Irodalmi, mûvészeti, közéleti folyóirat

Átírás

1 Partium Irodalmi, mûvészeti, közéleti folyóirat BAKOS KISS KÁROLY (BEREGÚJFALU) BERTHA ZOLTÁN (DEBRECEN) BOLVÁRI-TAKÁCS GÁBOR (SÁROSPATAK) BOZZAI ZSÓFIA (BUDAPEST) BUDAHÁZI ISTVÁN (NYÍREGYHÁZA) CSOHÁNY JÁNOS (DEBRECEN) DUSA LAJOS (DEBRECEN) FARKAS WELLMANN ENDRE (KOLOZSVÁR) FELHÕS SZABOLCS (VÁSÁROSNAMÉNY) GYÕRI ISTVÁN (SÁROSPATAK) IANCU LAURA (BUDAPEST) KOPPÁNY ZSOLT BUDAPEST) KOVÁCS GÁBOR (UNGVÁR) KUDLA GYÖRGY (UNGVÁR) LENGYEL JÁNOS (BEREGSZÁSZ) MADÁR JÁNOS (BUDAPEST) MAGYAR JÓZSEF (NYÍRBÁTOR) N.CZIROK FERENC (MUZSLA) NYITRAI LEVENTE (KOCSORD) ORBÁN JÁNOS DÉNES (KOLOZSVÁR) ÓSZABÓ ISTVÁN (DEBRECEN) P. CROW (KISKUNHALAS) PÉTERFFY GYÖRGY (BUDAPEST) RIMÓCZI LÁSZLÓ (BUDAPEST) SÁNDOR ZOLTÁN (SZABADKA) SZABÓ PÁL (HÓDMEZÕVÁSÁRHELY) SZABÓ TIBOR (BÉKÉSCSABA) SZAKOLCZAY LAJOS (BUDAPEST) P. SZALAY EMÕKE (DEBRECEN) SZÉKELYHIDI ÁGOSTON (HAJDÚBÖSZÖRMÉNY) TÓTH BARNA (MISKOLC) VARGA JÁNOS (NYÍREGYHÁZA)

2 Fedõlap fotó: Borítóterv: Biros Zalán (Budapest) Filep Anita (Mátészalka) Szerkesztõk: Költészet: Bakos Kiss Károly (Beregújfalu) Széppróza-olvasószerkesztõ: Varga János (Nyíregyháza) Tanulmány, közélet, vallás: Felhõs Szabolcs (Vásárosnamény) Kiss Lajos András (Nyíregyháza) Kiadványszerkesztés, tördelés: Deák József (Vásárosnamény) Felelõs szerkesztõ: Felhõs Szabolcs (Vásárosnamény) Állandó munkatársak: Demeter Szilárd (Nagyvárad) Lengyel János (Beregszász) Orbán János Dénes (Kolozsvár) Ószabó István (Debrecen) alapító fõszerkesztõ Kiadja a Kelet-Magyarországi Szabadelvû Protestáns Kör megbízásából Az Unitárius Alkotók Társasága (UART) Védnökök: Kalász Márton, író, költõ (Budapest) Karner Ottó, az UART elnöke (Budapest) Pomogáts Béla, irodalomtörténész (Budapest) Megjelenik negyedévente ISSN WEB: partiummuhely1@fre .hu A szerkesztõség címe: Partium Mûhely 4800 Vásárosnamény, pf:2. Tel.: 06-20/ Nyomda: Örökségünk Könyvkiadó Kft. Nyíregyháza, Bercsényi oroksegunk@chello.hu

3 Tartalomjegyzék Nyitrai Levente A Biblia érve... 5 Dr. Csohány János Reformáció és Biblia... 6 N. Czirok Ferenc Bega-parti zsoltár zsoltár zsoltár zsoltár zsoltár Dr. Gyõri István Gondolatok a liliomról és társairól Székelyhidi Ágoston Bibliáink és örökségeink Dusa Lajos József Szeptember Parázson járatsz Zakariás udvarol Madár János Szabolcs Szabó Pál PéldaÉrték Kék köpenyem Úrnõm Mestere Leoninus-disztichon Iancu Laura a házban feltámadás húsvét Isten nem alszik Rimóczi László B. Stukker: Dracula, avagy a halott kísértet P. Crow A katonai rang S eljõ a halál Grimsbyhez Sándor Zoltán J.K. bolyongásai Szirmai Péter Kioltás Bakos Kiss Károly Tûztöredékek Orbán János Dénes Kávészonett Andinak Bp

4 Farkas Wellmann Endre A hûség versei Péterffy György Benkõ Samu nyolcvan éves Szabó Tibor Nem feszít Lengyel János Az önvaló ember, avagy egy filozófus Kárpátaljáról Kovács Gábor Hamvas Béla és a kereszténység Varga János Valóságszag from Beregszá(s)zhalombatta és más helyek, meg a kárpátaljai emberek Ószabó István Verseimet fölajánlom A Felejtés Napjai A toronykalapos fiú A hazát festettem Felirat magyarország keresztjén Úgy sírjak, mint a dal Bertha Zoltán Nemzeti irodalmi jelleg Tóth Barna Aki volt már én, az tudja, mekkora a különbség Bolvári-Takács Gábor A Zempléni Múzsa a kultúra szolgálatában...82 Szakolczay Lajos Folyóirat-sziget? Tartomány! P. Szalay Emõke A református egyházmûvészet jelentõsége Budaházi István Nem fog csöndben maradni Magyar József Ószabó István Magyar József temetésén Magyar József Levelek Virágnak Recitativo Koppány Zsolt: Egy emlékház drámája Felhõs Szabolcs Krizantém hava Bozzai Zsófia A XIII. Kárpát-medencei Napok, K Pintér Tamás Hazám Házai kiállítás megnyitója Hírek Partium

5 NYITRAI LEVENTE A Biblia érve Magyarország is szentelt egy évet a Bibliának a nemzetközi bibliaév után. Ennek az az oka, hogy nemzetközi üzenete mellett a Bibliának sajátos üzenete van minden olyan nemzet számára, amelyik nyelvére lefordították. Ezek az üzenetek a reformáció korában különös jelentõségre tettek szert. De a Bibliának mindig volt nemzeti töltete. És nemcsak a fordításoknak, hanem az eredetinek is. Sõt annak a legtöbb, a Teremtéstõl az Ámenig. A Bibliának vannak verseny- sõt vetélytársai, mint a Korán, vagy a buddhista szentiratok. A versenyt nem a hordozó nemzetiség, hanem az üzenet dönti el. Ennek nemzetközi a töltete, és mindenik iratban ugyanaz. Az üzenet sorsára a hordozók mégis kihatnak. A Bibliát épp az emeli ki versenytársai közül, hogy nemzeti vonatkozásai kevesebbet vonnak le, és többet tesznek hozzá nemzetközi kitekintéséhez. A bibliának mégsem ez képezi az egyetlen, sem a legnagyobb értékét, hanem az ahogy megközelíti Istent, akirõl szól és az embert, akihez szól. Errõl a hogyanról állít fel nekünk egy követelményt a szó szerinti ihletettség tantétele. Mely szerint Isten ihlette a Bibliát, ezért szó szerinti igazság benne minden az elsõ betûtõl az utolsóig. Az unitárius tanításnak nem célja a Biblia tekintélyét csökkenteni, de arra is figyelmeztetni kíván, hogy emelni se lehet rég túlhaladott érveléssel. Emberi ésszel Isten felfoghatatlan. Ezért minden, amit róla tudunk fordítás Isten nyelvérõl a mi nemzeti nyelveinkre. Fordítóink tehát nem a szanszkrit, a héber, vagy arab eredetibõl, hanem fordításokból fordítanak. Sarkalatos kérdés ez, mely a Biblia jövõjét is meghatározza. A magyarországi bibliaévet jövõbetekintéssel kell lezárnunk. Van-e jövõje a Bibliának, van-e jövõje a magyar Bibliának? Ehhez a kérdéshez természetesen majd az idõ ad hozzá éveket és érveket. Egyelõre meg kell elégednünk a kérdésfelvetéssel, mint akik reméljük, hogy a jövõ (még mindig?!) a mi kezünkben van. Lehetõségünkkel élve magunk fogalmazhatjuk meg nem minden vívódás nélkül a válaszunkat, és az akár a jövõ válasza is lehet. Bibliát újat nem írhatunk. Ahhoz ihletés kellett és ezredévek. De korszakindító teljesítmény lenne tõlünk, ha eredményesen tudnánk szolgálni örökül kapott Bibliánkat, és le tudnánk fordítani a Múlt nyelvérõl a Jövõ nyelvére. 5

6 DR. CSOHÁNY JÁNOS Reformáció és Biblia Átalakulásoktól terhes, reformokkal vajúdó térségben él országunk és abban egyházaink. Több egyház egybehangzó elhatározása alapján 2008 a Biblia éve. A reformáció egyházai nem feledkezhetnek meg arról, hogy a Biblia megbecsülése az egyháztörténelem során annak a mutatója volt, hogyan követte Isten népe a Bibliában, a keresztyének Szentírásában kijelentett isteni akaratot. A reformáció egyházai nem feledkezhetnek meg a reformáció korszakalkotó tettérõl október 31-én Wittenbergben dr. Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes, ottani egyetemi tanár és városi plébános bátor fellépésére volt szükség ahhoz, hogy a nyugati egyháznak a Szentírás és az azzal megegyezõ egyházi hagyomány alapján történõ helyreállítása, vissza-alakítása, reformációja elkezdõdjék. Sokan felzárkóztak mellé Németországban, Franciaországban, Svájcban akkori nevén Helvéciában és másutt, hogy Nyugat-Európa vallási és szellemi újjászületése, a modern európai civilizáció kiteljesedése elkezdõdjék. A reformáció általános vonulatába tartozott a Biblia nemzeti nyelvre fordítása. Nem volt ez másként a magyar nemzet körében sem. A reformáció századában számos magyar nyelvû bibliafordítás készült, de sajnos egyik kísérlet sem tudta a teljes Bibliát kinyomatni, mígnem július 20-án el nem hagyta a nyomdát Vizsolyban az elsõ teljes Biblia (beleértve az apokrifus könyveket is). A magyar reformáció egyházai a Biblia évében különös örömmel és jogos büszkeséggel emlékezünk számos korai bibliafordításunkra, amelyek nem is egy felekezethez tartozó fordítók munkájaként születtek. A Vizsolyban megjelent teljes magyar Biblia háttérmunkájában benne volt az elõzõ hat évtized bibliafordítási fáradozásainak tapasztalata, eredménye. Károlyi Gáspár gönci református esperes és névtelenségbe burkolózott munkatársai ezért a magyar nemzetnek fordították és adták kézbe a teljes Szentírást. A papi rend közbenjáró hatalmának megtörésére volt eszköz az, hogy a reformáció a nép kezébe adta a Szentírást. Az olvasni tudó nem papi jellegû egyháztagok (laikusok) így maguk is megismerhették az evangéliumot és ezért nevezték el akkor és használjuk mai is protestáns felekezeteinkre az evangéliumi jelzõt és beszélünk evangéliumi egyházakról, evangéliumi hitrõl, evangéliumi keresztyénségrõl. Az olvasás megtanítása ezért volt alapvetõ mozgató rugója a protestánsok iskolaalapítási, népoktatási buzgalmának. Mindehhez járult a könyvnyomtatás zseniális találmánya, ami nélkül maga a reformáció sem indulhatott volna el. A Szentíráshoz fordulás legtöbbször hozzá tartozott a laikus egyháztagok lelki és egyházat megújító mozgalmához, amiket elõreformációnak tekintünk. Az elõreformáció és a reformáció az anyanyelvû Bibliáért Az egyháztörténelem tanúsága szerint az egyház lelki megújulása együtt jár általában a Szentíráshoz fordulással. A megelevenedés eszköze, ugyanakkor mértéke a Biblia. Isten írott Igéje segít felmérni, hogy mely pontokon tért el a hivatalos egyház egy-egy adott történelmi korban Isten akaratától. Az írott Ige a Szentlélek munkája következtében megelevenedik a hívõ lelkében és kijelöli számára azt az utat, amelyen járva mind az egyes 6 Partium

7 keresztyén ember, mind az egyház Krisztus által Istenhez jut, Aki viszont éppen Krisztusért Atyja a benne hívõknek. Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam mondja az Úr Jézus (Jn 14,6). A Szentírás útmutatása nélkül megelevenedés helyett rajongásba eshetne a keresztyén egyház, vagy egy-egy adott terület keresztyén közössége, ami az indulatok elszabadulásával járna. Az ilyen helyzetre lehet mondani Pál apostol szavaival élve: Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenniük. Az Isten Igéje helyzetfelmérésre, a bûnök felismerésére, bûnbánatra, megtérésre hív. Mérlegre kell tennünk a múltat, hálát adni az abban megnyilvánult, elfogadott és engedelmesen követett isteni akaratért, és ugyanakkor megbánni, elhagyni mindazt, ami eltévelyedés volt az Úrtól. Ad fontes (= vissza a forráshoz), hangozott a jelszó már Luther fellépése elõtt jóval és az egyház reformációját helyesen munkálók a Szentírásban jelölték meg a keresztyén hit mértékadó forrását. Ezt a jelszót Luther és a többi reformátor is vallotta és vallja azóta is az evangéliumi keresztyénség. Sola scriptura (= egyedül a Szentírás), volt az elõreformáció és a reformáció másik fontos jelszava, amihez a reformokat szabták. Azt jelentette ez a summás jelszó, hogy az egyház hagyományaiból csupán azt szabad figyelembe venni, ami megegyezik a Szentírással. Tehát félreértik azok a nem evangéliumi keresztyének a reformációt és a reformáció egyházait, akik azt gondolják róluk, hogy a protestánsok (az evangéliumi egyházak és tagjaik másik közkeletû elnevezésével szólva) semmit sem fogadnak el az egyházi tradícióból, csak a Bibliát. Az egyházi atyák tanítása, a reformáció elõtti zsinatok döntései megszentelt hagyományt képeznek pedig számukra, amennyiben azok egybehangzanak a Szentírással, elvetik viszont azokat, amelyek ellenkeznek Isten írott Igéjével. Ugyanez érvényes nem csupán a tanokra, hanem a szertartásokra és az egyházszervezetre is. Az 1170-es években úgy kezdett prédikáló, elõreformációs munkát a francia Vald Péter nevû gazdag kereskedõ, hogy elõzõleg pap barátaival lefordíttatta a Bibliát francia nyelvre. Ebbõl bizonyosodott meg arról, hogy az egyház eltért a Szentírás normáitól. Az egyház apostoli egyszerûségûvé tisztult azok körében, akik elfogadták Vald tanításait. A valdens egyház túlélte az üldözéseket. Hazánkban is elterjedt kisebb mértékben a városi polgárság körében, de pl. Csehországban jelentõs számú valdens élt még Kálvin János genfi reformátor életében is, aki levelezett a valdensekkel és nem sikertelenül igyekezett megnyerni õket a református egyháznak. Magyarországon a valdensek beolvadtak a reformáció egyházaiba. Olaszországban viszont ma is mûködik a valdens egyház. Wyclif János oxfordi teológiai professzor és plébános 1380-ban az Újszövetséget maga fordította angol nyelvre, két év múlva az Ószövetséget Nikolaus von Hereforddal együtt. Wyclif reformációs mozgalmát felszámolták, de bibliafordítása, mivel a könyvnyomtatást még nem találták fel Európában, kéziratban terjedt és fennmaradt. A szaktudósok szerint a Wyclif nevével hagyományozott fordítások azt mutatják, hogy valójában két, nagyjából egy idõben keletkezett bibliafordításról van szó. Tehát nem csupán Wyclif és munkatársa, hanem akkoriban valaki más, vagy mások is készítettek egy angol nyelvû bibliafordítást. Wyclif követõje volt Husz János cseh pap és prágai egyetemi tanár. Cseh nyelvre fordította a Bibliát 1412-ben, és rendszeresen hirdette az Igét. A tornacsarnok méretû, dísztelen falakkal megépített prágai Betlehem-kápolna zsúfolásig megtelt Husz prédikációira. Elõreformációs mozgalma nagy hatással volt Magyarországon is. Sokan követték tanításait ben õt magát megégette eretnekként a konstanzi zsinat, de a mûködése nyomán keletkezett evangéliumi egyház napjainkig megmaradt. Örököse a Cseh Testvér Egyház. 7

8 A husziták üldözésére indított háborúk Cseh- és Morvaországból Magyarországra is átcsaptak és nagy pusztítás járt a nyomukban. Tanaik elterjedése, viszont elõkészítette az l517-ben kezdõdött reformáció magyarországi gyors térhódítását. Rotterdami Erasmus, a legkiválóbb humanista tudós ugyan maga soha sem lett reformátorrá, de a katolikus egyház megújulását kívánta elõmozdítani azzal, hogy erõteljesen kritizálta azt, másfelõl, hogy 1516-ban megjelentette nyomtatásban a nyelvészeti pontossággal összeállított görög nyelvû Újszövetséget. Erasmus görög Újszövetsége az anyanyelvi bibliafordítások újszövetségi részének alapját képezte. Éppen ez volt a nagy tudós célja, hiszen az anyanyelvû Bibliának a nép kezébe adásától azt remélte, hogy így a földmûves az eke mellett ebbõl dúdolna, a takács a fonalvetõjével egy ritmusban ebbõl zümmögne és az útonjáró ilyen történetekkel könnyítene az unalmán. Ebbõl lenne a keresztyének minden beszélgetése, mert szinte olyanok vagyunk, amilyen a mindennapi csevegésünk. A német Gutenberg János, amikor 1440 körül feltalálta Európában a könyvnyomtatást, elsõ dolgai közé tartozott a latin Biblia kinyomatása, amit számos német nyelvû bibliakiadás követett. Ez még a római katolikus egyház töretlen uralma idején, de a humanizmus és reneszánsz hatására történt. Luther reformátori tevékenységének megkezdése elõtt egyik vélemény szerint 17 (pl. Péter Katalin), másik szerint 22 alkalommal jelent meg a Biblia németül nyomtatásban. Luther Márton Wartburg várában töltött kényszerû visszavonultsága idején, 1521 decemberétõl 11 hét alatt lefordította csaknem a teljes Újszövetséget német nyelvre szeptemberében nyomatták ki azt, ezért nevezik a németek Septemberbibel-nek. Ez a fordítás olyan sikeresnek bizonyult, hogy csupán Luther életében, vagyis 1546 februárjáig jó hússzor hagyta el a sajtót. A teljes Biblia Luther és munkatársai fordításában 1534-ben jelent meg. Zwigli Ulrik zürichi lelkész és reformátor Erasmus lelkes követõjeként 1531-ben nyomattatta ki teljes bibliafordítását, amit németül Zürcher Bibel-nek (=Zürichi Bibliának) hívnak és legújabb, modernizált kiadása 2007-ben jelent meg. Az angolok 1525-ben az Újszövetséget, 1535-ben az Ószövetséget adták angolul nyomtatva reformációra váró honfitársaik kezébe. A hollandok 1535-ben a teljes Bibliát Luther nyomán fordították saját nyelvükre, 1556-ban pedig a Zürichi Biblia alapján, mert akkor már a svájci reformációt követték, reformátusok voltak. A magyar reformátusok 1590-ben elkészült Vizsolyi Bibliájához hasonló általánosan elfogadott és revíziókkal bár, de napjainkig használt fordítása az angoloknak csak 1611-ben keletkezett a Jakab király-bibliában, a hollandoknak még késõbb, a dordrechti zsinat ( ) által elfogadott fordítás révén, 1619-ben. A magyar reformáció és a magyar Biblia Számos töredék-fordítás maradt ránk magyarul a Bibliából még a könyvnyomtatás elterjedése elõtti korból. Legjelentõsebb és legterjedelmesebb az között, Tamás és Bálint pap által lefordított un. Huszita Biblia ban Krakkóban nyomatták aztán ki Komjáti Benedek: Az Szent Pál levelei magyar nyelven címen készült humanista jellegû fordítását. Ez az elsõ magyarul nyomtatott, bár csupán részleges bibliafordítás ban Pesti Gábor: Új Testamentum magyar nyelven jelent meg Bécsben. A cím ellenére sajnos csupán a négy evangélium fordítását tartalmazza, de a fordító szándéka az egész Újszövetség megjelentetése lehetett, azért adta munkájának azt a címet. Elõszavában szórólszóra idézi Erasmus általunk is említett bibliaolvasási programját. Hogy mennyire benne 8 Partium

9 volt ez a program a kortárs magyar tollforgatók gondolkodásában, arra elég, ha Gálszécsi István Krakkóban 1536-ban kiadott elsõ magyar evangélikus énekeskönyvének elõszavát szóltatjuk meg: Aki üdvözülni akar, nem pappá avagy baráttá légyen, hanem a Szent Írást tanulja és hallgassa. Sylvester János: Új Testamentum magyar nyelven címen Sárvárújszigeten,1541-ben publikált elsõ nyomtatott teljes magyar nyelvû Újszövetség fordítását hosszas és alapos elõkészületek elõzték meg ban Nádasdy Tamás nádor, aki akkor már a lutheri reformáció híve volt, nyomdát létesített Sárváron, amit Újsziget néven emlegettek humanista szemlélettel, hogy az az új tudomány szigete. (Görögül Neoanésos-nak nevezték, ami szintén Újsziget-et jelent, a tudományos irodalom Sárvárújszigetet használ). Abádi Benedek lelkészi képesítésû nyomdász 1539-ben kinyomatta Sylvester magyar nyelvtanát, (õ nyomtatta ki az Újszövetséget is.) Ez az elsõ Magyarországon, magyarul nyomtatott könyv volt. A bibliafordításra is elõkészült a nyelvtan megírásával a tudós, mert összefoglalta azokat a nyelvtani elveket, amelyek alapján a fordítást végzi, másfelõl a magyar nyelv irodalmivá tételéhez járult hozzá. Ne felejtsük, hogy a reformáció folytatta az erasmusi gondolatot, mely szerint a Biblia után az egyházi szertartási nyelvet is anyanyelvivé tette. Ehhez szükség volt magyar nyelvtanra. Sylvester megalkotta. A sárvári iskola akkor igen színvonalas képzési helye volt a fiatal evangélikus egyháznak. Sylvesteren kívül ott tanított Dévai Bíró Mátyás, a Magyar Luther -nek nevezett reformátor. A várban tevékenykedett Tinódi Lantos Sebestyén hõsi és vallásos énekek költõje. Sylvester Újszövetségét ízõ nyelvjárásban fordította, majd csupán 1574-ban, Bécsben megjelent második kiadását változtatták özõ nyelvjárásúra. Az Újszövetség végén értékes tudományos magyarázatokat találunk. Sylvester az Újszövetség elé magyarul írt ajánló verset. Ez az elsõ olyan magyar vers, ami az antik verselés szabályait követi. Ezzel bebizonyította Sylvester, hogy a magyar nyelv alkalmas a klasszikus verselésre is, amit külön hangsúlyoz Nádasdy Tamáshoz írott levelében, melyben a távollevõ patrónusnak az Újszövetség megjelenését bejelenti. Sylvester versébõl itt csupán a bibliafordítás céljára vonatkozó részt idézzük, azt azonban a korábbi magyar bibliacímektõl eltérõen nem mai helyesírással, hanem betûhíven: Az ki Sidoul, és Görögül és víghre Diákul Szol vala righen, szol néked az itt Magyarul Minden nipnek az ü nyelvin, hogy minden ez isten Törvinyin illen, minden imággya newit. Itt vagyon ez rejtett kincz itt vagyon az ki folo víz Itt vagyon az tudomány mell örök iletet ád. Bencédi Székely István egykori ferences szerzetesbõl elõbb evangélikus végül református rektorként, utóbb lelkészként mûködött és több könyvet publikált (köztük l559- ben világkrónikát) szerzõ fordításában Krakkóban jelent meg 1548-ban a Zsoltárok könyve magyarul. Bencédi Székely jelezte a Zsoltárok ajánlásában, hogy kész az egész Biblia lefordítására és kinyomtattatására. E terve azonban nem valósult meg. Van olyan vélemény, hogy elkészítette fordítását, csupán a kiadásra nem volt módja. Heltai Gáspár, ez a magyar hitújításért és kultúráért, egyháziért és világiért felbecsülhetetlen értékû munkát végzett tudós lelkész eredetileg német anyanyelvû volt, aki felnõtt korában tanult meg magyarul, úgy azonban, hogy magyar irodalmi alkotások sorát írta és nyomatta ki kolozsvári nyomdájában. Elõször evangélikus, aztán református, végül antitrinitárius (késõbb keletkezett, de ma is használatos elnevezéssel unitárius) lelkész lett és 1565 között Kolozsváron jelent meg hét kötetben a Heltai nevével fém- 9

10 jelzett bibliafordítás. Nem egyedül dolgozott, de az alapgondolat az övé volt és végig õ szervezte, szerkesztette a fordítások elkészítését, publikálását. Fordító társainak neve nagy részben ismert. A fordítás az említett három felekezet szellemi terméke, nem úgy, hogy azok megegyeztek volna abban, hanem a fordítók és fõként Heltai felekezetváltásai tükrözõdnek a munkán. A kor szokása szerint a Biblia apokrifus könyveit is fordították és kiadták. A kanonikus könyvek közül nem jelentették meg a Krónikák, Ezsdrás, Nehémiás, Eszter és Jób Könyvét. Az apokrifusok közül a Tóbiás és a Makkabeusok Könyvét. Az Újszövetség két kiadásban, 1561-ben és 1562-ben is megjelent. Melius Juhász Péter debreceni helvét irányú lelkipásztor, 1561-tõl tiszántúli püspök ötven körülire tett irodalmi alkotásainak sorába tíz kanonizált bibliai könyv fordítása azonosítható. Melius apokrifus könyveket nem fordított. Az Újszövetséget Szegeden, ben nyomatták ki a szakirodalom szerint (példánya nem maradt). Vitatott a hely. Szegeden nem ismeretes nyomda abból az idõbõl. A Török Birodalomban fõvesztés terhe mellett tiltva volt a könyvnyomtatás, Szeged pedig akkor már török hódoltsági területen feküdt. Van olyan vélemény, hogy valójában Váradon jelent meg, sõt Zoványi Jenõ híres egyháztörténész Debrecent tekinti kiadási helyének. Debrecenben, 1561-ben alapított nyomdát a Kassáról menekült Huszár Gál lelkész és nyomdász, akinek Melius régi jó ismerõse volt és õ nyomatta ki Melius elsõ bibliafordításnak is tekinthetõ prédikációs könyvét Debrecenben, 1561-ben A Kolossé-levél prédikációk szerint való magyarázatja (A Szent Pal apastal levelenec mellyet a Colossabelieknec irt predicacio szerent valo magyarazattya). A késõbbiekben is elõszeretettel prédikációs magyarázattal jelentette meg több bibliai könyv fordítását, ha azonban prédikációk nélkül adta ki Melius bibliafordítását, akkor is bõ magyarázó jegyzettekkel látta el. Van egy prédikációs könyve, ami több bibliai könyvbõl vett alapigéket magyaráz. Nem minden bibliafordításnak tekinthetõ könyvét Debrecenben nyomtatták, voltak Váradon kiadottak is, a már említett Újszövetségen kívül, ha az egyáltalán Váradon jelent meg. Melius bibliafordításai a helvét irány szellemében készültek, vagyis azok markáns református teológiai álláspontot képviselnek. Széljegyzeteiben erõsen vitázik a római katolikus, az evangélikus és az antitrinitárius felekezettel és a kor szokása szerint sokszor vaskosan elítéli azokat. Hasonló határozottsággal kritizálja saját kora társadalmi és politikai igazságtalanságait. Félegyházi Tamás debreceni esperes, korának egyik legképzettebb teológusa Új Testamentum fordítását már nem tudta kiadni január 16-án bekövetkezett halála miatt. Gönci Fabricius György debreceni lelkipásztor és tiszántúli püspök készítette el a Judás levele fordítását Félegyházi helyett és Félegyházi Újszövetség fordításának sajtó alá rendezését. Így még 1586-ban megjelent Debrecenben az Újszövetség Félegyházi neve alatt és olyan közkedveltségnek örvendett, hogy 1609-ben Hodászi Pap Lukács tiszántúli püspök, debreceni lelkipásztor újra kiadta úgy, hogy annak jegyzeteit bõvítette. (Sajnos ebbõl példány eddig nem került elõ.) Az elsõ teljes magyar Biblia A reformáció évszázadában folyó magyar bibliafordítási munkálatokra a koronát kétség kívül Károlyi Gáspár (1530?-1591) gönci református esperes bibliafordító, fordítást szervezõ, szerkesztõ és kiadó tevékenysége tette fel. Károlyi Gáspár családját és fiatal korában õt is Radicsnak, vagy Radicsicsnak hívták (korabeli írásmóddal Radicz, Radiczicz), ezt õ ritkán használta. A tanult emberek korabeli szokásának megfelelõen szülõvá- 10 Partium

11 rosa, (Nagy)Károly után nevezte magát Károlyinak (latinul Gasparus Carolius, magyarul írták Caroli Gaspar-nak, de Károli-nak nem). 50% az esélye annak, hogy 1549-ben õ tanult a brassói iskola felsõ tagozatán és Gasparus Karoly néven iratkozott be, mert volt egy Károlyi Gáspár nevû kortársa, akibõl Nagybánya fõbírája lett tól Wittenbergben egyetemi hallgatónak iratkozott be és több külföldi egyetem látogatása után ben tért haza ban Debrecenben megjelent Két könyv címen ismert világtörténeti munkája, majd annak az évnek a végén Göncre választották elsõpapnak, ekkor már a helvét irányt követte (református volt). Göncön együtt szolgált rövid ideig Bencédi Székely Istvánnal, a Zsoltárok Könyve fordítójával és kiadójával, aki abban az évben nyugalomba vonult. (Vajon teljesen lehetetlen azt feltételezni, hogy Bencédi Székely, amennyiben kéziratban meg lett volna tervezett bibliafordítása, vagy annak egy része, hogy azt nem hagyhatta fiatal és tanult gönci paptársára és utódjára?) Károlyi 1584 elejétõl l587 tavaszáig Tállyán lelkészkedett, aztán visszatért és haláláig Göncön élt, élete utolsó évében nyugalomba vonultan. Az a bibliafordítói munka, amelynek a végeredményeként az 1590-ben Vizsolyban megjelent teljes magyar nyelvû Biblia, közhasználatú elvezéssel a Vizsolyi Biblia, az 1570-es években kezdõdött. Thúri Mátyás abaújszántói lelkész kezdte a fordítást és bizonyos részének elkészültével Bártfán próbálta kinyomattatni David Guttgesel nyomdásznál, aki azonban elutasította. Fordítótársnak tekinthetõ az l585. március 2-án, Szepsiben, Károlyi esperessége területén elhunyt Paksi Cormaeus Mihály. Továbbá Ceglédi János vizsolyi lelkész, Pelei János gönci iskolamester és Károlyi Miklós, Gáspár testvéröccse, aki Gáspár házában élt (szintén mindannyian wittenbergi diákok voltak), valószínûleg gyakorlati, akár fordítói tevékenységet végeztek a kéziraton és a nyomdai korrektúrai anyagon. Szenci Molnár Albert 16 évesen, 1590 elején másfél hónapot idõzött Göncön, amikor bizonyára értékes segítséget nyújtott akár a korrektúra, akár a kéziratoknak a nyomdába vitele, illetve onnan Göncre szállításában. Sajnos sokszor eltúlzott jelentõséget tulajdonítanak az õ gönci tevékenységének. Az más dolog, hogy késõbb híres irodalmár, tudós, a Vizsolyi Biblia két revideált kiadásának elkészítõje lett, de nem jelenti azt, hogy már Göncön Károlyi egyik legfontosabb munkatársa lett volna. Minden bizonnyal nagy mértékben támaszkodtak a fordítást végzõk a korábban nyomtatott, valamint a kéziratos magyar bibliafordításokra, (ezek között ott lehetett a Bencédi Székely Istváné, ha létezett). Ezért volt szükséges részletesen megismernünk a korábbi nyomtatásban megjelent magyar bibliafordításokat, mert Károlyi Gáspárék munkája nem elõzmények nélkül készült. Sajnos a mûveltnek mondott nagyközönség tudatába is legfeljebb a Vizsolyi Biblia fér bele és Károlyi Gáspár mint annak kizárólagos fordítója, ismeretlen marad viszont számára az azt megelõzõ magyar bibliafordítások sora, mintha azok nem is lettek volna. Azon nem kell csodálkoznunk, hogy közöttük egyetlen római katolikus nyomtatott fordítás sincs (a Komjáti Benedekét is humanistának mondják), mivel a katolikus egyház 1963-ig, a II. Vatikáni Zsinat határozatáig nem ajánlotta, magyarul szólva tiltotta a laikusoknak a klerikusok segítsége nélküli önálló bibliaolvasást. Káldi György jezsuita szerzetes is a laikusok bibliaolvasását ellenzi az általa magyarra fordított és a katolikus keresztyéneknek (így van a címlapján!) elsõnek ban megjelentetett teljes Biblia elõszavában. Ezzel mi jelen keretek között nem foglalkozhatunk részletesebben, mert túl van a reformáció századán. A reformáció századában Magyarországon 29 nyomda mûködésérõl beszélnek, amelyek közül mindössze egy volt római katolikus, a többi mind protestáns. Károlyi Gáspár azt írja a Vizsolyi Biblia elõljáró beszédében, hogy egynehány Jám- 11

12 bor tudós atyafiakkal, kik nékem a forditásban segitséggel voltak, meg nem szüntem addig, mignem véghöz vittem a Bibliának egészlen való megforditását, melyben munkálkodtam közel három esztendeig nagy fáradsággal testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillantásig e nagy munkát el nem untam, hanem nagy serénységgel és szeretettel munkálkodtam, mignem elvégezném azt. Az õ saját munkája lehetett egyes bibliai könyvek fordítása, de mindenképpen a munkatársai fordításainak átnézése, egységes nyelvezetére felügyelése, a fejezetek tartalmi összefoglalásának megírása és széljegyzetek írása, a nehezen érthetõ fogalmak, szavak, események, megvilágítást igénylõ nevek magyarázata. Noha Károlyi elõljáró beszédének idézett szakaszában önmagát tekinti fordítónak, az egynehány Jámbor tudós atyafiak csupán segítségére voltak a fordításban. A mai szakirodalom álláspontja szerint azonban errõl lényegesen többrõl volt szó. Tekintve, hogy a nyomtatás február 28-én kezdõdött és július 20- ig tartott, mikor is a Biblia könyv formájában kézbe vehetõ állapotba került, a fordításra mondott közel három év 1586 elejére számolható. Ez a három év a munka végsõ nagy idõszaka lehetett és talán az, amelyben Károlyi maga is intenzíven foglalkozott a fordítással, valamint a fentebb felsorolt munkákkal, a nyomdai elõkészülettel, nyomda és fedezet biztosításának kérdésével. Beszámol arról is az elõszóban Károlyi, hogy milyen munkákat használtak a fordításhoz. A neves külföldi tudósok munkái mellett, a római katolikus egyház hivatalosan elfogadott latin bibliafordítását, a Vulgata editio-t is említi. Külön tisztességgel adózik a magyar fordítók munkáinak: Akik ezelõtt valami részt forditottak a Bibliában, azokat is nem utáltuk meg, hanem megtekintettük. Amikor a fõurakat, korabeli szóhasználattal a fejedelmeket vádolja, hogy nem volt gondjuk korábban a Szentírás magyarra fordíttatásában, elismeréssel említi személy szerint Heltait és Meliust, utóbbiban wittenbergi diáktársát, akik részben lefordították a Biblia egy részét és kiadták. Bizony a Heltai Gáspár munkája és a Mélius Péteré bizonyságot tészen arról, hogy találtattak volna ollyak ezelõtt is, kik a munkát nem restellették volna, ha a fejedelmek arra gondot viseltek volna, a tanitókat felébresztették volna és az õ tárházokat Isten tisztességére megnyitották volna. Azért kétség nélkül, ha vagyon is ebben valami bünök a tanitóknak, hogy ennyi ideig egészlen a Biblia nem volt magyar nyelven, de a fejedelmeknek nagyobb bünök vagyon. A fejedelmek bûneként felrója azt is, hogy nem íratták meg a magyar nemzet történetét, amit pedig más nemzetek nem hanyagoltak el. A Vizsolyi Biblia megjelentetéséhez azonban anyagi fedezet is szükségeltetett. Károlyi boldogan és hálásan írja elõszavában, hogy az õ esetükben az meglett. Dicséri a névtelenségben maradni kívánó jámbor és istenfélõ nagyságos urakat, akik gondoskodtak a költségekrõl és minden szükséges dologról. A Mágocsy testvérek hagytak a Biblia megjelentetésére tisztes összeget. Az egyik Mágocsy özvegyét Rákóczi Zsigmond vette nõül, aki a Rákóczi család fejedelmi ágának elsõ személyben volt vagyonszerzõje, köznemesbõl végvári katonai, majd sikeres hadvezéri szolgálat révén és házasság útján emelkedett tehetségével úgy annyira, hogy Bocskai István után egy évre az erdélyi fejedelmi trónt is elnyerte után a Mágocsy vagyon kezelõjeként, a feleségével gyámsága alá jutott két Mágocsy fiú gyámjaként teljesítette felesége elhalt elõzõ férjének és annak testvérének végakaratát és biztosította a Biblia megjelentetésének feltételeit. Nyomdát kellett állítani Vizsolyban. A templommal szembeni telken volt az a ház, ami a tipográfiának helyet adott. Nyomdásznak Manskovit Bálint lengyel nyomdászt szerzõdtette Rákóczi Zsigmond, aki saját nyomdával rendelkezett. Manskovit Bornemisza Péter evangélikus püspök, azelõtt nyomdász prédikátor, Huszár Gál tanítványa mellett 12 Partium

13 volt segéd, majd a galgóci nyomdát vezette. Támogatója volt Forgách Imre humanista mûveltségû fõúr, aki mindkét evangéliumi felekezetet, az evangélikust és reformátust egyaránt patronálta. Forgách barátságban volt Rákóczi Zsigmonddal, Ceglédi János akkor vizsolyi pap, korábban Forgách Imre udvari papja volt. Kedvezõek voltak tehát a körülmények arra, hogy Manskovit Bálint nyomdájával 1588 nyarának végén, vagy õszének elején Rákóczi hívására Vizsolyba költözött és kinyomatta az elsõ teljes magyar nyelvû Bibliát. Az állami hatóságnál is el kellett járnia Rákóczinak, mert Ernõ fõherceg megtiltotta a Biblia kinyomatását, de aztán elhárult az akadály. Rákóczi Zsigmond mellett más pártfogókra, anyagi támogatókra is szükség volt, (e támogatók körébõl azonban a kutatás kizárta Ecsedi Báthori Istvánt) hiszen a Biblia mai fogalmak szerint a maga fólió formátumában rendkívül nagy és költséges könyv lett. Példányszámát ra teszik, amihez nagy mennyiségû papírra volt szükség és drága volt a nyomtatás mellett a compaktori (könyvkötõi) munka is. A példányszám az akkori viszonyok között magasnak számított. A protestáns iskolázás nagyot fejlõdött a 16. században. 134 latin iskolát mûködtettek a protestánsok, szemben a katolikusok 34 ilyen iskolájával. Ennek a nagyméretûnek tekinthetõ iskolázásnak következtében megnõtt azoknak a száma, akik tudtak olvasni és akarták olvasni a Bibliát, hiszen a protestáns egyházak azt kifejezetten ajánlották tagjaiknak. Igen drága volt azonban egy Biblia és kevés példány állt rendelkezésre. Nem véletlen, hogy a 16. századi általunk megismert részleges bibliakiadások példányai, amelyek egyenként is csekélyebb példányszámban jelentek meg, mint a Vizsolyi Biblia, nem fedezték az igényeket. A Vizsolyi Biblia elõtti részfordításokból is akadtak, amelyeket újra kiadtak, de volt olyan, amit még a 17. században is igényeltek az olvasók. Nem véletlen, hogy a Károlyi Gáspárék fordítását már 1608-ban Hanauban revideáltan kisebb alakban kiadta Szenci, és ugyanõ 1612-ben Oppenheimban még kisebb formában, hasznos toldalékkal megbõvítve ismét kiadta. A Vizsolyi Biblia számtalan revíziója és új kiadása során érdekes folyamat követhetõ nyomon. Károlyi Gáspárt kizárólagos fordítónak tüntették fel a címlapon, eközben neve is fokozatosan torzult, a végén Károli lett belõle. Érdemes egy röpke áttekintést adnunk errõl ben a címlapon nem szerepelt Károlyi sem fordítóként, sem másként. Elõljáró beszédébõl mi is idéztük, amiben elismerte, hogy jámbor és tudós férfiak segítettek a fordításban, bár eléggé úgy szólt, hogy õ volt a fõ személye a fordításnak ban Szenci Molnár Albert már címlapra tette, hogy Caroli Caspar Elöljárobeszédével. Az évi Amsterdami Janson-féle kiadásban már a címlapon ezt olvassuk: Magyar nyelvre forditatott Cároli Gáspár által. Az 1661-ben megjelent Váradi Biblia címlapján már így: Magyar nyelvre fordittatott Caroli Gaspar által. A híres nyomdász és kitûnõ bibliarevizió készítõ, Misztótfalusi Kis Miklós Amsterdamban, 1685-ben kiadott Aranyos Bibliája címlapjára azt írta, hogy Magyar Nyelvre Fordittatott Karoli Gaspar által. Innen már egy lépés a Károli formáig és ma is így jelenik meg. Ha rövidség okából Károlyi fordításnak neveznék a revideált fordításokat, amelyeket a Viszolyi Biblia alapszövegébõl készítettek az évszázadok során (utoljára 1908-ban), az még megfelelne annak az ejtésnek, ahogy Károlyi maga is ejtette nevét magyarul, de hosszú tisztázó tudományos vita után, ami azt állapította meg, hogy a helyes írás és ejtés Károlyi, a Károli írásmódhoz és ejtéshez ragaszkodni téves. Ez azonban eltörpül ahhoz a gigászi teljesítményhez képest, amit õseink a reformáció századában, az egyház és a társadalom megjavítása, kultúránk fejlesztése érdekében a Bibliának anyanyelvünkre fordításával elértek. 13

14 N. CZIROK FERENC Bega-parti zsoltár Ne legyek én több Uram mint a gyümölcsfa a folyó partján amelyre csak a halász gondol oly ritkán ha hálóját kiveti holdtölte napján legyek fa melynek ág-vállán olykor az ég madarai megpihennek viharvert árván álljak szilárdan bátran gránitkõ fagyban és bûzlõ barna sárban amíg ragacsosan hámló álarc nyelvek elúsznak a sötétvörös árral Ne legyek én kevesebb Uram az olajfánál 3. zsoltár És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején. Zsoltárok könyve sehol egy darab kõ Uram a Bega partján csak puszta nád mocsár és délibáb lesz e vigasz a költõ lantján botladozó kishitû akaróknak hiszen hûlt helye útjelzõ karóknak és a szükség akár terebélyesedõ fekete felhõ nyomja szívem nyugovóra bénulást érzek végtagjaimban némán kong a toronyóra állarcot váltott kereskedõk ködfátyol mosolya felszívhat a templomban de nincs bennem félelem mert kivezet engem az Úr az útra hol a puszta végén kõvár falából víz csorog a szomjazóknak 14 Partium

15 6. zsoltár Mikor a fundamentumok is elrontattak mit cselekedett az igaz? bevetettem hálómat Uram a folyóba de lelkem szákjában másfajta remények a szerelemrõl már nem zengek éneket nem álmodom költeményeket a romantika ma már beképzelt szarka-ornamentika s a csillagok (hiába hullottak le a pentagramok) pogány dicsõséget és véres pénzt ( vér és arany ) jósolnak 1990 óta hasztalan mit tehet a költõ felhangolt lanttal ingerlõ mosollyal beveti tanú-horgát kedvezõ jóslatot sem csodát nem vár betonban interneten hagyna jeleket ám lúgok mérgek s vírusok rágcsálják az e fajta képeket de nyájadban Uram kószálnak még bárány-remények s válaszul a kornak ajkairól szólnak majd új zsoltár-énekek 7. zsoltár köd hull most a rózsafára nincs ihletem Uram a zsoltárra hajléktalanok vacognak az utca-otthonban gyerekek s öregek kocognak a templomba csapzott madarak vágynak meleg tanyára s imára görbült bütykös ujjak a faágak 8. zsoltár nézem Uram a Bega olajos lúgtól habzó vizét mintha egy helyben topogna a folyó vagy akár hegedõvonó táncol húrokon oda-vissza kettõt jobbra kettõt balra lép vize tétovázik mint gyerek tegye ne tegye telihold lopja álmát a falunak s most jól láthatod Uram mennyi ember táncol tétován akár a vonó légy hát mellettünk mint gyöngyvizû folyó 15

16 DR. GYÕRI ISTVÁN Gondolatok a liliomról és társairól Sárospatakon, a Református Kollégium udvarán létrehoztunk egy kertet, amelyben mintegy ötven bibliai növényt mutatunk be. Persze ez nem egy tájképi kert, hiszen a bibliai tájak hangulatát nálunk nem igen lehet visszaadni. Itt inkább az volt a cél, hogy a rendelkezésre álló, viszonylag kis területen minél több növényt mutassunk be. A középkori kolostorokhoz, késõbb a történelmi kollégiumokhoz mindig tartozott botanikus kert. A kolostorok kórházként is szolgáltak, a gyógyításhoz pedig szükség volt gyógynövényekre. Késõbb az iskolák oktatási céllal telepítették a kerteket. Híres volt Debrecenben Fazekas Mihály botanikus kertje a mai Déri Múzeum helyén, ennek emlékét õrzi mai is a Fûvészkert utca. Sárospatakon Lorántffy Zsuzsanna, a Kollégium fejedelmi pártfogója ültetett gyönyörû kerteket a vár közelében. Ezt a hagyományt gondoltuk újraéleszteni a pataki bibliai kert ötletével. A kertet szívesen nézik meg az itt tanuló diákok, az ide jövõ látogatók. A velük való beszélgetésekbõl, az általuk feltett, elsõ hallásra sokszor furcsa kérdésekre, néha hosszas keresgélés után megtalált válaszokból egyre inkább kiviláglik, hogy a Biblia világa mennyi szállal kapcsolódik mai életünkhöz. Ezekbõl a gondolatokból hadd osszak meg néhányat. Képzeletbeli sétánk elsõ állomásaként megállunk a liliomok elõtt. Elképzeljük, hogy a június közepe van és a madonnaliliomok éppen most pompáznak a legszebb virágdíszben. A jellegzetes liliomillat messzirõl érezhetõ, idecsalja a méheket is. A virágok egyszerûen gyönyörûek. Csak hozzá ne érjünk, mert rögtön vége a varázslatnak! A megnyomódott szirmokat, a lepergett virágport nem lehet visszaigazgatni. Nem véletlen, hogy a liliom a köztudatban és a keresztyén hagyományban is az érintetlen szépség, a tisztaság jelképe. A nagy klasszikus festõk, köztük Tiziano vagy Botticelli képein a gyermekét tartó Mária kezébõl nem hiányozhat a fehér liliom, innen származik a madonnaliliom elnevezés. A középkorban a fejedelmi címerek kedvelt motívuma, de a cserkészet nemzetközileg elfogadott egyezményes jelképe is, arra utalva, hogy a cserkésztörvény 10. pontja szerint A cserkész testben és lélekben tiszta. Eredetileg az iránytûhegyet ábrázolta a cserkészjelvény, majd késõbb ebbõl lett a ma annyira ismert liliomforma. Aztán fülünkbe csengenek Vörösmarty sorai Szép Ilonkáról: A rövid, de gyötrõ élet elfolyt, Szép Ilonka hervadt sír felé; Hervadása liliomhullás volt: Ártatlanság képe s bánaté. A költõ állítólag egy temetõi sírfeliraton látta meg ezt a szép metaforát: hervadása liliomhullás volt. Addig forgatta magában, míg eköré építette fel az ismert verset. Gondolatban egy nagyot ugrunk vissza az idõben. Festõk által is sokszor megfestett kép: Jézus a hegyen tanít. A hegyi beszéd egyik legszebb hasonlata szól a Mester száján: Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mezõ füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitûek? 16 Partium

17 Amikor ezeket a sorokat írom, a média tele van a kialakuló, világméretû pénzügyi válság híreivel. A biztonságot adó, anyagi jólétet biztosító rendszerek egyszerre inogni látszanak, az önmagáról minden áron gondoskodni akaró embervilágnak lehet, hogy nem marad más, mint az, hogy újra az isteni gondviselésben bízzon. A gránátalma furcsa neve ellenére nem robban fel, kicsiny fája kora tavasztól késõ õszig egyik ékessége a kertnek. Tavasszal élénkpiros virágai, nyáron és õsszel jellegzetes almatermései hívják fel magukra a figyelmet. Az elnevezés oka nagyon egyszerû: piros, leves húsába ágyazva, egymás felett több rétegben gyümölcsönként több száz mag található. A latinból átvett elnevezés a granum, azaz a mag szóból ered. Külsõ szépségének és a sok magnak köszönhetõen ez a nagyon régóta termesztett növény az ókorban mindenfelé a szépség és a termékenység, és az ehhez kötõdõ gazdagság jelképe is volt. Az ókori építészet is felhasználta mint díszítõelemet. A jeruzsálemi templomot is gránátalma motívumokkal díszítették. Többször elõfordul az Énekek énekében, a menyasszony szépségének szemléltetésére. A reneszánsz idején a gránátalma a gazdagság és a hatalom jelképe is lett, elõszeretettel használták az itáliai selymeken, uralkodók díszeiként jelenik meg. Mátyás király trónkárpitján is ez volt az ornamentika uralkodó eleme. Talán innen került a fõúri udvarokba, és bukkant fel, mint igazi népmûvészeti díszítõelem a székelykapuk faragásain. Vagy talán õseink még Ázsiából hozták magukkal, és évszázadokig adták tovább egyik generáció a másiknak, anélkül, hogy igazán tudták volna, hogy mi is ez a furcsa, koronás alma, amivel kapuikat díszítették, hiszen a Székelyföldre nem nagyon jutott el a gránátalma. A barokk idejében szó szerint kivirágzó úri hímzés, amelynek legszebb emlékei a templomi úrvacsorai terítõk, szintén szívesen alkalmazta a gránátalmát a szegfû és a tulipán társaságában. Talán török hatás, talán a nyugatról érkezõ reneszánsz késõ népi formája, talán az õsi magyar motívumkincs megelevenedése? Akár így, akár úgy, egy csodálatos világ tárul elénk, ha elmegyünk valamelyik református kollégium múzeumába, ahol ezeket õrzik. Furcsa, félig a földön kúszó, nálunk is elburjánzó, látszólag jellegtelen növény a festõfû. A mediterrán országokban ma is közönséges gyomnövény. Nem is a növény az érdekes, hanem a gyökere, amelyet õsidõktõl fogva festõ és cserzõanyagként használtak. Akinek nem volt pénze a drága bíborra, de mégis színes ruhát akart, az ezt használta. Fõzetével minden szerves anyagot, fát, szövetet, bõrt szép vörösesre, élénk narancssárgára lehet festeni. A Közel-Keleten élõ beduinok még ma is használják. Külön mesterség volt az ezzel végzett kelmefestés és bõrcserzés. A növény héber neve Pua, amely a Bibliában foglalkozásnévként, személynévként fordul elõ. Amikor Izráel népe Egyiptomban volt, a fáraó megrémült, mert az izraeliták nagyok és erõsek voltak. Istenfélelmük, erkölcsös életük tette õket ilyenné. Ezért elrendelte, hogy a bábák a megszületõ izraelita fiúgyermekeket öljék meg. De a bábák félték az Istent, és nem hajtották végre a fáraó parancsát. Mózes is ezeknek a bábáknak köszönheti, hogy életben maradt. Az egyik bába neve Pua volt. Nem véletlen, hogy a szentírás megõrizte ezt a nevet. Elfogyó nemzetünk számára is intõ példa. Ma azt mondanánk: civil kurázsi. Szabad ember az, aki nem fél. Mózesrõl szinte mindenkinek a mózes-kosár jut eszébe. Régebben tényleg vesszõbõl fonták, mai modern formája már inkább valamilyen habszivacs, textillel bevonva, autóba is beköthetõ, de a két hordozófül még õrzi a kosárra emlékeztetõ formát. A fáraó parancsa ellenére életben maradt a kicsiny Mózes, de amikor már nem tudták a házban rejtegetni, az apja gyékénykosarat csinált, bekente szurokkal, így menekült meg, míg meg nem találta és fel nem nevelte éppen a fáraó lánya. Az elsõ mózeskosár anyaga valószínûleg a papi- 17

18 ruszsás lehetett, ami akkor még nagy területeken vadon nõtt a Nílus deltavidékének mocsaraiban. De ebbõl készítették a papír feltalálása elõtt népszerû papiruszt is. Fõleg az egyiptomi száraz klímának köszönhetõen nagyon sok feljegyzés több ezer évet is túlélt ezen a törékeny anyagon, többek között több bibliai kézirat is. A bécsi Nemzeti Könyvtárnak van a világon a legnagyobb papiruszgyûjteménye. A 19. században élt Rainer trónörökös gyûjtõszenvedélyének köszönhetõ ez a közel 180 ezer darabból álló gyûjtemény, aminek egy része még ma sincs feldolgozva. Az ókori Kelet, fõleg Egyiptom történetének igazi kincsesbányája. Talán nem kell mondani, hogy a papiruszsás fagyérzékeny, télre fûtött helyre kell telepíteni több kertbéli társával együtt. Ilyen például az olajfa is. Nem véletlen, hogy a Bibliában az a legkorábbi, fajtanévvel megnevezett kultúrnövény: az özönvízkor a Nóé által kibocsátott galamb olajfaággal jött vissza, jelezve, hogy a víz húzódik vissza, és újraéledt a növényzet. A bibliai idõben fontos élelmiszer volt, de használták kozmetikai célra, testápolóként és gyógyszerként is. Aki járt már Görögországban vagy Olaszországban, aki látta a végtelen olajfaültetvényeket és megkóstolta az ottani konyhát, az érti meg igazán, hogy mit jelentett már az ókorban ez a növény. Gondoljunk csak bele, a mi éghajlatunkon mennyi munkába kerül az, ami ott sokkal egyszerûbb. Nálunk elvetik a gabonát, megetetik az állatokkal, az állatot felhizlalják, majd levágják, hogy a zsírját kinyerjék, mert ez életfontosságú tápanyag. A déli országokban az olajfák több száz évig élnek, alatta még juhokat is lehet legeltetni, munka csak egyszer van vele: a fák alá kiterített ponyvára botokkal leverik a termést, kipréselik és készen is van a finom olaj. Ráadásul egészségesebb is, mint bármely állati zsír. Sok itt is bemutatott bibliai növény a törökök közvetítésével került hozzánk és részben meg is honosodott. Ilyen a füge, a ruta, a liliomfélék, a nárciszok és a rózsa. A fügét talán még egy kicsit egzotikus növénynek tartjuk, pedig fõleg az utóbbi évek enyhe teleinek köszönhetõen nálunk is sokfelé hatalmas példányok láthatók, de az utóbbiak már annyira honossá váltak, hogy nem is gondolnánk, hogy nem mindig éltek a Kárpát-medencében. Lehetne még szólni a jézusi példázatból ismert búzáról és a konkolyról, amely a jó és a rossz jelképévé vált, a lencsérõl, amelybõl egy tálnyiért el lehetett adni az atyai örökséget, a most újra felfedezett és divatos aloéról, amelyet már Jézus idejében is ismertek, hiszen az elsõ húsvétkor ezzel akarták a testét megkenni a sírhoz kimenõ asszonyok Képzeletbeli sétánk végén megköszönöm a figyelmet, talán sikerült az érdeklõdést felkelteni egy tényleges sétához is. Isten hozta vendégeinket! 18 Partium

19 SZÉKELYHIDI ÁGOSTON Bibliáink és örökségeink Laudáció Károli Gáspár emléktáblájának avatásán a Tokaji Írótáborban augusztus 15-én Magyar írástudónak csodálattal és alázattal illik forgatnia Károli Gáspár anyanyelvû Bibliáját. Ez lett a történelmi magyar Biblia. Õ maga a mûvét 1590-ben így nevezte meg: Szent Biblia azaz: Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész szent Írás magyar nyelvre fordította Károli Gáspár. Három évig készült ez az elsõ teljes fordítás Göncön, a református prédikátor író házában, majd a közeli vizsolyi nyomdában bocsátották útra. Gönc és Vizsoly térségében, Tokajban idézzük fel most a magyar nyelv és irodalom korszaknyitó remekének keletkezését. Ezen a honfoglalás kori tájon érlelõdött és csiszolódott a magyar Biblia nyelve, Felsõ-Magyarország északkeleti nyelvváltozata. Károli Gáspár népéhez hû magyarként és korszerû európai képzésû tudósként merített belõle. Brassói és wittenbergi egyetemi tanulmányok, továbbá héber, görög, latin és német nyelvismeret alapján határozta el: Éltünk, amennyire lehetett, tiszta igaz magyar szóval Az magyar nyelv szólásának módját követtük. Így hát végül ebbõl az õsi népi nyelvi örökségbõl bontakoztatta ki az egységes nemzeti nyelvet. De maradjunk még az 1590-es és a korábbi évek Tisza-Bodrog-Hernád-Sajó-Boldva folyóközében. A korszak legnagyobb költõje, Balassi Bálint ben Tokajban élt. Akkor éppen a Valami új versek ciklus darabjain dolgozhatott, ezeken a nyelvileg és formailag tökéletes búcsúzó költeményeken, köztük istenes vallomásain. Gönc és Vizsoly szomszédságában talán eljutott hozzá a friss magyar Biblia. Talán Károli Gáspár is hírét vette Balassi Bálint közelségének. Mindenesetre ott és akkor együtt láttak napvilágot a magyar költõi és elbeszélõi nyelv addigi legmagasabb szintû és máig mintául szolgáló alkotásai. Ezt a folyóközi vidéket tartják a Halotti Beszéd és Könyörgés nyelvi forrásának is. A Kárpát-medencei magyarságnak és a nyelvrokonoknak ez az elsõ összefüggõ írott szövege a Boldva-mente é-zõ és i-zõ nyelvjárásainak jegyeit hordozza. Okkal feltételezhetjük, hogy az eredeti keresztény latin szertartási elemekbõl az 1180 és 1203 között mûködõ boldvai bencés monostor írástudó szerzetese formált magyar temetési beszédet ütemes tagolású, komor szépségû irodalmi mûvet. Ilyen elõzmény és ilyen kitejesedés elõtt hajtunk fejet a Tokaji Írótábor idei emléktábla-avatásán. Tesszük ezt 2008-ban, a Biblia évében. Magyarországon a Biblia évét azok az egyházak hirdették meg, amelyekhez a nyugati kereszténység felvételétõl az említett elõzmény és kiteljesedés kötõdik. A katolikus és a protestáns intézmények vallási szándéka szellemi, nyelvi, irodalmi, nemzeti örökségünk ezen körének világi megmutatására és megbecsülésére is figyelmeztet. Sokáig kényszerültünk nélkülözni ennek az örökségnek széles ismeretét és befogadását. Most élnünk lehet, és élünk is legalább az utólagos méltatás alkalmával. A Tokaji Írótábor Kuratóriuma jó szívvel vállalja a magyar nemzeti önazonosság nyel- 19

20 vi, irodalmi, szellemi, közösségi hagyományát, ennek ápolását és megújítását a maga módján. Összességében nemzeti értékhagyományról van itt szó. A Biblia évében szerét ejthetjük, hogy most ebben a keretben bizonyítsuk: a magyar nemzeti értékhagyomány milyen gazdag eredeti és környezeti forrásból táplálkozott, és milyen bõségesen gazdagította környezetét. Magyarság és európaiság egybeforrását így követhetjük nyomon. Géza nagyfejedelmünk megkeresztelkedésétõl, 972-tõl a magyarság az európai politikai tér mellett az európai kulturális tér részévé is vált. Ez a kulturális tér sajátos népi és nemzeti kultúrák, bennük régebbi és újabb vallások együtt élését és kölcsönhatását foglalta magába. A zsidó-keresztény Biblia gyûjtõ és kisugárzó szerepe ugyan korábbról és távolabbról indult, Európában azonban Jézus Krisztus fellépésével érvényesült mind erõsebben, mélyebben. Közel-keleti alapjaira itt épültek rá európai görög, római és középkori francia, német, holland, spanyol, angol, cseh, lengyel, magyar rétegek. Ennek a zsidókeresztény Bibliának, az egyistenhit és a szentháromsághit ezen foglalatának hatása az utóbbi két évezred alatt belsõ vallási és egyházi ütközések árán alakult ki. Majd aztán egyéni és közösségi önazonosságteremtõ tartalma és képessége lett az, ami ezeken túlemelkedve emberileg és történelmileg páratlan kisugárzással ruházta fel. Híveit és tagadóit egyként ez az önazonosságteremtõ tartalom és képesség élteti és mozgatja. Itt azonban megállunk. Hatás és befogadás dolgában a döntés az érintett egyénekre és közösségekre tartozik. Különbözõ kötõdéseket vagy elutasításokat ebben mi nem kívánunk megítélni. Személyes meggyõzõdéseket sem helyezünk az egyetemes magyar irodalom létezõ értékrendjeinek képviselete elé. Méltatni azt méltatjuk, hogy a zsidó-keresztény Biblia a nyugati kereszténység keretében Magyarországon milyen gyûjtõ és kisugárzó erõvel támogatta nagy alkotók nagy irodalmi alkotásait, és ezek az alkotások milyen önálló értékké emelkedtek. Tegyük hozzá, hogy esetünkben, az 1950-es években mindez az európai és a magyar reneszánsz világában érvényesült. Elsõsorban persze Károli Gáspár magyar Bibliájának önálló nyelvi és irodalmi értékeit méltatjuk. Sajátos nemzeti viszonyaink között azonban az alkotói magatartás is megkülönböztetett tiszteletet érdemel. Károli Gáspár ahhoz az értelmiségi csoporthoz tartozott, amely az 1526-os mohácsi vész, a magyar állam 1541-es széthullása, a török hódítás terjeszkedése után vállalt nyílt közfelelõsséget. Idegen birodalmi szorításban és folytonos fegyveres veszélyben szolgálták a népi és nemzeti közösséget tudatosítással, bátorítással, lelki és szellemi támasszal. A feladatot a követelmény és a kötelesség szabta meg. Nyelvteremtésben, irodalomban, hitterjesztésben, tanításban, nyomdászatban, közéletben együtt tevékenykedõ személyiségként emlékezünk és emlékeztetünk itt Károli Gáspár jeles társaira is: Batizi Andrásra, Benczédi Székely Istvánra, Dévai Bíró Mátyásra, Ilosvai Selymes Péterre, Komjáthy Benedekre, Mankoviti Bálintra, Mélius Juhász Péterre, Miskolci Csulyak Istvánra, Pesti Mizsér Gáborra, Renius Györgyre, Siklósi Mihályra, Szenczi Molnár Albertre, Szkárosi Horvát Andrásra, Sztárai Mihályra, Tardi Györgyre. Gondolatban rajzoljuk meg ennek a közfelelõsséget vállaló értelmiségi alkotói magatartásnak a térképét is, Felsõ-Magyarország akkori szellemi mûhelyeivel és közösségi védelmi erõsségeivel. Hosszú sor ez is: Abaújszántó, Abaújvár, Bodrogkeresztúr, Boldogkõ, Boldva, Edelény, Diósgyõr, Gönc, Kassa, Lõcse, Mád, Mezõkövesd, Miskolc, Monok, Olaszliszka, Ónod, Putnok, Rozsnyó, Rudabánya, Sajószentpéter, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szendrõ, Szerencs, Szikszó, Tállya, Telkibánya, Tokaj, Vizsoly. Hogy is vallott errõl Károli Gáspár? Fõmûve, a magyar Biblia háromezer oldalnyi kézirata nagy fáradsággal, testi töredelemmel és buzgóságos szeretettel készült. Ez a szeretet és áldozatosság indította õt és társait, az 1526 utáni magyar értelmiségi csoportot 20 Partium