PÉNZÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK: FONTOS JOGALKOTÁSI CÉLOK

Átírás

1 PÉNZÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK: FONTOS JOGALKOTÁSI CÉLOK A Bizottság 1999-ben a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési tervvel (Financial Services Action Plan, FSAP) 42 intézkedést terjesztett elő a működőképes belső pénzügyi piac megteremtése érdekében. A végrehajtott intézkedések összehangolták a banki szolgáltatások, az értékpapír-kereskedelem, a biztosítások, a nyugellátás és egyéb pénzügyi szolgáltatások terén meglévő tagállami szabályozásokat. A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési terv a lisszaboni menetrend szerves része; e menetrend utódja az Európa 2020 stratégia lett, amely szintén kiterjed a pénzügyi területre. JOGALAP A pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos irányelvek és rendeletek többsége az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) a letelepedési jogról, illetve a szolgáltatásnyújtás szabadságáról szóló 49. és 56. cikkén alapul május 11. A Bizottság elfogadja a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési tervet (COM(1999) 0232) december 5. Fehér könyv a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikáról ( ) június 2. A pénzügyi szolgáltatások szabályozása a fenntartható növekedésért című bizottsági közlemény (COM(2010) 0301). A központi irányelveket és az azokkal kapcsolatos aktuális fejleményeket az Európai Bizottság Pénzügyi stabilitás, a Pénzügyi szolgáltatások és a Tőkepiaci Unió Főigazgatóságának (DG FISMA) weboldala mutatja be ( internal_market/top_layer/financial_capital/index_en.htm). BANKI SZOLGÁLTATÁSOK ÉS FIZETÉSI MŰVELETEK A. A 2013/36/EU banki irányelv (tőkekövetelmény-irányelv, Capital Requirements Directive CRD) és a tőkekövetelményekről szóló 575/2013/EU rendelet (CRR, együtt: CRD IV-csomag) Az irányelv és a rendelet célja olyan modern, kockázatérzékeny jogi keret bevezetése a hitelintézetek számára, amely figyelembe veszi a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (Basel Committee on Banking Supervision) hitelintézeti tőkekövetelményekkel kapcsolatos nemzetközi keretmegállapodásait (Bázel III.). A korábban két irányelvben rögzített előírások a várakozások szerint kedvező hatással lesznek mind az EU gazdaságára, mind a pénzügyi stabilitásra, és előnyökkel fognak járni a vállalkozások és a fogyasztók számára. Az irányelvek annak érdekében korszerűsítik az engedélyezésre és a tevékenységekre vonatkozó előírásokat, Az Európai Unió ismertetése

2 valamint a tőkemegfelelőség kereteit, hogy azok átfogóbbá és kockázatérzékenyebbé váljanak. Így például a tőkekövetelmény-irányelv rendelkezik a működési kockázat explicit méréséről, emellett a belső kockázatértékelési (minősítési) rendszerek engedélyezésével lehetővé teszi a kockázatkezelés javítását. Későbbi módosítások során (CRD II IV.) többek között az újraértékpapírosításra vonatkozó szabályokat, javadalmazási előírásokat és magasabb tőkekövetelményeket vezettek be. A tőkekövetelményekről szóló rendelet az egységes alkalmazást ( single rule book ) hivatott biztosítani. A tőkekövetelményekről szóló eredeti irányelvek a bázeli keretmegállapodás európai pénzügyi szolgáltatási szektorhoz igazított átültetését testesítették meg, amelyek figyelembe veszik az EP 2010-es prioritásait (a tőkealap javítása, likviditási követelmények, a ciklikusság ellensúlyozását szolgáló intézkedések bevezetése, az úgynevezett tőkeáttételi arány, valamint a partner-hitelkockázat fedezése). A számos (elfogadásra váró) részletes végrehajtási rendelkezés felülvizsgálata továbbra is kihívást jelent. B. A fizetési szolgáltatásokról szóló 2007/64/EK irányelv (Payment Services Directive) A fizetési szolgáltatásokról szóló irányelv célja a készpénzkímélő fizetési műveletek Unió-szerte történő megkönnyítése, valamint az egységes eurófizetési térség (Single European Payment Area, SEPA) felé vezető út megnyitása. További cél a fogyasztók tájékoztatási kötelezettségek révén történő védelme, valamint a verseny biztosítása a piacok harmonizált piaci hozzáférési szabályokon keresztül történő megnyitása által. Koherens és technológiasemleges jogi környezetet kell létrehozni a fizetési szolgáltatásokra vonatkozóan, amely elősegíti az infrastruktúrák korszerűsítését. A fizetési szolgáltatásokról szóló irányelvet a Közösségben történő határokon átnyúló fizetésekről szóló 924/2009/EK rendelet és az euroátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapításáról szóló 260/2012/EU rendelet egészíti ki. A fizetési szolgáltatásokról szóló irányelv némely előírását bírálatok érték: ezek közé tartozik például az, hogy a (mérvadó) IBAN-kódot nem kell egyeztetni a számlatulajdonos nevével, és így az átutalást egyezés hiányában is végrehajtják. Emellett a beszedési megbízások nem korlátozhatók az összeg tekintetében, és az átutalás elfogadását követően nincs lehetőség a visszavonásra vége óta ugyan Unió-szerte bevezették a SEPA-eszközöket, de kevéssé használják őket. Ezért fogadták el a 260/2012/EU rendeletet, hogy megszűntessék a nemzeti átutalásokat és beszedéseket; e rendelet határidőket állapít meg a belföldi pénzforgalmi eszközökről az európai szintű pénzforgalmi eszközökre való átállásról. ÉRTÉKPAPÍRPIAC A. A 2014/65/EU irányelv és a 600/2014/EU rendelet (a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID) 2004-től kezdődően a MifID I. (az azóta hatályon kívül helyezett 2004/39/EK irányelv) Európaszerte egységes szabványokat vezetett be az értékpapír-kereskedelemben, valamint fokozottabb versenyt és jobb befektetői védelmet szavatolt, többek között a befektetők védelmét szolgáló új rendelkezések, a befektetési tanácsadás utáni jutalékok jobb átláthatósága és a pénzügyi szolgáltatók integráltabb szolgáltatási kínálata révén. A befektetőket fel kell világosítani minden Az Európai Unió ismertetése

3 díjról, és a szerződéskötés előtt tájékoztatni kell őket a termékről és kockázatairól. Ezzel a szabályozási kerettel a befektetői bizalom növekedését remélik elérni, ami pedig a nemzetközi források Európába való áramlását hivatott erősíteni. A felülvizsgálat 2011-ben kezdődött egy átdolgozott irányelv (MiFID II.) és rendelet (MiFIR) formájában. A befektetőket védő szervezetek kifogásolják, hogy például a bank általi hamis vagy hiányos tanácsadás bizonyításának terhe a befektetőre hárul, annak ellenére, hogy a dokumentációs kötelezettség a tanácsadót terheli. A felügyeleti jogi előírások megszegése nem von maga után polgári jogi következményeket, és így a befektető nem követelhet kártérítést. Mivel Lámfalussy-irányelvről van szó, számos végrehajtási rendelkezés végrehajtása várható és szükséges. Ugyanez igaz az új irányelvre, illetve rendeletre is. B. Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokról szóló 2009/65/EK irányelv (ÁÉKBV-irányelv) (Undertakings for Collective Investments in Transferable Securities, UCITS) Az ÁÉKBV-irányelv 1985 óta európai útlevelet biztosít a harmonizált befektetési alapok befektetési jegyeinek, amelynek révén azok a valamely tagállamban történő engedélyezésüket követően bejelentési eljáráson keresztül az összes többi tagállamban is értékesíthetőek. Mindeközben a lefedett termékpaletta folyamatosan bővült, és befektetővédelmi szempontok is megjelentek. Az átdolgozott irányelv pontosítja az alapkezelő társaságoknak adható uniós útlevelet, elhárítja a határokon átnyúló forgalmazás útjában álló bürokratikus akadályokat, valamint szabályozza az alapok egyesülését, az úgynevezett master-feeder struktúrákat, a letétkezelői funkciókra vonatkozó követelményeket, a javadalmazási politikákat és a felelősségi szabályokat, illetve a szankciókat. Emellett javítja a befektetői tájékoztatást és a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti együttműködést. Külön rendeletek szabályozzák az európai hosszú távú befektetési alapokat (EHTBA 2015/760), a kockázatitőke-alapokat (345/2013), illetve a szociális vállalkozási alapokat (346/2013), a 2011/61/EU irányelv pedig az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szól. Az ÁÉKBV irányelv esetében is számos végrehajtási intézkedés elfogadására van szükség, például az eszközök összevonása, a bejelentési eljárás, az alapkezelő társaságoknak adható útlevél és a kiemelt befektetői információk tekintetében. A pénzpiaci alapokról szóló rendeletre irányuló javaslatot (COM(2013) 615) még nem fogadták el. BIZTOSÍTÁSOK A. A biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK irányelv (Szolvencia II.) Az irányelv alapvetően megreformálja a biztosítóintézetek feletti pénzügyi felügyeletet: az eddigi statikus felügyeleti modellről a dinamikus, kockázaton alapuló modellre való áttérést jelenti a fogyasztók és a vállalatok védelmének javítása érdekében. Ennek célja az EU biztosítási piaci integrációjának további mélyítése, valamint a biztosítottak és a kedvezményezettek védelmének javítása. Ez végső soron az európai biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozások nemzetközi versenyképességének javulásához fog vezetni. Fontos kérdés a kockázati megfelelés és a tőkegazdálkodás. Az Európai Unió ismertetése

4 A korábbi irányelvek statikus számítási sémát alkalmaztak a szavatoló tőkére, amelynek mértéke a teljes üzleti volumenen alapult, pusztán a mérleg értékeinek figyelembevételével. A Szolvencia II. erőteljesebben a tényleges kockázatokhoz igazodik, és az egyes vállalkozások egyéni kockázatát helyezi a középpontba. Így immár minden vonatkozó számszerűsíthető kockázatot (de legalább a piaci kockázatot, a hitelkockázatot, a biztosítástechnikai kockázatot és a működési kockázatot) figyelembe lehet venni. Az új felügyeleti rendszer eredménye ennek megfelelően a biztosítóintézetek kockázatnak megfelelő tőkeellátottsága lesz. Ezt a minimális tőkeszükséglet (minimum capital requirement, MCR) egészíti ki, amely alá semmi esetre sem szabad kerülni. A Szolvencia II. szerint a biztosítóintézet vezetősége lesz felelős a vállalat befektetési stratégiájának kidolgozásáért és végrehajtásáért. Ennek célja a vagyoni eszközök körültekintő kezelése annak érdekében, hogy mindenkor megfeleljenek az olyan kötelezettségeknek, mint a szolvenciakövetelmények vagy az előírt kockázati/hozamprofil. A Szolvencia II. révén a biztosítók nagyobb befektethető pénzösszegekkel rendelkezhetnek, és ezáltal jobban megállhatják a helyüket az egyre inkább globalizálódó piacokon folyó versenyben. A felügyeleti hatóságok azonban attól tartanak, hogy a növekvő verseny több csődhöz vezethet és a fogyasztói bizalom csökkenését idézheti elő, valamint növelheti a kis és közepes méretű biztosítókra nehezedő nyomást. Rövid távon (a magasabb tőkekövetelmények miatt) csökkenhet a biztosítási védelem a magas, hosszú távú kockázatok tekintetében, emellett a biztosítók korlátozhatják a kereszttámogatást, ami bizonyos díjak emelkedéséhez vezethet. A Szolvencia II-vel kapcsolatos jogalkotási eljárás példáját adja a kétlépcsős jogalkotási eljárás nehézségeinek is, tekintve, hogy a keretirányelv végrehajtásához és alkalmazásához végrehajtási intézkedésekre van szükség. A Bizottság csak 2011-ben fogadta el az új felügyeleti struktúrára és különösen az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) 2011 eleji létrehozására tekintettel kidolgozott Omnibus II. javaslatot (megjegyzés: az Omnibus I. irányelv a banki és az értékpapír-irányelveket igazította ki hasonlóképpen). A javaslat rendelkezett az átültetésre, a hatályon kívül helyezésre és az alkalmazásra vonatkozó határidők meghosszabbításáról is tavaszán azonban láthatóvá vált, hogy az Omnibus II. nem kerül közzétételre és nem lép hatályba a Szolvencia II. irányelv átültetésének október 31-i határidejéig, aminek következtében a keretirányelvet átmeneti rendelkezések nélkül kellett volna átültetni. Ezért 2012 májusában az a javaslat született, hogy az átültetési határidőt június 30-ig meg kell hosszabbítani, a vállalkozások általi alkalmazás kezdetét pedig január 1-jében kell megállapítani. A 2012/23/EU irányelvre a október 31. után kialakuló joghézag elkerülése érdekében volt szükség. Mivel azonban az Omnibus II-ről továbbra is folytak a tárgyalások, javaslat született egy újbóli halasztásra, amely szerint az átültetés határideje január 31-ére, az alkalmazás kezdete pedig január 1-jére tolódna (COM(2013) 0680). Azóta az Omnibus II-t 2014/51/EU irányelvként elfogadták. AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE Az EP fokozott energiát fektet a pénzügyi szolgáltatások területének jogi szabályozásába. Nemcsak társjogalkotói szerepét látta el, hanem egyidejűleg folyamatosan támogatta a Bizottság munkáját, vitákat indított, és (például a banki és befektetési területen alkalmazott javadalmazási rendszerek korlátozásával kapcsolatban) saját kezdeményezésekkel állt elő, hogy világossá tegye álláspontját. Proaktív magatartásának köszönhetően az EP a Bizottságban, a Tanácsban és a nemzetközi intézményekben a pénzügyi piacok uniós szintű felügyeleti struktúrájának Az Európai Unió ismertetése

5 fejlesztéséről folyó jelenlegi vita előterében áll, és élen jár a rendszerszintű kockázatok elkerülését szolgáló lehetőségek felkutatásában. Doris Kolassa 09/2015 Az Európai Unió ismertetése