A TANYÁK KIALAKULÁSA A HAJDÚSÁGBAN Orosz István

Átírás

1 A TANYÁK KIALAKULÁSA A HAJDÚSÁGBAN Orosz István A magyarországi paraszti termelés sajátos jelenségének a tanyás gazdálkodásnak különleges voltát már a kortárs agrárszakírók is észrevették. Balásházy János, aki életének egy szakaszában maga is volt tanyás gazda Debrecen ben, azt írta, hogy az Alföldségen honunkban, hol tanyánkint vannak összetagosítva a külhelységi illetőségek (extravillanumok), divatozik egy különleges neme századok óta a szabad gazdálkodásnak".' Ezt azonosnak tartotta a tanyás gazdálkodással. Ha a tanyarendszer több százados múltját az egész Alföld vonatkozásában a mai kutatások nem is igazolták, az kétségtelen, hogy a tagosított paraszti birtokokat ma is a tanyás gazdálkodás fontos előfeltételeként tartjuk számon. Az is vitathatatlan, hogy a tanyarendszer létrejöttét csak az adott település határhasználatának ismeretében, a gazdálkodás egész rendjének összefüggésében lehet feltárni. Györffy István felismerése, hogy a földközösség és nyomásos gazdálkodás mellett egy-egy birtoktest igen sok parcellából áll, ezért tanyaszerű gazdálkodás nem lehetséges,"z alapjaiban a mai ismeretek szerint is helytálló, legfeljebb azt kell hózzáfűznünk a határhasználati rendszerekre vonatkozó újabb kutatások alapján, hogy az Alföldön nagyon sok településen hiányzott a nyomásos rendszer a jobbágyfelszabadítást és a tagosítást megelőző időszakban is. Ilyenek voltak pl. azok a földesúri hatalom alatt élő nagyhatárú mezővárosok (Cegléd, Kecskemét, Nagykőrös, Békés, Békéscsaba, bcsöd, Tótkomlós, Szarvas, Nyíregyháza), amelyeknek lakói jobbágytelki illetőségüket egy tagban használták. 3 Mivel a jobbágytelekhez tartozó szántó és rét terjedelme azokban a megyékben, ahová az említett mezővárosok 1 Balásházy János : A háztartás és mezei gazdaság tudománya. Db., II. k old. Vö. Balogh István : Az alföldi tanyásgazdálkodás az es években. Agrártörténeti Szemle old. 2 Györffy István-Viski Károly :A magyarság néprajza. Bp., é. n. (1934) II. k old. Vö. Györ_gy István : Az alföldi tanyák (Magyar falu, magyar ház) Bp., old. 3 Wellmann Imre : Határhasználat az Alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében. Agrártörténeti Szemle, old. - Márkus István : Kertek és tanyák Nagykőrösön a XVII-XVIII. században. Adalék a kertes város és a tanya kérdéséhez. Kecskemét, old. - Szántó Imre : Békéscsaba úrbéri viszonyai (Kristó Gyula és Székely Lajos szerk. : Tanulmányok Békéscsaba történetéből) Békéscsaba, old.- Maday Pál : Szarvas története. Szarvas, old. - Gajdács Pál: Tót-komlós története. Gyoma, Balogh István : Határhasználat és gazdálkodás Nyíregyházán a XVIII-XIX. században. Ethnographia,

2 tartoztak az holdat is elérte s több jobbágynak volt egy teleknél több földje is ; könnyen kialakulhattak tanyás gazdaságok.4 Az újabb kutatások szerint nem tűnik összeegyeztethetetlennek a nyomásos rendszer és a tanyás gazdálkodás abban az esetben, ha a település határában nem egységes határhasználati rend érvényesül. tónéhány olyan alföldi település volt (Gyoma, Orosháza, Karcag, Zenta, Makó), amelyben a határ egy részét - amit rendszerint ugar földnek neveztek - a nyomásos rendszer vetésforgása és szabályai szerint használtak, de e mellett voltak szabadon élt - többnyire szállásföldeknek nevezett - határrészek is.s Az esetek nagy többségében a mezővárosok, városok által bérelt prédiumok használata is eltérő volt a saját határétól. Ha a közösség korlátozó szerepe nem érvényesült, a huzamos időn keresztül bérelt vagy zálogban tartott puszták is lehettek a tanyásodás bázisai. Ez történt pl. a jász mezővárosokban, amelyek a saját határukon nyomásos rendszert teremtettek, a bérelt puszták használatát azonban nem korlátozták s az első tanyák éppen ezért a prédiumokon jöttek létre.ó Helyenként még az az eset is előfordulhatott, hogy a nyomásokra osztott határ egyik fordulóján alakultak tanyák, bár ebben az esetben nem lehet szó valóságos ugarnyomásos gazdálkodásról, mert sem a vetéskényszer, sem az ugaros vetésforgó nem érvényesült. Ez utóbbi esetben inkább csak arról volt szó, hogy a felsőbb kormányszervek kívánságára a határ különböző részeit nyomásokra osztották, de az ugarforgós gazdálkodást - talán éppen a tanyarendszer miatt - nem valósították meg.' A határhasználat és gazdálkodás rendje mellett a tanyarendszer kialakulását dönt ően befolyásoló másik tényező kétségkívül a településrend volt. Györffy István településtörténeti kutatásainak nagy eredménye volt a kétbeltelkes kertes városok felfedezése s összekapcsolása a tanyás gazdálkodással olyanformán, hogy a tanyák akkor keletkeztek, amikor az alföldi helységek blas- és szérűskertjeit, igás- kezes jószágait kitelepítették az öröktulajdonú szántóföldekre s megszűnt a községben a kétbeltelkű település." 8 A kertes városokat a kutatás mostani állása mellett már senki nem igyekszik a nomád téli szállásból levezetni és eredeztetni, kétségek merültek fel a tekintetben is, hogy szigorú oksági kapcsolat van-e a tanyák megszületése és az ólaskertek megszűnése között, az azonban kétségtelen, hogy a kertes települések ólas- és szérűs kertjei és a külső határban levő tanyák között funkcionális egybeesés van, ami annyit feltétlenül 4 Orosz István : A differenciálódás és kisajátítás. In : A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában (Szerk. : Szabó István) Bp., II. k. 54. old. 5 Orosz István : A rideg" tanya. In : A magyar tanyarendszer múltja. (Szerk. : Pölöskei Ferenc- Szabad György) Bp., old. - Novák László : Gyula településnéprajzi viszonyai és hagyományos paraszti gazdálkodása. In : Gyomai tanulmányok. (Szerk. : Szabó Ferenc) Gyoma, old. - Barabás Jenő: Tanyai település és építkezés. In : Orosháza története. (Szerk. : Nagy Gyula) Orosháza, old. - Mády Zoltán : Orosháza határának története (uo.) 10. old.- Bellon Tibor : Karcag város gazdálkodása (Földművelés) Szolnok, old.- Égető Melinda: Zepta környéki szállások (Hofer Tamás-Kisbán Eszter-Kaposváry Gyula szerk.) In : Paraszti társadalom és műveltség a században. III. Tanyák. Bp.-Szolnok, old. - Erdei Ferenc : Magyar tanyák. Bp old. 6 Fodor Ferenc : A tanyarendszer kialakulása a Jászságban. Magyar Gazdák Szemléje, Szabó László : Jászság. Bp., , 122. old. 7 Wellmann Imre : i. m old., Yarga Gyula : A mezőherényi paraszti gazdálkodás. In : Mezőberény története (Szerk. : Szabó Ferenc) Mezőberény, II. k old. 8 Györffy István-Yiski Károly : i. m old. Az blas kertek... közvetlen ősei a későbbi tanyáknak, melyek a szántóföldek örök tulajdonba bocsátása után keletkeztek". Györffy István : Az alföldi kertes városok. Hajdúszoboszló települése (Magyar föld, magyar nép) Bp., old.

3 jelent, hogy a belterületet körülvevő szálláskertek léte nem kedvez a küls ő határbeli szállások, tanyák kialakulásának. Az alföldi gazdálkodás és település rendjének törvényszerűségei - az eddigi szakirodalom tanúsága szerint - érvényesültek a hajdúvárosokban is. A Hajdúság városai már régóta a gazdaság- és a településtörténeti kutatások érdekl ődésének homlokterében állnak. Györffy István nem rejtette véka alá, hogy a hajdúvárosok településszerkezetének vizsgálata során fedezte fel a kétbeltelkes alföldi várost s az ólaskertek és külső határbeli tanyák funkcionális azonosságának felismerésében is segítette a hajdúvárosok helyzetének ismerete.9 Ennek ellenére a hajdúsági tanyák kialakulásával néhány általános megállapításon túlmenően nem foglalkozott, bizonyára azért, mert a hajdúvárosok viszonylag kései tanyásodása jól beleillett elméletébe. A hajdúsági tanyák kialakulásáról nem egyértelműen nyilatkozott. Hajdúböszörmény településtörténetét vizsgálva 1926-ban úgy vélte, hogy 1783-ban megszűnt ugyan a városban a tanyásodást akadályozó földközösség, de a földeket továbbra is vetéskényszerrel használták s ez a kényszergazdálkodás nem kedvezett a tanyarendszernek,amely emiatt lassan fejlődött."' A tagosítás is csak ben valósult meg s ez is hozzájárult a tanyásodás lassú előrehaladásához. A magyar tanyáról 1937-ben született cikkében viszont úgy nyilatkozott, hogy a szántóközösség nomád formában itt is (ti. a hajdúvárosokban) megvolt s csak a 18. század közepén osztanak öröktulajdonú földet, amikoris hamarosan megindul a tanyarendszer kialakulása."" Szoboszlóról és Böszörményről írott tanulmányaiban hivatkozott az ólaskertek lakókertté alakulására is, ennek a tanyák kialakulására gyakorolt hatásával azonban nem foglalkozott. Az elmúlt három évtizedben Balogh István és a hajdúvárosok monográfiái szerzőinek jóvoltából számottevően bővültek ismereteink a Hajdúság népének életéről, gazdálkodásáról.' 2 A tanyák kialakulásával kapcsolatban azonban kevesebb új eredmény született, inkább a korábbi megállapítások erősítődtek meg, mindenekel őtt az, hogy igazi tanyákat csak a nagyobb birtokosok hoztak létre, azok is csak a tagosítás után, a 19. század utolsó évtizedében s tömeges kiköltözés a tanyákra csak az I. világháború után kezdődött.' 3 Éppen ezért talán nem lesz érdektelen a rendelkezésünkre álló - sajnos nem túlságosan bőséges és részletező - forrásanyag alapján megvizsgálni a hajdúvárosok kétségtelen kései tanyásodásának első mozzanatait, mérlegelve mindazokat a tényez őket, amelyek a tanyarendszer megszületését elősegítették, illetve gátolták. 9 Györ~y István : Kertes városok... i. m. 36. old., Vö : Márkus István : i. m. 7. old. 10 Uo old. 11 Györffy István : A magyar tanya (Magyar falu, magyar ház) Bp., old. 12 Balogh István : Határhasználat Hajdúböszörményben a XVIII. században. Ethnographia I-II. Hajdúhadház múltja és jelene. (Szerk. : Komoróczy György) Gyula, Hajdúböszörmény története (Szerk. : Szendrey István) Bp., Hajdúdorog története (Szerk. : Komoróczy György) Db., Hajdúnánás története (Szerk. : Rácz István) Hajdúnánás, Hajdúszoboszló monográfiája (Szerk. : bankó Imre) Hajdúszoboszló, Orosz István : A hajdúvárosok gazdálkodásának és társadalmi szerkezetének XVIII-XIX. századi történetéhez. In : Paraszti társadalom és műveltség a XVIII-XX. században II. Mezővárosok (Szerk. : Hofer Tamás- Kisbán Eszter-Kaposváry Gyula) Bp.-Szolnok, Balogh István : Hajdúság. Bp., old. 29

4 Ha elsőként arra a kérdésre keresünk választ, hogy a hajdúvárosok határhasználatának rendje akadályozta-e a tanyarendszer kialakulását a tagosítások végrehajtása előtt, nem tudunk olyan egyértelműen nemmel válaszolni, mint Györffy István. A határhasználat tekintetében különbséget kell tennünk az előtti és utáni időszak között, mert az említett években császári biztos által elrendelt birtokrendezések zajlottak le mind a 6 hajdúvárosban. A felsőbb utasítások nyomásos gazdálkodás bevezetésére ösztönözték a hajdúkat is, ugyanúgy, mint jónéhány más alföldi mezőváros lakosságát. Ennek hatására valóban nyomásokat alakítottak ki ; Szoboszlón, Dorogon és Nánáson négyet, Böszörményben, Hadházon és Vámospércsen hármat. Hadházon és Vámospércsen az ugarok vagy forgó földek használatában valóban nyomásos gazdálkodás jött létre, Nánáson pedig a háromnyomásos rendszer módosított változatát alkalmazták. A módosítás lényege az volt, hogy a négy járás közül egyet éven keresztül nem szántottak, hanem parlagként hozzákapcsolták az 1784-ben véglegesen elkülönített legelőhöz. A parlagon pihentetés után a negyedik járást feltörték és egy másikat pihentettek helyette. A megmaradó három szántott járás közül minden évben kettőt vetettek, egyet ugaron hagytak. Valójában tehát kettős forgórendszert teremtettek : a négy járás vagy nyomás a parlagolás szabályai szerint váltakozott amikor egyet huzamosan pihentettek, a másik három pedig az ugaros-nyomásos szisztéma szerint forgott. A szoboszlói, dorogi és böszörményi ugarok csak nevükben voltak a nyomásos rendszer szerint használt földek, valójában a korábbi parlagolós rendszer vetésforgását őrizték meg. A szoboszlóiak és dorogiak két járást vetettek, kettőt pihentettek, de úgy, hogy a művelt járásokat 5 évig egyfolytában szántották és vetették, miközben a másik kettő a legelőhöz volt csatolva. A hatodik évben a két járást felcserélték.' Lényegében hasonlóképpen cselekedtek a böszörményiek is, akik némi bizonytalanság után úgy döntöttek, hogy a járások közül esztendőnként csak egy használtasson, kettő pedig heverésben légyen oly formán, hogy a használás alatt levő járás egy folytában négy esztendeig legyen termés alatt s akkor cseréltessen ismét fel másikkal, mely manipulatio mellett a 8 esztendeig heverni hagyott járás meglehetősen megállapodott legelőt ád".'s Az ugarföldek, ha nem is érvényesült rajtuk mindenütt az ugarforgós gazdálkodás, alkalmatlanok voltak tanyahelynek, nemcsak viszonylag csekélyebb terjedelmük, de használatuk módja miatt is. A pihenő ugarok a legelőhöz csa tolva közfölddé váltak, ezeken az egyéni használatú tanyák akadályozták volna a közösség jogainak érvényesülését. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az ugar járások voltak legközelebb a város belterületéhez, így ezért sem lett volna értelme a tanyák kialakításának. Az ugarföldek azonban nem jelentették a szántóművelésbe vont határ egészét. Minden városban voltak nemcsak 1784 után, de azt megelőzően is ún. szállásföldek ugyanúgy, mint jónéhány más alföldi városban. A 18. század vé gén írásban is megörökített népi emlékezet szerint a szállásföldek azon részei voltak a hajdúvárosok határának, amit a 17. század elején letelepített hajdúk egyéni tulajdonként felosztottak egymás között, míg a határ többi része a városi 14 Orosz István : A hajdúvárosok i. m. 35. old. Orosz István : Mezőgazdasági termelés és agrártársadalom. In : Hajdúnánás története (Szerk. : Rácz István) Hajdúnánás, old. 15 Balogh István : Határhasználat i. m old.

5 közösség osztatlan birtoka maradt.' 6 A szállásföldeket egyes városokban tilalmasnak is nevezték, ez is egyéni tulajdonra utal.a szállásföldek nemcsak szabadon adhatók-vehetők voltak, de használatukban sem érvényesültek közösségi korlátok. A hadháziak véleménye szerint nem volt akadálya, hogy valaki egész szállásföldjét kaszálónak hagyja, midőn egy másik birtokos egész birtokát szántással használja."" Más városokban is úgy emlegették a szállásföldeket, hogy azokban a birtokosok tetszésére volt bízva a használat módja. A szállásföldek másik jellegzetessége volt a generációkon keresztül tartó huzamos birtoklás. A vámospércsiek szerint a szállásföldekben minden telek a másiktól megkülönböztetődik nyilván, a régi neveiket menyeket a birtokostól vettek most is meg tartják".' s A szállásföldekre nem terjedt ki az újraosztásos rendszer már előtt sem, még kevésbé a birtokrendezés után, itt csak rektifikációk voltak, amelyek során azokat a szállásföldeket adták egyéni birtokba, amelyek magszakadás vagy egyéb ok folytán a közösségre háramlottak. A szállásföldeket változatlanul hagyta az évi rendezés is. A használat szabadsága, a birtoklás huzamos volta s az a tény, hogy a szállásföldi telkek viszonylag nagy terjedelműek voltak, kedvező feltételeket teremthettek a tanyarendszer kialakítására, annál is inkább, mert sok alföldi városban, ahol hasonló határhasználat érvényesült, a szállásföldnek nevezett határrészen jöttek létre az első tanyák. Böszörményben az egy telek után járó szállásföldi illetőség 24 hold volt, Szoboszlón 36 hold.'9 Nánáson, Hadházon és Vámospércsen a szállásföldi teleknagyság pontosan nem állapítható meg, de a telekszámot (308, 158, 114 telek) és a szállásföldek terjedelmét ismerve azt mondhatjuk, hogy nem volt kevesebb, mint Böszörményben.2 Dorogról azt tudjuk, hogy a szállás- és ugarföldek együttes terjedelme telkenként 100 hold volt, s ennek nagyobb része volt a szállásföldeken. A szállásföldek határbeli elhelyezkedése is indokolta volna a tanyák kialakulását, csak Nánáson és részben Dorogon volt egy részük olyan közel a településhez, hogy a földek művelését, naponkénti kijárással is meg lehetett oldani. Azt, hogy az elmondottak nem egyszerű feltételezések, egy 1836-ból származó peres ügyben az érdekelt érvelése tanúsítja. A dorogi Farkas Györgyöt arra akarták kényszeríteni, hogy a szállásföldeken felépített tanyáját lerombolja és megszüntesse. A kommunitás döntése ellen azzal érvelt, hogy... a földek proportionális felosztásakor (ti ben) az Ugarokra és az ún. Szállásföldekre (terme Tuguriales) lévén elszaggatva, maga ezen utolsó nevezet, és ez alatt ki adott földek nagyobb mennyisége azt mutatja, hogy azok Tanya vagy Szállás földnek voltak rendeltetve, úgyhogy kinek-kinek szabadságában állott s áll ma is azt úgy használni a mint jobbnak látja." 2 ' (Az én kiemelésem, O. L) Nem kétséges, hogy a szállásföldeken már a 18. században megvolt a tanyák kialakulásának lehetősége s ha ez nem vált valósággá, azt egyéb tényezők okozták. Nem volt ugyanez a helyzet a hajdúvárosok használatában levő pusztákkal, prédiális földekkel. 16 Orosz István : A hajdúvárosok i. m. 26. old. 17 HBmL. Hb. IV. A. 502/b. Fasc. 10. No Uo. IV. A. 502/ b. Fasc. 6. No Uo. Fasc. 6. No Uo. V. A. 2/c-2. Birtokgazdálkodási iratok. Vidi prédium Nánáson egy telekre a szállásföldbő124 hold jutott. 21 Uo. IV. A. 502/b. Fasc. 6. No Vö. Orosz István : A rideg tanya i. m old. 31

6 Az előzőkben már utaltunk rá, hogy az Alföldön voltak olyan települések is, amelyek lakói tanyáikat a bérelt, zálogos vagy tulajdonként megszerzett, de a határhasználat egységes rendjébe be nem tagozódott prédiumokon alakították ki. Hasonló pusztáik a hajdúvárosoknak is voltak. Egyeseket már a 17. században megvásároltak (pl. Szoboszló az elpusztult Sziget és Kis-Szoboszló falvak határát, Nánás Varjast, Böszörmény Pródot), másokat azonban csak a 18. században (Nánás Tedejt). A puszták nagyrésze azonban csak zálogjogon volt a hajdúvárosok birtokában. A megvásárolt Tedej és a zálogos puszták mindvégig megőrizték különállásukat nemcsak a tulajdon, de a birtoklás szempontjából is. Így Böszörményben a két Zelemér és Szentgyöngy, Nánáson Tedej, Szoboszlón Angyalháza és az 1817-ben tulajdonjoggal megvásárolt Köteles, Dorogon Szegegyháza, Hadházon Pallag és Poroszló, Vámospércsen Fülöp. Sajátos helyzetben volt az egykori Vid vagy Vidmonostora elpusztult falu határa, amelyet 1642 óta három hajdúváros : Böszörmény, Nánás és Hadház. zálogjogon használt, előbb a Rákóczi családtól, majd a Rákóczi birtokok elkobzása után a kamarától. A 19. század első felében a felsoroltak közül még Pallag is örök tulajdonba került, Hadház 1835-ben vásárolta meg a puszta rá eső részét.2a A puszták használata csaknem minden városban azonos volt. iviiután a bérlő, illetve a zálogos mindenütt a kommunitás volt, az egyéni használatot is a kommunitás szabályozta. Időnként a költségek fedezésére debreceni, nyíregyházi polgároknak is bérbeadtak egy-egy pusztát teljes egészében (rendszerint marhahizlalásra), általában azonban a városok lakói kaphattak osztásföldet azokon a prédiumokon, amelyeket ekével is éltek, vagy teljes egészében közlegelőnek használták a pusztát. Az osztott pusztai földekért a prédiális kasszába meghatározott díjat kellett befizetni. Az osztások évenként történtek, így a prédiumokon természetesen akkor sem alakulhattak ki tanyák, ha a váltott föld terjedelme elég nagy volt s nem legelőnek, hanem szántóföldnek használták. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a hajdúvárosokban a XVIII. század végére igen megszaporodott jövevények egy részének nem volt más módja szántóföld szerzésére, mint az, hogy puszta földet váltott, így az igénylők száma meglehetősen nagy volt minden városban s a parcellák területe kicsiny. Ezt bizonyos mértékben ellensúlyozta az a szokás, hogy a vagyoni erőt is figyelembe vették az osztásnál s a tekintélyesebbek több nyilast válthattak. A puszták használatában a XIX. század első évtizedeiben változások történtek. A szoboszlóiak már 1804-től fogva, még mielőtt örök áron megvették volna, véglegesen kiosztották a kötelesi pusztát, azaz megszüntették az újraosztásokat. 23 Hasonló tendenciák más városokban is érvényesültek. A böszörményiek 1820-ban azt jelentették a királyi biztosnak, hogy egyedül a szentgyöngyi pusztát szokták évente osztani, Rác-Videt és Zelemért már régóta nem, a mostani birtokosok ittlev ő birtokukat atyáiktól örökölték vagy pénzen vették (természetesen nem a földet, hanem a használat jogát), és azokért esztendőnként való váltságot fizetni szoktak". 2 A nánásiak sem osztották húsz éve a kamarától bérelt rác-vidi és tedeji pusztát, mindenkit úgy hagytak birtokában, mint korábban volt. Vámospércsen 1819-ben osztották fel véglegesen a fülöpi 22 HBmL. Hb. IV. A.502/b. Fasc. 5. No , IV. A. 502/a. 21. k Vö. Orosz István : A hajdúvárosok i. m. 31. old. 23 Uo. IV. A. 502/a. 26. k Uo. IV. A. 502/b. Fasc. 6. No

7 pusztát. 25 A változások tendenciája tehát az újraosztások elmaradása és a huzamos birtoklás kialakítása volt. Tamás Mihály böszörményi lakos arra hivatkozott 1817-ben, hogy Nagy Zeleméren 44 évig egyfolytában bírt egy fél nyilas földet, amelynek váltságát mindig megfizette.26 Mindazok számára tehát, akik kellő terjedelmű birtokkal rendelkeztek az újraosztások alól kivett pusztákon, a XIX. században már megvolt a tanyák kialakításának lehetősége, míg ezt a XVIII. század folyamán az ismétl ődő osztások megakadályozták, illetve csak azok számára tették lehetővé, akik ugyanazt a földdarabot évente ismételten megváltották. A hajdúvárosok településrendje, mint a tanyarendszer kialakulását elősegítő tényez ő csak a XVIII. század utolsó harmadában vehető figyelembe. A korábbiakban jól funkcionáló kétbeltelkes, szálláskertes rendszer ekkorra kerül ellentmondásos helyzetbe. A népesség száma a békés évtizedekben a természetes szaporodás és a nagyarányú bevándorlás révén gyorsan nőtt, a belső lakótelkek további osztódása csaknem minden városban lehetetlenné vált. Megkezdődött az ólaskertek lakókertté alakulása, egyre több olyan polgár volt, aki a kertségek övezetébe építette fel lakóházát. Böszörményben 1782-ben a kerteknek már kb. negyedrészén lakóház is állt. A városi jegyzőkönyv számtalan olyan adásvételi szerződést tartalmaz, amelyben a tulajdonosok kertekben épült lakóházakat idegesítenek el. Az 1780-as években Nánáson is hasonló arányok voltak a kertségi lakóházakat illetően s nincs okunk feltételezni, hogy a többi városban más lett volna a helyzet.z' A változások irányát jól mutatja Böszörmény helyzetének alakulása ben a városban,mintegy 800 ház volt, s ebből kb. 200 már a kertben állt. i842-re a házak száma 2200-ra emelkedett, de a növekedés csaknem teljes egészében a kertségekre esett, a belső övezetben épült házak száma ekkor is alig haladta meg a 600-at, a kertekben viszont már 1666 ház állott. Ezekkel a változásokkal megszűnt a kert gazdasági udvar funkciója s szerepét a külső határban létrehozott tanyának kellett volna átvenni. Ez a váltási folyamat azonban csak nehézkesen haladt előre. A megoldást először a városok is az újabb kertek kiosztásában látták. Nánáson pl. az utolsó nagyobb arányú kertosztásra 1846-ban került sor. Két évvel korábban 1071akos kérvénnyel fordult a tanácshoz, hogy juttasson kerthelyet nekik a várost félkörben övező belső legelőből. A lakosság másik része azonban gazdasági érdekre hivatkozva tiltakozott az osztások ellen, mert a kezes jószágok számára fenntartott belső legelőt enélkül is nagyon kevésnek tartotta. A tanács végülis osztott újabb kerteket, de nyilván a belső telkek állandó bővülése nem lehetett végs ő megoldás. Annál is inkább, mert a legtöbb városban az ólaskerteket körülvev ő szőlőskertek is gátolták a terjeszkedést.2$ A vázolt folyamatot legpregrlánsabban a dorogiak fogalmazták meg 1829-ben. Szerintük a belső város naponként mindinkább pusztul s a lakosok a kertekre veszik lakások". 29 A tekintélyesebb, gazdagabb polgárok a megoldást nem az újabb kertek osztásában látták, ez inkább a szegény jövevények követelése volt, hanem a határbeli tanyák kialakításában. 25 Uo. IV. A. 502/a. 22. k Uo. IV. A. 502/a. 21. k Györ,~`y István : Hajdúböszörmény települése (Magyar nép, magyar föld) Bp., old. - Orosz István : A hajdúböszörményi mezőgazdasági termelés és agrártársadalom fejlődése In : Hajdúböszörmény története i. m old. 28 Orosz István : Mezőgazdasági termelés i. m old. 29 HBmL. Hb. IV. A. 502/a. 26. k Évkönyv IX. 33

8 A szállásföldek és puszták használatának rendje - amint láttuk - már a XVIII-XIX. század fordulóján lehetőséget teremtett a tanyák kialakítására, de erre kényszerít ő erővel csak az ólaskertek lakókertté alakulása hatott. Az első szántóföldi tanyák valóban ebben az időszakban születtek meg részben a szabadon használt szállásföldeken, részben a huzamosan birtokolt, majd véglegesen kiosztott pusztákon, illetve egyéb határrészeken. A hajdúsági tanyák előzményeként - a szakirodalom állásfoglalásával egybevágóan3 -nem vehetjük figyelembe a pusztai állattartó szállásokat, bár ilyenekről a hajdúvárosok határán is tudunk. A XVIII. század első felében egészen 1754-ig egy Nyíregyháza és Dorog által korábban közösen használt határrészt, a Szunyor- vagy Bodzástelket bérelték a debreceni Kovács fivérek, szarvasmarhatartás és hizlalás céljaira. A földön fel is építették szállásukat, időnként egy darab földet is feltörtek, telephelyüket mégsem hozhatjuk kapcsolatba a dorogi határon a XIX. században kialakuló paraszttanyákkal. Ez utóbbiak ugyanis még legkorábbi, állattartó-szállás formájukban is tartozéktelepülések voltak, s szerves kapcsolatban álltak a városban levő lakóhellyel.a pusztabérlő tőzsér számára viszont a szállás volt az egyedüli gazdasági telep s a bérelt puszta a határhasználat szempontjából idegen testet jelentett annak a településnek a számára, amelyhez tartozott.3t Dorog mellett más városok is bérbe adták időnként pusztáikat, illetve azok egy részét. Így Szoboszló pusztáját, Kötelest a XVIII. század első évtizedében egy Kerék Mihály nevű debreceni polgár bérelte. Böszörmény Nagy-Pródot adta bérletbe néhány évre marhakereskedőknek. A XIX. század elején a város lakosságának nagy sérelmére a dorogi tanács Szegegyházát adta át Fried Dávid nyíregyházi bérl őnek. 32 E vállalkozók bizonyára ugyanúgy építettek pusztai szállásokat, mint az említett Kovács fivérek. Jellegüket tekintve azonban ezek a formai hasonlóság ellenére sem voltak azonosak a paraszttanyákkal. Ugyancsak figyelmen kívül kell hagynunk a közföldekre ideiglenes jelleggel telepített pásztorépítményeket, tanyázó helyeket, a tanyarendszer előzményei között. Ilyenek az állattartás nagy szerepének megfelelően a Hajdúságban is szép számmal voltak. Hajdúszoboszlón 1803-ban Halassy tanácsos úr pásztorai csináltak a Teke szarvánál a Hortobágy-partra egy karámot a közlegel őre, aminek elrontását a tanács elrendelte. Ugyancsak itt egy ujjonnan csinált juh kosár" felgyújtását és megégetését is elhatározták. Nánáson 1805-ben Lente István 29 vontató szénáját lopták el és vitték egy bizonyos kondás tanyához". A szoboszlói főhadnagyot, Czeglédy Jánost 1823-ban azzal gyanúsították, hogy Adány Mihály szenátor Angyalházán lévő juh kosarát" meggyújtotta. Nánáson 1835-ben a Nagy-Horgolóban találtak az összeírók két Batso tanyát". Ugyancsak Nánáson 1835-ben Miski János igen sok batso Tanyát meg hibáztatott, Fájait s nádjait le szedegette s fel tüzelte". 33 Gyakran a városi kommunitások is építet- 30 Balogh István : Tugurium- szállás - tanya. Ethnographia A Kovács fivérek pusztai szállásának történetére lásd : Orosz István : Tanúvallomások Nyíregyháza és Hajdúdorog XVIII. századi határperében. In : Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás I-II. (Szerk. : Gyarmathy Zsigmond) Nyíregyháza, old. Uő: Adatok a pusztabérlők szállásaihoz a XVIII. század elején Kelet-Tiszántúlon. Ethnographia : old. 32 HBmL. Hb. IV. A. 502/a. 24. k Uo. : IV. A. 502/b. Fasc. 5. No Uo. 16. k k HBmL. V. A. 402/a. 13. k HBmL. Hb. V. A. 301/a. 14. k HvT. 48. Tedej belső része 1835-ben. 34

9 tek hasonló enyhelyeket a város közös állatai számára. Így Hajdúszoboszló tanácsa 1830-ban 200 kéve nádat küldetett Angyalházára a város marháinak karám vagy enyh hely kerítésnek". Ugyancsak Szoboszlón a városnak két tanyája is volt 1836-ban, az egyik Angyalházán, a másik a belső legelőn a Nyugszom csapszék mellett.34 Mindezen építmények közös tulajdonsága volt, hogy közös használatban lévő földön álltak és ezért csak ideiglenes jellegűek lehettek. A magántulajdonban vagy huzamosabb használatban levő szántóföldekre, ill. nem osztott kaszálókra épített ólak, kunyhók tanyává fejlődése és gazdasági központtá válása előtt nem voltak hasonló akadályok. 35 Nem csodálkozhatunk rajta, hogy az ilyen pásztorszállásoknak, mint a bűn tanyáinak szétrombolásáról és felszámolásáról nemcsak a felsőbb kormányszékek, de a helyi hatóságok is számtalan rendelkezést hoztak. Böszörmény város már 1762-ben, Dorog 1794-ben, a Hajdúkerület pedig 1799-ben hozott szigorú rendeleteket a határban élők ellen. Ez utóbbi pl. arra kötelezte a városokat, hogy egy-egy lovas katonát állítsanak ki, akinek feladata lesz a mezőkön lévő csapszékeket, szállásokat, pásztorokat s más akármi kinn lakó embereknek tanyájikat szemmel tartani", 3s Amikor 1811-ben a kerület kiküldötte a hadházi gulyás tanyákonn" három gyanús személyt elfogott, úgy határoztak, hogy a városok a határaikon kinn lakó mindenféle pásztorokat úm. csikósokat, gulyásokat, juhászokat, ökör csordásokat, kondásokat, méhészeket és halászokat arra szorítsanak, hogy mind magoknak, mind pedig cselédjeiknek bizonyságlevelet vegyenek ki." 3 ~ A távolabbi határrészek szántóföldi művelésében a városi ólaskertek beépítése után sem feltétlenül tanyaépítéssel próbálkoztak. A művelés sajátos eszköze volt - miként Hofer Tamás kutatásaiból tudjuk 38 - az a mozgékony szélfogó, amit szintén karámnak neveztek, de természetesen nem volt azonos a juhkarámmal. Ha a mezőről a nagy távolság miatt nem lehetett naponta hazajárni, a karámmal oltalmazták magukat a kint éjszakázók. A dorogiak is úgy emlékeztek, hogy a tanya nélküli korszakban ideiglenes szállást vagy szélfogót vittek magukkal és a munka végeztéig ennek enyhelyében húzták meg magukat".39 Hasonló eljárás elég régóta érvényesülhetett, mert a vámospércsiek már 1787-ben azt írták, hogy a Férfiúi rend éjtszaka szokott mezei dologról házához jönni, és idején reggel ismét dolgára menni, sőt sokan tsak kinn a mezőn hálnak". a (Az én kiemelésem, O. L) A végleges megoldás nem a szélfogó karám, hanem a tanya volt, amelynek előnyeit a szomszédos településeken is tapasztalhatták a hajdúvárosok lakói. Bár sem Nyíregyháza, sem Debrecen nem tartozott a legkorábban tanyásodó városok közé, a XVIII-XIX. század fordulóján már sok tanya állott határukban. Bakonyi Mihályné debreceni polgár 1781-ben azért tett panaszt Szoboszló városánál, mert bizonyos szoboszlói legények a tengeriföldről lovak itatása végett Szállásra menvén" istállójából négy zsákot tele dinnyével, és sok egyéb dolgot elloptak. Dinnyét loptak Szabó Péter uram szállásáról" a debreceni 34 HBmL. V. A. 402/a. 8. k , 9. k Vö. Szabó István : A debreceni tanyarendszer kialakulása. Föld és Ember old. 36 HBmL. Hb. V. A. 1/a. 2. k Uo. V. A. 101/d-2. Közgy. ir. Fasc. LÁB No Ua_ IV. A. 502/a. 14. k Uo. 18. k Hofer Tamás : Hajdúböszörményi földművesek karámja (Az alföldi mezei életmód" és az alföldi településformák kérdéséhez) Ethnographia old. 39 Béres András : Állattartás, tanyai élet a XVIII. sz. végétől. In : Hajdúdorog története. Szerk. : : Komoróczy György. Db., old. 40 HBmL. Hb. IV. A. 502/b. Fasc. 9. No a" 35=

10 földről azok a tolvajok is, akiket a sértett a szoboszlói magisztrátusnál feljelentett.41 A dorogi tanács 1817-ben egyenesen megtiltotta a város lakóinak ; hogy állataikat itatni vigyék a nyíregyháziak tanyáira.4z Ekkor elvétve már a hajdúvárosokban is voltak tanyák. Györffy István arra hivatkozik, hogy öregebb emberek emlékezete szerint a legelső tanyák a vidi pusztán lehettek".a3 A korabeli források megerősítik ezt a feltételezést. Bár a vidi pusztáról még 1794-ben is azt állapítják meg, hogy egy-egy lakosnak kevés birtoka van és szállásképpen kevés volta miatt nem usuálhattya, jószágait ott szálláson nem tartván", mégis 1771-ben találkozunk olyan magánbirtokon épült állattartó szállással, amelyet a. szántóföldi tanya közvetlen ősének tekinthetünk. A böszörményi Kövér György özvegyének Hatházi Ilonának 1771-ben kelt végrendeletében olvashatjuk,,hogy a vidi földön való istállónak fele Sára lányom, Nagy Mihályné, más fele pedig Ersók, Váradi Mihályné részekre hagyatott".a' Azok a gazdagabb birtokosok, akik több nyilast is tudtak váltani az ekkor még rendszenesen újraosztott vidi pusztán s az újabb osztások alkalmával is elérték, hogy a korábbi osztásföldet kapják (ebből a szempontból a tanácsot a méltányosság vezérelte) ; azok rendszerint az itt felépített aklokban oldották meg állataik teleltetését a kertségi ól helyett. Az első vidi szállásokat egyértelműen állatteleltető helyeknek tarthatjuk. A vidi puszta használatában érdekelt másik város Nánás 1776-ban olyan határozatot hozott, hogy a marhákkal a ki a pusztán lakik vagy vidi földön, a marhájára úgy gondot visellyen, hogy senkinek semmi kárt ne tétessen... mert ha a kerülők a szénában találják a marháját, erőssen fog büntetődni".45 A vidi földet - úgy tűnik-ekkor még kevesen élték ekével, a birtokosok többsége kaszálónak használta. A tanyatartók nem mindig tisztelték a mások szénáját, legalább is ez tűnik ki a Tóth Istvánra ben kirótt büntetésből, aki saját tanyájára hordta Csegöldi István szénaboglyáit. Hasonló bűn terhelte Tornyai Pált is.~ Az állattenyésztés érdekei magyarázzák olyan munkafolyamatok tanyára. kerülését is, amelyek a növénytermelés részét képezik. A vidi pusztán érdekelt harmadik város Hadház polgára Györffy János ben amiatt panaszkodott, hogy ellopták tanyájáról azt a nyolc szekér tavaszi (árpa) szalmát, amit nyomtatáskor öt marha teleltetésére rakott össze. 4' A nyomtatás bizonyára azért került a vidi tanyára, mert így az árpaszalmát helyben fogyaszthatták el a telelő állatok. A három város által használt vidi puszta mellett állatteleltető szállások jöttek létre a XIX. század első felében Vámospércs pusztáján Fülöpön, a Nánáshoz tartozó Tedejen és a böszörményi Zeleméren is. A fülöpi pusztán ben egy Szabó Ferenc nevű lakosnak marhaólja gyulladt ki vigyázatlanság következtében s mellette a csapszék is leégett. Tedejen ugyancsak 1822-ben Harangozó Mihály próbált állattartó szállást kialakítani, de ezt a kommunitás szétrontatta, mert nem saját földjén állította fel, hanem a közösb ől kerített el egy darabot.4$ Zeleméren Karap Sándor böszörményi alkapitány tanyájáról tudunk. 41 HBmL. V. A. 402/a HBmL. Hb. V. A. 101/a. 11. k Györffy István : Hajdúböszörmény i. m old. 44 HBmL. Hb. V. A. 1/ a. 2. k Uo. V. A. 301/a. 5. k Uo. 6. k k Uo. IV. A. 502/a. 16. k Uo. 23. k Uo. V. A. 301/a. 11. k ~

11 A puszták mellett, sőt azokat megelőzve a tanyásodás fő területét a hajdú; városokban a szállásföldek jelentették. Ez a szállásföldek korábban vázolt természetét és helyzetét ismerve természetes is volt. A szoboszlói Tilalmason, azaz a szállásföldeken 1811-ben már nem is lehettek túlságosan messze egymástól a tanyák, mert Végh Mátyás marhatolvaj egyetlen éjszaka is több tanyát ki tu= flott rabolni. Egy tanúvallomás szerint Végh társával együtt előbb Kürti Bálint uram tanyájára ment s ottan tüzet rakván annál melegedtek" : Innen a Czeglédi János hadnagy tanyájára, majd a Hadházy János tanyájára mentek, ahol egy vén embert találtak. A körutat a Vájda Laposa" nevű határrésznél Elek tanyájánál fejezték be. A felsoroltak mind tehetős polgárok voltak s fdntos tisztségeket viseltek a városnál, ill. a kerületnél. Más forrásokból tudjuk ; hogy a város vezetői és a kerületi tisztviselők közül Harangi Lászlónak, Molnár Péternek, Csanády Sándornak is volt tanyája a Tilalmas n.49 Hajdúdorogon az 1830-as években az első tanyabirtokosok Farkas György, Farkas Miklós, Orosz András és Fehérvári Györgyné voltak, valamennyiük tanyája a szállásföldön volt és a város leggazdagabb polgárai közé tartoztak.so A tanyák létrejöttének harmadik területe a Böszörmény és Nánás határában található ún. réti földek voltak. Ez a vízjárásos határrész szántóművelésre csak a Tisza-szabályozás után vált alkalmassá, ezt megelőzően gyakran elön tötte az ár. Kiemelkedő részei, a szigetek azonban már a szabályozás előtt is alkalmasak voltak teleltető szállások kialakítására. A réteket a XVIII. század első felében még szabadon lehetett foglalni, 1753-tól fogva azonban már a tanács osztott réti kaszálókat a porciófizetés és a katonai szolgálat alapján : 1797-től az osztás telekarány szerint történt, majd 1823-ban véglegesen a telekbirtokosok tulajdonába adták a réti földek egyik felét ; telkenként 12 holdat ; míg a másik fele továbbra is a város rendelkezése alatt maradt. Végül 1858-ban a réti földeknek ezt a részét is kiosztották. Nánáson a réti földek 1824-ben vá1- tak örökbirtokká.s' Az újraosztás megszűnése itt is elhárította az akadályokat a tanyák kialakulása elől. Mivel pedig az első tanyák állatteleltető szállások voltak, a kaszálókon összegyűjtött széna alkalmas volt a téli takarmányozás gondjainak megoldására. A réti földek egyik szigetén épült fel Nánáson a Komjáthy-féle tanya s itt volt 1836-ban Oláh Mihály főkapitány tanyája is a város Borzik nevű rétje mellett. Ezt a városi földet a főkapitány már 1825-ben szerette volna megszerezni s csereföldet ajánlott fel a nánásiaknak. A város ekkor még nem cserélte el a jó hasznot hajtó réti kaszálót ban azonban az épületekkel megrakott tanyájával határos" városi területet megkapta a főkapitány s így tekintélyes gazdaságot hozott létre a Borzik-szigeten. 52 Az 1840-es 50-es években egyre többen építettek réti tanyákat, mert az évi újabb rétosztáskor külön bizottságot kellett kiküldeni az ott levő tanyák megbecsülésére, amelyek értéke a bizottság véleménye szerint 2201 forint volt. 53 A hajdúsági tanyák kialakulása ugyanúgy spontán folyamat volt, mint az ország más vidékein. Az államhatalom elsősorban rendészeti okokból tilalmazta a szállásokat, tanyákat, a hajdúvárosok közösségeinek azonban további problémái is voltak ezekkel. A vita jellegére jól rávilágít a dorogi tanyás gazdák 49 HBmL. V. A. 401/c. 32. Számozatlan iratok V. A. 402/ b. 8. k ; 12. k HBmL. Hb. IV. A. 502/b. Fasc. 3. No Orosz István : A hajdúvárosok i. m. 30. old. 5?~.Li,BmL. Hb. IV. A. 502/ b. Fasc. 4. No Uo. V. B. 343/a. 2. Hajdúnánás gazdasági választmányának jegyzőkönyve

12 esete. Korda János dorogi birtokos 1831-ben panaszt tett Farkas György szenátor ellen, hogy a szállásföldi tanyáján levő állatai kárt tettek a tilalmas mezőkben s a szenátor a Királytelek felé menő csordautat is elrontotta, amikor tanyáját felárkolta. Átallyában minden Actából azon prejudiciuma tűnik ki a panaszolkodónak, hogy a Tanyás gazdák - kik mostan Dorogon hárman vagy négyen vannak- magok fölgyeikből s több köblösnyi földeket fel vagy körül árkoltattak s a mellett, hogy oda senki más jószága annak idejében is legelés végett nem mehet a Tanyás Gazdák, kik tilalmas időbenn is tanyájokonn jószágot tartanak a magok árokkal körül vett fölgyökről, más tilalmas fölgyére ki botsáttyák Jószágaikat" Sa - véleményezik a tanácsnál. Úgy gondolják a közösség érdeke szenved csorbát, ha egyesek felárkolják földjeiket, még abban az esetben is, ha ezek szabad használatú szállásföldeken vannak. A szállásföldek a vetés betakarítása után az egész Város népe által mind ősszel, mind tavasszal közönséges legelőül szoktak használtatni, látni való, hogy illyes esetekben némely egyes birtokoknak árkolás által való el szigetelése is a Jószágoknak már birtokán való közönséges leheltetése a köz igazsággal már tsak ennyüs meg nem állhat." SS Az eset megvizsgálására kiküldött deputáció nem volt ennyire szigorú s jogosnak vélte, hogy a tanyás gazdák és így Farkas György is Tanyája körül az épületeknek s takarmánynak ótalmára" a közösség által meghatározott bizonyos mennyiségű árkolást megtarthasson, de helyesnek tartották, hogy földjeinek nagy részén ne tilthassa meg a közös legeltetést, ha a maga jószágai is legelnek mások földjén. 56 A tanács az árkot ennek ellenére is behányatta. Farkas György azonban tanyán lakó szolgáival ismét kiásatta a tanyát körülvevő árkot s miként korábban már idéztük, arra hivatkozott, hogy a szállásföldeknek a nevében is benne van, hogy azokat tanyák kialakítására kapták tulajdonosaik s mindenkinek joga van úgy használni földjét, ahogy akarja, ebben senkit sem lehet gátolni a tulajdonos jus sérelme nélkül". Érveit nehéz volt vitatni, de teljesen jogszerű volt a tanács álláspontja is :...most szabad legelése van a Jószágnak a Farkas György jószága ha más földjén járhat, illő sőt igazságos, hogy övén is járhasson a másé". Az egyéni és közösségi érdek konfliktusa végül is kompromisszumos formában oldódott meg.a tanács azt ugyan nem engedte meg, hogy a tanyát építeni szándékozók egész birtokukat kivegyék a közösségi szolgalmak alól, különösen akkor, ha saját állataik részesülnek a közös legeltetés előnyeiből, de megengedték, hogy egy helybenn lévő birtokának ~ részét árokkal kilo körül vétethesse".s' Hasonló összet űzések más városokban is voltak. Szoboszlón már a dorogi esetet megelőzően panaszolta Molnár Péter, hogy ifj. Harangi Lajos árkolásai miatt nem tudja saját tanyáját megközelíteni.s8 A többi városban is előfordult, hogy a tanyát építők ellen fordult a lakosság haragja. Ennek ellenére a tanyák szaporodását nem lehetett megakadályozni. Végül ha arra. a kérdésre keresünk választ, milyen jellegűek voltak a XIX. század első felében létrejött hajdúsági tanyák, utalnunk kell arra a különbségre ra, ami a magyarországi tanyák fejlődésében általában volt. Ott, ahol a tanyák 54 Uo. IV. A. 502/b. Fasc. 3. No Uo. Fasc. 6. No Uo. 29. k Uo. 29. k HBmL. V. A. 402/ b. 7, k

13 korán kialakultak, a XIX. század első felében már specializálódott kertész tanyák is voltak. Másutt a földmíves tanyák is csak a XIX. század második felében a nagy gabonakonjunktúra időszakában jöttek létre. A vidi tanyákkal kapcsolatban már jeleztük, hogy a rendelkezésünkre álló adatok többsége az első hajdúsági tanyákat - aligha függetlenül a kései kialakulástól és a hat város gazdálkodásának jellegét ől - kezdetleges állattelel tető szállásnak mutatja. Az említett dorogi Farkas György tanya helynek vagy széna kertnek" árkolta fel földjét. A tanyának a szénás kert szinonimájaként való jelentkezése egyértelműen utal az állatteleltetés funkciójára. Ilyen szénás kert volt a szoboszlói Czeglédi János tanyája is, amelyb ől 1814-ben Tóth István nyájjuhász a szénáját el lopta".s 9 Szénacsomók voltak a hadházi Csiszárféle tanyán, ahol a rosszul gazdálkodó zárgondnokra az volt a panasz, hogy az atyai tanyán termett szénát" nem gy űjtette idejében össze. Az ugyancsak hadházi Weszprémi István postamester amiatt tett panaszt, hogy Gargya István tanyáját, takarmányát elpusztította". 6 A szoboszlói Varga Jánosnak is az volt a sérelme, hogy tanyája körül idegenek kaszálták le a füvet.b' A tanya körül összegyűjtött takarmánnyal olykor igen tekintélyes állatállományt teleltettek, az első szakaszban többnyire csak a legelőről szétvert és hazaszorult gulyamarhát és méneses lovakat. A többször említett Farkas György tanyáján pl. négy ekebéli jószága" többszóz gulyamarhája, egynehány ménesbeli lova és nyáj sertése telelt. Az első dorogi tanyás gazdák között szereplő Orosz András is teleltető helynek építette fel tanyáját, de az volt ellene a panasz, hogy a gulyáról is nagyon hamar oda a tanyára szaggatja a jószágát és a juha szent Mihály napkor oda jön és potsékol". 62 A gulya és ménes mellett viszonylag korán a juhok és a kondába tartott sertések telelőjévé is vált a tanya, amint ez az elmondottakból is kitűnt. A böszörményi vidi földi tanyás birtokosok" 1838-ban arra kaptak engedélyt a tanácstól, hogy beteges bárányaikat árok közé vett földjeiken legeltethessék". 63 Elég korán a tanyára kerültek az aprójószágok közül a ludak és a pulykák, bizonyára azért, hogy a tarlókon elhullott magot hasznosítsák. A városi tanácsok ezt ugyan nem tiltották, de azt is megengedték elrettentésül, hogy a tanyák környékén... ha az aféle szárnyas állatok... kárban kapattatnak, a maga tulajdonán agyon ütni és lőni" szabad mindenkinek.6a Az állatteleltető tanyák továbbfejl ődésük következ ő szakaszában nemcsak a szilaj jószágok telelését biztosítják, de az igás állatok tartózkodási helyévé is válnak. Farkas György tanyáján, amint láttuk, igásállatok is voltak, s ez lehető séget teremtett arra is, hogy a tanya földművelő centrummá alakuljon. Farkas arra is hivatkozott, hogy némelly különös veteményeinek könnyebben tehető megőrzésére nézve" árkolta fel földjét.a különös vetemény a burgonya volt, amit nem tudott másutt, csak a tanyaföldjén termelni. Hadházon is tudunk olyan tanyáról, ahol káposztát is termeltek.65 Különlegesnek számított Karap Sándor alkapitány zeleméri tanyája, aki eperfa csemetéket ültetett el és selyem- 59 Uo. 19. k HBmL. Hb. IV. A. 502/a. 33. k k HBmL. IV. A. 402/a 15. k HBmL. Hb. IV. A. 502/b. Fasc. 3. No Uo. V. A. 1/a. 42. k Uo. V. A. 301/a. 14. k Uo. IV. A. 502/a. 33. k

14 hernyó-tenyésztéssel foglalkozott.bb Lényegesen több volt már állatteleltető helynél Papp György dorogi szállása is, akinek végrendelete szerint 1849-ben tanyáján 270 juh 7 ló és 16 szarvasmarha mellett volt egy jó karban lévő ház, mellette meglehetős rendben lévő gyümölcsös kert egy istálló és egy akol" is. A tanyák többsége azonban még nem volt kertész tanya s a -Hajdúságban nem is ez volt a továbbfejlődés útja, hanem a gabonatermesztő földmíves tanyák létrejötte. De erre is csak a 19. század utolsó harmadában került sor. Emergence of thefarms in the County Hajdú István Orosz The Hajdú towns have long been in the centre of interest of the research in the economical- and settlement history. In spite of this fact, previous workers István Győrffy, István Balogh examined the emergence of the farms only in general. On the basis of the sources revealed by himself, the author wants to answer the question when the first field farms appeared in the County Hajdu. At first he consideres those factors that promoted or checked the emergence of the farms. He states that the use offield of the Hajdú towns did notcheck the emergence ofthe farms evenbefore the consolidation of holdings as the the farms could have come into existence on the so-called "land of dwellings" use of which was not restricted by the community. This was not possible in the case of the so-called lay lands but this possibility was given for the third type of lands namely the puszta fields taken on lease only from the turn of the 18th and 19th century when the annual repartition of the puszta was given over. Formation of the order of the settlements made the establishment of the field farms necessary also about at that time because the "lands of dwellings" where wintering and stabling of animal could be solved were built at that time. The animal keeping dwellings, precedents of the farms, appeared really at the turn of the 18th and 19th century mainly on the lands of dwellings and the puszta. The so-called meadow lands were the third ranges of the emergence of the farms. In Hajdúböszörmény nad Hajdúnánás on the lofty parts of these water-crossed hayfields wintering dwellings came into existence even before the control of the river Tísza and after the river control and ploughing of the lands farms came into being. The first farms were animal wintering dwellings regarding their nature. However, these dwellings transformed into agricultural farms gradually but much slower than the average of the Plain did. The farms of the County Hajdú could be considered as corn-producing agricultural farms only from the end ofthe 19th century. 06pasoeanue xymopoe s oxpyae Xaüdy Htumean Opoc I'opoua Xa~uy yxce J(aBHO CTOAT B uexzpe BHHMaxHá C TO'II(H spehhx 9KOHOMHYeCKHX H HCTOpHgecxHx HccneRoaaxHil. BonpexH sxomy Hx Hccne,gosaTenH himtsah, ~béptph H ~Imzsax Tanor Tom~xo B o6urenc geptax saxhmarmca HccneAOSaxxeM o6pasobaxhr xyxopob. ABTOp cratbh xa 6ase pasbicxab~nc HM AoxyMexros HuceT otbet xa Boupoc : xoraa HosII3H.~cb xa IIonsnc nepsbie xyropbi B oxpyre Xaf~y? Bxaeane abtop y98tbii3aet Te c~axzopbi, xoropbie choco6ctbosam~ o6pasobaxhio XyTOpOB, a IIOTOM Te, xotopbie IIpeIIHTCTBOBBJIH HX Oi)pa30BaHHIO. ABTOp yctbhobhji, tito HCIIOJibsosaxxe ropogamh Xalízry oxo.~ Aaxce nepept pasmexesaxxem xe npenstxctbobano o6pasosahhfo xytopos. Ha ygacrxax Tax xasbn;aemoro «xoenéra» Mor.~ ÓbI B03xHKáTb XyTOpa, Tax xax Hx Hcnonbsosaxxe He orpaxh~ano o6ii;ectso. Ha uenhxxbiic semnsnc xe 6bu7o Taxo# BosMOxcxocTH H,gaxce He apeh,itosah~nc sem.mtx Taxaa BosMOxmocTb Bosxxxna xa nosopore bIX BexoB, xorra HepecTan$ exceropfxo nepepaciiperensitb ygacxxh. BosHHxxosexxe Hops~ca IIocenexH~ IIpHtim~sHTenbxo B sto BpeMx caenano xeo6xo~im cos,uaxxe xyropos Ha Hamxax, HoTOMy qto aa ygactxax «oy.néra» ctpoh~cb xnmbie,uoma H HoMen~exHa una shmobxx x xopmnexha AoMamxxx amsotxbtx. 66 Uo. 31. k Hajdúsági Múzeum adattára (Hajdúböszörmény) sz. 40