A gyermek- és fiatalkori bőnözés

Átírás

1 1 A gyermek- és fiatalkori bőnözés Csemáné Dr. Váradi Erika A börtön az embert így megtöri lelkileg. Testileg is, lelkileg is. Olyan lesz az ember, mint egy élı halott. Hogy él az ember, de mégsem. 1 A gyermek- és fiatalkori bőnözés utolsó állomása a börtön. A szabadságelvonás, mint az alkalmazható legsúlyosabb szankció azonban csak végsı eszköz lehet. Abban, hogy ez így legyen, a bőnmegelızés fontos szerepet játszik. A társadalom valamennyi szereplıjét aktivizáló Társadalmi Bőnmegelızési Stratégia egyik prioritásaként megjelenı gyermek- és fiatalkori bőnözés elleni eredményes fellépéshez elengedhetetlen, hogy jól ismerjük magát e jelenséget, s a háttérben lévı folyamatokat. Jelen elıadásomban a szők idıbeli korlátok mellett arra törekszem, hogy röviden bemutassam a gyermek- és fiatalkori bőnözés fıbb jellemzıit, folyamatait, részben statisztikai adatok, részben hazai kutatások alapján. A bőnözés okai igen sokfélék és sokrétőek, ezért - a rendelkezésemre álló idıt nem túllépve a teljesség igénye nélkül, példálózva említenék néhány okot, s ehhez viszonyítva áttekintenénk, hogy az OBMB által támogatott korábbi pályázatok ezen tényezık, jelenségek melyikére kívánták befolyást gyakorolni. Végül szót ejtenék azokról a nehézségekrıl, amelyek a projektek céljától függetlenül befolyásolhatják a beavatkozás sikerét. A gyermek- és fiatalkori bőnözés az összbőnözés részeként nem függetleníthetı azoktól a folyamatoktól, melyek az összbőnözés egészét is jellemzik 2. Ez alapján két dolog állapítható meg: Csemáné Dr. Váradi Erika egyetemi docens Miskolci Egyetem ÁJK Bőnügyi Tudományok Intézete 3515 Miskolc-Egyetemváros Az elıadás elhangzott a Táncsics M. Alapítvány, az F. Ebert Stiftung és az OBMB Közbiztonság Társadalmi Bőnmegelızés Büntetıpolitika címmel rendezett közös Szakmai Konferenciáján, Budapesten, án 1 Solt Á. (2007): Peremen billegı fiatalok. Veszélyeztetı és kriminalizáló tényezık gyermek- és fiatalkorban. Szociokultúrális háttér-viszonyok. BMK Füzetek 19. Budapest, 75.o.

2 2 - a rendszerváltást követıen igen jelentıs mértékben megemelkedett az ismertté vált bőncselekmények száma Magyarországon. Az elsı csúcspont a 90 -es évek elejére tehetı; - válasszuk bár a bőncselekmények Btk.-beli vagy a kriminológia által alkalmazott felosztását, a legnagyobb részaránnyal az ismertté vált bőncselekményi körbıl a vagyon elleni bőncselekmények bírnak - bár napjainkra ez az érték folyamatosan csökken, teret engedve például a közrend elleni, a házasság, család, ifjúság és nemi erkölcs elleni illetve az erıszakos, garázda bőncselekményeknek; 2 Az Egységes Rendırségi Ügyészségi Bőnügyi Statisztikai Rendszer adatainak felhasználásával. Forrás: Tájékoztató a bőnözésrıl. (Kiadja az IRM Rendészeti Felügyeleti és Ellenırzési Fıosztály Statisztikai Osztály, valamint a Legfıbb Ügyészség Számítástechnika-alkalmazási és Információs Osztály); éves kiadványok

3 3 A gyermek- és fiatalkori bőnözés kapcsán hasonló folyamatokra számíthatunk. Van azonban egy olyan szegmense a társadalmi jelenségeknek, mely a gyermek- és fiatalkori bőnözés körében jut igazán kiemelt szerephez s jelentısen befolyásolja a bőnözés alakulását. Ez pedig a demográfiai adatok köre; azaz annak ténye, hogy milyen arányban van jelen a gyermek- illetve fiatalkorú populáció a népességben 3. Egyértelmően megállapítható, hogy a gyermekkorúak száma az elmúlt idıszakban radikálisan csökkent, s ez lassacskán magával hozza a 30 évnél fiatalabb korosztály fogyását is. A gyermek- és fiatalkori bőnözés statisztikai adatok 4 alapján felvázolható képe, fıbb jellemzıi tekintetében az elmúlt években jelentıs változás nem rajzolódik ki. 3 forrás: KSH 4 A gyermek- és fiatalkorúak bőnözésének feldolgozása kapcsán forrásként szolgáltak: Tájékoztató a gyermekkorúak és fiatalkorúak bőnözésével összefüggı egyes kérdésekrıl (évente megjelenı kiadvány). Legfıbb Ügyészség Számítástechnika-alkalmazási és Információs Fıosztály, Budapest; Népességszám, korstruktúra, bőnözés, IM Kodifikációs, Elemzı és Statisztikai Fıosztály, Budapest, 2000.; A bőnözés és jogkövetkezményei 1-2, IM Kodifikációs, Elemzı és Statisztikai Fıosztály, Bp ;

4 4 A GYERMEKBŐNÖZÉS Bár a gyermekkorú ismertté vált elkövetık száma erıteljesen hullámzik, az utóbbi három évben folyamatosan csökken. Így 2006-ra 3565 gyermekkorú elkövetıt jegyzett a statisztika. Ugyanakkor ez a csökkenés korántsem olyan mértékő, mint amit a populáción belüli létszámfogyás indokolna. Mindez azt eredményezi, hogy emelkedni fog a gyermekkorú lakosra jutó elkövetıi arány. Bár a bőncselekmények legnagyobb része még mindig vagyon elleni támadás, ennek mértéke hasonlóan az összbőnözés körében megfigyeltekhez egyre csökken. A bőncselekmények kb. fele lopás, körülbelül 1/5-e pedig betöréses lopás.

5 5 Ezzel szemben az erıszakos, garázda jellegő bőncselekmények köre emelkedik. Különösen a garázdaság, testi sértés, illetve rablás fordul elı nagyobb számban. Hasonló irányok ragadhatók meg a közrend elleni bőncselekményi körnél is. Az elkövetık többsége (85-90 %) fiú. Leggyakrabban csoportban valósítják meg a büntetendı magatartást (kb. 50%). A gyermekek többsége azaz több mint ¾-e - teljes családban él. A szülık közül sokan a foglalkoztatási hierarchia alsóbb szintjén állnak (például alkalmi munkát végzık, segéd-, kisegítı-, szak- vagy betanított munkások), de gyakoriak a foglakozás nélküli szülı is. Egyéb adatok alapján megállapítható, hogy a gyermekek jelentıs része veszélyeztetett - családja, szőkebb környezete, vagy halmozottan hátrányos helyzete által. A FIATALKORI BŐNÖZÉS A fiatalkorú bőnelkövetık száma a 90 -es évek elejétıl folyamatosan csökkent. Mára (2006) személy vált ismertté. Hasonlóan a gyermekbőnözéshez, itt is elmondható, hogy bőnözési gyakoriságuk/aktivitásuk azonban folyamatosan már a 80 -as évektıl kezdve nı.

6 ban az ismertté vált elkövetık kb. 9%-a volt fiatalkorú. A fiatalkori elkövetés két bőncselekmény-csoport kapcsán az összbőnözésben való részvételt meghaladó arányú: a vagyon elleni és az erıszakos bőncselekmények körében. Bár csökkenı arányban (1992:80% 2006:60,7%), de még mindig vezetnek a vagyon elleni magatartások. E körben különösen a lopások, betöréses lopások kedveltek, de magas a jármőlopások száma is. Bár az erıszakos, garázda jellegő bőncselekmények aránya folyamatosan változott (1992: 16,7%, 2004:17,1, 2005:15,4), 2006-ra alig mozdult el az 1990 s évek elején mért szinthez képest ( ,0%). Itt a garázdaság, testi sértés mellett a rablás kiemelendı. Tény: az elkövetıi életkori adatok meggyızıen mutatják meg számunkra, melyek azok a bőncselekmények, amelyek elsısorban a fiatalkorú bőnelkövetıkhöz kapcsolódnak. Eszerint a

7 7 fiatalabb korosztályok dominanciája a rablás, zsarolás, kényszerítés, rendbontás, kifosztás körében jelentısebb. Ezt támasztja alá az is, ha megnézzük: az elmúlt 16 év alatt hogyan változott a fiatalkorú bőnelkövetık %-os aránya az adott bőncselekmény-típust megvalósítók körében. Fiatalkorú bőnelkövetık részvétele egyes kiemelt bőncselekményekben Fiatalkorú bőnelkövetık száma Bőnelkövetık %-ában Fiatalkorú bőnelkövetık száma összesen ,4 9,1 Erıszakos közösülés ,9 4,6 Garázdaság ,3 12,1 Lopás ,7 16,9 Betöréses lopás ,1 21,9 Rablás ,3 37,4 Összes vagyon elleni ,7 14,5

8 8 Összes erıszakos, garázda jellegő ,9 13,2 Visszaélés kábítószerrel ,3 Eszerint elsısorban a rablást megvalósítók körében emelkedett jelentısen a fiatalok megjelenése, részben csekélyebb mértékben az erıszakos, garázda jellegő magatartások tanúsítói közt. A fiatalok közt már nagyobb arányban vannak, akik egyedül követték el a bőncselekményt (38,6%), de még itt is jelentıs a hasonló korú társsal való közös megvalósítás. A fiatalok kb. ¾-e helyi lakos, ritka az utazó bőnözés. Mint minden évben, most is a fiúk dominálnak (86,1%), s a legveszélyesebb életkornak a 17. életév környéke illetve az utána következı idıszak tőnik (kb. 30%). A fiatalok több mint fele megszerezte alapfokú ismereteit. A bőnelkövetés idıpontjában azonban még csaknem ¼-ük végzi az általános iskolát (22,9%). A fiatalok közül sokan még tanulnak - középiskolában (18,5%) vagy szakmunkás vagy szakiskolában (33,7%). Körükben csökkent a foglalkozás nélküli illetve eltartott fiatalok aránya (kb. 16,7%). Ezen elkövetıi körre is igaz, hogy több mint felük teljes családban él. A szülık közt jelentıs a foglalkoztatási hierarchia alacsonyabb szintjén állók aránya (pl.: segédmunkások,..), relatíve sok a nyugdíjas szülı, a munkanélküli szülıkkel bírók száma pedig hosszabb idıszakot vizsgálva a többszörösére emelkedett. Évrıl évre változatlanok az adatok a tekintetben, hogy az ország mely területérıl kerülnek ki, illetve hol élnek ezek a gyerekek. A fiatalkorú elkövetık többsége B-A-Z megyébıl (2006:11,8%) és a fıvárosból (11,5%), Pest (8,7%) illetve Sz-Sz-B megyébıl (8,1%) érkezett. Minthogy többségük cselekményét is a lakhelyén követte el, nem véletlen, hogy a fiatalkorúak részvételével megvalósított bőncselekmények száma is itt a legmagasabb: B-A-Z 13,1%, Budapest 11,7%, Sz-Sz-B 8,1%.

9 9 A sértett személye többnyire ismeretlen volt (65,9%) a fiatal számára. Az ERÜBS adatai arról is szólnak, milyen okok vezették a fiatalt az elkövetéshez. Nos, e körben sem történt érdemi elmozdulás. Mint minden évben, a szubjektív okok közt most is az anyagi haszonszerzés (45,3%) dominál, melyet a kalandvágy és az agresszivitás követ. Az objektív okok közt a rossz baráti környezet (31,4%), illetve jelentısen lemaradva a pillanatnyi/átmeneti pénzzavar és az alacsony jövedelem állnak az elsı helyeken. ÉS AMI A SZÁMOK MÖGÖTT VAN Vajon mi van azonban a statisztikai adatok mögött? A kérdés megválaszolásában, a folyamatok, történések valódi hátterének felvázolásában nagy segítségünkre van az elmúlt idıszak egyik hazai kutatása. Solt Ágnes a törvényes és törvénytelen közötti vékony peremen billegı fiatalokról szóló kutatásából a deprivált, marginalizált helyzető bőnelkövetık illetve a kontrollcsoportot jelentı szabálykövetık életútja rajzolódik ki. 5 (Pont azoké a fiataloké tehát, akik a bőnözés szempontjából különösen veszélyeztetett helyzetben vannak.) Ehhez összesen 95 mély-és életinterjút folytatott le a 16 és 25 év közötti ifjú emberekkel. Bár az idıbeli korlátok nem teszik lehetıvé a kutatás eredményeinek mélyebb ismertetését, azonban vázlatosan, a fıbb pontokat kiragadva utalnék néhány fontos megállapításra. Az egyik ilyen mindannyiunk számára ismert tétel -, hogy a családi, iskolai élmények meghatározóak! A vizsgálat alapján jól megragadhatóvá váltak a családon belüli veszélyeztetı tényezık. A bántalmazás, terror, elhanyagoló környezet ugyanis kiugró gyakorisággal volt/van jelen ezeknél a fiataloknál. - a bántalmazás és terror esetén a tehetetlenség, fenyegetettség és félelem érzése keveredik a fiatalban, mely elıször egységes passzivitást szül. Ez késıbb 5 Solt Á. (2007): Peremen billegı fiatalok. Veszélyeztetı és kriminalizáló tényezık gyermek- és fiatalkorban. Szociokultúrális háttér-viszonyok. BMK Füzetek 19. Budapest 316 pp.

10 10 mentálhigiénés problémák, különféle pszichés és személyiség-zavarok, pánikbetegség és/vagy depresszió, különféle autoagresszív késztetések megjelenését váltja ki. - az elhanyagoló környezet esetén mely elsısorban nem fizikai, testi, hanem az érzelmi szükségletek kielégítetlenségét, a figyelem teljes hiányát jelenti a fiatal kísérletet tesz pozitív megnyilvánulásokkal a figyelem felkeltésére, kicsikarására. Válasz, visszajelzés nem érkezik, s ez passzivitás helyett egy idı után provokatív magatartást szül. Ezek a fiatalok egyébként is sajátos túlélési stratégiákat dolgoznak ki, melyek kiindulópontja a környezetükkel szembeni alapvetı bizalmatlanság. Az iskolai, korcsoportbeli konfliktusaik kezeléséhez nincsenek, vagy csak helytelen eszközeik vannak, ami eleve kudarcélményre ítélteti kapcsolat-kísérleteiket. Ez a közösséggel szembeni negatív érzelmeik kiváltásához, egyfajta közösség-ellenesség kialakulásához, illetve további erısödéséhez vezet. Szerettem bohóckodni az iskolában Egy srácot kilógattam az emeletrıl Lányoknak mindig meghúzkodtam a hajukat. Végighúztam a folyóson Fiúkat megvertem mindig. Szemtelen voltam a tanárokkal. Órán rám szóltak, visszapofáztam. Egy tanár ráütött a fejemre a naplóval, fölálltam és lerúgtam. 6 Az iskola, mint a szocializáció másodlagos helyszíne, fontos szerepet játszik a társadalomba való beilleszkedés során. E fiatalok azonban elsısorban negatív tapasztalatokat szereznek még ha eltérı okok miatt is. Ilyen az alulszocializáltság, a konfliktuskezelési eszközök hiánya, stb. Ebben a folyamatban jelenik meg a pedagógus, aki csodákat képes tenni. A kutatás egyértelmővé tette, milyen meghatározó szerepe van a pedagógus egyéni döntésének a fiatal további életvitelét, sorsát illetıen. A döntés elıtt felmerülı alapkérdés az, hogy fel tudja-e 6 Solt Á. (2007): i.m. 119.o.

11 11 vállalni a kevés sikerrel kecsegtetı harcot? Kísérletet tesz-e arra, hogy megpróbálja az otthonról hozott negatív viselkedési attitődöket megváltoztatni? Ha erre pozitív választ ad, az a fiatal számára óriási segítséget jelent. A kutatás adatai szerint a tanár támogatásában részesülı gyerekek több mint 2/3-a vált szabálykövetıvé! Ezzel szemben egy elutasító pedagógusi hozzáállás mellett a vizsgált fiatalok kb. 2/3-a választotta utóbb a rosszabbik utat, s lett bőnelkövetı. A mély- és életinterjúk eredményeként a fiatalok körében 4 tipikusnak mondható élettörténet rajzolódott ki. 1) Életutak: teljes érzelmi elhanyagolás Ezekben a családokban a fiatalokat teljes mértékben elhanyagolják. Ennek okai igen különbözıek. A szülık munkája, a köztük lévı konfliktusok, a rossz anyagi helyzet, az alacsony iskolai végzettség csakúgy szerepet játszhatnak, mint az alkoholproblémák és/vagy pszichés betegségek, illetve az ezekbıl eredı feszültségek. A fiatal úgy érzi, teljesen egyedül van. Reménykedve indul az iskolába, ahol azonban újabb kudarcélmények érik. Egyrészt azért, mert olyan új elvárásoknak kell(ene) eleget tennie, amit otthon nem sajátít(ha)tott el, így hátránnyal indul. Másrészt megpróbálja pótolni szülei, családja hiányzó figyelmét, sikerélményre, elismerésre vágyik. De jó példa hiányában - rossz formákat választ. Az iskola azonban nem lehet alkalmas a szülıi szeretet pótlására ( tanít, büntet, de nem dicsér, nem szeret ). A fiatal egyedül marad kudarcélményeivel, melyek feldolgozásában a szülei sem segítenek. Ez újabb teljesítményromláshoz, ami további kudarcokhoz vezet. Végül a fiatal elidegenedik környezetétıl (család, iskola), csavarogni kezd, közben kétségbeesetten keresve olyan fiatalokat, akik hasonló élményeken estek át. Az így lassacskán kialakuló szubkultúra olyan pozitív élményeket ad számára odafigyelés, valahová tartozás érzése,.. -, amelyet eddig még sose élt meg, de amelyre mindig is vágyott, s amit semmiképpen sem akar elveszíteni. Így még akkor is vállalja a csoport saját(os) normáit, szabályait, ha egyébként eredetileg nem értett velük egyet.

12 12.. kiabáltak, verekedtek. Meg volt olyan is, hogy fürödtünk, és apám összeveszett anyámmal, bejött, fölkötözte a fregolira, fölhúzta, aztán kész, ledobálta. Meg volt olyan, hogy annyira megvert apám, hogy iskolába nem mehettem egy hétig. 7 2) Életutak: az agresszív, erıszakos család Ezekben a családokban mind a gyermek-, mind a partnerbántalmazás párhuzamosan jelen van. Ebbıl a háttérbıl érkezik a gyerek az iskolába, egy olyan helyre végre, ahol nincs erıszak, mindennapi bántalmazás, állandó lelki terror. Az iskola mégsem hoz békét számára, mert az otthon megéltek miatt tele van feszültséggel és elfojtott haraggal. Ez agresszívvá teszi nem csak társaival, de sokszor tanáraival szemben is. Nagyon érdekes megállapítása a kutatásnak, milyen erısen meghatározó az otthoni minta. Viselkedése, erıszakosságának jellege ugyanis az otthoni példától függ: - ha otthon azt látja, hogy az erısebb bántja a gyengébbet (például az erısebb fizikumú apja az anyját), akkor iskolai zaklatásainak célpontjai is fıként a kisebbek, védtelenebbek lesznek; - ha azonban azt tapasztalja, hogy a bántalmazás kisebb vita, veszekedés elızi meg, melynek eredményeként a bántalmazó mindig a bántalmazottat teszi felelıssé, mert ı tehet mindenrıl, akkor a fiatal is ezt követi, s egy-egy félmondatot, megjegyzést, kérdést, mozdulatot rögtön támadásként él meg (ı provokálta ki, magának köszönheti); Ennek eredményeként kapcsolata a kortárscsoporttal kimondottan rosszá válik. Ennek élménye általában gyenge iskolai teljesítménnyel s így újabb negatív érzésekkel párosulva egy állandósult kudarcélménnyé válik. Lassan teljesen elidegenedik az iskolától, s csavarogni kezd. További sorsában meghatározó a szülıi háttér. - ha az erıszakos család egyben elhanyagoló család is, elérünk a történet végé - hez. A csavargás, iskolakerülés állandósul, s a gyerek csakhamar megtalálja a neki 7 Solt Á. (2007): i.m. 202.o.

13 13 megfelelı kortárscsoportot. Az ilyen háttérbıl érkezı fiatalok azonban többnyire olyan bandákat keresnek, amelyek toleránsak az erıszakkal szemben, gyakran ez az alapja a bandán belüli hierarchiának. Az erıszak központi elemmé, értékmérıvé, konfliktus-megoldási eszközzé emelése hamar elvezet a bőnözéshez. - ha azonban az erıszakos magatartást tanúsító szülık egyébként odafigyelnek gyermekükre, iskolakerüléséért szigorú és durva retorzióban részesül. Így a gyerek visszakerül az iskolába, s minthogy minden elszabadulási kísérletét csúnyán megtorolják, jobb híján igyekszik elfogadni a helyzetet, s alkalmazkodni az iskolai viszonyokhoz. 3) Életutak: váltás a fiatal életében A fiatal életének elsı szakaszát egy túlkorlátozó, szigorú, testi fenyítéseket, sıt, akár nyilvános megszégyenítéseket (is) alkalmazó apa személye uralja, aki sokszor alkoholproblémákkal, személyiség-zavarokkal küzd. A gyerek retteg tıle, elidegenedik, érzelmi síkon elfordul a személyétıl, ugyanakkor inkább behódol neki és az általa képviselt értékeknek. Az apa azonban hirtelen meghal, ami jelentıs váltást jelent a fiatal életében. Fenyegetı kényszer hiányában elveti az általa csak látszólag, menekülésként elfogadott apai normákat. Ehhez társul a második szakasz teljesen más viselkedést mutató fıszereplıje, az anya. Az anya, aki - minthogy elveti az erıszakot, az eddig ehhez szokott gyermeke elıtt nem képes kellı tekintélyt szerezni, s a próbálkozásokat feladva teljesen megengedıvé válik, vagy és ez fordul elı gyakrabban - érzelmileg teljesen elhanyagolja gyermekét (társ elvesztése, fajdalom elviselése, keresı/családfenntartó kiesése, megnehezült anyagi helyzet, többmőszakos munka, stb.). Így a gyerek egy túlkorlátozó, azonban érzelmileg erısen túlfőtött kapcsolatból egy légüres térbe kerül. Ez az érzelemmentes környezet már nem tudja megtartani. Könnyen sodródik, s rossz társaságba kerülve, azok hatására csakhamar elkezd csavarogni, nem jár iskolába. Az otthonról hozott, megélt erıszak-élmények itt is meghatározóak csoportválasztása során. Ez elıbb-utóbb egy garázda, bőnelkövetı életmód kialakulását eredményezi.

14 14 Hát, egy lakásban éltünk körülbelül olyan 30-an, még akkor régen. Anyámnak nagyon sok testvére, nagyapám, nagyanyám, meg hát a gyerekek A férfiak. az mind alkoholista Mennyi lehettem? Hároméves? Kettı? Már akkor én hordtam haza a pálinkát. Már félúton berúgtam Óh, mire emlékszem,.. hát a szegénységre. Csak a szegénységre.. Gyümölcs volt Azt ettük, amit tudtunk lopni, legtöbbször. 8 4) Életutak: mélyszegénység A családot jelentıs megélhetési gondok sújtják. Ez komoly problémákat generál a családon belül, mely feszültséget szül a szülık között. Mindez a gyerekek iránti figyelem csökkenéséhez, végül a teljes érzelmi elhanyagolásához vezet. A fiatal az iskolába kerülve erıszakos, sokszor agresszív magatartást tanúsít, aminek hátterében elsısorban nem a szülıi minta áll, hanem az otthonról hozott - ideges légkör miatti - elfojtott feszültség és a teljes érdektelenség miatti elkeseredettség. Az iskolába tehát nehéz a beilleszkedés, s problémáit nincs is kivel megbeszélnie. Odafigyelés, segítség nélkül nem tud talpra állni. Ez pedig a szülıi érdektelenség miatt elmarad. A kudarcélmény állandósul, mely az iskolától való elforduláshoz vezet, s a fiatal a már ismert utakat járja be. A vizsgálat eredményeként összesíthetıvé váltak azok a tényezık, melyek a bőnözés irányába mutató rizikófaktorként határozhatók meg, hisz közülük legalább kettı minden egyes fiatalt jellemzett. Ezek: - szülık alkohol-problémával, - brutális családon belüli erıszak, közvetlen bántalmazás, elhanyagolás, 8 Solt Á. (2007): i.m o.

15 15 - mélyszegénység, - bőnözıi karrierrel rendelkezı felnıtt a családban, - az egyik szülı vagy a gyermekrıl gondoskodó hirtelen halála. Emellett mindegyik fiatal életében jelen volt - a változó környezet (általában a család vagy a fiatal gyakori költözködése miatt), és - egy veszélyeztetı deviáns kortárscsoport a fiatal szőkebb környezetében. A GYERMEK- ÉS FIATALKORI BŐNÖZÉS OKAI Mennyire egyediek ezek a példák? Amennyiben a család, az iskola meghatározó szerepét tekintjük, kevéssé. Számtalan kriminológiai kutatás, széleskörő vizsgálati bázis és elméletek 9 sokasága állítja: a gyermek- és fiatalkori bőnözés kapcsán a család szerepe kiemelkedı. Ezek teljes áttekintésére nincs lehetıségem, csupán egyre utalnék részletesebben. Ez pedig a szociális kirekesztés többszintő modellje lásd errıl részletesebben: Csemáné Váradi E. (2001): A gyermek- és fiatalkori bőnözés tendenciák, elméletek, okok. Kriminológiai Közlemények 59. sz p. 10 Az elmélet Bronfenbrenner nevéhez főzıdik. (Bronfenbrenner U. (1979): The Ecology of Human Development: Experiments by Nature and Design. Cambridge, Mass. Harvard University Press) In: Zeitlin M.F.-Megawangi R.- Kramer E.M.-Colletta N.D.-Babatunde E.D.-Garman D. (1995): Strengthening the family - Implications for international development. United Nations University Press, Tokyo, New York, Paris.

16 16 Bronfenbrenner, aki munkájában összekapcsolta a szociológia és a fejlıdéslélektan egyes tételeit és megközelítésmódját, úgy vélte, hogy egy gyermek fejlıdésének ökológiai aspektusai vannak. Az egyének és a környezetük közötti kapcsolat úgy szemlélendı, mint egy egymást formáló, egymásra kölcsönösen ható rendszer. Szerinte az egyéni tapasztalatok rejtett struktúrák halmazát képezik, mindegyik egy következıt foglal magában, mint az orosz babák. A család, a munkahely, iskola, baráti kör, szomszédság, szociális helyzet, Számtalan rendszer, mely hatással van a fiatalra, s eddigi tapasztalatai alapján maga a fiatal is küld visszajelzéseket, alakítja e rendszereket, illetve az egyes rendszerekkel fennálló kapcsolatát. A legfontosabb azonban a család, ennek a milyenségétıl, tehetségétıl függ, hogyan jut be/át illetve menedzselhetı a különféle elemek hatása. Bronfenbrenner 4 olyan egymásba kapcsolódó rendszert nevezett meg, melyek befolyásolják az egyéni fejlıdést: a micro-, meso-, exo- és a macro-rendszert. A macroszint a társadalmi hatások, kapcsolódási pontok összessége, az exo-szint a szőkebb társadalmi környezet elemei egymáshoz való viszonyulásának szintje. Ezekkel az elemekkel (például a szülık munkahelye vagy az iskolai tanács) ugyan a fiatal nincs közvetlen kapcsolatban, de közvetve hatnak rá azokon a felnıtteken (például szülık, pedagógusok) keresztül, akikkel kontaktusa van. A meso-szint a mindennapi életteret jelentı környezet (például otthon, iskola, napközi,..) kölcsönös kapcsolatainak összessége, a micro-szint pedig maga a család, pontosabban a tagok közötti (interperszonális) interakciók szintje. (Az ábrán hasonlóan a szakirodalomban gyakran alkalmazott megoldáshoz - az exo-szint nem került feltüntetésre.) De milyen helyzetben vannak a mai magyar családok? Tényleg annyira tragikus a kép, mint amilyet a fiatalok életútja elénk rajzol? Igaza van azoknak, akik a család válságáról beszélnek? Tény: a hazai kutatások számos negatív adatot, folyamatot tártak fel, melyek a mai fiatalok magányosságát mutatják. A családon belül igen kevés idı telik valódi beszélgetéssel, érdemi kommunikációval, csak együttléttel. Ennek mértéke igen különbözı a fiatalok egyes csoportjai közt. Úgy tőnik, hogy a rosszabb körülmények közül érkezık sokszor e tekintetben is komoly hátrányokkal indulnak. Például 2006-ban a megkérdezett hátrányos helyzető fiatalok 11 1/5-e otthon nem tudott 11 Tót É. (2007): A hátrányos helyzető tanulók családi körülményei. On-line:

17 17 kivel beszélgetni. A legalacsonyabb iskolai végzettségő lányok 46,7%-a a testvérével volt/van jóban, s csak 6,7%-a ápol megfelelı kapcsolatot az apjával. A nehéz helyzetbıl jövı gyermekek 12,5 %-a sem az iskolában, sem otthon nem talál támaszt jelentı felnıttet. Ugyanakkor a vidéken élı fiatalok kb. 40 %-nak barátja sincs! A család és a baráti kör valódi, érzelemmel teli kapcsolatai tehát nem segítik a mindennapi életet, nincsenek jelen sem a problémák megoldása, sem a szabadidı eltöltése során. Pedig a szabadidı eltöltésének 12 milyensége szintén meghatározó. Ezt jelentısen befolyásolja az a szomorú adat, miszerint hazánkban a társadalom mindössze 10%-a használja a kulturális szolgáltatások felét! És ebbe a 10%-ba a fiatalok legnagyobb része nem tartozik bele. Így ami marad, az a televízió. A TV kiemelt szerepet tölt be a fiatalok életében, amit jól mutatnak a - különösen hétvégenként - kimondottan magasnak mondható egy fıre esı TV-nézési idıt jelzı értékek. Szülık, felnıtt támogatók, és részben kortársak hiányában az egyetlen értékközvetítıvé a média fıként a kereskedelmi csatornák váltak/válnak. Mindez elvezet a különösen a rendszerváltozást követıen születettek körében erısen jelen lévı értékvilágig. Ennek egyik legfontosabb jellemzıje, hogy ezek a fiatalok kinyilvánítják ugyan a tanulás szükségességét, de az igazi elismerést nem valamely komoly eredmény elérésében keresik, hanem olyan külsıségekben, amelyek a pénzhez - a minél több pénzhez - kötıdnek. "Sztárjaikban" is a munka nélküli gyors érvényesülést értékelik 13. Szomorúan állapítható meg, hogy az adott körülmények között élı, társak, támogatás és kulturálódási lehetıségek nélküli gyerekeket, fiatal felnıtteket egy passzív, események és kapcsolatok nélküli sivár életvitel jellemez. Ennek kialakulásában a lakóhely fontos tényezı: a községekben különösen az 5000 fınél kisebbekben élı fiatalok különösen hátrányos helyzetben vannak. Emellett régiós különbségek is megjelennek: az észak-magyarországi és az észak-alföldi régiók fiataljai felülreprezentáltak, ugyanakkor a fıvárost is magában foglaló Közép-Magyarország fiataljai annál kevésbé tőnnek fel e csoportban. Ezzel összefüggésben 12 Hunyadi Zs. (2005): Kulturálódási és szabadidı eltöltési szokások, életmód csoportok. Magyar Mővelıdési Intézet, Budapest, 42 pp. 13 A Steigervald Krisztián kutatási csoportvezetı (GfK Hungary Piackutató) vezette vizsgálat eredményeit ismerteti Varsányi Gy. (2005): Nem lázadnak, fogyasztanak - Tiniközéposztály a Paradicsomban. On-line: Társadalomkép: milyenek a magyar fiatalok?

18 18 említhetı az anyagi helyzet: az ilyen életvitelő ifjak 60%-a olyan családban él, amely nehezen vagy nagyon nehezen jön ki a jövedelmébıl. 14 Egy olyan gyıztes-vesztes típusú társadalomban, mint amilyen a miénk, ezek a fiatalok - a többségüket amúgy is jellemzı igen alacsony önbecsülés mellett - teljesen reménytelennek látják saját jövıjüket. A család, mint az áldozattá válás helyszíne is megjelenik a kutatások körében. Számos nemzetközi vizsgálat 15 is igazolja a családon belüli erıszak elsıdleges és másodlagos hatásának jelentıségét, és a késıbbi bőnelkövetıvé válás szempontjából játszott szerepét. Ezt erısítik meg a hazai kutatások is. 16 A családon belüli erıszak gyakoriságáról és jellegérıl árul el sokat Herczog Mária és Gyurkó Szilvia kiterjedt vizsgálata 17 ( ), mely a családon belüli erıszak gyermek- és ifjúságvédelmi intézményrendszerben történı megjelenését kívánta feltárni. Összesen gyermekekkel szembeni családon belüli erıszak-esetet regisztráltak a jelzett hatóságok, melybıl tartozott az érzelmi elhanyagolás és a lelki bántalmazás kategóriájába. Azaz a nyilvántartott esetek 47,97%-a olyan jellegő abúzus, melyre a büntetıjog a jelenlegi szabályozás mellett nehezen talál választ. Ezen felül 21 gyermekölés, 2063 fizikai bántalmazás, 3634 elhanyagolás (fizikai) és 155 szexuális abúzus vált ismertté a gyermekvédelmi ellátórendszerben. Legveszélyeztetettebb kiskorúak a év közti gyerekek, azaz a bántalmazottak 41%-a. A nemek tekintetében nincs sok különbség, 52%-ban fiúk, 48%-ban lányok voltak. Az elkövetı a szexuális bántalmazások 68%-ában, az érzelmi abúzusok 59%-ában az apa/nevelıapa. A nevelı- vagy mostohaanyák teszik ki a 39%-át az érzelmi bántalmazások, 29%- át a fizikai, 6%-át pedig a szexuális bántalmazások elıidézıinek. 14 Hunyadi Zs. (2005): i.m. 16 o. 15 Lásd errıl részletesebben: Csemáné Dr. Váradi Erika (2007): Új tendenciák a fiatalok bőnözésében - nemzetközi kitekintés. Kriminológiai Közlemények, Budapest. megjelenés alatt 16 Így a már hivatkozott Solt Ágnes-féle munka. 17 Herczog Mária és Gyurkó Szilvia (OKRI) kutatása Családon belüli erıszak esetek a gyermekvédelmi ellátórendszerben címmel. A kutatást vezetı szakemberek beszámoló elıadása napján hangzott el Gyermekek elleni családi erıszak az alapellátás tükrében címmel (OKRI, Budapest).

19 19 A családi viszonyok mellett az iskola, illetve az általa megszerezhetı tudás, végzettség külön is kiemelendı. Persze, a jelenségek komplex módon hatnak egymásra. Így ahogyan azt az életutak is felvázolták az otthonról hozottak jelentısen befolyásolják az iskolai teljesítményt és az iskolai viselkedést. Például az iskolai zaklatóként fellépı gyerekek a családi környezetükkel szemben ugyanúgy ellenséges érzelemmel viseltetnek, mint a gondviselıikkel szemben. A melegség, a kötıdés hiánya a többnyire autoriter nevelési módszereket alkalmazó szülı viselkedésébıl ered. Ez agresszívebb magatartást vált ki a gyermekeknél, mely ezen túl az erıszak, mint eszköz elfogadásával párosul. Ezekben a családokban sokszor elıfordul apai deviancia, családon belüli erıszak, partner- és gyermekabúzus. Sajnos, a nem megfelelı nevelési elvek mellett sokszor olyan szubkulturális környezet veszi körbe a fiatalt, mely toleráns, elnézı a gyermek agresszivitásával szemben ( férfias viselkedés része, védje meg magát, ). Az iskolai végzettség illetve annak hiánya nem csak a fiatal jövıbeni esélyei miatt meghatározó, de még a szabadidı eltöltésének módjára is befolyása van. Így a sivár életvitelő ifjúság 70%-a alacsony képzettségő! Egy nemzetközi vizsgálat 18 pedig azt mutatta, hogy a középkelet-európai régió országaihoz képest a kulturális életben való részvételi aktivitásunk, mind passzív befogadóként, mind aktív résztvevıként átlag alatti! Emellett kiugróan magasak a kulturális egyenlıtlenségek is. 19 Ezek a megállapítások sok okra vezethetı vissza, így például az olvasási, szövegértési képességekre. Ezek hiánya illetve alacsony szintje mindenképpen befolyásolja az iskolai elıremenetelt. Elgondolkodtató, hogy hazánkban a felnıttek körében végzett olvasás-értés vizsgálat (SIALS) szerint a társadalom 70 80%-a nem képes komplex, összetettebb szövegek megértésére! Az eredmények a korábbi kutatások fényében nem meglepıek Eurobarometer Public Opinion in the candidate countries. New Europeans and Culture. On-line: Hunyadi Zs. (2005): i.m. 21. o. 20 A felmérés eredményérıl Hunyadi tudósít, de felnıtteket és diákokat is érintıen hasonló vizsgálatokról és a következtetésekrıl több tanulmány, beszámoló is készült, például: Báthory Z. (2003): Rendszerszintő pedagógiai felmérések. On-line: A hozzáadott pedagógiai érték. Módszertani segédanyag az országos kompetenciafelmérések feldolgozásához. On-line: valamint Schüttler T. (2003): Illúzió lenne azt hinni, hogy a gyerekek tízéves korukra megtanulnak jól olvasni. Beszélgetés Vári Péterrel. On-line:

20 20 Hasonlóan rossz eredményt mutattak a fiatalok körében végzett vizsgálati eredmények is. Jelentıs különbségek mutatkoznak az egyes országok közt a éves korosztályt tekintve - például az írásbeliség-szintek megoszlása kapcsán is. 21 Általános megállapítása a kutatásoknak, hogy az életkor, az iskolai végzettség és az írás, olvasás gyakorisága kapcsolatot mutat. A 15 évesek oktatás terén mért teljesítménye (olvasás, matematika és tudományos irodalom) alapján 25 vizsgált ország közül a 20. helyen állunk. 22 A hátrányos szociális helyzet úgy tőnik még hosszú ideig sújtja a gyermekek egy jelentıs részét. Jelentıségét jól mutatja, hogy erre az Európa Tanács ET R(2003)20 számú dokumentumához csatolt kommentárjában is kitér. A ránk nézve kedvezıtlen megállapítás szerint növekszik a gyermekszegénység és egyre nagyobbak a jövedelemkülönbségek, különösen Közép- és Kelet-Európában. Ezt két UNICEF-vizsgálati eredmény is alátámasztja. A 2005-ös 21 Vári P. Andor Cs. Bánfi I. Felvégi E. Horváth Zs. Krolopp J. Rózsa Cs. Szalay B. (2001): Felnıtt írásbeliség-vizsgálat. Egy nemzetközi felmérés tapasztalatai. 8.o. On-line: UNICEF (2007): Child poverty in perspective: An overview of child well-being in rich countries. A comprehensive assessment of the lives and well-being of children and adolescents in the economically advanced nations. Report Card 7. UNICEF Innocenti Research Centre, Florence. The United Nations Children s Fund, p.