A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság VIII. Kongresszusa

Átírás

1 04. november Klinikai Onkológia 04;(Suppl ): 56. MAGYAR KLINIKAI ONKOLÓG ÓGIAI TÁRSASÁG. évfolyam. különszám 04. november KLINIKAI ONKOLÓGIA KÖZÖS TUDÁS A GYÓGYÍTÁSÉRT A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság VIII. Kongresszusa 04. november 5. Pesti Vigadó, Budapest

2 VOTRIENT : Hatékonyan lassítja az előrehaladott vesesejtes karcinóma progresszióját A Votrient hatásos szelektív tirozin-kináz-gátló az előrehaladott vesesejtes karcinóma elsővonalbeli terápiájában Szignifikánsan meghosszabbítja a progressziómentes túlélést placeboval összehasonlítva: Előzetesen nem kezelt betegek:, hónap vs.,8 hónap Korábban citokin terápiában részesült betegek: 7,4 hónap vs. 4, hónap Kombinált betegcsoport: 9, hónap vs. 4, hónap A és 4 súlyossági fokú nemkívánatos események előfordulása alacsony (beleértve a fáradtságot, kéz-láb szindrómát, szájnyálkahártya gyulladást). A kezelés során a betegséggel összefüggő életminőség megtartott. RÖVIDÍTETT ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS Votrient 00mg, 400mg filmtabletta 00 mg és 400 mg pazopanib fi lmtablettánként (hidroklorid formájában). Farmakoterápiás csoport: Daganat ellenes szerek, protein-kináz inhibitorok, ATC kód: L0XE Terápiás javallatok: Vesesejtes carcinoma: A Votrient előrehaladott vese sejtes carcinoma (RCC) elsővonalbeli, és előrehaladott betegségük kezelésére korábban citokin terápiában részesült betegek kezelésére javallt. Lágyrész sarcoma: A Votrient előrehaladott lágyrész sarcoma (STS) szelektív altípusainak kezelésére javallott olyan felnőtt betegek nél, akik metasztázisos betegség miatt előzetesen kemoterápiában részesültek, vagy akik progressziót mutattak a (neo)adjuváns terápiát követő hónapon belül. A hatásosságot és a biztonságosságot csak az STS bizonyos szövettani tumor-altípusaiban igazolták. Adagolás és alkalmazás: Az ajánlott adagja 800 mg naponta egyszer. Az adagmódosítások 00 mg-os emeléssel, lépésenként történ hetnek az egyéni tolerabilitás alapján, hogy a mellékhatásokat kontrollálni lehessen. A Votrient adagja nem haladhatja meg a 800 mg-ot. Ellenjavallatok: A készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Nemkívánatos hatások, mellékhatások ( 0%): hasmenés, a hajszín megváltozása, bőr hypopigmentatio, exfoliatív bőrkiütés, magasvérnyomás, hányinger, fejfájás, fáradtság, anorexia, hányás, ízérzékelési zavar, stomatitis, testtömeg-csökkenés, fájdalom, emelkedett alanin-aminotranszferáz- és emelkedett aszpartát-aminotranszferáz szint. Különleges figyelmeztetések: A májat érintő hatások: Klinikai vizsgálatokban a szérum transzaminázok (ALT, AST) és a bilirubin szintjének emelkedését fi gyelték meg. A pazo panibkezelés megkezdése előtt és alatt minden betegnél májfunkciós vizsgálatot kell végezni annak megállapítására, hogy fennáll e náluk májkárosodás. A májfunkciós értékeket ellenőrizni kell a Votrient-kezelés előtt és a kezelés., 5., 7. és 9. hetében, ezt követően a. és 4. hónapban, illetve ahogy klinikailag indokolt. Az időszakos ellenőrzést a 4. hónap után is folytatni kell. A pazopanib és a szimvasztatin egyidejű alkalmazása fokozza az ALT szint emelkedésének kockázatát. Hypertonia: A vérnyomást a kezelés előtt megfelelően be kell állítani, a hypertonia jelenlétét a kezelés megkezdését követően rövidesen (a Votrient adásának megkezdését követő legfeljebb egy héten belül), majd ezt követően gyakran kell ellenőrizni a vérnyomáskontroll biztosítása érdekében. A pazopanib-kezelést fel kell függeszteni hypertoniás krízis vagy olyan súlyos hypertonia esetén, amely a magasvérnyomás elleni kezelés és a pazopanib dóziscsökkentés ellenére is fennáll. Cardialis diszfunkció/szívelégtelenség: Korábbról fennálló cardialis diszfunkció esetén, a kezelés megkezdése előtt mérlegelni kell a Votrient kockázatait és előnyeit. A klinikai szükségletnek megfelelően a pazopanib kezelés megszakítását és/vagy dóziscsökkentést kell kombinálni a hypertonia kezelésével olyan betegeknél, akiknél jelentős mértékű bal kamrai ejekciós frakció csökkenés áll fenn. A betegeket rendszeres, gondos megfi gyelés alatt kell tartani a pangásos szívelégtelenség klinikai jeleinek és tünetei nek szempontjából. QT-szakasz megnyúlás és Torsade de Pointes: Klinikai vizsgálatokban előfordult QT-szakasz megnyúlás és Torsade de Pointes. A pazopanibot óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik anamnézisében előfordult QT-szakasz megnyúlás, illetőleg akik antiarritmiás szereket vagy más olyan gyógyszereket szednek, melyek a QT-szakasz megnyúlását okozhatják, vagy akik erre hajlamosító szív betegségben szenvednek. Arteriás thrombotikus események: Votrientet óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél nagy a myocardialis infarctus, ischaemiás stroke és a tranziens ischaemiás attack kockázata. Halálos kimenetelű események is előfordulhatnak. Vénás thrombo emboliás események: Klinikai vizsgálatokban előfordultak vénás thromboemboliás események, köztük vénás thrombosis és halálos kimenetelű tüdőembolia. Thromboticus microangiopathia: Thromboticus microangiopathiát (TMA) jelentettek pazopanibot önmagában, bevacizumabbal, illetve topotekánnal való kombinációban alkalmazó klinikai vizsgálatokban. Azoknál a betegeknél, akiknél TMA alakul ki, végleg be kell fejezni a kezelést. Vérzéses események: A Votrient nem javasolt olyan betegeknek, akik anamnézisében vérköpés, cerebralis vagy klinikailag jelentős gastrointestinalis (GI) vérzés fordult elő a megelőző 6 hónapban. Interakciók: Az expozíció fokozódásának veszélye miatt kerülni kell a CYPA4, a P-glikoprotein (P-gp) vagy az emlőrák rezisztens protein (BCRP) erős HU/PTV/000/() inhibitoraival történő kezelést. Megfontolandó egyidejű alkalmazásra olyan alternatív gyógyszerek választása, amelyeknek nincs, vagy alig van CYPA4, P-gp vagy BCRP gátló hatása. Az expozíció csökkenésének veszélye miatt kerülni kell a CYPA4 induktorokkal történő egyidejű kezelést. A grapefruit ivólét kerülni kell a pazopanib-kezelés ideje alatt. Ketokonazollal való egyidejű alkalmazás során hyper glykaemiás eseteket fi gyeltek meg. Kiadhatóság, rendelhetőség: Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz). A Votrient 400 mg és 00 mg fi lmtabletta lágyrészszarkóma indikációban egyedi méltányosság keretén belül fi nanszírozott. A Votrient 400 mg fi lmtabletta 04. február -től, a Votrient 00 mg fi lmtabletta 04 április -től Eü. 00% 7/b. és 7/c. kiemelt indikációhoz kötött támogatásban részesül az erre kijelölt intézményekben. Az alkalmazási előírás ellenőrzésének dátuma: 0. december 8. Amennyiben termékeink alkalmazása során Nemkívánatos eseményt észlel, kérjük 4 órán belül jelentse a Hungary.PH_Safety@gsk.com címen, vagy a +6 () telefonszámon! Felírás előtt kérjük, olvassa el a teljes alkalmazási előírást, különös tekintettel az adagolásra és alkalmazásra (4.), a figyelmeztetésekre (4.4), az inter akciókra (4.5) és a mellékhatásokra (4.8). További információért forduljon képviseletünkhöz! GlaxoSmithKline Kft. 4 Budapest, Csörsz utca 4., Telefon: (6 ) 55 00, Fax: +6 () 55 0, Hivatkozás:. Sternberg CN, et al., Pazopanib in Locally Advanced and/or Metastatic Renal Cell Carcinoma: Results of a Randomized Phase III Trial 009: p, A. Votrient alkalmazási előírás Az anyag lezárásának dátuma: Az anyag felülvizsgálatának dátuma:

3 KLINIKAI ONKOLÓGIA KLINIKAI ONKOLÓGIA 04;(Suppl ): 60. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság VIII. Kongresszusa 04. november 5. Budapest ELŐADÁSKIVONATOK

4 KLINIKAI ONKOLÓGIA A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság hivatalos lapja ISSN A szerkesztőség címe: Egyesített Szent István és Szent László Kórház,. pavilon Budapest 097 Budapest, Albert Flórián út 5 7. Telefon: Fax: klinikaionkologia@gmail.com Megjelenik negyedévente. Az MKOT tagjai számára az előfizetést a tagsági díj tartalmazza. Éves print+online előfizetési díj: 7000 Ft Példányonkénti ár: 000 Ft A szakfolyóirat online elérése: Kiadja: Alapítvány a Legkorszerűbb Onkológiai Gyógyításért Felelős kiadó: Bodoky György A kiadvány megjelenését gondozza: Minden jog fenntartva. A folyóiratban megjelent valamennyi írásos és képi anyag közlési joga az Alapítványt illeti, a megjelent anyagnak, illetve egy részének bármilyen formában történő másolásához, ismételt megjelentetéséhez az Alapítvány hozzájárulása szükséges. A kiadó címe: 0 Budapest, Hűvösvölgyi út 75/a Postacím: 59 Budapest, Pf. 60 Telefon: Fax: litmed@lam.hu Weboldal: Szerkesztő: dr. Lipták Judit Lapterv és tipográfia: Sándor Zsolt Hirdetésfelvétel: Láng Szilvia hirdetési menedzser (lang.szilvia@lam.hu) A Literatura Medica Kiadó a folyóiratban megjelent hirdetések tartalmáért nem vállal felelősséget. Nyomdai munkák: Pauker Nyomdaipari Kft. SZERVEZŐ BIZOTTSÁG Bodoky György, a Kongresszus elnöke Ruzsa Ágnes, az MKOT elnöke TAGOK Baki Márta (Budapest) Boér Katalin (Budapest) Dank Magdolna (Budapest) Hideghéty Katalin (Szeged) Landherr László (Budapest) Nagy Zsuzsanna (Budapest) TUDOMÁNYOS TITKÁRSÁG Oláh Judit (Szeged) Pajkos Gábor (Kecskemét) Remenár Éva (Budapest) Révész János (Miskolc) Szánthó András (Budapest) Szondy Klára (Budapest) Szűcs Miklós (Budapest) Bodoky György Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Onkológiai Osztály 097 Budapest, Gyáli út 5-7. Tel: () ; Fax: () bodokygy@hungarnet.hu KONGRESSZUSI IRODA CongressLine Kft. 065 Budapest, Révay köz. Tel: () , () 58 Fax: () info@congressline.hu A KONGRESSZUS TÁMOGATÓI Actavis Hungary Kft. KRIO Intézet Zrt. Amgen Kft. Lilly Hungária Kft. Astellas Pharma Kft. Med Gen-Sol Kft. AstraZeneca Kft. Medifood Hungary Kft. Bayer Hungária Kft. Novartis Hungária Kft. Bristol-Myers Squibb Kft. NUTRICIA COOK Medical Hungary Kft. Pfizer Kft. Egis Gyógyszergyár Zrt. Richter Gedeon Nyrt. Fresenius Kabi Hungary Kft. Roche Magyarország Kft. GlaxoSmithKline Kft. SANOFI HealthPort Plus Kft. Scanomed Kft. Janssen TEVA Magyarország Zrt. KPS Diagnosztika Zrt. Valeant Pharma Magyarország Kft.

5 Magyar Klinikai Onkológiai Társaság VIII. Kongresszusa UROONKOLÓGIA O Vesedaganatos betegeink pazopanib (Votrient) terápiája során szerzett tapasztalataink a mellékhatások szempontjából Petrányi Ágota, Lakatos Gábor, Végh Éva, Farkas Marianne, Demeter Gyula, Bodoky György Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Onkoradiológia, Budapest Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Onkológiai Osztály, Budapest Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Radiológiai Osztály, Budapest Célkitűzés: A pazopanib (Votrient, GSK) egy orálisan alkalmazható multi-tirozinkináz-receptor gátló készítmény, melyet az EMEA 00 júniusában törzskönyvezte MSCC jó és közepes prognózisú világossejtes vagy túl nyomórészt világossejtes áttétes veserákos betegek elsővonalbeli kezelésére. Áttekintésünkben a pazopanib (Votrient) terápiában részesülő vesedaganatos betegeinknél szerzett tapasztalataink alapján kívántuk felmérni a mellékhatásait és a tolerabilitását. Módszer: Osztályunkon korábban futó vizsgálatok keretében beteg részesült adjuváns céllal, valamint 5 MSKCC jó és közepes prognosztikai faktorral rendelkező áttétes világossejtes veserákos beteg részesült első vonalbeli pazopanib terápiában. 04. február. óta áttétes veserák diagnózisát követően 9 betegnél indítottunk első vonalban pazopanib kezelést, folyamatosan per os adagolva napi 800 mg dósisban.ezen betegek adatait és az észlelt mellékhatásokat tekintettük át. Eredmények: A pazopanib terápiában részesülő 6 betegünk (5 nő, ffi, átlagéletkor: 56, év) a napi 800 mg dózisú pazopanib terápiát jól tolerálták, esetben kellett a kezelést vese toxicitás miatt megszakítani. esetben (9%) Gr./-as AST/ALT emelkedést észleltünk, mely azonban - hetes terápiás szünet után mindhárom esetben normalizálódott. Hajszínváltozás minden esetben megfigyelhető volt, jelentős őszülés 6 betegnél (7,85%) jelentkezett. Vérnyomás kiugrást, vérnyomás emelkedést 6 (7,5%). hasmenést 7 (44%), hányingert-hányást 5 (%), bőrtünetet (9%) és rekedtséget (,5%) betegnél észleltünk. Étvágytalanságot, gyengeséget, fáradtságot 8 beteg (50%) jelzett. - betegnél alakult ki bőrszárazság, hasi fájdalom, véres vizelet, bőrkiütés és egy beteg panaszkodott feledékenységről. A kezelések mellett betegnél észleltük a TSH emelkedését. Fehérvérsejt-, vagy thrombocytaszám csökkenés, szívelégtelenség nem alakult ki. Összefoglalás: Áttétes veserákos betegeinknél a pazopanib (Votrient) jól tolerálható kezelésnek bizonyult, A 6 beteg közül esetben kellett toxicitás miatt a kezelést felfüggeszteni, esetben a fellépő mellékhatások miatt hetet meg nem haladó terápiás szünetet tartottunk, mely után a teljes dózisú kezelést tudtuk folytatni, a többi betegnél dózismódosítására, vagy a kezelés megszakítására nem volt szükség. O Áttétes vesedaganatos betegek everolimus terápiájával szerzett hazai tapasztalatok Maráz Anikó, Csejtei András, Kocsis Judit, Szűcs Miklós 4, Kahán Zsuzsanna, Bodoky György 5, Dank Magdolna 6, Mangel László 7, Révész János 8, Géczi Lajos 9 Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged Markusovszky Kórház, Onkoradiológia, Szombathely Debreceni Egyetem, Onkológiai Intézet, Debrecen 4 Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika, Budapest 5 Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Onkológiai Osztály, Budapest 6 Semmelweis Egyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika Onkológiai Részleg, Budapest 7 Pécsi Tudományegyetem, Onkoterápiás Intézet, Pécs 8 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Onkoterápiás Intézet, Miskolc 9 Országos Onkológiai Intézet, C Belgyógyászati-Onkológiai és Klinikai Farmakológiai Osztály, Budapest Bevezetés: Az everolimus előrehaladott vesesejtes carcinoma kezelésére javallt, vascularis endothelialis növekedési faktor receptor (VEGFR) tirozin kináz gátló (TKI) kezelést követően. Célkitűzés: Metasztatikus veserákos betegek VEGFR- TKI kezelése utáni everolimus terápia hatékonyságának és toxicitási profiljának multicentrikus értékelése. Betegek, módszer: között, hazánk 9 onkológiai intézményében 45 betegnél indult everolimus terápia retrospektív elemzése történt. Induló dózis 0 mg/nap, 8 napos ciklusokban. Fizikális- és laborvizsgálat havonta, képalkotó kontroll maximum havonta történt. Tumorválaszt RECIST.0, toxicitást NCI CTCAE.0 szerint értékeltük. Eredmények: Az adatfeldolgozáskor 8 (6.%) beteg kezelése zajlott, 78 (5,8%) beteg élt. Medián progressziómentes túlélés (PFS) 5.4 hónap volt. Részleges remisszió 8 (%), stabil betegség 85 (6%), progreszszió 7 (6%) betegnél alakult ki. Medián teljes túlélés (OS) 6. hónap. A PFS és OS eredmények kedvezőbbek voltak ECOG 0- általános állapotú betegek esetén (ppfs=0,0, pos=0,008), valamint 9 hónapnál hoszszabban alkalmazott TKI kezelés után (ppfs=0,09,

6 4 Közös Tudás a Gyógyításért pos=0,045). A betegek anémiája rövidebb (p=0,0), > hónapos PFS-e hosszabb (p=0,00) túléléssel járt. ECOG 0-, nem anémiás betegeknél az OS 0,9 hónap volt, míg ECOG - státus és anémia esetén 7,7 hónap (p=0,09). Dózisredukció 9 (6,%), terápia halasztás (8,9%) esetben történt. Leggyakoribb mellékhatások: bőrkiütés, oedema, stomatitis, pneumonitis, anémia, valamint vesefunkció-, májfunkció-, vércukor- és koleszterin-szint emelkedés voltak. Megbeszélés: A hazai gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján az everolimus biztonsággal alkalmazható mtor gátló szer. A centrumok napi gyakorlata során elért PFS és OS eredmények hasonlóak a törzskönyvező vizsgálat megfelelő alcsoportjainak eredményeihez. Kulcsszavak: áttétes veserák, mtor gátló, everolimus, anémia, ECOG O Áttétes vesedaganatos betegek másodvonalbeli axinitib terápiájával szerzett tapasztalataink András Csilla, Juhász Balázs, Kocsis Judit, Horváth Zsolt Debreceni Egyetem, Onkológiai Intézet, Onkológiai Osztály, Debrecen Bevezetés: Fázis III. vizsgálatban az axitinib hatékonynak bizonyult másodvonalban világossejtes vesekarcinómás betegeknél. Összehasonlítva a sorafenibbel, a PFS megnyúlását észlelték (8, hónap vs.5,7 hónap), az OS-ben nem volt különbség a két kar között (0, vs. 9, hónap). A kezelés alatt jelentkező 90 hgmm feletti diasztolés vérnyomásérték pozitív prediktív faktornak bizonyult. Betegek és módszerek: Magyarországon 04 márciusa óta van lehetőség axitinib felirására, olyan betegeknél, akik progrediáltak sunitinib vagy cytokin kezelésre. Azóta 4 beteget kezelünk. ECOG: 0-, nem: nő, férfi, életkor: 50, (4-69). Elsővonalban sunitinib terápiát kaptak, PFS: 0 (0-5) hónap. Az áttétek helye diffúz: tüdő, agy; mellékvese, agy, tüdő, emlő, subcutan; csont, lép, tüdő, máj; csont, nyirokcsomó. Az elsővonalbeli hosszú PFS.re és a sunitinib kezelés jó tolerálhatóságára való tekintettel, ezen betegeknél másodvonalban axitinibet választottunk. Eredmények: A kezeléseket -6 hónapja indítottuk és jelenleg is folytatjuk. Mellékhatások: betegnél tenzió emelkedés, hasmenés grade, HFS grade, fáradékonyság grade. A súlyos hasmenés miatt dóziscsökkentést végeztünk mgra. betegnél nem észleltünk vérnyomásemelkedést és grade feletti toxicitást, emiatt a hatékonyság növelése céljából dózisemelést végeztünk 7 mg-ra, majd betegnél további dózisemelés történt 0 mg.ra. Kontroll CT vizsgálattal betegnél szignifikáns regressziót értünk el, a subcutan metasztázisok is nagymértékben regrediáltak. beteg stagnál, klinikailag a csontáttét okozta fájdalom jelentősen javult. beteg vizsgálata folyamatban van. Megbeszélés: A kezdeti tapasztalataink kedvezőek. Eredményeink alátámasztják a. vonalbeli axitinib terápia hatékonyságát a mindennapi gyakorlatban. Kulcsszavak: világossejtes vesekarcinóma, axitinib O4 Sunitinib indukálta off-target mellékhatások terápiás jelentősége Maráz Anikó, Cserháti Adrienne, Uhercsák Gabriella, Szilágyi Éva, Varga Zoltán, Kahán Zsuzsanna Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Klinika, Onkológiai Osztály, Szeged Bevezetés: Az áttétes világossejtes veserákok terápiájának bázis gyógyszere a sunitinib, melynek alkalmazása MSKCC jó és közepes prognózisú betegeknél elsővonalban az ESMO 0-es ajánlása alapján I.A evidenciájú. Elemzésünk célja a sunitinib hatékonyságának retrospektív értékelése volt a napi betegellátás körülményei között, a leggyakoribb mellékhatások és klinikai jellemzők függvényében. Beteganyag, módszer: Kilencvennégy áttétes, világossejtes veserákos, sunitinib kezelésben részesülő beteg adatait értékeltük retrospektív módon a hatékonyság és a toxicitás szempontjából. Vizsgáltuk a progresszió mentes túlélést (PFS) és teljes túlélést (OS) potenciálisan befolyásoló tényezőket (kor, nephrectomia, valamint a nem vasculáris endothel növekedési faktor receptorhoz (VEGFR) kapcsolt, ún. off-target mellékhatások függvényében). Eredmények: Komplett remisszió 8 (8,5%), részleges remisszió 0 (,9%), így az objektív tumorválasz 8 (40,4%), stabil betegség 50 (5,%) esetben alakult ki. A medián PFS 8. hónap (95%CI 4.45-,4), a median OS 7.9 (95% CI 0, ) volt. Kedvezőbb volt a PFS és OS hypothyreosis (ppfs=0,005, pos=0,04), hand-foot syndroma (ppfs=0,006 és pos=0,008), grade neutropenia (ppfs=0,00, pos=0,008) és thrombocytopenia (ppfs=0,0, pos=0,0) kialakulása esetén. Konklúzió: A kedvező túlélési eredményekhez fontos a menedzselhető mellékhatások effektív ellátása (melyek jelentős része potenciálisan prediktív jelleggel bírhat), valamint a dózis-intenzitás tartása, mely által a napi rutin ellátás és a klinikai vizsgálatok alkalmával elért hatékonysági és biztonságossági eredmények összemérhetőek. Kulcsszavak: sunitinib, áttétes veserák, mellékhatás, potenciális biomarker

7 Magyar Klinikai Onkológiai Társaság VIII. Kongresszusa 5 MELANOMA O5 Tapasztalataink in vivo konfokális mikroszkóp használatával a bőrdaganatok diagnózisában Varga Erika, Korom Irma, Kemény Lajos, Oláh Judit Szegedi Tudományegyetem, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged Az in vivo reflekciós konfokális mikroszkópia invazivitás nélkül teszi lehetővé a bőr felszínes rétegeinek - a hámnak és az irha felső részének - a szövettannal öszszevethető, nagyfelbontású képekkel való vizsgálatát, standard felvételek készítését és rögzítését. Különböző bőrelváltozások vizsgálhatók vagy követhetők in vivo, real-time módban. Ezáltal a konfokális mikroszkóp többféle segítséget nyújthat bőrdaganatok esetében. Alkalmazásával bizonyos esetekben felállítható a diag nózis, és így a további kezelést, műtétet is pontosan lehet tervezni. Megfelelő rutinnal és klinikai korrelációval pontosabban kiválaszthatók azok az elváltozások, amelyek eltávolítása szükséges és azok, amelyek klinikailag követhetők. Ezen túlmenően egyes, nem műtéti kezelések esetében (fotodinámiás terápia, imiquimod) lehetővé válik a kezelés előtti diagnosztika és a kezelés hatásainak megítélése, a kezelések utáni esetleges szubklinikus maradvány léziók felderítése. Segítségével a differenciál diagnosztikailag nehézséget okozó pigmentált hám- és melanocytás eredetű tumorok elkülönítése is könnyebbé válik. Klinikánkon 0 vége óta rutinszerűen használjuk az in vivo konfokális adta lehetőségeket. Eddig több, mint 00 beteg több, mint 400 elváltozását rögzítettük és elemeztük. A léziók többsége pigmentált bőrdaganat volt (melanocytás és nem-melanocytás tumorok), de vizsgáltunk más daganatokat és nem tumoros eredetű elváltozásokat is. Néhány típusos eset kapcsán mutatjuk be ennek a vizsgálati módszernek az előnyeit, lehetőségeit. Mivel az in vivo eljárás mellett egyre jobban terjed a daganatok ún. ex vivo konfokális vizsgálata is (például az intraoperatív diagnosztikában), ezért fontos, hogy az onkológus szakemberek is megismerjék ezt a módszert. Kulcsszavak: bőrdaganat, diagnosztika, in vivo konfokális mikroszkóp O6 Melanoma malignumban alkalmazott high dose interferonnal (HDI) szerzett tapasztalatok bemutatása a Tolna Megyei Kórház Onkológiai Osztályán Auth Péter, Al-Farhat Yousuf, Schipp Ildikó, Cifra János, Szemes László, Édes Tünde, Bajor Klára 4 Tolna Megyei Balassa János Kórház, Onkológiai Osztály, Szekszárd Tolna Megyei Balassa János Kórház, Patológiai Osztály, Szekszárd Tolna Megyei Balassa János Kórház, Sebészeti Osztály, Szekszárd 4 Tolna Megyei Balassa János Kórház, Bőrgyógyászati Osztály, Szekszárd Bevezetés: Magas rizikójú node pozitív (N+) III. stádiumú melanoma malignumban a 0 éves túlélés mindössze 0%. prof. K. Wheatley metaanalysis (n: 6066, trial) Magas rizikójú stádium II-III. melanoma esetén alkalmazott interferon-α (IFN) th. a relapsus rizikóját %- kal javította (high dose (HD) 7%-kal, intermedier dose (ID) %-kal és low dose (LD) %-kal). A N+ melanoma esetén ajánlott adjuváns HDI széleskörű alkalmazása a tapasztalt mellékhatások miatt csak korlátozott számú centrumban történik Magyarországon. Célkitűzés: A HDI (INF 0 MIU/m² heti 5 alkalommal 4 héten át, 0 MIU/m² heti alkalommal hónapon át) th. esetén tapasztalt korai és késői mellékhatások felmérése és protokollszerű prevencióval szerzett tapasztalatok bemutatása. Módszer: Az INF alkalmazása esetén javasolt pre ven tív lázcsillapítás mely az infúzió előtt órával 000 mg paracetamol és napi 400 mg Algopyrin. A második héten lázas állapot hiánya esetén Algopyrin elhagyása történt. Per os hidrálást végeztünk, láz és magas vesefunkció esetén parenterálisan. Mentális statust, neutropeniat, máj és vesefunkciót meghatározott időben ellenőriztük. Felvétel előtt és az első 4 hetes indukciós INF th-nál minden héten a negyedik napon laborvizsgálat és depressziós teszt kitöltése történt (Beck-féle depresszió skála rövidített változata). Eredmények: októbere között négy melanoma malignumban (pt4b:, pt4a:, N:, N:) szenvedő betegnél adjuvans HDI-t alkalmaztunk. Az indukciós kezelés alatt dóziscsökkentésre nem volt szükség. G neutropenia miatt 5 illetve,, napos halasztás történt 80 napi kezelés alatt. Lázas állapotot alkalommal tapasztaltunk, a Paracetamol mellett 4 napon át alkalmaztunk Algopyrint. Vesefunkció romlást nem tapasztaltunk, G májfunkció emelkedés mind a négy betegnél jelentkezett mely spontán rendeződött. Az indukciós kezelést valamennyi beteg megkapta. Egy

8 6 Közös Tudás a Gyógyításért beteg befejezte a maintenance periódust és tumormentes, kéttőnél a maintenance kezelés alatt recidivat tapasztaltunk, egy beteg a maintenance kezelésben részesül. A depresszió teszt alapján az alvászavar és a fizikai állapot miatti szorongás a kezelés előrehaladtával mérséklődött. Következtetések: Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a HDI terápia biztonsággal alkalmazható a mindennapi rutinban amennyiben a várható mellékhatások prevencióját protokollszerűen végezzük. Kulcsszavak: HDI O7 Acrolentiginosus melanoma: a nagy imitátor Baltás Eszter, Houshmand Nazanin, Csányi Ildikó, Kurgyis Zsuzsanna, Ócsai Henriette, Kis Erika, Varga János, Varga Erika, Kemény Lajos, Oláh Judit Szegedi Tudományegyetem, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház, Onkodermatológiai Szakrendelés, Gyula A melanoma ritka klinikai típusa az acrolentiginosus melanoma (ALM), mely a tenyér, a talp és a körömágy bőréből indulhat ki. A rejtett lokalizáció és változatos kli nikai megjelenés miatt gyakran előrehaladott állapotban kerül felfedezésre. A betegség prognózisa a cutan melanomákon belül rossz. Vizsgálatunkban az elmúlt közel 40 év ALM-val szerzett tapasztalatait összegeztük és értékeltük az irodalmi adatok tükrében. Retrospektív vizsgálat keretében áttekintettük az Szegedi Tudományegyetem onkodermatológiai részlegén 976 és 0 között ALM-val diagnosztizált betegek demográfiai adatait, a diagnózis körülményeit, továbbá a daganatos megbetegedés főbb klinikai és szövettani jellemzőit (tumor lokalizáció, Breslow-féle tumorvastagság, Clark-szerinti inváziós mélység, sentinel nyirokcsomó státusz, TNM stádium). A prognosztikai faktorokat és a túlélést statisztikai módszerekkel (Kaplan-Meier analízis) elemeztük. A 7 év alatt regisztrált cutan melanomák kevesebb mint 5%-ában (n=54) diagnosztizáltunk ALM-t. A betegek átlagos életkora 65 év volt. A diagnózis felállításakor a tumorok 75%-a magas rizikójú volt és az átlagos tumor vastagság megközelítette a 4 mm-t. A betegek megközelítőleg egyharmadánál történt őrszem nyirokcsomó biopszia, mely 6%-ban volt pozitív. Legfőbb különbség a sentinel nyirokcsomó pozitív és negatív betegek között a Breslow-féle tumorvastagság volt. Az átlagos 5 éves túlélés 6% volt. A betegek közel 50%-a több mint évvel a bőrelváltozás észlelése után fordult orvoshoz. Vizsgálatunk során azt találtuk, hogy a tumorok nagy része a diagnózis felállításakor mm-nél vastagabb és hosszú idő telik el a felfedezésig. Megerősítettük, hogy a túlélést befolyásoló tényezők közül kiemelendő a primer tumor vastagsága és a sentinel nyirokcsomó pozitivitás. Kaukázusi bőrtípusban leírt irodalmi adatokkal összehasonlítva betegeinknél szignifikánsan vastagabb tumorokat találtunk, ezért a betegség kedvezőbb kimenetele érdekében szükségesnek tartjuk hangsúlyozni a korai felismerés és diagnózis fontosságát. Kulcsszavak: melanoma, acrális, túlélés O8 Az őssejt marker FZD6 expressziójának immunhisztokémiai vizsgálata human uvealis melanomában Sipos Éva, Dócs Ottó, Hegyi Katalin, Steiber Zita, Méhes Gábor, Halmos Gábor, Treszl Andrea Debreceni Egyetem, Gyógyszerésztudományi Kar, Biofarmácia Tanszék, Debrecen Debreceni Egyetem, Pathológiai Intézet, Debrecen Debreceni Egyetem, Szemklinika, Debrecen Az uvealis melanoma (UM), bár előfordulási gyakorisága alacsony, a szem leggyakoribb primer daganatos megbetegedése. A diagnózis felállításakor a betegek közel 50%-ánál kimutatható áttét. Az UM genetikai és epigenetikai hátteréről és a metasztázis kialakulását előrejelző megbízható prognosztikai markerekről keveset tudunk. Jelen vizsgálattal célunk volt egy olyan őssejt marker jelenlétének a tanulmányozása - frizzled 6 (FZD6)-, mely egyes kutatások szerint különféle daganatoknál segíthet előre jelezni az áttétek megjelenését, azonban expresszióját UM-ban még nem vizsgálták. Munkánk során 5 paraffinba ágyazott human UM szövetmintából szöveti mikroarray blokkokat (TMA) készítettük, melyeken az FZD6 fehérje expresszióját immunhisztokémiai módszerrel tanulmányoztuk. A betegek életkora 0 8 év közé esett ( nő és 9 férfi). A TMA kontrollként human naevus szövetmintát is tartalmazott. Eredményeink alapján az FZD6 fehérje jelenléte detektálható volt UM szövetmintákban. Az általunk megvizsgált esetek >60%-ában az őssejt marker gyenge, míg >0%-ában erős expressziója volt kimutatható. A naevusok a fehérjét nem expresszálták. A daganat őssejt teória szerint az olyan őssejt markereket expresszáló sejtek, mint az általunk tanulmányozott FZD6, képesek kontrollálatlanul osztódó és/ vagy áttétképzésre hajlamos sejtek létrehozására. E markerek segítségével a tumor kialakulásáért és fenntartásáért felelős sejtek azonosítása és szeparálása is lehetővé válhat. Eredményeink szerint az FZD6 expressziója a minták jelentős százalékában kimutatható, így feltételezhetjük, hogy szerepet játszhat ennek az aggresszív daganattípusnak a létrehozásában és/vagy fenntartásában. TÁMOP 4...A-//KONV-0-005, TÁMOP-4../B-0/ , OTKA K8596.

9 Magyar Klinikai Onkológiai Társaság VIII. Kongresszusa 7 PAJZSMIRIGYRÁK, AGYDAGANAT O9 Első hazai tapasztalatok Nexavar kezeléssel differenciált pajzsmirigyrákban Mezősi Emese, Bódis Beáta, Nemes Orsolya, Rucz Károly, Szujó Szabina, Bajnok László Pécsi Tudományegyetem, Pécs A differenciált pajzsmirigyrák (DTC) incidenciája az egész világon rohamosan növekszik. A DTC általában jó prognózisú betegség, a betegek néhány százalékában azonban radiojódra refrakter távoli áttétek jelentkeznek, amelyek kezelésére korábban nem volt lehetőség. 04-ben a Nexavart törzskönyvezték ezen indikációval. Magyarországon az első beteg 0- ben a PTE KK. I. sz. Belgyógyászati Klinikán kapott Nexavart (GYEMSZI engedéllyel, off-label) előrehaladott stádiumú follicularis pajzsmirigyrákban. Azóta további 6 beteget kezeltünk, átlagéletkoruk a kezelés elkezdésekor 66 (56-8) év volt, valamennyien nők. A szövettan 5 betegnél folli cu laris, oncocytaer és egy papillaris carcinoma tall-sejtes variáns volt. Négy betegnek már a diagnózis idején ismertek voltak a távoli áttétei. A diagnózistól a Nexavar kezelés elkezdéséig átlagosan 6,5 (-) év telt el. A betegek átlagosan (-6) műtéten, 4,4 (-9) radiojód kezelésen estek át és 5 betegnél külső irradiáció is történt. Az inoperábilis lokális recidívák mellett nyirokcsomó, tüdő, agy, máj, vese, csont és lágyrész áttétek fordultak elő. Öt betegnél a tumortömegben és a thyreoglobulin értékben szignifikáns csökkenést észleltünk, közülük hárman stabil állapotban vannak 6, 0 és 5 hónapos kezelési időt követően. Két betegnél 9 illetve hónap kezelés után progresszió következett be és az alapbetegség következtében elhunytak. Egy betegnél 5 hónapos kezelési idő alatt csak minimális, átmeneti javulást észleletünk, őt is elvesztettük. Egy beteg a kezelés elkezdését követően röviddel pneumoniában elhunyt. A Nexavar kezelés ismert mellékhatásait észleltük, a legtöbb panaszt a kéz-láb szindróma, hasmenés, fogyás, hajhullás és hypertonia okozta. Egy betegnél a felső ajak planocellularis carcinomája jelentkezett, amelynek eltávolítását követően eredményes reindukciós kezelés történt. Összefoglalva, a Nexavar hazánkban is elérhető új terápiás lehetőség előrehaladott stádiumú, radiojód refrakter differenciált pajzsmirigyrákban. Kulcsszavak: differenciált pajzsmirigyrák, radiojód refrakter, sorafenib O0 Előrehaladott medulláris pajzsmirigy carcinomás betegeink sikeres sorafenib kezelése Kocsis Judit, Szekanecz Éva, Juhász Balázs, Béres Edit, Horváth Zsolt Debreceni Egyetem, Onkológiai Intézet, Onkológiai Osztály, Debrecen Bevezető: A medulláris pajzsmirigy daganat (MTC) a pajzsmirigy parafollicularis sejtjeiből kiinduló, nem jódfelvevő neuroendokrin daganat. Sporadikus és familiáris formája ismert, utóbbi MEN szindroma részeként fordul elő. A progresszív, metasztatikus carcinoma kezelése műtét, vagy sugárterápia sikertelensége esetén- szisztémás terápia. A hagyományos kemoterápiás kezelés eredményei szerények, a válaszarány 0-0% közötti. A tirozinkináz gátló típusú angiogenezis gátlók megjelenése és a velük szerzett egyre bővülő tapasztalat a készítmények előtérbe kerüléséhez vezetett. A nemzetközi ajánlások elsősorban a cabozantinib és vandetanib kezelést javasolják, ugyanakkor kis esetszámú, fázis II vizsgálati eredmények alapján a sorafenib illetve sunitinib adása is ajánlott (-es szintű evidencia). Célkitűzés, módszerek: Hazánkban egyedi méltányosság alapján a sorafenib kezelés vált elérhetővé az utóbbi év során előrehaladott medulláris pajzsmirigy carcinomában szenvedő betegek számára. Klinikánkon 4 beteg kezelését indítottuk el, a kezdeti pozitív eredményeket mutatjuk be. Eredmények: A 4 beteg közül esetben sporadikus, esetben MENA szindróma részeként kialakult MTC-ra derült fény. Valamennyi esetben progresszív, tünetes betegség miatt indult a sorafenib kezelés. A kezdő dózis 400 mg volt, amit beteg esetében egy illetve két lépésben csökkentettünk az első két hónap során a mellékhatások alapján. esetben az első, betegnél a. restaging vizsgálat történt meg 04. szeptemberig. Ezek alapján betegnél igen jelentős klinikai, radiológiai és biokémiai regresszió igazolódott, esetben pedig a betegség stabilizálódása volt kimutatható. Megbeszélés: Az irodalmi adatokkal összhangban mind a 4 MTC-ban szenvedő betegnél hatékonynak bizonyult a kezelés a kezdeti eredmények alapján, akár csökkentett dózis mellett is. A hosszú távú követési eredmények még váratnak magukra. Kezdeti eredményeink alapján a Nexavar adása jó választásnak bizonyul előrehaladott, tünetes medulláris pajzsmirigy carcinomában szenvedő betegeknél.

10 8 Közös Tudás a Gyógyításért O Temozolomiddal kezelt glioblastomás betegek hosszú távú követésével nyert tapasztalatok Szántó Erika, Szabó Csilla, Mózes Petra, Valicsek Erzsébet, Tiszlavicz László, Barzó Pál, Cserháti Adrienne, Fodor Emese, Dobi Ágnes, Hideghéty Katalin Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Pathologiai Intézet, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Idegsebészeti Klinika, Szeged Célkitűzés: Glioblastoma multiforme-ban (GBM) szenvedő betegek komplex kezelési eredményének értékelése. Betegek és módszer: A SZTE Onkoterápiás Klinikán 005. novembere és 04. júniusa között 4 GBM esetben végeztünk szimultán kemo-radioterápiát (KRT) műtétet követően. A besugárzás CT alapú D konformális technikával két fázisban történt 0 Gy (PTV) + 0 Gy (PTV) dózisban. A sugárkezeléssel párhuzamosan 4 napon át 75 mg/m dózisban temozolomidot kaptak a betegek, ezután temozolomid monoterápiával folytattuk (50 mg/m majd 00 mg/m dózisban) a komplex kezelést. Progresszió esetén, amennyiben a beteg állapota megengedte, másodvonalbeli kezelést alkalmaztunk. Eredmények: A betegek átlagéletkora 54 év (8-80 év) volt, 5,5%-a férfi, 46,5%-a nő. A preoperatív képalkotás alapján a tumor legnagyobb átmérője átlagosan 44 (0-80) mm-nek bizonyult. A radio-kemoterápiát a betegek jól tolerálták. beteget (8,4%) veszítettünk el a műtétet követő 6 hónapon belül, 6 beteg (5,5%) túlélése meghaladta a hónapot. Jelenleg 4 beteg él, a betegek átlagos túlélése 8,4 hónap a diagnózis után. 55,% -a betegeknek legalább 6 ciklus mono temozolomid kezelésben részesült. Progressziót követően beteg (8,4%) kapott bevacizumab kezelést, 5 beteg (%) esetén történt ismételt irradiáció. Következtetés: Tapasztalataink alapján a kombinált kezelés, ill az azt követő kemoterápiás kezelés jól tolerálható. Az elsődlegesen glioblastomának bizonyult tumorok kemo-radioterápiájával, majd temozolomid monoterápiájával elért eredményeink biztatóak, továbblépést az egyéni kemoszenzitivitás vizsgálatán alapuló betegválasztás jelenthet. Kulcsszavak: GBM, kemo-radioterápia, temozolomid O Új módszer agyi áttétek individuális sugárkezelésére Dobi Ágnes, Cserháti Adrienne, Együd Zsófia, Fodor Emese, Gróh Fruzsina, Kószó Renáta, Maráz Anikó, Szabó Csilla, Varga Zoltán, Hideghéty Katalin Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Klinika, Szeged Célkitűzés: A modern szisztémás onkológia i kezelések hatására javul a betegek túlélése, emiatt növekszik az agyi metastásisok gyakorisága. Ellátásukban alapvető a korábbi szemlélet megváltoztatása, hatékonyabb, jobb életminőséget biztosító sugárkezelési sémák beve zetése. A Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Kli nikáján a konvencionális teljes agyi irradiáció mellett szimultán integrált kisvolumenű dóziskiegészítést (SIB) is alkalmazunk. A célunk ezen módszer vizsgálata volt. Betegek és módszer: között 0 beteg irradiációját végeztük agyi áttét miatt. Hagyományos teljes koponya besugárzás (WBRT) 67 betegnél történt, 0 Gy dózisban. A SIB technikát 5 esetben, agyi metastasectomia után, vagy átlag (-7) cerebrális áttét esetén alkalmaztuk WBRT (5, Gy) + SIB (5 0,7 Gy) dózissal. Retrospektív feldolgozásunk során a következő tényezők függvényében elemeztük a teljes túlélést (OS): recursive partitioning analysis (RPA) érték, Karnofsky status illetve metastasectomia történt. Eredmények: Az OS a csak WBRT kezelésben részesült betegeknél median,7 hónap, míg a SIB csoportban 6,4 hónap volt (p=0,00). Szimultán integrált boost esetén kedvezőbb median OS-t észleltünk RPA I. status (6, versus 5, hónap, p<0,000), Karnofsky >70% érték (9,4 versus 4,4 hónap, p<0,000) esetén, illetve amennyiben metastasectomia történt (8,0 versus 4,4 hónap, p<0,04). Következtetés: Az agyi áttétes betegek prognosztikai faktorok szerinti differenciált kezelése, a komplex onkológiai kezelés részeként alkalmazott nagyobb öszszdózisú D tervezett konformális sugárkezelés, illetve SIB alkalmazása esetén kedvezőbb túlélés várható és a késői neurokognitív károsodás mértéke is csökkenthető.

11 Magyar Klinikai Onkológiai Társaság VIII. Kongresszusa 9 EMLŐDAGANAT KEZELÉS O Az FDG-PET/CT vizsgálat szerepe malignus emlődaganatok preoperatív stagingje során az axilláris státus meghatározásában Mühl Dorottya, Tőkés Tímea, Szentmártoni Gyöngyvér, Lengyel Zsolt, Györke Tamás, Kulka Janina 4, Dank Magdolna Semmelweis Egyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika Onkológiai Részleg, Budapest Pozitron Diagnosztika Kft, PET/CT Center, Budapest Semmelweis Egyetem, Nukleáris Medicina Tanszék, Budapest 4 Semmelweis Egyetem, II. sz. Patológiai Intézet, Budapest Célkitűzések: Emlődaganatok esetén a pontos staging a kezelési tervhez elengedhetetlen. A távoli áttétek kimutatásában az FDG-PET/CT szenzitívnek bizonyult, az axilláris státus felmérésérében pontossága még vitatott. Intézetünkben első onkológiai kezelésként műtéti ellátásra került emlődaganatos betegek esetében vizsgáltuk az FDG-PET/CT hatékonyságát az axilláris státus értékelésében. Módszerek: 4 beválasztott betegünk esetében a klinikai staging részeként RTG-mammográfia, emlő és axilla UH, illetve PET/CT vizsgálat történt. A klinikai TNM (ctnm) besorolást a PET/CT alapján végeztük, ezt öszszevetettük a konvencionális képalkotás eredményével. A diagnózis alapját képező FNAB/core-biopszia, illetve a műtéti preparátumok szövettani eredményét értékeltük. Immunhisztokémia (sz.e. FISH) alapján értékeltük az ösztrogén, progeszteron és HER receptor státust, továbbá a Ki-67 kötődési index értékét, megállapítottuk a biológiai szubtípust. A patológiai (ptnm) és klinikai TNM (ctnm) értékeket összevetettük. Eredmények: A PET/CT által definiált klinikai T és N stá dium jól korrelált a patológiai T és N stádiummal (R=0,6,p<0,00, illetve R=0,74,p<0,00). T stádium esetén a PET/CT teljesítőképessége nem volt megfelelő ILC illetve DCIS esetén, az N stádiumot illetően pedig pontatlan volt a pnmi, illetve pna diagnózisok esetén. Az axilláris beavatkozást tekintve beteg esetén axilláris blokk disszekciót (ABD) végeztek ( fő az axillát érintő műtétbe nem egyezett bele). betegnél történt sentinel nyirokcsomó bioptálás (SLNB). Ezen betegeket a PET/CT cn0 stádiumba sorolta, patológiailag 0 esetben az axilla tumormentes volt, mindössze betegnél igazolódott mikrometasztázis. Következtetés: Vizsgálatunkban a PET/CT által mért ctnm jól közelítette a ptnm-t, és a hónalji nyirokcsomók esetén is elfogadható pontossággal jelezte a végleges nyirokcsomó státust. Saját eredményeink alapján extrapolálható a klinikai gyakorlatra, hogy negatív PET/CT vizsgálat birtokában vagy csak arra hagyatkozva az ABD mellőzése vállalható, de a sentinel vizsgálat nem elhagyható. Kulcsszavak: emlőrák, FDG-PET/CT, axilla, SLNB O5 Multigénes vizsgálatok hormonreceptor pozitív (HR+), HER negatív (HER-), korai emlőrákba a MAGIC felmérés eredményei Landherr László Uzsoki Utcai Kórház, Onkoradiológia, Budapest A multigénes vizsgálatok (MV) prognosztikus és a -génes vizsgálat esetén prediktív információt szolgáltatnak a klasszikus patológiai markerek által nyújtott információkon túl. A MAGIC (Multidisciplinary Application of Genomics in Clinical Practice) vizsgálat célja volt rámutatni a korai emőrák adjuváns kemoterápia (AKT) indikációját jelentő faktorokra, továbbá vizsgálta milyen esetekben áll rendelkezésre elég információ és mikor lenne szükség több adatra a terápiás döntéshez. A vizsgálat elemezte a MV elterjedtségét, elfogadottságát és nem használatuk esetén annak okait. A MAGIC 0 augusztusa és 04 januárja között folytatott online felmérés volt, legalább 5 éves gyakorlattal rendelkező, korai emlőrák kezelésében jártas orvosok (onkológusok, patológusok, sebészek, sugárterápiás szakorvosok) között. Összesen 64 értékelhető válasz érkezett 4 európai országból. A felmérést kitöltők 75%- a 0 éves vagy annál hosszabb kezelési tapasztalattal rendelkezett. A 5 válaszadónál több orvost szerepeltető országok adatai külön feldolgozásra kerültek: Belgium, Franciaország, Görögország, Hollandia, Magyarország (9 válaszadóval), Németország, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Svédország. A válaszadók 5%-a használ MV a klinikai gyakorlatban. nagyon széles keretek között változva a különböző országok között (<0%->80%). Az esetek többségében (68%) a HR+, HER-, nyirokcsomó érintettséggel nem rendelkező betegeknél alkalmazták a vizsgálatokat. A legtöbb tapasztalattal az -génes OncotypeDX vizsgálattal gyűlt össze. A vizsgálatot nem alkalmazók 85%-a használná azt a napi gyakorlatban. Az egyes faktorok közötti országonkénti hasonlóságokat és különbségeket mutatjuk be előadásunkban, különös tekintettel a hazai sajátosságokra. Kulcsszavak: Multigénes vizsgálatok

12 0 Közös Tudás a Gyógyításért O6 Tumorválasz mérése HER pozitív emlődaganatok primer szisztémás terápiája esetén trastuzumabbal vagy anélkül Tőkés Tímea, Szentmártoni Gyöngyvér, Torgyík László, Kajáry Kornélia, Lengyel Zsolt, Györke Tamás, Molnár Béla Ákos 4, Tőkés Anna-Mária 5, Kulka Janina 5, Dank Magdolna Semmelweis Egyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika Onkológiai Részleg, Budapest Pozitron Diagnosztika Kft, PET/CT Center, Budapest Semmelweis Egyetem, Nukleáris Medicina Tanszék, Budapest 4 Semmelweis Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika, Budapest 5 Semmelweis Egyetem, II. sz. Patológiai Intézet, Budapest Célkitűzések: Célunk az intézetünkben primer szisztémás terápiában (PST) részesült, HER pozitív (HER+), lokálisan előrehaladott emlődaganattal (LABC) kezelt betegek adatainak áttekintése, illetve a korábban, trastuzumab hozzáadása nélkül kezelt és az utóbbi évben trastuzumabot már neoadjuvánsan is kapó betegeink terápiára adott válaszának összehasonlító elemzése volt. Módszerek: A részlegünkön PST-ben részesülő, HER+ emlődaganatos betegek közül 4 került bevonásra. 6 beteg esetén standard, főleg taxán-alapú PST-t (. csoport), 7 esetben pedig trastuzumab tartalmú protokollt alkalmaztunk (. csoport). A kezelésre adott patológiai választ csoportra bontottuk a patológiai komplett remisszió (pcr) alapján (pcr és non-pcr csoport). A patológiai paraméterek mellett klinikai elkülönítésükben vizsgálatuk az emlő-ultrahang és az FDG-PET/ CT hatékonyságát is. PET/CT esetén a tumorválaszt értékeltük a daganatok metabolikus változása alapján és kombinált, a viabilitás mellett a morfológiai változásokat is figyelembe vevő módszerrel is. Eredmények: Mindkét betegcsoport jó terápiás választ mutatott a PST hatására. Az. csoportban 0 beteg (8,5%) érte el a pcr-t, a.-ban 8 (47%). A pcr-/nonpcr betegcsoportok elkülönítésében a PET/CT igen jól teljesít, legpontosabban a kombinált, metabolizmuson és morfológián alapuló elkülönítés bizonyult, megelőzve a csak viabilitáson vagy csupán morfológián (emlő-uh) alapuló válaszmérést. Következtetések: Saját klinikánk mindennapi gyakorlatában is megjelenik a PST protokollokban a kemoterápiával együtt adott trastuzumab előnye HER+ LABC esetén. Eredményeinkből arra a következtetésre jutottunk, hogy a PST-t követő válasz mérésében a hibrid képalkotás jelentős előnyt jelent monoklonális antitest-terápia esetén is. Kulcsszavak: emlődaganat, PET/CT, HER, trastuzumab, primer szisztémás terápia O7 Preklinikai in vivo emlőrák tumor modellek a gyakorlatban Szűcs Zoltán Cambridge University Hospitals, Department of Oncology, Cambridge A modern transzlàciós emlőrák kutatás elengedhetetlen kellékei az in vivo egér tumor modellek. Az emlőrák egy többgénes etiológiájú betegség, ugyanakkor a kialakulásában szerepet játszó genetikai eseményeknek nincs meghatározott sorrendisège, illetve meghatározott kombinációja. A genetikai és szöveti heterogenitás igen megnehezíti a preklinikai tumor modellezést. A több évtizedes múltra visszatekintő immortalizált humán sejtvonalak (például MDA-MB-, MCF0) szubkután vagy orthotopikus implantációja felhasználó barát, de igen kezdőleges és a természetes immunválaszt figyelmen kívül hagyó kisérleti rendszerek. Egyre inkább teret nyerő, a természetes szöveti struktúrát és multiklonalitást jobban megőrző alternatívát képeznek a humán szöveti xenograft modellek. Mindazonáltal ez utóbbi módszer hátránya is, hogy immunkomprimált recipienst igényel, továbbá a szupportív humán sztromális komponens is átèpül a sorozatos transzplantáció során. A jelenleg rendelkezésre álló legfejlettebb kísérleti rendszereket a transzgenikus modellek képezik. Különböző, a Crerekombinaciós technikára alapuló transzgenikus modellek szöveti specifitást kölcsönöznek az onkogenikus eseményeknek, továbbá lehetőséget teremtenek az emlőrák specifikus onkogenek es tumor szupresszorok tetszés szerinti manipulálására. A jelenlegi standard transzgenikus technikák sem probléma mentesek, a laktaciós hormon függőség képezi legnagyobb hátrányukat. Őssejt szeparálási és transzplantációs módszerek új fejezetet nyithatnak az emlőrák modellezésben, illetve az in situ- invazív karcinóma átmenet tanulmányozásában. A saját preklinikai kutatásaink során nyert gyakorlati ismereteink és eredményeink szűrőjén keresztül adunk áttekintő összefoglalást az emlőrák modellezéséről. Kulcsszavak: emlőrák, tumor modell

13 Magyar Klinikai Onkológiai Társaság VIII. Kongresszusa O8 Molekuláris profilvizsgálatok és azok klinikai felhasználásához szükséges bioinformatikai eszközök eredményessége a hazai gyakorlatban Peták István, Bodoky György, Boér Katalin, Garami Miklós 4, Kahán Zsuzsanna 5, Kopper László 6, Landherr László 7, Oláh Attila 8, Schwab Richárd, Urbán László 9 KPS Molekuláris Diagnosztikai Központ, Budapest Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Onkológiai Intézet, Budapest Szent Margit Kórház, Budapest 4 Semmelweis Egyetem, II. sz. Gyermekklinika, Budapest 5 Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Klinika, Szeged 6 Semmelweis Egyetem, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest 7 Uzsoki Utcai Kórház, Budapest 8 Petz Aladár Megyei Oktatókórház, Győr 9 Mátrai Gyógyintézet, Mátraháza Az elmúlt években számos onkológiai centrumban (Dana-Farber Cancer Center, Mayo Clinic, MDAnderson Cancer Center, Goustave-Roussy Institute) bevezették a daganatok rutinszerű, részletes, génes molekuláris diagnosztikai vizsgálatát. Ezek a centrumok jelentései alapján ezek a vizsgálatok -9%-ban változtatják meg a betegek kezelését. A célunk az volt, hogy összegyűjtsük a hazai klinikai tapasztalatokat 70 olyan előrehaladott szolid daganatos beteg esetében, akiknél az OEP egyedi méltányossági engedély keretében finanszírozta a daganat molekuláris profilvizsgálatát, és összehasonlítsuk ezeket a nemzetközi tapasztalatokkal. A daganatokban 58 gén 00 génszakaszát vizsgáltuk új generációs szekvenátorral. A molekuláris vizsgálatok terápiás interpretációjához az OncompassTM informatikai rendszert használtuk. Az átlagos követési idő 6 hónap volt. Az esetek vastagbél (5%), emlő (,9%), petefészek (9,%), tüdő (8%), hepatocelluláris cc (,4%) és egyéb (0,6%) daganatos indikációban oszlottak meg. Az interpretáció során az esetek 80,6%-ban azonosítottunk a daganat molekuláris profiljával pozitív kapcsolatban álló forgalomban vagy klinikai fejlesztésben lévő célzott hatóanyagot, és 4,5%-ban azonosítottunk negatív kapcsolatban lévő hatóanyagot. Az eredmények alapján az eddig eltelt követési idő alatt 4-en (4,%) jutottak Oncompass alapú személyre szabott kezelési lehetőséghez. Ebből 4-en (0%) kerültek klinikai vizsgálatba, 7-en (0%) hazai centrumban, 7-en (0%) egy másik EU ország onkológiai centrumában. 0-en kaptak törszkönyvezett vagy egyedi engedéllyel indikáción túli célzott kezelést. Az eddig tapasztalt 4,%-os klinikai következmény arány kevéssel meg is haladja az eddig közölt nemzetközi eredményeket. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a hazai betegek esetében is lehetőség van molekuláris profilvizsgálatok klinikai hasznosítására, újabb ellátási lehetőségeket tárhatnak fel a daganatos betegek kezeléséhez és növelhetik az ellátás költséghatékonyságát is. O50 Driver mutációk emlő tumorokban: 84 eset molekuláris profil alapú elemzése Kohánka Andrea, Binder Zsófia, Kocsis Éva, Brauswetter Diána, Boér Katalin, Kahán Zsuzsanna, Bodoky György 4, Kopper László 5, Peták István, Schwab Richárd KPS Molekuláris Diagnosztikai Központ, Budapest Szent Margit Kórház, Budapest Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Klinika, Szeged 4 Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Budapest 5 Semmelweis Egyetem, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest Bevezetés: A daganatok genomjának részletesebb megismerése, az egyre bővülő információhalmaz a driver mutációkról és az arra épülő releváns kezelésekről, előtérbe helyezi a célzott terápiás lehetőségeket. Az eredeti elképzelést, hogy elegendő egy-egy gén analízise a biológiai terápiákhoz felváltotta a daganatos minták genomszekvenálása és a terápiák megtervezése attól függően, hogy mely driver mutációk játszottak szerepet a daganat kialakulásában. Módszerek: 84 emlő tumoros minta, molekuláris profilját elemeztük. A daganatos megbetegedésekben elő forduló, leggyakoribb driver mutációkat és polimorfizmusokat azonosítottuk, a Gold Standard, Sanger szekvenálással és az új generációs szekvenálási technológiával (NGS). További 7 onkogén esetében vizsgáltuk az amplifikációs státuszt, FISH analízis segítségével. Az összes eset közül, három fő csoportot külön-külön is elemeztünk: (i.) ER pozitív HER- negatív, (ii.) HER- pozitív és (iii.) tripla negatív státuszban. Eredmények: A vizsgált 84 emlő tumoros mintában, 7 esetben mutattunk ki driver génhibát (85,7%), 6 alkalommal polimorfizmust (7,4%), és 6 mintában nem detektáltunk kódoló mutációt (7,4%). További csoportokat képeztünk: ER+ HER- negatív (5,6%), tripla negatív státusz (8,6%) és HER- pozitív esetek (8%). Az összes esetet figyelembe véve a leggyakrabban a TP5 (4%), a PIKCA (8,5%) a MET (7%) és az AKT (7%) gének mutációi fordultak elő. Következtetések: Eredményeink azt mutatják, hogy a daganat molekuláris profiljának feltérképezése, a driver mutációk azonosítása, esszenciális eszköze, a megfelelő célzott onkoterápiás kezelés megválasztásának. Kulcsszavak: emlő, driver mutációk, célzott terápia

14 Közös Tudás a Gyógyításért O9 Emlőrák nyirokcsomó áttétének előrejelzése génexpresszió alapján Sztupinszki Zsófia, Győrffy Balázs Semmelweis Egyetem, I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest MTA TTK, Lendület Onkológiai Biomarker Kutatócsoport, Budapest Háttér: A prognózist előrejelző, fix génlistákat használó többgénes tesztek egyre nagyobb szerepet kapnak a betegek kezelése során, azonban ezek a tesztek nem adnak becslést a nyirokcsomóáttét meglétére. A nyirokcsomó státusz legpontosabb előrejelzésére jelenleg a klinikai paramétereken alapuló nomogramok képesek. Célunk az volt, hogy olyan objektív, többgénes modellt fejlesszünk, amely az adott beteghez leginkább hasonló korábbi betegek alapján készít egy személyre szabott osztályozót, és ez alapján becsüli a nyirokcsomó státuszt. Módszerek és eredmények: A GEO adatbázist felhasználva 447 emlőtumorban szenvedő beteg klinikai és microarray adatait tartalmazó adatbázist hoztunk létre. A betegeket molekuláris altípusokba (bazális, luminális A, luminális B, HER pozitív) soroltuk, és alcsoportonként ROC elemzéssel azonosítottuk a legjobban teljesítő géneket. A nyirokcsomó státusz meghatározása során a vizsgált beteg génexpressziójához hasonló betegeket választunk ki euklideszi távolság számításával az alcsoportonkénti 0-0 legjobb gén alapján. A kiválasztott hasonló betegek között vizsgáltuk a nyirokcsomó pozitívak és negatívak arányát, majd az így kapott arányszámot a tumor méretével korrigáltuk. Osztályozónk optimalizálása során változtattuk a legjobb gének és a kiválasztott hasonló betegek számát. Elemzéseink során 447 betegen leave-one-out keresztvalidációt alkalmaztunk. A legjobbnak talált beállításokkal 77%-os szenzitivitást és 7%-os specificitást értünk el a pozitív nyirokcsomó előrejelzésében. Összefoglalás: Az őrszem nyirokcsomó biopszia és a hónalji nyirokcsomók blokkdisszekciója jelentős diagnosztikus és terápiás előnyeik mellett morbiditás forrásai is lehetnek. A nyirokcsomó pozitivitás megbízható előrejelzésének jelentős a klinikai szignifikanciája. Kulcsszavak: génexpresszió, microarray, nyirokcsomó, biomarker O0 Az emlődaganatokban előforduló BRCA mutációk és kapcsolatuk a rutin patológiai jellemzőkkel Buday Zsófia, Tőkés Tímea, Dank Magdolna, Szentmártoni Gyöngyvér, Kulka Janina, Kovalszky Ilona Semmelweis Egyetem, Onkológiai Osztály, Budapest Semmelweis Egyetem, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest Célkitűzés: A BRCA mutáció örökletes, az emlőrák rizikóját növelő tényező. Az Egyetemünkön végzett BRCA vizsgálatok eredményeit áttekintve felmértük a leggyakoribb mutációk és polimorfizmusok előfordulását és elemeztük az érintett emlőtumoros betegek esetében a daganatok patológiai tulajdonságait. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunkba 68 hölgyet vontunk be. A manifeszt daganatos betegek esetében (4 fő) vizsgáltuk a daganat hormon receptor és HER státusát, a Ki-67 LI értékét, megállapítottuk a biológiai szubtípust. Eredmények: 60 beteg esetében igazolódott BRCA mutáció és/vagy SNP. Klasszikus mutációt 5 főnél, SNP-t 59 betegnél találtunk, ez 50 esetben az S6G SNP, 0 betegnél egy 4 SNPből álló cluster (S6G, K8R, E08G, P87L), 4-nél egyéb SNP volt. 9 betegnél fordult elő benignus emlőváltozás (BEN), 8-ban SNP, ebből 7-ben S6G SNP mellett. Szignifikáns az összefüggés a BEN és az SNP (p=0,06), illetve a S6G előfordulása között (p=0,0). A 4 emlőtumoros beteg [44,8±9,5 év] esetében invazív duktális carcinomát találtunk (grade =0, grade =4 fő). Klasszikus mutáció, SNP betegnél fordult elő: betegnél a S6G SNP, -nél a 4 SNPből álló cluster (egyéb SNP: 9 beteg). A daganat hormon és HER státusa és az SNP-k előfordulása között nem adódott szignifikancia, hasonlóan a biológiai szubtípus és a fenti SNP-k előfordulása között sem, noha a tripla negatív tumorok minden mutáció esetén domináltak. Következtetések: A szűrt populációban az SNP-k előfordulása kifejezett volt. Az emlőrákos betegcsoportra jellemző volt a fiatal életkor és a high grade IDC. Eredményeink alapján kimondható, hogy a nem klasszikus mutációk esetén a tripla negatív szubtípus nem gyakoribb szignifikánsan. Kérdés azonban, hogy az SNP indikátora-e a benignus emlőelváltozásoknak. Kulcsszavak: emlőrák, BRCA, SNP, tripla negatív

15 Magyar Klinikai Onkológiai Társaság VIII. Kongresszusa SZUPPORTÍV KEZELÉS O Mit gyógyít a gyógyító képzelet? Tapasztalatok a Simonton-módszer kapcsán Rohánszky Magda, Prezenszki Zsuzsa, Konkoly Thege Barna,, Bodoky György Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Onkológiai Centrum, Budapest Semmelweis Egyetem, Onkológiai Osztály, Budapest University of Calgary, Department of Psychology, Canada Bevezetés: A Simonton módszer a 70-es években kidolgozott komplex megküzdést segítő intervenció, mely az érzelmek rendezését, életmód váltást, és az értelmes élet feltételeinek megteremtését teszi lehetővé a belső öngyógyító erők felébresztésével. Hypotézisünk szerint a relaxációt, imaginációt eszközként használó módszer alkalmazása során javul az életminőség, csökken a szorongás, a depresszió szintje, erősödik a kontroll-érzet. Módszer és minta: A hatásvizsgálati mintát a Szent Lászó Kórház Onkológiai Centrumában kezelésben reszesülő, vagy már tünetmentes periódusban lévő daganatos betegek alkották, akik 009 és 0 tavasza között részt vettek a daganatos betegek pszichoszociális rehabilitációjával foglalkozó Tűzmadár Ház Simonton kur zusain. Az illesztett kontrolcsoportos(77 fő), nyomon követő vizsgálatban a kísérleti csoportban 0 fő vett részt, 70 fő töltötte ki mindhárom kérdőívet.. Mérések történtek: baseline, héttel később (tanfolyam befejeztével) és fél évvel később. Az önkitöltéses kérdőí szociodemográfiai kérdéseket, a pszichológiai állapot mérésére szolgáló skálákat és életminőség kérdőívet foglalt magába. Eredmények: A héten át tartó foglalkozássorozat hatására szignifikánsan javult az életminőség két területe, csökkent a rossz érzelmi, és fizikai közérzet. Ugyancsak szignifikáns csökkenést tapasztalhattunk a szorongás és depresszió átlagpontjaiban és csökkent az észlelt stressz szintje is. Erősödött az optimizmus, az életerő, és az említett szignifikáns változások a nyomon követés során is megmaradtak. A megküzdés tekintetében szignifikánsan csökkent a depresszív megküzdés átlagpontszáma és erősödött az önbiztató megküzdés. Ezek a szignifikáns változások is maradandóak, miközben a problémamegoldó és a bagatellizáló megküzdés átlagpontszámai az első mérésekhez képest nem változtak. Következtetések: Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a komplex Simonton-tréning igen hatékony a daganatos betegek pszichológiai jól-létének és általános pszichés egészségének fokozására és fenntartására. Az intervenció hatása fél év múltán is mérhető, míg az illesztett kontrollcsoport mutatói ugyanennyi idő el teltével nem változtak egyetlen mért változóban sem. Kulcsszavak: Simonton módszer, relaxáció, imagináció, pszichológiai változók, életminőség O Daganatos betegek és hozzátartozóik szimultán vizsgálata a betegség következtében kialakult változások tekintetében Gyapjas Tünde, Molnár Mária, Hajdú Edit, Pajkos Gábor Bács-Kiskun Megyei Kórház Kecskemét, Onkoradiológia, Kecskemét Háttér: A rák nemcsak a betegre, hanem családjára is markáns hatást gyakorol, befolyásolja a fizikai, szociális és emocionális jóllétüket, a családon belüli szerepeket, a család struktúráját és egzisztenciáját. A hozzátartozókra hárul a betegek fizikai és mentális támogatása, miközben saját félelmeikkel is szembe kell nézniük, igényeiket pedig háttérbe kell szorítaniuk. A hozzátartozókra fokozottabban jellemző az emocionális distressz, a szorongás, depresszió, a kimerültség és alvászavar, mint magukra a betegekre vagy a normál populációra (Bishop, 007, Taylor, 008, Gough, 009, Nakayia, 00, Molassiotis, 0, Papadopoulos, 0, Mosher, 0), valamint fogékonyabbá válnak különböző betegségekre (Fallowfiled, 995). Cél: Felmértük a daganatos betegek és hozzátartozóik depresszió- és szorongásszintjét, életminőségét, továbbá a betegek és támaszadóik pszichés státuszának és életminőségének egymásra gyakorolt hatását. Eszközök: A Központunkban kemoterápiás kezelésben részesülők (n=4) és hozzátartozóik körében vizsgáltuk önkitöltős kérdőívekkel (HADS, EORTC-QLQ-C0, CQOLC). Eredmények: A betegek és támaszadóik szorongás- (r=0,694**) és depressziószintje (r=0,65**) között jelentős összefüggés mutatkozott. A páciensek életminősége negatívan befolyásolja a hozzátartozók hangulatát, hiszen erős negatív irányú kapcsolatot találtunk (r=-0,64**). A páciensek szorongásszintje kapcsolatban áll a hozzátartozók kimerültségével (r=-0,5**), életvitel-változásával (r=-0,66*) és életminőségével (r=-0,4*), a depressziószintje pedig a hozzátartozók kimerültségével (r=-0,7*). Következtetés: Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a hozzátartozók pszichés támogatására, mivel ezek az intervenciók hatékonyan tudják csökkenteni a negatív hatásokat,

16 4 Közös Tudás a Gyógyításért és növelni a támaszadók copingját és életminőségét; és ugyancsak csökkenthetik a betegek tüneteit, és növelhetik a fizikai és mentális jóllétüket (Northouse, 0). Kulcsszavak: hozzátartozók, depresszió, szorongás, életminőség O Pszichoszociális szűrés az onkológiai osztályon Gyimesi Zsófia, Rohánszky Magda Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Onkológiai Osztály, Budapest Bevezetés: A daganatos betegségben szenvedők súlyos fizikai és lelki tünetekkel küzdenek. Kiemelkedően fontos, hogy a diagnózisközlést követően, a test gyógyításának megkezdésével párhuzamosan, képet kapjunk a betegek aktuális pszichés állapotáról is, a gyógyulást elősegítő pszichoszociális támogatás érdekében. Betegek és módszerek: Osztályunkon egy önkitöltő szűrőkérdőív segítségével vizsgáltuk a betegek szociodemográfiai jellemzőit, pszichoszociális igényeit (Distressz termométer és Problémalista) és mértük a szorongás és depresszió szintet (Kórházi Szorongás és Depresszió Kérdőív). A vizsgálat 600 beteg bevonásával zajlott az Egyesített Szent István és Szent László Kórházban, 0 és 04 között. A bemutatásra kerülő kérdőív kitöltése az onkológiai osztályra történő felvételkor, az első kemoterápiás kezelés megkezdése előtt történt. Eredmények: Az önkitöltő teszt alapján a megkérdezett betegek 9%-a mutat klinikai szintű szorongást,,4%- nál jelentkeznek depresszív tünetek, 4%-uk közepes, vagy annál rosszabb életminőségről, %-uk pedig rossz hangulatról számolt be. Egyéni, vagy csoportos for mában történő segítséget a betegséggel való megküzdésben a betegeink 46%-a szívesen fogadna. Következtetések: A szűrőkérdőív segítségével képet kapunk azokról a kritikus pontokról, ahol fontos a pszichoszociális segítségnyújtás. Segítségével rögzíthető a kezelések előtti pszichés állapot, ugyanakkor alkalmat ad a betegek állapotának nyomonkövetésére is a betegséggel való megküzdés során. Kulcsszavak: onkológia, pszichoszociális szűrés, megküzdés O4 A palliatív részleg helye és szerepe Onkoradiológiai Központunkban Boda Éva, Pajkos Gábor Bács-Kiskun Megyei Kórház Kecskemét, Onkológiai Osztály, Kecskemét Az Az onkológiai ellátás legfontosabb célja a betegek életminőségének javítása és élettartamának növelése, ehhez komplex kezelési módokat alkalmazunk. Gyógyító munkánk fontos, a betegek számára is jelentős része a végstádiumú, progrediáló állapotok ellátása, mely jelentős terheket ró az onkológus szakorvosok és az ellátó személyzet számára egyaránt. A legjobb támogató ellátás az életminőséget javítja, az élettartamot növeli. Ehhez képzett szakemberekre van szükség, ebben nyújt segítséget a palliatív licenc vizsga és a hospice tanfolyamok. A végstádiumú beteg ellátása támogató, tünetorientált. A beteg állapotában észlelt változások hátterében a daganatos folyamatok progressziója áll, ehhez kell az ellátásnak is igazodni. Onkoradiológiai Központunkban 000 óta van lehetőség a végstádiumú betegek önálló részlegen való ellátására, mely során szoros munkakapcsolatban vagyunk a Hospice otthonápolással, a rehabilitációs és pszcihoonkológiai munkacsoporttal. 0 óta palliatív részlegünk az Onkoradiológiai Központ területén kapott helyet, mellyel megvalósult az aktív osztállyal való szorosabb együttműködés. Ennek köszönhetően részlegünk 95-98%-os kihasználtsággal működik. Onkopszichiáter, pszichológus, gyógytornász, szociális munkás, decubitus munkacsoport és az otthonápolásban dolgozó Hospice szolgálattal mindennapos szoros munkakapcsolat teszi lehetővé a betegek legmagasabb szintű holisztikus szemléletű palliatív ellátását a családok, hozzátartozók támogatását. Előadásunkban bemutatjuk palliatív részlegünk mun - káját, szeretnénk érzékeltetni, hogy az időben megkezdett palliatív ellátás javítja a betegek életminőségét, életkilátásait is jobbá teheti. Az egészségügyi ellátó rendszer terheit csökkenti. O5 Hormonpótló kezelésben részesülő heredaganatos betegek életminőségének vizsgálata Ferencz Valéria, Baki Márta, Landherr László Uzsoki Utcai Kórház, Onkoradiológia, Budapest A csírasejtes heredaganatok előfordulása hazánkban növekvő tendenciát mutat, melynek -4%-a bilaterális, azon belül szinkron vagy metakron. A komplex onkológiai kezelés következtében mind a bilaterális, mind az unilateralis csírasejtes heredaganat esetén a túlélés közel 98%-os. Vizsgálatunk célja az egyoldali heredaganattal kezelt betegek, valamint a hormon pótló kiegészító terápiában is részesülő bilaterális heredaganatos betegek életminőségének, pszichés állapotának összehasonlítása. A vizsgálatban összesen 68 fő vett részt, közülük fő a daganat bilaterális volta miatt hormonpótló ke ze lésben is részesült. A bilaterális daganattal kezelt vizsgálati csoport átlag életkora a vizsgálat idején a 7,84 év volt, míg a kontroll csoporté: 50,4 év. A komplex terápia a vizsgálati csoport esetén átlagosan,75, míg a kontrollcsoport esetében átlag,66 ével ezelőtt zárult.

17 Magyar Klinikai Onkológiai Társaság VIII. Kongresszusa 5 A vizsgálatban használt magyar nyelvű validált mérőeszközök a következők voltak: Életminőség kérdőív (EORTC QLQ-C0); Betegségteher-Index (Illness Intrusiveness Rating Scale, IIRS); Állapot Szorongás Kérdőív (State-Trait Anxiety Inventory, STAI-S); Vonás Szorongás Kérdőív (State-Trait Anxiety Inventory, STAI- T); Kórházi Szorongás és Depresszió Skála (Hospital Anxiety and Depression Scale, HADS); Depresszió Skála (Center for Epidemiologic Studies Depression Scale, CES-D); 5 tételes WHO Jól-lét Kérdőív (WHO Well-Being Questionnaire, WBI-5). Valamint a vizsgálatban résztvevőket megkérdeztük rövid távú és hosszú távú terveikről, önelfogadásukról, családi- és társas kapcsolataikkal, szexuális életükkel való elégedettségükről. Az így kapott adatokat SPSS-sel elemeztük, és a vizsgálat eredményei alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a két csoport eredményei között nincs szignifikáns különbség, a bilaterális heredaganattal kezelt betegek esetén a hormonpótló kezelés alkalmazásával életminőségük, pszichés állapotuk megegyezik azokkal a gyógyult társaikéval, akiknél egy oldali heredaganat miatt történt a komplex ellátás. Kulcsszavak: onkopszichológia, életminőség O6 Tudatmódosító szereket használó heredaganatos betegek ellátása Baki Márta Uzsoki Utcai Kórház, Onkoradiológia, Budapest Magyarországon több ezerre becsülik azok számát, akik rendszeresen kábítószereket használnak élvezeti célból. A szerek szerkezetük és hatásmechanizmusuk szerint különböző, de mindegyiket élvezeti célból, tu datmódosítás miatt használják. A fiatalok körében elterjedt, s rendszeres használatuk a 5 éven felüliek között majdnem meghaladja a 0%-ot. A rosszindulatú csírasejtes heredaganatok leggyakrabban a 5-45 éves korosztályban fordulnak elő. Vizs gálatunk célja az volt, hogy azok a rendszeresen tudatmódosító szert használó vagy használt heredaganatos betegek ellátása mennyiben különbözik a dorgot nem fogyasztóktól junius és 04. junius között osztályunkon 7 heredaganatos beteg anamnézisekor derült fény, hogy rendszeresen kábítószert használt vagy használ. Átlag életkoruk 7,7 (-) év volt. A nemzetközileg elfogadott IGCCCG (International Germ Cell CAncer Collaborative Group) stádium megoszlás a következő volt ezen betegek között: Jó prognózis: fő, átmeneti prognózis: fő, rossz prognózis: fő. Szisztémás kombinált kemoterápiában 4 fő, monoterápiában fő részesült. A kemoterápia során a hematológiai mellékhatásokon kívül bizonytalan palpitáció, fejfájás jelentkezett, s betegeink együttműködése elmaradt a hasonló kezelésben részesültektől. Ebben a betegcsoportban relapsust nem észleltünk, de a kontroll vizsgálatokon veló megjelenésük nem rendszeres. A tudatmódosító szereket használók kezelése és követése problematikusabb azon társaikhoz képest, akik nem drog fogyasztók. Megfelelő pszichés előkészítéssel és a hozzátartozók, segítők bevonásával ellátásuk azonban eredményes lehet, bár nagyobb odafigyelést, törődést igényelnek. Kulcsszavak: heredaganat, tudatmódosító szerek, kemoterápia O7 Filgrastim/pegfilgrastim eredményességének vizsgálata az emlődaganatoknál alkalmazott III. generációs adjuváns kemoterápia esetén a neutropenia és dózisintenzitás tükrében Al-Farhat Yousuf, Auth Péter, Schipp Ildikó, Cifra János, Szemes László, Nemerey Zsuzsanna 4 Tolna Megyei Balassa János Kórház, Onkológiai Osztály, Szekszárd Tolna Megyei Balassa János Kórház, Patológiai Osztály, Szekszárd Tolna Megyei Balassa János Kórház, Sebészeti Osztály, Szekszárd 4 Tolna Megyei Balassa János Kórház, MaMMa Zrt., Szekszárd Célkitűzés: Az emlőtumoros betegek adjuváns kemoterápiájának minőségellenőrzése a Relatív Total Dózis Intenzitás (RTDI) meghatározásával a pegfilgrastim felírás korlátozása előtti és utáni időszakban. A rutinban alkalmazott filgrastim és pegfilgrastim eredményességének összehasonlítása a neutropénia és a RTDI tükrében az emlődaganat adjuváns III. generációs kemoterápiája esetén a TMK Onkológiai Osztályán. Betegek és módszer: és között 59 magas rizikójú emlő tumoros betegnél alkalmazott adjuváns TAC kezelés orvosi auditálása történt. A szövettani jellemzők: stádium: IIA: 9, IIB: 6, IIIA: 9, IIIB: 5, GI: 5, GII: 4, GIII: 40, ER+/-: 4/7, Her +/-: 6/4, Ki-67 <0/ 0: 9/9 eset. A demográfiai adatok mellett az aktuális kemoterápia dózisának és idejének feljegyzése után a NAP (EU-INC Neutropenia Audit csomag) szoftver automatikusan kiszámította a tervezett és az aktuális dózis alapján a RTDI-t, a dózis redukciót (DR), és 7 napos halasztást (DD). A fentiek mellett a be tegeknél dokumentált neutropénia, lázas neutropénia, leukocytosis (>0G/l, 50 G/l) előfordulásának összehasonlítása történt. Eredmények: 00. január - 0. január között a Tolna Megyei Centrumban 59 emlőbetegnél 4 ciklus TAC séma szerint kezelés történt adjuváns célzattal filgrastim/ pegfilgrastim 7/4 eset, 97/7 ciklus, 7 day DD: 4/5 (4,/6,%), 85% alatti RTDI: /eset, RTD%: 0/98, RTDI%: 98/94, D,8,5 G-4 neutropénia: 45,%/,9%, Fvs: >0G/l:,6/4,%, Fvs: 50 G/l: 8,5/0% és lázas neutropénia: 5,5/,95%. Mindkét csoport esetén mindössze,6% volt a lázas neutropénia előfordulása.

18 6 Közös Tudás a Gyógyításért Következtetés: Az emlődaganatos betegek adjuváns kemoterápiájának minőségellenőrzése könnyen végezhető a RTDI-vel, mely a PFS és OS egyik legfontosabb prediktív mutatója. A filgrastim/pegfilgrastim között a megfelelő RTDI és neutropénia előfordulása terén különbség nem volt tapasztalható. D,8,5 G-4 neutropénia ésleukocytosis nagyobb arányban fordult elő a filgrastim csoportban. Azon betegeknél akiknél DD történik neutropénia miatt és 50 G/l fvs szám tapasztalható váltakozva neutropéniával, a pegfilgrastimra való átállítást megfontolandónak tartjuk. Kulcsszavak: RTDI, emlő, adjuvans, neutropenia O8 A glutamin szerepe az onkológiai terápiák szupportációjában Ruzsa Ágnes Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház, Onkológiai Osztály, Kaposvár Bevezetés: Az onkológiai terápiák mellékhatásai közül a beteg életminőségét, általános állapotát, ECOG statusát és életminőségét jelentősen befolyásolja a nyálkahártyák, ideértve a bélrendszer irritációja. A nyálkahártya sérülések, hámhiányok, hasmenés a beteg táplálkozását, a táplálék felszívódását megakadályozva, hiányállapotokhoz, a további terápiák tolerálhatóságának csökkenéséhez, esetleg teljes megakadályozásához vezetnek. A kemoterápia, a target terápiák önmagukban vagy sugárterápiával kombinálva is ezekhez a tünetekhez vezetnek. Megbeszélés: Az oralis glutaminok alkalmazása lényegesen javíthatja, megelőzheti a tünetek kialakulását. Hatékony, akár alacsony dózisban is a fájdalmas sugárterápia okozta stomatitis, oesophagitis kezelésében és megelőzésében. A gastro-intestinalis, fej-nyak daganatok esetén gyakran alkalmazott radio-kemoterápiás kezelések nagy rizikót jelentenek a nyálkahártya sérülések szempontjából. A glutamin a glutation metabolizmusban keletkezik és a normal szöveteket védi az oxidatív sérülésektől. Alkalmazható súlyos szepszis, polytraumatizált és perioperativ distressz miatt szenvedő betegek esetén is. Néhány vizsgálat valószínűsíti az oxaliplatin okozta neuropathia megelőzésében játszott szerepét is. A kemoterápia (5-fluoro-uracil) okozta mucozitis kezelésében I/B evindenciával ajánlott. A glutamin oralisan alkalmazva hatékony. A terápiás dózistartomány 0-40 g/nap, átlagos súlyú felnőtt esetén 0 g/nap. Ajánlás: Szerző áttekintést nyújt a glutamin sze re péről,terápiás hatékonyságáról és adagolásáról különböző terápiás modalitások esetén. Kulcsszavak: stomatitis, mucositis,táplálás, onkológiai szupportív terápia KARDIOTOXICITÁS, PET-CT O9 Hol tart ma a kardio-onkológia? Nagy András Csaba, Gulácsi-Bárdos Petra Uzsoki Utcai Kórház, I. sz. Belgyógyászati-Kardiológiai Osztály, Budapest A daganatellenes kezelések fejlődésével, az adjuváns és célzott kemoterápiák elterjedésével egyre nő a kezelések kardiovaszkuláris mellékhatásainak spektruma. A komplex kezeléseket egyre kiterjedtebben alkalmazzák az idősebb, kardiovaszkuláris és/vagy koronária betegek körében is. A kardiotoxicitás leggyakoribb manifesztációi a szívelégtelenség, ischaemia, hypertensio, thrombemboliás események, ritmuszavarok. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az onkológiai kezeléshez nélkülözhetetlen a beteg kardiovaszkuláris rizikóállapotának, betegségeinek is merete, a kardiotoxikus károsodás minél korábbi észlelése, a helyes kardiológiai kezelés megválasztása és a beteg gondos után-követése. Az onkológus és kardiológus közötti hatékonyabb együttműködés szükségességét fogalmazza meg a kardio-onkológia, egy új határterületi diszciplína. A két vezető morbiditási, mortalitási betegségcsoport közös diagnosztikus és terápiás elveinek széles konszenzuson és evidenciákon kell alapulni. Hazánkban is meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a daganatos betegek kezelésében minél szélesebb körben váljon ismertté a kardiovaszkuláris rizikó prevenció szükségessége, a korszerű daganatellenes kezelések következményeként várható kardiotoxikus mellékhatások korai kimutatása és követése, valamint megelőző és folyamatos kezelése. Ebben nem csak a nagy számban lezárult prospectiv vizsgálatok, hanem a jól megtervezett kardio-onkológiai regiszterek hosszú távon gyűjtött adatai is segítenek. Jelen előadásunkban a magyar kardio-onkológiai regiszter felépítését, kialakítását mutatjuk be. Reményeink szerint a regiszter programjához a későbbiekben az ország minden jelentős onkológiai centruma csatlakozik. Kulcsszavak: kardiotoxicitás, regiszter, kardio-onkológia

19 Magyar Klinikai Onkológiai Társaság VIII. Kongresszusa 7 O0 Cardiotoxicitás vizsgálata mono docetaxel kezelésben részesített férfi betegeknél Lengyel Erzsébet, Futó Ildikó, Horváth Dorottya, Telekes András Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet, Onkológiai Osztály, Budapest Bevezetés: A docetaxel kardiotoxicitása elsősorban em lőrákos nőbetegekben jól ismert. A mono docetaxel protokoll szerinti kemoterápiás kezelés a standard a hormon rezisztens metasztatikus prostata carcinomában, ennek ellenére kevés szakirodalmi adat áll rendelkezésre a mono docetaxel kezelés kardiotoxicitásával kapcsolatban férfi betegek esetén. A 004-ben publikált TAX 7 prostata study USA-ban taxoterével kezelt prostata tumoros betegben vizsgálta a mono docetaxel kezelés hematológiai és nem hematológiai hatását, beleértve a kardiotoxicitást. Ebben a vizsgálatban a teljes EF csökkenés,9% volt. Célkitűzés: Retrospektív vizsgálatunk elsődleges célja az osztályunkon mono docetaxel kezelésben részesülő betegek kardiotoxicitásának vizsgálata volt azok esetén, akiknek kiindulási és legalább egy, terápia alatt történt szív UH vizsgálata volt. Anyag és módszer: 8 beteg adatait vizsgáltuk retrospektív módon, akik hetente mono docetaxel kezelésben részesültek (minimum ciklus kemoterápia). Az átlagos ciklusszám 9,7 és az átlagos életkor 7 év volt. 0 betegnek kardiovaszkuláris társbetegsége is volt. A betegek kardiológiai státuszát echokardiológiai vizsgálattal követtük. Az EF változásait a értékkel hasonlítottuk össze. Eredmények: A kiindulási EF érték átlagosan 58% volt (minimum: 50%, maximum: 70%). 0 beteg esetén a kiindulási érték 50% és 55% közé esett. A kontroll vizsgálatok során beteg esetén változatlan ejekciós frakciót észleltünk, 5 beteg esetén a kontroll EF értékek magasabbak voltak, mint a kiindulási érték, illetve betegnél észleltünk EF csökkenést. betegnél 50%-ra, egy betegnél 45-50%-ra és egy betegnél 40-45%-ra csökkent az EF. Ezek közül két betegnél az 5. ciklus, egy betegnél a 4. ciklus után csökkent a normál érték alá az EF. Betegeink között a legnagyobb észlelt EF érték csökkenés 5% volt, ennek a betegnek az anamnézisében kardiovaszkuláris társbetegség nem szerepelt. Konklúzió: Osztályunkon szerzett tapasztalatok alapján szoros kontroll mellett még azon idős prosztata tumoros betegeknél is elindítható a docetaxel kezelés, akiknek EF értéke a normál tartomány alsó határán van. A férfiak kardiovaszkuláris kockázata magasabb, mint a nőké (a mi beteganyagunkban 55%-nak kardiovaszkuláris társbetegsége volt) ennek ellenére az endokrin terápiára rezisztens prosztata tumoros betegek mono docetaxel kezelése szoros kontroll mellett biztonságos. Kulcsszavak: cardiotoxicitás, docetaxel, prosztata tumor O Ischaemiás szívbetegség és tumoros betegségek: a kettős thrombocyta aggregáció gátlás kérdései Gulácsi-Bárdos Petra, Nagy András Csaba Uzsoki Utcai Kórház, I. sz. Belgyógyászati-Kardiológiai Osztály, Budapest Hazánkban az ischaemiás szívbetegség és a tumoros betegségek egyaránt a vezető halálokok közé tartoznak, együttes előfordulásuk egyre gyakoribbá válik, és új kérdéseket vet fel a terápiával kapcsolatban. Tumoros betegeknél a kettős thrombocyta-aggregáció gátló (TAG) kezelés az esetleges műtéti megoldás halasztásához, a tumor okozta vérzés fokozódásához vezethet. Megfontolandó, hogy tumorműtét előtt végzett coronarographia során milyen beavatkozás történjen, ami a tervezett műtétet, illetve egyéb kezelést a lehető legkevésbé befolyásolja. Szakirodalmi adatok alapján a ballonos tágítás az ajánlott beavatkozás. Amennyiben a stent beültetés elkerülhetetlen, úgy BMS a választandó, a rövidebb obligát kettős TAG kezelés miatt. További szempont a daganatos betegségekhez társuló thrombocytopenia, mely a TAG kezelést elvben kontraindikálhatja, azonban mindig figyelembe kell venni a tumorok okozta fokozott thrombosis hajlam fennállása is. A stent beültetést követő kettős TAG kezelés fényt deríthet eddig nem ismert tumoros betegségre, például a kezelés mellett fellépő gastrointestinalis vérzés hátterében emésztőrendszeri tumor állhat. Ebben az esetben a kettős TAG kezelés folytatása egyéni megfontolást igényel, az előzőekben említett szempontok, illetve például DES esetén a kezelés elhagyása mellett fellépő stent thrombosis rizikó figyelembe vételével. Bizonyos kemoterápiás szerek okozhatnak ischaemiás szívbetegséget, az ISZB fennállása pedig korlátozhatja a cardiotoxikus kemotherápiás szerek használatát, befolyásolva ezzel a kezelést. Előadásunkban a fenti problémákat vesszük sorra, felvázolva egy közös kardioonkológiai guideline szükségességét ebben a témában. Kulcsszavak: Kardio-onkológia, cardiotoxicus szerek, kettős thrombocyta-aggregáció gátlás, ISZB O Differenciál-diagnosztikai nehézséget okozó multiplex, hasfali terimék Pikó Béla, Török Enikő, Ali Bassam, Bánhegyi Róbert János, Laczó Ibolya Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház, Onkológiai Osztály, Gyula Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház, Radiológiai Osztály, Gyula A rosszindulatú daganatban szenvedő betegek tromboprofilaxisa egyre elterjedtebb gyakorlat, melynek során nemcsak az onkológiai, hanem a betegek gyakori multimorbid állapotának megfelelően egyéb szakterületekre vonatkozó ajánlásokat is szükséges figyelembe

20 8 Közös Tudás a Gyógyításért venni. A jelenlegi gyakorlat szerint a kis molekulatömegű heparin (LMWH) alkalmazása tűnik célszerűnek. A szerzők 956-ban született férfibeteg esetét ismertetik, akinél 00 márciusában Dukes C stádiumú végbélrák miatt műtét, majd kismedencei sugárkezelés és adjuváns kemoterápia történt. 006-ban recidíva miatt sikeres műtétet végeztek, melyet követően readjuváns kemoterápiát kapott. Három alkalommal jelentkező mélyvénás trombosisa miatt profilaktikus LMWH-kezelésben részesült. A rendszeres kontrollok során más intézményben a hasfalban levő képleteket a CT vizsgálat során áttét-gyanúsnak írták le; a képanyag áttekintése alapján a bőr alá adott injekciók okozta granulomák álltak a háttérben. A beteg folyamatos gondozásunk alatt áll,a differenciál-diagnosztikai problémát okozó képletek leírása óta három év telt el, azóta is recidíva- és áttét-mentes. A szerzők ismertetik a preventív LMWH adásának általuk figyelembe vett javallatait, megjegyezve, hogy a Megyei Onkológiai Központban lehetőség van kérdéses esetekben az ott dolgozó hematológus-klinikai onkológus szakorvosok véleményének kérésére. Felhívják a figyelmet a tévedések (pszeudo-trombopénia) és mellékhatások (heparin-indukálta trombopénia) lehe tő ségére. Hangsúlyozzák, hogy az axiális képalkotó vizs gálatok során ahol a felvételek elkészítése és a leletezés térben és időben elkülönülve történik különösen fontos a korrekt klinika adatok közlése a differenciál-diagnosztikai nehézségek elkerülése végett. Kulcsszavak: kis molekulatömegű heparin, LMWH, CT vizsgálat, differenciál-diagnosztika, tromboprofilaxis O PET CT szerepe a fej-nyak daganatok primer stagingjéban Somogyiné Ezer Éva, Gilincsek Lajos, Bárdos Éva, Ruzsa Ágnes Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház, Onkológiai Centrum, Kaposvár Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház, Fül-Orr-Gégészet, Kaposvár Bevezetés: A PET CT vizsgálat a fej-nyak tumorok stagingje szempontjából A evidencia szinttel rendelkezik. Jelenleg Magyarországon is OEP finanszírozott vizsgálat indokolt esetben. A későbbi életminőség szempontjából előtérbe kerültek a szervmegtartó beavatkozások, mint a definitiv kemoradioterápia, indukciós kemoterápia, melyet definitív radioterápia vagy kemoradioterápia követ. Ezen esetekben kiemelt jelentősége van a primer stagingnek. Nem utolsó sorban a besugárzás során a céltérfogat meghatározását is segíti. Beteganyag: 00 és 04 júniusa között 6 beteg esetében kértünk PET CT vizsgálatot a primer staging kiegészítéseként, mely nyak mellkas CT vagy nyaki MR+ mellkas CT volt. Jelen tanulmányban arra voltunk kíváncsiak, milyen arányban változtatta meg terápiás döntésünket a PET CT. A betegek lokalizáció szerinti megoszlása a következő volt: 7 szájüreg tumor, 4 mesopharynx tumor, 4 epipharynx tumor, 0 hypopharynx tumor, 7 gége tumor. Eredmények: A PET CT vizsgálat után 4 beteg magasabb TNM besorolást kapott (ez nem feltétlenül jelentett stádiumugrást is). 4 beteg esetében alacsonyabb TNM osztályt mutatott a PET CT. beteg esetében a fej-nyak régióban más lokalizációban szinkron. primer tumort igazoltunk. beteg esetében a fej-nyaki régión kívüli lokalizációban igazoltunk. szinkron primer tumort, prostatat tumort, colon tumort, 9 tüdő tumort. Összességében 5 esetben változtattunk meg az eredeti terápiás tervünket. Ezt a magas számot az is magyarázza, hogy elsősorban a problémás eseteket küldtük PET CT vizsgálatra. Konklúzió: Jelen vizsgálat megerősített bennünket abban, hogy a fej-nyak daganatok primer stagingjét érdemes kiegészíteni PET CT vizsgálattal,annak ellené re,hogy sokszor az a vád ér bennünket, hogy ezzel az időt húzzuk. O4 Citosztatikum paravazációjának ábrázolása PET/CT vizsgálat során Pikó Béla, Laczó Ibolya, Gőcző Katalin, Szeleczki Nóra, Kincses Zoltán Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház, Onkológiai Osztály, Gyula Bács-Kiskun Megyei Kórház Kecskemét, PET/CT Center, Kecskemét Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház, Sebészeti Osztály, Gyula A citosztatikumoknak az érpályán kívül kerülése (paravazáció, extravazáció) a daganatellenes kezelés súlyos lokális jelen ismereteink szerint a gyakorlatban elkerülhetetlen mellékhatása, melynek súlyosága változó, gyakorisága akár 7% is lehet. A szerzők 960-ban született, emlőrákban (ptpna kiterjedésű, hormonreceptor-negatív, HER +++ pozitív. invazív ductalis carcinoma) szenvedő nőbeteg esetét ismertetik. A betegnél más egészségügyi intézményben a kézháti vénába történő infundálás során antraciklin-paravazáció következett be. Konzervatív terápia mellett az elváltozás lassan szanálódott. Mivel a beteg további kezelését a területileg illetékes onkológiai központban kérte, az onkoteam megfogalmazta a terápiás javaslatot (az adjuváns kemoterápia komplettálása, státusz-rögzítő PET/CT vizsgálat, majd távoli áttétek hiányában sugárkezelés), melyet a beteg a tájékoztatáson alapuló beleegyezés keretében elfogadott. A 8 FDG-PET/CT vizsgálat során makroszkópos, FDGavid, áttétre utaló folyamatot nem észleltek, a bal kézen körülírt, kissé fokozott FDG-halmozású (SUV max.9), gyulladásnak megfelelő képet jeleztek. A paravazáció következtében az érintett területen fokozott glükózanyagcseréjű mediátor-sejtek szaporodnak fel, az esetleges nekrózis pedig a daganatok centrumában kialakult oxigén- és tápanyaghiány következményeként kialakult elhalásra emlékeztet. Az elváltozás lokali-