Több, mint Opera! PÁLYÁZAT. a Magyar Állami Operaház (MÁO, Opera) főigazgatói álláshelyének betöltésére. írta: Ókovács Szilveszter

Átírás

1 Több, mint Opera! PÁLYÁZAT a Magyar Állami Operaház (MÁO, Opera) főigazgatói álláshelyének betöltésére. írta: Ókovács Szilveszter Budapest, november 28. 1

2 Tartalomjegyzék Személyes motiváció 3 Helyzetértékelés 1. - az operajátszás SWOT-analízise 6 Helyzetértékelés 2. a balettjátszás SWOT-analízise 9 Vezetői koncepció 11 Művészeti, szakmai koncepció és tervezés 15 Alkotótársak 23 Alapító Okirat 23 Szervezeti és Működési Szabályzat 25 Költségvetés és évadtervezés 26 Belső szabályozás 28 Jogszabályi környezet 29 Foglalkoztatás 29 Stratégia a gazdasági szervezet hatékony működtetésére 33 Marketing, PR és kommunikációs stratégia 35 Bel- és külföldi szakmai kapcsolatok 39 Gazdálkodási stratégia 45 Összegzés 48 Mellékletek 51 2

3 Személyes motiváció Több, mint Opera! (dilemmák felütésül) A Magyar Állami Operaház valóban több, mint Opera és azt gyanítom, nemcsak számomra. Akkor is, sőt főleg akkor az, ha mai nevét komolyan vesszük. Magyar, mert magyarságunk egyetlen, a műfajnak dedikált operaházaként teremtették eleink, s így minden magyar ember magaskultúrájáért felelősséggel tartozik. Állami, mert ugyan királyinak épült, de amit e jelző 1884-ben hordozott, ma is igaz: az Opera sehol a világon nem tudja magát eltartani létéhez központi akarat, állami vagy civil közösségi forrás kell, s akkor kinyerhetők a közösség hasznai is. Operaház, mert opera- és balettjátszásra termett, erre a legalkalmasabb, e szerepre predesztinálja a nemzet itt összpontosított legnagyobb művészi potenciálja is. Máris visszaérkeztünk a tételmondathoz: e hatalmas múlttal, feladattömeggel és művészi erőforrással többnek kell lenni a Sugár úti palota puszta összművészeti alkotóházánál és produkciógyáránál, turistatömegeket csalogató zenei Halászbástyájánál. Míg e sorokat írom, biztosan én lehetek a legbüszkébb az Opera nyolc boldogságára : a magyar nemzet legnagyobb és legrégebbi zenekara, énekkara, legnagyobb (és egyetlen klasszikus) balettegyüttese, repertoárja, leghatalmasabb (két) színházterme, előadásszáma, nézőszáma, bevétele mind itt összpontosul. És mindez vezet el a hagyományosan és a műfaj erőforrás- és anyagigényéhez illő, okkal legnagyobb állami támogatásig. A patina miatt és az artisztikus fegyvertár birtokában, különösen pedig a globalizált értékvesztés idején nagy küldetés a mienk ban az Erkel Színház is munkába áll, tavasztól 80 előadás erejéig, ám ősztől már teljes gőzzel folyik ott is az évad. Összesen mintegy ezer munkatárssal köztük csaknem hétszáz zene-, ének-, tánc-, képző- és iparművésszel a magyar nemzet egészét kell besugároznunk. Minden rész-cél fontos fénynyalábja e sugárzásnak: az egyetemes remekművek műsoron tartása, a múlt érdemes magyar darabjainak büszke felmutatása, a kortárs irodalom rendszeres szemlézése, a magyar művészeti jelen inspirálása és befogadása mellett el kell jutnunk vidéki városokba, külhoni magyarokhoz ugyanúgy, mint koprodukcióval, vendégjátékkal vagy programcserével a távolabbi világba. Önző kötelességünk nevelni a későbbi operaközönséget: óvodást, diákot, egyetemistát, nem engedni el az aktív koron túlnőtt, keresettől elesett idős 3

4 rajongók kezét. Gondolni a konzervatívnak mondott ízlésre is, amely az Opera illusztratívnak felfogott műfajaitól a téma vagy kompozíció keletkezésének korát várja színpadra, és a feltétlen történetmesélést, de közben egyre inkább haladni a jövő operafanjainak más valósága, s a színház lényege felé, amely mindig a befogadó jelenidejét reflektáltatja a múlt vagy képzelet adekvát, nem múló érvényességű történeteire, érzelmeire, dilemmáira, figuráira nem torzítva az örökérvényű művek eredeti üzenetét. Mivel a legszebb magyar épületek egyike az Ybl-palota, és a magyar színházművészetnek is messze hord a híre, várjuk az építészet és az opera külföldi tisztelőit a produkciók értékéhez igazított, magas árakon de nem fordulhat elő, hogy kispénzű belföldi vagy külhoni magyar diák, nagycsaládos vagy nyugdíjas ne juthasson be akár az Operaházba is. Természetesen bevételorientált állami intézményként kötelességünk fél szemünket a kasszán tartani, de nem lehetünk elefántcsonttorony, ahová nem hallik fel a jótékonyság és a társadalmi szerepvállalás parancsa. Felfogható állami karitásznak is az Opera nagyvonalú eltartása, ugyanakkor fel kell tárnunk működésünknek a szellemi-lelki hasznokon túli akár járulékos gazdasági profitját is, erőfeszítéseket kell tennünk a hazai mecenatúra megerősödéséért, a szponzoráció Operához illő módjainak és hajlandóságainak közelítéséért. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világban meghonosodott autentikus játékmódot és a repertoár változásait: időről időre jusson színpadra a régizene is specialisták és különleges hangszerparkjuk révén, de ne tévesszük szem elől, hogy modern zenekari hangzáshoz épült, nem kamara méretű terekben dolgozunk, és fontos, valamint kifizetődőbb is idővel rezidens együtteseinkkel megszólaltatni e műveket. Játszani eredeti nyelven, de vígoperákat akár magyarul is, hisz úgy nagyobb erővel találnak utat a magyar szívekhez. Otthon lenni a színpadi előadások mellett a zenekari hangversenyek, oratóriumok és kamarakoncertek és -balettek, dalestek és szólókoncertek világában is. És időnként a táncos lábról is le kell rúgni a spicc cipőt. Egyszerre kell a magyar zenei és táncélet legnagyobb centrumának közművelő szerepét vállalnunk, ez kötelességünk és korparancs is: muszáj kimozdulnunk a rosszul sznob módon vagy lenézőn hirdetett az összművészet szent temploma szerepből, ahová vagy amelynek közelébe sokan nem is mernek jutni. Új típusú, a műfajt nem deheroizáló, ám nagyszerűségét modern eszközökkel hirdető marketingtámogatás kell, dinamikus és kitárulkozó kampányok, jelenlét az utcán, az iskolákban, a médiában, a kibertérben és a társadalomban, még a civil szférában is mindig nemet mondva a bulvár és a szakmaiatlan, az opera és a balett nívójához méltatlan tálalásnak. Több széttartó útpár mentén rajzolunk tehát kört: mindre képes, és mindre elszánt a Magyar Állami Operaház. Képes különbséget tenni, kérdéseket szofisztikáltan megközelíteni, megtalálni a vállalhatóság mezsgyéit, képes tehát nem végletesnek lenni. Van erőnk, tehetségünk, közönségünk és lendületünk, komoly kormányzati 4

5 ígéret szerint lesz kiszámítható forrásunk, és ha számunkra pozitív döntés születik, időnk is mindehhez. A részletekről szól a következő terjedelmes irat. Zenei tanulmányaim, művészi aktivitásom, médiatapasztalataim és az Opera szervezetében eltöltött összesen bő öt esztendő, a vezetői munka és a kormánybiztosi tevékenység nyomán felkészültnek érzem magam a feladatra. Az elmúlt egy évben újra közvetlen közelről kísérhettem figyelemmel a intézmény működését, stabilizálhattam helyzetét, alakíthattam ki a stábot, s végezhettünk el együtt jó néhány, a rendszerváltoztatás óta halogatott átalakítást. A fenti motivációs szövegben foglalt művészi dilemmák feloldásában továbbra is támaszkodni kívánok Héja Domonkos mb. főzeneigazgatóra és Solymosi Tamás mb. balettigazgatóra, valamint a két terület monitorozásában, tapasztalat-átadásában Marton Évára, a XX. század legnagyobb magyar operaénekesére és Nagy Ivánra, a világ balettjátszását legalaposabban ismerő magyar táncművészre: mindkettejükre művészeti főtanácsadóként Magam pedig a nagy előd Bánffy Miklóshoz igyekszem igazítani léptem, amikor az imént taglalt széles spektrumú tevékenységet, egyben a Magyar Állami Operaház működésének új, harmadik évezredi alapokra helyezését irányozom elő: eközben sosem fogom politikai konzervativizmusomat az ízlésbélivel összekeverni. Sződliget, november 28. 5

6 Helyzetértékelés 1. - az operajátszás SWOT-analízise Erősségek a munkatársak szokatlanul nagy többsége szakmailag felkészült, nagy tapasztalattal és erős színház iránti elkötelezettséggel bír (ennek ellenkezője meg fog jelenni a gyengeség oldalon is): az itt dolgozók többsége mély elkötelezettséggel szolgálja a színházat, együtt él annak mindennapjaival, ismeri és tiszteli a művészeket és általában a művészetnek ezt a legkomplexebb, éppen ezért legnehezebben befogadható műfaját, ami ha egyszer hatott rád, többé nem tudod kivonni magad a hatása alól; színházi összetartás, a színház szeretete, a színház normál élettől eltérő munkarendjének akceptálása, rugalmas alkalmazkodás a gyakori változásokhoz; a művészek többsége (beleértve a korrepetitorokat, zenekari művészeket is) beszél nyelveket, így a külföldi vendégművészekkel is megértik egymást; az utóbbi 2 évben jelentős változások kezdődtek nyelvtudás kapcsán a játékmesterek és rendezőasszisztensek körében is, de a helyzet még korántsem megnyugtató; a jelenlegi vezetés megtörte a művészvilágtól végképp idegen közalkalmazotti rendszert, ez jelentős felbolydulást eredményezett, amelynek hatásai lassan lecsillapodnak, megteremtődött ezzel együtt a piaci értékrenden alapuló működés lehetősége; a művészek egzakt teljesítményen alapuló, szakszerű és a piaci igényeknek megfelelő kitűzésére való hajlandóság a es évad tervezésében már jóval erősebben megmutatkozik, mint a korábbi években; a zenekarban hallható változásokat idézett elő a meghallgatás, s általában a zenekari igazgató, a főzeneigazgató és a főigazgató folyamatos figyelme; a kórusból lassan kikopnak a kottát gyengén olvasó tagok, zeneileg és hangzásban is tudnak egészen szép megoldásokkal élni; nekik is érdemes koncerteket szervezni; a korrepetitor-gárdánk nem kiegyenlítetten ugyan, de nagyon jól felkészült és elkötelezett; a kottatárnak igen jót tett az elmúlt 2 év: rend van, mindenben azonnal, jól és kedvesen intézkednek; 6

7 Gyengeségek a múlt és a közelmúlt beidegződései még mindig igen erősen meghatározzák a tárak betartási, sajátos érdekérvényesítési hajlandóságát és összetartását. Létezik szakmai összetartás is, de sajnos annál sokkal erősebb a szociális/szakszervezeti összetartás; eddig nem jutott figyelem az énekesek pályájának gondos felépítésére; a játékmesterek és rendezőasszisztensek, valamint a karmesterek még most sem mindenki üti meg a magasabbra tett mérvét sem szakmailag, sem hozzáállásban; a karmesterek esetében megtehetjük, hogy nem kérjük fel őket, de az ún. rendezői tár tagjai közalkalmazottak; a művészeken és a korrepetitorokon kívül a többi tárban igen gyenge a nyelvtudás; nagy nehézséget okoz ez játékmesterek és rendezőasszisztensek esetében, akik nem tudnak a külföldi vendégművészekkel kommunikálni; az énekkarban a meghallgatás, valamint a folyamatos szakmai felügyelet nem hozta meg a kívánt mértékben szükséges változásokat; a munkaerő-kihasználás a művészek esetében meglehetősen hektikus volt mindmáig; ennek oka a gyakori vezetőségváltás és a mindenkori vezetés nem feltétlenül egzakt, a művészeti teljesítményen alapuló döntései; Lehetőségek egy szakmailag magas szintű, minden tekintetben megbízható vezetés hosszú távú kinevezése nagy lehetőség a dalszínházban megkezdett átalakítások továbbvitelére; a fejlődéshez elégséges és jól előrelátható, megbízható pénzügyi háttér biztosítása nagyot lendíthet a piaci lehetőségek jóval hatékonyabb kiaknázására; megfelelő és állandó pénzügyi háttérrel a minőségi elvárásaink is nagyobbak lehetnek; ez a folyamat elkezdődött, de még igen az elején tartunk; földrajzi elhelyezkedésünk, az ország és Budapest látványosságai elég vonzóak ahhoz, hogy sokan látogassanak ide; a nemzeti turizmusért felelős állami vezetőkkel, valamint vezető turisztikai cégekkel szorosabbra kell fűzni a kapcsolatunkat és ki kell alakítani egy egészséges és hasznos koncepciót; az Operaház mint építészeti látványosság is jelentős vonzerővel bír; erős hadjáratot kell indítanunk annak érdekében, hogy minél több magyar is látogassa a Házat; iskoláknak lehetővé kell tenni a kedvezményes látogatást, amelybe kulisszatitkokat is bele kell foglalni (betekintés próbákba, díszlet- és jelmezkészítésbe amolyan hogy készül az opera programok); 7

8 vannak gyerekprogramjaink, de azok egy bizonyos korosztályra fókuszálnak és nem foglalkozunk elegendő mértékben leendő közönségünk tudatos felkészítésével; elindult vagy előkészítés alatt áll több nagyon fontos kezdeményezés e témában (OperaKaland, OperaAkadémia, Gördülő Opera, Hangoló); össze kell hangolni a Zeneakadémiával és a Művészetek Palotájával történő együttműködésünket; Veszélyek amennyiben a fenntartó nem biztosítja a szükséges szakmai és pénzügyi állandóságot, nem lehetséges a piaci feltételeknek való megfelelés; a repertoárunk legnagyobb része régi, ódivatú rendezés, ha nem tudunk korszerű és sikeres rendezésű, látványos, ugyanakkor egyszerűen színpadra varázsolható darabokat felmutatni, nem tudjuk a fiatalokat megnyerni a műfajnak, amely végül is a műfaj lokális halálához vezet; az elmúlt 20 évben vészesen amortizálódott a magyar zeneoktatás; fiatal művészeink egy része nem megfelelően felkészült sem énektechnikailag, sem zenei ismeretek és igényesség tekintetében; nem érzékelik, hogy a mai operajátszásban már nem divat csak nagyjából azt énekelni, amit a szerző leírt; nem tartunk lépést a világgal a színészi teljesítmény terén sem; ez csak részben fogható az oktatásra (a Zeneakadémia színészmesterség-oktatása például jó); ebben nagy szerepe van annak, hogy nincs elég és elég képzett operarendezője Magyarországnak (ezért is kell kísérleteznünk a társműfajok érzékeny alkotóival); 8

9 Helyzetértékelés 2. a balettjátszás SWOT-analízise Erősségek jellemábrázolás, szerepformálás, előadói tehetség: e téren előadói vénánk és tehetségünk a színpadon egyedülállóvá teszi a Magyar Nemzeti Balettet; Magyarország egyetlen és legnagyobb klasszikus balettegyüttese a mienk; sokoldalú repertoár (klasszikus balett, táncjáték, modern darabok, kortárs klasszikus balettek, nemzetközi és hazai koreográfiák, drámai művek és víg darabok, mesebalettek is; a világon páratlan, legendává érett, 62 esztendős hagyományú Diótörő-előadás; Gyengeségek a klasszikus balett minőségi követelményeinek nemzetközi szinten csak a balett technika magasabb minőségű birtoklásával lehetséges megfelelni; eddig a Magyar Állami Operaház nem tudta garantálni azt a premierszámot, amely a fiatal, ideszerződő művészek számára vonzerővel bírt volna, a társulatot pedig állandó magas szinten tartotta volna; a repertoár változatossága nem volt garantált; a balettegyüttes sokoldalúan használható tagságának létszáma nem elégséges két színház ütemes és megbízható kiszolgálásához sem balett, sem operabetét-fronton; a társulat átlagéletkora még mindig magas az európai gyakorlathoz képest; a pályáról távozó művészek kivezetése csak részben megoldott (balettjáradék); Lehetőségek gyakori próbatánccal, külföldi audíciókkal feltölteni a Magyar Nemzeti Balett létszámát; fiatalítani az együttest, amely így alkalmas lesz minden táncfeladatnak magas szinten megfelelni; a magyar táncélet igazodási pontjává válni (Pas de trois, Pas de quattre, Új Táncélet c. lap kiadása); 9

10 kivívni az Opera műsorán belüli minimum 4 premier lehetőségét (3 egész estés, 1 kamaramű, modern est 3 egy felvonásos koreográfia); a fenti megoldással és megfelelő bérezéssel, juttatásokkal, pályamodellel itt tartani a Magyar Táncművészeti Főiskolán, a legmagasabb szintű vendégművészek időnként meghívásával Budapesten is bemutatni a világszínvonalat, s azt is, hogy mi illeszkedni tudunk ehhez a színvonalhoz; vendégjátékok, koprodukciók vagy programcserék útján a világban is képviselni az összetett magyar balett hagyományt; Veszélyek az állami támogatás vagy a vezetés változásai miatt nem sikerül stabil hátteret teremteni a balett együttes mögé sem, így elveszítjük legjobb balett művészeinket és a frissen végzett tehetségeket; a létszámbővítés elmaradásakor nem tudjuk teljesíteni az évadban előírt kötelezettségeket, az Opera vendég együttesekre szorul, külföldi szereplés egyeztetése lehetetlenné válik; a pályamodell elmaradása esetén visszaesik a balett hivatás most sem túl erős vonzereje; a pénzhiány miatt elmaradó nagy kortárs klasszikus balettek híján a repertoár egyhelyben áll, elszürkül, a világ trendjétől lemarad, a társulat leül. 10

11 Vezetői koncepció Alapvetően határozza meg az Opera sorsát, milyen döntéseket hozunk a felütésben (Több, mint Opera!) vázolt kérdések kapcsán? Milyen legyen tehát a következő öt év Operája, merre induljon el? Legyen magyar. Nincs más ehhez fogható intézmény, legkiválóbb művészeinknek itt kell megmutatkozniuk művekkel, számukra legalkalmasabb szerepekkel. Az opera és a balett sikeres magyar darabjait különös becsben kell tartanunk, hisz ezek senki másnak nem fontosak a világon, mint ahogy magyarságukban a magyar művészek sem csekély számú kivételtől eltekintve. Máshol nem szempont, hogy sok magyar legyen a színlapon, nálunk pedig az nem szempont, hogy a világban bolyongó művészek permutációi révén gyakorlatilag ugyanazt játsszuk, mint Európa vagy Amerika bármely tetszőleges színpadán. Anyagilag sem bírnánk (erről majd lentebb), de egyetlen magyar intézményként a nemzeti kultúra érdeke is ez. Külön mondatot érdemel a magyar tehetségek kibontakoztatása: a Zeneakadémia, a Táncművészeti Főiskola partneri kapcsolata mellett folyamatos előénekléseket, próbatáncokat kell hirdetni, és keresni kell a kapcsolatot a másik három művészképző egyetemmel is. Legyen állami. A 2002-ben 6.4 milliárd forintra emelt támogatási összeg értéke tizenegy évvel később 60%-ot meghaladó indexált infláció, a rezsiköltségek teljes elszabadulása és a gazdasági világválság (fizetőképes kereslet zuhanása, jegyárak stagnálása) mellett 10 milliárd fölé tehető. Célul kell kitűzni, hogy növekvő ütemben, 2018-ra az Operaház és az Erkel Színház dotációja legalább a 2002-es (tehát 16 esztendővel korábbi!) értéket elérje: ennek szintje 13 milliárd körül lesz a most ismeretes inflációpálya alapján. Az állam továbbra is első kultúrintézményeként tekintsen az Operára, amely összművészeti centruma, nagykövete és szimbóluma is annak, aminek Magyarországot látni és láttatni szeretnénk. A magyar muzsika elsőrangú exportcikk, az Opera pedig egy álom, amelyet nem szabad szertefoszlatni. Legyen operaház. Bármennyire is nyitjuk ki kapuit, ne kelljen majd egyszer kufárokat onnan kikergetni: az opera és a balett, a magasszintű vokalitás, zene és tánc értékeit ne engedjük devalválódni, sose rugaszkodjunk el alapvető küldetésünktől, a két kitüntetett műfaj továbbörökítésétől. Legyen társulati színház. Sokan és néha szándékkal értik félre: a közalkalmazás nem egyenlő a társulati léttel. A határozatlan idejű szerződések elkényelmesítik a versenysporthoz hasonlatos pályán lévő ének- és táncművészeket, az intézményt pedig kényszerpályára taszítják: a már kevésbé intakt művészeket az ország első színházában se nézők elé küldeni, se munka nélkül eltartani nem felelős magatartás főleg úgy, hogy közben tehetséges művészek tömege elől álljuk el a bejutás útját. A 2012-es változás, a közalkalmazás énekesi és karmesteri megszűnte ugyanakkor nem jelenti a társulatban gondolkodás végét, sőt. Egy önmagát képző, teljes szereptudással felvértezett szuverén művészcsapat alkothat csak igazán nagyot 11

12 próbákon és színpadon. Mindehhez koncentráltabb munka, nagyobb fegyelem, több pontosság, felnőtt felelősségérzet és mély önismeret szükséges, amelyekből nagyobb minőség és jelentősebb jövedelem fakad, s amelyekre válaszul az intézmény akár többéves szeződéseket is kínál. (Lásd a világ vezető operaházainak hasonló gyakorlatát, vagy idehaza az összes színházét, zenei területen pedig a Budapesti Fesztiválzenekar kétéves megújítású szerződésrendszerét, amely úgyszintén a megújuló minőség garanciája.) Társulatként tekintünk ezután is az Opera színpadain megforduló művészekre: az 1-es pont miatt is létezni fog, semmiképp sem tűnhet el a magyar énekesek társulati összetartozásának tudata. Legyen repertoárszínház. Mivel a két operai műfaj édes terhét, s így a felelősséget is jószerivel magunk hordozzuk a magyar nyelvterületen, az irodalom minden értékes darabját elő kell adnunk. Időről időre megjelenhetnek a racionalitás bülbülszavú hirdetői, akik kimutatják a stagione játékmód előnyeit, de nekik nem szabad hinni: nagy sorozatokkal feleannyi produkció kínálható Magyarországnak, és előbb szürkévé, majd lehetetlenné válik a bérlet-permutálás. Legyen semi-stagione játékrendszerű. A repertoárszínház nagyszámú produkciójának rendezett, kiszámítható beforgatása csak semi-stagione módszerrel lehetséges. Ez a szisztéma biztosítja a hozzáférést (2-3 hétig megy egy darab), a változatos műsort (bármelyik három napban 2 produkció látható) és a gazdaságos próbaszakaszt (5-ös, 7-es sorozatokig coverelt egyetlen szereposztás, 8-as, 12-es etapokban dupla szereposztás). Legyen nyitott. Minden szerepre a lehetséges legjobb magyar kitűzést kell megkeresni, sőt, rendszeresen haza kell hívni az életvitelszerűen külföldön dolgozó magyar énekeseket, táncosokat és karmestereket, rendezőket, ám ha nincs megfelelő hazai művészünk, hívjunk külföldi vendéget, de akkor csakis az első vonalból a hazai közönség örömére, a magyar társulat javára. Szükséges egy vendégkeret létrehozása, amelynek fogyását tervezni, figyelni kell. Legyen sokszínű. A klasszikus színrevitelek közül a sikerült és népszerű előadásokat meg kell tartani, az Opera az újító szellemiség deklarálásával sem állhat be egyetlen stílusirányzat mögé. Törekedni kell a műfaji felfedezésre: opera vonalon a két zenetörténeti véglet, a preklasszikus és barokk, illetve a posztmodern és kortárs művek időről időre történő beemelésével meg kell adni közönségünknek és művészeinknek is a szélesebb tájékozódás, a kánonok újraírásának lehetőségét. Nem feladata azonban a Magyar Állami Operaháznak bizonyítottan sikertelen művek fogalmazásával törődnie: főleg az opera mainstream repertoárját érintő klasszikaromantika időszakából származó opuszok közül a valódi értéket és népszerűséget hordozókat kell játszani: a remekműveket tehát. A balettnél fontos szempont Magyarország híd-szerepének kihasználása: az orosz és a francia baletthagyomány közt félúton mindkettőre fogékonynak maradni, rendszeresen játszani azon klasszikus műveket, amelyeket csak a Magyar Nemzeti Balett tud eltáncolni hazánkban, ezeken legyen a fő hangsúly, de minden évben lehetőséget kell adni a 12

13 népszerű magyar táncjátékok és modern kifejezési módok bemutatására is. Továbbá arra is, hogy a világban futó klasszikus technikájú mai kompozíciók is költséges voltuk ellenére időről időre eljuthassanak hozzánk. Legyen gazdaságosabb. Az intézmény végre vegye komolyan, hogy csak három óra alatt felépíthető díszletet fogad el, csak időben lerakott terveket fizet ki, csak igazolt fontosságú munkákat ismer el. Az intézmény művészeti vezetése érvényesítse azt a felismerést, miszerint spórolósabb, praktikusabb világ érkezett el, amelyben az absztrakciót leginkább megkövetelő műfajok (opera, balett) színpadára nem megatonnás épített díszlet, hanem ravasz világítással és (akár holografikus) vetítésekkel segített, stilizált minimálkulissza lép, amely nemcsak könnyebben kezelhető, de sokszor olcsóbb is a lassan letűnő realista építményekhez képest. A trend itt világos: az Opera sem halogathatja tovább a váltást: így is 8-10 évbe telhet, mire a mai repertoár lecserélhető. Legyen korszerű. Ma már nem létezhet modern operaüzem a klasszikus játszóhelyen kívüli üzemház (adminisztrációs központ), zenekari próbaterem, integrált díszlet-, jelmez- és kelléktárnak és az ezeket előállító egységeknek otthont adó ún. integrált Műhelyház nélkül. Az Opera ezért nem teheti meg, hogy ne készítsen terveket egy budapesti állami ingatlanon épülő vagy kialakítandó Műhelyház és Próbacentrum programjára. E létesítménynek az Operaház felújításának kezdetére kell elkészülnie (2015. június 1.) Legyen proaktív. Mint a legnagyobb kulturális intézmény menjen elébe a kihívásoknak: a helyzetéből és speciális műfajaiból fakadó előre tervezés miatt úgyis az Operának kellene fürkésznie a legtávolabbi jövőt. Jelenleg az intézmény még épp csak lemaradását igyekszik ledolgozni színészi és színházi technikákban, repertoárban, ám a lendületnek meg kell maradnia, és nemcsak a színházi trendek óhatatlan változására, de a társadalmi mozgásokra, ünnepekre, rítusokra is reagálnia muszáj az Operának. Nem mindenre, nem a kisebb jelentőségű vagy tiszavirágidejű fordulatokra, de a szignifikáns témákra igen. (Csak egy szándékosan periferiális téma: míg a budapesti maratonfutás egyik ékessége az operaházi zenés stáció immár két éve piláteszt viszont nem kell benne oktatni, mint ahogy aerobicot vagy ír szteptáncot sem lett volna illő ötlet anno.) Hogy e tizenegy ponton kívül még mi és milyen legyen az intézmény, arról álljon itt az Opera alapműködésétől (opera- és balettjátszás) eltérő arcainak vázlatos rajzolata: egyetlen magyar klasszikus balett társulat (Magyar Nemzeti Balett) legelső magyar szimfonikus zenekar (Budapesti Filharmóniai Társaság) legnagyobb magyar kórustársaság (Budapesti Operakórus) 13

14 egyetlen opera- és koncertprofilú gyermekkórus (Operaház Gyermekkara) kamarazenei potenciál (Musica e parole) vokális központ (Dalszínház utcai dalestek, oratóriumok, mesterkurzusok) képző- és iparművészeti alkotóház (díszlet-, jelmez-, kellékgyártás, OpeRajz) pedagógus-képzőhely (OperaAkadémia) stúdió és kiadó (OperaTrezor) országos operai központ (Primavera, Pas de Trois, OperaFórum) médiacentrum (Opera magazin, Ki nyer ma?, Összművész, Táncélet) társadalmi partner (Mindenki Operája, Keresztények Parsifalja, KismaMatiné, Útravaló, Határtalan Opera, Ludovika Napja, Gördülő Opera, BOE, Normafa-Piknik, Zene- és tánctanári kártya, OperaFüred) jótékonysági csomópont (Gyermekmentő, Ökumenikusok, Lions Club, Zongoraáriák, Kiskarácsony) utcai látványosság és találkahely (OperaCafé, Évadnyitány, Maratonok, Díva(t)bemutató, díszkivilágítás, SzfinxFagyizó) műfaji hagyományőrző pont (OperaDigiTár, OperaArchív) kiállítóhely (Vörös Szalon, Királyi Galéria) ünnepek háza (nemzeti gálaestek, Szabadságra hangolva, Diótörő Fesztivál, Magyar Opera Napja, Újév az Operában, OperaKarácsony) virtuális szolgáltató (OperaClick, OperaTéka, honlap, OperaPédia) idegenforgalmi látványosság (Operavezetés, Diplomata-éj) exkluzív vendéglátóhely (OperaVacsora, Székely Bertalan-terem, nagyterasz, foyer, színpad) ismeretterjesztő intézmény (Hangoló, Királyi Képcsőház, OperaFilmklub) értékesítő pont (OperaShop, OperaInfo) inspiráló intézmény (opera- és balettpályázatok, nyitány- és versmeg-rendelések, képzőművészeti pályázat a vasfüggönyökre) Magyarország nagykövete koprodukciók) (turnék, vendégszereplések, Collegium Opericum, gyermek- és ifjúsági centrum (Zengető, Hangszervarázs, Makaróni, balettvezetés, OperaKaland, Opera Nagykövetei, gyermekkuckó) 14

15 művészeti díjak otthona (Csillagóra: Magyar Állami Operaház Kamaraénekese-cím, Magyar Nemzeti Balett Étoilja-cím, Örökös Tag, Mesterművész, Seregi-éj, Kisdíjak) társasági rendezvényhelyszín (Operabál, Takarékosság Napja, Éjszakai Denevér, sajtótájékoztatók, OperaLobby Club) Művészeti, szakmai koncepció és tervezés Az Opera mint intézmény évadtervének tükröznie kell a felütésben (Több, mint Opera) megadott szélső értékeket éppúgy, mint a masszív repertoár remekműjellegét. A hagyományok és a kialakult munkamódszerek, a terhelhetőség és a közönség igénye alapján az Opera általános előadásszámában 1:2 és 1:3 közötti értéken szerepel az operaegyüttes és a Magyar Nemzeti Balett fellépéseinek aránya. Ez a szám nem egyenletes eloszláson alapszik: évad elején a balett még kevésbé harckész, hisz formába kell lendülniük a nyári leállás után, ami zenésznekénekesnek fiziológiailag egyszerűbb. Decemberben viszont a hatalmas közönségnyomás miatt annyi Diótörőt kell táncolniuk, hogy visszaleng az inga. Új évad tervezésénél megannyi szempont játszóhelyek száma, állapota, művészeti tárak létszáma, alkalmassága, szolgálatszáma, műszaki lehetőségek, szcenikai kapacitás végessége, díszletépítés-bontás problematikája, mit, mivel és mivel nem kérdésköre, más színházak tervei, műtípusok arányai vagy a forduló trendek elé feltétlen sorolom a művészi elképzelést. Azt az ívet és/vagy tematikát, amely az évadnak arcot és értelmet ad, amely egyiket a másiktól megkülönbözteti, és végső soron a színháznak is egyéniséget, külön minőséget ad. A művészi tervezés speciális szempontja ekkor még a közönség különben szent, és minden vitát könnyedén eldöntő nézetét is felülírja. Az a művészeti vezetés, amely nem meri a színház óhatatlanul hangos érdekérvényesítői fölött deklarálni saját művészi elképzeléseit, vagy a tárvezetők, vagy a statisztikák foglya marad, és épp azt nem tudja megvalósítani, amiért odakerült: saját elképzeléseit. Az évad tervezése tehát a fő ív elképzelésével indul, a többieknek ehhez kell kreatívan alkalmazkodniuk, mint kabáthoz a gombok. Mi 2011 őszén készen kaptuk első évadunkat: igényes, szép terv volt, de pénz és idő hiányában, megfelelő alkotócsapatok nélkül bukásra ítéltetett. Premiereket voltunk kénytelenek elhagyni, felújítással helyettesíteni. A 2012/13-as évad már a mienk, de vállaltan az átmenet évada. A vezetés négy tagja első nyilvános szereplésén (évadnyitó társulati ülés) négy célt említett, amely felé az átmenet idején máris elindultunk, s e napig lépdelünk: Erkel Ferenc révén is legyen a nemzeti operajátszás a kultúra zászlóshajója (1, kormánybiztos), a budapesti Operában már rég nem erős Richard Strauss-repertoár visszahozatala és továbbépítése (2, főzeneigazgató), 15

16 a balettegyüttes klasszikus vonalának erősítése régi és új klasszikus sztárbalettek bemutatásával (3, balettigazgató), az Erkel Színház játékra alkalmas állapotra történő felújítása (4, műszaki-produkciós igazgató). Talán Erkel Ferenc esetében nem kell sokat érvelnem, miért fontos nemzeti identitásunk miatt is színpadon, élő, megújított formában őrizni annak a szerzőnek műveit, aki a semmiből teremtette meg a romantikus magyar operát, aki minden erejét a magyar zene szervezésének szentelte (karmesterként, kórus- és zenekaralapítóként, zeneakadémiai tanárként, Liszt barátjaként, de még sakkmogulként és fiai révén is), aki egyedülálló módon a zenetörténetben valamennyi operájának témájául a magyar történelem eseményeit vette, így nemzeti mitológiánk továbbfejlesztésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett. És cseppet sem utolsó mondatként: minden ellenkező híresztelés dacára remekműveket alkotott! Strauss esetében nyilván más az ok: a Magyarországhoz miként a német kultúra maga ezer szállal kötődő XX. századi zseni benne van az operatörténet elmúlt 400 évének tíz nemzetközi legnagyobbjában, hiányzása a budapesti repertoárról illetve műsorból mégis praktikusnak mondható. Ugyan ki szeretné a bonyolult művek előadatását sürgetni, ha van könnyebb út is? Strauss viszont rengeteget járt itt, vezényelte az Operaház együtteseit, darabjai pillanatok alatt és sikerrel kerültek színpadra a Sugár úti palotában. Az Arabella nyolcvan, az Ariadné és az Árnyék nélküli asszony minimum negyven éve nem járt Magyarországon, miközben a világ operakánonja abszolút befogadta már Strausst. Művei ma is újszerűek, mélyek és differenciáltak, a zenekar és énekeseink számára is új kihívást, nagyobb szakmai tudásszintet jelentenek. S ha a Strauss-repertoár hat darabosra felépítve, a 150. születésnapra kifuttatva igazi Strauss-fesztiválban csúcsosodhat ki, a felépülés és kikopás éveit számolva-becsülve minimum tíz évre biztosítottuk egy fontos szín, egy fontos szerző jelenlétét az Operában. Mindezek szellemében előremutató produkcióként mutattuk be idén ősszel Erkel Hunyadi Lászlóját, és tavasszal a tavalyi Arabella után Strauss Ariadnéja is színpadunkra költözik. 140-nél több magyar énekművész, közöttük számos debütáns lép az Opera színpadaira, kevesebb, de nívós külföldi énekest és karmestert szerződtettünk. Az előadások száma 30%-kal növekedett, sok kísérőprogramot szervezünk az opera ügyének társadalmasítása érdekében, az intézmény marketingjéről szerencsére mások beszélnek szuperlatívuszokban, így nekem nem szükséges írnom róla. Míg e sorokat papírra vetem, az Erkel Színház kivitelezési pályázatának óvása felett mond elsőfokú ítéletet a Közbeszerzési Döntőbizottság: ha úgy alakul, akár e hét végén megkezdődhet a munka a II. János Pál pápa téren. Jelen évad a kettős bicentenárium miatt a Verdi/Wagner nevet kapta, ennek szellemében Bolygó hollandi-bemutatóval, újragondolt Parsifallal, Ring-pályázattal, szerző-tematikus kiállításokkal és utcai zenemaratonokkal, 11 különböző Verdiművel, köztük egy budapesti bemutatóval (Stiffelio) és 2013 őszén még egy Falstaffpremierrel, valamint kolozsvári koprodukcióban Álarcosbálra és Verdi-Schiller 16

17 triógiára is készülünk. Játszunk szláv darabot (Anyegin) és francia barokk operaritkaságot is (Rameau). A Magyar Nemzeti Balett az utóbbi tíz év egyik legfontosabb bemutatóját abszolválta J. Cranko új küllemű Anyeginjével, tavasszal pedig ugyancsak modern klasszikus estet visznek színpadra: Jiri Kylian, Wayne Eagling és Lukács András koreográfiáit bemutatva. A következő év a straussi évforduló jegyében telik: a hat operából a korábbi három (Elektra, Rózsalovag, Salome) már év közben visszatér, és május végén a vadonatúj Ányék nélküli asszony és az utóbbi két évben bemutatott Arabella és Ariande Naxosban mellé lép egy Strauss-fesztivál erejéig, amelynek végén a szerző születésnapján szobrot is avatunk az Opera sarkánál. Mutatunk be kortárs magyar operát, másik szlávot hozunk vissza, újabb barokk ritkaság, a tricentenáriumát ünneplő Gluck Magyarországon sosem járt műve is színpadra kerül, bővül a Mozartrepertoár a Varázsfuvolán túl egy kuriózummal is, és újra látható Háry János is az Erkel kulisszái közt. A kurrens balettek közül McMillan Manonja és a hynde-i Víg özvegy kerül a Magyar Nemzeti Balett repertoárjára. A két nagy színházterem előadásszáma 420 fölé nő, a Zeneakadémia Kistermének belépésével kamaraoperai játszóhely is nyílik, a Gördülő Opera pedig vidéki városokba és külhoni magyar centrumokba is elviszi a magas minőségű opera- és balettelőadásokat. Évi 75 ezer középiskolás valamennyi kilencedikes eljut operaelőadásra, száznál több egyéb foglalkozást és kiselőadást tartunk kisebbeknek. (Részletek a mellékletben december 31-ig láthatók.) Az Operaház önmagában nem fedi le az általam elképzelt opera fogalmat, a nagybetűs Opera intézményt. Opera = Operaház + Erkel Színház + karamaopera- és -balettprofil + nyitott rendezvények. E képlet alapján a következő művészi-strukturális elhatárolások adódnak: A Magyar Állami Operaház (Ybl-palota) 1260 férőhely, évi mintegy 250 db nagytermi opera- és balettelőadás, minimum 6 bemutató (3 opera, 2 balett, 1 régizene-opera) minimum 30 különböző produkció forgatása semi-stagione rendszerben évi 100 egyéb rendezvény (zenekari, gyermek- és ifjúsági etc.) Az Andrássy úti Ybl-palota minden, jelenleg tapasztalható szakmai probléma és nehézség ellenére a magyar operakultúra legfontosabb centruma, nemzetközi hírű 17

18 letéteményese. Az épület kulturális-művészeti funkciója mellett fontos társadalmiszociológiai funkciót is hordoz; reprezentatív közösségi színtér. Az 1980-as évek elején lezajlott rekonstrukció után napjainkban ismét időszerűnek látszik az Andrássy úti épület felújítása, ütemes korszerűsítése. Erre azonban meggyőződésünk szerint csak a felújított Erkel Színház átadása, valamint a kamaraoperai funkciók megszilárdulása után kerülhet sor, akkor is csak hosszú nyári szünetekkel, teljes bezárás nélkül. A Magyar Állami Operaház (Ybl-palota) a következő öt évben is hagyományos értelemben vett repertoárszínház marad, s ezáltal az eredeti nyelvű, tradicionális operajátszás otthona, miközben bemutatóinak és egyéb rendezvényeinek köszönhetően az új, korszerű irányzatok és a modern opera- és balettrepertoárnak is meg kell jelennie kínálatában. Az Ybl-palota reprezentatív intézmény, amelynek azonban egyetlen társadalmi csoportot sem szabad kirekeszteni: a külföldieket vonzó standard előadások hazai viszonylatban magasnak számító jegyárai mellett gyerekeknek és nyugdíjasoknak szóló előadásokkal, matinékkal, kedvező áron kínált bérletekkel, az eddiginél rugalmasabb bérletkonstrukciókkal lehetővé kell tenni, hogy a korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkező operabarátok is eljussanak az Operaházba. A repertoárszínházi jellegnek megfelelően a Magyar Állami Operaház az elmúlt évtizedekben bemutatott legkiválóbb előadásokat tartja folyamatosan műsorán. A jelenleg műsorra tűzhető mintegy produkció közül megítélésünk szerint egy évadban darabot lehet repertoáron tartani, egy darabból átlagosan 6 előadással, a több helyütt említett semi-stagione játszási struktúrában. A repertoárszínházi jelleg és a gazdag programválaszték megtartása ellenére az Yblpalotának az eddiginél markánsabb, karakteresebb arculatot szeretnénk adni, aminek a repertoár összeállításában, az új premierekben, a szereposztásokban és mindenekelőtt az előadások színvonalának emelkedésében kell megmutatkoznia. A premierek között minden évadban kell lennie legalább 1 autentikus előadású barokk vagy preklasszikus operának, lehetőség szerint egy kortárs magyar operának és 2 balettnek. Az Andrássy úti épületben évadonként 254 előadással (ebből 7 premierrel) számolunk, ami azt jelenti, hogy a szükséges próbanapok és karbantartási időszakok gondos megtervezése mellett a magas költségszinten működő, de jelentős bevételtermelő képességgel rendelkező Ybl-palota intenzív kihasználására törekszünk. 18

19 Az Erkel Színház 2000 férőhely évi 173 nagytermi előadás minimum 4 bemutató (3 opera, 1 balett) minimum 20 különböző produkció műsorba forgatása évi 45 OperaKaland előadás két sorozatban évi 45 befogadott előadás Az Erkel Színház a 2007/2008-as évad óta már nem nyitotta meg kapuit elkerülhetetlenné vált az immár II. János Pál pápa téri teátrum felújítása. A Kormány a 1393/2011. (XI. 18.) Korm. határozattal elrendelte, hogy a Színház előadás tartására alkalmas állapotra történő felújítását meg kell kezdeni, az ehhez szükséges 1,7 milliárd forintos forrást a évi költségvetési törvényjavaslatban kell biztosítani. A Kormány továbbá a 27/2012. (III. 6.) rendeletében az Erkel Színház előadás tartására alkalmas állapotra történő felújításával összefüggő közigazgatási hatósági ügyeket kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította. Az Erkel Szíház felújítási munkálatai a fentieknek megfelelően a napokban megkezdődhetnek. A közönség előtti megnyitása egy ún. ideiglenes játszási periódussal terveink szerint 2013 márciusában kezdődik, az élesre állás pedig 2013 őszén indulhat. A megnyíló Erkel Színháznak az lesz az elsődleges feladata, hogy eredeti, népoperai funkcióját XXI. századi kontextusba helyezve minél szélesebb közönségréteghez juttassa el a populáris, de minőségi operakultúrát. Az Erkel olyan nézőkre (köztük sok fiatalra) számít majd, akik szívesen néznek látványos és mozgalmas musical- és rockopera-produkciókat. Ezt a közönségcsoportot jórészt magyar nyelvű, látványos, ugyanakkor magas művészi minőségű előadásokkal szeretnénk megszólítani. A repertoár gerincét operák alkotják majd, de a kínálatban balettnek, operettnek, táncjátéknak vagy akár igényes musicalnek vagy zenés játéknak, (befogadott) rockoperának, komoly és könnyű műfajú koncerteknek is meg kell jelennie. Az Erkel Színházban évadonként előadással, ebből 4 premierrel számolunk. Megítélésünk szerint egy évadban legfeljebb 20 produkciót lehet repertoáron tartani, produkciónként maximum 10 előadással. 19

20 Az Erkel Színház a Magyar Állami Operaház társintézményeként működése idején egyedülálló helyet foglalt el a fővárosi illetve hazai színházi életben. Kiváló adottságokkal rendelkezik: megközelítőleg 2000 férőhelyes nézőterével, kiemelkedő akusztikájával, jó megközelíthetőségével rendkívül fontos szerepe lehet újra a magyar közönség zenés előadásokhoz juttatásában. A színház újbóli üzembe helyezése révén ismét elláthatja azt a kulturális közfunkcióját, amelynek bezárása óta (2007) nincs képviselője sem a fővárosban, sem az országban. Az Erkel Színház újbóli megnyitása hiánypótló szerepet tölt be a hazai kulturális életben, mivel szándékaim szerint közoktatási, közművelődési küldetést is felvállalva nyitja meg kapuit az OperaKaland Program és más projektek bevezetése révén. Az egyik legfontosabb program: az OperaKaland Az OperaKaland célja, hogy minden érettségit adó magyar köznevelési intézmény 9. évfolyamos diákja eljusson az Erkel Színházba, ahol életre szóló opera- vagy balett élményben részesül anyagi körülményeitől függetlenül. A program megvalósítására kiszemelt időszak színházi évadonként/tanévenként két, napos előadási blokkot foglal magában: a tervek szerint egy őszi (október) és egy tavaszi (május) sorozatot. Az előadások kezdési időpontját az adott előadásra látogató diák-csoportok igényeihez, iskoláinak Budapesttől való távolságához igazítjuk: matiné illetve délutáni előadásokban gondolkodunk. A programban elsősorban magyar zeneszerzők műveit kívánjuk közvetíteni a diákok részére: Hunyadi László, Bánk bán, Háry János, János vitéz, Székely fonó, esetleg modernebb hangvételű művek is, mint például a Mario és a varázsló (Vajda J.), sőt, a távolabbi jövőben akár erre a célra külön megrendelt kortárs opera. A későbbiekben a tapasztalatok függvényében a program bővülne magyar nyelven előadott (illetve magyar nyelven feliratozott) népszerű olasz, francia, német etc. operákkal is. Szintén a tervek között szerepel az Operakaland repertoárjának táncművekkel való bővítése is. Az Erkel Színház ideális helyszín a program számára. A színház 2000 férőhelyes, hatalmas közönségforgalmi terei ideális helyszínt biztosítanak a fiatalok befogadására. Az Erkel Színházban felállításra kerülő titkárság keretein belül működő 2-3 fős iroda elláthatja a szervezéssel járó feladatokat; A program sikerének egyik legfontosabb kérdése a diákok utaztatásának gördülékeny megszervezése. Ebben nagymértékben számítunk az érintett önkormányzatok hathatós természetbeni illetve anyagi segítségére, illetve a MÁV vagy a távolsági busztársaságok támogatására, és mindeképpen a Budapesti 20