i) A Délvidéki Szigethegységekben.

Átírás

1 i) A Délvidéki Szigethegységekben. 22. A Zengővonulat és a környező dom bvidék földtani viszonyai. Dr. V adász M. E leméb-1:ő1. - (Az V. táblával.) Egy évi szünetelés után a m. kir. földtani intézet igazgatóságától nyert megbízatásom alapján végzett mecsekhegységi ujrabejárási munkálataimat év nyarán újból folytatva, ezúttal az alaphegységen kívül a délre.eső dombvidék bejárása került sorra. Ezzel a hegység keleti vonulatát alkotó Zengő és az ettől délre eső gránit-dombvidéket magában foglaló 21. öv XIX. rovat. Bátaszék és Pécsvárad jelzésű térképlap bejárását bevégeztem s a nyugaton csatlakozó Pécs jelzésű lap jövő évben eszközlendő bejárásával a külső vizsgálatok előreláthatólag véget is érnek. Az újabb gyűjtésekkel növelt gazdag anyag feldolgozása ezzel egyidejűleg szintén megkezdődött s jelenleg a jura-kövületek vizsgálata van soron. A bejárt terület szerkezetileg három vonulatra tagolható és pedig egy északi és egy déli mezozós üledékekből álló vonulatra, melyek között középponti tengely gyanánt gránit és kevés kristályos palából álló kristályos alaphegység foglal helyet. Az északi mezozóos-vonulat a tulajdon- -képeni Mecsekhegységhez tartozik s annak előbbi jelentéseimben keleti jura-vonulat11 gyanánt nevezett részét alkotja. Legkiemelkedőbb tömegét a Zengő adja, miért is az alábbiakban ezt az északi vonulatot Zengővonulat néven említem. A kristályos alaphegység a fazekasboda-morágyi gránitvonulat 1néven ismert terület, melyet az említett két mezozóos vonulathoz való viszonya alapján középponti kristályos vonulatnak nevezhetünk. A kristályos vonulattól délre a fiatal halomvidékből egyes elszigetelt rögökben kiemelkedő másodidőszaki képződményekét déli mezozóosvonulat néven foglalom össze. Ezeknek a vonulatoknak rövid jellemzését a következőkben adom. A Zengővonulat. Fölépítésében mezozóos képződmények és az ezekre települt neogén üledékek vesznek részt. Legrégibb képződménye a Váralja és Nagymányok között kibukkanó középső-triász vékonytáblás, településében erősen

2 jvonulat. Magy. kir. Földtani Intézet évi jelentése. V. TÁBLA. í. A Zengővonulat szerkezetének átnézetes szelvénye. M érték az alapra kb. 1 : 43,000. A lap : magasság = 1 : 1'5. lengő isse/ Hossiufíerény II. A Zengő vonulat déli részének szelvénye. M érték az alapra kb. 1 : 36,000. A lap : m agassághoz = 1 : 1*5. III. A mezozóos vonulat és a kristályos alaphegység települése. M érték az alapra kb. 1 : 36,000. A lap : m agassághoz = 1 ; 1 5. t tithon n = neokom P = trachidolerit ip = fonolit f = forrásmészkő m ja = abráziós kavics mtb homok váltakozó kongériás homokkővel m.c = kavics alsó-mediterrán m2a = meszes, lithothamniumos konglomerátum m2b = 1aj tam észkő m2c = meszes kötőszerű homokkő irigd = meszes homok m2e Pycnodontás-buccinumos kék agyag s = szarm ata márga és mészkő p = pannon homok és agyag L lösz. felső mediterrán

3 (2 ) F E L V É T E L I JE L E N T É S zavart szürke mészkő, mely a hegység nyugati részében nagy területet borít, itt azonban csak föltorlódott maradványa az egykor szintén nagyobb területen előforduló képződménynek. A Zengővonulat zömét juraképződmények alkotják. Homokkövek, agyagpalák, széntelepek, márgák és mészkövekből álló folytonos üledéksorozatot adnak, melyekben a legalsó liásztól kezdve az összes jura emeletek képviselve vannak. Előző jelentésemben röviden vázoltam azokat a jellegeket, melyek alapján a jurasorozaton belül a legalsó széntartalmú rétegcsoport, a fedömárga, a középső-liász, a felső-liász, alsó-, középső- és felsödogger, valamint a maim és titkon a térképen kikülöníthetők. További részletezések azonban csak faunisztikai alapon eszközölhetők, mert a képződmények folytonossága annyira kifejezett, hogy éles határok még az említett rétegösszletekben sincsenek. Az évek hosszú során gyűjtött gazdag kövületanyag, mely a m. kir. földtani intézet gyűjteményében van, melyet saját gyűjtéseimmel is növelhettem, nemcsak a jurasorozat további tagolását teszi lehetővé, hanem becses adatokat fog szolgáltatni általános faunisztikai, fácies-kifejlődés és földrajzi elterjedés szempontjából is. A jura-anyag tanulmányozása még ezután kerül csak sorra, azért egyelőre az abból vonható következtetésektől eltekintek. Addig is azonban, míg a részletes vizsgálat megejthető lesz, nem tartom fölöslegesnek annak a beosztásnak ismertetését, melyet a m. kir. földtani intézet gyűjteményében levő anyag alapján annak idején H ofmaüo* K á r o l y és B ö c k h J ános eszközöltek. Amennyire megállapítanom sikerült az idősebb rétegek anyagát (liász-alsó-dogger) H o fm a n x vizsgálta, míg a magasabb jurasorozatot B ö c k ii J. tanulmányozta. B öckh J. vizsgálatainak eredményeit magyar nyelven a tudományos akadémia kiadásában megjelent igen becses munkában közölte is;1) H ofm ann azonban erre a tárgyra vonatkozó fáradságos munkájának semmi írásos nyomát nem hagyta reánk. Midőn tehát a mecseki jurasorozatnak általuk készített beosztását az egyes emeletekben előforduló jellemzőbb fajokkal együtt itt közlöm, ezzel rögzíteni óhajtom a hegység tanulmányozásának azt az állapotát, melyben az munkám megkezdésekor volt. A m. kir. földtani intézet gyűjteményében levő jura-anyag a következő osztályozásban van kiállítva. Széntartalmú képződmény. Főként növényeket és puhatestűeket tartalmazó homokkő, agyagpala, szenes pala, szén- és márgarétegek Cardinia sp., Gervilia infraliasica Qu. sp. és Lima gigantea Sow. sp.-el. t) Adatok a Mecsekhegység és dombvidéke jurakorbeli lerakodásainak ismeretéhez. Értekezések a természettudományok köréből. XI. k., A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése

4 338 DR. VADÁSZ M. ELEM ÉR (3) Bucklandi öv: Cardinia gigantea Qm Cardinia hybrida Sow. Arietites sp. Obtusus öv: Spiriferina Walcotti Sow. Tinna sp. Pecten calvus Gf. Pecten subulatus M ü n s t. Pecten liasinus Nyst. Gryphea obliqua Gr. Mytilus Morrisi Opp. Cucullaea hettangensis Teeqtj. Pholadomya decorata Ziet. Pleurotomaria anglica Sow. Arietites stellaris Sow, sp. Oxynotus öv: Oxynoticeras oxynotum Qu. sp. Rarico status öv: Avicula sinemuriensis Orb. Arietites raricostatum Ziet. sp. Aegoceras brevispina H a u. sp. K özépső-liász. Túlnyomó részben homokos és tüzköves mészkövek, márgák, alá-- rendelten crinoideás mészkő. Bipunctatum - rét egek : Cycloceras bipunctatum Tt. Henleyi - rétegek: Rhynchonella sp. Pecten velatus G oldf. Phylloceras cfr. Partschi Sttjr. sp. Phylloceras cfr. Capitanei Cat. sp. Lytoceras fimbriatum Sow. sp. Liparoceras Ilenleyi Sow. sp. Margaritatus-r étegek : Pentacrinus basaltiformis Mell. Spiriferina rostrata Schl. sp. Rhynchonella sp.

5 <4) F E L V É T E L I JE L E N T É S Avicula cygnipes P h il. Amaltheus margaritatus Monf. sp. Spina-tus-rétegek : Vhylloceras sp. Amaltheus spinatus Bbug. sp. Harpoceras sp. Belemnites paxillosus S ch loth. F első-liász. 'Sötétszürke kissé homokos és fekete vékonytáblás és leveles márga. Bifrons-rétegek : Inoceramus dubius Sow. Vhylloceras Nilssoni Héb. sp. Lytoceras cornúcopiae Y. & B. sp. Coeloceras subarmatum Y. & B. Harpoceras bifrons Bbug. sp. Belemnites tripartitus S chl. Radians-rétegek: Vhylloceras Nilssoni Héb. sp. Harpoceras radians R ein. sp. A lsó-dogger. Szürke homokos agy-agmárgák. Opalinus-rétegek : Vosidonomya opalina Qu. Veden lens Sow. Harpoceras opalinum Qu. sp. Belemnites exilis O r b. Műre hison a e - rétegek : Inoceramus fuscus Qu. Harpoceras Murchisonae Sow. sp. K özépső-dogger. Szürke mészmárga-rétegek palás és pados váltakozással. Alsó Parkinsoni-emelet (Cosmoceras subfurcatum ré-. legek) : Ostrea rhysa B öckh.1) i) Ez és az alább em lített többi Böcim-féle faj a föntebb idézett munkában ívan leírva. 09 *

6 3 4 0 DK. VADÁSZ M. ELEM ÉK Phylloceras Zignoanum Orb. sp. Lytoceras polyhelictum Böckh. Stephanoceras Humphresianum Orb. sp. Cosmoceras subfurcatum Ziet. sp. Ancyloceras baculatum Qu. sp. B a j e u x - e m e 1 e t : Inoceramus petalotus Böckh. Lytoceras tripartitum Rasp. sp. Lytoceras dasyptychum Böckh. Cosmoceras dubium Qu. sp. Cosmoceras ujbányaense Böckh. Cosmoceras Stürsenbaumi Böckh.. Belemnites baranyaensis Böckh. Felső-dogger. Vörös, szürke vagy zöldes tarka gumós agyagmárga Alsó bath - emelet: Inoceramus petalotus Böckh.. Posidonomya álpina G-ras. sp.. Phylloceras óbányaense Böckh.. Phylloceras flabellatum N e u ji. Phylloceras disputabile Zitt. Phylloceras mediterraneum R étim,. Oppelia aspidoides Opp. sp. Stephanoceras rectelobatum H au. sp.. Stephanoceras molarum Böckh. Perisphinctes subtiliplicatus Böckh. Perisphinctes aurigerus Opp. sp. Belemnites Neumayri Böckh. Felső bath- emelet: Rhynchonella cfr. spajhica L á m.. Waldheimia digona Sow. sp. Posidonomya álpina Gkas. sp. Phylloceras disputabile Zitt. Stephanoceras linguiferum Orb. sp.. Stephanoceras eszterense Böckh. Perisphinctes curvicosta Opp. sp. Callovien : Rhynchonella pennini'ca Uhl. Phylloceras disputabile Zitt.

7 (fi) F E L V É T E L I JE L E N T É S. 341 Phylloceras euphyllum Nkum. Stephanoceras bullatum O ií b. sp. Haploceras vallis-calcis B öckh. Maim. Különböző színű tömött fehér, szürke, sárga vagy vörös többnyire jól rétegezett vagy pados, helyenként tüzköves mészkövek. Oxford- eme let : Phylloceras tortisulcatum Orb. sp. Perisphinctes plicatilis Sow. sp. Peltoceras transversarius Qu. sp. Aspidoceras perarmatum Sow. sp. Kimmeridge-emelet: Phylloceras ptychoicum Qu. sp. ' Phylloceras tortisulcatum Or b. sp. Aspidoceras pressulum Neum. Aspidoceras longispinus Sow. sp. Aspidoceras Haynaldi H e k b. Alsó-tithon emelet: Terebratula dyphia P ict. Perisphinctes cimbricus N eum. Aptychus punctatus V oltz. y Aptychus latus Muksi. 1 Felső-tithon emelet: Terebratula dyphia Piot. Perisphinctes cfr. transitorius Orr. sp. - í Aptychus punctatus V oltz. Aptychus Beyrichi Opp. Ebben a fölsorolásban a gazdag faunának csak néhány alakját óhajtottam adni, a Böckn-Hofmanx-féle szintezés igazolására. További ismertetésbe nem bocsájtkozhatom mindaddig, mig az egész faunát uj revizió alá nem vettem. Annyit azonban már itt is meg kell jegyeznem, hogy a magasabb rétegekben az ammoniteszek mind nagyobb mennyiségben jelennek meg, amit hajlandó volnék a juratengernek területünkön való mélyülésével magyarázni. Még csak arra kell reáutalnom, hogy az összes juraüledékek úgy kifejlődésükben, mint faunájukban is erősen emlékeztetnek a közép-európai fáciesre, míg a mediterrán-alpesi fáciestől minden tekintetben eltérnek. A Zengővonulat mezozóos alaphegységének üledékeit kövületes trachidolerit-tufák és ezzel váltakozó tengeri rétegek zárják le. Ezeket a ré

8 3 4 2 DK. VADÁSZ M. ELEM EK (V> tegeket H oem ann mutatta ki először s faunájukat is tanulmányozni kezdte. Hátrahagyott kézirattöredékéből a kagylók leírását a közelmúltban a m. ikir. földtani intézet jóvoltából kötelességszerűen sajtó alá rendeztem.1) Azóta a fauna többi elemeit: foraminiferákat, korallokat, echinodermatákat, brachiopodákat, csigákat és ammoniteszeket is földolgoztam, úgy hogy ezeknek a rétegeknek egész faunáját a- következőkben adhatom: F oraminiféra: Spiroloculina sp. Nodosaria (Dentalina) sp. Cristellaria crepidula F. & M. sp. Cristellaria convergens Born. Orbulina universa Oeb. Discorbina sp. Anthozoa: Trochosmilia cfr. Lorioli Iaoby. Pleurosmilia sp. Stylina sp. Thecosmilia sp. Trochoseris poculum F kom. Calamophyllia? sp. Thamnastrea sp. Echinodermatá: Eugeniacrinus bernensis Oost. Eugeniacrinus cfr. Dionisii Oost. Plicatocrinus? sp. Cidaris punctatissima A gess. Brachiopoda: Crania irregularis R oem. sp. Thecidea tetragona R oem. sp. Thecidea Campichi L ob. Rhynchonella multiformis R oem. Rhynchonella Renauxiana Orb. Rhynchonella cfr. decipiens Dub. sp. Megathyris megatrema Sow. sp. Terebratula russillensis L or, var.? Terebratula depressa L ám. Terebratula cfr. hippopea R oem. Terebratula sp. i) Néhai Hofmann K ároly: A Meesekhegység középső-neokom rétegeinek kagylói. (Matti, és term. értesítő.xxx.) és M. k. földt. int. évkönyve XX. k. 5, fűz

9 (8 ) F E L V É T E L I JE L E N T É S Terebratula cfr. Moreana Okb. Waldheimia tamarindus Sow. sp. Terebratulina striatula W a h l. sp. Terebratulina gracilis Schl. sp. Lamellibranchiata: Perna cfr. Ricordeana Óbb. Ctenostreon pseudoproboscidea L ob sp. Pecten (Neitha) aequicostatus Lám. var. virgatoauritus V ad. Pecten (Aequipecten) cfr. Carteronianus Óbb. Spondylus striatus Sow. sp. Spondylus hystrix Guldf. Ostrea cfr. minős Coqu. Ostrea (Alectryonia) Cornuélis Coqu. var rotundata V ad. Ostrea (Alectryonia) mecsekensis V ad. Ostrea (Alectryonia) macroptera Sow. Exogyra Couloni D ebr. sp. Exogyra tuberculifera K o c h & D uttk. Mytilus (Arcomytilus) cfr. Couloni Mabcou. Lithodomos aubersiensis Pict. & Camp. Arca sp. ind. Isoarca sp. ind. Trigonia Matyasovszkyi H oem. Astarte transversa L eym. A starté (Praeconia) subcordiformis H o fm. Astarte (Praeconia) ventricosa H oem. IHceras semistriatum H oem. Valletta Germani Pict. & Camp. Monopleura Böckhi H ofm. Bicornucopina Petersi H ofm. Corbis (Mutiella) Riegeli H ofm. Cardium cymotomon F é l ix. Cardium sp. (cfr. Cottaldianum Óbb. Cyprina sp. ind. Cyprina sp. (cfr. Carteroni Orb.J Pholadomya ind. sp. Gastrochaena astraearum Óbb. Grastropoda: Terebrella (?) Hofmanni n. sp. Psendomelania sp. Nerinella hungarica n. sp Nerinea (Piozoptyxis) cfr. Coquandiana Óbb.

10 3 4 6 DB. VADÁSZ M. EL EJIÉR (11) delt kiterjedésben. Ugyancsak ezek közé települt egy riolittufa-véteg is, mely Szászvártól délre egészen Váraljáig keskeny, eleinte összefüggő, majd kelet felé szétszakadozott sávban nyomozható. Mindezek az alsómediterrán emeletet képviselik. A felső-mediterrán elején az alsó-mediterrán jelenségeinek folytatását észleljük. A tenger további előrenyomulására utalnak a legalsóbb kavicsos-konglomerátumos rétegek, melyek a déli peremen Pécsvárad és Hosszúhetény között, az északi részeken Hidasd körül észlelhetők. A magasabb rétegek tiszta tengeriek: lajtamészkő, finomabb meszes homokkő, majd agyag, végre a felsőbb rétegek felé féligsósvízi és édesvízi rétegek, melyek mindenütt végignjmmozhatók s Hidasdnál tekintélyes vastagságú lignitréteget is tartalmaznak. Fölemlítésre méltó, hogy ugyanitt a rétegsort újból tengeri jellegű lajtamészkő zárja le. Ebből a rétegsorból a felsőmediterrán térsziningadozásra kell következtetnünk, mely az egész vonulaton belül az emelet vége felé beállott regresszióra vezetett. A felső-mediterránban megindult regresszió a szarmata emeletben folytatódott s ennek üledékei kizárólag féligsósvizi jellegű agyagmárgákkal és mészkövekkel vannak képviselve. Csak kevés helyen bukkannak felszínre Pécsváradon és Hidasd környékén, mivel a legtöbb helyen pannon üledékek takarják. A pannon emeletet ugyanis újabb erőteljes transzgresszió vezeti be, mely azonban mint előző jelentéseimben említettem, nem érte el a mediterrán transzgresszió 400 méteren felüli magasságait. A pannon képződmények az alsó-pannonra jellemző faunával, az alaphegység közelében durvább, attól távolabb mindinkább finomodó üledékekkel vannak képviselve. Durva kavicsos homok közbetelepült homokkövekkel, majd agyag és finomszemű márgák észlelhetők az idetartozó rétegek között. A lösz, mint alább látni fogjuk, nagy szerepet visz a hegység takaróképződményei között. Általában a hegység közvetlen környékén a déli oldalakon nagyobb vastagságban észlelhető. A Z engővonulat szerk ezete, A mezozóos alaphegység főbb vonásaiban egy periklinális medencét zár körül. A medence közepén Újbányán a trachidolerit és ennek neokom üledékekkel váltakozó tufája foglal helyet s ezt közel kelet-nyugati csapósban a juraüledékek szegélyezik. Az utóbbiak négy szárnyat formálnak, melyek azonos csapás mellett ellenkező dűlést mutatnak. Pécsvárad és Hosszúhetény között egy déli dűlésű szárnnyal végződik dél felé az alaphegység, melyre azután hasonlóan déli dőlésben a neogén rétegsor települ. Pécsvárad-Hosszúheténytől Újbányáig egy teljes réteg

11 (1 2 ) F E L V É T E L I JE L E N T É S sorozatú északi szárnyat nyomozhatunk, majd Újbányán újból forduló dűlésirányban ismét déli szárny következik, mely a szászvári bányától délre ér véget egy nagy hosszanti törés mentén. A szászvári bányánál egy északi irányú újabb vonulat nyomozható, mely kelet felé Nagymányoknál ér véget s a fedőhegység alá merül. Ezeket a szárnyakat nagy hosszanti törésvonalak határolják s ezek adják meg egyszersmind az egész vonulat jellegét is. Kelet felé a vonulat egységessége megszakad s kisebbnagyobb részekre tagolódva húzódik tovább. Az egész vonulat szerkezetéről az I. szelvény ad áttekintést. Kitűnik ebből, hogy a hegységet a törések jellemzik, melyek mentén a földarabolódott részek összetorlódtak. A helyi, jellegű egymásra torlódásokon kívül különösen szembeötlő az északi, szászvár mányoki szárnynak a mediterránra való reátolódása, mely úgy a külszínen, mint különösen a szászvári bányában világosan észlelhető. Ehhez hasonló, de sokai kisebb mértékű jelenség Hosszúhetény fölött is látható, ahol az alsóliász fedőmárga a középső liászra került. (1. I. szelvény). Az északi szárny különben is a legerőteljesebb zavargásokat mutatja, amelyek a trachidolerit-telérekkel átjárt rétegeken kívül még abban is nyilvánulnak, hogy az egyes rétegösszletek erősen redukált vastagságban és hiányos rétegsorral vannak jelen. A felső-liász, alsó- és középső dogger ugyanis ebben a szárnyban sehol sem mutatkozik. A fedőhegység képződményei az összetöredezett alaphegységet délen déli, nyugodtabb településben, északon zavartabb átlagos északi dűlésben környezik. Utólagos mozgásokat a fedőhegység is szenvedett. Ezek közül legszembeötlőbb a föntebb emlitett jelenség, mely két hosszanti törés mentén a mediterránt az alaphegység közé juttatta, aminek folytán az északi mezozóos szárny egy ferde szögben álló vetődés mentén az alsómediterrán fölé került. A törések korát illetőleg előző jelentéseimben három időszakot állapítottam meg. A biztosan kimutatható első összetöredezés az alsó-krétában történt s az előrenyomuló miocén-tenger már egy erősen kialakított régi térszint talált. Egy második kevésbbé erőteljes földarabolódás a mediterrán-tenger előrenyomulását lehetővé tevő sülyedéssel kapcsolatos. Végül egy újabbi erőteljes diszlokációs időszak a pannont közvetlenül követő időben történt. Ez utóbbi alakította ki egyszersmind a mai térszin nagy formáit is. Ezek az utóbbi mozgások leginkább a hegység peremén észlelhetők; a mellékelt I. szelvény déli részén a pécsi országúton a szarmatát ilyen pannonutáni törés diszlokálta, nemkülönben Szászváron a falu fölött a trachodoleritban találunk hasonlókorú vetődéseket. Különösen érdekes az utóbbi hely, ahol a pannon rétegek 70 -os kimozdulást szenvedtek.

12 34S DR. VADÁSZ M. ELEM ÉR (13) A kristályos vonulat, A Zengővonulattól délre átlag 300 m magasságú szertetagolt térszinti dombvidék gyanánt vonul a kristályos alapliegység. Túlnyomó részben gránitból áll, melyet R o th S am u kőzettani vizsgálata alapján az orthoklas-, orthoklas-oligoklas és gneisz-gránitok közé kell sorolnunk.1) Többnyire tekintélyes vastagságú lösz födi s csak a völgyek és árkok bevágásaiban bukkanik ki, míg a tetőkön eltűnik. Északkelet-délnyugati irányú vonulatban nyomozható Mórágy és Fazekasboda között, ahol aztán a fiatal takaró alá merül. Északi peremén Ófalu mellett Bonyhád puszta körül fillit is települ reá meredek északi dűlésben. Yalószinű azonban, hogy a fillit idősebb a gránitnál s utóbbinak föltörése emelte ki a fillitet eredeti helyzetéből. Amennyiben ez a feltevésünk helyes, úgy a fillitet a gránit egységes takarója gyanánt kell elképzelnünk, melyből ma csak gy kis foszlány maradt vissza. A gránit borára vonatkozólag közvetlen észleléseink nincsenek. A hegység legrégibb üledéke a perm, melynek homokkövében a gránit anyaga már benne van. Ha elfogadjuk, hogy a gránit a fillitnél fiatalabb, úgy előbbinek korára nézve csak a régibb palalozoikum marad. Fölemlítendő még, hogy a gránitban észlelhető igen szép aplit és jjegmátitos teléreken kívül Fazekasboda mellett, valamint Geresd fölött trachidolerit-telér is látható. A kristályos vonulat fedőhegysége ugyanazokból az elemekből áll, melyekről föntebb volt szó. A vonulat különböző részei azonban a neogénban más-más jelenségek hatása alatt állott. Az északi részek úgy látszik csak a pannon emeletben kerültek hullámok alá, mivel közvetlenül az egyenesre nyesett gránitfelületen a pannon üledékek települnek. Délebbre, Rácmecskétől kezdve már az alsó-mediterrán üledékei is jelen vannak és pedig legalsóbb transzgressziós, gránittörmelékkel teli homok és kongériás homokkőrétegekkel. Különösen érdekes a Fazekasboda Geresd közötti részlet, mely az ősi gránittérszin lepusztított szigete gyanánt állott ki a mediterrán tengerből, melynek üledékei északon és délen szegélyezik. Északon nagy gránittuskókkal teli homok és homokkőrétegek vannak kongériákkal. Délen ugyanezek a rétegek változatosabb kifejlődésben, amennyiben az alsó-mediterrán tufás rétegét is észlelhetjük e fölött a kavicsréteget, majd egy homokos-márgás édesvízi kongériákkal és a hvdrobiidae-családba tartozó csigákkal teli réteget, mely fölött a lajtamészkő következik. A felső-mediterránon belül Püspöklakon egy édesvízi és ten-!) A fazekasboda-mórágyi hegylánc eruptív kőzetei. (Föleit. Int. Évk. IV. k )

13 (14) F E L V É T E L I JE L E N T É S. 349 geri rétegből álló s a liidasdival azonosítható rétegsor következik. A neogén fedőhegység üledékeit itt is a szarmata homokkő és cerithiumos mészkő rétegei fölé települt pannon homok és agyag zárja le. Az egész kristályos vonulat és az itt említett neogén tagok nagy vastagságú lösztakaró alatt csak kisebb-nagyobb foltokban bukkannak ki. A déli mezozós vonulat. A kristályos vonulattól délre a pannon és lösztakaró alul több elszigetelt mezozóos rög bukkanik felszinre. Ezek közül a legkeletibb a Duna mellett közvetlenül a Duna 90 rn-es szintjén, Bátánál észlelhető sötétszürke, dolomitos triászmészkő, mely a mecseki kagjdósmészkő11 rétegekkel jól azonosítható s a középső triászba sorolható. Bátától délkeletre Szabar határában a mohácsi országút mellett, továbbá ettől keletre Monyoród községben, valamint Ivéméndtől délre és Versendtől északra szürke és sárgás tűzköves-homokos rétegek vannak nagy kőfejtőkben föltárva. Helyenkint, így különösen Kéménden crinoideás féleségek is vannak köztük. Ezekről a rögökről a legutóbbi időkig nincsen irodalmi adatunk. Az. elmúlt évben ifj. L óczy L a jo s tett róluk említést s a föltárt képződményeket középső liászkorúaknak mondja.1) A kormegállapítás egyedül a Kéménden és Monyoródon elég gyakorinak mondható belemnites-ek és. rbynchonellák alapján eszközölhető. H ofm a nm, a terület első térképezője a m. kir. Földtani Intézet gyűjteményében levő Belemnites Blainvillei V o l tz. alapján ezeket a rétegeket az alsó-doggerbe (Murchisonae-rétegek) utalta. Saját gyűjtéseim alapján a Belemnites exilis O e b. jelenlétét is megállapíthattam, mely tudvalevőleg a felső liászra és alsó doggerra szorítkozik. Ha még fölemlítem, hogy ezekhez hasonló homokos-crinoideás, belemnites-tartalmú rétegek Ófalun közvetlenül a középső-dogger alatt és középső-liász fölött találhatók, akkor a kifejlődésbeli azonossággal támogatott föntebbi kövületmeghatározások alapján H o fm a o t kormeghatározását helyesnek tartom és a kéménd szabari jurarögöket alsó-dogger-be sorolom. A bátai és kéménd szabari rögök csapása közel kelet-nyugati. A bátai triászrög dőlését biztosan megállapítanom hozzáférhetetlensége folytán nem sikerült; rétegei látszólag dél felé hajolnak. A kéménd szabari több kőfejtőben feltárt alsó-dogger rétegek kivétel nélkül lankás északi hajlást mutatnak. Erősen összetöredezett voltát különösen a szabari föltárások észleltetik. Ezeket a rögöket a kristályos vonulattal parallel haladó, valamikor!) Földtani Int., évi jelentése 1912-ről, p. 172.

14 350 DB. VADÁSZ M. ELEM ÉR ( 1 5 ) egységes ÉK DNy csapású mezozóos vonulat összetöredezett darabjai gyanánt kell tekintenünk. Az egykori vonulat rögei felszínre nem bukkannak, csakis mesterséges föltárások révén láthatók, mert részben a pannon üledékek, részben a lösz vastag takarója alatt vannak. Minthogy közvetlenül a pannon üledékek abráziós terméke települ egyenesre tarolt felületükön, kétségtelennek kell tartanunk, hogy ez a vonulat, legalább előttünk észlelhető részében csak a legfiatalabb időben sülyedt a pannon tenger hullámai alá. A bátai rög egyenesre nyesett felületén pleisztocén homok és homokos lösz települ, ezen a részen a pannon, melynek tengere a lenyesést okozta, a prepleisztocén időben elhordatott. A kéménd szabari föltárások mindegyikében a rétegek lekerített tűzkőkavicsaiból és breccsás törmelékéből álló abráziós réteg fölött szürke vagy fehér finomszemű agyagmárga települ m vastagságban s erre azután diszkordáns településsel a lösz következik. A v o n u lato k szerk ezeti k ialakulása. Végigpillantva az egyes vonulatokon, röviden meg kell emlékeznünk még azok egymáshozi viszonyáról is. Láttuk, hogy a Zengővonulatnak a neokommal lezáródó egységes mezozóos üledéksorozata erőteljesen összetöredezve s egyes részeiben pikkelyszerűleg föltárva periklinálist formál. Ezt a periklinálist, részben.a külszínen, részben a fedőhegység alá merülve hiven követi a kristályos alaphegység is. A két vonulat egymásra települése Ófalunál észlelhető, ahol a liász közvetlenül a fillitre torlódott (III. szelvény). A Zengővonulat szászvár mányoki északi szárnyában Váralján és Mányoknál a triász mészkő is kibukkanik meredeken fölállított rétegekkel. Ebből a körülményből, továbbá az északi szárny mediterrán rétegeiben található nagymennyiségű kagylósmészkő kavicsból és gránit görgetegekből azt következtetjük, hogy a hegység mai északi végződésén túl egy gránitvonulatra támaszkodó s a mecseki triász-perm vonulattal azonos elsülyedt hegységrészt kell keresnünk, mely csak a legfiatalabb harmadidőszakban sülyedt el. A Zengővonulat ezek szerint két olyan kristályos vonulat között foglal helyet, melyeknek sülyedésével kapcsolatban térfogaidban összeszorítva hosszanti törések mentén földarabolódott és pikkelyesen föltorlódott. A déli mezozós vonulatnak a Zengővonulattal fáciesben egyező képződményei a kristályos vonulattal közvetlen érintkezésbe a felszínen nem jutnak. Valószínűleg Ugyanúgy torlódnak meg a grániton, mint ahogy azt az északi mezozóos vonulatban Ófalunál észlelhetjük. A kristályos vonulat a legfiatalabb időkig szárazulat volt s ez alatt az idő alatt ősi térszínné alakult, melynek az erózió-bázis többszöri vál

15 ( 1 6 ) F E L V É T E L I JE L E N T É S tozásához alkalmazkodnia kellett. Ebből az ősi térszínből ma csak a pannon-tenger nyeste roncs maradt reánk Fazekasboda Mórágy árkokkal szabdalt dombvidékében. A Zengővonulat a neokomtól a neogénig tartó szárazföldi időszak alatt ugyancsak denudációs térszínné formálódott, melynek nyomait a mai m magaslatok mutatják, ahova a későbbi tengerek közvetlen pusztító hatásai nem értek el. A későbbi folyamatok eredményezte térszín ebhez simul hozzá. Ezen az óharmadidőszaki térszínen keletkezik egy miocén abráziós párkány 400 m magasságban s ez előtt a pannon üledékek födte 300 m magas hullámos dombos térszín, melyhez a gránitvonulat is tartozik. Az egész területen az üledékek fölhalmozódása tart a pannon emelet végéig. Ekkor egy rövid szárazföldi időszak áll be. melyet egy vörös agyagos, ltonkréciós babérces réteg jelez a pleisztocénban megindult löszképződés határán. Ahol a lösz közvetlenül idősebb térszínre hullt, többnyire mindenütt megvan ez a jellemző és jól fölismerhető vörös határréteg, melynek keletkezése az elmondottak szerint a leventéi emeletbe esik. A löszképződést megelőzőleg jelentős denudációs működés volt folyamatban, mely az idősebb képződmények egy részét sok helyen eltávolította. így Szászváron a lösz a pannon homok vápáiban települt. Monyokon az egyik kagylómészkő föltárásban a mészkő pannon-marta egyenes felületén csak repedésekben és vékony kéregben maradt meg a pannon homok s a lösz közvetlenül a mészkövön fekszik. Ugyanilyen jelenségeket mutatnak a szabari kőfejtők és a bátai föltárás is. A térszín mai formáinak kialakulását a Zengővonulattól délre elterülő dombvidék lassú pannon időszakbeli sülyedése indította meg. A Zengővonulat mai nagyobb hosszanti völgyei nem idősebbek a pleisztocénnél, amit majdnem mindegyikben észlelhető terraszok bizonyítanak. A patakok eróziós tevékenysége az, alaphegységben igen erős, amint azonban az alaphegységet elhagyták, elsekélyesednek, széles, nyílt völgyekben haladnak és sokszor egészen elposványosodnak. Ezek a dombvidékbeli nyilt völgyek jórészt a pleisztocén deflatiónal; köszönik létüket, mely a pannon homokkal födött térszínen többnyire szerkezeti vonalak mentén létesítette azokat. A te rü le t h asznosíthatósága. A területünkön előforduló különböző célokra hasznosítható kőzetek, gránit, mészkövek, homokkövek, agyag és homokrétegek használhatóságáról más alkalommal óhajtok szólni, itt röviden csak a leginkább közérdeklődés tárgyát tevő liász szénről emlékezem meg. A liász legmélyebb rétegeiben előforduló széntelepek Pécs vidékén régen művelés alatt álla

16 3 5 2 ü li. VADÁSZ M. EL EM ÉR (1 7 ) nak. Ezeknek a Zengővonulatban való jelenlétét is kétségtelennek tarthatjuk. Az északi szászvár mányoki szárnyban szintén művelés alatt állanak. A közbeeső részeken négy olyan helyet lehet megemlítenünk, ahol a szénképződmény legjobban megközelíthető. Ezek egyike Ófalu mellett a,,goldgrund nevű völgy torkolata, ahol a széntartalmú homokképződmény a filliten fekszik. Sok reményre települése alapján nem jogosít. Nádasdtól délre a Rőtbe Erde árkában lapos boltozatot formálva szintén kibukkanik a széntartalmú képződmény felső része, melyet a fedőmárga alsó rétegei födnek észak felé, dél felé pedig vetődés mentén a mediterrán alá bukik. Az északi részen eszközölt fúrás a közelmúltban a szénképződményt elérte, azonban gazdaságos mélységben művelhető telepekre nem akadt. A másik két helyen csak a fedőmárga vaii felszínen, úgy hogy a szénképződmény csakis fúrások által közelíthető meg. A Zengővonulat déli részén Hosszúhetény és Pécsvárad között a vasasi telepek fedőjéül tekinthető alsóliász márgarétegek vannak felszínen. A vasasi telepeket azonban kelet felé a Hármas lábánál haladó haránttörés a mélybe elvetette, ami a kutatásnak nagy akadálya azzal a hosszanti vetődésrendszerrel együtt, mely Pécstől Pécsváradon át kelet felé nyomozhatólag itt a fedőmárga. rétegeit településükben ismételten megzavarta s északi dőlésüket déli irányúvá változtatta. (I. II. szelvény.) Ezen a területen tehát igen nagy s ma még alig gazdaságos mélységekkel kell a kutatásnak számolnia. Talán leginkább hasznosítható, bár túlnagy reményekre szintén nem jogosító rész az, mely Szászvár-bányától délre a Somlyó északi lábánál kibukkanó fedőmárgák által határolható. Ez a kibukkanás a periklinális rétegeinek déli településű szárnyához tartozik s a közeli mediterrán utáni nagy vetődés dacára, a külszínen lankásan dűlő rétegeket mutat. Valószínűnek tarthatjuk, hogy a település a mélyben sem zavartabb, csakis trachidolerittel átjárt, s mintegy 300 m mélységben a szénképződmény elérhető. Minthogy a déli mezozoós vonulat a Mecsekkel azonos fáciesű, joggal fölmerülhet a liász széntelepeknek ezen a területen való előfordulásának kérdése. Mint láttuk, a külszínen levő rögök alsó-dogger korúak s ha a széntartalmú liász jelenlétét föltételezzük is, az észlelhető lankás település tekintetbevételével sem lehet 800 méteren belül azt elérni. Ez a vonulat tehát a szénkutatás céljaira ugyancsak meddőnek mondható.