14 D. Útmutató az egyéni fejlesztési és szolgáltatási tervet megalapozó diagnózis elkészítéséhez a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében

Átírás

1 14 D Útmutató az egyéni fejlesztési és szolgáltatási tervet megalapozó diagnózis elkészítéséhez a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében Első lépés - alacsony foglalkoztatási eséllyel rendelkezők képessé tevő és önálló életvitelt elősegítő programjai támogatására Kódszám: TAMOP A projektek az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósulnak meg.

2 A diagnózis készítése az ügymenetben az a folyamat, amely megalapozza az Egyéni fejlesztési és szolgáltatási terv elkészítését, amelynek során képet kaphatunk az egyén aktuális helyzetéről és állapotáról. A diagnózis egyfajta értékelési folyamat, amelyben az egyén életútját, önmagáról alkotott képét és a vizsgálatok eredményeit a diagnózist készítők és maga az érintett személy összevetik, és megállapítják, hogy jelen állapotában alkalmas-e a munkavállalásra. Ha igen, annak megállapítása is lehetséges, milyen munkakörök ellátására képes (általánosságban), vagy milyen tényezők és szolgáltatások szükségesek ahhoz, hogy hosszabb (és milyen hosszú) távon alkalmassá váljon a munkavállalásra, valamint, hogy mely tényezők akadályozzák, gátolják elhelyezkedését, vagy éppen segítik azt. A diagnosztikus eljárás során objektív és szubjektív adatokkal egyaránt dolgozunk. Az olyan objektív adatok felvételét, mint pl. az életkor, iskolai végzettség, pályafutás, stb. már az adatlap (Adatlap a kiválasztás folyamatban részvevőkről) kitöltésével megkezdjük, amely során megállapításra kerül, hogy az egyén megfelel-e a program célcsoportjának, azaz bevonható-e a projektbe. Tulajdonképpen ez is a diagnosztikus eljárás része, de a projektünkben korábban megtörténik. Emellett a diagnosztikus eljárásban szubjektív adatokkal is dolgozunk, olyan adatokkal és tényekkel, amelyeket magától a személytől szerezhetünk meg, s amelyek arra vonatkoznak, ő hogyan látja saját helyzetét, lehetőségeit, problémáit. Ezek leginkább a bevont személyekkel készített interjúk során megállapítható adatok, amelyek azért is szubjektívek, mert értékelésük során fontos megállapítani, hogy az egyén önképe mennyire felel meg annak a képnek, melyet az interjút felvevő személyekben, tehát másokban ki tud alakítani, el tud fogadtatni. A megítélés célja nem az öncélú véleményalkotás, csupán annak tudomásul vétele, hogy a munkakeresés során gyakran a munkaadó megítélése, benyomása dönt arról, hogy kit és milyen feltételekkel fog alkalmazni, ezért erre fel kell készülni. Az interjú felvételét követi az az interdiszciplináris szemléletű, a munkavállalást megalapozó állapotfelmérés, amely kiterjed az egyén egészségi és mentális /pszichés állapotára, szociokulturális helyzetének feltárására, képzettségének, ismereteinek és készségeinek (beleértve a munkavállalási készségeket is) felmérésére, valamint személyes, és munkavállalással összefüggő szükségleteire, igényeire és lehetőségeire. Ebben az állapotfelmérésben is kiemelt jelentőségű, hogy a személy által szolgáltatott adatokat a projekt munkatársai értékeljék, így alapozva meg a további szolgáltatások nyújtásának szükségességét. A diagnózist a következő területeken javasoljuk elvégezni: 1. Fizikai és egészségi alkalmasság 2. Munkerő-piaci előélet, pályafutás 3. Tudások, ismeretek, készségek, képességek, kompetenciák

3 4. Szociális helyzet 5. Motiváció Javasoljuk, hogy a diagnózis ne csak a problémákra fókuszáljon, hanem elsődleges célja az ügyfélben rejlő erősségek, lehetőségek feltárása legyen, mert ezekre alapozhatjuk a további fejlesztést. Szintén megfontolásra ajánljuk, hogy a megfelelő diagnózis elkészítéséhez, a személyt a környezetével együtt akarjuk megérteni, megismerni. Ennek következtében elképzelhető, hogy a szükséges beavatkozások nem csak az ügyfelet, de a környezetét is érinteni fogják, hiszen pl. megfelelő támogató háttér nélkül nem képzelhető el a sikeres munkaerő-piaci (re)integráció. 1. Fizikai és egészségi alkalmasság Az egészségi/fizikai alkalmasság feltárása során azokat a tényezőket kell megismerni, amelyek segítik vagy gátolják az egyén munkaerő-piaci részvételét. A diagnózis készítés e szakaszában felhasználhatjuk a korábbi orvosi vizsgálatok eredményét, megállapításait.. az orvos által korábban megállapított tartós betegség, egészségkárosodás vagy munkaképességcsökkenés mellett (ha van ilyen ) fel kell deríteni, hogy vannak e a személynek olyan tartós vagy ciklikusan visszatérő betegségei, károsodásai, amelyek munkavégző képességét befolyásolják. Tudnunk kell, képes e tartósan ülni, állni, menni, netán nehéz súlyokat emelni, jól lát-, hall-e, bírja-e a hőséget, vagy éppen a hideget, a zajt, s minden egyéb olyan tényezőt, amely a munkavégzés során előfordulhat. Meg kell bizonyosodni arról, milyen a terhelhetősége, tud-e nyolc órában dolgozni, vagy éppen részmunkaidős állást szeretne. Az egészség/fizikai alkalmasság megállapításakor a testalkat megfigyeléséből, az egészségre, betegségre utaló jegyekből (pl. fogazat állapota), a személy saját közérzetéről adott jelzéseiből, vagy éppen a személyes higiénéjéből is számos olyan információ szerezhető, amely megalapozza az egyéni fejlesztést, a projektben a személlyel közösen megállapodott cél elérését. Az egészséghez természetesen hozzátartozik a mentális egészség kérdésköre is. Ezért érdemes megismerni az ügyfél pszichés/mentális állapotát, önértékelését, önbizalmát, frusztráció tűrését is. Ha úgy látjuk, hogy az érintett személy olyan betegséggel, sérüléssel küzd, amely mellett mindaddig nem állítható munkába, képzésbe, amíg az fennáll, akkor a gyógyulás, a szükséges egészségügyi ellátás irányába kell őt terelnünk. Megítélésünk szerint a fennálló kezeletlen szenvedélybetegségek általában olyan mértékben rontják a munkában maradás esélyét, hogy az érintett személyeket nem érdemes a gyógyulás előtt az elhelyezkedésre ösztönözni, de egyéb szolgáltatásokat lehet részükre nyújtani.

4 2. Munkaerő-piaci előélet, pályafutás Ebben a kérdéskörben arra keressük a választ, hogy az érintett személy eddigi élete során dolgozott-e, ha igen, milyen munkáltatóknál, milyen munkakörökben, milyen feladatokat látott el; illetve ha nem, akkor ennek milyen okai voltak. Fontos továbbá annak megértése, miért alakult így a munkaerő-piaci pályafutása, hogyan vélekedik erről ő maga, és milyen munkáltatói magatartásokkal, hozzáállással, visszajelzésekkel találkozott. Szükséges érinteni azt a témakört is, hogy a munkák keresése és megtalálása során milyen erőforrásokra támaszkodhatott (ismerősök, család, ÁFSZ intézményei, szociális szolgáltatások, stb.), s milyen tényezők gátolták azt. A kapott segítségek értékelése fontos támpontot adhat a további együttműködéshez. Ha volt(ak) munkahelye(i), fontos annak megismerése, mely munkáit szerette és miért, hogyan szeretett dolgozni (pl. egyedül vagy csapatban), s melyek voltak a legszívesebben és legkevésbé szívesen végzett feladatai. Feltétlenül szükséges annak megismerése, amit az ügyfél maga gondol erről a kérdéskörről, illetve véleménye szerint mi segítene, segíthetne neki a munkavállalásban, illetve a munkavégzésben. 3. Tudások, ismeretek, készségek, képességek, kompetenciák Ebben a témakörben mindazokat az iskolai pályafutás, a spontán szocializáció vagy a munkavégzés során megszerzett ismereteket, készségeket, képességeket kell feltárni, amelyek a munkavégzést vagy a munkavégzéshez szükséges tanulást megalapozhatják. Elsőként természetesen az ügyfél iskolai pályafutását érdemes felderíteni, megismerni hivatalos végzettségeit, képesítéseit. Mindemellett fontos feltárni, milyen egyéb ismeretekkel, tudással, jártassággal, stb. rendelkezik. Ilyen lehet pl. bizonyos szerszámok, gépek kezelése, a számítógép használata, jogosítványok, stb. A kérdéskör lényegi eleme annak megismerése, milyen az ügyfél viszonya a tanuláshoz, milyen sikerek, kudarcok érték eddigi élete során, és véleménye szerint miért. Szükséges megismerni, hogy melyek a témakörhöz kötődő alapvető készségei, tud-e, szeret-e olvasni, írni, számolni, írásos utasításokat, tervrajzot értelmezni, megérti-e a szóbeli utasításokat, hogyan kommunikál különböző helyzetekben, hiszen ezek a munkahelyen alapvető fontosságúak lehetnek. Az önismeret, az együttműködés, az érdekérvényesítés képessége mindmind fontosak lehetnek a munkavégzés során, ezért ezeket is érdemes górcső alá venni. 4. Szociális helyzet A szociális diagnózis során az ügyfél családi, megélhetési viszonyai, életkörülményei tárulnak fel.

5 A szociális helyzet természetesen meghatározza a munkaerő-piaci pályafutást, de nem egyedüli tényezője annak. A szociális helyzet megismerése érdekében a szociális szakmában széles körben használt szociális diagnózis módszerét javasoljuk alkalmazni. A szociális diagnózis mindig a kliens és a környezet közötti kölcsönhatásra vonatkozik. A szociális diagnózisban ezért mindig külön diagnózist állítunk fel, és párhuzamosan avatkozunk be a kliens és környezet vonatkozásában. Nagyon fontos tehát a diagnosztikus eljárás, az egyéni fejlesztési és szolgáltatási tervek kidolgozása és megvalósítása során annak felismerése, hogy nem elég a projektbe bevont ügyfeleket fejleszteni, hanem gyakran a környezetére is ki kell terjeszteni a tevékenységet. 5. Motiváció A társadalmi kirekesztődést alapvetően három tényező együtt járása okozza, ezek az alacsony iskolai végzettség, a fizetett munka hiánya és az önbecsüléshez kapcsolódó problémák, nyilvánvaló tehát, hogy a beilleszkedés elősegítése érdekében e három területre kell koncentrálnunk. Ha azt szeretnénk megtudni, mivel motiválható ügyfelünk, azt kell megtudnunk tőle, melyek azok a tényezők, amelyekre önbecsülése alapozódik. Az érdeklődés feltárása a motivációs bázis megismerésének következő lépése. Ez azért fontos, mert bizonyított tény, hogy abban a munkában érzik jól magukat az emberek és abban sikeresek, amely az érdeklődésükkel összhangban van. A projekt célcsoportjában gyakori lehet, hogy egyes személyeknél nem alakult ki érdeklődés. Ilyenkor annak felkeltése is a fejlesztési folyamat feladata lesz. Az értékstruktúra, az ügyfelünk legfontosabb értékeinek feltárása a következő lépés, melynek során azt tárjuk fel, mely dolgok, tényezők fontosak a számára. Ilyenek lehetnek pl. a család, a biztonság, a megbecsülés, az anyagi javak, stb. érdemes azt is megtudnunk, értékeit hogyan rangsorolja, ha választania kellene közülük, melyik lenne az elsődleges. Nyilvánvaló, hogy akkor érhetünk el vele sikert a projekt során, ha a legfőbb értékei eléréséhez nyújtunk segítséget, arra alapozzuk a motivációt. A családi, a helyi közösségben fellelhető tradíciók kiemelkedő szerepet játszanak a motivációban. A motiválásnál igen fontos figyelembe venni a szűkebb és tágabb környezet tradícióit, és ezzel összhangban cselekedni. Ha ugyanis ezzel ellentétes ösztönzéseket teszünk, akkor valószínűleg ellenállást keltünk. A tradíciók megismerése érdekében a feltett kérdések vonatkozhatnak arra, hogy mások miből élnek a környéken, mi a szokás, mi az elfogadható munka és kereset a férfiak és nők számára stb. A motiválás lényeges eleme, hogy mennyi idő alatt érhető el a cél, amit kitűzünk. Egy adott személy esetében tisztában kell lennünk, hogy milyen

6 távlatokra képes erőfeszítést tenni. Ezt leginkább a múltbeli események mutatják meg, amelyeket célzott kérdésekkel tárhatunk fel (Volt-e olyan tevékenység, amit abbahagyott? Miért? Mennyi ideig dolgozott egy adott helyen?).