augusztus 15. kedd Kaposfest Times Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál napilapja

Átírás

1 augusztus 15. kedd Kaposfest Times Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál napilapja Ára: 200Ft English content Daloló pofonok Page 5 > Berio felesége adta az ötletet: mi lenne, ha felkérnénk a nyári zenei táborokban pihenő gyerekeket, készítsenek kedvenc képregényeikből előadható zeneművekhez kottát. Találjanak ki valamilyen vonalrendszert, tehát nem kötelező öt vonalban gondolkodni jelöljék ki egy-egy hangutánzó szó magasságát, hosszúságát, és szerkesszék egységes műbe a pofonok, csattanások, berregések sokaságát. Arról már nem mi tehetünk, hogy egy csomó felnőtt is bekönyörögte magát az akcióba, így aztán az i úsági vonal kiegészült az öröki ú képregényrajongók műveivel. A kottákat az esti koncert előtt Önök is megtekinthetik, míg a legjobban sikerült alkotásokat Bolyki Balázs előadásában meg is hallgathatják! Lackfi János HOLLÓ HÍJÁN Szilágyi Örzsébet A postást nem leste. Elindult Helyette Feszt a Kaposfestre. Kedvező Számára A korai óra, Kisebb a Pollenek Koncentrációja. Nem került Gyógyszer még, Bár lábát lejárta, Szilágyi Örzsébet Allergiájára. Beült a Terembe Hűti a légkondi, Hörgői Tágulnak, Jó ez az új módi. Hát mikor Szippantott A jó muzsikából, Már minden Bajából, Érezte, kilábol. Nem volt ő, Dehogy volt Nagy kortárs-rajongó, Nem esett Hasra sok Műmájer majomtól. Na de a Fazil Say, No meg a Liza Lim Körítve Bartókkal, Francaix-vel de fain! Mint pletykás Asszonyok,, Trécsel a trombita, Zsibong a, Kattog a Török utcák sora. Szilágyi Örzsébet Ha reggel elmene, Mért maradt Volna honn Akkor estefele? Csokitól Maszatos Alapozós arca, Oka a Kóstoló: Darwin uram harca. Mogyoró Héjában Operatörténet: Rost Andi Édeni Hangja fürdet téged. Zengése Lépesméz Gyógyít, mint a balzsam, Elixír Feloldva Olíva-olajban. Napi fárasztó Gyöngyházból, Ébenből Richard Strauss vára, Vibráló Vibratók Kúsznak a falára. Kvartett plusz Zongora - Brahms mester kavarja, Örvénylő Körlépcső Fúródik magasba. Szilágyi Örzsébet A postást feledte, Andalog, S a bársony Égbolt leng felette. Süllyedő hajó fedélzetén a nagybőgős görcsösen kapaszkodik a hangszerébe, és megelégedve mondja magának: Milyen jó, hogy nem trombitás le em Gyere el hozzám, beszélgessünk és játsszunk! Gilles Apapnak feltettünk néhány provokatív kérdést, gondoltuk, jól illik egy provokatív muzsikushoz. Interjúnkból kiderül, mit keresett a feketelábú algériai francia származású, Kaliforniában letelepedett hegedűs Írországban és Indiában, és hogyan fogadta a közönség Apap korai crossover-szerű próbálkozásait a komolyzenében, amelyek révén később híres lett. Egy kazetta erejéig szóba kerül a magyar cigányprímás, Lakatos Sándor, és megtudhatjuk, hogy Erdély valahogy úgy kerülhetett a híres Transylvanian Mountain Boysba, mint Pilátus a Credóba. Folytatás a 3. oldalon. > Nagyon tetszik ez a légkör, mindenki gyakorol, ez tök jó, szuper így együ lenni. Ez az első fesz válom, és fantasz kus, hogy van ez az egész Kaposfest. Simic Aleksander Kaposfest_2017_aug_15_240x330_1.indd :57:17

2 2 Igen, az első teljes nap délelőttje ennek a jegyében telt el, mindjárt a nyitó kompozíció is, Liza Lim Wild Winged One c. szólótrombitára írott kortárs alkotása amolyan ébresztő gyanánt szolgált, amelyben a trombitajáték összes effektusát felvonultatta hét percben, a negyedhangos glisszandóktól a fúvóka nélkül lehelt légoszlopig, és az izgatott suttogásokig minden megtörtént ebben a darabban, de más egyéb nem nagyon. Jean Francaix: Cinq danses exotiques-e már a hagyományosabb, kissé kortársra fűszerezett jazzes-crossover stílus terméke volt, Szaller István széphangú szaxofonjátéka és Balog József pontos ritmikájú zongorakísérete magával ragadta a közönséget, az öttételes alkotás logikusan felépített, jól kivitelezett előadásban állt előttünk. Ezután egy érdekes alkotásnak, Fazil Say: Négy város című zongora-cselló darabjának következett a sora, amelyben a török származású zongorista-komponista hazája négy városát állította egy-egy zenei képpel a publikum elé. A négy tétel hangulata nagyon különböző volt, de az kiviláglott, hogy Camille Thomas gordonkaművész mindent tud a hangszerén és a hangszerről, és az is világossá lett a második tétel 7/16-os vad menyegzői tánca nyomán hogy a kortárs zongoramuzsika egyszerűen nem tudja Bartókot megkerülni, főképpen, ha keleties, török motívumokkal zsúfolja tele a művet. Érdekes volt a lefogott húrokon való tompa Zenei kísérletezések, gyöngyszemekkel kopácsolás, a háborúkat idéző, fájdalmas harmadik tételben, bár az invencióhoz képest a tétel maga kissé hosszúnak tűnt. A pergő, jazzes elemekben bővelkedő finálét kiválóan győzték a muzsikusok, amely után hangos kiabálás töltötte meg a termet, kikövetelve a ráadást. És a sok-sok posztmodern kavalkád és rájátszás után, egy igazi, megunhatatlan modern, Bartók Béla: Román népi táncokja zárta a délelőttöt, Pusker Júlia és Farkas Gábor teljes mértékben elbűvölő, hallatlanul színgazdag és sodró tolmácsolásában, amelyhez nem is nagyon lehet mit hozzátenni. Az este régen várt, ünnepi pillanata Rost Andrea áriacsokra volt, amelyben Mozart, Gounod, Donizetti, Verdi és Puccini operáinak ismert részleteit énekelte, érzékelhetően arra is gondolva, hogy minél több oldalát megmutassa énekesi mivoltának: a Mozart-operák évődő, mégis fegyelmezett hangvételét, Donizetti játékosságát, Puccini szenvedélyes dallamait, az Ékszerária összetett szerkezetét. Zongorán Harazdy Miklós kísérte, pontosan, precízen, összeszokottan. A mindig sokszínű hangon éneklő, rendkívüli zenei intelligenciával játszó, leheletfinom pianókat is mutató (Verdi: Otello, Ave Maria) Rost Andreától két ráadást is kiharcolt a tomboló közönség. Szünet után egy ritkasággal indítottak a muzsikusok: Richard Strauss Capriccio című, nálunk A közönség szemével szinte ismeretlen operájából a szextettet adták elő, és ez fényesen sikerült, a szerző kuszán tekergő dallamvilága a tiszta és figyelmes játék során mindvégig átlátható maradt, gyönyörűen sikerültek a csúcspontok, tiszta, nagyon szép munkát nyújtottak át a zenészek, akik közül Jozef Špaček nevét említem elsősorban, kristálytiszta és energikus játéka a prímet nagyszerűen vitte, Diemut Poppen pontos és tiszta brácsázása, Camille Thomas csellózása is figyelmet érdemelt. A zárószám viszont korántsem nevezhető ritkaságnak, inkább az egész kamarazene-irodalom egyik ékköve, Brahms: f-moll zongorás kvintettje szólalt meg Baráti Kristóf vezérletével. Az első pillanattól kezdve érzékelni lehetett a mű szimfonikus fogantatását, azonfelül a hatalmas dallamívek végiggondolása és együtt-értelmezése mindig nagy teher ebben a 45 perces műben. Farkas Gábor rendkívüli alázattal és precízen oldotta meg a néha szinte versenyműre emlékeztető, ritmikai bukfencekkel, akkordmenetekkel teli feladatát. Emlékezetes pillanat volt a lassútétel második, E-dúr témája, Akasaka Tomoko brácsajátékának fényében, valamint a Scherzo hihetetlen összhangban előadott, feszes szerkezete, a finálé sokrétű útkeresése. A közönség dübörgő tapsvihara után a Scherzo utolsó harmadát, a visszatérést adta ráadásnak a gárda. Teljesen feltöltődtünk. Kutasy Zsolt Hányadik Kaposfesten vesznek részt a családdal? Törőné Cseke Ildikó: Ez a nyolcadik alkalom számunkra, a kezdetektől itt vagyunk, mivel Kaposváron lakunk. Kokas Katalin édesanyja volt a gyerekünk csellótanára, ezen a szálon is kötődünk a fesztiválhoz. llyen világszínvonalú esemény nincs itt az év során, ez az egy hét van, amikor igazán minőségi szórakozásra van lehetőségünk. Nagyon örülünk, hogy nem kell felmenni Budapestre ahhoz, hogy különleges élményben legyen részünk. Melyik programot várja a legjobban? Törőné Cseke Ildikó: Nagyon érdekel Rost Andrea koncertje, illetve Várdai István csellójátékát mindig nagy élvezettel hallgatom. A fiam, Törő Ábris csellistának készül, és már volt lehetősége nála tanulni. Sok lehetőséget ad a gyerekem számára a fejlődés szempontjából, mert a legnagyobb művészek játékát hallhatja, és tanulhat tőlük. Van-e kedvenc zeneműve, amit nagyon vár? Törőné Cseke Ildikó: Nincsen, mindennek örülök, ami elhangzik, legyen szó kortárs darabról, vagy lágyabb zenéről, igazán színes kavalkád van mindennap. Ha jól tudom, a fia egy kiállítás megnyitóján fog zenélni. Törőné Cseke Ildikó: Igen, Vaszary János emlékkiállításán, ahol a gyerekem a Román népi táncokkal nyitja meg ezt a jeles eseményt, pont azzal a Bartók-darabbal, melyet Pusker Júlia játszott hegedűn. A fiam számára ez külön nagy élmény, hogy volt lehetősége élőben hallani ezt a darabot, és megtapasztalni azt a szemléletmódot, ahogyan a művésznő játszotta ezt a művet. Megkóstolták a Chuao csokoládét az esti koncert előtt? Törőné Cseke Ildikó: Igen, az igazi csokoládé a kedvencünk, ami nem mézes-mázos, hanem se nem édes, se nem nagyon keserű. Mindig nagyon örülünk az ajándékoknak, nagyon figyelmes velünk a szervező csapat. Tavaly Baráti Kristóf és Várdai István lemezét kaptuk ajándékba, aminek szintén nagyon örültünk. Ha az ember nem számít az ajándékra, akkor még nagyobb öröm. Támogatóink Kaposfest_2017_aug_15_240x330_1.indd :57:18

3 3 > Folytatás az első oldalról. Gyere el hozzám, beszélgessünk és játsszunk! Algériában született franciaként. Hogyan határozná meg az ön otthoni kultúráját? 1963-ban születtem az észak-algériai Béjaïában, a Földközi-tenger partján, katolikus családba, akik öt generáció óta Algéria földjén laktak. De születésem után nem sokkal szüleimnek el kellett hagyniuk az országot a háború kitörése miatt. Mi is a feketelábúak, a pieds-noir - ok közé tartoztunk [a függetlenségét elnyert Algériából Franciaországba menekült keresztény és zsidó francia állampolgárok, a gyarmatosítók, ill. leszármazottjaik közé]. Ha az otthoni kultúrámról kérdez én inkább azt sajnálom, hogy nem tölthettem együtt több időt azokkal az emberekkel, akik kabyliai (észak-algériai) zenét játszottak. Édesapám is csak néhanapján mesélt az algériai szülőfalujáról, mert az ország elhagyása feletti szomorúsága miatt nem akart sokat beszélni róla a gyerekeinek. Nem sokkal később már Dél-Franciaországban, Nizza környékén laktunk, így tehát nem egy kulturális közegben mozgok otthonosan. Meséljen arról, hogyan ismerte meg a magyar zenét! Egyáltalán, járt már Magyarországon? 16 éves koromban Cziffra György úr meghívására Sopronban jártam. El tudja képzelni, milyen különleges élmény lehetett ez az utazás egy gyereknek és nagyon más világ fogadott ott engem Franciaországhoz képest. Más zenei világ fogadott, és a zenészek világa is nagyon más volt. Arra emlékszem, hogy úgy tértem haza Franciaországba, hogy nem voltak meg a hegedűhúrjaim és a húrlábam otthagytam őket a helyieknek. Előbb ismerte-e meg Erdély zenéit, mint hogy Erdélyben járt volna? Hogyan ismerkedett meg ezzel a zenei világgal? Népzenei felvételeken keresztül, vagy személyesen tanult zenét a parasztemberektől, amint nálunk szokás? Tudja, eredetileg az én egyedüli forrásom a magyar és a román zenéről Lakatos Sándor egy nagyon régi felvétele volt, egy agyonhallgatott kazetta Erdélyből, amelyet egy román ismerősömtől kaptam. Még mindig megvan! Annyira megragadott ez a zene, hogy még több felvételt szereztem, és megpróbáltam magam is lejátszani ezeket a zenéket úgy, ahogyan hallottam; nagyon érdekelt a prímások különleges hegedűtechnikája, és az, mitől hangzik annyira eltérően ez a hegedülés. Egyébként amikor az együttesemet, a Transylvanian Mountain Boyst megalapítottuk, Kaliforniában éltem, és a nagybőgősből, gitárosból (aki sok jazzt játszott) és brácsásból (aki a testvérem volt) együttesnek semmi köze nem volt Erdélyhez. Bár a Transylvanian Mountain Boys nevet választottuk, leginkább ír zenét vagy countryt játszottunk. Milyen hatások vezették önt a stílusok keveréséhez, mi motiválta erre? Kaliforniai barátaim ismertettek meg a népzenével. Ezzel nagyjából egyidőben Yehudi Menuhin bátorított arra, hogy játsszak saját cadenzát egy Mozart-hegedűversenyhez. Amikor azelőtt egyszer kipróbáltam, hogy a cadenzát saját stílusban adom elő [például többfajta zenei stílusban improvizálva, legtöbbször témavariánsokat], a közönség nagyon negatívan fogadta, kiabáltak, pisszegtek, és abba kellett hagyni a koncertet. A szüleim, akik ott ültek a közönség soraiban, szégyellték magukat. Ezután két évig nem is játszottam ezt a Mozarthegedűversenyt, míg Menuhin nem bátorított rá. Az eredmény meghallgatható a YouTube-on És ma már nem hat rám annyira, ha a közönség negatívan fogad. Mit gondol a régizenélésről, a historikus mozgalomról? Igazából nem sokat tudok a régizenélésről. De képzelje, hogy tavaly elkezdtem csellót tanulni, épp azért, hogy eljátszhassam a Bach-szviteket bélhúrokon, barokk vonóval. A régizenei mozgalom egyébként annak idején egyáltalán nem érdekelt, ma persze evidencia, hogy ismerjük.. És meghallgatja-e a korai 20. századi hangfelvételeket, amikor olyan műveket tanul, amelyek abból a korból származnak, mint például Bartók hegedűversenyei? Lassanként engem is elért a világháló őrülete, és úgy két éve a Youtube-ot is megismertem, ipadem is lett, így lehetőségem nyílik olyan felvételeket meghallgatni, amelyeknek a létezéséről se tudtam. Leginkább a régi nagy hegedűsöket hallgatom, Kreislert, Enescut és Menuhint gyerekkorából. De elmentem Írországba, hogy meghallgassam, hogyan játszanak az öreg prímások, és Kínába és Indiába a nagy muzsikusaikhoz. Persze megvannak a határaim inkább játszani szeretek, mint zenét hallgatni! Mi alapján választja ki a kamarapartnereit? Ó, valójában nem föltétlenül én választom őket inkább engem szoktak hívni. Nagy ajándék, hogy koncertezhetem. Tudja, most 54 éves vagyok és lehetőleg mindenre megpróbálok igent mondani. Szívesen játszom a legnagyobbakkal éppúgy, mint szinte kezdőkkel; imádom a zenélést és a koncertezést. Mi az Ön álma a zenében, amelyet élete során mindenképp meg szeretne valósítani? Tudja, maga az élet egy beteljesült álom Egyébként egyszer arról álmodoztam, hogy majd frakkban, fehér csokornyakkendőben játszom egy elegáns koncertet, de a valóság, meg talán a gyakorlatiasság (ezen a téren egyébként nem vagyok nagyon jó, vagyis nem vagyok túl gyakorlatias) megmutatta nekem, hogy mennyire kényelmetlen mindez, szóval miután megtapasztaltam, milyen, már nem érdekelt tovább. Saját felvételei közül melyeket kedveli leginkább? És milyen zenét felvételt, kottát vinne magával egy lakatlan szigetre? Hát, a legfontosabb, hogy időjárás tekintetében ideális legyen az a sziget! Először is: semmiképp nem a saját felvételeimet vinném el. Vinnék mondjuk egy régi felvételt Tommy Jarrelltől, ír népzenét (kedvenceim Paddy Fahy és Paddy Canny dallamai), meg román, bolgár és magyar hegedűmuzsikát. Ha még többet is vihetnék, talán valamilyen svéd zene lenne, kérdés persze, milyen hosszan időznék azon a szigeten De leginkább a saját hegedűmet vinném el, akkor aztán paradicsomi körülmények között érezném magam! Úgy tudom, hogy Ön sosem tanult zenét hivatalos intézményben. Autodidaktának tartja magát? Ez nem teljesen igaz, mert jártam zeneiskolába Nizzában és Lyonban is, aztán meg a philadelphiai Curtis Institute-be, de az tényleg úgy van, hogy az iskola nem passzol bele az én világomba, bár tisztelem a zeneoktatás intézményeit. De mindig ideges lettem a zeneiskolai tempótól, és egyáltalán, utáltam azt az érzést. Szóval összességében szerintem jobb, ha magad tanulsz! Ön gyakran tanít kurzusokon. Mi a legfontosabb üzenete egy tehetséges hegedűs növendéknek? A mai emberek félnek önmaguk lenni. Mindig azt mondom a növendékeimnek: próbálj saját magad lenni, találd meg, ami érdekel, amivel azonosulsz, amiről úgy érzed, hogy hozzád tartozik. És ne játssz úgy, mint akárki más. Én sem hallgattam soha senkire. Inkább azt mondanám, ha egy fiatal hegedűs megkeresne: gyere el hozzám, beszélgessünk és játsszunk! SL Kaposfest_2017_aug_15_240x330_1.indd :57:19

4 2017. augusztus 15., kedd Kaposfest Times 4 PROGR AM augusztus 15. kedd 11:00 Koncert Helyszín: Szivárvány Kultúrpalota (Noszlopy Gáspár utca 5-7.) Jean-Bap ste Barriére: G-dúr szonáta két csellóra Várdai István cselló, Aleksander Simic cselló Joseph Haydn: Triók Jean-Efflam Bavouzet zongora, Baráti Kristóf hegedű, Várdai István cselló Francis Poulenc: d-moll ke ős zongoraverseny FP.61. Balog Jószef zongora, Fejérvári Zoltán zongora 18:00 KoƩakiállítás Az es koncerten elhangzik Luciano Berio Népdalok című műve, melyet feleségének, Cathy Berberiannak írt. A hölgy az éneklés melle zeneszerző is volt, egyik ismert műve a Stripsody, melynek ko ája képregényekből kivágo hangutánzó szavakból áll. Fiatal mű- Kaposfest_2017_aug_15_240x330_1.indd 4 vészek az ország különböző részeiből küldtek nekünk hasonló szerzeményeket, melyeket a Szivárvány Kultúrpalota elő lehet megtekinteni. Duleba Lívia fuvola, Kohán István klarinét, Alberto Mesirca gitár, Tömösközi László ütő, 19:00 Koncert Joó Szabolcs ütő Helyszín: Szivárvány Kultúrpalota (Noszlopy Gáspár utca 5-7.) szünet Johann Sebas an Bach: Air, Suite No.3 BWV 1068 Joseph Haydn: F-dúr zongoraverseny Hob. XVIII:3 Josef Špaček hegedű, Bartosz Zachlod hegedű, P iotr Szumiel brácsa, Piotr Skweres cselló Bach-improvizációk Jean-Efflam Bavouzet zongora, Giovanni Guzzo hegedű, Bartosz Zachlod hegedű, Piotr Szumiel brácsa, Piotr Skweres cselló, Uxia Martinez Botana nagybőgő Gilles Apap hegedű César Franck: Trió Op.1 No.1 Kodály Zoltán: Duó hegedűre és csellóra Op.7 Gilles Apap hegedű, Várdai István cselló Luciano Berio: Népdalok Károlyi Katalin ének, Tomoko Akasaka brácsa, Julia Hagen cselló, Thomas Hoppe zongora, Baráti Kristóf hegedű, Várdai István - cselló 22:00 Cigányzene A fesztivál ideje alatt minden este i. Sárközy Lajos és zenekara várja Önöket igazi cigány muzsikával a Kapos Hotel teraszán :57:19

5 5 PROGRAM 15th august, Tuesday 11:00 Concert Venue: Rainbow Culture Palace, (5-7 Noszlopy Gáspár Steet, Kaposvár) Jean-Bap ste Barriére: Sonata for Two Cellos in G Major István Várdai cello, Aleksander Simic cselló Joseph Haydn: Trios Jean-Efflam Bavouzet piano, Kristóf Baráti violin, István Várdai cello Francis Poulenc: Concerto for Two Pianos in D minor FP.61. József Balog piano, Zoltán Fejérvári piano 18:00 Score exhibi on Luciano Berio s Folk Songs is one of the pieces scheduled for tonight s concert. This piece was dedicated to Luciano s wife, Cathy Berberian, who happened to be a composer herself. One of her well-known pieces is Stripsody, which is a score made by using parts of comics. Young ar sts have created such masterpieces all across Hungary and sent them here, to Kaposvár they will be put on display at Rainbow Culture Palace before the concert. 19:00 Concert Venue: Rainbow Culture Palace, (5-7 Noszlopy Gáspár Steet, Kaposvár) Johann Sebas an Bach: Air Suite No.3 BWV 1068 Josef Špaček violin, Bartosz Zachlod violin, Piotr Szumiel viola, Piotr Skweres cello Bach Improvisa on Gilles Apap violin Zoltán Kodály: Duo for Violin and Cello Op.7 Gilles Apap violin, István Várdai cello Luciano Berio: Folk Songs Katalin Károlyi singer, Tomoko Akasaka viola, Julia Hagen cello, Lívia Duleba flute, István Kohán clarinet, Alberto Mesirca guitar, László Tömösközi percussion, Szabolcs Joó percussion intermission Joseph Haydn: Piano Concerto in F Major Hob. XVIII:3 Jean-Efflam Bavouzet piano, Giovanni Guzzo violin, Bartosz Zachlod violin, Piotr Szumiel viola, Piotr Skweres cello, Uxia Martinez Botana double bass César Franck: Piano Trio Op.1 No.1 Thomas Hoppe piano, Kristóf Baráti violin, István Várdai - cello 22:00 Gypsy music Every evening Lajos Sárközy Jr. and his band provides prime quality Gypsy music at the Terrace of Hotel Kapos. Opinion Page Malcolm Gillies (London) Review of Monday s 11am concert. Well, who would have thought of the audience uproar! The four short, diverse pieces played before lunch raised such different reactions. The concluding Bartók Romanian Folk Dances was beyond contention. Júlia Pusker beautifully sculptured these well-known dances, with the most exquisitely full-bowed fourth dance (from Bucsum) that I have ever heard. Jean Françaix s Five Exotic Dances (1961) played effectively between the generally pointillist, jazzy textures of the piano, effortlessly rendered by József Balog, and the sustained melodies of the saxophone, lovingly honed by István Szaller. Only in the final dance did they coalesce, signalling the conclusion of this delightful game of contrasting textures. It was, however, the two twenty-first century pieces on the programme by living composers that created real contention. Lim s ten-minute Wild Winged-One (2007) for trumpet with wacky whistle, expertly choreographed by Huw Morgan, gained the expected, dutiful response. But did these clearly structured contortions of lips, tongue, breathing and fingers, and the occasional spoken inside word, actually constitute music? Some (I am among them) were convinced; others, less so. Why not look at her webpage to learn more about the only female composer on this year s Festival programme? Fazil Say s Four Cities (2012) was even more contentious. These musical portraits of cities of especial meaning to Say Sivas, Hopa, Ankara, Bodrum were each very different. Influenced by the song and dance of their regions, they were, none the less, not stylistically bounded. The Ankara movement was the most compositionally deep, expressing a real sense of anguish, and was also most technically varied for both cello (Camille Thomas) and piano (Gábor Farkas). Thomas was particularly adept with the plucked, whispered and wobbled notes of its mysterious conclusion. But how much of Four Cities was kitsch? And was the audience response more for the excellent performance, or for the work itself? Perhaps, fazilsay.com has some answers. Review of Monday s 7pm concert. Andrea Rost did not disappoint. Some revision of her arias led to a nicely modulated programme of The Marriage of Figaro (two numbers), Don Pasquale, Tosca and Otello. Such arias have been the mainstay of Rost s stellar career over the last couple of decades, and we enjoyed their re-performance. It was, however, in the second, Leoncavallo encore that the most thoughtful, even introspective singing occurred, leaving the audience cheering for more. Miklós Harazdy proved a dutiful, coaxing, even self-effacing accompanist. The evening s second half presented almost another evening s worth of music. Richard Strauss s String Sextet from Capriccio (1942) came across as a less wistful precursor of his Metamorphoses (1945), for a larger body of strings. It took some time, however, for a nervous, rather correct opening to settle into Strauss s flowing counterpoint, but the players, led by Josef Spacek, then seductively essayed the work s two surges and reposes. This Monday concert s headline performance, however, was undoubtedly its concluding Piano Quintet in F minor by Brahms. Kristóf Baráti relentlessly drove the ensemble to its destination points, while, even in the work s more contemplative moments, always maintained the necessary edge on the corporate tone and tempo. Giovanni Guzzo, on second violin, made the perfect companion, while Tomoko Akasaka joined fully in the party line. Less integrated, sometimes by necessity of Brahms s writing, were the cello (Camille Thomas) and piano (Gábor Farkas). Indeed, this was a very string performance of this Brahms s Piano Quintet, with the piano sometimes struggling to make itself heard or even, at faster speeds, to realize all the notes at a matching dynamic to the strings. Notwithstanding, this was epic playing of an epic work. Preview of Tuesday s 11am concert. After Monday morning s challenge to musical and stylistic meaning, Tuesday s morning concert presents novelties of another kind. All three works are, for different reasons, curiosities. A late addition to the original programme sees István Várdai and the Austrian-born fourteen year-old prodigy, Aleksander Simic, present Jean-Baptiste Barriére s Sonata in G major, for two cellos. The Hungarian notes (on have a long explanation and illustrations of why this is more correctly a Sonata for two small big violas, so be prepared for some detailed explanations at the concert. Second up is at least one trio, by Haydn, from his liberated post-eszterházy years in the 1790s. The E-flat major Trio (1796), written with an amateur violinist in mind, will perhaps not be so amateurishly performed by a Baráti-Várdai-Bavouzet trio. And last, with its own complex history of inspiration, commissioning and performance from the 1930s, comes Poulenc s concerto for two pianos in D minor, performed today by the now familiar József Balog and Zoltán Fejérvári. Preview of Tuesday s 7pm concert. This is a very busy programme, with items ranging from Bach to Berio, and featuring newly arriving Festival artists. Notable is French violinist Gilles Apap, a true poly-stylist including classical, jazz and folk traditions under his belt. Apap will provide his own improvisations upon Bach, one of history s greatest improvisators, and then join with István Várdai in Kodály s Op. 7 duo for violin and cello. Another larger item is Luciano Berio s Folksongs (1964). This cycle of songs, from various countries, was written in honour of the artistry of American singer Cathy Berberian, at the time Berio s wife. In this evening s performance Katalin Károlyi shall fill those wifely shoes. This concert also highlights French pianist, Jean-Efflam Bavouzet, in a chamber performance of Haydn s F-major piano concerto. Malcolm Gillies Kaposfest_2017_aug_15_240x330_1.indd :57:19

6 6 Cselló Simic Aleksander: Aleksander fiatal kora ellenére számos versenyen vett már részt, többek között az osztrák Prima la Musica versenyén ért el első helyezést, illetve a nemzetközi Antonio Janigro csellóversenyén harmadik helyezést és 2017 májusában Belgrádban a nemzetközi Petar Konjovic i úsági csellóversenyének volt győztese. Kamarazenészként is ért el sikereket, mint 2015-ben a Prima la Musica versenyen első helyezést a zongorás triójával ben részt vett a nemzetközileg elismert Virtuózok nevű magyar televíziós versenyen, ahol számos különdíj nyertesévé vált. Piotr Skweres: Piotr Skweres az Apollon Musagete Kvartett tagjaként gyakran fellép olyan koncerttermekben, mint az amszterdami Het Concertgebouw, a londoni Wigmore Hall és a new yorki Carnegie Hall. A saját szerzeményeit a Genuin Classics, az Orlando Records és a Doblinger Publishing House kiadók jelentették meg és többek között olyan helyszíneken szólaltak meg, mint a bécsi Musikverein, müncheni Hercules Hall és a londoni St. Martin in the Fields. Brácsa Piotr Szumiel: A varsói születésű Piotr Szumiel már korán kiemelkedő hírnevet szerzett a fiatal brácsaművészek között ig a Drezdai Fiharmonikusok tagjaként és a Drezdai Filharmónia Kamarazenekarának szólistájaként tevékenykedett. Emellett mesterkurzusok keresett tanára és zsűritagja, a drezdai Carl-Maria-von-Weber Zeneművészeti Főiskola és a kattowitzi Karol Szymanowski Zeneművészeti Főiskola brácsa és kamarazene docense. Mindeközben koncertező művészként a legfontosabb számára a sok díjjal kitüntetett Apollon Musagete vonósnégyesben végzett tevékenysége. Gitár Alberto Mesirca: Az American Record Guide a Scarlattiját így méltatta: a legjobb Scarlatti, amit valaha lehetett hallani szólógitáron. A művészeti alap- és mesterdiplomáját summa cum laude szerezte a Conservatory of Castelfranco Venetoban, a kiváló Gianfranco Volpato osztályában. Háromszor nyerte el a Golden Guitar -t: 2007-ben a Legjobb Felvételért, 2009-ben az Év Legígéretesebb Művészeként és 2013-ban ismét a Legjobb Felvételért. Koncertek százai alatt alkalma volt olyan művészekkel játszani, mint Dimitri Ashkenazy, Vladimir Mendelssohn, Martin Rummel, Daniel Rowland, Domenico Nordio, Marco De Santi, Andras Adorjan, Peter és Jonas Giger, Mirko Satto, Enesco, Ardeo és Acies string quartets, Quartetto d Archi di Venezia, ChamberJam Europe és Ex Novo Ensemble. Fuvola Duleba Lívia: Duleba Lívia nagyhírű zenei versenyek díjazottja volt, díjat nyert többek között a Concertino Praga Nemzetközi Zenei Versenyen, az Anton Eberst Nemzetközi Fuvolaversenyen (Novi Sad), Kuhlau Nemzetközi Fuvolaversenyen (Uelzen), VI. Michael Spisak Nemzetközi Zenei Versenyen (Katowice), a Kiejstut Bacewicz Nemzetközi Kamarazenei Versenyen (Lodz), VI. Krakkói Nemzetközi Fuvolaversenyen és a Guanghzou-i III. Nicoet Nemzetközi Fuvolaversenyen ben beválogatták az Európai Unió kiemelt tehetségek számára létrehozott programjába, ezt követően a Crescendo Summer Institut kiemelkedő tehetségeként bemutatkozhatott a Zempléni Fesztiválon, valamint nagy sikerrel szerepelt a Mondsee Fesztiválon és a Bayreuth-i játékokon. A művésznő a magyar államtól elnyerte már a Köztársasági Ösztöndíjat, és 2017-ben másodízben a Fischer Annie Ösztöndíjat. Hegedű Bartosz Zachlod: Bartosz Zachlod rendszeres vendége az európai híres fesztiváloknak, és az Apollon Musagete Kvartettel gyakran fellép a legnagyobb koncerttermekben, úgy, mint Berliner Philharmonie, Concertgebouw Amsterdam, Tonhalle, Wigmore Hall, Carnegie Hall, Elbphilharmonie, Kölner Philharmonie és Konzerthaus, csak néhányat megemlítve. A Lengyel Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériumának kitüntetettje és az Apollon Musagete Kvartett tagjaival közösen a Borletti-Buitoni Társaság díjazottja. Gilles Apap: Yehudi Menuhin szavaival élve Gilles egy igazi XXI. századi hegedűművész, aki virtuozitásáról, a különleges zenei megközelítéséről és arról a képességéről ismert, hogy örömet hoz minden koncertterembe. Jellegzetes előadásai, melyek a sztenderd klasszikus repertoárt kombinálják az olyan műfajokkal, mint a jazz, valamint a világ minden tájáról származó népzene, olyan egyedi programot eredményeznek, amelyek elmossák a zenei stílusok közötti határvonalakat. Zongora Fejérvári Zoltán: Fejérvári Zoltán fellépett a Budapesti Fesztiválzenekar, a Nemzeti Filharmonikusok, a Verbier Festival Orchestra, a Concerto Budapest Zenekar, a Budapesti Vonósok, a Pannon Filharmonikus Zenekar és a MÁV Szimfonikusok szólistájaként. Koncertjei során olyan nagyhírű muzsikusokkal dolgozott együtt, mint Kocsis Zoltán, Fischer Iván, Kobayashi Ken-Ichiro, Keller András, Takács-Nagy Gábor, Gary Hoffman, Zakhar Bron, Frans Helmerson vagy Ivan Monighetti ben Junior Prima-díjat kapott, 2016-ban pedig elnyerte a londoni Borletti-Buitoni Trust Fellowship díját. Thomas Hoppe: Thomas Hoppét kora egyik legkivételesebb művészeként tartják számon. A híres ATOS Trió zongoristájaként világszerte játszik a legnagyobb sikerrel. Hoppe számos mesterkurzust vezetett kollaboratív zongora és kamarazene témájában Európa-szerte, Kínában, Ausztráliában, Dél-Amerikában és az Egyesült Államokban. Jelenleg családjával Berlinben él, ahol a Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskolán professzorként tevékenykedik. Ütő Tömösközi László: Tömösközi László, ütőhangszeres művész. A budapesti Zeneakadémián és a zürichi Művészeti Főiskolán (ZHdK) egyaránt kitüntetéssel végzett. Dolgozott olyan zeneszerzőkkel, mint Steve Reich, Pierre Boulez, Alvin Lucier vagy Toshio Hosokawa. Évtizedes közös munka köti az Amadinda Ütőegyütteshez, melynek során részt vett a hat CD-ből álló, John Cage összes ütőhangszerekre komponált művét tartalmazó összkiadásban. Rendszeres közreműködője a Zürichi Operaház előadásainak, lépett már színpadra a Berlini Filharmonikusok, illetve a Zürichi Tonhalle Zenekarának vendégművészeként őszétől a berni Művészeti Főiskola (HKB) doktori hallgatója. Énekes Károlyi Katalin: Károlyi Katalin repertoárja főleg a barokk operára, a századi kamarazenére és a kortárs zeneirodalomra épül. Nevéhez fűződikszámos, kifejezeten számára komponált zenemű ősbemutatója, ezek közül egyik legjelentősebb Ligeti György Síppal, dobbal, nádihegedűvel című ciklusa, amely általa elhangzott a Carnegie Hall, Royal Albert Hall, WD Concert Hall LA, Concertgebouw koncerttermekben is. Lemezfelvételei közül Gerald Barry The Importence of Being Earnest c. operáját 2016-ban Grammy díjra jelölték. Kaposfest_2017_aug_15_240x330_1.indd :57:19

7 2017. augusztus 15., kedd Kaposfest_2017_aug_15_240x330_1.indd 7 Kaposfest Times :57:21

8 8 Avatott kezek Amikor a lánya bejelentette, hogy szeretne megtanulni hegedülni, Fülöp első gondolata az volt, hogy most megint a nyakukba vesznek valamit, ami egy csomó idővel meg energiával jár, néhány hét múlva viszont kiderül róla, hogy legalábbis számukra semmiféle haszna és eredménye nincs. Volt ugyanis már pár hasonló eset a közelmúltban, aszerint, hogy a kislány az adott időszakban kivel barátkozott ennek megfelelően járt sakkozni, balettra és vívni. Aztán néhány hét elteltével rendre fordultak a szelek, és a barátnők közötti viszály föllángolásával párhuzamosan a lelkesedés is megcsappant, a különórákból nyűg lett, és Fülöp inkább hagyta veszni az előre kifizetett tanfolyami pénzt, csak legyen pár nyugodt délu tánjuk meg estéjük, amikor nem kell rohanniuk ide meg oda. Hogy a hegedülés ötlete kitől származott, azt Fülöp nem firtatta. Annyit kért, hogy a lánya járjon utána, hogy hol lehet jelentkezni. Két nappal később pedig már a zeneiskolában ült, és miközben a lánya lehajtott fejjel a szőnyeg mintáit tanulmányozta, ő jó apaként a kezeit tördelve kért elnézést amiatt, hogy az utcáról, bejelentés nélkül estek be, pláne a jelentkezési határidő letelte után. Jó, jó a szikár, őszbe csavarodott férfi, akihez némi tanakodást követően a portás irányította őket, olyan sebesen bólogatott, hogy mozdulatait akár fejrázásnak is lehetett tekinteni, de először is meg kellene néznünk, hogy a kislány mit tud. Aztán majd kiderül, mit tehetünk. Fülöp biccentett, jelezvén, hogy tökéletesen tisztában van vele, hogy a tanár úr mire céloz. Ahogy Kodály is mondta, a zene mindenkié, azonban ahhoz, hogy teljes szépségében tündököljön, kellenek az avatott kezek. Ült ő már olyan kínosra sikeredett iskolai bemutatón, ahol a szülők a hamis hangok özönében nem bírták eldönteni, hogy sírjanak-e vagy nevessenek. Fülöp nagyjából annyi idős lehetett, mint most a lánya, amikor a húsvéti locsolópénzből vásárolt egy egyszerű kivitelű, de azért tetszetős küllemű, olcsó, ám praktikus gitárt, amely utána éveken keresztül szobájának egyik sarkában porosodott. Igaz, Fülöp időnként elővette, de leginkább avégett, hogy a tükör előtt gyakorolja vele azokat a pózokat, amelyeket a videoklipekben és a popzenei műsorokban látott. Ám hiába szorította magához más alkalmakkor a gitárt és fektette a Bősze és Önök Holnap este kerül sor Bősze Ádám önálló stand up műsorának bemutatójára. Az érdeklődést mutatja, hogy még el sem kezdődött a fesztivál, de már el volt adva az összes jegy, így az volt a kedves kötelességünk, hogy nagyobb helyet keressünk az előadásnak. Biztos vagyok benne, hogy Ádám nagyszerű élménnyel gazdagítja majd Önöket akiknek óriási szerepük van a produkció létrejöttében! Nyolc évvel ezelőtt, az első Kaposfesten egymásra talált két oldal: Önök, az akkor induló fesztivál fantasztikus közönsége, akiknek már a fesztivál harmadik napján olyan híre volt a nemzetközi zenei életben, hogy amikor a szerencsétlen módon megbetegedett klarinétosunk helyére beugrót kerestünk, Londonból az a válasz érkezett, hogy: Ez az a fesztivál, ahol teljesen őrült a közönség? Akkor jövök!. A másik oldalon pedig Bősze Ádám, térdére a városka egyetlen antikváriumában beszerzett tankönyvet, a fals zörgésen kívül nemigen tudott más hangot kicsikarni. Pedig nem egy kedvencének olvasta az életrajzában, hogy saját erőből, a rádióban hallott dalok nyomán tanult meg gitározni, Fülöp azonban e tekintetben fölöslegesen töltötte a hétfő délutánokat a szovjet gyártmányú táskarádió előtt: nem csak hogy azokat a számokat nem játszották, amelyeket ő kért a kívánságműsortól, de abból se bírt egy fikarcnyit se ellesni, hogy mások miként pengetik a hangszert. Néhány esztendő elteltével aztán mégis csak támadt esély arra, hogy a jó kiállású gitár és Fülöp közelebbi barátságba kerüljenek. A gimnázium utolsó évében az osztályra rászakadt a zenekar-alapítási láz, és amikor meghallották, hogy van egy jószerivel érintetlen gitárja, a srácok első blikkre Fülöpöt is be akarták venni. Lelkesedésük csillapodott, amint világossá vált, hogy ők nem pont ilyenre gondoltak persze, tették hozzá, ebből a klasszikus, ám szelíd kivitelű darabból is ki lehet nyüstölni a rock and rollt, amennyiben értő kezek fogják. Ám az is rögvest kiderült, hogy Fülöp kezei egyáltalán nem értők: még az ütemből is folyton kiestek, miután a többiek arra biztatták Fülöpöt, hogy ha másra nem képes, legalább tapssal kövesse az ő játékukat. Fülöp ezúttal nem adta föl. A zenekarba nem vették be, de ő megint elment a városka egyetlen antikváriumába, és ezúttal olyan könyvet keresett, amelyből nem a klasszikus gitárzenét lehet elsajátítani, hanem az akkordokat. Onnantól fogva újra csak hosszú délutánokat töltött a gitárral: az amúgy is elavult táskarádiót mellőzte, viszont lázas erővel igyekezett rávenni ujjait arra, hogy megtalálják helyüket a bundokban. És láss csodát: mire bal kezének ujjbegyei teljesen megkeményedtek, a gitárból egyre bátrabb, erősebb és tisztább hangok törtek elő. A harmadik beszerzés az antikváriumból egy külföldi kiadvány volt. Ki tudja, honnét került oda: a Beatles együttes dalait tartalmazta, szöveggel és zenével együtt. Utóbbit nem csak a kotta jelentette, amellyel igazából Fülöp nem is tudott mit kezdeni: az iskolában tanult kottaolvasást, sőt -írást is, és elvégzett száz meg száz szolmizációs gyakorlatot, ám azok a kis fekete pöttyök az ő szemében továbbra is ugyanolyan idegenül ültek az ötfokú létrán, akár a kémiaórákon a végtelenbe nyúló képletek. A könyvnek nagy erénye ugyanakkor az volt, hogy a kotta fölött az akkordokat is föltüntette, így aztán, hála a szorgos gyakorlásnak, Fülöp kezei nyomán egyszer csak mégis fölcsendültek a Beatles dalai. Programajánló aki sokszor elmondta már: kevés dolgot utált anynyira életében, mint hogy beosztották őt a Bartók Rádió főnökei a Kaposfestre műsort vezetni. Ez az érzés egészen az első koncert kezdetéig tartott, azóta Ádám a fesztivál meghatározó alakja, és ebben a szerepében az elmúlt nyolc évben olyan élményei voltak a Kaposfesten, hogy úgy döntött: önálló produkcióként is megpróbálkozik az Önökkel oly jól működő viccelődéssel. Így jött létre az önálló, egész estés Bősze Ádám zenei stand up produkció. Ha tehát tetszik majd az előadás, jó, ha tudják: óriási szerepük van annak létrejöttében. Ha viszont nem tetszik, akkor azt kell mondanom, maguknak köszönhetik. Szeretettel várjuk Önöket az Önök által inspirált Bősze Ádám stand up estre! Fülöp a diadalmámoron túl ekkor arra gondolt, hogy megérte a vesződség. Produkciójának nem volt se fül-, se szemtanúja, ahhoz ő mindvégig bátortalan maradt, hogy fáradozásainak eredményét bárkinek is megmutassa. Ám ezt fikarcnyira se bánta. Ama tény azonban, hogy az ő, annak idején a szolmizációs hangok elmutogatása során, mostanában pedig az akkordváltásokban rendre összeakadt ujjai komplett dallammeneteket tudnak megszólaltatni, önmaga számára is váratlan, zsibbasztó örömmel töltötte el. A gitározást sajnos később elsodorta az élet: Fülöp elkerült a városkából, egyetemre kezdett járni, jött a felnőttkor, és a vele óhatatlanul járó kötelezettségek. Tanult már a kislány valahol zenét? Fülöpöt a zenetanár érces hangja riasztotta föl merengéséből. A lánya az íróasztal előtt állt, az őszbe csavarodott férfi az asztal mögött ült, és mindketten várakozásteljesen néztek Fülöpre. Hát az iskolában. Mint mindenki más Fülöp majdnem hozzátette: ahogyan én is. Nagyon szép hangja van. Érdemes képezni. Jó az ütemérzéke is. Mindjárt keresünk időpontot a hangszertanulásra meg a szolfézsra. A kislány büszkeségtől lángoló arccal feszített az íróasztalnál. Talán az emlékek tették, talán valami más, ám érdekes módon Fülöpnek ezúttal eszébe se jutott, hogy mostantól akkor megint fuccs a nyugodt délutánoknak. Pár hónappal később az egyik szekrény mélyéről valahogy előkeveredett a régi Beatles-könyv. Kicsit gyűrött volt már, itt-ott kijártak belőle a lapok, de a lényeg benne volt: a kották, a dalszövegek, na meg az akkordok. Fülöp kíváncsiságból a lánya kezébe nyomta a könyvet, majd amikor amaz némi keresgélés után sorra szólaltatta meg álla alá szorított hegedűjén a dallamokat, Fülöp arra gondolt, hogy leutazik vidékre, a városkába, és elhozza a szüleitől a kora ellenére igencsak jó mondhatni: megkímélt állapotban lévő gitárt. Az ujjai többször is össze fognak akadni, mire visszatalálnak a régen ki nem tapintott akkordokhoz, annál nagyobb atyai örömöt azonban Fülöp hirtelenjében nem is bírt elképzelni, minthogy az ő suta gitározása kísérheti lánya tökéletes hegedűjátékát. Gondoljunk a hasunkra is! Szeretnénk vendégeink figyelmébe ajánlani az alábbi éttermeket, ahol szeretettel várják a fesztivál közönségét: L Altro Ristorante olasz konyha, Fő utca 6-8. Pergola étterem magyar-olasz konyha, Ady Endre utca 15. Corner étterem magyar-fúziós konyha, Bajcsy-Zsilinszky utca 2. Benedek Szabolcs Kaposfest_2017_aug_15_240x330_1.indd :57:22