszközök alkalmazása, amelyek a piacot az újrahasznosításra, a hulladékcsökkentésre és az újrahasznosítási tanúsítványok alkalmazására ösztönzik; a környezetvédelmi költségek internalizálása, és különösen annak a tagállamok által történő mérlegelése, hogy van-e lehetőség arra, hogy a nemzeti költségvetések bevételeinek alapját a munkalapú adóztatás helyett az energia és az erőforrások felhasználásának adóztatása jelentse; továbbá az olyan támogatásoknak a tagállamok egyedi sajátosságainak figyelembevételével történő fokozatos megszüntetése, amelyek a környezet jelentős terhelését vonják maguk után; b) az újrafelhasználási és újrahasznosítási piacok további erősítése a következők segítségével: hulladékgazdálkodási rendszerek, egyes termékkategóriákban az újrahasznosított anyag arányára vonatkozó megfelelő követelmények meghatározása ezzel egyidejűleg a veszélyes anyagok visszakerülésének megakadályozására vonatkozó követelmény szem előtt tartása, zöld közbeszerzés, az újrahasznosított anyagok tekintetében a véghulladékra vonatkozó kritériumok és a minőségi kritériumok kidolgozásának és alkalmazásának optimalizálása, valamint az olyan nemzetközi tanúsítási rendszerek kidolgozásához való hozzájárulás lehetséges módjainak feltérképezése, amelyek előmozdítják a környezetbarát hulladékkezelésre vonatkozó nemzetközi előírásoknak való megfelelést; c) a társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi költségek és előnyök vizsgálata alapján a gyártói tudatosság növelése és a kibővített gyártói felelősség további erősítése annak érdekében, hogy a gyártók a teljes értéklánc tekintetében ténylegesen felelősek legyenek a termékeikért, és ezáltal ösztönzést kapjon a környezetbarát tervezés és a zártláncú rendszerek alkalmazása; 17495/10 (ol/ol)/kb 8

9 d) a fogyasztói tudatosság növelése azáltal, hogy valamennyi fogyasztó helytállóbb tájékoztatást kap fogyasztásának környezeti és társadalmi hatásairól az alábbiak segítségével: a termékek által teljes életciklusuk alatt okozott környezeti és társadalmi hatások széles skáláját figyelembe vevő integrált megközelítésen alapuló címkézési rendszerek, a vonatkozó társadalmi szempontokkal kapcsolatos információkkal frissített környezetvédelmi terméknyilatkozatok (EDP) és a termékekre vonatkozó egyéb információk; a fenntartható fogyasztásnak az oktatás szerves részévé való tétele, valamint a termék környezetbarát voltára utaló kereskedelmi állítások szigorúbb ellenőrzése; e) a zöld munkahelyekbe és készségekbe történő beruházások ösztönzése többek között az oktatás és a képzés segítségével; III. A rendszerszintű innováció, valamint jobb adatok és mutatók felé 15. ÖSZTÖNZI a Bizottságot és a tagállamokat, hogy: a) erősítsék meg és adott esetben módosítsák, illetve hangolják össze az anyagáramokra a rejtett áramokat is beleértve, valamint a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó adatgyűjtési módszertanaikat; b) tükrözzék az erőforrás-hatékonyság fontosságát a környezeti-gazdasági elszámolásokban; c) irányozzák elő az Európa 2020 stratégia célkitűzései elérésében alapvető szerepet játszó fenntartható anyaggazdálkodás és fenntartható fogyasztás és termelés előmozdítását célzó finanszírozási eszközöket; 17495/10 (ol/ol)/kb 9

10 16. FELKÉRI a Bizottságot, hogy a) folytassa a munkát és dolgozzon ki megfelelő mutatókat az anyaghasználatra és az azzal járó hatásokra vonatkozóan, különös tekintettel a kiemelt fontosságú erőforrásokra, figyelembe véve az életciklus szempontját, a más régiókra való vagy az erőforrások közötti potenciális terhelésáthelyeződést, a társadalmi szempontokat, valamint többek között az EKÜ, az OECD és az UNEP által végzett munkát; és a munka eredményei alapján tegyen javaslatot számszerűsített és mérhető célértékekre az erőforrás-hatékonyság tekintetében; b) dolgozzon ki olyan stratégiai kutatási programot, amelynek középpontjában a fenntartható és erőforrás-hatékony európai gazdaság irányába való elmozdulást kísérő rendszerszintű innováció áll; c) mérlegelje annak lehetőségét, hogy a meglévő uniós pénzügyi eszközökön így a 8. K+F keretprogramon, a versenyképességi és innovációs keretprogramon, a hamarosan várható ökoinnovációs cselekvési terven, a kohéziós politikán, valamint a közös agrár- és halászati politikán keresztül támogassa a rendszerszintű innovációt; d) mérlegelje, hogyan lehet a már meglévő kezdeményezésekkel való komplementaritás biztosítása mellett az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó célkitűzéseket egy olyan többszereplős platform létrehozásával támogatni és megvalósítani, amely összefogja az intézményeket, a közigazgatás különböző szintjeiből a regionális és helyi szintet is beleértve érkező szakpolitikai döntéshozókat, az ipart, az üzleti szférát, a kutatóintézeteket, az egyetemeket, a fogyasztókat, a szakszervezeteket és a munkáltatói egyesületeket, valamint a nem kormányzati szervezeteket /10 (ol/ol)/kb 10