A TÁMOGATÁSOK ÉS A LIKVIDITÁS ÖSSZEFÜGGÉSEINEK VIZSGÁLATA A BÉKÉS MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁSOKRA

Átírás

1 GAZDÁLKODÁS ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS A TÁMOGATÁSOK ÉS A LIKVIDITÁS ÖSSZEFÜGGÉSEINEK VIZSGÁLATA A BÉKÉS MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁSOKRA Készítette: Kelle Veronika Témavezető: Dr. habil Takács István egyetemi docens Gödöllő

2 A doktori iskola megnevezése: Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola tudományága: gazdálkodás- és szervezéstudományok vezetője: Dr. habil Szűcs István egyetemi tanár MTA doktora, közgazdaságtudomány Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Közgazdaságtudományi és Módszertani Intézet Témavezető: Dr. habil Takács István egyetemi docens PhD, közgazdaságtudomány Károly Róbert Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Vállalatgazdaságtan Tanszék. Az iskolavezető jóváhagyása... A témavezető jóváhagyása 2

3 TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS A TÉMA AKTUALITÁSA, JELENTŐSÉGE A KUTATÁS ELŐZMÉNYEI CÉLKITŰZÉSEK IRODALMI ÁTTEKINTÉS A MEZŐGAZDASÁGI KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK FEJLŐDÉSE A RENDSZERVÁLTOZÁSTÓL NAPJAINKIG LIKVIDITÁS ÉS JÖVEDELMEZŐSÉG A MEZŐGAZDASÁGBAN Likviditás Jövedelmezőség A mezőgazdaság jövedelmezőségének alakulása a rendszerváltás óta A MEZŐGAZDASÁGI KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK FINANSZÍROZÁSA EURÓPAI UNIÓS ÉS NEMZETI TÁMOGATÁSOK RENDSZERE Az agrártámogatási rendszer az ezredfordulóig ( ) és a csatlakozást megelőző években ( ) A SAPARD Program A csatlakozás (2004. május 1.) utáni időszak támogatási rendszere Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv Jelenleg érvényben lévő támogatások, a as időszak támogatási rendszere Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Területalapú (SAPS) és közvetlen támogatások Egységes Gazdatámogatási Rendszer (SPS) Támogatások elszivárgása KEDVEZMÉNYES HITELKONSTRUKCIÓK SZEREPE A MEZŐGAZDASÁGI KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK FINANSZÍROZÁSÁBAN Az agrárágazat finanszírozása az európai uniós csatlakozás előtt Tőkepótló hitelkonstrukció Kedvezményes hitelkonstrukciók az Európai Unióhoz való csatlakozás után Európa terv Agrárhitel program Sikeres Magyarországért Agrárfejlesztési Hitelprogram A pénzintézetek által napjainkban kínált hitel konstrukciók a mezőgazdasági termelők számára Éven belüli futamidejű hitelkonstrukciók Éven túli futamidejű hitelkonstrukciók EU + nemzeti közvetlen támogatások előfinanszírozása AZ IRODALOM-FELDOLGOZÁS ÖSSZEGZÉSE, KÖVETKEZTETÉSEK ANYAG ÉS MÓDSZER A KUTATÁS HIPOTÉZISEI A VIZSGÁLAT ANYAGA ÉS TÁRGYA A VIZSGÁLATOK SORÁN ALKALMAZOTT MÓDSZEREK Kérdőíves felmérés Korrelációanalízis Főkomponens elemzés Klaszteranalízis

4 Mélyinterjú EREDMÉNYEK A VIZSGÁLT MEGYE MEZŐGAZDASÁGÁNAK ALAKULÁSA A RENDSZERVÁLTÁSTÓL NAPJAINKIG Békés megye mezőgazdasági adottságai A mezőgazdaság alakulásának tendenciái Békés megyében Szántóföldi növénytermelés alakulásának tendenciái Állattenyésztés alakulásának tendenciái A MEZŐGAZDASÁGI TÁMOGATÁSOK ÉS A KEDVEZMÉNYES HITELKONSTRUKCIÓK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA BÉKÉS MEGYÉBEN A tőkepótló hitel és az Európa hitel felvétel intenzitásának vizsgálata A támogatások és a hitelek szerepének feltárása kérdőíves felmérés segítségével Első kérdőíves felmérés eredménye Második kérdőíves felmérés eredménye és összehasonlító értékelése A nemzeti és az uniós támogatások igénybevételének intenzitásának és a pályázatok sikerességének vizsgálata TÁMOGATÁSOK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA A BÉKÉS MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁSOK LIKVIDITÁSÁRA, JÖVEDELMEZŐSÉGÉRE A likviditás, a jövedelmezőség és a támogatási szint tendenciáinak vizsgálata A likviditás, a jövedelmezőség és a támogatások összefüggésének vizsgálata többváltozós statisztikai módszerek segítségével Korrelációanalízis Főkomponens elemzés és klaszternanalízis Klaszteranalízis BANKOK TAPASZTALATAINAK FELMÉRÉSE MÉLYINTERJÚVAL ÚJ ÉS ÚJSZERŰ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK A KUTATÁS HIPOTÉZISEINEK TELJESÜLÉSE KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK ÖSSZEFOGLALÁS SUMMARY MELLÉKLETEK M 1. IRODALOMJEGYZÉK M 2. A SAPARD PROGRAM TOVÁBBI CÉLJAI ÉS INTÉZKEDÉSEI M 3. AZ ÚJ MAGYARORSZÁG VIDÉKFEJLESZTÉSI PROGRAM INTÉZKEDÉSEI M 4. KÉRDŐÍV M 5. KORRELÁCIÓ VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI M 6. KORÁBBI VIZSGÁLAT FŐKOMPONENS ELEMZÉS ÉS KLASZTERANALÍZIS OUTPUTJAI ÉVI ADATOKRA M 7. EGYÉNI GAZDASÁGOK TESZTÜZEMI ADATAIRA VÉGZETT FŐKOMPONENS ELEMZÉS OUTPUTJAI M 8. TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK TESZTÜZEMI ADATAIRA VÉGZETT FŐKOMPONENS ELEMZÉS OUTPUTJAI M 9. EGYÉNI GAZDASÁGOK TESZTÜZEMI ADATAIRA VÉGZETT KLASZTERANALÍZIS OUTPUTJAI M 10. TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK TESZTÜZEMI ADATAIRA VÉGZETT KLASZTERANALÍZIS OUTPUTJAI

5 M 11. PÉNZINTÉZETEK TAPASZTALATAIT FELMÉRŐ MÉLYINTERJÚ KÉRDÉSEI ÉS VÁLASZAI 176 M 12. ÁBRÁK JEGYZÉKE M 13. TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

6 1. BEVEZETÉS 1.1. A téma aktualitása, jelentősége Dél-Alföld régió (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye) sajátos helyzetben van. Ez a három megye Magyarország délkeleti határán található, az ország területének 20%-át foglalja el. Földrajzi helyzete miatt, az ország EU csatlakozása után, egyben az Unió délkeleti határa is lett. A régió földterületének meghatározó része szántó, az itt termesztett szántóföldi növények termésmennyisége alapján joggal tekinthető az ország éléskamrájának. A régión belül Békés megye a kedvező földrajzi adottságoknak és a jó minőségű földnek köszönhetően átlag feletti mezőgazdasági potenciállal rendelkezik. A mezőgazdaság súlyát tükrözi a munkaerő szerkezetben elfoglalt helye, a mezőgazdaságilag megművelhető terület magas aránya, a kitűnő minőségű termőföld, valamint a nemzetközi viszonylatban is versenyképes élelmiszergazdaság. A megye lakosságának háromtizede, országosan ennél kisebb hányada, egyötöde áll valamilyen kapcsolatban a mezőgazdasági tevékenységgel, termeléssel, a gabonatermelésnek, a sertés-, szarvasmarha- és baromfitartásnak évszázados hagyományai vannak. Békés megyében rendkívül meghatározó szerepe van a mezőgazdaságnak, így különösen nagy figyelmet érdemel problémáinak megoldása is. Az 1990-es években és Magyarország EU csatlakozását megelőző években számos probléma nehezítette a megye agrárgazdaságát: a mezőgazdasági vállalkozók hitelhez jutási nehézségei, az agrártámogatások igénylési módjának problémái, a támogatáshoz jutás nehezen teljesíthető feltételei, a túlzott adminisztráció, illetve a mezőgazdasággal foglalkozók számának csökkenése, melynek egyik fő oka az ágazatban elérhető alacsony jövedelem. Általános tapasztalatként említhető, hogy a mezőgazdasági vállalkozások jövedelmezősége Magyarországon alacsony, a szektor támogatottsági igénye magas. A rendszerváltás következtében bekövetkezett változások (a privatizáció választott módja, a privatizáció következtében kialakult erősen tagolt üzemszerkezet, a nagyszámú törpe- és kisüzem létrejötte) kedvezőtlen hatással voltak a mezőgazdaságra, mely nehezen tudta csak kiheverni a rendszerváltás okozta visszaesést, legfőképp a termelésben. Az 1990-es években a mezőgazdasági kis- és középvállalkozások egyik legsúlyosabb problémája az alulfinanszírozottság, illetve a nem megfelelő tőkeellátottság volt. Magyarországon ban megindult egy program a tőke pótlására, az állam hitelkeretet teremtett, a termelőknek azonban komoly gondot jelentett a hitel visszafizetése, így a garanciákat meghosszabbították. Mivel a mezőgazdasági tevékenység általában hosszabb távú beruházást igényel, így rendkívül fontos szerep jut az éven túli hiteleknek. Ezek közül véleményem szerint a mezőgazdasági termelők számára az egyik legcélravezetőbb és legmegfelelőbb hitelfajta volt az 1990-es évek második felében bevezetett tőkepótló hitelkonstrukció, mely lehetővé tette a gazdálkodók számára a forgótőke feltöltést, a működéshez szükséges likviditás biztosítását. A gazdálkodók pénzügyi helyzetének javításában, beruházásainak és forgóeszköz finanszírozásának megvalósításában, valamint jövedelmezőségük, likviditásuk javításában rendkívül fontos szerep jut az állami támogatásoknak, a kedvező hitelkonstrukcióknak, az európai uniós forrásoknak. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásával a magyar mezőgazdaság számára is új fejezet kezdődött, részesei lettünk az EU Közös Agrárpolitikájának (KAP). Ezzel együtt jelentős támogatási források nyíltak meg az agrárium 6

7 és a vidék számára beruházás, fejlesztés, jövedelmezőség javításának céljára, ugyanakkor az új feltételekhez való alkalmazkodás, a követelményeknek való megfelelés komoly kihívást jelentett minden érintettnek. Az EU támogatások elnyeréséhez nélkülözhetetlen a szokatlanul aprólékos szabályozás ismerete, az igénylések, pályázatok elkészítésében való jártasság, valamint tájékozottság a szerteágazó támogatási lehetőségek körében A kutatás előzményei Korábbi kutatásaim során az agrárhitelezés tapasztalatait vizsgáltam a Kereskedelmi és Hitelbank Zrt. békéscsabai fiókjánál, különös tekintettel Békés megye mezőgazdaságának jelentőségére, az agrárium finanszírozási problémáira, valamint az állami támogatások szerepére, formáira. A kutatás időszakában ( ) a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. keretén belül elemeztem a Bank hitel- és hiteljellegű termékeit, különös tekintettel az éven túli lejáratú forgóeszközhitelre, illetve az ehhez kapcsolódó speciális hitelgarancia feltételekre, vizsgáltam a mezőgazdasági hitelek fajtáit, a kamattámogatásokat, illetve a hitelképességet hitelgarancia nyújtásával növelő, a főként kis- és középvállalkozások fedezethiányának kiküszöbölésében fontos szerepet játszó Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány jelentőségét, működését, valamint elemeztem a Bank egyik egyéni vállalkozóként hitelt felvevő ügyfelének tőkepótló hitelkérelmének lebonyolítását, tapasztalatait. A korábbi kutatások számos problémát vetettek fel mind a mezőgazdaság, mind az agrárfinanszírozás, a banki hitelhez kapcsolódó támogatások helyzetét illetően, példaként említhető az ágazat alacsony jövedelmezősége, a hitelbiztosítékok, a magas banki fedezetek, a támogatások igénylési módja, a gazdálkodók nem kielégítő információval való ellátása, tájékoztatása és a túlzott adminisztráció. A vizsgálatok során arra a következtetésre jutottam, hogy az agrárhitelezésben a legsúlyosabb gondot a vállalkozások nagy mértékű tőkehiánya jelentette. Többek között ezért kapott jelentős hangsúlyt a tőke pótlása, a kedvezményes tőkepótló hitelkonstrukciók kidolgozása, a kormányzat szerepvállalása az agrárhitelezésben. Annál is inkább, mert az agráriummal kapcsolatos átgondolatlan politika, az agrárhitelek rendezetlen sorsa, az ágazat támogatására nem elegendő költségvetési források, a minisztérium szinte naponta változó koncepciója a bankokat egyre bizalmatlanabbá tette az agrárium finanszírozása terén. A mezőgazdasági vállalkozások hitelhez jutási esélyeit illetően arra a következtetésre jutottam, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gazdálkodók alaposabb tájékoztatására, mind a pályázatok, mind a támogatások terén a szaktanácsadási hálózat fejlesztése és a gazdálkodók számára is könnyen elérhető információközlés (média, folyóiratok, kiadványok stb.) által. A bankok számára a megoldást a hitelek átminősítésében, a kockázatok felülvizsgálatában láttam. Az azóta eltelt közel egy évtizedben számos változás történt Magyarországon a mezőgazdaság finanszírozása és támogatása területén, melyek arra késztettek, hogy a továbbiakban is e témában folytassak kutatásokat, alaposabb, mélyebb vizsgálatok elvégzésével, összefüggések feltárásával, a hitelezés tapasztalatait kiegészítve az agrárium támogatási lehetőségeivel, a támogatások jövedelmezőségre, likviditásra gyakorolt hatásának elemzésével Célkitűzések Kutatásom során békés megyei mezőgazdasági kis- és középvállalkozások adatait, mutatóit felhasználva, különböző módszerek segítségével elemeztem a gazdaságok likviditási, jövedelmezőségi helyzetét, tőkeszerkezetét, a hitelek, támogatások igénybevételét, valamint hatását a vállalkozások likviditási és jövedelmezőségi helyzetére. A disszertációban az uniós 7

8 és a nemzeti támogatásokkal (fejlesztési támogatásokkal bővebben, termelési támogatásokkal szűkebben), valamint a gazdálkodók számára fontos kedvezményes hitelkonstrukciókkal foglalkoztam. Mivel egy nagyobb egység, régió elemzése a régió megyéinek eltérő mezőgazdasági adatai, szerkezete miatt esetleg torzíthatta volna a vizsgálat eredményét, ezért úgy véltem, hogy szűkebb területet, egy megyét lehet mélyrehatóbban vizsgálni. Választásom Békés megyére esett. A vizsgált megye kiválasztásában jelentős szerepet játszott, hogy Békés megye átlag feletti mezőgazdasági potenciállal rendelkezik, az agrárium szerepe kiemelkedő a megyében. Kutatásom célkitűzései: Kutatásom fő célja a mezőgazdasági támogatások hatásának vizsgálata a békés megyei mezőgazdasági vállalkozások likviditására, jövedelmezőségére, melynek megvalósításához az alábbi célkitűzéseket határoztam meg: Vizsgálataim és hipotéziseim megalapozásaként a likviditás és jövedelmezőség elméleti, a mezőgazdasági jövedelmezőség és finanszírozás történeti áttekintése; A támogatási és hitelezési eszközök rendszerezése az EU csatlakozás előtti és utáni időszakban, illetve napjainkban; A mezőgazdaság alakulásának vizsgálata Békés megyében az agrárium jelentőségének feltárása érdekében; A támogatások elszivárgása, valamint a támogatás mértéke és a termelés nagysága közötti kapcsolat megszüntetése (decoupling) folyamatok elméleti áttekintése; Békés megyei mezőgazdasági vállalkozások likviditásának és jövedelmezőségének elemzése, a köztük lévő összefüggés feltárása céljából; A kedvezményes hitelkonstrukciók, valamint az európai uniós és nemzeti agrártámogatások hatásának elemzése a békés megyei mezőgazdasági vállalkozások likviditására és jövedelmezőségére, a támogatások és a gazdaságok likviditási és jövedelmezőségi mutatói közötti kapcsolat vizsgálata, a támogatási rendszer likviditásra és jövedelmezőségre gyakorolt hatásának kimutatása céljából. A szakirodalom áttekintése során rendszerezett ismeretek figyelembevételével fogom a kutatási hipotéziseimet felállítani, így azokat az Anyag és módszer fejezetben ismertetem. 8

9 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. A mezőgazdasági kis- és középvállalkozások fejlődése a rendszerváltozástól napjainkig Az 1990-es évek elején a közép-kelet-európai országok társadalmi rendszerében bekövetkezett változások gazdasági változásokhoz vezettek. Ezek a változások néhány ország mezőgazdaságának jelentős átalakulását okozták, például a földtulajdonlás és földhasználat terén. A korábban kollektivista tulajdonosi kapcsolatok fontos tényezőt jelentettek a posztszocialista tulajdonosi reformoknál, ami a kárpótlással valósult meg a legtöbb közép- és keleteurópai országban. Ezek gazdasági struktúrák széles körét eredményezték, például részvénytársaságokat, kft-ket, termelőszövetkezeteket és önálló gazdaságokat. Az önálló földművelési ágazat növekedése, amely úgy tűnik, hogy a reformok egyik célja volt, a hitelhez való megfelelő hozzájutástól függött. (Bezemer, 2002) Széles (2003) megállapította, hogy a föld privatizáció és a kárpótlási tervek után kis mezőgazdasági területtel rendelkező önálló gazdálkodók jelentek meg a piacon. 2,5 millió hektárnyi szövetkezeti földből az egyes igénylők egyenként átlagosan kevesebb, mint 2 hektárnyi területet kaptak. Magyarországon a földprivatizáció a mezőgazdasági birtokok tulajdonosi és méretbeli jellemzőinek nagy változatosságát idézte elő, a többség majdnem egymillió magánbirtokból állt, átlagosan 4 hektárnyi földdel től 2000-ig a gazdaságok száma csökkent, főként az egyéni gazdálkodások száma fogyatkozott meg. A kisebb méretű, maximum 1 hektáros gazdaságok száma 50%-kal csökkent, míg az 1-10 hektáron, illetve a 10 és 100 hektár közötti területen gazdálkodók száma növekedett ebben az időszakban, 2000 után a koncentráció folytatódott, majd felgyorsult. (Széles, 2003) A középüzemek súlya a rendszerváltás után kezdett növekedni. Megfigyelhető a szövetkezetek nagy száma, de ennél is fontosabb, hogy 2008-ban 619 ezer egyéni gazdaság (háztartás) vett részt a termelésben. S bár számuk csökkent az elmúlt években (2005-höz képest 12,5%-kal), arra azonban bizonyság, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben, de a magyar háztartások csaknem egyharmada-egynegyede érintett a mezőgazdaság ügyében. A évi Gazdaságszerkezeti Összeírás szerint mintegy 7400 gazdasági szervezet folytatott mezőgazdasági tevékenységet, 6%-kal kevesebb, mint 2005-ben óta a gazdasági szervezetek átlagos mezőgazdasági területe 3, az egyéni gazdaságoké 13%-kal növekedett. Míg a gazdasági szervezetek esetében a 300 hektár mezőgazdasági területet meghaladó gazdaságméret volt a meghatározó, az egyéni gazdaságok összes mezőgazdasági területének 73 százalékát a hektár méretű egyéni gazdaságok tették ki. A két gazdálkodási forma birtokszerkezetében alapvető változások 2005 óta nem következtek be. (A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar számokban, 2008) A magyar mezőgazdaság 1990-es években bekövetkezett tulajdonosi szerkezet átalakulása során létrejött nagy számú kis- és közepes vállalkozás fontos problémája a működés és fejlesztés finanszírozásához kapcsolódott. Takács Takácsné (1999) ennek okaiként részben az átalakulási folyamat sajátosságait, részben a gazdasági környezetet említi meg. Az 1990-es években a kis- és közepes vállalkozások jellemzően alultőkésítettek voltak, a saját likvid források alacsonynak mutatkoztak a működés zavarmentes finanszírozásához, a gazdálkodók részéről nagy volt a támogatás iránti igény. Az induló vagyon hiánya a vállalkozás működésében kezdettől fogva folyamatos problémákat okozott. A gazdálkodók gyakran képtelenek voltak egyetlen termelési ciklus szükséges, általában nem is túl magas összegű ráfordításainak finanszírozására, ezért folyamatosan hiteligénnyel jelentek meg a 9

10 pénzintézeteknél, ugyanakkor vagyoni állapotaik miatt fedezeti oldalról (is) hitelképességük alacsony, vagy nem volt. A bankrendszer nem volt képes üzleti alapon kezelni a kis- és közepes mezőgazdasági vállalkozások nagy többségét. E vállalkozások többsége nem vezetett egyáltalán vagy mérhető pénzforgalmú számlát banknál, nem rendelkezett személyes referenciával, banki előélettel. A mezőgazdasági kis- és közepes vállalkozások önfinanszírozó képessége az alacsony tőkeellátottság és jövedelemtermelés okán nem volt kielégítő, amihez ezekből eredően is gyakran likviditási gondok társultak. A likviditási problémákat fokozta, hogy többségük nem is törekedett a termelési kockázat csökkentésére, illetve a finanszírozás kiegyensúlyozottabbá tételére. A tőke- és eszközhiánnyal küszködő gazdaságok a korábbi időszakhoz képest meglehetősen alacsony hatékonysággal termeltek. (Takács Takácsné, 1999, Takács Takács György, 1999, Baranyai Takács, 2007/a) A csatlakozást megelőző években a magyarországi mezőgazdasági termelők helyzetét nehezítette a különféle integrációs, kooperációs, koordinációs szervezetek, szövetkezetek hiánya, melyek csökkentik az üzemi méretekből adódó hátrányokat, növelik a hatékonyságot, könnyítik a finanszírozási és értékesítési gondokat. Magda (2003) meglátása szerint, mind a kis- és közepes vállalkozásokat, mind a nagyüzemeket egyaránt sújtották a pénzügyi nehézségek és az értékesítési anomáliák a csatlakozás előtti években, ezért szükségszerűvé vált az önfinanszírozás feltételeinek gyorsütemű javítása, megteremtése, az értékesítési pozíciók javítása. Véleménye szerint mind a finanszírozáson, mind a piaci alkupozíciókon sokat lendíthetnek a különféle integrációk létrehozása Likviditás és jövedelmezőség a mezőgazdaságban Likviditás A likviditás (fizetőképesség) fogalmára a szakirodalomban számtalan definíció található, ezek közül emelem ki a legátfogóbbakat. Szakál (1996) megfogalmazásában a likviditás, vagy mobilitás nem más, mint az eszközöknek az a jellemző tulajdonsága, hogy milyen gyorsan, illetve milyen gazdasági áldozattal lehet a bennük lekötött tőkét készpénz formájában újra visszanyerni. Ebből következik, hogy a leginkább mobil erőforrás a készpénz. Takács (2000) a likviditást a vállalkozás azon képességeként állapította meg, hogy fizetési kötelezettségeinek minden időpontban, a megkövetelt határidőre eleget tud tenni, ezt diszpozitív likviditásként nevezi. A strukturális likviditás pedig kifejezi, hogy a vállalkozás eszközei, vagyontárgyai milyen gyorsan értékesíthetőek, azaz milyen fokú az egyes eszközök likviditása és azok hogyan aránylanak egymáshoz. A likviditás vizsgálatát likviditási mutatókkal (likviditási rátákkal) végezzük, a számításnál a vállalkozás számára rendelkezésre álló, a szokásos üzletmenet mellett előteremthető pénzügyi eszközöket állítjuk szembe az adott időpontban esedékes kötelezettségekkel. A likviditási mutatók megmutatják, hogy a vállalkozás pénzügyi stabilitása hogyan alakul, milyen módon képes eleget tenni fizetési kötelezettségeinek, ehhez milyen könnyen tud pénzhez jutni. Nábrádi és szerzőtársai meghatározása a fentiekkel egybevágó, azaz a likviditás megmutatja, hogy a vállalkozás eleget tud-e tenni a rövid távú kötelezettségeinek. Kiszámítása a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek hányadosaként történik. (Nábrádi et al., 2008) 10

11 A likviditási mutatók a vállalat fizetőképességét, annak várható alakulását vizsgálják. A legtöbb szakirodalomban megtalálható, klasszikus értelemben vett és leginkább elterjedt három likviditási mutató Reke (1999) alapján: Likviditási ráta (current ratio)= Likviditási gyorsráta (quick ratio)= Forgóeszközök Rövid lejáratú kötelezettségek Forgóeszközök Készletek Rövid lejáratú kötelezettségek (Reke, 1999) Készpénz likviditás = Pénzeszközök Rövid lejáratú kötelezettségek Amennyiben a likviditási ráta, illetve a likviditási gyorsráta értéke 1 alá süllyed, az gyakorlatilag a vállalkozás fizetésképtelenségének közvetlen veszélyét jelzi, hiszen a rövid távon lejáró kötelezettségeket a rövid távon várhatóan pénzeszközzé váló eszközök nem fedezik. A mutató 1 fölötti értéke elfogadható, azonban a túl magas likviditási ráta sem túl jó, hiszen az a jövedelmezőség romlását vonhatja maga után. A vállalkozás hitelezői (így a bank is) természetesen minél magasabb likviditási rátát szeretnének látni. (Reke, 1999) A készpénz likviditás mutató értéke jó, ha eléri az 1-et, a vállalkozások nagy többségénél alatta marad, ami nem okoz komolyabb problémát, de ennek feltétele, hogy a szállítói kötelezettségek teljesítésére megfelelő vevői követelésállomány álljon rendelkezésre. (Takács, 2000) A dolgozat likviditás vizsgálatai során a fent említett három klasszikus likviditási rátát alkalmazom. A fenti mutatókkal szemben Pupos és Péter (2007) a likviditási mutatók számításánál a forgótőke tartósan lekötött forgóeszköz állomány elemeit is indokoltnak tartja csökkentő tételként figyelembe venni. A szerzők a tartósan lekötött forgóeszköz fogalmát azonosnak tekintik a forgótőke fogalmával, amennyiben a forgótőke és a tartósan lekötött forgóeszköz állomány termelésben betöltött szerepét veszik alapul. A szerzők szerint a forgóeszközök teljes állományértéke nem lehet teljes egészében a rövid lejáratú kötelezettségek fedezete, mivel ennek felszabadítása a folyamatos termelés biztonságát veszélyeztetné. Ennek fontosságát és érvényesítését példákon keresztül is szemléltetik: a mezőgazdaságban a befejezetlen termelés (mezei leltár), vagy az állatállomány tömegtakarmány szükséglet készletértékének csökkentése, stb. Véleményük szerint a korrekció elvégzése szükséges, meghatározták az abszolút likviditási mutatót, az alábbiak szerint: Abszolút likviditás = Forgóeszközök Forgótőke Rövid lejáratú kötelezettségek Ez a mutató tehát a forgóeszközök azon állományértékét szerepelteti a számlálóban, amely a forgótőkén felül, a valóban likviddé tehető forgóeszköz állomány értékét mutatja. (Pupos, 2005, Pupos Péter, 2007) A likviditás és a jövedelmezőség kapcsolatát számos tanulmány vizsgálja, általános tapasztalatként elmondható, hogy a likviditás és a jövedelmezőség között fordított arányosság fedezhető fel. Nem árt azonban hangsúlyozni, hogy ez nem minden esetben van így, a magas likviditási mutatók járhatnak együtt magas jövedelmezőségi mutatókkal egy bizonyos szintig, azonban a túlzott likviditás már károsan hathat a jövedelmezőségre. 11

12 Borbély (1990) megállapította, hogy rövid távon a likviditás fontosabb a jövedelmezőségnél, mivel a fizetőképtelenség még jövedelmező működés mellett is a vállalat csődjéhez vezethet. Kutatásom során ezt a megállapítást szem előtt tartva vizsgáltam a békés megyei gazdaságok likviditásának alakulását, kapcsolatát a gazdaságok jövedelmezőségével Jövedelmezőség A jövedelmezőség fogalma a Közgazdasági Kislexikon definíciója szerint az árutermelő gazdasági tevékenységnek az a követelménye, hogy az eredmény haladja meg a ráfordításokat. (Brüll, 1987) Ez a meghatározás hasonlóképp jelenik meg más szerzők esetében is. Takács (2000) szerint egy vállalkozás gazdálkodása akkor jövedelmező, ha egy vizsgált időszak (jellemzően 1 év, de lehet fél év, negyedév stb.) alatt az értékesítés nettó árbevétele, az egyéb, valamint a pénzügyi és a rendkívüli bevételek együttes összeg meghaladja az értékesítés költségeit és az egyéb ráfordításait, azaz az adózás előtti eredménye pozitív. Az iparági verseny körülményeit kutató Porter (1993) tanulmányaiban egy vállalat akkor működik jövedelmezően, ha termékeinek ára meghaladja a termelés költségeit. A jövedelmezőség alakulását több tényező is befolyásolja, például: a vállalat mérete, piaci részesedése, termék kínálata, menedzsmentje, de befolyásoló tényező lehet a vállalat gazdasági, jogi környezete, az államháztartás fiskális és monetáris politikájának hatásai, az adórendszer stb. A mezőgazdasági vállalkozások jövedelmezőségét a mezőgazdasági termelés sajátosságai is befolyásolják, ide sorolhatók: a termelés természeti környezetben folyik, időjárás okozta kockázat (aszály, fagykár stb.); szezonalitás, a termék-előállítás eszközei, a termékek biológiai szervezetek; a mezőgazdasági termelés ciklikussága: a ráfordítások folyamatosan, a bevételek szakaszosan jelentkeznek; a termelés szerkezeti sajátosságai (családi gazdaságok, nagyüzemek); az élelmiszer iránti kereslet rugalmatlansága; speciális termelési eszközök; az immobil faktorok nagy súlya (termőföld, munkaerő). A jövedelmezőségi mutatók a vállalkozások működésének eredményességét mérik. Megmutatják, hogy a társaság gazdálkodása során milyen eredményességgel használja fel a rendelkezésre álló forrásokat, kifejezik az egyes vállalatok profittermelő képességét. A jövedelmezőség alakulását a mérleg és az eredménykimutatás adatai alapján vizsgálhatjuk, az egyes eredménykategóriákat valamilyen vetítési alaphoz viszonyítva. Főbb mutatószám-csoportok: eszköz arányos jövedelem árbevétel arányos jövedelem tőkearányos jövedelem élőmunka arányos jövedelem erőforrások jövedelmezősége átlagos fedezeti hányad 12

13 Borbély (1990) véleménye szerint a jövedelmezőségi mutatók adják a legátfogóbb képet a vállalatról, mivel a jövedelem számos döntés következményeként áll elő. A legelterjedtebb mutatók közé az alábbiakat sorolja: 1. ROE (Return on equities) Saját tőke arányos jövedelmezőség = Jövedelem Saját tőke 2. ROA (Return on assets) Eszközarányos nyereség = 3. Forgalomarányos jövedelmezőség (Profit margin) = (Borbély, 1990) Jövedelem Eszközérték Adózás utáni jövedelem Nettó árbevétel Takács (2002) szemlélete szerint a jövedelmezőség azt határozza meg, hogy potenciálisan mekkora jövedelemhányad tőkésíthető a gazdaságban. A jövedelmezőség megítélésére a ROE és ROA mutatók mellett a ROS (Return on sales árbevétel arányos nyereség) mutatót alkalmazta. Nábrádi et al. (2009) megfogalmazásában a vállalat jövedelmezőségét kifejező saját tőke jövedelmezősége mutató (vagy tőkehatékonyság) azt jelzi, hogy egységnyi saját tőke mekkora termelési értéket, adózott eredményt hoz a vállalkozás számára, vagyis azt a hatékonyságot mutatja, amellyel a vállalkozásba befektetett (saját) tőkét működtetik. Szintén a jövedelmezőséget kifejező árbevétel arányos jövedelem mutatót az alábbiakban határozza meg: az üzemi (üzleti) eredmény és az árbevétel hányadosa, az értékesítés adózás előtti jövedelmét méri. (Nábrádi et al., 2009) A kutatás vizsgálataihoz általam választott jövedelmezőségi mutatók: a saját tőke jövedelmezősége (más szakirodalmakban vagyonarányos jövedelmezőségként említett) mutató és az árbevétel arányos jövedelem mutató. Orbán (2003) szerint a mezőgazdasági termelésben jelentkező anomáliák (például a mezőgazdasági folyamatok természetfüggősége, a biológiai szakaszosság, a szezonalitás, a folyamatok egymásra épülése), illetve az általános problémaként jelentkező bizonytalan gazdasági helyzet, a kedvezőtlen tőkeellátottság, az elavult gépesítettség, és a korlátozott értékesítési lehetőségek következtében a mezőgazdasági vállalkozások jövedelmezősége több tényező függvényében alakul. A mezőgazdasági termelés fent említett sajátosságai miatt a szerző kiemelten fontosnak véli a jövedelmezőség, illetve az eredmény tervezését az ágazathoz tartozó vállalkozások esetében. Kutatásom során a mezőgazdasági vállalkozások likviditásának vizsgálatához a gazdaságok jövedelmezőségén kívül fontosnak tartottam, és szorosan hozzá tartozónak véltem elemezni tőkeszerkezetüket, eladósodottságuk mértékét is különböző mutatók segítségével. A tőkeszerkezet mutatóival vizsgáljuk, hogy mekkora arányt képviselnek a vállalkozás összes tőkéjén belül az egyes tőkecsoportok, illetve a tőkecsoportokon belül a csoportba tartozó tőkefajták. Ez lehet például saját tőke, idegen tőke, vagy jegyzett tőke aránya az összes forrásból, vagy hosszú lejáratú kötelezettségek aránya az idegen forrásokon belül. (Takács, 2000) 13

14 A vállalkozásoknak működésük során különféle kötelezettségeik keletkeznek (hitelt, kölcsönt vesznek fel, kötvényt bocsátanak ki stb.), melynek következtében a források tőkeösszetételének átstrukturálódása következik be. Ennek egyik jellemző mutatója a tőkeáttételi mutató, vagy eladósodottsági együttható, ami az idegen tőke aránya a saját tőkén belül. Az idegen tőke összes forráson belüli arányát a tőkeszerkezeti mutató szemlélteti, amely arról ad számot, hogy a vizsgált vállalkozások forrásainak átlagosan hány %-a jelent idegen tőkét, kötelezettséget a vállalkozás számára. (Takács, 2000) A mezőgazdasági vállalkozások likviditását és jövedelmezőségét kétség kívül nagy mértékben meghatározza, befolyásolja versenyképességük, különösen Magyarország EU csatlakozása utáni időszakában, ezért a téma szempontjából a versenyképesség fogalmának meghatározását, kiemelését is fontosnak véltem. A versenyképesség fogalmát a szerzők különböző tanulmányok rendszerezik, ezek közül emelem ki a legismertebbeket. A versenyképesség egyik legkorábbi megfogalmazása Ricardo (1821) gondolata, mely szerint a versenyképesség abból a komparatív előnyből származik, ami a nemzetek közötti munkatermelékenységbeli különbségekből fakadó ár- és költségarányok eltéréséből adódik. Porter (1990) versenyképességgel kapcsolatos elemzése során megállapította, hogy mivel a nemzetközi piacokon vállalatok versenyeznek, nem pedig nemzetek, így nem lehet a versenyképességet kizárólag nemzetgazdasági szinten értelmezni, a versenyképességet több tényező is befolyásolja makro- és mikrogazdasági szinten is. Samuelson és Nordhaus (2005) a versenyképességet országok és termékek viszonylatában vizsgálta, megállapításuk szerint különbséget kell tennünk a termékek versenyképessége és előállításuk termelékenysége között. Felfogásukban a versenyképesség arra utal, hogy mennyire állják a versenyt az ország termékei a piacon, ami elsősorban a belföldi és külföldi termékek relatív áraitól függ. A versenyképesség meghatározásait az agráriumban Fischer és Schornberg (2007) az alábbiakban foglalja össze: Az Európa Parlament a következő definíciót használja a versenyképesség leírására: egy gazdaság azon képessége, mellyel a népességének magas és emelkedő életszínvonalat biztosít, a dolgozni szándékozók számára magas szintű foglalkoztatottságot nyújt fenntartható alapokon. Ennél specifikusabb megállapításokat tartalmaz az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciáján elhangzott meghatározás, mely szerint: a nemzetközi versenyképesség jelentheti a magasabb exportot, a kiviteli kosár változatosságát, a magasabb arányú exportnövekedés fenntartását, az exporttevékenység technológiai és szakértelmi összetételének a fokozását, illetve a hazai vállalatok bázisának akkora szintre való növelését, hogy globális versenyre legyenek képesek. Egy másik definíció szerint a versenyképesség azt jelenti, hogy viszonylagos hatékonyságot hozunk létre fenntartható növekedés mellett. Az agrárszféra versenyképességét a szerzők így definiálták: hosszantartó képessége annak, hogy a vállalkozás jövedelmezően szerezzen és tartson fent piaci részesedést. Marketing megközelítésből a versenyképesség egy cégnek vagy szegmensnek azon képessége, hogy termékeket és szolgáltatásokat nyújtson, melyek megfelelnek vagy túllépik a vásárlói értéket, melyet a versenytársak és a lehetséges piaci szereplők termékei és szolgáltatásai nyújtanak. 14

15 Farkasné és szerzőtársai (2008) szerint a mezőgazdaság versenyképességének alapja a hatékonyság. (Farkasné et al., 2008, 105. p.) Nábrádi et. al. (2008) meglátásában a hatékonyság általános értelemben véve valamely eredmény kategória és valamely ráfordítás kategória egymáshoz való viszonyítása, relatív fogalom, hiszen nem lehet egyetlen képlet kiszámításával, annak eredménye alapján kijelenteni, hogy egy vállalkozás hatékony-e vagy sem. A különböző hatékonysági mutatók közé sorolhatók a már említett likviditási, jövedelmezőségi és tőkeszerkezeti mutatók is A mezőgazdaság jövedelmezőségének alakulása a rendszerváltás óta Az agrárágazat nemzetgazdasági szerepe az 1990-es évek elejétől folyamatosan csökkent, a mezőgazdaság szerepe a GDP előállításában, a kivitelben, a foglalkoztatottságban egyaránt mérséklődött a csatlakozás előtti években. A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből a fejlett országokban is alacsony volt, de míg ott az ágazati GDP folyó áron nőtt, addig Magyarországon az elmúlt évtizedben többször előfordult, hogy folyó áron is csökkent a mezőgazdasági GDP értéke. A mezőgazdaság jövedelmezőségének vizsgálata során számos szerző állapította meg különböző tanulmányokban az ágazat jövedelmezőségének romlását a rendszerváltást követő években, amiben jelentős szerepet játszott a rendszerváltás időszakában bekövetkezett erőteljes piacvesztés. A jövedelmezőség csökkenésének trendjét a vállalkozások adózás előtti eredményei mutatják. (1. táblázat) Az adózás előtti eredmény jelentős mértékben csökkent a rendszerváltást követő 4-5 évben, 1995-től javulás tapasztalható, majd 1999-ben ismét visszaesés. 1. táblázat: A mérlegkészítő mezőgazdasági vállalkozások adózás előtti eredményeinek változása Év Adózás előtti eredmény Adózás előtti eredmény változása (Mrd Ft) Előző év = 100 % , ,3-54, ,4-215, ,9-246, ,9 39, ,4 136, ,1 372, ,7 108, ,9 105, ,9 104, ,0-129, ,0 242,8 Forrás: KSH adatai alapján saját szerkesztés Az ágazat jövedelempozíciójának romlása Borszéki (2003) szerint a következő okokra vezethető vissza: piaci okok: a fogyasztás visszaesése, a külpiac megváltozott termékstruktúrája és minőségi igénye; birtokpolitikai okokra is visszavezethető hatékonyság romlás; pénzügyi okok: a mezőgazdaság támogatásának csökkenése, az agrárolló nyílása, a mezőgazdaság finanszírozásának problémái. 15

16 A mezőgazdaság jövedelemtermelő képességét nagymértékben befolyásolja, hogy az ágazat milyen mértékben képes beruházni és felhalmozni. A beruházások reálértéken még 2001-ben sem érték el az évi beruházás felét. A csatlakozás előtti években a szükséges szintű beruházásokra, felhalmozásra nem voltak képesek a gazdálkodók belső forrásból, a folyó működés is jelentős külső forrásokat igényelt. (Borszéki, 2003) A rendszerváltást követő évtizedben a mezőgazdaság jövedelempozíciójának romlását állapította meg Udovecz (2000) is, amit Borszéki megállapításaihoz hasonló okokra vezetett vissza. A mezőgazdasági termelésben képződött aránytalanul kevés jövedelem tényét az alábbiakkal támasztotta alá számos statisztikai adat, tény és információ vizsgálata után: Az országos GDP-ből a mezőgazdaság által előállított jövedelem aránya folyamatosan és erőteljesen csökkent az 1990-es években, 1999-ben 5% alá esett. A mezőgazdaság tőkejövedelmezősége a nemzetgazdasági átlag felét, a feldolgozóipari átlag egynegyedét tette ki, az újratermeléshez szükséges elvárható mértéknek pedig mindössze a 40%-át érte el. A meghatározó termékek jövedelmezősége egyre romlott, 1998-ban zömük veszteségbe fordult. A jövedelemhiány előidézésében Udovecz (2000) véleménye szerint az alábbi tényezők játszottak közre: A mezőgazdasági termelés volumene a rendszerváltás előtti évhez képest több mint 30%- kal esett vissza, a mélypontot 1993-ban érte el. Meglátása szerint a jövedelemhiány tartósságához nem kis mértékben a tevékenységi szerkezet megváltozása, a profiltisztítás, a többlábon-állás gyengülése, a nem mezőgazdasági tevékenységek kivonulása is hozzájárult. A birtokstruktúra kisebb egységek javára történő elmozdulása ellenére az ún. kistermékek, kiságazatok (specialitások) előretörése nem volt megfigyelhető. Jelentősen visszaesett a mezőgazdasági termékek értékesítése, főleg a hazai piacon. Nem tudta Magyarország kihasználni külpiaci értékesítési lehetőségeit. A mezőgazdasági termelés közgazdasági feltételei (árak, támogatások, tőkehiány) ezekben az években romlottak, így markánsan hozzájárultak a jövedelemhiányhoz. Az agrárolló nyitottságának magyarországi mértéke kiugróan nagy volt, aminek következményeként a mezőgazdaságból legalább 340 milliárd forintnyi jövedelem áramlott el. A rendszerváltást követő időszakban az üzemi szerkezet átrendeződésének hatásaként új elemek jelentek meg, illetve erősödtek meg a termelés költség-szerkezetében is, például földbérleti díj, mezőgazdasági szolgáltatások díja, melyek évente milliárd forinttal növelték meg a termelés költségeit. A mezőgazdasági termelésre jutó állami támogatások változása nem volt szinkronban sem a pénzromlással, sem az ágazatra háruló terhekkel. A mezőgazdaság gépellátottsága és műszaki színvonala ugyan az 1990-es évek végére javult, ennek ellenére a beruházások intenzitása alacsony volt. A gyors változások, az ezekre adott késlekedő válasz, a kényszer-vállalkozások, az alacsonyszintű szervezettség, a mostoha közgazdasági környezet, illetve az állam védelmező szerepének gyengülése megmutatkozott a mezőgazdasági termelés szakmai színvonalának hanyatlásában, a naturális és gazdasági hatékonysági mutatók romlásában is. 16

17 Udovecz (2000) a fent említett problémák megoldását a birtokviszonyok, a piacszabályozás, az új típusú együttműködési formák fejlesztésében, a termelés biológiai, műszaki-technikai feltételeinek támogatásában, a termelés feldolgozás elosztás rendszerének összehangolt fejlesztésében, a vidéki lakosság alternatív jövedelemszerzési esélyeinek javításában, a mezőgazdasági termékek nem élelmezési célú hasznosításának bővítésében, valamint a több hazai és külföldi források bevonásában, EU-források elnyerésében látta. A mezőgazdasági vállalkozások jövedelmezőségének további kutatása során Udovecz (2000.) megállapította, hogy a magyar mezőgazdaság legnagyobb szektorában a GOFR-szektorban (gabona olajos fehérje rost növények) javult a jövedelmezőség, szilárdultak az önfinanszírozás alapjai. A KAP támogatásokkal nem érintett ágazatok (sertés-, baromfitenyésztésben, a zöldség- és gyümölcstermelés zömében) sorsát és jövedelemtermelő képességét azonban egyrészt a magyar költségvetés támogató lehetősége, másrészt a vállalkozások versenyképessége befolyásolta. A versenyképesség számottevő javításához mindenekelőtt hatékonyság-növelő és piacrajutási beruházásokra, valamint ütőképes termelői szövetkezetekre, összefogásra volt különösen szükség a csatlakozást megelőző években. A magyar mezőgazdaság ezen ágazataiban a jövedelmezőség növelése különösen feltételezte a régóta halogatott struktúraváltást is, ami Kovács és Udovecz (2003) véleménye szerint többletjövedelmekhez vezethet. Azt mérték, hogy ha ez a folyamat kellően irányított és kellően gyors, akkor a KAP kedvezményezett és a versenynek hatványozottan kitett ágazatok jövedelme növekszik a csatlakozást követő években. (Kovács Udovecz, 2003) A jövedelemhez kapcsolt adótörvények tanulmányozása során Juhász (2002) szintén a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségi viszonyainak folyamatos romlását állapította meg a rendszerváltást követően. Véleménye szerint az adójogszabályok nem tették lehetővé, hogy megfelelő nagyságú adóalap-csökkentéssel, különböző adókedvezményekkel és adómenetességgel az agrárpolitikában speciális célokat érvényesítsenek, és ezzel mérhető módon javítsák a mezőgazdasági vállalkozások pénzügyi helyzetét, vagyis az agrárkormányzat az adópolitikában nem tudta kellően érvényesíteni az agrárium érdekeit. Pataki (2003) 1990 és 2000 között vizsgálta országos és heves megyei mezőgazdasági vállalkozások adatai alapján a jövedelmezőség alakulását. Megállapította, hogy a jövedelmezőségi mutatók (eszközarányos és árbevétel-arányos) a szükségesnél alacsonyabb értéket vettek fel, 1996 és 1998 között a mutatók értékeinek csökkenése kisebb mértékű volt, de mind az eszközarányos, mind az árbevétel-arányos jövedelmezőség mutatója kevéssel haladta csak meg a 3%-ot ben az ágazat összesített adózás előtti eredménye már veszteséget jelzett, majd 2000-ben a jövedelmezőségi mutatók ismét pozitív előjelűek voltak, de értékük alig lépte túl az 1%-ot. Alvincz és Guba (2003) 1998 és 2001 között vizsgálta a hazai mezőgazdasági termelésből származó jövedelmek alakulását. Vizsgálatukból kiderül, hogy a magyar agrárgazdaság folyamatai, és ezen belül is elsősorban a 2001-es év ellentmondásai között a leglényegesebb a mezőgazdaság jövedelemhelyzete és a beruházási kedv egymástól eltérő irányú elmozdulásai voltak, míg a kimutatott jövedelem hullámzó képet mutatott, addig a beruházásokban, főleg 2001-ben jelentős élénkülés volt tapasztalható. A mezőgazdaság általánosan alacsony jövedelemtermelése, a finanszírozási forrás általános szűkössége nem egyértelműen mondott ellent a viszonylag élénk beruházási érdeklődésnek, mivel a termelők jövedelempozícióját ezekben az években nagy szélsőségek jellemezték, a nyereséges gazdálkodást folytatóknál képződött forrás megteremtette a szükséges saját erőt a beruházásokhoz. (Alvincz Guba, 2003) 17

18 Számos szerző vizsgálta Magyarország agrárágazatának jövedelmezőségét más országokhoz (EU-s és EU-n kívüli) viszonyítva. A következtetéseket összevetve megállapítható, hogy az ágazat jövedelmezősége elmarad más országokétól. (Mészáros Spitálszky, 2002, Nábrádi, 2005, Lámfalusi, 2007) Mészáros és Spitálszky (2002) kimutatta, hogy a csatlakozás előtt a fejlett mezőgazdasággal rendelkező USA-hoz és EU-hoz képest a jövedelmezőség számottevően alacsonyabb volt országos átlagban Magyarországon. Véleményük szerint a mezőgazdaság nagyobb mérvű felhasználható jövedelméhez az USA-ban és az EU-ban nyilvánvalóan hozzájárult a magyarországinál nagyobb mérvű támogatottság, valamint a termelés kedvezőbb (komplexebb) hatékonysága is. A mezőgazdasági tevékenységet folytatóknak a termelői jövedelem nagysága, időbeli alakulása közvetlenül meghatározza a gazdálkodói életszínvonal minőségét, számukra ezért létfontosságú a jövedelemszint biztosítása és folyamatos fenntartása (Lámfalusi, 2007), ami többek közt likviditási és jövedelmezőségi helyzetüket is befolyásolja. Nábrádi (2005) tanulmányából kiderül, hogy Magyarország kétfelé osztódott egy észak-kelet dél-nyugat tengely mentén, melyben a keleti és a déli határmenti régiók alacsonyabb jövedelemszintje volt megfigyelhető. Lámfalusi (2007) megállapította, hogy az agrárpolitikai intézkedések (elsősorban támogatások) közvetlenül, vagy közvetve hozzájárulnak a jövedelem növeléséhez és a jövedelemszint fenntartásához, ennek megvalósítása azonban a termelők és az agrárpolitika közös tevékenysége. A gazdálkodók lehetőségei a termelői szerveződések alkuerejének növelése, az ágazati diverzifikáció fokozása, az agrárbiztosítás lehetnek, az agrárpolitika feladata pedig e lehetőségek kihasználásának elősegítése, illetve a fejlesztési és jövedelempótló támogatásokkal a jövedelemszint növelése. A csatlakozást követő években a jövedelmezőség helyzete javult, növekedés figyelhető meg. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium tájékoztatása szerint a támogatások növekedésével is összefüggésben az ágazat jövedelmezősége nőtt, míg 2004-ben a gazdálkodó szervezetek adózás előtti eredménye 35,4, addig 2007-ben már 73,97 milliárd forint volt. A mezőgazdasági jövedelmek alakulását 2001 és 2006 között a 2. táblázat szemlélteti, a csatlakozást követően növekvő tendencia figyelhető meg. 2. táblázat: Mezőgazdasági jövedelmek alakulása 2001 és 2006 között Év Mezőgazdasági jövedelmek változása 2000 = 100% , , , , , ,8 Forrás: Vásáry (2008) alapján saját szerkesztés Hantos (2007) számításai is rendkívül pozitív képet mutattak a mezőgazdaság jövedelmezőségéről 2004-ben, az újonnan csatlakozó országok mindegyikében. A növekedés hátterében meglátása szerint egyrészt a nagyobb átlaghozamok álltak melyek a rendkívül kedvező időjárási feltételeknek köszönhetők, másrészt az előző évihez képest mintegy 73%- kal megemelkedett uniós támogatások. 18

19 2.3. A mezőgazdasági kis- és középvállalkozások finanszírozása A finanszírozás a befektetések megvalósításához szükséges pénzeszközök előteremtését és annak racionális felhasználását jelenti. A finanszírozás annak eldöntésére irányul, hogy az milyen forrásokból történjen. Baranyi és Pataki megállapításában: a finanszírozás nem más, mint a pénzügyi fedezet hosszabb-rövidebb ideig történő biztosítása bizonyos tevékenységek elvégzéséhez. (Baranyi Pataki, 2000, 18. p.) A saját forrás a vállalat tőkéjének egy része, az, amelyet visszafizetési kötelezettség nélkül használhat. Ez lehet belső és külső eredetű. Belső források lehetnek az alaptőke, a visszatartott nyereség, az amortizációs alap. Külső forrásoknak tekinthető az esetleges állami támogatás, új részvények kibocsátása, idegen vállalattal való egyesülés, vagy másik vállalat, illetve egy részének felvásárlása. A saját tőkével megvalósított befektetés jelenti az önfinanszírozást, előnye, hogy azonnal rendelkezésre áll, nincs külsődleges forrásköltsége, nem terheli visszafizetési kötelezettség, és növeli a vállalat fizetőképességét. Hátránya viszont, hogy a vállalat növekedési ütemét fékezheti, és részint struktúrakonzerváló hatású. Az idegen forrás a finanszírozás másik fontos forrása, amely mindig visszafizetési és kamatkötelezettséggel jár. Az idegen tőke, mint a külső forrás másik része, származhat más vállalattól, pénzintézettől, az államtól, magánszemélyektől és egyéb intézményektől. A vállalati eszközgazdálkodás szempontjából a forrásokat meg kell különböztetni a finanszírozásban való bevonásuk szerint. Így beszélhetünk lejárat nélküli forrásokról saját tőke elemei -, hosszú lejáratú idegen forrásokról hitel, kölcsön, kötvény, valamint rövid lejáratú forrásokról. A tartós eszközök finanszírozása csak tartós idegen forrásból és/vagy saját forrásból származzon, az egy ciklusban átalakuló forgóeszközök forrása célszerűen rövid lejárató idegen forrás kell, hogy legyen. (Takácsné, 1999) A mezőgazdasági vállalkozások finanszírozási stratégiája lehet: Konzervatív, vagy óvatos stratégia, ez esetben a vállalkozás az eszközök nagyobb hányadát finanszírozza tartós forrásokkal, mint amekkorát az eszközök megtérülési idő szerinti struktúrája megkövetelne; Szolid finanszírozási stratégia esetén a források lejárata és az eszközök megtérülési struktúrája azonos; Agresszív finanszírozási stratégiánál a cég eszközeinek megtérülési idő szerinti struktúrájához képest alacsony szintűek a tartós források. A mezőgazdasági termelés sajátosságaiból eredő finanszírozási sajátosságok az alábbiak: Mivel a termelés természeti környezetben folyik, magas a természeti tényezőknek való kitettség (időjárás okozta kockázat: például aszály, fagykár, árvíz, belvíz), ezek hatását csak pótlólagos ráfordításokkal lehet mérsékelni. A biológiai körülmények meghatározzák az alkalmazott technológiát is egyben, illetve a termelési ciklus idejét. A mezőgazdasági termelés ciklikusságából adódóan a ráfordítások folyamatosan, a bevételek szakaszosan jelentkeznek, a termelési ciklusban gyakran jelentkeznek munka-, és finanszírozási csúcsok, valamint a ciklus elején csak ráfordításokkal lehet számolni, majd csak később jelentkezik bevétel. Bizonyos esetekben (például ültetvények) a termelési ciklus igen hosszú lehet, akár 5-6 év, ami a befektetett tőke átlagosnál hosszabb 19

20 idejű megtérülését eredményezi. Hitelfelvétel során a ciklikusan jelentkező bevételek nehezíthetik a hitel törlesztő részleteinek időben történő fizetését. A mezőgazdasági termelés speciális termelési eszközökkel történik, a termelés beindításához jelentős forgó-, illetve tárgyi eszköz állományra van szükség, melyek beszerzése jelentős tőkét igényel. Az alacsony jövedelmezőség miatt a tőke megtérülése hosszú évekbe telhet. A mezőgazdasági vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások finanszírozásának témájában sarkalatos pont a tőke megtérülése, a tőkeigényesség és tőkeellátottság kérdése. Burgerné (2002) megállapítása szerint a mezőgazdaság az egyik legtőkeigényesebb ágazat, tőkemegtérülése lassú és hatékonysága ezzel összefüggésben alacsony. A rendszerváltást követően mind az eszköz-, mind a tőkeellátottság kedvezőtlenül alakult, a mezőgazdaságban az egyik legnagyobb gond volt a tőkehiány, illetve a bizonytalan forráskilátások. A nagy tőkelekötést indokolja például a magas földár, a föld korlátozott rendelkezésre állása, a lassú megtérülésű épületek, építmények (istálló, raktár, magtár, hűtőház, öntözőberendezés stb.) nagy részaránya a termelőtőkében, az eszközök részleges, a lehetségesnél kisebb hatékonysággal történő kihasználása stb. Az alacsony tőkehatékonyság, azaz magas tőkelekötés a viszonylag, más ágazatokhoz képest alacsony jövedelmezőség következménye is. Többek között ezek a tényezők indították az Európai Unió törvényalkotóit a strukturális program kidolgozására, melynek célja közt szerepelt a kevésbé támogatásigényes, olcsóbb mezőgazdasági termelés ösztönzése, a túltermelés csökkentése, az alacsonyabb hozamokat eredményező termelés támogatása, a földpihentetés, a legelők, erdők kiterjesztése, a kisebb eszközigényű, környezetvédő biotermelés, a kedvezőtlen adottságú területek mezőgazdaságának támogatása, valamint a mezőgazdasági termeléssel felhagyók és az alternatív foglalkozások támogatása. A mezőgazdasági termelés magas tőkeigényét támasztja alá Zepeda (2001) is. Tanulmányában rámutat arra, hogy a mezőgazdasági tőke lekötését, likviditását nagyban meghatározzák többek közt az agro-klimatikus tényezők, például olyan helyzetben, amikor a termőföld csak egy bizonyos haszonnövény számára megfelelő. Ezen kívül a mezőgazdasági haszongépjárműveknek, berendezéseknek és a földműveléshez használt gépeknek a mezőgazdaságon kívül csak kevés más felhasználási lehetősége van. Ráadásul az emberi és társadalmi tőke, különösen a mezőgazdasági, nem biztos, hogy jól tud alkalmazkodni más szektorokhoz. Állítsuk a mezőgazdasági beruházásokat szembe a tőkepiaci vagy egyéb ipari beruházásokkal. A tőkepiaci beruházásokat át lehet csoportosítani egy nyereségesebb vállalkozásba, míg az ipari beruházások esetében átalakítások végezhetők nyereségesebb termékek előállítása érdekében. A mezőgazdasági beruházások esetében viszont megállapítható, hogy a mezőgazdasági eszközök kötöttsége és a velejáró bizonytalanságnak köszönhetően a gazdálkodók gyakran vonakodnak attól, hogy mezőgazdasági eszközökbe, a föld feljavításába vagy emberi tőkébe fektessék pénzüket. A bizonytalanságnak köszönhető az optimális alatti beruházási szint, ami a fizikai és emberi tőke elhasználódását és a talaj tápanyagainak kimerítését eredményezheti. Baranyi és Pataki (2002) az agrárvállalkozások finanszírozását vizsgálva megállapította, hogy a fent említett természeti és egyéb tényezők okozta kockázatokat a hitelintézetek szigorúan mérlegelik, a hitelezési kockázatból eredő veszteségek mérséklése érdekében magasabb kamatláb mellett nyújtanak hitelt az ügyfeleknek. Az alacsony jövedelmezőség és a hosszú megtérülés miatt jelentős fedezetet kérnek. A termelőknek nincs elegendő tőkéje, amivel megfelelő színvonalon tudna termelni, illetve fedezete sincs, amellyel megfelelő forráshoz tudna jutni. Az alacsony színvonalú jövedelemtermelő képesség a vállalkozások 20

21 tőkeszerkezetét annyira lerontotta, hogy a gazdálkodók a hitelképesség alsó határához értek a 2000-es évek elejére. Az agrárvállalkozások likviditása még elfogadható volt, 2000 és 2001 körül e téren is kedvezőtlen jelek mutatkoztak. Meglátásuk szerint ahhoz, hogy a kis- és közepes vállalkozások, melyek méretüknél fogva kevésbé képesek megfelelni a hitelintézetek elvárásainak, hitelképessé váljanak, megfelelő szintű, folyamatos jövedelemelőállítás szükséges. A szerzőpáros az agrárágazat tőkeszerkezetének vizsgálata során megállapította, hogy a mezőgazdasági vállalkozások tőkehelyzete az 1990-es években romlott, a tőkeszerkezeten belül a saját tőke aránya egyre alacsonyabb lett, az idegen tőke részaránya növekedett. A tőkeszerkezet változásának jellemzője volt az is, hogy a hosszú lejáratú kötelezettségek növekedési üteme meghaladta a rövid lejáratú kötelezettségek növekedési ütemét. Az 1990-es évek első felére, 2/3-ára az agresszív finanszírozási stratégia volt jellemző. A tőkeszerkezeten belül 1992 és 2000 között kissé emelkedett a tartós források szerepe. A befektetett eszközökön és a tartós forgóeszközökön túl egyre inkább az átmeneti forgóeszközök finanszírozása is tartós forrásokkal történt, ami a konzervatív finanszírozási stratégiának megfelelő eszköz-forrás viszonyt jelentette. Az Európai Unióban is meghatározó finanszírozási stratégia a konzervatív stratégia, melynek jellemzője az óvatosság, a nagyfokú biztonságra törekvés, ugyanakkor ez a stratégia meglehetősen költséges finanszírozási gyakorlatot jelent. (Baranyi Pataki, 2002) A magyar mezőgazdaság tőkehiányának, jövedelmezőségi problémájának megoldását, versenyhelyzetének javítását számos szakértő, kutató külső tőkeinjekcióban, a tőke külföldről történő beáramlásában látta. Ezért érthető, hogy reményekkel teli várakozás előzte meg az ország 2004-es európai uniós csatlakozását, a belépéssel hozzáférhetővé vált nagyobb arányú támogatásokat, abban látva a magyar mezőgazdaság felemelkedését, a gazdálkodók versenyképességének, életképességének fellendülését és életszínvonalának emelkedését. A fent említettekből egyértelműen kitűnik, hogy a mezőgazdasági kis- és közepes vállalkozások saját forrása korlátos, ami miatt a működéshez szükséges külső forrásoknak jelentős szerep jut. Az elmúlt években számos hazai és májusától európai uniós támogatást, illetve kedvezményes hitelkonstrukciót vehettek igénybe a gazdálkodók, különös tekintettel az AVOP és az NVT lehetőségeire, valamint az éven túli lejáratú forgóeszközhitelekre (tőkepótló hitel), beruházási hitelekre és az Európa Terv Agrárhitel programjára. A következőkben ezek közül emelem ki a legfontosabbakat 3 időszakra bontva: Európai Unióhoz való csatlakozás előtti időszak, a csatlakozást közvetlenül megelőző 2-3 év és a csatlakozás után időszak Európai uniós és nemzeti támogatások rendszere Az állam erőteljesen beavatkozik a mezőgazdaság működésébe mind a fejlett, mind a fejlődő országokban. Az agrárium támogatásáról már hosszú évek óta vitáznak a szakértők, mellette szóló érvként legfőképp a mezőgazdasági tevékenység sajátosságából eredő klimatikus és biológiai tényezőknek való kitettség, valamint a lakosság megfelelő élelmiszerellátása említhető. Mizik és Varga (2005) az agrártámogatások indokoltságát illetően a különböző közgazdasági iskolák érvrendszerében keresték a választ. A klasszikus-neoklasszikus iskolák a tökéletes verseny mindenek felettiségét hirdetve elvetik az agrártámogatásokat, azok piactorzító hatása miatt. A tökéletes versenyt rendező elvként elismerő normatív közgazdaságtani (elsősorban jóléti közgazdaságtani) iskolák a támogatásokat elfogadják, de csak a piaci kudarcok megelőzése vagy orvoslása céljából. Önmagával a termelés támogatásával egyik iskola sem ért egyet, viszont a piac hatékonyabbá tétele érdekében a normatív közgazdaságtan bizonyos feltételek mellett igen. (Mizik Varga, 2005) 21

22 Bourgeon és Chambers (2000) az USA és az EU mezőgazdasági politikáját összehasonlítva figyelemfelkeltő megállapítást tett. Az USA és az EU mezőgazdaságának támogatási irányelveit gyakran jellemzik látszólag egymásnak ellentmondó intézkedések: termelési támogatásokat biztosítanak, és mezőgazdasági beruházásokat támogatnak egyidejűleg azzal, hogy a termelőket földterületük csökkentéséért fizetik meg. Jelképesen az ilyen irányelvek azt a benyomást keltik, mintha a döntéshozók egyik lábukat a gázpedálon, a másikat a féken tartva vezetnének, ami a pazarlás paradigmájának tűnik. Véleményem szerint a magyar mezőgazdaság támogatása az agrárszektor működésének, eredményeinek fontos része volt, jelenleg is az, és az állami szerepvállalás jelentősége változó formában és feltételekkel a jövőt illetően is meghatározó lesz. Az alábbiakban ismertetem a magyar agrártámogatási rendszer főbb vonásait, jellegzetességeit a rendszerváltástól napjainkig, kiemelve Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása előtti és az azt követő megváltozott támogatási helyzet sajátosságait Az agrártámogatási rendszer az ezredfordulóig ( ) és a csatlakozást megelőző években ( ) Borszéki (2003) elemzése alapján az agrártámogatás (mező- és erdőgazdálkodás, élelmiszerfeldolgozás) összege az 1990-es évek első felében csökkent, folyó áron 1996-tól emelkedett, de reálértéke még mindig kisebb volt az évinél, 2001-ben pedig 2000-hez viszonyítva reálértékben jelentősen növekedett és 2001 közötti időszakban a támogatás a mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttes GDP-nek a 12-14%-át tette ki, 15%-nál nagyobb értéket csak három évben ért el. A teljes agrárium támogatásából az 1990-es évek végén közvetlenül csak mintegy harmada jutott a mezőgazdasági termelőknek. Az Európai Unióban ezzel szemben a támogatás GDP-hez viszonyított aránya a 20%-ot is jóval meghaladta, vagyis GDP arányosan is magasabb volt a támogatási szint. A mezőgazdasági jövedelmek átlagosan 90%-a származott támogatásból, a szántóföldi növénytermelésben és a kérődző állatok tartásánál a jövedelem elérését teljes egészében a támogatás tette lehetővé. (Borszéki, 2003) A magyar mezőgazdaság támogatottsága a versenytársakéhoz képest alacsony volt, ami a rendszerváltást követő években radikálisan csökkent is. Később a támogatások nominális összege emelkedett, de az agrárolló és a romló hatékonyság túlereje miatt ez sem volt elegendő a vállalati és a személyi jövedelmek arányos növeléséhez, a jövedelemhiány enyhítéséhez. (3. táblázat) (Kovács Udovecz, 2003) 3. táblázat: Az agrártámogatások alakulása 1994-től 2004-ig, folyó áron Év Támogatás összege (Mrd Ft) Agrártámogatások változása Előző év = 100% évek átlaga 81, ,6 135, ,1 124, ,6 100, ,8 139, ,5 109, ,9 111, ,0 110,7 Forrás: Kovács Udovecz (2003) és A magyar agrárgazdaság az Európai Unióban (2005) alapján saját szerkesztés 22

23 2002. december 13-án az európai állam és kormányfők illetve 10 csatlakozni kívánó ország közös megegyezésre jutott abban, hogy 2004-ben 10 új tagállammal (köztük Magyarország) bővítik az EU-t. A csatlakozás időpontja május 1-je lett. A csatlakozást megelőzően a magyarországi agrártámogatási rendszer eltért az Unióétól ezért fontos volt, hogy a mezőgazdasági ágazat segítséget kapjon a csatlakozásra való felkészülésben, így a magyarországi mezőgazdasági támogatások célja legfőképp az ágazat versenyképességének és jövedelmezőségének a növelése és fejlesztése volt. (Széles, 2003) 2004-ben a magyar mezőgazdaságot közel 260 milliárd forint állami támogatás illette meg, ami nagyságrendileg hasonló volt az előző évi összeghez. Az eredeti agrár- és vidékfejlesztési előirányzat összesen 290,3 milliárd Ft volt, melyből a nemzeti költségvetési forrás 154,1 milliárd Ft-ot (53%), az uniós pénz pedig 136,2 milliárd Ft-ot (47%) tett ki. A 2004-es év a támogatások finanszírozása szempontjából rendkívül bonyolult volt, az EU-hoz való csatlakozással ugyanis a támogatások rendszere szerkezetében, forrásösszetételében és szabályozásában is alapvetően megváltozott. A szabályozás likviditási gondokat okozott, amelyeket a tárca nemzeti támogatások nyújtásával (még csatlakozás előtt), illetve a top-uptámogatás előrehozásával igyekezett feloldani. Az intézkedések közül kiemelendő volt a csatlakozás előtt a használt földterület (8 ezer Ft/hektár) és az állatállomány alapján nyújtott mindösszesen 50 milliárd forint összegű, megelőlegezett kiegészítő nemzeti támogatás. Bár ennek forrása a évi költségvetés volt, az érintett termelők többsége azonban állami támogatással segített banki előfinanszírozás keretében már 2004-ben hozzájutott. (A magyar agrárgazdaság az Európai Unióban, 2005) Az EU-hoz való csatlakozásra való felkészülésben az uniós elvárások, irányvonalak és célok fokozatosan a magyar törvényhozás és közigazgatás szerves részévé váltak. Ezt a folyamatot segítették a PHARE program forrásai ( ). A mezőgazdasági ágazaton belül ezek a programok intézmények fejlesztésére és átalakítására, beruházások növelésére, hitelek kialakítására és az ingatlanok nyilvántartási rendszerének fejlesztésére irányultak. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája alapvetően a mezőgazdaság termelékenységének növelését tűzte ki célul. Az EU mezőgazdasági pénzügyi alapjából, az EMOGA-ból (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap) támogatott vidékfejlesztési intézkedések elsősorban a mezőgazdasághoz kapcsolódó fejlesztésekre és szerkezeti, strukturális változásokra irányulnak, illetve a vidéki térségek, vidéki népesség helyzetét javító támogatási intézkedések. A csatlakozás folyamatában az EU a tagjelölt országok számára előcsatlakozási alapot hozott létre, melyből az egyik program, a SAPARD (Special Action Programme for Pre-Accession Aid for Agricultural and Rural Development) a mezőgazdaság korszerűsítésére és a vidék fejlesztésére vonatkozott. A program fontos célja volt az EU strukturális támogatási rendszerének megtanulása és begyakorlása. A tagjelölt országok az intézkedésekből agrárgazdasági és vidékfejlesztési céljainak megfelelően alakították ki támogatási programjaikat, amelyek szervesen illeszkedtek az egyes országok költségvetési támogatási rendszeréhez, különös tekintettel a társfinanszírozás igényére. (Fehér, 2004) A SAPARD Program A SAPARD Program a 10 csatlakozásra váró közép-európai ország, köztük Magyarország felkészülését szolgálta, figyelembe véve az agrárgazdaság szerkezetátalakítási és vidékfejlesztési feladatait a termelőknek és a gazdaság szereplőinek nyújtott támogatást. A SAPARD kiemelt célja a közösségi vívmányok, azaz az Uniós jogszabályok alkalmazásának 23

24 elősegítése volt. (Halmai, 2007) A Program további céljait és intézkedéseit a 2. számú melléklet tartalmazza. Ez a forrás 2000-től volt felhasználható Magyarország számára és folyamatosan átdolgozásra került végső stádiumáig, jelentős eltéréseket eredményezve az egyes kiírások között és azok tartalmában. A Program egyes elemeinek megvalósítása, a kiválasztott intézkedések végrehajtása társfinanszírozásban történt, amelyhez a Magyar Kormány biztosította a nemzeti forrásokat. (Fehér, 2004) A SAPARD, mint előcsatlakozási, tanuló-program több, hasznosítható tapasztalattal szolgált a csatlakozás után, közülük a fontosabbakat Lengyel (2005) munkája alapján ismertetem: A támogatások forrásainak időbeni és teljes összegű felhasználását az intézményrendszer késői létrehozása, a pályázati jártasság hiánya késleltette. A feltételek kritériumai a pályázati szándékot jelentősen befolyásolták. A pályázati lehetőségeket nagyban befolyásolta a gazdaság mérete, a birtok- és üzemnagyság, ezen felül a pályázati feltételek teljesítésében döntő szerepe volt még a felszereltség korszerűségének és fejlettebb termelési eljárásoknak. A határidő lezárásáig az MVH 8834 db pályázatot fogadott be, amelyek közül 4716 db-ot formai, tartalmi és 1908 db-ot egyéb hiányosságok okán elutasítottak. A 2700 db nyertes pályázat szerződéssel lekötött támogatási összege 65,58 milliárd forint volt, amely az összes támogatási igény (217, 5 milliárd forint) 30,2%-a. A legtöbb pályázatot (36%) a kft-k terjesztették elő, azokat 20% aránnyal az egyéni vállalkozók, majd 13%-kal az rt-k követték. Az egyéni gazdálkodók, családi gazdaságok, bt-k és szövetkezetek szerény számmal (4-5%) adtak be pályázatot, amiben valószínűsíthetően az ágazat ismert jövedelemhelyzete, az ezzel összefüggő tőkehiány, illetve a versenyképtelen gazdaság-, üzem- és birtokméret is közrejátszott. A pályázatok számát és régiónkénti megoszlását tekintve megállapítható, hogy a legtöbb pályázatot Észak-Alföld és Dél-Alföld, a legkevesebbet Közép-Magyarország és Közép- Dunántúl régiókban adták be. A legnagyobb számú nyertes pályázat szintén Észak-Alföld és Dél-alföld régiókban, a legkevesebb a három dunántúliban volt. A beterjesztett pályázatok projekt összegéhez viszonyítva legkisebb támogatási arány a Közép- Magyarország és Nyugat-Dunántúl, a legnagyobb pedig Dél-Alföld és Észak-Alföld régiókra volt jellemző. A fenti megállapításokból jól látszik, hogy a SAPARD programban való részvételt tekintve Dél-Alföld régió, illetve azon belül Békés megye az ország többi régiójához képest nagyobb számú pályázattal és támogatási aránnyal szerepelt. A Program az európai uniós taggá válással megszűnt és felváltotta a szintén az agrárium fejlesztését célzó Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP), valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT). (Fehér, 2004.) A csatlakozás (2004. május 1.) utáni időszak támogatási rendszere EU-tagként új források nyíltak meg a magyar mezőgazdaság számára. Guba és Harza (2006) meglátása szerint a mezőgazdasági vállalkozások jelentős része a konszolidáció és a kedvezményes hitelprogramok ellenére is kritikus pénzügyi helyzetben volt a csatlakozás évében, ami a magyar mezőgazdaság Unión belüli versenyhelyzetét (is) hátrányosan befolyásolta. A vállalkozások eladósodottsága is tünet, mélyebb okok következménye, így 24

25 fontosnak vélték a következményeket előidéző okok megszüntetését, de legalábbis elviselhető szintre való süllyesztését. A magyar mezőgazdaság átlagos támogatottsági szintje 2004-ben 18,1%-os volt, mely számottevően elmaradt az EU-15 mezőgazdaságának a 30%-ot lényegesen meghaladó átlagos támogatottsági szintjétől. Ezért a szerzők létkérdésnek tekintették a magyar gazdák számára a közösségi támogatási lehetőségek minél nagyobb mértékű kihasználását. A csatlakozási szerződések szerint azonban az új tagországok köztük Magyarország nem teljes egészében, hanem csak fokozatosan juthatnak a közvetlen támogatásokhoz. (Guba Harza, 2006, Guba et al., 2006) A törvényi harmonizációt és az intézményi harmonizációt hatékonyan segítették elő a PHARE és a SAPARD programok. A csatlakozást követően EU tagállamként Magyarország nem csak a mezőgazdasági irányelvek megformálásában vesz részt, hanem annak kidolgozásában és az új szabályok bevezetésében is. (Vajda Baksa, 2008) Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását megelőző közel egy évtizedben megtörténtek azok a harmonizálási folyamatok, amelyek feltételei voltak Magyarország uniós taggá válásának. Jelentős adaptációra főleg a mezőgazdaság terén volt szükség, ezen belül is a legjelentősebb változás a támogatási rendszerben következett be. A tagországok mezőgazdasági termelői számára számos lehetőség adódik a közvetlen kifizetések mellett, amely a termelés hatékonyságát hivatott növelni. Magyarország gazdálkodói egy, az eddigi szokásoktól eltérő támogatási rendszerrel ismerkedhettek meg az Előcsatlakozási Alapok forrásaira történő pályázatok során, mely rendszer a Strukturális Alapokból és a Kohéziós Alap forrásaiból igényelhető támogatásokra is vonatkozik. (Pusztainé Németh, 2005) A támogatási rendszer változásában Keszthelyi (2005) a finanszírozás módjának változását emelte ki, ugyanis 2004-től az utófinanszírozás elve érvényesült. Emiatt a gazdálkodók csak hónapokkal a mérleg fordulónapja után realizálták a támogatások nagyobbik részét. Ez nagyon sok esetben pénzügyi, likviditási problémákat okozott. (Keszthelyi, 2005) A csatlakozással nemcsak az agrártámogatások szerkezete módosult gyökeresen, de a támogatási összegek elköltési mechanizmusa is. Nőtt a termékekhez közvetlenül kapcsolódó támogatások aránya, mely támogatások legfőképp a gabona, az olajos és fehérje növényekre, valamint a húsmarha szektorra koncentrálódtak. Az EU-hoz való csatlakozás napjától a termelők számára három fajta támogatás állt rendelkezésre: piaci támogatás, egységes területalapú támogatás (SAPS), ami az EU mezőgazdasági elveinek meghatározó része, illetve a vidékfejlesztési támogatás és nemzeti támogatás (top-up), amit az állami költségvetésből kaphattak az EU jogszabályoknak megfelelően és 2006 között a magyar kormány 329 milliárd forintnyi támogatást nyújtott, ebből az összegből 252 milliárd forintot a SAPS program keretében fizettek ki, megközelítőleg 66,4 milliárd forintot pedig piaci (intervenciós) támogatásként adtak. A közvetlen kifizetések javították a növénytermeléssel foglalkozó, illetve a vegyes gazdálkodást folytató gazdálkodók helyzetét, de csak kis mértékben járultak hozzá az állattartással foglalkozó gazdák fejlődéséhez. (Vajda Baksa, 2008) Az agrár- és vidékfejlesztési támogatások alakulását a csatlakozást követő években a 4. táblázat, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal által ebből kifizetésre került támogatásokat az 5. táblázat mutatja be. 25

26 4. táblázat: Az agrár- és vidékfejlesztési támogatások alakulása a csatlakozást követő években Év Támogatás összege (Mrd Ft) Változás Előző év = 100% , ,6 158, ,6 104, ,7 101, ,2 98,5 Forrás: Vajda Baksa (2008) és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium adatai alapján saját szerkesztés 5. táblázat: Az MVH által kifizetett támogatások (Mrd Ft) Jogcímcsoport I. negyedév Közvetlen, területalapú- és termelési 187,8 184,1 92,3 támogatások Agrár- és vidékfejlesztési támogatások 87,3 126,2 14,9 (SAPARD, AVOP, NVT) Bel- és külpiaci támogatások 15,6 20,6 2,2 Nemzeti támogatások 8,2 10,2 1,7 Összesen 298,9 341,1 111,1 Forrás: Agrár- és vidékfejlesztési támogatások (2007) alapján saját szerkesztés Az Európai Unióhoz való csatlakozás előtti, évenként meghirdetett és nagyjából évente változó agrártámogatási rendszer után a gazdálkodók többsége meglehetősen nehezen és lassan tudott csak igazodni az új, összetett támogatási rendszerhez. Az új rendszerben a támogatások nem alanyi jogon járnak a termelőknek, azokat igényelni lehet, ugyanarra a területre többféle jogcímen is, amennyiben az egyes jogcímek előírásait be tudja tartani a gazdálkodó. A os költségvetési időszak agrár- és vidékfejlesztési támogatásai az alábbiak voltak: Területalapú támogatások (egységes területalapú támogatás és kiegészítő nemzeti támogatás); Termelési támogatások; Állatszám alapú támogatások; Tejkvóta-alapú támogatás; Vidékfejlesztési támogatások (NVT támogatott intézkedései); Kül- és belpiaci intézkedések; Nemzeti támogatások; Intervenciós intézkedések; AVOP támogatások. (Agrár- és vidékfejlesztési támogatások, 2006) Kutatásom során az agrár- és vidékfejlesztési támogatások közül az AVOP és az NVT támogatásaival foglalkoztam bővebben, így a fent felsoroltak közül a továbbiakban csak ezt a két támogatást mutatom be röviden. 26

27 Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program Mint az korábban már említésre került a csatlakozást követően a mezőgazdaságban megszűnt az előcsatlakozási alapokból finanszírozott SAPARD támogatási rendszer és helyébe lépett a Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program. A SAPARD programnak kettős célja volt: egyrészt segítséget nyújtani a közösségi jogszabályok átvételében a csatlakozni kívánó tagországoknak, másrészt hozzájárult a fenntartható és versenyképes agrárgazdaság kialakításához. A SAPARD elemei, intézkedései megtalálhatók az AVOP intézkedései közt, újabbakkal kibővítve. Az AVOP a Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott stratégiai célokhoz kapcsolódott, továbbvitte és beépítette a magyar agrártámogatási rendszer és az előcsatlakozási programok elemeit. (Fehér, 2004.) Az AVOP pályázati lehetőségei az alábbiak voltak: Mezőgazdasági beruházások támogatása; Halászati ágazat strukturális támogatása; Fiatal gazdálkodók induló támogatása; Szakmai tovább- és átképzés támogatása; Mezőgazdasági feldolgozás és értékesítés fejlesztése; Vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése; Mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése; Falufejlesztés és megújítás. A támogatási jogcímek közül több jogcím esetenként felfüggesztésre került, majd újra lett indítva. Az AVOP első szakaszában ( ) a nyertes pályázatok projektjeinek finanszírozására 75,8 milliárd forint EU támogatás és 26,2 milliárd forint nemzeti forrás jutott. A fenti időszak éveiben a támogatási összegek aránya: 23,3%, 33,3%, 43,4%. A célkitűzések teljesítésének vizsgálatában szerzett tapasztalatok egy része, a SAPARD esetében tapasztaltakhoz viszonyítva kedvezőbb tendenciákat mutatott. (Lengyel, 2006) Adódtak azonban megszívlelendő tanulságok is. Az AVOP célkitűzéseiben megfogalmazott intézkedések többsége a forráshiány miatt elutasított SAPARD pályázatok megismétlését tette lehetővé. Az intézkedések pályázati felhívásai és a bírálati folyamat gyakorlata, az említett előcsatlakozási programtól jelentősen eltért. Ez kifejezésre jutott az alintézkedések lényegesen nagyobb számában, amely a fejlesztendő szakterületek választékát gazdagította, a rendelkezésre álló forrásokat viszont elaprózta. A döntés-előkészítő munkát megalapozta a támogatási igények elbírálásának év közepén megújuló intézményi és szervezeti rendszere. A rendelkezésre álló támogatási keretösszegek következetes figyelemmel kísérése egy-egy intézkedés felfüggesztését, határnapok megállapítását, ismételt meghirdetését eredményezte. Ez a támogatást igénylők körében, a többször is módosuló pályázati feltételekkel együtt, elégedetlenséget váltott ki. (Lengyel, 2006) A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv Míg az AVOP pályázati úton, önerő biztosításával nyújtott támogatási lehetőséget a gazdálkodóknak, addig a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv önerő megléte nélküli támogatási lehetőséget jelentett. A pályázónak nem volt szüksége önrészre, viszont az utófinanszírozás miatt meg kellett előlegeznie a támogatásként elnyert összeget. A támogatás célja az volt, hogy egységes keretbe foglalja az EMOGA Garanciarészlegéből finanszírozandó vidékfejlesztési intézkedések hazai végrehajtásának rendszerét. Az NVT-t az AVOP-pal 27

28 összhangban dolgozták ki, egyes intézkedések szervesen kiegészíthették egymást. A támogatás igénybevétele önkéntes volt, s támogatási kérelem benyújtásával volt elérhető, a támogatás viszont csak bizonyos feltételek betartása esetén járt, melyet a mezőgazdasági tevékenység végzése során kellett teljesíteni. (Fehér, 2004) Az NVT támogatott intézkedései: Agrár-környezetgazdálkodás támogatása; Mezőgazdasági területek erdősítésének támogatása; Termelői csoportok létrehozásának és működtetésének támogatása; Félig önellátó gazdaságok támogatása; Kedvezőtlen adottságú vagy környezetvédelmi korlátozások alá eső területek támogatása; EU-előírásoknak megfelelő környezetvédelmi, állategészségügyi, állatjóléti és állatvédelmi intézkedések támogatása, valamint élelmiszer higiéniai követelményeknek való megfelelés elősegítése; Korai nyugdíjazás (2006-ban került bevezetésre); Technikai segítségnyújtás. (Békés Megyei Agrárkamara, 2006) A os időszakban az NVT intézkedéseire 90 milliárd forint keretösszeg állt rendelkezésre, melyek majdnem teljes egészében lekötésre kerültek. A programok közül az agrár-környezetgazdálkodási célprogramok voltak a legnépszerűbbek és legsikeresebbek. Weisz és Kovács (2007) meglátása szerint a SAPARD-ban, az AVOP-ban és az NVT-ben rendelkezésre álló források a magyar agrárium és a vidéki gazdaság szerkezet-átalakításának, modernizálásának megkezdését szolgálták, a szükséges változások megvalósításához viszont szerények voltak. A három program tapasztalatai azt mutatják, hogy a fejlesztési források felhasználásával kapcsolatos korábbi kételyek nem igazolódtak, a beadott pályázatok, támogatási kérelmek forrásigénye esetenként jelentősen meghaladta az előirányzott pénzügyi keretet. A fő célkitűzések, prioritások jórészt teljesültek, de néhány intézkedés megvalósulásában módosítást igénylő aránytalanságok is jelentkeztek. Az EU piacokhoz való integráció jelentős változásokat hozott a magyar mezőgazdaság termelési és piaci tevékenységeiben. Vörös és Gemma (2005.) kritikaként megjegyezték, hogy a megfelelő politikai eszközök, és az uniós piacokon a túlélést kereső magyar gazdálkodókat támogató új intézmények hiánya, egyértelműen korlátozzák a magyarországi gazdaságok növekedését. A szerzők úgy vélik, hogy az ország mezőgazdasági minisztériuma jobban is végezhette volna munkáját a gazdálkodók elnyerhető EU pénzügyi forrásokról való tájékoztatása terén. Véleményem és tapasztalataim szerint mind az előcsatlakozási, mind a csatlakozás után hozzáférhetővé vált támogatási források, a kezdeti nehézségek és problémák ellenére nagy mértékben hozzájárultak az ágazat és a vidéki térség fejlesztéséhez, versenyképességének növeléséhez. Békés megyei kutatásaim is azt igazolják, hogy a fent említett támogatások segítették a megye gazdasági benne a mezőgazdaság és az élelmiszeripar felzárkózását. 28

29 Jelenleg érvényben lévő támogatások, a as időszak támogatási rendszere Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Magyarország maximálisan kihasználta az előcsatlakozási forrásokat, a jövőt illetően is bíztató a helyzet, hiszen az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében a magyar mezőgazdaság részére több mint 5 milliárd euró fejlesztési forrás nyílt meg a as időszakra, mely révén 9 milliárd euró értékű fejlesztés valósulhat meg a magyar mezőgazdaságban és vidéken. A támogatási rendszer ugyanakkor nem lehet öncélú, hanem a magyar mezőgazdaság fenntartható, egyben a versenyképességet is növelő fejlődését kell szolgálja (Várallyay, 2007; Husti, 2006), melyben biztosítja az életképes üzemméretek kialakulását (Takácsné, 1994), és ösztönöz az új technológiai kihívásokra való időben történő alkalmazkodásra. (Takács-György, 2007) Az Európai Unió közös költségvetési forrásaiból január elsejével új költségvetési időszak indult a magyar mezőgazdaság támogatása számára. A fejlesztési stratégiák kialakításánál figyelembe vették a természeti környezet védelmét, a népességmegtartó képességet, a vidéki értékek megőrzését, fenntartását és fejlesztését. A célok megvalósítását az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) támogatja, mely összevonta az AVOP és az NVT támogatást egy pénzügyi keretbe, elindítva ezzel 2007-től az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programot (ÚMVP). A Programban több jogcím, támogatási lehetőség is megmaradt az NVT-ből és az AVOP-ból, az új jogcímekkel kiegészülve egy átláthatóbb, egyszerűbb pályázati és finanszírozási rendszert alkotva. A vidékfejlesztési források felhasználási szempontjainál előtérbe került a mezőgazdasági diverzifikáció, azaz a több lábon állás támogatása, a foglalkoztatási és a strukturális feszültségek enyhítése, a jövedelmezőség stabilizálásának, illetve a termelési struktúra változásának elősegítése, lehetséges új termelési irányok (például energianövények termelése) támogatása. (Új Magyarország Vidékfejlesztési Program, 2007) A Program intézkedéseit a 3. számú melléklet tartalmazza. Az ÚMVP keretén belül 1300 milliárd forinthoz pályázati úton lehet hozzájutni, milliárd forint pedig a közvetlen támogatás. A támogatások nagy része, mintegy 47 százaléka a technikai lemaradás felzárkóztatását szolgálja április elejétől jelentek meg az első pályázatok, s csaknem 60-ra lehetett pályázni, támogatási kérelmet lehetett benyújtani önálló, építéssel nem járó gépek, technológiai berendezések beszerzésére, állattartó telepek korszerűsítésére, ültetvénytelepítésre, gazdaságátadásra, illetve fiatal mezőgazdasági termelő induló támogatására Területalapú (SAPS) és közvetlen támogatások Magyarország EU tagállammá válása óta két forrásból, mégis egymáshoz kapcsolódva működik a közvetlen kifizetésű területalapú termelői támogatások rendszere: egységes területalapú támogatás (SAPS), amit az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Garancia Részlege finanszíroz, kiegészítő nemzeti területalapú támogatás (Topup), amely kapcsolódik a SAPS-hoz, de forrása a magyar költségvetés. Békés megyében a kimagaslóan magas termőterület aránya miatt jelentős szerep jut a földalapú támogatásoknak, ezért fontosnak tartom kiemelni mértékük alakulását. 29

30 Az egységes területalapú támogatás a föld hasznosításától függetlenül igényelhető a közösségi jogszabályok által meghatározott területekre. A támogatás jogosultja a föld jogszerű használója. A támogatás forrása az adott támogatási évre az EU Bizottsága által rendeletben meghatározott összeg. Ezt az összeget az úgynevezett SAPS-területtel (bázisterülettel) elosztva adódik a maximális hektáronkénti támogatás (ez utóbbi hektáronkénti támogatás csökkenhet a visszaosztási ráta értékével). A támogatás mértékét a Vidékfejlesztési Minisztérium rendelete határozza meg. A rendszer sajátossága és egyben előnye is a hazai termelők számára, hogy csupán minimális területi feltételeknek kell megfelelni (szántó 1 hektár, gyümölcsös 0,3 hektár) és művelési kötelezettség nélkül jogosult a közösség által biztosított támogatás igénybevételére, csupán a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot" feltételrendszerének kell eleget tenni. Ez eredményezte azt, hogy az országos szinten rendelkezésre álló támogatási összeget, mely a csatlakozási tárgyalások során megállapított bázis terület és az éves pénzügyi keret szorzata, korrigálni kell a ténylegesen támogatható területek nagyságával. A Közösség érdekeinek, illetve pénzügyi teljesítőképességének eredményeként, a rendszer hátránya, hogy alacsony szintről (25%) fokozatosan növekvő összegű támogatási rendszer lépett életbe, ami csak 2013-ra éri el a régi tagállamokat, a csatlakozáskor megillető összeg szintjét. (Vásáry Osztrogonácz, 2007) Az egységes területalapú támogatás mértéke 2006-ban a 24/2006. (III.31.) FVM rendelet alapján hektáronként legfeljebb 102,29 euró, a közvetlen támogatások átváltására vonatkozó árfolyamon (273,00 Ft/euró) számítva forint/hektár volt, a kiegészítő nemzeti támogatás keretéből pedig lejfeljebb forint/hektár támogatási összeg járt. Az egységes területalapú támogatás 2006-ban 35%-os EU-s támogatásnak felelt meg. (Vásáry Osztrogonácz, 2007) A SAPS fajlagos támogatás kiszámításánál az EU jogszabályaiban hazánk számára megállapított új bázisterületet és a évi SAPS pénzügyi keretet kellett figyelembe venni. E szerint 2007-ben a SAPS támogatás felső értéke 105,52 euró/hektár volt, amely az előírt október elsejei árfolyamot (250,69 forint/euró) figyelembe véve 26452,8 forint/hektár támogatási összeget jelentett. A kérelmek feldolgozása után megállapított támogatható (jogosult) terület figyelembevételével vált szükségessé az úgynevezett visszaosztási ráta kiszámítása, melynek értéke 0,9671 volt. Ennek megfelelően a évi hektáronként kifizethető SAPS támogatás összege 25582,5 forint volt. A évi egységes területalapú támogatás hektáronként forint, a visszaosztási ráta 0,9744 százalék volt, a kifizetési időszak a december elsejétől június végéig tartott Egységes Gazdatámogatási Rendszer (SPS) Magyarországon, hasonlóan sok más, részint nálunk fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országhoz, támogatások nélkül a gazdaságoknak összességében súlyos veszteséget kellene elkönyvelniük. Kovács (2009) a mezőgazdaság magas támogatottsági szintjét aggasztónak ítéli, mert a támogatásoktól (és ezáltal agrárpolitikai döntésektől) való teljes függőség arra késztetheti a termelőket, hogy ne a piaci változásokhoz való alkalmazkodástól, a versenyben történő helytállástól várják helyzetük javulását, hanem elsősorban a támogatások szinten tartásáért, illetve növeléséért küzdjenek. Az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer, single farm payments (SPS) rendszer lényege, hogy a korábban az ágazathoz kötött támogatások a termeléstől független jövedelemtámogatássá alakulnak. Az Európai Unióban ez korántsem új keletű gondolat, hiszen az EU már 1992-ben kiegészítette a vidékfejlesztési politikával az addig főként 30

31 agrártámogatásokra összpontosító rendszert, az új támogatási típus már az életminőség javítására fókuszált. A támogatások elválasztása a termeléstől (decoupling) még inkább fontossá teszi a piac igényeihez, lehetőségeihez való igazodást, termelést, ezzel együtt napjainkra egyre inkább előtérbe kerül a saját helyzetük javítása érdekében való kezdeményező magatartás az agrárvállalkozások részéről. Az állatszám alapú támogatások esetén az új rendszer már a mennyiségi termelés helyett a minőségi állattartásra, vagy más, jövedelmezőbb tevékenységre való áttérésre ösztönöz. A termelőknek ezek esetében termelési kötelezettsége nincs, a támogatás alapjául a évi támogatott állatlétszám, illetve az esetleges korrekciók figyelembevételével az MVH által megállapított ún. történelmi bázis szolgált. Az SPS rendszer Magyarországon történő bevezetése körüli viták Az eredetileg 2009-ben bevezetni tervezett egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetésével kapcsolatosan megoszlottak a vélemények az agrártársadalom és a politika terén egyaránt. A rendszer bevezetéséről és működtetéséről szóló törvényt a kormány októberében fogadta el, majd júliusában bejelentette az egységes mezőgazdasági támogatási rendszerre történő átállást, amit 2010-re tervezett bevezetni. Az agrártárca érvelése szerint az új támogatási rendszer a piaci kereslethez igazodó racionális magatartásra motiválja majd a termelőket. Az SPS a bérbeadónak és a bérlőnek is előnyt jelent, mivel így mind a két fél érdekelt a hosszú távú bérleti szerződésben. A támogatási rendszerben a nemzeti tartalék képzésével rendezhető a fiatal gazdák és a mezőgazdasági termelésbe újonnan belépők helyzete is. Az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer mellé állók úgy vélik, az SPSsel a fogyasztók is jól járnak, mert biztonságosabb, egészségesebb és olcsóbb mezőgazdasági termékekhez jutnak majd hozzá. A köztársasági elnök viszont a törvény több elemét is aggályosnak találta, ezért a már elfogadott törvény ügyében az Alkotmánybírósághoz fordult. A törvény a közösségi agrártámogatás igénybevételére jogosító önálló vagyoni értékű jogot ad a mezőgazdasági termelőknek. Ennek során jelentősebb támogatási jogosultságot kapnak azok a termelők, akik 2006-ban tulajdonosként, vagy haszonbérlőként már támogatásban részesültek. A támogatási jog önállósítása csökkenti a haszonbérbe adott termőföldek forgalomképességét és forgalmi értékét, hiszen a támogatási jog a termelőt, és nem a tulajdonost illeti. Ez önmagában nem szükségszerűen alkotmányellenes, de a jogbiztonság megkövetelné, hogy a földtulajdonosok a föld haszonbérbe adásakor tisztában lehessenek annak következményeivel, és ennek megfelelően szerződjenek. A törvény ennek a követelménynek nem felel meg, mivel múltbeli időponthoz köti a támogatási jogosultság egy részét, ami sérti a jogbiztonságot, mindemellett hátrányosan érinti azokat a mezőgazdasági termelőket, akik 2006 után léptek piacra, vagy szereztek új termőterületet ben az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az SPS rendszerről szóló törvény egyik rendelkezését, mivel az nem határozta meg egyértelműen, milyen feltételekkel kapjanak támogatást a földtulajdonosok és a bérlők. Alvincz (2008) meglátása szerint célszerű számolni azzal, hogy az SPS támogatási rendszer Magyarországon a jövedelmeket, a földárakat és a bérleti díjakat illetően is minden bizonnyal mélyebb hatású lesz, mint a tőlünk nyugatabbra lévő családi gazdaságoknál tapasztalható. Egyben számolni lehet e szabályozási elem önmagán túlmutató hatásával, nevezetesen azzal, hogy a termőföld árára gyakorolt hatásán keresztül az Európai Unió piaci rendtartásának gyökeres megváltoztatását követően is nyomot hagy majd a birtokszerkezetben. Vélekedése szerint az Egységes Gazdatámogatási Rendszer hazai bevezetése körüli bizonytalanságok legfőbb oka a birtokrendezés és az üzemszabályozás eddigi elmaradására vezethető vissza. Ezért e területeken mielőbbi kormányzati intézkedések szükségesek. A birtokrendezés egyben 31

32 serkentően hatna a földforgalomra, és a földárakat is értékarányosabbá tenné. A területrendezés további kedvező hatásaként jelölhető meg, hogy ez által a környezetbarát mezőgazdasági termelés esélyei is javulnának. Gomez és szerzőtársai (2008) tanulmányukban 250 gazdaságot vizsgáltak, többek közt az új Egységes Gazdatámogatási Rendszer bevezetésének, alkalmazásának hatásait a gazdálkodókra, a gazdálkodók benyomásait, reakcióit az új rendszerhez való társulással kapcsolatosan. A gazdaságokat Olaszország, Németország, Lengyelország, Spanyolország, Görögország, Hollandia, Franciaország és Magyarország területéről választották ki. Eredményeik alapján megállapították, hogy az esetek nagy többségében a gazdálkodók azt nyilatkozták, hogy őket nem befolyásolja az új rendszer, közömbösek voltak iránta. A gazdálkodók reakciói közötti különbségek inkább magyarázhatók a különböző egyéni háztartási illetve gazdálkodói jellemzőkkel, mintsem egy bizonyos mezőgazdasági rendszerhez való tartozással. Az eredményesebben működő és fejlesztés-orientált gazdaságoknál az új rendszert egyfajta befektetésre való lehetőségként fogják fel, míg a kisebb, gyengébben teljesítő gazdaságok az SPS program bevezetését a terjeszkedéshez vezető útként látják. Gomez és szerzőtársai (2008) kutatási eredményei megegyeznek az SPS program mögött húzódó elgondolással, vagyis azzal, hogy hagyják, hogy a gazdasági tevékenységeket a piaci erők irányítsák. Azonban azt a szükségletet is hangsúlyozzák az új agrárpolitikai irányelv kitűzésében, hogy nagyobb figyelmet szánjanak a szociogazdasági tényezők és a gazdasági tevékenységek közötti sajátos kölcsönhatásra. Dorgai és Udovecz (2009) a közvetlen agrártámogatások csökkentésének hatásait vizsgáló tanulmányukban megállapították, hogy egy drasztikus, 50 százalékos támogatás csökkenésnek milyen hatásai valószínűsíthetők, ha a termelés egyéb feltételei nem változnának. Az elemzés szerint egy ilyen lépésnek Magyarországon sokrétű és rendkívül hátrányos következményei lennének, nem csak a mezőgazdaságra, hanem az egész nemzetgazdaságra, különösképpen pedig a vidéki foglalkoztatási viszonyokra és a természeti környezetre nézve. Minden szempontból hátrányosan érintené általában a vidéket, különösen a lemaradó és stagnáló kistérségeket, továbbá a kedvezőtlen adottságú területeket, általánosan az országnak azon részeit, ahol most is jelentősek a társadalmi-gazdasági feszültségek. Véleményük szerint Magyarországnak alapvető érdeke, hogy ne legyenek hirtelen, drasztikus módosítások, a rendszer változtatásában csak fokozatos megoldások kívánatosak. Popp és Molnár (2010) meglátása szerint a költséges SPS egyenlőtlen előnyöket nyújt a tagállamok és az egyes gazdák számára, világos jövedelemelosztási, vidékfejlesztési vagy környezetvédelmi célok megvalósítása nélkül. Mindenképp az SPS rendszer bevezetése mellett szól, hogy a támogatási jogosultságok vagyoni értékű jogként való megjelenése jelentős felértékelődést és pénzügyi stabilitást eredményezhet a termelők körében. Ezeket a jogokat a vállalkozások tőkésíthetik, a mérlegben feltüntethetik, aminek eredményeként jegyzett tőkéje és a vállalkozás értéke megnövekszik. Mindezek hatására javulhat a gazdaságok hitelképessége, likviditása. (Vásáry, 2008) Az SPS rendszer bevezetése jelenleg is kérdéses, és mivel 2013-ban ismét változik az Európai Unió támogatási rendszere, így az is kérdés, hogy lenne-e még értelme, létjogosultsága a rendszer bevezetésének. Az új tagországok számára, köztük Magyarország is, lehetőség van 2013-ig tovább alkalmazni az egyszerűsített területalapú támogatási rendszert, a SAPS-ot. Várhatóan a 2014 utáni új közös agrárpolitika közvetlen támogatásai a jelenleg 32

33 Magyarországéhoz is hasonló SAPS-szerű átalány támogatások lesznek. A támogatási jogosultság egy részének múltbeli időponthoz kötődése jóval kisebb jelentőségű lesz, vagy el is tűnik a rendszerből. Emiatt kérdésként merül fel, hogy hasznos-e, megéri-e erre a néhány évre áttérni az SPS rendszerre, annak minden feladatával és gondjával együtt. Az értekezés megkísérel választ adni arra, hogy az SPS rendszer termeléstől független jövedelemtámogatása, azaz a támogatások és az üzemi eredmény szétválasztása meg tud-e valósulni a békés megyei gazdaságokban, abban az esetben, ha a rendszer bevezetésre kerül Támogatások elszivárgása Támogatás elszivárgás az a folyamat, ahol a támogatások jelentős része nem marad a tulajdonképpeni célcsoportnál (gazdálkodóknál), hanem a gazdaság más szereplőihez kerül. Az agrártámogatások nem megfelelő hasznosulása a gazdálkodók jövedelmében közismert jelenség, vizsgálata, számszerűsítése azonban csak nem rég óta kapott figyelmet Magyarországon. Kovács (2008) az agrártámogatások hasznosulását vizsgálta a gazdálkodók jövedelmében. Megállapította, hogy az agrárgazdaságra fordított közpénzek nemcsak a gazdálkodók érdekeit szolgálják, hanem a folyamatban hatékonysági veszteségek, elszivárgások keletkeznek. Ennek következtében a támogatások jelentős része nem a megcélzott termelőkhöz kerül, hanem a vertikum mezőgazdasági termelést megelőző (alapanyag-előállító, eszközgyártó, földtulajdonos) vagy azt követő (nagy- és kiskereskedelem, feldolgozás, fogyasztás) fázisaiban realizálódik. Vizsgálat során arra a következtetésre jutott, hogy a termelők jövedelmére azok a támogatásformák gyakorolják a legkedvezőbb hatást, amelyek a legkevésbé befolyásolják a piaci keresleti-kínálati viszonyokat. Ennek tudatában az elmúlt időszakban az Európai Unió egészében megfigyelhető, hogy a leginkább piactorzító hatású támogatástípusok (a termékkibocsátáson, valamint a változó inputokon alapuló támogatások) aránya lecsökkent. Ezzel szemben a piacot kevésbé befolyásoló, a termeléstől elválasztott (termelési kötelezettséggel nem járó) támogatások részaránya megnőtt, összhangban a WTO szabta normákkal. Ez a tendencia Magyarországon is megfigyelhető volt, de a helyzet így sem teljesen kielégítő. Kovács et. al. (2008) szerzőtársaival célul tűzték ki az egyes támogatástípusokhoz tartozó hatékonysági veszteségek számszerűsítését. A szerzők a kutatás keretében azt vizsgálták, hogy az agrártámogatások előnyeit milyen mértékben élvezik a gazdálkodók, mennyi jut abból a gazdaság más szereplőinek (földtulajdonosoknak, szállítóknak, felvásárlóknak stb.). Kiemelték, hogy a támogatások a termelés bővítésére ösztönzik a vállalkozásokat, ami növeli a termelés során felhasznált erőforrások iránti keresletet, így magasabb földárakhoz vezet, drágítja a munkaerő és a felhasznált eszközök, alapanyagok árát. Bizonyos mértékben még az aktuális termeléstől függetlenített támogatások is ilyen hatást váltanak ki. Mindennek következménye, hogy a támogatások egy részét a földtulajdonosok és az inputok előállítói, forgalmazói szerzik meg. Számításaik szerint a évi közvetlen agrártámogatásoknak mindössze 52%-a gyarapította a mezőgazdasági vállalkozások jövedelmét. A legjobb hasznosulást (62%) a termelésről leválasztott, termelési kötelezettséget nem jelentő SAPStámogatás tudta felmutatni. Jónak ítélték a széles választékú termelést lehetővé tevő GOFRtop-up támogatás hatékonyságát is (46%). Az anyajuh támogatása esetén arra a következtetésre jutottak, hogy egy termeléshez kötött támogatás is lehet hatékony (53%), ha megfelelően rugalmas a termék iránti kereslet és alacsonyak az allokációs költségek. (Kovács et. al., 2008) 33

34 A fenti vizsgálatokhoz hasonlóan Vásáry (2008) erős korrelációt mutatott ki a földbérleti díjak emelkedése és a közvetlen támogatások között, megállapította, hogy nőtt az ágazatból történő input és output oldali elszivárgás, különösen a földtulajdonosok esetében. A likviditás, jövedelmezőség és a támogatások összefüggéseinek vizsgálata során arra a kérdésre is kerestem a választ, hogy a támogatások elszivárgásának folyamata, jelensége a békés megyei gazdaságok esetében is megfigyelhető-e. Az értekezésben tágabb teret szántam a mezőgazdaság támogatási rendszerének bemutatására, mivel vizsgálataim során elsősorban az agrártámogatások hatását elemeztem a békés megyei gazdaságok likviditására, jövedelmezőségére. A likviditás, és a jövedelmezőség alakulásában az agrártámogatások mellett a kedvezményes hitelkonstrukciók szerepe is jelentős, ezért ezt a témakört is fontosnak tartottam feldolgozni, a terjedelmi követelmények korlátai miatt azonban rövidebben, átfogóbban Kedvezményes hitelkonstrukciók szerepe a mezőgazdasági kis- és középvállalkozások finanszírozásában A finanszírozás megoldható éven belüli és éven túli, rövid-, közép- és hosszú lejáratú hitelek segítségével. Az éven belüli forgóeszközhitel a termelési folyamat aktíváinak folyamatos biztosítását, egy-egy tevékenység finanszírozását segíti elő, célja a mezőgazdasági tevékenység költségeinek csökkentése, a rövid lejáratú készletfinanszírozás elősegítése. A termelési ciklust (sok esetben akár 4-5 évet) inkább közép-, vagy hosszú távú hitellel lehet fedezni, az éven túli lejáratú hitelek tartós forgóeszköz-szükséglet fedezetére, piaci versenyképesség javítására szolgálnak, míg a fejlesztést, bővítést végrehajtó termelők számára a hosszú lejáratú beruházási hitelek jelentenek megoldást. Az agrárágazat finanszírozása szempontjából kiemelkedően fontos szerep jut a kormányzat által kedvezményes feltételekkel, futamidővel, kamattámogatással, állami kezességvállalással stb. támogatott hitelkonstrukcióknak, melyeket az alábbiakban tekintek át a csatlakozást megelőző és az azt következő időszak tükrében Az agrárágazat finanszírozása az európai uniós csatlakozás előtt A szocializmus éveiben az egyszintű bankrendszerben a mezőgazdaság egyetlen hitelezője az állami igazgatású Magyar Nemzeti Bank volt, amely a jegybanki feladatok mellett ellátta a kereskedelmi, illetve a hitelbankok tevékenységi körét is. Bezemer (2002) a kelet-európai országok mezőgazdasági hitelpiacainak vizsgálata során rámutat arra, hogy a kétszintű bankrendszer bevezetésével az a várakozás, hogy a központi bank mellett hatékony magán mezőgazdasági bankok jelennek meg, aligha valósult meg. A működő bankok a kockázatértékelő kapacitásuk hiánya miatt gyakran nem voltak megfelelőek a mezőgazdasági vállalkozások hitelezéséhez. Ennek oka egyrészt a gazdálkodók pénzügyi helyzetüket és kockázati kilátásaikat érintő hiányos információellátásában keresendő, másrészt pedig a hitelek felhasználásából ered a volt szocialista rendszerben. Problémát jelentett, hogy a központi tervezéssel a pénzügyi alapokat támogatásként kezelték és nem hitelekként, a cél az volt, hogy fizetőképességet biztosítsanak a vállalkozásoknak (legyenek azok nyereségesek, vagy veszteségesek) ahelyett, hogy nyereséges és kecsegtető vállalatokat finanszíroznak. A rendszerváltást követő évtizedben a mezőgazdaságnak irtózatos erőfeszítésébe került átalakulni, összehasonlítva a gazdaság más szektoraival, főként a gazdaságok szerkezete miatt. Bezemer (2002) az okok közé sorolja a szocialista rendszerben nagy múltú és mértékű termelés, a politikailag meghatározott termékfajták (inkább a haszonállatokra koncentrálva) és 34

35 a kollektív termelési szerkezetek hatásait. A nagy méretű gazdaságok csakis a szektorba beáramló folyamatos és nagymértékű támogatásokkal tudtak fennmaradni, és ezek az új pénzügyi környezetben már nem voltak fenntarthatóak. A szocialista gazdaságok fennállásának utolsó évtizedében a mezőgazdasági termékek minősége rohamosan romlott. Jellemző volt 1989-ben a gazdaságokban elavult épületek és hibás gépek használata. Mindennek a következményeként óriási szükség volt a stratégiai beruházásokra, a nagyobb összegű és hosszú távú hitelekre a szektor megfelelő átalakításához. Nem meglepő, hogy a mezőgazdasági hitelek mennyisége és kiforrottsága is korlátozott volt a jövedelmezőség hiányának, a kollektív problémáknak, kockázatnak és bizonytalanságnak köszönhetően. Bezemer megállapításainak ugyanakkor ellentmondanak Borszéki és szerzőtársai (1990) adatai, melyek szerint a mezőgazdaság nettó befizető volt az 1980-as években. Az elvonások és támogatások arányát vizsgálva Borszéki és szerzőtársainak adatai alapján Takács (1997) megállapította, hogy a támogatás a mezőgazdaságban kisebb volt, mint az élelmiszeriparban, valamint a mezőgazdaságban 1980 után az elvonás nagyobb volt, mint a támogatás. Az as években a támogatás általában normatív volt, mértéke 20-70% között alakult. A támogatást az üzemek szinte automatikusan megkapták, a jelentős támogatás következtében gyorsütemű fejlődés következett be. A rendszer hátrányaként említhető, hogy igen sok felesleges, meggondolatlan, presztízs-okokkal magyarázható beruházásra is sor került. A hibák ellenére a magyar mezőgazdaság termelése 1975-re a világ élvonalába került, majd ezt követően a fejlődés üteme csökkent, 1985 és 1990 között az elvonás növekedése miatt visszaesés következett be. Jelentős technikai korszerűsítés zajlott 1983 és 1989 között, ebben az időszakban a mezőgazdaság három világbanki projekten volt túl. A kimagasló eredményekhez az is hozzájárult, hogy 1965 és 1985 között a technikai fejlesztés mellett a szakismeret is nagymértékben javult, valamint a szabályozás a többi szocialista országéhoz viszonyítva mezőgazdaság-barát volt. (Takács, 1997) Pataki (2003) megállapítása szerint az agrárágazat tőkehelyzete a rendszerváltás után kedvezőtlen irányba változott, ami számos tényező (például az árolló hatása, a támogatások reálértékének csökkenése) eredőjeként értelmezhető. A versenyképesség csökkenését, a banki hitelképességi kritériumoknak való meg nem felelést ennek következményeként tekintette. Pataki országos és heves megyei adatok alapján vizsgálta a mezőgazdasági vállalkozások tőkeszerkezetében végbement változásokat 1990 és 2000 között. Megállapította, hogy a kötelezettségek részaránya a forrásszerkezeten belül 1990 és 1994 között kis mértékben emelkedett, majd 1994 után a folyamat felgyorsult, az idegen tőke aránya az összes tőkén belül 1997-ben már meghaladta a 40%-ot, majd a növekedési ütem lassult, mivel egyre több vállalkozás érte el a hitelképesség határértékét. Ezzel együtt 1994 és 1997 között a rövid lejáratú kötelezettségek aránya is növekedett, de növekedésének mértéke kisebb volt az összes kötelezettség növekedésénél. Az idegen források fokozottabb bevonása az állami segítségnek volt tulajdonítható, amely kamatkedvezmények, garanciák formájában segítette a tőkehiány enyhítését az egyébként hitelképes gazdaságoknál. A hosszú lejáratú kötelezettségek arányának az összes kötelezettségekhez viszonyított növekedése 1997-ben és 1998-ban volt számottevő, 11,9% és 14,5%, majd ezt követően stagnálás volt megfigyelhető. Az idegen tőke részarányának 1997-től való növekedésében egyrészt a tőkepótló hitel felvételének hatása, valamint a rövid lejáratú forgóeszköz hitelek felvételének hatása jelent meg. A tőkepótló hitelkonstrukció bevezetése után az idegen tőke részaránya országos átlagban tovább emelkedett és 2000 közötti időszakban a tartós források (saját tőke + hosszú lejáratú kötelezettségek) aránya némileg csökkent a forrás-struktúrán belül, miközben a rövid lejáratú kötelezettségek közel 80%-kal nőttek. Az idegen tőke szerepének növekedését az indokolta, hogy a saját tőke növekedési üteme alacsonyabb volt az eszközállomány növekedési üteménél. 35

36 Az elmúlt két évtizedben a magyarországi agrárgazdaságban számos változás ment végbe, így az agrárfinanszírozás rendszerében is. A jövedelmezőség a mezőgazdaságban más ágazatokhoz képest kisebb, lassúbb és kockázatosabb a tőke megtérülése, a mezőgazdasági tevékenységgel elérhető jövedelem alacsony, mind az országot, mind Békés megyét tekintve. A mezőgazdasági vállalkozások működésének kulcskérdése a folyó termelés és a fejlesztés finanszírozási problémái. Az egyes ágazatokat eltérő hosszúságú, az iparinál azonban általában jelentősen hosszabb termelési ciklusok jellemzik. Ez a vállalkozói tőke, a pénzeszközök tartós lekötését eredményezi. A saját forrás, támogatás, idegen kölcsön forrás (hitel) hármasát alapul véve, a gazdasági rendszerváltás után induló és megerősödni akaró gazdaságok legnagyobb problémája a tőke hiánya volt. A kis- és közepes mezőgazdasági vállalkozások saját forrása korlátos, ami miatt a működéshez szükséges külső források szerepe nagy. A hitelek azonban a magas kamatok miatt drágák, nehezen kitermelhetők voltak. (Takács, 1997, Baranyai Takács, 2007/b) A probléma megoldásában nyújtott jelentős segítséget a kedvezményes hitelkonstrukciók beindítása, mint például a kibontakozási és gazdahitel program, amit a évi költségvetésről szóló törvény 65 milliárd forint állami kezességvállalás lehetősége biztosított a mezőgazdasági hitelekhez kapcsolódóan. A programok lebonyolításában 15 bank, sok takarékszövetkezet és hitelszövetkezet vett részt az ország egész területén. A csatlakozást megelőző évek kedvezményes hitelkonstrukcióit Szűcs (2002) rendszerezése alapján ismertetem, a témámhoz kapcsolódó programokra fókuszálva (6. táblázat). A hitelállományok összege márciusára vonatkozik. 36

37 6. táblázat: Mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelő és szolgáltató vállalkozások számára igénybe vehető kedvezményes hitelkonstrukciók a csatlakozást megelőző években Megnevezés Hitelkonstrukció leírása, finanszírozás célja Hitelkonstrukció állománya (M Ft) 1) Kibontakozási hitelkonstrukció A mezőgazdasági termelők eladósodásának csökkentése, a kívánatos gazdálkodási és termelési szerkezet pénzügyi feltételeinek megteremtése érdekében került meghirdetésre. Az 50%-os kamattámogatás és a maximum 80%-ig terjedő kezességvállalás mellett felvett hiteleket régi, rossz hitelek törlesztésére kellett fordítani. A programra 2604 mezőgazdasági vállalkozó nyújtotta be jelentkezését, melyből 2492 pályázat került befogadásra. 2) Gazdahitel program Az agrártermékek piacképességének növelése, az életképes agrárvállalkozások megerősítése, a családi és kisvállalkozások eredményes gazdálkodásának, illetve tartós forgóeszköz beszerzések forrásainak megteremtésének céljából elindított program. A hitelt 100% kamattámogatás és 80%-os készfizető kezességvállalás mellett lehetett felvenni, futamideje 5-10 év volt. A programra országosan 898 pályázat érkezett be, ebből 727-et fogadtak el. 3) Fiatal agrárvállalkozók, illetve az új típusú szövetkezetek hitelkonstrukciója 4) Családi gazdálkodók, illetve kis- és középvállalkozások kedvezményes hitelezése A hitelkonstrukció célja azon termelők támogatása, akik hosszú távon képesek tevékenységükkel az agrárgazdaság eredményes működését biztosítani ben indult, melyhez a kormány 22,6 milliárd forint állami kezességvállalási keret felhasználását tette lehetővé. Három célra lehetett igénybe venni: termőföld vásárlásához, forgóeszköz beszerzéshez és különböző mezőgazdasági fejlesztésekhez. A támogatási csomag igen kedvező fogadtatásban részesült, az engedélyezett hitelszerződések száma 575 db volt állami kezességvállalás állami kezességvállalás fiatal agrárvállalkozók: kezességvállalás az új típusú szövetkezetek: kezességvállalás állami kezességvállalás 37

38 6. táblázat: Mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelő és szolgáltató vállalkozások számára igénybe vehető kedvezményes hitelkonstrukciók a csatlakozást megelőző években (folytatás) Megnevezés Hitelkonstrukció leírása, finanszírozás célja Hitelkonstrukció állománya (M Ft) 5) Éven belüli lejáratú agrárhitelek Nagyrészt ügyletfinanszírozáshoz kapcsolódó hitelek, céljuk a mezőgazdasági tevékenységek költségeinek csökkentése, a rövid lejáratú készletfinanszírozást segítik. Ide sorolhatók: tavaszi-, őszi gabonavetési hitelek, termeltetői megállapodásokhoz kapcsolódó, közraktári fedezetre nyújtott hitelek, állattartásra kihelyezett, illetve a minőségi termelést szolgáló kedvezményezett vetőmag és műtrágyavásárlást, felhasználást ösztönző hitelek. 6) Éven túli hitelek Ide tartoznak a beruházási, fejlesztési célú hitelkonstrukciók, forgóeszközszükséglet fedezetére, a piaci versenyképesség javítására, az életképes agrárvállalkozások megerősítésére szolgáló hitelprogramok. A beruházási, fejlesztési célú hitelkonstrukciókhoz a jegybanki alapkamat százalékában meghatározott 40%-os kamattámogatás kapcsolódott állami kezesség nélkül. Forrás: Szűcs (2002) alapján saját szerkesztés állami kezességvállalás 35742, ebből az új mezőgazdasági gépek vásárlásához nyújtott kamattámogatásos hitelállomány:

39 Cungu Swinnen (2003) tanulmányában 318 magyar mezőgazdasági cég adatállományát vizsgálta 1998-ban, arra keresve a választ, hogy milyen tényezők befolyásolták a vállalkozások tőkebefektetését, beruházási hitelek igénybevételét. Vizsgálatuk során megállapították, hogy számos tényező befolyásolta a magyar mezőgazdasági vállalkozások beruházásait, köztük a piaci kamatlábaknak közvetlen hatását mutatták ki a befektetésekre, a tőke költségének növekedésére gyakorolt alapvető hatásuk miatt. Ugyanezen okból úgy ítélték meg, hogy a kamattámogatásokhoz való hozzáférésnek pozitív hatása volt a befektetésekre. Ezzel szemben kimutatták, hogy a hitelgarancia programok nem voltak hatással a befektetésekre. A tanulmány azt is megerősíti, hogy a magasabb likviditási szinten lévő cégek többet fektettek be, a több kollektivizált eszközzel működő cégek pedig kevesebbet, főként akkor, ha azok alacsonyabb likviditási szinttel rendelkeztek Tőkepótló hitelkonstrukció A mezőgazdaságban a szükséges tőke nagyobb hányada tartós lekötésű és nem egyetlen periódusban hasznosul, jellemző ez a forgóeszközök egy részére is. Az 1997-ben bevezetett tőkepótló hitelkonstrukció a mezőgazdaság sajátosságaihoz igazodott, jelentős szerepe volt a forgóalap feltöltésében. (Borszéki, 2000) (7. táblázat) 7. táblázat: Tőkepótló hitelkonstrukció jellemzői Finanszírozás célja: Tartós forgóeszköz-szükséglet finanszírozása, forgóalap feltöltése Hitel mértéke Az előző évi igazolt árbevétel 25%-a, de legfeljebb 100 millió forint egy agrártermelő esetén, integrátornál nem volt összegkorlát Kamat mértéke Költségvetési viszontgarancia mértéke Állami kamattámogatás mértéke Hitel futamideje Tőketörlesztési türelmi idő Biztosítékok Forrás: saját szerkesztés A teljes hiteldíj mutató legfeljebb 4% ponttal haladhatta meg a mindenkori jegybanki alapkamatot 70% 40%, a hiteligénylés első évében a benyújtáskor érvényes jegybanki alapkamat 100%-a, az ezt követő maximum 5 évben a még fennálló hitel utáni kamat 70, 50, 20, illetve 10%-a Minimálisan 4, maximálisan 6 év 1 év Ingatlan, forgóeszköz és egyéb, a bank által elfogadható biztosítékok (garancia, óvadék stb.). Kiegészítő biztosítékként intézményi garanciák A tőkepótló hitelek kihelyezésében a takarékszövetkezetek álltak az élen, de más pénzintézetek is kínálták ezt a fajta hitelkonstrukciót (OTP, Erste Bank, Kereskedelmi és Hitelbank stb.). Elsődleges kezességvállaló intézményekként említhetők a Hitelgarancia Rt. és az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány. A tőkepótló hitelek esetén viszonylatában megállapítható, hogy 2001-ben nem az állománynövekedés, hanem inkább a törlesztés dinamikája volt a meghatározó, hiszen ennek nagyságrendje megkétszereződött. A tőkepótló hitelek állománya márciusában mintegy millió forintot tett ki, ami 4 milliárd forinttal kevesebb a december végi állományhoz képest. (Szűcs, 2002) Míg 2002-ben a hitelek közül a nagyobb arányt az éven belüliek jelentették, addig a 2003-as évben az éven túli tőkepótló hitelek javára történt elmozdulás, ugyanis az ágazati kormányzat nem 39

40 támogatta az éven belüli hitelek kamatát. A hitelek visszafizetése azonban nagyon sok gazdálkodónak jelentett problémát, ami a kormányt az adósságok rendezésére, kezelésére késztette. A kormány 2002-ben 60 milliárd forintot fordított adósságrendezésre. A beruházási és a tőkepótló hitelek átütemezését lehetővé tevő adósságrendezési programban az elmaradott térségekben, kedvezőtlen termőhelyi adottságú vidékeken élő regisztrált termelők vehettek részt, akiknek minimum 2, maximum 200 millió forint éven túli lejáratú hiteltartozásuk volt. Az éven túli lejáratú kamatkedvezménnyel nyújtott forgóeszközhitel legfőbb célja az agrártermelők tartós forgóeszköz-szükségletének finanszírozása volt. Varga (2003) megállapította, hogy a tőkepótló hitel bevezetésével enyhült a tartós forgóeszközfinanszírozás feszített helyzete, pénzügy-technikailag a kamattámogatás vált dominánssá, amely új elemként a jegybanki alapkamathoz kötődött. Ezzel szemben Juhász (2002) csongrád megyei empirikus vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy a tőkepótló hitelezési konstrukció csak a felélt vagyon egy részének pótlását szolgálta, és nem biztosította a beruházások bővítését. A tőkepótló hitelt igénybe vevők jövőjét nehezítette, hogy jelentős adósságszolgálat-fizetési kötelezettségük keletkezett, amely egyfelől növelte a termék-önköltséget, másfelől csökkentette az adózás utáni jövedelmet is. A kereskedelmi bankok szigorú feltételeket szabtak egy-egy hitelkérelem elbírálásakor, számos feltételnek meg kellett felelnie az adott vállalkozásnak. A hitelképesség kritériumai alapján azt a vállalkozást tekintették hitelképesnek, mely a termékeit, illetve a szolgáltatásait rendszeresen értékesíteni tudta, az esedékes fizetési kötelezettségeinek, a feltételeknek megfelelően eleget tudott tenni, illetve ha a hitelező pénzintézetek a számára nyújtott hitelek és az arra felszámított kamatok és egyéb díjak visszafizetését biztosítva látták. A kereskedelmi bankok a hitel elbírálása során a következő tényezőket veszik figyelembe: sajátvagyon részaránya, likviditás rövid és középtávon, jövedelmezőség, adósságszolgálat. (Reke, 1999) Korábbi kutatásaim során a fent említettekhez hasonlóan azt tapasztaltam, hogy a csatlakozást megelőző években a kereskedelmi bankok az agrárágazatot kockázatos ügyfélkörnek tekintették és mindent elkövettek annak érdekében, hogy a kockázatot mérsékeljék. (Kelle, 2001) A hitelintézeti rendszer alapvetően a nagyméretű gazdaságokhoz kapcsolódott, a hitelezés feltételezett egy meghatározott üzemi méretet. A bankok az élelmiszerágazattal és különösen a kistermelőkkel szemben defenzív politikát folytattak Kedvezményes hitelkonstrukciók az Európai Unióhoz való csatlakozás után Európa terv Agrárhitel program A kormányzat egyik legfontosabb feladatának tekintette az agrártermelők EU csatlakozásra való felkészülésének segítését és versenyképességének javítását. Többek között ennek jegyében került meghirdetésre januárjában a 100 Mrd Ft keretösszegű Európa terv Agrárhitel program (Európa Hitel) is, melyet a nagy érdeklődésre tekintettel 60 Mrd Ft-tal bővített ki a mezőgazdasági kormányzat. A program sok gazdálkodónak jelentett segítséget pénzügyi helyzetük javításában, beruházásainak és forgóeszköz finanszírozásának megvalósításában, valamint korábban felvett hiteleinek törlesztésében, mintegy háromszoros volt a túljegyzése, országosan több mint ötezer gazdálkodó igényelte. A 60 milliárdos hitelkeret-emelésből 30 milliárd forintot elkülönített a kormányzat, amelyhez a kistermelők, 40

41 az őstermelők és az egyéni vállalkozók férhettek csak hozzá, javítva ezzel is a hitelhez jutási esélyeiket. Békés megyében is népszerű volt az Európa Hitel, összesen 853 db hitelkérelmet nyújtottak be a Békés Megyei Földművelésügyi Hivatalhoz záradékolásra. A program keretében a csatlakozási hiteleket a kereskedelmi bankok saját forrásaiból, illetőleg a Magyar Fejlesztési Bank Rt. (MFB) refinanszírozási forrásából biztosították az igénylők részére. A hitelekhez a finanszírozási forrástól függően kamattámogatás, kezességvállaló intézmények, illetőleg a Magyar Fejlesztési Bank Rt. által biztosított készfizető kezességvállalás és kezességvállalási díjtámogatás volt igénybe vehető. A csatlakozási hitelek két hitelkonstrukció feltételrendszere szerint voltak igénybe vehetők, amelyek elsősorban fejlesztési célokhoz kapcsolható kezességvállalás tekintetében különböznek egymástól. (8. táblázat) A hiteleket mindkét konstrukció esetében a kereskedelmi bankok folyósították. (Békés Megyei Agrárkamara, 2004) A hitelkérelmeket február 1-jétől kezdődően folyamatosan lehetett benyújtani a pénzügyi intézményekhez az általuk előírt példányban és tartalommal. A hitelszerződéseket és a kezességvállalási szerződéseket a pénzügyi intézményekkel április 30-ig kellett megkötni. 41

42 8. táblázat: Európa terv Agrárhitel program csatlakozási hiteleinek jellemzői Felvételre jogosultak köre Hitelcélok: Hitel mértéke Kamat mértéke Kamattámogatás mértéke A és B A és B A A B A B A B Mezőgazdasági termelők, termelői szerveződések, integrátorok, élelmiszeripari vállalkozások, az MFB forrásai esetében csak a kis- és középvállalkozások Mezőgazdasági termelés fejlesztését, öntözésfejlesztést szolgáló, mezőgazdasági termékek feldolgozását, tárolását, csomagolását célzó beruházások; a tevékenység folytatásához szükséges, tárgyi eszközöknek nem minősülő anyag- és eszközvásárlás; az EU által előírt állatjóléti követelmények teljesítését célzó beruházások; a birtok összevonási célú termőföldvásárlást, az osztatlan közös tulajdon megszüntetését elősegítő termőföld-, valamint telephelyvásárlás; pénzügyi intézményektől korábban felvett hitelek és pénzügyi lízingek előtörlesztése. Min. 2 millió forint, max. 350 millió forint, integrátorok és termelői szerveződések esetében 750 millió forint Min. 5 millió forint, max. 350 millió forint, integrátorok és termelői szerveződések esetében 750 millió forint S: a kamatterhelés időpontjában érvényes három havi BUBOR + 2 százalékpont M: a kamatterhelés időpontjában érvényes három havi EURIBOR + 4 százalékpont S: a kamatterhelés időpontjában érvényes három havi BUBOR + 0,3 százalékpont M: a kamatterhelés időpontjában érvényes három havi EURIBOR + 2,75 százalékpont S: kamatterhelés időpontjában érvényes három havi BUBOR alapján számított kamat 70%-a M: az alacsony kamatszint miatt ez esetben nem volt kamattámogatás S: a kamatterhelés időpontjában érvényes három havi BUBOR alapján számított kamat 50%-a M: az alacsony kamatszint miatt ez esetben nem volt kamattámogatás Forgóeszköz hitelek esetében: max. 5 év, a többi hitelcél A és Hitel futamideje B esetében: 5-10 év A és Forgóeszköz hitelek esetében: 1 év, a többi hitelcél esetében: Türelmi idő B 1-2 év Kezességvállalás A Max. 80% mértéke B 100% Forrás: 6/2004. (I.22.) FVM rendelet alapján saját szerkesztés A: csatlakozási hitelek, amelyekhez kezességvállaló intézmények (Hitelgarancia Rt., Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány) kezességvállalása volt igényelhető B: csatlakozási hitelek, amelyekhez az MFB kezességvállalása volt igényelhető S: a kereskedelmi bankok saját forrásaiból biztosított hitelek esetében. M: az MFB refinanszírozási forrásából biztosított hitelek esetében. 42

43 A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az MFB-n keresztül 2005 elején újra elindított egy kedvezményes agrárhitel programot, az Agrár Fejlesztési Hitelprogram decemberében került kidolgozásra és meghirdetésre 40 milliárd forint forrásra támaszkodva. A program keretében felvett hitelek mintegy 6,2% kamaton, maximum 15 éves lejárat (ezen belül legfeljebb 2 év türelmi idő) mellett kerültek folyósításra. A hitelprogram keretében a mezőgazdasági termékek előállításával, e termékekhez kapcsolódó szolgáltatások végzésével foglalkozó kis- és középvállalkozások juthattak beruházási forráshoz, valamint a mezőgazdasági termékek tárolásához szükséges raktárkapacitás fejlesztésére, bővítésére is felhasználható volt ez a hitelkonstrukció. (Gazda-Társ Hírlevél, 2005) A évi területalapú támogatás kifizetésének hosszúra elnyúlt időpontja miatt (ami részben az Európai Unió utófinanszírozási gyakorlatából, részben a gazdálkodók gyakorlatlanságából, és az emiatti esetenkénti túligénylésekből, valamint részben a kifizető ügynökség tapasztalatlanságából fakadt) az OTP Bank Rt. kidolgozott egy olyan hitelkonstrukciót, melynek segítségével a gazdálkodók hamarabb juthattak a támogatás összegének egy részéhez. A Bank a földhasználó részére éven belüli lejáratú hitelt nyújtott a területalapú támogatás fedezete mellett. A hitel mértéke az EU, illetve a hazai forrásból származó támogatás összegének 80%-a lehetett, az igényelhető hitel legkisebb összege Ft volt. Az OTP Bankot követően a Takarékszövetkezetek is bekapcsolódtak ennek a hitelkonstrukciónak a kialakításába Sikeres Magyarországért Agrárfejlesztési Hitelprogram A kormány a magyar vállalkozások versenyképességének növelése, a helyi közösségi kezdeményezések pénzügyi erősítése érdekében, valamint a közötti időszakban az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) és az Új Magyarországi Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) fejlesztési hitelekkel történő támogatása érdekében elindította a Sikeres Magyarországért Hitelprogramot. A program az önkormányzati infrastruktúra fejlesztés, a vállalkozás fejlesztés és az agrárium fejlesztés területeit érinti, melyek közül témámhoz kapcsolódóan a Vállalkozásfejlesztési Hitelprogramot és az előzőekben már említett Agrár Fejlesztési Hitelprogramot követő Sikeres Magyarországért Agrár Fejlesztési Hitelprogramot emelem ki. Az európai uniós támogatási szabályok változására tekintettel és az ÚMFT-hez és az ÚMVP-hez kapcsolódóan a közötti időszak ágazati fejlesztési céljainak támogatása érdekében módosították a Hitelprogramok feltételrendszerét, illetve bővítették a hitelcélokat. A hitelprogramok hitelcéljai közül csak a téma szempontjából releváns célokat emelem ki. A Sikeres Magyarországért Vállalkozásfejlesztési Hitelprogram az alábbi hitelcélokkal bővült: az ÚMFT és az ÚMVP társfinanszírozását segítő, projekt kiegészítő hitellehetőségek; a mezőgazdasági termékek feldolgozásával, értékesítésével kapcsolatos beruházások finanszírozási lehetőségei; a Vidékfejlesztési Hitelprogram. 43

44 A Vállalkozásfejlesztési Hitelprogram főbb feltételeinek módosítása: az igénybe vehető hitel felső határa 3 milliárd forint; a mikro-, kis- és középvállalkozások mellett a teljes vállalkozói szektor nagyvállalatok, állami és önkormányzati tulajdonban lévő vállalkozások is kedvezményes kamatozású fejlesztési hitelt vehetnek igénybe; a saját erő támogatási kategóriától függően 10%-os, illetve 25%-os; a hitel forint és euró finanszírozás mellett is igénybe vehető. A Sikeres Magyarországért Agrárfejlesztési Hitelprogram keretében az alábbi hitelcélokkal bővült: a mezőgazdasági termékek elsődleges előállítása céljából végrehajtott beruházások; a fiatal mezőgazdasági termelők tevékenységének megkezdéséhez szükséges beruházások; az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program pályázataihoz projekt kiegészítő források biztosítása; agrárforrás hitel a mezőgazdasági kis- és középvállalkozások tőkehelyzetének erősítésére. A Sikeres Magyarországért Agrárfejlesztési Hitelprogram főbb feltételeinek módosítása: az igénybe vehető hitel felső határa 1 milliárd forint; a mikro-, kis- és középvállalkozások mellett a mezőgazdasági őstermelők is kedvezményes kamatozású fejlesztési hitelt vehetnek igénybe; a saját erő 15%; a türelmi idő 3 év; a hitel forint és euró finanszírozás mellett is igénybe vehető. A módosítások közül a saját erő csökkentése, valamint a türelmi idő növelése még inkább illeszkedik a mezőgazdasági termelés sajátosságaihoz, illetve a mezőgazdasági kis- és középvállalkozások igényeihez. Véleményem szerint pozitív előrelépésként emelhető ki az őstermelők bevonása a kedvezményes kamatozású fejlesztési hitelek igénybevételébe. Megítélésem szerint a békés megyei mezőgazdasági kis- és középvállalkozások likviditásának és jövedelmezőségének javítása érdekében a fent említett hitelcélok jelentős szerepet játszanak a jövőben A pénzintézetek által napjainkban kínált hitel konstrukciók a mezőgazdasági termelők számára A mezőgazdasági vállalkozások gazdálkodásában továbbra is jelentős szerepe van az idegen tőkének. Az EU-hoz való csatlakozás óta a termelés finanszírozására csak piaci alapú hitelt vehetnek igénybe a gazdálkodók a finanszírozó pénzintézetektől Éven belüli futamidejű hitelkonstrukciók Közraktárjegy fedezetű hitelek A gazdálkodó közraktárba helyezett termékek fedezete mellett juthat hitelhez, így kivárhatja a legjobb értékesítési lehetőségeket. A konstrukcióba minden, a Budapesti Árutőzsdén jegyzett termék bevonható. A mezőgazdasági vállalkozás számára azért kedvező megoldás, mivel nem 44

45 kell a betakarítás után közvetlenül, alacsony áron értékesítenie terményeit, kivárhatja az árak kedvezőbb alakulását, a közraktárjegy segítségével egyszerűsített eljárás keretében juthat hitelhez, más biztosítékot nem igényel, alacsony költségű finanszírozás alakítható ki. Futamideje maximum 1 év, fedezetként a közraktárba letett áru, illetve az ez alapján kiállított közraktárjegy szolgál. Intervenciós felvásárláshoz kapcsolódó közraktári hitelezés A gazdálkodó közraktárba helyezett termékek fedezete mellett juthat hitelhez, így megvárhatja amíg az intervenciós felvásárlásból pénzhez jut. A konstrukcióba minden olyan termék bevonható, amelyre az Európai Unió intervenciós felvásárlást hirdet. Az intervenciós hitel segítségével a gazdálkodó terményeit előre rögzített fix áron adhatja el, és azonnal hozzájuthat a bevétel nagy részéhez. A törlesztés és a kamatfizetés a futamidő végén esedékes, az intervenciós finanszírozás futamideje igazodik a felvásárlás időpontjához. Az intervenciós hitel segítségével az intervenció ideje alatt is megőrizheti a mezőgazdasági vállalkozó a likviditását Éven túli futamidejű hitelkonstrukciók Az Új Magyarországért Agrár Fejlesztési Hitelprogram mezőgazdasági vállalkozások számára nyújtott éven túli beruházási és forgóeszköz hiteleit a 9. táblázat foglalja össze. 45

46 9. táblázat: A pénzintézetek által napjainkban kínált éven túli futamidejű hitelkonstrukciók Megnevezés Hitelcélok Felvételre jogosultak köre Hitel mértéke Kamat mértéke Új Magyarország Agrár Fejlesztési Hitelprogram Új Magyarország Agrár Forgóeszköz Hitelprogram Új Magyarország Gabona Forgóeszköz Hitelprogram Új Magyarország TÉSZ Forgóeszköz Hitel 1) Mezőgazdasági termékek elsődleges előállítása céljából végrehajtott beruházás 2) Fiatal mezőgazdasági termelők tevékenységének megkezdéséhez szükséges beruházás 3) Projekt kiegészítő hitel az ÚMVP pályázatok kiegészítő finanszírozására 4) Tőkehelyzetet erősítő infrastruktúraés technológiafejlesztésre Mezőgazdasági termelés, elsősorban állattenyésztés versenyképességének javításához, jó minőségű termékek előállításához forrás biztosítása. Kiemelt cél: a gabonafélék és a hústermékek piacán világszerte kialakult költségnövekedés áthidalásához kedvezményes, éven túli forgóeszköz hitel nyújtása Saját termelésű vagy vásárolt gabona (kukorica, búza, árpa, rozs, triticale, zab, napraforgómag és nemes cirok) készlet finanszírozása, éven túli lejáratú forgóeszköz hitel Véglegesen elismert termelői szervezet és az előzetesen elismert zöldség-gyümölcs termelői csoport tevékenységéhez szükséges forgóeszközök beszerzése Forrás: MFB adatai alapján saját szerkesztés 1., 3., 4. hitelcél esetén mikro-, kis- és középvállalkozások 2. hitelcél esetén a fiatal mezőgazdasági termelők 1-3. hitelcél esetén a vállalkozói igazolvány nélkül tevékenykedő őstermelők Mikro-, kis-, és középvállalkozás, őstermelő, amelynek mezőgazdasági üzeme Magyarország területén található, és mezőgazdasági tevékenységet folytat Mikro-, kis- és középvállalkozás, őstermelő, amelynek üzeme Magyarország területén található és mezőgazdasági tevékenységet folytat Véglegesen elismert termelői szervezet, előzetesen elismert zöldség-gyümölcs termelői csoport, amely gazdasági társaság vagy szövetkezet formában működik 1.,3., 4. hitelcél: min. 5 millió forint, max millió forint, 2. hitelcél: min. 1 millió forint, max. 50 millió forint 1 millió forinttól legfeljebb 200 millió forintig legalább 1 millió Ft 50 millió forinttól legfeljebb 250 millió forintig 3 havi EURIBOR + legfeljebb 4%/év 3 havi BUBOR + legfeljebb 4%/év 3 havi BUBOR + legfeljebb 4%/év 3 havi EURIBOR + legfeljebb 4,25%/év Futamidő, Türelmi idő 1.,2.,3. hitelcél: max. 15 év, türelmi idő max. 3 év, 4. hitelcél: min. 5, max. 8 év, türelmi idő min. 5, max. 7 év Max. 5 év, 2 év türelmi idővel 1 év + 1 nap, max. 2 év Max. 5 év, 2 év türelmi idővel 46

47 A kedvezményes hitelkonstrukciókhoz szükséges saját erő mértéke az Új Magyarország Agrár Fejlesztési Hitelprogram esetében a beruházás nettó költségének legalább 15%-a, a többi esetben saját erő nem szükséges. A hitelek felvételekor lehetőség van a Hitelgarancia Zrt., valamint az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány készfizető kezességvállalásának igénybevételére. (MFB Új Magyarországért Agrár Fejlesztési Hitelprogram, 2007) Birtokfejlesztési hitel Termőföld vásárlásra nyújtott hitelkonstrukció, mely kamattámogatással, illetve kamattámogatás nélkül is igénybe vehető. Kamattámogatáshoz azok juthatnak hozzá, akik a 17/2007. (III. 23.) FVM rendeletben meghatározott követelményeknek megfelelnek. A vásárolt termőföld vételára akár 100%-ban meghitelezhető a birtokfejlesztési hitelből, megfelelő hitelfedezet felajánlása esetén, fedezetként a megvásárolt termőföld, illetve egyéb ingatlan is bevonható. A hitel összege támogatott hitel esetén: legalább 1 millió, legfeljebb 75 millió forint, mem támogatott hitel esetén: minimum 1 millió forint, felső korlát nélkül. Futamidő: minimum 5 év, maximum 20 év EU + nemzeti közvetlen támogatások előfinanszírozása Az EU forrásból származó, illetve a társfinanszírozásban történő támogatások EU forrásának előfinanszírozására nyújtható hitel minimális összege Ft. Az EU társfinanszírozású támogatások (forrásösszetételtől függetlenül egységesen) 80%-ban hitelezhetők. A kizárólag (100%-ban) hazai forrású támogatások előfinanszírozása 70%-os mértékben engedélyezhető. Az előfinanszírozható főbb támogatások: Területalapú támogatás (kérelem alapján finanszírozható); Agrár-környezetgazdálkodás; Kedvezőtlen adottságú területek támogatása; Környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai célú támogatások; Vágóbaromfi és vágósertés, hízottbika-tartás támogatása; Tejtermelés támogatása (tejkvótához kapcsolódik, kérelem alapján finanszírozható); Anyatehén-, anyajuhtartás támogatása. Az alábbiakban megemlített hitelkonstrukciókat nem minden kereskedelmi bank kínálja, ezen a téren mutatkoznak eltérések, valamint a fent megnevezett hiteleken kívül számos más hitel lehetőséget, egyedileg kialakított konstrukciókat is kínálhatnak (éven belüli forgóeszközfinanszírozás, mezőgazdasági gépberuházások finanszírozása, Európai Unió által támogatott pályázatokhoz kapcsolódó hitelek stb.). A kedvezményes hitelkonstrukciók összegzéseként megállapítható, hogy mind az Európai Unió, mind a nemzeti költségvetés által nyújtott támogatások, kedvezményes hitelprogramok széles körben segítik a vállalkozásokat a mezőgazdaság és vidékfejlesztés területén. 47

48 2.6. Az irodalom-feldolgozás összegzése, következtetések A szakirodalom feldolgozása során áttekintettem a mezőgazdasági kis- és középvállalkozások fejlődését a rendszerváltozástól napjainkig, melynek során arra a megállapításra jutottam, hogy a magyar mezőgazdaság 1990-es években bekövetkezett tulajdonosi-szerkezeti átalakulása során nagy számú kis- és közepes vállalkozás jött létre, a középüzemek súlya a rendszerváltás után kezdett növekedni, jelenleg a magyar háztartások csaknem egyharmada-egynegyede érintett a mezőgazdaság ügyében. Ismertettem a likviditás, a jövedelmezőség, a tőkeszerkezet és a versenyképesség fogalmait, mutatóit a mezőgazdaságban, kiemelve a likviditás és a jövedelmezőség fontosabb mutatóit különböző szerzők meglátásában. Röviden áttekintettem a mezőgazdaság jövedelmezőségének alakulását a rendszerváltás óta. A különböző szerzők megállapításait tanulmányozva elmondható, hogy az ágazat jövedelmezősége romlott a rendszerváltást követő években, melyben több tényező is szerepet játszott, legfőképp a hatékonyság romlása, az értékesítés visszaesése és a mezőgazdaság finanszírozásának problémái. Az agrárágazat nemzetgazdasági szerepe az 1990-es évek elejétől folyamatosan csökkent, a mezőgazdaság szerepe a GDP előállításában, a kivitelben, a foglalkoztatottságban egyaránt mérséklődött a csatlakozás előtti években. A csatlakozást követő években a jövedelmezőség helyzete javult, növekedés figyelhető meg, ami többek közt a nagyobb hozamoknak és a támogatások (főként uniós) növekedésének köszönhető. Ismertettem a mezőgazdasági termelés sajátosságaiból eredő finanszírozási sajátosságokat, illetve a mezőgazdasági vállalkozások finanszírozási stratégiáit, melyek jelentős mértékben befolyásolják a mezőgazdasági vállalkozások finanszírozását, hitelfelvételének lehetőségeit. Mivel a kis- és közepes mezőgazdasági vállalkozások saját forrása sok esetben korlátos, ezért a működéshez szükséges külső források szerepe nagy. Megállapítottam, hogy a tőkehiány, a likviditási és jövedelmezőségi problémák megoldásában, a gazdálkodók versenyhelyzetének javításában a támogatásoknak és kedvezményes hitelkonstrukciók funkciója jelentős. Bemutattam az európai uniós és nemzeti támogatások rendszerét, valamint a mezőgazdasági vállalkozások számára kínált kedvezményes hitelkonstrukciók szerepét 3 időszakot felölelve: az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőző, az azt követő, illetve a as időszakban. A támogatások és kedvezményes hitelkonstrukciók rendszerezése után megállapítható, hogy mind az Európai Unió, mind a nemzeti költségvetés által nyújtott támogatások, kedvezményes hitelprogramok széles körben finanszírozzák a gazdálkodók tevékenységét, hozzájárulva likviditásuk, jövedelmezőségük javításához. A 10. táblázatban a téma, és a további vizsgálatok szempontjából lényeges támogatásokat, hitelprogramokat emelem ki, melyek szerepét jelentősnek vélem a gazdálkodók likviditási, jövedelmezőségi helyzetének és versenyképességének alakulásában. 48

49 10. táblázat: A mezőgazdaság finanszírozásával kapcsolatos fontosabb támogatási címek és kedvezményes hitelkonstrukciók összefoglalása Megnevezés Finanszírozás célja Időtartam SAPARD Program Segítséget nyújtott a közösségi jogszabályok átvételében a csatlakozni kívánó tagországoknak, másrészt hozzájárult a fenntartható és versenyképes agrárgazdaság kialakításához, célja volt a mezőgazdaság Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) Egységes területalapú támogatás Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Kibontakozási hitelkonstrukció Gazdahitel program Családi gazdálkodók, illetve kis- és középvállalkozások kedvezményes hitelezése Éven túli hitelek tőkepótló hitelkonstrukció korszerűsítése és a vidék fejlesztése. Továbbvitte és beépítette a magyar agrártámogatási rendszer és az előcsatlakozási programok elemeit, a SAPARD intézkedéseit, újabbakkal kibővítve. A közvetlen kifizetésű területalapú termelői támogatások rendszere két forrásból, mégis egymáshoz kapcsolódva működik: egységes területalapú támogatás (SAPS), amit az EMOGA Garancia Részlege finanszíroz és kiegészítő nemzeti területalapú támogatás (top-up), amely kapcsolódik a SAPS-hoz, forrása a magyar költségvetés. A mezőgazdaság technikai felzárkóztatása a többi uniós országhoz, mezőgazdasági beruházások támogatása, gépek, technológiai berendezések beszerzése, korszerűsítés. A mezőgazdasági termelők eladósodásának csökkentése, a kívánatos gazdálkodási és termelési szerkezet pénzügyi feltételeinek megteremtése. Az agrártermékek piacképességének növelése, az életképes agrárvállalkozások megerősítése, a családi és kisvállalkozások eredményes gazdálkodásának, illetve tartós forgóeszköz beszerzések forrásainak megteremtésének céljából elindított program. Termőföld vásárlásához, forgóeszköz beszerzéshez és különböző mezőgazdasági fejlesztésekhez. Beruházási, fejlesztési célú hitelkonstrukciók, forgóeszköz-szükséglet fedezetére, a piaci versenyképesség javítására, az életképes agrárvállalkozások megerősítésére szolgáltak. A tőkepótló hitelkonstrukciónak célja az agrártermelők tartós forgóeszköz-szükségletének finanszírozása volt, jelentős szerepet játszott a forgóalap feltöltésében től től 2002-től

50 10. táblázat: A mezőgazdaság finanszírozásával kapcsolatos fontosabb támogatási címek és kedvezményes hitelkonstrukciók összefoglalása (folytatás) Megnevezés Finanszírozás célja Időtartam Európa terv Agrárhitel program Sikeres Magyarországért Agrár Fejlesztési Hitelprogram, majd Új Magyarország Agrár Fejlesztési Hitelprogram EU + nemzeti közvetlen támogatások előfinanszírozása Forrás: saját szerkesztés Fő célja a gazdálkodók pénzügyi helyzetének javítása, beruházásainak és forgóeszköz finanszírozásának megvalósítása, valamint korábban felvett hiteleinek törlesztése volt. Az agrárium fejlesztése, az ÚMVP pályázataihoz kiegészítő források biztosítása, a mezőgazdasági kis- és középvállalkozások tőkehelyzetének erősítése. Mezőgazdasági beruházások támogatása, a mezőgazdasági termelés, versenyképességének javításához, a jó minőségű termékek előállításához forrás biztosítása, kedvezményes, éven túli forgóeszköz hitel nyújtása a mezőgazdaságban. EU forrásból származó, illetve társfinanszírozásban történő támogatások EU forrásának előfinanszírozására nyújtható hitel től 50

51 3. ANYAG ÉS MÓDSZER 3.1. A kutatás hipotézisei A szakirodalmi áttekintés során rendszerezett ismeretek alapján a következő hipotéziseket teszem: H1) A békés megyei mezőgazdasági vállalkozások likviditása és jövedelmezősége között jellemzően fordított arány mutatható ki. H2) Összefüggés mutatható ki az európai uniós és nemzeti agrártámogatások, a kedvezményes hitelkonstrukciók felvétele, valamint a békés megyei mezőgazdasági vállalkozások likviditása és jövedelmezősége között. H3) Az átalakuló agrártámogatási rendszer a vállalkozások jövedelmezőségének javítását szolgálta, kimutatható ennek következményeként a fizetőképesség javulása Békés megyében. H4) Az agrártámogatások közvetlenül nem befolyásolják a jövedelmezőséget, így a támogatások és az üzemi teljesítmény szétválasztása, a támogatás mértéke és a termelés nagysága közötti kapcsolat megszüntetése (decoupling) eredményesen megvalósul a békés megyei gazdaságokban A vizsgálat anyaga és tárgya A kutatást a témához kapcsolódó szakirodalom áttanulmányozásával és feldolgozásával kezdtem. Az általános és szakkönyvtárak hazai, illetve nemzetközi irodalmának áttekintése, rendszerezése után a vizsgálatokhoz szükséges adatbázis építése, az adatok elemzése következett. A kutatás szekunder adatait az alábbi szervezetek adatbázisából nyertem: Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) Békés Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Békés Megyei Agrárkamara Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR) Békés Megyei Statisztikai Hivatal Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Vidékfejlesztési Minisztérium A szekunder adatokat jelentős részben az AKI Békés megyére vonatkozó tesztüzemi adatbázisából nyertem. Az AKI által vizsgált üzemkör a legalább 2 európai méretegységet elérő egyéni gazdaságokból és gazdasági szervezetekből áll össze. A mintában szereplő békés megyei mezőgazdasági vállalkozások száma évről évre eltérő volt, átlagosan 132. A táblázatok a vállalkozások (üzemek) egészére vonatkozóan tartalmaznak adatokat, minden adat a felmérésben szereplő üzemek, illetve az azokból képzett csoportok adatainak súlyozott átlagaként került kiszámításra. A súlyszám azt fejezi ki, hogy a mintában szereplő egy gazdaság hány gazdaságot reprezentál az alapsokaság hasonló csoportjában. Így az eredmény nem a felmérés mintájában szereplő gazdaságokra, hanem az általuk képviselt sokaságra jellemző. A 2003-as évben az adatok súlyozásához már a 2003-as Gazdaságszerkezeti Összeírás eredményei kerültek felhasználásra, ami lehetővé tette, hogy az eredmények nagyobb pontossággal kerüljenek közlésre, ugyanakkor kisebb törést okozott az idősorban, mivel a mintában található üzemek súlyszámai az új szerkezetnek megfelelően megváltoztak, 51

52 azaz az ökonómiai paraméterek statisztikailag becsült értékei módosultak. (Keszthelyi, 2005, 2007) A likviditási, jövedelmezőségi és tőkeszerkezeti mutatók évenkénti kiszámításánál az AKI módszertanát követve úgynevezett globális rátát alkalmaztam. A metódus lényege, hogy a mutató számlálójában és nevezőjében szereplő értékeket gazdaságonként beszorozzuk a hozzá tartozó súlyszámmal, összesítjük, majd a kapott összegeket elosztjuk egymással. Békés megye mezőgazdaságának alakulása, a tőkepótló hitel és az Európa hitel felvételének, a hitelek és támogatások szerepének, valamint a nemzeti és az uniós támogatások, pályázatok sikerességének vizsgálatakor az adatok elemzését általános és speciális elemzési módszerekkel (viszonyszámok, átlagok, indexszámok) végeztem. Az eredmények értékelésekor a Békés Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal szakembereinek mezőgazdasági hitelek felvételével kapcsolatos tapasztalatai, valamint a Békés Megyei Agrárkamara belső anyagai is segítségemre voltak. A likviditás, jövedelmezőség és támogatások összefüggésének elemzése során többváltozós statisztikai módszerek segítségével korreláció számítást, faktor elemzést és klaszter analízist végeztem. A vizsgált időszak 1997-től 2009-ig terjedt, ezen az intervallumon belül az elemzéshez rendelkezésre álló adatok, illetve az elemzés témájának függvényében a vizsgált időszakok elemzésenként eltérnek egymástól. A vizsgálatokhoz az alábbi mutatókat alkalmaztam: Likviditási és jövedelmezőségi mutatók: Likviditási ráta = Likviditási gyorsráta = Készpénz likviditás = Forgóeszközök Rövid lejáratú kötelezettségek Forgóeszközök Készletek Rövid lejáratú kötelezettségek Pénzeszközök Rövid lejáratú kötelezettségek Árbevétel-arányos jövedelmezőség (%) = Vagyonarányos jövedelmezőség (%) = Tőkeszerkezeti mutatók: Üzemi eredmény Nettó árbevétel Adózás előtti eredmény Saját tőke * 100 * 100 Eladósodottsági együttható = Tőkeszerkezeti mutató (%) = Idegen tőke Saját tőke Idegen tőke Összes forrás * 100 Saját tőke aránya (%) = Saját tőke Összes forrás *

53 Tőkeellátottság (%) = Saját tőke Befektetett eszközök * 100 A nemzeti és az uniós támogatások igénybevételének intenzitása és a pályázatok sikerességének vizsgálata során alkalmazott mutatók: 1 főre jutó bruttó hazai termék (GDP) eltérése a regionális és az országos átlagtól (E Ft/fő) a mezőgazdaság, vad- és erdőgazdálkodás, halászat nemzetgazdasági ágakban 1 főre jutó bruttó hozzáadott érték (BHÉ) eltérése a regionális és az országos átlagtól (E Ft/fő) 1 főre jutó nemzeti és Európai Uniós támogatás értéke Békés megyében (E Ft/fő) Átlagos nemzeti és Európai Uniós támogatás értéke Békés megyében (E Ft/fő) Gazdasági élet fejlődését, foglalkoztatást ösztönző beruházások (GAFO) aránya a nemzeti támogatásokon belül Békés megyében (%) Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) aránya az Európai Uniós támogatásokon belül Békés megyében (%) Eredményességi mutató = 1 pályázatra jutó igényelt támogatási összeg 1 pályázatra jutó szerződött támogatási összeg 3.3. A vizsgálatok során alkalmazott módszerek Kérdőíves felmérés A primer piackutatási módszerek legfontosabb segédeszköze a kérdőív, hiszen a megkérdezéses vizsgálatokon kívül ahol elengedhetetlen a megfigyelést és a kísérletet is sokszor kiegészítik megkérdezéssel. A kérdőív sokféle formája ismert, alkalmazási körük attól függ, hogy a kutatási témakör alapján milyen jellegű információkra van szükség. (Lehota, 2001) Kérdőíves felmérés (szabványosított interjú) társadalomtudományi kutatásokban alkalmazott információgyűjtő módszer, melynek segítségével nemcsak dolgok közötti összefüggéseket, tendenciák, megnyilvánulások szabályszerűségeit állapíthatjuk meg, hanem bepillantást nyerhetünk személyes, egyedi jelenségekbe is. (Báthory Falus, 1997) A hitelek és támogatások szerepének vizsgálatakor az adatokat kérdőíves felmérésből nyertem (4. melléklet). A kikérdezés írásban történt, egyénileg, zárt és nyitott kérdéseket is egyaránt tartalmazó kérdőívek kitöltésével 2006-ban. A 24 kérdésből álló kérdőívet 80 db, véletlenszerűen kiválasztott békés megyei mezőgazdasági vállalkozásból 50 db töltötte ki. A kitöltési hajlandóság nem túl magas aránya azzal magyarázható, hogy a kérdőív részletes adatokra, hitelösszegekre is rákérdez, amiket sok mezőgazdasági vállalkozó nem kívánt megadni, így a mintaszám nem tekinthető reprezentatívnak, de elégségesnek ahhoz, hogy főbb tényezőket, folyamatokat azonosítani lehessen. A kérdőív kérdéseit 4 témakörre osztottam, az első csoport a gazdaságra vonatkozó kérdéseket tartalmazza, a második témakör a felmérést megelőző 5 évben a vállalkozás által felvett mezőgazdasági hiteleket elemzi. A harmadik arra keresi a választ, hogy a gazdálkodónak szándékában áll-e a jövőben mezőgazdasági hitelt felvenni és ha igen, milyen típusút. Végül a negyedik témakör a válaszadó által felvett támogatásokat elemzi a vizsgálatot megelőző 5 évben ban, a támogatási és finanszírozási rendszerben történt változások (Új Magyarország Vidékfejlesztési Program és Agrár Fejlesztési Hitelprogram kedvezményes konstrukciói) miatt ismételten kérdőíves felmérést végeztem, az előző felmérés 4 kérdéskörét egy 5. 53

54 témakörrel kibővítve, ami a mezőgazdasági vállalkozások szállítói tartozásaira, illetve a vevőkkel/felvásárlókkal szembeni követelésekre vonatkozik. A két felmérés összehasonlító elemzésével igyekeztem feltárni és értékelni a mezőgazdasági vállalkozások finanszírozási helyzetét, problémáit, a hitelek összetételének változásait Békés megyében Korrelációanalízis A békés megyei gazdálkodók likviditási és jövedelmezőségi mutatóinak, valamint a gazdaságok támogatási összegeinek összefüggésének, kapcsolatuk szorosságának vizsgálatához korrelációanalízist végeztem. Arra kerestem a választ, hogy a mezőgazdasági vállalkozások által igényelt támogatások milyen mértékben befolyásolták a gazdaságok likviditását, jövedelmezőségét, kimutatható-e közöttük szoros összefüggés. Az összegyűjtött és rögzített adatok elsődleges feldolgozása a gyakorlatban táblázatkezelő alkalmazásával is történhet, melyek egy-egy kérdés értékelését szolgálják, ezek az úgynevezett egyváltozós feldolgozások. Az összefüggések elemzését statisztikailag alátámasztja, ha KHI négyzetpróbát vagy korrelációszámítást végzünk. Normálisnál magasabb szintű változók összefüggésének vizsgálatára korrelációs indexeket használhatunk. Korrelációs vizsgálatok lehetnek: Spearman-féle rangkorreláció: két sorrendi változó összefüggésének erősségét méri; Kendall-féle rangkorreláció: sorrendek kapcsolatát vizsgálja, kettőnél több sorrend összefüggését méri; Pearson-féle korrelációs együttható: az intervallum- és arányskálán mért változók összefüggését méri, a lineáris kapcsolat szorosságát jelzi, azaz értéke akkor lesz magasabb, ha a két mért értéket szemléltető pontsorozat egy egyes közelében helyezkedik el. Két változó, vagy adatsor korrelációjának kiszámítását támogatja a Microsoft Excel KORREL függvénye. (Csáki Mészáros, 1981, Lehota, 2001) A korrelációanalízist Pearson-féle korrelációs együttható (R) és determinációs együttható (R 2 ) kiszámításával végeztem, a számítások eredménytábláit az 5. sz. melléklet tartalmazza. A korrelációs együttható (R) 0 és 1 között változó értékeit a következő intervallumokra osztottam: 0 0,30 = nem mutatható ki összefüggés a két adatsor között, 0,31 0,50 = gyenge korreláció, 0,51 0,71 = közepesen szoros korreláció, 0,71 felett = szoros korreláció mutatható ki a két adatsor között Főkomponens elemzés A főkomponens analízis a faktoranalízis egyik leggyakrabban használt módszere, célja az eredeti jellemzők közötti lényeges kölcsönhatások feltárása. A program olyan mesterséges háttérváltozókat, főkomponenseket alkot, melyek szoros kapcsolatban vannak az eredeti jellemzők jól meghatározható csoportjával feltételezve, hogy szoros kapcsolat áll fenn az eredeti jellemzők között az ugyanabban a csoportban levő főkomponens meghatározottsága miatt. A változókat az összefüggéseik szerint csoportosíthatjuk. Azon változók, melyek erősen függenek a főkomponenstől, egy csoportban vannak, és közöttük szoros kapcsolatra 54

55 következtethetünk. Ha az induló változók közötti korrelációk gyengék, akkor az eredeti változókkal többé-kevésbé megegyező számú és tartalmú komponenseket kapunk. (Harnos et al., 1993, Füstös et al., 2004, Kovács, 2004) A főkomponens analízis során a mutatók közötti szignifikáns korrelációk elemzésével arra kerestem a választ, hogy a vizsgált békés megyei gazdaságok likviditási, jövedelmezőségi, tőkeszerkezeti mutatói és támogatási összegei között fennáll-e szoros összefüggés, ha igen, milyen mértékű és irányú. Az elemzés eredményeként kapott főkomponensek képezték a klaszterelemzés alapját. A számítás kiinduló adattáblázatát (adatmátrix) az AKI Békés megyére vonatkozó tesztüzemi adatbázisa szolgáltatta, a vizsgált időszak 2001-től 2006-ig terjedt. A vizsgált mezőgazdasági vállalkozások száma évenként átlagosan 132, a vizsgált időszakban összesen 789, amiből 126 társas vállalkozás és 663 egyéni gazdaság. Az adatmátrix oszlopait a vállalkozások főbb pénzügyi adatai és mutatói képezték: üzemi összterület, forgóeszközök, rövid lejáratú kötelezettségek, készletek, pénzeszközök, likviditási ráta, likviditási gyorsráta, készpénzlikviditás, saját tőke, idegen tőke, hosszú lejáratú kötelezettségek, források, saját tőke aránya, idegen tőke aránya, eladósodottsági együttható, üzemi tevékenység eredménye, értékesítés nettó árbevétele, adózás előtti eredmény, árbevétel-arányos jövedelmezőség, vagyonarányos jövedelmezőség, üzemméret, 1 EUME-ra vetített európai uniós és nemzeti agrártámogatások (növénytermeléshez és növényi termékek értékesítéséhez kapcsolódó, állatok tartása és értékesítése utáni, állatok vásárlásához, beállításához kapcsolódó, valamint egyéb (nem beruházási) támogatások), 1 EUME-ra vetített fejlesztési támogatások, 1 hektárra vetített európai uniós és nemzeti agrártámogatások, 1 hektárra vetített fejlesztési támogatások. A vizsgálatokba ezek közül a három likviditási mutatót (likviditási ráta, likviditási gyorsráta és készpénzlikviditás), az eladósodottsági együtthatót, az árbevétel-arányos jövedelmezőség és a vagyonarányos jövedelmezőség mutatóit, az üzemméretet, valamint az összes támogatást és az 1 EUME-ra vetített támogatást vontam be. Mivel a vállalkozások mindössze átlagosan 8-10%-a igényelt valamilyen összegben fejlesztési támogatást egy-egy évben, a gazdálkodók döntő többségének esetében ez az adat 0, ezért a vizsgálat során a fejlesztési támogatások nem kerültek bevonásra Klaszteranalízis A klaszteranalízis módszerének feladata egyedek, elemek vagy azok jellemzőinek olyan csoportosítása, ahol az egyes csoportok (klaszterek) között lehetőség szerint nincs átfedés. A klaszterelemzés módszerei az objektumok hasonlósága vagy távolsága alapján végzik el a csoportosítást ezzel lehetővé téve a sokváltozós nagy minták áttekinthető értékelését. A gyakorlatban használt igen sok eljárás két nagy csoportba sorolható: 1) agglomeratív hierarchikus módszerek: az ide tartozó módszerek közös tulajdonsága, hogy az egyedeknek, illetve csoportjainak egy rendszerezett struktúráját adják meg. A hierarchikus módszereknek számos eljárása ismert (11. táblázat) 55

56 11. táblázat: Hierarchikus klaszterező eljárások Megnevezés Geometriai tartalom Egyszerű lánc a csoportok legközelebbi elemeinek távolsága Teljes lánc a csoportok legtávolabbi elemeinek távolsága Csoportátlag módszer a két csoport elemei közötti távolságok átlaga Centroid vagy súlypont módszer a csoportok súlypontjainak távolsága Ward módszer a csoportegyesítést követően a csoporton belüli eltérésnégyzet minimális legyen Forrás: Obádovics (2009) alapján saját szerkesztés 2) nem hierarchikus módszerek: ezek a módszerek előre megadott, k számú kiindulási klaszterből indulnak ki, és az eljárás folyamán alakul ki a csoportok végleges létszáma. A nem hierarchikus klaszterező eljárások iterációs elven működnek, a sokaság elemeit pontosan k elkülönített részhalmazra osztja. Ezek a módszerek különösen nagyméretű problémák vizsgálatára alkalmasak. Gyakran használatosak az úgynevezett k-means (k-közép) eljárások, ahol meg kell jelölni a végső klaszterek számát, és az algoritmus az egyedeket a definiált k csoport között osztja fel. A K- középpontú klaszterezés egy népszerű nem hierarchikus eljárás, MacQueen nevéhez fűződik. A kialakítandó klaszterszámot előre meg kell határozni, amennyiben egyértelműen nem tudjuk eldönteni, hány klaszterbe soroljuk az eseteket, érdemes többféle klaszterszámmal elvégezni az eljárást. (Lehota, 2001, Kovács, 2004, Nemes Nagy, 2005, Obádovics, 2009) A klaszterelemzést az azt megelőző főkomponens elemzés segítségével előállított látens változók, valamint a téma szempontjából meghatározó, a főkomponens elemzésnél is alkalmazott mutatók alapján végeztem. Mivel a mintavételi egység elemszáma magas (n = 789), ezért a gazdaságok csoportosítása során a nem hierarchikus, K-középpontú klaszterképzés módszerét alkalmaztam. Vizsgáltam, hogy a mezőgazdasági vállalkozások likviditási, jövedelmezőségi mutatói és támogatási összegei alapján elkülöníthetőek-e típusonként, csoportonként. Az adatmátrix likviditási ráta, likviditási gyorsráta és készpénzlikviditás oszlopaiban kiemelkedően nagy számban (65%-ban) fordulnak elő zéróosztót tartalmazó adatok, amelyekre a vizsgálat nem volt értelmezhető. A likviditási mutatók zéróosztója a vállalkozások 0 értékű rövid lejáratú kötelezettségeiből adódott. Mivel az érintett vállalkozások döntő többsége őstermelő és egyéni vállalkozó, akik készpénzes gazdálkodást folytatnak, pénzforgalmi szemléletű nyilvántartást vezetnek, kettős könyvvitelt nem kell vezetniük, így nem rendelkeznek rövid lejáratú kötelezettséggel, illetve rövid lejáratú kötelezettségeik az adatbázisban nem jelennek meg. Mivel a zéróosztót tartalmazó adatokkal rendelkező vállalkozások nem vettek részt az elemzésben, ezért a főkomponens elemzés és klaszteranalízis során kapott eredmények csak azokra a vállalkozásokra vonatkoznak, amelyek a vizsgált években rendelkeztek valamekkora mértékű rövid lejáratú kötelezettséggel. Az elemzéseket Microsoft Excel táblázatkezelő program, valamint MINITAB és SPSS 11.0 statisztikai programok segítségével végeztem. 56

57 Mélyinterjú Adatok szerzésére kiválóan alkalmazható módszer az interjú módszere, melynek lényege, hogy a kutató és a válaszadó közötti találkozás során a kutató a kutatott téma szempontjából fontos, releváns kérdések sorozatát teszi fel a válaszadónak, akinek válaszai képzik a későbbi időpontban elemzésre kerülő nyersanyagot. (Ackroyd Hughes, 1992.) A mélyinterjú négyszemközt készült kvalitatív eljárás, amelynek célja a megkérdezett személy legmélyebb motivációinak, indítékainak megismerése. Interjút többféle megközelítésből készíthetünk, strukturált (formailag szerkesztett), félig strukturált és strukturálatlan (szerkesztés nélküli) formában. A strukturált interjú esetében előre feltett, meghatározott sorrendű kérdések követik egymást, amely struktúrától az interjúkészítő nem tér el. A szerkesztés során az interjú kérdései úgy kerülnek megszerkesztésre, hogy egységes és ismételt alkalmazásuk lehetővé tegye az adatok összehasonlítását. (Lehota, 2001) A bankok tapasztalatainak felmérésére strukturált egyéni mélyinterjú módszerét alkalmaztam, az alábbi bankok részvételével: Budapest Bank Nyrt. Kereskedelmi és Hitelbank Zrt. OTP Bank Nyrt. Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezet CIB Bank Zrt. ERSTE Bank Hungary Zrt. A pénzintézetek kiválasztásánál fontos szempont volt a mezőgazdasági hitelezésben való szerepvállalás, rendelkezzen fiókkal, kirendeltséggel Békés megyében, valamint az interjú elkészítésében való minél őszintébb és konstruktívabb együttműködési hajlandóság. Az interjú 15 kérdését, és az arra adott válaszokat a 11. sz. melléklet tartalmazza. 57

58 4. EREDMÉNYEK 4.1. A vizsgált megye mezőgazdaságának alakulása a rendszerváltástól napjainkig Békés megye mezőgazdasági adottságai Békés megye Csongrád és Bács-Kiskun megyékkel Magyarország Dél-Alföld régiójához tartozik, területileg az ország egyik legnagyobb megyéje. (1. és 2. ábra) A régió a kedvező földrajzi adottságoknak és a jó minőségű földnek köszönhetően átlag feletti mezőgazdasági potenciállal rendelkezik, a termőföld több mint háromnegyedét szántóföldek borítják. A régió agrárszférájának jelentőségét érzékelteti, hogy a mezőgazdaságban termelt GDP egy lakosra jutó értéke itt másfélszer nagyobb mint a megyék átlaga, s a bruttó hazai termék mezőgazdasági értékének mintegy negyede ebből a térségből származik. (Fókuszban a Délalföldi Régió agrárgazdasága, 2001) 1. ábra: A Dél-Alföld régió három megyéje Forrás: 2. ábra: Békés megye Forrás: Békés megye fekvése értelemszerűen meghatározza gazdaságának profilját is. A térség gazdaságában meghatározó szerepet játszik a mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás. Az első gőzmalmot 1853-ban építették, azóta a korszerű ipar fejlődése elsősorban a 58