i. ferenc józsef Magyar Iparművészet.

Átírás

1 i. ferenc józsef nemzetek gyászának fájdalmas hangulatában könnyekkel fordul a nagy uralkodó eltűnő alakja felé a magyar művészet is. A lezáródó történelmi korszak hosszú békéjében az ő atyai jósága a művészet s a művészek szeretetére szoktatta a magyart. Mintha ősi Házának finom amatőrhajlandósága, a spanyol Habsburgok előkelő műbarátsága hajtott volna ki benne újra, vagy talán a politikai és családi élet tépő gondolatai elől menekült a színek muzsikájához, a szép tárgyak és nemes bútorok csendjéhez. A derű, a jó egészség, az optimizmus, mely egyéniségén, arcán végigömlött, megmutatkozott ízlésén is: volt benne valami abból a joviális bécsi lélekből, amely Ferenc császár korának hagyományait akarja tovább ápolni. Ez a kettő, a jezsuita bárok előkelősége és a késői empire polgárias kedélyessége bele van oltva abba a művészi környezetbe, mely a Burg kapuin belül és kívül az ő parancsára teremtődött. Akiknek alkalmuk volt közelről megismerkedni ízlésével, tudják, hogy ebben is a mérséklet, a szenvedélyek felett álló történelmi tekintet vezette. Művészi ítéleteiben sem akart autokrata lenni, itt is meg akart barátkozni mindazzal, ami új, amit a fejlődés egészséges voltáért igazol. A kötelességtudó fejedelem mintaképe volt ebben is : a magyar művészetnek az állam után ő volt a legnagyobb, legigazabb, legmegbízhatóbb pártfogója. Nekünk iparművészeknek pedig ennél is több volt: az első, aki az iparművészet egyenrangúságát szóval és tettel elismerte, a képzőművészet mellé állította. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat legelső alapító tagja elvesztését fájlalja benne, akinek kegyessége évről évre nagyobb összeget fordított iparművészeti tárgyak vásárlására. Az ő bőkezűsége tette lehetővé, hogy a budai királyi várpalota építésének nagy munkájából a magyar iparművészek is kivehették részüket, ekkor legjobb mestereink méltó módon mutathatták be művészi iparunk reprezentáló képességeit. Még látjuk délceg alakját, melyet ezredéves állami létünk örömei ragyogtak be, mikor a millennáris évben az Iparművészeti Múzeum palotájának avatásán megjelent, még látjuk tekintetének felcsillanó büszkeségét, mikor négy évvel utóbb újra eljött ide megnézni a párisi világkiállításra szánt huszártermet és azt a nagy festményt, mely a magyar huszár diadalmas bátorságát hirdeti. A művészek, az iparművészek megint megérezhették, mint annyiszor, amikor a műterem csendjében, vagy a modellt ülés fáradsága után nyájas szelídséggel fordult feléjük, hogy az ő jóságos kék szemeiben mennyi megértés lakozik. Láthatatlan keze szelid érintését még egyszer és utoljára akkor érezhettük, mikor a világháború véres zápora ránk szakadt : kegyesen gondolt a magyar művészekre s ugyanakkora öszszeggel a magyar iparművészek segélyre szorult részének támogatására. Politikai kormányzatában erős volt ez a kéz, érzések kifejezésére bársonyos. Akinek megadatott a grácia, hogy mintázhassa, megérezte előkelőségét, aki a történelem fényébe állítja egyéniségét, annak ez a kéz : az atyai bölcsesség szimbóluma. Most imára kulcsolva borul a mellére, olvasót és gyöngyvirágot szorítva az örökkévalóság felé vivő útra. A hit, a szenvedések és a gyöngédség örök fényébe borítjuk mi is emlékezetét. Magyar Iparművészet. 1

2 A VÁROSI ÉPÍTÉSZET PROBLÉMÁJA Körösfői tükrös padka belső lapjának vésett díszítése. Ungarische Volkskunst: eines Bänkchens. Kerbschnitlverzierung À VÁROSI ÉPÍTÉSZET PROBLÉMÁJA ÍRTA YBL ERVIN jindenki megfigyelhette, hogy ez a rettentő világfelfordulás, mely országok pilléreit döntötle le, népek gyökereit szaggatta ki, mennyire kedvezett a művészi tradícióknak. A háború béklyói nemcsak az anyagi lehetőségektől fosztották meg művészeinket, hanem az új fórmák után mindenáron való kívánságukat is lehűtötte. Bár a műtermek forradalmai már amúgy is elcsendesedtek, a lehiggadást a háború még inkább fokozta. Most nem a szertelennek, nem az ultramodernnek van keletje, hanem a réginek, vagy legalább is a régin alapulónak. Nincs olyan történelmi stílus, melynek szépségét ne élveznék, melynek finomságait, primitív vagy raffinált hatásait ne dicsérnék. És ez nemcsak a közönség szempontja, hanem az alkotó művészeké is. Az a mindenütt tapasztalható eltérés, mely az elmúlt évtizedekben az alkotók és a laikusok között fennállt, kezdett eltűnni és ezt a közeledést a háború még jobban elősegítette. Most majdnem teljesen szünetel a művészi termelés, de ha valahol felébresztik erőszakos szender- 310 géséből, mindenütt tradíciókkal feli formákat mutat. Különösen a szobrászatnál, építészetnél és az iparművészetnél láthatjuk ezt, hol a mult hagyományain felépülő kultúra sokkal szükségesebb, mint a festészetnél. Az Erzsébet királyné emlékpályázatnál is megérezték művészeink, hogy csakis tradiciós formákban szabad szólaniok és ez nem invencióhiányra, hanem megértésre, leszűrődött művészi gondolkodásra vallott. Bizonyára reakciónak nevezhetnék a megelőző évek szertelenségeivel szemben, de semmi esetre sem csalódott visszatérésnek a régi nyomokra. A forradalmi évek szükségesek voltak, csak az a kár, hogy az erjedő folyamat egy gazdaságilag gyorsan fejlődő, ezerszámra rendelő korral esett össze, ami a végleges kialakulást siettette ugyan, de mindenhová felemás, erőtlen alkotásokat hagyott becsempészni. Valljuk meg őszintén, hogy nem egy olyan épület vagy bútor előtt állunk meg most borzadálylyal, melynek eredetiségétől nem régiben még el voltunk ragadtatva. Ez a gyors elfordulás nem a művészi fejlődésnek a természetes folyamata, nem a fiú szükségszerű eltávolodása atyja ízléséfői, hanem a megtestesült művészi tévelygésektől való irtózás. A bárok sem volt megelégedve a reneszánsszal, Michelangelo mást akart, mint Bramante, de nem

3 A VÁROSI ÉPÍTÉSZET PROBLÉMÁJA Körösfői padka vésett díszítése. kellett szégyelniök elődjeiket, mint nekünk a mi Sturm und Drang" periódusunk szertelen megnyilatkozásait. Vigasztalódjunk, ennek a két évtizednek is el kellett jönnie, szükséges volt a jövő érdekében ; a mult pillanatnyi meddőségében gyökerezett. Csak az sajnálatos, hogy sok helyütt többet rontott, mint az előbbi évtizedek együttvéve. Itt elsősorban a mi viszonyainkra célzok. Magyar építészeti stílus hiánya következtében építészeink még szabadabbaknak érezték magukat, mint a külföldiek és felelőtlenül követték el az egyéniség s a megszületendő nemzeti stílus nevében tévedéseiket. Sajnos, ezek már megtörténtek ; mondjuk ki őszintén, hogy szeretett fővárosunk és vidéki városaink tele vannak ilyen szépségfoltokkal, melyek különösen Budapest általános képét a megérdemelt nivó alá sülyeszfetfék. Csak egy reményünk lehet, hogy e dicsfelen homlokzatokat, mivel nagyobbrészt úgyis másodrangú anyagból készültek, idővel átsimítják, szerteugráló vonalaikat önmagukkal és szomszédaikkal harmóniába hozzák. De itt most nem vádbeszédet akarunk tarlani, hanem meg fogjuk világítani azokat a hamis esztétikai elveket, melyek e helytelen megnyilvánulások mögött állottak és amelyeket tervezőink, művészeink, kritikusaink majdnem mindnyájan magukénak vallottak. Mivel azonban nem óhajtunk teljesen elméleti régiókba emelkedni, jobbnak látjuk megállapodni az* építészetnél, hol e tévedések a legszembe- Ungarische Volkskunst : Kerbschniftverzierung eines Bänkchens tünőbben nyilatkoztak meg. Itt a helyes szempont sokkal egységesebben domborodik ki, nincsen annyifelé ágazó lehetőség, mint az iparművészetnél. Az elmondandók mindvégig természetesen utóbbira is vonatkoznak. Bár a művészi forradalom most is csak formákra vonatkozhatott, főfényezője mégis egy külső elv volt, mely a materiálizmusra támaszkodott és végeredményben Semper Gottfried fölfogásának: félreértésén alapult. Építészeink megcsömörlöttek a kihasznált régi formáktól és nem elégedtek meg azzal, hogy kizárólag a formák terén keressék az újítást, hanem alapjában támadták meg a régi házépítés elveit. Itt történi a tévedés. Azt hitték, hogy a stílust kizárólag külső materiális fényezők határozzák meg és, ha e külső fényezőket megváltoztatják, szükségképen új stílust is kapnak. Csakhogy a kettő között az összefüggés nem ilyen közvetlen. A stílus nem az anyagnak, technikának és szükségletnek kizárólagos eredménye. A gótikus és a reneszánsz formák alapvető eltérését például nem e tényezők megváltozása idézte elő. Ezek közf nem volt oly nagy különbség, mint a két stílus között. A világnézetek közti eltérés, mely már nem materiális tényező, sőt egészen más természetű, szintén nem ad elegendő magyarázatot. A formák fejlődése, átalakulása lényegében egy belső művészi folyamat, mely ha nem is független a külső fényezőktől, hatásaikra mégis csak másodsorban reagál. 311 i*

4 ERDÉLYI VÉSETT SULYKOK 312 Ungarische Volkskunst: Schlegel mit Kerbschnittverzierungen.

5 mjnr ERDELYI VÉSETT SULYKOK Medeséri sulyok. Udvarhely megye. Sófalval sulyok. Beszterce-Naszód megye. Mákai sulyok. Monostori sulyok. 313 Ungarische Volkskunst: Schlegel mit Kerbschnittverzierungen.

6 c-'ak^g^a^^irw^p C^I^pc^^^C*».? o^wit^xr^i^o«^!»^ < Bikali ládikának vésett díszítése. Ungarische Volkskunst. Kerbschnittverzierung einer Holzschachtel. A VÁROSI ÉPÍTÉSZET PROBLÉMÁJA Tévedtek tehát művészeink, íróink, midőn azt hitték, hogy a változott materiális tényezők megállapításával és ezeknek őszinte érvényesítésével az új stílussal is hamarosan rendbe jönnek. A régi formák a mulf század második felében kétségkívül már csak teherként hatottak, de midőn ezeket eldobták maguktól, nem olyan alapokra vonultak vissza, melyek az új formák fokozatos megszületésénél jobban segítségükre lehettek volna, mint az előbbi materiális tényezők, melyek egyrészt csak föltételes hatásúak, másrészt pedig túlságosan általánosak. Az új stílus követőinek tévedése abban rejlik, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták a városépítés esztétikai feltételeit. Szempontjuk materiális fényezőivel kizárólag a külső viszonyoktól független építkezésekre vonatkozott, melyet változatlanul akartak alkalmazni a környezet és hely által meghatározott esetekre is. Fölfogásuk angol talajban gyökerezett, hol ez a vidéki, szabadon álló házaknál érvényesült, melyeknél a belülről kifelé való építés, az otthon szükségletei vezették a tervezőt. A szobákat itt úgy helyezik egymás mellé, mint azt a család kényelme kívánja, nem tervezik őket egyforma magasra, hanem aszerint, amint eltérő rendeltetésüknek jobban megfelel. Festőiség, művészies berendezés adja 314 meg jellegét ennek a teljesen szabad épületnek, melynek fjkülsején a belső megkapó őszinteséggel tükröződik vissza. "A belülről kifelé való építésnek függetlenül minden önálló architektúrái gondolattól az angol kerti ház a legtökéletesebb típus, mert lényege éppen az, hogy folyton szabadon változik az egyes családok eltérő szükségletei szerint. Nem ahány ház, annyi szokás", hanem ahány szokás, annyi ház. Ezeknél a materiális fényezők tényleg szabadon érvényesülnek; a szükséglet és az anyag elhatározólag munkál közre a forma létrejöftén. De azért itt sem kizárólagosan, mert e tényezők érvényesülésén belül még mindig marad hely önálló építőművészeti gondolatok létrejöttére. A szükségleteknek és az anyagnak ugyanazon érvényesülése mellett is egy német ember kerti háza más lesz, mint egy angolé. A maga egészében az angol kerti házat inkább a lakásművészet körébe sorozhatjuk, mint az építészetébe, az iparművészeti értékek nála szinte helyettesítik a tisztán építőművészi eszméket. Semmiképpen sem akarjuk ezzel az angol kerti házat lebecsülni, csak azt óhajtjuk leszögezni, hogy természete majdnem teljesen ellenkezik a megkötött városi építkezésekkel. Pedig építészeink, kritikusaink utóbbiaknál itt is ugyanazokat az elveket akarták követni, ami valóságban teljesen lehetetlen volt. Néma Iakás-

7 A VÁROSI ÉPÍTÉSZET PROBLÉMÁJA Körösfői vésett padka. kérdés ideális megoldásáról van ezúllal szó. Mi is elismerjük, hogy a kertben épült angol családi ház tökéletesebb otthont teremt, mint a bérkaszárnya, de ha már adva vannak az utóbbinak föltételei, művészi megoldásához nem azzal jutunk közelebb, ha az angol kerti házban megvalósult materiális tényezőket hangsúlyozzuk, hanem végiggondoljuk azokat a tisztán idetartozó művészi szempontokat, melyek az efajta városi építést kell hogy meghatározzák és amelyek a múltban minden igazi városi megoldásnál is szerepeltek. A kényelemnek, a higiéniának természetesen szintén szerepet kell játszani, ezen a téren tényleg sokat tanultunk az angoloktól, de a családi szempontok egyéni érvényesülése itt már jobban van korlátozva. Ellentétben a kerti ház önállóságával, a városi épület teljesen kötött feladat elé állítja az építészt. Nincs helye a belülről kifelé való gondtalan építésnek. A szobákat nem fűzheti angol mintára tisztán célszerűségi szempontoknak megfelelőleg egymáshoz, nem alkothatnak felelőtlenül változó szobamagasságokat. Bár először az alaprajzot készítik el és itt lehetőleg kielégíteni óhajtják a szükségleteket, mégis mindenütt korlátözva vannak. Ez a megkötöttség jól jegyezzük meg, mert itt van elrejtve a probléma nem a telek alakulatában rejlik, hanem egy tisztán dekoratív Ungarische Volkskunst : Kerbschnittverzierung eines Bänkchens. momentumra irányul: a homlokzatra. (A dekoratív szót ezúttal nem a közbeszédben használt, ornamentális vonatkozásában értjük, hanem általánosabb jelentésében, mely szemben az imitativ elemmel tulajdonképpen a művészet lényegét alkotja.) Minket elsősorban a zárt sorban lévő városi építkezések érdekelnek. Főhelyet foglal el köztük a bérház. Akár tíz kislakás, akár két nagylakás szobái rejtőznek a homlokzat mögött, utóbbi önállóan élheti dekoratív életét. A kiugrások, a balkon helyét nem a belső indokolja, hanem a külsőnek harmonikus elosztása. Nem változtathatják az ablakok tetszés szerint méreteiket, alakjukat; egy önálló kompozíció tartja össze őket. A homlokzat külön építészeti felfogását önmagának sajátos természete indokolja. Nagyjában sík felület, melyen a rizáliíok, a részletek kiemelkedése csak elenyésző csekélység a függőleges kiterjedés mellett. Vannak itt is bizonyos eltérések, modern építészeink a homlokzat síkját nem egyszer óriási ládaszerű kiépítésekkel törik meg, melyekkel egyben a szobák nagyságát növelik. Mindez azonban elenyésző csekélység a homlokzat alaptulajdonságai mellett. Lényege, hogy az utca felé lezár egy épületet, melynek befelé való nagyságáról nem ad fogalmat. Ezzel megszűnnek mindazok a fölfogási lehetőségek, melyek a szabadon álló 315

8 épületnél fennállanak. Egy beépített templomhomlokzat, mely mögött kupola vagy hátsó torony nem árulja el az épület természetét, sohasem leplezi le a belső diszpozíciót, nagyságát. Lehet centrális vagy hosszhajós, lehet kicsi, lehet nagy. Alapjában véve mindig meglepetést tartogat. Stílus-sajátságok révén következtethetünk a belsőre, de ez nem szükség- A VÁROSI képpi, csakis a szokáson alapul. A zárt sorban ÉPÍTÉSZET levő homlokzat nem adhatja az egész épü- PROBLÉMÁJA letet ; őt is csak az első zóna befolyásolhatja, az a pár helyiség, melynek ablakai az utcára néznek és amelyek sokszor úgy fontosságuk, mint számuk szerint elenyésznek a mögöttük rejtőzőkkel szemben. Mivel nem fejezheti ki az egész épületben rejlő térhatárolást, mivel tektonikus sajátságait is nélkülözi, szükségképpen önállóan fogandó fel. Ezzel nem értjük azt, hogy a homlokzat kizárólag az ornamentális díszítésben éli ki magát, hanem hogy fölépítése, elgondolása független a belsőtől és inkább a belső tesz számára engedményeket az ablakok, balkonok elhelyezése, harmóniája, nagysága, a szobamagasságok egyenlősége, illetőleg megfelelősége révén. A szimmetria és az arány a vezérmomentumok. Semmiképpen sem a belső határozza meg például, hogy a földszintet erős rusztikával lábazatnak képezzük-e ki, mely fölött az első és második emeletet óriási pilaszterekkel foglaljuk össze. Ugyanaz a belső éppen úgy megengedné, hogy a földszintet és az emeletsorokat egészen fölig rusztikával borítsuk, vagy hogy az egyes emeletsorokon külön-külön alkalmazzunk pilasztereket. Olasz reneszánsz és bárok paloták erre számtalan példával szolgálnak. Vagy akár a rokokó homlokzatok, melyeken az ablakokat szervetlen díszít mények veszik körül és a falakon, mint alapmezőkön szabad ornamentumok űzik játékaikat. Mégis mindenütt arra törekedtek, hogy a homlokzat kompozíciója egységes legyen és a nehézkedési törvénynek megfelelően alulról fölfelé épüljenek, a súlyos formáktól a könnyebbekig. Mindez teljesen független a belsőtől, sőt, mint mondottuk, éppen a belső tesz engedményeket a külsőnek. Hol található itt a célszerűségi tényezőnek érvényesülése? Ellenkezőleg mindenütt az önálló építészi gondolatnak diadalát láthatjuk. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy nem helyeseljük az építészetnek az ornamentika útján való megújítását, mint azt a lezajlott művészeti forradalom első idejében láthattuk. A szűkebb értelemben vett dekorációnak megváltoztatása által nem juthatunk lényeges változáshoz. A homlokzat önmaga is szervesen épül föl, a tartók és terhek viszonya tisztán 316 az ő szempontjából is érvényesül. Nem egyszerű kulissza, melyen a súly-elosztást felelőtlenül lehet elintézni. Aszerint, amint ezt változtatjuk, jobban kiélezzük vagy letompítjuk, változik a homlokzat lényege. A pilaszterek épp úgy funkciót teljesítenek, mint akár belül a tényleg súlyt hordó oszlopok. Az egymásfölöttiség, ha legnagyobbrészt független is az egymásmögöttiségtől, mégis maszszákkal operál. Ezeknek az elosztása és funkcióiknak különböző viszonya határozza meg az egyes stílusok lényegét. Akárhogy tiltakoznak építészeink, kritikusaink, mégis csak közelebb áll a bérház természete a régi városi palotákhoz, mint az angol kerti házakhoz. Mindkettőnél ugyanaz a homlokzat viszonya a belsőhöz. Hiába otthoniasabb, kényelmesebb az angol tipus, zárt városi építkezéseknél a homlokzat önálló kiképzéséhez kell folyamodni. Ez következik a feladat lényegéből, valamint a városépítés művészi föltételeiből. Utóbbi alatt a házat a szomszédokkal való együttesében fogjuk föl, míg az előzőkben csak önállóságában tekintettük. Itt még fokozottabban kell a fenti elveknek érvényesülniük. Az egyöntetű, ha nem is teljesen azonos homlokzat, az egyenlő főpárkánymagasság, melyről már annyit írtak, csak részletfolyománya a homlokzat-problémának. A városépítés, mely nem véletlen feslői szépségeken nyugszik, hanem tudatosan törekszik építőművészi hatásokra, homlokzatokkal dolgozik. Egyenetlenségeket takarnak el, különálló részleteket kapcsolnak össze velük. A szimmetria és az arány természetesen itt is vezetőszerepet játszanak. Mindezideig a barok-kor hozta létre a legnagyobbszerű építészi összefoglalásokat, város-megoldásokat. Talán mindegyik közt a legkiválóbb Nancyé. A modern nagyvárosok természete még jobban kedvez a nagyszabású gondolatoknak. A forgalom lebonyolítására széles utcák, tágas terek kívántatnak, melyekkel inkább az egyöntetű építőművészi megoldás függ össze, mint a rendetlen festőiség. De a festőiség sem ellenkezik a homlokzat önálló felfogásával, a barok-kor az építőművészi kompozíciót éppen a festőiséggel párosította. Lehet önálló és szigorúan szimmetrikus homlokzatot is festőien alakítani, valamint lehet önálló homlokzatokból álló utcát is festői hatások kedvéért hajlítani. Most már megérthetjük annak a lesújtó mondásnak helytelen alapjait is, mellyel a régimódi építészeket korholták, kik olasz palotahomlokzatokat ragasztottak tömeglakásos bérházakra. Sokkal kevésbbé tévedtek ők, mint az előbbiek. Ezek helyes alapon állottak, midőn a homlokzatot önállóan fogták föl, csak az volt a bajuk, hogy a régi igaz

9 KÖRÖSFŐI KRIESCH ALADÁR Körösfői Kriesch Aladár : A váci örökimádás kápol A. Körösfői Kriesch : Deckenmalerei der Votiv- -z A n nájának mennyezetfestése. kapelle in Vác. <J l / Magyar Iparművészet. 4

10 KÖRÖSFŐI KRIESCH ALADÁR, SZABLYA FRISCHAUF FERENC Az Orsz. Színművészeti Akadémia Egressy-terme. Festését Körösfői Kriesch Aladár tervezte, a famunkákat Szablya Frischauf Ferenc Der Egressy-Saal der Landes-Schauspielschule in Budapest. Wandmalereien von A. Körösfői Kriesch, Entwurf der Holzarbeiten von Fr. Szablya Frischauf.

11 KÖRÖSFŐI KRIESCH ALADÁR Körösfői Kriesch Aladár : Az Orsz. Színművészeti Akadémia Egressy-terme egyik falának közepe. Endre, Gertrud, Melinda, Bánk és Petur A. Körösfői Kriesch : Freskomalerei im Egressy- Saal der Landes-Schauspielschule in Budapest. Hauptpersonen der ung. Tragödie Bánk-Bán. 2»

12 Egy galíciai zsidótemplomból rekvirált, beolvasz m hoher Messingleuchter, der in einer galizischen tott 2 m magas sárgaréz chanuka-gyertyatartó. K.-né Synagoge requiriert und für Kriegszwecke eingeschmolzen Molnár Sári fölvétele. wurde. Originalzeichnung der Frau Ch. Molnár-Krisztinkovifs

13 K.-NÉ MOLNÁR SÁRI Egy galíciai zsidótemplomban rekvirált és beolvasztott bronzcsillár és láncának mennyezet alatti díszítése Ein requirierter und eingeschmolzener Bronz- Iuster einer galizischen Synagoge und die obere Endigung der Lusterkette. 321

14 IPARMŰVÉ- SZET! KARÁCSONYI VÁSÁR, TÓTH GYULA PMm Tóth Gyula : Plakettek ). Tólh : Plakette.

15 IPARMŰVÉ- SZETI KARÁCSONYI VÁSÁR, TÓTH GYULA Tóth Gyula : Plakettek J. Tóth : Plakette. 323

16 IPARMŰVÉ- SZETI KARÁCSONYI VÁSÁR, TÓTH GYULA Tóth Gyula Násra-plakettek ). Tóth : Plaketten als Anhänger.

17 elvekkel azokat a formákat is átvették, melyek már nem voltak az övéik. A bárok megtartotta a reneszánsznak önálló homlokzati elveit, de ezen belül a formákat saját ízlésének megfelelően fejlesztette tovább. így kellett volna tenni modern építészeinknek is. Nem a régi helyes elveket kellett eldobni, hanem csak az elavult és meg nem felelő formákat. Tényleg helyfelen volt, hogy bérházakat Bernini palotáinak mására építettek, de nem abból az okból, melyből ők gondolták, hanem mivel a régi dekoratív formák kezeik között már hasznavehetetlenekké váltak. A németek fogták föl leghamarább a helyzetet. Fokozták a gyakorlati szempontok kielégítését, mindenképpen modernek, de az abszolút építőművészi felfogást is megőrizték. Reflexióra hajlandó, szerfelenségeket kerülő, mindent mérlegelő természetük itt is hasznukra volt. Náluk a lehiggadás hamarabb következett be, mint itthon és kiváló eredményeket hozott. A régi tradíciók természetesen segítségükre voltak, sokkal inkább, mint a franciáknak, kik a modern építészetben kétségkívül hátrább állanak. Ennek is megvan a maga oka. A franciáknál a XIX. század építőművészi formái még nem váltak annyira tehetetlenekké, mint a németeknél vagy nálunk, hogy tőlük mindenáron szabadulni kellett volna. Páris azon utcái, melyek a városrendező Haussmann tervei szerint épültek, nem olyan ízléstelenek, mint a kilencvenes évek Berlinéi, tehát nem kellett mindenáron építőművészi megújulásról gondolkodni. A mult hátrányaiból fakadó törekvések azonban meghozták a maguk gyümölcsét. Most a németek vannak fölül, bár ismét a tradíciók alapján állanak. Nem szolgai utánzást kívánunk, sem száraz eklekticizmust, hanem hun ^ ni 1 ii ii m i a régi, helyes alapokra való visszatérést, melyek a homlokzat problémáját is magukban foglalják. Lehiggadás, a tradíciók tisztelete és főleg a helyes építőművészeti gondolkodás, a föladat artisztikus megértése legyen tulajdona építészeinknek, kik a háború után ismét kezükbe veszik a rajzónt. Ne folytassák tovább felelőtlenül Budapest elcsúfitását 1 Végezetül két esetleges budapesti építőművészi megoldásra óhajtjuk a figyelmet fölhívni. Az egyik a jövendő városházával szemben nyitandó Erzsébet-sugárútnak, a másik a Szabadság-tér déli, kiépítetlen oldalának a problémája. Mindkettőnél egységes kiképzést, egyöntetű homlokzatokat szeretnénk. Az új városházzal szemben nyitandó teret egymásnak megfelelő, egyenlő homlokzatú házakkal kell szegélyezni, melyeknek stílusát az új sugárút is őrizze meg. Az utóbbinál végig azonos párkánymagasság legyen, egyszerű, de nemes homlokzatok, lehetőleg valódi anyagból, melyeknek egyformaságát egy-két szögletes vagy kerek zárt tér törné meg. A Szabadság-tér déli oldalán betorkolló Bálvány- és Sas-utcák nyílásai átboltozandók, hogy szimmetriátlan rendetlenségük ne sértse a tér szép szabályosságát. Az így kapott hosszú homlokzat, mely a Nádorutcától a Nagykorona-utcáig érne, egységesen képezendő ki. Ezáltal a tér főtengelyének megfelelően egy nagyszabású épület-komplexumot kapnánk, melynek közepét egy magasabb tetőszerkezettel, esetleg emeletráépítéssel, valamint gazdagabb architektúrával a szárnyak fölé emelnénk. A forgalom lebonyolítását az átboltozások semmiben sem akadályoznák, mint ezt nem egy külföldi példa bizonyítja. E két terv keresztülvitelével fővárosunk szépsége jelentékenyen gyarapodnék. A VÁROSI ÉPÍTÉSZET PROBLÉMÁJA Sz.-Kfuzsnai sulyok, Udvarhely megye. Schlegel mit Kerbschnittverzierung Magyar Iparművészet. 3

18 i m nu n m i n t n i im n n n ii ii u n n m m n i n m m m ml m m m i in n i n m i n i m m m i n w n 11 AZ ORNAMENTUM TANÍTÁSÁRÓL Székely sulyok, Udvarhely megye. Schlegel mit Kerbschnittverzierung. Tukai sulyok, Udvarhely megye. Schlegel mit Kerbschnittverzierung. AZ ORNAMENTUM TANÍTÁSÁRÓL ÍRTA KÖRÖSFŐI K. ALADÁR inden művészi tanítás meglehetősen fogas probléma. De Iegfogasabb, legnehezebb valamennyi között az ornamentum tanítása. Minden kísérlet, ami pedig első pillanatban olyan kézenfekvőnek tetszik, hogy a formából induljunk ki, végill okvetlen csődhöz vezet. Az organikus fejlődésnek, továbbfejlesztésnek előbb-utóbb kerékkötőjévé válik. Mert nem a forma, az elem maga, teszi ki az ornamentum lényegét, hanem az, hogy hogyan bánunk el vele. Minél erőteljesebb és egészségesebb egy kornak az ornamentális érzése, díszífőképessége, annál szabadabban és kérlelhetetlenebbül bánik el az egyes formával, alárendelvén azt az összhatás céljának. Csak az ornamentikában visszafejlődő erőtlen korok zárkóznak el a formák gazdagságától és azok állandó variálásától és a stílust inkább, terméketlenségük tudatában, néhány elfogadott forma merev ismétlésében keresik. Az egészséges ornamentális kor sem dolgozik disztinkció nélkül; nem vesz át találomra minden formát. De ösztöne csalhatatlanabb lévén, sokkal többet mer. Nagyobb az átfogási képessége. A gyenge kor, nem bízván többé ösztönében, csak a kipróbált, bevált után nyúl. Lehetőleg megszorítja önmagát, hogy eredményében biztos lehessen. Elszegényedik. Ugyanez áll a szín problémájára nézve is. Az egészséges ornamentikának próbaköve, leghatalmasabb hordozója: a szín. A színakkordok ereje, változatossága, gazdagsága. A gyenge ornamentális korok csak néhány kevés elfogadott színakkorddal dolgoznak, végül egészen elszíntelednek, elvértelenednek. Körülbelül ilyen evolúción ment át az ornamentum pl. a középkortól a reneszánszon és bárokon át. A középkor díszítményét határtalan színés formagazdagság jellemzi. A kora reneszánsz már kiválaszt magának néhány kedvenc állati és növényi formát s egy-két színakkordot : kék-piros-sárgát

19 u m m ii m n ii m in w n ii m n» n n n n» m m i n i i * n m n m u u m n m u * n m n m n m m m n n i m u ^ n < n m i AZ ORNAMENTUM TANÍTÁSÁRÓL Malomfalvai sulyok, Maros-Torda megye. Schlegel mit Kerbschnittverzierung. Szikiádi sulyok, Maros-Torda m. Schlegel mit Kerbschnittverzierung. (arany) vagy fekete-piros-sárgát (arany), végül aztán a bárok úgyszólván teljesen elveti magától az önálló formát és az aranyfehér-szürke vagy arany-fehér színakkordot teszi egyeduralkodóvá. A modern bécsi stílus is ezáltal tudott magának gyorsan valami eredeti önállóságot biztosítani, hogy tudatosan csak néhány kevés geometriai forma ismétlésére és a fekete-fehér szín kombinálására szorítkozott. Természetesen mindeme korok ornamentikájának megvan a maga bája és jelentősége, mindazonáltal tagadhatatlan, hogy képzeleti gazdagság és a kifejezési lehetőségek változatossága tehát az őserő tekintetében többet tanulhatunk a középkortól, mint az utána következő korok bármelyikétől. Minden ornamentikában annak lényegét, életét, értelmét : szelleme teszi ki. Szellem 1 Üres szó, meg sem magyarázható! S mégis ebből a szellemből kell valamit átvinni tudnom a tanítvány lelkébe, hogy ornamentális tanításomnak valami eredménye lehessen 1 Ez a szellem : valamiben rokon a zenével meg a matematikával. Néhány arány, viszony, mely minden egyébtől függetlenül is kifejezője az illető ornamentális stílusnak, de kifejlesztésében aztán nagyon összefügg mindig a feladattal és az anyaggal, a technikával, amelylyel a feladatot megoldjuk. Ha pl. azt mondom, hogy a reneszánsz ornamentikájában igen gyakran előfordul ez az arány : i : 2-höz vagy 1 :3-hoz (pl. a díszítmény területe viszonylik a háttér területéhez mint 1:3-hoz), a magyar ornamentikában meg gyakran találunk ilyen viszonyokra, ismétlődésekre mint 1:4-hez, vagy 1 :5-höz, sőt 1:7-hez, ezzel ugyan magyaráztam valamit s lehet is belőle érteni, de azért, ha egy német embernek ezt megmondom, ő ezzel még magyar ornamentikát nem fog tudni csinálni. Illusztrációképpen mondottam el ezeket, hogy más is gondolkodjék róluk. Tehát ebből kell kiindulnunk : egy határozott színakkordból s ezzel összefüggésben néhány nagy arányból, melyek teljesen a feladattól, az építészettől, a szerkezettől függenek s amelyekhez végül mintegy maguktól érfefődőleg kapcsolódnak az egyes formák vonalai és foltjai. A színiakadémia Egressy-termének díszítésénél a feladat a következő volt : Egy 5 m. széles, 14 m. hosszú, 4"80 m. magas előadási termet harmonikusan kiképezni ajtókkal, ablakkal, fa-lambériával, kandallóval, mely fölé a falba volt illesztendő Egressy arcképe s egy alacsony pódiummal a szavaló tanítványok számára. Ezzel összhangban volt megkomponálandó a kifestés is. a* 3 2 7

20 AZ ORNAMENTUM TANÍTÁSÁRÓL Az első vázlatokat együtt készítettük Szablya-Frischauf Ferenc tanárral, ki aztán az egész belső berendezést, az asztalos- és egyéb munkát részben tanítványai által megrajzoltafván megoldotta és elkészíttette. Én a tölgyfa színéhez alkalmazkodva egy piros-fekete- sárga-fehér színakkordban állapodtam meg, a formai megoldásban pedig kissé a régi matyó hímzésekre támaszkodtam. Anyagnak a terem intimségénél fogva a kazeinfestéket választottam. Az ornamentikát pafrontechnikával oldottuk meg, kihasználván a kazein-nyujtotta mély, füzes, érett tónusokat. A dobogó fölé, egyszerű piros alapra, Bánk bán néhány főbb alakját festettem a lehető legegyszerűbb ritmusban. A legnagyobb nehézség itt az volt, a patrontechnikás díszítményí a figurálissal teljes összhangba hozni. Tudatában vagyok annak, hogy itt a legutolsó zökkenéseket talán még sem sikerült kiküszöbölnöm. Fölül a frizbe tizennyolc neves színműíró és színész arcképét festettem. Törekvésem persze az volt, az egészbe nemcsak egységes, hanem önkény- mac telenül is magyaros szellemet hozni s ebből a szellemből munka közben valamit tanítványaim lelkébe is csepegtetni. A második feladat, bár időrendben elébb került kivitelre, mint az Egressy-terem, a váci örökimádás kápolnájának kifestése volt, amellyel gróf Csáky Károly püspök úr bízott meg. Egy modern, néhány év előtt készült, arányaiban nem nagyon szerencsés, kissé túlmagas kápolna ez román stílusban. Mint színakkordot a piros-fekete (illetőleg annak komponenseit: különféle árnyalatú szürkét) és aranyat választottam. A többi szín csak egészen kis foltokban, mintegy ékkőszerűen, az egyhangúság megbontására, szerepel. És mivel a dekorációt mindig összhangba kell hozni és alá kell rendelni az építészetnek, a díszítménynek bár a legnagyobb szabadsággal éltem - mégis némi romános ízt adtam. Fontos volt ennél a feladatnál az arany alkalmazásának problémája : hogy ez gazdagnak s egyúttal mégis diszkrétnek is hasson. Az anyag itt is kazeintechnika volt; a tartósság fokozása kedvéért egy kis viaszemulziót kevertem bele Malomfalvai sulyok Maros-Torda megye. Schlegel mit Kerbschnittverzierung.

21 I in n W III iparművészet és rajztanítás \ /rw7\wr-»»s &y cs napilapok és pedaí iw/xd/xulái folyóiratok nem- Uflkjl4eáB»7A régiben hírt adtak arról a mozgalomról, amelyet a M. Rajztanárok Orsz. Egyesülete indított a középiskolai reformjavaslatnak a rajztanításra vonatkozó része ellen. A javaslat szerint a rajznak a középiskolai tárgyak közt való eddig is elég mostoha helyzete jövőben még kedvezőtlenebbé válna, ami természetesen első sorban a rajztanárság körében keltett élénk visszatetszést. Amint értesülünk az Egyesület részletesen megokolt felterjesztésében óvást emelt a rajznak tervezett lefokozása ellen és rámutatott a tervezetben foglalt s a rajzoktatáshoz kapcsolódó fontos pedagógiai és kulturális érdekeket fenyegető súlyos sérelmekre. Ez az ügy szóba került az O. M. Iparművészeti Társulat körében is, mely az iparművészet érdekeit is látná veszélyeztetve, ha a Közoktatásügyi Tanács javaslata törvényerőre emelkednék. Ezért szintén felterjesztéssel fordult a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, amelyben a Társulat külön szempontját kidomborítva, kérte a javaslat revízióját. A közérdekű felterjesztést teljes terjedelmében közöljük : Nagyméltóságú Miniszter Úr! Társulatunk egyik alapszabályszerű feladata az, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel munkálkodjék a szép iránt való érzéknek és a jófzlésnek terjesztése érdekében. Ezért kísérjuk éber figyelemmel a művészi nevelésre irányuló mozgalmakat és intézkedéseket, mert teljesen áthat bennünket a meggyőződés, hogy iparművészetünk egészséges fejlődését és megizmosodását csakis a művészet szépségeit megértő, bizonyos esztétikai és technikai ismeretekkel rendelkező közönség biztosíthatja teljesen. Nem vitatható tény az, hogy művészeti szakbeli képzést nyújtó hazai intézeteink kiváló sikerrel töltik be hivatásukat. Nagyméltóságod s hivatali elődei nagy szeretettel támogatták és fejlesztették ezeket az intézeteket, nevezetesen a Képzőművészeti Főiskolát és az Iparművészeti Iskolát, s az értök hozott áldozatok meg is hozták gyümölcseiket. Ámde ifjú művészeink és iparművészeink alig boldogulhatnak, tudásukat, tehetségüket nem érvényesíthetik itthon, képzőművészetünk és művészi iparunk nem verhetnek mélyebb gyökeret, nem fejlődhetnek és nem virágozhatnak, ha nélkülözniük kell az éltető talajt: a megértő közönséget, amelynek lelki szükséglete kell hogy legyen a művészet ápolása és élvezése. Erre a meleg szeretetre, a művészi alkotásokban rejlő szépségek felismerésére és élvezésére való képesség megszerzésére a mai kor kívánalmainak megfelelő rajzoktatás és az ehhez kapcsolódó művészettörténeti és népszerű esztétikai ismeretek vezetnek legközvetetlenebbül. Ezért nyitnak mind tágabb teret a kultúrállamok általános képzést nyújtó iskoláikban a művészi nevelésnek, mert ezzel nem csupán a közművelődés fontos követelményének lesznek eleget, hanem a nemzet vagyonosodásának érdekeit is mozdítják elő. Rajzoktatásunk, ha nem is foglalhatta még eddig el teljesen az őt méltán megillető helyet középiskoláinkban, mégis szerepelt a számottevő tárgyak között. Iparművészetünk érdekei ugyan már régebben megkívánták volna, hogy a rajztanítás az eddiginél fokozottabb mértékben érvényesülhessen a középiskoláinkban, de nem nyilvánítottuk ez óhajainkat, mert teljes bizalommal számítottunk a régóta vajúdó középiskolai reform életbelépésével a rajzoktatásnak és a művészi nevelés egyéb tényezőinek az eddiginél fokozottabb mértékben való méltánylására és érvényesülésére. A napilapokban és egyes pedagógiai szaklapokban megjelent, a középiskolai reformra vonatkozó és eddig meg nem cáfolt közlésekből nagy sajnálatunkra arról értesülünk, hogy a szerencsére még törvényerőre nem emelkedett új tervezet nemcsak hogy nem javít a középiskolai rajzoktatás eddigi állapotán, hanem az eddigivel szemben sokkal mostohább helyzetet teremtene. Azt hisszük, hogy e tervezet mely ha megvalósulna, visszazökkenést jelentene művészi kultúránk terén aligha felel meg Nagyméltóságod intencióinak. Nem kételkedünk abban sem, hogy meg lehet győzni a tervezet készítőit a benne rejlő hibákról, hiányokról és veszedelmekről, ha alkalom nyílik a velők való tárgyilagos eszmecserére és ezzel a művészi nevelés jelentőségének és követelményeinek kellő kidomborítására. Ezért amidőn a tervezettel szemben felmerült súlyos aggodalmainknak kifejezést adunk, Nagyméltóságodhoz mint művészi kultúránk hivatott őréhez és irányítójához fordulunk azzal a bizalomteljes kéréssel, méltóztassék a középiskolai reformtervezetet véleményadás végett az illetékes művészi és rajzpedagógiai egyesületeknek és intézményeknek kiadni s ezzel alkalmat adni véleményöknek nyilvánítására és a reformtervezet újabb tárgyalása alkalmával álláspontjuknak érvényesítésére. Fogadja Nagyméltóságú Miniszter Úr mély tiszteletünk nyilvánítását. Budapest, 1916 december hó 14. Alpár Ignác alelnök. Györgyi Kálmán igazgató IPAR- MŰVÉSZET ÉS RAJZTANÍTÁS

22 HÁBORÚS VILÁG KIÁLLÍTÁSOK Székely sulyok, Udvarhely megye. HÁBORÚS VILÁG ir» irm í m una i n n~a u r a n r i n u i m i m i n m m m m m n m i A ' LLÁMI TIPOGRÁFIA A HÁBORÚBAN. Egy német szakfolyóiratban, Das Plakat Senlegel mit Kerbschniftverzierung. ban igen érdekes megrovási kalandot ír Inheim Henrik a német állambölcsességről, amely oly kevés súlyt helyez arra, hogy ami hivatalos nyomtatvány műhelyeiből kikerül, az ízléses legyen, vagy legalább is jól olvasható. Míg Ausztriában és Magyarországon a kormányok művészies háborús bélyegek tervezéséről gondoskodnak (amelyeknek sokszorosítását immár háromnegyed éve hiába várjuk mi, magyarok), addig a németeknél a legjobb nevű szervezetek, a Dürerbund és Werkbund sokéves munkája, felszólításai is hiábavalók: az állam nem törődik azzal, hogy a polgárai jó véleménnyel legyenek nyomtatványairól. Nézzük meg a hadi papírpénzeket (mondja a német író), a Iegízléstelenebb háborús szeméttel érnek föl. Nézzük meg a hadikölcsönpapirokat, bátran el lehetne őket helyezni az ordináréságok híres gyűjteményébe (mondja megint csak a német író). Nézzük meg a háborúban megjelent állami felhívásokat, levelezőlapokat... mindezt ki lehetne állítani elrettentő például a nyomdász-szakiskolákban. Mindezt pedig csak azérf bocsájtja előre a német író, hogy leszedhesse a keresztvizet a lisztjegyekről, a zsírjegyekről, a bab -, a vaj- és egyéb élelmiszerjegyekről. Ezt megint csak a német nyomtatványokról mondja s nem a mieinkről, mert ő szerinte azokon az írás olvashatósága, a festék elosztása, a darabolhatóság s az egésznek a kezelhetősége olyan rossz, hogy akármelyik tizedrangú kereskedő visszaadta volna az ilyen nyomtatványt a falusi nyomdásznak. Mindjárt ajánl is ezek helyett a folyóirat sokkal jobb, célszerűbb dolgot, jegyfüzetekef, melyekben bélyegalakú, ízléssel tervezett jegyek csoportjai vannak összefűzve. A német író mindezek után az élelmezési diktatúra kiterjesztését kívánja azokra a nyomdákra is, amelyek a német államnak háborús teljesítőképességéről a legsilányabb szegénységi bizonyítványt adják az ellenséges külföldnek, a fogyasztók milliói számára pedig a legrosszabb példát adják arról, hogy milyen legyen a modern nyomdatermék. Persze a németekre vonatkozik mindez, amif Inheim Henrik ír. KIÁLLÍTÁSOK À KARÁCSONYI VÁSÁR. Nem kell siránkozással kezdenünk és nem kell az évek óta tartó mizériákra hivatkoznunk : nincs kiállítási ház, nincs békés munkakorszak. Inkább örvendeznünk kell azon, hogy a szükségből született, kiállítást pótló vásár mini válik évről évre nívósabbá. Az Iparművészeti Múzeum földszintjén elhelyezett vifrinák csak úgy duzzadnak a szebbnél szebb ajándéktárgyaktól s amit évekig tartó pályázatokkal hiában kerestünk, a művészi finomságú és hasznos ajándékot, a sajátos viszonyok maguktól hozzák elénk garmadaszámra. Mi minden van itt? A kritikus elhallgat, a krónikás nem talál elég helyet, mikor minderről az ezerféle művészi csecsebecséről írni akar. Plakettek és babák, batikok és pénzesdobozok, téntatarfók és bonbonnièrek, lámpák és gombok, színházi shawlok és övcsatok, kalapdíszek és levelesládák, ékszerek, szelencék, csipkék, tükör elé való kacér csecsebecsék, háztartásnak való komoly felszerelések, egy kiállítás, mely a nőknek készült és jobbára női kezek munkájából. Annak a munkának friss és behizelgően lágy alkotásai ezek, mely a dilettáns voltából igazi iparművésszé vált magyar nőnek képességeit tanúsítja. A százféle finom anyag feldolgozásában kifogyhatatlanok az ötletek. Olyan ezüsfmunkát, mint iff, egyetlen

23 un ii m im«m n Min m i»in i n m an pesti ékszeresbolt kirakatában sem látni, olyan zongoraterííőkért, retikülökért, blúzra való hímzésekért hiába járnók össze a monarchia boltjait... Nevek merülnek fel a vidéki ismeretlenség homályából, melyek azt bizonyítják, hogy a mi névtelen kézimunkaokíafóink egy egészen új esztétika világába vezetik be növendékeiket, magyaros színharmóniák tüzét látjuk felgyúlni, melyek arra vallanak, hogy nem fog örökké tartani az oszfrák-szláv hatás a népművészet formavilágát felhasználó ornamentikában. Mialatt a konstruktív erőt kívánó iparművészet, a belső architektúra művészei künn harcolnak a csatatereken, az itthoni munka nem akadt meg, csak áttevődött más területekre. A leendő magyar lakóházak alapjait még nem ássák, de a bútorok közé való dísztárgyak, a lakás intimitását fokozó iparművészet már itt van. Mint egy komor vészhangra emlékeztető nehéz ereklye úgy hat ilt Bory Jenő hatalmas vas fedőlapja, melyet a szerajevói gyilkosság helyén fognak a földbe ágyalni, hogy örökké hirdesse Ferenc Ferdinándnak és hitvesének emlékét. A betűk nehéz középkorias karaktere, a kereszt gyönyörű domborítása a művészei szemfedőjét borítja a vértől ázott talajra. A múzeum nehéz oszlopai közt, az életvidámságtól zsibongó apró tárgyak közt a történeti idők mementóját is megtalálják. VAS. A régiséggyűjtők érdeklődése s a À külföldi múzeumok kiállításainak meglepetései a figyelmet mostanában az iparművészetileg felhasznált vastárgyak felé terelik. Néhány évvel ezelőtt kezdték e régebben még lenézett vasműves-emlékeket, az anyagfisztaság e becsületes hírmondóit újból értékük szerint méltányolni s mostanában a drága fémek nagy megritkulása még csak fokozta a vasba vetett bizalmat. Régebben a tizenhetedik és tizennyolcadik században tudták a vasöntvényekben a vas plasztikai képességeit érvényesíteni. Kályha- és sírlapok, többnyire bibliai és történeti motívumokkal, címerekkel ékesítve, figurális díszeikkel az öntött vasnak lágy vonalait szépen juttatták kifejezésre. Különösen némely vasbányák vidékén volt ez az iparág nagyon elterjedve, így például Németországban Malapane, Gleiwiíz és Lauchhammer voltak a legismertebb központok. A vasöntés igazi virágkora azonban a mult század első két évtizede volt. Az antik formák élednek újjá a vasban s e formák feléledéséhez Anglia adta meg a lökést, melynek előkelő körei az ezüstbe foglalt s vasba öntött antik gemmákat szerették és a kor divatja szerint az előkelő férfiak arcképeit és költőket, államférfiakat, tudósokat ilyen módon ábrázoltak. Németországban a technikai tökéletesbedésen kívül az idők szelleme is nagyon kedvezett a vasból való ékszerek elterjedésének : a porosz szabadságharcok idején bizonyos mértékben az akkori nemzedék érzülete tükröződött ebben a divatban. Az arany mind az államé volt. S jelképesen is viselték a vasláncokaf. A legjobb német szobrászok és építészek: Rauch, Schadow, Gilly, Langhans, Gentz foglalkoznak a vas- SZAK- OKTATÁS nak művészies öntésével és a finom vasérmek mellett kisebb és nagyobb tárgyakat is készítenek belőle : lámpákat, kandelábereket, kerti vázákat, lépcsőházi padokat, sétatéri és utcai szerelvényeket, hidak karfáit stb. Mostanában Münchenben volt egy nagyon szép kiállítás régi öntött- és kovácsoltvasmunkákból s ez alkalommal olyan finom vasékszereket, gyertyatartókat, filigrán művészettel áttört levelekből összerakott láncokat, remegő fülbevalókat, csatokat, illatszeres üvegekre való foglalatokat és biedermeier tréfás alakokat lehetett látni, amelyek a vas addig elfogult szemlélőit is meggyőzhették, mennyi mindent tanultak ez olcsó anyag művelőitől a büszkébb és finomabb bronz medailleurjei és mesterei. szakoktatás c ^ g g m p o m j c ^ a i r w m i i ^ m i m m m m u i n i n i n m u i u m n 111 AZ ÍZLÉS MINT TANTÁRGY. Egyre több i és merészebb kísérlet történik mostanában Németországban arra, hogy az ízlést mint rendes tantárgyat vonják be az iskolai oktatás körébe. Legutóbb Pforzheimban indított meg a német iparművészeinek egy jeles esztétikusa, Segmüller Lajos erős irodalmi mozgalmat evvel a céllal. A gondolat maga még nem látszik eléggé kiforrottnak : sokat és hevesen polemizálnak arról, hogyan és miféle iskolákban tanítsanak a fiatal nemzedéknek ízléstan"-t. Már maga az a kérdés is nagyon kényes, vájjon taníthatja-e akárki ezt a szisztémába nem igen foglalható tárgyat s nem ront-e esetleg egy-egy ízlésbeli vaksággal megvert professzor többet, mint amennyit használ. A legvalószínűbb, hogy a tárgy oktatásában egyelőre csak a művészi szakiskolák kísérleti területén maradnak s innen kifelé inkább csak egyes kurzusokra fog az ízlésfanítás áradni. Efféle törekvések kivált a fogyasztók nevelését illetőleg már most is vannak. Drezdában például az ottani iparművészeti iskola a szépérzék nevelése" címén hirdetett egy tanfolyamot kereskedők, ipari üzemek vezetői, elárusítók és vásárlók részére. Az első év munkájának eredményeit az iskola rövid időre kiállította és ebből látni lehetett, hogy a növendékek a rajzolásban, ragasztómunkákban, linometszésben, betűvetésben és betűszedésben mekkora jártasságra 331

24 tettek szert. Uj és érdekes volt annak bemutatása, hogyan tanítják az üvegszekrénybe való árúk elrendezését, buffet-k és egész helyiségek ízléses csoportosítását s mindezt az anyagismeret s a kalkuláció tanításával kötötték össze a szakoktatók. A német művészi nevelés egyre jobban hozzáigazodik az élet gyakorlati követelményeihez és az eszté- SZAK- t'^3' érdeklődésnek nincs ártalmára a gaz- IRODALOM dasági gyümölcsöztetés gondolata. levele5ud4 szak irodalom SZABADON ÁLLÓ HADIEMLÉKEK, KA- TONASÍROK, EMLÉKTÁBLÁK ÉS EM- LÉKLAPOK. Kiadja a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság. Annyi hősemléket és katonasírt tárgyaló osztrák és német könyv jelent meg mostanában, hogy jól esik végre egy hivatalos magyar publikációról is beszámolnunk. A gyakorlati megvalósítás, a többször és olcsón előállítható reprodukálás gondolata, a vidéki kisvárosok, egyházközségek, társulatok és magánosok szükségletei vezették a bizottságot, mikor e füzet kibocsátását és sok ezer példányban való elterjesztését elhatározta. Van benne szabadon álló és falba illeszthető emlék, architektúra, figurális plasztika, egyszerű síremlék és tömegsírra való monumentum, emléktábla, kereszt, grafikus emléklap, a legkülönbözőbb technikák és anyagok a kváderfaltól a kovácsolt vasig, a márványtól a műkőig. Az első munka talán, nemcsak nálunk, de a külföldön is, amely azzal kezdi a tervek bemutatását, hogy költségjegyzékei közöl, amelyért valamely megbízható cég hozzávetőleg megcsinálja a tervet. A berlini építészegyesület nemrégiben látva, hogy miként árasztják el a háborús kegyelet hiénái rossz síremlékajánlatokkal és drága költségvetésekkel a fiait vesztett társadalmat, sietett tiltakozni az elhamarkodott megbízások ellen és a minisztérium rendeletét kérte. A mi hősemlékmegörökítő bizottságunk az óvásról a praktikus megoldás terére lépett és összegyűjtötte fiatal építészeink, szobrászaink és iparművészeink már rendelkezésre álló legjobb terveit, hogy közkincsekké tegye azokat. Nem lehet mondani, hogy minden, ami a füzetben van, tökéletes, végleges, a kor nagy szenvedélyét hűségesen kifejező emlékmű. De mindegyiken megismerni a művész kezét, aki hadat üzen a temetőművészet édeskés-unalmas allegorikus formáinak, becsületes anyagokkal, egyszerű, jó formákkal, gondos elrendezéssel igyekszik hatni. Kívánatos, hogy mindazok, kik ilyfajta emlékműveket készíttetni 332 akarnak, áttanulmányozzák ezt az értékes, szép füzetet, mielőtt határoznak. Herczeg Ferenc \ lendületes előszava, a bizottság elnökének. Lukács György v. b. t. t.-nak és a füzetet szerkesztő Györgyi Kálmánnak az egész kérdést összefoglaló bevezető-tanulmánya a legszélesebb körök számára is hasznossá és tanulságossá teszik a munkát, melyet a Hornyánszkynyomda nagy gonddal állított ki s amely két koronáért szerezhető meg a bizottság irodájában, VII., Károly-körút 3. sz. a. levelesláda AZ IPARMŰVÉSZET MECÉNÁSAI. Mélyen L tisztelt Szerkesztő úr, engedje meg, hogy a Magyar Iparművészet nyilvánosságát ragadjam meg két olyan esetnek elmondására, amelyekről a hivatásos iparművészek körében sok szó esik mostanában. A két eset szorosan rokon téma körül mozog s mutatja, hogy a mi korunkban s a mi társadalmunkban kik azok, akik szívvel, lélekkel, megrendelésekkel (de sajnos pénz nélkül) támogatják a magyar iparművészet ügyét. 1. A nőorvos mint megrendelő mecénás. Dr. D. M. nőorvos egy napon azzal a kéréssel fordult Székács iparművész úrhoz, hogy újonnan berendezett lakása számára néhány jó panneau-t szeretne festetni. Székács úr sietve megtelefonálta ezt az óhajtást egy ismert díszítőfestőnek, akitől sürgősen vázlatokat kért. A vázlatok megérkeztek, összesen három darab vázlat és odakerültek a nőorvos úr és neje, továbbá Székács úr ítélőszéke elé. Az ítélőszéken jó ideje hevertek már, mikor a tervezőművész elérkezettnek látta az időt, hogy megkérdezze: széna-e vagy szalma. Se széna, se szalma volt a felelet, mert a nagyságos asszonynak nem tetszenek a panneau-k. A művész ekkor tisztelettel azt bátorkodott kérni, hogy ha már megrendelést nem kap, legalább a vázlatokért adjanak neki valamit, végre is több napi munkája volt ezekkel a képeknek is beillő nagy tervezetekkel és ha már ennyit dolgozott valamit csak megérdemel. Hogyne, hogyne mondta Székács úr és telefonált a nőorvosnak. A nőorvos viszont a feleségének, a feleség Székács úrnak, Székács úr a tervezőnek és amint ez már sejthető : a körforgalmi telefonálásnak az lett a vége, hogy a művész a panneaukért nem kapott semmit. Ellenben kapott egy aforizmát. Az aforizmát a nőorvos úr szolgáltatta, aki azt mondta, hogy ő hozzá is sokszor fordulnak orvosi tanácsért ingyen. Ez az aforizma a kis történet pointja. 2. A sörgyár mint műpártoló. A lapok addig írtak arról, hogy a sörgyárak a háborús esztendőben mennyire teleszívták magukat

25 \ SZENTGYÖR- GYI ISTVÁN, BŐDY KÁLMÁN Bronz kisplasztika: 556. Szentgyörgyi István Kleinplastik in Bronze' 556. St. Szentgyörgyi rz'z'z Bődy Kálmán. K. Bődy. O O O Magyar Iparművészet. 4