III. KHEOPS Tudományos Konferencia

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "III. KHEOPS Tudományos Konferencia"

Átírás

1 KHEOPS Automobil-Kutató Intézet III. KHEOPS Tudományos Konferencia ÚTKERESÉS AZ ÜZLETI ÉS A KÖZSZFÉRÁBAN - PhD-hallgatók és kutatók tudományos fóruma - ELŐADÁSKÖTET Mór, május 14. Hétkúti Wellness Hotel**** Hétkúti Lovaspark MÓR

2 E tanulmánykötet cikkeihez kapcsolódó konferenciaelőadások az Útkeresés az üzleti és a közszférában címmel megrendezett III. KHEOPS Tudományos Konferencián hangzottak el május 14-én. A tanulmánykötetet szerkesztette és lektorálta: Dr. Svéhlik Csaba Ph.D. Az egyes szekciók előadóinak publikációit lektorálta: 1. szekció: Dr. Juhász Lajos Ph.D. 2. szekció: Dr. Petruska Ildikó Ph.D. 3. szekció: Dr. habil. Bencsik Andrea CSc. 4. szekció: Dr. habil. Józsa László CSc. ISBN Felelős kiadó: KHEOPS Automobil-Kutató Intézet Dr. Svéhlik Csaba Ph.D. Copyright A kiadó és a tanulmánykötet szerzői. Minden jog fenntartva! A mű egészének, vagy bármely részének mechanikus, illetve elektronikus másolása, sokszorosítása, valamint információszolgáltató rendszerben történő tárolása és továbbítása csak a kiadó engedélyével megengedett. Első kiadás, megjelent májusában 500 oldal terjedelemben

3 TARTALOMJEGYZÉK 1. szekció: Aktuális gazdasági kérdések 5. oldal: Duda Gergely Akarunk-e adózni? A magyarországi adófizetői magatartás háttere 19. oldal: Domján Péter - Fekete Judit Az egészségügy gazdasági kihívásai a 21. században 26. oldal: Torda Csaba Új úton az IMF? A kvótarendszer reformja 31. oldal: Egyed Krisztián Áramlások és hatásuk a nemzetközi turizmusban 47. oldal: Fekete Sándorné - Domján Péter Gazdasági infokommunikáció az egészségügyben 56. oldal: dr. Hofer Mária Miért nem luxus a drága biofogyasztás? 70. oldal: Dr. Szóka Károly Ph.D. A KKV-k előremutató pénzügyi tervezési lehetőségei 85. oldal: Vincze Ibolya Az állam szerepváltozásának alakváltozásai elmélettörténeti és tapasztalati metszetekben 98. oldal: dr. Kőhidi Ákos Fogyasztható -e a fogyasztóvédelmi jog? 110. oldal: Dobó Eszter Characteristics of the cultural and creative economy in the globalised world 2. szekció: A jogállamiság kihívásai 123. oldal: dr. Ganczer Mónika A hontalanság kiküszöbölésének fontossága a tételes nemzetközi jogi szabályozás tükrében, különös tekintettel az államutódlás esetére 140. oldal: Ercsey Ida Panaszmagatartás vizsgálata a fogyasztói szektorban 156. oldal: dr. Borsa Dominika Pénzügyi alkotmányosság az Európai Unió tagállamaiban 166. oldal: dr. Polyák Zoltánné Vezetőnek születni kell? 181. oldal: Szitnyainé Gottlieb Éva Önkorrekció és időfaktor pszicholingvisztikai vizsgálódások magyar anyanyelvűek német vizsgadolgozatai alapján 190. oldal: Korén Andrea - Polgárné Hoschek Mónika A vállalkozási hajlandóság felmérése nemzetközi felmérés a nappali tagozatos egyetemi hallgatók körében Magyarországon 2007-ben 210. oldal: Piller Zsuzsa A csődeljárásról szóló hitelezői döntések játékelméleti megközelítésben 217. oldal: dr. Kecskés Gábor A környezeti károkért járó kompenzáció a nemzetközi bírói fórumok gyakorlatában 234. oldal: dr. Mike Gyula Férfi. Nő. Egyenlő? A nemek közötti pozitív diszkrimináció

4 253. oldal: Albert Tóth Attila Tendenciák a szállodaiparban 264. oldal: dr. Vermes Attila Fejezetek a nemzetközi szállítmányozás köréből 3. szekció: A tudás és a vállalati szféra kihívásai 274. oldal: dr. Vigh Edit Alapvetések a politikai szocializációról 287. oldal: Dr. habil. Bencsik Andrea CSc. - Juhász Tímea Nők visszailleszkedése a munkaerőpiacra a gyermekvállalás után 297. oldal: Czeglédi Csilla Karrierösztönzők és karriertényezők szerepe a nők szakmai előrejutásában 307. oldal: Domboróczky Zoltán A küzdelem háromszöge a vállalati gyakorlatban 317. oldal: Marosi Ildikó Felsőoktatás és tudásmenedzsment 326. oldal: dr. Dedinszky Katalin Mezőgazdaságiszövetkezet a XXI. Században, avagy az újra gombolt mellény 346. oldal: Dr. Svéhlik Csaba Ph.D. Hazai iparvállalatok marketingtevékenységének külső és belső kihívásai 365. oldal: Kovács Tamás Kockázati tőke a vállalat életében 372. oldal: Dr. habil. Bencsik Andrea CSc. - Lőre Vendel Oszd meg és uralkodj? A tudásmegosztás vizsgálata egy nemzetközi kutatás tükrében 386. oldal: Dr. habil. Bencsik Andrea - Dr. Dernóczy Adrienn Ph.D. - Lőre Vendel A tudás börtön vagy szabadság? 4. szekció English section 401. oldal: Kovács Gergely Measuring the influence of the Bologna Process on student mobility 415. oldal: Dósa Ildikó Translating accounting texts 427. oldal: Limpók Valéria The influence of the tax competition of the Austrian taxation policy 432. oldal: dr. Sárkány Péter Prostitution s maths models. What s the problem? 443. oldal: Páble Adrienn Regional clusters in Transdanube 450. oldal: Grotte Judit How the internet influences the travelling habits of the Hungarian consumers 463. oldal: Puster János Does a newly opened Tesco hypermarket influence spatial motion of small retailers? 471. oldal: Süle Edit Temporal dimensions in express logistics 484. oldal: Keller Veronika The role of strategic thinking ina sales promotion campaign 493. oldal: Kundi Viktória New tendences in tourism and their influence on the tourism development of Hungary

5 Az előadások írott verziói

6 AZ I. SZEKCIÓ ELŐADÁSAI DUDA GERGELY okleveles közgazdász PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem, Győr Akarunk-e adózni? A magyarországi adófizetői magatartás háttere 1. Bevezetés Egyik egyetemi dolgozatom terveinek benyújtásakor egy professzorom azt válaszolta: Ne azt kutassa, hogy miért akarnak adózni az emberek, mert nem akarnak! Szintén ő volt, aki korábban azt javasolta számunkra, hogy egyrészt hallgassuk meg tanáraink, kutatótársaink véleményét, de ne fogadjuk el azokat minden feltétel nélkül! Az idézett mondat volt az, ami igazán kristálytisztává tette kutatásom célját, vagyis annak feltárását, hogy akarnak-e egyáltalán adózni az emberek, és ha igen, akkor milyen körülmények határozzák meg az adófizetési morált. Jelen előadásomban kutatásom hipotézisét, valamint az azt alátámasztó főbb tudományos elméleteket szeretném ismertetni. Végezetül a felvetés alátámasztására egy az 1990-es évek közepén lefolytatott felmérés eredményeit, és annak tanulságait kívánom ismertetni. Az előadás témájának különös aktualitást ad a márciusi népszavazás. Az eredmények kutatásom szempontjából történő felhasználására a Következtetések című fejezetben térek ki röviden. 2. Hipotézis A kormányzati kommunikáció képes lehet arra, hogy a racionális döntések meghozatalához szükséges információk biztosításával a bűnüldözés, adókikényszerítés eszközeinél nem csak anyagi értelemben véve hatékonyabb módon (kohéziót létrehozva/erősítve, tartósabban, költségtakarékosabb), pozitívan befolyásolja az adófizetői magatartást. Doktori kutatásom célja a fenti állítás megerősítése, vagy esetlegesen cáfolása. A feltevés igazolásához elengedhetetlen a multidiszciplináris megközelítés, hiszen ezen, a magánszemélyek szintjén megjelenő mikroökonómiai döntés kialakulásának, esetleges megváltoztatása lehetőségének vizsgálatához nem csak a döntéseket hozó egyének, de az ő viselkedésüket is meghatározó, befolyásoló társadalmi csoportok, akár egy egész nemzet történelmének, társadalmi kultúrájának megértése szükséges. Fentiek miatt a kutatás sikerének biztosításához mindenképpen fontos a közgazdaságtanon kívül más társadalomtudományok szociológia, kulturális antropológia, illetve egyes természettudományok evolúció, genetika, továbbá ezek integrálásából született irányzatok evolúciós közgazdaságtan, evolúciós pszichológia, szociobiológia segítségül hívása. A fenti vállalkozás hatalmas kihívást jelent, ugyanakkor a társadalmi-természeti jelenségek a filozófiából az elmúlt évezredek során különvált egyes tudományágak közös eredményeinek felhasználásával komplexebb módon érthetők meg, ez egyben pontosabb előrejelzések megtételét teszi lehetővé. A vizsgálatokat a multidiszciplináris megközelítés egyben jelentősen meg is könnyíti. A témára vonatkozóan, illetve az elsődlegesen felhasználandó evolúciós megközelítésről ugyanis számos tudományos mű keletkezett. A közgazdász Malthus népesedéselméletéből 5

7 számos ihletet merített az evolúció tudományának megalapozója, Darwin. Ugyanakkor már a közgazdaságtan alapjait lefektető, Adam Smith által írt Nemzetek gazdagsága című mű is tartalmazott evolúciós elemeket 1. A téma szakirodalmát feldolgozók nagy számát bizonyítja az is, hogy Marx szerint Malthus csodálói mégcsak nem is tudják, hogy a népesedésről szóló írásának első kiadásában Malthus a tisztán szónoki részt leszámítva, nem tett egyebet, mint jóformán lemásolta Steuartot, továbbá Wallace és Townsend papokat. [Marx 1978, 330. old.] 3. Főbb pillérek Kutatásom során vizsgálataimat három fő pillérre kívánom helyezni. Az első és legfontosabb az evolúciós megközelítés. Az evolúció legfontosabb mechanizmusának, a természetes kiválasztódásnak köszönhetően a természetben azok a viselkedésformák, amelyek az egyedek számára a többiektől eltérő előnyöket biztosítanak, kiválasztódásra kerülnek, és nagyobb valószínűséggel maradnak fenn, örökítődnek át az utódokra 2. Ez az evolúciós folyamat nem csak az egyedek, a gének szintjén figyelhető meg, hanem a társadalmi így adófizetéshez való hozzáállásra vonatkozó folyamatokban is. Az evolúciós folyamat azonban jórészt lassan megy végbe, így előfordulhat, hogy mire egy viselkedésforma elterjedté válik, addigra az azt meghatározó tulajdonságok már nem jelentenek előnyt az egyedek, illetve csoportok számára. Az evolúciós megközelítést felhasználva egyértelművé válik, hogy adott időpontban legyen egy viselkedésforma akár pozitív, akár negatív hatással az egyedekre, a kialakulást és elterjedést az tette lehetővé, hogy valamikor a közeli vagy távoli múltban a viselkedést tanúsító egyedek számára ez előnyöket jelentett a többiekkel szemben. Kutatásom tárgyát képező, jelenlegi magyarországi adófizetői morál 3 kritizálható, de az evolúciós megközelítéssel érthetővé válik, hogy a jelenlegi, az adófizetéshez történő nem pozitív hozzáállás a múltbeli körülmények során előnyt jelentett számunkra. Ha megértjük a múltban a jelenlegi viselkedést létrehozó mechanizmusokat, akkor esetleg azok módosítása is lehetővé válik. Kutatásaim második legfontosabb pillére, a racionális gondolkodás elmélete [Mészáros 2004] alapján az egyének, a gazdaság szereplői döntéseiket racionálisan, a rendelkezésükre álló információk birtokában, a számukra lehető legelőnyösebb módon hozzák meg. A rendszerrel kapcsolatos legfőbb aggály azonban éppen az, hogy a döntéshozók részéről feltételezi az adott helyzetben lehető legjobb döntés meghozatalához szükséges teljes körű és pontos információk meglétét. Ez az optimális helyzet szinte sosem fordul elő. A magyar anyától született, az Egyesült Államokban munkálkodó, később Nobel-díjas Stigler mutatott rá Információ gazdaságtana című művében [Stigler 1989] amely kutatásom harmadik pillérét jelenti arra, hogy a döntéshozók nem is hajlandóak a szükséges erőforrásokat feláldozni a pontos, és a döntések racionális meghozatalához szükséges információk összegyűjtésére. Bár Stigler állítását empirikus úton is alátámasztotta, és az általa leírt magatartás irracionálisnak tűnhet, belátható, hogy a döntések meghozatalakor az egyének tudatosan vagy ösztönösen egy költség-haszonelemzést végeznek, és a mérleg költség oldalán az információk megszerzéséhez szükséges erőforrások ráfordítása idő, pénz is szerepel. Ennek tükrében bár egyes döntések nem biztos, hogy optimálisak, és erről a döntéshozók is tudnak, a költségkímélés érdekében a többletinformációk beszerzésétől eltekintenek. 1 A Smith által láthatatlan kéz -nek nevezett jelenség megfeleltethető a természetes szelekciónak 2 Egyes új szemléletek szerint nem a legrátermettebb egyedek választódnak ki, hanem a legkevésbé rátermettek fognak nagy valószínűséggel eltűni az evolúció során. 3 Kutatásom tárgya az adófizetésen kívül kiterjed a járulék és díjfizetésre is. 6

8 A döntések esetleges irracionális volta abból is következhet, hogy azok, illetve meghozataluk informális, emocionális háttere túlságosan komplex, így modellezésük, megértésük szinte lehetetlen feladat. A teljes megértéshez a kutatóknak kellene minden lehetséges információt összegyűjteni a döntéshozóról, környezetéről, teljes életéről, a döntést befolyásoló minden körülményről, ezen információkat viszont ők nem hajlandók beszerezni. Az evolúciót segítségül hívva ugyanakkor el lehet tekinteni ezen problémától. A racionális döntések elméletét és a természetes kiválasztódást felhasználva kijelenthető, hogy a természeti-társadalmi folyamatokban, az egyének, illetve a különböző szintű csoportosulásokban a hosszú idő folyamán azon magatartások, döntések terjedtek el, amelyek hosszútávon racionálisnak bizonyultak. Így az egyes döntések racionális voltát nem szükséges egyenként vizsgálni, elegendő a magasabb szintű társadalmi folyamatokra figyelmet fordítani. 4. Adófizetői magatartás Magyarországon Az evolúció hatással van minden természeti és társadalmi folyamatra, így egy nemzet adófizetői magatartására is [Duda 2007a]. Bár az adó közvetlen ellenszolgáltatásra nem jogosít, mégis, az adófizetők joggal várják el, hogy az általuk befizetett összegekből az állam megvédje őket, a pénzügyi források átszervezésével azokat hatékonyabban legyen képes felhasználni, mintha jövedelme egy részét mindenki közvetlenül saját környezetében, önállóan költené el. Az állampolgárok azt szeretnék látni és érezni, hogy adójukat az állam számukra minél hasznosabban költi el. A magyar társadalomra rendkívüli módon jellemző a bizalmatlanság [Terstyéni 2001, 46. old.], különösen a mindenkori hatalommal szemben. Ez nem csoda: az elmúlt 500 év során sorra más népek uralkodtak a magyarokon, akikkel szemben egyrészt a társadalmi bizalom hiánya állapító meg. Másrészt fontos körülmény, hogy az idegen uralom miatt a lakosság nem érezte magáénak az országot. A tulajdon nem állt védelem alatt, azt a mindenkori hatalom könnyen kisajátíthatta. A deviancia, így a bűnözés, adócsalás elleni egyik legerősebb visszatartó erő a közvetlen környezettől érkező ellenérzések. Amennyiben azonban a hatalmat, és ezzel az adófizetést a közvetlen környezet nem csak, hogy nem támogatja, de kijátszásával még elismertség is szerezhető, akkor a természetes kiválasztódásnak köszönhetően egyre többen fogják megkerülni az adófizetést, és ez mint az elnyomókkal szembeni ellenállás egyik módja [Szántó és tsa 2001] még támogatásra is talál a társadalomban. Gondoljunk csak a kommunizmus végső fázisában egyre inkább elterjedő fusizásra. A rendszerváltást követően arra számítanánk, hogy mivel az ország már a miénk, egyre kevesebb lesz az ilyen magatartást elkövetők száma. Több száz éves evolúció hatását azonban nem lehet pár év alatt eltűntetni. Ezt bizonyítja az is, hogy a Magyar Infokommunikációs Jelentés alapján a magyar társadalom az áruhamisításnál is kevésbé ítéli el az adócsalást. [Szonda Ipsos 2006] Az, hogy egy adott egyén befizeti-e az adót, vagy sem, természetesen számos egyéb tényezőtől függ. Akár még a gyermekkorban olvasott meséktől is, egy nemzet mesekincse óriási hatással van ugyanis a nemzettudatra. A magyar népmesékben gyakori elem az önzetlen segítség, a szülők, a család és az elesettek támogatása. A 3-6 éves kisgyerek a meséket hallva öntudatlanul szívja magába az ilyen viselkedésmintákat, és később ezek szerint fog élni. Felnőttkénti magatartása természetesen számos más körülmény függvénye, mindenesetre érdekes lenne egy olyan felmérés elvégzése, amelyből megállapítható lenne, a bűnözésből élők vajon olvastak-e, vagy hallgattak-e a fenti mintázatokat bemutató népmeséket gyermekként? 7

9 5. Történelmi okok A 2. világháborút követő időktől az 1989-es rendszerváltozásig a magyar gazdaság számos változáson ment keresztül, történtek elmozdulások bizonyos racionalizálások, optimalizálás érdekében, a rendszer főbb jellemzői azonban mindvégig változatlanok voltak [Duda 2007c]. Legfontosabbként mindenképpen meg kell említeni a piacgazdaság, ezzel a verseny hiányát. Ahhoz, hogy a természetes kiválasztódás működhessen, és ezáltal a legrátermettebb, leghatékonyabb megoldások kialakulhassanak és elterjedhessenek, elengedhetetlen a verseny megléte, hiszen ez az, ami szükséges a fejlődés folyamatos fenntartásához. Amíg a hatékony ágazatoktól, vállalatoktól folyamatosan elvonták a profitot, és kevésbé hatékony helyekre csoportosították át azokat, addig a versenyben senki nem lehetett érdekelt. A versenyben való részvétel ugyanis az áltagosnál több erőforrást igényel, ha azonban a haszonból nem tudunk részesedni, akkor eltűnik a motiváció. A verseny hiánya az élet szinte minden területén megfigyelhető volt: példaként említhető az a körülmény, hogy az értelmiségi és munkás keresetek közötti különbség 1965-ig csökkent, vagyis magasabb kvalitáshoz, amelyhez hozzátartozott a nagyobb erőforrás befektetése, csak közel azonos fizetés társult, mint a fizikai munkát végzők esetében. A magasabb fizetés jelentette motiváció ezáltal már nem befolyásolhatta a tanulás, munkavállalás területén a döntéseket hozókat. Bár a fentiek alapján nem volt verseny, mégis volt! A rendszer vége felé közeledve az állam egyre több engedményt tett a gazdasági szereplők számára fusi, háztáji stb. amelyek egy olyan versenyt indítottak el, amely a rendszer határain belül annak minél magasabb szinten történő kijátszását voltak hivatottak megcélozni. Hazánk gazdaságát a második világháborút követően a szocialista tervgazdaság jellemezte, amely több generáción keresztül még mindig érezhetően befolyásolta az adófizetői magatartást is. Az államosítás során a háborúból feltámadni igyekvő ország és lakosai elvesztették vagyonukat, amely egy idegen, megszálló hatalom birtokába került. A Miénk a gyár! felkiáltás kiegészítése Vigyük haza! is azt jelezte, hogy az állampolgárok nem azonosították az állami tulajdont saját közös vagyonukként. A szocializmus későbbi szakaszában elterjedt fusizás is azt jelezte, hogy az emberek csak saját maguk közvetlen hasznát jelentő tevékenységeket támogatnak. Azáltal, hogy a szocialista gazdasági rendszert, ezzel az országot az állampolgárok nem érezték magukénak, a központi hatalom kijátszása nem csak elfogadottá, de egyben támogatott hazafias cselekedetté vált. Számos felmérés eredményei alapján kijelenthetjük, hogy az állampolgárok nagy része még mindig úgy érzi és gondolja, hogy az államtól lopni nem szégyen, ráadásul azon a véleményen vannak, hogy a rejtett gazdaságot támogató, szabályszegő magatartások nincsenek saját életükre közvetlen hatással Az adófizetői magatartás megváltoztatására ahogy annak kialakulására is várhatóan több generációra lesz szükség. Különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy egyes vélemények szerint a jelenlegi magyar társadalmi kohézió-hiányra, az adófizetői morálra nem csak a kommunizmus időszaka, de az elmúlt 500 év történelmi folyamatai is hatással voltak. Az a körülmény, hogy az elmúlt jó néhány száz év során nemzetünk szinte sosem volt önálló, hanem egy külső hatalom török, Habsburg, orosz irányította életünket, és ezáltal nem csak a kohézió sérült, de az idegen hatalom elleni lázadás akár fizikai, akár adófizetési téren elterjedté, egyben elfogadottá és elismertté vált. 8

10 6. Akarunk-e adózni? Baráti, ismeretségi körömben folyamatosan végzek egy természetesen reprezentatívnak nem tekinthető felmérést. Ennek során három kérdést szoktam feltenni, az alábbi sorrendben: 1. Akarsz-e adózni? 2. Akarsz-e 80%-ot adózni? 3. Akarsz-e 80%-ot úgy adózni, hogy ingyen van a víz, gáz, villany, fűtés, tömegközlekedés, alapvető élelmiszerek, sportolási lehetőség, évenkénti 2 hét belföldi üdülés? Az első kérdésre az esetek legnagyobb részében a válasz: nem. A második kérdésre adott leggyakrabban szintén nem válasz általában még erőteljesebb, határozottabb. A harmadik kérdésre vagy igen a válasz, vagy pedig egy visszakérdezés: lehetne 75%?! A fentiek szerint adott válaszok számomra hipotézisem megerősítését jelentik, vagyis ha az adófizető a befizetett pénzösszegért számára elegendő szolgáltatást kap vissza, és erről a visszacsatolásról tudomása is van, akkor ez mindenképpen javítja az adófizetői készséget. Ahogy Majtényi László írja: Nincs adózás az adó felhasználásáról szóló információ nélkül! [Majtényi 2006, 177.] A következőkben egy már reprezentatív felmérés eredményeit szeretném ismertetni, amelynek alapján a vizsgálatot végzők a fentiekhez hasonló következtetésre jutottak. 7. Egy felmérés tanulságai 1996 elején Kornai János javaslatára, Csontos László vezetésével egy felmérést végzett el a TÁRKI 4. A felmérés célja három fő kérdés megválaszolása volt: 1. Mennyire vannak az adófizetők tisztában az adóterhekkel? (adótudatosság mértéke) 2. Az adófizetés és jóléti állam közötti kapcsolattal tisztában vannak-e? 3. Mi a véleményük a tervezett jóléti reformokról? A felmérést egy 1000 fős mintán végezték az aktív korú lakosság körében. Az interjú két részből állt. Az elején egy szokásos kérdőív kitöltésére került sor, a második részben pedig egy kísérletre, amelyben információkat adtak át a megkérdezetteknek, és ezek alapján kérdezték ki ismét őket. Adótudatosság A felmérés során megállapítást nyert, hogy a magyar lakosság adótudatossága rendkívül alacsony. Nincsenek tisztában, vagy jelentősen alábecsülik az általuk fizetett adók és járulékok pontos mértékével, a vásárolt termékek, az igénybe vett szolgáltatások árának adótartalmával, és azt sem tudják pontosan, hogy a befolyt összegeket mire költi az állam. 4 Megjelent: Századvég Új Folyam 2.sz.:

11 1. táblázat: A termékek adótartalmára vonatkozó ismeretek Százalékos megoszlás Benzin Kenyér em tudja 13,4 15,2 Jelentősen alábecsüli 46,0 2,6 agyjából helyesen tudja 39,1 17,0 Jelentősen fölé becsüli 1,5 65,2 Összes értékelhető válasz 100,0 100,0 Megjegyzés: A benzin adótartalma 68-72%, a kenyéré 10,7% Forrás: [Csontos és tsai, táblázat] Hasonlóan a megkérdezettek arra vonatkozóan sem rendelkeztek információval, hogy az általuk igénybe vett egyes állami szolgáltatások egészségügy, felsőoktatás pontosan mennyi adóforintjukba kerül. 2. táblázat: Egyes állami szolgáltatások költsége Az állami szolgáltatás fenntartásához szükséges, egy adófizetőre jutó adó- ár, Ft/hó Felsőoktatás Kórházi ellátás Gyógyszerellátás Válaszok átlaga Tényleges adat Forrás: [Csontos és tsai, táblázat alapján saját szerkesztés] Azon megkérdezettek, akik megközelítőleg pontos válaszokat adtak, a teljes sokaság csupán 13-25%-át tették ki. A fenti adatok alapján a kutatást végzők arra a következtetésre jutottak, hogy egyrészt a magyar lakosságot rendkívül gyenge adótudatosság jellemzi. Másrészt, hogy az állampolgárok az állami kiadásokhoz szükséges adó mennyiségét alábecsülik. Fentiekre a magyarázat az lehet, hogy egyrészt a magyar lakosság adótudatossága a szocializmus alatt jelentősen eltorzult, hiszen az ártámogatások, az ingyenes szolgáltatások, juttatások nem jelentek meg számukra közvetlen adó formájában. Másrészt az 1988-as adóreform bevezette ugyan a piacgazdaságokban szokásos adóformákat, de jelenlegi adórendszerünk annyira bonyolult és áttekinthetetlen, hogy abból még az elszánt adófizető is csak nehezen kaphat visszacsatolást arról, hogy mi is történik a befizetett összegekkel. Vélemények a jóléti rendszer reformjáról A felmérés során három témakörben került megvizsgálása a lakosság véleménye 1. felsőoktatás ingyenessége 2. kórházi ellátásért fizetendő járulékok 3. gyógyszer-ártámogatás és nyugdíjrendszer 10

12 A kutatók a fenti témakörökben három alternatívát ajánlottak a felmérésben résztvevőknek: 1. teljes állami támogatás 2. vegyes 3. piaci konstrukció A teljes állami támogatás azt jelentette, hogy a szolgáltatás ingyen legyen igénybe vehető, akkor is, ha az minden adófizető számára terheket jelent. A piaci konstrukció a teljes liberalizálást jelentette: mindenki annyit fizet a szolgáltatásért, amennyit tud, akar, illetve bír. A vegyes változat egy bizonyos kötelező adómértéket feltételezett, amelyet a polgárok saját igényeik, preferenciarendszerük alapján módosíthatnak. 1. ábra: Intézményi válaszok: az "állami", a "piaci" és a "vegyes" megoldások támogatottsága (%) Forrás: [Csontos és tsai, táblázat alapján saját szerkesztés] A válaszok az egyes szolgáltatások tekintetében eltérőek voltak, az állami támogatás leginkább a felsőoktatás tekintetében kapott támogatottságot. A kórházi ellátás teljes állami támogatottságával már csak a megkérdezettek harmada szimpatizált, a nyugdíjrendszerre vonatkozóan ez az arány csak a megkérdezettek ötöde. A megkérdezettek nem álltak ki egyértelműen sem a teljes állami, sem a teljes piaci megoldás mellett, mindhárom kategóriában a vegyes változat volt a legkedveltebb, a kutatást végzők ugyanakkor elképzelhetőnek tartották, hogy a vegyes változatot még többen választották volna, ha nagyobb a lehetséges konstrukciók változata. A felmérést végzők az eredmények alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az állami támogatástól történő elmozdulás jó ötletnek tűnik, de a szolgáltatások teljes liberalizálást a lakosság nem támogatja. Az egészségügyi ellátás finanszírozása A felmérés során a megkérdezett személyeknek az egészségügy finanszírozására vonatkozóan kellett egy a casco biztosításhoz hasonló rendszerre vonatkozóan véleményt nyilvánítaniuk. A rendszer lényege, hogy a biztosítási díj függvényében változik a szolgáltatás igénybe 11

13 vételekor a biztosító által fizetendő rész: magasabb biztosítási díj ellenében a biztosító nagyobb mértékben állja a szolgáltatás díját. A kórházi ellátás vonatkozásában a megkérdezettek több mint fele nyilatkozott úgy, hogy hajlandó lenne a maximális biztosítási díj havonkénti kifizetésére azért, hogy cserébe az ellátást a biztosító 100%-ban állja. 2. ábra: A különböző önrészesedési arányok elfogadottsága a kórházi ellátás esetében (%) Forrás: [Csontos és tsai, táblázat alapján saját szerkesztés] Hasonló válaszok születtek a gyógyszer-ártámogatás vonatkozásában is. 3. ábra: A különböző önrészesedési arányok elfogadottsága a gyógyszer-ártámogatás ellátás esetében (%) Forrás: [Csontos és tsai, táblázat alapján saját szerkesztés] 12

14 Különösen a kórházi ellátás esetében volt szignifikánsan magas azon válaszadók aránya (56,5%), akik a teljes ingyenes ellátásért cserébe hajlandóak lennének magasabb összegű járulékot fizetni havonta. A válaszok szóródása ugyanakkor nagy volt, ebből a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy nem célszerű az eljárások uniformizálása, sokkal célszerűbb, ha a lakosság maga döntheti el, hogy egyes szolgáltatásokra mennyit akar áldozni. A fenti eredmények alapján elvégzett regressziószámítások alapján megállapítható, hogy minél inkább megérti az adófizető, hogy ingyenes állami támogatás nem létezik, annál kevésbé fogja azt támogatni. Az ingyenes állami szolgáltatásokra vonatkozóan már a jelen felmérés előtt is történtek adatgyűjtések. Egy korábbi 1994-es, majd 1996-os kutatás során csak arra kérdeztek rá, hogy kötelessége-e az államnak bizonyos társadalmi szolgáltatások fenntartása. A kérdések anélkül kerültek feltételre, hogy említésre került volna az állami ingyenes szolgáltatások mögött lévő adófizetés, így ez nagy valószínűséggel nem is tudatosult a válaszadókban. A tárgyalt 1996-os felmérés során a kapott válaszokat összehasonlították a korábbiakkal: 4. ábra: ézetek az állam szerepéről (%) Forrás: [Csontos és tsai, táblázat alapján saját szerkesztés] Az 1996-os felmérés során a kérdezők által átadott információk már elegendőek voltak ahhoz, hogy az állami kötelesség mellett voksoló válaszadók száma az egészségügy vonatkozásában 16, a nyugdíjrendszer esetén 10 százalékponttal csökkenjen! Amennyiben a megkérdezettek már dönthettek az állami, vagy más változat mellett, akkor még kevesebben álltak ki az állami kötelezettség fenntartása mellett. A fentiek alapján a kutatást végzők arra a következtetésre jutottak, hogy az informáltság, ezáltal az adótudatosság növelése jelentős mértékben képes változtatni az adófizetők állami szolgáltatások fenntartására vonatkozó álláspontján. 13

15 A preferenciákat alakító körülmények A felmérés során megfogalmazott hipotézis alapján az adófizetőt befolyásolni fogja, hogy az adott döntés miként érinti őt, illetve családját. Nagy valószínűséggel azt az alternatívát fogja választani, amely saját és családja szempontjából előnyösebb. Ezen érintettség kérdésében lefolytatott vizsgálatot most nem kívánom ismertetni, csak egy fontos végkövetkeztetést. A felmérés során összegyűjtött adatok elemzése során az a következtetés fogalmazódott meg, hogy a magasabb iskolai végzettséggel és magasabb jövedelemmel rendelkezők, az értelmiségiek és vállalkozók nagyobb arányban támogatják az állami támogatástól történő elmozdulást, mint a munkások és alkalmazottak. Érdemes megjegyezni, hogy a kórházi ellátás és nyugdíj tekintetében az eltérés nem volt jelentős a két csoport között. A felmérés arra is fényt derített, hogy azok, akik már rendelkeznek valamilyen magánbiztosítással, kevésbé támogatják az állami megoldásokat. 5. ábra: A magánbiztosítások száma és az állami megoldást választók aránya [%] Forrás: [Csontos és tsai, táblázat alapján saját szerkesztés] A jelenség magyarázata többek között az lehet, hogy ezen válaszadóknak már van gyakorlatuk abban, hogy hogyan álljanak saját lábukra, és nem félnek a számukra ismeretlen, piaci megoldásoktól. A korábban említett természetes kiválasztódás mechanizmusa itt is megfigyelhető. Amennyiben a magánbiztosítással rendelkezők a többi állampolgárnál nagyobb előnyöket kapnak ezen konstrukciónak köszönhetően, akkor nagy valószínűséggel ez a választás el fog terjedni a lakosság körében. Következtetések A közvélemény-kutatással szemben maguk a felmérést végzők fogalmaztak meg egy fontos kritikát. Ezek szerint az interjúk előrehaladtával a kérdezők információkat adtak át a válaszadóknak, ezáltal befolyást gyakoroltak rájuk. Meggyőződésem, hogy éppen ez a jelenség az, amely a felmérés többi eredményei mellett megerősíti hipotézisemet, mivel 14

16 így a megkérdezett személyek hozzájuthattak azon információkhoz, amelyek a racionális döntések meghozatalához szükségesek. Az eredmények alapján megállapítást nyert, hogy egyik megoldás állami, vegyes, piaci mellett sem sorakozott fel a válaszadók döntő többsége, így bármilyen jelenlegi helyzettől történő megmozdulást egyrészt kormányzati kommunikációs tevékenység, valamint olyan mechanizmusok kialakítása kell, hogy megelőzzön, amely képes lehet arra, hogy az adófizetők megváltoztassák jelenlegi álláspontjukat. A felmérés eredményei alapján a kutatást végzők több olyan következtetést is megfogalmaztak, amelyek PhD kutatásom hipotézisét erősítik: Javítani kell az állampolgár informáltságát! Arról, hogy az állam, a mindenkori kormány miért nem tesz ezen igénynek mégsem eleget, a kutatást végzők által egy rendkívül érdekes és megfontolandó álláspont került ismertetésre. Ha az a hit él a politikai döntéshozókban, hogy az emberek nem lennének hajlandóak áldozni a szolidaritás érdekében, hanem csak és kizárólag saját közvetlen igényeiket akarják kielégíteni, akkor mindenképpen célszerű, ha a politika egy átláthatatlan adó- és költségvetési rendszert alakít ki. Az adófizetőktől kötelező módon szedjük be kényszerítjük ki az adókat és járulékokat, a rendszer bonyolultsága miatt pedig abból nem derülhet ki, hogy hová is folyik el a befizetett összeg. Ezen véleményt a felmérés eredményei is cáfolják, a válaszadóknak csak kisebb része javasolná a szolidaritásra költendő összegek mérséklését. Kérdésként vetik fel továbbá, hogy ha a lakosságot megkérdeznék a szolidaritási célú adókról, akkor vajon valóban megtagadnáke azok befizetését? Jogi oldalról megközelítve ezen politika helytelen, hiszen a közérdekű adatokhoz befizetett adók, állami kiadások stb. a jelenlegi hazai jogszabályi környezetben bárki hozzáférhet(ne). Álláspontom szerint ugyanakkor a fenti politikai irányvonal egyrészt megfeledkezik arról, hogy az emberek ha a megfelelő információ a rendelkezésükre áll akkor nem csak saját magukra hajlandóak áldozni. Másrészt az állami célkitűzések helyességéről, akár az egyes adófizetők szintjére lebontott hasznok ismertetésével a kormányzati kommunikáció képes lehet arra, hogy az adózók önként és dalolva adják át megtermelt jövedelmük egy részét az állam számára. A márciusában lezajlott népszavazás bár a többség az ingyenes állami szolgáltatások fenntartása mellett tette le voksát nem cáfolja a korábbi felmérések eredményeit. A szavazáson résztvevők megkérdezése számos új lehetőséget ad a hipotézis megerősítésére: vajon mennyi információval rendelkeztek azok, akik az igen -t választották, tudatosult-e az állampolgárokban, hogy valóban mire is adják szavazatukat? Ugyanakkor a kormányzati kommunikáció szempontjából is érdemes a népszavazás eredményeit értelmezni: lehet egy reformintézkedés bármily jó ötlet, ha az adófizetők nem látják azt át, nem érzékelik, hogy számukra a kormányzati lépések milyen előnyökkel járnak. 8. Kormányzati kommunikáció Definíció szerint a kommunikáció információk jelrendszerek útján történő továbbítása, illetve cseréje [Schleicher 2001, 50. old.]. Ezen belül a közigazgatási kommunikáció több szempontból is különlegesnek számít. Egyrészt azért, mert a felek nem egyenrangúak. Az államigazgatás mint állam bácsi mindig felülről néz le az állampolgárokra, másrészt azok 15

17 is úgy érzik: alul vannak. Gondoljunk csak a Felmegyek a miniszterhez! című filmre. Az emberek és az állam közötti helyzet a film elkészítése óta eltelt 50 alatt sem sokat változott. A rendszerváltáskor, és azóta egyre inkább begyűrűzött a nyugati demokráciákból nem csak a szabadság, de az adóként befizetett összegek számonkérésére vonatkozó állampolgári jog tudatosulása is. A közigazgatási kommunikáció éppen ezért is különleges, mert itt az információ átadását a fogadó fél elvárja, egyre inkább követeli. Míg egyes témákról nem minden esetben jó, ha értesül a közvélemény, az adófizetők ugyanakkor mindenről tudni akarnak. Mivel közpénzekről van szó, nem csak lehetőség az állam számára, hogy saját tevékenységét minél inkább közzétegye, de egyben kötelessége is, hiszen a nyílt társadalom az intézmények társadalmi felügyeletét, azok nyilvánosságát is magába foglalja [Terstyéni 2001, 31. old.]. A rendszerváltást követően egy nyitott információs rendszer alakult ki [Sárközy 2001, 74. old.], ez azonban még nem tökéletes, sok kívánnivalót hagy maga után. A közigazgatási kommunikációs politika az elmúlt több száz év alatt kialakult, a kormányzattal szembeni bizalmatlanságot is megváltoztathatja. Ezen időszak alatt az élet minden területén érvényes természetes kiválasztódás szabálya alapján azon magatartásformák terjedtek el Magyarországon jelentős mértékben, amelyek az adóelkerülésre, a mindenkori hatalom elleni fellépésre irányultak. Akik pedig nem közvetlenül léptek fel az elnyomó uralom ellen, azok is elismeréssel vegyes irigységgel tekintettek az előbbiekre. A társadalom informálása a közpénzek felhasználásáról így végső soron akár az adófizetői morál javításához is hozzájárulhat. A közvélemény informálása egyben a közigazgatás támogatottságát is növelheti. Testületem, a Vám- és Pénzügyőrség jelen van a határokon, mobil ellenőrző csoportok formájában az ország belterületén is. Feladatainak ellátása során az ellenőrzött állampolgárok úgy érezhetik, feleslegesen nyaggatja őket az állam. A társadalom informáltsága által ezen ellenőrzéseket is jobban megértenék, és a hozzáállás megváltozásával a közigazgatási szerv is hatékonyabban tudná végezni munkáját. Különösen fontos ez a tekintetben, hogy a vám- és egyéb hatóságok, közigazgatási szervek már nem csak az egyszerű, a nemzet- és európai gazdaságot veszélyeztető csempészet, de a természetvédelem ózonréteget lebontó anyagok, védett állatok és növények illegális kereskedelme, továbbá az emberi életet közvetlenül is veszélyeztető, a kábítószer- és fegyvercsempészetben résztvevő szervezett bűnözés és a terrorizmus ellen is fellépnek. A madárinfluenza elleni fokozott határellenőrzések során már a korábbiaknál sokkal intenzívebb kommunikációt folytatott az állam annak érdekében, hogy a szigorított ellenőrzéseket, indokukat az állampolgárok megértsék és elfogadják. 9. Kutatási terv Kutatásom során a szakirodalom feldolgozását követően szekunder, esetleg primer felmérések keretében az alábbi kérdésekre kívánom megtalálni a választ: 1. Az adó/járulékfizetésért cserébe milyen ellenszolgáltatásokat vár el az adófizető? 1.1. Kvantitatív 1.2. Kvalitatív 2. Milyen ellenszolgáltatásokról tud? 3. Mi számít neki? 3.1. Ha ellenszolgáltatást kap? 3.2. Ha érzékeli, tud róla? 3.3. Ha a lehetőségről tud? 4. Melyek azok a morális költségek, amelyek befolyásolják a döntések meghozatalát? 16

18 5. A fenti tényezők hogyan és milyen mértékben befolyásolják az adófizetésre vonatkozó döntéshozatalt? A kérdések megválaszolása során összegyűjtött információktól nem csak hipotézisem megerősítését várom, de kitűzött célom, hogy az elért eredmények alapján a kormányzati, társadalmi kérdések, problémák vonatkozásában konkrét javaslatokat is tegyek majd eredményeim hasznosítási lehetőségeinek ismertetésével. Irodalomjegyzék 1. Arisztotelész [1969] Politika, Gondolat Kiadó 2. Bell Research [1996] Magyar Infokommunikációs Jelentés, 3. Béres István Horányi Özséb (szerk.) [1999] Társadalmi kommunikáció, Osiris Kiadó, Budapest 4. Bőhm Antal [2003]: Az ezredvég magyar társadalma (Folyamatosság és megszakítottság a társadalomfejlődésben), Rejtjel Kiadó 5. Csontos László Kornai János Tóth István György [1996]: Adótudatosság és fiskális illúziók (elektronikus verzió), in: Társadalmi riport 1996, Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György [szerk.]. Budapest: TÁRKI, Századvég, Csontos László Kornai János Tóth István György [1996] Az állampolgár, az adók és a jóléti rendszer reformja in: Századvég, 2. sz., Budapest, Debreczeni József [1998]: A Kádár-kor öröksége, Magyar Szemle Online, Új évfolyam VII. 2. szám, 8. Dévényi Tibor [1980]: Dr. Ezésez Géza karrierje avagy Tudósok és rágcsálók, Gondolat Kiadó 9. Duda Gergely [2007a] Adófizetői magatartás Magyarországon evolúciós megközelítés, Pénzügyőr [2007. április], Duda Gergely [2007b] Új kihívások, új feladatok (A Vám új szerepe) - Vám-Zoll [2007. május], Duda Gergely [2007c] A szocialista gazdasági berendezkedés adófizetői magatartásra gyakorolt hatása Magyarországon, Széchenyi István Egyetem: 20. századi magyar gazdaság és társadalom című konferencia, Győr, november 12. Feitl István [1996] A magyar ifjúság az 1960-as években, in: Izsák Lajos - Stemler Gyula [szerk.]: Vissza a történelemhez Emlékkönyv Balogh Sándor 70. születésnapjára, Napvilág Kiadó, George J. Stigler [1989]: Az információ gazdaságtana, in: George J. Stigler: Piac és állami 14. szabályozás válogatott tanulmányok, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 15. Gergely István [1998]: Tízéves az adóreform, in: Közgazdasági Szemle, XLV. évf., április, Gergely Jenő-Pritz Pál Köztörténet, in: Gyarmati György: A pragmatikus szocializmus évtizedei, , in: Politika és társadalom, hadtörténet, jogalkotás, Gyarmati György: A rendszerré szervezett irracionalitás évei, Kaposi Zoltán [2004]: A 20. század gazdaságtörténete, Dialóg Campus 20. Majtényi László [2006] Az információs szabadságok, Complex Kiadó Kft, Budapest 17

19 21. Marx, Karl [1978] A tőke, Első kötet I. könyv, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 22. Mészáros József [2004]: Racionális döntések elmélete és a társadalomtudományok, in: Mészáros József: Racionális egyének és a közjó, Társadalompolitikai tanulmányok, Gondolat Kiadó 2006, Budapest, Romsics Ignác: Gazdaság és gazdálkodás, Sáfár Gyula [2006]: A valóság és a látszat nyomába, in: Valuch Tibor: Hétköznapi élet Kádár János korában, Bárka XIV. évfolyam 2006/5. szám, Sárközy Erika [2001] Politikai kultúra és politikai kommunikáció, In: Buda Béla Sárközy Erika [szerk.]: Közéleti kommunikáció, Akadémiai Kiadó, Budapest 28. Semjén András - Szántó Zoltán - Tóth I. János [2001]: Adócsalás és adóigazgatás, Mikroökonómiai modellek és empirikus elemzések a rejtett gazdaságról, in: Elemzések a rejtett gazdaságról, TÁRKI Társadalomkutató Intézet RT.- MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont 29. Szakács Sándor [1996]: Az első "ötéves" terv és "elfolyási csatornái", in: Izsák Lajos - Stemler Gyula [szerk.]: Vissza a történelemhez Emlékkönyv Balogh Sándor 70. születésnapjára, Napvilág Kiadó, Szakadát István [2001] A digitális kultúra és a világháló mint alternatív nyilvánosság, In: Buda Béla Sárközy Erika [szerk.]: Közéleti kommunikáció, Akadémiai Kiadó, Budapest 31. Szántó Zoltán Tóth István János [2001]: A rejtett gazdaság és az ellene való fellépés tényezői, Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., március, Szilágyi Péter [1996] A jog és a magyar átmenet, in: Izsák Lajos - Stemler Gyula [szerk.]: Vissza a Történelemhez Emlékkönyv Balogh Sándor 70. születésnapjára, Napvilág Kiadó, 1996, Szonda Ipsos [2006]: A hackerek és az illegális szoftverhasználók megítélése - felmérés, Szonda Ipsos, 34. Schleicher Nóra [2001] Globalizációs, illetve nemzetközi folyamatok a közéleti kommunikáció nyelvében, In: Buda Béla Sárközy Erika [szerk.]: Közéleti kommunikáció, Akadémiai Kiadó, Budapest 35. Terstyéni Tamás [2001] Együttműködés és konfrontáció a közéleti kommunikációban, In: Buda Béla Sárközy Erika [szerk.]: Közéleti kommunikáció, Akadémiai Kiadó, Budapest 36. Transparency International [2006] Using the Right to Information as an Anti-Corruption Tool, Berlin 37. Dr. Vedres András [2007] Magyarország 20. századi szellemi teljesítménye,

20 DOMJÁ PÉTER tanársegéd, Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar FEKETE JUDIT adjunktus, Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Az egészségügy gazdasági kihívásai a XXI. században A magyar egészségügyi rendszer és finanszírozása egy olyan művészi szimfonikus együttes, amelyben minden zenész világhíresség, de sajnos mindenki mereven csak a saját kottáját játssza. Az egészségügy finanszírozása számos kihívással néz szembe a XXI. században. A XX. században a penicillin feltalálásával még emberek millióinak az életét lehetet megmenteni. A modern gyógyászati beavatkozások mára már nem tesznek lehetővé ennyire hatékony és gazdaságos gyógyászati beavatkozást. Az antibiotikum előállítási költsége relatíve olcsó a gyógyítóerejéhez viszonyítva. Az antibiotikum mellett komplexebb és költségesebb gyógyszerek jelentek meg, a magas kutatási és fejlesztési költségekkel. A gyártók a kiadásaikat szabadalmakkal és a mesterségesen magasan tartott árakkal próbálják kompenzálni a szabadalom ideje alatt. A gyártó kockázata természetesen magas, a több évtizedes kutatási és fejlesztési költségek egy nem várt mellékhatás miatt lehet, hogy soha nem térülnek meg. A orvosi és a gyógyászati költségek meredek emelkedésének lehetünk a tanúi. A gyógyszergyártó nagyvállalatok párhuzamosan több fejlesztési projektet futatnak, az esetlegesen kudarccal záródó fejlesztéseket a sikeres fejlesztés eredményeiből finanszírozzák, amelyet originális készítményként a szabadalommal védetten magasabb áron tudnak értékesíteni. A gyógyszergyártók érdeke a hosszú távú profit elérése, nem jótékonysági céllal végzik gazdasági tevékenységüket, bármennyire is próbálnak báránybőrbe bújni. Természetesen a magas fejlesztési költségeket a társadalom, csak komoly nehézségek árán tudná előteremteni. Teljesen jogos a gyártók elvárt hozam igénye, mert a befektetők saját vagyonukat kockáztatják. A gyógyszerpiacon a K+F tevékenységre nem invesztáló cégek is megjelennek, amelyek a szabadalommal nem védett termékekre csapnak le és az originális termék árának a töredékéért értékesítik a piacon. A szabadalommal nem védett gyógyszertermékek klónjait nevezi a piac generikumnak. A generikum hatóanyaga megegyezik az originális termék hatóanyagával, különbség csak a vivőanyagban lehetséges. Természetesen a vivőanyag eltérése számos mellékhatást különbséget eredményezhet pozitív és negatív értelemben. Értelemszerűen a generikumok nem rosszabbak, de lehet több vagy kevesebb mellékhatásuk. A gyógyszerfejlesztők miután a szabadalom lejárt, megpróbálják fenntartani a termékdifferenciációt, például Az originális termék jobb, mert kevesebb mellékhatást okoz!. A szabadalom lejárta után a monopol piac megszűnik és a piacon a vetélytársak a generikumaikkal csökkentik az originális termék piaci részesedését. A monopol jog biztosítja a gyártó cégnek, hogy a K+F költségei megtérüljenek. A megtérülési ráta 1 feletti értéke (Profitability Index) természetesen a K+F költségek mellett, a profitot is biztosítja a gyártó cégnek, amely a kockázatért és az időért járó jutalom. A befektetők lemondanak pénzükről a gyártó cég javára, és pénzüket csak később kapják vissza osztalék és részesedés növekedés formájában. A várakozáshoz idő kell és az idő nincs ingyen, a várakozásnak is ára van. A gyógyszergyártó cégek marketinggel és lobby tevékenységgel próbálják a piaci helyzetüket javítani, illetve szinten tartani. Ha egy gyógyszert az orvosok megismernek és preferálnak, és a társadalombiztosítás is támogat, akkor komoly bevételi forráshoz juthat az előállító cég. Nem véletlen, hogy a 19

21 gyógyszer és gyógyszeripai befektetések nettó jelenértéke (Net profitability index) értéke magasabb, mint a hadipari befektetéseké. A magas hozam nem véletlen, ne felejtsük, hogy a kockázatuk is magasabb, amelyet fejlesztések diverzifikációval tudnak csökkenteni. A jó befektető megosztja tőkéjét a befektetési lehetőségek között, így csökkenti kockázatát. A humán kísérletekig a gyógyszer engedélyezéséig egy gyógyszergyártó költsége elérheti a 1,5 milliárd dollárt is. Az egészségügy gyógyszerellátása egyre költségesebb, amelyet a fent említett folyamatok tovább erősítenek. A nyugati társadalmak az 1970-es évekre ébredtek rá, hogy az emelkedő egészségügyi kiadások nem finanszírozhatóak az idők végtelenségéig. A 60-as években a jól prosperáló piacgazdaságokat az egészségügyi befektetések magas intenzitása jellemezte. Az egészségügyi költségek visszaszorításának a fontossága a 1978-as gazdasági világválság következtében vált általánossá. Hazánkat és a többi KGST országot a tervutasításos hiánygazdaság jellemezte a II. világháborút követően a rendszerváltásig, amelyben a merev tervutasításos rendszer piactorzító hatása érvényesült. A hiány az egészségügyben is megjelent, korlátozottan lehetet hozzáférni nyugati fejlesztésű gyógyszerekhez és gyógyászati segédeszközökhöz. A gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek nem képezték a COCOM lista részét, de hozzáférésük nehézkes volt és finanszírozásuk nyugati valutát vagy dollárt igényelt. A hiánygazdaság eredménye a hálapénz megjelenését hozta magával hazánkban. A szűkösen rendelkező erőforrásokból a társadalom szereplői megpróbálták saját gazdasági racionalitásuk szerint a maximális hasznot elérni. A társadalmat a gazdasági szektorban az inhatékonyság és a magas közvetett gyártási és raktározási költség jellemezte. Az egészségügyet is tervutasításos módon próbálták szabályozni, több kórház, több fekvőbeteg ágy. A termelés fokozása teljesen irracionális az egészségügyben, az egészségügyi ellátásoknak elsődlegesen a jelentkező igényeket kell kielégíteniük. A gazdálkodás következményei rányomták bélyegét a XXI. század magyar gazdaságára is. Hazánk egy feudális alapon szerveződött inhatékony és technikai fejlesztésekre szoruló egészségügyet örökölt, amelyben az állampolgárok megszokták, hogy a társadalom gondoskodik róluk. Nem tökéletesen, de gondoskodik. Az egészségügyi rendszerünk működőképes, és a legfontosabb, hogy szolidaritási alapon működik. A költségvetési hiány emelkedése a költséginfláció meglódulása, az Európai Unió nyomására intézkedések sorozatára kényszerítette a Magyar törvényhozást, amely a Konvergencia Programban öltött testet. Sajnos rá kellett ébredni a XXI. század magyar lakosságának az egészségügy nincs ingyen és az egészségügyi ellátások költsége, csak emelkedik. Elszomorító tény, hogy a magyar egészségügy finanszírozásának nehézségeit a politika nem megoldani akarja, hanem elsődlegesen a politikai csatározások játékszereként használja. Az egészségügy finanszírozását, minden esetben is az igénybevevőknek kell fizetnie közvetve vagy közvetlenül. A piacgazdaságban nincs ingyen ebéd és ez az állítás az egészségügyre is igaz. Ha egy társadalom szolidáris, akkor is ki kell fizetni a számlát, maximum ezeket a terheket a magasabb jövedelmű társadalmi csoportokra lehet áthárítani. A társadalombiztosítás hiánya 2006-os évre elérte az milliárd forintot, amelyet a költségvetésnek kellett finanszíroznia. Ha a költségvetésünk deficittel küzd, akkor a hiányt államkötvény kibocsátásból vagy hitelfelvételből kell finanszírozni. Az Európai Unió a tagállamainak nem engedi meg a bankóprés alkalmazását, a hiány nem finanszírozható bankjegy kibocsátással és a jegybank nem nyújthat hitelt a költségvetés finanszírozására fedezet nélkül. A XXI. század társadalmaira jellemző az állami túlköltekezés a költségvetések többségére jellemző a deficites tervezés. A hatékonyság növelhető, ha a költségvetési tervet szuficitesre tervezzük. Ez természetesen még nem garancia a szuficit elérésére, de jobb előnyösebb gazdasági helyzetet teremthet. A költségek elszabadulásának a megfékezésére már a tervezésnél figyelni kell. A hiány mérséklődött a 2007-ben az egészségbiztosítás 20

22 vonatkozásában az Egészségbiztosítási Alap szuficittel zárt. A gazdálkodás javulásában komoly hatása volt a radikális költségcsökkentő lépéseknek. A nyugdíjkiadások emelkedését a kormányzat még nem fogta vissza, a nyugdíjkiadások teljesítése az újraelosztó rendszerben hosszú távon nem lehetséges gazdasági növekedés nélkül. Egyre kevesebb az adó és járulékfizető és egyre több idős ember nyugdíj és egészségügyi ellátásáról kell gondoskodni. Tegyük fel bátran a kérdést a rendszer meddig finanszírozható és a költségvetés deficitje vajon a végtelenségig megoldást jelent. Valószínűleg nem. Elgondolkodtató tény, hogy hazánkban a lakosság 1/3-a fizet adót és járulékot. Az ország lakosságának 2/3-a vajon tényleg szociálisan rászoruló lenne és képtelen adó és járulékfizetésére. Valószínűleg a válasz itt is nem, ha őszinték akarunk lenni. A szürke és a fekete gazdaság méretének a megbecsülése nem lehetséges hibátlanul, de méretével mindenképpen számolnunk kell. A gyógyszer és gyógyászati segédeszközök árának az emelkedése mellett óriási a nyomás a társadalom részéről az igényes egészségügyi ellátás felé. Az igényesség és a kiterjedt egészségügyi rendszer nincs ingyen, a számlát itt is az adó és járulékfizetőknek kell kiegyenlíteni. A gazdasági életben a technológia fejlődése az esetek többségében részben vagy egészben kiváltotta a munkaerőt, csökkentve a változó költségeket. Az egészségügyben ennek az ellenkezőjét figyelhetjük meg a technológia fejlődése még munkaigényesebbé tette a gyógyítás folyamatát. Gondoljunk az altatás fejlődésére, a műtéteknél altatás esetén szükséges aneszteziológus orvos jelenléte is. A XXI. században magasabb bérköltségekkel több egészségügyi dolgozóval és emelkedő gyógyszer és gyógyászati költségekkel kell tervezni. A költségeket tovább generálja az örökölt egészségügyi rendszer. A döntéstámogatás részeként napjainkra, már minden kórháznak kötelező kontrolling rendszert üzemeltetni. A kontrolling a költségek és bevételek tervezésében és nyomon követésében ad segítséget az egészségügyi intézménynek. A folyamatos kontrollal a közvetett költségek csökkenthetőek. A közvetett költségeket a költséghelyek kiterjesztésével és feltűntetésével lehet visszaszorítani. Ha egy egészségügyi intézmény egyenlegében negatív változás következik be, az okok könnyebben megtalálhatóak és a beavatkozási lehetőségek is javulnak, ha jól működik a kontrolling rendszer. A kontrolling alapja a helyes tervezés, ha egy intézmény rosszul készíti el a terveit, akkor a terv és a tény adatok elszakadhatnak egymástól. A terv és a tényadatok eltérését a megváltozott körülmények is okozhatják. Sajnos egészségügyünk gyakran változó és formálódó terület, a kontrolling tervezését a gyakori változások is nehezítik. Az egészségügy gazdasági kihívásaira a jól felépített kontrolling rendszer választ tudni, hogyan csökkentsük a láthatatlan költségeket. Érdemes az egészségügyi intézményeknek olyan ösztönzési rendszert is kiépíteni, amelyek a költségek féken tartására ösztönzik a munkavállalókat. Bármilyen változtatást vagy reformelképzelést hosszútávon, csak a szakma egyeztetésével lehet véghezvinni, ellenkező esetben a társadalom ellenállása bármilyen javító szándékú elképzeléseket elmoshat. A költségek korlátlan emelkedése, amely az egészségügy gazdasági kihívásainak legégetőbb kérdése az ellenőrzések fejlesztésével is csökkenthető. Az egészségügyi ellátást és a finanszírozott gyógyszerellátást biztosítási jogviszonyhoz kell kötni. Az ellenőrzések szigorítása a biztosítási jogviszony vonatkozásában az költségek megfékezése érdekében történtek. Az egészségügyi kiadások finanszírozására a források körét bővíteni kell, ha lépést akarunk tartani a technikai fejlődéssel. A technika nincs ingyen, az U.S.A. egészségügyi kiadását nagymértékben növeli, hogy a legtöbb egészségügyi kutatás a területén történik, és az új technológiának komoly ára van. A forrásbővítés megvalósulhat az adó és a járulék terhek növelésével, vagy az adófizetői kör kibővítésével, illetve költségracionalizációval, amely a költségeinket csökkenti hatékonyabb ellenőrzési és elosztási módszerek segítségével. 21

23 Az egészségbiztosítási járulék, bujtatott egészségügyi adót jelent, amely a redisztribució részét képezi. Nem tényleges biztosítási jogviszonyt jelent az egészségbiztosítási járulék fizetése, mert a járulékösszeg emelkedése magasabb jövedelem esetén nem biztosít többlet vagy emelt szintű szolgáltatást. Ha a magánbiztosító-cégnél drágább biztosítási díjcsomagot választunk, akkor magasabb szintű szolgáltatást kapunk. A járulékfizetésnél ez az összefüggés maximum az egészségbiztosítás pénzbeni ellátásainál jelenik meg, az egészségügyi ellátásnál nem. A szolidaritási elvből kiindulva a járulékfizetők finanszírozzák a jövedelemmel nem rendelkezők és a nyugdíjasok egészségügyi kiadásait. Ha a társadalom magasabb színvonalú és több finanszírozott egészségügyi ellátást szeretne, akkor a járulékok és az adóterhek emelkedését is vállalni kell. 1. ábra: A GDP és az egészségügyi kiadás közötti kapcsolat Forrás: OECD Az összefüggés egyszerű, ha egy társadalom többet szeretne költeni, akkor több jövedelemre van szüksége. Az egészségügyi kiadások és a gazdaság fejlődés között (egy főre jutó GDP növekedése) között pozitív korrelációs kapcsolat található (lásd 1. sz. ábra). A gazdaság növekedése érdekében az egészségügyi kiadások visszafoghatóak, de hosszú távon a társadalom támogatása szükséges. A gyorsabban növekvő gazdaság, az egészségügyi kiadásokra egyre többet tud költeni. Dél-Korea gazdasági fejlődése érdekében az elmúlt évtizedben jelentősen csökkentette egészségügyi kiadásait, a magasabb gazdasági fejlődés nem maradt el. Következésképpen elmondható a fejlődésnek is ára van. A gazdasági fejlődés tudatos gazdaságpolitikát igényel, amelynek az egyes pártok érdekein felül kell, hogy emelkedjen. A finanszírozás költségeit redisztributív eszközökkel és magánbiztosítással is finanszírozni lehet. Mindkét eszköznek vannak előnyei és hátrányai is. A redisztributív eszközökkel finanszírozott egészségügyi rendszer legnagyobb előnye a szolidarítás, és a monopszonikus finanszírozási rendszer, amely csökkentheti az egészségügyi árakat. Hátránya viszont a költségvetési hiány rendszeressé vállása és a kisebb gazdasági hatékonyság. 22

24 A magánbiztosítási rendszer magas színvonalú és hatékony egészségügyi ellátást tud biztosítani. Hátránya, hogy gyengébben prosperáló gazdaság esetén jelentős lehet azoknak a személyeknek a száma, akik gazdasági és társadalmi helyzetükből fakadóan kiszorulnak a biztosításból és ellátás nélkül maradnak. A vegyes rendszerek átmenetet képeznek a redisztributív és a magánbiztosítási rendszer között. Sajnos elmondható, hogy optimális rendszer nem található az egészségügy finanszírozására és a világban nincs, olyan tendencia, amely ebbe az irányba terelné az egyes országok egészségfinanszírozási rendszerét. Általánosságban elmondható, hogy a világ minden országa próbálja az egészségügyi kiadásait féken tartani. A legnagyobb kihívás a minőség és a költségcsökkentés paradoxonát megoldani. Ha minőséget akarunk, akkor a költségeink emelkednek, ha a költségeket csökkentjük az könnyen az ellátás és a minőség rovására mehet. Ár (price) Egészségügyi ellátás 2. ábra: A minőség és az ár paradoxona A magánbiztosítási alapon szerveződő egészségügyi rendszer a biztosított rovására a profit elérése érdekében egyes ellátásokat visszatarthat, amelynek eredményeképpen a biztosított kiszorulhat az ellátásból. Sokan érvelnek a redszisztributív rendszer mellett, amelynél az említett profitérdekeltség kiszorító problémája nem jelenik meg. Az állami redisztributív rendszer sem tökéletes, ebből a szempontból, mert az adó és járulékfizetők pénzéből gazdálkodik. A rendelkezésre álló források végesek és a rendszer fő tulajdonsága a kisebb költségérzékenység, azokhoz az egészségügyi szolgáltatásokra, amelyre nincs pénz, a biztosított nem jut hozzá. A többletellátást külön forrásaiból kell finanszírozni (hálapénz, magánrendelés, alapítványi támogatás), ellenkező esetben, ha finanszírozás nem valósul meg a biztosított kiszorul az ellátásból. A kiszorító hatás az egészségügyi rendszer finanszírozásának modernkori velejárója, amelynek mértékét jogi szabályozással és következetes gazdálkodással lehet csökkenteni. A kihívások közé sorolhatjuk az intézmények fejlesztésének és fenntartásának a finanszírozási nehézségeit. Az egészségügyi intézmények fejlesztésre korlátozottan képesek, amelynek oka a forráshiánnyal küzdő önkormányzati tulajdonosi rendszer. Pótlólagos forrásbevonást eredményezhetne a (Public Private Partnnership = PPP) a PPP rendszer kiterjesztése az egészségügyben. A magántőke nem ellensége az egészségügynek, de hatékony és korrekt működtetésre tiszta és átlátható környezetben képes. Tartós működés az állam és magán szektor egyensúlyának a megtartása mellett lehetséges a PPP rendszeren belül. Ha az egyik fél 23

25 megerősödik és érdekét a másik fél rovására próbálja érvényesíteni az hosszú távon a működtetést veszélyeztetheti. A piacgazdaság szereplői, akkor hajlandóak tartósan olcsó tőkét biztosítani az egészségügynek, ha a szabályok stabilak és az állam garanciát vállal. A finanszírozási részszabályok gyakori módosításával növekszik a kockázat, amely a diszkontkamatlábak emelkedését vonja maga után a beruházás gazdaságossági számításoknál. A kockázat az állami garanciavállalással és a kiszámítható működtetés megteremtésével csökkenthető. A koordináció, kommunikáció és az együttműködés fejlesztésével növelhető az egészségügy működésének a hatásfoka. A hazai egészségfinanszírozást nehezítik a kommunikációs gátak és az érdekellentétek. Az egészségügy szereplői mikro szinten saját gazdasági racionalításuk szerint működnek. Egészségügy szereplői: Egészségügyi intézmények Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi szolgálat ÁNTSZ Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) Gyógyszertárak Biztosítottak/páciensek Az egészségügyi intézmények a teljesítményarányos finanszírozás miatt, a lehetőségeikhez mérten a legtöbb finanszírozási forrást próbálják a társadalombiztosítástól igényelni, a statisztikai adatok torzításával. Az egészségügyi szolgáltató érdeke a lehető legtöbb ember gyógyítása, a lehető legmagasabb színvonalon. A minőséghez pénz kell. Az egészségbiztosító a rendelkezésre álló forrásokból és költségvetési támogatásokból kényszerül gazdálkodásra. A hosszú távú finanszírozhatóság megteremtése érdekében tudatos és tudattalan akadályokat gördíthet a szolgáltató oldal elé, amely nehezebben és később jut a finanszírozási összeghez. Akadályként jelenhet meg, a változó finanszírozási szabályok. Ha szolgáltató valamely szabályt megsért, akkor a biztosító jogosan visszatarthatja a finanszírozást a hiba kijavításáig. A biztosítottak a páciensek a költségek viselése alól próbálnak kibújni, az ellátások igénybevételénél az ellenkezőjét tapasztalhatjuk a lehető legtöbb és legjobb minőségű ellátást igénylik (a közgazdasági irodalom ezt a jelenséget nevezte el potyautas jelenségnek). Ha minőségi egészségügyet szeretnénk, akkor a potyautasok számát minimálisra kell csökkenteni. A kormányzatnak és az Országgyűlésnek hidat kell teremteni az egyes érdekellentétek között, közös fórum és gazdasági infokommunikációs rendszer megteremtésével. A társadalommal tudatosítani kell, hogy az állam nem az ellensége. Hosszú távú kormányokon áthidaló terveket kell készíteni, hogy az adó és járulékfizetés és az állami szolgáltatás közötti kapcsolat egyértelműen azonosítható legyen. Az emberek magasabb adófizetési hajlandóságot mutatnak, ha tudják, hogy mire fordítják adó és járulékterheiket. Az egészségügy legnagyobb gazdasági kihívásai a költségek emelkedésének a megfékezése, a kontroll és az ellenőrzés megteremtése a gazdálkodás hatékonyságának a javítása érdekében. Kommunikációval és érdekegyeztetéssel a társadalom szereplőiét az együttműködés hosszú távú előnyeire kell felhívni. A gazdaság és az egészségügy finanszírozásának a javítása, csak társadalmi összefogással valósulhat meg. Irodalomjegyzék 1. Dr. Kornai János Az egészségügy reformjáról, Közgazdasági és jogi könyvkiadó Dr. Kornai János A hiány, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

26 3. Dr. Lentner Csaba Pénzügypolitikai stratégiák a XXI. század elején, Akadémiai Kiadó Soros György A nyílt társadalom Scolaris Kiadó Dr. Baráth Lajos Likviditás tervezés egy egészségügyi intézményben IME II. évfolyam 5. szám június 6. Forgács Péter Adóssághelyzet az egészségügyi intézményekben IME III. évfolyam 5. szám június 7. Mihályi P. Magyar egészségügy: diagnózis és terápia, Springer Kiadó

27 TORDA CSABA PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem, Győr Új úton az IMF? (A kvótarendszer reformja) Bevezetés Kezdetben röviden csak az emlékezet frissítése érdekében ismertetem a nemzetközi pénzügyi intézmények mibenlétét, alapfunkcióit, majd kitérek a gazdaságpolitikára tett hatásaikra, hiszen ezek olyan fontos információk, melyek alapján egyszerűen és könnyen megérthető, hogy hogyan is működnek ezek az intézmények, miért is volt és van még most is szükség rájuk. Melyek egy nemzetközi pénzügyi intézmény alapfunkciói? - gazdasági elemzés-előrejelzés és a gazdaságpolitikai felügyelet; - nemzetközi (globális) szabályozás; - hitelnyújtás; - technikai segítségnyújtás és oktatás. A pénzügyi intézmények tevékenysége Az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején igencsak megnövekedett az átláthatóság iránti igény a nemzetközi pénzügyi intézmények tevékenységével kapcsolatban. Fontos, hogy ez a figyelem ekkor már nem csak a kormányok részéről volt hatványozott, hanem a civil szervezetek érdeklődése is egyre nagyobb lett. E szervezetek figyelme leginkább az IMF és a Világbank tevékenységére koncentrált ami érthető is mivel mindkét intézménynek nagy hatása volt, és jelenleg is van, a gazdaságpolitikára. Érdemes megemlíteni persze csak felsorolás szinten hogy melyek ezek a gazdaságpolitikai ráhatások, melyek a nemzetközi pénzügyi intézmények felől érkeznek: 1. Gazdaságpolitikai értékelés, minősítés 2. Gazdaságpolitikai ajánlások 3. Közvetlen (gazdaságpolitikai) befolyásolási formák 5 A gazdaságpolitikai értékelés, az elemzés-előrejelzés és a gazdaságpolitikai felügyelet ellátásának eredményeként jön létre. Az IMF-et tekintve a legfontosabb a surveillance (felügyelet), mely a funkcióhoz tartozó tevékenységet jellemzi. Ez a gazdaságpolitikák szűkebben az árfolyampolitikák valamint a gazdasági folyamatok átfogó kiértékelését jelenti. Ez egyaránt egy-egy ország vonatkozásában, és globális méretekben is értelmezhető. A gazdasági tanácsadás szorosan összefügg a nemzetközi szabályozással. Az évi pénzügyi válságok melyek felfedték a pénzügyi rendszer törékenységét is arra buzdították az IMF-et, hogy elindítson egy olyan széleskörű programot, mely megerősítené a pénzügyi rendszer szerkezetét. A szervezet egyre nagyobb súlyt helyezett arra, hogy segítséget nyújtson a tagországoknak, gazdasági helyzetük és gazdaságpolitikájuk alakulásában, és a helyes útra terelje a tagországok által alkalmazott pénzügyi és gazdaságpolitikai elveket. 5 Báger Gusztáv (2002) 26

28 Az IMF által szorgalmazott szabályozás részeként létrejött egy úgynevezett Különleges Adatközzétételi Szabvány (Special Data Dissemination Standard SDDS), amely a pénzügyi mutatók nyilvános közlésére vonatkozott. A gazdaságpolitikai ráhatás érvényesülhet a technikai segítségnyújtáson keresztül is, persze ajánlások formájában. Ehhez elég csak felidéznünk, hogy Magyarország számára az IMF három területen nyújtott szaktanácsadói szolgáltatást: - az intézményi kapacitásfejlesztés a Kincstár, a Jegybank, valamint az adó- és vámkérdések területén; - a pénzügyi törvényhozás előkészítésének területén; - a költségvetési és monetáris politika tervezésének elvei és végrehajtásának módszerei terén. A kemény befolyásolás szorosan kapcsolódik a hitelnyújtási funkcióhoz. Az IMF által nyújtott hitelek lehetővé teszik a kemény befolyásolást, méghozzá úgy, hogy ezekhez olyan teljesítménykritériumok tartoznak, hogy ezek nem teljesítésének következménye a hitel felfüggesztése. Az IMF hitelformái közül két ismert esetben jelennek meg a teljesítménykritériumok és a kondicionalitás. Egyikük a készenléti hitel, mely a stabilizációs programok pénzügyi támogatását szolgálja (stand-by arrangement). Időhorizontja 1-2 év, lejárata 3-5 év, lehívásai negyedévenként történnek. A másik az úgynevezett kibővített megállapodás, mely a szerkezet átalakító középtávú reformprogramok finanszírozását szolgálja (extended fund facility). Időhorizontja hosszabb, mint a készenléti hitelé (3-5 év), lejárata 4-10 év és az IMF megvalósításukat általában évenként ellenőrzi. A fentiek ismeretében elmondhatjuk, hogy az IMF esetében a kemény befolyásolás, és a gazdaságpolitikai ajánlások játsszák a főszerepet. 6 Az IMF és a kvóta-rendszer Az IMF-nek egyre növekvő szerepe van a globális kormányzásban is, ennek ellenére széles körben terjed az a vélemény is, hogy ezzel egy időben a kvóták és a szavazati jogok egyenlőtlensége is folyamatosan növekszik, megkérdőjelezve ezáltal az IMF hatékonyságát. Ezt támasztja még az is alá, hogy a tagországok gazdasági helyzete, és más faktorok melyek erősen befolyásolják a szavazati jogokat nem az érvényes kvóta formula alapján vannak meghatározva. Nagyon sok törvényalkotó és kutató állítja, hogy az IMF kvóta-rendszerének megismerése és megértése elég nagy vállalkozás, emellett óriási elszántságot igényel. Az első problémák már akkor jelentkeznek, mikor az illető először próbálkozik az értelmezéssel. Ilyenkor ugyanis gyakran elvesznek a részletekben, és ahelyett, hogy globálisan tekintenének a feladatra, belefeledkeznek az elemzésekbe és megrekednek egy bizonyos szinten, ahonnan nem tudnak tovább lépni. Maga a kvóta megállapítási folyamat három részből áll: - először el kell dönteni, hogy maga az IMF kvóta-rendszer mit szeretne elérni; - ezután megállapítják a mintákat (amelyeket majd követni kell); - végül különböző szemszögből, nézőpontból megvizsgálják a mintákat, beleértve különböző alternatívákat és összetett mintákat. Az IMF egy olyan kétszintes módszert alkalmazott a kvóták és szavazatok reformjakor, ahol az első szinten, kezdetben egy ad-hoc növekedés jön létre azon tagországok számában, 6 Báger Gusztáv (2002) 27

29 melyeket nem a létszámuknak megfelelően képviseltek, majd következnek a második szinten az alapvető reformok. Azt viszont szintén fontos megemlíteni, hogy ennek a módszernek vannak gyenge pontjai is. Egyrészt az első szinten lejátszódó ad-hoc növekedéssel nem fér össze az átfogó felülvizsgálatok szükségessége, másrészről ennek az ad- hoc növekedésnek fontos szerepet kellene játszania abban, hogy a kvóták elosztása sokkal sikeresebb legyen, ami ki tudná fejezni egy ország súlyát és szerepét a világgazdaságban. Kvóta formulák A kvótákat az IMF rendelkezésére álló pénzügyi erőforrások alakítják ki szeptember végén ez az összeg 213 milliárd SDR 7 volt. Maga a kvóta sokféle funkciót lát el. Beleértve ebbe azt is, hogy jelzi a tagállamok pénzügyi és szervezeti alaphelyzetét az IMF-el kapcsolatban 8. Hozzájárulások: Egy tag kvótához való hozzájárulását az határozza meg, hogy mekkora volt az a maximum összeg, melyet a tagország az IMF rendelkezésére bocsátott pénzügyi forrásaiból. Ezt az összeget teljes egészében be kell fizetnie, mikor csatlakozik a Nemzetközi Valutaalaphoz. 25%-ot SDR-ben kell befizetnie, vagy egyéb széles körben elfogadott pénznemben mint például az USA dollár, euro, yen, vagy font míg a többi részét a tagország saját pénznemében köteles befizetni. Szavazási erő: Az IMF rendelkezései alapján a kvóta nagymértékben meghatározza a tagország szavazóerejét. Miden IMF tagország rendelkezik 250 alap szavazattal plusz minden további 100 ezer SDR után egy szavazatot kap. Hozzáférés a finanszírozáshoz: Egy tagország számára az IMF úgy biztosítja az összeget a finanszírozáshoz, hogy megnézi, mennyi az adott tagország alapkvótája. Példának okáért, mind a készenléti hitelnél, mind a kibővített megállapodásnál a tagország igénybe veheti évente az általa befizetett kvóta 100 százalékát, összesen pedig a 300 százalékát. Persze különleges körülmények között ez a hozzáférés magasabb is lehet (például a mexikói válság). SDR juttatások: Egy tagország részesedését az általános SDR juttatásokból úgy állapítják meg, hogy az összhangban legyen az adott tagország kvótájával. A jelenlegi öt formula (amelyek 1983 óta változatlanok) 9 : Mérsékelt Bretton Woods-i formula: (0.01Y+0.025R+0.05P VC) x (1+CY) Egyéb módosított formulák: III sémájú formula: (0.0065Y R+0.078P VC) x (1+C/Y) IV sémájú formula: 7 SDR Special Drawing Rights különleges lehívási jog 8 A kvótákat általában egy tagország GDP-je, folyószámla tranzakciói és hiteles megtakarításai alapján számolják ki. Az IMF döntéshozatalai során a kvóta nagyban meghatározza egy tagország szavazati jogát. Minden ötödik évben felülvizsgálják ezeket a kvótákat, a következő idén azaz 2008-ban lesz. 9 Abbas Mirakhor - Iqbal Zaidi (2006) 28

30 (0.0045Y R+0.07P VC) x (1+C/Y) M4 sémájú formula: 0.005Y R+0.044(P+C) VC M7 sémájú formula: Y R+0.039(P+C) VC JELMAGYARÁZAT: Y = az adott év piaci árai mellett számított GDP R = az arany egy éves átlagértéke; valuta-deviza tartalékok; az SDR adott évi értéke, és a fenntartott pozíciója az IMF-ben P = az aktuális pénzmozgások (árucikkek, szolgáltatások, bevételek, magán átutalások) éves átlaga a legutóbbi öt éves periódusból C = az aktuális jövedelmek (árucikkek, szolgáltatások, bevételek, magán átutalások) éves átlaga a legutóbbi öt éves periódusból VC = az aktuális jövedelmek változékonysága, amit úgy értelmezhetünk, hogy egy normál eltérés a központi öt éves periódus mozgó átlagában, a legutóbbi 13 éves periódushoz képest. Az utolsó négy formulánál a kvóta-számításokat megsokszorozza egy korrigáló faktor, tehát a számítások összege a tagországokon keresztül megegyezik, amit a Bretton Woods-i formulából eredeztetnek. Egy tagország kvótjának a számítása ennek használatával magasabb, mint a Bretton Woods féle számításnál, és a fennmaradó négy számítás közül, a két legalacsonyabb átlaga (változtatások után). A kvóta formulák felülvizsgálata A kvóta formulák felülvizsgálati csoportját Quota Formula Review Group (QFRG) az IMF 1999-ben hozta létre annak érdekében, hogy a kvóta formulák független felülvizsgálatát biztosítsa. A bizottság nyolc tagországból áll, elnöke pedig Richard Cooper. Ennek a csoportnak sok nehéz kérdést kell megoldania, többek között azt is, hogy megtalálják minden variációnál kvóta formulánál a tökéletes egyensúlyt. Ez persze nehéz, mivel a bizottságban részt vesznek az olyan fejlődő országok képviselői is, akiknél a kvóták és szavazatok mennyisége igencsak korlátozott, és sok fontos kérdés még nem került megvitatásra. Alapszavazatok Amikor a Bretton Woods-i konferencián megalapították a pénzügyi ikerintézményeket, a vesztfáliai-elv kimondta az államok törvényes egyenjogúságát. Ez az egy ország, egy szavazat elvét jelentette, a gazdasági érvek az alapszavazatok mellett kizárólag az alaptőke-fedezetet határozták meg, melyet a tagország az IMF rendelkezésére bocsátott. A megegyezés szerint, minden tagország között kiosztottak 250 alapszavazatot, ami azt jelentette, hogy mindegyik tagországnak joga volt beleszólni a szervezet működésébe, még akkor is ha a hitelekért nem folyamodtak A 250 alapszavazathoz kapcsolódott még minden 100 ezer SDR után egy-egy plusz szavazat 29

31 Konklúzió A világgazdasági átrendeződéseket a Nemzetközi Valutaalap is láthatóan folyamatosan figyeli, és hajlik arra, hogy több beleszólást engedjen az új potenciális világgazdasági szereplőnek a folyamatokba. A megvalósítással kapcsolatban azonban állandó viták vannak a közgyűléseken. A kvótarendszer átalakítása, ami egyben a megváltozott nemzetközi erőviszonyok leképezése is kíván lenni, a tagállamokat is erősen megosztja. Az elképzelés, hogy Kína, Mexikó, Dél-Korea és Törökország kapjon nagyobb beleszólást, erőteljes vitákat vált ki. Brazília, Argentína és India hangsúlyozza, hogy a reform nem eléggé átfogó, eközben az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok nem szeretné csökkenteni szavazati súlyát, sőt az USA jelezte, hogy meghatározó szerepét nem kívánja feladni. A fent említett probléma mellett a szervezet feladatainak változtatása is napirendre került. A felügyeleti és válságkezelői alapfeladatok helyett, funkciójának hangsúlyát inkább a globális pénzügyi egyensúly megfigyelésére kellene összpontosítania, és a felhalmozódott hiányok és többletek kiegyenlítődését nemzetközi konzultációk keretében kellene előmozdítani. Ennek érdekében az IMF megbeszéléseket kezdeményezett az USA, Japán, Kína, Szaúd-Arábia és az eurozóna szakértőivel. Egyetértek azon szakértői véleménnyel, miszerint az IMF funkciójának megreformálása éppen időszerű, hiszen jelenleg nincs a legfényesebb helyzetben. Valószínűleg a legoptimálisabb, a mai világban egy globális gazdasági krízismegelőző szerepkör lenne a Valutaalap számára. 11 Jelenleg az IMF struktúrája meglehetősen merev, ezt támasztja alá az is, hogy eddig több ellenvélemény látott napvilágot a reformokkal kapcsolatban, mint támogató (érthető, hiszen komoly alkupozíciók forognak veszélyben). India például azért adott hangot elégedetlenségének, mert nem szerepel a reform első szakaszában, és nem hiszi, hogy a fejlett országok a második szakaszban lemondanának kvótájuk egy részéről az ő javára. Az elmaradott afrikai országok pedig azért zúgolódnak, mert félnek, hogy teret veszítenek a Valutaalapban, amely szervezet gyakran döntő befolyást gyakorol nemzeti gazdaságpolitikájuk alakítására. Be kell azt látni, hogy az IMF valóban nehéz helyzetben van, hiszen egy ilyen nagy volumenű változtatásoknak (mint például a kvótarendszer reformja) mindig is lesznek támogatói és ellenzői, de remélem, hogy a közeljövőben sikerül egy olyan megoldást találni, mely minden tagország számára elfogadható lesz. Irodalomjegyzék Marján Attila (2007) Európa sorsa: Az öreg hölgy és a bika HVG kiadó, Budapest 2007 Báger Gusztáv (2002) A nemzetközi pénzügyi intézmények befolyása a gazdaságpolitikára Társadalom és Gazdaság Folyóirat, 24. kötet, 1.sz., Akadémiai kiadó, 2002 Abbas Mirakhor - Iqbal Zaidi (2006) Rehtinking of the Governance of the Internaitonal Monetary Fund International Monetary Fund Peter B. Kenen - Alexander K. Swoboda (2000) Reforming the International Monetary and Financial System International Monetary Fund 11 Marján Attila (2007) 30

32 EGYED KRISZTIÁ egyetemi tanársegéd, PhD-hallgató, yugat-magyarországi Egyetem, Sopron Áramlások és hatásuk a nemzetközi turizmusban A II. világháborút követően, a lakosság általános jólétének javulásával, a technikai környezet, kiemelten a közlekedés fejlődésével, valamint a fizetett szabadsághoz való jogot biztosító szociális törvények megalkotásával megteremtődtek a tömeges turizmus feltételei. Adottságaik és lehetőségeik függvényében egyes országok azóta jelentős jövedelmekre tesznek szert évről évre a nemzetközi turizmuson keresztül. Ezen ágazat fejlődése a jövedelmek növekedésén túlmenően lehetővé teszi a kulturális értékek megőrzését, a lakosság általános ellátottsági szintjének emelését, a térség megismertetését a környező és távolabbi népcsoportokkal, a tájegységen belül a gazdasági diverzifikációt, a foglalkoztatás bővülését, valamint a beáramló jövedelmeken keresztül a hátrányosabb helyzetű térségek felzárkózását. 1. A turizmus ágazat teljesítménye 2006-ban Az ENSZ Turisztikai Világszervezete, az UNWTO (United Nations World Tourism Organization) adatai szerint 2006-ban 842 millió nemzetközi turistaérkezést regisztráltak. A vendégforgalom ilyen nagysága túlszárnyal minden korábbi eredményt, az ágazat évi teljesítményéhez képest világviszonylatban 4,5%-os, abszolút értékben 36 millió főnyi bővülés jellemzi e piacot. A turisztikai bevételek terén is hasonló nagyságú fejlődést mutatnak az adatok. Természetesen a világszinten értelmezett átlagos bővülés mögött földrészenként, országos és regionális viszonylatban jelentős eltérések húzódnak. (1. táblázat) 1. táblázat: emzetközi vendégérkezések száma (millió fő) Változás (%) 1. Franciaország 75,908 79, ,18 2. Spanyolország 55,914 58, ,54 3. USA 49,206 51, ,77 4. Kína 46,809 49, ,96 5. Olaszország 36,513 41, ,45 6. Egyesült Királyság 28,039 30, ,33 7. Németország 21,500 23, ,62 8. Mexikó 21,915 21,353 97,44 9. Ausztria 19,952 20, , Oroszország 19,940 20, , Törökország 20,273 18,916 93, Malajzia 16,431 17, , Hong Kong 14,773 15, , Lengyelország 15,200 15, , Thaiföld 11,567 13, , Portugália 10,612 11, , Hollandia 10,012 10, , Macao 9,014 10, , Magyarország 9,979 9,259 92,78 31

33 20. Horvátország 8,467 8, ,27 Forrás: UNWTO adatai alapján saját szerkesztés A korábbi évekhez hasonlóan Franciaország a legnépszerűbb turisztikai célpont a világon, 2006-ban az UNWTO adatai szerint több, mint 79,1 millió vendéget regisztráltak az országban. A nemzetközi vendégérkezések alapján olyan további hagyományos desztinációk állnak az élen, mint Spanyolország (58,5 millió), az Egyesült Államok (51,1 millió), Kína (49,6 millió), Olaszország (41,1 millió). Ezen országok eltérő adottságokkal, így ennek megfelelően eltérő turisztikai termékekkel, illetve az egyes országok változatos kínálati elemeinek következtében több különböző termékkel jelennek meg a turizmus világpiacán. A legjelentősebb vendégforgalmat lebonyolító országok listáján speciális helyzetű, sajátos turisztikai terméket kínáló, nemzetközi viszonylatban kiemelkedő turisztikai imázzsal rendelkező desztinációk is helyet kaptak, mint például Ausztria (20,3 millió), Hong Kong (15,8 millió) vagy Horvátország (8,7 millió). A világ 20 leglátogatottabb országát tekintve a vendégérkezések terén dinamikus, 10%-ot meghaladó bővülés jellemzi a dél-kelet-ázsiai desztinációk közül Thaiföld (20,01%) és Macao (18,52%) piacát, valamint a Téli Olimpiai Játékoknak 2006-ban otthont adó Olaszországot (12,45%). Az év másik kiemelt jelentőségű sporteseménye, a FIFA Labdarúgó Világbajnokság hatásának is köszönhető a házigazda Németország vendégforgalmának 9,62%-os növekedése. A világ átlagot jelentősen meghaladó arányban bővült még az Egyesült Királyság, Hollandia, Hong Kong, Malajzia és Portugália látogatóinak a száma is. Ugyanakkor a húsz éllovas közül három ország esetében 2006-ban a évi adatokhoz képest csökkenést regisztráltak a vendégérkezések számát tekintve. Magyarország turizmusa a korábbi évi forgalomnak csupán 92,78%-át teljesítette, mely adat Törökország esetében 93,31%, Mexikó esetében pedig 97,44%. 2. táblázat: emzetközi turizmus bevétele (Mrd USD) Változás (%) 1. USA 81,799 85, ,76 2. Spanyolország 47,970 51, ,56 3. Franciaország 44,018 46, ,28 4. Olaszország 35,398 38, ,72 5. Kína 29,296 33, ,88 6. Egyesült Királyság 30,675 33, ,85 7. Németország 29,173 32, ,30 8. Ausztrália 16,866 17, ,77 9. Törökország 18,152 16,853 92, Kanada 13,760 14, , Görögország 13,731 14, , Thaiföld 9,591 12, , Mexikó 11,803 12, , Hong Kong 10,294 11, , Hollandia 10,475 11, , Svájc 10,078 10, , Malajzia 8,543 10, , Belgium 9,868 10, , Horvátország 9,329 9, , Svédország 7,405 9, ,63 Forrás: UNWTO adatai alapján saját szerkesztés 32

34 A turisztikai bevételek nagyságát tekintve is hasonló országok képezik az élmezőnyt, azonban némiképp módosult sorrendben. (2. táblázat) Legjelentősebb bevételekre az Egyesült Államok tett szert 2006-ban. Az országba érkezők több, mint 85,7 Mrd USD-t költöttek. Az USA-t Spanyolország (51,1 Mrd), Franciaország (46,3 Mrd), illetve Olaszország (38,1 Mrd) követi. A bevételek top20-as listáján viszonylag kisebb vendégforgalmat lebonyolító országok is helyet kaptak. Esetükben a minőségi turizmus, azaz a magasan pozícionált turisztikai termékek által elért magas fajlagos költés biztosítja a magas jövedelmeket (pl. Svájc 10,6 Mrd USD). Kínálatuk alapvetően eltérő lehet, így találunk közöttük tengerparti üdülést nyújtó országot (pl. Görögország 14,3 Mrd USD), öko- és természetturizmusra szakosodott országot (pl. Kanada 14,6 Mrd USD), vagy a hivatásturizmushoz kiváló adottságokkal rendelkező országot (pl. Belgium 10,2 Mrd USD). A bevételeket tekintetében szintén a dél-kelet-ázsiai piacok nőttek a legjelentősebb mértékben. Thaiföldön 29,53%-kal, míg Malajziában 22,02%-kal haladták meg a 2006-os bevételek a 2005-ös adatokat. 20%-nál magasabb növekedési ütemet regisztráltak Svédországban is (22,63%). Ezzel szemben Törökország turisztikai bevételei csökkentek a 2005-ös évhez képest; az előző évi bevételeknek csupán 92,84%-át sikerült realizálnia ban. Az átlagosnál jóval kisebb mértékű növekedést ért el a mexikói (3,17%), illetve a görög (3,85%) turizmus is. 3. táblázat: Vendégforgalom és bevétel növekedési dinamikájának összevetése Vendégérkezések Bevételek Változások arányának változása (%) változása (%) összehasonlítása (%) USA 103,77 104,76 100,95 Spanyolország 104,54 106,56 101,93 Franciaország 104,18 105,28 101,60 Olaszország 112,45 107,72 95,79 Kína 105,96 115,88 109,36 Egyesült Királyság 109,33 109,85 100,48 Németország 109,62 112,30 102,44 Törökország 93,31 92,84 99,50 Thaiföld 120,01 129,53 107,93 Mexikó 97,44 103,17 105,88 Hong Kong 107,10 112,98 105,49 Hollandia 107,26 108,33 101,00 Malajzia 106,79 122,02 114,26 Horvátország 102,27 105,88 103,53 Forrás: UNWTO alapadatai alapján saját számítás A vendégforgalom, illetve a turisztikai bevételek alakulásának önálló vizsgálatán túl azok növekedési ütemének összehasonlításával pontosabb képet kapunk az adott ország iránti keresletről. Ugyan nem számítottam külön az egyes országok esetében mérhető fajlagos költést, illetve nem végeztem ennek összehasonlítását az eltérő évekre vonatkozóan, azonban a vendégforgalom és a bevételek növekedési ütemének összehasonlítása valójában a fajlagos költés változását mutatja. A turizmusban általában véve nehezebb újabb vendégek érkezését elérni, ezáltal bővíteni a vendégek számát, esetleg újabb szegmensek tagjait vonzani az adott térségbe. A bevételek növelésének így a legésszerűbb módja, a már meggyőzött utazó tartózkodási idejének növelése, emellett vagy éppenséggel ezen keresztül pedig további termékek és szolgáltatások, további komplex turisztikai termékek nyújtásával az egy turistára jutó költés nagyságának növelése. A fajlagos költés a turisztikai bevételek nagysága mellett a 33

35 célcsoport(ok) fizetőképességéről, az adott ország turizmusának minőségéről, illetve a kialakított turisztikai termékekkel kapcsolatos értékítéletről is tájékoztatást nyújt. E fontos mutatót tekintve 2006-ban a top20 országok közül Malajzia turizmusáról alakul ki a legkedvezőbb kép; a fajlagos költés nagysága 14,26%-kal nőtt az előző évihez képest. Jelentős növekedést tudhat még magáénak Kína is, amelyet Svéhlik Csaba egy konferenciaelőadásában az újgazdagok és a nyomorban élők közötti szakadék további szélesedésének nevez, ahol ez az érték 9,36%. Olaszország és Törökország esetében azonban az egy turistára jutó költés nagyságának csökkenését mutatják az adatok. A 2005-ös értéknek Olaszországban 2006-ban 95,79%-a mérhető, míg ez az érték Törökországban is csupán 99,5%. 4. táblázat: emzetközi turizmus kiadásai (Mrd USD) Változás (%) 1. Németország 74,4 73,9 99,33 2. USA 69,0 72,0 104,35 3. Egyesült Királyság 59,6 63,1 105,87 4. Franciaország 30,5 31,2 102,30 5. Japán 27,3 26,9 98,53 6. Kína 21,8 24,3 111,47 7. Olaszország 22,4 23,1 103,13 8. Kanada 18,2 20,5 112,64 9. Oroszország 17,8 18,8 105, Korea 15,4 18,2 118, Hollandia 16,2 17,0 104, Spanyolország 15,1 16,7 110, Belgium 15,0 15,4 102, Hong Kong 13,3 14,0 105, Norvégia 10,8 12,1 112, Ausztrália 11,3 11,7 103, Svédország 10,8 11,5 106, Szingapúr 9,9 10,4 105, Svájc 8,9 9,9 111, Ausztria 8,5 9,3 109,41 Forrás: UNWTO adatai alapján saját szerkesztés A turisztikai bevételeket bemutató táblázat után az egyes országok nemzetközi turizmusra fordított kiadásait is vizsgálva megállapítható, hogy a jelentős turizmus-kultúrával rendelkező országok képezik a legjelentősebb küldő és fogadó területeket egyaránt (a turisztikai bevételek és a kiadások top20-as listáját vizsgálva 14 ismételt említés található). (4. táblázat) A megfelelő kulturális színvonal és rendezett gazdasági körülmények esetükben kiváló alapot szolgáltatnak mind az aktív (beutazó), mind a passzív (kiutazó) turizmus számára. Világviszonylatban kiemelkedik a németek turisztikai kiadásának nagysága (73,9 Mrd USD), melyet az USA (72,0 Mrd USD) és az Egyesült Királyság (63,1 Mrd USD) kiutazó turistáinak összevont költése követ. A legjelentősebb passzív turizmussal rendelkező országok közé szintén bekerültek kisméretű, illetve kis lakosságszámú országok (pl. Hong Kong 14,0 Mrd USD, Svédország 11,5 Mrd USD, Szingapúr 10,4 Mrd USD, Svájc 9,9 Mrd USD, Ausztria 9,3 Mrd USD). Esetükben a kiváló gazdasági és jövedelmi viszonyok nélkülözhetetlen hátterét jelentik a magas presztízsű turisztikai termékek igénybevételének, illetve az így elért fajlagos költés nagyságának. 34

36 A kiutazó turizmus kiadásai látványosan növekednek a dinamikus gazdaságú, és egyre nyitottabbá váló Korea és Kína esetében. Előbbinél 18,18%-os, míg utóbbinál 11,47%-os növekedést mértek 2006-ban a 2005-ös év adataihoz képest. E változás 10%-ot meghaladó mértékű volt még Kanada (12,64%), Norvégia (12,04%), Svájc (11,24%) és Spanyolország (10,60%) esetében is. A stabil gazdaság, a növekvő életszínvonal és kulturális érdeklődés mellett ez azonban azt is jelenti, hogy az adott országban megtermelt jövedelem más országokban kerül felhasználásra, ott fejti ki gazdaságélénkítő, jövedelemtermelő, területi kiegyenlítési, termékek és szolgáltatások iránti keresletnövelő, illetve az ezekhez kapcsolódó multiplikatív hatását. 5. táblázat: Turizmus devizaegyenlege 2006-ban (Mrd USD) Bevétel Kiadás Egyenleg Németország 32,760 73,9-41,14 USA 85,694 72,0 13,69 Egyesült Királyság 33,695 63,1-29,41 Franciaország 46,342 31,2 15,14 Kína 33,949 24,3 9,65 Olaszország 38,129 23,1 15,03 Kanada 14,632 20,5-5,87 Hollandia 11,348 17,0-5,65 Spanyolország 51,115 16,7 34,42 Belgium 10,221 15,4-5,18 Hong Kong 11,630 14,0-2,37 Ausztrália 17,840 11,7 6,14 Svédország 9,081 11,5-2,42 Svájc 10,635 9,9 0,73 Forrás: UNWTO alapadatai alapján saját számítás A turisták költéseinek említett kedvező hatásai egy ország szempontjából csak a bevételek és kiadások egyenlegeként értelmezhető. A fejlett gazdaságú országok nemzetközi viszonylatban magas jövedelmű lakossága a nemzetközi turizmuson keresztül más térségek gazdasági helyzetét javítja. Míg egyes országok esetében a gazdaság húzóágazatát jelenti a turizmus ban a már említett top20-as országok közül Németország és az Egyesült Királyság érte el a legjelentősebb veszteséget a nemzetközi turizmusban. (5. táblázat) Németországan 41,14 Mrd USD-ral, míg az Egyesült Királyság esetében 29,41 Mrd USD-ral haladta meg a kiutazók költése a turizmus bevételeinek nagyságát. Az élen a hagyományos desztinációk végeztek. Spanyolországban 34,42 Mrd USD, Franciaországban 15,14 Mrd USD, Olaszországban 15,03 Mrd USD, az USA-ban pedig 13,69 Mrd USD aktívummal járult hozzá a turizmus a gazdaság teljesítményéhez. 2. Vendég-áramlások a nemzetközi turizmusban, és azok hatásai Az adott ország turizmusát jellemző főbb mutatók, illetve azok változásának bemutatása mellett megvizsgáltam az ezen adatok hátterét alkotó nemzetközi turistaáramlásokat is. A bevételek és a jövedelmezőség alakulása az adott ország iránt érdeklődő, oda utazó turisták keresletéből, illetve költéseinek nagyságából áll. A beutazó turisták száma mint korábban bemutattam még nem határozza meg egyértelműen az elérhető bevételek nagyságát, pontos képet az csak a fajlagos költéssel együtt ad. Utóbbiról azonban nem állt rendelkezésemre megbízható adatbázis, így a bemutatás a turisták áramlására szorítkozik. Ezzel azonban 35

37 lehetőség adódik a vendégérkezések száma és a turizmus teljesítménye közötti aszimmetria kimutatására is. A kutatásba bevont országok körét a 2006-ban legnagyobb számú vendégérkezést regisztrált 15 ország képezi. E csoport meghatározása az UNWTO már bemutatott adatai alapján történt. Az egyes országok küldőhelyeinek, illetve az onnan érkező turisták számának meghatározásához az adott ország kormányának, turisztikai hivatalának, statisztikai szervezetének, nemzetközi turisztikai szervezeteknek a hivatalos honlapjai szolgáltatták az információkat. Az elemzésből végül kimaradt Olaszország és Németország, mivel a 2006-ban rendezett sport világversenyek a Téli Olimpiai Játékok, illetve a FIFA Labdarúgó Világbajnokság torzították a vendégforgalmi adataikat, Oroszország és Mexikó esetében pedig nem álltak rendelkezésemre megbízható adatok. Így 11 ország Franciaország, Spanyolország, USA, Kína, Egyesült Királyság, Ausztria, Törökország, Malajzia, Hong Kong, Lengyelország, Thaiföld adatait vizsgáltam, melyet top11 néven említek. Az adatok kiértékeléséhez az ún. kapcsolati háló elemzés módszerét alkalmaztam; a gráfok megrajzolásán túl egzakt statisztikai elemzést is végeztem A szomszédos államok közötti, valós turisztikai bevételeket nem jelentő vendég-forgalom szűrése, valamint a jelentősebb, tömeges érkezést nyújtó, így valóban célpiacként funkcionáló küldő országok lehatárolása céljából az 500 ezer főnél nagyobb forgalmat nyújtó országok kerültek további elemzésre. Ezzel a kis népességszámú, illetve gyengébb gazdasági teljesítőképességű országok többnyire kiestek az elemzésből. Ezen államok országcsoportokat alkotva jelenhetnek meg célcsoportként. 1. ábra: emzetközi turista-áramlások a top11 országai között Forrás: saját szerkesztés UNIVARIATE STATISTICS Dimension: Diagonal valid? MATRIX NO 36

38 Input dataset: "C:\ \Nemzetközi turizmus\kapcsolati háló\negyzetes11 Descriptive Statistics Mean Std Dev Sum Variance SSQ MCSSQ Euc Norm Minimum Maximum N of Obs Statistics saved as dataset "C:\ \Nemzetközi turizmus\kapcsolati háló\negyzetes11-uni Running time: 00:00:01 Output generated: 19 ápr :35:59 Copyright (c) Analytic Technologies A top11 országok közötti turisztikai áramlások viszonylag fejletlenek. (1. ábra) A lehetséges áramlásoknak csupán 26,4%-a valósul meg; a 110 potenciális áramlásból mindössze 29 realizálódott. Ennek részben oka a jelentős földrajzi távolságokkal, a kis lakosságszámú pl. Ausztria, Hong Kong és a gyengébb gazdasági teljesítőképességű pl. Lengyelország, Törökország országok szereplésével magyarázható. Az országok közötti jelentős aránytalanságról árulkodik a (standard) szórás (0,441) magas értéke is. A kapcsolatok egyenlőtlen megoszlásának további elemzéséhez az egyes szereplőkre vonatkozó sűrűségszámításokat is elvégeztem. 2. ábra: Legjelentősebb desztinációk a top11 viszonylatában Forrás: saját szerkesztés UNIVARIATE STATISTICS Dimension: Diagonal valid? COLUMNS NO 37

39 Input dataset: "C:\ \Nemzetközi turizmus\kapcsolati háló\negyzetes11 Descriptive Statistics France Spain USA China United Austri Turkey Malays Hong K Poland Thaila Mean Std Dev Sum Variance SSQ MCSSQ Euc Norm Minimum Maximum N of Obs Statistics saved as dataset "C:\ \Nemzetközi turizmus\kapcsolati háló\negyzetes11-uni Running time: 00:00:01 Output generated: 19 ápr :34:02 Copyright (c) Analytic Technologies Az elemzett 11 ország egymás közötti turisztikai áramlásai során a legjelentősebb célterületnek Franciaország, Kína, az Egyesült Királyság és Thaiföld bizonyult. (2. ábra) A lehetséges 10 ország közül 4-ből legalább 500 ezer turista kereste fel őket 2006-ban. Jelentős nemzetközi vonzással rendelkezik e tekintetben még Spanyolország, Törökország és Hong Kong is, mely országok lehetséges beutazó kapcsolataik 30%-át realizálták. Az USA 2, Ausztria és Malajzia 1-1 kapcsolatot tud felmutatni, míg Lengyelországot az említett tíz országból nem keresték fel tömegesen 2006-ban. A távol-keleti országok befokainak nagyságához jelentősen hozzájárul megnövekedett népszerűségük mellett az egymás kölcsönös felkeresése, illetve Hong Kong esetében a hagyományos angol és amerikai kapcsolatok. Ehhez hasonló együttműködés az európai desztinációk esetében nem figyelhető meg. Jellemezőnek tűnik az Egyesült Királyság és az USA dominanciája a küldő országok tekintetében, melyet részletesebben is megvizsgáltam. 3. ábra: Legjelentősebb küldő országok a top11 viszonylatában Forrás: saját szerkesztés 38

40 UNIVARIATE STATISTICS Dimension: Diagonal valid? Input dataset: ROWS NO "C:\ \Nemzetközi turizmus\kapcsolati háló\negyzetes11 Descriptive Statistics Mean Std De Sum Varian SSQ MCSSQ Euc No Minimu Maximu N of O France Spain USA China United Kingdom Austria Turkey Malaysia Hong Kong Poland Thailand Statistics saved as dataset "C:\ \Nemzetközi turizmus\kapcsolati háló\negyzetes11-uni Running time: 00:00:01 Output generated: 19 ápr :35:13 Copyright (c) Analytic Technologies A befokok vizsgálatánál jelzett módon, a küldő ország státuszt megvizsgálva valóban az Egyesült Királyság és az USA turistái képezik a legtöbb esetben a kereslet alapját. (3. ábra) Lehetséges küldő szerepkörüket 80, illetve 70%-ban ki is használják, azaz a 10-ből 8, illetve 7 országban jelennek meg tömegesen turistaként. Ennek magyarázatát részben ezen országok magas lakosságszáma, jelentős gazdasági teljesítménye, másrészt a korábban létezett gyarmatbirodalom és a jelenlegi érdekeltségek kiterjedtsége adja. Jelentős küldő országként jelenik meg a francia piac (kifok 4), illetve az egyre nyitottabbá váló Kína (kifok 3), részben a dinamikus növekedése, illetve a külkapcsolatai fejlődése által. Két esetben lép fel jelentős küldő országként Spanyolország, Malajzia és Thaiföld, mely főként a környező országokba irányul. A spanyolok nagyobb számban Franciaországot és az Egyesült Királyságot keresik fel, míg a távol-kelet-i kapcsolatrendszer mutatható ki Malajzia és Thaiföld esetében. A lengyelek a turisztikai értékek mellett a történelemben gyökerező kapcsolatok miatt az Egyesült Királyságot keresik fel, míg Ausztria, Törökország és Hong Kong esetében nem mutatható ki tömeges turizmus a top11 országai irányában. FREEMAN'S DEGREE CENTRALITY MEASURES Diagonal valid? Model: Input dataset: NO ASYMMETRIC "C:\ \Nemzetközi turizmus\kapcsolati háló\negyzetes OutDegree InDegree NrmOutDeg NrmInDeg United Kingdom USA France China Spain Thailand Malaysia Poland Turkey Hong Kong Austria

41 DESCRIPTIVE STATISTICS OutDegree InDegree NrmOutDeg NrmInDeg Mean Std Dev Sum Variance SSQ MCSSQ Euc Norm Minimum Maximum Network Centralization (Outdegree) = % Network Centralization (Indegree) = % Actor-by-centrality matrix saved as dataset FreemanDegree Running time: 00:00:01 Output generated: 19 ápr :44:00 Copyright (c) Analytic Technologies A korábban leírt elemzésnek megfelelően a küldő státusz esetében jelentős, 59,00%-os centralizáltság figyelhető meg, mely egyértelműen az Egyesült Királyság és USA dominanciáját takarja. Az aránytalanságot jelző szórás is magas, csaknem azonos az átlaggal a kifokok esetében (az átlag 2,636, míg a szórás 2,603). A vendégérkezéseket tekintve lényegesen egyenlőbb az eloszlás, ezt jelzi a befokok alapján mért centralizáltság alacsony értéke (15,00%), valamint az átlag és a szórás kiegyensúlyozottabb kapcsolata (2,636, illetve 1,367 értékekkel). A top11 ország vendégforgalmának elemzését érdemes kiterjeszteni a további, 500 ezer főnél jelentősebb turistát küldő országok körével. 4. ábra: A top11 országok legjelentősebb küldő országai Forrás: saját szerkesztés 40

42 UNIVARIATE STATISTICS Dimension: Diagonal valid? Input dataset: MATRIX NO "C:\ \Nemzetközi turizmus\kapcsolati háló\negyzetes41 Descriptive Statistics Mean Std Dev Sum Variance SSQ MCSSQ Euc Norm Minimum Maximum N of Obs Statistics saved as dataset "C:\ \Nemzetközi turizmus\kapcsolati háló\negyzetes41-uni Running time: 00:00:01 Output generated: 19 ápr :38:23 Copyright (c) Analytic Technologies Az említett 11 ország nemzetközi vendégforgalmát tekintve további 30 ország turistái jelennek meg tömegesen a már részben elemzett térségekben. (4. ábra) A 41 ország kapcsolati hálójának sűrűsége rendkívül alacsony. A lehetséges kapcsolatoknak csupán 5,9%-a valósul meg, azaz a potenciális 1640 turisztikai célú utazóforgalomból mindössze 97 realizálódik. Az alacsony sűrűséget a jelentős földrajzi távolságok, az egyes szereplők eltérő gazdasági fejlettsége, eltérő lakosságszáma mellett egyéb tényezők is befolyásolják. A legjelentősebb mégis talán az, hogy az így kapott háló valójában a top11 szereplő egohálójának egymásba csúsztatásával keletkezett, így nem tartalmazza valamennyi szereplő kölcsönös viszonyát, csak a kiemelt 11 szereplőre irányuló kapcsolatát. Ebből következik a kapcsolatrendszerek rendkívül magas aránytalansága; a szórás (0,236) az átlag (0,059) négyszerese(!). 5. ábra: Legjelentősebb desztinációk a top11 közül Forrás: saját szerkesztés 41

43 UNIVARIATE STATISTICS Dimension: Diagonal valid? Input dataset: COLUMNS NO "C:\ \Nemzetközi turizmus\kapcsolati háló\negyzetes41 Descriptive Statistics France Spain USA China United Austri Turkey Malays Hong K Poland Thaila German Belgiu Nether Italy Switze Japan Finlan Norway Sweden Portug Irelan Canada Mexico Korea Austra Brazil Macao Taiwan Mongol Philip Singap Russia Bulgar Georgi Iran Indone Brunei Belaru Ukrain Lithua Mean Std Dev Sum Variance SSQ MCSSQ Euc Norm Minimum Maximum N of Obs Statistics saved as dataset "C:\ \Nemzetközi turizmus\kapcsolati háló\negyzetes41-uni Running time: 00:00:01 Output generated: 19 ápr :36:42 Copyright (c) Analytic Technologies Kína és Spanyolország esetében mutatható ki leginkább, hogy számos országból tömegesen érkeznek turisták. (5. ábra) Kínát 14, Spanyolországot pedig 13 országból keresi fel 500 ezer főt meghaladó vendégtömeg. Világszerte népszerű a 10 kapcsolatot felmutató Franciaország, USA, Egyesült Királyság, valamint a 9 kapcsolattal rendelkező Törökország és Thaiföld is. A 8 országból tömeges vendégérkezést regisztráló Hong Kong az angol nyelvterületek mellett már főként a tágabb régiójából számíthat érdeklődőkre. Ausztria és Lengyelország (5-5 említés), valamint Malajzia (4 említés) esetében tömegesen szinte már csak a szomszédos országokból érkeznek. Lengyelország esetében vélhetően a regisztrált tömegek jelentős részét nem is turisták alkotják, illetve alacsony fajlagos költés jellemzi az országba érkezőket. Az országba 500 ezer főt meghaladó érkezések kizárólag szomszéd országokból származnak, melyek többnyire más tekintetben nem jelennek meg jelentős küldő országként a nemzetközi turizmusban. 42

44 6. ábra: A top11 turizmusának legjelentősebb küldő országai Forrás: saját szerkesztés UNIVARIATE STATISTICS Dimension: Diagonal valid? Input dataset: ROWS NO "C:\ \Nemzetközi turizmus\kapcsolati háló\negyzetes41 Descriptive Statistics Mean Std De Sum Varian SSQ MCSSQ Euc No Minimu Maximu N of O France Spain USA China United Kingdom Austria Turkey Malaysia Hong Kong Poland Thailand Germany Belgium Netherlands Italy Switzerland Japan Finland Norway Sweden Portugal Ireland Canada Mexico Korea Australia Brazilia Macao Taiwan Mongolia Philippines

45 32 Singapore Russia Bulgaria Georgia Iran Indonesia Brunei Belarus Ukraine Lithuania Statistics saved as dataset "C:\ \Nemzetközi turizmus\kapcsolati háló\negyzetes41-uni Running time: 00:00:01 Output generated: 19 ápr :37:42 Copyright (c) Analytic Technologies A turisztikai kiadások nagyságát bemutató táblázathoz hasonlóan a top11 állam legjelentősebb küldő területe Németország, a 11 ország közül 9-be tömegesen érkeznek német turisták. Hasonlóan jelentős célcsoportot jelent az Egyesült Királyság (8), valamint az USA (7) is. 5 ország turizmusát lendítik fel a holland, az ausztrál, az olasz és japán utazók, míg franciák, koreaiak és Szingapúr turistái 4-4 országba érkeznek 500 ezer főt meghaladó létszámban. (6. ábra) 19 ország rendelkezik 1 kifokkal, melyek esetében gyakran szomszédos országba irányul a kiutazás. Az adott ország gazdasági helyzetének, illetve a nemzetközi turizmusban elfoglalt helyének elemzése kapcsán erős a gyanú, hogy ezen utazó forgalom jelentős hányadban nem feltétlenül turisztikai célzatú, vagy legalábbis jelentős turisztikai bevételek generálásához elégtelen érkezéseket takar (pl. Mongólia, Fehéroroszország vagy Grúzia esete). A kifok szerinti sűrűség statisztikai táblájában az átlag oszlopban megjelent szám azonban csalóka, mivel az adott országon kívüli 40 lehetőséghez viszonyít, miközben az adatbázisban csupán 11 országgal történő tömeges turisztikai kapcsolat került rögzítésre. E hiányosság miatt a 41 ország küldő státuszának hosszas taglalása helyett a befokok és kifokok alapján mért egyenlőtlenségeket, illetve a centralizáltságot mutatom be. FREEMAN'S DEGREE CENTRALITY MEASURES Diagonal valid? Model: Input dataset: NO ASYMMETRIC "C:\ \Nemzetközi turizmus\kapcsolati háló\negyzetes OutDegree InDegree NrmOutDeg NrmInDeg Germany United Kingdom USA Netherlands Australia Italy Japan France Korea Singapore China Belgium Switzerland Russia Taiwan Thailand Spain Malaysia Ireland Norway Portugal Poland

46 18 Finland Mexico Sweden Iran Brazilia Macao Belarus Mongolia Philippines Indonesia Canada Bulgaria Georgia Lithuania Brunei Ukraine Turkey Hong Kong Austria DESCRIPTIVE STATISTICS OutDegree InDegree NrmOutDeg NrmInDeg Mean Std Dev Sum Variance SSQ MCSSQ Euc Norm Minimum Maximum Network Centralization (Outdegree) = % Network Centralization (Indegree) = % Actor-by-centrality matrix saved as dataset FreemanDegree Running time: 00:00:01 Output generated: 19 ápr :44:50 Copyright (c) Analytic Technologies A kifokok centralizáltsága (17,00%) viszonylag kiegyensúlyozott mátrixról árulkodik. Ez azonban nem az arányos eloszlásnak, sokkal inkább annak köszönhető, hogy nincs igazán kiugró értékű szereplő az országok között, illetve három kivétellel szinte valamennyi ország rendelkezik kifelé irányuló kapcsolattal, azaz megjelenik küldő területként. Erre az ellentmondásra hívja fel a figyelmet az átlag értékét (2,366) jelentősen megközelítő nagyságú szórás (2,139). A befokok alapján már jelentősebb aránytalanság tapasztalható; a centralizáltság mértéke 29,813%. Ez részben adódik a kutatás szemléletéből, miszerint 11 ország befokait állította a középpontba, másrészt pedig a top11 körében is tapasztalható aránytalanságból. E megállapítást támasztja alá, hogy a szórás értéke (4,212) csaknem kétszerese az átlag nagyságának (2,366). 3. Konklúzió A nemzetközi turista-áramlások kapcsolati hálókkal történt elemzése ugyan nem adott pontos képet az egyes országok vendégforgalmáról, illetve a turizmus ágazat adott ország gazdaságában betöltött jelentőségéről, ez azonban nem volt, nem is lehetett cél. A turizmus jelentősége számos, egymással szorosabban-lazábban összefüggő mutató (pl. vendégérkezések száma, átlagos tartózkodási idő, fajlagos költés nagysága) rendszerével 45

47 jellemezhető. A kapcsolati háló elemzés dichotóm változói következtében a nagyságrendek, illetve arányok nem mutathatóak be. A módszer hasznosságát e témakör elemzése során a jelentősebb szegmensek pontos meghatározása, azok egymáshoz való viszonyának feltárása adja. A hálók segítségével nagyobb minta esetén is kimutathatóak az egymással szorosabb kapcsolatban lévő desztinációk, egyes országok vagy országcsoportok kiemelt küldő- és célterületei, illetve a nagyobb térségek turisztikai viszonyrendszere. Irodalomjegyzék 1. Lengyel Márton [2004]: A turizmus általános elmélete. Heller Farkas Főiskola, Budapest 2. Letenyei L. [2005]: Településkutatás. Ráció Kiadó, Budapest 3. Letenyei L. (szerk.) [2005]: Településkutatás szöveggyűjtemény. Ráció Kiadó, Budapest 4. Puczkó L. Rátz T. [2002]: A turizmus hatásai. Aula Kiadó, Budapest 5. Sulyok Judit [2007]: A világ turizmusának alakulása 2006-ban. Turizmus Bulletin, XI. évf sz. 6. Svéhlik Csaba [2007]: Kína valóban megállíthatatlan?. Global World Nemzetközi Tudományos Konferencia, január 31. Adatok forrásai UNWTO honlapja EUROSTAT honlapja érintett országok kormányának, turisztikai hivatalának, statisztikai hivatalának honlapja 46

48 FEKETE SÁ DOR É adjunktus, PTE ETK Zalaegerszeg PhD-hallgató, Pannon Egyetem, Veszprém DOMJÁ PÉTER tanársegéd, PTE ETK Zalaegerszeg Gazdasági infokommunikáció az egészségügyben Motto: Ne félj a tökéletességtől! Úgysem éred el sohasem. (Salvadore Dali) Bevezetés A kommunikáció az emberiség fejlődése során már az őskorban megjelent. A társadalom és a technika fejlődése a kommunikáció kiteljesedését és tökéletesítését hozta magával. Az egészségügyi rendszerünk esetében, amely kihívásokkal és alulfinanszírozottsággal küzd, fokozott igényként jelenik meg a kommunikáció. Az egészségügy kihívása, hogy a rendelkezésre álló forrásból a lehető legtöbb rászoruló emberen segítsen és javítsa életminősüket. A kommunikáció a források jobb allokációjához és az ismeretek kiterjesztéséhez vezethet, amelynek következményeként a tudományágak gyorsabban fejlődhetnek. A gazdasági kihívásoknak infokommunikáció segítségével rugalmasabban lehet megfelelni. A változásra és a megújulásra képtelen szervezetek hosszú távon életképtelenek a modern piacgazdaságban. Az egészségügy működése egyre összetettebb informatikai eszközöket igényel. Az egészségügyet menedzselni kell szakmai és gazdasági értelemben is. Egy kis történelem Az egészségügyben az informatikai alkalmazások a 70-es években jelentek meg hazánkban. Az Egészségügyi Minisztérium a Gyógyászati Informatikai Központot (Gyógyinfok) ben alapította. Feladata volt a számítástechnikai eszközök, módszerek alkalmazásának bevezetése a gyógyító-megelőző ellátás érdekében. Egészségügyi adatok számítógépes kezelésének módszereit keresni, kórházi információrendszer fejlesztést végezni. Az intézet létrehozásában kiemelkedő szerepe volt dr. Szentgáli Gyulának, a szekszárdi kórház akkori igazgatójának. A hatvanas években Ő kezdte hazánkban elsőként a kórházi adatok gépi kezelését és feldolgozását Hollerith lyukkártya gépeken. A Szekszárdon létrehozott Gyógyinfok az infokommunikáció bölcsőjét jelentette az egészségügyben. Szentgáli által kidolgozott kórházi Adatlap az alapja ma is a kórházi adatgyűjtésnek és a kórház-finanszírozás új rendszerének. 1. ábra: Hollerith lyukkártya és mainframe, avagy a 60-as évek csúcstechnológiája hazánkban 47

49 A szekszárdi kórházi információ rendszere nemzetközi méretekben is jelentős eredménynek számított, és elméleti alapját jelentette a későbbi, ma már piaci körülmények között terjedő, működő kórházi információ rendszereknek Magyarországon. A Gyógyinfok feladata a 80-as évek második felében a rendszerváltást megelőző időszakban kibővült az egészségügyi ellátás közgazdasági feltételeinek vizsgálatával, a piacgazdaság körülményei közötti működési feltételeknek megfelelő finanszírozási módszerek kutatásával. Munkája alapozta meg az egészségügyi ellátás reformjának alapkoncepcióját, a tervezett piac szerinti működés elvét, a rendszer megvalósítását. Ez a munka a mai napig tart, eddig sikeresen kiállta a politikai változásokat. Az intézet feladatait nehéz feltételek mellett eredményesen látja el, és jelentős szereplője az átalakuló egészségügyi rendszerünknek. Az egészségüggyel szemben megfogalmazott igények, elvárások Az egészségügyi ágazat feladata a lakosság egészségének megőrzése, javítása, a minél hosszabb és minél jobb minőségű élet biztosítása érdekében szükséges teendők, feladatok ellátása. Az egészségügyi ágazat intézményrendszere a társadalmi és gazdasági kapcsolatok együttesét jelenti akár közvetlenül, akár közvetve vesznek részt az alapvető cél a jobb egészségi állapot elérése érdekében. A lakosság egészségi állapotának javítása, az orvostechnikai eszközök és az orvos felkészültsége mellett, az informatikai rendszereken is múlik. Az egységes ágazati információ rendszer az ágazat működését (feladatainak teljesítését) és fejlődését szolgáló információk: megszerzésének, felhasználásának (kezelésének), megőrzésének feladatait foglalja egységes rendszerbe, és biztosítja az egyes szereplők feladatainak teljesítését, a szereplők együttműködésének informatikai feltételeit, valamint az ágazaton kívüli kapcsolattartást. Az egészségügyi ágazat kulcs-szereplői: az ellátó hálózat intézményei, az egészségbiztosítás (OEP, MEP), az ÁNTSZ, az országos szakmai intézetek, az Egészségügyi Minisztérium, a KSH. Az egyes részrendszerek különböző célokat szolgálnak, de közös vonásuk, hogy azonos egészségügyi adatokból építkeznek. Egy gyógyítási céllal tett beavatkozás megjelenik, mint egészségügyi beavatkozás és megjelenik, mint finanszírozási adat. Az egészségügy nem ingyenes, az egyes szereplők közötti kommunikáció mellett figyelmet kell fordítani az egészségfinanszírozási adatok tervezésére és monitorozására is. A bevételek és a kiadások nyomon követését a kórházi döntéstámogatási osztály segíti az egészségügyi kontrolling támogatásával. A gyors és pontos információáramlást kell megvalósítani az egyes szereplők között, amelynek előfeltétele, hogy minden szereplőnek korszerű infokommunikációs rendszer álljon a rendelkezésére. Hazánkban az egészségügyi kontrolling még kezdetleges, de intézményeken belül már komoly erőfeszítéseket tapasztalhatunk. A Zala Megyei Kórházban már 1993-ban bevezetésre került a kontrolling rendszer. Fontos, hogy az egyes egészségügyi szereplők tervezzenek és figyelemmel kísérjék operatív működésük eredményét. A kontrolling hadat üzen a láthatatlan (közvetett) költségeknek és terv-tény összehasonlító elemzés keretében a kiesebb eltéréseket is jelzi a vezetés felé. A kontrolling rendszer előnye, hogy javítja a döntéshozók tisztánlátását, valamint gyorsabb visszacsatolást eredményez a 48

50 vezetői döntések után. A jól működő kontrolling rendszer alapja a korszerű informatika, amely az adatok gyűjtését és elszámolását, elemzését végzi. Érdemes szervezeti egységeket és költséghelyeket kialakítani, amely a tervezés és az elszámolás alapjait jelenti. A Zala Megyei Kórház 312 db költséghelyet alakított ki és a kontrolling elszámolás havi szinten göngyölített formában jelenik meg. A legfontosabb költségviselők a Zala Megyei Kórház esetében: orvosi, ápolási, műtéti, szakrendelési, diagnosztikai területek. A kontrolling rendszer az eredményeket vizsgálja, amely fedezetet formájában jelenik meg. A fedezet az árbevételek és a költségek különbözete. Az eredményeket intenzitási viszonyszámok segítségével homogén betegségcsoportokra (HBCS-re) és betegség csoportokra (BNO-ra) is számíthatjuk. Eredményes kontrolling rendszert érdekeltségi rendszer kiépítésével célszerű üzemeltetni. A korszerű vezetés irányítás modellek alapja a motiváció feltérképezése és kialakítása. Ha az előirányzott kontrolling tervet szuficittel teljesíti a költséghely, a munkavállalók anyagi elismerésben részesülhetnek, amelyet a többletfinanszírozási forrásból finanszírozhat az intézmény. Az eredmény a stabil intézeti gazdálkodás és az ingadozó, de folyamatos pozitív üzemgazdasági és pénzügyi eredmény ben a Zala Megyei Kórház 359 millió forint szuficittel zárta éves gazdálkodását. A kontrolling rendszer a gazdasági infokommunikáció részét képezi, a vezetésnek egészségügyi mikro, mezo valamint makro szinten is ismerni kell az egészségügyi stratégiai tervezés eredményét. Az infokommunkikáció jelentősége, az abban rejlő lehetőségek Az egészségügyi piacon is érvényesül, hogy nincs ingyen ebéd, ha bármely szereplő megtakarítást akar elérni, akkor erőforrásokat kell elkülöníteni az informatikai fejlesztésekre. A Zala Megyei Kórház az alábbi informatikai hátteret valósította meg, amely a gazdasági infokommunikációt szolgálja ki. Az intézet telephelyei mikrohullámú rendszerekkel vannak összekötve. (Pózva 5,5 km, a Nővérszálló 300 m a központi telephelytől) Hálózat: Novell hálózati operációs rendszer (Zalaegerszeg, Pózva) Windows hálózati operációs rendszer (Nővérszálló - 10 gép) 11 szerver: Központi telephely: 8 szerver Pózva: 2 szerver Nővérszálló: 1 szerver Hálózatba szervezett számítógépek száma: 450 gép Ebből: - gyógyító szakterület: 300 gép - műszaki-gazdasági szakterület: 90 gép - önálló Internet: 60 gép Színes 17 monitor: 90 %-ban, Lézernyomtatók aránya: 80 % Rendszerek: Gyógyító: MedWorkS, LabWorkS homogén integrált rendszer 49

51 Gazdasági: CompuTrend gazdasági és gazdálkodási rendszer Controlling: KVIK Bér és munkaerő: VT-Soft és OrgWare 2. ábra: a Labworks szoftver működés közben Egy társadalom és gazdaság fejlődésének a feltétele a jól működő egészségügyi (és oktatási) rendszer. Az egészségügy nem gátja, hanem motorja lehet a gazdaság fejlődésének egy piacgazdaságban. A biztosítottak járulékfizetésének a nyomon követésében és az igénybevett ellátások naplózásában, elszámolásában egy egységes egészségügyi és finanszírozási rendszer elengedhetetlen szerepet játszhat. Az adatvédelmi törvény tekintetében egészségügyi adataink különleges adatnak minősülnek, amelyek kiemelt védelmet igényelnek. A biometrikus azonosító eszközöknek alkalmazási felületet biztosít az egészségügy és finanszírozási rendszere. Az azonosításnak és az adatvédelemnek itt fontos szerep jut. Egy tévedésnek szélsőséges esetben ember áldozata is lehet. Fontos, hogy az orvos megfelelő információval rendelkezzen a beteg megfelelő ellátásához, gyógyításához és a legnagyobb esélyt biztosítsa a felépüléshez. Az azonosítás két szempontból is nagyon lényeges. Egy orvosi beavatkozás két dolgot jelent: egyszer egy egészségügyi beavatkozást, és egyszer egy finanszírozási eseményt, amelynek költségeit a magánszemélynek vagy a társadalombiztosításnak, biztosító társaságnak kell állnia. Költségvetésünk legnagyobb pénznyelője a társadalombiztosítás, a deficit 50% körül van már évek óta és pozitív irányú változást, csak az elmúlt évben figyelhettünk meg a megszorító intézkedések hatásaként. A források nem megfelelő allokációja emberi életeket követelhet az egészségügyben. Sajnos, technikailag sokkal több minden megengedhető lenne az egészségügyben, mint amely finanszírozható, és ez az olló egyre szélesebbre nyílik. Az egyes egészségügyi ellátások és finanszírozásának közvetlen összekapcsolásával az áttekinthetőség és a tervezhetőség jobb lehetőségét teremthetjük meg az egészségügyben. Egy társadalomnak hosszú távon biztosítani kell, hogy a kiadási és a bevételi oldala egyensúlyban legyen. Ha költségeink, kiadásaink tartósan meghaladják bevételünket, rendszerünk instabillá és finanszírozhatatlanná válhat. Nem elégséges a költség és a kiadási oldal összegszerű ismerete. Hadat kell üzenni a láthatatlan költségeknek, ismerni kell a pontos helyét a költségeknek, hogy minimalizálhassuk őket. Az egységes információs rendszer az egészségügyben egy kiépített azonosító rendszerrel az egységes tervezés és kontrolling alapja lehet. A hatékony tervezés érdekében szükségünk van naprakész, precíz adatokra. Az azonosító rendszer szerepét az intelligens chipkártya rendszerek és a biometrikus azonosító 50

52 rendszerek teremthetik meg. A biometrikus rendszerek előnye a precizitás, és hogy a kártyákkal szemben nem igényelnek kibocsátási költséget. Az egységes egészségügyi rendszer az azonosítóeszközök bevezetése mellett jogszabályváltozást kíván. Adatvédelmi törvényeink sok esetben gátat szabnak az új elképzeléseknek. Jelenleg a biometrikus azonosító eszközök bevezetése az összes érintett beleegyezésével történhet. A jogszabályok megváltoztatásánál a közérdeket és a gazdasági hatékonyságot kell elsődlegesen szem előtt tartani. Az egységesített információs rendszerrel az elemzések és az adatbányászat (Data Mining) egyre nagyobb eredményességgel működtethetők, amely hasznos információt szolgáltathat az egészségügyi intézmények vezetőinek és a politikai döntéshozóknak. A legeredményesebb működtetést az orvos és az érintett személyek (biztosított) adatainak együttes kezelése és feldolgozása eredményezné a gyakorlatban. Kössük össze a beteggel az orvosi beavatkozásokat, amelyek egyben finanszírozási információt is jelentenek. Az egészségügyi és finanszírozási adatok egységes tárolásával a betegutak jobban nyomon követhetővé válnának, amely az Evidence Based Medicine (Bizonyítékokon alapuló Orvoslás) alapját képezhetik. Az adatok hatékonyabb feldolgozásával, amely az egységes nyilvántartásból ered, egy komplex tapasztalati alapon működő tanácsadó rendszer alapjait lehetne megteremteni. Az Evidence Based Medicine és a leggazdaságosabb, legeredményesebb betegutak (orvos protokollok) megtalálása az emberek gyógyulási esélyeit és a gazdaságos működést növelik. Az esetlegesen létrehozandó ORSZÁGOS EGÉSZSÉGÜGYI FINANSZÍROZÁSI INFORMATIKAI hálózathoz az érintettek biometrikus azonosítás segítségével kapcsolódhatnának, garantálva a megbízható infokommunikációtt. A nagyméretű beruházás állami támogatásból és Uniós pályázati forrásból valósulhatna meg. A gazdaságosság növelésének irányába hat, hogy egy országos szintű beruházás estén korrekt közbeszerzési pályázattal csökkenthetők lennének a beszerzési költségek. A finanszírozás forráshiányán Puplic Private Partnership (PPP = a magán és közszféra összefonódása) segítségével lehetne enyhíteni, megbízható üzleti partnereket találva. A PPP és az outsourcing alkalmazásának szükséges előfeltétele a kölcsönös garanciarendszer és a jogi háttérszabályozás megteremtése. A kölcsönös garanciákkal csökkenthető az egészségügyi befektetéseknél a bizonytalanság, amely az invesztálók hozamelvárásait csökkenti, vagyis csökkenne a PPP igénybevételének a költsége. A csökkenő árak a hatékonyságot és a megvalósíthatóságot jelenthetik a forrásigényes egészségügyi beruházásoknál. Természetesen az információs forradalom a biztosítottakon és az egészségügyi személyzeten túl megjelenik az egész társadalomban. Az összes háziorvosi rendelő, mentőautó és sürgősségi betegellátó intézmény, a biztosítottak otthoni számítógépe, gyógyszertárak, gyógyfürdők, kórházak, biztosítási pénztárak stb. számítógépei csatlakozhatnának ORSZÁGOS EGÉSZSÉGÜGYI FINANSZÍROZÁSI INFORMATIKAI hálózathoz. A biometrikus azonosítás mellett az adatok nagy része regionális szintű központi rendszerekben kerülhetne rögzítésre. A regionalitás előnye a részleges bevezethetőség, a kiépítés kiadásai nem egyszerre jelentkeznek. Természetesen a regionális rendszerek működését egy központnak kellene koordinálni és felügyelni, biztosítva az átjárhatóságot az egyes alközpontok között. Az egyes egészségügyi finanszírozási alágazatok összekapcsolásával az egyes ellátások jobban tervezhetőbbé vállnak. Az elszámolás egyszerűbbé, gyorsabbá és könnyebbé válhat. A kórház, gyógyszertár, gyógyászati segédeszköz rendelő egység, háziorvos, gyorsabban hozzájuthatna a társadalombiztosítás által finanszírozott térítésekhez. Egészségügyi finanszírozási rendszerünk ellenőrizhetőbbé és jobban kontrollálhatóvá válna, csökkentve a visszaéléseket és az adatmanipulációt. Az egészségügyi költségek csökkentése, és az optimális színtű, pazarlás nélküli forrásfelhasználás csak egy szigorú finanszírozási rendszer és egy jól működő önkontroll mellett lehet megvalósítható. 51

53 Gazdasági és célszerűségi megfontolásokból kiindulva egy Országos Egészségügyi és Finanszírozási Informatikai Központ és Hálózat létrehozása lenne célszerű, regionalizált alközpontokkal. Az adatokhoz való hozzáférést és a jogosultságokat biometrikus azonosítási rendszer biztosítaná. Az országos hálózat folyamatosan kerülne kiépítésre. Az egészségügyi életút archívum, a gyógyítás és a finanszírozás közvetlen összekapcsolásával az egészségügy és az egészségbiztosítás hatásfoka egyaránt javulhatna. A biztosított magánszemélyek otthoni számítógépük segítségével is kapcsolódhatnának a rendszerhez, ha megfelelő azonosító eszközzel rendelkeznek (például: ujjlenyomat olvasó készülék). Digitális aláírás és tűzfal is védelmezhetné a felhasználókat az illetéktelen hozzáférések ellen. A rendszer további gazdaságossága, hogy a leletek és a diagnosztizált eredmények az érintettekhez közvetlenül eljutnának. Csökkenteni lehetne a többször elvégzett indokolatlan vizsgálatok számát. Jelenleg egészségügyi rendszerünkben az információhiányból kifolyólag egy vizsgálatot többször is elvégezhetnek, ha a kezelés több egészségügyi intézményt és kezelőorvost érint. 3. ábra: Biometrikus azonosítás (ujjlenyomat) 52

54 Országgyűlés Kormány Egészségügyi Minisztérium Pénzügyminisztérium Országos Egészségbiztosítási Pénztár ORSZÁGOS EGÉSZSÉGÜGYI ÉS FI A SZÍROZÁSI I FORMATIKAI KÖZPO T Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Egészségbiztosítási Pénztárak REGIO ÁLIS EGÉSZSÉGÜGYI ÉS FI A SZÍROZÁSI I FORMATIKAI KÖZPO TOK Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatóságok Biztosítottak Egészségügyi intézmények Egészségügyi és szociális intézmények Közforgalmú gyógyszertárak Gyse/Gyógyfürdő szolgáltatók BIOMETRIKUS AZO OSÍTÓ ESZKÖZÖK BIZTOSÍTOTTAK ÉS MAGÁ SZEMÉLYEK 4. ábra: Egészségfinanszírozási infokommunikációs modell Adatvédelem, adatbiztonság, biometrikus azonosítás A biometrikus azonosítóeszközök legnagyobb előnye az egyéb azonosító eszközökkel szemben, hogy kibocsátásuk gazdaságosabb. Például nincs szükség kártya kibocsátására és perszonalizációjára. Nagyobb biztonságot jelent a biometrikus azonosítás, mert az azonosító kártyát bármikor elveszthetjük és visszaélhetnek vele, biometrikus azonosítóeszközökkel ilyen nem fordulhat elő. A legnépszerűbb biometrikus azonosító módszerek: ujjlenyomat azonosítás, kézgeometria, hang alapú azonosítás, retinaazonosítás, 53

55 íriszazonosítás, arc felismerés, aláírás ellenőrzés, DNS azonosítás. Az azonosításnál figyelmet kell fordítani az adatbiztonságra és az esetleges visszaélések csökkentésére. Az adatvédelem kiadásait érdemes összemérni az adatvédelem hatékonyságával. Ha az adatvédelem szintje az elvárt adatbiztonsági szint alatt marad, akkor pótlólagos beruházás szükséges, amely a biztonsági rést megszünteti. A biztonsági résen keresztül a rendszert támadások érhetik, amely adatvesztéssel és károkozással járhat. Az elvárt (rögzített) biztonsági szint elérése fontos az egészségügyben, mert az adatok többsége különleges adatnak minősül, amely fokozott védelmet igényel. Az egységes infokommunikációs hálózat biometrikus azonosítóeszközökkel kombinálva növeli a biztonsági szintet és az átláthatóságot. A rendszer fenntartása többlet finanszírozási forrást igényel, amelyet a gazdaságosabb működés tud kompenzálni. A biztonsági eszközökre fordított kiadások határhaszna csökkenő, amelyet sárga vonal konkáv csökkenő meredeksége is jelez. Összegzés Tervezett gazdasági infokommunikáció nélkül hazánk egészségügye nem tud megfelelni a globális kihívásoknak. Költségeink tovább emelkednek, amelyet a költségvetésnek kell finanszíroznia. A költségvetés növekvő hiánya gazdasági rendszerünk stabilitását veszélyezteti, amelynek következményeként az euró bevezetése még távolabbi időpontra tolódik. Országunk minden lépésének és eredményének van információtartalma a külföldi és európai befektetők felé, ha ez a bizalom megrendül, akkor Magyarország elveszíti a rendszerváltás összes gazdasági előnyét és tartósan leszakadhat Európától gazdaságilag. Cél olyan társadalom kiépítése, amelyben az egészségügy a gazdaság növekedést szolgálja. Stabil gazdasági növekedés mellett egy társadalom fokozottabb szociális biztonságot tud teremteni állampolgárai számára. Tudatos fejlesztési politikával juthatunk el a jóléti társadalom szintjére, amelynek részét képezi a tervezett gazdasági infokommunikáció. Irodalomjegyzék 1. Az infokommunikáció szerepe a mai társadalomban, Interjú Prof. Dr. med. Naszlady Attilával, a MIE2002 Kongresszus elnökével IME I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM SZEPTEMBER 2. Költséghatékonyság növelés információs technológiákkal: Kardiológiai példák, Dr. Kozmann György, Veszprémi Egyetem, Veszprém és MTA MFA, Budapest IME I. ÉVFOLYAM 1. SZÁM JÚNIUS 3. Infokommunikációs és globális technológiák az egészségügyi informatikában, Dévényi Dömötör, ISH Kft. IME I. ÉVFOLYAM 1. SZÁM JÚNIUS 4. Ezredfordulói informatikai kihívások egy megyei kórházban, Miklovicz Zoltán, Fejér Megyei Szent György Kórház IME I. ÉVFOLYAM 1. SZÁM JÚNIUS 5. A kocka el van vetve Javaslat az intézményi információrendszer, a szervezeti felépítés és a funkcionalitás kapcsolatát ábrázoló átlátható modellre, Dr. Balkányi László, Barna Péter, Fogarassy Károly, Lukács András, Molnár László, Dr. Valovics István IME I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM SZEPTEMBER 54

56 6. A követelményspecifikáció szerepe az informatikai projektekben, Dr. Surján György, Dr. Szabó János, Országos Vérellátó Szolgálat IME I. ÉVFOLYAM 3. SZÁM OKTÓBER 7. Az információgazda(g)ság buktatói, avagy még mennyit áldoz(z)unk a biztonság oltárán, Dr. Kürti Sándor, KüRT Rt. IME I. ÉVFOLYAM 3. SZÁM OKTÓBER 8. Középtávú Egészségügyi Telematikai Stratégia Ágazati stratégiai elképzelések, Dr. Bordás István, GYÓGYINFOK IME I. ÉVFOLYAM 4. SZÁM NOVEMBER 9. Önerős lehetőségekkel végrehajtott minőségi váltás egy nagy kórház informatikai rendszerében, Dr. Skaliczky Zoltán, Petz Aladár megyei Kórház IME I. ÉVFOLYAM 4. SZÁM NOVEMBER 10. Az informatika megváltozott szerepe az egészségügyi intézményeknél, Kovács Géza, Synergon Informatika Rt. IME II. ÉVFOLYAM 4. SZÁM MÁJUS 11. Globális technológiák az egészségügyi informatikában, Uri Katalin, SAP Hungary Kft. IME II. ÉVFOLYAM 5. SZÁM JÚNIUS 12. Gondolatok az egészségügyi informatika fejlesztéséről, Dr. Kozmann György, Veszprémi Egyetem és MTA MFA Szakolczai Krisztina, MTA MFA IME II. ÉVFOLYAM 6. SZÁM SZEPTEMBER 13. Biztonságban vannak a betegadatok az informatikai rendszerekben és a világhálón? Baross Szabolcs, Qualiprod Kft., Balog Géza, IT-IQ Informatikai Bt. IME III. ÉVFOLYAM 8. SZÁM NOVEMBER 14. Egészségügyi reform, kihívások Infokommunikáció nélkül nem megy, IV. Országos Egészségügyi Infokommunikációs Konferencia beszámoló IME V. ÉVFOLYAM 4. SZÁM MÁJUS 15. Az egészségügyi informatikai rendszerek szürke eminenciásai, Dr. Harangi János, Várkonyi László International Business Machines Corporation Magyarországi Kft. IME IV. ÉVFOLYAM 7. SZÁM OKTÓBER 55

57 dr. HOFER MÁRIA főiskolai docens, Harsányi János Főiskola, Budapeset megbízott egyetemi oktató, Széchenyi István Egyetem MMT, Győr PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem MTDI, Győr Miért nem luxus a drága biofogyasztás? Bevezetés Az egészséges életmód és a fenntartható fejlődés iránt egyre fokozódó igény jegyében világszerte, de különösen Európában egyre nagyobb jelentőségűvé vált a bio/öko/organikus gazdálkodás térhódítása. Ezzel szemben Magyarország teljes mezőgazdasági területének csak kb. 3 %-án folyik biogazdálkodás a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft ellenőrzésével. A évi statisztikák szerint az EU 27 tagállamának összterületén belül 3,6 %-on folytatnak biogazdálkodást, a tagállamok közül Ausztria vezet 14,1%-kal, hazánk pedig csak 16. a rangsorban. [FIBL Survey, 2007] Magyarország pozíciója a biogazdálkodás és a biofogyasztás terén egyaránt - rendkívül szerény, és az utóbbi években a növekedés üteme is lelassult, sőt visszaesett, - annak ellenére, hogy a biogazdálkodás már az 1980-as években elkezdődött, és a magyar biotermékek szigorú minősítési rendszerét az Európai Unió is elismeri. Az egészséges hazai termékeink több, mint 80 %-a pedig magas áron - az EU piacaira kerül. BIOGAZDÁLKODÁS TERÜLETÉNEK ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON Biogazdálkodás területe (ha) ábra: A biogazdálkodás területének alakulása Magyarországon Forrás: Roszik Péter és szerzőtársai [2007] Biokontroll Hungária Kht éves jelentése A biotermékek árának alakulása Magyarországon A Széchenyi István Egyetem Marketing és Menedzsment Tanszék és a Multidiszciplináris Doktori Iskola keretében indult kutatómunka a hazai biofogyasztási szokások és értékrend feltárására irányult. A biofogyasztást befolyásoló tényezők kutatására szolgáló kérdőíves felmérés decemberben kezdődött, - összesen 275 egyetemi és főiskolai hallgató megkérdezésével. A felmérés 2006-ban nagyrészt a felnőtt lakosság körében folytatódott, - összesen 571 fős mintán. A felmérések alapján kirajzolódtak a ma még alacsony hazai 56

58 biofogyasztás okai, a növekedés főbb akadályozó tényezői, de egyben a jövőbeni fogyasztás motiváló tényezői is. A kutatás megerősítette az ár és a jövedelem nagyon fontos szerepét a hazai biofogyasztás alakulásában, sőt az ökogazdálkodás területi részarányának évre tervezett növekedésében legfontosabb tényezőként szerepelt kiemelkedően magas említési gyakorisággal. A ÉVRE TERVEZETT NÖVEKEDÉS SZÜKSÉGES FELTÉTELEI évi felmérés 571 fő Szavazatok száma (1 = a legfontosabb) A lakosság tájékoztatása reklámokkal Egészségügyi felvilágosítás, tanácsadás Több termék, szélesebb termékválaszték Jelentős árcsökkenés Értékesítési hálózat bővítése Ellátás és utánpótlás folyamatossága Biotermékek gyermekintézményekben Egyéb feltételek 2. ábra: A biogazdálkodás 2010.évi 10 %-os területi részarányához szükséges változások Forrás: Saját kérdőíves felmérés feldolgozása [2006.] Roszík Péter a Biokontroll Hungária ügyvezetője szerint a világpiacon a biotermékek %-kal drágábbak a többi árunál, itthon viszont valóban irreálisan magas árat kérnek értük. [Kulcsár Hajnal, 2007] A szakember állítása számokkal is igazolható, ha a biotermékek min.- max. árait összehasonlítjuk a budapesti Fehérvári úti piac bruttó fogyasztói áraival. A táblázatból látható, hogy a biotermékeknek még a minimum árszintje is csak 3 terméknél alacsonyabb a világpiaci %-os felárnál, az összes többi termék min. ára ennél jóval magasabb, sőt előfordulnak kétszeres árak is. A max. ár pedig legalább 2 3-szorosa a fogyasztói áraknak. 1. táblázat: Ökopiaci árak alakulása a Budapest Fehérvári úti piac áraihoz viszonyítva Zöldség, gyümölcs Index % Min. Max. Burgonya 204% 612% Sárgarépa 179% 238% Petrezselyem- 181% 301% Zeller 81% 202% Cékla 101% 202% Fejes saláta 188% 313% Fejes káposzta 149% 357% Kelkáposzta 141% 262% Vöröshagyma 203% 338% Fokhagyma 186% 215% Alma 112% 373% Saját szerkesztés a és min. - max. árjegyzékek alapján 57

59 ÖKOPIACI ÁRAK március 22. Adatsor1 Adatsor2 700% 600% 500% 400% 300% 200% 100% 0% Burgonya Sárgarépa Petrezselyem- Zeller Cékla Fejes saláta Fejes káposzta Kelkáposzta Vöröshagyma Fokhagyma Alma S1 3. ábra: Az ökopiaci árak alakulása a Bp. Fehérvári u. piaci árakhoz viszonyítva Saját szerkesztés a és min. - max. árjegyzékek alapján Az egyes biogyümölcs és -zöldségek felárának sávját szemléletesen mutatja az 1. sz. táblázat alapján készült 3. sz. ábra is, amely szerint kétségtelen az irreálisan magas árkülönbség, a valóságban ennek ellenére - még ilyen drága áron is - gyorsan eladhatók a biotermékek, vagyis úgy tűnik, hogy a termék fogyasztóinál NEM az árérzékenység dominál! akkor talán LUXUSFOGYASZTÁS-ról lenne szó??? A győri Széchenyi István Egyetem és a budapesti Harsányi János Főiskola másod- és harmadéves hallgatóinak körében decemberben indult kérdőíves felmérés egyik kérdése éppen az árrugalmasságra, az árak és a jövedelem színvonal hatására kereste a választ, - termékenként és fogyasztói csoportonként is - vizsgálta a fogyasztók árelfogadási hajlandóságát. A kérdőív kitöltését rövid tájékoztatás előzte meg a felmérés gazdasági és társadalmi céljairól és téma gyakorlati jelentőségéről, majd a hallgatók a kérdőív kitöltése során az egyes kérdésekhez megfogalmazták véleményüket, javaslataikat is. A felmérés első szakasza decemberben 275 hallgató interaktív közreműködésével fejeződött be, melynek eredményeként az áralakulás fogyasztásra gyakorolt hatását, a biotermékek magasabb árszínvonalának még elfogadható határát termékcsoportonkénti bontásban - a 4. sz. ábra szemlélteti. Az árak hatása - hányszoros áron térne át biofogyasztásra? Szavazarok száma: Csak azonos áron 2-4-szeres áron 5-7-szeres áron 8-10-szeres áron is Gyümölcs Zöldség Pékáru Húsfélék Tej, tojás, tejtermék 4. ábra: Az árak hatása [2005] a biofogyasztás alakulására Forrás: Saját kérdőíves felmérés feldolgozása [2005. december] 58

60 Meglepő módon a évben megkérdezett önálló keresettel még nem rendelkező - egyetemi és főiskolai hallgatók árelfogadási hajlandósága feltűnően magas volt, és bár akkor még irreálisnak tűnt a 2-4-szeres felár elfogadásának kiemelkedően magas említési száma, - de még ennél magasabb ár is elfogadható volt. A hallgatók kritikai észrevételei között pld. az árakra vonatkozóan szerepelt ugyan az irreális skálabeosztás, és mivel valóban irreálisnak látszott a magas árelfogadási hajlandóság, - a kérdőív átdolgozásra került. A évi felmérés már az átdolgozott kérdőív alapján, szélesebb lakossági és hallgatói körben lényegesen kisebb felárakkal - folytatódott, melyet a válaszadási eredmények igazoltak is. Kiemelkedően magas elfogadási készség csak a %-os felárakra volt, de elég sokan voltak, akik nem is tudták értékelni a biotermékek valódi értékét és az egészséges élelmiszerek minőségi különbségét, így csak azonos vagy akciós áron lennének hajlandók az áttérésre. A 2-3-szoros áron vásárlók száma viszont olyan kevés, hogy szinte elhanyagolható. Szavazarok száma: 571 fő AZ ÁRAK HATÁSA hányszoros áron térne át biofogyasztásra? Gyümölcs Zöldség Pékáru Húsfélék Tej, tojás, tejtermék Semmi-képpen Akciós áron Azonos áron 1,2-1,8-szoros áron 2-3-szoros áron is Bioméz 5. ábra: Az árak hatása [2006] a biofogyasztás alakulására Forrás: Saját kérdőíves felmérés feldolgozása [2006] A kutatás fáziseredményei alapján levont következtetések további kérdésekre hívták fel a figyelmet, melyeknek komoly szerepe lehet az alacsony hazai fogyasztás okainak vizsgálatában. Miért fogyaszt(ana) a lakosság bioélelmiszereket Magyarországon? A TERMÉK szerkezetéből kiindulva - mivel az élelmiszerek általában alapvető létszükségleti cikkek - érthető a fogyasztásuk, hiszen - főleg a funkcionális igények kielégítésére szolgálnak, - mégpedig a Maslow-féle szükségleti hierarchia legalsó fiziológiai szükségletek - szintjén. Az élelmiszerek esetében tulajdonképpen ez a termék kemény magja, amivel megfelel alapvető szükségletkielégítő funkciójának. A biotermékek viszont - éppen a bio/öko/organikus tulajdonságuknál fogva - piacra lépésükkel egy összetéveszthetetlenül új (innovatív) pozíciót és kommunikálható termékkülönbözőséget is megtestesítenek, melyet a fogyasztók többletként fognak értékelni, - a hivatalos tanúsító szervek (hazánkban a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. (Hu-Öko001) és Ökogarancia Hungária Kft. (Hu-Öko002) minősítése alapján. 59

61 Mivel a termék összetéveszthetetlen különbözősége nem egy látható tulajdonság, ezért a fogyasztók számára a garanciát az alábbi formai követelmények feltüntetése biztosítja: Öko vagy bio szó - a termék megnevezése előtt, Ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó kifejezés, Az összes alkotórész feltűntetése, - a nem 100%-os biotermékek esetén: o csillaggal jelölve az ellenőrzött alkotórészeket, és o nincs csillag a nem-bio alkotórészek mellett, A terméken szerepel az ellenőrző szerv neve, kódszáma és logója. A fenti megkülönböztető tulajdonságukkal viszont a bioélelmiszerek a fiziológiai igények kielégítése mellett már további funkciók, - a Maslow-féle szükségleti hierarchia következő szintjéhez tartozó (biztonsági) igények - kielégítésére is alkalmasak. Társadalmi-gazdasági fejlettségünk jelenlegi szintjén élelmiszerfogyasztásunk célja már valóban nem csak kizárólag a funkcionális - fiziológiai - szükségletek kielégítése, hanem egyre inkább megfigyelhető a hedonizmus és a Maslow-féle szükségleti hierarchia még magasabb szintjeihez tartozó igények térhódítása is. Ennek következtében arányaiban megváltozik a termék szerkezete, vagyis az alaphaszon (kemény mag) mellett megnő a szakirodalom szerinti szimbolikus haszon szerepe, - a biotermékek éhség csillapító hatása mellett az egészséges táplálkozás, a betegségek megelőzése, és az egészségügyi prevenció kerül előtérbe. [Törőcsik Mária Varsányi Judit 1998, 78. oldal] A bioélelmiszerek lényege ugyanis éppen az a többlet, amivel egészségesebbek, vagyis az élelmiszerbiztonság az, ami megkülönbözteti őket a vegyszerekkel előállított és génmanipulált termékektől. Ez a többlet konkrétan a biotermékek esetében éppen azoknak az egészségre káros anyagoknak a hiánya, mint a műtrágya és a permetezőszerek vegyszertartalma, állatok esetében az antibiotikumok, vagy a - közelben levő ipari üzemek - levegő- és vízszennyezettsége, amelyek az emberi szervezetben felhalmozódva olyan súlyos betegségek kialakulásához vezethetnek, melyek hazánkban - még nemzetközi összehasonlításban is - vezető halálokok. A széles körben folytatott kérdőíves felmérés konkrét válaszokat adott a biofogyasztás motiváló tényezőire. Az alábbi 6. sz. ábrán láthatók a fogyasztás okai, indokai és azok a befolyásoló vagy ösztönző hatások, amelyek szerint a legfontosabb motiváló tényezők éppen az egészségvédelem BIOFOGYASZTÁSI ATITŰD VIZSGÁLATA évi felmérés 571 fős mintán Szavazati gyakoriság pontszorzata Betegség miatt - orvosi javaslatra Egészséges életmód -diétás étrend, fogyókúra Élelmiszerbiztonság-magyar termékek preferálása Saját termelésű zöldség-gyümölcs-hús-tej fogyasztása Gyermek a családban - bébiételek, italok vásárlása Barátok, munkatársak, sporttársak személyes példája Reklámok, újságok, ismeretterjesztő előadások hatása Értékesítési ügynökök, kóstolóval összekötött rendezvények Lakóhelyemen széles körben elismert gazdasági tev. Egyebek 6. ábra: A biofogyasztás motiváló tényezői Forrás: Saját kérdőíves felmérés feldolgozása [2006] 60

62 a betegségek gyógyítása, az élelmiszerbiztonság, az önmegvalósítás - vagyis a Maslow - piramis felsőbb szintjén lévő szükségletek kielégítése: 1) Mindenek előtt áll a gyermek érdeke a családban a bébiételek és -italok fogyasztásával (a válaszadók jelentős része még gyermekvállalás előtt áll, vagy már van is kisgyermek, unoka a családban) 2) Betegség gyógyítása céljából, - orvosi javaslatra (a személyes adatok között szerepelt, hogy hány beteg van a családban és a havi gyógyszerkiadás nagyságrendje is), 3) Egészséges életmód, diétás étrend, fogyókúra - preventív jelleggel, 4) Saját termelésű zöldség-gyümölcs vagy állati termékek fogyasztása (egészségügyi és gazdasági megfontolásból egyaránt fontos szempont), 5) Élelmiszerbiztonság és a magyar termékek preferálása. Annak ellenére, hogy élelmiszerfogyasztásunk elsődleges célja az alaphaszon, vagyis a funkcionális fogyasztás, a válaszok között nem is szerepelt a fiziológiai szükséglet kielégítése. Következésképpen megállapítható, hogy a biotermékek fogyasztásában alapvetően más - inkább érzelmi tapasztalatokon, tudáson, ismereteken, stb. alapuló emocionális szempont dominál, szemben a hagyományos élelmiszerek - érthető funkcionális fogyasztásával! A biotermékek fogyasztása tehát nem magától értetődő, - a szakirodalom szerint ún. ÉRTHETETLEN, vagyis SZIMBÓLIKUS FOGYASZTÁS, amelyben a funkcionális alaphoz képest lényegesen magasabb a szimbólumtartalom aránya. A termék érzelmeket vált ki a fogyasztójából, Önmagára vonatkozó személyes indítékok és történetek teszi érthetővé a termék fogyasztását. [Törőcsik Mária Varsányi Judit 1998, 68. oldal] A biofogyasztás emocionális, érzelmi indíttatású motiváló tényezői lehetnek például: A saját magunk és családunk védelme, biztonságérzetünk megerősítése: o védelem a vegyszerek káros hatásaival szemben, o egészséges táplálkozás az egészséges életmód jegyében, o egészségügyi prevenció, a betegségektől való félelem miatt a megelőzés érdekében. Önmegnyugtatás, vagy a reálisnak tűnő aggodalom csökkentése: o a csecsemők érdekében tett óvintézkedések a káros környezeti hatások ellen, o a remény és az esély a már kialakult betegségek gyógyításában, o a garancia a gyakori élelmiszerbiztonsági problémákkal szemben. Biofogyasztás és az emberi egészség A szakirodalomban - többek között - Dési Illés Prof. Dr. med. habil. Dr. techn egyetemi tanár foglalkozik a Szegedi Egyetemen a biofogyasztás és az emberi egészség kapcsolatával ill. oktatásával. Környezetegészségtan c. könyvében leírtak szerint az emberi egészséget: az élelmiszerek köre, 61

63 a termesztés módja, a feldolgozás technológiája, az adalékanyagok alkalmazása és a fogyasztás módja számtalan tényezőn keresztül befolyásolja. Az egészséget biztosító négy legfontosabb tényező (öröklés, magatartás, egészségügyi ellátás, környezeti állapot) összhatásának csak 50 %-a személyfüggő, a másik 50 % a külső környezettől függ. Eredményességét tekintve pedig az egészségügyi ellátás csak mintegy 10 %, a sértetlen környezet szerepe viszont kb. 40 %. Környezetünk épsége tehát alapvető érdekünk, mert A betegség az egyén válasza a környezet hatásaira, a betegségek alakulása, struktúrája jellemző az általános környezeti állapotokra (pl. a fejlett országokban a szív-, keringési és daganatos, a fej lődőkben a fertőző betegségek vannak többségben). Különböző környezeti kórokok hatására ugyanaz a kórfolyamat alakulhat ki, viszont egy kórok többféle betegség létrejöttében is lehet résztényező. [Dési Illés, oldal] a magyar népesség egészségi állapota az 1960-as évek közepétől kezdve romlott; nőtt az idő előtti halálozások száma, és csökkent a születéskor várható élettartam, amely az előző évtizedekben folyamatosan növekedett. [Dési Illés, oldal] A főbb halálokok között pedig éppen a fent említett szív-, keringési és daganatos betegségek drasztikus növekedése látható a 2. sz. táblázaton. 2. táblázat: lakosra jutó halálozás főbb haláloki csoportok szerint Haláloki csoportok Daganatok 21,9 26,1 30,1 34,0 Keringési betegségek 62,2 71,8 73,7 72,8 Légúti betegségek 5,7 9,4 6,4 6,2 Összesen: 116,3 135,7 140,5 142,2 Forrás: Dési Illés (Szerk.: 2002) Környezetegészségtan 30. oldal Ezzel a tendenciával párhuzamosan kezdődött a nagyüzemi intenzív mezőgazdaság térhódítása, az iparszerű kényszer alkalmazása - a terméshozamok növelése céljából. A növényvédelem terén az 50-es évektől háttérbe szorultak a korábban alkalmazott természetes módszerek (pld. a vetésforgó, kapálás, stb.), a vegyszerek egészségkárosító hatása pedig csak évek múlva derült ki. (Pld. a DDT felezési ideje év, a bomlása a levegőben és a talaj felszínén gyors, - a talaj mélyén viszont nem is bomlik.) 1968-évi betiltása Magyarországon az első betiltás volt a világon, és kb. 2 tucat hatóanyagot jelentett, köztük a Dieldrint, amely még 3 évvel ezelőtt is megtalálható volt 1,2 m mélyen a talajban, és az ökotoxikológiai vizsgálatok kimutatták az olajtök magvában (Peponen botrány). [Darvas Béla, 2008.] Magyarországon az 1950-es években kezdődött a peszticidfelhasználás évi tonna klórozott szénhidrogén hatóanyagú peszticidkészítménnyel, a folyamatos növekedés között érte el a csúcsot, - kb. 400 hatóanyag alkalmazásával mintegy 4 x 400 készítményhez - több, mint tonna - főleg szervesfoszfát- és karbamát készítményekből. Ezt követően a felhasználás folyamatosan csökkent 1992-ben

64 tonnára, 1995-ben tonnára ben viszont Magyarország a peszticideket legintenzívebben kijuttató országok közé tartozott 5 kg/hektáronkénti aktív hatóanyag alkalmazásával, ami később 3 kg/hektárra csökkent. [Dési Illés, 2002.] A bioakkumulációra alkalmas vegyületek raktározódnak az emberi szervezetben, a zsírszövetekben, mirigyekben, stb, és egészségre ártalmas hatásukat az alábbi területeken fejtik ki: 1) karcinogén (rákkeltő) hatás, 2) mutagén hatás (az örökítő anyag szerkezetének megváltoztatása), 3) terratogén (torzszületések előidézője pld. a vietnami háborúban alkalmazott dioxin), 4) hormonmoduláns hatás (zavart nemi jelleg fejlődése, pld. az Atrazin kukorica növényvédőszer hatása a felszíni vizekben található hermafrodita béka kifejlődésére), 5) immunmoduláns hatás (a szervezet védekezőképességének csökkentésével). [Darvas Béla, 2008.] Az ökológiai gazdálkodás és a bioélelmiszer termelés ezzel szemben képes egészséges és piacképes élelmiszerek, nyersanyagok előállítására, - a vidék, a táj, az élővilág és benne az ember és közösségeinek megőrzésével. Dr. Márai Géza a gödöllői Szent István Egyetem tanárának definíciója szerint: Az ökológiai (bio- és organikus-) gazdálkodás olyan környezetkímélő és megújító, különleges minőségű, (iparszerűséget adó anyagok (pld. kemikáliák) és módszerek (pld. monokultúra, tömegtermelés) teljes tiltásával), teljes körű és sok-funkciós mező- erdő- és tájgazdálkodás ( talaj növény - állat ökoszisztéma egymásra épülő, több-funkciós gazdálkodás), teljes értékű élelmiszertermelést, valamint vidékfejlesztést jelent, (az eredetihez közeli tápláló és hatóanyag biztosításával, de toxikus maradék-anyag nélkül), amely szigorú előírások (EU, IFOAM, Biokultúra-Biokontroll) keretei között, különleges ellenőrzés és minősítés, (semleges és független, EU-akkreditált szervezet) hitelesítése mellett, továbbá az aktív környezet- és egészségvédelem, az életformaváltoztatás igényével folyik. [Márai Géza, oldal] A fentiekben definiált ökológiai gazdálkodás és bioélelmiszer termelés a vegyszertartalom és ezáltal az egészségre káros hatása alapján - számokban is összehasonlítható a hagyományos és az üvegházi termeléssel. Az alábbi 2. sz. táblázat egyes zöldségek nitráttartalmát mutatja be az egyes termesztési módok függvényében. 3. táblázat: Zöldségfélék nitráttartalma a termesztési mód függvényében (mg/100 g) Zöldségfajta Üvegházi termesztés Szabadföldi termesztés Biotermesztés Hónapos retek yári retek - fehér Téli retek - fekete

65 Fejes saláta Cékla Spenót friss mélyhűtött konzerv(üveges) Mangold Endíviasaláta Zeller gumó - szár Forrás: Márai Géza (2003): Az agrár-környezetgazdálkodás és a bio-élelmiszertermelés In: Laczó Ferenc (szerk ) Kémiai és genetikai biztonság a mezőgazdaságban 105. oldal Környezettudományi Központ, Budapest Magas nitráttartalmú növények fogyasztásakor a kérődzők bendő baktériumai a nitrátot erősen mérgező hatású nitritté alakítják, amely - a vérfestékből létrehozott anyaggal erősen megköti az oxigént, és az oxigénhiány - néhány órán belül - fulladást okoz. Emberekre is veszélyes az ún. siló-halál esetében, pld. magas nitráttartalmú kukorica, zab, stb. a silóban mérgező nitrogénoxid-gázokat fejleszt, ami halálos veszély az ott tartózkodókra, sőt már néhány lélegzetvétel is diffúz tüdőgyulladást okozhat. [Carson, R oldal] Az élelmiszerek általában biztosítják az emberi szervezet egészséges működéséhez, a hiánybetegségek megelőzéséhez szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat is (pld. kalcium, vas, magnézium stb.), - amelyeknek a szervezet számára hasznosítható mértéke, aránya szintén a termelési mód függvénye. Az alábbi táblázatból látható a hagyományos gazdálkodás esetén az ásványi anyagtartalom jelentős vesztesége az öko-gazdálkodással összehasonlítva, melyet az emberi szervezet csak többletfogyasztással pótolhat. 4. táblázat: Öko és hagyományos módon termesztett zöldségek vizsgálati eredményei (A mennyiségek ppm-ban vannak megadva, szárazanyagra vetítve) Termény P Mg a Mn Cu Ca K B Fe Bokorbab ÖKO 4,04 10,45 0,22 0,36 15,5 40,5 14,8 60,0 29,1 99, Káposzta ÖKO 6,12 10,38 0,18 0,38 17,5 60,0 13,6 43,6 23,7 148, ,4 48 Fejes saláta ÖKO 7,01 24,48 0,22 0,43 16,0 71,0 13,1 49,3 53, Paradicsom ÖKO 6,07 14,2 0,16 0,35 4,5 23,0 4,5 59,2 58,5 148, Spenót 12,38 0,27 47,5 16,9 84, ,3 64

66 ÖKO 28,56 0,52 96,0 203,9 237, Forrás: Frühwald Ferenc (1998) előadása a Biokultúra Tudományos Konferencián In: Laczó Ferenc (szerk ) Kémiai és genetikai biztonság a mezőgazdaságban 106. oldal. Környezettudományi Központ, Budapest Ezen ismeretek birtokában térek vissza egy - a kutatás eredményének elemzésénél feltett, de megválaszolatlanul hagyott kérdésre: a termék fogyasztóinál NEM az árérzékenység dominál! akkor talán LUXUSFOGYASZTÁS-ról lenne szó??? Heller Ágnes A felesleges dolgok dicsérete c. cikkében írja:...röviden, semmiféle megvásárolható dolog testünket karbantartó tevékenység NEM FELESLEGES a sikeres élet szempontjából. Később a cikk így folytatódik: Az ember általában úgy gondolkozik, hogy a szükséges dolgok kerülnek kevesebb pénzbe, és azok érhetők el könnyebben, mint a luxuscikkek. A viszonylagos luxuscikkek esetében ez így is van. [Törőcsik Mária Varsányi Judit 1998, 70. oldal] Tehát a bioélelmiszerek nem luxuscikkek, fogyasztásuk nem luxustevékenység, - még a fenti filozófia szerint sem, de főleg nem a józan meggondolás alapján. Természetesen lehet élni testi és lelki egészség nélkül is, - de az egészséges élet és a betegségek elleni küzdelem között a különbség nem fejezhető ki pénzben! még az egészségügyi ellátás és a gyógyszerköltségek is csak egy kis részét képezik az anyagi és életkörülményekben jelentkező veszteségeknek. Az egészség a sikeres és jó élet alapfeltétele, olyan kincs, melyet értékelni csak veszélyhelyzetben tudunk igazán. Sajnos, a bioélelmiszerek valóban lényegesen drágábbak, a jövedelemforrások pedig korlátozottak, - a választás eredménye viszont egy lehetőség egészségünk megőrzésére, a vegyszerek által okozott betegségek megelőzésére, ill. esély a gyógyulásra. Mindenki saját maga dönt, hogy saját egészsége érdekében érdemesnek tartja-e a többletráfordítást, és milyen nagyságrendű az ár/értékarány, melynek vállalását még megengedheti magának. Bizonyára mindig lesznek, akiket egyáltalán nem érdekel a bioélelmiszer, és semmiképpen nem hajlandók a biofogyasztásra sem, - legalábbis egyenlőre! De bizonyára olyanok is vannak, akik számára a fogyasztás célja az, hogy a termék hatást gyakoroljon a környezetre, úgy hogy pozitív képet hívjon elő rólunk a szemlélőben. a látható fogyasztás területén érvényesül(het), tág teret adva a gyártóknak és a kereskedőknek a stílusválasztáshoz. [Törőcsik Mária Varsányi Judit 1998, oldal] Annak ellenére, hogy a biofogyasztás motiváló tényezői között kifejezetten NEM szerepelt a presztízsfogyasztás, gyakorlati tapasztalatok és egyes válaszok viszont közvetve utalnak az önkifejezés jelentőségére, az elismerés, a csoporthoz tartozás és a megfelelés igényére pld.: barátok, munkatársak, sporttársak személyes példája, vagy a lakóhelyemen széles körben elismert gazdasági tevékenység. Egy fokkal ismét feljebb léptünk a Maslow - piramis szociális szükségletek (3-4.) szintjére, ahol a közös fogyasztói igények erősítik az összetartozás érzését, közösségek kialakulását és a presztízsfogyasztás kifelé történő demonstrálását, elismerést a külső környezet részéről. A biotermékek vonzerő és a csábító hatásának növelése érdekében ezt a motiváló tényezőt sem célszerű figyelmen kívül hagyni! A magas presztízsárak kétségtelenül késleltetik a biotermékek gyors és széleskörű hazai térhódítását, de ugyanakkor vonzerőt is jelenthetnének a termelő feldolgozó - kereskedő vállalkozások számára, - akiknek addig kellene élni a számukra kedvező kereslet/kínálati 65

67 viszonyok alapján kialakult előnyös lehetőségekkel, amíg a külső konkurencia nem veszélyezteti komolyabban a pozícióikat. Ukrajna, Románia és Kazahsztán - Kínával együtt - ugyanis a nyugat-európai piacon már most egyre komolyabb konkurenciát jelent, sőt a hazai bioélelmiszer kínálatban is erősödik az import részaránya, mivel a multinacionális élelmiszerkereskedelmi láncok is felfedezték az üzletben rejlő lehetőségeket. Az idő ugyanis nagyon fontos gazdasági tényező, és éppen ellenük dolgozik! FELHASZ ÁLT IRODALOM 1. Carson, Rachel [2007]: Néma tavasz Katalizátor Könyvkiadó, Páty 2. Darvas Béla [2003]: övényvédő szerek másodlagos hatásai In: Laczó Ferenc [szerk ] Kémiai és genetikai biztonság a mezőgazdaságban Környezettudományi Központ, Budapest 3. Dési Illés Prof. Dr. med. habil. Dr. techn egyetemi tanár [Szerkesztette: 2004]: Környezetegészségtan Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged 4. Gerken, Gerd [1993]: A év trendjei. Akadémiai Kiadó, Budapest 5. Hofer Mária - Varsányi Judit [2006]: A regionalitás szerepe a biofogyasztás térhódításában In: Józsa László - Rechnitzer János - Varsányi Judit Beszteri Béla (szerk.) Versenyképesség és regionalitás - Megújulási válság és leküzdése c. tanulmánykötet ( oldal) MTA VEAB SZE MTDI Veszprém - Győr, ISBN: Hofer Mária - Varsányi Judit [2006]: Biofogyasztási felmérés előkészítése széles hallgatói körben tesztelt kérdőív alapján. Előadás és konferenciakiadvány (12 oldal) az MMSZ - MOK Innováció, társadalmi felelősség, fenntartható fejlődés - marketing megközelítésben c. 12. Országos Konferenciáján Budapest, augustus In: CD előadáskötet, ISBN: Kiadja: BMGE Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszék 7. Hofer Mária - Varsányi Judit [2007]: Biofogyasztási értékrend az egyetemi, főiskolai hallgatók körében. Előadás és konferenciakiadvány az MTA-VEAB Ifjúsági jövőképek és életstratégiák globalizálódott korunkban c. tudományos konferencián Komárom, április 27. (Konferenciakötet megjelenés alatt!) 8. Hofer Mária [2007]: A biofogyasztás gazdasági motívumai In: Svéhlik Csaba PhD (szerk.) (Világ)gazdaságunk aktuális kérdései c. CD-előadáskötet ( oldal) II. KHEOPS Tudományos Konferencia Mór 2007.május 30. ISBN: Hofer Mária - Varsányi Judit [2007]: Regional Characteristics of Organic Food Production & Consumption. In: Gulyás László (szerk.): Régiók a Kárpátmedencén innen és túl c. Konferenciakötet (5 o.) Eötvös József Főiskola, Baja ISBN Hofer Mária [2006]: Valóban pénzkérdés-e a biofogyasztás Magyarországon? Előadás és konferenciakiadvány az I. KHEOPS Kihívások és trendek a gazdaságban és a közszférában napjainkban c. tudományos konferencián Mór, május 31. In: Svéhlik Csaba (szerk., 2006) CD-előadáskötet, oldal ISBN: , 11. Hofer Mária [2007]: A biofogyasztás szerepe mai értékrendünkben In: Lőrincz Ildikó (szerk ) APÁCZAI NAPOK Hagyomány és Fejlődés c. Nemzetközi Tudományos Konferencia Tanulmánykötet II. ( oldal) Nyugat-Magyarországi 66

68 Egyetem Apáczai Csere János Kar GYŐR, Konferencia előadás az Érték és hagyomány szekcióban Győr, október Hofer Mária [2007]: Versenyképes termékstratégia egy egészségesebb társadalomért. Konferencia-előadás. XI. Apáczai Napok, Értékőrzés és értékteremtés Tudományos Konferencia, Értékek és kultúra szekció, Győr, október Hofer, M. Varsányi, J. [2007]: Better Health by Organic Foods on-profit Marketing Aspects of Consumption In: José Carlos Pinho (Coordination) Proceedings of VI th International Congress on Public and Non Profit Marketing - Poster session - 1 p CD - 1 p. University of Minho, Braga, Portugal th June, 2007 Dp. Legal: / Hoffmann Istvánné [2000]: Stratégiai marketing Aula Kiadó. Budapest, 15. International Classification of Health Accounts (ICHA). In: Papp Ilona (szerk., 2003.) Szolgáltatások a harmadik évezredben. Budapest, Aula Kiadó 16. Jobber, David [1999]: Európai marketing. Műszaki Könyvkiadó Kft. Budapest 17. Józsa László Hofer Mária - Varsányi Judit (2007) Zöldmarketing az élelmiszeripar szolgálatában Marketing & Menedzsment, XL. évfolyam 6. szám 18. Józsa László [2001]: Marketing reklám piackutatás I-II. Göttinger Kiadó, Veszprém 19. Józsa László [2003]: Marketingstrategy Marketingstratégia. KJK KERSZÖV, Bp. 20. Kerekes Sándor Kiss Károly [2001]: Környezetpolitikánk az EU-elvárások hálójában. Agroinform Kiadóház, Budapest 21. Kerekes Sándor Kiss Károly [szerk. 2003]: A megkérdőjelezett sikerágazat. MTA Társadalomkutató Központ, Bp. 22. Kotler, Philip [2000]: Kotler a marketingről. Jönni, látni, győzni a piacon. Park Kiadó, Budapest 23. Kotler, Philip Keller, Kevin Lane [2006]: Marketing-menedzsment. Akadémiai Kiadó, Budapest. 24. Kunsági Andrea [1995]: Hogyan láttassuk termékünket a fogyasztóval? Vezetéstudomány Laczó Ferenc [szerk ] Kémiai és genetikai biztonság a mezőgazdaságban Környezettudományi Központ, Budapest 26. Márai Géza [2003]: Az agrár-környezetgazdálkodás és a bio-élelmiszertermelés In: Laczó Ferenc [szerk ] Kémiai és genetikai biztonság a mezőgazdaságban Környezettudományi Központ, Budapest 27. Nagy Zoltán [2005]: Biotermeltetés és -feldolgozás magas színvonalon MezőHír IX.évf. 8.sz. 28. NZ. [2005]: "Minden a gyermekek iránti szeretettel kezdődött" MezőHír IX.évf.8.sz augusztus 29. Porter, E. Michael [1993]: Versenystratégia. Iparágak és versenytársak elemzési módszerei. Akadémiai Kiadó, Budapest 30. Rekettye Gábor [1997]: Értékteremtés a marketingben. KJK, Budapest. 31. Rekettye Gábor [2007]: Kisvállalati marketing AKADÉMIAI KIADÓ, Budapest. 67

69 32. Roszik Péter [2004]: Az Ökológiai gazdálkodás helyzete és kilátásai Biokontroll Hungária Kht, Budapest 33. Roszik Péter [2006]: Regionális kimutatás Biokontroll Hungária Kht, Budapest 34. Svéhlik Csaba [2007]: Marketing a 21. században. Szakkönyv, KHEOPS Automobil- Kutató Intézet, Mór 35. Törőcsik Mária Varsányi Judit [1998]: Termékstratégia emocionális és racionális közelítésben. emzeti Tankönyvkiadó, Budapest 36. Törőcsik Mária [2003]: Fogyasztói magatartás trendek. KJK KERSZÖV, Budapest 37. Varsányi Judit [1995]: Jövőorientált marketing. Metatrendek és a jövő piaci mozgástere. Előadás a miskolci Jubileumi Konferencián. Miskolci Egyetem, szeptember 7-8. I TER ET FORRÁSOK: 38. A Magyar Biokultúra Szövetségről 39. Árjegyzék 40. B. Fülöp Katalin: Bioételeink Európa piacán Bioélelmiszerek forgalmazóinak listája Biokontroll Hungária onprofit Kft.: 43. Biokultúra - Sárközy Péter Alapítvány (2005) Jövőkép és stratégia között 44. Biotermékek árjegyzéke 45. Chart 4. Change in share of public spending on health, OECD countries, Source: OECD Health Data June Darvas Béla címzetes egyetemi docens MTA Növényvédelmi Kutató Intézete Rádióinterjú MR1 Kossuth Rádió április óra 47. Fürediné Kovács Annamária [2007]: A fenntartható táplálkozás In: Vadovics Edina- Gulyás Emese (szerk.): Fenntartható fogyasztás Magyarországon Tudományos Konferencia (2007. december 18.) konferenciakötet ( oldal) Kovács Annamária, Frühwald Ferenc: Organic Farming in Hungary [ ] 49. Kulcsár Hajnal: Miért drága a bio? 50. OECD Factbook 2006: Economic, Environmental and Social Statistics OECD Factbook 2006: Life expectancy at birth: total umber of years: OECD Factbook 2006: Public and private expenditure on health OECD in Figures OECD: Health spending and resources 68

70 54. Organic Agricultural Land and Farms in Europe, FIBL-Survey in progress Update of July 20, 2007 Source: FiBL Survey 2007, CH-5070 Frick 55. Roszik Péter dr. és szerzőtársai (2007. március 30.): Jelentés a Biokontroll Hungária Kht 2006.évi tevékenységéről 56. STADAT épesség, népmozgalom 57. STADAT Halálozások a gyakoribb halálokok szerint 58. STADAT Egy főre jutó egészségügyi kiadások 59. STADAT Természetes szaporodás/fogyás(-) 69

71 Dr. SZÓKA KÁROLY Ph.D. egyetemi adjunktus, YME-KTK, Pénzügyi és Számviteli Intézet, Sopron A KKV-k előremutató pénzügyi tervezési lehetőségei 1. Bevezetés A tervezés, és vele együtt a visszatekintés az élet mindennapos velejárója, jelen van hétköznapjainkban, a gazdasági életben és különösen fontos ez az üzleti életben, a vállalkozások működésének gyakorlatában. Információk, stratégiai célok alapján terveket állítunk fel, melyekre időnként visszatekintünk, hogy megállapítsuk, mennyire teljesültek. A kis- és középvállalkozások (KKV) szférája kiemelten fontos területe az Európai Unió gazdasági prioritásainak, így a magyar gazdaságnak is, ezért nagyon fontos, hogy a gazdasági elemzések területén is kiemelten foglalkozzunk velük. A KKV-ok speciális gondokkal, problémákkal rendelkeznek, de egyben sajátos kitörési lehetőségeik és erősségeik is vannak. Éppen gazdasági jellegzetességeik miatt van szükség a gondos elemzésre és tervezésre ezeknél a vállalkozásoknál, úgy vélem, szükségük van a pénzügyi-gazdasági segítségnyújtásra, amivel tovább fejlődhet a magyar KKV szektor. 2. A KKV szektor A KKV-ok behatárolása közgazdasági alapokon történik, az adott vállalkozás előző, lezárt üzleti évére értendő működési mutatók szerint január 1-jétől módosult a KKV-k meghatározása, az éves nettó árbevétel és mérleg-főösszeg tekintetében, amelyek a 2004-ig érvényben lévőktől felfelé térnek el. Középvállalkozás az a vállalkozás, amelyben az összes foglalkoztatott száma 250 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétel legfeljebb 50 millió eurónak vagy a mérleg-főösszeg legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg, és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak 12. Kisvállalkozás az a vállalkozás, amelyben az összes foglalkoztatott száma 50 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétel vagy a mérleg-főösszeg legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg, és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak. Mikrovállalkozás az a vállalkozás, ahol az összes foglalkoztatott száma 10 főnél kevesebb, az éves nettó árbevétel vagy a mérleg-főösszeg legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak. A KKV-ok mérete a piachoz viszonyítva általában kicsi, nincs ráhatásuk a piacra, így nem tudják az árakat befolyásolni, árelfogadók. Viszonylag kevés vevővel állnak kapcsolatban, így egy-egy vevő viselkedésének jelentős hatása lehet a vállalkozás működésére, pl. egy nem fizetés veszélyes helyzetbe hozhatja a vállalkozást és ez kiszolgáltatottságot jelent (körbetartozás). Nagyban függenek a politikai-gazdasági szabályozóktól és azok változásaitól is. Rugalmasságuk abban mutatkozik meg, hogy tevékenységüket könnyebben tudják változtatni, kisebb a szervezetük és az információ könnyebben áramlik vállalkozáson belül. Gyorsabban tudnak döntéseket hozni, a vállalkozó általában egyszerre tulajdonos és menedzsment, ezt a lehetőséget lehet kihasználni az előbbi negatív tényezők ellensúlyozására. 12 A független vállalatok azok a vállalatok, amelyekben egy vagy több vállalatnak, önkormányzatnak vagy államnak külön-külön vagy együttesen sincs 25%-ot meghaladó részesedése, tőke, illetve szavazati jog alapján. A 25%-os küszöbértéket meghaladó részesedés esetén a vállalkozás nem minősíthető kis- és közepes vállalatnak. 70

72 Svéhlik Csaba írja egy publikációjában, hogy a vállalati működés egyik nagy kihívása napjainkban az, hogyan tud a cég tulajdonosa, illetve tulajdonosi köre és a menedzsment hatékonyan együttműködni. E problematika akkor is fennáll, ha egy személyről van szó, hiszen a család = tulajdonos = menedzsment képletből következik, hogy döntéseiket rutinra alapozva, gazdasági számítások nélkül hozzák meg, önmagukkal szemben elnézőbbek, és valljuk be, senki sem szeret saját korlátaival szembesülni. További sajátosságaik, hogy tevékenységeik nem túlságosan összetettek, kevesebb tőketartalékkal rendelkeznek, tehát érzékenyebbek a környezeti zavarokra (pl. új szabványok, környezetvédelmi, egészségvédelmi előírások megjelenése, az adórendszer változása), kevesebb erőforrást képesek mozgósítani fejlesztéseikre. (Arról nem is szólva, hogy egy hazai viszonylatban erősnek tűnő közepes cég a kisebb méret miatt az unió piacán már kisvállalatnak minősülhet.) 3. A pénzügyi tervezés A pénzügyek hatékony menedzselése ma már minden vállalkozás számára létszükséglet, hiszen a likviditás jó szabályozása, a helyes befektetési és finanszírozási döntések meghozatala révén erősödhet a vállalkozás vagyoni, jövedelmezőségi és piaci helyzete, biztosítható a vállalkozás eredményes működtetése és hosszú távú fennmaradása. A befektetési stratégia erősen hiányos a KKV-ok nagy részénél, a befektetési lehetőségek elemzése és az alternatívák kiértékelése általában hiányzik. Különösen problematikus a befektetések menet közbeni állandó újraértékelése. Általában úgy döntenek egy gép megvásárlásáról, egy beruházás elindításáról, hogy előtte nem készítenek megvalósíthatósági vizsgálatokat, nem számolnak megtérülési időt, nem vizsgálják, mekkora önköltséggel fogják gyártani a terméket vagy nyújtani a szolgáltatást. A finanszírozási rész természetesen nem választható el a befektetési stratégiától, a vállalkozás tevékenységének finanszírozására a folyamatos működésre fordítható forrásokat is meg kell határozni, önfinanszírozás, és az idegen tőkével való finanszírozás. Mindkettőnek ára van, végig kell gondolni, hogy melyik esetleg vegyes változat a legmegfelelőbb. Az üzleti terv egyik fontos része a pénzügyi terv (részben mint finanszírozási terv), mely a tervezés pénzügyi hatásaira, a vállalkozás pénzügyi feladataira, a bevételek és kiadások előrejelzésére és megfelelő ütemezésére helyezi a hangsúlyt. Épít a forgalmi, termelési, beruházási, beszerzési és költségtervek adataira, amelyek a múlt adatain és az előre látható változásokat felölelő becsléseken és számításokon alapulnak, megfelelő mértékben beépítve az előre nem látható, rendkívüli események hatásait azaz a pénzügyi tervezés előretekintő folyamat. Nem csupán előrejelzési céllal készül, hanem döntéseket fejez ki. A pénzügyi terv célja a tulajdonosi vagyon pénzügyileg hatékony operatív és stratégiai horizontú működtetésével kapcsolatos alapvető döntések kifejezése. (Sinkovics, pp. 75.) A források hatékony működtetésének feltétele, hogy gazdaságosan működő eszközöket finanszírozzunk, a források felhasználása megfelelő hozadékot biztosítson, és a felmerülő forrásszükséglet mértéke arányos legyen az outputokkal. Mindezt a lehető legkisebb tőkeköltségekkel biztosítsuk ésszerű kockázat mellett. A pénzügyi tervezésnek biztosítani kell az egészséges eszköz és forrásarányokat, likviditási arányokat, hatékonyságot és profitabilitást. A pénzügyi tervezés funkciói: - informáló funkció: információt nyújt a vállalkozás vagyoni, jövedelmi és pénzügyi helyzetéről, az elérni kívánt célról; 71

73 - orientáló funkció: a vállalkozás egységei részére megmutatja a tevékenységek közös irányát; - ellenőrzési funkció: a tervszámok viszonyítási alapul szolgálnak a tényszámok elemzésénél. A pénzügyi tervezési munkát minden vállalkozás másféleképpen oldja meg. Nincs egységes eljárás, de problematikus lehet, ha olyan személy végzi, akinek más munkaköre is van. A mai egyik gyakorlat, hogy külön tervezőt alkalmaznak, de ez nem mentesíti a vállalkozás menedzsmentjét a tervezési döntések alól. A legjobb megoldás, ha külön szakértői csoportot hoznak létre a tervezési feladat ellátására, persze egy KKV-nál ez folyamatosan nem megoldható, de jó megoldás, ha egy ilyen tervezési munkára, mint egy projektre több különböző szakterület szakértői dolgozhatnak együtt. Alkalmazható megoldás, hogy indulásként a cég könyvelője a vezetővel együttműködve végzi el ezeket a feladatokat, mivel rálátnak a vállalkozás működésére, és hozzájuk érkeznek be az adatok. 4. A pénzügyi tervezés menete A pénzügyi tervezést leegyszerűsítve úgy foghatjuk fel, hogy a tervezés során a pénzügyi vezető válaszokat igyekszik adni a vállalat tulajdonosai és vezetőtársaik kérdéseire. A sikeres tervezési folyamat tehát számba veszi: - a vállalat előtt álló beruházási lehetőségeket, az abból adódó tartós eszközlekötéseket és az azokhoz kapcsolódó lehetséges finanszírozási forrásokat; - a jelenben hozott vagy hozható pénzügyi és egyéb gazdasági döntések jövőbeli várható következményeit a vállalat helyzetére és működésére; - a lehetséges döntési változatokat, amelyek segítségével a vállalat tényleges pénzügyi döntéseit kiválaszthatjuk; - ezt követi a tényleges döntések meghozatala, az ún. végső pénzügyi terv megalkotása; - az utolsó lépés időben késleltetetten következik, amikor a ténylegesen megvalósult gazdasági-pénzügyi folyamatokat összehasonlítjuk a pénzügyi tervekkel. Likviditás tervezés A likviditás egy vállalkozás azon képessége, amely megmutatja, hogy képes-e az esedékes fizetési kötelezettségeket egy bizonyos időpontban teljesíteni. A likviditás négy alapkérdése: - Milyen gyorsan adható el egy vagyontárgy? (likvidálhatóság, pénzzé tehetőség) - Hogyan finanszírozhatóak a vagyontárgyak? (aktívák fedezettsége a kötelezettségekhez képest) - Milyen fizetőeszközök állnak jelenleg rendelkezésre? (forgóeszközök) - Teljesíthető-e egy periódus valamennyi fizetési kötelezettsége? (likvideszközök és a befizetések meghaladják a kifizetéseket?) (REFA, Pénzügyi controlling, 2006., pp. 48.) Az értékesítési tervből pénzbevételi terv, az eladások alapján készített termelési tervből költségterv és pénzkiadási terv készíthető. Ehhez illeszthetőek ez egyéb tervezhető tételeket (kamatok, adók, beruházások és finanszírozásuk), így kapjuk meg az időszak teljes pénzáramát. A likviditás tervezéséhez tartozik még az is, hogy forráshiány esetére készítsünk tervet, ha pótlólagos forrásokat kell bevonnunk, illetve, hogy hogyan használjuk fel, fektetjük be a felesleget. Felhasználhatóak még a likviditási mutatók, melyek a pénzzé tehető eszközök 72

74 és a folyó kötelezettségek arányát vizsgálják. (Pénzeszközök, likvid értékpapírok és követelésállomány.) 13 Az eredmény-kimutatás előrejelzése (Eredménytervezés) Mint az ábrából látható, az eredményesség középpontjában a jövedelmezőség és a fizetőképesség áll. A jövedelemszámítás szintjeit elsődlegesen a fedezeti összeg és az üzemi (üzleti) tevékenysége eredménye képezi, mivel döntően az előállítási tevékenység áll a tervezés homlokterében. Az eredmény tervezése során az eredményt érintő bevételek és kiadások, költségek számszerűsítése történik, általában különböző fedezeti lépcsőkben. Célérték Pénzügyi tervezés Mellékfeltétel Likviditás Nyerség tervezés Mellékfeltétel Nyerség tervezés Célérték 1 sz. ábra: Összefüggés a pénzügyi tervezés és a nyereségtervezés között Forrás: REFA, Pénzügyi controlling, 2006., pp. 87. Mivel a pénzügyi tervezés egyik központi kérdése a tőkeszükséglet tervezése, a likviditás és a jövedelmezőség állandóan versenyben áll egymással. Ha túl likvidek akarunk lenni, akkor nincsenek kihasználva a pénzeszközeink, de ha nincsenek tartalékok, akkor a likviditás kerül veszélybe. Legszorosabb értelmezésben az értékesítési és a termelési terv adataiból tudunk kiindulni, mikor meghatározzák a piaconként tervezett eladásokat (átlagárak, volumen) azok változását is figyelembe véve. A kezdő készletek és az értékesítési terv ismeretében tudjuk meghatározni a közvetlen költségeket és a közvetett költségek egy részét. Ez lényegében hasonlít a jövedelemtervhez, de kitér az eredményfajták mellett az eredmény felhasználására is. Különösen a kereskedelmi vállalkozásoknál nem szabad megfeledkezni a készletezési tevékenységről sem, hiszen a raktárkészlet változása hat az eredmény szintjére, a növekvő készletek lekötött tőkenövekedéssel, romló eredménnyel járnak, noha a készlet a miénk, tehát vagyonszinten nem csökkentő tényezők. A cash flow-kimutatás előrejelzése A cash flow egy vállalkozás pénzáramlásainak összessége, a pénzbeáramlások és a pénzkiáramlások különbsége adott időszak alatt. 13 A likviditás fogalmával óvatosan kell bánni. Egyrészt mert a fizetőképesség nem mindig egyezik meg a likviditással, hiszen a vállalat lehet fizetőképes de illikvid, azaz van pénze, de nem tud fizetni, vagy tud fizetni, de nem a saját pénzéből. Másrészt, a rövid lejáratú eszközök és források 1 éven belüliséget jelentenek. Gondot jelenthet az időbeliség értelmezése, pl. ha majd csak fél év múlva rendelkezésre álló eszközökből kellene holnap fizetni, pedig a likviditásunk rendben van. 73

75 A vállalkozás pénzügyi helyzetében bekövetkezett változások megítéléséhez a jövedelmezőség vizsgálata kielégítő információkat nem nyújt, ezt az igényt a cash flowkimutatás elégíti ki, és egyúttal tartalmilag is kiegészíti a mérlegben és az eredménykimutatásban szereplő adatokat. Megmutatja, hogy milyen célokra fordítják a vállalkozás működéséből és más forrásokból származó pénzeszközeit. Abból a szempontból, hogy a cash flow előrejelzés eredményes legyen, két fontos körülmény bír alapvető jelentőséggel. Egyik körülmény, hogy a cash flow-kimutatásokat milyen időbeli bontásban (havi, negyedéves) állítják-e össze, a másik, hogy ezeket az összeállításokat mekkora gyakorisággal készítik 14. A cash menedzsment feladata a likvid eszközök azon minimális szintjének meghatározása és biztosítása, amely a normál üzletmenetet biztosítja. (REFA, Pénzügyi controlling, 2006., pp ) Ez viszonylag alacsony készpénzszintet jelöl. Ez elég nehéz feladat a gyakorlatban, hiszen ha alacsony szintre süllyed, akkor a gazdálkodás veszélybe kerülhet. Akkor lehet ezt megvalósítani, ha a készletekről, a termelésről és a várható keresletről pontos információkkal rendelkezünk. Tovább lehet csökkenteni a szükséges készletszintet, ha hatékonyabbá szervezzük a termelést, kisebb készletszinttel és a beszállítókkal ha lehet Just in Time rendszerű szerződéseket kötünk. (Lásd még S-modell.) Fedezeti pont elemzés Az elemzéssel az tudható meg, hogy adott termékre, beruházásra vagy a vállalat egészére nézve mikor válunk nyereségessé. A fedezeti pont az árbevételnek, fedezeti tömegnek az a volumene, amely fedezi a folyó, fel nem osztható költségeket, a vállalkozásnak sem működési nyeresége, sem működési vesztesége nem keletkezik, azaz azt mutatja meg, hogy mikor érjük el az árbevétel azon szintjét, amely szükséges az összes változó és állandó költség fedezetére, amikor az összes árbevétel és az összes költség egyenlő. KKV-ok számára mindenképpen ajánlható ez az eszköz, mert viszonylag egyszerűen meghatározható, hogy hány egységet kell értékesíteni, illetve mely időpontban érjük el a nulla eredményt. (Egy termék esetében, ha az eladási egységár nagyobb, mint az egy termékre jutó változó költség, és a többletek révén fedezni lehet a fix költségeket, akkor elértük a fedezeti pontot.) 5. Cégminősítés pénzügyi viszonyszámokkal A pénzügyi viszonyszámok a cég gazdasági, pénzügyi teljesítőképességének olyan jelzői, amelyek a pénzügyi kimutatások kapcsolatát érzékeltethetik. A választékot csak az elemző fantáziája, illetve a pénzügyi jelentések tételeinek a számossága korlátozhatja. Ahogyan Varsányi és Virág is kiemeli, egy viszonyszám hasznossága azonban csakis az elemzés céljának ismeretében ítélhető meg, használatukban óvatosságra int az a tény, hogy általában múltbeli eseményeken alapulnak, sokszor statikus kimutatásokból emeljük ki az adatokat, így nem mindig lehet a jövőre következtetni. A KKV-ok szempontjából is fenn áll az a helyzet, hogy egy pénzügyi ismeretekkel rendelkező cégvezető is rengeteg mutatóval találja szemben magát, és nagyon nehéz eldönteni, hogy mely mutatókat érdemes és kell kiszámolni, illetve bizonyos időközönként 14 A mérleg és eredménytervezés gondja, hogy e tervek megvalósulásának méréséhez komplett szinte az éves zárlat pontosságának megfelelő zárlat szükséges havonta vagy legalább negyedévente. Sinkovics, pp

76 felülvizsgálni (terv-tény eltérés). A mutatók kiválasztásánál ügyelnünk kell az egyszerűségre, logikára, rendszerszemléletre. A faktoranalízissel kiválasztott mutatók: értékesítés nyereségtartalma, eszközhatékonyság, likviditás, eladósodottság, értékesítéshez szükséges forgótőke, készletek forgási sebessége, szállítók és vevők futamideje. A Varsányi-virág szerzőpáros az alább látható sávos tervezést ajánlja: Legvalószínűbb sáv Elérhető legvalószínűbb célmutatók - Múltbeli tapasztalatok - Árbevétel - Ismert új tendenciák - Költség - Nyereség Szezonális sáv - Módosító hatások - Kiegyenlítő hatások Korrekciók - Volumenhatások Adalékok a sávos tervezéshez - Költségnövekedés - Új piaci igények - Normamódosítás - Konkurensek kivonulása - Választékhatások - Kiszorulás veszélye a piacról - Váratlan helyzetek ABC elv alkalmazása 2. számú ábra: A sávos tervezés logikája Forrás: Varsányi-Virág, 1997., pp. 14. A felgyorsult műszaki és gazdasági fejlődésben hatalmas a verseny a befektetők kegyeinek elnyeréséért. Ennek tervezési-technikai fortélyai: 1. A fejlesztési és piaci rések felismerése, valamint a befektetések elvárt megtérülése csak akkor valósul meg, ha a vállalat vezetése jól illeszti be a fejlesztés folyamatát az idődimenzióba. Mikor és milyen erőforrás-csoportot kell mozgósítania, mikor és milyen szervezési-irányítási döntéseket kell meghoznia, mikortól és milyen megtérülésekkel lehet számolnia? 2. Egy hosszú távú fejlesztési folyamat ütemezése azonban ritkán végezhető el úgy, hogy ne kelljen csúszásokkal számolni. Ezért célszerű tartalékidőket, tartalékforrásokat is beépíteni a folyamatba. 3. Ez indokolja, hogy a hosszú távú fejlesztés tervébe épüljenek be elágazási pontok: olyan pontok, amelyeknél viszonylag kis veszteséggel átirányítható a fejlesztés egy másik, még eredménnyel kecsegtető pályára. Mindezek megkívánják a folyamatos monitoringot, a controllingot, az utólagos ellenőrzés már csak a veszteségeket képes kimutatni. (Hoványi, pp ) A pénzügyi tervet tehát a működés során folyamatosan figyelemmel kell kísérni. A figyelemmel kísérés eszközei lehetnek a terv és tényszámok abszolút és relatív értékeinek összehasonlítása, a pénzügyi mutatók, a trendek és korrelációk. A feltételek változása maga után vonja a pénzügyi tervek aktualizálásának szükségességét (gördülő tervezés). A vállalkozásoknál a pénzügyi tervezés és elemzés szempontjából nagy jelentőséggel bír a 75

77 controlling, amely koordinálja a tervezési, az ellenőrzési és az információellátási tevékenységet. 6. A KKV pénzügyi tervezési rendszer Egy jó KKV tervezési rendszer: - növeli az információk lényegszerűségét, időszerűségét, használhatóságát, - összpontosítja a vezetés figyelmét a cég sikeres/veszteséget hordozó termékeire, folyamataira, - ösztönözi a kommunikációt, - vizuálissá, áttekinthetővé teszi az aktuális állapotot, - nem markol túl sokat, figyelembe veszi a költség-haszon szemléletet, a megvalósíthatóságot, - a nem pénzügyi mutatókkal teljesebbé teszi a cégről alkotott képet, és - operatív és stratégiai szempontok is érvényesülnek benne. A tervben meghatározzák és megszervezik a feladatokat, a terv koordinálja a résztevékenységeket és optimalizálja az erőforrások felhasználását, így segít reagálni a környezet változásaira. Megalapozódik a tudatos szervezetirányítás azáltal, hogy konkrét elvárások fogalmazódnak meg hatékony módon a gazdálkodás tekintetében. Általánosságban véve a tervezést a szakirodalom a forgalom tervezésével, az értékesítési piac vizsgálatával kezdi. Termékenként és piaconként megtervezzük az eladható mennyiséget és azok árait. A forgalom mennyiségi tervéhez lehet igazítani a készletváltozások (befejezetlen, félkész és késztermék) szintjeit és a kapacitást (személyi és műszaki). Ebből már látható a forgótőke igény és a munkaerővel kapcsolatos költségek. A hiány vagy a többlet következményekkel jár együtt a humánerőforrás és a beruházások területén. (Felvenni vagy elküldeni? Beruházni? Miből?) Ez a termelési terv meghatározza a költségeinket, amelyekhez még figyelembe kell venni a másodlagos, átterhelt és az általános költségeket is. Így eljutunk az eredménytervhez, ami kb. az üzemi (üzleti) tevékenység eredményét adja ki. A jövedelmezőségi és mérlegterv alapján pedig folytathatjuk egészen a végső eredményig. A tervezés pénzügyi hatásainak megítélésére a pénzügyi terv szolgál, azaz a likviditási szempontból készített pénzügyi terv az összes bevételnek és az összes kiadásoknak az összhangját vizsgálja (Horváth & Partner, 2001a., pp. 107.) Az értékesítési tevékenység alapkövetelménye a megfelelő volumenű, önköltségű, összetételű és árszínvonalú értékesítés. Feladata, hogy a vállalat jövőbeni értékesítését, ennek eléréséhez az alkalmazandó értékesítéspolitikai eszközöket és az értékesítés végrehajtására fordítandó költségeket egy meghatározott időszakra megállapítsa. Az értékesítési terv általában minden egyéb funkcionális üzemi terv alapja, végül is a termelési és a beszerzési terven keresztül a pénzügyi- és eredménytervbe torkollik. 76

78 1. sz. Táblázat: Az értesítési és a pénzügyi terv összefüggése Likviditási terv Státusz Eredményterv Nyitó pénzkészlet Bevételek Kiadások (Beszerzési terv) Befektetett eszközök Forgóeszközök Saját tőke Kötelezettségek Költségek és ráfordítások (Termelési terv) Bevételek (Árbevétel terv) Záró pénzkészlet Mérleg szerinti eredmény Forrás: alapján Szóka, Az értékesítés tehát olyan célorientált gazdasági feladat, amely az értékesítéspolitikai döntések kialakítását és meghozatalát foglalja magába. Ezen feladatok optimális teljesítéséhez az üzemek számára számos eszköz, módszer áll rendelkezésre. Amennyiben ezek az eljárások (pl. piackutatás, értékesítési módok, árpolitika, termék kialakítás, reklám stb.) nem esetenként, hanem szisztematikusan egymásra épülve kerülnek alkalmazásra, akkor marketingről beszélünk. Ez az egyszerű pénzügyi terv sem található meg azonban a KKV-ok jelentős részénél, ezért mindenképpen szükség van az ilyen ismeretek oktatására, elfogadottá tételére is. A múltra vonatkozó bázisadatok összegyűjtése után, az ismert/várt tendenciák és változások ismeretében tervvariánsokat kell kidolgozni a bevételekre és a kiadásokra, amelyek így meghatározzák számunkra a vállalkozás pénzügyi tervét a fentebb bemutatott lépések menetében. Arra figyelni kell, hogy a controlling szempontú pénzügyi számítások hátterében nem csak egyszerűen a bevételek és a kiadások állnak, hanem a likviditás és annak prognosztizálása, azaz, hogy a be- és kifizetések az idő szempontjából egymással hogyan állnak szemben. (Reke, 2007., pp. 6.) Külön kell tervezni a készpénzes eladásokat és a hiteleladásokat, a hiteleladásokhoz felhasználhatóak a vevőkorosítási táblák, melyek jelzik követeléseink életkorát. (Minél távolabbi egy be nem hajtott követelésünk, annál valószínűbb, hogy nem számíthatunk a befolyására). Az árbevétel tervezést és a tényadatokat formalizáltan is tervezzük, grafikusan is ábrázoljuk halmozva havonta az adatokat. Így plasztikus és könnyen értelmezhető tervet, illetve teljesülési adatokat láthatunk magunk előtt. Meg kell néznünk havonta, de legalább negyedévente a terv és a tényadatok közötti eltéréseket is. Megmutatják, hogy a tervtől való eltérés minek köszönhető. A leggyakoribb példák: - a meglévő vevőkör és a régi vevők elpártolása, lemorzsolódása; - a piaci részesedés változása, versenytársak erősödő/gyengülő szerepe; - az egész piaci forgalom alakulása; - váratlan készletalakulás; - új termék bevezetése, új piacra betörés; - infláció, egyéb gazdasági tényezők; - az árpolitika (feltéve, ha az árakat nem elfogadjuk, hanem alakítjuk). Ezek ár és volumen módosító hatását figyelembe kell venni a tervezésnél, a kiinduló adatokat ezekkel a hatásokkal módosítani kell. Vizsgáljuk meg az eltérések okát, hiszen ez mutatja meg számunkra a következő lépést az eltérés megszüntetésének irányában. 77

79 Megállapításom szerint tehát a KKV-ok számára a legjobb tervezési módszer a gördülő tervezés, mivel a gyakoribb aktualizálás nagyobb pontosságot eredményez. Az eredménytervet az elmúlt három év adatai és a belátható lényegi változások alapján állítsuk össze, az adatokat bontsuk le negyedéves szintre, majd a gördülő tervezés technikáját használva mindig egy-egy negyedévvel toljuk előre a terv látóhatárát az ismert/várható változások tekintetében. Természetesen ezeket az adatokat ellenőrizni kell, azaz időszakonként terv-tény eltéréselemzést kell végezni. 7. Pénzügyi háló a faktoranalízis rendszerében 15 A pénzügyi háló grafikus formában mutatja be a faktoranalízissel megalapozott 16 pénzügyi controlling által figyelt különböző mutatók és célok kapcsolatát. Az ábrán látható, hogy a függőleges tengelyen a Kötelezettség, illetve a Saját tőke van elhelyezve, míg a vízszintes tengelyen az Eszközök és az Eredmény. Ha ezt a pénzügyi hálót, négyzetet körbejárjuk, illetve megvizsgáljuk a negyedelő vonalakat, akkor látható, hogy a kötelezettségek teljesítése, a tőkejövedelmezőség, az eszközök fedezettsége, a likviditás, az eladósodottság és az eszközök jövedelmezősége mutatók a nyert mutatók összességében egy saját hálót/rendszert képeznek. A pénzügyi háló egyik előnye, hogy a terv-tény összehasonlítások, a vállalat legfőbb célja közötti kapcsolatok vizuális megjelenítésén keresztül megkönnyíti az összefüggések látását. Kötelezettségek (Rövid, illetve hosszú) Likviditás* Eszközök (Forgóeszk. és Befektetett eszközök) Eszközök E l a d ó s o d o t t s á g * jövedelmezősége Kötelezettségek fedezettsége Eredmény (AE) Eszközök fedezettsége Saját tőke Tőkejövedelmezőség 3. számú ábra: Pénzügyi háló Forrás: Witt-Witt, 1994., alapján Szóka, pp (* A szürkével jelölt mutatók pénzügyi jellegűek, nagyobb gyakorisággal vizsgáljuk.) 15 Witt-Witt, 1994., pp alapján 16 Lásd doktori disszertációm: Szóka, pp

80 A fent látható pénzügyi háló ugyan valóban mindenben megfelel a tudományosan megalapozott mutatók kiválasztási/rendszerezési követelményeinek, de szempontunkból, nem megfelelő, hiszen a KKV pénzügyi tervezése rendszerbe a gyakran vizsgált (nem éves szinten áttekintett) mutatók tartoznak. Ennek megfelelően át kell alakítani a pénzügyi hálót, hogy ezeket az elemet és mutatókat tartalmazza. Az új pénzügyi hálóban szürkével jelölt mutatók már mind rövid távra vonatkoznak, azaz az éves működés közben negyedévente, havonta tekintjük át ezen mutatók változását. Ahhoz, hogy a likviditás mellett a készletek, vevők, szállítók (mind rövid időtáv!) forgási sebességét, átlagos futamidejét rendszerben vizsgálni tudjuk, egy kompromisszumot kellett kötni, az ábrán szaggatott vonallal jelölt egyenes két vége között (Rövid lejáratú kötelezettségek, illetve termelési érték) nem alakítható ki konzekvensen számunka megfelelő mutató. Ettől függetlenül megállapítható a rövidtávon, gyakrabban számolt mutatók helyes logikai rendszere az ábrából. Likviditás Rövid lejáratú kötelezettségek Szállítók átlagos futamideje Eladósodottság (rövid távon) Forgóeszközök Készletek forgási sebessége és vevőállomány átlagos futamideje ÉNÁ Összes eszköz (=források) Forgóeszközök hatékonysága Termelési érték Termelési költségszint 4. számú ábra: Pénzügyi háló rövidtávra Forrás: Szóka, pp S-modell Mivel a likviditási helyzet elemzése különösen fontos a KKV-ok körében és a faktoranalízises vizsgálatok, illetve a pénzügyi háló is jelentős tényezőnek mutatta ki, ezért megállapításom szerint hasznos kisvállalati eszköz a likviditástervezés új módszere, a 2006-ban publikált Sinkovics-féle S-modell. A likviditási mutatók kiszámítása nem igazán nehéz, mégis a gyakorlatban gondot jelenthet a likviditás pontos meghatározása, illetve megtervezése. Maradva a KKV-ok pénzügyi tervezési logikájánál, első lépésben a működési cash flow-t kell megvizsgálni indirekt módszerrel, 79

81 melynek főbb sorai: adózott eredmény, értékcsökkenési leírás, vevőállomány-változás, készletállomány-változás és a szállítóállomány-változás. A módszer nagy előnye, hogy látjuk, hogy működésünk eredményezett-e pozitív cash flow-t vagy sem, a beruházások milyen fedezetre szorultak, illetve mennyiben kellett igénybe venni új forrásokat. Viszont utólagos tájékoztatással szolgál, így a megcélzott pénzügyi tervezési és controlling célokra mégsem használható. A direkt módszer a likviditástervezés szempontjából sokkal egyértelműbb, hiszen a nyitó pénzállományból kiindulva tervezi a várható pénz be- és kiáramlásokat. Ennek hátránya azonban, hogy a pénzmozgások egyben jelentkeznek, így nem látjuk a pontos gazdasági összefüggéseket, azaz ez sem egészen jó a kitűzött célok eléréséhez. Az említett problémák megoldásának egyik lehetséges módja az S-modell alkalmazása. Alapgondolata, hogy: ( ) a likviditástervezés során külön-külön kell tervezni a működéssel, a beruházásokkal és a finanszírozással kapcsolatos áramlásokat valamely időszakra, és ebből kell összeállítani a likvid terveket. (Sinkovics, pp 5.) A rendszernek megfelelően a havi bontás ajánlott, a nyitó pénzeszközállomány ismert, és a pénzügyi tervezésnek megfelelően először az árbevétel befolyást kell megtervezni a készpénzes és hiteleladási adatainkból. Ez adja ki a pénzbázist, amelyre lehet tervezni a kiadási oldalt. Leglényegesebb sorok: anyag- és árubeszerzések, a működési kiadások (pl.: bérleti díjak, közüzemi díjak, szolgáltatások) és a személyi jellegű kiadások. Ha tevékenységünk nem változik robbanásszerűen vagy hektikusan, akkor ezek a tételek jól tervezhetőek az előző időszakokból (a változások, áremelkedések, infláció figyelembe vételével). Így az S-modellből közvetlenül képet kapunk terv és tényadat tekintetében a likviditási tervről, az alapvető tevékenység cash flow-járól, folyamatosan követhetjük pénzáramlásainkat 17, és láthatóvá válik, hogy milyen célból vontunk be esetleg addicionális forrásokat. (Sinkovics, 2006b., pp. 3-5.) Sinkovics az alábbi mutatókat ajánlja sarokpontoknak a KKV-ok számára: árbevétel és az ELÁBÉ alakulása, azaz a fedezet, a likviditás, a beruházások fedezettsége (az árbevétel által), ROA, ROE, ST-re jutó nyereség, a kötelezettségek-követelések aránya, a vevő és szállítóállomány forgási sebessége, futamideje és a készletek forgási sebessége. Véleménye szerint bátran újra kell gondolni és az összes kiadási tételt, hogy a munkaerő, az anyag- és árubeszerzés, a szolgáltatások igénybevétele, a bérleti díjak, a banki szolgáltatások nem oldhatóak-e meg kisebb anyagi ráfordítással Advanced budgeting Az Advanced Budgeting az arany középutat megcélozva úgy próbálja jelentősen átalakítani a tervezési metodikát, hogy pontos, lépésről-lépésre követhető megvalósítással biztosítja a mindennapi gyakorlatba való átültethetőséget. A Beyond budgeting és a Better budgeting előnyeit megtartva lépésről lépésre javítja a tervezés minőségét azáltal, hogy a kizárólag pénzügyi mutatók helyett, a teljesítményre koncentrál, a gördülő tervezést kombinálja a stratégiai tervezéssel. Az Advanced Budgeting négy pillérre épül: integráció, célfókusz, a komplexitás csökkentése és a folyamatosság. A tervezés esetében az integráció több szinten értelmezhető: a stratégiai és az operatív tervek közötti, az eredménykimutatás, mérleg, cash flow között, illetve az egyes résztervek közötti összhangként. A tervezési folyamatnak kell azt biztosítani, hogy az integráció mindhárom esetben meglegyen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az operatív tervnek a stratégiában 17 Természetesen a beruházási és finanszírozási tevékenységünk pénzáramlásait is lehet ábrázolni a modellben. 18 Fontos tényezőként említi még az átlátható működési folyamatok kialakítását, főleg: rendelésfelvétel, beszerzés, raktározás, termelés, logisztika, minőségmenedzsment 80

82 meghatározott sarokszámokból kell kiindulnia és végül, amikor elkészül, azt is kell kiadnia. Innentől kezdve tehát nem az a kérdés, hogy a bázis adatokat tekintve a jövőben mit tudunk elérni, hanem sokkal inkább az, hogy a stratégiai célok eléréséhez mit kell a jövőben tenni. A kisvállalatok szempontjából ez úgy értelmezhető, hogy a bottom-up jellegű, alulról felépülő tervezési folyamatot egy top-down irányultságú, magas szintű célokból kiinduló, azokat lebontó folyamattá kell alakítani. A tartalmi és a hatékonysági kérdések metszéspontjában helyezkedik el a komplexitás, a részletesség kérdése. A kisvállalatok szempontjából teljesen hibás, ha úgy gondoljuk, hogy a jó, komplex terv minél részletesebb, hiszen pont ez a használhatóság egyik legnagyobb akadálya. Ezért mindenképpen érdemes felülvizsgálni a tervezési módszert, illetve azok mélységét és minden egyes tételnél feltenni magunknak a kérdést, vajon szükség van ilyen részletesen lebontott adatra? A beszerzésnek, értékesítésnek tervezési időszaktól függetlenül folyamatosan előre kell gondolkodnia ahhoz, hogy megfelelően képes legyen tevékenységét tervezni, ebben nem jelenthet gátat az év vége. Ha ez így van, akkor a tervezésnek egy már meglevő folyamatot kell megerősítenie, támogatnia annak érdekében, hogy az egész vállalatra vonatkozóan működjön a gördülő előrejelzés. Ennek során adott időközönként (pl. negyedévenként) készül rögzített időtávra (általában 4-5 negyedév) előrejelzés. Ez biztosítja a folyamatosságot a tervezés, előrejelzés során. 10. Balanced Scorecard lehetőségek a KKV-oknál Még egy kisvállalkozás esetén is ajánlott kinézni a pénzügyi beszámolók és mutatók mögül, hiszen egy vállalkozás nem csak és kizárólag pénzügyi térben él, nagy jelentősége van a vevői, minőségi, innovációs, működési szempontoknak is. Ha belegondolunk, a vevők szinte mindig a személyzettel, a kereskedőkkel találkoznak (és nem a vezetőséggel), majd az onnan szerzett benyomások alapján alakítanak ki képet magukban. Egy kereskedelmi vállalkozás esetében például hiába udvarias és szakmailag jól felkészült az ügyvezető, ha a vásárlók az udvariatlan eladókkal, kereskedőkkel, ügynökökkel találkoznak. Ha gondolkodásunkba beépítjük a nem pénzügyi mutatók alkalmazását, versenyelőny formálható belőle és megkülönböztethetjük magunkat a többi vállalattól. Kisvállalkozások esetében mindig törekedjünk az egyszerűségre, a kialakítás első időszakában tartsuk meg a klasszikus négy nézőpontot, nézőpontonként 4-5 mutatóval. Határozzuk meg a mutatók elvárt célértékét, ehhez jó segítség az elmúlt időszakok eredménye, hogy azzal mennyire voltunk/vagyunk elégedettek. A lényeg, hogy ok-okozati rendszert kell felépítenünk a mutatók között, el kell készíteni a stratégiai térképet, azaz alkossunk rendszert. Ha megvan a mutatószám rendszer, határozzuk meg, hogy melyik csúcsmutató növelése a legfőbb cél, és ahhoz milyen akciókra van szükség. Időnként ellenőrizzük a megvalósulást, nézzük meg, hogy az adott intézkedések növelték-e a mutató értékét, elértük-e a célt. A cél ez által egy "stratégia-központú szervezet" kialakítása lesz, ahol minden egyes munkavállaló feladata a világosan meghatározott célok elérését szolgálja. A KKV-ok számára ajánlható mutatók: Pénzügyi nézőpont: ST jövedelmezősége, fedezeti hányad, kapacitás-kihasználtság, árbevételarányos jövedelmezőség, egy vendégre eső jövedelmezőség; Vevői nézőpont: vevői elégedettség, régi vevők megtartása, reklamációk száma és értéke, vevőnkénti árbevétel, vevőnkénti ABC elemzés; Működési nézőpont: gyors, pontos, jó minőségű eljuttatás, szolgáltatás, olcsó és jó logisztika; 81

83 Fejlődési nézőpont: szaktudás, képzés (elemzés, controlling, pályázatírás), alkalmazottak elégedettsége, jó kommunikáció. Egy többszempontú Scorecard rendszerben azokra a területekre kell koncentrálni, azokra érdemes mérőrendszert kidolgozni, melyek stratégiai jelentőségűek. Ezeket a mutatókat pedig a gyakorlati érzékelhetőség és a megvalósításban való előrehaladás nyomon követhetősége végett további szempontokra és mutatókra kell bontani. A cél alapvetően az, hogy találjunk egyetlen olyan kritériumot, melyen keresztül a vállalkozás egészének működése nem csak mérhető, de vezérelhető is. Azonban a különböző érdekhordozók az adott szempontokat, s az adott szempont különböző dimenzióit, különböző súllyal veszik figyelembe. Ezt az összetett értéknövekedést mégis ki kell fejezni, ezért többmutatós, teljesítmény és eredménymutatókból álló rendszereket használnak. Mivel egy adott szervezet pénzügyi céljai és mutatói összhangban állnak annak stratégiájával, így természetesen különböző vállalatokhoz más és más mutatók rendelhetőek. A különböző szervezetek stratégiája általában több tényező miatt sem azonos: eltérések indokoltak a fejlődésbeli, életciklusbeli vagy az iparágfüggő különbségek alapján. Az eltérő stratégiai elképzelések nyilvánvalóan nem vonhatnak maguk után azonos mutatókat. Az alábbi ábrán bemutatok egy általam kialakított, lehetséges Balanced Scorecard rendszert, stratégiai térképet a KKV-ok számára. Az alsó kiindulási pont az erős cég. Ha motiváltak és jól képzettek a munkatársaink, jól érzik magukat a munkahelyükön, akkor magasabb lesz a munkavégzés színvonala, a vevőink elégedettebbek lesznek, ami kihat a vevői jövedelmezőségre és így közvetve az árbevétel szintjére. A belső, működési folyamatok nézőpontja azt mutatja, hogy melyek azok a tevékenységek, folyamatok, amelyekben nagyon jónak kell lennünk. Ez kereskedelem esetén az értékesítési hálózat, a rendelésteljesítések magas színvonala és a készletezési tevékenységünk. Ha jól működik a partneri hálózat, akkor az értékesítések magas szintje mellett értékes információkhoz juthatunk, melyek segítik, hogy munkánkat egyre jobban végezzük, a rendelések kifogástalan teljesítése pedig megerősíti a vevői hálózatunkat és új vevőket is hozhat, mely szintén az árbevételt, a működés eredményességét növelik. A készletgazdálkodás magas színvonala a készletek, eszközök jobb kihasználtságát segíti. A kiemelkedő vásárlói élmény és a megfelelő termék biztosítása a fogyasztónak, pedig a vevők hűségét és a vevői jövedelmezőség javulását, ezeken keresztül az eredmény javulását okozza. A készpénzkonverziós ciklus hossza likviditási szempontból nagyon fontos, ami kihat a cash flow-ra, és az előbb részletezett vevői és hatékony gazdálkodás, mint a végső cél, az árbevétel, az árrés növekedését hozza maga után. 82

84 Eredményesség Cash flow Pénzügyi nézőpont Készpénzkonverziós ciklus hosszának csökkentése - beszerzések és kifizetések időpontjának különbsége - likviditási mutatók Vevői jövedelmezőség növelése - 1 m 2 -re, 1 vevőre, 1 m 2 órára jutó árbevétel Eszközkihasználtság javítása - készletek forgási sebessége - eszközkihasználtság változása Vevői nézőpont Vevői elégedettség növelése - piaci részesedés Vevők megszerzése/megtartása - visszatérő vevők száma - új vevők aránya - az ezekből származó bevételek arányai Legjobb eladónak lenni - termékek minősége, ára, hasznossága, választéka Működési, belső folyamatok nézőpontja Stabil, értékes partneri hálózat - együttműködések száma - beérkező információk értéke Előállítói minőség javítása - tökéletesen teljesített rendelések aránya Készletgazdálkodás javítása - készlethiányok aránya - átlagkészlet mértéke Tanulási fejlődési nézőpont Motivált, szakképzett alkalmazottak: - stratégiai készségekkel rendelkezők száma - új ötletek száma Alkalmazottak folyamatos továbbképzése: - képzési kiadások az árbevételhez képest Alkalmazottak elégedettségének növelése: - munkatársi felmérések 5. számú ábra: Egy lehetséges kereskedelmi Balanced Scorecard rendszer Forrás: Szóka, pp Összegzés Általánosan elterjedt vélemény, hogy a hazai KV szektorban nem fektetnek kellő hangsúlyt a pénzügyi tervezésre. Pedig már nem azokat az időket éljük, amikor egy vállalkozó zsebbőlfejből tud gazdálkodni, szükség van/lenne a működés pénzügyileg megalapozott bemutatására. Ebben a publikációban megpróbáltam egy KKV-ok számára használható, egyszerű, de újdonságokat is tartalmazó pénzügyi tervezési rendszert bemutatni, mely hatékony lehet, hiszen komplex, de kellően egyszerű és bevezethető, azaz nem ijeszti el a tervezés és controlling gondolatkörével barátkozó vállalkozókat. A rendszer adaptív, vagyis alkalmazkodóképes, a felépítés, illetve az alkalmazott mutatók megváltoztatásával képes arra, hogy a változó igényeket kielégítse. A rendszer stabilnak mondható, mivel egyensúlyi helyzetben működik, hiszen az alkalmazott controlling módszerek és a tudományos megalapozottsággal kialakított mutatók egységes rendszert alkotnak és nem egy szeszélyes akarat kifejeződései. A rendszer alkalmazása indokolt, hiszen tudjuk, hogy Magyarországon nagyon sok a sikertelenül működő, illetve a megszűnő vállalkozás. Ha már elfogadható szintű pénzügyi tervezés működik a vállalkozásnál, kitörési pont lehet a controlling bevezetése. A különböző controlling területek (beszállítási lánc controllingja, értékesítési szervezet controllingja, kereskedelmi folyamat controllingja) együttműködése szükséges az átfogó szemlélet kialakításához, ami a beszerzéstől egészen a fogyasztóig terjed 83

85 ki. Kiépítésének kritikus sikertényezője az, hogyan sikerül tartalommal megtölteni a lehetőségeket és ezeket alkotó módon beépíteni a vállalkozás mindennapos működésébe. A pénzügyi tervezés és controlling eszköztára és az információáramlás emberi közvetítéssel válik tényleges hajtóerővé, és KKV-ok esetében ennek a szervezeti és kommunikációs rendszerét nem egyszerű kialakítani. Nagy jelentősége van a továbbképzésnek, szemléletformálásnak, erre jó lehetőséget teremt a munkakör-gazdagítás, de nem árt, ha legalább egy valóban controlling szemléletű vezető vagy szakértő is dolgozik akár ideiglenesen is a cégnél. Nem kell a tökéletességre törekedni, hozzuk ki a legjobbat, és ezt időnként fejlesszük, hiszen a controlling mechanizmus kiépítése nem egyszeri, hanem folyamatos fejlesztési folyamat. Mivel megváltozhat a stratégia, a környezet, a vezetőség, a controlling módszertan, ez a dinamikusság a KKV-ok számára mindig fent fog állni. Ennek a dinamikus munkának be kell épülnie a munkatársak és a vezetők gondolkodásába. Cél, hogy mindenki megértse és elfogadja ezek fontosságát. Lényeges az egyszerűség, mind a jelentésekben, mint az érthető irányítási eszközök használatában. Meg kell érteni, hogy a ezek a módszerek nem ellenségei, hanem edzői a vállalati folyamatoknak. Irodalomjegyzék 1. Gyulai László [2008]: A pénzügyi terv összeállítása; letöltés dátuma: április Horváth & Partner [2001]: Controlling - Út egy hatékony controlling rendszerhez, KJK Kerszöv Kiadó Kft., Budapest Hoványi Gábor [2005]: Egy gazdaságfilózófa esszéje; in: Verseny és vezetés tanulmánykötet, Magyar Elektronikus Könyvtár; REFA, Nemzetközi controller képzési anyag; 5. blokk, Pénzügyi controlling, REFA 5. Reke Barnabás [2007]: Kontrolling a vállalkozás gyakorlatában, Elszámolási célok, módszerek és a számvitel oktatása tanulmánykötet, Szerk.: Prof. Jávor András, Bács Zoltán, Debreceni Egyetem Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar, Debrecen, Rizmayer Erzsébet [2008]: A kis- és közepes vállalkozások controllingkérdései, A controller, Budapest, február 7. Sinkovics Alfréd [2002]: Pénzügyi kontrolling, KJK-Kerszöv Kiadó Kft., Budapest, Sinkovics Alfréd [2008]: A pénzügyi controlling támogatta menedzsment akadályai, A controller, Budapest, március 9. Svéhlik Csaba [2003]: Iparvállalatok marketingtevékenységének kihívásai napjainkban, Kis- és középvállalkozások az Európai Unió küszöbén Konferencia, tanulmánykötet, Széchenyi Egyetem, Győr, nov Szóka Károly [2007]: A pénzügyi-számviteli tervezés és a controlling összefüggései és gyakorlata NYME-KTK Ph.D. dolgozat 11. Varsányi Judit - Virág Miklós [1997]: Cégstratégiák; Műszaki Könyvkiadó, Budapest Witt, Frank Witt, Jürgen [1994.]: Controlling kis- és középvállalkozások számára; Springer Hungarica, Budapest,

86 VI CZE IBOLYA szakközgazdász, PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem, Győr Az állam szerepvállalásának alakváltozásai elmélettörténeti és tapasztalati metszetekben Egy elmélettörténeti klasszikus: a Wagner törvény tegnap és ma Az állami beavatkozás szükségességének kérdése az elmélettörténet egyik korai klasszikusánál figyelemre méltó tanulságokkal szolgál. Ezért foglalkozunk Adolf Wagnerrel ( ), aki az állami beavatkozások átfogó és szisztematikus gazdaság- és szociálpolitikája mellett tette le a voksát. Ahhoz, hogy megvizsgáljuk a jóléti intézmények jelenlegi válságát, 19 az azt előidéző okokat, vissza kell tekinteni a kialakulásukra. Wagner felismerte, hogy a nyugati iparosodott országokban a közszektor, az összes közkiadással mérve, abszolút mértékben és a gazdaság többi részéhez képest is nő. Ezek után felállította a növekvő szerepvállalás törvényét, mely szerint ez a tendencia továbbra is növekedni fog. Véleménye szerint ennek okai, hogy az államnak növelnie kell az adminisztrációt és a közrend, a jogbiztonság fenntartását szolgáló kiadásokat, az elosztási kérdések súlya is növekszik, illetve a magánmonopóliumok ellenőrzésére nő az igény. A tröszt ellenes, versenyjogi szabályozások az utóbbi feltételezést szilárdan alátámasztják. A közrend és közbiztonság fontosságát a számos tüntetés, demonstráció illetve a terrorizmus-ellenes harc bizonyítja a ma embere számára. Ezek mind hatalmas összegeket emésztenek fel. Igaz, a közbiztonság egyre költségesebb fenntartása mellett megjelentek a magán biztonsági vállalkozások, a biztonsági magánszemélyzet is, melynek költségei beépülnek a rendes tőkés vállalkozás működési-fenntartási költségei közé. Végső soron persze ezeket is a fogyasztók fizetik meg. Az adminisztráció esetében azonban Wagner előrejelzése első ránézésre megdőlni látszik, hiszen szinte minden demokratikus ország az adminisztráció csökkentését fontos költséghatékonysági eszköznek tartja. Azonban ne feledkezzünk meg az adminisztratív tevékenységek számítógépek és egyéb informatikai lehetőségek által nagymértékben megnövelt hatékonyságáról, amellyel természetesen Wagner nem számolhatott, bár a feldolgozandó információ, adat mennyiségének ilyen mértékű növekedésére valószínűleg ő sem számított. Azonban ennek az adminisztratív infrastruktúrának a kiépítése és karbantartása is csak relatív olcsó, ténylegesen hatalmas összegeket emészt fel. Megállapíthatjuk hát, hogy a Wagner- törvény elméleti előrejelzései, amennyiben modern kontextusba helyezzük őket, megállják a helyüket. Azonban megállja- e a helyét maga törvény? Mit bizonyít a történelem, és mire utal napjaink tendenciája? A jóléti állam kialakulását, valamint annak kiépítését a nagy világgazdasági válság idejére és a második világháború ( ) éveire tehetjük. Arra az időszakra, amely a laissez faire koporsójára az utolsó szöget ütötte, mivel ezen országokat akkor éppen válságok, háborús nehézségek terhelték.. 19 Vö. Berend T. Iván: A jóléti állam : válság és kiutak História, 2003/7.szám 85

87 A század eleji hadd menjen a maga törvényei szerint gazdasági modell negatívumai már az első világháború előtt is megjelentek. A gazdaságpolitikai felfogásbeli fordulatot az első világháború idézte elő. A hadviselő országokat a háború addig elképzelhetetlen teljesítmény elérésre kényszerítette. Különösképpen a több nagyhatalommal háborút viselő Németországra rótt nagy terhet, aminek következtében megindult a német hadigazdasági rendszer (állami gazdaságirányítási rendszer) kiépítése. Addig mindent a piac szabályozott, a hadigazdálkodásban viszont megszűntek a piaci árak, a gazdaság minden folyamatát az állam irányította, ellenőrizte. Inflációs papírpénz kibocsátással oldották meg a gazdaság finanszírozását. A hatékony német gazdaság mintául szolgált. Anglia is követte, a Churchill-kabinet - Lord William Beveridge - törvényhozási tervében a következőket dolgozta ki, amely terveket meg is valósítottak.: A katonai győzelem célja, hogy a háború után jobb világban élhessünk, mint korábban, meg kell szabadulni a szükségtől. Minden állampolgár ingyenes egészségügyi ellátásban kell, hogy részesüljön, a családoknak támogatást kell nyújtani a gyermekeik után. Az idősebb korosztály számára pedig a biztonságot jelentő nyugdíjat kell biztosítani. Thomas Humphrey Marshall 1949-ben cambridge-i egyetemen megfogalmazta a szociális állampolgárság fogalmát, amely elv szerint állampolgári jognak minősítette a szociális biztonságot (20. század), az egyéni (18. század Anglia) és politikai szabadság (19. század) biztosítása mellett. Az embereknek meg kell szabadulniuk a szükségtől és ebben az államnak védő szerepet kell vállalnia. Az idős generáció bizonytalanságát nyugdíjjal, a baleset-betegség okozta félelem-, veszélytől biztosítással stb. kell megoldania. Az intézmények által nyújtott jóléti csomag juttatásai a következők voltak, melyeket igyekeztek minél inkább szélesebb skálájúvá alakítani: egyre rövidebb munkaidőt vezettek be vs. a fizetett szabadság idejét meghosszabították, állampolgári jogon biztosították az ingyenes oktatást, egészségi ellátást, nyugdíjfolyósítást. Fel nem sorolt számos juttatással igyekeztek a sokat nélkülözött lakosság jólétét növelni. Ez a rendszer elterjedt Nyugat-Európában nem kötelező, állam által diktált formában, (nem kényszerített) hanem a szakszervezetekkel, vállalkozók testületeivel konszenzusos módon. Magas adóztatással, jövedelmek újraelosztásával törekedtek a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésére. A jóléti államok fokozatosan megindultak az integráció útján, először hat ország létrehozta az EU-t 1957-ben, ami fokozatosan, mára 27 ország bekapcsolódásával igazán széles körűvé vált. ***** A problematika elmélettörténeti klasszikusának és néhány ezzel járó elemzési szempontnak a felvezetése után, jelen fejezetünkben elemzéseinket két fő irányba terjesztjük ki: egyfelől az állam funkcióinak vizsgálata, másfelől néhány tapasztalatilag is megítélhető kérdés vizsgálata irányába. A magyar társadalomtudomány jelentős eredményeket tudhat maga mögött az állam szerepváltozásainak kutatásában. Itt részünkről azok a vizsgálódások érdemelnek különös figyelmet, amelyek elemzési perspektívája történelmi, de a trendeket napjainkig viszik el. A közgazdaságtan oldaláról utalhatunk itt Lányi Kamilla munkásságára (2000), a gazdaságszociológia oldaláról Szalai Erzsébetnek a magyarországi rendszerváltást elemző monográfiája (2001) érdemel különös figyelmet, a szociológiában nem lehet elmenni Ferge Zsuzsa akadémikus teljesítményei mellett, míg az állam- és politikaelméletben Szigeti Péter monográfiájára (2005, IV. fejezete) támaszkodhatunk. Azért, mert az államelmélet megalapozásánál erősen támaszkodik közgazdasági összefüggésekre. Arra is tekintettel, hogy 86

88 utóbbi egy átfogó ívet rajzolt meg az állam XX. századi mozgási pályájáról érzékeltetve, hogy ezt nem feltétlenül kell fejlődésnek tekintenünk érdemes elemzéseiből kiindulnunk Az állam mozgáspályájának átfogó íve: éjjeliőr (minimális) állam keynesiánus jóléti állam (KWS) és a jelenkori államtalanítás Történetileg a huszadik század elején, az első világégés előtt a szabadversenyes kapitalizmust még a Ferdinand Lassalle által éjjeliőr államnak nevezett állam kormánya irányította. Ennek, miután létrehozta a kapitalizmusnak megfelelő jog- és intézményrendszert, funkciója elvileg csak a közrend és a közbiztonság fenntartása volt, s nem érintette az ezen kívül eső társadalmi tevékenységszférákat. A gazdaságot (,laissez passer, laissez faire ), és a mindennapi életet hagyta a maga törvényei szerint folyni. Nem nyúlt bele mélyen ezen szférák életébe. Egy ilyen kormányzás a nemzeti össztermék mindössze 7-8%-val rendelkezett - például az Egyesült Államok esetében. Az a széles körben elterjedt téves képzet, mely szerint a szabadversenyes kapitalizmus állama viszont egyáltalán nem avatkozott volna bele a gazdaságba, nem állja ki a tények kritikáját. Az sem véletlen, hogy Adolf Wagnernek a bismarcki Németországban már módja volt elméletileg megelőlegezni a közszféra bővülésének tendenciáját. Ekkor, a XIX. század utolsó harmadában született ugyanis a gyári törvényhozás, a termelés aprólékos állami szabályozása és szabványosítása, s a kereskedelempolitika (védő- vagy szabadvám) meghatározása ekkor is állami feladat volt. Vagy az a tény, hogy a tőkés érdekek, a magántulajdonosi rend végső, piacot kiegészítő politikai biztosítéka ekkor is az állam volt, elégséges cáfolat. Azonban az ún. éjjeliőr, minimális állam valóban eszmei össztőkés (F. Engels), amely a termelés külső, jogi és intézményi feltételeit biztosította, és nem anyagi, mint a keynesiánus Welfare State. Az első világháborús hadigazdálkodás eredményezte állami beavatkozás növekedése már jelentős elmozdulást hozott a kormányzati tevékenység kiterjedésében, noha a gazdaság vonatkozásában ezt még csak segédfunkciós kormányzásnak tekinthetjük, hiszen nem létezett még a beavatkozás gazdaságpolitikájának elméleti alapjaként a keynesi gazdaságtan. Ez idő tájt az előbb említett mutató (az 1920-as évekre) 12%-ra nőtt. A polgári állam XX. századi mozgáspályáján az első igazán tevékeny, beavatkozó állam a szervezett kapitalista fok keynesiánus jóléti állama volt. Az állam és a magángazdaság közötti viszony nemcsak azért változik itt meg, mert nő az átlagos redisztribúciós hányad (a harmincas években már több mint 20%) és a szövetségi kormány kiadások dinamikája is, hanem azért, mert a kormányzati gazdaságpolitika a New Deallel egyértelműen aktív válságelhárítói és gazdaságszervezői funkciókkal bővül és szociálpolitikai feladatokkal egészül ki. Kétségtelen, hogy ekkor a szervezett kapitalizmus keynesiánus jóléti államának, az angolszász világban KWS-nek (Keynesian Welfare State) nevezett alakulatnak a ew Deal mellett a svéd szociáldemokrácia modelljeként megvalósult népileg ellenőrzött kapitalizmusa (G. Therborn,) még csak prototípusait jelentette valami olyasminek, amely fénykorát az közötti három évtized jelentette. Ekkor vált uralkodóvá a centrumországokban persze időszakonként és országonként nem azonos mértékben és módokon a KWS. Németországban,sozialer Staat -nak, vagy az Erhardt-Röpke féle terminilógiával szólva szociális piacgazdaságnak (,sozialer Marktswirtschaft ) nevezett alakulat egyedi sajátosságokat persze igencsak felmutatott az angolszász világhoz képest, de mégiscsak ugyanazon alapprobléma konkrét formákat öltő megnyilvánulása volt, mint ahogy Franciaországban a háború után a,l État social megerősödése és stabilizálódása. Nem kis mértékben ezen folyamatok miatt nevezte R. Dahl az elmúlt évszázadot a,szociáldemokrácia évszázadának. Ma, valóban nem itt állunk már. 87

89 Az állam jelenkori mozgáspályáján az újabb csomópontot az utóbbi 25 évben követett dezetatizáció jelenti, amely gazdaságpolitikai alapjait tekintve visszatérés az általános egyensúlyelmélethez, pontosabban a neoklasszikus, kínálati gazdaságtanhoz, a kormányzati szerepvállalás meghatározott redukciójával. Az inga visszaleng, de mégsem a kiinduló pontra, a századelő minimális államaihoz. A történelemben még egyszer nem lehet azonos pontra érkezni, hiszen közben a polgári nemzetállamot, amely 200 esztendőn keresztül meghatározó létformát jelentett, gazdasági alapjai tekintetében felváltotta a globális gazdaság nemzetek feletti ágensek dominálta valósága. Ugyanakkor a nemzetállam más okokból, a globális, kommercializált tömegkultúra vagy az angol nyelvi imperializmus hatására végbemenő kétségtelen gyengülését ma sem lehet úgy értékelni, mint ami kétségbe vonhatná a nemzet nyelvi, kulturális, történeti és pszichés attitűdökben meglévő reális közösségiségét. A növekvő számú, de kisebbségben lévő világpolgárok -,világ elit mellett éppen ezért ma is vannak nemcsak nacionalista érzület-etikájú, s ami még rosszabb, pszichózisú és ideológiájú tömegek hanem hazafiak is (Szigeti, 2005, ). A nemzet egyre kevésbé határolódik territoriálisan, hiszen a határok mind fizikailag, mind pedig az információ áramlás szempontjából egyre nyitottabbak. Ugyanakkor a nemzetállam ma is egy egzisztenciálisan határolt teret ad, mert nyelve, gazdasági és kulturális (oktatási, műveltségi és vallási összetevők) fejlettségi foka és jogrendszere az életlehetőségek bizonyosfajta univerzumát teremti meg polgárai számára. Ezen viszonyok, kapcsolati minőségek, állapotok egy konkrét közegét. Ha most már érzékeltük a mérvadó trendet, akkor az állami funkciók vizsgálatánál induljunk ki a minimális állam elgondolásaiból, abból, hogy ezt még a liberális törekvések sem tagadják. Azt, hogy az államnak a közrend, a közbiztonság, a szerződési szabadság és a tulajdon védelmének biztosítása a modern, mai állam belső funkciói közé tartozik. Ezeket szükséges, de közel sem elégséges funkciókként kell felfognunk. Döntő szemléleti kérdésről van itt szó. Ugyanis nem az az alapvető kérdés az állami funkciók vizsgálatánál, hogy a kevés vagy a sok a jó-e, hanem az, hogy az adott korszak körülményei között mi az állam társadalmi rendeltetése, melyet funkcióin keresztül gyakorol. A minimális állam után a jóléti állam (szinonímájaként értve a szociális állam kifejezést), majd a jelenkori államtalanítási periódus következett. Szerzőnk definició-szerűen, világos tömörséggel foglalta össze ezt a két utóbbit. Idézzük, hogyan: A jóléti állam a hazai össztermék központi redisztribúciójából egyrészt az önhibájukon kívül balesetet, egészségkárosodást szenvedetteknek vagy munka nélkül maradottaknak nyújt állampolgári jogon, jogegyenlőségi alapon és minimális a minimálbér színvonala alatt maradó mértékben állami gondoskodást, másrészt keynesiánus gazdaságpolitikával igyekszik moderálni a tőkés gazdaság ciklusos mozgásának kilengéseit és az állami intervenció eszközeivel biztosítani valaminő növekedés egyensúlyi feltételeit (2005, 90.). Elemzési kerete az a nemzetgazdaság, amely magas fokú társadalom integrációt valósított, meg. A polgári nemzetállam francia forradalom utáni kétszáz éves fejlődésének ez volt sokak szerint a csúcspontja. Kérdés, mi maradt meg belőle?, vagy másként hogyan ásta alá ezt az államformát és a hozzá tartozó állami funkciókat a globalizáció. A mozgás irányát jól megmutatja az elmúlt harminc esztendőben fokozatosan előtérbe került újabb tendencia, az államtalanít-dereguláló nemzetállam: A dezetatizáció állama nemcsak hogy nem tartja alkalmasnak az állami intervenciót az immanens gazdasági mozgások szabályozására, hanem azt egyenesen a válság okának tartja, mert nemkívánatos és diszfunkcionális módon fékezi a piac öngyógyító erőit, és jóléti kompenzációival gátolja a versenytársadalomban elengedhetetlen természetes emberi motivációk érvényesülését, amelyeknek teljesítmény növelő hatása lehetne. Következésképp az államtalanítás, a dereguláció, a privatizáció és monetarizmus eszközeivel vissza kell térni a versenytársadalom egyszerű formájához, de immáron nem nemzeti, hanem globális, 88

90 világgazdasági keretekben. Programszerűen: kapitalizálni kell a kapitalizmust, tehát meg kell tisztítani azon rendszeridegen, exogén gazdasági és társadalmi tényezőktől, amelyek az elmúlt évtizedekben fékezték a gazdasági hatékonyságot és a versenytársadalom szelekciós mechanizmusát (Szigeti, 2005, 90-91). A kemény makro-szintű elméleti különbséget, sőt, ellentétet, kiegészíthetjük a társadalmi élet mikro-szintjén jelentkező mégis roppant jelentős példájával. Hogy fogja fel a bölcsödét, óvodát a keynesiánus szemlélet (stockholmi iskola, Myrdal, Hansen stb.), versus a kínálati gazdaságtan (Say, Hayek)? Jó -e az, ha létezik egy társadalomban közösségi, tehát állami vagy önkormányzati kisdedgondozás, kinek jó, és milyen konzekvenciái vannak? Kétségtelen, vannak. Ha értéknek tekintik, hogy a nő ne legyen a babaszobához kötve (á la Ibsen: Nórája), és a gyermeknek sem rossz, ha a család mellett közösségben is nevelkedik, akkor: fenn kell tartani ilyen intézményeket. Ehhez erőforrások kellenek, tehát a női függetlenség (emancipáció) ára, hogy el kell vonni a megtermelt értéktömegből, ezen intézmények fenntartásához. Adóval, vagy más módon, sőt, progresszív adóval, amit a nem-közösségi elvű gondolkodásmódok (pl. a klasszikus liberalizmus szerint sérti a jogegyenlőséget) eleve igazságtalannak tartanak. Utóbbiak azt mondják: ha a nő dolgozni akar, akkor lesz keresete, s abból járassa gyermekét magán óvodába, piaci alapon, amit megfizet individuális jövedelméből. Aki nem tudja megfizetni azt sajnálják. Ebből a nézőpontból elesik a női emancipáció, mert pénzkérdéssé és magán üggyé vált. A piaci megoldáson alapuló döntési szabadság ára - a fizetőképesség. A konzervatív felfogások szerint az asszony maradjon otthon, nevelje gyermekét, tartsa össze a családot, melyet a szerintük ideális, egykeresős modellben a családfő tart el. Hogy ezt megtehesse, a lehető legkevesebb jövedelmet kell elvonni tőle, így több marad az életvezetést befolyásoló döntésekre. Közgazdaságilag nézve mindkét álláspont védhető, jól megérvelhető. Ezért azt mondhatjuk, hogy a két megoldás közötti választás nem közgazdasági, hanem értékrendek-közötti választás. Nem is kell korunk radikális feministájának lenni ahhoz akik szerint a gyermekszülés a férfitársadalom csele a nők elnyomására (A. Mac Kinnon), hogy a közösségi gondoskodás államilag (vagy önkormányzatilag) szervezett megoldását elfogadjuk. Ugyanis növeli a nők demokratikus esélyegyenlőségét életvezetésükben, ha a társadalmi szolidaritás jegyében, döntési szabadságuk függetlenedhet a piaci áru (tehát az egyén számára drágább) magánóvodai kínálattól. A kínálati gazdaságtan ezzel szemben a piackonform, individuális finanszírozás értékrendje alapján döntene: minden kínálat megszüli a maga keresletét. Igaz, szelektálva a fizetőképes és fizetésképtelen keresletek között, ehhez nem kell állami(közösségi) funkciót rendelni. Sőt, államtalanítani, piacosítani kell nem pedig a nyereségeket (jövedelmeket) adó és progresszív adó révén társadalmasítani, s így megoldani a kisdedgondozás szükségletét. Nehéz és nehezen eldönthető kérdések. Azért eldönthetőek értékek és értékrendek, vagy ezekből levezetett gazdaságpolitikai prioritások alapján de nem szaktudományos egzaktsággal. Az ökonómia, mivel a legfontosabb termelési tényező az ember emberrel foglalkozó tudomány. Az ember (a nő) helye és értéke a világban-ról alkotott felfogásunk hogy Arnold Gehlen Der Mensch und seine Stellung in der Welt -jét parafrazáljuk fogja eldönteni a válaszokat, a lehetséges megoldások közötti kívánatos megoldást. A jóléti állam válsága okán, amelyet 1973 után a stagfláció jelensége (stagnáló gazdaság és magas, olykor kétszámjegyű infláció) mutatott meg, léptek fel az államtalanítási törekvések. A látszat szerint a gazdasági válság nemzetállami szintű szabályozása (keynesizmus) helyébe a szabályozás válsága lépett, s ennek gyógymódjait keresték világszerte: a deregulációt, monetarizmust, a vegyes gazdaság helyett a privatizációt és az állam karcsúsítását. A valóságban azonban nem a gazdasági és jogi szabályozások épültek le, nem ezek mennyisége csökken, hanem a szabályozás tartalma változott meg: a kínálati gazdaságtan lép a tőke társadalmi ellenőrzésének a helyébe, továbbá s ez éppannyira 89

91 jellemző ezen elveknek a szuperstruktúra szintjére emelése megy végbe. Hogyan? Erre ad magyarázatot a világgazdaság folyamatok gazdaságpolitikai mércéjévé előlépett ún. Washigtoni konszenzus. Ezen a ponton kell elemzéseinkbe bekapcsolni Lányi Kamilla kutatásait. Ő, másokhoz hasonlóan közgazdászként érzékeli a globalizációs folyamat hatását az állami cselekvésekre, feladatokra, funkciókra. Ezért foglalja össze a Washigtoni konszenzust, melynek tíz pontja a gazdaságpolitikai prioritásokat és módszereket illetően a következő: 1. Fiskális fegyelem: a költségvetés elsődleges egyenlegének 1 százalékosnál nagyobb többletet kell mutatnia, az úgynevezett operacionális deficit nem lehet több, mint 2 százalék. 2. Meg kell változtatni a közkiadások prioritásait (valójában: legyen szűkebb a költségvetés) 3. Adóreform: szélesíteni kell az adózási bázist, el kell törölni a kedvezményeket, csökkenteni kell a legmagasabb adókulcsokat. 4. Liberalizálni kell a pénzügyeket (törekedni kell arra, hogy a piacon alakuljanak ki a kamatlábak). 5. Legyen egységes, exportösztönző valutaárfolyam, biztonságos árfolyam-politika. 6. Liberalizálni kell a külkereskedelmet (ez az 5.ponttal együtt azt jelenti, hogy a folyó fizetési mérleget liberalizálni kell). 7. Liberalizálni kell továbbá a külföldi működő tőke belépését (ezen a gyakorlatban a tőkemérleg felszabadítását is értik). 8. Magánosítás: az állami vállalatokat privatizálni kell (a gyakorlatban mind az állami, mind az önkormányzati közművek is beleértendők). 9. Teljes dereguláció a gazdaság minden területén (az egészség- és környezetvédelem, pénzintézetek prudenciális felügyeletének igazolható mértékét kivéve). 10. A tulajdon (lehetőleg olcsón érvényesíthető) biztonsága. A fenti követelmények apránként álltak össze a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank által (főként latin-amerikai országoknak) nyújtott szerkezetátalakítási hitelek feltételeiből. Mint tudjuk, a Világbank 1985-től minden hitelének feltételei közé felveszi az IMF aktuális feltételeit. Majd a feltételesség elve oly módon terjed ki a Párizsi Klub (jegybankok) és a Londoni Klub (a legnagyobb kereskedelmi bankok) kölcsöneire (átütemezéseire), hogy ezek a bankok csak akkor kezdtek tárgyalni a hozzájuk forduló országokkal, ha az IMF igazgatósága készenléti hitelt ítélt meg nekik, (akár szükségük volt rá, akár nem, akár szándékukban állt lehívni a kölcsönt, akár nem), ezzel igazolva, hogy hiánytalanul teljesítik a bank által számukra előírt feltételeket. A hitelezők 1982 óta fennálló kartellja ezzel, mondhatni, tudományos alapokra helyeződött. A gyakorlatban pedig a washingtoni konszenzus pontjainak végrehajtásával az adott ország törvényhozása és kormánya nem tesz más, mint kereteket teremt és helyet csinál a nemzetközi áru-, pénz- és tőkepiac szereplői számára szabad mozgásukhoz és üzleti tevékenységükhöz, ideértve az adott ország nemzetközi, külpiaci irányultságú szervezeteit (vállalatait), feltéve, hogy megvan hozzá az elégséges erejük (Lányi, 2000/4, 6-7.). Itt az üzleti világ, a tőke érdekek dominanciája mozgatja a kedvező üzleti klíma, vagy az ún. piackonform szabályozási módok jegyében az állami cselekvéseket. Nyilvánvaló, hogy ez az orientáció nagyra értékeli a külföldi tőkebeáramlást, s a gazdaság fejlesztésében akár a belső piac- és termelés elé helyezi azt. Főleg, ha hazai kis- és középvállalkozások bedolgozóként, kapcsolódni tudnak(tudnának) a beáramló multinacionális tőke vállalkozóiszolgáltatói tevékenységéhez, amelynek feltételei automatikusan semmiképpen sem adottak. Részben az adottságok felől, részben pedig gazdaságpolitikailag meghatározottak. A nemzetállami szint feletti koordinációt, amelyet éppen a nemzetállam komplementer, kiegészítő tevékenységein keresztül valósítanak meg a jelenkori világgazdaságban, illúziók nélkül értékeli a haladó szellemű amerikai Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stiglitz. A Valutaalap a nemzetközi pénzügyek, a Világbank a nemzetközi hitelek irányításában, az 1995-től a GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) helyére lépő WTO pedig a világkereskedelem irányításában tölt be ténylegesen irányítókoordináló szerepet.: Sajnos nincsen világkormány, amely felelősséggel tartozna a világ 90

92 minden népének, és amely ellenőrizhetné a globalizációs folyamatot, hasonlóan ahhoz, ahogyan a nemzeti kormányok ellenőrizték a nemzetgazdaság létrejöttének folyamatát. Ehelyett egy olyan helyzet alakult ki, amelyet úgy is nevezhetünk, hogy a világ kormányzása világkormány nélkül, amelyben néhány intézmény (a Világbank, az IMF, a WTO) és néhány szereplő, a bizonyos kereskedelmi és pénzügyi érdekcsoportokhoz szorosan kapcsolódó kereskedelmi és pénzügyminiszter uralja a mezőnyt, miközben az érintettek jelentős része nem jut szóhoz (Stiglitz, 2003, 39.) A tőkeátcsoportosító rendszerváltás: Magyarország Ezeknek a problémáknak a magyar viszonyokra való alkalmazását és kutatását végezte el a gazdaságszociológus Szalai Erzsébet. Sokat mond az átmeneti gazdaságokról és társadalomról, ha röviden empirikus bizonyító anyagának ismertetése nélkül összefoglaljuk mondandóját. A gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban című könyve ugyanis éppen azt mutatja ki véleményünk szerint, hogy az állam mozgáspályájának átfogó íve Magyarországot is elérte a rendszerváltással. Hazánkban az a gazdasági elit vált társadalmi struktúránkban és a politikai hatalomban való befolyását tekintve meghatározó helyzetűvé, amelyik a kulturális és politikai elittel szemben egyértelműen a globalizációs folyamat új lehetőségei mentén tevékenykedett. Így tudott megelőzni más eliteket és társadalmi csoportokat. Ennek a késő-kádári technokráciának (összetevői: a korábbi állami nagyvállalati vezetők, bankárok egy része, nagyvállalkozók és az állami gazdasági bürokrácia), illetőleg a hozzá kapcsolódó demokratikus ellenzéknek és új reformértelmiségnek nem voltak öröklött magánvagyonai, amellyel a gazdasági hatalmát megalapozhatta és kiterjeszthette volna. De volt szociális, kapcsolati és tudástőkéje, amelyet tőkefelhalmozása kiindulópontjául használhatott. Ezen az alapon lehetett P. Bourdieu tőkekonverzió elméletét, fontos pontokon némiképp módosítva, dinamizálni és a hazai folyamatokra alkalmazni. Ha Held-Mc Grew (1998) nyomán,globalizációnak nevezzük azt a történelmi folyamatot, amely úgy alakítja át a társadalmon belüli viszonyokat és tranzakciókat, hogy ezáltal az interakció és a hatalomgyakorlás világrészeken átnyúló hálózatai jöjjenek létre akkor nálunk az említett hatalmi csoportosulás vitte ezt végbe és vált maga is egyben a hálózat konstitutív részesévé. A nemzetközi szakirodalomban és Lányi Kamilla által pénzügyi szuperstruktúrának nevezett képződménnyel együttműködve, sikeresen szervezte meg és szerezte meg a külpiaci nyitás körülményei között hatalmi dominanciáját. A politikai rendszerváltást követően melyben a politikai elit volt a főszereplő és meghatározó gyengültek az addigi domináns főszereplők társadalmi tőkéi. Ez gazdasági hatalmi vákumot eredményez a,gazdasági mezőben, melynek bázisán a késő-kádári technokrácia krémje sajátos habitusától és ideológiájától vezérelve (politikai és neoliberális értelmiségi szövetségeseitől is megtámogatva) és a,szuperstruktúra elvárásainak megfelelően a vezető állami gazdasági bürokrácia és az állami nagyvállalati vezetők gazdasági tőkéinek nagy részét átszivattyúzza, döntően külföldi befektetők, kisebb részt a hazai nagyvállalatok számára. a külföldi befektetők dominánssá tételével legalábbis első látásra a maga gazdasági tőkéjét is veszélyezteti, hiszen korábbi vezető gazdasági pozícióját más szereplőknek adja át. De valójában a tőkeelemek cseréje történik.a késő-kádári technokrácia krémje lemond hazai gazdasági tőkéinek egy részéről azért, hogy egyrészt bővítse a nemzetközi, szociális és kulturális tőkéjét a szuperstruktúra elismerje és honorálja teljesítményét, másrészt, hogy egyes tagjai maguk is annak részévé válhassanak, és így hazai gazdasági tőkéiket nemzetközi gazdasági tőkévé konvertálhassák (kiemelések V. I., Szalai, 2001, 230.). 91

93 Mindez tehát a nemzetállam gazdasági integrációjának erodálódásával járt. Nemcsak azért, mert a privatizációs folyamatban termelési vertikumok és ágazatok (például állattenyésztés katasztrófális visszaesése) estek áldozatául, miközben új zöld mezős beruházások állnak a pozitív póluson. Hanem mert mind gazdaság, mind pénzügypolitikájában, mind külpolitikai nyugatos orientációjában ez a domináns csoport a globális összefüggések hatása alá kerül, annak jegyében hozza meg döntéseit. A gazdasági erőforrások átszívattyúzása a társadalom többségétől egy kisebbség, a gazdasági, politikai és kulturális elit számára történt meg, az eredeti tőkeátcsoportosítás magyarországi folyamatában, a nemzetközi erőviszonyoktól közel sem függetlenül. A viszonylagosan szabadon felhasználható külső erőforrások a kapitalista fejlődés beindításához csekélyek voltak. Ráadásul a nemzeti össztermék, a GDP 1997-ig gyakorlatilag zsugorodott, éppen az átalakulási (tranziciós) válság hatására. Ezért és ennyiben is a az elitek felhalmozását döntően belső erőforrás- és jövedelem-átcsoportosításokkal lehetett biztosítani. Ez eltérően a klasszikus kapitalizmus kialakulásához vezető eredeti tőkefelhalmozástól eredeti tőkeátcsoportosítással ment végbe. Kárvallottjai hol a társadalmi középrétegek ( ), hol pedig a társadalom legszegényebb csoportjai ( ) voltak a hazai átalakulásban. Ennek arányait sok tekintetben a kormányzati gazdaságpolitika határozta meg. A magyar elit alternatíva keresése persze korlátozott mozgástérben ment végbe, sok-sok önhibával és társadalmi kárral, de erőforrás korlátos jellegével magyarázható, hogy a külső tőkebevonás a multik tömeges becsalogatása révén valósult meg éspedig a kormányzati váltógazdálkodástól függetlenül s ezen szektor dominánssá válását eredményezte gazdaságunkban (az elmúlt fél évtizedben már exportunk 65-70%-át kitéve). Következtetések levonásával azonban óvatosnak kell lennünk. A külföldi működő tőke szerepét, negatív és pozitív hatásait ugyanis részletesebben is elemeznünk kell, mint ahogy ezt a gazdaságszociológus Szalai tette. Ezen a ponton közelebb kell jutnunk az ökonómiai problematikához. Érzékeltetésképpen: a Magyar Nemzeti Bank által a fizetési mérleg részeként közzétett adatok szerint 2005 első negyedévében millió euró értékű külföldi közvetlen tőkebefektetés valósult meg Magyarországon, ami 430 millió euróval haladja meg 2004 azonos időszaki adatát, és 2001 óta a legmagasabb érték. Részvény, egyéb részesedés és újrabefektetett jövedelem formájában 881 millió eurós, az egyéb (működő)tőkemozgások során pedig 210 millió eurós nettó beáramlás mutatkozott. A nemzeti jegybankok adatai alapján a visegrádi országok között Magyarországra érkezett a legtöbb működő tőke az első negyedévben. A GKM várakozásai szerint idén folytatódik a kedvező működőtőke-beáramlási trend, és így 2005-ben (részvény, egyéb részesedés és újrabefektetett jövedelem formájában) 3,5-4 milliárd euró körüli értékű külföldi közvetlen tőkebefektetés történhet Magyarországon első negyedévében a legtöbb új, részvénytőke formájú külföldi közvetlen tőkebefektetés Németországból (32 millió euró, 10%), Japánból (30 millió euró, 9,5%) és Hollandiából 1 (166 millió euró) származott. A külföldi közvetlen részvénytőketőkebefektetések legnagyobb része (216 millió euró) a szolgáltató ágazatokba ezen belül is a szállítás, raktározás, posta és távközlés (115 millió euró), a kereskedelem, javítás (51 millió euró) és az ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatás (35 millió euró) ágazatokba áramlott. A feldolgozóiparba 51 millió euró részvénytőke formájú külföldi működőtőke-befektetés érkezett. Az 1990 óta Magyarországra érkezett külföldi közvetlen tőkebefektetések állománya 2005 első negyedévének végén meghaladta az 50 milliárd eurót; ebből 40,2 milliárd eurót a részvény, egyéb részesedés és újrabefektetett jövedelem formájú működőtőke-befektetések, 9,8 milliárd eurót az egyéb külföldi tőkebefektetések tettek ki. Az egy főre eső magyarországi működőtőke-állomány ezzel változatlanul a legmagasabb a kelet-közép-európai térségben, 92

94 2005-ben. Ha pedig ez így van, akkor ebben pozitívumok is vannak, továbbá a kormányzati törekvéseket is visszaigazolják ezek az adatok. A szuperstruktúra szerepe és a magyar viszonyok gazdaságszociológiai elemzése és a működő-tőke beáramlás egyaránt átvezet az állami funkciók vizsgálatához. Annak mintegy ideáltipikus katalógusát keressük Állami funkciók a gazdaságban és a szociális integráció elősegítése vonatkozásában A nemzetközi versenyképesség és az EU integrációban való sikeresség előfeltétele egy globális szabadkereskedelmi helyzet figyelembevétele mellett is, a helyi versenyképesség, amelyet újra és újra elő kell állítani. A verseny globális, tehát az eredményesség mércéit a világgazdaság definiálja, de a szereplőknek lehetetlen kivonulniuk helyi létfeltételeikből. Ezért a helyi, nemzeti társadalmakat kell alkalmassá tenni, versenyképességük fenntartásával, növelésével: lett-légyen szó alkalmazottakról, bérmunkásokról vagy a kisvállalkozókról. Ebből következik, hogy ideáltipikus értelemben az állam gazdaság-szervező funkciója marad a globális kapitalizmus körülményei között 20 is: ad.1. A termelés ösztönzése a versenyképes, továbbá az olyan hazai szektorok és vállalatok esetében, amelyek ideiglenes támogatása fenntartja és kifejleszti a világpiaci versenyképességet. ad.2. K + F támogatás az innováció érdekében és a licencpolitika összehangolása. ad.3. Környezetvédelem szintentartása, innovatív fejlesztése és normáinak szigorú ellenőrzése és betartatása. Erre ma és a jövőben is, EU szabványok és szintek is köteleznek minket. ad.4. A gazdaság stratégiai jelentőségű ágazatainak energetika, közlekedés, szállítás, posta menedzselése. Elég a kőolajellátás és vezetékek stratégiai kérdésére utalnunk itt. Vagy pedig a vasúti és a közúti közlekedés optimális összehangolásának azon nehézségeire, melyeket egyes teljesen gazdaságtalan szárnyvasutak bezárásakor kiéleződő viták mutatnak meg napjainkban. Azonban elképzelhető, hogy egy államnak (kormányzatnak) legyen FDI (Foreign Direct Investment) stratégiája, azaz a külföldi működő tőkére vonatkozó elgondolása is. Vagy éppen valamilyen régionális-központ kiépítési stratégiája bank- és pénzügyi központ vagy éppen konferencia központ, melyekre a globalizációs nyomás körülményei és lehetőségei miatt kell gondolni. ad.5. A versenyszféra bizonyos támogatása a monopolizálódással szemben. Ez hagyományosan állami feladat. Egyfelől a versenyjog szabályozó erejével, másfelől bizonyos gazdaságpolitikai eszközökkel (támogatások, kedvező fejlesztési pályázatok, stb.). A hazai kis- s közepes vállalkozások fejlesztésére nemcsak termelési, hanem foglalkoztatási, belső fogyasztási és egyéb szempontokból (például bedolgozói vagy szolgáltatói output miatt) is szükség van. ad.6. A munkáltatók, a munkavállalók és a kormányzat közötti háromoldalú, intézményesített (un. tripartit) egyeztetés a gazdaság stratégiai célok érdekében, amely nemcsak hatékonysági szempont, hanem a demokratikus legitimáció erejével is bír. A feladat 20 A funkciók osztályozásánál támaszkodtunk az SZE Multidisuciplináris Doktori Iskolában tanultakra. 93

95 nehézségére jellemző, hogy 18 alatt nem sikerült Magyarországon nyugvópontra juttatni a kérdést, s alkotmányos szinten szabályozni az elvi alapokat. (Amit egykor a mai vezető kormánypárt kezdeményezett 1996-ban, azt ma az az ellenzéke követeli tőle, amelyik kormányzati pozícióban ( ) maga sem élt a tripártit egyeztetéssel megfelelően. Ráadásul a két nagy, bal és jobboldali néppárttal szemben, melyek elvileg az egyeztetés hívei, csak éppen mindenkor ellenzékként a másik gyakorlatát bírálják, a liberális párt erősen kritikus ezzel a megoldással szemben. Ugyanis valaminő nemkívánatos koorporativizmust látnak benne, amely szerintük a parlamentarizmussal ellentétes rendező-elv. A szociális integrációt elősegítő funkciók: ad.7. A a munkaerő reprodukciós színvonalának lenyomása, a belső fogyasztás visszafogásával hosszú távon nem járható út, tévút. A munkaerő képzettségét csak a jó színvonalú és széles tömegek számára hozzáférhető alap, közép és felsőfokú oktatást biztosíthatja. A munkaerő képzettségében, szaktudásában és munkakultúrájában meglévő relatív, térségi versenyelőnyünket nem adhatjuk fel az oktatás teljes piacosításának és az elit oktatás kialakulásának folyamatában és oltárán. ad.8. Az oktatási és képzési rendszer állami összetevőjének fejlesztése egyben olyan funkció, amelyet túlmenően a munkaerő reprodukciós színvonalát jelentő szemponton különösen a demokratikus esélyegyenlőséget növelni kívánó politikai formációknak kell vagy legalábbis kellene támogatniuk. Azoknak, amelyek az alulról-felfelé irányuló társadalmi mobilitás elősegítésének eszközeként ismerik el a humán tőkébe való befektetést. Ez az állam oktatási és kulturális szerepvállalását egyaránt jelenti. Hosszú civilizációs folyamat eredményeként a népegészségügy, az alfabetizáció, majd az alap, közép és felsőfokú állami oktatás kiszélesedett. Egy diverzifikált és piaci mechanizmusokra építő oktatási rendszernek is biztosítania kell e tömeges és elérhető tudást, az esélyek olyan egyenlőségét, amely a humántőkét (,Bildungsbürgertum a Besitzbürgertummal szemben) a nem-vagyonos emberek számára is kiképezi. A munkaerő-tulajdonosát humán-tőke tulajdonossá téve. ad. 9. A kulturális funkcióra nevesítettem és a fentieken túlmenően azért van szükség, mert a kulturális értékekhez való hozzájutás ami feltételezi részben a kultúra állami támogatását, részben pedig a kulturális infrastruktúra működtetését nélkül a képzettség és a korral adekvát szocializációs szint nem érhető el. Nyilván itt az államnak támogató és intézmény-fenntartó kötelezettsége van. ad. 10. Szociálpolitikai funkciók, melyekre a társadalom integráció fenntartása végett egyfelől preventíve, másfelől az egészségromlást, balesetet, urbanizációs és civilizációs ártalmakat elszenvedettek és munkanélküliek utólagos kompenzációja és reszocializációja miatt kell fenntartani. Ha a világ változik a szabályozó piac körül márpedig változik -, nyilvánvalóan változnia kell magának a piaci szabályozásnak is. (Szabó Katalin: A lágyuló gazdaság (1989)) Az állam gyakorlati szerepe, a nemzeti gazdaságpolitikák feladatai a globalizációban: jogi szabályozás - gazdaságfejlesztés - beruházás ösztönzés és a szociális helyzet hatótényezői Napjainkban már szinte természetes dolog, hogy az állam beavatkozik a gazdasági életbe. Ennek hatását mindenki érezheti. Általában jellemző, hogy egy-egy gazdaságban, az állam, a kormányzatok a legnagyobb pénzköltők. Az nemzetállamnak teljesítenie kell 94

96 feladatait egy globalizált világban és az Európai Unió tagjaként. Ezek olyan általános szerepek, mint a gazdaság fejlődése, stabilizáció megteremtése a jövedelem újraelosztása és az allokáció. Mindezt, úgy, hogy közeledjen a maastrichti kritériumokhoz már amennyiben hazánk a teljes jogú taggá válás után (2004. május 1.), potenciálisan, de nem minden áron, és nem előfeltételek nélkül, kívánatosnak tartja a monetáris unióba történő belépést is. A változtatások mára már elkerülhetetlenné váltak. A rendszerváltás óta nem eldöntött, hogy Magyarország a svéd példát követi és magas elvonások mellett széleskörű ellátásban részesíti a lakosságot, vagy az amerikai gyakorlatot folytatva, amely ennek fordítottja és a lakosság öngondoskodására épít. Rá fogok mutatni, hogy bár a jelenlegi Uniós szabályozás miatt az állami támogatások alapvetően korlátozott formákat ölthetnek csupán azonban így, közvetetten is elérhető jelentős gazdasági élénkítés. Míg a tényleges élénkítés a külföldi működőtőkebefektetés hatásaként jelenik meg, maga az FDI a társadalmi tőke megfelelő hasznosítása révén nagyobb eséllyel választja hazánkat. A társadalmi tőke fejlesztése és hasznosítása pedig természetesen már szabadon lehet célja az állami támogató jellegű beavatkozásnak A mérőszámok és a valóság Az általánosan elfogadott nemzeti fejlődési mérőszám, a GDP általánosan növekedett és a világ egy főre jutó bevétele megháromszorozódott 1950 és 1992 között. Azonban nem felel meg a valóságnak, hogy ennek,arányosan örüljünk, amire számos alternatív mérőszám készítői mutatnak rá. Svéhlik Csaba egy előadásában a GDP-t tökéletlen kényszermutatónak nevezi. Ugyanis a GDP csak a termelés léptékét méri, és nem veszi számításba a termelés költségeit és tényleges hasznait. A GNP/GDP mutató paradoxonait igen szellemesen vesézte ki Robert Kennedy, egykori tragikus sorsú amerikai elnökjelölt. Nem esik egybe a nemzet céljaival, és személyes megelégedettséget sem hoz magával a gazdasági növekedés puszta folytatása, a világ javainak vég nélküli hajszolása. A nemzet szellemét nem tudjuk lemérni a Dow Jones-indexen, vagy a nemzeti teljesítményt a nemzeti össztermék összegével. A nemzeti össztermék ugyanis magában foglalja a levegőszennyezést is és a mentőautókat, amelyek elszállítják a halottakat az autópályáinkról. Benne vannak a különleges zárak az ajtóinkra, és a börtönök azoknak, akik ezeket betörik. A nemzeti össztermék magába foglalja a vörösfenyők kiirtását, és a Felső-tó halálát. Növekszik akkor is, ha napalmot, rakétákat és atomtölteteket gyártunk magába foglalja az olyan televíziós műsorok sugárzását, amelyek az erőszakot istenítik, hogy el tudják adni termékeiket gyermekeinknek (Mark Kurlansky: 1968 egy év, amely felrázta a világot. HVG könyvek, 2006, ). Vigyáznunk kell tehát a növekedés szemlélet ezen, sokszor túlságosan is abszolutizált mutatójával Akkor is, ha komplex gazdasági folyamatokat sokszor jobb híján, csak a GNP/GDP mutatóval tud a közgazdaságtan operacionalizálni. A hagyományos módszerek azt sugallják, hogy a globalizáció önmagában növekedést idéz elő. Az információs társadalom számos olyan eredményt ért el, ami egy évtizede még a tudományos fantasztikus irodalom területére szorítkozott. Az emberi genetikai térkép, a telekommunikációs forradalom, az információ akadály nélküli áramlása olyan perspektívákat nyitottak, amelyek gazdasági hatásai ma még pontosan nem mérhetőek fel. Ezek a tendenciák ugyanakkor nem tűnnek lassulni, sőt fejlődési ütemük gyorsulni látszik. A világkereskedelem növekedése, bár nem olyan arányban, mint a fejlett országokban, de jelentős ösztönző és gazdaságilag előnyös környezetet teremt a közepesen fejlett, s néhol az elmaradott országok számára. A 20. századvégi globalizáció által kiváltott világgazdasági verseny, valamint a 95

97 demográfiai folyamatok változásai miatt a szakirodalmak a Nyugat-Európában kiépült jóléti állam válságáról írnak, lélekharangját kongató álláspontjaikat olvashatjuk a nemzetközi irodalmakban. A globalizáció eredményeképpen számos jóléti állam kénytelen szociális intézményeit fokozatosan a magánszféra támogatásával kiegészíteni. Az International Labor Office (ILO, nemzetközi munkaügyi hivatal) egy tanulmánya rávilágít, hogy mind Magyarországon mind Lengyelországban az előrejelzetthez képest sokkal nagyobb a magánnyugdíjpénztárat igénybevevő alkalmazottak száma. Ez alapvetően arra mutat rá, hogy sokkal nagyobb ütemben kénytelen az állam versenyképessége, hatékonysága érdekében a szociális állami beavatkozások mértékét csökkenteni és szerkezetén változtatni, éppen a makrogazdasági egyensúly fenntarthatósága érdekében. (Elég itt a 2006-ra kialakult magyarországi egyensúlytalansági állapotok előidézésére utalnunk, melyek következtében restrikciós gazdaságpolitikai fordulatra kellett, hogy sort kerítsenek). Konklúziónk: ezeket a bonyolult kérdéseket pedig egyetlen állami intervenciójának értékelésénél sem szabad elhanyagolni, mert az félrevezető következtetésekhez vezethet. Összefoglalás Az állam szerepvállalásának változásait hosszú viták kísérik. Dolgozatomban elmélettörténeti és tapasztalati adalékokkal járulok hozzá e bonyolult kérdés tisztázásához. A. Wagnert, az elmélettörténet klasszikusát bemutatom, majd a ma álláspontjáról értékelem munkásságát. Hipotézisei sok tekintetben igazolódtak, mégis az államfejlődés részben elkanyarodott az általa megjelöltektől, mert egyfelől a keynesiánus jóléti állam virágkora ugyan igazolta elgondolásait, másfelől az elmúlt negyedszázad államtalanítási törekvései tényszerűen is az intervencionizmus ellen hatnak. A globalizáció egyfelől csökkentette a nemzeti kormányzatok gazaságpolitikai eszközrendszerét, másfelől a nemzetek feletti regionális integrációk korában, így az EU-ban is, új igazodási kényszerekkel járt együtt (pl.: Maastrichti kritériumok, versenyjog. A magyarországi tőkeátcsoportosító rendszerváltás (Szalai) a külföldi működő tőke (FDI) behozatalának jelentőségét állította előtérbe. A gazdasági fejlettséget az egy főre jutó GDP-vel szokás jellemezni, azonban ezt átfogó mérőszámot sem lehet abszolutizálni. A humánerőforrások fejlesztésének és a K+F tevékenységen alapuló innovációnak azonban nincsenek versenyjogi, beavatkozást tiltó szabályai. Versenyképességünk ezeken és a viszonylagosan olcsó, de jól képzett munkaerőn, annak bővített reprodukcióján, szaktudásán múlhat. Az állami funkcióknak ebbe az irányba mehetnek. Felhasznált irodalom 1. Berend T. Iván [2003] A jóléti állam: válság és kiutak História, 7.szám 2. Chikán A. [2001]: A versenyképesség koncepcionális háttere és alakulása a XXI. század küszöbén. Előadás. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Vállalatgazdaságtan Tanszék, Budapest 3. Kornai János [2007] Szocializmus, kapitalizmus, demokrácia és rendszerváltás Akadémia, Budapest 4. Lányi Kamilla [2000] Válság táplálta globalizáció I. és II. in: Külgazdaság OECD [1998]: The Competitiveness of Transition Economies, Tanulmány, Párizs 96

98 6. Porter M. E. [1990] The Competitive Advantaqe of ations. The MacMillan Press, London 7. Stiglitz, Joseph E [2003] A globalizáció visszásságai Napvilág, Budapest 8. Svéhlik Csaba [2003]: Iparvállalatok marketingtevékenységének kihívásai napjainkban, Kis- és középvállalkozások az Európai Unió küszöbén Konferencia, tanulmánykötet, Széchenyi Egyetem, Győr, nov Szalai Erzsébet [2001] Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban Aula 10. Szigeti Péter [2005] Világrendszernézőben, Globális szabadverseny a világkapitalizmus jelenlegi stádiuma, Napvilág Kiadó, Budapest 97

99 dr. KŐHIDI ÁKOS PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem, Győr Fogyasztható -e a fogyasztóvédelmi jog? Bevezetés A nyugati értelemben vett fogyasztóvédelmi jog hazánkban a rendszerváltás óta indult ütemes fejlődésnek, a megújult piaci viszonyok új szabályozást kívántak meg. Nem nehéz fejlődésről beszélni, hiszen a szocializmusban a társadalmi, piaci, politikai viszonyok miatt fogyasztóvédelmi jog nem is létezett. Bár fogyasztók nyilván akkor is voltak, a konzumerizmus mai fogalma még, mint valami teljesen ismeretlen nyugati, homályos idolum hangozhatott el. Egyesek szerint a jogi feltételek sem voltak adottak, a jogi szabályozás a vevő és eladó mellérendeltségére és autonómiájára épült egy olyan gazdaságban, ahol a felek kapcsolatrendszere aszimmetrikus és egyenlőtlen volt [Fazekas, 2000]. Érthető: Hiszen, míg az önálló fogyasztóvédelmi jogalkotás a piaci viszonyok miatt nem jelentkezhetett társadalmi szükségletként, a Polgári Törvénykönyv 21 (továbbiakban: Ptk.) szavatolta a magánfelek elvi egyenlőségén nyugvó, mellérendeltségét deklaráló polgári jogi intézményeket, melyek mellett a hetvenes évek végétől megjelentek a fogyasztóvédelem minőségvédelmi formái. Bár a rendszerváltás után a jogalkotási gépezet beindult, fogyasztóvédelmi kódexet máig nem sikerült létrehozni. A jelenlegi fogyasztóvédelmi törvény 22 (továbbiakban: Fgy. tv) amellett, hogy uniós jogalkotási kényszer 23 hatására, rendkívüli gyorsasággal született meg, nem foglal magába több fontos fogyasztóvédelmi jogintézményt. A rohammunkát példázza, hogy a Békéltető Testületekről szóló rész bár a törvény szövegének jelentős hányada ezt tartalmazza - csak jóval a törvény többi része után, január 1. napján lépett hatályba. Jóllehet az európai fogyasztóvédelmi modellek közül kevés ország választotta a külön kódexben történő szabályozást. [Vékás, 2001] Természetesen nem törhető pálca a szabályozás ilyetén keretjellegű változata felett, mivel a lefedni kívánt társadalmi, piaci, kereskedelmi viszonyok a fogyasztóvédelem széles aspektusa miatt a szokásosnál heterogénebbek. Azonban az általános szabályok egységes szerkezetbe foglalásával el lehetett volna kerülni, hogy egymáshoz szorosan csatlakozó jogintézmények hol kormányrendeletekben, hol külön törvényekben, hol egy-egy miniszteri rendeletben tűnjenek fel 24. A szabályozás didaktikátlan jellege már csak azért is szomorú, mivel a fogyasztóvédelemben alapvető fontosságú lenne a szabályok minél egyszerűbb megismerhetősége. 25 Az uniós jogközelítési kritériumok hiányában talán ma sem rendelkeznénk fogyasztóvédelmi törvénnyel, a fogyasztóvédelmi jogalkotó tevékenység kimerülne a máig jellemző szóról szóra történő irányelv átültető mechanizmusban. A fogyasztóvédelemben véleményem szerint az alapvető ám talán eldönthetetlen - elméleti előkérdés, amely a mai napig határvonalat húz e jogterületen évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről 23 Az július 16.-án átadott AGENDA 2000 elnevezésű dokumentum, mely tartalmazta a Bizottság Országvéleményét, mely a fogyasztóvédelemmel kapcsolatosan hiányosságokról számolt be: Fogyasztóvédelmi törvény, átlátható hatásköri szabályok hiánya. 24 Vö.: Vékás Lajos, op. cit o. 25 Emellett ez a jogbiztonság elvéből következő alkotmányos jog is. (11/1992. (III. 5.) AB határozat) 98

100 működő, ezt alakító szakemberek között: prevenció vagy protekció, netalántán szankció és represszió? Kevésbé teoretikusan megfogalmazva: A gaz, erőfölényükkel visszaélő szolgáltatók és kereskedők, nagyvállalatok az ellenfelek, kiknek karmaiból időről időre ki kell rángatni a jóhiszemű és jogait kevésbé ismerő fogyasztót, vagy az emberi tudatlanság, nemtörődömség, in concreto a konzumidiotizmus. A szabad piacgazdaság létrejöttével, megtakarításainkat elméletben annyi csatornán költhetnénk el, hogy maga a megtakarítás fogalma is átminősíthető átmenetileg rendelkezésre álló pénzeszközzé. De az okokat ne csak magunkon kívül keressük: vajon mi tudtunk olyan hirtelen vásárlói attitűdöt váltani, mint ahogy a piac változott? A vásárlás részben kaland, élményhajhászás lett. Érdekes lenne a reláció tudományos leképezése a szükséglet kielégítés és az action gratui vásárlás között. Mielőtt azonban bárki abba a hibába esne, hogy a fogyasztók széles rétegét a konzumidióták - részint valóban egybevágó - halmazával azonosítja, le kell szögezni az érdeksérelem nem mindig ott a legnagyobb, ahol a vitatott érték 26 : A közüzemi számlák befizetése, vagy a szükséges ruházkodás, nagybevásárlás egyáltalán nem szórakozásból történik. Egy luxuscikk megvásárlása a piaci árat tekintve több mint egy közüzemi szolgáltatásért ellentételezett összeg. Azonban, ha a kettő gazdasági értékét egy indokolatlan gázkimaradás miatt fűtetlen szobában hasonlítjuk egymáshoz meglepően relativizálódik az ár-érték arány, sok függ tehát attól is, mit tekintünk felvevő piacnak. Látnunk kell a magyar valóságot is, hiszen míg jogalkotásunk szolgai módon az Európai Unió mögött halad, jövedelmi viszonyaink, vásárlóerőnk nem, a gazdasági erőfölény így hatványozottan érvényesülhet. A kérdés tehát: elég-e a felek mellérendeltségére alapuló klasszikus polgári jogi, leginkább diszpozitív szabályozás erősen preventív, tudatos fogyasztóvá nevelő vonulattal, vagy a gazdasági erőfölényt kompenzálandó a magánjog diszpozitív szabályait közjogi szűrőn át kogens (vagy legalábbis klaudikálóan kogens) szabályokkal kell teletűzdelni, közeledve a Sólyom László által megfogalmazott gondolatokhoz [Sólyom, 1977], elközjogiasítva ezzel magánjogunkat. Kit nevezünk fogyasztónak? Hogyan vázolhatjuk tehát a fogyasztói jogviszonyt? Nyilván nem indulhatunk ki mellérendelt és egyenlő felekből. Képzeljünk el egy mérleget, melynek egyik serpenyőjébe egy fogyasztót ültetünk, másik serpenyőjébe pedig egy multinacionális vállalat egyik áruházát. Ez már képileg is redundáns lenne, ámde gondoljuk csak tovább. A két fél érdekérvényesítő-, gazdasági erejét, az adott szolgáltatással, dologgal kapcsolatos szakmai hozzáértését vizsgálva a mérleg szembetűnő egyensúlytalanságot mutatna. Ebben a helyzetben próbál az állam jogalkotási eszközökkel egy művi egyensúlyt teremteni. Sematizálva: a fogyasztóvédelem magánjogi eszközeivel a fogyasztói pozíciót erősíti alulról, míg a közjogi szabályokkal a forgalmazót, gyártót ellenőrzi, szankcionálja felülről. Hogy mekkora sikerrel, arra majd később térek ki. Először meg kell vizsgálnunk, milyen ember és társadalomképhez kell hangolni a szabályokat. Kit tekintünk tehát fogyasztónak a szó nemcsak jogi értelmében. A fogyasztók nem igazán ismerik ebbéli minőségük jogi tartalmát, nem tudják, milyen jogok is illetik meg őket. Egyesek ezt az egykori hiánygazdasággal, a versenymentes piaccal, illetve az állam pregnáns háttérszerepével magyarázzák: a hiánygazdaságban felnőtt fogyasztók különösen súlyos hiányt szenvednek fogyasztói ismeretekben [Németh, 2001] Emellett a fogyasztás is jelentősen átalakult, a hétköznapi szükségletek kielégítéstől az önfokozó vágyak beteljesítésre került a hangsúlyt. A fogyasztói társadalom kezdetben túlzottan materialista, mennyiségi felhalmozásával szemben megteremtette - egyfajta önreflexióként - a 26 Szándékosan nem pertárgy, mivel egyáltalán nem biztos, hogy peresítik a követelést. 99

101 posztmaterialista fogyasztó eszményét. Aki, bár termék vagy szolgáltatás mögé bújtatva, de egészséget, környezetet, életmódot vagy legalábbis ezek illúzióját vásárolja. Talán itthon kevés volt az átmeneti időszak és fogyasztói kultúránk milyenségében az is szerepet játszik, hogy a klasszikus materialista és posztmaterialista fogyasztás szimultán jelentkezik. Nézzünk pár érdekes adatsort, amelyek szintén a fogyasztói magatartás átalakulását támasztják alá. 1. ábra: A fogyasztók időfelhasználása Forrás: Hámori Balázs - Szabó Katalin [2007] óra/nap alvás evés, fürdés házimunka utazás a munkába munka betegségek szabadidő 2. ábra: A fogyasztás százalékos megoszlása Forrás: Hámori Balázs - Szabó Katalin [2007] % Élelem Ruházat Lakás Egészségügy Oktatás Egyéb Szabadidő 100

102 A fogyasztó jogi fogalmának definiálása is meghatározó fontosságú, hiszen ez alapján állapítható meg a fogyasztóvédelem tulajdonképpeni alanyi védelmi köre. Az alanyi kör definiálása a magyar jogban nem egyértelmű, hiszen különböző jogszabályok eltérően határozzák meg a fogalmat. A következőkben a különböző fogyasztó fogalmak egymáshoz való viszonyát vázolom fel, valamint kísérletet teszek ezek közös fogalmi halmazának körvonalazására. A Fgy. tv. definíciója 27 szerint fogyasztó az, aki gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül - árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, továbbá, aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje. A definícióból is kiderül, hogy már a prekontraktuális viszonyokban is védendőnek tekinti a törvény a fogyasztói érdekeket. Egybehangzó jogtudományi álláspontok, valamint az ítélkezési gyakorlat is azt támasztja alá, hogy fogyasztónak nemcsak a természetes személyek tekinthetők, hanem a jogi személyek is, amennyiben az áru végső felhasználójaként jelennek meg az értékesítési láncban. 28 Véleményem szerint ilyen esetekben a fogyasztói minőség funkcionális, védelmi szempontok mentén haladva, csak eseti jelleggel ítélhető oda, azonban ipso iure a fogyasztó fogalmából nem zárhatók ki a nem természetes személyek. Míg a nem természetes személy fogyasztók esetében a fogyasztói minőség esszenciális elemének tekinthető a végfelhasználói minőség, nem értek egyet azon állásponttal, amely e minőséget a természetes személy fogyasztókkal szemben is követelményként támasztja. [Fazekas, 2000.] Egyértelmű ugyanis, hogy a végfelhasználás ténye természetes személyeknél nem állapítható meg, valamint e törvény szellemével összhangban nem is lehetne kritérium. Vékás Lajos kritikával illeti a jelenleg hatályos uniós irányelvekből magyarosított fogyasztói definíciót. [Vékás, 2001] Szerinte a gazdasági jelző helyett az üzleti jelző jobban kifejezi a trade, business angol eredetit. A szakmai tevékenység helyett pedig az önálló foglalkozása kifejezést ajánlja. A Polgári Törvénykönyv definíciója 29 a Fogyasztóvédelmi törvény rendelkezéseivel látszatra szinte megegyezik. Szabályozástechnikai különbségek mégis jelentős eltérést eredményeznek a Fgy. törvényben használt definícióhoz képest. Megfigyelhető, hogy az alanyi kört (fogyasztó), valamint a szerződést (fogyasztói szerződés) külön, de egymásra tekintettel határozza meg a törvény. Érdemi különbség azonban, hogy a kellékszavatossági, jótállási szabályokat a közüzemi szerződésekre, valamint a hatósági intézkedés folytán eladott, és árverésen értékesített használt dologra nem rendeli alkalmazni. A Fgy. tv definíciója a szerződés másik alanyát sem nevesíti, így fordulhat elő, hogy rendelkezései értelmében a megajándékozott, bérlő, haszonbérlő is fogyasztónak minősül, és gyakorolhatja a fogyasztókat megillető egyes jogosítványokat, annak ellenére, hogy szerződéses viszonyban nem áll sem a forgalmazóval, sem a gyártóval. Bár ez életszerűnek hat, de erodálja azt a tényt, hogy a fogyasztói szerződéssel is alapvetően kötelmi jogviszony jön létre, amelyből eredő jogok főszabály szerint a kötelem alanyait illetik meg. E gondolatmenetet követve juthatunk el odáig, hogy a fogyasztói minőség szerződéses viszony nélkül is megállapíthatóvá válhat, nyilván emiatt rögzít a Ptk. egy, a kötelmi jogviszonyok relatív szerkezetét jobban védő, zártabb fogyasztói fogalmat. Számos jogszabály tartalmaz még, az előbbiekhez képest tágabb fogyasztó fogalmat (pl.: versenyjogi-, reklámjogi fogyasztó fogalom). Ezek ismeretében évi CLV. Törvény 2. e) pontja 28 EBH ; BH évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 685. d), e) pontja 101

103 elképzelhető, hogy milyen nehézséget okozhat, ha olyan jogszabály tartalmaz fogyasztóvédelmi rendelkezést 30, amely külön definíciót nem ad a fogyasztó fogalmáról. Természetesen a szabályozás járható útja nem az lenne, hogy külön jogszabályok specifikus fogyasztófogalommal operálnak, hanem hogy ezek a Ptk. vagy a Fgy. tv. adekvát fogalmára utalnának. Ennek megalkotásáig azonban a speciálistól a generális szabályozásig haladva érdemes jogszabályt választanunk. 31 A keresztülfekvő fogyasztóvédelem A fogyasztóvédelemmel, mint szakpolitikával, jogterülettel kapcsolatban gyakran merül fel, hogy nehezen lehatárolható, valójában keresztülfekszik a jogrendszer egészén. Az egyes fogyasztói jogok elkülönítésének alapjául a következő szempontokat vettem figyelembe: van-e a joggal szembeni kötelezett, a kötelezett mennyire határozható meg, az adott joghoz mennyiben kapcsolódhat jogérvényesítési folyamat. A fogyasztói jogokat azzal a metodikával csoportosítom, mely joghoz milyen jogvédelmi eszközt, garanciát rendel a jogalkotó. Ez alapján illettem egyes jogokat soft law elnevezéssel, mivel ezek kikényszeríthetősége egyrészt csekély, másrészt a jogalkotó a kötelezetti kört sem határozta meg egyértelműen. Az EGK első, 1975-ben elfogadott fogyasztóvédelmi programja sorolja fel először taxatíve a legfontosabb fogyasztói jogokat, melyek a következők: a fogyasztók egészségének és biztonságának védelme, gazdasági érdekeik védelméhez fűződő jog, jogorvoslathoz való joga, tájékoztatáshoz való joga, hatóságok előtti meghallgatás joga, képviselethez való jog. Ezen jogok többsége egymáshoz szorosan kapcsolódó jogosultság. Az alapelvek meglehetősen beszédesek, dogmatikai elemzésüket ezért ehelyütt mellőzöm, ehelyett a következőkben e jogosultságok érvényesülési garanciáit vázolom. Polgári jogi alapon nyugvó jogosultságok: A legerősebb jogosultságnak véleményem szerint a minőségvédelmet is célzó jogok minősíthetők: kellékszavatossági jogok, jótállásra vonatkozó szabályok. Ezek egyrészről a Ptk. szerződésekre vonatkozó szabályaira vetített, másrészről közjogi garanciáikkal körülbástyázott 32, polgári peres úton érvényesíthető jogosultságok. Mivel ezek, illetve az ezekhez kapcsolódó garanciális szabályok is fogyasztóvédelemi rendelkezésnek minősülnek, ezért a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, illetve területi felügyelőségek hatásköre kiterjed a megsértésükkel kapcsolatos esetekre. Főleg vagyoni érdekeket védenek, kivéve a termékfelelősségi szabályok, melyek vagyoni, és nem vagyoni érdekeket is. Közjogi garanciákkal kikényszeríthető kötelezettségek: A fogyasztók tájékoztatását, egészségét, vagyoni biztonságát védendő szabályok más nembeli védelemben részesülnek. E jogosultságok törvényi szabályozása ellenoldali kötelezettség szintjén történt meg. (Például: címkézés, ár feltüntetése.) Itt nem beszélhetünk polgári bírósági útról, 33 legalábbis nem konkrét, szerződésekre vonatkozó törvényi szabályok megszegése miatt, inkább szerződésen 30 Pl.: 17/1999. (II. 5.) Kormányrendelet a távollévők közötti kereskedelemről 31 V. ö. : Fgy. tv Pl.: Minőségi kifogás szabálytalan intézése, 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet Szándékosan nem peres utat írtam, hiszen a perbe vitt követelés értéke miatt leginkább fizetési meghagyásos eljárásként érvényesíthető igényekről van szó. (Amely persze ellentmondás esetén szintén perré alakulhat.) 102

104 kívüli (deliktuális felelősség) esetén kerülhet sor erre. Emellett a közvetlen, Fgy. tv. -ben történő szabályozás miatt teljesen egyértelmű a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, illetve területi felügyelőségek eljárási lehetősége, pontosabban kötelezettsége. Ezen túl adekvát módon e kötelezettségek megszegéséért, a jogsértés súlyától függően a szabálysértési és büntetőjogi szabályok is szankciót helyeznek kilátásba. Komplex jogvédelmi körrel rendelkeznek a következő jogok: tájékoztatás, biztonság, gazdasági érdekek védelme. Nézzünk két példát: Fogyasztói jog Fogy. tv. védelem Szabálysértési tényállás (218/1999. Korm. rendelet) Büntető törvénykönyvi tényállás Gazdasági érdek védelméhez, egészség, tájékoztatás Tájékoztatás, egészséghez és biztonsághoz való jog A címkézés (9. ) A megfelelőség tanúsítása (13. ) Minőség tanúsítási kötelezettség megszegése (74. ) Megfelelőségi jelölés jogosulatlan használata (74/A. ) A fogyasztó megtévesztése (296/A. ) Minőség hamis tanúsítása (295. ) Természetesen a tényállások nincsenek teljes fedésben egymással, valamint az sem jelenthető ki, hogy kizárólag a jogsértés súlyossága különbözteti meg őket, hiszen nem külön a Fgy. tv törvényi előírásaihoz rendelt a szabálysértési törvény szankciót. Továbbá a tényállások egyéb elemekkel is kiegészülnek (célzat, további elkövetési magatartások, stb.) A jogszabályok fogyaszthatóságának kérdése A mű címeként is szolgáló, némiképp provokatív kérdés célja az volt, hogy az olvasottak és hétköznapi tapasztalataink alapján megítélhessük: tisztában vagyunk-e jogainkkal, és ha igen, megfelelő-e a biztosított jogvédelem. Bár itt jegyezném meg, a negatív tendenciák okát sokszor nem a jogban kell tetten érni. Jogszabályok ugyanis az erőfölénnyel visszaélés közvetett formáját tilthatják, de lehetetlen annyira cizellált, részletekbe menő szabályozás, amely mentesítené a fogyasztót a piac erősebb résztvevőinek packázásától. Sajnos ilyen esetekben érezzük leginkább fogyasztói minőségünket, jóllehet annak inkább pozitív hozadékát lenne ildomos nap mint nap tapasztalnunk. Mivel egyrészt a jogon kívül is van élet, másrészt a piac vastörvényei nem ismerik az udvariasság, illendőség jogilag is kezelhetetlen fogalmát leginkább a praktikum és a ratio elvei mentén kell haladnunk. A mai emociók által erősen determinált fogyasztói magatartás erősödésével kétkedően kell tekintenünk a forgalmazók látszólag fogyasztóbarát, udvarias magatartására, ritkán történik ugyanis valami önös cél nélkül, főleg a gazdaságban. Sajnos a fogyasztók bizonyos rétegeitől a tudatos fogyasztóvá válást elvárni lehetetlen addig, amíg azzal sincsenek tisztában, mit és miért vesznek meg, vesznek igénybe. Körülvehetjük őket törvényi garanciákkal, a védendő magatartásra, élethelyzetre nem lehetünk hatással, mivel ez egyeseknél ritkán jelenik meg. A jogpolitikai cél nyilván nem a pejoratív értelemben vett fogyasztói társadalom deviánsainak védelme, hanem a védelemre tényleg rászoruló, jelentéktelen gazdasági erővel bíró fogyasztók jogi eszköztárral történő felruházása. 103

105 A fogyasztóvédelmi szabályozás sokszor inadekvát, zavaros, kapkodóan hiperprotekcionalistának gondolt szabályaival belepiszkált a magánjog jól zárt, koherens rendszerébe, némileg zavart okozva ott. Egyre jobban kikristályosulni látszik azonban a jövőbeli irányvonal, amely a kötelmi jog relatív szerkezetét teljes ostrom alá véve a végletekig tágítja a fogyasztó fogalmát. Mennyire közjogiasodhat még el a magánjog ahhoz, hogy magánjog maradjon? Arra remélhetőleg nem kell választ keresni, miért alapvető fontosságú, hogy az maradjon. Kanyarodjunk vissza inkább a gyakorlatba! Néhány példán keresztül szemléltetném, miért gondolom azt, hogy nem nevezhető épp fogyaszthatónak a fogyasztóvédelmi jog. Az előbb kifejtettek miatt a kereskedelmi viszonyok minél szélesebb körében adott a lehetőség a fogyasztóvédelmi fellépésre. Ám mit sem ér ez újragondolt szabályozás, egyértelmű törvényi definíciók, esetlegesen avitt, gyakorlatban nem élő jogintézmények kigyomlálása, és új, renováló jellegű szabályok megalkotása nélkül. Röviden, főbb pontokban összefoglalva a következő problémákra keresnék megoldást. A fogyasztó fogalmát, mivel alapvető definíció ezen a területen, célszerű lenne csak egy, központi törvényben szabályozni, könnyebbé téve ezzel a jogalkalmazást. A kellékszavatosságnál célszerű lenne a kijavítás, kicserélés határidejét is egyértelműen szabályozni. A jogszabály 34 szerint a forgalmazónak törekedni kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést tizenöt napon belül elvégezze A törekedni szó miatt ez a szabály elég puhára sikeredett. A fogyasztó így leginkább a Ptk (2) bekezdésére tud hivatkozni, amely szerint a kijavítást vagy kicserélést megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. Ez a szabály sem nyújt sokkal erősebb védelmet, hiszen eseti mérlegelés tárgyává teszi, hogy jelentős kényelmetlenségről van-e szó illetve, hogy a határidő megfelelő-e. A mérlegelés végső soron a bíróság feladata lesz, ami azért problematikus, mert kis értékű jogvitákban egész egyszerűen gazdaságtalan a bírósági út. Meg kellene határozni, pontosan milyen jogviszonynak tekinthető a jótállás, és ez alapján kellene követelhetővé tenni az igényérvényesítéshez szükséges okiratokat. Ugyanis maga az igényérvényesítés, mint eljárás is fogyasztói problémákat vethet fel. A fogyasztói szerződés megkötését bizonyítottnak kell tekinteni, ha a fogyasztó bemutatja az ellenérték megfizetését igazoló bizonylatot. Véleményem szerint jogszabályon alapuló jótállás esetén helyesebb lenne a jótállási jegy bemutatásához kötni e vélelmet, hiszen azt úgyis át kell adni a fogyasztónak, ha szerződést köt. Ha a bizonylathoz kapcsoljuk a vélelmet, akkor visszás helyzetet eredményezhet, ha a kereskedő megsérti a bizonylatolási fegyelmet. Ekkor ugyanis értelemszerűen nem tudja bemutatni a fogyasztó az ellenérték megfizetését igazoló bizonylatot. Jogszabályon alapuló jótállás esetén a fogyasztónak jótállási igénye érvényesítéséhez a jótállási jegyet mindenképpen be kell mutatnia, 35 a gyakorlatban azonban a bizonylatot is, aminek követelése dogmatikailag kétes. Ezt támasztja alá az 1982/337. számú bírósági ítélet, mely szerint a jótállás, a szerződéstől független, ún. jótállási jogviszonyt hoz létre a hibás termék mindenkori tulajdonosa és a jótállás kötelezettje között. Mielőtt túl avittnak tartanánk a hivatkozott ítéletet, a Javaslat 36 is ezt az irányvonalat kívánja követni. Az ebben foglaltak szerint jótállási jogokat a mindenkori tulajdonos gyakorolhatja, a jótállást felvállaló kötelezettel szemben. A termékfelelősség mint különös kárfelelősségi alakzat - intézményénél a gyártó felelőssége objektív, tehát nem függ a felróhatóságtól, azonban a törvény kimentésre 34 49/2003 (VII. 30.) GKM rendelet 4. (2) bekezdés /2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 4. (1) bekezdés 36 Az Új Polgári Törvénykönyv Koncepciója, V. könyv 167. o., 104

106 lehetőséget ad a következő esetekben: amennyiben nem ő volt a forgalmazó, vagy nem ő hozta forgalomba az adott árut, vagy ha az áru a forgalomba hozás időpontjában hibátlan volt. Eseti megítélést igénylő és emiatt rendkívül képlékeny, a fogyasztóra hátrányos kimentési ok: a forgalomba hozatal időpontjában a hiba a tudomány és technika állása szerint nem volt felismerhető. Kétséges továbbá az a kimentési ok is, mely szerint mentesül a gyártó, ha a termék hibáját jogszabály vagy kötelező törvényi előírás alkalmazása okozta. A fogyasztóra kedvezőbb uniós szabályozási módszerek nyomvonalán haladva kellene változtatni a törvény előírásain, mivel a technikai és tudományos fejlődés kockázatát a gyártó biztosítási szerződéssel könnyen kiküszöbölheti, míg a jelenlegi, ellenkező pólusú kárveszélyviselés esetén a fogyasztónak aránytalanul nagy kockázatot kell viselnie, amely semmiképpen sem fér bele az üzleti kockázat - fogyasztók viszonylatában amúgy is kétesen alkalmazható - fogalomkörébe. A Vásárlók Könyvével kapcsolatos szabályokat illogikus módon több jogszabályban szétszórtan találjuk. Ennek ténye, az internetes média pontatlan tájékoztatása, továbbá a vásárlók könyvére vonatkozó rendelkezések többszöri változása miatt, különösen problematikus a hatályos szabályok tudatosítását illetően. A vásárló (a triviális, ámde szintén jogszabályban rögzített szóbeli panasz intézménye mellett) az üzletben írásbeli panaszt tehet, ennek intézményesített eszköze a vásárlók könyve. A vásárlók könyve a jegyző által hitelesített, sorszámozott lapokból áll, az üzletben jól látható, és könnyen hozzáférhető helyen kell tárolni. A szabályozás eddig ismertetett részét a 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet 26. -a tartalmazza. A 173/2003. (X. 28.) Korm. rendelet (a nem üzleti célú közösségi, szabadidős szálláshely-szolgáltatásról) az előbbiekben ismertetett szabályokhoz képest minimális eltéréseket fogalmaz meg. Teljesen érthetetlen, miért nem egy közös szabályozási helyre történő utalást találhatunk itt. A további szabályokat a kereskedelemről szóló évi CLXIV. törvény 5. (4) bekezdése tartalmazza, az előzőekhez képest ez a bővebb szabályozás, valószínűleg ezt szánta közös szabálynak a jogalkotó. Mivel a két említett kormányrendeletnek nincs olyan, a vásárlók könyvére vonatkozó rendelkezése, amit e törvény ne tartalmazna, így helyesebb lett volna a kereskedelemről szóló törvény szabályaira tekintettel utaló szabályokat alkalmazni. A vásárlók az üzlet működésével kapcsolatos panaszt, bejelentést, és javaslatot tehetnek. A vásárlót e jogának gyakorlásában befolyásolni tilos. A kereskedőnek a bejegyzést meg kell vizsgálni és az intézkedésről (bármi is legyen az) a fogyasztót harminc napon belül kell tájékoztatnia. 37 Sajnos a törvény sem az intézkedés milyenségét, sem pedig az erről szóló tájékoztatás kötelező írásbeliségét nem határozza meg. További probléma lehet, hogy a Vásárlók könyvében található panaszbejelentő lapon, a bejelentőnek fel kell tüntetni a személyes adatai egy részét (név, lakcím), amennyiben ezt nem teszi nem lehetséges a válaszadás. Érdekes gyakorlati helyzetet teremthet ilyen jellegű adatok önkéntes szolgáltatása az adott esetben igencsak ellenérdekű kereskedő, vagy annak alkalmazottja részére (akit ráadásul, a kereskedővel ellentétben e jogintézmény kapcsán semmilyen jogszabályi kötelezettség nem terhel). Véleményem szerint célszerűbb lenne, ha a jogszabály azt írná elő, hogy a válaszokat, a bejegyzett panaszt tartalmazó lapszám megjelölésével együtt, közvetlenül a területi felügyelőségekre kelljen postázni, ahol a fogyasztó a másik példány ellenében (amelynek sorszáma alapján a nyilvántartás sem lenne bonyolult) megkaphatja a kereskedő válaszát. Amennyiben ez nem felel meg neki am Ort und Stelle panaszt is tehet a felügyelőségen. Ez az eljárás hatékonyabb, egyszerűbb, és könnyebben visszakövethető, a Vásárlók Könyvét, mint intézményt megerősítené, és szükségtelenné tenné az ilyen visszaélések hatóság által történő helyszíni ellenőrzését is. A 37 Szerencsére a jogalkotó szakított azzal a korábbi problematikus szabállyal, hogy bár válaszadási kötelezettséget elő írt, azonban ennek határidejéről hallgatott. 105

107 bejelentés, illetve javaslat nem feltétlenül negatív közlésekből áll, mégis megalapozza a válaszadási kötelezettséget. (Például a Csinos a pincérnő, csak így tovább bejegyzésre is válaszolnia kell a kereskedőnek. Ebből is látszik, hogy a jog adott esetben értelmetlen célokra is eszközt biztosíthat, jóllehet a válasz annyiban kimerülhet: Igyekszünk! ) Természetesen itt a joggyakorlás nem épp rendeltetésszerű. A távollévők között kötött szerződések, valamint a házaló kereskedés esetén a fogyasztó indoklási és kártérítési kötelezettség nélkül az áru átvételétől, szolgáltatás esetén a szerződés megkötésétől számított nyolc napon belül 38 elállhat a szerződéstől, a vételárat visszakövetelheti, amely visszafizetését legkésőbb harminc napon belül teljesíteni kell! A feltétlen elállási jogról a gazdálkodó szervezetnek tájékoztatni kell a fogyasztót. Ezzel kapcsolatban jogszabályi előírás, hogy pontosnak, egyértelműnek, és közérthetőnek kell lennie, a szerződés megkötése eszközének megfelelő módon kell történnie, valamint legkésőbb a szerződés megkötésekor írásban meg kell ismételni. A tájékoztatás megtörténtét a gazdálkodó szervezetnek kell bizonyítani. Amennyiben a gazdálkodó szervezet a második, írásbeli tájékoztatásnak nem tesz eleget, úgy a fogyasztó elállási jogát az áru átvételétől, szolgáltatás esetén a szerződés megkötésétől számított három hónapon belül gyakorolhatja. Ha gazdálkodó szervezet pótolja elmaradását, és írásbeli tájékoztatást nyújt, vissza kell térni a főszabályhoz, ekkor az írásbeli tájékoztatás átvételétől számított nyolc napon belül van lehetősége a fogyasztónak az elállásra. Mit tehet a fogyasztó, ha már kifizette a vételárat? Az elállási jog gyakorlása folytán az eredeti állapotot kell helyreállítani. A fogyasztó részére vissza kell fizetni a vételárat, neki pedig vissza kell szolgáltatni az árut. A gyakorlatban, a gazdálkodó szervezet kevéssé együttműködő magatartás miatt ez problémákhoz vezethet: A fogyasztó postázza az árut, majd a gazdálkodó szervezet (rossz esetben) nem fizet, vagy a fogyasztó tartja vissza az árut a vételár kifizetéséig. A jogszabály előírásainak megfelelően az értékesítő köteles nyomban, vagy legkésőbb az elállást követő harminc napon belül megfizetni a vételárat. Bár természetesen az utóbbi megoldás a megfelelő, mégis patt helyzetet eredményezhetne. Gyakorlatilag a legegyszerűbb az áru (eredeti árral megegyező) utánvéttel történő visszaküldése, de ez sem aggálytalan. Leghelyesebb talán az lenne, ha a fizetési kötelezettséget törvényileg késleltetnék a feltétlen elállási idő lejártáig. A fogyasztóvédelmi oktatás színvonalát emelni kéne, valamint szabályozni azt, hogy az iskolákban fogyasztóvédelmi képzéseken részt vett tanárok, fogyasztóvédelmi szakemberek tartsanak előadásokat. A termék engedélyezése során, valamint előtte, a gyártás során fokozottan figyelembe kellene venni a fogyasztó életéhez, egészségéhez, testi épségéhez való jogosultságot, és ennek megfelelően alkalmazni a minőségvédelmi szabályokat, hiszen a forgalomba kerülés után e jogsérelem reparációja a legnehezebb. Az intézményrendszerre, valamint a jogérvényesítési utakra áttérve: a fizetési meghagyásos eljárás kedvező szabályai mellett, speciális garanciák mentén szabályozva különleges eljárásként lehetne meghatározni a fogyasztói per intézményét. A békéltető testületek létrehozása jogharmonizációs kötelezettségünk volt, azonban hatékonyságuk mindaddig kétséges, amíg határozataik csak akkor bírnak kötelező erővel az adott gazdálkodó szervezetre, ha az ezt önként vállalja, aláveti magát a testület döntésének. A különleges eljárásban többek között a gyorsaság, költségmentesség, bizonyítási kötelezettség, bírói külön szakképesítés szabályozási irányvonala mentén haladva lehetne hatékony jogvédelmi eszközt biztosítani. Az országos fogyasztóvédelmi szakértők listázása, és hiteles szakvélemény e listán feltüntetett szakértőkhöz kötése is indokolható lenne. Természetesen elképzelhető még fogyasztóvédelmi mediátor, egyéni fogyasztóvédelmi ellenőr, valamint ezek mellett is számos módszertani novum alkalmazása. 38 A külföldi szaknyelvben cooling off - kihűlési időszak 106

108 A várható jövő az Új Polgári Törvénykönyv A fogyasztóvédelmi törvény módosítása várhatóan előbb megvalósul, mint az új Polgári Törvénykönyv elfogadása. A módosítás egyik legfontosabb nóvuma a gazdasági erőhöz arányosított szankciórendszer (pontosabban bírságolás) bevezetése a mostani szabad mérlegelésen alapuló bírságkiszabás helyett. A következőkben az új Ptk. koncepcióban (továbbiakban: Javaslat) közzétett 39, tervezett fogyasztókat érintő főbb változtatásokat mutatom be. A Javaslat a fogyasztóval szemben jogszabály alapján fennálló külön tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatban annak bizonyítását, hogy a tájékoztatás megtörtént, a kötelezettre hárítja. A Javaslat továbbá kitér arra, hogy nem szándéka a jogalkotónak a fogyasztó tájékoztatásával kapcsolatos egyes tájékoztatási kötelezettségek tartalmának és formájának absztrakt, általános szabályban történő regulása, mivel az adott területeken eltérően meghatározott tájékoztatási kötelezettségek esetleges különbözőségeinek oka, az adott terület specialitása miatt indokolt lehet. A Javaslat a fogyasztói szerződés fogalmát kiemeli a Ptk. értelmező rendelkezései közül, emellett annak tartalmi elemein is változtat, markánsabban meghatározva a fogyasztó fogalmát. Fogyasztói szerződés jön létre, ha önálló foglalkozása és üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy (fogyasztó) önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személlyel köt szerződést. 40 A fogyasztói szerződésekre vonatkozó rendelkezéseket kell majd alkalmazni akkor is, ha a törvény a fogyasztó fogalmát más jogalanyokra is kiterjeszti. A Ptk. tehát szerződéshez köti a fogyasztói minőséget (kontraktuális fogalmi megkötés), emellett szűkíti a fogyasztó fogalmát a természetes személyekre. De ettől eltérő törvényi szabályozásra lehetőséget biztosít. Az önálló foglalkozás és üzleti tevékenység meghatározások nyelvi okait már ismertettem. A Javaslat a meglehetősen szűk (ám kiskaput biztosító) szabályozási koncepciót a következőkkel indokolja: A Ptk. és más jogszabályok az uniós irányelvekhez képest indokolatlanul tágan határozták meg a fogyasztó fogalmát, lehetővé téve ezzel, hogy akár gazdasági társaságok is fogyasztónak minősüljenek. A fogyasztóvédelmi irányelveket átültető szabályok közül kettő már ma is leszűkíti a fogyasztó fogalmát: a házaló kereskedésről szóló 370/2004. Korm. rendelet, valamint a évi XXV. törvény a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról. A szűkebbre szabott fogalom meghatározás indoka, hogy a szerződési szabadságot korlátozó fogyasztóvédelmi normák nem alanyokat, hanem jogviszonyokat érintenek. A fogyasztói jogviszony pozitív oldala feltételezi, hogy a fogyasztó a terméket saját személyes, családi, háztartási szükségletei kielégítésére használja, míg a negatív oldala: az üzleti tevékenységen, önálló foglalkozáson kívüliség. Ha az ügylet vegyes szükséglet kielégítését célozza, ez is megalapozza a fogyasztói jogvédelmet, feltéve, hogy az ügylet alapvető célja kívül esik az üzleti tevékenységen. A definícióból eredő reláció fennállásához szükséges különbséget a fogyasztónak kell bizonyítania. Kellékszavatossági szabályok egyes tervezett változásairól is érdemes szót ejteni. A jogosult a kijavításhoz, illetve kicseréléshez fűződő érdekmúlását bizonyíthatja, és ebben az esetben is megilleti a ius variandi, a soron következő szavatossági jogokra való áttérés joga. Érdekmúlás megállapítását megalapozhatja: sorozatosan fellépő hibák, a hibás teljesítés körülményei, a kötelezett hozzáállása miatt bekövetkezett indokolatlanul nagy bizalomvesztés. A Javaslat a kellékszavatossági jogoknál ismertetett három éves jogvesztő 39 Az Új Polgári Törvénykönyv Koncepciója, 40 Az Új Polgári Törvénykönyv Koncepciója V. könyv, 35. o., 5: 34., 107

109 határidő helyett, amennyiben a termékre kötelező alkalmassági időt határoztak meg, ezt rendeli megfelelően alkalmazni. Az új Ptk-ban a kodifikációs bizottság a magyar joggyakorlat számára eddig teljesen ismeretlen jogintézményt honosítana meg, bevezetné a gyártó közvetlen helytállását a termék hibája miatt, az új jogintézmény neve: termékszavatosság. Ha igaznak fogadjuk el, hogy a termékfelelősség túlfeszíti a kötelmek relatív szerkezetét, ez a szabály egyenes bombázni kezdi azt. A gyártó felelőssége (amennyiben nem állapítható meg, akkor a hálózati forgalmazók felelőssége) tehát a fogyasztóval való szerződéses viszony nélkül fennáll, csupán a gyártói minőségből ered. A termékszavatossági jogok jogosultjának meghatározásával mondhatni a másik irányba is kitágítja a kötelem relativitását, hiszen a jogosult már nem a szerződés másik alanya (hiszen nem szerződéses kapcsolatról beszélünk), nem is a fogyasztó, hanem a termék mindenkori fogyasztó tulajdonosa. (Örvendetes, hogy legalább csak a tulajdonosra korlátozza a jogosulti kört). A termékszavatossági helytállás azonban nem feltétlen, a kimentési lehetőségek ugyanazok, mint a termékfelelősségnél ismertetettek. A termékfelelősségi igények is korlátozottak, csak kijavítás és csere lehetséges, az elévülési idő pedig egy év. A termékfelelősség intézményének bevezetése miatt úgy érzi a bizottság, a fogyasztó túlzott védelemben részesülne, valamint a termékfelelősségi szabályok alkalmasak arra, hogy kiváltsák a kötelező jótállás intézményét, ezért a jogszabályon alapuló kötelező jótállás megszüntetését javasolja. Továbbá a Javaslat kitér arra is, hogy a kellékszavatossági jogok a teljesítés utáni első hat hónapban, a bizonyítási teher megfordítása miatt gyakorlatilag kötelező jótállásként funkcionáltak. A túlzottnak mondható többletvédelem pedig azért lenne indokolatlan, mert egy ponton túl alkalmatlan a tényleges plusz védelem kialakítására, egy meghatározott mértéken túl épp a fogyasztók ellen hatna. Ugyanis a megnövekedett protekció miatti tranzakciós költségek [Vékás, 2001] beépülnek majd a termékek, szolgáltatások árába, ez tulajdonképpen azt eredményezi, hogy az esetleg szükségtelen védelem árát is a fogyasztónak kell megfizetni. A Javaslat a jótállást tehát kizárólag a szerződésben önként vállalt többletkötelezettségként tartja fent. A szerződésen alapuló jótállás szabályai egyébiránt annyiban változnának, hogy a jótállási kötelezettséget a jótállási nyilatkozatban megjelölt más személy is teljesítheti; valamint, hogy a hiba felfedezése után a jogosult a lehető legrövidebb időn belül köteles azt kifogásolni. A jótállási szabályok változtatásával elmondható, hogy a Javaslat teljessé teszi az eltávolodást a kötelmek relatív szerkezetétől, mivel a jótállás jogosultjának meghatározásánál nem a szerződés alanyaként meghatározott jogosultat veszi figyelembe a jogalkotó, hanem a mindenkori tulajdonost. 10. Zárszó Az erkölcsöt nem pótolhatják jogszabályok, amíg a piac vezérlőelve a haszon és nem az etika, addig illúzió lenne azt hinni, nincs szükség fogyasztóvédelemre. Azonban mind a jogkövetés, mind pedig a jogérvényesítés nagyban függ a szabályok milyenségétől. Véleményem szerint a fogyasztóvédelem amúgy is szerteágazó intézményi védelmi rendszerét újabb elem hozzáadása túl dagályossá tehetné, legfeljebb újraszabályozással, egyes elemek deregulációja után lehetne újabb intézményi elemeket emelni a rendszerbe. Ha azonban elfogadjuk, hogy a jelenlegi intézményi rendszer megfelelő, a fogyasztóvédelem anyagi jogának minél előbbi koherenciájára kell törekednünk, átlátható szabályozással megteremtve a tudatos fogyasztó kognitív megismerésének tökéletes referenciabázisát. Elérve ezzel, hogy a jog színes eszközei által, és nem a jog túlszínezett szabályai miatt legyen létjogosultsága a fogyasztóvédelemnek. 108

110 Irodalomjegyzék 1. Eörsi Gyula - Kemenes Béla - Sárándi Imre - Világhy Miklós [1994]: Kötelmi jog (Különös rész). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2. Fazekas Judit [2000]: Fogyasztóvédelmi jog. Novotni Kiadó, Miskolc. 3. Hámori Balázs - Szabó Katalin [2007]: Információgazdaság. Interpress Magazin, 6. évfolyam, 3. szám. 4. J. von Staudingers [2005]: Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch mit Einführungsgesetz und Nebengesetzen Eckpfeiler des Zivilrechts. Sellier- de Gruyter. Berlin. 5. Körber, Torsten [2004]: Grundfreiheiten und Privatrecht (Jus Privatum), Mohr Siebeck. 6. Lábady Tamás [1994]: A termékfelelősség intézménye és a magyar termékfelelősségi törvény. Jogtudományi Közlöny, 49. évfolyam 3. szám. 7. Lenkovics Barnabás [2004]: Szerződési szabadság - alkotmányos nézőpontból. In: Liber Amicorum. Studia Gy. Boytha Dedicata. Budapest. 8. Lenkovics Barnabás [2006]: Polgári alanyi jogok alkotmányos alapjogok (Alapvető kérdések az alanyi és az alapjogok körül). In Sajó András (szerk.): Alkotmányosság a magánjogban, Complex. 9. Németh Anita [2001]: A jogharmonizáció hatása a polgári jogra. In: ELTE Polgári Jogi Tudományos Diákkör Évkönyve Polgári Jogi Tudományos Diákkör Egyesület, Budapest. 10. Osztovics András [2006]: Európai fogyasztóvédelmi magánjog. HVG-ORAC, Budapest. 11. Sólyom László [1977]: A polgári jogi felelősség hanyatlása. Akadémia Kiadó, Budapest. 12. Svéhlik Csaba [2007]: Marketing a 21. században. KHEOPS Automobil-Kutató Intézet, Mór 13. Várnay Ernő Papp Mónika [2005]: Az Európai Unió joga. KJK- Kerszöv Kft., Budapest. 14. Vékás Lajos [2001]: Európai fogyasztóvédelmi magánjog. In: ELTE Polgári Jogi Tudományos Diákkör Évkönyve Polgári Jogi Tudományos Diákkör Egyesület, Budapest. 15. Woodroffe, Geoffrey - Lowe s, Robert [2007]: Consumer Law and Practice. Sweet and Maxwell

111 DOBÓ ESZTER PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem MTDI, Győr Characteristics of the cultural and creative economy in the globalised world 1. Introduction The study scrutinizes the background of increasingly appearing importance of culturalecreative industries. Parallel with the beginning of the globalisation period, improving access of information technologies, advantageous and disadvantageous effects of opposition to following global trends and cultures, we also witness increasing local values. In this respect, local character is to me synonymous with conveying values resulting from local traditions, increase in needs for human, natural and material products. Global processes have, however, developed a new kind of division of labour as well. The mass production of fordism, the statism of investment in material capital saw the foundation for social progress in abundance of raw materials. On the contrary, research and development, technical progress, innovative thinking ready for renewal are considered the main competitive means these days by modern postfordist economy. Such proportions of the increase in value of human capital highlighted the means of its development. Increasingly, the survey of creativity, possibilities of formation of productive thinking from the field of psychology have become novel motivators of economic thinking. In developed Western democracies ceative economy and its cetnral sectors see unprecendetedly rapid increase of cultural industries. Many studies propagating the revolution of the industries mentioned define successful areas of future as a function of the appeal of these sectors. [Florida, 2002; Enyedi, 2005] In the fight for intellectual capital, countries that are able to give a chance to their economic power merely with internal, local efforts, exploitation of the comparative advantages arising from their traditions can also successfully join the world competition. Culture is a level for territorial and social integration. It is powerfool tool to re-integrating ihe socially exculded, providing them with the opportunity to set up and fulfil their own project, acquire new skills that can be transferred into other sectors of activities and recover selfconfidence.[the economy of culture in Europe, 2006] 2. The global period and intellectual capital Following the first great transition of industrial structure, the fordist economics of the first half of the 20th century made the machine and chemical industry into leading sectors, and the technological chain within one company considered mass production as a source of competitiveness. The second half of last century brought three great structural changes [Enyedi, 2007]: - Technological development of working processes can be experienced, which involved the decrease of industrial manpower demand. The development of transport contributed to the division and dislocation of various working phases. At the end of the fordism, the rapidly changing demands of the market surpassed the mass production. - The postindustrial period surpassed industry in urban economy, and in both employment and capital turnover the service sector became dominant. Naturally, a part of services continued to work for productive sectors, but at the same time the services connected with increasingly growing leisure (turism, cultural and service industries) also appeared. Fields of public 110

112 services such as education increased more and more in value, causing the increase in value of forthcoming demand for intellectual capital. - The information explosion characteristic of the present day, the period of regionalisation, the open participation in global system put individual character and quality of human capital in centre of competitiveness. The increase in value of the two factors mentioned entailed prominence of culture as a logical consequence. 41 The importance of this field is sustained by modificaion of needs as well. A considerable part of consumption is based not only on utility but also on cultural criteria, since for the most part services in modern societies have no practical but cultural-symbolic importance. The increase in value of the quality of human capital has made creativity a measuring instrument, having become a fashionable concept by today. The recognition of possibility of developing creativity has raised the systems of educational and cultural institutions to the level of competitive sectors. 3. The increase in value of creativity The immersion in investigations into creativity makes partial knowledge of psychological principles indispensable. To be able to present the importance of this theme more tangibly, the discernment in conceptual systems is essential. For initiators of investiagions of creativity come from the field of psychology, and the ball lobbed by them nearly sixty years ago is amashed by the economists these days. Creativity in its widest sense is everything done by man. Every culture created by man results from this. [Vitányi, 2000] Consequently, in this respect culture is identical with creativity. 42 Yet so that its dominance today may be interpreted one must detach oneself from the concept in wide sense. Since so eating with a fork and knife and cycling should be regarded creative activities as well. The investigations of creativity started in the 50s, linked with the name and researches of J.P. Guilford. In German psychological literature of the 20s and 30s already appeared concepts like capability to create and productive thinking, however this field was peripheral even within that domain of that time. Some years later, the American researcher made the concept of creativity common knowledge. He thought it was necessary to complete the concept of intelligence generally accepted at that time with a new area. In the course of his investigations, he pointed out the experience that creative people possess many mental abilities that cannot be measured by traditional intelligence tests, although there is no doubt about their significance. Guilford s surveys proved that over a certain level the measure of intelligence cannot essentially influence creation, consequently another factor, creativity was presumable, which became responsible for the differences in creations of people of the same intelligence. The researches casted light on the fact that the requirements of the accelarated industrial- 41 A suggestive proof of this is the first European cultural strategy created in May of 2007 too, which states the importance of culture gaining a significant role in sustainability of integration. According to the declaration, culture is an important motive of personal development, social cohesion and economical growth, which is an area to be emphatically as the motive of creativity within the framework of the Lisbon Strategy. 42 For succintly expressed, the broadest meaning of the concept of culture is what has raised man from the animal kingdom, the entirety of symbols, forms of behaviour, systems of notations, attitudes, which is peculiar only to the civilised human race. 111

113 scientific development can only be met in light of the (creative) abilities recognized and developed in time. At this point, the previous results of psychological researches agreed with the demands of the society and economy. [Klein-Klein, 2001] Creativity is a characteristic of each human to a certain degree. As regards its grades, it means reproduction, the diiferent degrees of generativity and unrestrained creation. Basically, reproduction coincides with the widest interpetation of creativity. Man progresses in his development, socialization owing to his capability to reproduce the things learnt. Generativity is a higher level of creativity, which is also a peculiarity of each man, yet not to the same degree. We all are able to create an infinite number of variants with the knowledge of a finite number of rules, however we may differ fom one another in evalutation of creations. The final degree, the ability of unrestraied creations is a gift of few lucky ones, which is mostly a characteristic of artists, scientists and researchers. With completion the results of psychological researches, it is necessary in several respects to pay attention to some interesting aspects of cerebral functions as well. (Figure 1) Figure 1. The functional distribution of the asymmetric human cerebral hemispheres Source: You can see that imaginative and creative faculties are functions of the right cerebral hemisphere, which are situated in the same area as high-cultural receptivity. The countless pedagogic surveys can only support the significance of the mutual effect of these functions in education, particularly in institutions of primary education. 43 Creativity is a genetic gift, it can, however, be developed, which requierement has never been as topical and compelling as in today s world of globalisation. Creative, innovative ideas, however, do not originate in a vacuum Productive thinking depends on at least two more factors besides the individual performance: cultural medium, which is the dominant taste, the complex of creations and tradition present in society s consciousness, furthermore the social field complementing it, which makes possible, supports or hinders the transformation of corresponding cultural medium through the creative works. Thus the process of creativity is the result of interaction of the individual, the cultural medium and the social field. ( ) So creativity is not merely a result of individuals but a 43 Regrettably, whereas in West Eureopean countries, particularly in the Scandinavian area in the system of prrimary education special emphasis is laid on teaching of subjects developing skills, in Hungary these subjects gradually fall into the background. 112

114 common product of the individual and social factors judging their performance in the given cultural medium. (Brochure on Researches into the Range of Sucjects Creativity and Cultural Poverty ). According to Zsuzsanna Kondor, the creative idea to to be born partially postulates the reception of earlier knowledge and results, its further existence, however, depends on the fact to what extent it can be adapted to the given scientific and social-cultural scale of values. The harmonic proportion of novelty of the scientific result and the susceptibility of the scientific community can ensure that the result can be integrated and qualified as creative (Patterns of Creativity Consequently, in the case of creative indutries market has the final say. (In my view, that is why we can often experience that frequently lonely geniuses, artists, scientiests are not proved right by their own era for their provocative, revolutionary thoughts but only by the society of following periods.) 4. The economic weight of creativity In earlier centuries, the state of development of a given country or area depended on productivity of agriculture and industry, the quantity of labour, the role of factors that classically can be well defined. From the end of 20th century human resources became increasingly decisive means of competitiveness. The contribution of man to the development of local economies was based not only on quantitative principles but on qualitative factors. Intellectual capital as a resource capable of continuous regeneration means of endless possibilities and unlimited growth in the development of economy these days..however, the possibility of creative, innovative thinking means the added value of this tool, whose potential of development raised the value of creative industries in an unprecendented degree. Besides the increase in value of human resources we must, however, keep in mind an important factor, which also lays stress upon the importance of creative economy experienced nowadays, that is to say the continually growing free time and money that can be spent on it. As I have already mentioned above, the restructuring of consumption transformed the basket of meeting demands, besides the products meeting traditional basic needs the desire of and the demand for having cultural-symbolic products appears to higher and higher degree. First of all, this must have become possible owing to the access to main stream trends of globalisation, which merged a considerable part of the globe into a main stream through the internet and made the so called global culture accessible and integrated in diluted form. A function of sustainable growth of knowledge economy is the investment in education, culture, innovation, communication technology and institutional environment helping them. For the competing national states it is more and more expressly visible that they owe their success and their maintaned position to development of knowledge (science, innovation, human resources, creativity) and information. [Z. Karvalics-Kollányi, 2006] In this study, I place emphasis on creativity, increase in value of creative industries in terms of human capital. Creative industries are activities that are rooted in individual creativity, education and abilities, and through creation and utilisation of intellectual property (intellectual royalty or patent registration) are able to create new jobs and thereby prosperity. [Magyar Tartalomipari Szövetség Classification of industries built on creating individual intellectual and material products and designation of the groups shows quite a colourful picture in terms of researchers of this subject matter. For the most part, the devision represented by me follows the various devisions, but it is completed by some more non-market-based areas. The set pyramid illustrates the hierarchy of basically non-market-based industries from cultural ones towards 113

115 all those of copyright. These industries as a whole are usually called content industries, but the entire sector represented by a pyramid is often referred to as Creative Industries. Besides the content industries operating on the basis of business, we cannot avoid treating the socio-cultural areas or closely connected operating under public service and civil leadership either, such as education, public education (libraries, museums, archives), to which the access is an indispensable basis of competitiveness of sectors operating on market basis. Other bases are the environment, traditions, areas of representation of cultures brought along, cultural or built heritage. (Figure 2) Figure 2. The structure of content industry Socio-culturale services (general education, library, archives, museum) (access) Cultural industries Film & Video, Television c radio Books c press, Music Design Visual arts, antic market Performing arts Cultural heritage, Cultural turism (environment) Creative industries (cultural industrie + advertising, softver & video-game) Copyright industries (creative industries + information and communication technologies Source: on the basis of (Hartley 2005) completed and constructed by myself The role of creative industries becoming more and more dominant within economy owing to the wider-ranging supply of statistical data - is demonstrated on the example of the United Kingdom, where the contribution of the sector to the gross value added in 2004 amounted to 7.3 %. Between 1997 and 2004, the area increased by 5 % in yearly average, whereas the whole economy by 3 % on average. In 2004, the export of creative industries amounted to 13 billion pounds, which is 4.3 % of the whole product and service export (within the sector the software, computer games and electronic editing covered 36 % of the export). In employment the sector engaged 1.8 million persons, and its yearly growth rate amounted to 2 % between 1997 and 2005 (in the field of software, computer games and electronic editing 6 %). In 2005, (7.2 % of all) enterprises were present in this industry. [Creative Industries Economic Estimates Statistical Bulletin 2006] The growth of the cultural-creative economy in Europe from 1999 to 2003 was 12.3% higher than the growth of the general economy. In 2003, the turnover of the cultural and creative sector in Europe amounted to 654,288 million. In terms of value added to the European economy as a whole, it represented 2.6 % of Europe s GDP. (Table 1) The relative importance of the culturale-creative sector becomes more apparent when its value added to Europe s GDP is compared with that of other industries. The economic contribution of this sector is higher than of the sector of food, beverages and tobacco manufacturing (1.9%), the 114

116 textile industry (0.5%) and the chemicals, rubber and plastic products industry (2.3%). [The economy of culture in Europe, 2006, 65 p.] Table 1. Contribution of the European cultural-creative sector to the European and national economies Turnover 2003, all sector included ( million) Value added to national GDP (all sector included) (%) Austria 14,603 1,8 Belgium 22,174 2,6 Cyprus 318 0,8 Czech Republic 5,577 2,3 Denmark 10,111 3,1 Estonia 612 2,4 Finland 10,677 3,1 France 79,424 3,4 Germany 126,06 2,5 Greece 6,875 1,0 Hungary 4,066 1,2 Ireland 6,922 1,7 Italy ,3 Latvia 508 1,8 Lithuania 759 1,7 Luxembourg 673 0,6 Malta 23 0,2 Netherlands 33,372 2,7 Poland 6,235 1,2 Portugal 6,358 1,4 Slovakia 2,498 2,0 Slovenia 1,771 2,2 Spain 61,333 2,3 Sweden 18,155 2,4 United Kingdom 132,682 3,0 Bulgaria 884 1,2 Romania 2,205 1,4 Norvay 14,841 3,2 Iceland 212 0,7 Total EU ,146 Total 30 coutries 654,288 Source: Eurostat, AMADEUS The economic output is concentrated int he largest countries, especially int he UK and Germany. The five larges EU Member States (UK, Gemany, France, Italy and Spain) account for almost three quarters of the economy of the cultural-creative sector in Europe. This is in line with the general economic outlook of Europe, whereby the sum of the national GDPs of the five largest economies equals around 74% of the EU25 GDP. As far as national economies are concerned, the value added of the cultural-creative sector to national GDP is at its highest in France, UK, Norway, Finland and Denmark. In all of these countries the contribution of the cultural-creative sector to the respective national economies is higher than 3%. Int he following national economies the contribution of this sector is between 2% and 3%: Belgium, Czech Republic, Germany, Estonia, Spain, Italy, the Netherlands, Slovenia and 115

117 Sweden. [The economy of culture in Europe, 2006] The Cultural-creative sector exhibited an impressive performance during the examined period from 1999 to (Table 2) Table 2. Contribution of the European cultural-creative sector to the Európean growth Average turnover growth ( ) (%) Growth in value added to European GDP ( ) (%) Austria 5,4 2,8 Belgium 5,2 7,7 Cyprus N/A N/A Czech Republic 15,5 56,0 Denmark 2,7-1,9 Estonia 11,5 9,1 Finland 7,1 11,1 France 6,7 7,1 Germany 4,9 6,6 Greece 5,4 4,4 Hungary 17,1 7,6 Ireland 7,7 8,8 Italy 5,3 7,3 Latvia 7,7 17,0 Lithuania 5,1 67,8 Luxembourg 2,9 N/A Malta 0,1 N/A Netherlands 5 N/A Poland 6,1 13,0 Portugal 10,6 6,3 Slovakia 3,9 15,5 Slovenia 17,9 5,4 Spain 10,5 9,0 Sweden 7,8 2,6 United Kingdom 6,6 1,7 Bulgaria 13,8 N/A Romania 20,2 29,0 Norvay 4,8 3,8 Iceland 8,6 4,1 Total EU 25 5,4 6,6 Total 30 coutries 8,1 12,3 Source: Eurostat and AMADEUS The total value for the EU25 is 5.4% (8.1% for EU30). In EU15, growth of turnover of the cultural-creative sector was higher than average in Spain and Portugal and to a lesser extent in Ireland, Finland, Sweden, the UK and France. In EU10, it is notable that average turnover growth was higher than in the EU15 countries. In the sector, between 1999 and 2003, the growth in value added to GDP was 6,6% for the EU25 and 12,3% for Europe. As for turnover growth, the highest results are to be found in new Member States. [The economy of culture in Europe, 2006] The surveys of the Hungarian Patent Office give a picture of the situation of content industry in Hungary. [Penyigey,2005] On the basis of the data, the total gross added value of copyright industries amounted to 987 billion forints in 2002, which accorded with 6.67 % of gross 116

118 added value of national economy. Within the sector, the gross added value of the primary copyright industries is 586 billion forints, which ran to 3.96 % of GDP. The contributuion of sectors based on copyright to the gross output amounted to 3412 billion forints, which amounted to 9.68 %! of the output of national economy. The sectors of primary copyright ran to 3.95 % gross output of national economy. The employees of industries based on copyright totalled 7.10 % of the employess, the sectors based on primary copyright 4.15 %. In its entirety, the total copyright industry represented a 7-9 % of the output of Hungarian economy (4% of primary). In comparison with other sectors, in respect of he weight of the sectors within GDP, they are ranked high besides machine industry (7.53%), chemical industry (4.34 %) or construction industry (5.32 %) (Figures 1., 2) Figure 1. The weight of copyright sectors in the Hungarian economy of 2002 on the basis of their contribution to GDP (%) Contribution to the GDP (%) ,53 machinery 6,67 copyrigt sector (total) education 5,4 5,32 constuction 4,9 public health 4,34 chemical copyrigt sector (primary) 3,96 3,83 3,68 3,55 financial activity Industries agriculture food products, beverages and tobacco 2,98 energy metallurgy 1,79 1,26 textil Source: [Penyigey, 2005] Figure 2. Weight of copyright sectors in the Hungarian economy of 2002 on the basis of contribution to the employment (%) Contribution to the employment (%) ,12 machinery copyrigt sector (total) 7,26 7,1 6,92 education constuction public health 6,15 6,15 chemical copyrigt sector (primary) 4,15 4,12 3,86 financial activity Industries agriculture food products, beverages and tobacco 2,71 2,46 1,92 1,9 energy metallurgy textil Source: [Penyigey, 2005] 117

119 In international comparison, the contribution of the industries of primary copyright to GDP was the highest in Great Britain (7.1 %) and the United States (5.98 %). The position of Hungary on the basis of the data can be called beneficial. (Figure 3) As regards the role of creative industries in economy, a close relationship can be observed between cultural consumption on the one hand, and education and regional development based on culture on the other. In countries where the support of culture is higher, where the accessibility of cultural services is high, and so the investments of citizens in creativity, the share of creative industries in GDP is proportionally larger. It is important to mention that two dangers can lie behind the utilization of creative knowledge capital: poverty in economic sense as well as disadvantageous socio-cultural family background. The facts mentioned below may determine cultural poverty of individuals and qualitative devaluation of knowledge capital. Naturally, an external factor can also contribute to the problem, namely the inadequate system of education, which does not often adapt flexibly enough to the expectations of labour market. Figure 3. The contribution of primary copyrigt indutries to the GDP in international comparison (%) in 2002 Contribution to GDP (%) ,1 5,98 4,4 4 3,96 3,9 3,7 3,5 3,4 3,3 3,2 2,9 2,9 2,9 2,7 2,3 2,1 1,9 1,3 Countries UK USA Sweden Netherlands Hungary Averaga EU15 Denmark Germany France Italy Finland Singapur Latvia Estonia Belgium Austria Ireland Portugal Greece Source: [Penyigey, 2005] 5. Creative economy and creative position On the basis of earlier agreements, it can be seen that the process of creativity is greatly influenced by cultural and social medium. According to this, the town, region or country can have priority in global economic competition in the long run that offers advantagous conditions to creative people accordingly. Consequently, creative man is one who is capable of renewing his knowledge, demanding as to his settlement, expects an inspiring cultural milieu, requires a social environment giving the opportunity of free creation. Thus the general climat and level of culture and society means not only educational opportunities but also the main appeal of knowledge based economy, one of the main stimuli of competitiveness. [Enyedi, 2007] Numerous studies connected with he increasing strengthening of creative-cultural economy tried to reveal its responsiveness and regional distribution. The increase in value of human capital to such degree, the success of the leading countries making effective use of it raised the question of what the recipe lay in. It became obvious some decades ago that the 118

120 concentration of cultural-creative industries is realized in city environment. In a milieu where high-level education, civilisation and innovative economic conditions and the presence of open, receptive society are given at the sme time. Compared to the other economic acitivities, the attractive factors of creative economy are slightly different, mass raw material and and labour demand as well as high quality of traffic conditions are no necessary requirements for settling down. According to some surveys, in the open, receptive cities of Europe famous for their multiculturalism owing to their colonial past (Paris, Amsterdam, London, Milan) the weight of creative economy is much greater than in reserved, ethnically more homogenous areas or towns [Z. Kovács, 2007] It is also interesting to observe that owing to the changing structures of production, the West European and North American regions declining in consequence of cutbacks in earlier leading industries tried to counteract the closing up not by relocation of industry but by establishment of cultural, educational and research institutions (educational and cultural complexes of the Ruhr region, Birmingham, noteworthy cultural institutions of Pittsburgh). There are signs of following the successful examples as compensation of degradation of one-time industrial towns (e.g. Miskolc), or as an effective use of a new kind of city planning in Debrecen. Examining the ralation of creative economy and space, we must make a reference to the presentation of the theory of the American economist Richard Florida (2002) on the relation between creativity and regional development, which sketches out the features of successful economies besides new trends of globalisation. The basic principle of theories of creative economy is that he sees the economic success in resources of areas and towns rooted in place, making use of their facilities. This statement causes the transitional economies like ours to reflect upon taking steps in direction of the increase of competitivensss. Florida thinks they have found the factor in a social stratum, the creative class whose regional dominance can induce economic development. The author considers this stratum, the intelligentsia possessing high-level intellectual capital to be qualified to induce the sustainable development of competitiveness. In his research he undertook to arrange the cities of the United States in a creative order, then on the basis of this order he started examining the relations between the indexes of economy and quality of life as well as the presence of a creative class in the city. According to the theory, it is successful cities and regions that are able to attract the creative stratum in the long run, in the mobilization of which three important appealing factors are involved (3T): Technology, Talent and Tolerance. (Figure 4) The technology index is a complex one combining the proportion of technological industries to local economy and that of local technological industries to the entirety of national economy. The examined regions are ranked according to the vitality of local economies by this index. The talent index is defined on the basis of the number of patented inventions, which is typical of the creativity and of technological development of the region. It is much more difficult to define the third one, the tolerance index than the others but it fills a key role in many cases. According to it, an important element of success of a region based on creative economy is the tolerance, receptivity and openness of a local society towards others. The combined index of these three is creativity index. According the final conclusion of his theory, a region that wishes to be successful in global competition adopt the values of technological development, tolerance and care for talents, joined to the institutional background of inspiring milieu available in the given city (quality educational, cultural ans entertainment facilities). 119

121 Figure 4. Richard Florida s 3T-modell Proportion of technological industries Tolerance, receptivity and openness of a local society TECH OLOGY Technology index ATTRACTIO OF CREATIVE CLASS TOLERA CE Tolerance index TALE T Talent index Number of patented inventions Source: on the basis of [Florida, R., 2003] completed and constructed by myself Since then a European, continental variant similar to Florida s American survey has been made, in which the countries of the Old Continent are ranked on the basis of creativity index. [Ságvári B.-Dessewffy T., 2006] In the chart, a Scandinavian North European field becomes clearly distinct where the creative stratum attraction is stronger than in the southern regions. Comparing it with its role in the cultural activity of the region, the quantity of cultural consumption, we can form a similar conception. Thus the countries where the proportion of subsidies and developments is higher the presence of creative economy is more dominant as well. The United Kingdom is not included in the countries in the figure, although it is top-ranking in the creative sector of Europe. Hungary lags behind on the basis of its last position of complex tolereance index. The estimation of tolerance showed backwardness in respect of the following data from the point of view of our country: traditional/secular values, estimation of survival/self-expression, acceptance of immigrants as well as satisfaction. In the European regional structure of creative industries a north-south slope is outlined, in spite of the fact that the cultural attractiveness of the South-Eureopean region known to be rich in cultural traditions is stronger. The necessitiy of the complex character of the creative index can be explained in light of this. In my opinion, the European examinations would have given a truer picture of the regional structure of the sector, however, if they had covered the observation of large cities, for it is generally known that this industry is typically concentrated on large cities. In the chart below are shown the results of this examination (Figure 5): 120

122 Figure 5. The ranking of countries on the basis of talent, technology, and tolerance index umber Countries Talent Technology Tolerance 1. Sweden Finland Denmark Switzerland Netherland Belgium Germany Norway Ireland Austria Estonia France Slovenia Estonia Greece Italy Czech Republic Lithuania Latvia Portugal Hungary Slovakia Poland Bulgaria Romania Source: [Ságvári B. Dessewffy T. 2006] 6. Summary Owing to economic and social trends of the phenomenon of globalization experienced nowadays, the role of knowledge and creativity in the development of both cities and regions has increased in value significantly. Due to this human productive thinking, the human captial has raised the creative economy to its prominent economic leading industry in the 21st century. The recognition and development of creativity must be one of the main strategic goals of national economic and regional policies in the interest of raising economic competitiveness of future. Creativity cannot exist in a vacuum, an inspiring environment, a receptive, open society as well as relatively developed and supportive local economies are necessary. So as to improve the quality of human capital in the future, support of stressed areas like education and culture is needed more and more. To achieve this goal, the strengthening coordinating role of state is indispensable so that accessibility in the aforementioned areas and increasing equal cultural opportunity may be provided. For transitional economies like Hungary, investment in human capital may be promising, let us just think of the fact how high quality and adaptibility Hungarian human capital stock is internationally unfortunately, elsewhere is made use of it.. We can find as a conclusion that the return of expenses for intellectual capital is much more beneficial than on international level. It is therefore useful to follow the practice of countries where the harmonic unity of 121

123 technological erudition, care for talents and open society offer an effective medium of the spread of creative industries. Literature 1. Creative Industries Economic Estimates Statistical Bulletin Letöltve: Enyedi Gy. [2005] A városok kulturális gazdasága. Enyedi Gy. Keresztély K. (szerk.) A magyar városok kulturális gazdasága. MTA Társadalomkutaó Központ, Budapest 3. Egyedi György a Tudás-Kreativitás-Fejlesztés című konferencián elhangzott köszöntője. A 4. Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus konferenciája január 31-én Megjelent: SZÍN - Országos Közművelődési Folyóirat 12/ február old. 5. Florida, R. [2002] The Rise of the Creative Class. Basic Books, New York 6. Hámori József: Mit tud az emberi agy? Mindentudás Egyeteme 7. előadás október 28. Letöltve: Hartley, J. (2005) "Creative Industries" in J. Hartley (ed.) Creative Industries Carlton: Blackwell Publishing, pp Klein B.-Klein S.: A kreativitás a huszonegyedik század kihívása. Letöltve: Kondor Zs.: A kreativitás mintázata: Hajnal István. Letöltve: Kovács Z. [2007] A tudás szerepe a városfejlődésben: a kreatív város. Konferenciaelőadás. Tudás-Kreativitás-Fejlesztés konferencia (a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus szervezésében) január 31-én 11. Penyigei K.-Munkácsi Péter [2005] A szerzői jogi alapú ágazatok gazdasági súlya Magyarországon. Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest 12. Ságvári B.-Dessewffy T. [2006] A kreatív gazdaságról Európa és Magyarország a kreatív korban. Demos Magyarország, Budapest 13. Tájékoztató a kreativitás és a kulturális szegénység témakörében folytatott kutatásokról Letöltve: The economy of culture in Europe. Study prepared for European Commission (Directorate-General for Education and Culture) Vitányi I. [2000] A kultúra jellege és a kreativitás. Konferencia-előadás Keszthely május Letöltve: Z. Karvalics L. Kollányi B. [2006] Humán tőke és versenyképesség. - Vértes A.- Viszt E. (szerk.) Tanulmányok Magyarország versenyképességéről. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest o. 122

124 A II. SZEKCIÓ ELŐADÁSAI dr. GA CZER MÓ IKA PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem, Győr A hontalanság kiküszöbölésének fontossága a tételes nemzetközi jogi szabályozás tükrében, különös tekintettel az államutódlás esetére 1. Előszó Az állampolgárságot az Egyesült Nemzetek Szervezetének főszerveként működő, hágai székhelyű Nemzetközi Bíróság úgy határozta meg 1955-ben a Nottebohm-ügyben hozott ítéletében, hogy az a jogviszony, mely jogilag megerősíti a természetes személyeknek, az individuumoknak az államhoz való tényleges kötődését, és ami kifejezésre juttatja az adott közösséghez való tartozást, az érdekek és érzelmek szolidaritását. 44 Az államoknak szuverenitásukból eredő joga, hogy meghatározzák, kit tekintenek saját állampolgáruknak, így az államok belső jogukban rendezik azt, hogy mely egyének rendelkeznek állampolgárságukkal. Az egyes államok belső jogi szabályozása közötti különbségek azonban számos problémát vetnek fel, ezért a nemzetközi közösség igényt formált az állampolgárság fontosabb elveinek és szabályainak nemzetközi szerződésekbe foglalására. Az állampolgárság fő elveinek kimondása mellett a két legfontosabb nemzetközi jogi szabályozási tárgykör a kettős állampolgárság az az eset, amikor egy adott személy kettő vagy több állam állampolgárságával rendelkezik, valamint a hontalanság az az eset, amikor egy személyt egy állam sem tekinti állampolgárának saját joga alapján 45 kiküszöbölése. Az államutódlás úgy határozható meg, hogy az valamely államnak egy másik állam általi felváltása egy terület nemzetközi kapcsolataiért viselt felelősséggel (valamennyi, államutódlási tárgyú egyezményben így jelenik meg az államutódlás definíciója). 46 Az egyik államról a másikra átszálló jogok és kötelezettségek tekintetében az államutódlás hatással van az adott államok által kötött nemzetközi szerződésekre, az államok vagyonára, az állami archívumokra és államadósságokra, a lakosság állampolgárságára és más jogaira, valamint az állam belső jogi rendjére [Džunov, o.]. Az államutódlás jelenleg csupán két nemzetközi szerződéssel szabályozott: a Bécsben, augusztus 23-án kelt, Szerződésekben való államutódlásról szóló egyezménnyel, valamint a szintén Bécsben, április 8-án kelt, Államvagyonban, az állami archívumokban és az államadósságban 44 Lásd. Nottebohm Case (Liechtenstein v. Guatemala), Second Phase, Judgement of 6 April I.C.J. Reports o. 45 Lásd. Egyezmény a hontalan személyek jogállásáról (New York, szeptember 28.), (Magyarországon kihirdette a évi II. törvény) 1. cikk. 46 Az államutódlásnak több esete ismert: egyesülés, szétválás, elszakadás, cessio (az államutódlásnak az a tényállása, amikor az elődállam nemzetközi szerződésben lemond az utódállam javára területének meghatározott részéről), adjudicatio (nemzetközi bíróság dönt valamely terület hovatartozásáról), avulsio (határfolyó mederváltozása okozza a területváltozást). 123

125 való utódlásról szóló egyezménnyel. Többször elhangzott már, hogy az államutódlás a nemzetközi jog egyik legkevésbé szabályozott területe [O Brien, o.]. Nincs hatályban olyan átfogó nemzetközi szerződés sem, amely az állampolgárság tekintetében szabályozná az államutódlást. Csupán egy univerzális nemzetközi szerződés tervezet és egy hatályban még nem lévő regionális szerződés született a mai napig, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nemzetközi Jogi Bizottsága által kidolgozott tervezet a Természetes személyek állampolgárságáról államutódlás esetén címmel, valamint az Európa Tanács égisze alatt megalkotott Egyezmény a hontalanság kiküszöböléséről államutódlás esetén. E tanulmány célja elsősorban a hontalanság vizsgálata az állampolgárság nemzetközi jogi viszonylatában. A hontalanságot számos körülmény előidézheti, melyeknek megoldása főként a nemzetközi közösségre vár. Szükséges tehát elemezni a hontalanság kiküszöbölésére vonatkozó, azt célzó jelenlegi tételes nemzetközi szerződési szabályokat. Az államutódlás az egyik fő okozója a hontalanságnak, főként azért, mert megfelelő jogi szabályozás hiányában az államutódlással érintett területen élő lakosság tömegesen válhat hontalanná. Ennek ellenére a jelenleg hatályos nemzetközi szabályozás koránt sem mondható kielégítőnek az államutódlás állampolgársági kérdései tekintetében. Ezért szükséges vizsgálni a jövőbeli nemzetközi szabályozás lehetőségeit, elsősorban a jelenleg létező, univerzális szerződés tervezet, valamint az Európa Tanács regionális egyezménye tükrében. 2. A hontalanság problémái A hontalanság számos problémát jelent az egyén számára, elsősorban amiatt, hogy egy államhoz sem fűzi állampolgársági kötelék, így nem élvezi az állampolgársági jogviszony tartalmát alkotó jogokat és kötelezettségeket. Az állampolgárok hazájukban és külföldön is élvezik államuk hatóságainak védelmét, segítségnyújtását, azonban a hontalan személy általában nem kaphat diplomáciai, vagy konzuli védelmet egyetlen államtól sem. Emellett az állampolgárokat megillető hazatéréshez való joggal sem rendelkeznek a hontalan személyek, sőt, gyakran kényszerülnek elmenekülni szokásos tartózkodási helyükről. Manapság a vízumrendszerek elterjedésével, a külföldiek ellenőrzésének növelésével a hontalanok helyzete egyre nehezebbé válik. Ezen okokból a hontalanság mind nagyobb probléma lesz napjaink növekvő mobilitású világában. A hontalan személyek nem rendelkeznek az állampolgárokat megillető politikai jogokkal, országgyűlési, önkormányzati választásokon nincsen választójoguk és nem választhatók képviselőnek. Az állampolgárok számára nyitva álló oktatáshoz való jog nem feltétlenül jár a hontalanoknak, valamint hátrány éri őket abban is, hogy jó néhány állampolgárságot megkövetelő állást sem tölthetnek be. Számos problémát okozhat továbbá a hontalanok számára, hogy szociális jogait nem feltétlenül gyakorolhatják, amely megfoszthatja őket attól, hogy az államtól támogatást, segélyt kapjanak, vagy a társadalombiztosítás rendszerének tagjaként egészségügyi ellátásban, vagy nyugdíjban részesüljenek. A hontalanság elsősorban az érintett személynek jelent súlyos gondokat, azonban annak az államnak is problémát okoz, amely a hontalan személyt befogadja. A hontalan személyek nem illeszkednek bele zökkenőmentesen az állam jogi, közigazgatási rendszerébe, mivel általában nem alkalmazhatók rájuk a más állampolgárságú külföldiekre vonatkozó szabályok. A hontalanokkal foglalkozó közigazgatási szervek gyakran találják szembe magukat leküzdhetetlen akadályokkal. Ezen szerveknek magas fokú szakértelemmel és humánummal kell kezelniük a kiszolgáltatott helyzetben lévő, jogfosztott hontalanok problémáit. A befogadó állam állampolgárai számára is gondot okoz a hontalanság fennállása. Közülük 124

126 sokan fenntartásokkal, negatívan viszonyulnak a hontalanokhoz, elsősorban azok bizonytalan státusza miatt. Emiatt az állampolgárok és a hontalanok között feszültség figyelhető meg, amely tovább nehezíti a hontalanok beilleszkedését a társadalomba. 3. A hontalanság létrejöttének esetei A hontalanság számos körülmény eredményeképpen bekövetkezhet egy adott személy életében. Tanulmányomban rövid áttekintést kívánok adni azokról az esetekről, melyek következtében egy személy hontalanná válhat. A különböző államok jogszabályainak kollíziója ez egyik legfőbb oka a hontalanságnak [Chan, o.]. Könnyen előfordulhat, hogy abban az államban, ahol külföldi állampolgárok gyermekeként az egyén született, az állampolgárságot a leszármazás elve (jus sanguinis elve) alapján lehet megszerezni vagyis csak akkor, ha szülei állampolgárai az államnak, azonban a külföldi állampolgárságú szülők államában a területi elv (jus soli elve) az irányadó vagyis az állampolgárságot azon az alapon lehet megszerezni, ha az egyén az állam területén született, nem pedig a leszármazás elve alapján. Ennek következtében a születő gyermek egyik állam joga alapján sem szerezhet állampolgárságot, és így hontalanná válik. Sokszor a fent említett jus sanguinis, vagy a jus soli elvének alkalmazásához szükséges bizonyítani, hogy kitől vagy hol született a gyermek. Ez elsősorban a talált gyermekek esetében jelent problémát. Ha az állam hibájából nem lehet biztosítani az anyakönyvezést, vagy az állam jogszabályi rendelkezései alapján visszautasítja azt, nem lehet megállapítani a gyermek személyazonosságát, és így nem formálhat igényt a jus sanguinis, vagy jus soli elve alapján járó állampolgárság megszerzésére. A jus sanguinis elvének szigorú alkalmazása könnyen eredményezheti azt, hogy a születendő gyermek örökli hontalan szülőjének státuszát. Ha az adott állam joga nem teszi lehetővé, hogy a jus sanguinis elvét felválthassa a születési hely, a tartózkodási hely, vagy más tényező, akkor könnyen kialakulhat az a helyzet, hogy a hontalanság generációkról generációkra öröklődik [Samore, o.]. Néhány állam jogszabályai szerint, 47 ha nő állampolgára külföldi állampolgárhoz megy feleségül, automatikusan elveszíti állampolgárságát. Ezekben az esetekben a nő könnyen hontalanná válhat, ha nem szerezheti meg férje állampolgárságát, vagy férjének nincsen állampolgársága. Ugyanez a helyzet abban az esetben is, ha a férj állampolgársága a házasság alatt megváltozik, vagy a férj hontalanná válik. Akkor is hontalanná válhat a nő, ha ugyan megszerzi férje állampolgárságát, azonban később elválnak, és a válással elveszíti férje révén kapott állampolgárságát, de nem szerzi vissza automatikusan az eredeti állampolgárságát [Samore, o.]. Az állampolgárság megszerzése, visszaszerzése vagy elvesztése gyakran számos közigazgatási és eljárási szabálytól függ. Annak ellenére, hogy megfelel az állampolgárság megszerzéséhez szükséges jogszabályi követelményeknek az adott egyén, hontalanná válhat 47 Például Afganisztán, India, Irak, Irán, Egyiptom, Peru, stb. 125

127 amiatt, hogy a közigazgatási illetékek megfizethetetlenek, vagy a rendelkezésre álló határidők betarthatatlanok. A hontalanság gyakran nemzeti, etnikai, faji, nemi vagy politikai alapon diszkriminatív jogszabály vagy jogalkalmazás miatt következik be. Egyes államok joga különbséget tesz egyének között az állampolgárság megszerzése tekintetében, így diszkrimináció következtében hontalanná válhatnak. Emellett egyes államoknak vannak hátrányos megkülönböztetésen alapuló, állampolgárság elvesztésére irányuló aktusai, melynek alkalmazása szintén hontalansághoz vezet, és amelyet gyakran az országból való kiutasítás követ. Hontalanságot eredményez sokszor az, hogy egy személy lemond állampolgárságáról, mielőtt más állam állampolgárságát megszerezné, vagy garantálva lenne számára annak megszerzése, és utóbb kiderül, hogy csak hosszú idő elteltével, vagy egyáltalán nem szerezheti meg az új állampolgárságot. Hontalanná válhat annak következtében is egy személy, ha állampolgársága szerinti állam törvénye úgy rendelkezik, hogy ha bizonyos időtartamon át külföldön tartózkodik, elveszti állampolgárságát. Az államutódlás által érintett lakosság állampolgársága, vagy annak elvesztése teljes egészében az elődállam(ok), illetve az utódállam(ok) belső jogától, esetleg az államutódlással érintett államok között kötött nemzetközi szerződéstől függ [O Brien, o.]. Államutódlás esetén azonban az elődállam állampolgárságának elvesztése, és az új állampolgárság megszerzésének nehézségei vagy képtelensége, számos esetben járhat hontalansággal. Problémát okozhat az államutódlás során például, ha nincs megfelelően meghatározva az államok belső jogában, vagy az államutódlással érintett államok közötti szerződésben azon személyek köre, akik az államutódlás által érintettnek számítanak. Ilyenkor azon személyek, akiket nem érint a szabályozás, könnyen hontalanná válhatnak. Hontalanságot eredményezhet az is, ha az elődállam állampolgárságának elvesztése és az utódállam állampolgárságának megszerzése tekintetében az államutódlással érintett államok jogszabályai között kollízió van. Előfordulhat, hogy az utódállam állampolgárságának megszerzésére csak akkor van lehetőség, ha az illető személy előbb lemond az elődállam állampolgárságáról, azonban utóbb nem szerezheti meg az utódállam állampolgárságát, vagy csak hosszú idő elteltével nyílik erre lehetősége. Államutódlás esetén gyakran biztosítják az államok az érintett személyeknek az opció jogát 48, amely az egyén akaratát veszi figyelembe 48 Az opciós jog lényege, hogy államutódlás esetén az érintett személyeknek joga van ahhoz, hogy általában meghatározott időn belül megválasszák, melyik államutódlással érintett állam állampolgárai kívánnak lenni. Ezáltal az érintett személy rendelkezik nyilatkozatával állampolgárságáról. Az opciós jog gyakorlása általában állampolgárság elvesztésével, és új állampolgárság megszerzésével jár. Korábban az opció fogalmát szűkebben értelmezték, vagyis olyan jogként, amely szerződéses rendelkezésben az egyén számára biztosított jogot arra, hogy cessio esetén megtarthassa régi állampolgárságát [Meessen, o.]. A legújabb kori magyar történelemből is ismert az intézmény, a trianoni békeszerződés (melyet az évi XXXIII. Törvénycikk hirdetett ki) 63. cikke a következőképpen rendelkezik az opciós jogról: Azoknak a 18 évesnél idősebb személyeknek, akik magyar állampolgárságukat elvesztik és a 61. Cikk értelmében jogérvényesen új állampolgárságot szereznek, jogukban áll a jelen Szerződés életbelépésétől számított egy évi időtartamon belül annak az Államnak állampolgárságát igényelni (opció), amelyben illetőségük volt, mielőtt illetőségüket az átcsatolt területen megszerezték. A férj opciója maga után vonja a feleségét és a szülőké a 18 évesnél fiatalabb 126

128 az állampolgárság megszerzése tekintetében. Azonban ha az opció jogának gyakorlására vonatkozó szabályok nem kellően részletesek, gyakran válhat hontalanná az érintett személy és vele együtt akár egész családja is. Előfordulhat ugyanis, hogy az optáló személy lemond állampolgárságáról, azonban valamilyen oknál fogva a választott állampolgárságot nem, vagy csak hosszú idő múlva szerezheti meg, és így hontalanná válik. A diszkrimináció tilalmának megsértése államutódlás esetén az állampolgárság tekintetében sokszor vezethet hontalansághoz. 49 Jó példa erre Jugoszlávia szétválása, amelynél az utódállamok törvényeikben megpróbáltak kizárni az etnikai kisebbségeket az állampolgárság megszerzéséből [Country Reports, o.]. Mivel jelenleg szinte teljes egészében az államutódlással érintett államoktól függ, hogy hogyan szabályozzák belső jogukban, vagy egymással kötött szerződésükben az állampolgársági kérdéseket az államutódlás esetére, a jövőbeni államutódlási esetekben is fennáll az a veszély, hogy tömegesen válnak hontalanná az államutódlással érintett személyek. Szükséges lenne tehát, hogy az utódállamokra kötelezettség háruljon a hontalanság kiküszöbölésére, és az államutódlással érintett lakosságnak állampolgársága megadására [Randelzhoffer, o.], azonban sajnos jelenleg csekély az erre vonatkozó, hatályos nemzetközi jogi szabály. Az államutódlással érintett államokat jelenleg csupán azok az emberi jogi nemzetközi szerződések és dokumentumok, valamint állampolgársági tárgyú egyezmények kevés vonatkozó rendelkezései kötik, melyeknek ezen államok részes felei [Mikulka, o.]. 4. A hontalanság kiküszöbölésének megjelenése a tételes, hatályos nemzetközi jogi szabályozásban A nemzetközi közösségben a hontalanság kiküszöbölésének igénye nem új keletű. Az államok korán felismerték, hogy a hontalanságra vonatkozó szabályozás nem kizárólag az államok belső jogára tartozik, azt szükséges kiegészíteni nemzetközi jogi normákkal [Khan, o.]. Az állampolgársági tárgyú egyezményekben 50 a hontalanságot előidéző okok közül jó néhány tekintetében megszületett a konszenzus az államok között a hontalanság problémájának megoldására, azonban sajnos ezen egyezményeknek általában kevés részes állama van. Az állampolgársághoz való jog, a hontalanság kiküszöbölése és a diszkrimináció gyermekét. Azok a személyek, akik a fentemlített opció-jogot gyakorolták, az ezt követő tizenkét hónapon belül kötelesek abba az Államba átteni lakóhelyüket, amelynek állampolgárságát optálták. Jogukban áll azonban megtartani azokat az ingatlanokat, amelyeket annak a másik Államnak területén birtokolnak, amelyben opciójukat megelőzően laktak. Magukkal vihetik bármi néven nevezendő ingó vagyonukat. Emiatt sem kilépési, sem belépési díjakkal vagy illetékekkel nem terhelhetők. 49 Például a balti államok esetében a Szovjetuniótól való függetlenné válás után, vagy Jugoszlávia szétesése esetében. 50 Egyezmény az állampolgársági törvények kollíziójának számos kérdéséről (Hága, április 12.), Egyezmény a hontalan személyek jogállásáról (New York, szeptember 28.), (Magyarországon kihirdette a évi II. törvény), Egyezmény a hontalanság csökkentéséről (New York, augusztus 30.), Egyezmény a hontalanság számos esetének csökkentéséről (Bern, szeptember 13.), Európai egyezmény az állampolgárságról (Strasbourg, november 6.). 127

129 tilalma emellett számos emberi jogi dokumentumban 51 is megjelenik. Vegyük sorra tehát a tételes nemzetközi jogi univerzális és az európai regionális dokumentumokat, amelyek rendelkezéseiben megjelenik a hontalanság megelőzésének, vagy megszüntetésének célja, különös figyelmet fordítva az államutódlás állampolgársági kérdéseinek szabályozására. Az univerzális egyezmények közül az 1930-as állampolgársági törvények kollíziójának számos kérdéséről szóló egyezmény volt az első olyan nemzetközi dokumentum, amely az állampolgárság nemzetközi jogi alapelveit és alapvető szabályait összefoglalta. Az egyezmény az állampolgárságról való lemondás esetén a hontalanságot annak kimondásával küszöböli ki, hogy ha az adott állam belső joga a lemondást engedély megadásához köti, akkor az engedély kiadása nem eredményezheti a kiadó állam állampolgárságának elvesztését mindaddig, amíg az érintett személy más állam állampolgárságát meg nem szerzi. Ha pedig az engedélyt kiadó állam által meghatározott határidőn belül nem szerez új állampolgárságot az adott személy, az engedély hatályát veszti. 52 A férjezett nők hontalanságának kiküszöbölése céljából az egyezmény úgy rendelkezik, hogy amennyiben a nő elvesztené állampolgárságát államának jogszabályai szerint amiatt, hogy más állampolgárságú férfihoz megy hozzá, vagy a férjének a házasság alatt állampolgársága megváltozik, akkor ez csak azután következhet be, miután megkapta más állampolgárságú férje fennálló, illetve férje új állampolgárságát. Emellett a férj honosítása nem járhat együtt a nő állampolgárságának megváltozásával, kivéve, ha ehhez hozzájárul. 53 Az egyezmény a gyermeket is védi a hontalanná válástól azzal, hogy a szülők honosítása esetén az állam joga alapján kiskorú gyermekeiknek is meg kell adni az állampolgárságot, azonban ennek feltételeit az adott állam részletesen szabályozhatja. Amennyiben a kiskorú gyermek nem kapja meg a honosított szülő állampolgárságát, akkor meg kell maradnia a már létező állampolgárságának. Az örökbefogadás kapcsán pedig azt mondja ki az egyezmény, hogy az örökbefogadott csak akkor veszítheti el állampolgárságát államának joga alapján annak révén, hogy más állampolgár örökbe fogadja, ha megszerzi az örökbefogadó állampolgárságát az örökbefogadó államának joga alapján. 54 Az 1930-as hágai egyezmény tehát rendelkezik egyes esetekről, melyek hontalanság bekövetkezésével járhatnak, azonban korántsem teljes és átfogó a hontalanság kiküszöbölése, és fontos azt is megemlíteni, hogy kevés állam ratifikálta az egyezményt. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 55 amely az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének határozata, de idővel szokásjogi úton kötelező erejűvé vált 15. cikke szólt 51 Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (Párizs, december 10.), Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (New York, december 16.), Egyezmény a gyermekek jogairól (New York, november 20.), Nemzetközi egyezmény a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről (New York, december 21.), Egyezmény a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről (New York, december 18.). 52 Lásd. Egyezmény az állampolgársági törvények kollíziójának számos kérdéséről (Hága, április 12.) 7. cikk. 53 Lásd. uo cikk. 54 Lásd. uo és 17. cikkek. 55 Lásd. Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (Párizs, december 10.). 128

130 először az állampolgárságról, mint emberi jogról, amely kimondja, hogy minden embernek joga van valamely állampolgársághoz, és senkit nem lehet sem állampolgárságától, sem állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani. Ezt követően számos emberi jogi dokumentum tartalmazott rendelkezést a hontalanság kiküszöbölésére vonatkozóan, azonban megállapíthatjuk, hogy egyetlen emberi jogi egyezmény sem foglalkozik az államutódlás állampolgársági kérdéseivel [Zimmermann, o.]. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya csupán azt a jogot biztosítja a gyermekek számára, hogy születésekor anyakönyvezzék, és az állampolgárságot megszerezze, 56 az 1989-es gyermekek jogairól szóló egyezmény azonban amellett, hogy kimondja, a gyermeket születésekor anyakönyvezik és ettől kezdve joga van ahhoz, hogy állampolgárságot szerezzen, előírja azt is, hogy az államoknak gondoskodni kell ezen jog érvényre juttatásáról, különösen akkor, ha ennek hiányában a gyermek hontalanná válna. A diszkrimináció tilalma is megjelenik, amely kimondja, hogy az egyezményt a szülő, illetve a gyermek nemére való tekintet nélkül kell alkalmazni. 57 A Nemzetközi Személyi Jogállapoti Bizottság (International Commission on Civil Status) égisze alatt, 1973-ban létrejött, a hontalanság számos esetének csökkentéséről szóló egyezmény azt írja elő, hogy azon gyermekeknek, akiknek édesanyja valamely szerződő állam állampolgára, biztosítani kell ezen állam állampolgárságának megszerzését, ha máskülönben hontalanná válnának 58 [Randelzhoffer, o.]. A hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló nemzetközi szerződések is érintik a hontalanság kérdéskörét, mivel a diszkrimináció az egyik fő előidézője a hontalanságnak. Az 1965-ös faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény az állampolgársághoz való jog tekintetében is kimondja a faji megkülönböztetés valamennyi formájának megtiltását és kiküszöbölését, valamint az állampolgársághoz való jog biztosítását fajra, bőrszínre, nemzeti, etnikai hovatartozásra tekintet nélkül, a törvény előtti egyenlőség alapján 59 [Batchelor, o.]. Szintén e tárgykörbe tartozik az 1979-es nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény, amely értelmében a nőknek a férfiakkal egyenlő jogot kell biztosítani állampolgárságuk megszerzésére, megváltoztatására és visszaszerzésére, emellett az egyezményben részes államoknak biztosítani kell, hogy a nő állampolgársága ha külföldihez megy férjhez, vagy ha a férje állampolgársága a házasság alatt megváltozik ne változzon meg automatikusan, különösen, ha ezáltal hontalanná válna, vagy rákényszerülne, hogy férje állampolgárságát vegye fel. Emellett a nőknek a férfiakéval egyenlő jogot kell biztosítani a születendő gyermekük állampolgársága tekintetében is, 60 amely rendelkezés által a férjes és 56 Lásd. Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (New York, december 16.) 24. cikk (3) bekezdés. 57 Lásd. Egyezmény a gyermekek jogairól (New York, november 20.) 2. és 7. cikkek. 58 Lásd. Egyezmény a hontalanság számos esetének csökkentéséről (Bern, szeptember 13.). 59 Lásd. Nemzetközi egyezmény a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről (New York, december 21.) 5. cikk. 60 Lásd. Egyezmény a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről (New York, december 18.) 9. cikk. 129

131 férj nélküli nők gyermekei egyaránt megkaphatják az anya állampolgárságát [Donner, o.]. Mindkét egyezmény elutasítja a hátrányos megkülönböztetést, azonban a különbség a két dokumentum között az, hogy míg az 1965-ös egyezmény mindenkinek biztosítja az állampolgári jogot, és a törvény előtti egyenlőségre helyezi a hangsúlyt, addig az 1979-es egyezmény a férfiak és nők egyenlőségét tűzi ki célul. Az 1954-es hontalan személyek jogállásáról szóló egyezmény célja elsősorban a hontalanok jogi helyzetének megkönnyítése és javítása, nem pedig a hontalan státusz kiküszöbölése. A hontalanság csökkentéséről csupán egyetlen cikk szól, 61 amely értelmében a szerződő államoknak elő kell mozdítani a hontalanok honosítását, és meg kell tenniük mindent annak érdekében, hogy a honosítási eljárást gyorsabbá tegyék, és költségeit annyira csökkentsék, amennyire lehetséges [Weis, 1961]. Az Egyesült Nemzetek 1961-es hontalanság csökkentéséről szóló egyezménye jelenleg a legátfogóbb, és az egyetlen olyan hatályos univerzális egyezmény, amely rendelkezéseket tartalmaz az államutódlás esetében létrejövő hontalanság kiküszöbölésére [Batchelor, o.]. Az egyezmény nóvuma, hogy nem a hontalanság kiküszöbölésének megkísérlését írja elő az államoknak, hanem kötelezi a részes államokat, hogy bizonyos esetekben adják meg az állampolgárságot a hontalan személyeknek [Donner, o.]. Az egyezmény értelmében az államoknak meg kell adni állampolgárságukat az olyan személyeknek, akik területükön születtek, és máskülönben hontalanná válnának. Ezt az állampolgárságot születéskor a jog erejénél fogva, vagy az érintett személy által vagy nevében a megfelelő hatósághoz benyújtott kérelemre kell megadni, azonban az egyezmény előír bizonyos kritériumokat. 62 E kritériumok ellenére is annak a gyermeknek, aki az állam területén született házassági kötelékben, és anyja az állam állampolgára, meg kell kapnia születésével az állampolgárságot, ha máskülönben hontalan lenne. Annak a személynek is meg kell adni az állampolgárságot, aki nem tudja megszerezni annak az államnak az állampolgárságát ahol született mert túllépte a kérelem benyújtására előírt életkort, vagy nem felel meg a tartózkodásra vonatkozó követelményeknek hogyha születésekor valamelyik szülője az adott állam állampolgára volt, és az érintett személy máskülönben hontalanná válna. Abban az esetben, ha a gyermek nem az állam területén születik, de születésekor szülője állampolgára az államnak, az egyezmény értelmében meg kell adni a gyermeknek a szülő állampolgárságát, ha máskülönben hontalan lenne, ha pedig különböző állampolgárságúak a szülők, akkor az államok belső joga dönti el, melyik adja meg a gyermeknek az állampolgárságot. Az egyezmény a talált gyermekek hontalanná válásának kiküszöbölésére hoz megoldást annak kimondásával, hogy az állam területén talált gyermeket úgy kell tekinteni az ellenkező bizonyításának hiányában, mint aki az állam területén, az állam állampolgárságával rendelkező szülőktől született. Ezáltal megoldódik a talált gyermek hontalanságának problémája mind a jus sanguinis, mind a jus soli elvét alkalmazó államokban Lásd. Egyezmény a hontalan személyek jogállásáról (New York, szeptember 28.), (Magyarországon kihirdette a évi II. törvény) 32. cikk. 62 Lásd. Egyezmény a hontalanság csökkentéséről (New York, augusztus 30.) 1. cikk (2) bekezdés. 63 Lásd. uo és 4. cikkek. 130

132 Az egyezmény a személyi állapot változása 64 következtében létrejövő hontalanság megakadályozására is tartalmaz rendelkezéseket [Masenkó, o.]. Az egyezmény az állampolgárságról való lemondás esetén megvédi az egyént a hontalanság bekövetkezésétől azzal, hogy a lemondás esetén az egyén csak akkor veszítheti el állampolgárságát, ha már megszerezte az új állampolgárságot. Az államok pedig bizonyos kivételekkel 65 nem foszthatják meg állampolgárukat állampolgárságától, ha ennek következtében hontalanná válna. Az egyezmény a diszkrimináció általános tilalmát is kimondja az állampolgárságtól való megfosztás tekintetében. Ahogy már említettem, az univerzális nemzetközi szerződések közül ez az első, és jelenleg az egyetlen olyan hatályos egyezmény, ahol megjelenik az államutódlás szabályozási igénye az állampolgárságra vonatkozóan. Az egyezmény ugyanis kimondja, hogy az államok közötti terület transzfer esetén az államok által erről kötött nemzetközi megállapodásnak tartalmazni kell olyan rendelkezéseket, amelyek célja annak biztosítása, hogy a terület transzfer következtében senki ne váljon hontalanná. Emellett az egyezményben részes államoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében is, ha egy olyan állammal kötnek terület transzferről szerződést, amely nem részese ezen egyezménynek, az államok közötti megállapodás akkor is tartalmazzon ilyen rendelkezéseket. Amennyiben a terület transzferről kötött megállapodás nem tartalmaz az állampolgárokra vonatkozó rendelkezést, vagy nem jön létre arról nemzetközi megállapodás, az egyezményben részes államnak amely területét átadja egy másik államnak, vagy másik állam területét megszerzi meg kell adnia állampolgárságát az olyan személyeknek, akik a terület transzfer következtében máskülönben hontalanná válnának. 66 Az univerzális nemzetközi szerződések mellett fontos megemlíteni az 1997-es regionális, állampolgárságról szóló európai egyezményt, melynek hazánk is részese, és amely több vonatkozásban is meghaladja az állampolgárságra vonatkozó korábbi szabályozást. 67 Az egyezmény az állampolgárságra vonatkozó alapvető elvek között említi a hontalanság kiküszöbölését. Az állampolgárság megszerzésére és elvesztésére, az állampolgárságról való lemondásra, valamint annak visszaszerzésére vonatkozó részletes szabályok többsége az egyezményben a hontalanság kiküszöbölését célozza. A gyermekeket óvja a hontalanságtól az a rendelkezés, mely szerint meg kell adni az állampolgárságot annak a gyermeknek, akinek születésekor szülője állampolgára volt az adott államnak, valamint az állam területén talált gyermekek számára is, akik máskülönben hontalanná válnának. A jus sanguinis elvét valló országok területén született gyermek hontalanságának kiküszöbölését célozza az a szabály, amely kimondja, hogy meg kell adni az állampolgárságot az ország területén született gyermekeknek, ha születésükkor nem szerezhetik meg más állam állampolgárságát. Emellett az egyezményben részes államoknak a honosítást is lehetővé kell tenni azzal, hogy bizonyos feltételeket meghatározhatnak, azonban nem írhatnak elő 10 évet meghaladó tartózkodást az 64 Úgy, mint házasságkötés, a házasság megszűnése, törvényesítés, elismerés vagy örökbefogadás. Lásd. uo. 5. cikk (1) bekezdés. 65 Lásd. uo. 7. cikk (4)-(5)bekezdések, valamint, ha az állampolgárságot megtévesztéssel vagy csalással szerezték. 66 Lásd. uo. 10. cikk. 67 Az egyezmény a harmadik ratifikációtól, március 1-jétől hatályos. Magyarország az egyezményt november 6-án aláírta, november 21-én ratifikálta, és március 1-jén hazánkra vonatkozóan is hatályba lépett az egyezmény a évi III. törvény kihirdetésével. 131

133 állam területén követelményként a honosítási kérelemhez. Az egyezmény felsorolja továbbá azon személyek körét, akiknek állampolgárság szerzését a részes államoknak meg kell könnyíteni. Az állampolgárság elvesztését az egyezmény bizonyos feltételekhez köti, azonban ezen feltételek fennállása esetén sem engedi az állampolgárság elvesztését, ha ennek következtében az adott személy hontalanná válna. Ez alól egyetlen kivétel tesz az egyezmény: ha az állampolgárságot az adott személy csalárd magatartással, hamis információ szolgáltatásával, vagy a rá vonatkozó releváns tények eltitkolásával szerezte. 68 A diszkrimináció tilalmáról szóló 5. cikk kimondja, hogy a részes államok állampolgársági törvényei nem tartalmazhatnak hátrányos megkülönböztetést nem, vallás, faj, bőrszín, nemzeti vagy etnikai hovatartozás alapján, emellett a diszkrimináció tilalmának elvét meg kell tartania az államnak a születéstől fogva állampolgárok és azon polgárok között, akik később szereztek állampolgárságot. Az egyezmény szabályoz egyes államutódlás esetében felmerülő állampolgársági kérdéseket. Az államutódlásra vonatkozó alapelvek többek között a rule of law tiszteletben tartása, az emberi jogok alapelvei, valamit az egyezmény által kimondott elvek és a diszkrimináció tilalma, különösen a hontalanság kiküszöbölése céljából. Államutódlás esetén, az állampolgárság nyújtásáról vagy megtartásáról való döntés során a részes államoknak figyelembe kell venni különösen: az effektivitás elvét az érintett személy és az állam vonatkozásában, a személy szokásos tartózkodását az állam területén az államutódláskor, a személy akaratát, valamint az érintett személy területről való származását. Emellett az állampolgárság megszerzéséhez vagy megtartásához nem követelheti meg az állam a korábbi állampolgárságról való lemondást, vagy annak elvesztését, ha az nem lehetséges, vagy az nem ésszerű követelmény. Az államoknak törekedniük kell olyan megállapodás megkötésére, amelyben szabályozzák az állampolgársági kérdéseket egymás között, és amely alkalmazható más érintett államok tekintetében is. Azt is kimondja az egyezmény, hogy az ilyen megállapodásoknak az említett alapelveket és szabályokat meg kell tartani. Az egyezmény rendelkezik államutódlás esetén a nem állampolgárokra vonatkozó alapelvekről. Eszerint az államoknak tiszteletben kell tartani azt, hogy az elődállam olyan állampolgárának aki szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik azon a területen, amely feletti szuverenitás átszállt az utódállamra, azonban nem szerezheti meg az utódállam állampolgárságát joga legyen arra, hogy az államban maradjon, valamint az utódállam állampolgáraival egyenlő bánásmódban részesüljön a szociális és gazdasági jogok tekintetében. Az államoknak joga van azonban arra, hogy a nem állampolgár személyeket kizárják a szuverenitás gyakorlását is magában foglaló közszolgálati foglalkoztatásból. 69 A jelenleg hatályos, hontalanságot szabályozó, és annak csökkentését, kiküszöbölését célzó nemzetközi szerződések, dokumentumok kritikájaként fogalmazható meg, hogy azok csupán szerényen járulnak hozzá a hontalanság elleni küzdelemhez. Emellett ezen egyezmények többségének kevés részes állama van, így az államok nagy részére rendelkezéseik nem kötelezőek. Hiányosságuk továbbá, hogy általában célként fogalmazzák meg a hontalanság kiküszöbölését, és ritkán rónak kötelezettséget a részes államokra [Randelzhoffer, o.]. Azonban az egyik legfőbb probléma, hogy a hontalanság kevés esetére nyújtanak megoldást, és az államutódlás következtében létrejövő hontalansággal csupán egyetlen univerzális egyezmény egyetlen cikke, valamint az európai régióban csupán egyetlen regionális egyezmény egyetlen fejezete foglalkozik a jelenlegi nemzetközi szabályozásban. 68 Lásd. Európai egyezmény az állampolgárságról (Strasbourg, november 6.) 4. és 6-9. cikkek. 69 Lásd. uo cikkek. 132

134 5. emzetközi jogi szabályozási igény a hontalanság kiküszöbölésére államutódlás esetén Az államutódlás által érintett lakosság állampolgárságának jövőbeli nemzetközi szabályozásának alapköve a már említett két dokumentum lehet: az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Jogi Bizottsága által kidolgozott tervezet valamint az Európa Tanács égisze alatt megalkotott egyezmény A emzetközi Jogi Bizottság tervezete a természetes személyek állampolgárságáról államutódlás esetén A Nemzetközi Jogi Bizottság nemzetközi jogászokból álló szekértő testület, mely az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 70 felhatalmazása alapján ellátja a kodifikációt és a nemzetközi jog fokozatos fejlesztését [Boyle Chinkin, o.]. A Nemzetközi Jogi Bizottság felismerte, hogy szükséges az államutódlás esetén felmerülő állampolgársági kérdések nemzetközi szabályozása, így az évi 45. ülésén döntött arról, hogy felveszi listájára a kodifikálandó jogterületek közé az államutódlás hatását az állampolgárságra. A Közép-Kelet Európában végbemenő államutódlások hatásának figyelembe vételével, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése december 9-én a 48/31. számú határozatában elfogadta a Nemzetközi Jogi Bizottság javaslatát [Mikulka, o.] ben a 46. ülésen a Nemzetközi Jogi Bizottság Vàclav Mikulkát jelölte ki a téma rapporteurévé. A Nemzetközi Jogi Bizottság tervezete Természetes személyek állampolgárságáról államutódlás esetén címmel elkészült első olvasatban 1997-ben, majd a végső szöveg 1999-ben az 51. ülésen, melyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése december 12-én fogadott el az 55/153. számú határozatában. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése ezt követően ismételten javasolta a tagállamoknak, hogy fordítsanak figyelmet a tervezetre, a szabályozási tárgykör fontossága és időszerűsége miatt. 71 A továbbiakban a tervezet azon rendelkezéseit tekintem át, amelyek államutódlás esetén a hontalanság kiküszöbölését célozzák. Az egyezmény szerkezete két részre oszlik, az első részben általános rendelkezések találhatók, a második részben pedig külön rendelkezéseket ír elő az államutódlás egyes eseteiben (a terület egy részének átengedése, államok egyesülése, államok szétesése, illetve a terület egy részének vagy részeinek kiválása). Az első részben a tervezet megfogalmazza az állampolgársághoz való jogot államutódlás esetén, mely szerint mindenkinek, aki az államutódlás időpontjában rendelkezett az elődállam állampolgárságával, függetlenül annak megszerzésének módjától, joga van az államutódlással érintett államok legalább egyikének állampolgárságához. 72 Vàclav Mikulka leszögezte, hogy az állampolgársághoz nem csak államutódlás esetén van joga a személyeknek, azonban e jog biztosítása érdekében az államutódlás esetében speciális szabályok szükségesek [Mikulka 1996]. A hontalanság megakadályozását írja elő a tervezet azzal, hogy az államoknak meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az elődállam állampolgárai ne váljanak hontalanná az államutódlás következtében. Hiányossága ennek a rendelkezésnek, hogy óvatosan fogalmaz, nem ró egyértelműen kötelezettséget az államokra a hontalanság kiküszöbölése érdekében, csupán a megfelelő intézkedések megtételét követeli meg. A 70 Lásd az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 13. cikk. 71 A tervezet megalkotásának folyamatát lásd bővebben: 72 Lásd. Tervezet természetes személyek állampolgárságáról államutódlás esetén 1. cikk. 133

135 hontalanságot előzi meg a tervezet az állampolgárság vélelmének kimondásával is, vagyis az államutódlással érintett területen szokásos tartózkodási hellyel rendelkezők esetében vélelmezni kell az utódállam állampolgárságának megszerzését. 73 Amennyiben az egyén jogosult az utódállam állampolgárságára, azonban más állam állampolgára, és az utódállam az állampolgárság megadását a fennálló állampolgárságról való lemondáshoz kötheti, a tervezet értelmében ezt a feltételt nem lehet olyan módon alkalmazni, hogy akár ideiglenesen is hontalansághoz vezessen. 74 Az államutódlás után az államutódlással érintett szülők gyermekeként születő gyermek hontalanná válását zárja ki a tervezet annak kimondásával, hogy ha nem szerez állampolgárságot, joga van annak az államnak az állampolgárságára, amelyik területén született. 75 A tervezet rendelkezik a hontalanság kiküszöböléséről opciós jog esetén is. Ha az érintett személy opciós jog gyakorlásával szerzi meg állampolgárságát, akkor hontalan lehet az államutódlás időpontja és az állampolgárság opciós megszerzése között, ezért a tervezet értelmében ilyen esetben az opciós joggal létrejövő állampolgárságot az állampolgárság időpontjában megszerzettnek kell tekinteni. Továbbá, ha az államutódlással érintett személynek van opciós joga, és azt gyakorolja, az optált államnak meg kell adni számára az állampolgárságot. Annak az államnak pedig, amelynek állampolgárságáról az egyén lemond, vissza kell vonnia az érintett személy állampolgárságát, kivéve, ha ezáltal hontalanná válna. 76 A tervezet kimondja az államutódlás esetén az állampolgárság megtartása, megszerzése vagy az opciós jog gyakorlása tekintetében mind a hátrányos megkülönböztetés, mind pedig ezen jogok gyakorlásától való önkényes megfosztás tilalmát. 77 A Nemzetközi Jogi Bizottság a tervezethez fűzött kommentárban utal ezen tilalmak meglétére a hatályos nemzetközi jogi dokumentumokban, azonban nyomatékosítja ezek kimondásának fontosságát az államutódlás esetében is. Az államutódlással érintett államok között, az érintett személyek állampolgárságára vagy más, az államutódlás miatti státuszukhoz kapcsolódó kérdésekre vonatkozó hátrányos hatások miatti információcsere, konzultáció és tárgyalási kötelezettség előírásával, a tervezet szintén segíti a hontalanság megakadályozását. 78 A tervezet második része speciális elveket és szabályokat tartalmaz az államutódlás egyes fajtáira vonatkozóan [Ziemele, o.]. Terület transzfer esetén az utódállamnak meg kell adnia állampolgárságát mindazoknak, akik az érintett területen szokásos tartózkodási hellyel rendelkeznek, és az elődállamnak vissza kell vonnia állampolgárságukat, azonban csak akkor, ha már megszerezték az utódállam állampolgárságát. Kivéve azt az esetet, amikor opciós jogot biztosítanak az államutódlással érintett személyeknek Lásd. uo cikkek. 74 Lásd. uo. 9. cikk. 75 Lásd. uo. 13. cikk. 76 Lásd. uo. 7. és 11. cikkek. 77 Lásd. uo cikkek. 78 Lásd. uo. 18. cikk. 79 Lásd. uo. 20. cikk. 134

136 Két vagy több állam egyesülése esetén a tervezet értelmében az utódállamnak meg kell adni állampolgárságát mindazon személyeknek, akik az államutódlás időpontjában rendelkeztek valamely elődállam állampolgárságával. Szétválás esetében az utódállamnak vagy utódállamoknak opciós jog hiányában biztosítani kell az állampolgárságot bizonyos személyek csoportjainak. Az első csoportba azon személyek tartoznak, akik szokásos tartózkodási helyük van az adott állam területén. A második azon személyek csoportja, akiknek megfelelő jogi köteléke van az adott állammal. A harmadik csoportba pedig azon személyek tartoznak, akik az államutódlással érintett területen születtek, vagy az utolsó szokásos tartózkodási helyük azon a területen volt, vagy más megfelelő kapcsolata van az utódállammal. Az államutódlás azon esetében, amikor az elődállam területének egy része elszakad, és az elődállam fennmarad, az utódállamnak az opció jogát kell biztosítani az említett személyek csoportjainak. Az opció jogának garantálására mind a szétválásnál, mind az elszakadásnál akkor kötelesek az utódállamok, ha az államutódlással érintett személy több utódállam állampolgárságának megszerzésére is jogosult. A tervezet egésze azt mutatja, hogy a Nemzetközi Jogi Bizottság fő célja a megszövegezéskor a hontalanság kiküszöbölése volt a területi változások esetén. A Nemzetközi Jogi Bizottság a tervezet 4. cikkéhez fűzött kommentárjában a hontalanság kiküszöbölését, mint a tervezet végső célját fogalmazza meg. Összességében elmondható, hogy a Nemzetközi Jogi Bizottság előremutató szövegtervezetet hozott létre, amely számos rendelkezéssel körülírja az állampolgárság megszerzéséhez való jog tartalmát államutódlás esetén, és megoldási javaslatokat dolgoz ki az államutódlás egyes eseteiben a hontalanság kiküszöbölésére. Fontos megemlíteni, hogy a tervezet az effektivitás elvét 80 továbbfejleszti a területváltozás esetén az állammal fennálló megfelelő kapcsolat elvével [Ziemele, o.]. A tervezet kritikájaként fogalmazható meg, hogy az utódállamoknak csupán azt írja elő, hogy meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az elődállam állampolgárai ne váljanak hontalanná, azonban nyitva hagyja azt a kérdést, hogy több utódállam esetén melyik utódállamnak van elsődleges kötelezettsége a hontalanság kiküszöbölésére az állampolgárság megadásával [Zimmermann, o.]. A tervezet elfogadásának folyamata jelenleg nehézkesnek tűnik, mivel számos állam kifogásolja néhány rendelkezését, amely azt mutatja, hogy az államok érzékenyen állnak ehhez a szabályozási területhez [Ziemele o.] Az Európa Tanács égisze alatt létrejött Egyezmény a hontalanság kiküszöböléséről államutódlás esetén Az egyezmény létrehozására elsősorban az 1997-es állampolgárságról szóló európai egyezmény államutódlásra vonatkozó rendelkezései voltak hatással. Szoros kapcsolat van a két egyezmény között, mivel az egyezmény megerősíti az 1997-es egyezmény államutódlásra vonatkoztatható alapvető elveit, valamint az 1997-es egyezményben már meglévő rendelkezéseket továbbfejlesztve részletes szabályokat dolgoz ki az államutódlás vonatkozásában. A Strasbourgban, május 19-én kelt egyezmény hatályba lépéséhez az 80 A Nemzetközi Bíróság 1953-ban a Nottebohm-ügyben kimondta, hogy valamely állam csak akkor igényelheti, hogy állampolgársága megadását egy másik állam elismerje, ha szem előtt tartotta azt az általános célt, mely szerint az állampolgársági jog kötelékét összhangba kell hozni az egyénnek az államhoz való tényleges kapcsolatával. A tényleges kapcsolat követelménye, mint az állampolgárság effektivitásának elve honosodott meg az ítéletet követően a nemzetközi jogban. Lásd. Nottebohm Case (Liechtenstein v. Guatemala), Second Phase, Judgement of 6 April I.C.J. Reports o. 135

137 Európa Tanács három tagállamának ratifikációja szükséges, azonban mindeddig csupán egy állam, Ukrajna írta alá (de még nem ratifikálta) az egyezményt május 19-én. Az egyezmény az állampolgársághoz való jogot a Nemzetközi Jogi Bizottság tervezetéhez hasonlóan fogalmazza meg, azonban kiegészíti azzal, hogy ha máskülönben hontalan lenne. Az egyezmény kommentárja utal az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és az 1997-es európai állampolgárságról szóló egyezményben már megfogalmazott állampolgársághoz való jogra. 81 A Nemzetközi Jogi Bizottság tervezetével megegyező módon vagyis az államoktól csupán megfelelő intézkedések megtételét követeli meg az egyezmény a hontalanság kiküszöbölését. Az utódállam két esetben köteles megadni az állampolgárságot annak a személynek, aki az államutódlás időpontjában az elődállam állampolgára volt: ha az érintett területen volt szokásos tartózkodási helye, vagy habár nem volt szokásos tartózkodási helye egyetlen államban sem, azonban az utódállammal megfelelő kapcsolata áll fenn. Ez a rendelkezés hasonló a Nemzetközi Jogi Bizottság tervezetének a szétválás esetén előírt szabályaihoz azzal a különbséggel, hogy a tervezet látszólag a személyek szélesebb körének biztosít állampolgárságot, azonban az egyezmény a megfelelő kapcsolat definiálásánál tartalmazza ugyanazon személyek körét, melyeket a tervezet a felsorolásban említ. Újítás a Nemzetközi Jogi Bizottság tervezetéhez képest, hogy az egyezmény kimondja, hogy ha az érintett személynek több állammal fennáll a megfelelő kapcsolata, és kifejezi akaratát arra vonatkozóan, hogy melyik állam állampolgárságát kívánja megszerezni, az adott állam nem utasíthatja vissza az állampolgárság megadását azon az alapon, hogy az egyénnek más állam tekintetében is fennáll az állampolgárság megszerzéséhez szükséges megfelelő kapcsolata. Az elődállam kötelezettsége a tervezetben foglaltakhoz hasonlóan, hogy nem vonhatja vissza az állampolgárságot, amíg az érintett személy meg nem szerzi az utódállam állampolgárságát, ha az egyén máskülönben hontalanná válna. 82 Emellett az elődállam állampolgárainak gyermekeként az államutódlás után született gyermekre is ugyanazt a szabályt mondja ki az egyezmény, mint a Nemzetközi Jogi Bizottság tervezete. A diszkrimináció tilalma is megtalálható az egyezményben államutódlás esetén az állampolgárságra vonatkoztatva, a tervezethez képest annyi különbséggel, hogy míg a tervezet a bármely alapon megfogalmazást használja, addig az egyezmény felsorolja a hátrányos megkülönböztetés valamennyi lehetséges alapját. 83 Az állampolgársághoz való jogtól való önkényes megfosztás tilalmát azonban csak a tervezet fogalmazza meg. Az egyezmény újítása, hogy rendelkezik a bizonyítás szabályairól. Eszerint a jogutód állam nem ragaszkodhat a bizonyítás általános szabályaihoz az állampolgárság megadásánál olyan személy esetében, aki az államutódlás következtében vált, vagy válhat hontalanná. Emellett nem kérhet bizonyítékot az állampolgárság megadása előtt olyan személytől, aki területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett az államutódlás időpontjában, arról, hogy az adott személy nem folyamodott más állam állampolgárságához. Az egyezmény továbbá konkrétabban fogalmaz, mint a tervezet amely az államutódlással érintett államok számára információcserét, konzultációt és tárgyalási kötelezettséget ír elő azzal, hogy kimondja, az érintett államoknak törekedni kell ha lehetséges nemzetközi megállapodással az állampolgársági kérdések szabályozására, különösen a hontalanság kiküszöbölése céljából. 81 Lásd. Egyezmény a hontalanság kiküszöböléséről államutódlás esetén (Strasbourg, május 19.) 2. cikk. 82 Lásd. uo. 3. és 5-7. cikkek. 83 Lásd. uo. 4. cikk. 136

138 Összességében elmondható az egyezményről, hogy alapvetően a Nemzetközi Jogi Bizottság tervezetének rendelkezéseit követi. Az egyezmény néhány újításától eltekintve kevésbé kidolgozott, mint a tervezet. Az egyezmény hiányossága, hogy nem tartalmaz az opciós jogra vonatkozó rendelkezéseket, valamint a tervezetben az egyes államutódlási esetekre vonatkozó sajátos szabályokat sem veszi át, ehelyett általánosságban fogalmazza meg az államutódlással érintett államok kötelezettségeit. 6. Záró gondolatok Habár az állampolgárság megszerzésének, megtartásának, elvesztésének feltételeit alapvetően az államok belső joga szabályozza, látható, hogy a nemzetközi jogi szabályok elengedhetetlenek az egyének hontalanná válásának hatékonyabb kiküszöbölése érdekében. A hontalanság csökkentése, megakadályozása azonban a jelenlegi tételes nemzetközi jogi szabályozásban nem megfelelően megoldott, egyrészt azért, mert az egyezmények általában csak az államok törekvését követelik meg a hontalanság kiküszöbölésére, ritkán kötelezik azokat az állampolgárság megadására, másrészt pedig, mivel az állampolgársági tárgyú egyezményeknek kevés állam részese, így a nemzetek közösségének csekély részét érintik az említett rendelkezések. A legnagyobb probléma azonban a hontalanság kiküszöbölésének nemzetközi jogi szabályozásában, hogy joghézag van az államutódlás tekintetében, amely tömeges hontalansághoz vezethet. Jó példa erre a jelenlegi helyzet Koszovóban. Az elődállam, Szerbia nem részese a jelenleg hatályos, államutódlás esetén állampolgársági kérdéseket szabályozó egyik egyezménynek sem (1961-es Egyezmény a hontalanság csökkentéséről, 1997-es Európai egyezmény az állampolgárságról), így az államutódlással érintett lakosság állampolgárságának kérdése a belső jogi szabályok, vagy a két utódállam (az elődállam jogfolytonos utóda, Szerbia, és az elszakadó Koszovó) közötti nemzetközi megállapodás amelynek létrejötte a jelenlegi politikai helyzet miatt nem valószínű útján szabályozható. Koszovó alkotmányának tervezete csupán egyetlen cikkben rendelkezik az állampolgárságról. 84 Eszerint minden olyan személy megkapja a koszovói állampolgárságot, aki az alkotmány elfogadásakor Koszovó törvényes lakosa. Koszovó emellett elismeri a koszovói állampolgársághoz való jogát a volt Jugoszlávia azon állampolgárainak akik január 1-jén Koszovó állandó lakosai voltak, valamint ezen személyek közvetlen hozzátartozóinak, tekintet nélkül a tartózkodási helyükre és más állam állampolgárságának megszerzésére való jogukra. Látható, hogy ez a szabályozás nem kielégítő, és számos jövőbeni problémát hordoz magával. 85 Koszovó jövőbeli állampolgársági problémáiból is jól látható, milyen fontos lenne olyan tételes nemzetközi jogi szabály, amely védené az egyént államutódlás esetén a hontalanságtól. A Nemzetközi Jogi Bizottság tervezete és az Európa 84 Lásd a koszovói alkotmány tervezet 155. cikk. 85 Például tömeges hontalansághoz vezethet, ha Szerbia megfosztja a koszovói területen tartózkodó lakosságot az állampolgárságtól a koszovói alkotmány elfogadása előtt, vagy ha Koszovó a törvényes lakos fogalmánál diszkriminációval él. De hontalansághoz vezethet az is, hogy az alkotmány tervezet kizárólag az alkotmány elfogadása időpontjában törvényes lakosoknak, illetve az január 1-jén Koszovó területén tartózkodóknak nyújt állampolgársághoz való jogot. Nem rendelkezik azokról, akik január 1-je után Koszovó területén születtek, de az alkotmány elfogadása esetén nem törvényes lakosai Koszovónak, vagy azokról, akik január 1-jén és az alkotmány elfogadásakor nem tartózkodtak volt állandó tartózkodási helyük Koszovó területén, azonban utolsó állandó lakóhelyük Koszovó területén volt. Ezen személyek, ha nem jogosultak a szerb állampolgárságra, könnyen hontalanná válhatnak. Emellett az opció jogáról sem találunk szabályt, amelyet a koszovói szerb lakosság számára biztosítani kellene, hogy megtarthassák szerb állampolgárságukat. 137

139 Tanács égisze alatt létrejött egyezmény esetleges hatályba lépése nagyban segítené az egyéneket az államutódlás esetén fennálló, kiszolgáltatott helyzetükben. Szükséges azonban megjegyezni, hogy e két egyezmény korántsem hoz megoldást az államutódlás esetén kialakuló állampolgársági problémák valamennyi esetére, így a későbbiekben szükséges az eddigi államutódlási tapasztalatok alapján a problémák mélyebb feltárása, és a hontalanság kiküszöbölésére részletesebb rendelkezések kidolgozása. Irodalomjegyzék 1. Country Reports [1995]: Citizenship and Statelessness in the Former Yugoslavia: the Legal Framework. Refugee Survey Quarterly, Vol. 14. No o. 2. Batchelor, Carol A. [2006]: Transforming International Legal Principles into ational Law: the Right to a ationality and the Avoidance of Statelessness. Refugee Survey Quarterly, Vol. 25. Issue o. 3. Boyle, Alan Chinkin, Christine [2007]: The Making of International Law. Oxford University Press, New York. 4. Chan, Johannes MM [1991]: "The right to a nationality as a human right: The Current Trend towards Recognition". Human Rights Law Journal, Vol o. 5. Donner, Ruth [1994]: The Regulation of ationality in International Law. 2nd edition. Transnational Publishers, New York. 6. Džunov, Todor [1999]: Succession of States in Respect of Citizenship: the Case of the Former SFRY. In: Mojmir Mrak (ed.): Succession of States. Martinus Nijhoff Publishers, The Hague London Boston, o. 7. Khan, Irene [1995]: UNHCR s Mandate Relating to Statelessness and UNHCR s preventive-strategy. Austrian Journal of Public and International Law, Vol. 49. No o. 8. Masenkó Mavi Viktor [2007]: Az állampolgárság intézménye: fejlődés vagy marginalizálódás? Állam- és Jogtudomány, XLVIII. évfolyam 1. szám, o. 9. Meessen, Karl M. [1982]: Option of ationality. In Bernhardt, Rudolf (ed.): Encyclopedia of Public International Law. Vol. 8. Human Rights and the Individual in International Law, International Economic Relations. North-Holland Publishing Co. Collier Macmillan Publishers, New York London, o. 10. Mikulka, Vàclav [1995]: First Report on State Succession and its Impact on the Nationality of Natural and Legal Persons. International Law Commission, 47. Session Mikulka, Vàclav [1996]: Second Report on State Succession and its Impact on the Nationality of Natural and Legal Persons. International Law Commission, 48. Session Mikulka, Vàclav [1998]: The Impact of International Rules on Nationality. In: Stern, Brigitte (ed.): Dissolution, Continuation and Succession in Eastern Europe. Martinus Nijhoff Publishers, The Hague Boston London, o. 13. O Brien, John [2001]: International Law. Cavendish Publishing Ltd., London Sidney Portland. 14. Randelzhoffer, Albrecht [1982]: ationality. In Bernhardt, Rudolf (ed.): Encyclopedia of Public International Law. Vol. 8. Human Rights and the Individual in International Law, International Economic Relations. North-Holland Publishing Co. Collier Macmillan Publishers, New York London, o. 138

140 15. Samore, William [1951]: Statelessness as a Consequence of the Conflict of ationality Laws. The American Journal of International Law, Vol. 45. No o. 16. Weis, Paul [1961]: The Convention Relating to the Status of Stateless Persons. The International and Comparative Law Quarterly, Vol. 10. Part 2. 4th Series o. 17. Ziemele, Ineta [2000]: State continuity and nationality: the Baltic States and Russia: past present and future as defined by international law. Martinus Nijhoff Publishers, Leiden Boston. 18. Zimmermann, Andreas [2006]: Secession and the Law of State Succession. In: G. Kohen, Marcelo: Secession: International Law Perspectives. Cambridge University Press, Cambridge, o. 19. Zimmermann, Andreas [2000]: State Succession and the Nationality of Natural Persons Facts and Possible Codification. In: Eisemann, Pierre Michel Koskenniemi, Martti (ed.): State Succession: Codification Tested Against the Facts. La succession d Etats: la codification à l épreuve des faits. Martinus Nijhoff Publishers, The Hague Boston London, o. 139

141 ERCSEY IDA egyetemi adjunktus, Széchenyi István Egyetem, Győr PhD-jelölt, Széchenyi István Egyetem, Győr Panaszmagatartás vizsgálata a közüzemi szektorban 1. Bevezetés A szolgáltatás minőség mérése, a fogyasztói elégedettség vizsgálata a versenyszférában elterjedt gyakorlat, a közüzemi szektorban azonban még kevésbé alkalmazott. A szolgáltató vállalatok egyre növekvő számban kínálnak szolgáltatásgaranciát, mert attól a szolgáltatásminőség javulását, és így a fogyasztói elégedettség növekedését remélik. Kutatásom központi kérdése a fogyasztói értékelés és a szolgáltatás garancia kapcsolata hibás teljesítés esetén. Milyen következtetések vonhatók le az ügyfelek panaszmagatartására vonatkozóan az elégedettség vizsgálat eredményeiből? Milyen ajánlásokat fogalmazhatunk meg a szolgáltató cég számára? Milyen további kutatási feladatokat fogalmazhatunk meg az ügyfelek panaszmagatartásának és a panaszhelyzet kialakulásának vizsgálatához? A következőkben rövid áttekintést kívánok nyújtani e témakörben és bemutatni a speciális garanciás szolgáltatások megítélését a postai ügyfelek körében végzett elégedettség vizsgálat alapján. 2. A téma szakirodalmi áttekintése Ezt a fejezetet úgy építettem fel, hogy először a közüzemi szolgáltatások, majd a panaszmagatartás elméleti hátterét tekintjük át. Ezután megismerjük a szolgáltatásgarancia és a fogyasztói értékelés, valamint a fogyasztói reakció kapcsolatát hibás teljesítés esetén Közüzemi szolgáltatások a szakirodalomban Ma már közhelynek számít annak hangsúlyozása, hogy a kilencvenes években paradigmaváltás ment végbe a közszektor működésében [Jenei, 2004]. Az új közszolgálati menedzsment lényegesen megváltoztatja az állami szerepvállalalást. A reformlépések egyik vonása a közszolgáltató rendszerek, szervezetek olyan átalakítása, amely jelentősen megnöveli a hatékonyságot, az eredményességet, az alkalmazkodóképességet és az innovációs kapacitásokat. Másik fontos vonása, hogy a lakosságot (egyénileg vagy csoportosan) bevonják a szolgáltatások nyújtásába, továbbá az állampolgárhoz, mint igényes közszolgáltatási fogyasztóhoz közelít. Az új közmenedzsment megvalósításának módja változó, e tekintetben is az úttörők az angolszász országok voltak, majd továbbgyűrűztek más régiókra is, de a folyamat még nem zárult le [Horváth, 2002]. A poszt-szocialista országokban a demokratikus államiság megteremtésével párhuzamosan indultak el a reformtörekvések, így az új köz-menedzsment még csak most veszi kezdetét [Horváth, 2002]. A közszféra által végzett tevékenységek körét statisztikai megközelítésben Pukli [2002] két csoportra bontja. Az egyik csoportba az üzemi jellegű tevékenységeket illetve szolgáltatásokat, a másikba pedig az intézményi jellegű szolgáltatásokat sorolja. Az Európai Unió tagállamaiban használatos System of National Account (SNA) metodika tartalmában hasonló elgondolások alapján értékeli a közszolgáltatásokat. A külön csoportba sorolt közüzemi szolgáltatások egy részét ma már nem az állam biztosítja, hanem a privatizáció 140

142 után többnyire külföldi tulajdonban lévő szolgáltató cégek. Napjainkban a közüzemi szolgáltatások esetében villamos áram, gáz, távfűtés, víz és csatorna, kommunális hulladék szállítása, kezelése, távközlési és postai, vasúti közlekedési szolgáltatás, városi tömegközlekedés már majdnem maradéktalanul érvényesülhetnek a piaci viszonyok. Igénybevételük sok esetben helyhez kötött, így a potenciális fogyasztó számára elérhetetlen lehet kiépített hálózat nélküli területeken. Ugyanakkor az intézményi közszolgáltatások humán jellegű jószágok (pl. oktatás, egészségügyi ellátás), valamilyen személyhez kötött szolgáltatási tevékenységet jelentenek és jellemzően nem piaci szolgáltatások. Postai szolgáltatások esetében az EU szabályozás meghatározza az egyetemes szolgáltatás kategóriáját, amelyet mindenki által elérhetően és diszkrimináció mentesen kell nyújtani. A teljes körű szolgáltatási kötelezettség mellett a szolgáltatások szűk körére kizárólagos jog illeti meg a kijelölt egyetemes postai szolgáltatót. A fenntartható szolgáltatások körének fokozatos szűkítése és a 2009-től várható teljes liberalizáció a közösségi postai szolgáltatások versenyének további megnyitását célozza A panaszmagatartás szakirodalmi összefoglalása A szolgáltatók az igénybevevői panaszokat általában úgy tekintik, mint kellemetlenséget, idő és pénzpocsékolást. Tax és Brown [1998] szerint a panaszhelyzetet átélt fogyasztónak csak 5-10 %-a dönt úgy, hogy panaszt tesz és jelentős része elégedetlen panasza elintézésével, továbbá a szolgáltatókkal szembeni negatív érzést idéz elő a szolgáltatás helyreállító folyamatban való részvételük. Svéhlik [1998] szerint: a nem megfelelő panaszkezelés vevővesztéssel járhat együtt, pedig egy új ügyfél megnyerése legalább ötször többe kerül, mint a régi megtartása. A panaszok menedzselése a jelenlegi kutatások szerint nemcsak az igénybevevői elégedettséget és lojalitást befolyásolja, hanem hatással van a dolgozói elégedettségre is. Az igénybe vevő panasz magatartásának modellezésére több koncepció született. A kutatások alapján [Blodgett, J.G.-Granbois, D.H. 1997] elmondható, hogy a modellek folyamatközpontúak, stabil illetve dinamikus szemléletű megközelítéssel. Az egyes vevők nagyon egyszerű epizódokban is az elégedetlenség különböző mértékét észlelik. Vajon az elégedetlenség szintjének (kis, közepes, magas) van-e közvetlen befolyása az egyén által követett panasz válasz természetére és fajtájára (az igénybevevő szóvá teszi panaszát, az igénybevevő nem szól, negatív szájreklám, elvándorlás, panasz harmadik félnek)? A panasz szituációt átélt igénybe vevő szándékát moderálja az is, hogy milyen az egyén attitűdje a reklamálással kapcsolatosan. Ennek kialakulásában nagy szerepet játszanak a korábbi reklamációs tapasztalatok (természete: jó/rossz, előfordulása: gyakran/néha). Az iparági megfigyelések alapján feltételezhető, hogy iparág specifikus a vevők érzése a reklamálással szemben. Alapos vizsgálódást igényel annak megválaszolása is, hogy egy adott elégedetlenségi szituációban megjósolható-e a domináns út az igénybe vevő panasz magatartásához? Nevezetesen a kognitív (elvárás értékelés) vagy/és az affektív (szubjektív érzékelés) megközelítés eredményezi a speciális panasz választ? Valószínűleg a várakozás értékelés szerkezet epizód specifikus. Ezen kívül a vevők többsége az adott elégedetlenségi epizódban több választ ad (pl. szóvá teszi panaszát a szolgáltatónál és beszél a barátoknak rossz tapasztalatáról). Természetesen az igénybe vevő panasz magatartásában sok más (pl. személyiségi, környezeti, várható költség, haszon) közvetetten fellépő jellemző is szerepet játszik. Szolgáltatások esetében a diszkonfimációs paradigma nagyon általánosnak tekinthető, illetve felvetődik a kérdés, hogy az igénybevevői élmények sajátos kifejeződése visszavezethető-e az elvárás-tapasztalat modellre? Ulich és Mayring [1992] egy adott helyzetben az érzésélmények 141

143 létrejöttének illetve az érzelmek kiváltásának feltételeire mutat rá. Az elégedetlenséget kiváltó szituációban fontos szerepet játszik a külső inger: a szolgáltatási interakció keretét alkotó feltételek hatással vannak az elvárások elfogadható mértékére, illetve értékelésére. Az igénybevevő és a szolgáltató közötti kapcsolat jellemzői (pl. tapasztalat, személyes jellegű kapcsolat) befolyásolják az igénybevevő értékelési kritériumait. Az igénybevevők a szolgáltatási epizódba magukkal viszik az emocionális reakciójukat meghatározó egyéniségüket, személyi jellemzőiket. Az igénybevevő a szolgáltatással való elégedetlenségét először negatív szájreklámmal, jobb esetben panasszal juttatja kifejezésre, és általában nem eredményezi az elvándorlását. Ez a szolgáltató számára lehetőséget teremt arra, hogy kommunikatív vagy komparatív módon megnyerje magának az ügyfelet. Az átélt eseményekkel való elégedettség és a konfliktus megoldás egyrészt eredményezheti a lojalitást, másrészt a szolgáltatóval való elégedettséget. Az epizódokkal való elégedettség, a kapcsolat és a személy jellemzőinek figyelembevételével határozza meg az igénybevevők beállítódását. Meg kell jegyezni, hogy az igénybevevő számára különféle elégedettségi és viselkedési valószínűségek léteznek. A fogyasztók panaszaival foglalkozó szakirodalom jelentős figyelmet szentelt a panaszmagatartáshoz kapcsolódó átfogó modell megalkotására, [Singh, 1998] illetve azoknak a tényezőknek és tulajdonságoknak a felkutatására, amelyek a fogyasztót abban befolyásolják, hogy reklamáljon-e vagy sem [Bearden és Oliver, 1985]. Az erre irányuló tanulmányok közül figyelemre méltóak a kiskereskedelmi egységek reakcióit [Bitner, 1990], illetve a méltányosság hatásait [Blodgett-Granbois, 1997] elemző vizsgálatok. Ezen kívül Clopton és társai [2001] tanulmányukban azt vizsgálták, hogy melyek azok az eladói tulajdonságok (a vevő meghallgatása, az eladó tudásának elmélyítésére való hajlandóság), melyek jelentősen befolyásolják a vevők pozitív vagy negatív reklamációs észlelését és szándékát. A fogyasztók panaszmagatartását társadalmi-szociológiai szemszögből mutatja be Yan és Lotz [2004] munkája. Kutatásuk célja az, hogy meghatározzák, vajon más vevők (általuk ismert, nem ismert) jelenléte hatással van-e a panaszmagatartásra? Kenesei és Kolos kutatásaikban [2004, 2005] a panaszszituáció menedzsment egyik jelentős kutatási vonulatával, a szolgáltatók panaszkezelési elméletével és gyakorlatával foglalkozik. Vizsgálati modelljük alapot nyújt a panaszkezelésre adott fogyasztói válaszok, értékelések megfogalmazásához. Az elemzésben kiemelten támaszkodtak az észlelt igazságosság (kompenzációs, folyamat és interakciós) alapú megközelítésekre. A vizsgálandó szolgáltatások kiválasztásánál figyelembe vették, hogy a fogyasztó számára viszonylag magas érdekeltségű döntési helyzetet jelentő szolgáltatások legyenek és nagyszámú szolgáltató és fogyasztó közötti interakció jellemezze. Kolos és Kenesei egy másik kutatásukban [2005, MOK] a hazai vállalatok (minta: 301 szolgáltató cég) panaszkezelési gyakorlatát vizsgálva, a kárral arányos és a jogos panaszt követő, gyors kompenzáció-nyújtást emeli ki Szolgáltatásgarancia a szolgáltatásminőség fókuszában A szolgáltató vállalatok egyre növekvő számban kínálnak szolgáltatásgaranciákat, mert attól a szolgáltatásminőség javulását, teljesítését, és így a fogyasztói elégedettség növekedését remélik. A garanciák arra ösztönzik a cégeket, hogy a fogyasztók szolgáltatással kapcsolatos elvárásaira koncentráljanak. Továbbá a garanciák tisztázzák a sztenderdeket mind a fogyasztók, mind a vállalati alkalmazottak számára. Ezen kívül az a veszély, hogy a gyenge színvonalú szolgáltatásért kompenzálni kell a fogyasztókat, arra bátorítja a menedzsereket, 142

144 hogy vegyék komolyan a garanciákat, mert a garancia közvetlen kapcsolatban áll a hibás szolgáltatás pénzügyi következményeivel. A garanciák ösztönzik a szolgáltatókat, hogy megértsék, miért hibáznak, és arra bátorítják őket, hogy azonosítsák és legyőzzék a potenciális hibapontokat, forrásokat. Végül a garanciák csökkentik a vásárlási döntés fogyasztói kockázatát, és hozzájárul a hosszú távú lojalitáshoz [Heineke, 1998]. A szakirodalom áttekintése után kiderült, hogy a szolgáltatásgarancia definícióját tekintve nincs egységes megegyezés, számos definíciója létezik. Például: Hart, Schlesinger és Maher [1992] így definiálja: Egy olyan nyilatkozat, amely tartalmazza, hogy a szolgáltatást igénybevevő vásárló mit várhat el (az ígéret), illetve a vállalat mit tehet, ha nem sikerül a szolgáltatást teljesíteni (a kifizetés) Ezt a következetlenséget azzal oldották fel, hogy a szolgáltatás garanciát két alkotóelemet tartalmazó - szolgáltatási ígéret és kompenzációs ajánlat - fogalomként tekintették. Ez a kutatás a szolgáltatásgarancia két különböző típusát vizsgálja: a speciálisat és az un. feltétel nélkülit, amit inkább nevezhetnénk általános garanciának. Amíg a speciális garanciális ígéretek a magasabb rendű vállalati szolgáltatások körébe tartoznak, és speciális tulajdonságokra terjednek ki (pl.: teljesítési határidő), addig az általános garanciális ígéretek a szolgáltatás több területére. A kompenzációs ajánlat pedig magában foglalhatja a teljes vagy részbeni díjvisszafizetést és a kártérítést. Azt is meg kell említeni, hogy nem minden szolgáltatásgarancia hat megfelelően. Előfordulnak olyanok is, amelyekhez túl sok feltétel, elvárás fűződik, mások pedig arra kényszerítik a fogyasztókat, hogy bonyolult eljárás útján szerezzenek információt a garanciákról. Ahhoz, hogy a garancia eredményesen dolgozzon, feltétel nélkülinek, könnyen érthetőnek, felhasználhatónak, és gyorsan elérhetőnek kell lennie. Wirtz [1998] összefoglalja a jó garanciák tervezési szempontjait: ne legyen korlátozott, feltételekhez kötött, könnyen érthető és közzétehető, a fogyasztónak értelmes, komoly, könnyen érvényesíthető, ne igényeljen rendkívüli erőfeszítést, és hihető legyen. McDougall, Levesque és VanderPlaat [1998] felmérésében a válaszadók a speciális garanciát preferálták az általánossal szemben, a kockázat csökkenés, a könnyű kompenzálás és a bizalom alapján. Chu és társai [1998] kidolgozták az optimális kompenzálási politikát különböző érték, panaszkezelési költség, fogyasztói elégedetlenség, fogyasztási gyakoriság, és az ár esetében. Lassar, Marmorstein és Sarel [1995] tanulmányában azt vizsgálta, hogy az őszinte kommunikáció és a megfelelő kompenzáció növeli a garancia pozitív hatásait. A legtöbb szolgáltatáshiba megkívánja a gazdasági (pl. díjvisszafizetés, díjvisszafizetés plusz kárpótlás, ingyen szolgáltatás) és nem gazdasági (pl. bocsánatkérő levél, empatikus személyzeti magatartás) ellenszolgáltatások kombinált alkalmazását a hiba kijavítása és a fogyasztó megbékítése érdekében. Tehát az evidens, hogy mind a speciális, mind az általános garanciának pozitív hatása van a fogyasztói értékelésre, azonban ezek hatékonysága különbözik a fogyasztótól igényelt erőfeszítés mértékétől, és a reklamációkezelési eljárástól függően. A szolgáltatásgaranciák előmozdítják a szolgáltatás kijavítását. Callan és Moore [1998] tanulmányuk segítségével bemutatták, hogyan értékelik a fogyasztók a szolgáltatás minőséget és hibát, azonban azt nem fejtették ki, hogyan hatnak a szolgáltatásgaranciák a fogyasztói értékelésekre hiba vagy siker esetén és hogyan tervezhetők a garanciák, hogy hozzájáruljanak a szolgáltatás kijavításához. Tax, Brown és Chandrashekharan [1998] kifejtették, hogy a fogyasztók hogyan értékelik a szolgáltatássak kapcsolatos panasz tapasztalataikat, de nem fókuszáltak önmagában a szolgáltatásgaranciára. 143

145 Összefoglalva, az előző kutatások megadják az elméleti keretet a szolgáltatás hiba és javítás fogyasztói értékeléséhez. 3. A primer kutatás bemutatása Először az irodalom feldolgozása után felmerült kérdéseket fogalmazom meg, majd a kutatás modelljét és elméleti hipotéziseit mutatom be. A kutatási módszertan ismertetése után értékelem és elemzem a kapott eredményeket Kutatási kérdések, a kutatás modellje és hipotézisei A szolgáltatásokkal kapcsolatos hazai és külföldi szakirodalom feldolgozása, továbbá a szekunder adatok elemzése segített a kutatási kérdések megfogalmazásában, továbbá a kutatási tényezők közötti kapcsolatok feltárásában. A kutatás központi kérdése, hogy a szolgáltatásokhoz kapcsolódó garancia milyen hatással van a fogyasztók szolgáltatások igénybevétele utáni értékelésére. Felvetett kérdéseim a következők: Mennyire különbözik a fogyasztók panaszmagatartása speciális és általános garancia esetében? Milyen hatással van az elégedettség szintjére a panaszkezeléssel kapcsolatos fogyasztói tapasztalat? A feltételezett összefüggéseket a következő modellben foglaltam össze (1. ábra). A modell összetevői közötti kapcsolatokat hipotézisek formájában mutatom be. 1. ábra: A szolgáltatásgarancia és a fogyasztói értékelés vizsgálata hibás szolgáltatás esetén Általános garancia H1 Panaszhelyzet Panaszmagatartás Panaszkezelés H1 H2 Speciális garancia Elégedettség Forrás: saját szerkesztés. 144

146 A postai elégedettség vizsgálatok is ráirányítják a figyelmet a panaszszituációkra [Ercsey, 2005]. A panaszhelyzet kialakulásában és az igénybevevő panaszmagatartásában milyen szerepe van a garanciának, a személyzeti jellemzők, a teljesítmény-ár viszony, a kommunikáció tartalma és az imázs mellett? Hibás szolgáltatásteljesítésnél fényt deríthetünk arra is, hogy az ügyfél elégedetlenségét milyen módon juttatja kifejezésre (pl. panasz a szolgáltatónak, panasz ismerősnek), és hogyan értékeli a panaszkezelés körülményeit (pl. gyorsaság, kompenzációhoz való hozzájutás egyszerűsége) a garanciák kapcsán. A vizsgálatot két általános (normál levél és postacsomag) és két speciális garanciával (elsőbbségi levél és időgarantált csomag) rendelkező postai szolgáltatásra végeztem el. Az 1. táblázat mutatja a vizsgált postai szolgáltatások garanciális jellemzőit. 1. táblázat: Fogyasztói információk a postai szolgáltatás garanciákról A garancia elemei Általános garancia Speciális garancia Teljesítés: Továbbítási idő Kártérítés: Elveszett küldemény Kártérítés: Késedelmes kézbesítés Forrás: saját szerkesztés. Normál levél: 3. munkanap Postacsomag: 3. munkanap Postacsomag: kártérítési átalány (15 x díj) xxxxx Elsőbbségi levél: 1. munkanap Időgarantált csomag: 2. munkanap Elsőbbségi levél: kártérítési átalány (2 x díj) Időgarantált csomag: kártérítési átalány (2 x díj vagy értékbiztosítás összege) Elsőbbségi levél: kártérítési átalány (2 x díj) Időgarantált csomag: kártérítési átalány (2 x díj) A panaszmagatartás irodalma szerint a fogyasztók többsége nem tesz panaszt, így a szolgáltatásgaranciák nagyon fontos szerepet tölthetnek be a fogyasztó meghallgatásában hibás szolgáltatás esetén a garancia érvényesítésében [Kashyap-Revelas, 1999]. Több kutatás [McDougall-Levesque-Vander Plaat, 1998] arra az eredményre jutott, hogy a fogyasztók nagyobb mértékben érvényesítik a speciális garanciát, mert az vitamentes procedúra nélkül megtehető és nagyobb kényelmet, több és félreérthetetlen előnyt nyújt. Azt is kimutatták [Johnston, 1998], hogy minél elégedetlenebb a fogyasztó, annál valószínűbb, hogy panaszt tesz, elmondja barátainak, elpártol a szolgáltatótól és másokat is erre ösztönöz. Oliver [1997] vizsgálatában az elégedetlen fogyasztó átlag tíz másiknak, a TARP tanulmány szerint pedig kilenc másik személynek mondta el negatív tapasztalatait. Véleményük alapján a közepesen elégedetlen fogyasztó néhány személynek, a nagymértékben elégedetlen pedig soknak mondja el panaszát. Feltételezésem szerint a magasabb szintű postai szolgáltatásoknál nagyobb mértékben fordulnak a panaszhelyzetet átélt ügyfelek a Postához szóban, vagy írásban panaszukkal. H1 Speciális garancia nem teljesítése esetében az ügyfelek gyakrabban tesznek panaszt a szolgáltatónak, mint általános garanciánál. A postai szolgáltatások folyamatjellege fontos: a tranzakciók jelentős részében jelen van az ügyfél, átéli a szolgáltatás élményét. Az értékelési folyamat során az ügyfél összehasonlítja az általa elvárt és a ténylegesen észlelt teljesítményt az adott postai szolgáltatásra, illetve postai szolgáltatóra vonatkozóan. Postai tevékenység esetén: az elégedettség/elégedetlenség 145

147 az igénybevevő-ügyfél szubjektív értékelési folyamatra adott kognitiv, érzelmi válasza, [Oliver 1997]. Az elégedettség tárgya: a postai szolgáltatás jellemzői, teljesítési paraméterei, a tárgyi környezet, a személyi tényezők. Az elégedettség a postai szolgáltatás igénybevétele során jön létre, de időben változhat. A panaszszituációk kialakulása, illetve a panaszhelyzet megfelelő kezelése után, továbbá az elégedettség vizsgálat időpontjában az elégedettség különböző szintje alakul ki. Panaszszituációban az addig viszonylag stabil minőségkép időlegesen átalakul, az igénybe vevő értékítélete alacsonyabb szintre kerül, majd hosszabbrövidebb idő eltelte után visszaáll (vagy nem!) a korábbi megítélés [Veres, 2003]. Az elégedettséget és az elégedetlenséget bipoláris ellentétnek tekinthetjük az ügyfél szolgáltatásjellemzőkkel kapcsolatos reakciója alapján. Tax [1998] panasztapasztalatok fogyasztói elégedettségével foglalkozó kutatásában hangsúlyozta, hogy a méltányos eljárásra és az igazságos kompenzációra nagyobb figyelmet kell fordítani. Azt is kimutatták, amikor nem elégséges a kompenzáció vagy túl sok erőfeszítést igényel a reklamáció, csak kevés fogyasztó vállalja a sok bosszúságot [Ettore, 1994]. Maher [1991] arra az eredményre jutott, hogy a hatékony garanciákhoz elengedhetetlen követelmény az egyszerű, vitamentes panaszkezelési-kompenzálási eljárás. Feltételezhető, hogy a garancia feltételek (teljesítési határidő, kártérítés mértéke) és a panaszkezelési tapasztalatok kedvező hatást gyakorolnak az ügyfelek által érzékelt elégedettségre postai szolgáltatásoknál. H2 Speciális garancia esetén a panaszkezelés fogyasztói értékelése és az elégedettségi szint között van összefüggés. Ezzel elérkeztem kutatásom legérdekesebb szakaszához, az elméleti síkon megfogalmazott kérdések, összefüggések gyakorlati vizsgálatához A kutatás módszertana A kutatás alapját képező kvantitatív felmérést egy kvalitatív feltáró fázis előzte meg. A primer kutatás feltáró fázisa: mélyinterjúk lebonyolítása a megkérdezés előkészítésére Az interjúalanyokkal két hullámban készítettem interjúkat. Az első szakasz a vizsgált postai szolgáltatások fogyasztói értékelésének megértését célozta, míg a második szakasz a kvantitatív kutatáshoz összeállított kérdőív tervezet tesztelését tűzte ki célul. A két felmérési hullámban összesen 18 egyéni mélyinterjú és 2 páros mélyinterjú készült. Az interjúalanyok kiválasztásánál arra törekedtem, hogy a potenciális ügyfelek mellett a postás szakmát képviselő szakemberek is megszólalhassanak. Az adatgyűjtés 2006 áprilisában mélyinterjús technikával készült. Az interjú alapját egy interjúvázlat képezte, amelytől az interjúban szükség esetén eltértem. Az interjúk jellemzően egy óra hosszúak voltak és az interjú alanyok munkahelyén vagy semleges területen készültek. A mélyinterjúk témáját, fő témaköreit a kutatás célkitűzései alapján határoztam meg. A mélyinterjúk anyagának feldolgozása során először kigyűjtöttem a postai szolgáltatások fogyasztói értékelésének szempontjait, majd rendszereztem, kategóriákba soroltam azokat. A postai szolgáltatásokkal kapcsolatos pozitív és negatív tapasztalatok, vélemények szorosan kötődnek az interjú alanyok kockázat érzetéhez, valamint a megbízhatóság elemeinek értelmezéséhez. 146

148 A második körben lebonyolított interjúk (nyolc interjúalany) fő célja a kérdőív kérdéseinek értelmezése, és annak kitöltése során felmerült hibák kiszűrése volt. A tesztelés során feltárt hiányosságokat szem előtt tartva elvégeztem a javításokat: a félreérthető kérdéseket átfogalmaztam, a postai szakzsargonban megfogalmazott kifejezéseket köznapi nyelvre lefordítottam. A kvalitatív kutatási szakaszt tehát arra is felhasználtam, hogy előkészítsem a kvantitatív megkérdezést. A teszt kérdőíveket további 10 véletlenszerűen kiválasztott személlyel is kitöltettem. A primer kutatás kvantitatív fázisa: az alapsokaság meghatározása, a mintavétel típusa, a megkérdezés folyamata, mérési módszerek, és adatelemzési terv Az alapsokaság meghatározásánál figyelembe vettem a Doktori Iskola 86 regionális jellegét. Ennek alapján a kutatás célsokasága a Posta által kínált szolgáltatást igénybevevő nyugatdunántúli lakosok (Győr-Moson-Sopron és Vas megyében). A mintavételi módszer a megkérdezés céljának megfelelően a rétegzett mintavétel és az egyszerű véletlen kiválasztás kombinációja. A rétegzett mintavétel hozzájárult a minta reprezentativitásához. A rétegzett mintavétel során ügyeltem a befolyásoló demográfiai jellemzők (nem, lakóhely) figyelembevételével a helyes arányok betartására. A 350 db kérdőív felhasználásával az interjúkat áprilisában-májusában bonyolítottuk le. A közép és a felsőfokú végzettségűek nagyobb arányban kerültek a mintába, mint azt a felnőtt korú népesség iskolai végzettség szerinti megoszlása indokolttá tenné, mivel egyrészt ez a két válaszadói csoport gyakrabban jár postára, másrészt a kérdőív pontos kitöltése az átlagos iskolázottságnál magasabb kvalifikációt vár el. A kérdőíves felmérés a témának és a kérdések számának megfelelően, személyes interjú formájában kérdezőbiztosok segítségével történt. A személyes megkérdezésből adódóan a válaszadási arány a felmérés során 98 % volt. A mérőeszköz kialakítása ebben a kutatásban is összetett feladatot jelentett. Az alkalmazott skálákhoz több forrást használtam fel: a témakör szakirodalma, a mélyinterjúk során felmerült szempontok, a korábbi kutatásokban alkalmazott skálák. Az elégedettségmérési módszerek közül a jellemzőorientált, többtételes skálán mért SERVPERF (értékelésmérés) mérési módszert alkalmaztam [Parasuraman-Zeithaml-Berry, 1985, 1988, Zeithaml-Parasuraman- Berry, 1990]. A kérdőív gerincét adó kérdésekhez az értékelőméréseknél használt, a szakirodalomból ismert értékelő skálát, elégedettségi skálát és elvárási skálát alkalmaztam 1-5 fokozattal [Hofmeister-Simon-Sajtos, 2003]. A panaszmagatartás vizsgálatához nominális skálát használtam, és a panaszhelyzetet átélt ügyfeleket arra kértem, hogy az adott postai szolgáltatással kapcsolatos reakcióikat (Postának írásban, Postának szóban, ismerősnek, több ismerősnek, panasz médiának, nem tett panaszt) jelöljék be. A panaszklaszterek meghatározásához összevontam a kategóriákat, és így három csoportot 87 kaptam (panasz a Postának, panasz már embereknek, nem tett panaszt). A panaszkezelés méréséhez ötfokozatú minősítő skálát használtam, és azt vizsgáltam, hogy az előre megadott értékelési szempontokat (elérhetőség, a kártérítéshez való hozzájutás egyszerűsége, és összege, gyorsaság, empátia, kommunikáció) milyen sziínvonalúnak itélik. A kérdőívben csak zárt kérdések szerepelnek, mivel osztályozott és rangsorolt adatokra van szükség, amelyekkel statisztikai elemzések is elvégezhetők. Az adatelemzési munka előkészítéséhez elvégeztem az adatbevitelt SPSS 14.0 statisztikai programcsomag segítségével. Ezzel egyidejűleg sort kerítettem az adattisztításra, az adatok 86 Széchenyi István Egyetem, Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola 87 A megkérdezett alanyok között nem volt olyan ügyfél, aki panaszával a médiához fordult, ezért a negyedik csoportra nem volt szükség. 147

149 ellenőrzésére és a hiányzó adatok pótlására. Az adatelemzés során először az alapvető statisztikai módszerekkel a változók gyakorisági eloszlását, és a gyakorisággal kapcsolatos leíró statisztikát használtam az átfogó kép megismeréséhez. A nominális változók arányához kapcsolódó hipotézis vizsgálatára a Z próbát használtam [Malhotra, oldal]. A metrikus változók közötti lineáris kapcsolat kimutatására a korrelációelemzést hívtam segítségül, a Pearson-féle korrelációs együttható kiszámításával A kutatás eredményei Ebben a fejezetben eredményeket. ismertetem a hipotézisek vizsgálatával kapcsolatosan kapott A fogyasztók panaszmagatartásával és a garancia típusával kapcsolatos hipotézis tesztelése Az elmúlt egy évben a megkérdezett ügyfelek 31 százalékának volt panaszhelyzete a normál levél küldésével vagy kézbesítésével kapcsolatban, és közülük minden második panaszt tett valamilyen módon. Elsőbbségi levélnél a válaszadók közül csak minden ötödik emlékezett negatív élményre. Ennél a szolgáltatásnál is fele-fele arányban éltek panaszjogukkal a válaszadók. Postacsomag esetében 29 százalékos a kellemetlen postai élménnyel rendelkező ügyfelek aránya, és a panaszosok mértéke (18 %) a legmagasabb, feltehetően a nagyobb értéknek köszönhetően. Időgarantált csomagnál a legmagasabb a nem válaszolók aránya ennél a kérdésnél, és a panaszhelyzetet átélt ügyfelek aránya a legalacsonyabb (13 %), közel fele reklamált a hibás teljesítés miatt. Az első hipotézis a panasz válasz típusát vizsgálja különböző szolgáltatásgaranciák tükrében. A postai ügyfelek panaszmagatartásának jobb megértéséhez megvizsgálom, hogy a garancia típusa hatással van-e a válaszadó panasz válaszának típusára. A panaszmagatartással kapcsolatos postai tapasztalatok segítettek az előfeltevés megfogalmazásában. Az elméleti hipotézis értékeléséhez elvégzem a vizsgálati hipotézis tesztelését. Első lépésben megfogalmazom a nullhipotézist: A postai ügyfelek legfeljebb 20 %-a tesz panaszt a postán levél és csomagszolgáltatásoknál. A hipotézisvizsgálathoz a szakirodalmi ajánlás figyelembevételével [Malhotra, 2003, oldal] a Z próbastatisztikát alkalmazom, amelynek eredményeit a 2. táblázat tartalmazza. Az elsőbbségiként kezelt levélszolgáltatásnál nagyobb arányban találtam olyan ügyfeleket, akik írásban fordultak a Postához panaszaikkal. A panasz szituációs alanyok közül többen tettek panaszt telefonon vagy személyesen szóban első osztályú levélszolgáltatásoknál. Normál levélnél több a passzív magatartású alany, mint az elsőbbséginél. 2. táblázat: Z próba a panaszválasz típusa és a szolgáltatásgarancia vizsgálatához Szolgáltatás Z próba Szignifikancia szint ormál levél 0,3914 0,3483 > 0,05 Elsőbbségi levél 3,2236 0,0007 < 0,05 Postacsomag 3, ,0011< 0,05 Időgarantált csomag 2,4518 0,0071 < 0,05 Forrás: saját kutatás 148

150 Csomagszolgáltatásoknál nagyobb arányban találtam olyan válaszadókat, akik csak szóban tettek panaszt a Postának. A negatív szájreklám esetében pedig a több ismerősnek panaszkodó alanyok száma lényegesen magasabb. Az Z próbastatisztika számított értékéhez tartozó valószínűség kisebb, mint a 0,05-ös szignifikanciaszint, így az elsőbbségi levél és a csomagszolgáltatások esetében a nullhipotézist elutasítjuk. Arra a következtetésre jutottam, hogy azon válaszadók aránya, akik a Postának tesznek panaszt szignifikánsan nagyobb, mint 0,2 speciális garancia és postacsomag szolgáltatás hibás teljesítésekor. Normál levél szolgáltatásnál a kapott Az elégedetlenség elhallgatását okozhatja: a körülményes, időigényes panaszkezelés, a postai küldemények és a várható kompenzáció relatív alacsony értéke, az ügyfél személyisége. Fenti eredmények alapján az első hipotézist elfogadom. Panaszklaszterek azonosítása az ügyfelek panaszmagatartása alapján A panaszmagatartásra kapott eredmények felkeltették érdeklődésemet: tipizálhatók-e a válaszadók panaszmagatartásuk alapján? A megkérdezés eredményeinek felhasználásával a válaszadók panaszszituációra adott reakciója alapvetően háromféle lehet [Veres, 2003, 180. oldal]. 1. szint: a szolgáltatónak közvetlenül kinyilvánítja elégedetlenségét, 2. szint: másnak (pl. barátnak, ismerősnek) panaszkodik negatív szájreklám formájában, 3. szint: nem tesz panaszt. A megkérdezettek között nem volt olyan ügyfél, aki harmadik félnek (pl. sajtó) adta át negatív tapasztalatait. Az elégedetlen ügyfeleket panaszmagatartásuk alapján három klaszterbe sorolhatjuk, és reakciójuk alapján tipizálhatók, elnevezhetők ezek a csoportok [Veres, 2003, 180. oldal]. Meghatároztam a panaszklasztereket mind a négy vizsgált szolgáltatásra vonatkozóan, és a postacsomagra kapott eredményeket szemlélteti a következő ábra (2. ábra). Látható, hogy a postai panaszosok aránya viszonylag alacsony, és a hangadók csoportjában a postai és a nem postai panaszválaszok közötti nagyságrendi különbség figyelemre méltó. 2. ábra: Panaszklaszterek postacsomag szolgáltatásnál Panasz válaszok (%) 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% hangadók nyavalygók passzívak Panasz a Postának Panasz más embereknek em tett panaszt Forrás: saját szerkesztés A Posta számára a hangadók, a szókimondók a leghasznosabbak. A nyavalygók viszont veszélyt jelentenek, mert a negatív szájreklám gyorsabban terjed. Passzív magatartásnál rejtve marad az ügyfél elégedetlensége, hisz a silent killer igényei, véleménye nem jut el a Postához. 149

151 A panaszeljárás értékelésével kapcsolatos hipotézis tesztelése A postai panaszkezelési rendszernél az általános elveken kívül az EU irányelveket és a törvényi előírásokat is figyelembe kell venni. A Posta a panaszok fogadására, intézésére, azok kivizsgálására és orvoslására valamennyi postahelyén ügyfélszolgálatot működtet az ügyfelek részére nyitva álló helyiségben, továbbá telefonos eléréssel. Ezen kívül az ügyfelek részére biztosítja az internetes elérést is a Posta honlapján ben előrelépés történt az egységes panaszkezelési és információ-szolgáltatási rendszer megteremtése érdekében, létrejött az Ügyfélszolgálati Koordinációs Iroda. Ez a központi ügyfélszolgálat országos szinten átfogja az egyes régiók és a speciális (pénzforgalmi, hírlap, EMS) ügyfélszolgálatok adatgyűjtési, feldolgozási és elemzési feladatait júliusától számítógépes panaszrögzítő program működik a kijelölt ügyfélszolgálati pontokon, melynek segítségével a jogszabályban foglalt nyilvántartási és ezen túlmenően adatszolgáltatási kötelezettség is teljesíthető [Ercsey, 2005]. A panaszos válaszadók értékelték a postai panaszkezelés színvonalát egyrészt összességében, másrészt külön-külön a megadott szempontok alapján. ormál levélnél volt a legtöbb panaszos ügyfél (48), és a panaszkezelés színvonalát (3,33, ötfokozatú skálán) ennél a szolgáltatásnál értékelték a legjobbra, a szórás mértéke 0,883. A panaszkezelés jellemzői közül az időbeli és térbeli elérhetőségre adták a legnagyobb értéket (3,371), majd az írásbeli és a szóbeli kommunikáció színvonala következik (3,11). Leggyengébb minősítést a panaszkezelés gyorsasága és összege kapta (2,789), ennél kismértékben jobb a személyzet empatikus magatartása (2,951). A vélemények szóródása jelentős (0,887 és 1,086 közötti értékekkel), legmagasabb az elérhetőségnél és a személyzeti empátiánál. Elsőbbségi levélnél kevesebb volt a panaszos ügyfél (28), mint a normál levélnél. A panaszkezelés minőségét a legrosszabbra értékelték (2,964) a megkérdezettek, és itt a legnagyobb a vélemények szóródása (1,035). Az egyes szempontok értékelésénél is alacsonyabb értékelést adtak a válaszadók. Az elérhetőség kapta a legmagasabb minősítést (3,222), és a gyorsaság a legrosszabbat (2,576). A személyzet empatikus magatartása (2,807), majd a kommunikáció (2,769) és a kártérítéshez való hozzájutás egyszerűsége (2,666) következik. A vélemények szóródása nagyobb (1,064-1,339), különösen az elérhetőségnél és a kártérítéshez való hozzájutásnál. Postacsomagnál is több (46) panasz eset fordult elő, mint az időgarantált csomagnál (14). A panaszkezelést általában 3,282-re értékelték, a szórás mértéke 0,981. Ennél a szolgáltatásnál az ügyfelek kismértékben magasabb színvonalúnak tartják a panaszkezelés egyes szempontjait. A kommunikációt minősítették a legjobbra (3,184), és a gyorsaságot a legrosszabbra (2,726). A kártérítéshez való hozzájutás egyszerűsége és a személyzet empatikus viselkedése azonos értékelést (3,00) kapott, az elérhetőséget pedig kismértékben jobbnak minősítették (3,181). A szóródási értékek magasak 1,009 (kommunikáció) és 1,280 (gyorsaság) között ingadozik. Időgarantált csomagnál volt a legkevesebb panaszos (14). A panaszkezeléssel való általános elégedettség 3,285, a szórás értéke itt a legalacsonyabb 0,825. Ennél a szolgáltatásnál találtam a legnagyobb eltérést a jellemzők értékelésében. A kommunikációt értékelték a legjobbra (3,35), és a gyorsaságot a leggyengébbre (2,357). A kártérítéshez való hozzájutás egyszerűsége kismértékben jobb (3,142), a személyzet empátiája pedig gyengébb minősítést (2,714) kapott, mint a postacsomagnál. A vélemények szóródása nagy (0,726 1,591), különösen az elérhetősége (1,591), és a kártérítéshez való hozzájutás egyszerűségét (1,511) tekintve. Liu tanulmányában [2000] rámutat arra, hogy a panaszok kezelése jelentős mértékben befolyásolja a fogyasztók szolgáltatásminőségről alkotott általános képét és magatartási szándékát, továbbá a vevői elvárásokra is hatással van. Megkértem a panaszosokat, hogy 150

152 értékeljék a postai panaszok elintézésének minőségét. Feltételezhetően a panaszkezelés minősége hatással van az általános elégedettségre, magasabb minőségi színvonalat garantáló szolgáltatásoknál. A korreláció elemzés eredményei alapján láthatjuk, hogy a panaszkezelés általános értékelése és az elégedettség között nincs összefüggés egyik vizsgált szolgáltatásnál sem. Ha megvizsgáljuk az egyes panaszkezelési jellemzők és az elégedettség közötti kapcsolatot, a megkérdezés eredményei alátámasztják ezt a feltételezést (3. táblázat). 3. táblázat: Korreláció elemzés eredményei: az elégedettség és a panaszeljárás értékelésének kapcsolata Szolgáltatásjellemző Pearson korreláció Szignifikancia szint Elsőbbségi levél: kártérítéshez való hozzájutás 0,164 0,005 < 0,01 egyszerűsége és összege Időgarantált csomag: kártérítéshez való hozzájutás 0,661 0,014 < 0,05 egyszerűsége és összege Időgarantált csomag: panaszkezelés gyorsasága 0,589 0,034 < 0,05 Forrás: saját kutatás A korrelációelemzéssel feltárt kapcsolatok a következők. Elsőbbségi levélnél (r=0,642) és időgarantált csomagnál (r=0,661) a kártérítéshez való hozzájutás egyszerűsége és mértéke valamint az adott szolgáltatással kapcsolatos elégedettség között van kapcsolat. Ezen kívül a panaszkezelés gyorsasága és az általános elégedettség között is összefüggés áll fenn időgarantált csomagszolgáltatásnál. Tehát ez azt jelenti, hogy a panaszkezelési jellemzővel való jobb elégedettség hozzájárul a szolgáltatás kedvezőbb fogyasztói értékeléséhez, általános megítéléséhez. Fenti eredmények alapján a második hipotézist részben elfogadom. 4. Következtetések Primer kutatásomat a lakossági ügyfelek körében végeztem el. Bár az egyéni ügyfelek postai küldeményforgalma csökkenő tendenciát mutat (pl. a levélpostai ügyfélszerkezeten belül a lakosság aránya 10 %), a Magyar Posta a szolgáltatási kötelezettséggel alapvető igényeket elégít ki, és a postai tevékenységgel kapcsolatos pozitív és negatív vélemények hozzájárulnak a szolgáltatói hírnév építéséhez. Primer kutatásom eredményei alapján a következő ajánlásokat fogalmazom meg a Posta számára. A Postának kiemelt figyelmet kell fordítania a speciális garanciát kínáló szolgáltatásokra, illetve azok minőségének menedzselésére. A személyi tényezők tekintetében nagyobb gondot fordítani a jól felkészült, szakmailag képzett, elkötelezett és megfelelően motivált munkatársak alkalmazávásal [Bencsik, 2007]. Ahhoz, hogy a panasz menedzselési rendszer sikeres legyen a Postának úgy kell tekinteni a panaszokat mint lehetőségeket és bátorítani kell az igénybevevőket tegye szóvá panaszát, mert csak akkor tudja javítani a gyengeségeket ha tud róla. Arra is gondot kell fordítani, hogy tanítsa vevőit hogyan tehet panaszt és a reklamáció kezelési folyamatot tegye egyszerűvé amennyire lehet. 151

153 Ezen kívül a cégnek tanulnia kellene igénybevevőitől és azok problémáiból, továbbá informálja Őket a változásokról ami biztosítja, hogy a jövőben hasonló panasz szituáció elkerülhető legyen. Reklamációbarát szervezet és vállalati kultúra megteremtésével az ügyfelek érezzék, hogy panaszhelyzetben bátran és bizalommal fordulhatnak a postai személyzethez, megértést és gyors probléma megoldást kapnak [Bencsik, 2007]. Kommunikációt tekintve egyrészt a Postának az igénybe vevők felé hatékonyabban kell kommunikálnia (pl. a panasz csatornák elérhetőségét). Másrészt nemcsak a vezetésnek kell kiértékelnie az elégedettség vizsgálattal kapott adatokat, hanem az alkalmazottakat is tájékoztatni kell róla, fontos hogy érezzék és tudják milyen jelentős szerepük van az elért eredményekben. Végül a szolgáltató számára mindig a hibák megelőzése a célravezető és első alkalommal kell jól teljesíteni! Az európai postai piac várható teljeskörű liberalizációja is ráirányítja a figyelmet a szolgáltatási tevékenység minőségi színvonalának fejlesztésére. 5. A kutatás feltételezései, korlátai és a kutatás kiterjesztésének lehetősége A kutatás során néhány feltételezéssel éltem: Primer kutatásom középpontjába a nyugat-dunántúli régiót helyeztem az Egyetem Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskolájának jellegéhez igazítva. Tehát kutatásom eredményeit erre a térségre vonatkozóan fogalmazhatom meg. Érdekes lehet egy újabb kutatás keretein belül országos mintán is lefolytatni a vizsgálatot. A fogyasztói értékelés és a szolgáltatásgarancia kapcsolatát egy nem vezetékes közüzemi szolgáltatásra vonatkozóan vizsgáltam. Az eredmények általánosíthatósága és kiterjeszthetősége érdekében további primer kutatásokra van szükség. A kutatás korlátainak meghatározásához fel kell tennem a következő kérdést: Vizsgálható-e a postai szolgáltatások igénybevétele előtti és utáni fogyasztói értékelés jelensége teljeskörűen kvantitatív módszerrel? Az eredmények birtokában láthatjuk, hogy a kérdőíves felmérés választ adott a kutatás fő célkitűzéseire, a vizsgált változók közötti lényeges összefüggések feltárásával. A fogyasztói elégedettség-elégedetlenség árnyaltabb elemzéséhez meg kell ismerni a fogyasztói megkérdezés előtt átélt panaszhelyzeteket, és panaszkezelési tapasztalatokat. A problémás helyzetek elemzéséhez használható módszer a fókuszcsoportos interjú [Hetesi, 2006, 306. oldal, In: Veres Z.-Hoffmann M.-Kozák, 2006]. A kutatás kiterjesztési lehetőségeinek meghatározásához fel kell tennem a következő kérdést: Jelen kutatás modellje, és módszere alkalmazható-e más közüzemi szolgáltatások fogyasztói értékelésének vizsgálatához? A kutatás eredményeinek általánosíthatóságához további empirikus kutatásokra van szükség. Terv szerint egy másik nem vezetékes közüzemi szolgáltatás, nevezetesen a városi tömegközlekedés igénybevevői értékeléséhez használom a kutatási tényezők közötti összefüggéseket. Kijelenthető, hogy a modell tényezőinek operacionalizásánál figyelembe kell venni az adott szolgáltatás sajátosságait is. Így pl. a városi tömegközlekedéssel kapcsolatos elégedettség 152

154 mérésénél az elérhetőség tekintetében a járatsűrűség, a külső és belső csatlakozás, és a pontosság is fontos szerepet játszik. Ugyanakkor a kutatási terület növelése lehetőséget ad az adott kutatási tényező magatartási-személyiségi jellemzőinek azonosítására is. A kutatás másik összetett változója, a panaszmagatartás kapcsán pedig a fogyasztó panaszkodással kapcsolatos attitűdjének intenzitása, és iránya is tetten érhető. Irodalomjegyzék 1. Bearden, W.O.-Oliver, R.L. [1985]: The role of public and private complaining in satisfaction with problems resolution. Journal of Consumer Affairs, Vol. 19. No. 2. pp Bencsik Andrea [2007]: A jó pap és az üzleti stratégia, Tudástőke konferencia, oldal, letöltés: letöltés ideje: Bitner, M.J. [1990]: Evaluating service encounters: the effects of physical surroundings and employee responses. Journal of Marketing, Vol. 54. No. 2. pp Blodgett, J. G.-Granbois, D.H. [1997]: Toward an integrated conceptual model of consumer complaining behavior. Journal of Consumer Satisfaction, Dissatisfaction and Complaining Behavior, Vol Callan, R.J.-Moore, J. [1998]: Service Guarantee: A Strategy for Service Recovery. Journal of Hospitality and Tourism Research, Vol. 22. No. 1. pp Chu, W.-Gerstner, E. Hess, J. D. [1998]: Managing Dissatisfaction: How to Decrease Customer Opportunism by Partial Refunds. Journal of Service Research, Vol. 1. pp Clopton, Stephen W.-Stoddard, James E.-Clay, Jennnifer W. [2001]: Salesperson characteristics affecting consumer complaint responses. Journal of Consumer Behaviour, Vol. 1. No. 2. pp Ercsey I. [2005]: Postal satisfaction aspect the complaint. 6. vol. International Scientific Conference, University of Zilina, pp. 9. Ettore, B. [1994]: Phenomenal promises that mean business. Management Review, March, pp Hart, Ch.W.L.-Schlesinger, L.A.-Maher, D. [1992]: Guarantees Come to Professional Service Firms, Sloan Management Review. Vol. 33. No. 3. pp Heineke, J.-Tsikriktsis, N. [1998]: A note on services and service quality. Boston University School of Management, July. pp Hofmeister Tóth Ágnes- Simon Judit- Sajtos László [2003]: Fogyasztói elégedettség Alinea Kiadó, 1.2., és 2. fejezet 13. Horváth M.T.: Helyi közszolgáltatások szervezése, Budapest-Pécs, Dialóg Campus Kiadó Kft, Jenei György [2004]: A paradigmaváltás megvalósításának egyes problémái a közszektorban. Magyar Közigazgatás, 5. szám 15. Johnston, R. [1998]: The effect of intensity of dissatisfaction on complaining behaviour. Journal of Consumer Satisfaction, Dissatisfaction and Complaining Behaviour, Vol. 11. pp Józsa L.-Piskóti I.-Rekettye G.-Veres Z.: Döntésorientált marketing, KJK KERSZÖV, Budapest,

155 17. Kashyap, R.-Revelas,D. [1999]: Service Guarantees: Providing Superior Value Through Organizational Learning. SERVSIG Services Research Conference Proceedings, pp Kenesei Zsófia - Kolos Krisztina [2004]: Ha hibáztál, tedd jóvá! Panaszszituáció menedzsment a szolgáltatásoknál. MOK, Sopron, oldal 19. Kolos Krisztina-Kenesei Zsófia-Bernschütz Mária [2005]: A hazai vállalatok panaszkezelési gyakorlata. MOK, Győr, oldal 20. Lassar, W.-Marmorstein, H.-Sarel, D. [1995]: Examining the effectiveness of service guarantees: the role of process, compensation, and prior experience, European Advances in Consumer Research, Vol. 2. pp Liu Ben Shaw-Ching [2000]: After-service response in service quality assessment: a real-time updating model approach. Journal of Services Marketing, Vol. 14. Issue 2/3. pp Maher, D. [1992]: Service guarantees, Manage (MAN), Vol. 43. No. 4. pp Malhotra, N.M. [2005]: Marketingkutatás, fejezet, Akadémiai Kiadó, Budapest 24. McDougall, G.H. G.-Levesque, T. VanderPlaat, P. [1998]: Designing the Service Guarantee: Unconditional or Specific?. Journal of Service Marketing, Vol. 12. (May-June), pp Oliver, R.L. [1997]: A Cognitive Model of the Antecedents and Consequences of Satisfaction Decisions. Journal of Marketing Research, Vol. 17. pp Parasuraman, A.-Zeithaml, V. A.-Berry, L. L. [1985]: A Conceptual Model of Service Quality and Its Implications for Future Research. In: Journal of Marketing, Vol. 49, No.4,pp Parasuraman, A.-Zeithaml, V.A.-Berry, L.L. [1988]: SERVQUAL: A Multiple-Item Scale for Measuring Consumer Perceptions of Service Quality. Journal of Retailing, Vol. 64. No. 1. pp Pukli Péter [2002]: A közszolgáltatások kutatásának információs háttere, In: Hetesi E. (szerk.) 2002: A közszolgáltatások marketingje és menedzsmentje, JATEPress, Szeged, oldal 29. Singh, J. [1998]: Consumer Complaint Intentions and Behaviours: Definitional and Taxonomical Issues. Journal of Marketing, January, pp Svéhlik Csaba [2005]: Fogyasztói magatartás-változás az autóipar példáján Club Rádió, Stúdióinterjú, CD-kiadvány, Budapest, november Svéhlik Csaba [2007]: Marketing a 21. században, KHEOPS Automobil-Kutató Intézet, Mór 32. Tax, S.S.-Brown, S.W. [1998]: Recovering and learning from service failure. Sloan Management Review, Vol. 40. pp Tax, S.S. Brown, S.W.-Chandrashekharan, M. [1998]: Customer Evaluations of Service Complaint Experiences: Implications for Relationship Marketing. Journal of Marketing. Vol. 62. pp Ulich, D.-Mayring P. [1992]: Psychologie der Emotionen, Stuttgart, Kohlhammer, 35. Veres Zoltán [2003]: Szolgáltatásmarketing, KJK KERSZÖV, Budapest, , és 4.1. fejezet 36. Veres Zoltán-Hoffmann Márta-Kozák Ákos [2006]: Bevezetés a piackutatásba, Akadémiai Kiadó, Budapest, oldal, oldal, oldal 37. Wirtz, J. [1998]: Development of a Service Guarantee Model. Asia Pacific Journal of Management. Vol. 15. No. 1. pp

156 38. Yan, R.-N.-Lotz, Sh. [2004]: Consumer complaint behavior: Do other customers make a difference?. Advances in Consumer Research, Vol. 31. pp Zeithaml, V.A.-Parasuraman,A.-Berry, L.L. [1990]: Delivering Quality Service Balancing Customer Perception and Expactations, The Free Press, New York 155

157 dr. BORSA DOMI IKA PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem, Győr Pénzügyi alkotmányosság az Európai Unió tagállamaiban A pénzügyi jog a közpénzügyeket uraló jog. Auby, Jean M. Ader, Robert D.: Droit financier, droit fiscal, Paris, Bevezetés Dolgozatomban az Európai Unió tagállamainak alkotmányaiban szereplő közpénzügyi rendelkezéseket kívánom górcső alá venni jogászi szempontból. Ehhez először a legfontosabb alapfogalmak (pénz, pénzügyi jog) bemutatásán keresztül azt szeretném behatárolni, melyek azok a pénzmozgások, amelyek mindenképpen közhatalmi szabályozás tárgyát kell, hogy képezzék. Ezek után rátérek a viszontagságos magyar közpénzügyi szabályozásra, amelyben véleményem szerint a probléma gyökerét az jelenti, hogy a hatályos magyar Alkotmány nem rendelkezik önálló közpénzügyi fejezettel, így éppen a garanciális kiindulópontok nem kielégítő volta az, amely sebezhetővé teszi a hazai közpénzügyi gazdálkodást. Éppen ezért össze kívánom foglalni, véleményem szerint melyek azok a tárgykörök, amelyeket egy önálló alkotmányos közpénzügyi fejezetnek mindenképpen tartalmaznia kell (vagy legalábbis kellene), majd ebből a szempontból a magyar, majd az Unió tagállamainak alkotmányaiban szereplő közpénzügyi szabályozást kívánom elemezni. Ennek során annak összefoglalására törekszem, hogyan viszonyulnak az egyes tagállami alkotmányok az általam vázolt közpénzügyi minimumszabályokhoz, min kellene változtatniuk, és mi az, amin nem. 2. Alapfogalmak bemutatása A. A pénz fogalma és kialakulása A pénz fogalmát könnyű is meghatározni meg nem is. Egyrészt pénzzel mindennap találkozik az ember (mivel alighanem ez a leggyakrabban használt eszköz az emberek között) így sokan evidenciának tekintik, hogy mi is a pénz. 88 Másrészt viszont elmondható, hogy a pénz számos formát ölthet (lehet készpénz vagy számlapénz), így adott esetben A mást érthet rajta, mint B. 89 Egy dolog azonban biztos: bárhol, bármikor, bármilyen formában kerüljön is szóba a pénz, azon egy olyan meghatározott értékkel bíró dolgot értenek, amely elsősorban csere- és fizetési eszközül szolgál. 90 De mi az oka a pénz kialakulásának? Köztudott, hogy az emberi társadalmak kezdetben az önellátáson alapultak, ám az idő előrehaladtával rájöttek, munkamegosztással sokkal több és jobb minőségű terméket tudnak előállítani. A munkamegosztásnak ehhez a magasabb fokához, vagyis közvetlenül a specializációhoz kapcsolódik a pénz megjelenése. Ez a folyamat röviden 2 lépcsőben írható le: 1. Kezdetben árut cseréltek áruért (közvetlen csere), ebben azonban számos bizonytalansági tényező volt, hiszen szükség volt többek között a csere kölcsönös 88 Ilyenkor elvontan, absztrakt módon közelítjük meg, mi is a pénz. 89 Ebben az esetben a pénz materiális fogalmát próbáljuk megragadni. 90 Természetesen a pénznek értékmegőrző és elszámolási funkciója is van, de erre nem kívánok kitérni. 156

158 szándékára vagy például a cserearány meghatározására, ami nem biztos, hogy mindig zökkenőmentesen ment. 2. Később áruért pénzt kaptak, majd ezen a pénzen vették meg a számukra szükséges árut az emberek (közvetett csere). Ez a klasszikus közgazdászok (Smith, Ricardo) elmélete, akik szerint tehát az emberek a közvetlen csere nehézségeinek és bizonytalanságainak kezelésére, közmegegyezéssel hozták létre a pénzt. 91 Természeten ahhoz, hogy a pénz a nekiszánt funkciókat hosszútávon megvalósítsa, szükség van a működtetéséhez szükséges garanciális keret meghatározására. Ezt a keretet kezdetben a szokás, majd az állam kialakulásával a jog biztosította, illetve biztosítja még ma is. Jogi szabályozásra nemcsak az emberek közötti, azaz mellérendelt jogviszonyok (pl. adásvétel) kapcsán van szükség, hanem az állam és emberek közötti, alá-fölérendelt jogviszonyokban (pl. adózás) is. Utóbbi esetben a jog szerepe márcsak azért is különösen fontos, mert ugyan az emberek vagyonuk bizonyos részéről lemondanak a közösség javára, hogy az cserébe védelmet és szociális ellátást nyújtson nekik, de ez a lemondás (magától értetődően) csak akkor lehet jogszerű, ha annak feltételei pontosan rögzítve vannak, valamint azok mindenki számára megismerhetők és értelmezhetők. Így már el is jutottunk a pénzügyi jog, mint keretet adó jogág szükségességéhez és fogalmához. B. A pénzügyi jog Ahogyan a fenti mottóból is kiderül a pénzügyi jog a közpénzügyeket uraló jog, vagy más megfogalmazásban az állami pénz-és vagyongazdálkodás joga. 92 Napjainkban tehát a pénzügyi jog az a jogág, amely tartalmazza a pénzmozgásokkal kapcsolatos szabályanyag döntő részét. Természetesen az alkotmányjog, pontosabban általában maguk az egyes államok alkotmányai is tartalmaznak erre vonatkozóan néhány alapvető garanciális előírást. Ahhoz ugyanis, hogy a gazdaság egy jól kiépített mederben folyjon, fontos meghatározni bizonyos alapvető elveket, bizonyos pénzügyi anyagi és eljárási normákat. A pénzügyi jog megismerése kapcsán azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez az egyik, ha nem a leggyorsabban változó jogterület a világon. Véleményem szerint ennek elsősorban az az oka, hogy napjainkban a gazdasági környezet változik a leggyorsabban, mivel gyakran változnak a gazdaság prioritásai, szereplői, viszonyai a mai globalizálódó világban. Ennek ellenére ma mégis ez az a jogterület, amely leginkább meghatározza az egyes országok, illetve országegyesülések (pl. Európai Unió) mindennapi működését és másokkal való kooperációját. De mielőtt a konkrét szabályozás milyenségére rátérnék, be kívánom határolni, pontosan melyek azok a pénzmozgással járó kapcsolatok, amelyek immár a közpénzügyek konkrét szabályozási tárgyát képezik? C. Pénzmozgással járó kapcsolatok Itt abból szeretnék kiindulni, hogy a pénzmozgással járó jogviszonyok 3 típusát különbözteti meg a szakirodalom: 1. Vannak olyan jogviszonyok, ahol a felek akaratautonómiája az elsődleges, és ahol éppen ezért teljes egészében a piac szabályozó mechanizmusa érvényesül (pl. szerződések). Ezekbe az állam csak konfliktusok idején kapcsolódik bele. 2. Vannak olyan jogviszonyok, amelyeknél azért van szükség állami beavatkozásra, hogy azok kedvezőbb feltételekkel jöhessenek létre, szemben azzal, amikor az állam nem 91 A pénz filozófiája. Bodai Zsuzsa (szerk.). Szöveggyűjtemény 3. Aula Kiadó, Budapest, Pénzügyi jog I. Simon István (szerk.). Osiris Kiadó, Budapest,

159 avatkozik be. Gondolok itt pl. a gyógyszer-kereskedelemre, ahol jelentős szerepe van az állami támogatásnak Vannak olyan jogviszonyok, amelyek állami beavatkozások nélkül egyáltalán nem jönnének létre, mint pl. az adózás vagy az államháztartási viszonyok jelentős része. Amennyiben ezen típusok közül azokra fókuszálunk, amelyek arra szolgálnak, hogy a nem vagy nem kizárólag piaci elveken szervezett szükségletekhez forrást teremtsenek elő (tehát a 2-3. pont esetében), eljutunk a közpénzügyek fogalmához. 94 Ennek meghatározásánál Földes Gábor szavait tekintem irányadónak, aki szerint a közpénzügyek vagy pénzügyi viszonyok olyan pénzmozgással járó kapcsolatok, ahol a pénzeszközök mozgását közhatalommal rendelkező testületek szabályozzák, a közfeladatok ellátása, a közszükségletek kielégítése és emellett más célok érdekében; mindez a GDP egy jelentős részének központosításával valósul meg, és a központosított eszközöket az államháztartás alrendszerei útján újraelosztják. 95 Mindezek után arra szeretnék rátérni, hogyan is alakult a közpénzügyek szabályozása Magyarországon a második világháborútól kezdve napjainkig. 3. A magyar közpénzügyi szabályozás Mindenekelőtt egy jogállam legmagasabb szintű jogforrásával, az Alkotmányos szabályok bemutatásával szeretném kezdeni az elemzést. Véleményem szerint a magyar Alkotmány a kezdetektől fogva (1949. augusztus 20., ami a közlönyállapotot jelenti) meglehetősen mostohán bánt a közpénzügyekre vonatkozó normaanyaggal. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya még csupán néhány rendelkezést tartalmazott a pénzügyi élet rendezésével kapcsolatban, melyek a következők voltak: A társadalmi rendről szóló II. fejezet 5. -a kimondja: A Magyar épköztársaság gazdasági életét állami népgazdasági terv határozza meg. Az államhatalom a társadalmi tulajdonban lévő vállalatokra, az állami bankrendszerre, a mezőgazdasági gépállomásokra támaszkodva irányítja és ellenőrzi a népgazdaságot a termelőerők fejlesztése, a közvagyon növelése, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának állandó emelése és az ország véderejének fokozása érdekben. Az államhatalom legfelsőbb szerveiről szóló III. fejezet 10.. (3) bekezdés b.) pontja szerint: Az országgyűlés meghatározza az állami költségvetést, míg ugyanezen bekezdés c.) pontja értelmében: Az országgyűlés megállapítja a népgazdasági tervet. Az államhatalom helyi szerveiről szóló V. fejezet 31.. (2) bekezdés b.) pontja pedig a következőt mondja ki: A helyi tanács előkészíti a helyi gazdasági tervet és költségvetést, ellenőrzi ezek végrehajtását. (A végrehajtás akkoriban a végrehajtóbizottságok feladata volt, akik közvetlenül a helyi tanácsoknak voltak felelősek.) Ezen túlmenően azonban sem önálló közpénzügyi fejezet, sem más garanciális (pl. a zárszámadásra vonatkozó) szabályozás nem található az akkori alapnormában. 93 Hiszen az állam egy olyan szociális-szolgáltató állam is, amelynek bizonyos esetekben, mint pl. betegség gondoskodnia kell állampolgárairól. Ehhez kapcsolódóan a magyar Alkotmány 70/E. -a is kimondja, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. 94 Simon István (szerk.): Pénzügyi jog I, Osiris Kiadó, Földes Gábor (szerk.): Pénzügyi jog, Osiris Kiadó,

160 A jogállam kialakulását eredményező fordulattal, azaz a rendszerváltással egyidőben viszont már megszületett néhány alapvető demokratikus közpénzügyi rendelkezés. Ilyen például az a kiegészítés, melynek értelmében az országgyűlés nemcsak a költségvetés, de a zárszámadás tekintetében is megkapta az alapvető döntési jogosítványt (elfogadás), egyúttal kizárólagos törvényhozási tárggyá is téve ezt a feladatkört. Vagy megemlíthető az az előírás, hogy nem lehet országos népszavazást tartani a költségvetésről, a központi adónemekről és illetékekről, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényekről. 96 Ennek elvi magyarázata az, hogy az alkotmányok általában védik a gazdasági alkotmányosságot, a parlamentek költségvetési jogát a népszavazásokkal szemben. 97 Továbbá bekerült az Alkotmányba egy az Állami Számvevőszékre, mint az Országgyűlés legfontosabb pénzügyi-gazdasági ellenőrző szervére vonatkozó önálló fejezet (VI. fejezet), amely újabb biztosítékot jelentett a célszerű, törvényes és eredményes gazdasági működés szempontjából. 98 A következő jelentősebb változást az évi XL. törvény hozta, amely az előbb említett alkotmányos fejezetet kiegészítette a Magyar Nemzeti Bankra (az árstabilitás biztosításának elsődleges szervére) vonatkozó alapvető szabályokkal. Ezt követően azonban megtorpant az alkotmányos közpénzügyi normaanyaggal kapcsolatban megindult demokratikus fejlődési folyamat, holott számos további garanciális rendelkezés beiktatására lett volna még szükség. 99 Ennek véleményem szerint alapvetően két oka volt. Az egyik a parlamenti konszenzus hiánya (mivel az alkotmány módosításához az összes parlamenti képviselő kétharmadának szavazata szükséges, aminek a lehetősége a Horn-kormány kivételével egyik kormány esetében sem állt fenn), a másik az, hogy az alkotmány módosítására irányuló szándék egészen 2007-ig soha nem jutott el a tettek mezejére. Szerencsére azonban az országgyűlés (ha nem is mint alkotmányozó, de) mint törvényhozó hatalom megalkotta az államháztartásról szóló évi XXXVIII. törvényt (továbbiakban: Áht.), amely igen átfogóan próbálta meg szabályozni a fentiekből kiolvashatóan alkotmányos alapokkal nem nagyon rendelkező közpénzügyek kezelését. Az Áht. tartalmazza többek között az államháztartással kapcsolatos alapvető rendelkezéséket, az állami költségvetéssel kapcsolatos hatásköri és eljárási szabályokat 100, az egyes alrendszerek költségvetéseinek legfőbb előírásait, valamint az állami vagyonnal való gazdálkodásnak és az államadósság kezelésének legfontosabb normáit. Ez a törvény azért is meghatározó a közpénzügyek kapcsán, mivel az állam (mint a gazdaság és társadalom legfontosabb résztvevője) mindezek során az adófizetők pénzt használja fel, ezért kiemelten fontos vele kapcsolatban mind a törvényi szintű szabályozás, mind pedig a megfelelően szigorú garanciák alkalmazása. Fentiek tükrében elmondható, hogy ez a törvény mérföldkőnek tekinthető a közpénzek területén, habár sajnos mivel (elfogadását tekintve) 96 Bár igaz, hogy ez kezdetben csak közvetetten volt benne az alkotmányban, mert az azt mondta ki, hogy: Országos népszavazást az Országgyűlés rendelhet el. A népszavazásra vonatkozó szabályokat alkotmányerejű törvény állapítja meg. Ez az alkotmányerejű törvény az évi XVII. törvény volt az, amely konkrétan kimondta a fenti tilalmat október 23-ai hatállyal. Ezt a rendelkezést az alkotmány expressis verbis csak július 30-tól kezdve tartalmazza, az évi LIX. törvénnyel történő beiktatás óta. 97 A Magyar Köztársaság Alkotmányának Indokolása. 98 Magyarországon 1870 és 1949 között létezett ugyan ilyen szervezet, de azt 1949-ben megszüntették, és csak január 1-jén kezdte meg újra működését. 99 Ezt a szükségességet Papp Imre is hangsúlyozza. In: Alkotmánytan I. Kukorelli István (szerk.). Osiris Kiadó, Budapest, Az állami költségvetési törvény megalkotása tehát elsősorban az Áht, másrészről pedig a Házszabály rendelkezései szerint történik. 159

161 feles törvényről van szó, sokkal jobban ki van téve a változásnak, mint akár egy kétharmados törvény, akár az alkotmány. Ez utóbbinak számos bizonyítékát találhatjuk meg az Áht-ben, hiszen azt az elfogadásától eltelt alig több, mint másfél évtized óta több, mint hetvenszer módosították. Ez pedig úgy gondolom, egy a jogállamiság nélkülözhetetlen elemét képező követelményt, nevezetesen a jogbiztonság követelményét sérti. A jogbiztonság ugyanis az Alkotmánybíróság szerint elsősorban a következőket foglalja magába: 1. az állampolgárok jogait és kötelezettségeit törvényben meghatározott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák, 2. a jogalanyok lehetőségük legyen arra, hogy elhatározásaikat a jog előírásaihoz tudják igazítani. 101 Az Áht. esetében azonban éppen azt nem mondhatjuk, hogy a jogi norma követhető és kiszámítható lenne mindenki számára. Természetesen ezzel kapcsolatban nem állítom, hogy valamennyi módosítás szükségtelen lett volna, itt csupán arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy formailag nem a legtökéletesebb a közpénzügyek jelenlegi szabályozása. Előbbiekhez kapcsolódóan még szükségesnek tartom megjegyezni, hogy bizonyos változtatási kényszert (magától értetődően) az Európai Unióhoz való csatlakozásunk is indukált. A fentebb kifejtettek alapján az a véleményem, hogy a magyar alkotmányba igenis szükség lenne beilleszteni egy önálló közpénzügyi fejezetet, amelynek tartalmi ismertetésére a következő részben térek ki. 4. Javaslat egy önálló közpénzügyi fejezet tartalmára Ebben a részben azt kívánom bemutatni, véleményem szerint melyek azok a garanciális közpénzügyi szabályok, amelyek nemcsak Magyarországon, de minden demokratikus államban alkotmányos szintű szabályozást igényelnek. Mindenegyes pontot csak röviden kívánok indokolni, mivel maga ez a téma önmagában egy másik dolgozat tárgyát képezhetné. Álláspontom szerint tehát a következő alapvető rendelkezéseket kellene egy önálló közpénzügyi fejezetbe foglalni: 1. A költségvetési és zárszámadás törvényjavaslatot a Kormány terjessze az Országgyűlés elé, mivel a költségvetés elsősorban az ő gazdaságpolitikai programját tükrözi, valamint a végrehajtás is az ő felelősségi kompetenciájába tartozik. 2. Továbbá az Országgyűlés fogadja el a költségvetést (amely egyben a kormány felhatalmazása annak végrehatására), valamint a zárszámadást (amely pedig egyben a kormány számára a végrehajtás alól megadott felmentést is jelenti), mivel így érvényesül legjobban a népképviselet 102 és a nyilvánosság elve. 3. A költségvetés az állam összes bevételét és kiadását kell tartalmazza oly módon, hogy a kettő egymáshoz való viszonyával biztosítva legyen a költségvetés hosszútávú egyensúlya és fenntarthatósága /1993. (III. 9.) AB határozat 102 A népképviselet elve szerint mindenkinek (minden állampolgárnak, illetve EU állampolgárnak)) joga van arra, hogy képviseltesse magát az állami ügyek intézése során. Ez a népszuverenitás elvéből következik, vagyis abból, hogy az állami főhatalom forrása a nép, ami egyet jelent a közhatalomban való széleskörű állampolgári részvétellel. Mivel azonban ez a gyakorlatban nagyon nehezen lenne kivitelezhető, képviselőkön keresztül érvényesül a népakarat. 160

162 4. A költségvetést lehetőleg egy évre lehessen megalkotni, hiszen ezáltal egyrészt nem szűkülne a parlament döntési autonómiája, másrészt a nyomonkövethetőség és összehasonlíthatóság is könnyebb lenne. 5. Emellett bizonyos váratlan helyzetekben költségvetést módosító törvény vagy pótköltségvetés legyen elfogadható, mivel a gazdaságnak lehetőleg minden körülmény között működnie kell. Természetesen ilyenkor megfelelően rendelkezni kell a módosítások megvalósításának garanciáiról. 6. Abban az esetben, ha az országgyűlés az adott költségvetési év megkezdéséig nem fogadja el a költségvetési törvényt átmeneti gazdálkodásról szóló törvény legyen elfogadható. Ennek indoka, hogy egyes költségvetési előirányzatok időarányos teljesítése elkerülhetetlen, viszont ilyen törvény hiányában (hamár költségvetési törvény nem született) a kormánynak egyáltalán nem lenne felhatalmazása a végrehajtásra. Ezzel a jogintézménnyel viszont átmenetileg rendeződne a helyzet. Az ilyen állapotot indemnitásnak nevezzük. 7. Fontos lenne megjelölni a zárszámadás (hazánkban háttérbe szorított) funkcióját, illetve a zárszámadási törvény el nem fogadásához, vagyis a költségvetés nem megfelelő végrehajtásához bizonyos felelősségi szabályokat (jogkövetkezményeket) is szükséges lenne megfogalmazni. 8. Az államadósság, mint a nemzet egészét érintő kötelezettségvállalás szintén a Parlament kompetenciájába kell, hogy kerüljön alkotmányos szinten. 9. Szintén ebbe a fejezetbe tartom beilleszthetőnek mind az Állami Számvevőszékre, mind a emzeti Bankra vonatkozó alapvető rendelkezéseket. Vagyis azt, hogy mi a feladatuk, illetve, hogy ennek során kinek tartoznak felelősséggel. Még esetleg a közvetlen jegybanki finanszírozás tilalmát is bele lehetne írni az Alkotmányba, bár ez nem létszükséglet, mivel ez egyben uniós előírás is Még egy dolog kapcsolódik véleményem szerint a közpénzek konzekvens kezeléséhez, ez pedig az országos népszavazás tilalma. Ennek oka pedig az, hogy egy jogállamban a nép akaratának elvileg már a parlamenti döntéshozatalban (költségvetés, zárszámadás elfogadása) megfelelően ki kell fejeződnie, tehát nem indokolt ugyanannak a fórumnak a másodszori megkérdezése. Valamint a népszavazás megengedése valószínűleg ellehetetlenítené egy működőképes költségvetési törvény elfogadását. Mindezen tartalmi előfeltételek után azt kívánom bemutatni, hogy az egyes tagállami alkotmányok hogyan viszonyulnak az általam meghatározott közpénzügyi minimum szabályozáshoz. 5. Közpénzügyek az Európai Unió tagállamainak alkotmányában Kutatásomat először formai vizsgálattal kezdtem, vagyis azt néztem meg, melyek azok a tagállamok, amelyek alkotmányaiban szerkezetileg elkülönülő, azaz önálló közpénzügyi fejezet található. Ezek összesen a következő tizennégy tagállam: 103 EKSZ cikk: Az EKB, illetve a tagállamok központi bankjai (a továbbiakban: nemzeti központi bankok) nem nyújthatnak folyószámlahitelt vagy bármely más hitelt a közösségi intézmények vagy szervek, a tagállamok központi kormányzata, regionális vagy helyi közigazgatási szervei, közjogi testültei, egyéb közintézményei vagy közvállalkozásai részére, továbbá ezektől közvetlenül nem vásárolhatnak adósságinstrumentumokat. 161

163 1. Belgium (V. Cím: Pénzügyek), 2. Ciprus (Tizenegyedik fejezet: Pénzügyi rendelkezések), 3. Észtország (Nyolcadik fejezet: A pénzügyek és a nemzeti költségvetés), 4. Finnország (Hetedik fejezet: Közpénzügyek), 5. Lengyelország (Tizedik fejezet: Közpénzügyek), 6. Litvánia (XI. fejezet: Pénzügyek és az állami költségvetés), 7. Luxemburg (VIII. fejezet: A pénzügyekről), 8. Málta (Kilencedik fejezet: Pénzügyek), 9. Németország (X.: Pénzügyek), 10. Románia (IV. Cím: A gazdaság és a pénzügyek), 11. Spanyolország (Hetedik Cím: Gazdaság és Pénzügyek), 12. Svédország (Kilencedik fejezet: Pénzügyi hatáskör), 13. Szlovákia (Harmadik fejezet: A Szlovák Köztársaság gazdasága), 14. Szlovénia (VI. fejezet: A pénzügyek). 104 Természetesen ezek a fejezetek tartalmukat tekintve nem egyforma mélységűek, és terjedelmükben sem egyforma hosszúak, ugyanakkor véleményem szerint nem elhanyagolható, hogy ezek az országok felismerték az alkotmányos közpénzügyi szabályozás jelentőségét. Ugyanakkor úgy gondolom, előbbi országok mellett még meg kell említeni, hogy bár nem önálló fejezetben, hanem egy más tárgyú fejezet önálló részeként, vagyis úgymond alfejezetben rendelkezik átfogóan a közpénzügyekről: 1. Görögország (III. fejezet: A Parlament alatt található egy különálló, nem számozott rész, amelynek címe: Adó- és pénzügyi igazgatás) és 2. Portugália (II. Cím, IV. rész: Pénzügyi és adórendszer) alkotmánya. A többi tagállam alkotmányaiban található közpénzügyi vonatkozású normaanyag formailag nem ilyen egyértelműen tagolt, mivel nincs átfogó közpénzügyi fejezetük. Az egyes tagállami alkotmányok közpénzügyi rendelkezéseit tartalmi szempontok alapján összehasonlítva az alábbi megállapításokra jutottam: 1. táblázat: Közpénzügyi rendelkezések a tagállami alkotmányokban KRITÉRIUM: VA : I CS: 1. Kormány terjeszti be a költségvetési és zárszámadási törvényjavaslatokat. Ebben a két kérdéskörben teljes az összhang a tagállami alkotmányokban, mivel már mindenhol kialakult az az államberendezkedés, amely megfelel a hatalmi ágak elválasztása elvének. Azaz a törvényhozó hatalom 104 A zárójelben szereplő adatok az egyes tagállami alkotmányok vonatkozó fejezeteinek magyar fordításban feltüntetett elnevezését és számozását tartalmazzák. Forrás: Nemzeti Alkotmányok az Európai Unióban, Szerkesztők: Trócsányi László Badó Attila, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Budapest,

164 2. Az Országgyűlés fogadja el a költségvetési és zárszámadási törvényeket. mindenütt a Parlament, a törvénykezdeményezési jog pedig mindenütt a végrehajtó hatalom (Kormány vagy pénzügyminiszter) kezében van. 3. A költségvetés egyensúlyban tartalmazza az ország összes bevételét és kiadását. Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Franciaország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Olaszország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia 4. A költségvetést egy költségvetési évre kell elfogadni. 5. Év közben a váratlan helyzetekre költségvetést módosító törvény vagy pótköltségvetés legyen elfogadható. 6. Kezelni kell azt a helyzetet, ha a költségvetést nem fogadják el az adott pénzügyi év kezdetéig (indemnitás). Bulgária, Csehország, Egyesült Királyság, Írország, Magyarország, Szlovákia Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia Belgium, Bulgária, Csehország, Egyesült Királyság, Hollandia, Írország, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Szlovákia 7. Meg kell jelölni a zárszámadás funkcióját, illetve azt, hogy mi a következménye a zárszámadás el nem fogadásának. Minden tagállamban a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos elszámolást jelenti a zárszámadás, DE => Sajnos egyetlen tagállamban sincs alkotmányban feltüntetett szankciója zárszámadás el nem fogadásának. 163

165 8. Az államadósság engedélyezése a Parlament joga Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lettország, Magyarország, Olaszország, Portugália, Románia, Szlovákia 9. Állami Számvevőszék, Magyar emzeti Bank Mindenütt van ÁSZ, de Nemzeti Bank csak Cipruson, Csehországban, Észtországban, Finnországban, Lengyelországban, Litvániában, Magyarországon, Szlovákiában, és Szlovéniában Egyesült Királyság 10. épszavazás tilalma Dánia, Észtország, Görögország, Lettország, Magyarország, Portugália, Románia Forrás: saját szerkesztés Amint az a fenti táblázatból is kiolvasható, a tagállamokban már letisztultak a legalapvetőbb alkotmányos közpénzügyi szabályozással kapcsolatos hatáskörök, bár igaz, hogy ez egyértelműen az államberendezkedéshez igazodik. Tehát a költségvetés és zárszámadás elfogadása mindenütt a legfelső államhatalmi és népképviseleti szerv (parlament) kompetenciájába tartozik; a döntéselkészítő szerv pedig mindenütt a végrehajtásért felelős központi szerv, vagyis a kormány (illetve a nevében eljáró pénzügyminiszter). Az is magától értetődik, hogy a közpénzügyek prudens kezeléséhez szükség van egy általános hatáskörű, ellenőrzésre szakosodott állami szervre, vagy személyzetre, ami állami számvevőszékben vagy csupán számvevőkben ölt testet. Az alkotmányok legégetőbb gyenge pontjai ugyanakkor a következőkben ragadhatók meg. Sajnos a tagállamok nem igyekeznek a költségvetés egyensúlyát és fenntarthatóságát deklaráló rendelkezéseket az alkotmányba beemelni; mintahogy az államadósság kérdésköre, vagy a költségvetés nem megfelelő végrehajtásának, tehát a zárszámadás el nem fogadásának következményei is mellőzve vannak. Bár lehetőség szerint minden ország arra törekszik, hogy az egyszer elfogadott költségvetéshez ne kelljen évközben hozzányúlni, azonban adódhatnak olyan helyzetek, amikor ez mégis elkerülhetetlen. Ilyenkor szükség lehet költségvetést módosító törvény vagy pótköltségvetés elfogadására, amely a tagállamok szintén jelentős 164

166 részében (előbbi 14 utóbbi 10 tagállamban) szintén nem kap semmilyen figyelmet a közpénzügyi szabályozás kapcsán. 6. Összegzés Dolgozatomban az alkotmányos közpénzügyi szabályozás hazai és európai helyzetét, illetve főképpen annak hiányosságait kívántam ismertetni azért, hogy elemzésem segítségül szolgáljon egy majdani magyar alkotmányrevízió végrehajtásánál. Vizsgálatom során először azt igyekeztem megállapítani, vajon vannak-e olyan közpénzügyi minimum előírások, amelyek minden demokratikusan működő ország legmagasabb jogforrásában kodifikálásra hivatottak. Hosszas kutatás során arra az álláspontra jutottam, hogy jónéhány olyan alapvető garanciális rendelkezés létezik, amely nélkülözhetetlen a közpénzügyek demokratikus kezeléséhez. Ennek nemzetközi szemléltetésére megpróbáltam rendszerbe foglalni az európai unió tagállamainak ezen szabályokhoz való alkotmányos viszonyát. Kutatási témámhoz kapcsolódó megállapításaimat úgy foglalnám össze, hogy a tagállamok egy jelentős részében, így Magyarországon is, még mindig nem kap elég figyelmet a közpénzügyek alkotmányos szabályozása, amelynek ugyanakkor a jogállami működés, a gazdaság fenntartható és kiegyensúlyozott fejlődése érdekében mindenképpen megvan (illetve meg lenne) a létjogosultsága. Mi lenne tehát a megvalósítandó cél? Úgy gondolom az, hogy a költségvetés-tervezési, módosítási, végrehajtási és beszámolási (zárszámadás, számvevőszéki működés) eljárások, továbbá a monetáris irányítás felelőseinek (azaz a nemzeti jegybankoknak) garanciális szabályai pontosan, szakszerűen kerüljenek rögzítésére minden tagállam, így hazánk alkotmányában is. Irodalomjegyzék Auby, Jean M. - Ader, Robert D. [1974]: Droit financier, droit fiscal, Paris. Bodai Zsuzsa (szerk.). [2001]: A pénz filozófiája. Szöveggyűjtemény 3. Aula Kiadó, Budapest. Földes Gábor (szerk.) [2003]: Pénzügyi jog, Osiris Kiadó, Budapest. Papp Imre: A közpénzügyek. Az Állami Számvevőszék. A Magyar Nemzeti Bank. In: Kukorelli István (szerk.) [2007]: Alkotmánytan I. Osiris Kiadó, Budapest. Simon István (szerk.) [2007]: Pénzügyi jog I. Osiris Kiadó, Budapest. Trócsányi László - Badó Attila (szerk.) [2005]: Nemzeti Alkotmányok az Európai Unióban. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest évi XX. törvény. A Magyar Köztársaság Alkotmánya és Indokolása évi XVII. törvény a népszavazásról és a népi kezdeményezésről évi XL. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról évi XXXVIII. törvény az államháztartásról (Áht.) és Indokolása. Az Európai Közösséget létrehozó Szerződés (EKSZ). Róma, /1993. (III. 9.) AB határozat. 165

167 dr. POLYÁK ZOLTÁ É gazdasági tanár, Széchenyi István Egyetem, Győr PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem Multidiszciplináris Doktori Iskola, Győr Vezetőnek születni kell? Az, amit húszévesen nem, de ötvenévesen már tudunk, javarészt nem megtanulható képletek és szavak, hanem emberek, helyek és cselekedetek. Tudás, melynek forrása érintés, látás, hallás, győzelmek, bukások, álmatlan éjszakák, odaadás és szeretet érzések és tapasztalatok összessége. Sajátunké és másoké. És talán egy cseppnyi hit és tisztelet olyan dolgok iránt, amelyeket emberi szem nem láthat Adlai E. Stevenson 105 Talán nincsen olyan területe a gazdasági életnek, amelyről olyan sokat írtak, publikáltak volna, mint az üzleti siker és a siker tényezői. Mit lehet ehhez még hozzátenni? Mégis, mióta nem gyakorló vállalatvezetőként dolgozom, folyamatosan az jár a fejemben, vajon hogyan lehet összefoglalni az eredményes, hatékony vezető jellemzőit, és vajon mik azok a tényezők, amelyek a siker ellen hatnak. Talán én is úgy vagyok ezzel, mint Antoine de Saint-Exupéry kis hercege a rózsájával: az idő, amit erre vesztegettem, teszi olyan fontossá. A siker titkát kutatva Richard Edler cégelnököket és vezérigazgatókat, gyakorló és eredményes vezetőket kérdezett meg 106 arról, mi lenne az a bölcsesség, aminek örültek volna, ha valaki 25 évvel korábban felhívta volna rá a figyelmüket. A teljesség igénye nélkül néhány az általam is legfontosabbaknak ítéltek közül : - Legyen célod! A cél nem más, mint egy határidőre teljesítendő álom Tedd a fontosat, ne pedig a sürgőset! - A humor, az önbizalom és a pozitív hozzáállás nagyobb befolyással van arra, hogy ki az, aki feljebb jut, illetve ott is marad, mint a nagy ész, a kapcsolatok és a gyakorlat Ha kétségeid vannak, cselekedj! Az esetek 90 %-ában kifizetődőnek bizonyult az újdonsággal való kísérletezés Semmit sem eseményeket, sem embereket nem lehet kényszeríteni Mindig összpontosíts az éppen előtted lévő munkára. Pióca módjára tapadj a dolgokra, de készülj fel egy esetleges bukásra. A ragyogónak tűnő állások korántsem olyan ragyogóak és szórakoztatóak a valóságban, mint ahogy hiszed. Válassz ki magadnak egy aránylag szűk szegmenst az adott területen, és abban képezd ki magad szakértőnek Részlet egy beszédből, amit a Priceton Egyetem diákjainak tartott 1954-ben. 106 Richard Edler: Bárcsak akkor tudtam volna, amit most tudok! Bagolyvár Könyvkiadó Marjorie Blanchard író 108 Sally Koslow, a McCall s magazin főszerkesztője 109 Dave Christensen, partner Ernst &Young 110 Edward Kosner 111 Joe Potocki 166

168 - Kövess el sok-sok hibát! (arra azonban vigyázz, hogy soha ne kétszer ugyanazt!) Ne hidd, hogy minden esetben győznöd kell! Az a lényeg, hogy elérd, amit akarsz Dolgozz keményen, használd ki, és élvezd az élet minden lehetőségét, végül pedig add vissza az embereknek, amit kaptál Miután te választod ki az embereidet, ne feledkezz meg arról, hogy állandóan adj visszajelzést a munkájukkal kapcsolatban. Ha dicséretről van szó, ajnározd agyon őket. Ha kritikáról van szó, légy finom és tapintatos. És midig adj hitelt ötleteiknek. - Vedd körül magad lelkes, fiatal kölykökkel. Túlcsorduló energiájuk és lelkesedésük ragályos Tedd a mércét magasra, és tartsd is ott! Munkádban légy szenvedélyes, és legyen benned annyi önbecsülés, hogy mindig kiállj az elképzeléseid mellett. De azt is tanuld meg, hogy mikor kell kompromisszumot kötnöd. Szenvedély nélkül nem fognak komolyan venni. Ha pedig nem állsz ki az elképzeléseid mellett, ne várd, hogy bárki is kiálljon értük Légy pontos! Egy igazi vezető nem várat magára! - Mindig légy önmagad, ne pedig akinek mások akarnak látni téged. Erre mind karrieredet, mind családodat illetően ügyelj. Mondd, amit gondolsz, és légy, aki vagy Adj esélyt a véletlen szerencsének! Nem szükséges, hogy életed minden lépése tervszerű és fókuszált legyen Ne add fel soha! Ne add fel soha! Ne add fel soha! Mondj nemet, amikor nemet akarsz mondani! Ez a világ legjobb időmegtakarító módszere A jártasságok közül annak a képessége, hogy odafigyeljünk arra, amit a másik mond, minden másnál fontosabb. Sajnos erre a jártasságra a legnehezebb szert tenni Sosem fogsz magasabbra jutni, mint ameddig az önbecsülésed ér. Sajnos, mindnyájan ott hordozzuk magunkban ezeket a korlátokat. Önmagunkról alkotott képünk - melynek forrása mások példája és a tapasztalatunk- sokszor megállj parancsol 112 J. Melvin Muse 113 Phyllis E. Grann, The Putnam Berkley Group Inc. 114 Orrin Hatch, szenátor 115 Stenley Becker 116 Dianne Snedacker 117 Mel Newhoff, Bozell Worldwide 118 Al Nirenstein 119 Dr. Condoleezza Rice 120 Winston Churchill 121 Lind LoRe, a Giorgio Beverly Hills elnöke 122 Lynn Upshaw, a Ketchum Advertising vezérigazgatója, San Fransisco 167

169 törekvéseinknek. Olyasmi ez, mint az önmagát beteljesítő jóslat. Hacsak nem hiszünk benne, hogy képesek vagyunk valamire, sosem leszünk rá képesek. 123 Warren Bennis (a menedzsmentről írott klasszikus munkájában, a Vezetőkben) felsorolja, majd pontról pontra cáfolja öt népszerű elemét a menedzsmentről való közvélekedésnek. Az 5 elterjedt tévhit: 1) a vezetői érzék ritka adottság 2) vezetőnek születni kell 3) a vezetők karizmatikus, nagy formátumú személyek 4) vezetni csak egy szervezet legfelsőbb szintjén kell 5) a vezető irányít, ellenőriz, ösztökél és manipulál. Látszani és látni William Hazlitt XIX. századi angol esszéista szerint Egyik igazán nagy ember sem gondolta magát annak. Ritkán látjuk át azokat a követelményeket, melyeket feletteseink támasztanak, amikor minket vezetőnek kijelölnek. W. Bennis azt írja, hogy Azok közül a vezetői tulajdonságok közül, melyeket a legtöbb szervezet keres, az ítélőképességet és a jellemet a legnehezebb felismerni, mérni vagy fejleszteni. Így aztán nem is tudjuk ezeket tanítani. Az üzleti iskolán nem is nagyon próbálják Bár a karakter vagy az ítélőképesség hiánya miatt sok igazgató siklik félre, olyat sosem tudtunk megfigyelni, hogy egy korai karrier a szakmai ismeretek hiánya miatt ér véget. A Massachusetts állambeli, cambridge-i székhelyű Sapient Corporation jó példa az olyan vállalatra, amelynek remekül sikerült vezetőket kinevelnie. John Frey igazgató öt alapkövetelményt sorol fel, amelyeket a vezető kiválasztásakor és kiképzésekor megvizsgálnak. Az egyik ezek közül a vevőközpontúság: Mennyire képes ez az ember megfelelni a vevők igényeinek, érti-e és meg tudja-e oldani üzleti problémáikat? A második alapkövetelmény a vezetői készség, melyet azzal mérnek le, mennyire képes az illető lelkesíteni a csoportot és közös célokat kitűzni. Azt is tanulmányozzák, mennyire tudja az embereket ösztönözni, és megérzi-e, hogy mire van szükségük szakmailag és emberileg a megelégedettséghez. Végül a nyíltságot tartják alapkövetelménynek: mennyire tud a leendő vezető kommunikálni másokkal, közvetlen, illetve őszinte-e. A szakmai felkészültség természetesen alapkövetelmény a Sapientnél, de a vezetők kinevelésénél a vállalat nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az illető meglássa a rejtett tehetséget másokban, és tudjon nekik segíteni ennek kiaknázásában. A vezetői belbecs ápolása Daniel Goleman szerint (Mitől lesz valaki vezető? Esszé) a nagy vezetők stílusa eltér egymástól, de a leghatékonyabb vezetők mindegyike magas szintű érzelmi intelligenciával rendelkezik. A vezetői érzelmi intelligencia szerinte öt összetevőre bontható: öntudat, önkontroll, indíttatás, empátia és szociális érzék. Észrevehetjük, hogy a hatalomvágy nincs az ismérvek között. 123 Bernrd Chaisson, az USA-beli Honda regionális értékesítési igazgatója 168

170 Érteni az emberek nyelvén Számít, hogy az emberek megismerhessenek már abból, ahogy közeledni próbálunk hozzájuk. Jobban megközelíthetővé tesz bennünket, ha az emberekkel saját környezetükben elegyedünk szóba, mint ha íróasztal mögött ülünk. A vezetőnek nem csak azért sikerül megértetnie a mondanivalóját, mert tehetséges szónok, hanem mert állhatatos, lelkes és hosszú távon elkötelezett a célja mellett. Ahhoz, hogy személyesebbé tegyük a kommunikációt a többi emberrel két dolgot kell mindig megpróbálni: konkrét dolgokról beszélni és a másik igényeire koncentrálni. Pl. Jószándékú, de lapos frázisok pufogtatása helyett ( Nagyon hálás vagyok ) mondjuk meg konkrétan, mi az, ami miatt hálásak vagyunk, és miért. Pl. Nagyon hálás vagyok, hogy időt szakítottál rám, és segítettél nekem ezzel a szoftverrel. Több órányi bosszankodást spóroltál meg azzal, hogy nem egyedül kellett rájönnöm, hogy működik. A konkrétság személyesebbé teszi a közlendőt, és a személyes kontaktus megszilárdítja a másokkal való kapcsolatunkat. Minél szilárdabb a kontaktus, annál jobban el lesznek kötelezve mellettünk, illetve a feladat mellett. éma gyereknek A közvetlen megközelítést választani: odamenni ahhoz az emberhez, aki birtokában van az általunk áhított dolognak, és kérni azt tőle- ez egy felbecsülhetetlen értékű stratégia, nem csak az üzletben, hanem az élet minden más területén is. Az emberek mégis vonakodnak tőle, általában azért, mert félénkek. Gyakran nem akarják áthágni határaikat, vagy összekötni a kellemest a hasznossal, vagy túl agresszívnek látszani. Leginkább nem akarják, hogy visszautasítsák őket. Mivel annyian nem hajlandóak kérni azt, amit akarnak, ha mi megtesszük, óriási előnyt szerzünk. Tudatni, hogy merre tartunk Ha azt akarjuk, hogy az emberek koncepciónknak megfelelően járjanak el, ismerniük kell azt. Sok kezdeményezés azért bukik meg, mert a vezetés nem veszi a fáradságot, hogy közölje a változtatásokat mindenkivel. Különösen, ha a terv modulról modulra más, alapvető fontosságú, hogy minden érintett tisztában legyen a változásokkal. Ha a változtatás gyorsan történik, annál fontosabb, hogy mindenki tudjon róla. Sajnos nagy a kísértés, hogy az ember fejest ugorjon előre anélkül, hogy tájékoztatna másokat szeptemberében megjelent az USA Today-ben, hogy az új tanulmányok szerint a kommunikációs problémák aláássák a termelékenységet, és csökkentik a munkavállalók versenyképességét. A melléfogások rontják a közhangulatot, különösen a széles körű változások idején. Az Önbizalom a gyakorlatban c. könyvében dr. Nathaniel Branden kijelenti 124, hogy a tudatos munkavégzés elősegítéséhez a főnöknek hozzáférhetővé kell tennie mindazt az információt, amire az embereknek szükségük van, és emellett az egész munkafolyamatot behatóan ismerniük kell: a vállalat céljait, és sikereit, az általános piaci feltételeket, a konkurens vállalatok tevékenységét, hogy mindig a lehető legnagyobb rálátással rendelkezzenek. 124 David Baron-Lynette Padwa: Mózes, minden idők legnagyobb menedzsere 169

171 A vállalati hitvallás, mint tízparancsolat A Sarnoff vállalat fő célkitűzése: olyan innovatív elektronikai, biomedikai és informatikai eljárásokat dolgozzon ki, és terjesszen el, melyek megváltoztatják a világot. Kinyomtatták egy tárca méretű lapra, és kiadták a dolgozóknak a következőkkel: (fontos egyszerű alapelveket szabni, és le is jegyezni őket!) Üzleti cél - tízszeres növekedés tíz év alatt Stratégia - a vevő az első - kiváló személyzet - a vevők kívánságainak megfelelő, személyre szabott megoldások - legyél a legjobb, társulj a legjobbal - határidőn és költségvetésen belül maradni - globális jelenlét - a munkavállaló kapjon jutalmat, ha a vevő elégedett Értékrend - teljes őszinteség - élenjárók - az egyén tisztelete - gyümölcsöző csoportmunka - kitartás és kreativitás - fő a változatosság - hallgatni és meghallani - odafigyelve beszélgetni - közösségi szerepvállalás - keményen dolgozni, jól érezni magunkat, változtatni A hit karbantartása A munkatársak hitét saját energiánk és elképzeléseink szajkózása által folyamatosan ébren kell tartani. Késznek kell lennünk arra, hogy nem egyszer, hanem mindig bizonyítsunk, és így megnyerhetjük az alkalmazottak bizalmát az egyetlen lehetséges módon: napról napra. Hatalommal felruházni a helyettest A bizonytalanságot vagy felháborodást jelentő híreket a helyettessel bejelentetni olyan remek technika, amely kiállta az idők próbáját. A jó fiú/rossz fiú felosztás nem helyes, de működik. A helyettes használható villámhárítóként, másik kulcsszerepe a közvetítés. A szabályok ismertetése Minden szervezetnek vannak szabályai a személyzeti vezetésre, az üzleti etikára, a csoportmunkára, és az ügyfélszolgálatra. Ezeket és a megszegésükkel járó következményeket határozottan ki kell mondani. Joe W. R. Lawson, a tenesseei SESCO Vezetési Tanácsadó Vállat ügyvezető igazgatója szerint minden sikeres vállalat, amellyel vezetési tanácsadóként dolgoztam a 37 év alatt, leírta, kinyomtatta, és szétosztotta arra vonatkozó elvárását, mi a kötelező teljesítményszint. A konkrét szint, nem pedig a javaslat vagy az ideál. Másokkal való közösségvállalás A vezetőnek eredményeket kell felmutatnia. A tetteken keresztül bizonyítani, hogy megérdemli a vezetettek bizalmát és a hűségüket. Minket is a tetteink alapján fognak elbírálni, 170

172 de könnyebb lesz sikert elérni, ha először kötődünk azokhoz az emberekhez, akiknek majd remélhetőleg a vezetője leszünk. Óvakodni a téves értelmezésektől Menedzserként vagy ügyvezető igazgatóként a szavainkat mindenképpen ízekre szedi mindenki, aki csak hallja őket. Manapság még fokozottabb mértékben, mint korábban a munkaerőpiac különböző kulturális hátterű és iskolázottságú emberekből áll. Ahogy ezekkel a kollegákkal és alkalmazottakkal beszélünk, alapvetően meghatározza a munkakapcsolatunkat. Vannak, akiknek nehezükre esik jobban odafigyelni saját szavaikra, mint teszem azt arra, amit az ebédlőasztalnál mondanak, jóllehet ezt valóban megkövetelik a társadalmi érintkezés normái és az emberi tisztesség. Ha nem figyelünk oda, milyen nyelvezetet használunk, akaratlanul is megsérthetjük az emberek érzéseit, ennek pedig beláthatatlan következményei lehetnek. A jó terepismeret Magabiztosságot sugározni, válsághelyzetben megoldást találni. Leleményesség, mert ismerjük a terepet. Kevés az a vállalkozás, amit nem ráz meg egy hirtelen változás. Átszervezéskor az emberek gyakran reagálnak úgy, hogy sebezhetőek és védtelenek, vezetőjüktől várják az irányítást és a biztonságot. A helyismeret esélyt ad arra, hogy bölcs döntéseket hozzunk, hittel irányítsunk, és másokat megerősítsünk. Ha ismerjük a terepet, mi is megtaníthatjuk az embereket, hogyan válhatnak túlélőkké. Amikor inkább a kerülőút a célravezető Csak szembenézni a kihívással is nagyszerű. Élvezd a dolgot magát, és ne törődj a sikerességgel. A valóságban az üzlet nem egy egyenes út, hanem hullámhegyek és völgyek sorozata, körforgás, mint az évszakoké. Minden vállalkozásban vannak olyan hatások, amelyek megváltoztathatják az eredeti útvonalat. A piac, a politika, a távoli országok gazdaságai, vagy akár az időjárás ingadozásai azt eredményezhetik, hogy várakozással, vagy átcsoportosítással hamarabb célhoz érhetünk, mint az előrenyomulással. A tehetség szabad kibontakoztatása Nathaniel Brandon mondja az Önbizalom a gyakorlatban c. könyvében: Mutasd meg a célt az embereknek, és állj félre az útból. Tudják, hogy mindig ott vagy, ha szükségük van rád, de ne erőltesd rájuk a jelenlétedet ok nélkül. Ne feledd, hogy a te feladatod lelkesíteni, bíztatni és megteremteni a körülményeket.. Ne feledd, hogy a te sikered mércéje az ő kreatív bizalmuk. Számos vezető esik a vezetői szerep túldimenzionálásának áldozatául, bár tudatában van annak, hogy ez hátrányosan befolyásolhatja a teljesítményt. A bizalom hiánya fontos szerepet játszik ebben a törekvésben. Ha bízunk abban, hogy az embereink osztják az elképzeléseinket és felelősségünket, hamarabb adunk nekik teret arra, hogy kibontakozzanak. Sokan rájöttek, hogy a bizalom logikája visszafelé működik: minél több teret engedünk az alkalmazottainknak, annál valószínűbb, hogy osztják és támogatják az elképzeléseinket. Az erő szimbólumai Mindannyiunknak szüksége van szimbólumokra, hogy lelkesítsenek bennünket. Lehet vicces túlélési jelkép, lehet egy díj, amit a munkatársak kaptak egy munkáért. Lehet egy fénykép a 171

173 kollegák egy csoportjáról, ahogy áthaladnak a célvonalon az éves Gyaloglás a rákbetegekért rendezvényen, vagy bármi más rendezvényen. A legjobb jelképek az erőnkre emlékeztetnek: egy rendkívüli feladatra, amihez rendkívüli erőfeszítésre volt szükség. A legjobb szimbólumok bizonyítják, hogy ott, azon a helyen összetartottunk és győztünk. A munkahelyünkön lehet valahol egy ilyen tárgy elcsomagolva egy polcon, vagy elfeledve hever egy fiókban, Ha így van, poroljuk le, és tegyük ki a falra. Ha a részlegünk valami nagy igénybevétellel járó feladatot teljesített, próbáljunk találni egy olyan tárgyat, ami ezt szimbolizálja. A jelképeknek rejtélyes erejük van, hogy összekössenek embereket. Érdemes hát megkeresni őket, és erejüket a saját szolgálatunkba állítani. A testületi vezetés A mai guruk is támogatják a megosztott vezetést. Bob Pittman, az America Online elnöke: Nem hiszek a régi katonai mintára vett tábornokokban. Nem hiszem, hogy egy nagy cégnél van a vezető, és sok kisegítő. Igazából munkacsoportnak kell lennie. Mindenkinek legyen hatalma. Egy nagy céget csak úgy lehet vezetni, ha a főnök átad belőle másoknak is. Ha fáradtak vagyunk, ha nem, ha belátjuk, ha nem, mindannyiunknak szüksége van mások támogatására és segítségére. Fordítsuk ma javunkra a jövőt Vezetőként hozzá kell szoknunk a piac nagyobb változásaihoz, és a kisebb ingadozásokhoz is. Nem elég észrevenni a változást: próbáljuk meglátni a későbbi következményeket is. Válsághelyzetben rejlik az új lehetőség A Philips Electronics-nak kemény árat kellett fizetnie, hogy ezt megtanulja. A Philips, az audio,- video- és felvevőkészülékek egyik első gyártója a csúcson volt a 80-as évek elején. Kevés versenytársa volt, műszaki hírneve páratlan volt. A bázis Hollandiában, de Európaszerte voltak kirendeltségei. Mindegyik régió független volt a másiktól, mindegyik vezető úgy irányította a sajátját, mint egy kis királyságot. A pozíció és a hatalom a vállalati szervezetben határozta meg, hogy ki mit kapott, az alkalmazottakat semmi nem hajtotta, hogy jobban dolgozzanak, mint a feletteseik ben a Sony és a Panasonic egyre nagyobb szeleteket hasítottak ki a Philips piacából. Jan Timmer (aki felismerte a válságot) összehívta az összes vezetőt egy semleges helyre, nyíltan kimondta, hogy válság van, és vagy csatlakoznak a szervezet átformálásához, vagy elmehetnek máshová dolgozni. Ha a válságot felismerték, a nyílt gondolkodás, az alapvető túlélési ösztönnel társulva felváltja majd a régi felfogást. A legtöbb ember képes felemelkedni ehhez. Időt szakítani a feltöltődésre A boldog élet elengedhetetlen feltétele, hogy élvezze az ember a munkáját. Vezetőként olyan vállalati légkör megteremtésével, amelyben kiemelten kezeljük a feltöltődés biztosítását, elérhetjük, hogy beosztottjaink kiegyensúlyozottak legyenek. Charles M. Farkas és Philippe De Backer: Született vezetők c. művükben 125 az öt legsikeresebb vezetői stratégiát elemzik. A bukás okának megállapítása nehéz, összetett feladat, de a sikeré sem könnyebb. A szerzők 6 kontinens 161 legsikeresebb vállalatának (Coca-Cola, Nestlé, Canon, Gilette, Mitsubishi) első számú vezetőjével készítettek interjúkat: hogyan vélekednek magukról, a vezetésről. A választást a cégek termékválasztéka, földrajzi sokoldalúsága, a vezetők motivációja és menedzsmenttapasztalataik gazdasága motiválta. Őket hallgatva tanultunk. A szerzők azt állítják, hogy a világ legeredményesebb 125 KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest,

174 vállalatainak vezetői mindössze 5 megközelítést alkalmaznak. Hogy melyiket, az függ a vezető karakterétől, a vezetett vállalattól és annak pillanatnyi állapotától. Az üzleti sikertörténetek minden ellentmondás és paradoxon ellenére is megragadják fantáziánkat, azonnal több ezer magyarázattal állunk elő. Az üzleti siker egy remek stratégia eredménye, vagy újrahasznosítása, fogyasztói látásmód, világklasszis gyártási körülmények, játékelmélet, vagy technológiai fejlesztés netán ezek mindegyike, és még valami más is. A válasz nem véletlen összetevők hosszú listája, és nem is mennyei ajándék. A magyarázat a cég erőforrásainak, kapcsolatainak és fő sikertényezőinek szigorú, szisztematikus elemzésében rejlik. 126 A csúcsvezetés kihívása: hogy folyamatosan kiemelkedő eredményt érjünk el. Ha a vállalat stratégiája és tőkéje a hardware, a vezérigazgatói hozzáállás a software. Figyelemre méltó, hogy a legkülönfélébb cégek vezetői a vezetés kihívásaira felelve 5 módszert választanak. Ezen stratégiák, szemléletmódok a szervezet minden tagja számára alapvető fontossággal bírnak. Új értelmet adnak a szervezeti hatékonyság fogalmának. A misztikum, ami körüllengi a felső vezetőket, ugyancsak téma volt. A megkérdezettek közül sokan megjegyezték, hogy pozíciójuk gyakran csodálatot és tiszteletet, de néha szkepticizmust vált ki belső körökben. Tudatában vannak, hogy teljesítményüket figyelemmel kísérik, és értékelik, eredményeiket összehasonlítják a versenytársakkal, és a kompenzációt a hozzáadott értékkel mérik. Az emberek csodálkoznak, hogy Michael Eisner, a Disney cég vezérigazgatója mit csinálhatott 1993-ban, amiért 203 Millió dollárt keresett. Még a lista 700. helyezettje is elég sokat keresett ahhoz, hogy az embernek elálljon a lélegzete. Minden cégnél él az az érzés, hogy a vezérigazgatók elszakadnak a valódi munkától. Amikor valaki egy részleg vezetésével foglalkozik, a Központ olyan emberek csoportjának tűnik, akik valamilyen okból lényegtelen információkat kérnek, rá akarnak látni olyan területekre, amiben nem kompetensek, tanácsokkal akarnak ellátni, és elvárják, hogy az ember megfogadja azokat. Mindez épp ellentétes azzal, hogy keményen dolgozz, ahogy csak tudsz. (Jeffrey Stiefler, az AMEX elnöke) Tehát az ember nem várja igazán a Központ hívásait. Az a sok jelentéktelen adat lelassított minket. Ma csúcsvezetőként- maga is adatokat kér. Most abban a helyzetben vagyok mondja- hogy nagy segítséget tudok nyújtani azoknak, akiknek valóban szükségük van rá. Minden azon múlik, hogy melyik oldalon ülsz- gondolom. 1. A stratégiai megközelítés Amelyben a vezérigazgató elmondja, hogy a siker érdekében ő a cég legfőbb stratégája, aki szisztematikusan megtervezi a jövőt, és kitalálja, hogyan jusson oda. Minden megkérdezett vezető megjelölte a stratégiatervezést, mint egyik fő feladatát. (kb. 20 % tartja meghatározó feladatának) Hatalmas energiát fordítanak annak megtervezésére, hogyan válhat cégük piacvezetővé. Mindennapi teendőiket delegálják, majd idejüket azzal töltik, hogy nagy horderejű kérdéseket tesznek fel a menedzsereknek, a szállítóknak, elemzőknek, részvényeseknek, és különösen a fogyasztóknak. Más cégek új eljárásait tanulmányozzák, kutatókat és akadémikusokat kérdeznek a kutatás legújabb vívmányairól oldal 173

175 Szerintük az érték úgy teremthető meg, hogy hosszú távú, az egész üzleti rendszerre kiterjedő stratégiát hoznak létre, amely tartalmazza az eljárásokat, elveket, értékeket, kommunikációt, valamint a juttatás, tréning és jutalom programokat. (ilyen: A Dell Coputer Corp., a Coca- Cola, a világ legerősebb márkájának képviselője, a főnixmadár brit Unipart, a világklasszis autóalkatrész-gyártó, az arany szállító Newmont Mining, Staples, az irodai segédeszközök boltlánca, a francia Lyonnaise des Eaux, a Nestlé, mely többféle megközelítés kombinációját alkalmazza, és a Deutsche Bank. ) 2. A humántőke-megközelítés amelyben a vezető a sikert az emberi erőforrás politikán, programokon és elveken keresztül éri el Eszerint minden az embereken múlik, de nem azonos azzal, hogy a vezető név szerint ismeri alkalmazottait. Azt jelenti, hogy ismerve az alkalmazottak képességeit, illetve azok hiányát, ennek megfelelően, szisztematikusan vezeti őket. Képzési rendszer és megfelelő teljesítményértékelési rendszer kialakítását jelenti. Az elvárt értékek és viselkedés megtanítását jelenti. E vállalati kultúra arra bíztatja a kollegákat, hogy úgy cselekedjenek, mintha ők lennének a vezérigazgatók, és ha meg is teszik, meg is jutalmazza őket. Hozzáállás alapján választjuk ki az embereket, és aztán mindenre megtanítjuk őket (Herb Kelleher, a Southwest Airlines vezetője) ennél a vállalatnál a hozzáállás jó humorérzéket, és alázatosságot jelent. A PepsiCo-nál teljességet, a Gilette-nél elkötelezettséget, amely a saját célok fölé helyezi a cég érdekeit. Humántőke megközelítés alapján működőnek típusú vállalatnak tekinthető eszerint a Philips, a United Biscuits, és az SHV Holding (nemzetközi energia vállalat) 3. szakértői megközelítés amelynek során a vezető azzal éri el sikerét, hogy speciális terület szakértőjévé válik, és ezt állítja a szervezet középpontjába A vezérigazgató és a csúcsmenedzserek meghatározott részterületre szakosodnak, amely a cég komparatív előnye, és energiájukat arra fordítják, hogy ez a szakértelem áramoljon az egyes cégek között mind horizontális, mind vertikális irányban. Az ilyen cégeknél a központ programokat szervez, rendszereket alakít ki, támogatja azt a vállalati kultúrát, melynek célja a termékkel és eljárásokkal kapcsolatos tudás terjesztése. E stratégia szerint a tudás belső terjesztése a garancia a piacvezető pozíció elérésére, megtartására. (Cooper Industries- Bob Cizik) Ide sorolható a brit telekommunikációs konszern a Cable &Wireless, az aranybányászat óriása, az Anglo American, az Ogilvy &Mather reklámügynökség, Motorola, a telekommunikációs berendezések piacának vezetője, a svéd gyógyszercég, a Pharmacia, és a versaillesi tükröket készítő Saint-Gobain. 4. doboz- megközelítés amelyben a vezető szabályokat,rendszereket, eljárásokat és értékeket állít fel, amelyek az eseményeket jól behatárolt keretek között tartják A doboz - szabályok, eljárások, rendszerek, struktúrák, értékek összessége, amelyek hosszú távon meghatározzák az emberek mindennapi tevékenységét. A fő hangsúly az időn, a megfontoláson és hozzáértésen van. Az ilyen típusú cégeknél a doboz határozza meg az értékhozzáadás módját. A bankok többsége ezt a megközelítést használja. A Hewlett-Packard 174

176 a H-P - dobozt tartja a cég legfőbb értékének. Amíg a dolgozók ezeken a falakon belül maradnak, minden más magától következik: minőség, költségellenőrzés, fogyasztói elégedettség- és profit. British Airways légitársaság,hsbc Holding,Nintendo,AXA biztosító 5. megközelítés változásmenedzsmenttel melyben a vezető a siker érdekében a radikális változás ügynökeként dolgozik, olyan szervezetté alakítva a bürokráciát, amely az újítást és a különbözőséget támogatja Minden változás ijesztő. Bár szinte mindenki beszél a szükségességéről, kevés cég alakítja ki úgy a rendszerét, hogy változásra bátorítson, és ezt az érték növelésének egyik módozataként kezelje. Ezen cégek nincsenek kritikus helyzetben, a vezetők mégis úgy látják, hogy folyamatos, jelentős változásokra van szükség. Tenneco, Canon, Mitsui. Ha a siker kulcsát ismerjük, mégis mi tehát az üzleti bukások oka? A hibák akkor merülnek fel, ha a központ nem a szituációnak megfelelő közelítésmódot alkalmazza, vagy nem megfelelően, rosszul alkalmazza. A megközelítések a szerzők szerint nem csak nagyvállalatoknál, hanem kis-közép- vagy családi vállalkozásnál, esetleg nonprofit szervezetekben is működőképesek. Karrierünk elején két zsebbel indulunk: az életerőnket jelképező színültig van, a tapasztalaté viszont teljesen üres. A siker művészete abban áll, képesek vagyunk-e megtölteni utóbbit, mielőtt előbbi teljesen kiürülne. A topmenedzserek többsége ugyanúgy kezdte karrierjét, mint hasonló ambíciókat tápláló, ám végül még is egy szinten megrekedt társaik: diploma egy neves egyetemen, határtalan becsvágy és némi tapasztalat. Mi az, ami mégis kiemeli őket az átlagmenedzserek tömegéből? Ennek a kérdésnek járt utána a "Kimagaslóan sikeres karrierek" című könyv. James M. Citrin, Richard A. Smith és Christine Stimpel felső vezetővel készült interjú alapján - arra a következtetésre jutott, hogy a különösen sikeres menedzserek életútjai között több hasonlóság van, mint eddig gondolták. A Süddeutsche Zeitung által idézett szerzők - akik a topmenedzserek kiválasztásával foglalkozó vezető fejvadász cég, a Spencer Stuart tanácsadói - öt alapelvbe sűrítették össze azokat a tényezőket, amelyek a legsikeresebb vezetők karrierjét meghatározták: 1. Ismerje fel legfőbb értékeit! A topmenedzserek nem csupán értéket állítanak elő cégük számára, hanem saját értéküket is folyamatosan növelik. Példaként a világhíres amerikai kerékpározó esete szolgálhat. A hatszoros Tour de France-győztes Lance Armstrong pályafutása elején egyesítette magában a tehetségesnek tartott kerékpározók minden tulajdonságát: hatalmas tüdővel és energikus lábakkal rendelkezett, ráadásul hihetetlen becsvágy fűtötte. Ahhoz azonban, hogy a csúcsra érjen, tehetségét tapasztalattal és tudással kellett párosítani. Ebbe beletartozott az is, hogy megtanulta tisztelni a kerékpározás, mint sport hosszú idők alatt kialakult szabályrendszerét, hagyományait, sőt a legnagyobb versenytársakat is. Armstrong képes volt arra, hogy - részben a fenti tényezők által - folyamatosan növelje saját értékét. 175

177 2. Gyűjtse maga köré a legjobb csapatot! A közhiedelemben még ma is él az a tévhit, hogy a topmenedzserek nagy része foggalkörömmel harcolva, mások testén át jutott irigyelt pozíciójába. Ezzel szemben az igazság az, hogy legtöbbjüket éppen társaik repítették a csúcsok csúcsára. Egy jó vezető ugyanis idejekorán felismeri: csak kollégái segítségével lehet sikeres, ezért törekszik arra, hogy a legjobb szakembereket gyűjtse maga köré. Azokat később egy hozzá végsőkig lojális "hadsereggé" kovácsolja össze, amelyet folyamatosan képes inspirálni, a kitűzött célok felé vezetni. Az egyéni karrier íve tehát korántsem csupán az egyéni teljesítménytől, hanem a vezető által formált csapat milyenségétől is függ. 3. Olykor a legnehezebb út a legjövedelmezőbb! A legtöbb vezető a vállalati hierarchián belül mindig a legjobb, legsikeresebb pozíciókat célozza meg. A kiemelkedő topmenedzserekké váló főnökök ezzel szemben rendszerint egy addig kudarcot kudarcra halmozó részleg irányítását veszik a nyakukba, mondván: ha ott boldogulnak, automatikusan felfigyelnek majd rájuk. 4. Pareto-szabály: a napi munka kis része a siker kulcsa Az üzleti életben érvényes Pareto-szabály szerint egy cég ügyfeleinek 20 százaléka biztosítja a bevételek 80 százalékát. Ez a karrierre alkalmazva azt jelenti, hogy a napi munkának 80 százaléka kötelezően végrehajtandó feladat, amelyet rendszerint egy sablon alapján kell elvégezni, ha kívánjuk, ha nem. A topmenedzserek viszont képesek felismerni, hogy a siker kulcsa éppen a maradék 20 százalék lesz, hiszen az szabadon alakítható, s ezért hatalmas kitörési lehetőségeket rejt magában. Emiatt erre a töredékre koncentrálják majd energiájukat. 5. Találja meg az Önhöz illő hivatást! A kimagaslóan sikeres vezetők legalább hatszor annyi időt töltenek karrierek elemzésével, mint normál társaik. Végül olyan területet választanak maguknak, ami nem csupán munkájuk, hanem egyben szenvedélyük is. Az ilyen vezetők általában olyan kollégákkal dolgoznak együtt, akiket nem csupán munkatársukként, hanem emberként is kedvelnek. Emellett nem rejtőznek a főnöki álarc mögé, hanem emberként is képesek természetesen viselkedni, s így a szakmai siker mellé belső megelégedettség-érzet is társul. És mi a helyzet nálunk? A most 15 éves Audi Hungária Kft ügyvezetésének elnöke, Thomas Faustmann 127 a siker ismérveként a stratégiát, az elkötelezettséget és a minőséget jelölte meg. A nyereségesség- mondja- természetesen fontos mérőszáma a sikernek, de a profit önmagában csak a rövidtávú sikert jelzi. Hosszú távú sikerhez más tényezőkre is koncentrálni kell: a vevők bizalmát csak állandó, magas minőségű mutatókkal, rugalmassággal, és szállítói hűséggel lehet megőrizni. Az AUDI Hungária sikere- Faustmann szerint - a munkatársak sikere. A menedzsment feladata, hogy ezeket a sikereket megfelelően kommunikálja, a stratégiát és a célokat a munkatársakkal megossza. Ha a munkatársak megfelelő visszajelzést kapnak a munkájukkal és a vállalat eredményeivel kapcsolatban, akkor érzik, hogy alapvetően ők a siker letéteményesei. Sugár Andrást 2000-ben (akkoriban a Westel Mobil Rt elismert vezetőjeként), meghívták egy fórumra, melynek címe Mitől sikeres a magyar gazdaság?. Történt ez azt követően, hogy Isztambulban az Európai Minőségi Fórumtól mintegy 20 vállalkozás kapott kitüntető 127 Kisalföld, május 5. A pénz beszél rovat 176

178 oklevelet, köztük két magyar nagyvállalat: a szentgotthárdi Opel és a budapesti Westel, valamint két kisvállalat: egy tiszaújvárosi és egy hódmezővásárhelyi kft. Sugár András így fogalmazott: Ezek - és a korábbi hasonló - elismerések komoly eredmények. Azt jelentik, hogy az ember hajlandó tanulni, hajlandó megmérettetni magát, kész szembenézni a gyengeségeivel és azokat kijavítani, ugyanakkor állandó fejlesztésre kötelezi el magát. Gondolom, az egész gazdaságra is ez kell, hogy igaz legyen. Szeretnénk, hogy ez a sikertörténet tartós és hosszú távú legyen. Ehhez tudnunk kell, hogy mivel kell szembenéznünk, ha rövid vagy hosszú távon értékeljük önmagunkat. Mindig vannak úgynevezett divatos szavak. Most Isztambulban az a szó járta, hogy diversity, sokszínűség. A sokszínűséget ki kell használni, mint tartós versenyelőnyt. Az emberi erőforrásban rejlő sokszínűséget tolerálni kell. Felszínre kell hozni minden kreatív ötletet, és valahogy be kell építeni a vállalkozásról, a gazdaságról alkotott víziónkba. A változás készségét, a tanulás készségét ki kell aknázni, mert ez fog segíteni üzleti koncepciók kidolgozásánál, a tudás megosztásánál. Magyarországon olyan fafejűek vagyunk, hogy nem vagyunk hajlandók egymásnak segíteni. Mindenki ül a maga kis szemétdombján és kukorékol. Ez a vállalaton belül is így van. A legnehezebb dolog, hogy készek legyünk megosztani egymással a tudást, vagy készek legyünk azt mondani, hogy nem tudom. A versenyképességünkkel már vannak problémák. A hatékonyság és a vállalkozások kultúrája területén még javítanunk kell. Elmaradott a kutatás, egészségügy, környezetvédelem, noha ezek rendkívül fontosak. Igaza van Károly brit trónörökösnek, amikor azt mondja, hogy jó üzletet csak egészséges társadalommal lehet megvalósítani. Ezek a lemaradások komoly versenyhátrányt jelentenek. Arra jöttek rá, hogy relatíve keveset költöttek az utóbbi időben fejlesztésre és kutatásra. Azt mondják magukról - ami azért nekünk is üzenet -, hogy azok az országok, amelyek lekerekítik, csökkentik ezeket a költségeket, azok egyszerűen meghívják a versenytársakat, hogy jöjjenek és rabolják el a piacukat. Nálunk is erről van szó. Ha a kutatásra, fejlesztésre nem költünk eleget vállalati és nemzetgazdasági szinten, és nem fejlesztjük hatékonyan a gazdaságot, akkor a versenyképességünk romlik, szabad prédává válik ez a piac. A kialakulóban lévő európai társadalmakban szabad gazdálkodás lesz abból a szempontból, hogy ki hova megy, ezért a versenyképességünket nagymértékben fejleszteni kell. Ezt a kérdést abszolút és relatív módon is, más országok értékeihez, mérőszámaihoz képest is állandóan napirenden kell tartanunk, és vizsgálnunk kell, hogy ki merre megy. Ezért nagyon fontos például az üzleti kiválóságban elért eredmény. Mert mi magunkról szívesen mondjuk, hogy igen, itt vagyunk Európa szívében, mi regionális vezető szerepre törekszünk. De csak akkor lehet vezető szerepre törekedni, ha mások is úgy érzik, hogy jók vagyunk. Ebből a szempontból az, hogy négy magyar vállalkozás az üzleti kiválóság terén, európai szinten az élre került, már figyelemre méltó eredmény. Különösen, ha tudjuk, hogy egy ukrán cég kivételével a környezetünkből, a szomszédos országokból senki sem volt ott. A technológiai fejlődés középpontjába kerülnünk és ezt elismertetnünk a világgal nagyon nehéz. Következetes, hosszú távú elkötelezettséget, munkát igényel. Olyan programok kellenek, amelyek adózással, szabályozással, oktatással, képzéssel a vállalkozások fejlődését segítik. Ezért fontos az ipar, a szolgáltatás és a kormányzat közötti együttműködés kialakulása és fejlődése, ami segíthet abban, hogy a helyes döntéseket megtaláljuk. 177

179 Az európai országok felismerték, hogy rengeteg informatikusra van szükségük. Ehhez a legegyszerűbb, ha keletről importálják a tudást, ahogy ez napjainkban zajlik. Adnak a keletről érkezőknek zöld kártyát és akkor majd "boldogok lesznek". Meg kell teremtenünk a lehetőséget, hogy a szakemberek Magyarországon jól éljenek, itt hasznosítsák a tudásukat, tapasztalatukat. És ez a mi felelősségünk. Fejlesztési centrumokat kell kialakítani, amelyek vonzzák ezeket a fiatalokat. Ha az indiaiak meg tudják csinálni Bangalore-ban, akkor mi is meg tudjuk csinálni Magyarországon. Azt a tudást, amink van, itthon kell tartani vagy villámgyorsan újratermelni. Sugár András szerint a vállalatok belső elégedettsége az a tartalék, amivel a munkát javítani lehet. A belső elégedettségnek mindig magasabbnak kell lennie, mint az ügyfelek elégedettségének, aminek viszont mindig növekednie kell. Ezt pedig csak a tartalékainkból tudjuk elérni. Az európai minőségi kritériumrendszer rendkívül nagy súlyt helyez a dolgozói elégedettségre is. Tehát megint visszakanyarodtunk ahhoz az alapgondolathoz, hogy az emberi erőforrás mennyisége, minősége fogja meghatározni a jövőnket. Az Ernst & Young cég 128, aki óta Magyarországon is létrehozta az év üzletembere díjat úgy véli, minden sikertörténet egy ötlettel, egyszerű vízióval indul. Ez jelenti a vállalkozás alapját, amely dinamizmusával és egyediségével nem csak saját, hanem környezete életét is megváltoztatja. A kiemelkedő emberek munkája másokat is fellelkesít, szenvedélyük másokra is ösztönzőleg hat. Előre látni a jövőt, hinni benne, majd azt valóra váltani: ez a vállalkozói tevékenység lényege. Környezetünkben rengeteg kivételes tehetség végzi felelősen vezetői munkáját, - mondják. Olyan értékek szerint dolgoznak, amelyből nem csak Magyarország legnagyobb vállalatai, de hazánk eljövendő generációi is tanulhatnak. Kifogyhatatlan kíváncsiság, élénk fantázia és tisztesség jellemzi ezeket az embereket, akik hullámvölgyek ellenére is kitartanak céljaik mellett. A Független Bíráló Bizottság a díj odaítélése során a következő szempontokat veszi figyelembe: stratégiai gondolkodás, pénzügyi eredmények, személyes integritás/befolyás, vállalkozói szellem, nemzetközi/globális hatás, innovációs készség. Nem szerencse, s már nem is elsősorban kapcsolatok kérdése a gyors és tartós üzleti siker. A két fő meghatározója a szakmai hozzáértés és a marketing aktivitás. 129 A ma sikeresnek számító cégek többsége - a minden bizonnyal komoly szakmai alapok mellett - nagyon lényeges marketing szempontoknak tesz eleget. A fogyasztók vásárlási döntéshozatalának első lépését figyelembe véve jelentős figyelemfelkeltést, reklámozást és eladásösztönzést folytatnak, s teszik ezt úgy, hogy hirdetésdömpingjük nem olvad bele a konkurencia áradatába, mivel a konkurenciától jól megkülönböztethető arculattal lépnek színre, s teszik ezt olyan komoly PR akciók és szponzorálások mellett, amilyenek az adott cég iránti pozitív attitűdöt jelentős mértékben fokozzák, a bizalom, a kölcsönös megbecsülés, a közös siker, a lehetőség és a céghez hasonlóan gyors előrelépés képzetének közvetítésével. A mai - változó, ám azért egyirányba haladó - piacon a siker egyik alapfeltétele a piactudatosság. Ezt nem a másoktól átvett, koncepcionálisan hiányos, sokszor értelmetlen nyereményakciókkal lehet közvetíteni a fogyasztók felé Kunsági Andrea: Miért nem jut pénz a sikerre? (Marketing folyóirat 1994/2. szám) 178

180 A legfontosabb a piac, s ezen belül is a cég számára kínálkozó piaci rések ismerete, valamint a fogyasztónak az általában tanúsított, illetve az adott vásárlási helyzetben várható fogyasztói magatartásának figyelembevétele. Mi tehát a siker titka? Számos nyugati bestseller, siker-előadások és cikkek sorozata helyezi a hangsúlyt a pozitív hozzáállásra, a sikerbe vetett hitre és az ehhez szükséges önbizalomra. Minderre nyilván szükség is van, ám a gyakorlati sikernek számos más feltétele is van. A sikerbe vetett bizalom feltétlenül fontos ahhoz, hogy a tartós siker bekövetkezzen. Így lehet ugyanis kellő figyelemmel, kitartással és kreativitással megtalálni a legjobb koncepciót, a legjobb megoldásokat, nem ritkán azokat, amelyeket más még nem alkalmazott. Így lehet figyelemmel lenni a piacra, annak betölthető hiányaira, a fogyasztóra, megformálható és kielégíthető igényeire, a konkurencia hibáira, de érdemeire is, amelyekhez fel kell nőni, és így tovább. A sikerhez tehát fejlődési koncepció - jó esetben stratégiai terv - szükséges, ennek alapján lehet jó arculatot készíttetni, s mindennek egy olyan komplex marketing koncepcióban kell talajt és kiteljesedést találni, amely - az egyébként általában meglévő és talán tévesen a legfontosabbnak tartott - szakmai tudást biztosan sikerre viszi. Mi tehát a megoldás? Hogyan küzdhetők le ezen akadályok a sikerhez vezető úton? A legfontosabb lépés mindenek előtt a vezető saját felismerése aziránt, hogy eddigi gazdasági hozzáállásával az új körülményeknek kevéssé tud megfelelni. Ezután már magától jön a hosszútávú koncepció és a nívós arculat igénye, az ezekre és általában a marketingre fordítandó költségek hasznosságának tudata, és formálódni kezd az a marketing aktivitás, amely most már - megfelelő szakmai tudás mellett persze - akarva-akaratlanul is sikerre viszi az adott vállalatot, vállalkozást. Svéhlik Csaba egy publikációjában így ír erről: egy vezető akkor lehet igazán sikeres, ha az általa képviselt marketingszemlélet a szervezet minden részlegét athatja. A vezetés, az irányítás mikéntje a XXI. század legnagyobb kihívása. Felhasznált irodalom 1) Baron, David- Padwa, Lynette: Mózes, minden idők legnagyobb menedzsere (TIARA, 1999) 2) Bennis, Warren: Vezetők 3) Brown, W, Steven: 13 végzetes hiba, amit menedzserek elkövetnek (és hogyan kerüljük el őket) Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest, ) Drucker, Peter F.: A hatékony vezető (Az eredményes irányítás kézikönyve) Nagy menedzser Könyvek, Park Kiadó, Budapest, ) Edler, Richard: Bárcsak akkor tudtam volna, amit most tudok! (If I Knew Tgen What I Know Now) Bagolyvár Kiadó, Budapest, ) Farkas, M. Charles- Backer, Philippe De: Született vezetők (az öt legsikeresebb vezetői stratégia) KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft, ) Goleman, Daniel: Mitől lesz valaki vezető? (Esszé) 179

181 8) Grove, Andrew S.: Csak a paranoidok maradnak fenn Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest, ) Kunsági Andrea: Miért nem jut pénz a sikerre? (Marketing folyóirat 1994/2. szám) 10) Menedzsment-fórum: Topmenedzserek a siker öt alapelve, április ) Svéhlik Csaba [2003]: Iparvállalatok marketingtevékenységének kihívásai napjainkban, Kis- és középvállalkozások az Európai Unió küszöbén Konferencia, tanulmánykötet, Széchenyi Egyetem, Győr, nov ) Svéhlik Csaba [2007]: Marketing a 21. században, KHEOPS Automobil-Kutató Intézet, Mór 13) Vezérelvek a gyakorlatban (Sikeres vezérigazgatók beszélnek) A CEO Akademy előadásai. Szerkesztette: Dennis-Carey és Marie- Caroline von Weichs HVG Könyvek, ) www. azevuzletembere.hu 180

182 SZIT YAI É GOTTLIEB ÉVA főiskolai adjunktus, Budapesti Gazdasági Főiskola, Budapest PhD-hallgató, Pannon Egyetem, Veszprém Önkorrekció és időfaktor (Pszicholingvisztikai vizsgálódások magyar anyanyelvűek német vizsgadolgozatai alapján) Bevezetés Az idegen nyelv tanulása a XXI. századi egységesülő Európában gyakorlatilag minden ország és minden társadalmi réteg számára megkerülhetetlen. De míg nyelvkönyvek és módszerek tucatjai közül választhatnak a nyelvtanulók, az kevéssé ismert, hogy az idegen nyelv elsajátításának hosszadalmas tartó folyamatában hogyan működik az agy, hogyan változik az idegen nyelvű mentális lexikon. A pszicholingvisztikai szemléletű hibakutatás ezekre a kérdésekre keresi a választ. 1. Elméleti háttér Előadásomban annak a kutatásnak egyik részeredményét szeretném ismertetni, amelynek során magyar anyanyelvűek német nyelvvizsgadolgozataiban feltárt önkorrekció jelenségét vizsgálom. A jelen előadás célja az önkorrekció időfaktorának vizsgálata. A hibakutatás, ezen belül az önkorrekció vizsgálata a szóbeli és írásbeli beszédprodukcióval összefüggő kutatások központi kérdésköre, tekintettel arra, hogy a normális, azaz megakadásjelenségektől mentes beszéd és írásprodukció során rejtve marad a folyamat, ahogyan a gondolat eljut a nyelvi reprezentációig. A beszédprodukció kutatása során vizsgált megakadás jelenségek alapján alakultak ki a nyelvi beszédprodukció modelljei. A szakirodalomban több elmélet ismert, amelyek leírják azt a több lépcsős transzformációs folyamatot, amely során a mentális lexikonból a prelingvisztikai szinten álló megnyilatkozási szándék, a gondolat, a koncepcionális tervezéstől a nyelvi megformálásig eljut. A különböző modellek, amelyek arra keresik a választ, hogyan keressük elő a szavakat a mentális lexikonból a nyelvi produkció során, Alfonso Caramazza [1997] szerint egyetértenek két alapvető kérdésben: abban, hogy a szemantikai, szintaktikai és lexikai formára vonatkozó információk független reprezentációs szinteket alkotnak, valamint, hogy ezekhez a reprezentációs szintekhez több lépcsőben történik a hozzáférés a nyelvi produkció során. Így Bock [1982], Bock és Levelt [1994], Burke, MacKay, Worthley & Wade [1991], Butterworth [1989], Dell [1986] Fay & Cutler [1977], Fromkin [1971], Garrett [1975], és [1980], Harley [1984], Kempen &Huijbers [1983], Levelt [1989], MacKay [1987], Roelofs [1992], Stemberger [1985] modelljei megegyeznek abban, hogy az első lépésben a szemantikailag és szintaktikailag meghatározott lexikai repezentáció, a lemma kiválasztása történik meg, majd a második lépésben a lexikális-fonológiai reprezentáció, a lexéma kiválasztása történik. Caramazza [1997] A legtöbbet idézett, és általánosan elfogadottnak Willem Levelt [1989] modellje tekinthető. Levelt hierarchikus felépítésű modelljében a beszédprodukció folyamatának több lépcsője különül el. A szó létrejöttének szintjei: a fogalmi előkészítés, a nyelvi megformálás, amely magában foglalja a lemma szintet, ezt követi a morfológiai kódolás, azaz a lexikai válogatás 181

183 és szintaktikai strukturálás szintje, majd a morféma fonológiai kódolásának folyamata megy végbe, végül az artikulációs megvalósulás. 2. Íráshibák és orális nyelvi hibák Levelt modellje a beszédprodukcióra vonatkozik, a szó és a mondat fonetikai megformálására. A beszédprodukció megakadásjelenségeivel és a szóbeli önkorrekció vizsgálatával foglalkozó kutatások és az írásprodukció során megfigyelt hibák és az írásbeli önkorrekció vizsgálata nem folyik párhuzamosan, a pszicholingvisztikai kutatások nem azonos mentális folyamatokat tártak fel a beszédfolyamat és az íráshibák vizsgálata során. Említésre érdemes ezzel kapcsolatban, hogy a korábbi kutatások során német nyelvterületen Goethe is foglalkozott hibakutatással, Hör-, Schreib- und Druckfehler. In: Goethes Werke. Hrsg. im Auftrage der Großherzogin Sophie von Sachsen. 41. Bd., 1. Abtheilung. Hermann Böhlaus Nachfolger, Weimar 1902, S ; Ugyancsak párhuzamosan vizsgálta Rudolf Meringer Rudolf Meringer, Karl Mayer: Versprechen und Verlesen. Eine psychologischlinguistische Studie. Göschen'sche Verlagshandlung, Stuttgart a beszéd-, írás- és olvasásbeli tévesztéseket. A hangzó és írott korpuszokban produkált hibák részben eltérő, és részben azonos mintázata felveti a kérdést, vajon az íráshibák az orális nyelvi hibákból vezethetők le. Kétféle felfogás ismert a szakirodalomban, a fonológiai közvetítés hipotézis és az ortográfiai autonómia hipotézis. A lemma és lexéma reprezentációk közötti kapcsolat sematikus ábrázolása: A fonológiai közvetítés hipotézis lemma ortografikus fonológiai lexéma lexéma ortográfiai autónómia hipotézis lemma / \ ortografikus lexéma fonológiai lexéma 182

184 A lemma és lexéma reprezentációk közötti kapcsolat kérdésében Lengyel 1999 az íráshibák jelentős részénél az írott nyelv autonómiáját bizonyítja be. Caramazza [1997] neurolingvisztikai kutatásai afáziás betegekkel megerősítik az ortográfikus információ független reprezentációját, az ortográfiai autonómia hipotézis helyességét. Eszerint ugyanis a szavak helyes írásbeli formájának leírására való képesség érintetlen marad a fonológiai rendszert érintő súlyos károsodás esetén is. Az írásbeli fogalmazási folyamatra irányuló kognitív pszichológiai kutatások olyan részfolyamatokat tártak fel, amelyeket szintén figyelembe kell venni az íráshibák és az írásbeli önkorrekció vizsgálata során. Linda Flower és John Hayes [1980] kísérletében három fogalmazási részfolyamatot különített el. Ezek a tervezés [planning] megformálás [translation] és átdolgozás [revision]. MacNeilage [1998] szerint az írás során nincsenek olyan inherens fonotaktikus relációk, amelyek kizárnák a mással- és magánhangzók felcserélését, az adott nyelvben nem lehetséges minden fonémakombináció, viszont bármilyen grafémakombináció lehetséges és kivitelezhető az írás során. Szerinte ez magyarázza írásban a magánhangzó és mássalhangzó cseréjének relatív gyakoriságát, valamint azt is, hogy az írásban a szótaghatár nem létezik, vagy nincs szerepe. [Idézi Ellis 1982 és Marcel 1980.] 3. Hibadefiníciók és hibaokok Az önkorrekció vizsgálatánál nem kerülhető meg a hiba definíciójának kérdése, azonban a hiba definiálási nehézségei és a számos hibadefiníció ismertetése túlmutat ennek az előadásnak a keretein. Az önkorrekció tárgya valamilyen eltérés, amelyet az írást létrehozó hibásnak, vagy legalábbis javítandónak ítélt meg. Mint alább kiderül, az önkorrekciót gyakorta nem hibás, vagy nem eltérést mutató jelenségeken is alkalmazzák. A hibaokok kérdésében lkét főbb irányzat ismert a pszicholingvisztikában. Egyes kutatók Dulay/ Burt [1974] szerint a gyermeknyelvi nyelvelsajátítás és az idegen nyelv elsajátítása azonos folyamat, amely azonos hibákat implikál, a hibák a megtanulandó nyelvből erednek. Egy másik felfogás szerint Corder [1967] és Selinker [1972] a nyelvtanuló fejében az idegen nyelv leképeződése instabil, de összefüggő rendszert alkot, ez az interlanguage. A köztesnyelv nem része sem az anyanyelvnek, sem a célnyelvnek, hanem önálló törvényszerűségek és kreatív nyelvi folyamatok alapján rendeződik a nyelvtanuló fejében. Minél haladóbb szintre jut a nyelvtanuló az idegen nyelv elsajátítása során, annál közelebb jut az állandóan változó köztesnyelv a célnyelvhez. A hibákból következtetni lehet arra, hogy a A köztes nyelv elmélet nyomán kialakult pszicholingvisztikai szemléletű hibaanalízis, ilyen német nyelvterületen Karin Kleppin [1998] hibafelosztása, az intra- és interlinguális okokat egyaránt figyelembe veszi. Charnier [1992] szerint a nyelvtanuló az új ismeret elsajátítása során kétféle leegyszerűsítési stratégiát alkalmaz: vagy visszanyúl az anyanyelvhez, ez az anyanyelvi transzfer, vagy az idegen nyelvhez kapcsolja az új szabályt, ez a túláltalánosítás. Ahhoz, hogy a hiba okaira következtetni lehessen, a hibák azonosítása után a hibák specifikálása szükséges, azaz megállapítani, hol, milyen nyelvi síkon és milyen hibák jöttek létre. Meg kell jegyezni, hogy nem minden hibát lehetséges egyértelműen kategorizálni, 183

185 tekintve, hogy vannak multikauzális hibák, vannak több nyelvi síkhoz rendelhető hibák, s előfordulhatnak nem értelmezhető hibák. 4. A kutatás kérdései 1. Milyen hibákat korrigáltak a vizsgázók a vizsga során? 2.Van-e összefüggés a javítás jellege és az időtényező között? 3. Van-e összefüggés a hibák jellege és a javítás időfaktora között? 5. Hipotézisek 1. yelvtanítási empirikus tapasztalatok alapján feltételezhető, hogy az írásbeli hibajavítás a nyelvtanuló nyelvi tudatosságának tükre. A nyelvtanulók gyakran javítják grammatikai hibáit, a téves lexikát. A javítás jellemzően azonnal történik, a hibának vélt jelenség után közvetlenül. Az azonnali javítás túlsúlya feltehetően írásban is észlehető. 6. A korpusz és a módszer Az Origo vizsgaközpont német nyelven írt feladata tűnt alkalmasnak a vizsgálatra, egy 500 n terjedelmű összefüggő szöveg fordítása magyarról németre, és egy német nyelven írt informális levél. A kétféle vizsgafeladat között a vizsgaközpont által végzett statisztikai elemzések nem mutattak ki összefüggést: a magyarról németre jól vagy rosszul fordítók csoportja nem egyezik meg azokkal, akik jó vagy rossz teljesítményt nyújtanak idegen nyelven írt szövegalkotás során. Corder mátrixa segítségével lehetett csoportosítani az önkorrekciós hibákat.az idegen nyelvi hibákra kialakított mátrix alapján a hibák három szinten detektálhatók? írás-helyesírás, grammatika, azaz morfo-szintaktikai hibák, és lexika. Jellegüket tekintve a hibák négyfélék lehetnek: kihagyás, vagy hozzáadás, a tévedés a sorrendet érintheti, vagy a kiválasztást, ez utóbbiak a szelekciós hibák. 1. táblázat: Corder mátrix Írás- helyesírás Grammatika Lexika kihagyás Flöe Flöhe hozzáadás szelekció bekommte bekam man Mensch sorrend heute ich bin heute bin ich 184

186 7. Az adatok elemzése 1. Javítási módok Írásban a javításnak többféle módozata különíthető el. A korpuszban jellemző módon egy-egy vizsgázói dolgozaton belül is többféle javítási módot alkalmaztak. Az időtényező tükrében vizsgálva a javításokat, az írás lineáris jellege miatt egyértelműen megállapítható a javítás azonnalisága, vagy késleltetett jellege. Azonnali javításra utal a félbehagyott szó, vagy a szó után leírt másik verzió. Ezzel szemben a grafomotorikusan kivitelezett szintagma, mondat vagy szöveg utólagos javítása esetén már nincsen hely a sorban, ezért a két szó fölé beszúrt harmadik szó, a mondat szavainak megszámozása, az áthúzott szó fölé írt javítás egyértelműen utal arra, hogy az ilyen jellegű javítás időben később történt, mint a szöveg megformálása. 2. Helyesírás- írás területén végrehajtott önkorrekció 2.1. Az írás bizonytalanságára utaló önkorrekció, a szóismétlés A grafomotorikus kivitelezés, az írás, leírás során észlelt javítások száma a korpuszban a legjelentősebb arányú valamennyi hibatípus közül. Ezek valamennyi esetben azonnali javításra kerülő hibák. Néhány gyakori példa: Eigenschaft Flöhe ganz Gesellschaft, hauptsächlich, interessant, jetzt, machten, schon, Sommer, sicher Valamennyi önkorrekció esetében anyanyelvi transzferhatás mutatható ki. A magyartól idegen grafémakombinációk okozták a zavart Megbotlik a toll A megbotlik a toll jelensége azt jelenti, hogy az egyik grafémánál látható a javítás, az író még egyszer megformálja a betűt, ezáltal az vastagabb, mint a szó többi részének grafémái. Jól kivehető, hogy az eredeti verzió és a javítás azonos. Az idegen nyelven történő írás bizonytalanságára utalhat a jelenség, s feltehetően azonnali javításról van szó ebben az esetben is. Ismert adat, hogy a szóbeli tévesztések esetében jellemző a szó eleji pozícionálás, ezzel szemben az adott korpuszban megfigyelhető, hogy valamennyi grafémát érinti a jelenség, magán- és mással hangzót egyaránt, és az bármilyen pozícióban megfigyelhető. Különös módon a gyakoribb és kevésbé ismert szavak egyaránt javításra kerültek. Néhány példa : Szótag elején: das, gar,gennant,jemanden, kann, Liebe, oder, Tiroler, später, untersuchen Untersuchung Szótag közepén: auch, August, aus, australisch, Brief, daran, deine, den, diesen, Entdeckung, finanziell, fragten, glaube, ich, Problemen, schon, sehr, seiet,worden Szótag végén: ob 185

187 2. 3. Grafématévesztések Az írás kivitelezési hibáit a grafématévesztések esetén is azonnal javították a nyelvvizsgázók. Az alábbi típusokat lehetett megkülönböztetni: Sorrend Australein Australien beg geboren bescho beschäftigen Breif Brief hießt heißt intet intelligent Intsi Institut Liebaspaar Liebespaar 2. táblázat: Grafématévesztések Hozzáadás Kihagyás Egyéb Floch Floh scher sehr freei frei jezt jetzt Beteilgten Beteiligten ach auch Innbruck Insbruck Innsbruck vile viele stelte stellte enttaucht enntäuscht mehrem mehrerem österricisch österreichisch hauptsachlich hauptsächlich Kenguru, Kanguru Känguru Összegezve megállapítható, hogy a korpuszban az első két pontban ismertetett korrekció típus, a szó ismételt leírása és a megbotlik a toll jelensége a graféma szintű javítások több mint egy harmadát teszi ki. Ez a tény, s hogy az írás- helyesírás kérdésében a szabálytalan formáció, azaz valamilyen eltérés a normától, a hiba, esetenként feltételezett hiba és az önkorrekció közel azonos számú, s gyakorlatilag azonnal javításra kerül, azt jelzi, hogy az idegen nyelvű írásprodukció során a monitorozás tárgya elsősorban az írás grafomotorikus kivitelezése. 3. Grammatikai hibák Két típusa különíthető el a grammatikai hibákat érintő önkorrekciós jelenségeknek, sorrendi és szelekciós hibák Sorrendi hibák A nagyon eltérő magyar és német szórend különbségéből adódó szintaktikai hibák a nyelv elsajátítása során kezdőtől a haladó szintig mindvégig végigkísérik a nyelvtanulást. A németre jellemző mellékmondati szórend a tagmondat végén álló igével olyan jelenség, amelyet gyakran tudatosítanak a nyelvtanulóban, ezért nem meglepő az önjavítások nagy száma. 186

188 Összesen 108 különböző szórendi javítás történt a teljes anyagban, ebből kettő sikertelen, azaz a jó szórendet javították rosszra. Megfigyelhető a gondolkodás és az írás közötti időbeli eltérés. A szórendi hibajavítások kisebb részében [27 eset] a magyar szórend lineáris követése során az író a tévesen leírt, második szót félbehagyja, vagy áthúzza, mert felismeri az anyanyelvi hatást, és kijavítja a hibát. A javítások nagyobb részére jellemző az esetleges újraolvasás során végzett utólagos korrekció, amikor a befejezett mondat átszámozásával javítják a hibát, tehát a hibát később, az újraolvasás során észlelték. 3.2 Morfo-szintaktikai hibák A felismert és javított hibák variációja nem nagy, a vizsgált anyagban néhány nyelvi jelenségre koncentrálódik. A morfo-szintaktikai hibák forrása a német rendhagyó igeragozás, ezt azonban egészen kis mértékben javítják. A jelenség oka, hogy a kezdő szintű nyelvtudással rendelkezők nem ismerik fel a hibát, és nem javítanak, a haladóbbak pedig nem követik el a kezdő szintre jellemző igeragozási hibát. Az igével kapcsolatban a legtöbb önkorrekciós eljárás az igeidők megváltoztatásával volt kapcsolatban. Az 55 javításból 29 javítás feleslegesen történt, a mai németben ugyanis nincsen jelentősége annak, hogy Präteritumban vagy Partizip Perfektben áll-e az ige. A tanítási folyamat során a tanár által elkövetett hibával állunk szemben, az igeidő megválasztásának stilisztikai követelményeinek túlhangsúlyozása vezetett az önkorrekcióhoz. Ennél a hibatípusnál valamennyi javítás utólagos, a leírást követő későbbi fázisban történt, amikor a szöveg írója saját teljesítményét felülvizsgálva döntött egy másik igeidő mellett. A későbbi javítást a kész sorok fölé beszúrva hajtotta végre. Mindössze négy esetben történhetett azonnal a javítás. További igeidő javítások: az igeidő megváltoztatása a jelenből a múlt időre történt a leggyakrabban, ritkábban jelenből jövő időre, sőt múlt időből jelen időre váltás is előfordult. Nagy számban, 40 esetben javították a segédigét a Partizip Perfekt múlt idő esetében. A javítások viszonylag magas száma és visszatérő jellege nagy bizonytalanságot jelez ezen a téren. Meglepő a hibánál az is, hogy míg a nyelvre a haben segédige túlsúlya jellemző, tehát a hibánál a túláltalánosítás jelensége lenne elvárható, a sein helyetti haben segédige használata, ezzel szemben a hiba keverten fordul elő, gyakran haben helyett sein segédigét használnak, mielőtt korrigálják a téves alakot. A 40 javítás nagy része 26 eset utólag történt. 4. Lexikai hibák A közpfokú nyelvvizsgára készülők idegen nyelvű mentális lexikonja korlátozott számú szinonimát tartalmaz, ez valamennyi szófaj esetében megállapítható. Így nem meglepő, hogy a korpuszban mindössze 22 szinonim szó és 8 szintagma javítását végezték. Néhány példa: und sowie Klasse Mitschüler genug gleich nicht sagen nicht zu Wort kommen ich bitte dich nicht sei nicht böse A harminc javítás esetében a kétféle időfaktor alakulása az alábbi: 23 esetben azonnali javítás történt, a javítások kisebb száma történt utólag. 187

189 8. Következtetés Az önkorrekciós hibák jellege és a kétféle időfaktor között szignifikáns összefüggés fedezhető fel. Az azonnali javítás elsősorban a graféma-tévesztések területén mutatható ki. Az írás kivitelezése terén az azonnali javítás kizárólagossága arra utal, hogy a nyelvtanuló idegen nyelven alacsonyabb grafomotorikus szinten áll, mint anyanyelvén. A kognitív pszichológia írás-stratégia modelljei közül Karl Bereiter [1987] felosztásában az asszociatív szintnek felel meg az a jelenség. Az asszociatív szint az anyanyelvű kisiskolás korra jellemző írás, ebben a korai életszakaszban az írás kivitelezése áll a középpontban. A graféma szintű önkorrekció nagy számát és az azonnali időfaktort tekintve a feltárt hibák olyan képet mutatnak a középfokon író nyelvtanulókról, amely hasonló az anyanyelvén írni tanuló gyermek írásához és íráshibáihoz. Különös a jelenségben még az is, hogy a kivitelezési nehézség rejtve marad a nyelvtanuló és a nyelvtanár előtt is. Az önkorrekció és időfaktora tükrében megállapítható, hogy az idegen nyelvi produkció során érvényesülő anyanyelvi gátló hatás erőteljesen érvényesül a szórend területén, és szórendi hibákhoz vezet. Ezeknek a hibáknak kisebb részét a nyelvtanulók azonnal észlelik. Ezek azok a javítások, amelyek a leírt hiba után azonnal történnek. Ide sorolhatók továbbá a morfoszintaktikai hibák kisebb része is. Döntő azonban, hogy a fenti hibák túlnyomó részében az utólagos monitoring érvényesül, azaz a szórendi hibák és a grammatikai hibák túlnyomó része a később javított hibák kategóriájába sorolható. Összegezve megállapítható, hogy az íráshibák terén végrehajtott önkorrekciók és a nyelvi produkció más szintjein detektált önkorrekció egymástól merőben eltérő jelenségek. A grammatikai és lexikai szinteken az utólagos korrekció a tervezés tudatosságát igazolja, az írás kivitelezésének szintjén viszont az azonnali korrekció kizárólagossága, valamint jelentős számaránya még feltáratlan grafomotorikus nehézségekre utal. 9. Kitekintés A korpusz mindössze két szövegre épül, így az adott szövegek és a vizsgázók tudásszintje a hibákat grammatikai, lexikai és szemantikai téren behatárolják. A további kutatások során szándékomban áll kibővíteni a korpuszt - különös tekintettel a magasabb nyelvi szinten állók produktumaira, s ezek a kiterjesztett vizsgálatok kiterjednek a lexikai, szemantikai, valamint pragmatikai hibákra is. A hibák vizsgálata és elemzése feltárhat a nyelvtanítás számára hasznosítható eredményeket. Felhasznált irodalom 1. Caramazza A.[1997]: Hány feldolgozási szint van a lexikális hozzáférésben? In Nyelvi struktúrák és az agy [1997] Neurolingvisztikai tanulmányok. Corvina, Budapes.t 2. Falus I. [2000]: Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 3. Gósy M [2004]: Fonetika, a beszéd tudománya. Osiris, Budapest. 4. Gósy M. [1999]: Pszicholingvisztika. Corvina, Budapest. 5. Hegedűs R. [ 2005]: Magyar nyelvtan. Tinta Könyvkiadó, Budapest: 6. Juhász J. [1970]: Probleme der Interferenz. Max Hueber, München. 7. Kleppin K. [1998]: Fehler und Fehlerkorrektur. Langenscheidt, Berlin. 8. Lengyel Zs. [1999]: Az írás. Kezdet folyamat végpont. Az írástanulás pszicholingvisztikai alapjai. Corvina, Budapest. 188

190 9. Lengyel Zs.[1979]: A pszicho- és szociolingvisztika helye az anya-és idegen nyelvek oktatásában. Módszertani segédanyagok, Debrecen. 10. Lengyel Zs.[1993]: Bevezetés a pszicholingvisztikába. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém 11. Navracsics J. [2002]: Interjú François Grosjeannal a kétnyelvűségről Alkalmazott Nyelvtudomány. II./1. pp Paris B. [1999]: Schreiben als Fremdsprachenerwerbsstrategie Zeitschrift für Interkulturellen Fremdsprachenunterricht [Online], 4[1], 8 pp. Available:http://www.spz.tu-armstadt.de/projekt_ejournal/jg_04_1/beitrag/paris2.htm 13. Pinker S. [1999]: A nyelvi ösztön. Tipote, Budapest. 14. Pléh Cs. [1986a]: Az elme modularitása Magyar Filozófiai Szemle, 30, Rácz E.[1991]: Az egyeztetés a magyar nyelvben. Akadémiai Kiadó, Budapest. 16. Schade V.[1992]: Zur Modellierung der Sprachproduktion. Westdeutscher Verlag, Opladen. 17. Spinner K. [ 2001]:.Kreativer Sprachunterricht Kallmeyer, Selze. 18. Sucharowski W [1996]: Sprache und Kognition. Westdeutscher Verlag, Opladen. 19. Wode, H. [1993]: Psycholinguistik. Max Hueber Verlag, Ismaning. 189

191 KORÉ A DREA 130 egyetemi tanársegéd, yugat-magyarországi Egyetem, Sopron POLGÁR É HOSCHEK MÓ IKA egyetemi adjunktus, yugat-magyarországi Egyetem, Sopron A vállalkozási hajlandóság elemzése nemzetközi felmérés a nappali tagozatos egyetemi hallgatók körében Magyarországon 2007-ben 1. Bevezetés A felmérés az Európai Unió Marie Curie program keretében készült, mely a munkaerőpiaci rugalmasság területére fókuszál. A tanulmányt összesen hat ország készítette el: Lettország, Litvánia, Lengyelország, Oroszország, Ukrajna és Magyarország. E kelet-közép európai régióban egyetemi hallgatókat a vállalkozásokkal kapcsolatban kérdezték meg. Az általános információk után a vállalathoz való hozzáállásról, a vállalati magatartásról, a munkaerőpiacról és üzleti környezetről, tettek fel kérdéseket, valamint arról, hogy az oktatási rendszer hogyan alakíthatja a vállalkozásbarát légkör, kultúra kialakítását. A kiadott kérdőívekre 602 egyetemi hallgató válaszolt, melynek 69,4%-a alapképzésen vesz rész, és mindössze egy-harmada (30,6%) mesterképzésre jár. Ez az arány sok esetben befolyásolta a kérdésekre adott válaszokat, hiszen az I. évfolyamon nem minden esetben van rálátásuk a vállalkozásalapítással és működtetéssel kapcsolatos kérdésekre. 2. Elméleti háttér Az adatok feldolgozásához három indikátort alkalmaztunk a kérdések közötti esetleges kapcsolat kimutatására, melyek az esetek többségében egymással összefüggő eredményt adtak. Az első mutató az SPI (Szerkezeti Valószínűségi Jelzőszám)-index, amely annak a valószínűségét adja meg, hogy a kiválasztott szempont szerinti válaszok struktúrája mennyire független egymástól. Amennyiben az érték 90 feletti, akkor a kérdésekre adott válaszok függetlenek egymástól, és minél inkább közelít az érték a 0-hoz, annál nagyobb lesz az összefüggés mértéke. A második módszer a függetlenség-vizsgálat, a nem-paraméteres hipotézisvizsgálatok egyike. A vizsgálat során azt az alapfeltevést ( H 0 ) szeretnénk igazolni, hogy a két ismérv független egymástól. Az ellenhipotézis ( H 1) ennek ellentettje, azaz a két ismérv összefügg, és valamilyen mértékben meghatározzák egymást. 130 A felmérés akkor készült, mikor a szerző a Marie Curie Action keretében (Európai Unió 6. keretprogramja) junior kutatóként a Szczecini egyetemen, a Mikroökonómia Tanszéken töltött szemesztere során, a Transfer of Knowledge program keretében dolgozott. A szerzők hálával tartoznak Bátori Zoltánnak a szerkesztésben nyújtott segítsége miatt, és Bruno S. Sergi-nek, a tanulmányt érintő építő javaslataiért. A tanulmányban szereplő esetleges hibákért a szerzők a felelősek. 190

192 A minta alapján meghatározzuk a próbafüggvény értékét. Ez a próbafüggvény: s t ( fij fij) 2 χ =, f i= 1 J= 1 ahol, f ij - tapasztalati gyakoriság, a kontingencia tábla adatai * fi. f. j fij = - várható gyakoriság H 0 fennállása esetén n Az így kapott értéket összehasonlítva a kritikus értékkel megállapítható, hogy melyik hipotézist fogadjuk el. A kritikus érték meghatározásához két értékre van szükség. Az egyik a szabadságfok, amely ( s 1)( t 1) képletből adódik, ahol s és t a vizsgált kontingencia tábla sorainak és oszlopainak száma azzal a kikötéssel, hogy s t. A második szükséges érték a szignifikancia-szint, a vizsgálat megbízhatóságának mértéke. Ebben az esetben α = 0, 05, vagyis 95%-os megbízhatósággal dolgozunk. Amennyiben 2 2 χ > χ krit 2 2 χ < χ krit ij, azt mondhatjuk, hogy alapfeltevés elfogadható. Ha azonban, az ellenhipotézist kell elfogadni. Ha az alaphipotézist fogadtuk el, akkor ez jelzés, hogy érdemes megvizsgálni, milyen mértékben függnek össze az adott ismérvek. A harmadik elemzési módszer ennek a függőségi szintnek a meghatározása. Két ismérv között három kapcsolat lehetséges: az ismérvek függetlenek egymástól az ismérvek között függvényszerű (sztochasztikus) a kapcsolat az ismérvek teljesen egyértelműen meghatározzák egymást, azaz függő (determinisztikus) a kapcsolatuk A két véglet (függetlenség, teljes függőség) közötti sztochasztikus kapcsolat számszerű kimutatására három asszociációs együtthatót számítottunk ki a felmérés adataiból. A Yule-féle mutató (alternatív ismérvek esetén 131 f ): 11 f00 f10 f Y = 01. f f + f f A Csuprov-együttható: T = ahol n χ 2 ( s 1)( t 1) 2 χ - a függetlenség vizsgálat során meghatározott érték n - a válaszadók száma χ A Cramer-mutató: C=. n( s 1) A három mutató értéke 0 és 1 között alakulhat. Amennyiben 0 egy indikátor értéke, akkor az az ismérvek függetlenségét jelenti. Ha az érték 1, akkor a kapcsolat determinisztikus. 0 és 1 közötti érték mutatja a sztochasztikus kapcsolat fokát, amely lehet gyenge (0,3 körül), közepes (0,5 körül) és erős (0,8 körül)., A Yule-féle mutató kiszámítható 2x2-nél nagyobb kontingencia táblánál is, de ekkor a képlet más, ezért a legegyszerűbb számítási módszert mutatjuk be 132 n általános esetben a minta elemszámát jelöli, azonban a felmérés során nem mindenki válaszolt minden egyes kérdésre 191

193 3. Gyakorlati következtetések A felmérés 46 kérdést tartalmaz (46 ismérv van, amelyet meg kell vizsgálni) (a kérdőív az I. sz. Mellékletben olvasható). Elsősorban az általános információkra vonatkozó nyolc kérdést kellett tüzetesebben elemeznünk A nem A 602 megkérdezettből valamivel több, mint 65% a nő és nem egészen 35% a férfi; ez a nemek közötti arány figyelhető meg a kérdésekre adott válaszok zöménél is. Például 416-an állították, hogy két lábbal állnak a földön, ebből 286 fő, azaz 68,75% a nő és 130 fő, azaz 31,25% a férfi. Akadnak azonban olyan kérdések is, ahol ez az arány eltolódik egyik vagy másik nem javára. 1. ábra: A válaszadók nemek szerinti megoszlása Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján Éppen ugyanannak a kérdésnek (8.kérdés) egy másik válaszára a Szerencsejátékos, opportunista vagyok válaszra igennel felelők 69%-a volt a férfi és csak alig több, mint 31%- a nő. Talán nem is meglepő a válaszok ezen aránya, hiszen általánosságban, inkább a férfiak azok, akik kockázatot vállalnak, míg a nők a racionálisabb, megfontoltabb nem. 100% 80% 60% 31 68,8 70,3 nők 40% 69 férfiak 20% 31,3 29,7 0% Szerencsejátékos, oppportunista vagyok Két lábbal a földön állok Álmodozó vagyok 2. ábra: A válaszadók személyiségének jellemzése, nemek szerint Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján 192

194 Azt gondolnánk, hogy a válaszoló neme mindenre befolyással van, vagy legalábbis a kérdések zöménél meghatározza a válaszokat is. Ha azonban megnézzük, hogy a függetlenségvizsgálat mely kérdéseknél mondta azt, hogy van kapcsolat a nem és az ismérv között, akkor 21 ilyen található. A sztochasztikus kapcsolat foka a legtöbb (16) esetben 0,2 alatt marad. Sőt négy olyan kérdés is van (4. tanulmányi szint, 20. vállalkozással több pénz kereshető, 31. mi befolyásolja döntést az elhelyezkedésnél, 45. mit tehetne még az egyetem), amelynél bár a számított 2 χ nagyobb a kritikus χ -nél, a harmadik lépésben számított együtthatók értéke még a 0,1-et is alig érik el, vagyis inkább függetlennek mondható a két ismérv. A nemnek legszorosabb kapcsolata a hallgató szakjával (3. kérdés) van. Mindhárom asszociációs együtthatójának az értéke 0,31. Ez az érték még mindig csak azt mondja, hogy gyengén függ össze a nem és az, hogy vajon üzleti vagy nem üzleti szakra jár-e az illető. Hasonlóan szignifikáns (gyenge) kapcsolatról árulkodnak a nem és a hallgató jelenlegi/volt munkahelyének ágazata (32. kérdés), valamint a nem és a vállalkozás kezdetének időpontja (33. kérdés) közötti kapcsolatot leíró mutatói is. Ha a hallgató jelenlegi/volt munkahelyének ágazatát tekintjük, a válaszadók nagy része a szolgáltatói szektorban dolgozott/dolgozik. Ha megvizsgáljuk azokat, akik az iparban dolgoztak/dolgoznak, látható, hogy 70%-uk férfi. A másik kérdés a vállalkozás kezdetének időpontjára vonatkozott. A hallgatók 62%-a indítana vállalkozást néhány évvel a végzés után, és a nemek megoszlása pontosan 50%. Azok, akik rögtön az egyetem elvégzése után fognának bele, főleg férfiak (27 fő, 79%) A tanulmányok szintje Az, hogy valaki a tanulmányai milyen szintjén áll, alap- vagy mesterképzésben vesz-e részt, meghatározza az ismeretei mértékét. A válaszadók majdnem két-harmada BSc-képzést folytat, mely nagyban meghatározza ismeretei szintjét. Ez az arány jellemző a többi felmérésben részt vevő országban is, kivéve Lengyelországot, ahol a mesterképzést végző hallgatók részvétele domináns, 81,2%. 2 krit 3. ábra: Tanulmányok szintje nemek szerinti megoszlás szerint Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján 193

195 A 3. ábra a tanulmányok szintjét jelzi, nemek szerinti bontásban. Míg a hallgatók egyharmada férfi az alapképzésben, addig ez az arány majdnem 50-50% a mesterképzés esetén. A kérdések egy része éppen arra vonatkozik, hogy rendelkezik-e a hallgató vállalkozásokkal kapcsolatos bizonyos ismeretekkel. Ezért is feltételezzük, hogy az ilyen kérdések és a 2. kérdés között találunk majd kapcsolatot a függetlenség-vizsgálatot elvégezve. Azonban nem így lett, kivéve a 36. kérdést, ahol a vállalatvezetéssel járó kötelezettségek és felelősségek ismeretére kíváncsiak. (A válaszadók 75%-a állítja, hogy ismeri azokat.) Ebben az esetben a 2 kritikus értéknél nagyobb a számított χ, és az asszociációs együtthatók mindegyike 0,2-t ért el; vagyis gyenge, de határozottan kimutatható a viszony a tanulmányi szint és a tudás között. Egy másik érdekesség, ami a tanulmányi szinthez kapcsolódik, az a 37. kérdés ( Szeretnék egy céget irányítani, a lehetséges válaszok: egyedül, partnerrel/partnerekkel együtt, nem számít) elemzésekor került elő. A válaszadók leginkább partnerrel együtt indítanának vállalkozást, ez a felelők 45,6%-át teszi ki. Ekkor a függetlenség-vizsgálat szerint nincs összefüggés a kérdésekre adott válaszok között. Azonban az SPI-index (75,8) azt jelezte, hogy mégis lehet. Elvégezve az együtthatók kiszámítását, látható, hogy a Yule és a Cramer értéke is 0,22; vagyis nagyobb, mint a 2. és a 36. kérdés esetében. Hasonló a helyzet a nyereségességgel összefüggő kérdésnél. Ekkor a függetlenség-vizsgálat nemcsak a tanulmányok szintjével kapcsolatban, de a szakkal (3. kérdés), sőt a szülők vállalkozásával (7. kérdés) kapcsolatos kérdéseknél is azt jelezte, hogy nincs kapcsolat, míg az index és az együtthatók az adott ismérv esetében magas (0,26, 0,26, 0,28) értékeket adtak. A tanulmányok szintjére végzett függetlenség-vizsgálat a kérdések negyedénél állította, hogy van kapcsolat. A 12 esetből két olyan van, ahol határozott kapcsolat mutatható ki a kérdésekre adott válaszok között. A tanulmányok befejezéséig hátralévő idővel (4. kérdés) összefüggésben a Csuprov-együttható értéke 0,35 lett, míg a Cramer és a Yule együtthatók 0,41-et adtak. Ennél kisebb fokú, de még mindig egyértelmű (gyenge) kapcsolatra utal a 0,27- es Csuprov és 0,32-es Cramer és Yule-együttható érték a 33. kérdésnél, ahol a vállalkozási tevékenység kezdetéről érdeklődnek A hallgató szakja Aki üzleti szakon végez, az nagyobb valószínűséggel fogékony a vállalkozások iránt, hiszen tanulmányi során ilyen jellegű képzést kapnak alapvetően. Ez azt sugallta, hogy a válaszok erősen függnek majd attól, hogy a feleletet adó üzleti-gazdasági vagy nem gazdasági tanulmányokat folytat. 490 hallgató (83,5%) üzleti és gazdasági szakon, és 97 (16,5%) nem gazdasági szakon folytatja tanulmányait. (A kutatás Sopronban a Közgazdaságtudományi Karon és a Faipari Mérnöki Karon történt.) Ez szintén magyarázatul szolgál a nemek szerinti megoszlásra is, hiszen általánosságban az olyan karokon, mint erdészet vagy faipar, a hallgatók többsége férfi. A nem gazdasági karon (ebben az esetben a Faipari Karon) 66 hallgató férfi és 31 nő a megkérdezett 97 emberből. 194

196 4. ábra: A szakok aránya a válaszadók körében nemek szerinti megoszlás alapján Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján A feltételezés igazolódott, miszerint ez a kérdés az, amelyik a legtöbb kérdéssel fog kapcsolatot kimutatni. Az esetek felénél mondta azt a függetlenség-vizsgálat, hogy létezik összefüggés. Ezek közül három emelkedett ki már az SPI-index alapján is: a tervezett munkahely helyére (SPI=65,1), és a mostani/korábbi munkahely ágazatára (SPI= 67,0 és 58,8) vonatkozó kérdések. A három sztochasztikus együttható értéke: 0,29 volt a helyszínnél (5. kérdés), 0,36; 0,31; 0, az ágazatnál (13. kérdés), míg 0,46; 0,39; 0,46 a 32. kérdésnél. Ezen utolsó érték már nem gyenge kapcsolatot jelez a szak és a munkahely ágazatára vonatkozó kérdésekre adott válaszok között, hanem közepeset. Ami itt feltűnt, hogy bár a 13. és 32. kérdés ugyanarra a dologra kérdez rá, mégis más kapcsolati fokot mutatnak. Ezért is volt érdekes megnézni a két kérdés közötti összefüggés szorosságát. Meglepő, mert az együtthatók mindegyike szoros kapcsolatot mutatott, ám az egyiket leszámítva (Y=0,97) azok mértéke mégsem érte el az elvárt szintet (a Csuprov és a Cramer 0,69 lett csupán ) A tanulmányokból hátralévő idő Általában az mondható el, hogy aki tanulmányai elején áll, még nincsenek pontos elképzelései, mit fog csinálni a diplomaszerzést követően. Vannak persze olyanok, akik tisztában vannak azzal, hogy mit akarnak kezdeni, ha nagyok lesznek, de a többség nem ilyen. Mire azonban már valaki megszerez egy diplomát, bármilyen szintű is legyen az, valószínűleg kiforr benne egy jövőkép. Éppen ebből adódóan vártuk, hogy az elemzés során 2 2 sok kérdésnek lesz ezzel az ismérvvel kapcsolata. Bár nem annyi esetben volt χ > χ krit, mint a szaknál, azért itt is majdnem a kérdések fele mutatott összefüggést. A válaszadók többsége (45%), a tanulmányai elején jár, és még nem sajátíthattak el jelentős vállalkozásokkal kapcsolatos ismereteket. 180 (30%) hallgató a tanulmányok felénél tart, és 150 (25%) egy éven belül diplomát szerez. 133 A három együttható sorrendje: Yule, Csuprov, Cramer 195

197 5. ábra: A tanulmányok jelenlegi szintje Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján Az egyik legmagasabb együttható-értékhármast (0,34; 0,24; 0,24) a szülőktől való anyagi függésre kapott ez a kérdés. Ennek azonban nincs semmilyen a vizsgálathoz kapcsolódó értelmezése. A vállalkozási tevékenység indítása (33. kérdés) és a hátralévő tanulmányi idő relációjában számított asszociációs együtthatók értéke 0,43; 0,3; 0,3. Ez arról árulkodik, hogy létezik egy igen határozott (bár gyenge fokú) összefüggés a két kérdésre adott válasz között. Minden képzésen először az alapozó tárgyakkal kezdik az oktatást és az idő előrehaladtával nő a szakmai törzsanyag is. Ebből a meggondolásból néztük meg alaposabban, hogy vajon van-e összefüggés a tanulmányokból hátralévő idő és a tudásra vonatkozó kérdések között. A vizsgálatok elején itt is az volt a feltételezés, mint a képzettségi szint esetében, azaz hogy lesz ilyen kapcsolat, ám miután már azt az elemzést elvégeztük, nem volt annyira biztos ezeknek az összefüggéseknek a megléte. Egyetlen, a vállalkozás indításával, finanszírozásával, vezetésével kapcsolatos kérdés esetében sem mutatott ki a függetlenségvizsgálat kapcsolatot A szülőktől való anyagi függőség Egy diploma megszerzése komoly járulékos összeget (szállás, étkezés) emészthet fel még akkor is, ha ingyenes az oktatás. A hallgatók többsége (52,5%) teljes mértékben függ a szülei támogatásától, egy másik nagy részük (39,8%) csak részben függ, míg alig 8% az, aki teljesen független. A nemek megoszlásának aránya hasonló mindegyik esetben (kb %). A nemzetközi kitekintést figyelembe véve, Magyarországon igen alacsony a teljesen független hallgatók részaránya a többi országhoz képest, és a teljesen függő hallgatók részaránya pedig magas az összehasonlítás szerint. 196

198 6. ábra: A válaszadók megoszlásának aránya a szülőktől való anyagi függőség vonatkozásában Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján Ha a hallgatónak feltétlen szükséges a szülei anyagi támogatása, akkor többnyire tisztában van az anyagi és egyéb áldozat mértékével. Éppen ezért próbál segíteni és megszerezni a taníttatás költségeinek egy részét önfinanszírozással. Kaphat ösztöndíjat vagy dolgozhat, és így csökkenti a szülők kiadásait. Ezen feltételezésekből kiindulva az volt a hipotézis, hogy a szülőktől való függőség foka és az egyetem alatti munkavégzés között (11. kérdés) jelentős a kapcsolat. Már az SPI-index (36,2) is igazolta a feltételezés helyességét. A megkérdezettek 55,9%-a nem dolgozott, és 38,1%-a pedig alkalmazott volt, míg a maradék 6% szabadúszóként ténykedett. A további elemzéseknél, miután a függetlenség-vizsgálat is a H1-et fogadta el, az együtthatókra is kiugróan magas értékeket adott (0,42; 0,3; 0,3). Megvizsgálva a következőkben azt, hogy az év mely szakában történt ez a munkavégzés (12. kérdés), hasonló lett az eredmény. A jövőbeni vállalkozás indításával és vezetésével kapcsolatos kérdéseknél az anyagi függőség szintén meghatározó volt A szülők vállalkozásokkal való viszonya Ha valakinek a szülei vállalkozást vezettek/vezetnek, akkor az nagyobb valószínűséggel lesz vállalkozói beállítottságú. Ezért először a 10. kérdést vizsgáltuk meg: ( Az Ön vállalati magatartása vállalkozói? ), és annak összefüggését a szülők vállalkozói múltjával. De a feltételezést nem igazolták a felmérés adatai. Mindhárom vizsgálat azt mondta, hogy nincs kapcsolat. A válaszadók majdnem felénél (46,3%) a szülők nem rendelkeznek semmilyen vállalkozói tapasztalattal. Egy-harmaduk esetében (31,6%) a szülők vállalkozók, míg a maradék résznél (22,1%) a szülőknek van vállalkozói tapasztalatuk, de már nem vállalkozók. 197

199 7. ábra: A szülők vállalkozásokkal való viszonya Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján Ha egy családban már volt vagy éppen még mindig van vállalkozás, akkor az segítheti a vállalkozás alapításával (22. és 33. kérdés) és vezetésével (36. kérdés) való ismeretek elsajátítását. Az ilyen környezetből érkezők várhatóan sokkal inkább tisztában vannak a gyakorlati teendőkkel. Ezt a feltevést ismét nem tudtuk igazolni. Egyetlen esetben sincs kimutatható kapcsolat. Sőt amennyiben megvizsgáljuk a válaszadók arányát, látható, hogy hasonló arányban vannak tisztában a vállalkozás alapításához szükséges források megszerzésének módjával azok, akiknek a szüleinek volt vállalkozása (62,9%), és azok, akiknél a szülőknek soha nem volt ilyen tapasztalata (63,3%). Egy másik hipotézis szerint a szülők vállalkozói tapasztalata befolyásolják a hallgatók döntését a munkahelyválasztást illetően. Vagyis az, akinek a szülei már voltak vállalkozók, inkább saját vállalkozást alapítana, míg ahol nincs ilyen múlt, ott az állami intézményben való munkavállalás is cél lehet. A válaszok nem igazolták a feltevést. Bár az indikátorok szerint valóban létezik ilyen irányú kapcsolat, ám az igen gyenge fokú (0,16; 0,12; 0,12). 8. ábra: A szülők vállalkozásokkal való viszonya és a munkahely-választási tervek közötti kapcsolat Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján 198

200 Ahol a vizsgálatok jelentősebb összefüggést mutattak ki a szülők tevékenységével kapcsolatban, az a 33. kérdés, azaz ahol csak azok válaszoltak, akik valóban szeretnének vállalkozást indítani. Itt már az SPI is jelezte, hogy határozottan létezik kapcsolat, amit a függetlenség-vizsgálat, majd pedig az asszociációs együtthatók (0,39; 0,28; 0,28) is igazoltak A válaszadó személyének leírása Vajon az, aki szerencsejátékosnak tartja magát, többet mer kockáztatni a munka területén is, és ezért könnyebben kezd bele egy vállalkozás indításába is? Vagy azonnal megragadja a külföldi lehetőségeket is? Aki két lábbal áll a földön, az azt állítja magáról, hogy mivel ő racionálisabb, ezért sikeresebb lehet egy cég vezetésében is? Vagy ő lesz az, aki kihasználja a globalizációból adódó előnyöket, és ezért szívesen megy el az otthontól távolabbra is? És hogy vélekednek az álmodozók? A kérdőíven voltak ilyen kérdések, így reméltük, hogy választ fogunk rájuk kapni. 416 válaszadó (70,3%) saját bevallása szerint, két lábbal áll a földön, míg 118 (19,9%) álmodozó és mindössze 58 (9,8%) vallja szerencsejátékos, opportunitsta típusnak magát. A nemzetközi felmérés eredményei szerint, a magyar hallgatók a legracionálisabbak a vizsgált országok közül, és a legkevesebben szerencsejátékos beállítottságúak (9,8%). 9. ábra: A válaszadó személyének leírása Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján Az adatok vizsgálatakor kiderült, hogy a szerencsejátékos típusú emberek jelentősen nagyobb mértékben állították magukról (78,2%), hogy vállalkozó beállítottságúak, mint azok, akik két lábbal állnak a földön (67,8%) vagy mint az álmodozók (64,8%). Ugyanakkor azonban nincs kimutatható szignifikáns összefüggés a 8. és a 10. kérdés között (személyiség és vállalkozói magatartás). Annál a kérdésnél, ahol a jövőbeni munkahely iránt érdeklődtek (30. kérdés), szintén nem találtunk összefüggést, annak ellenére sem, hogy az SPI-index értéke (84,0) erre utalt. Az a tapasztalat, hogy teljesen mindegy, ki mit gondol magáról, mindenki inkább lenne alkalmazott, mint egy saját vállalkozást alapítana, vagy éppen a közszférában dolgozna. Teljesen hasonló az eredmény a 17. kérdésnél, ahol a külföldi munkavégzésre való szándékra kérdeztek rá. Itt viszont megfigyelhető, hogy a szerencsejátékos típusú hallgatók nagyobb 199

201 arányban (75,4%) mennének külföldre, mint a másik két típusba tartozók (62,2% és 60,7%). Határozott kapcsolat egyetlen kérdésnél jelentkezett, méghozzá annál, ahol arról érdeklődtek, hogy mikorra tervezi a vállalkozás nyereségessé válását (34. kérdés). A megkérdezettek nagy része az indítás után néhány évvel tervezi a jövedelmezőséget. Az 57,1- es SPI érték után már nem volt meglepő, hogy a három együttható is összefüggést mutatott (0,37; 0,24; 0,26) Vállalkozói magatartás Aki vállalkozó típusként jellemzi saját magát, az biztosan szeretne majd saját vállalkozást indítani az egyetem elvégzése után. Ezt az előfeltevést a kutatási eredmények nem igazolták. A függetlenség-vizsgálat szerint van ugyan összefüggés a két tényező között, ám mindhárom mutató 0,1-es értéke azt jelzi, hogy az még a gyenge szintet sem közelíti meg. A hallgatók 67,3%-a azt állítja, hogy rendelkezik a vállalkozói tulajdonságokkal, és 32,7% vallja, hogy nincsenek meg a szükséges vonásaik. A hallgatók szerint a legfontosabb vállalkozói tulajdonságok sorrendben a következők: kreativitás és ötletgenerálás, kommunikációs készség és felelősségvállalási készség. A többi országban elsők között szerepel még az előrejelzési képesség is.(1. táblázat) 1. táblázat: A véleménye szerint mely jellemzők tulajdoníthatók vállalkozóinak? Lehetséges válaszok Magyaro. Letto. Litvánia Lengyelo. Oroszo. Ukrajna felelősségvállalási készség 3 (13,9) 8 (6,9) 8 (4,2) 8 (7,4) 8 (7,9) 3 (13,7) hajlandóság új megoldások keresésére 6 (9,7) 6 (9,6) 4 (12,0) 2 (14,8) 7 (8,1) 4 (11,8) előrejelző képesség, üzleti kockázat 4 (12,7) 5 (10,7) 6 (10,1) 1 (19,1) 2 (13,6) 1 (15,7) mérése első kézből származó oktatási tapasztalat 10 (1,1) 9 (4,1) 10 (2,9) 10 (3,5) 9 (1,5) 9 (4,3) szorgalom 7 (5,5) 3 (11,8) 3 (13,5) 6 (8,3) 3 (12,8) 8 (5,6) intuíció 9 (3,1) 7 (8,5) 5 (11,2) 9 (4,8) 5 (12,1) 6 (9,8) lelkiismeretesség, pontosság, törődés 7 (5,5) 10 (3,7) 9 (3,0) 7 (8,0) 10 (1,1) 10 (3,4) kreativitás és ötletgenerálás 1 (20,2) 1 (20,6) 1 (19,5) 4 (12,3) 1 (20,0) 7 (9,4) változásokhoz való alkalmazkodás 5 (9,8) 4 (11,0) 7 (9,4) 3 (12,8) 6 (10,4) 5 (10,5) kommunikációs készség (társasági 2 (18,5) 2 (13,1) 2 (14,1) 5 (9,0) 4 (12,4) 1 (15,7) beilleszkedés és emberekkel való bánásmód) SSI=61,1 Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján Akik vállalkozóinak mondják magukat, többnyire (62,4%) nem ismerik az alapítással kapcsolatos összes formai teendőt. Azonban két-harmaduk (78,6%) ismeri a vállalkozásindítás anyagi vonzatát is, bár 91%-uk nem rendelkezik a szükséges tőkével (Magyarországon a legkisebb az arányuk azoknak, akik a megfelelő forrással rendelkeznek). Ők leginkább a bankrendszer, majd a saját megtakarítások és végül az uniós alapok segítségét vennék igénybe fontossági sorrendben. A banki segítség részaránya Magyarországon a legkevesebb a felmérésben részt vevő országok között. 200

202 A nem vállalkozó szellemű hallgatók több, mint fele (53,3%-a) nem is keres ötleteket vállalkozói tevékenység indítására (a legnagyobb arányban az országok között), ugyanakkor többségük (71,1%) szívesen venné, ha valaki segítene nekik az ötletgenerálás folyamán. Ahol a várakozásoknak megfelelően számszerűsíthető volt az összefüggés a vállalkozói magatartással, az a vállalkozási ötletre vonatkozó (21.) kérdés. Érdekes volt a válaszok megoszlása is. Aki úgy vélte, hogy nem vállalkozó típus, annak nagyobb arányban (71,1%), nincs is ötlete vállalkozás alapítására, míg a vállalkozó típusnak 55,8%-ban már van is elképzelése, hogy milyen vállalkozást indítana. Ha tisztában lennének azzal, hogy hogyan kezdjék a vállalkozói tevékenységet, akkor mindhárom típus hamarabb fogna bele. A kérdések között szignifikáns gyenge kapcsolat mutatható ki. Valamivel erősebb (0,35; 0,35; 0,35) az összefüggés a 10. és a 27. kérdés között, ahol arra kérdeznek rá, hogy mennyire ismeri a válaszadó a leendő vállalkozásának piacát. 180 hallgató (67,4%) úgy véli, ismeri a leendő vállalkozás piacát, míg 87-en (32,6%) mondják, hogy nem tudják, hogyan működik az a piac, ahol indítanák a vállalkozásukat A jövőbeni munkahelyre vonatkozó elképzelés Azt gondoltuk, hogy aki vállalkozást szeretne indítani, az vállalkozói típusnak gondolja magát, és nagy valószínűséggel már ötlete is van a vállalkozás indítását tekintve. A kérdés első felét már korábban elemeztük, a másodikat pedig most. Az állami szektorba vágyóknak és az alkalmazottnak készülőknek nagyobb arányban nincs még ötletük, míg annak, aki saját vállalkozást szerezne alapítani, már 76,7%-ban van is elképzelése. Ezen kívül mindhárom elemzési módszer is azt az eredményt hozta, hogy létezik összefüggés a 30. és a 21. kérdés között (az alapítás ötlete és a jövőbeni munkahely). A megkérdezettek 54,3%-a szeretne alkalmazottként dolgozni, 25,4% választaná a közszférát (a felmért országok közül itt a legmagasabb a közszféra aránya) és mindössze 20,3% alapítana saját vállalkozást. A nemek szerinti vizsgálat rávilágított, hogy a nők nagyobb arányban dolgoznának inkább közszférában, míg a férfiak 57,5%-a saját vállalkozást alapítana. 10. ábra: A jövőbeni munkahelyre vonatkozó elképzelések nemek szerinti bontásban Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján 201

203 A többség (71,4%) tervezi, hogy diplomaszerzés után nél nagyobb lélekszámú városban fog dolgozni, míg csak egy-harmad (28,6%) választana munkahelyet kisebb városban (az arány hasonló a többi ország esetében is). A hallgatók 85,5%-a gondolja úgy, hogy nagyobb városban egyszerűbb munkát találni, illetve saját vállalkozást beindítani Korábbi munkatapasztalat 11. ábra: A jövőbeni munka helye Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján Akinek már van munkavállalói tapasztalata, az hatalmas előnnyel rendelkezik ahhoz képest, aki még nem végzett munkát. Megvizsgálva alaposabban a 11. kérdést, az látható, hogy voltak olyan kérdések, amelyekkel igen szoros a kapcsolat. A legnagyobb fokú (határozottan közepes erősségű) (0,88; 0,42; 0,62) összefüggés a korábbi munkatapasztalat és a vállalkozást akadályozó tényezőkre vonatkozó (38.) kérdés között volt. A válaszok megoszlását is megvizsgálva az látható, hogy ugyanolyan relatív sorrendet (magas adók, magas munkaköltségek, magas versenyképesség) állított fel az, aki még soha nem dolgozott, mint az, aki már igen. Ugyanez jellemző a 31. kérdésnél, ahol a diploma megszerzése utáni munkavállalást befolyásoló tényezőkről kérdeztek. Bár ott a mutatók értéke valamelyest alacsonyabbak (0,72; 0,34; 0,51). 4. További megállapítások A már bemutatott ismérveken kívül két olyan kérdés volt, amikor szinte minden kérdéssel volt kapcsolat, s ez az összefüggés általában nem is csak gyenge volt, hanem majdnem minden esetben elérte a közepes erősséget. Az egyik volt a 31 kérdés, ahol a leendő munkahely választását befolyásoló tényezőkre kérdeztek rá. Ha alaposabban megvizsgáljuk a válaszokat, akkor egyértelmű, hogy miért olyan nagyok az asszociációs-együttható számai. Teljesen mindegy, hogy melyik a másik kérdés, amivel ezt vizsgáljuk, a válaszok sorrendje minden esetben megegyezik esetleg szomszédos helyezések között lehetnek cserék 202

204 A válaszadók tehát úgy gondolják, hogy a jövőbeni munkahely kiválasztásakor leginkább befolyásoló tényezők - a magasabb keresetek - a foglalkoztatás és fizetés bizonyossága - a gyors karrierfejlődés - a képzettség továbbfejlesztésének lehetősége; és a legkevésbé pedig - a tőkevesztés kockázata - a magas tekintély - a több kötelezettség és felelősség. A vállalkozás indítását akadályozó tényezők közül is mindenki ugyanazokat tartotta fontosnak, tekintet nélkül arra, hogy mi volt a másik csoportosító ismérv. A válaszadók szerint a legnagyobb akadály - a magas adók - a magas versenyképesség - a magas munkaköltség - a megfelelő piaci szegmens megtalálásának nehézsége, a legkevésbé gondolják akadálynak - a rugalmatlan munkaerőpiaci szabályozást - az egyedüllétet - a vállalkozói hivatás alacsony tekintélyét. Az elemzések során voltak olyan kérdések, amelyek szinte semmilyen összefüggést nem mutattak a többivel. Ilyen volt az egész E blokk, ahol az oktatási rendszerről és annak vállalkozásbarát légköréről tettek fel kérdéseket. Érdekes volt látni ezeknél a kérdéseknél az igen-nem válaszok arányát. A válaszadók közül többen gondolják azt (53,4%), hogy nincs az oktatásnak pozitív hatása a vállalkozói szellem fejlődésére, mint amennyien úgy vélik, hogy van (46,6%). A 12. ábrát tekintve látható, hogy hazánkban gondolják a legtöbben azt, hogy az oktatási rendszernek nincs pozitív hatása a hallgatók vállalkozási hajlandóságára. 100% 80% 60% 40% 20% 0% Hungary Latvia Lithuania Poland Russia Ukraine yes 46,6 76,5 69,6 51,7 77,1 78,7 no 53,4 23,5 30,4 48,3 22,9 21,3 SSI=67,9 12. ábra: Véleménye szerint az oktatási rendszernek pozitív hatása van a tinédzserek/diákok vállalkozói szellemének fejlesztésére? Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján 203

205 Azonban a hallgatók csaknem kétharmada (63,6%) elismeri, hogy elhelyezkedéskor segít a diploma. Azonban itt is meg kell jegyezni, hogy a legnagyobb mértékben a magyar hallgatók szerint nem értenek egyet ezzel. 100% 80% 60% 40% 20% 0% Hungary Latvia Lithuania Poland Russia Ukraine SSI=79,1 yes 64,0 82,0 84,1 82,2 84,9 77,2 no 36,0 18,0 15,9 17,8 15,1 22,8 13. ábra: Úgy gondolja, hogy a leginkább a diploma megszerzése (tanulási oldal) nyújt jobb esélyt munkavállalásra? Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján A hallgatók nagy része (77,5%-a) megváltoztatná lakhelyét egy job álláslehetőség érdekében. Akik ezt visszautasítják, azt leginkább a családi kötelékek miatt teszik (62,2%), a régióhoz való ragaszkodás (25,2%) és harmadik tényezőként a változástól való félelelmet említik (12,6%). A családi kötelékek Magyarországon a legerősebbek a felmérés szerint. A válaszadók 63,6%-a szeretne majd külföldön állást keresni. Akik pedig nem, szintén a családhoz való ragaszkodást jelölték meg fő okként, de kisebb ennek az aránya, mint korábban (47,3%). A jelenlegi munkaerőpiacot tekintve, a hallgatók két-harmada (67,7%-a) úgy véli, hogy az nem ösztönzi az üzleti tevékenység indítását. A nemleges válaszok aránya kiugróan magas a többi országhoz képest annál a kérdésnél, mely az új vállalkozások fejlesztésére vonatkozó támogatásokat érinti. 204

206 100% 80% 60% 40% 20% 0% Hungary Latvia Lithuania Poland Russia Ukraine yes 10,8 52,1 54,4 21,7 39,4 27,6 no 89,2 47,9 45,6 78,3 60,6 72,4 SSI=56,5 14. ábra: Van-e elegendő állami- és magántámogatása új vállalkozás fejlesztésére? Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján Ha a tanulmányok alatt megszerzett képességek, készségek hasznosságára vonatkozó kérdést megvizsgáljuk (44. kérdés), akkor látható, hogy a hallgatók 95%-a gondolja, hogy valamilyen mértékben hasznos az egyetem. A megkérdezett hallgatók szerint a következő lépéseket tehetné az egyetem a vállalkozásorientált gondolkodásmód támogatása érdekében: 43,6%-ban a gyakorlati helyek megszervezését tartják fontosnak, majd 22,1%-ban a munkaadókkal való találkozások szervezését, és harmadik helyen (18,3%) szerepel a vállalkozásokkal kapcsolatos tanfolyamok indítása. Ennek a kérdésnek a megítélése is eltérő képet mutat országonként. 100% 80% 60% 40% 20% 0% Hungary Latv ia Lithuania Poland Russia Ukraine courses which help establishing one's own company 18,3 29,1 25,2 26,1 31,0 32,0 organize training sessions 43,6 32,2 35,4 23,9 36,0 27,3 organize meetings with employers 22,1 26,5 26,2 12,6 22,3 25,0 assure ef f ectiv e placements 14,4 9,1 11,7 36,6 7,5 10,3 no (additional) action is needed 1,6 3,1 1,5 0,9 3,1 5,5 SSI=63,2 15. ábra: Milyen tevékenységet kellene az egyetemnek folytatnia még ahhoz, hogy jobban felkészültté tegye Önt saját vállalkozás indítására, működtetésére? Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján 205

207 Véleményük szerint a következő tudás lenne a leghasznosabb számukra saját vállalkozás létrehozás érdekében: leginkább (26,9%) saját vállalkozás létrehozásának folyamata, majd (21%) anyagi támogatások lehetősége, és harmadik legfontosabbnak (18,8%) az üzleti terv készítését tartják. 5. Összegzés Az elemzés során sok sztereotípiát tudtunk megcáfolni, míg akadtak olyanok is, amelyet igazoltunk. Azonban még mindig maradtak nyitott kérdések. Az ember környezete nagymértékben befolyásolja a vállalkozáshoz való hozzáállását, ezért célszerű volna kibővíteni a szélesebb értelemben vett régióra a kutatást, mert alapvetően más lehet a hozzáállása a vállalkozásokhoz annak, aki a nyugati országokból érkezett, mint annak, aki a volt szocialista országokból; továbbá megvizsgálni, hogy milyen fajta településről származik a válaszadó. Összességében, mivel a kutatási eredmények sok esetben nem nyújtottak határozott válaszokat, úgy gondoljuk, hogy a lehetőségek szerint ésszerű lenne a jövőben hasonló felmérést készíteni. Irodalomjegyzék 1. Hunyadi, L. - Vita, L. [2002]: Statisztika közgazdászoknak, KSH 2. Keller, G. Warrick, B. [2004]: Statistics for management and economics, Brooks/Cole 3. Kerékgyártó, Gy-né Mundruczó, Gy. [1996]: Statisztikai módszerek a gazdaság elemzésben, AULA Kiadó 206

208 I. sz. Melléklet Vállalkozási hajlandóság nemzetközi felmérés a felsőoktatás nappali tagozatos hallgatói számára A. ÁLTALÁ OS I FORMÁCIÓK 1. Nem: (0) férfi (1) nő 1 2. Tanulmányok szintje: (0) alapdiploma (1) mesterdiploma 2 3. Szak: (0) üzleti és gazdasági (1) nem gazdasági 3 4. A tanulmányai milyen szintjén áll jelenleg? 4 (0) az elején (1) a felénél (2) a következő 12 hónapban fogom befejezni 5. Tervezett munkahely diplomaszerzés után? 5 (0) nél kevesebb lakosú városban (1) nél több lakosú városban 6. Anyagilag függő a szüleitől jelenleg? 6 (0) teljesen függő (1) részben függő (2) teljesen független 7. Voltak valaha a szülei vállalkozók? 7 (0) Még mindig vállalkozók. (1) Van vállalkozói tapasztalatuk, de jelenleg nem azok. (2) Egyiküknek sincs vállalkozói tapasztalata. 8. Mely leírás illik Önre a legjobban? 8 (0) Szerencsejátékos/ opportunista vagyok (1) Két lábbal a földön állok (2) Álmodozó vagyok B. HOZZÁÁLLÁS A VÁLLALATHOZ 1. A véleménye szerint mely jellemzők tulajdoníthatók vállalkozónak (maximum 3 lehetősége)? 9 (0) felelősségvállalási készség (1) hajlandóság új megoldások keresésére (2) előrejelző képesség, üzleti kockázat mérése (3) első kézből származó oktatási tapasztalat (4) szorgalom (5) intuíció (6) lelkiismeretesség, pontosság, törődés (7) kreativitás és ötletgenerálás (8) változásokhoz való alkalmazkodás (9) kommunikációs készség (társasági beilleszkedés és emberekkel való bánásmód) 2. Az Ön vállalati magatartása ilyen? (vállalkozói?) IGEN NEM Dolgozott/ dolgozik e tanulmányok ideje alatt? 11 (0) igen, szabadúszó/vállalkozó vagyok (1) igen, alkalmazottként (2) nem Ha B.3-ban EM a válasza, folytassa B.4-nél, különben töltse ki B.3.1 és B.3.2-t! 3.1 Mikor dolgozott/dolgozik? 12 (0) többnyire a szemeszter alatt (1) többnyire a nyári szünet alatt (2) a szemeszter és a nyári szünet alatt is 3.2 Milyen ágazatban dolgozott/dolgozik? (0) ipar (1)pénzügy (2) szolgáltatás Az elméleti tanulmányai mellett aktív-e az egyetemen? (pl sport, tudományos körök, IGEN NEM 14 karitatív munka, önkéntes munka) 5a Megváltoztatná-e jelenlegi lakhelyét egy jobb álláslehetőség miatt? IGEN NEM 15 5b Mi gátolja meg ebben? (maximum 2 lehetőséget válasszon!) 16 (0) családi kötelék (1) régióhoz való ragaszkodás (2) változástól való félelem 6a Tervezi, hogy keres külföldi munkát? IGEN NEM 17 6b Mi gátolja meg ebben? (maximum 2 lehetőséget válasszon!) 18 (0) családi kötelék (1) országhoz való ragaszkodás (2) változástól való félelem (3) idegen nyelvek ismeretének hiánya 7. Ha tudná, hogyan kezdje saját tevékenységét, alapítana vállalkozást? IGEN NEM Egyetért-e abban, hogy saját vállalkozás létrehozásával több pénz keresésére van IGEN NEM 20 lehetősége, mintha egy más vállalatnak dolgozna? C. VÁLLALATI MAGATARTÁS 1. Van bármilyen ötlete vállalkozás indítására (üzleti tevékenység kezdésére)? IGEN NEM

209 Ha IGE -t jelölte meg C.1-ben, töltse ki C.1.1-től C.1.6-ig és folytassa C.2a-nál! 1.1 Ismeri a saját vállalat létrehozásával kapcsolatos összes alapvető formaságot? IGEN NEM Tudja, hogy milyen anyagi eszközökkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy az adott IGEN NEM 23 üzleti tevékenységet megkezdje? 1.3 Rendelkezésére állnak az adott anyagi eszközök? IGEN NEM Ha nem állnak rendelkezésére, tudja, hogyan jusson a szükséges tőkéhez? IGEN NEM Milyen tőkeforrása lenne üzleti tevékenysége indításához? (maximum 2 lehetőséget válasszon!) 26 (0) saját megtakarítások (1) családtag/ismerős pénzügyi támogatása 2a (2) bankrendszer (kölcsön, hitel, lízing, támogatások) (3) segítő intézmények (kormányzat, önkormányzat) (4) Európai Uniós alapok 1.6 Tudja, hogyan működik az a piac, amelyben a vállalkozását vezeti? IGEN NEM 27 Ha EMet válaszolt C.1-ben, kérem töltse ki C.1.7-et és C.1.8-at, majd folytassa C.2a-nál! 1.7 Keres öteleket üzleti tevékenység indítására? IGEN NEM Szeretné, ha valaki segítene jó ötletet találni üzleti tevékenységéhez? IGEN NEM 29 A diploma megszerzése után tervezem (egy lehetőséget válasszon) (0) munkát vállalni állami intézményben/vállalatnál (köztisztviselő) (1) magánvállalatnál munkát vállalni (alkalmazott) (2) saját vállalatot létrehozni (munkaadó). 2b Mi befolyásolta válaszait a korábbi (C.2a.) kérdésnél? (maximum 3 lehetőséget válasszon!) 31 (0) foglalkoztatás és fizetés bizonyossága (1) magasabb keresetek (2) gyors karrierfejlődés (3) magas tekintély (4) jó munkahelyi hangulat (5) kevesebb kötelezettség és felelősség (6) több kötelezettség és felelősség (7) önmegvalósítás és munkával való elégedettség (8) tőkeveszteség kockázata (9) nem szabványosított munkaidő (a) képzettség továbbfejlesztésének lehetősége 2c Milyen ágazatban dolgozott/dolgozik? (0) ipar (1) pénzügy (2)szolgáltatás 32 Ha C.2a-ban (2)-t jelölte meg, (munkaadó), töltse ki C.2.1-től C.2.5-ig, majd folytassa D.1-nél! 2.1 Mikor kezdené vállalkozási tevékenységét? 33 (0) már van saját vállalkozásom (1) rögtön diplomaszerzés után (2) szakmai előrejutás és tapasztalat elérése után néhány évvel. 2.2 A vállalkozás létrehozása után, mikortól tervezi, hogy nyereséges lesz? 34 (0) az elejétől (1) fél even belül (2) egy éven belül (3) néhány éven belül 2.3 Számításba veszi a csőd lehetőségét? IGEN NEM Ismeri a vállalatvezetéssel járó kötelezettségeket és felelősségeket? IGEN NEM Szeretnék egy céget irányítani 37 (0) egyedül (1) partnerrel/partnerekkel együtt (2) nem számít D. MU KAERŐPIAC ÉS ÜZLETI KÖR YEZET ÉRTÉKELÉSE VÁLLALATI SZEMPO TBÓL. 1. Mi a véleménye, melyek a legnagyobb akadályok vállalkozása számára? (maximum 3 lehetőséget válasszon!) 38 (0) magas adók (1) magas munkaköltségek (2) rugalmatlan munkaerőpiaci törvényhozás (3) üzleti tevékenység irányítására vonatkozó adminisztratív előírások (4) törvényalkotás következetességének hiánya (változó törvények és szabályozások) (5) vállalkozói hivatás alacsony tekintélye (6) tőkéhez jutás nehézsége (7) magas versenyképesség (8) globalizáció folyamata a gazdaságban (9) megfelelő piaci szegmens megtalálásának nehézsége (a) egyedül van 2. Van-e elegendő állami- és magántámogatása új vállalkozás fejlesztésére (egyéni vállalkozás)? 3. Úgy gondolja, hogy a jelenlegi munkaerőpiaci helyzet ösztönzi üzleti tevékenység indítására? 30 IGEN NEM 39 IGEN NEM

210 4. Úgy gondolja, hogy nagyvárosban élve könnyebben jut munkához (könnyebb IGEN NEM 41 létrehozni és működtetni egy vállalatot, könnyebb munkát találni)? E. AZ OKTATÁSI RE DSZER ÉS A VÁLLALKOZÁSBARÁT LÉGKÖR 1. Véleménye szerint az oktatási rendszernek pozitív hatása van a tinédzserek/diákok IGEN NEM 42 vállalkozói szellemének fejlesztésére? 2. Úgy gondolja, hogy a leginkább a diploma megszerzése (tanulási oldal) nyújt jobb IGEN NEM 43 esélyt munkavállalásra? 3. Úgy gondolja, hogy az egyetemi tanulmányok folyamán szerzett képességek és készségek hasznosak 44 lesznek saját vállalatának irányításában (egyéni vállalkozás)? (0) igen (1) nagy mértékben (2) kis mértékben (3) nem lesznek hasznosak. 4. Milyen tevékenységet kellene az egyetemnek folytatnia még ahhoz, hogy jobban felkészültté tegye Önt 45 saját vállalkozás indítására, működtetésére? (maximum 2 lehetőséget válasszon!) (0) semmilyen további tevékenységre, programra nincs szükség (1) hatékony elhelyezés biztosítása (3) gyakorlati helyek szervezése (4) saját vállalat létrehozása érdekében képzések indítása (2) munkaadókkal való találkozók szervezése 5. Milyen tudás lenne a leghasznosabb vállalkozás létrehozására? (maximum 2 lehetőséget válasszon!) 46 (0) üzleti terv készítése (1) piacelemzés elvégzése (3) saját vállalat létrehozásának folyamata (4) vállalati menedzsment alapelvei (2) anyagi támogatások lehetősége 209

211 PILLER ZSUZSA PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem, Győr A csődeljárásról szóló hitelezői döntések játékelméleti megközelítésben 1. Bevezetés A csődeljárás keretében lefolytatott reorganizáció olyan speciális helyzetnek tekinthető, amelyet kizárólag az adós gazdálkodó szervezet kezdeményezhet önmaga ellen, s amelynek során az adós vállalkozás sorsáról nem maga a vállalat vezetése, illetve tulajdonosai, hanem annak hitelezői határoznak saját véleményük, ítéletük, illetőleg információik alapján. A hitelezők döntéseik során külső szerepükből adódóan azonban nincsenek és gyakorlatilag nem is lehetnek a döntéshez megfelelő tökéletes információk birtokában. Döntéseikre ugyanakkor nagy hatással van az adott gazdaság hátterében álló jogszabályi keretrendszer. A játékelméletből ismert fogoly-dilemma segítségével bemutatható, hogy a kétszintű fizetésképtelenségi eljárás intézményének alaptermészetéből következően az egyéni és a közösségi célok eltérőek, amely végső soron a csődeljárás működésképtelenségéhez vezet. 2. A fizetésképtelenségi eljárások a hitelezői követelések megtérülése tükrében A gazdasági élet több évszázados múltra visszatekintő, mára általánossá vált eleme a hitelezés, amely nélkül a gazdasági tranzakciók lebonyolítása szinte elképzelhetetlen. A gazdasági szereplők a profitigényükből következő gazdasági szükségszerűség miatt kénytelenek pénzüket valamilyen formában kihelyezni, majd bízni abban, hogy kihelyezett pénzük visszafizetésre kerül. A hitelezési döntések sarkalatos kérdése a hitelezés alapján keletkező követelések megtérülése. A problémát az a helyzet jelenti, amikor az adós cégnek súlyos pénzügyi nehézségekkel kell szembenéznie, s a hitel visszafizetése kétségessé válik. A gazdaság ilyen jellegű működési zavarainak megoldásának elősegítése érdekében a modern jogállamokban jogszabályok rendelkeznek a válsággal küszködő, illetve a fizetésképtelenné vált adós hitelezőkkel való kapcsolatának rendezését illetően. A 90-es évek elején Magyarországon a két, egymástól elkülönült eljárásból álló ún. kétszintű fizetésképtelenségi rendszer került bevezetésre, amelynek két szintje a reorganizációs célú csődeljárás és a likviditációs célú felszámolási eljárás A csődeljárás elméleti és gyakorlati sajátosságai A csődeljárás alapvető célja, hogy az adós a hitelezőkkel történő megegyezésen keresztül megoldja fizetési nehézségeiből adódó problémákat. Ennek keretében legalább két tárgyalásra kerül sor a hitelezőkkel. Az első tárgyaláson a hitelezők arról döntenek, hogy hozzájárulnak-e a Csődtörvény által biztosított 90 napos fizetési haladékhoz. A moratórium a csődeljárás egyik alappillére: azáltal, hogy az adósnak a 90 nap időtartam alatt esedékessé váló tartozásait nem kell megfizetnie 135, időhöz jut egy átgondolt, a talponmaradást szavatoló reorganizációs terv elkészítéséhez. A hatályos jog tehát a moratóriumot nem automatikusan biztosítja, hanem 135 A fizetési haladék nem vonatkozik az adós valamennyi tartozására. A Cstv ában foglalt követelések nem tartoznak a fizetési moratórium hatálya alá: többek között a munkaviszonyon és azzal rokon más jogviszonyon alapuló követelések, járulékok, járadékok, víz- és csatornadíj, vagyonfelügyelő költségei. 210

212 a hitelezők meghatározott hányadának egyetértéséhez köti. Az egyetértést abban az esetben kell megadottnak tekinteni, ha a csődeljárás kezdő időpontjában lejárt hitelezői követelések jogosultjainak több mint a fele, és a le nem járt hitelezői követelések több mint egynegyede hozzájárul a fizetési haladék adós részéről történő igénybevételéhez, feltéve, hogy ezen hitelezőknek az összes követelése eléri az adós könyveiben szereplő összes hitelezői követelés kétharmadát. Az adós a moratórium ideje alatt, a reorganizációs program, az egyezségi javaslat, illetve a kapcsolódó végrehajtási tervek alapján egy újabb tárgyalás keretében próbál megegyezni hitelezőivel. Az adós fő célja meggyőzni hitelezőit arról, hogy az alapos helyzetelemzés és tényfeltárás eredményeképpen felállított reorganizációs terv alapján képes a vállalkozás talpra állítására és hosszú távú továbbműködtetésére. [Miskolczi 2005] A csődeljárás tehát a hitelezői döntések függvényében 3 féle kimenetellel zárulhat: Az eljárás a fizetési haladékhoz való hozzájárulás nélkül szűnik meg Az eljárás a fizetési haladékhoz való hozzájárulást követően hitelezői egyezség nélkül szűnik meg Az eljárás a fizetési haladékhoz való hozzájárulást követően hitelezői egyezség megkötésével zárul A csődeljárás intézménye tehát egy szabályozott, jogilag védett hátteret biztosít a válsággal küzdő vállalkozás működési zavarainak rendezéséhez. Ezen reorganizációs keret gyakorlati működése kapcsán ugyanakkor kiemelendő, hogy napjainkban a megindított csődeljárások száma rendkívül alacsony szinten mozog, évente csupán pár 10 darab eljárás kerül közzétételre. 1. táblázat: A csődeljárások számának és kimeneteleinek alakulása Közzétett csődeljárás (db) Fizetési haladék megadva (db) Hitelezői egyezség megkötve (db) n.a. Forrás: saját szerkesztés Az 1. táblázat adatai szerint abban az esetben, ha az adós az eljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtása mellett is dönt, a hitelezők fizetési moratóriumot a vizsgált évek vonatkozásában átlagosan az esetek 63%-ában biztosítottak, illetőleg a reorganizációs terv elfogadása mellett az esetek 22%-ában döntöttek. A csődeljárás intézményével kapcsolatos problémákra és hiányosságokra utal ugyanakkor az a tény, hogy a megindított reorganizációs célú eljárások alacsony számához képest aránytalanul magas a súlyos, visszafordíthatatlan válsággal küzdő, így felszámolási eljárás alá került vállalkozások száma. A problémát a felszámolási eljárásokkal kapcsolatosan az jelenti, hogy évente több ezer cég kerül felszámolási eljárás alá, amelyek széles tömege teljesen vagyontalan. 136 A csődeljárások a közzétételi évük szerint rendezve. 211

213 2.2. A felszámolási eljárás elméleti és gyakorlati sajátosságai A két eljárás közötti viszony elemzésekor 137 fontos szerepet játszanak a fizetésképtelenségi okok, vagyis a felszámolási eljárás elrendelésének alapjául szolgáló indokok. A többször módosított évi XLIX. tv. 27. (2) bekezdése alapján a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg - Ha a szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlített ki vagy nem vitatta, és ezt a következő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette - Jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki - A vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt - A fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette A felszámolási eljárás során a hitelezői igények kielégítésére a követelés jogcíme szerinti, jogszabályban meghatározott sorrend figyelembe vételével kerül sor. A felszámolási vagyon rendkívül alacsony voltából adódóan, ha lehetőség is van az igények kielégítésére, az többnyire rendkívül alacsony mértékű. [Csőke 2002] A 2. táblázat megyénkénti bontásban tartalmazza felszámolási eljárásba bejelentett követelések megtérülési arányát. 2. táblázat: hitelezői igények kielégítésének mértéke néhány megyében 138 Hajdú-B. m. Heves m. Főváros Győr-M.-S. m 139. Kielégítés nagysága 0% 0,12% 0,39% 1,29% Forrás: saját szerkesztés Az amúgy is rendkívül alacsony megtérülési arányszám a valóságban azonban még ennél is alacsonyabb. A felszámolási eljárásban a jogi értelemben vett hitelezővé váláshoz kapcsolódó díj fizetési kötelezettség miatt ugyanis az eljárásba bejelentett hitelezői igények nagysága az esetek nagy többségében nem áll összhangban a valódi hitelezői állomány nagyságával. Ez abból adódik, hogy hitelezők egy része ismervén a hitelezői igények kielégítésére vonatkozó riasztó statisztikákat úgy ítélik meg, hogy számukra várhatóan nem térül meg a regisztrációs díj megfizetésével kapcsolatos befektetésük A kétszintű fizetésképtelenségi eljárás rendszere A csődeljárás és a felszámolási eljárás egymással kapcsolatos összefüggései határozzák meg a kétszintű fizetésképtelenségi eljárás rendszerét, melynek legalapvetőbb sajátossága, hogy 137 Jelen tanulmány a felszámolási eljárás jogszabályi tartalmát nem vizsgálja. 138 A Hajdú-Bihar és Heves megyeéra vonatkozó adatok Buga Tamás Imre, a Fővárosra vonatkozó adatok dr. Csőke Andrea kutatásai alapján 139 Saját kutatás alapján elvégzett számításból nyert adat 212

214 amint azt az 1. ábra is mutatja az adós vállalkozás reorganizációját célzó csődeljárás és a likviditációját célzó felszámolási eljárás között nincs közvetlen átjárhatóság: a reorganizációs eljárás nem előfeltétele a likviditációs eljárásnak, illetve a reorganizációs eljárás sikertelensége esetén nem indul meg automatikusan a felszámolási eljárás. Élő cég Reorganizációs szakasz 2 év sikeres csődeljárás sikertelen Élő cég Likviditációs szakasz felszámolási eljárás Megszűnés 1. ábra: A kétszintű fizetésképtelenségi eljárás Forrás: saját szerkesztés A hatályos jogszabályok szerint tehát a gazdálkodó szervezet nem kerül feltétlenül felszámolási eljárás alá, ha a hitelezők nem járultak hozzá a fizetési moratóriumhoz vagy a moratórium megadását követően a csődeljárás sikertelenül zárul. Ekkor a likviditációs eljárás megindításához valamely hitelezőnek kérelmet kell benyújtania az illetékes bírósághoz. A két eljárás között így van egy minimálisan egy-két hónapos átmeneti időintervallum, amikor az adós gazdálkodó szervezet a működését bármiféle külső felügyelet nélkül a normál mederben folytathatja. A két eljárás közötti átjárhatósági viszony gyakorlati következményeit elemzi a 3. táblázat táblázat, amely a csődeljárás kimeneteleinek bontásában tartalmazza a végül felszámolási eljárás alá került vállalkozások arányát. 3. táblázat: felszámolás alá került vállalkozás száma 140 Egyezséggel záruló csődeljárás Fizetési haladék megadását követően megszűnt Fizetési haladék nélkül megszűnt (7) 8 (8) 2 (5) (4) 8 (9) 7 (9) (3) 8 (10) 7 (10) Felsz. aránya 17,6% 89% 67% Forrás: saját szerkesztés 140 A zárójelben lévő értékek az adott évre vonatkozó összes kimenetelt mutatják. 213

215 A gyakorlati tapasztalatok alapján tehát az sem bizonyos, hogy a csődeljárás negatív kimenetelei likviditációs következményekkel járnak. Emellett az sem jelenthető ki, hogy az eredményesen lefolytatott csődeljárás a hosszútávú továbbműködés záloga volna. A fenti adatok rávilágítanak, az olyan gazdálkodó szervezetek, amelyek a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtását követően nem kapták meg a fizetési moratóriumot, s így a csődeljárás sikertelenül zárult, nem teljes arányban, csupán az esetek 67%-ában kerültek felszámolási eljárás alá. A fennmaradó 33% esetében a vállalkozások nem szűntek meg. Ezekben a szituációkban a fizetésképtelenség bíróság által történő kimondásának elmaradására alapozva a hitelezők követelése vélhetően a csődeljárás eredményes befejeződése nélkül is megtérült. 3. A csődeljárás mint stratégiai játék A hitelezőknek a fizetési moratórium megadásáról vagy elvetéséről való ítéletük során érdemes figyelemmel lenniük azon törvényi keretrendszer adta szabályokra, amelyek várakozásaik és racionális döntéseik hátterét meghatározzák. A kétszintű fizetésképtelenségi eljárás természetéből adódó játékszabályok az alábbiak szerint fogalmazók meg. A csődeljárás bármely szintjén bekövetkező eredménytelenségből (vagyis a fizetési haladék megtagadásából vagy a reorganizációs javaslat elutasításából) nem következik egyértelműen a követelés megtérülésének meghiúsulása. A reorganizációs terv elfogadása nem jár automatikusan a hitelező követelésének megtérülésével. A fizetési haladékhoz való hozzájárulás és a reorganizációs terv elfogadása lehetőséget ad az adós vállalkozásnak arra, hogy a továbbműködése során legalább a hitelezői igények egy része kifizetésre kerüljön. A hitelezők csődeljárásról szóló ítélete és a felszámolási eljárás jogerős megindulása között 141 néhány hónap idő van arra, hogy az adós akár a köztes időben történő működés biztosítása érdekében a maradék vagyonából a legfontosabb vagy legerőszakosabb hitelezőit kielégítse. Amennyiben a hitelezőknek igényeiket a felszámolási eljárás során kellene érvényesíteniük, azok várhatóan 0%-ban térülnének meg. Ezért abban az esetben sem áll érdekükben a felszámolási eljárás megindítása, ha az adós követelésüket nem teljes arányban elégíti ki. Általánosságban kijelenthető, hogy minden hitelező haszonmaximalizáló, s racionális döntései keretében egyéni céljainak megfelelően saját helyzetét próbálja optimalizálni. Feltételezhetően a hitelezők mindegyikének alaptörekvése az, hogy követelése minél nagyobb fokú kielégítést nyerjen. Arra vonatkozó megítélésük azonban már eltérő, hogy a fent ismertetett játékszabályokból levezethető utak melyikén valósul ez meg. A hitelezők csődeljárásról szóló döntéseik a köztük fennálló esetleges érdekkonfliktusból adódóan stratégiai játéknak tekinthetők, hiszen a szereplők azzal szembesülnek, hogy magatartásuk befolyásolja a többiek döntését, s ezt saját döntéseik meghozatala során is figyelembe veszik. 141 Az adós képviselője a felszámolási eljárás jogerős megindulásának időpontjától nem jogosult rendelkezni az adós vagyona felett. Ettől az időponttól a Cstv. szabályainak figyelmen kívül hagyásával, jóhiszeműen kielégített hitelezői követelések visszakövetelhetők. 214

216 A felek tehát rendelkeznek ismeretekkel, feltételezésekkel a többiek céljáról, lehetséges döntési alternatíváiról, informáltságuk azonban eltérő. [Mészáros, 2003] Az egyéni és a közösségi érdekek közötti összeütközések a játékelméletből ismert társadalmicsapda-játék vagy más néven fogoly-dilemma játék segítségével magyarázhatóak. A játék jelen esetben azon a feltételezésen alapul, hogy minden hitelező ismeri a fizetésképtelenségi eljárások jelenlegi rendszerét, valamint ennek döntéseikre kiható gyakorlati következményeit. Egyszerűsítő feltevésként szükséges bevezetni az egy-tárgyalásos esetet, vagyis azt, hogy ha a hitelezők a fizetési haladékhoz hozzájárulnak, a csődeljárás eredményesen zárul. Jelen helyzetben tehát két döntési alternatíva van: igen/nem. A hatályos csődtörvényben leírtak szerint a hitelezők 2/3-ának támogatása szükséges a fizetési haladék magadásához. Ebből következően a döntési szituáció a 3 szereplős fogoly-dilemma segítségével értelmezhető. Feltételezzük továbbá, hogy a játék alapjául szolgáló vállalkozás a visszafordítható pénzügyi válság stádiumában működik. Ezen keretrendszerben a kifizetések a következőképpen alakulnak. A hitelezői döntések pillanatában 4 egység likvid, azaz a hitelezők közt felosztható tőke áll rendelkezésre, és minden hitelezőnek 2 egységgel tartozik. Amennyiben a csődeljárás során a hitelezők a fizetési haladékhoz hozzájárulnak, s így az adós időhöz jut, a vállalkozás képes likvid tőkéjét 4,5 egységre emelni. Ebből adódóan a csődeljárás eredményes lezárulása esetén mindhárom hitelező megtérülésként 1,5 egységhez jut. Figyelemmel arra, hogy a sikertelenül zárult csődeljárás nem jelenti automatikusan a felszámolási eljárás megindulását, azaz a megszűnést, feltételezzük, hogy az adós a köztes idő alatt a maradék (4 egység) vagyonából a legagresszívabb hitelezőit egyenlíti ki, vagyis azokat, akik a nem mellett döntöttek. Abban az esetben, ha egy hitelező sem járult hozzá a fizetési haladék megadásához, az adós cég a maradék likvid vagyont a 3 hitelező közt osztja fel. 4. táblázat: döntési és kifizetési mátrix DÖ TÉSEK KIFIZETÉSEK A B C A B C 1. igen igen igen 1,5 1,5 1,5 2. igen igen nem 1,5 1,5 1,5 3. igen nem igen 1,5 1,5 1,5 4. igen nem nem nem nem nem 1,33 1,33 1,33 6. nem igen nem nem igen igen 1,5 1,5 1,5 8. nem nem igen Forrás: saját szerkesztés A lehetséges döntések közül azok valósulnak meg, amelyek a legjobb válaszok a többiek lehetséges döntéseire. [Mészáros, 2003] Arra való tekintettel, hogy a kifizetések az egyes játékosok szempontjából szimmetrikusak, elegendő egy hitelező lépéseit figyelemmel kísérni. Mit dönt tehát A hitelező B és C hitelező döntéseinek függvényében? 215

217 B nem és C nem lépése esetén A igen: 0 A nem: 1,33 B igen és C nem lépése esetén A igen: 1,5 A nem: 2 B nem és C igen lépése esetén A igen: 1,5 A nem: 2 B igen és C igen lépése esetén A igen: 1,5 A nem: 1,5 A számadatokból kitűnik, hogy 3 lehetséges döntési variáció esetében az A hitelező számára a nem, azaz a csődeljáráshoz való hozzájárulás megtagadása jár magasabb kifizetéssel, 1 lehetséges döntési variáció estén pedig mindkét döntéshez azonos kifizetés tartozik. Mivel az A hitelező csakúgy mint B és C hitelező haszonmaximalizáló, a nem melletti döntés válik a domináns stratégiává, vagyis: a nem járul hozzá stratégia dominálja a hozzájárul stratégiát. A szereplők nem kooperálnak, illetve nem hihetnek a másik kooperativitásában, s így egy inferior állapot áll elő, amely végső soron a csődeljárás intézményének működésképtelenségét idézi elő. 4. Zárszó A csődeljárásról szóló hitelezői döntések fogoly-dilemma játék segítségével történő megközelítésével belátható, hogy a kétszintű fizetésképtelenségi eljárás rendszerének jogi és gyakorlati sajátosságaiból adódóan a hitelezők nem támogatják a csődeljárás megindulását. Az egyes hitelezők domináns stratégiája ugyanis nem esik egybe a követelések megtérülése szempontjából optimális döntési stratégiával. Amennyiben azonban a fizetésképtelenségi eljárás reorganizációs és likviditációs szakasza egy eljárásba tömörülne, a köztes időszak megszűnésével a követelések eljáráson kívüli kielégítésére sem volna lehetőség, ami játékelmélet nyelvén a kifizetési variációk leegyszerűsödésével járna. Mindebből következően pedig a hitelezők domináns stratégiája a reorganizációhoz való hozzájárulás irányába terelődne. Irodalomjegyzék 1. Csőke Andrea [2002] Gondolatok az új fizetésképtelenségi törvény szükségességéről a Csődtörvény statisztikája függvényében Magyar Jog 2002/2, o. 2. Mészáros József [2003]: Játékelmélet, Gondolat Kiadó, Budapest 3. Miskolczi Bodnár Péter [2005]: A reorganizáció - igények és lehetőségek a magyar fizetésképtelenségi jogban. in: Bérgarancia és a csőd- felszámolási eljárás reformja, Novotini Kiadó Miskolc 216

218 dr. KECSKÉS GÁBOR tudományos segédmunkatárs, MTA Jogtudományi Intézete PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem, Győr A környezeti károkért járó kompenzáció a nemzetközi bírói fórumok gyakorlatában A béke, a fejlődés és a környezetvédelem egymással összefügg és oszthatatlan. (Riói Nyilatkozat a Környezetről és a Fejlődésről, 25. elv) 1. Alapvetés a nemzetközi környezetvédelmi jogról A környezetvédelem nemzetközi szabályozása (a nemzetközi jog egyéb területeinek fejlődéstörténetéhez viszonyítva) nem tekint vissza jelentős múltra, csak az 1960-as években érkezett el az átfogó környezetvédelmi törvényhozás időszaka [Bragyova, o.]. Azonban mára mind a nemzetközi szokásjog, mind a hatályos, kodifikált nemzetközi jog normarendszerén belül az egyik legjelentősebb jogi rezsimmé alakult, egységesedett. Az 1972-es Stockholmi Világkonferenciával kezdődően a (nemzetközi) környezetvédelmi jog, a környezet védelme fokozatosan előtérbe került a nemzetközi jog elméleti tudományában; mi több, általánosan elfogadottá vált azon nézet, hogy a Stockholmi Világkonferencia után a nemzetközi környezetvédelmi jog a nemzetközi jog önálló részterületének tekinthető. A Világkonferencián számos olyan vezérlő elvet fogadtak el először a nemzetközi jog történetében -, amelyek a környezet védelmét voltak hivatva szolgálni [vö. Owada, o.]. Meg kell ugyanakkor említeni, hogy az 1940-es és az 1960-as évek között számos környezeti, környezetvédelmi tárgyú nemzetközi egyezményt fogadtak el, de ezek leginkább a hidegháború, és nem a környezet sajátosságaihoz igazodtak. Többnyire a háborúk környezeti hatásaira, valamint a nukleáris energia békés célú felhasználására vonatkozó szabályokat tartalmaztak. Voltak azonban olyan egyezmények is, amelyek már ma szektorálisnak tekintett területeket vontak szabályozás alá, így például a tengeri környezet védelme, a tenger élő erőforrásainak és a vadvilág megőrzése, valamint a határmenti vizek védelme tárgyában is létrejött multilaterális szerződés [Gündling, ] Az 1972-ben egyértelművé vált paradigmaváltás nem csak az azóta létrejött nemzetközi szerződések exponenciálisan növekvő számában mutatkozik meg, hanem a nemzetközi jog bizonyos területeinek a nemzetközi környezetvédelmi jog területére való behatolásával is felvázolható. Erre példa lehet azon még csak doktrinális megközelítésben képviselt álláspont, hogy az emberi jogok ún. harmadik generációjának a környezetvédelem, az egészséges környezethez való jog is integráns része legyen. Így a nemzetközi környezetvédelmi jog emberi jogi vetülete kifejezetten ilyen tárgyú nemzetközi szerződés hiányában is mindinkább hangsúlyossá válik. 142 A nemzetközi környezetvédelmi jog sajátos normarendszere azonban alapvetően töredezett és rendszertelen [Gündling, o.], hiszen a nemzetközi szerződésekben előírt, illetve elvárt védelem hazai, regionális vagy nemzetközi szintű megszervezése sokszor 142 Az egyébként kötelező erővel nem rendelkező es Stockholmi Nyilatkozatban már nevesítik az emberhez méltó környezethez való jogot (ld.: Stockholmi Nyilatkozat 1. elvét), és az 1992-ben elfogadott Riói, valamint a 2002-es Johannesburgi Nyilatkozat egyes pontjai is ugyan nem expressis verbis módon a környezetvédelem emberi jogi aspektusát érintik. Lang a nemzetközi környezetvédelmi jog újonnan felmerülő elvének nevezte az egészséges környezethez való jog elismerését és biztosítását. Ld.: Lang, o. 217

219 nem olvasható ki egyértelműen a normaszövegből. Emellett a környezeti kár univerzális meghatározásának hiánya, a környezeti károkért való nemzetközi jogi felelősség megállapításának problematikája, valamint a nemzetközi környezetvédelmi jog számos rendelkezésének ún. soft law jellege is hátráltatja azt a folyamatot, amelynek eredményeként a nemzetközi környezetvédelmi jog a nemzetközi jogon belül egy egységes és összefüggő rendszerré formálódhatna. 143 A legutóbbi problémára kiemelt figyelmet kell fordítanunk. A soft law, azaz puha jog kifejezés alatt egyrészt a nemzetközi jog olyan, kötelező erővel nem rendelkező, általános tartalmú elveit értjük, amelyek konkrét jogi kötelezettséget nem, csak irányelveket és ajánlásokat fogalmaznak meg az államok számára. Másrészt pedig azon az előbbi gondolatment szerinti hard law - szabályokat is ide soroljuk, amelyeket egy nemzetközi jogvita keretében nem lehet kötelezően kényszeríteni, veszélyeztetve ezzel a (békés) vitarendezés ius cogens követelményét [vö. Boyle, o.]. A nemzetközi környezetvédelmi jog normaanyaga a kezdetekben szinte kizárólag soft law szabályokból állt, így az államok e rendelkezéseket rendszerint gazdasági megfontolásból, illetve abszolút szuverenitásukra való hivatkozással 144 rendre áttörték. A Stockholmi Világkonferencia után azonban megindult a nemzetközi környezetvédelmi jog a hard law jellegű jogterületté válás útján, azaz a nemzetközi közösség - az 1972-ig szinte kizárólagos jelentőségű, az ENSZ égisze alatt megfogalmazott soft law elvek (U Principles) 145 viszonylagos kudarcát tapasztalva - a kötelező (és Boyle iménti definícióját elfogadva, kötelezően kikényszeríthető) jogi szabályokat létrehozó nemzetközi jogalkotás irányába, ha nagyon óvatosan is, de elindult. Ennek igazolásul hozható fel az a tény, hogy 1972-ben a Stockholmi Világkonferencián résztvevő államok létrehozták a globális környezet kihívásaival foglalkozó ENSZ Környezeti Programját, valamint, hogy 1972 után több környezetvédelmi tárgyú világkonferenciát is tartottak, 146 melyeken gyakran mérföldkőnek számító - dokumentumokat fogadtak el, elsősorban a fenntartható fejlődés témakörében. Az előbbi nehézségek rávilágítanak arra, hogy jelenleg a nemzetközi környezetvédelmi jogban (elsősorban a soft law hagyományainak és a jogterület viszonylag kiforratlan szabályozási struktúrája miatt) nem létezik olyan általános és kötelező erejű zsinórmérce, amelynek alapján államokra kötelező, kikényszeríthető szabályokat lehetne megalkotni, illetve egy esetleges jogsértést rövid időn belül kielégítő, a környezet megóvásának érdekét szem előtt tartó megoldással rendezni. A soft law szabályainak ugyanis megvan az előnye a szerződéses (hard law) szabályokhoz képest, mivel egyrészt a szabály érvényességét nem befolyásolja a hatálybalépés ténye, megalkotásuk ugyanis kevéssé formális, és kevéssé függ az államok konszenzusos akaratától, 143 A nemzetközi jog és a nemzetközi környezetvédelmi jog közös és különböző ismérveiről ld. bővebben: Owada, o. 144 Az abszolút területi szuverenitásra való hivatkozás a XIX. század végén jelent meg. Erre vonatkozóan ismert példa Judson Harmon amerikai igazságügyminiszter kijelentése, miszerint az állam a területén lévő folyók felett abszolút szuverenitást gyakorol (ún. Harmon-doktrína), függetlenül attól, hogy egy határmenti folyó (esetünkben a Rio Grande) esetén ez a gyakorlat sértheti a szomszédos, a folyásirány szempontjából lejjebb fekvő állam (esetünkben Mexikó) szuverenitását, így korlátozottá válhat ugyanis a lejjebb fekvő állam vízhasználata, vízkivétele. Erről ld. bővebben: MacCaffrey, o. Ugyanakkor az Egyesült Államok a Harmon-doktrínát a gyakorlatban valójában soha nem alkalmazta. Ld.: uo. 145 Erről ld. bővebben: Lang, o. 146 Ld. bővebben: Birnie-Boyle, o. 218

220 akár ennek hiányában is intézményesülhetnek, szokásjogi úton. Másrészt, ami még jelentősebb érv, hogy amíg az államok egy környezetvédelmi tárgyú nemzetközi szerződés megkötése esetén, speciális, saját (gazdasági és politikai) érdekeiket potenciálisan csorbító rendelkezések miatt távol maradhatnak a kötelezettségeket előíró szerződés aláírásától, addig ezek a félelmek rendszerint nem korlátozzák őket abban, hogy a soft law körébe tartozó (alapvetően nem kötelező) közös célokról, elvekről, standardokról viszont határozzanak. 147 Noha az előbbiek szerint a nemzetközi közösség jelentős lépéseket tett a nemzetközi környezetvédelmi jog területén kibontakozó jogalkotási tevékenység felgyorsítása érdekében, a környezeti károkért járó jóvátétel problémája (a túlnyomórészt soft law szabályok és az állam nemzetközi jogi felelősségére vonatkozó, konkrét jogi rezsim hiánya miatt) nem tudott speciális, nemzetközi szerződésekbe foglalt rendelkezésekben intézményesülni. Egyes nemzetközi bírói fórumok azonban már a XX. század első felében olyan elveket deklaráltak, illetve az államok közötti viták eldöntése révén olyan, a vitában érintett államokra kötelező ítéleteket hoztak, amelyek a későbbiekben nagymértékben hozzájárultak a nemzetközi szokásjog alakulásához, formálásához, és egyben elősegítették a nemzetközi környezetvédelmi jog szabályainak fejlődését is. 148 Valójában tehát a nemzetközi jogban egy szokatlan jelenség állt elő: a nemzetközi bírói fórumok esetjoga megelőzte, és egyben generálta, ösztönözte a szokásjogi jogképződést és a nemzetközi jogalkotást. 149 Az alábbiakban ismertetendő jogesetek mindegyikére igaz az iménti állítás, az ezekben meghozott döntések ugyanis a környezeti károk kártérítési szabályainak és gyakorlatának újabb és újabb problémás területeire adott válaszként is minősíthetők. 2. emzetközi bíráskodás a környezetvédelmi jogban 2.1. A nemzetközi bíráskodásról általánosságban A nemzetközi jogban nincsen olyan bírói fórum, amely előzetesen, valamely formában megtett beleegyezésük vagy jóváhagyásuk hiányában, az államokra kötelező döntéseket hozna, a nemzetközi jog ugyanis nem ismeri a kötelező bíráskodás intézményét. Ez az axiomatikus megállapítás a nemzetközi jog rendszerébe tartozó valamennyi jogterületre, így a nemzetközi környezetvédelmi jog rezsimjére is egyaránt vonatkozik. Tagadhatatlan viszont, hogy a bíráskodási funkció megjelenése, és kiteljesedése a nemzetközi jog fejlődésének egy szükségszerű útját illetve önmagában előfeltételét is jelenti. Minden jogrendszer legyen az akár belső jogi, akár nemzetközi - igényli azt, hogy a jogalkotásban vagy az államközi viszonyokban érvényesülő jogalkalmazás szférájában felmerülő problematikus kérdésekre a nemzetközi jog választ tudjon adni, mégpedig a montesquieu-i hatalommegosztás (egyébként belső jogi) elvének megfelelően, egy jogviták eldöntésére hivatott bírói fórum által. 147 Ellenben a soft law szabályok a Nemzetközi Bíróság Statútumának 38. Cikk 1. bekezdésének értelmében nem minősülnek nemzetközi jogforrásnak, jogvita esetén így kizárólag szokásjogi szabályként lehet rájuk hivatkozni. Ld.: Birnie-Boyle, o. 148 Kitűnő példa, hogy az 1938-ban, illetve 1941-ben, az ún. Trail Smelter ügyben hozott választottbírósági ítélet mind a mai napig az egyetlen nemzetközi bíráskodási jogeset a légszennyezés témakörében. Ld.: Birnie-Boyle, o. 149 A hatályos nemzetközi jog általános szabályai (ld.: a emzetközi Bíróság Statútumának 38. Cikk 1. bekezdésének d) pontja) szerint a bírói gyakorlat a jogszabályok megállapításának segédeszköze, így a nemzetközi jog másodlagos jogforrása, ennek megfelelően a Nemzetközi Bíróság egy jogvita eldöntése során kizárólag bírósági precedensekre soha nem alapozhatja döntését. 219

221 A nemzetközi jogban a XX. századra egyértelműen kialakult a bírói fórumok kettős rendszere. A bírói fórumok rendszerének első pilléreként a Nemzetek Szövetsége mellett (és nem szerveként) szervezett Állandó emzetközi Bíróság 1921-es felállításával, majd jogutódjának, az 1945-ben az ENSZ főszerveként felállított emzetközi Bíróság megjelenésével a nemzetközi jogban létrejöttek az első állandó (és általános hatáskörű) bírói fórumok. A második pillérbe tartozó választottbíróságok elé azonban jóval több ügy kerül, miközben az állandó bírói fórumok gyakorlata egységesebb és - az állandó jellegből következően kiszámíthatóbb is. A XX. század utolsó évtizedeitől kezdve az állandó bírói fórumok terjedésével szembesül a nemzetközi közösség, amely a választottbíróságok, a választottbírósági eljárások számának drámai visszaesését eredményezte [Charney, o.]. Kétségtelen tény azonban, hogy ezen fórumok összetételét, eljárási szabályzatát a vitában érintett államok határozzák meg, ennek megfelelően az államok gyakrabban fordulnak a nemzetközi bírói fórumok e típusához, mivel egyéni, specifikusan az ügyre kiterjedő és az eljárási szabályzatban körülbástyázott érdekeiket az ad hoc választottbírói fórumok nem hagyhatják figyelmen kívül A nemzetközi környezetvédelmi bíráskodásról általánosságban Az általános hatáskörrel rendelkező bírói fórumok előtti ügyek számának növekedésével párhuzamosan, az egyes ügycsoportok vonatkozásában megkívánt specializált szakértelem és a valamelyest eltérő ítélkezési szabályok követelménye miatt általános jelenséggé vált a nemzetközi bíróságok és törvényszékek elterjedése. Mindezek ellenére, az általános nemzetközi bíráskodást általában jellemző alaptételek a maiori ad minus a nemzetközi jog különböző területein kibontakozó bírósági joggyakorlatra, így a nemzetközi környezetvédelmi bíráskodásra is ugyanúgy érvényesek. Egy koherens juriszdikciós gyakorlat kialakítása - egy olyan, egyedi sajátosságokkal bíró területen, mint a nemzetközi környezetvédelmi jog leginkább egy környezetvédelmi különbíróság keretében lenne megvalósítható. Talán ennek is köszönhető, hogy egyes szerzőknél felmerült az ún. emzetközi Környezetvédelmi Bíróság létrehozásának gondolata. 150 Hey szerint ugyanis a környezetvédelmi tárgyú ügyekben a jelenlegi bírói fórumok ítélkezési gyakorlata teljesen bizonytalan a komoly környezeti kár fogalmának meghatározásában, továbbá a bírák szakértelme a környezetvédelmi jog terén rendkívül hiányos Egy hasonló bírói fórum esetleges létrehozásának indokairól, a kezdeti lépésekről, valamint a lehetséges modellekről ld.: Hinde, o. Itt jegyzendő meg, hogy 1994 novemberében Mexikóban 22 államból 28 jogász, a környezeti viták rendezésére létrehozott egy békéltető, választottbírói fórumot (International Court of Environmental Arbitration and Conciliation), amelyhez államok, természetes és jogi személyek egyaránt fordulhatnak. Alapszabályának 4. Cikke értelmében e békéltető és választottbírói testület egy mexikói jog alapján bejegyzett egyesület, és még analógia sem vonható közte és egy nemzetközi bírói fórum között, mégis jól mutatja a nemzetközi közösségnek egy speciálisan nemzetközi környezetvédelmi joggal foglalkozó bírói fórum létrehozására irányuló törekvését. Ld.: Egy hatékonyabb nemzetközi környezetvédelmi jogról és a Nemzetközi Környezetvédelmi Bíróság felállításáról szóló ENSZ-kongresszus 1989-es nyilatkozatát, valamint az 1999-ben, a Nemzetközi Környezetvédelmi Bíróság megalakításáról aláírt szerződés-tervezetet [Hinde, és 732. o.]. 151 Ld.: Hey, és 3. o. Viszont Hey álláspontja szerint egy ilyen bíróság létrehozása nem a legjobb megoldás, holott az általa felvetett két problémát igazán egy ilyen fórum lenne képes kezelni. A Nemzetközi Környezetvédelmi Bíróság támogatóiról ld.: The Global Demand for an International Court of the Environment, International Report 1998 of the International Court of the Environment Foundation (ICEF) Róma,

222 Egy ilyen bíróság felállításának talán legnagyobb gátja az, hogy minden különbíróság nemzetközi szerződésen alapul, és egy összefüggő, speciális jogi rezsimet feltételez. 152 Ilyen típusú normarendszer a nemzetközi környezetvédelmi jog területén még nem alakult ki, és figyelembe véve a jogterület soft law jellegét, valamint az államok gazdasági érdekeivel sokszor össze nem egyeztethető környezetjogi szabályokat, nem várható, hogy a közeljövőben egy egységes környezetvédelmi egyezmény kerül elfogadásra. Az Állandó Nemzetközi Bíróság fennállása idején ( ) a nemzetközi környezetvédelmi jog hiánya miatt a környezeti, határokon átterjedő károk kérdése még a viták értelmezési tartományának másodlagos aspektusába tartozott, és egyfajta általános károkozási tilalom, de semmiképpen sem egy generális (nemzetközi) környezetjogi rezsim szolgált az ilyen ügyekben hozott ítéletek alapjául. 153 A Nemzetközi Bíróság ítélkezésében azonban egyre inkább szerepet kap az államok környezeti károkért fennálló nemzetközi jogi felelősségének kérdése is. Ez elsősorban két okra vezethető vissza. Először, a nemzetközi közösség az 1972-es Stockholmi Világkonferenciától kezdve a nemzetközi környezetvédelmi jog születését és fokozatos fejlődését tapasztalhatja meg. A de iure nem kötelező Stockholmi (21. elv) és Riói Nyilatkozat (13., 14., 15., 18. és 19. elv) egyébként a szokásjog alapján megtiltja az államok olyan tevékenységét, amely kárt vagy bármiféle szennyezést okozna egy másik állam területén. A Riói Nyilatkozat 13. elve a kártérítési kötelezettség kapcsán az államok kötelezettségévé teszi, hogy dolgozzanak ki nemzeti törvényeket a szennyezéssel és egyéb környezeti károkkal kapcsolatos felelősségre és az áldozatok kártalanítására. Szokásjogi szabályként pedig a Statútum 38. Cikke első bekezdésének b) pontja értelmében a Nemzetközi Bíróság az eléje terjesztett jogvitában (elsődleges) jogforrásként alkalmazhatja, ami azt jelenti, hogy önmagában erre a szokásjogi normára alapozhatja döntését. Ugyanakkor a Nemzetközi Bíróság is szerepet játszhat abban, hogy a környezet védelmével kapcsolatos szokásjogi szabályok kialakulásának elismerésével önmaga is hozzájárul a nemzetközi környezetvédelmi jog fejlesztéséhez [vö. Szénási, o.]. A Nemzetközi Bíróság (mint az Egyesült Nemzetek legfőbb bírói szerve) ugyanis a nemzetközi jogrend biztosításában az egyik legfontosabb pillér, így a nemzetközi környezetvédelmi jog fejlesztése terén a jelenleg betöltött, illetve a jövőben betöltendő szerepét nem lehet alábecsülni [Owada, o.]. Másodszor, úgy tűnik, hogy az államok nemzetközi jogi felelősségével kapcsolatos kodifikáció több mint fél évszázad elteltével végre eredménnyel zárult. A Nemzetközi Jogi Bizottság 2001 nyarán elfogadta az állam felelősségéről szóló tervezetét, amely a szokásjog vonatkozó szabályainak összefoglalásán és erőteljes jogfejlesztő tevékenységen alapult. A generális felelősségi szabályokat tartalmazó tervezet jelenlegi, illetve későbbi szerepét jól illusztrálja az a tény, hogy a tervezet egyes, korábbi változataira a Nemzetközi Bíróság ítéleteiben hivatkozott, 154 holott azok semmilyen formában nem bírtak kötelező erővel. Igaz viszont az is, hogy a rendszerint idézett rendelkezések - szokásjogi szabályként - a nemzetközi közösség minden tagját eleve kötelezték. Kétségtelen tény azonban, hogy a tervezet elfogadása után minden nemzetközi bírói fórum (de leginkább a Nemzetközi Bíróság) 152 Szemléletes példa az ENSZ Tengerjogi Bírósága, amely egy generális sokoldalú egyezmény alapján jött létre, a nemzetközi jog egy régi, szokásjogilag kiforrott terrénumában, a tengerjog területén. 153 A kártérítési kötelezettség noha nem környezeti károkkal kapcsolatosan az 1928-as, ún. Chorzów-ügyben jelent meg először expressis verbis, amikor az Állandó Nemzetközi Bíróság megállapította, hogy rendelkezik azzal a jogosultsággal, hogy jóvátételt ítéljen meg, amely természetes következménye minden nemzetközi jogot sértő cselekménynek. Ld.: Fourth Annual Report of the Permanent Court of International Justice, Az elv egyébként a Nemzetközi Jogi Bizottság tervezetének 31. Cikkében is megjelenik. 154 Ld. pl.: Bős-Nagymaros ügyben (Magyarország c. Szlovákia) hozott ítélet 58., 79., 83, 94., 122. és 123. pontjait. 221

223 már magabiztosabban foglalkozhatott az állam nemzetközi felelősségének problémájával, hiszen az ENSZ Közgyűlése által régóta szorgalmazott, 155 egységes (de még nem kötelező), a nemzetközi jog majd minden részterületére kiterjedő generális, tudományosan megalapozott felelősségi rezsimre támaszkodhatott ítélkezése során. Témánk szempontjából ugyanakkor kiemelt figyelmet érdemel az Állandó Választottbíróság joggyakorlata. A hágai székhelyű, valójában nemzeti csoportok szerinti személyek listájából álló nemzetközi fórum egy kifejezetten hatékony vitarendező testület lehet a nemzetközi környezetvédelmi jog területén, mivel a Választottbíróság listáján szereplő személyek mindegyike kiváló, a nemzetközi jog tudományának újabb irányvonalait, elméleti és gyakorlati fejlődését ismerő jogász. Ezért egy alapvetően soft law jogterületen felmerült vita megoldását, a jogirodalmi és szokásjogi szabályok ismerete nagyban elősegíti. Ez a felismerés született meg a Választottbíróság tagjainak első konferenciáján, 1993 szeptemberében. A jelenlegi állandó nemzetközi bíróságok, bírói fórumok 156 szerepe ugyanis a környezet védelme terén, a hatásköri és eljárási szabályaik miatt túlságosan korlátozott. Az Állandó Választottbíróság pedig (ad hoc bíróságként) képes lehet kiküszöbölni e problémákat, ugyanis az államok a hatásköri és eljárásjogi hiányosságokat 157 ad hoc szabályokkal - speciálisan az adott eljárásra vonatkozóan - pótolhatják. 158 Összegzésként elmondható, hogy a környezetvédelmi bíráskodás szerepe még inkább előtérbe kerül, mivel egyrészt a környezet védelmével foglalkozó nemzetközi szerződések gyakran kifejezetten rögzítik, hogy az értelmezésükkel és alkalmazásukkal kapcsolatos vitákat a Nemzetközi Bíróság elé kell terjeszteni. 159 Másrészt pedig a speciális nemzetközi bírói fórumok (például az ENSZ Tengerjogi Bírósága) megjelenése a nemzetközi jog különböző területeinek szegmentálódását, az ítélkezési gyakorlat és a szokásjogi szabályok differenciálódását vonja maga után. 160 Ezáltal reális lehetőség adódik arra, hogy a környezeti kérdésekkel kapcsolatos vitákat a megfelelő, a szükséges szakértelemmel rendelkező bírákból álló fórum fogja a lehető legrövidebb időn belül, szinte rutinszerűen - eldönteni. 3. A környezeti károk kérdése a nemzetközi (környezetvédelmi) jogban A nemzetközi bírói fórum előtti eljárás megindításának előfeltétele egy legalább két állam közötti, rendszerint valamilyen károsodásból eredő felelősségi jogviszony kialakulása, illetve a felperes állam erre való hivatkozása. Az állam nemzetközi jogi felelősségének megállapításához szükséges egyfajta kár - mint objektív szempont és tényállási elem - bekövetkezése. Mivel a nemzetközi környezetvédelmi jogban egyre inkább elterjed az 155 Ld.: ENSZ Közgyűlésének. 799 (VIII) számú határozata (1953. december 7.): Request for the codification of the principles of international law governing state responsibility. 156 Elsősorban a Nemzetközi Bíróság, az ENSZ Tengerjogi Bírósága, a Kereskedelmi Világszervezet fellebbviteli fóruma, az Európai Unió Bírósága, az Emberi Jogok Európai Bírósága, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság. 157 Például nem állami szereplők, magánfelek részvétele az eljárásban, ezek perbeli jogképességének elismerése. 158 Erről ld.: Wu, o. 159 Ld.: Szénási, o. 160 A Nemzetközi Bíróság és az ENSZ Tengerjogi Bíróságának kapcsolatáról, hatásköri összefonódásáról és a főbb eltérésekről ld. bővebben: Treves, o. 222

224 államok abszolút (vétkességtől független) felelőssége, így valójában a jogaiban sértett, azaz a kérelmező állam számára alapvető és az ügy kimenetele szempontjából - döntő fontosságú követelmény, hogy bizonyítsa a területén bekövetkező kár tényét és az alperes állam cselekménye közötti okozati összefüggés fennállását. Bowman és Boyle szerint egyrészt a környezeti kár definíciója a nemzetközi jog generális szabályaiból nem olvasható ki, másrészt a nemzetközi jog joganyaga még csak útmutatást sem ad a károk felbecsülésére [Bowman-Boyle, o.], így a pedig a környezeti károk megállapítása ad hoc módon, konkrét norma hiányában történik meg. Megjegyzendő viszont, hogy a környezeti károkért való felelősség kapcsán az államok objektív felelősségének fokozatos térnyerése megoldani látszik e problémát, mert az állam vagy az államnak beszámított tevékenység közvetett vagy közvetlen káros kihatása a károkozó állam kártérítési kötelezettségét vonja maga után, tekintet nélkül arra, hogy a káros következmények közül de iure mi minősülne környezeti kárnak. Elfogadva és egyben bizonyítandó Bowman és Boyle álláspontját, a környezeti károk megállapításának, felmérésének lehetőségét Brüggemeier szerint négy tényező különösen megnehezíti [Brüggemeier, o.]. Először is, a környezeti károk miatti (tipikusan egészségügyi) következmények többsége nem azonnal jelentkezik, és az eltelt időben számos hatás erősítheti fel, illetve gyengítheti a már meglévő károsodást, ezzel pedig a vita tárgyává tett állami magatartás és az egészségkárosodás közötti okozati összefüggés bizonyítása az időmúlás miatt - szinte lehetetlenné válik. Másodszor, a szennyezés gyakran többrétű, sok komponens alkotja, így eleve nem lehet megállapítani a kizárólagos vagy az időben első szennyező kilétét. Harmadszor, számos kártípus térben nagy távolságot ölel fel, azaz az országhatárokon vagy akár kontinenseken átterjedő károkozás esetén nehéz a szennyezés eredetét, a szennyező államot felderíteni. 161 egyedszer, bizonyos magatartások a jövő generációk környezetét veszélyeztetik, a jelenben közvetlen hatása az effajta szennyezésnek még nem mutatható ki. Ebből is látszik tehát, hogy mind a négy problémakörben egyértelműen felfedezhető a környezeti károk más kártípusoktól eltérő jellege, amíg ugyanis egy más állam területén történő erőszakos foglalás, használatba vétel vagy objektum megsemmisítése esetén a károk bekövetkezésének és mértékének megállapítása nem okoz különösebb gondot, addig a (gyakorta lappangó) környezeti kár pontos felmérése a feltételezett károkozó magatartást követően sokszor nem is lehetséges. A fentiekben leírt nehézségekre tekintettel a különböző nemzetközi szerződések, környezetjogi rezsimek maguk definiálják a kár fogalmát [vö. Birnie-Boyle, o.], így az ezek értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos jogviták esetén az ezekben foglalt definíciót illetve a szokásjogilag kialakult kártípusokat (pl. helyreállítás költségei) fogadják el a nemzetközi bírói fórumok. Mindemellett a Nemzetközi Jogi Bizottság tervezete 32. Cikkének második bekezdése definiálja a sérelem fogalmát, miszerint a sérelem magában foglal mindenfajta kárt, anyagit és erkölcsit egyaránt, amit az állam nemzetközi jogsértése okozott. Tekintve, hogy a tervezet egy jogfejlesztő és a már meglévő szokásjogot írásba foglaló tevékenység eredménye, általánosan elfogadottá vált a kár fogalmát a tervezetnek megfelelően, azaz tágan értelmezni. 4. A környezeti károkért való állami felelősség kérdése a jelentősebb jogesetek tükrében 161 A kár és a károkozás fogalma a Stockholmi Világkonferenciáig szinte kizárólagosan a szomszédos államok közötti kapcsolatokban bírt relevanciával, ezt a felfogást viszont a Nemzetközi Bíróság gyakorlata már 1972 előtt is felülírta. Az igazi áttörés azonban az 1972-es Stockholmi Nyilatkozattal következett be, amikor a deklaráció a terület kifejezés helyébe a tágabb jelentésű környezet szót állította. Ld.: Bruhács, o. 223

225 A nemzetközi bírói fórumok annak ellenére, hogy a nemzetközi környezetvédelmi jog viszonylag rövid múltra tekint vissza már régóta ítélkeznek olyan ügyekben, amelyekben releváns a vita környezeti aspektusa, azonban nem egy környezetjogi normarendszer, hanem a károkozás tilalmának általános, szokásjogi elvének communis opinio jellege alapján [Bruhács, o.]. A római jogból ismeretes 162 sic utere tuo ut alienum non laedas (úgy használd a magadét, hogy a másét ne sértsd) maxima civiljogi előképként egy általános, a nemzetközi jogban is elfogadott követelménnyé fejlődött, amely a határon átterjedő szennyezések, károkozások esetében különösen nagy hangsúlyt kap. Amíg ugyanis egy más állam tulajdonát képező vagyontárgy kisajátítása (ld. például az ún. Chorzów-ügyben) esetén a károkozás ténye és jogsértő jellege egyértelmű, könnyen bizonyítható, addig egy határon átterjedő szennyezés esetén már problémák adódnak. 163 A gyakorlatban azonban mindinkább előtérbe került azon álláspont, 164 hogy az állam által, egyes cselekmények felett a saját területén gyakorolt szuverenitása nem abszolút, 165 az államnak betudható és beszámítható, más állam területén környezeti károkat okozó cselekedetéért pedig helytállni tartozik, azaz felelősségének megállapítása esetén - jóvátételre köteles. A sic utere tuo maxima egyébként a környezeti károkkal kapcsolatos ítélkezés precedens-értékű ügyében, a Trail Smelter ügyében hozott választottbírósági ítélet alapjául szolgált, aminek következtében a hasonló tárgyú ügyekben, a Trail Smelter ügyének indokolásával együtt - megkerülhetetlen jogelv, állandó hivatkozási alap és generális felelősségi klauzula lett A Trail Smelter ügye és jelentősége Az Egyesült Államok és Kanada közötti jogvita 166 a nemzetközi környezetvédelmi jog egyik legtöbbet idézett, a későbbi ítéleteknek döntési alapot szolgáltató jogeset, expressis verbis a határokon átterjedő szennyezésért való felelősség problémájával ugyanis addig egyetlen bírói fórum sem foglalkozott. 162 Ezt vitatja: Bruhács, o. 163 Egyrészt, nem kizárt, hogy az állam nem követett el jogsértést, belső joghatóságából következően jogszerűen cselekedhetett, mégis a szomszédos államot kár érte, másrészt a környezetben bekövetkezett károsodás tényét sok tényező befolyásolja, amelynek következtében térben és időben nehézkessé válik a károkozó és a sértett állam pontos meghatározása. 164 Ld. például a jogilag nem kötelező, soft law Riói Nyilatkozat 2. elvét, miszerint az Államok szuverén joga, hogy [ ] biztosítsák, hogy a saját fennhatóságuk vagy ellenőrzésük alatt álló tevékenységek ne okozzanak kárt más Államok környezetében. Előképének tekinthető a Palmas-sziget ügyében (Egyesült Államok és Hollandia) született döntés. Az Állandó Nemzetközi Bíróság akkori elnöke Huber főbíró választottbíróként eljárva, 1928-ban kimondta, hogy minden állam köteles a területén védelemben részesíteni más államok jogait, ez pedig a bírósági gyakorlat szintjén az államok területi szuverenitásának addigi abszolút felfogásának lerontását vetítette előre, már egy évtizeddel a Trail Smelter ügyében hozott precedens előtt. 165 A területi szuverenitás helyett az ökológiai rendszer, a területi-területközi integritás kapott nagyobb szerepet. 166 Az ügy hátterében az állt, hogy az amerikai-kanadai határ mentén található Trail Kohászati Művek gyáraiból nagy mennyiségű kén-dioxid került a levegőbe, ami az Egyesült Államok területén, Washington szövetségi államban, a Columbia folyó völgyében, elsősorban a növényzetben és az állatállományban súlyos károkat okozott. 224

226 Az amerikai, kanadai és belga állampolgár alkotta választottbíróság 1938-as, illetve es ítéletében megállapította, hogy egyrészt Kanadától elvárható lett volna, hogy olyan intézkedéseket foganatosítson, amelyekkel a folyóvölgy szennyezését csökkenteni lehetett volna. Másrészt, mivel Kanada elmulasztotta ezen intézkedések megtételét, a választottbíróság megállapította Kanada felelősségét az Egyesült Államok területén bekövetkezett károkért, 167 és eltiltotta a további károkozástól, valamint előírta, hogy Kanada köteles jogszabályokat alkotni a kohászati mű biztonságos működtetése érdekében. Az ítélet szerint Kanada, öt és fél évnyi folyamatos szennyezésért dollár megfizetésére is köteles. 168 A választottbíróság indokolásának egy szakaszában található az ítélet igazi nóvuma, amiért a nemzetközi környezetvédelmi jogban az egyik leggyakrabban említett jogesetként tartjuk számon; a választottbíróság érvelése ugyanis kellően általános ahhoz, hogy minden, környezetvédelmi tárgyú jogesetre, annak szinte minden szennyezéssel kapcsolatos - aspektusára vonatkozhasson. Ezzel pedig a kárfelelősség kapcsán kialakult bírósági gyakorlat mindmáig ható elvévé 169 nőtte ki magát az ítéletben tételezett maxima, a két állam között folytatott vita pedig a nemzetközi jogban kvázi-precedensnek is tekinthető. A szakasz a következőképpen hangzik: a nemzetközi jog elvei alapján [ ] egyetlen államnak sincs joga ahhoz, hogy területét arra használja, vagy területének használatát oly módon másnak arra engedje meg, hogy valamely másik államnak vagy annak területén, avagy az abban lévő személyeknek vagy ott lévő tulajdonban füst által jogsértést okozzon, ha ennek komoly következményei vannak, és a jogsérelmet világos és meggyőző bizonyítékok támasztják alá. 170 A választottbíróság ugyan a légszennyezés kapcsán döntött, de az általa elmondottak alkalmazhatóak a vízszennyezésre, 171 illetve széles körben elfogadottá vált azon nézet, hogy a Trail Smelter ügyében kimondott klauzula a nemzetközi jog általános szabályai közé is bekerült. Az idézett szakasz utolsó fordulatából pedig a hatályos nemzetközi jogban releváns ún. elővigyázatossági klauzula (precautionary principle) előképe is kiolvasható [vö. Birnie- Boyle, és 116. o.]. Emellett tekintve, hogy locus novusszal állt szemben a bírói fórum maga is elismerte, hogy az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának hasonló tárgyú ügyeiben deklarált elveit, véleményét alkalmazta saját eljárásában, 172 Madders szerint ugyanis az Egyesült Államok környezetszennyezéssel kapcsolatos jogszabályai a nemzetközi jog elveivel összhangban voltak már akkoriban is [Madders, o.]. A Trail Smelter ügyében megfogalmazott generális tilalom kidolgozását, részletezését, speciális tartalommal való megtöltését pedig a későbbi ügyek tárgyalása során, az adott esetre vonatkozóan végzik el a különböző bírói fórumok, immáron nem kizárólag szomszédos, hanem egymástól nagyobb távolságra fekvő államok közötti jogvita esetén is. 167 Reports of International Arbitral Awards (Trail Smelter Case), Vol. III. (1938 és 1941) Ld.: uo A Stockholmi Nyilatkozat 21. elvében, majd a Riói Nyilatkozat 2. elvében is megjelenik, soft law szabályként. 170 Reports of International Arbitral Awards (Trail Smelter Case), Ezt maga a választottbíróság is elismerte, Reports of International Arbitral Awards (Trail Smelter Case), Reports of International Arbitral Awards (Trail Smelter Case), 1964,

227 4.2. A Korfu-szoros ügy generális jóvátételi formulája A Nemzetközi Bíróság első ügyének, az Egyesült Királyság és Albánia közötti jogvitának kifejezett környezetjogi aspektusa nem volt, azonban az általános nemzetközi jogi felelősségi rezsim szempontjából legalább olyan hatást gyakorolt a joggyakorlatra, mint amilyen szerepet a Trail Smelter ügy ítélete a környezeti károkkal kapcsolatos ítélkezésben betölt. Ahogy azt már a fentiekben kifejtettem, a Trail Smelter ügyében kimondott, az államok más államokkal szembeni kötelezettségére vonatkozó elvek továbbfejlesztése, kiterjesztése miatt gondolom hangsúlyosnak a Korfu-szoros ügyének (1949) 173 rövid ismertetését. A Nemzetközi Bíróság ítéletében megállapította Albánia felelősségét, és az Egyesült Királysággal szemben kártérítésre kötelezte. Ez utóbbi rendelkezés a szakirodalomban nagy vitákat váltott ki. A Nemzetközi Bíróság tagjai elsöprő többségének szavazatával ezzel azt mondta ki, hogy a felperes állam kérelméhez ilyen vonatkozásban nincs kötve, mert függetlenül a felperes állam kérelmétől, a hatáskörébe bele kell érteni a kompenzáció mértékének meghatározását is, amennyiben ez a vitarendezés befejezésének előfeltétele. Ez az elv a nemzetközi jogi bíráskodásban először a már említett Chorzów-ügyben jelent meg, azzal viszont, hogy az államok szuverenitására, szuverén egyenlőségére jobban épülő 1945 utáni jogrend legfőbb bírói fóruma is deklarálta, a kárfelelősségi-kártérítési rezsim restitúciós, reparatív jellege került előtérbe. A Nemzetközi Bíróság a Trail Smelter ügyében kimondott szabályt továbbfejlesztve - megállapította, hogy egyetlen állam sem használhatja területét más állam jogainak rovására. [ICJ Reports, ]. E generális tilalom az államok közötti érintkezés, a nemzetközi jog rendszerének valamennyi területére, így a nemzetközi környezetvédelmi jog rendszerére, a határokon átterjedő környezeti kár valamennyi fajtájára egyaránt érvényes és alkalmazható. Az a tény pedig, hogy Albánia tudott, illetve a földrajzi elhelyezkedés miatt tudnia kellett ( nem történhetett a tudomása nélkül ) az aknák létezéséről és helyéről, így az esetlegesen bekövetkező kár kockázatáról, és nem tett eleget ellenőrzési, együttműködési és értesítési (figyelmeztetési) kötelezettségének, Albánia felelősségének megállapításához vezetett [Birnie-Boyle, o.]. Ezzel pedig a Nemzetközi Bíróság mindjárt az első ítéletében az állam nemzetközi jogi felelősségének objektív jellegét 174 hangsúlyozta. Ugyanis felróhatóságtól függetlenül, Albánia vétkességét nem vizsgálta, mert úgy tekintette, hogy az aknák telepítése kapcsán előzetes beleegyezését, jóváhagyását vélelmezni kell, így az ebből eredő károkért felelőssége megállapítható. Az objektív felelősség időközben a nemzetközi jog általános elvévé vált [Birnie-Boyle, o.], ugyanis környezeti károk esetén a vétkesség és felróhatóság vizsgálata nem feltétlenül indokolt, tekintettel az ilyen jellegű károk potenciálisan jelentős mértékére és súlyos következményeire; valamint arra, hogy például a szennyezés terjedését az állam - az együttesen jelentkező környezeti hatások, tényezők miatt - nehezen tudja kontrollálni, ellenben kezdeti károkozása később beláthatatlan és súlyos anyagi és nem anyagi károkat idézhet elő A Lanoux-tó ügyében hozott választottbírósági döntés jelentősége A Spanyolország és Franciaország között lezajlott jogvita tárgya az volt, hogy a két állam határán fekvő Lanoux-tó vízutánpótlásáért és vízellátásáért felelős folyók (Ariége, Carol) 173 Az ügy hátterében az állt, hogy Albánia partjainál brit hadihajók aknákra futottak, amelyekről Albánia mint a kérdéses terület felett szuverenitást gyakorló parti állam nem tájékoztatta a brit hajó legénységét. 174 Az ezzel kapcsolatos tudományos vitáról ld.: Goldie, o. 226

228 vizének Franciaország általi, elektromos energia előállításának céljából történő részleges eltereléséről a választottbíróság döntsön. Franciaország egyértelművé tette, hogy visszaállítja az eredeti vízfolyás mennyiségét, és Spanyolország számára különböző garanciákat is nyújtott. Miután Spanyolország arra hivatkozott, hogy e kötelezettség-vállalását Franciaország bármikor visszavonhatja, és a tárgyalások útján való vitarendezés is eredménytelennek bizonyult, a felek 1956-ban választottbírósághoz fordultak. A választottbíróság végül 1957-es ítéletében megállapította, hogy Franciaország minden lehetséges intézkedést megtett annak érdekében, hogy Spanyolországot megóvja a francia vízhasználat és részleges folyóelterelés következtében felmerülő esetleges károktól, így Franciaország elmarasztalásától a választottbíróság eltekintett. 175 Az ítélet a környezeti hatások vizsgálata mellett az állami szuverenitás korlátozásának kérdésére is kitért. 176 Az állam szuverenitásának problémája valamint a határmenti folyók, a több állam területét érintő hidrológiai egységek, környezeti rezsimek és megosztott környezeti erőforrások (közös) használatának kérdése e jogeset kapcsán került először a figyelem középpontjába; ugyanis e kettő problémakör viszonylatában alapvető érdek lenne egy olyan optimális használat megvalósítása, amely nem sérti a másik állam területhez kapcsolódó szuverén jogait. A választottbíróság döntése értelmében pedig Franciaország eleget tett azon szerződéses (1866- os Bayonne-i szerződés és ennek módosításai) és szokásjogi kötelezettségeinek, hogy egyrészt jóhiszeműen értesítse, illetve konzultáljon Spanyolországgal, 177 másrészt, hogy vegye számításba Spanyolország érdekeit a munkák eltervezése és kivitelezése során. A Lanoux-tó ügyében hozott ítélet igazi jelentősége abban rejlik, hogy az értesítési, tájékoztatási kötelezettség elmulasztásából, valamint a magánfelek tevékenységéből eredő, másik állam területén okozott károk esetére az állam objektív felelősségét állapítja meg [vö. Birnie-Boyle, o.]. Más kérdés viszont, hogy az adott ügyben ezt nem alkalmazta, mert a választottbíróság szerint Franciaország magatartása nem volt jogsértő Az állandó nemzetközi bírói fórumok releváns gyakorlata a környezetvédelmi jog terén E körben az Állandó Nemzetközi Bíróság és jogutódja, a Nemzetközi Bíróság környezetjogi ítélkezésének főbb irányait, döntési szempontjait, elveit taglalom. A nemzetközi (környezetvédelmi) jogot ma jellemző tényezők, mint a fenntartható fejlődés követelménye, bizonyos szerződéses rendelkezések erga omnes jellege, valamint a nemzetközi jog kógens normáinak (nemzetközi ius cogens) megjelenése tulajdonképpen csak a XX. század második felére tehető, így a Nemzetek Szövetsége keretében és az Állandó Nemzetközi Bíróság joggyakorlatában ezek implikációival nemigen találkozunk. Ekkoriban ( ) a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmánya, egyes bilaterális, határmenti területi rezsimekre 175 Ld.: Reports of International Arbitral Awards (Affaire du Lac Lanoux), Vol. XII. (1957) Ld.: Reports of International Arbitral Awards (Affaire du Lac Lanoux), Vol. XII. (1957) A választottbíróság ítéletében megerősítette a Harmon-doktrínával (abszolút területi szuverenitás) szemben kialakult abszolút területi integritás elvét, miszerint a folyásirány szempontjából feljebb fekvő állam nem folytathat olyan tevékenységet, amely a lejjebb fekvő államnak környezeti, illetve egyéb károkat okozna. 177 Spanyolország szintén jóhiszeműen köteles eljárni, ami azt jelenti, hogy vétójával nem akadályozhatja a jogszabályoknak megfelelően folytatott munkák kivitelezését, és kifejezett beleegyezése, hozzájárulása sem szükséges ezek megkezdéséhez, megvalósításához. A választottbíróság expressis verbis kimondta, hogy a nemzetközi jogvitákban a felek jóhiszeműségét vélelmezni kell. Ld.: Reports of International Arbitral Awards, (Affaire du Lac Lanoux), Vol. XII. (1957)

229 vonatkozó szerződések és a nemzetközi szokásjog szolgált a Bíróság ítéleteinek alapjául. A környezeti károk kérdése járulékos jellegű volt, sohasem per se szerepelt egy vitában, sokkal inkább egy vitatott lépés hátrányos jogkövetkezményként való realizálódását volt hivatva tételesen bizonyítani (ld.: Meuse-folyó ügye 178 ). Az ilyen esetek többsége szerződésértelmezéssel illetve a határfolyók, különböző határmenti területek feletti szuverenitás problémájával foglalkozott (Meuse-folyó, Odera-folyó emzetközi Bizottságának ügye 179 ). Az Állandó Nemzetközi Bíróság jelentősége leginkább abban mérhető, hogy egyrészt ez volt az első állandó nemzetközi bírói fórum, másrészt elsősorban az ún. Chorzów-ügyben kialakított egy olyan általános kártérítési gyakorlatot (persze a szokásjog és választottbírói döntések alapulvételével), amely mindmáig kihat a nemzetközi bíróságok ítélkezésére. Ez esetünkben különös jelentőséggel bír, hiszen a minden nemzetközi jogot sértő cselekményt jóvátétel követ maxima a nemzetközi szerződések és a nemzetközi szokásjog normarendszerébe foglalt környezetkárosítási, szennyezési tilalmak megsértésére is kiterjed, maga után vonva ezzel a jogsértő állam felelősségét és kártérítési kötelezettségét. Amíg az Állandó Nemzetközi Bíróság nem tartozott a Nemzetek Szövetségének főszervei közé, addig az 1945-ben megalakult ENSZ egyik főszervévé tették a Nemzetközi Bíróságot, amely - mint a nemzetközi közösség legfőbb bírói szerve - az ENSZ Alapokmányának 36. Cikke értelmében minden jogi természetű vita eldöntésére jogosult. Az új bírói fórum sokat merített elődje, az Állandó Nemzetközi Bíróság időközben szokásjogként is intézményesült gyakorlatából. Az állam kártérítésre való kötelezése egy kitűnő példa arra, hogy a nemzetközi viták ezen jelentős aspektusában a Nemzetközi Bíróságnak nem kellett új elveket konstruálni, elég volt például a Trail Smelter ügye és a Chorzów-ügy egyes rendelkező részéhez (valamint az ezek kapcsán kialakult tudományos diskurzushoz) visszanyúlni, így pedig egy kiszámítható és szokásjogi alapokon álló ítélkezési gyakorlat további fejlesztésére nyílt lehetőség. Jelentős változások történtek a nemzetközi jogalkotás szintjén is, amelyek n