Széchenyi István Szakképző Iskola Tapolca Németországi szakmai gyakorlat 2012.november december 1. Záró beszámoló

Átírás

1 Széchenyi István Szakképző Iskola Tapolca Németországi szakmai gyakorlat 2012.november december 1. Záró beszámoló Készítette: Kekk Melitta 12./A osztályos tanuló

2 Szakmai gyakorlat Németországban tanulói beszámoló A 2012/13-as tanévben iskolánk 15 diákja lehetőséget kapott, hogy próbára tegye szakmai tudását és német nyelvi ismeretét különböző németországi vendéglátóhelyeken. A 3 hetes gyakorlat a Leonardo da Vinci programnak köszönhetően valósulhatott meg. A 15 tanulót iskolánk tanárai választották ki a jelentkezők közül, szorgalom, magatartás, szakmai felkészültség illetve egy összefoglaló idegen nyelvi dolgozat eredménye alapján. Mi, akik bejutottunk, különböző szakmai, nyelvi, illetve önismereti felkészítőkön vettünk részt, amelyek jó hangulatban teltek, összekovácsolták a kiutazó kis csapatot november 11.-én, hajnalban indultunk az iskolától és az nap este 20 órakor érkeztünk meg a németországi Stadthagenbe, ahol a Vornhäger Krug nevű panzióban lettünk elszállásolva. A gyakorlati helyek egy része Stadthagenben volt, de többen is dolgoztunk 15 km-rel odébb, egy másik városban, Bad Nenndorfban, valamint Riepenben és Lüdersfeldben. Voltak, akik a munkahelyükön kaptak szállást és ellátást. A stadthageni dolgozók kerékpárral jutottak el minden nap a munkahelyükre. Néhányunkat busszal vittek dolgozni Bad Nenndorfba, amely egy Hévízhez hasonló fürdőváros. Összesen 6 diákunk dolgozott ott kettesével elhelyezve a 3 gyakorlati helyen (Hotel Esplanade, Hotel Delphin, Hotel Tallymann). A munkáltatók és mi is nagyon jól éreztük magunkat. Sok tapasztalatot szereztünk és rengeteg élményben volt részünk. Ezeket a kellemes heteket soha nem felejtjük el. Stadthageni szabadidő A stadthageni gyakorlat alatt közös programokat szerveztünk. Hétfőnként közös kirándulásra mentünk. Az első héten Stadthagennel, a partner iskolával ismerkedtünk meg és megtekinthettük a munkahelyeinket. A második hétfőn Bréma látnivalóit fedeztük fel, ahol megnéztük a brémai muzsikusok szobrát és a szerencsehozó kismalacokat is megsimogattuk a sikeres jövőnk reményében. Brémát a villamosok városának is nevezik, mert a villamosok 5-10 percenként közlekedtek. Az utolsó hétfőn Hannoverbe kirándultunk az állatkertbe és a karácsonyi vásár forgatagát néztük meg. A 3 hetes gyakorlat alatt nagyon kedves német barátokat szereztünk, akik elhívtak bennünket bowlingozni is. Ez a sportos este nagyon jó hangulatban telt, mindenki jól érezte magát én magyar estet tartottunk vendéglátóink és munkaadóink részére. A magyar esten Gyurecska tanár úr vezetésével magyar ételeket főztünk, néptánc bemutatót készítettünk, a vendéglátóink belekóstolhattak a magyar ízek világába és megízlelhették híres borainkat. Ezen az estén egy 10 perces bemutatót vetítettünk Magyarország nevezetességeiről a vendégeinknek. Számomra a németországi gyakorlat felejthetetlen élményt nyújtott. Örülök, hogy bepillantást nyerhettem a német nemzet kultúrájába, számtalan nevezetességet láthattam, megismerhettem német emberek életét és szokásait.

3 2012.november 11.-én, a Leonardo Da Vinci program jóvoltából utazhattam ki Németországba azon belül Stadthagenbe tizennégy társammal és kísérőtanáraimmal együtt. Az út nagyon hosszú volt,de sikeresen megérkeztünk este nyolc óra magasságában. Szálláshelyünk a Stadthageni Krug Vendégház volt. A tulajdonosok roppant kedvesek és segítőkészek voltak. Az esti vacsora után mindenki nyugovóra tért, és izgatottan várta a holnapot. Hétfőn, (11.12.) az első közös reggeli után elmentünk megismerni a várost. Már akkor megfogott, a klasszikus német házak képe,és a zajos főtér hangulata. Ezután ellátogattunk a stadthageni BBC iskolába ahol megismerkedtünk az ottani Igazgató Úrral és kollegáival. Meleg és barátságos fogadtatásban volt részünk. A köszöntőbeszéd után Gulyás levessel vendégeltek meg minket. Sok sikert és szép élményeket kívántak az akkor még előttünk álló munkanapokhoz. Ezen a napon utolsó feladatunk munkahelyünk megismerése volt. Minden diákot elvittek oda, ahová be volt osztva. Az én munkahelyem, a Stadthagen centrumában található Ratskeller volt. Kísérőtanárommal, egy BBC-ből jött közvetítő hölggyel, és gyakorlati párommal együtt mentünk be a kívülről régi stílusú, ám belülről annál modernebb étterembe. Megismerkedtünk főnökünkkel, Oliver Sieloff Úrral, aki már elsőnek nagyon szimpatikusnak tűnt. Üdvözölt minket és elárulta, hogy nagyon örül nekünk, továbbá azt is hogy, a dolgozók náluk egy nagy családot alkotnak, amibe már mi is beletartozunk. Nagyon jó érzés volt ezt hallani. Végigvezettek az éttermen, a konyhától, a konferenciatermeken át, egészen az öltözőkig. Később bemutattak minket a főnökasszonynak és a munkatársainknak is. Rögtön megtaláltuk a közös hangot a velünk egykorúakkal és az idősebbekkel egyaránt. Megbeszéltük másnapi kezdésünk időpontját és visszamentünk a szállásra. Mindenki kipakolta utazótáskáit, ezt követően pedig megbeszéltük, hogy kinek milyen érzései voltak a bemutatás során. Végül kiderült, hogy mindenki pozitív élményekkel zárta ezt a napot. Osztályfőnökömmel beszélgetve jöttem rá hogy milyen hamar el fog menni ez a három hét. És így is lett 1

4 Elérkezett az első munkanap. Tíz órára kellett megérkeznünk. A reggeli után kerékpárral mentünk dolgozni. Nem izgultam, minél hamarabb ott szerettem volna lenni. Mikor oda értünk, az a látvány fogadott minket, ami azután mindig. Főnököm a szakáccsal és a főpincérrel beszélte meg a napi teendőket. Minket is oda hívtak magukhoz. Beszélgettünk egy kicsit. Ezután Renátával a szakácsnővel,bementünk a konyhára. Ő elmagyarázta, hogy mit hol találok, hogy minek hol van a helye, mire vigyázzak. Nagyjából mindent meg is értettem, köszönhetően a nyáron megtartott több nyelvi előkészítő órának, amelynek záróvizsgáján szép pontszámot értem el. Az első feladatom salátakészítés (Ratskeller Salat) volt zöldségekből. Pl: paradicsom, kukorica, uborka, bab. Amikor ezek elfogytak,az én dolgom volt arról gondoskodni,hogy mindig legyen tartalék a hűtőkamrában. Hámoznom, vágnom, és szeletelnem kellett az alapanyagokat. Ezáltal megtanultam a szeletelő gép és a konzervnyitó használatát, ami azért volt fontos, mert sokszor szükségem volt rájuk. Aznap még takarítottam, burgonyát hámoztam és szeleteltem. Ebédet is kaptunk és nagyon kedvesek voltak a többiek. Sokat nevettünk. Összesen tizennégyen dolgoztunk együtt, beleértve a Főnök Urat és a Főnök Asszonyt is. Velük minden nap találkoztam, kivétel nélkül. Ők is sokat tevékenykedtek a konyhán. Gyakran segítettem Sieloff Úrnak. Például amikor mirelit termékekből vásárolt be, én hordtam adtam tovább azokat a fagyasztókamrába. Mivel az építmény hatalmas és egyedi, igencsak szembetűnő. Nagyon ismert, és sok a törzsvendég. Jó a megközelíthetősége, rendelkezik parkolóval. Épp ezért kocsival, motorral, biciklivel és gyalog is egyszerűen el lehet ide jutni. Az étterem alsó szintjén lévő hetven fős terem mellett, az emeleten két nagy konferenciatermet is találhatunk színpaddal,a nagyobb 2

5 rendezvények lebonyolításához. Sok csoport érkezett hozzánk. Volt amikor reggelizni jöttek, ilyenkor szendvicseket készítettünk nekik, különböző felvágottakkal, sajtokkal és dzsemekkel. De gyakrabban estére érkeztek. A menű változó volt. Legtöbbször kolbász zöldkáposztával. A csoportok mellett viszont ugyanúgy nyitva volt az étterem, ezért sokszor nagy volt a hajtás. Igyekezni kellett, hogy minden étel időben az asztalra kerüljön. Nem lazsáltam, én is belevetettem magam a munkába. Mindig feltaláltam magam. Általában két műszakban dolgoztunk, egy nap. Reggel 10-től 15 óráig, ezután pedig 18 órától 22 óráig. Ez azért volt szükséges, mert az étterem 15 órától 18 óráig szünetelt,a konyha zárva volt. Ezalatt az idő alatt többnyire haza szoktunk menni addig a szállásra. Pihentünk, beszélgettünk és indultunk vissza. Az első héten többnyire alap dolgokat csináltam. Zöldségeket készítettem elő, mosogattam, takarítottam. De ahogy egyre jobban telt az idő és nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki mindenkivel, egyre fontosabb feladatokat bíztak rám. A második héten már a konyhai műveletek legfontosabb tevékenységét, a tálalást is rendkívül sokat gyakoroltam. Ez volt a kedvenc munkafolyamatom. Az első munkával eltelt hét végeztével, Brémába utaztunk és felfedeztük a város nevezetességeit. Láthattuk a brémai muzsikusok szobrát és betekintést nyerhettünk a gyönyörű bazilika falai közé. Találkoztunk két magyar emberrel, a városban színészkedő aranyember és testvére az ezüstember személyében. Mindezek után szabadfoglalkozás következett. Mindenki kedvére vásárolhatott. A legtöbben szuvenírt vettek az itthoniaknak. A második hét után Hannoverbe kirándultunk. Első utunk az állatkertbe vezetett. Nagy állatbarát vagyok, ezért lenyűgöző élmény volt látni a jegesmedvéket,a fókákat, kedvenceimet, a nagymacskákat és az összes többi élőlényt. Bár az idő rosszra fordult, kedvünket nem szegte semmi. Nagy lelkesedéssel jártuk be a terület minden sarkát. Ezután a centrumba mentünk, ahol már javában zajlott a karácsonyi vásár. Nagyon jól éreztük magunkat. Látványos volt a kivilágított, feldíszített belváros képe. Az ott járkáló angyalsereg karácsonyi dalokat énekelt és játszott. Ezt követően indulnunk kellett vissza a szállásra, másnap ugyanis mindenki dolgozott. Az esti vacsora alatt társaimmal élménybeszámolót tartottunk a napi történéseiről. Szabadidőnkben sokat sétáltunk, bicikliztünk. Egyszer elmentünk bowlingozni is, ami nagyon jó móka volt számunkra. 3

6 A versenyre én is ellátogattam, hogy szurkoljak barátaimnak. Nagyon örültem és büszke vagyok rájuk hogy Péter 4.,Gergő pedig 3. helyen végzett. Így innen is szép eredményekkel távoztunk. A Magyar esten is részt vettem, mint pincér. Igaz, nincs még nagy gyakorlatom ebben a szakmában, de így legalább kipróbálhattam magam ezen a téren. Jól boldogultam és meg is dicsértek. Olyan jól teltek a napjaink, hogy szinte észre sem vettük,hogy lassan elmúlik a második hét is,és már csak egy hét van vissza németországi gyakorlati időnkből A német konyha sokban eltér a magyartól. Ők nem fűszereznek olyan intenzíven,olyan erősen mint mi. A szószokat nagy szeretettel fogyasztják. (pl: gombaszósz, curryszósz) Viszont szeretik a kiadós és zsíros ételeket, amiket nagyrészt vacsorára fogyasztanak. Főételek közül (tapasztalataim alapján, munkám során) Wurstot, (kolbász) Grünkohllal, (zöldkáposzta) és köretként főtt burgonyával részesítik előnyben. Másik kedvencük a Currywurst (currykolbász) curryszósszal és hasábkrumplival. A sok csoport miatt, mindig akadt bőven tennivaló a konyhán. Legtöbbször normál létszámú csoportok jöttek hozzánk, 50 és 100 fő között. De nem egyszer volt olyan is mikor főt fogadtunk. Ilyen nagy létszámnál általában ki volt írva, hogy milyen ételt fognak fogyasztani a vendégek. Amikor ilyen nagy nap várt ránk, már előtte elkezdtünk készülődni. Hidegtálakat állítottunk össze, megfőztük a grünkohlt ( 330 főnél pl, 2 üst,és 2 nagy fazék volt tele)egyik ilyen alkalommal 220 darab bacon-be tekert szűzérmét és mozzarellás-paradicsomos ágyat készítettem estére. Lassan a végéhez közeledett a harmadik hét is. Az utolsó munkanapunk nagyon jól telt. Sokat nevettünk munkatársainkkal. Két műszakban dolgoztunk és ennek most örültem a legjobban. Hogy visszamehetek még egyszer. Az este folyamán tálaltam, paradicsom krémlevest főztem, takarítottam. Főnök Úrnak előbb el kellett mennie mint általában, ezért odajött hozzám elbúcsúzkodni. Megköszönte a munkámat, megdicsért és sok sikert kívánt a továbbiakban. Oklevelet is kaptam munkahelyemtől, szorgalmas munkámért. Később Főnök Asszonyom, és egy munkatársam is elköszönt hasonlóképpen,mert ők sem maradtak zárásig. Zárás után akik haza mentek, mind sorban elköszöntek tőlem. Bevallom, a könnyeimmel küszködtem. Olyan jó barátok lettünk. Én és gyakorlati párom,még ottmaradtunk egy kicsit azokkal, akik nagyon a 4

7 szívünkhöz nőttek. Beszélgettünk és megegyeztünk, hogy továbbra is tartani fogjuk a kapcsolatot az interneten keresztül. Ezután sajnos mennünk kellett, mert másnap volt a haza indulás. Még egyszer körülnéztünk szeretett munkahelyünkön, felidéztük az emlékeket és elindultunk. Becsukódott mögöttünk a Ratskeller ajtaja. Német társainktól szomorú búcsút vettünk, ráültünk a már megszokott kerékpárunkra és meg sem álltunk a Krug-ig. Amikor oda értünk nem volt meglepő, hogy senki sem aludt. Mindenki utolsó napi beszámolóját tartotta. Kitől hogy köszöntek el, milyen érzés volt kilépni az ajtón. Kora reggel bőröndjeink már a bejárati ajtónál sorakoztak. Elbúcsúztunk a tulajdonosoktól, akik szintén nagyon jó barátaink lettek a napok során. Megköszöntük kedves segítségüket és hogy bármikor számíthattunk rájuk. Majd elindultunk. Mindenre vetettem még egy utolsó pillantást. A hosszú út alatt lassan ismerős táj lépett a szemem elé. Hazaértünk. A németországi gyakorlat eddigi életem egyik legnagyszerűbb és leghasznosabb élményévé vált. Nemcsak szakmai és nyelvi tudásomat bővítettem, hanem megismertem egy teljesen más országot és jó barátokra tettem szert. Sokkal pozitívabban állok hozzá a német nyelv tanulásához és eldöntöttem, hogy mindenképpen szeretnék egy nyelvvizsgát letenni a későbbiekben. Akármikor visszamennék Stadthagenbe dolgozni, nagyon megszerettem a munkahelyem és a munkatársaim. Csak jó élményeim voltak kint létem során, semmi negatívumot nem tudok mondani. Gyorsan beilleszkedtem, gyorsan megszoktam a körülményeket. Nagyon hálás vagyok a projektnek, felkészítő tanáraimnak és édesapámnak, hogy lehetőségem nyílt erre az utazásra. Azt a végleges döntést is meghoztam, hogy mindenképpen a vendéglátásban szeretnék továbbtanulni és a későbbiekben ebben a szakmában elhelyezkedni. Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe az a három hét. Egy élmény volt. Kitudja, lehet hogy egy napon még visszatérek Stadthagenbe 5