...összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre.

Átírás

1 ...összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre. Kéve (Mik 4,12) Székely-Mezőség-i református gyülekezetek hetilapja 4. évfolyam 10. szám (124.) március 9. A nő: tetőtől talpig élet Boldog nőnapot! Egy ízléstelen szólásmondás szerint: március 8 a nők napja az év összes többi napja pedig, a férfié. Bevallom, kényszeredetten, s csakis a társaság kedvéért tudok ezen a jópofaságon szórakozni. Ilyenkor, epésen meg is jegyzem magamban: meg is látszik az esztendő nagyobbik részében, hogy a férfi uralja De, mielőtt bárki valamiféle elfogultsággal, és nők iránti elvtelen részrehajlással vádolna, gyorsan meg is jegyzem: nem hiszem, hogy a nők, nemiségük okán, emberi tartásukban és értékükben bármennyivel is értékesebbek lennének, mint a férfiak. Eszemben sincs ilyet állítani, hiszen megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. (I Móz 1,27). Nem értékesebbek, de másak! Istennek valamiért úgy tetszett, hogy férfivá és nővé teremtette az embert a nemi kétféleség a Teremtő akartában BZS a n aran c slig e t b allad ája ültessünk narancsmagokat mondtam és ne feledjünk majdani ligetünk közepén egy sornyi fövényt megőrizni a holdfényösvénynek aztán megnémulva figyeltem ahogy kiszorítod a narancslevet fogant. Az ember teremtésének másik leírásában találunk egy magyarázatfélét is: a férfinak hozzáillő segítőtársra volt szüksége. A férfinak szüksége volt egy társara mégpedig: hozzáillőre. Akárhogy boncolgatnánk, tény az, hogy egymásnak és egymásért teremtette őket. A homoszexualitás vehemens bírálói mindig a teremtés rendjének védelmében mondják ki könyörtelen ítéletüket: az a természetes, ha a nő a férfiban, és a férfi a nőben találja meg hozzáillő társát, ezért, az azonos neműek szexuális viszonya förtelmes bűn!. Nem is vitatom ezt az igazságot, csak csendben megkérdezem: mi van akkor, ha a férfi nem találja meg a nőben, s a nő a férfiban (Folytatás a 4. oldalon) A pénz beszél, a kutya ugat de, ki vezet? Előválasztási lázban ég az RMDSZ. Ismerős kórkép. Nemigen lepődök meg a választási izgalomban vert hullámok tajtékain. Közéleti forgolódásomnak köszönhetően könnyebben eligazodok az emberi rafinéria labirintusaiban, és olykor szenvtelen, könyvelői nyugalommal írom embertársaim ügyeskedéseit a gyarlóság számlájára. Azon sem lepődök meg, amikor a jók kikapnak, s a léhák nyernek, a választás paklijában minden belefér. Nekem könnyebb, de a választóknak sokkal nehezebb. Ezért szántam el magam erre a nyilvános töprengésre, merthogy, ha jól belegondolunk, végül is a választókat terheli a nagyobb felelősség! A korántsem tökéletes demokráciát jogunkban áll bírálni, de azt el kell ismerjük, hogy az általános választási rendszernek köszönhetően, minden egy-gyes közszereplő, tulajdonképpen közvetlenül a választóktól kapja jogosítványát a köz szolgálatára. Úgyhogy, kedves választók, bármennyire is kellemetlen a nézőtérről azt látni, hogy csapatunk ügyetlenül játszik, voltaképpen mi küldtük a játékosokat a pályára! A demokrácia egy olyan társadalmi rendszer, amely megengedi, hogy szurkoljunk kedvenceinknek, szidjuk az ellenfelet, hurrogjuk a bírót, és az ügyetlen játékostól az edzőig méltatlankodjunk az égbekiáltó szamárságok láttán, de mérkőzés közben nem mehetünk be a pályára helyettük játszani, sípot fújni, vagy stratégiát váltani. Minderre, csak két meccs között kínálkozik lehetőség. És, ez éppen most van! Az előválasztások módszertanáról Egyelőre, az előválasztások idejében vagyunk, amikor az RMDSZ a választók megkérdezésével próbálja meg összeállítani azokat a névsorokat, melyeket végül a közelgő önkormányzati választásokon benevez a versenybe. Kevés olyan politikai szervezet van, aki gyakorolja ezt az úgynevezett belső demokratikus válogatási módszert más pártoknál ez többnyire úgy működik, hogy a párton belül hatalmon levő vezetőtestület néhány tagja összedugja a fejét, és eldönti, hogy kiket indít a választásokon. Tény az, hogy az RMDSZ előválasztási szabályzata alaposan korlátozza az érdekeltségek (Folytatás a 10. oldalon)

2 Vas árn ap Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől (1 Thessz 4,13a) Pál, amint a szakasz utolsó verséből kiderül, vigasztalásul és vigasztaltatásul szánja ezt a gondolatsort. Tény az, hogy a tudatlanság a vigasztalanság okozója. Azt hiszem, mégoly tudattalanul is, de a koporsókat jelző sírkövek is némiképpen azzal nyugtatnak, hogy tudatják: oda temettük az elszólítottat. Persze némileg balga és fogyatékos tudás ez az elhunytak felől, s előttünk a titok éppen olyan súlyos és csendes, mint a mázsás sírkő, melyen élettelen betűk hirdetik az elmúlásba vésett évek emlékét. Isten, hajlandó titkokat megosztani velünk! Ha ezzel a feltevéssel közelítünk hozzá: megfejti önmagát Tudom, egyre kevesebb titok van a világban, de egyet még mindig homály fed, s ettől félünk a legjobban. Olvasd még egyszer: nem szeretné Isten, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől! Hé tfő és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. (4,13b) Vannak sokan, akik azt mondják: alapvető életérzésem a szomorúság. Ez az alaphang már önmagában is nagyon szomorú. Képzeld, ezt úgy is átlehetne hangolni, hogy: alapvető életérzésem a reménység! Tudod, ha jó az alap, akkor bármit fel lehet rá építeni, s ami nem tetszik, vagy nem jó, egy tartós és kemény alapon újra lehet építeni. Tekintsd úgy Jézust, mint egy új alapot őt, aki győzött a halál felett, s ebben a győzelemben rendíthetetlen reménységalapot teremtett az embernek. Ezen, aztán lehet tervezni, építeni, fáradozni, újjáépülni, elölről kezdeni, próbálkozni és kitartóan derűlátónak lenni. Ke d d ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt (4,14a) Olykor, a reménységet úgy szoktuk megfogalmazni, mint: biztos tudást. Például, amikor valamit elölről kezdek, ezzel a felvetéssel indíthatok: tudom, hogy végül jó lesz. Ez egy biztos reménység! Csakhogy, a tudás és a tudásszerzés gyakorta van kiszámítható és valószínűsíthető paraméterekhez kapcsolva. Ebben az igében nem ilyen tudásról, hanem hitről van szó! Jézus áldozatát és feltámadását nem lehet semmiféle tárgyilagos feltétellel megközelíteni. A hitet, pedig nem lehet az értelmes gondolkodás útján megszerezni. A hit, a Lélek ajándéka! Sze rd a az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. (4,14b) Innen tovább, már csak a hívőnek mond valamit az Ige! Ha nem mond 2 semmit, akkor kezdj el imádkozni a Lélekhez: jövel Szentlélek, töltsd be szíveinket éppen! Pál apostol azt mondja a hívőnek, hogy a holtak, akik Jézus visszajövetele előtt elhunytak, nem vesztek a múlt süllyesztőjébe, hanem általa és vele együtt ismét láthatóvá válnak. Nem kívánok spekulációba keveredni, ezért csak annyit kockáztatok meg: az elhunytak, mint a keresztfán megtérőnek adott válaszból is kiderül (még ma velem leszel a paradicsomban ), hogy az elhunytak most is vele vannak. Sőt, mi több: joggal reménykedhetsz abban, hogy viszontlátod őket! Cs ütö rtö k mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. (4,15b) S még valami. Arra is számíthatsz, hogy advented beteljesedése még életedben bekövetkezhet! Számítasz erre?! Vigyázz! Nem azt kérdem, hogy kiszámítottad-e visszajövetelének időpontját, mint tették némely keresztyének, hanem azt, hogy beszámolod-e reggel, amikor ébredsz, vagy amikor tervezed holnapod, hogy akár ma, de lehet, hogy holnap visszajön az Úr?! Nem lenne okos ezt a mondatot Pál és a korai keresztyénség felfokozott visszatérő-krisztus várásának túlzásszámlájára írni. Ebből a beszámítható visszatérésből támad az a feszültség, amelynek erőterében mindig megújul a reménység! Pé nte k először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, (4,16b) Logikus a sorrend. Mintha ebben is Isten emberiránti végtelen megértése látszana: ismeri az Úr az emberi logika rendszerét, s bár nekünk nem áll képességünkben logikus gondolatvezetésünkkel hozzá jutni, de Őneki hatalmában áll a mi logikai ösvényünkön hozzánk közeledni. Ezen észrevételen túl, van itt valami nagyon fontos: akik elhunytak, Krisztusban hunytak el! Aki megaláztatott, vele aláztatott meg a halál által, hogy vele együtt feltámadjon. Túlzás lenne ezt így érteni?! Van, aki ebből az Igéből azt olvassa ki, hogy itt azokról van szó, akik életükben hittek és engedelmeskedtek Krisztusnak. Nem vitatkozok. Majd kiderül akkor! A lényeg: a lényeg az elhunytak nincsenek Isten gondviselésén kívül. Szo m b at azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk (4,17a) Lám-lám, itt a nagy viszontlátás bizonyítéka: velük együtt ragadtatunk el! Velük együtt Ne félj végig gondolni, hogy kiről szól ez a velünk! Gondolj csak nyugodtan mindazokra, akik előtted lettek elszólítva ebből a világból Ugye, általában nem is gondolsz rájuk úgy, hogy egyszer majd viszontlátod őket, sőt velük együtt leszel! Nem szellemidézés ez, hanem valóságos együttlétről szól. Ha végig gondoltad, akkor most gondolj arra, hogy te is el leszel szólítva innen. Lehet ez jó hír is, mert netán megviselt ez az élet és a föld ahol eddig éltél. Persze, lehet rossz hír is, de ne sajnáld, mert az ahová elragad minket az Úr, olyan lesz, ahol Ő lesz minden mindenekben. Brassai Zsombor

3 A szeretetkonyha tizenöt rászorulót szolgált ki hétvégenként Akkor boldog, ha vigasztalni tud Néhány hónappal korábban, szeretetkonyha szolgálatot indított a mezőbergenyei gyülekezet diakóniai bizottsága. Erről kérdeztük Szabó Marg it özvegy tanítónőt, aki bár nem tősgyökeres bergenyei, hiszen tanító férjével alig két évtizede költözött a faluba, mégis a gyülekezet egyik elkötelezett szeretetmunkásaként szolgálja a Krisztus ügyét. Margit néni, a bergenyei gyülekezet diakóniai bizottságának egyik komoly szociális természetű felelősségeket felvállaló tagja, aki igen sok időt és lelki erőt áldoz arra, hogy rászorulókon segítsen. Az elmúlt hónapokban szeretetkonyhát működtettek, hetente több rászoruló gyülekezeti tagnak ebédet főztek. Kérem, mondja el lapunk olvasóinak, hogy hogyan kezdődött ez a szolgálat. Gyülekezetünk diakóniai bizottsága rendszeresen össze szokott gyűlni, s egy ilyen beszélgetés alkalmával felmerült a kérdés, hogy netán azokon is lehetne segíteni, akiknek gondot jelent a főzés vagy azért, hogy nincs miből, vagy betegségük miatt nehezükre esik a meleg étel elkészítése. Eddig főleg a gyógyszerszükségletek biztosítására fordítottuk a figyelmünket, de most úgy gondoltuk, hogy szolgálatunkat ebben az irányban is haszonnal kamatoztathatnánk. Mielőtt tovább mennénk, hadd kérdezzek rá, hogy mikor és milyen indíttatásból alakult meg az úgynevezett diakóniai bizottság? Ugyanis, ha jól értem, akkor ez nem egy alkalmi és véletlenszerűen szerveződő tevékenység, hanem némileg intézményesedett szeretetmunka Igen. Már nyolc-kilenc éve működünk, amióta egy svájci szeretetszolgálati bizottságtól célirányosan kapunk rászorultakra fordítható pénztámogatást. A szerényebb jövedelemmel rendelkező gyülekezeti tagjainknak gyógyszert és kötszert szoktunk vásárolni, de olyan is volt, hogy konfirmálásra készülő, kisjövedelmű családot is megtámogattunk. Különböző alkalmakkor, főleg ünnepeken, szeretetcsomagokat is készítettünk. Tulajdonképpen, a svájci támogatóinktól kapott szeretetet próbáljuk tovább adni a rászorult bergenyeieknek. Hány tagja van ennek a bizottságnak? Négyen vagyunk: két nő és két férfi, illetve a lelkészünk is besegít a munkánkba. Tapasztalatom szerint, nagyon sokan szorulnak gyógyszeres kezelésre, ezért az igények is nagyon nagyok lehetnek. Feltételezem, hogy nem tudnak minden kérést kielégíteni, hiszen anyagi fedezékük, még ha külföldi támogatóktól is származik, az igénylések számához képest, korlátozott. Hogyan döntik el, hogy ki a rászoruló, akit tényleg meg kell segíteni? Az igazság az, hogy mi szüntelen látogatjuk a gyülekezetet, ezért pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy hol van anyagi nehézség. Persze, minden alkalommal összegyűlünk, és megbeszéljük a rászorulók helyzetét, s végül is együtt hozzuk meg a döntést. Milyen rendszerességgel látogatják a betegeket? 3 Naponta, vagy hetente. Ez mindig a szükséghelyzettől függ. Persze, ezt a bizottság női tagjai végzik, kevésbé a férfiak. De, mivel kaptuk ezt a szép megbízatást, mindnyájan rajta tartjuk a szemünket a közösségen. Ez, amolyan felelősség is, amit vállalni kell. Naponta kijárunk a faluba, már tudjuk hol vannak a betegek, s nőtársammal együtt, olykor cserélgetve egymás klienseit igyekszünk minél rendszeresebben jelen lenni a rászorulók életében. Látogatási programunk egyáltalán nem szervezett nem szabunk időpontokat, időbeosztást hanem spontán látogatásokat teszünk az embereknél. Nem szervezetten, de a Lélek ösztönzésére Igen. És ugyanakkor tudjuk már azt is, hogy vannak olyan öregek, akik elvárnak minket, hogy elbeszélgessünk velük, s mindennapi gondjaikat is meghallgassuk. Nemcsak az anyagi támogatás a szempont, hanem lelki támaszt is próbálunk nekik nyújtani. Térjünk a szeretetkonyhai szolgálatra. Hogyan indult, miként szervezték meg ezt a nagyobb volumenű munkát? Előbb öt személynek kezdtünk főzni, de kezdetben, sajnos azzal is szembe kellett nézni, hogy a közösségből megróttak minket ezért a tevékenységért. Voltak olyanok is, akik ellenszenvvel fogadták, hogy mi másoknak főzünk. Persze, mi ezzel nem törődtünk, hanem látván azokat, akik nagyon ráutaltak, elkezdtünk nekik főzni. A megsegítetteknek sem volt könnyű, mert voltak olyanok, akik megszólták őket: te miért mész oda? Vagyis, a rászorulók el kellett jöjjenek a gyülekezeti ház konyhájára? Igen. Eleinte úgy működött ez a szolgáltatás, hogy csütörtöki napon összegyűlt a bizottság, s a pénztárosunknak felírtuk, hogy mit kell vásárolni. Szombaton, beosztva egymást, megfőztük két napra, szombatra és vasárnapra főztünk a rászoruló személyeknek. Eleinte, a rászorulók feljöttek a gyülekezeti házba, s ők maguk vitték haza ebédjüket. Aki pedig nem tudott feljönni, azoknak elvittük haza. Eleinte öt személynek főztünk, de három hónap után már tizenötnek készíthettünk ebédet. Akkor, ez azt jelenti, hogy végül már volt mit aprítani a levesbe. Mennyi ételt főztek? Másfél liter levest, és két napra elegendő második fogást biztosítottunk. Mikor többet, mikor eleget de, egy biztos, az emberek nagyon várták. Nem tudom elfelejteni, hogy milyen örömmel (Folytatás a 4. oldalon)

4 A nő: tetőtől talpig élet (Folytatás az 1. oldalról) azt a bizonyos hozzáillőt mert..., netán a nemek elveszítették természetes identitástudatukat?! Azt gondolom, így, nőnap idején, hogy bizony a nemek önértelmezése is némi revízióra szorul. Véleményem szerint a homoszexualitás a nemek identitászavarának egyik kritikája! Nőnapot ünnepelünk, ezért nem a férfiakról szeretnék szólni. De nem írhatok a nőkről, úgy, hogy ne a férfiakkal való kapcsolatukban beszélnék róluk. Valamiképpen, talán teremtésünknél fogva, szervesen egymásra vagyunk utalva olyannyira, hogy nő nélkül nem tudok férfi lenni, de nélkülem a nő sem tud nő lenni. Éppen ezért csodálkozok azon, hogy a férfiak olykor kizárólagos férfias dorbézolásokban és virtuskodó erőmutatványokban akarnak saját férfiasságuknak imponálni, s az asszonyok diszkréten félrehúzódva, elnézik és hagyják, elfogadják, sőt kerülik ezeket a helyeket, azért, hogy lehessen a férfi az aki, férfi. Mindig is csodálkoztam azon a sajátosan tradicionális vidéki szokáson, hogy az étkezéseknél az asszony nem is terít magának, hanem fennforog, tálal és kiszolgál. Attól nő a nő, hogy kiszolgálja a férfit, a férfi pedig abban éli meg másneműségének elégtételét, hogy ki van szolgálva?! Én nem szeretem az olyan vacsorákat, ahol nem ülnek asszonyok is az asztalnál sőt, az olyan beszélgetéseket sem kedvelem, amelyben a nők nem vesznek részt. Ez, éppen annyira nem természetes, mint az egyneműek szexuális viszonya! Mások vagyunk, de az életnek nincs egy olyan területe sem, ahol ne lenne helye a másik neműnek is legyen az a gazdálkodás vagy a politika világa, presbiteri testület, református szószék, vagy szülőszoba Lehet férfiasan üzletelni, gazdálkodni, politizálni, döntéseket hozni és prédikálni, de ettől csak egynemű, s egyneműségében egyszínű, unalmas és szegényes lesz az élet. Márpedig, annak a költőnek vélem igazát, aki azt mondja, hogy a nő: tetőtől talpig élet (Weörös S.). Nemcsak életadóként élet ő, hanem tetőtől talpig lényéből sugárzik az élet. Ki ne emlékezne anyja ölének dermedt félelmeket olvasztó, kudarcból talpra állító, bánatban könnyitató melegére? Ki ne emlékezne az anyai szó simogatására, arra a suttogó hangra, amely egyszerre nyugtatott és erőt adott? Persze, hogy emlékszel te is ő az: a NŐ! Tetőtől talpig élet Ugyan már, ki az a férfi, aki ne nőből, anyából vagy asszonyból merítené az élet derűjét és fényét? Igen. Ez a legtermészetesebb! Én semmi mást nem kérek a nőktől, csak azt, hogy legyenek nők! A férfiaknak pedig azt üzenem, hogy ne drága bokrétákkal és parfümökkel kedveskedjenek nőiknek, hanem csodálják áhítattal, azt, aki tetőtől talpig élet! Bras s ai Zs o m b o r Akkor boldog, ha vigasztalni tud (Folytatás a 3. oldalról) vártak minket, hogy vigyük már nekik az ebédet. Fájt a lelkem látni ezeket a szegény idős és beteg embereket, de ugyanakkor ez ösztönzött is, hogy végezzem ezt a szép szolgálatot. Meg kell mondjam, hogy nagy örömmel vállaltuk ezt a munkát. A bizottságunkban tevékenykedő férfiak feleségei is besegítettek, így minden szombaton ketten voltunk a konyhán. Meg kell mondanom, hogy mindig türelmetlenül vártam a sorom, legszívesebben minden szombaton elmentem volna főzni. S hadd hangsúlyozzam azt is, hogy egy hónap elteltével, már a gyülekezeti tagok is besegítettek az élelmiszer alapanyagok adományozásával hoztak szalonnát, zsírt, zöldségeket, savanyúságot, tehát, egy idő után elfogadták, hogy mi ezt a munkát végeztek, sőt örültek is annak, hogy tudnak nekünk segíteni. Most, hogy egyelőre beszüntettük ezt a szolgáltatást, voltak olyanok, akik az utcán megállították, hogy megérdeklődjék, lesz-e főzés, segíthetnek-e. Miért szüneteltetik? Hát, előbb csak a téli hónapokra terveztük, s most már benne vagyunk a márciusban. De, az igazság az, hogy a pénzünk is megapadt, úgyhogy nehéz lenne folytatni. Persze, a rászorulók bánják a legjobban, hiszen nekik a nyár is olyan mint a tél. Nem merült fel annak a szándéka, hogy a gyülekezet anyagi hozzájárulásával folytassák ezt a jótékony szolgálatot? Volt ilyen elképzelésünk, de ez most, úgymond, csak a próba 4 volt. Vannak elképzeléseink és terveink a szolgálat kiszélesítésére, de ezt majd ezután fogjuk megbeszélni. Én, nagyon szeretném, mert nekem boldogságot jelent, ha látom, hogy valakinek örömöt tudok szerezni. Hogy hogyan folytatódik, még nem tudom, de remélem, hogy majd a fiatalabbak jobban is meg tudják szervezni, mert én bizony, hetvenöt évesen már eléggé benne vagyok a korban Margit néni azt mondja, hogy benne van a korban, én viszont tudom, hogy a gyülekezeti élet minden szolgálatából ki szokta venni a részét. Rendszeresen ott van a templomban, részt vesz a gyülekezeti rendezvények szervezésében, énekel a kórusban, mindig ott van a bibliaórán, betegeket látogat, főz a rászorulóknak. Honnan ez a nagy lendület? Én, úgy érzem, hogy ez Isten ajándéka, mert mindez nem telne ki az én erőmből. Nekem életcélom az, hogy a kapott szeretet tovább adjam. Úgy érzem, hogy ezt nem zárhatom magamba, hanem rendeltetésszerűen tovább kell adnom. Akkor vagyok boldog, és akkor nagyobb az örömöm, ha valakit tudok vigasztalni és örömet szerezni. Ez teljesen ki is tölti az életemet. Látja-e annak jelét, hogy a fiatalabbak folytatni fogják ezt a szeretetszolgálatot? Reméljük. Példát mutatunk, s hiszem, hogy ez a példamutatás és az Isten megszólítása fiatalabbakat is ösztönözni fog erre a szép szolgálatra. Vannak erre mutató jelek? Igen. Vannak, s biztos vagyok abban, hogy lesznek majd többen is. Köszönöm a beszélgetést, és maradjon Isten áldása életén és szolgálatán! Kérdezett: B rassai Zso m b o r

5 Domahidi Béla A helyes keresést kell először megtalálni Rég nem látott ismerőssel találkozom, futtában kérdezem: hogy vagytok. A válasz tartalmában ismerős, mégis szokatlanul direkt: ha több lenne a pénz, minden oké volna. Gyorsan mondjam el, míg képmutatásom hallgatásra nem kényszerít: én is sokszor így gondolom (csak nem mondom ki) Azt azonban csalhatatlanul érzem, valami nincs rendben e szemlélet körül. Nagyon egyoldalú, eltorzult, rövidlátó. Az nem lehet, hogy minden a pénz körül forogjon, hogy e disznófejű nagyúrral való hadakozásunk határozza meg értékrendünket, ossza be időnket, diktálja életritmusunkat! Több az élet! (Megkérdeznek egy gazdag embert: minek neki az a tömérdek pénz? Hát, hogy befektessem. És minek a befektetések? Hogy pénzt nyerjek. És így tovább ) Persze, tudom, ebben a világban élünk. Ennek a kihívásaival szembesülünk minden nap. Nem mindegy, hogy ki tudom-e fizetni gyermekeim iskolaköltségeit, a gázszámlát, valamelyik családtagom gyógyszeres kezelését, vagy pedig nem. Az is igaz, hogy ritka kivételtől eltekintve a szegények mind szeretnének gazdagok lenni, míg fordítva nemigen áll az egyenlet. Általános irányultságról, beállítódásról van tehát szó. Szinte olyan kemény törvényszerűségről, mint a gravitáció. Amit nem tanácsos figyelmen kívül hagyni. A kérdés már csak az: vajon csakugyan minden lényeges szempont érvényre jut ebben a gondolkozásmódban? Azért is ódzkodom ettől a témától mégis beszélek róla!, mert egyházunkat is meghódította, hatalmába kerítette a világias, pénzközpontú szemlélet és gyakorlat. Kollega érkezik új gyülekezetébe, ahol egy talpig becsületes, szerény előd tevékenykedett, tényleg a 5 közösség érdekében fáradozva, őszinte odaadással. Emberünket nem lehet leállítani a panaszkodásban: hogy elődje semmit nem mozdított, javított, egy romhalmazt hagyott maga után. A lelkiekről nem esik szó. Messze került (jelképesen is) lelkésztárssal keveredem beszélgetésbe, imponáló megvalósításairól beszél: építkezések, alapítványok, pénzforrások, milliárdok. Szép, hasznos, dicséretes, de miért nem mond egy szót sem a gyülekezetéről, az istentiszteletekről, a jó hangulatú bibliaórákról? Vajon mindazt, amivel foglalatoskodik (bárcsak én is képes lennék rá!), nem lehetne egy ügyes presbiterre, egyháztagra bízni, hogy jusson idő a tulajdonképpeni szolgálat végzésére, családlátogatásra, szeretetszolgálatra, misszióra? Magamat is azon kapom, ha valaki megvalósításaim felől érdeklődik (pedig az Úré egyedül a dicsőség!), kétségbeesve listázom a szemmel láthatókat, javításokat, építkezéseket, és nem merem mondani: Isten segítségével épülünk lelkileg, hitben, szeretetben. Lenne ennél fontosabb? Mit fognak számon kérni tőlünk az utolsó napon? Íme, mi is, akikre Urunk a Lélek szolgálatát bízta, a világ megnyerésére törekszünk. Benne vagyunk nyakig a földi gondok csávájában, a kézzel fogható eredmények kényszeres hajszolásában. Fontosak, nélkülözhetetlenek, de egy az igazán szükséges amit elhanyagolunk. Versenyt futunk a mindent anyagiakban mérő környezetünkkel, persze, mindegyre lemaradunk, és közben feladjuk azt, ami sajátosan a mienk, ami ránk bízatott. Jézus nem fényes templomok emelését, komoly bankszámlák megalapozását kérte tanítványaitól. Erre, mi azt válaszoljuk, hogy ezek csak eszközök keresztyéni küldetésünk teljesítésében, de nézzétek, menynyire leragadunk a materiális feltételeknél, mennyire eltévesztjük az igazi célt! (Mire felépítjük a templomot, szétszóródik a gyülekezet.) Emlékszem, teológiai kibocsátó istentiszteleten hangzott el: a gyülekezeti tagok látják, hogy este ég a villany az irodában, és tudják, hogy a lelkészük imádkozik érettük. Hát bár azt tenné, de legtöbbször számolunk, és könyvelünk, és az egyéni hasznot sem szem előtt tévesztve kalkulálunk. Keressétek először, tanítja Krisztus Urunk. Úgy gondolom, nekünk először nem is Isten országát, hanem a helyes keresést kell megtalálni, az odafigyelést Arra, akiről talán beszélünk is, de a neonreklámok villózásában nem látjuk örökkévaló világosságát, elkábított idegrendszerünkkel nem érezzük békességét, szeretetét. Pedig Benne adatik a teljesség nekünk, itt alant, és odafent. HOL VAN MEGÍRVA? - Bibliai kvíz Hol található a következő közmondásnak a bibliai változata? Amilyen az anya, olyan a lánya. A helyes megfejtést következő lapszámunkban közöljük. A megfejtők között havonta nyereményeket sorsolunk ki! A múlt heti helyes megfejtés: Aki nem dolgozik, ne is egyék. Mert a mikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. (2Thess. 3,10) FEJTÖRŐ Nyilazó indiánok Ha két indián két perc alatt két nyilat lõ ki, akkor tíz indián tíz perc alatt hány nyilat lő ki? A helyes megfejtést következő lapszámunkban közöljük. A megfejtők között havonta nyereményeket sorsolunk ki! *** Múlt heti feladványunk megoldása: Úgy lehetséges, hogy Sebes Sólyom az édesanyja.

6 Id. Balogh Károly (nyugalmazottreformátus lelkész) Ne hagyjuk el vallásunkat Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. (Zsid. 10, 24-25) A vallás Isten ajándéka. Ebből az ajándékból minden embernek adott. Mielőtt megszülettünk beletervezte Isten életünket egy családba és egy vallási közösségbe. Istennek ezeket az ajándékait sokan hálás szívvel megbecsülik, ápolgatják. De vannak olyanok is, akik sem a család, sem a vallás ajándékát nem becsülik meg, elhagyják. Akik pedig ezt teszik Isten akaratát nem fogadják el, Lelkét megszomorítják. Ez pedig sem ezen, sem a más világon nem nyer bocsánatot, mert meg van írva, hogy minden bűn megbocsáttatik, de a Szentlélek elleni bűn nem nyer bocsánatot. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy parancsba adta Isten Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. Aki Isten parancsát semmibe veszi számíthat az Úr büntetésére, úgy ahogy meg van írva rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni, mert a mi Istenünk megemésztő tűz. (Zsid. 12,29) Igyekezzünk megmaradni abban, amit Istentől kaptunk, a családunkban, nemzetünkben, vallásunkban, egyházunkban. Ezek az ajándékok Isten kegyelmének jelei. Ettől a kegyelemtől el ne szakadjunk irigység, nagyravágyás, könnyelműség, vagy keserűség miatt, melyek megfertőztetik az életünket Emlékezzünk arra, hogy Ézsau egy tál ételért eladta áldását, vallását, amit azután akart örökölni, de megvetetett (Zsid.12,l5-l7), megfertőztetett lelke miatt. Emlékezzünk arra is, hogy Izrael fiai a Sínai hegy lábánál, mikor elhagyták vallásukat, aranyborjút imádtak, egy napon háromezren haltak meg. (Isten bosszút állott ) Sokan haragból, vagy keserűségből hagyják el vallásukat. Lássunk erre két példát. Egy egyházi tisztújítás alkalmával valakit nem választottak meg gondnoknak. Nagyon megsértődött s átállott egy másik vallásba. Tette nem maradt büntetés nélkül. Egy nyári vihar alkalmával a villám belecsapott az istállójába s állatai mind elpusztultak. Véletlen volt ez? Isten világában nincsenek véletlenek, minden az Ő atyai tanácsából és akaratából jön. A másik példa egy leányról szól, aki szerelmesében csalódott, s azt fogadta, hogy ő többet nem jár egy templomba azzal a férfivel, akiben csalódott. Átállott más vallásba. Nemsokára a mezőn egy juhászkutya rátámadott s éppen a szép arcába harapott. Életben maradt de heges, forradásos maradt az arca. Nagymamája kegyetlen dolgot mondott neki: megjegyzett az Isten, mert vallásodat elhagytad. Lehet, hogy igazat szólt a nagymama! Sem örömből, sem bánatból, sem semmiféle keserűségből ne hagyjuk 6 el vallásunkat. A keserűség, a dac, a harag nem vezet sehova. Ezek helyett inkább imádkozni kell. Amit kérni akarunk, azt hittel kérjük kételkedés nélkül, mert aki kételkedik ne vélje, hogy meghallgatásra talál. (Jakab l,6-8) Aki hittel imádkozik, mint Illés, aki hozzánk hasonló ember volt (imájára eső lett!), azt meghallgatja Isten, annak nem kell keseregni. Különben tudni kell, hogy a keserűség, bosszúság gyökereiből, keserű gyümölcs terem. Nem a vallásunkat kell elhagyni bizonyos dolgok miatt, hanem szívünk érzését kell kicserélni a Lélek ereje által. Sokan nagy könnyelműen cserélnek vallást, nemzetet, hogy aztán rájöjjenek tévedésükre, amikor talán már késő. Végezetül zárjuk szívünkbe Jézus drága tanítását: Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek Vagy a 37. Zsoltár intelmét: szűnj meg a haragtól, csak rosszra vinne. Gyönyörködjél az Úrban s megadja neked szíved kéréseit! Jeles évfordulók Március (557 éve történt): Megszületett Amerigo Vespucci, olasz felfedező, aki rájött, hogy Kolumbusz új földrészt fedezett fel (446 éve történt): Nápolyban (halálbüntetés terhe mellett) betiltották a nyilvános helyen való csokolózást. Március (1971 éve történt): 78 éves korában meghalt Tiberius Claudius Nero Római császár (14-37) (473 éve történt): Tomás de Berlanga püspök felfedezte a Galápagos szigeteket (92 éve történt): Meghalt Gróf Teleki Sámuel, világutazó, az egyik legnagyobb magyar Afrika-kutató. Március (66 éve történt): Az első "deportáló vonat" elindult Párizsból Auschewitzba, a koncentrációs táborba. Március (70 éve történt): Adolf Hitler bejelentette az osztrák Anschlusst, azaz Ausztria "csatlakozott" a Német Birodalomhoz. Március (492 éve történt): Budán 60 éves korában meghalt II. Ulászló magyar király (I. Ulászló néven Csehország királya), aki fiára, II. Lajosra egy összeomlás előtt álló, teljes anarchiába zuhant országot hagyott (170 éve történt): Elkezdődött a nagy pesti árvíz, melynek mentési munkáiban hősiesen vett részt báró Wesselényi Miklós (83 éve történt): Tennessee államban hatályba lépett egy törvény, amely megtiltotta az evolúció tanítását. Március (437 éve történt): Gyulafehérváron 30 éves korában meghalt János Zsigmond erdélyi fejedelem, II. János néven Magyarország választott királya, akinek uralkodása utolsó évében a tordai országgyűlés kimondta - Európában elsőként - a bevett vallások szabad gyakorlását (129 éve történt): Megszületett Albert Einstein német Nobel-díjas fizikus, korának egyik legnagyobb gondolkodója (204 éve történt): Megszületett Johann Strauss osztrák hegedűművész, zeneszerző, karmester (Radetzky-induló, Judith) (72 éve történt): Adolf Hitler es tömeg előtt azt mondta, hogy Németország felett csak az Isten vagy Németország maga ítélkezhet. Március (160 éve történt): Győzött Pesten a forradalom. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki (42 éve történt): Nyilvánosságra hozták a meghamisított romániai népszámlálási adatokat. Eszerint az erdélyi magyar lakosságnál szinte a nullával egyenlő a népszaporulat. Összeállította: Nagy Ferenc (Mezőpanit)

7 Egy tanár, aki megszerette Mezőpanitot Bíró Botond, a mezőpaniti Kádár Márton iskolaközpontban matematikát tanít. Fiatal tanár, aki Gyulafehérvárról, magyar szórványvidékről került a Székely-Mezőség legnagyobb településére. Ő nem ingázó, hanem helyben lakó pedagógus, aki a közösségi életből is kiveszi részét. Tapasztalatairól, meglátásairól faggatjuk. a szü le im vig y áztak arra, h o g y m in d ig m a- g y aru l b e szé ljü n k Néhány éve kerültél Panitba, ahol a Kádár Márton Iskolaközpontban matematikát tanítasz. Honnan jöttél vidékünkre? Negyedik éve élek Panitban. Amúgy, Gyulafehérvárról származok, de Kolozsváron végeztem az egyetemet, s végül itt kötöttem ki. Szórványvidékről kerültél egy nagy magyar településre Igen, Gyulafehérváron viszonylag kevés magyar él, de ennek dacára az elemei osztályokat is magyar nyelven végeztem, majd pedig a nagyenyedi kollégiumban folytattam középiskolai tanulmányaimat. Ezek szerint első éveidet román környezetben töltötted Igen, a gyerekkori barátaim nagy része román volt, csak otthon és az iskolában használtam anyanyelvemet. Szüleid honnan származnak? Édesanyám Koppándról, édesapám pedig Nagyenyedről. Jelent az neked valamit, hogy egy szórványvidékről egy nagy magyar településre kerültél? Mielőtt ide kerültem volna, már Nagyenyeden átéltem egy úgynevezett törést, mivel, Gyulafehérvár után a nagyenyedi kollégiumba kerülve, bizony, nyelvi nehézségeket kellett leküzdjek. Időbe telt, ameddig sikerült anyanyelvemet olyan szinten aktivizálni, hogy a tanulásban már nem jelentett nehézséget. Nem voltak gondjaid az identitástudatodat illetően? Gondolom, már Gyulafehérváron is elég furcsán nézhettek rád, amiért magyar iskolába jártál Nos, el lehet képzelni, hogy milyen az, amikor egy teljesen román iskolában, ahol 7-8 román osztály végzett, volt egy olyan magyar tagozat, ahol egy osztályban alig egy tucatnyi magyar diák tanult. Bár, az is jó, hogy egyáltalán elvégezhettük magyar nyelven legalább a nyolc osztályt! Szokatlan kérdést teszek fel: neked, gyerekként nem jelentett problémát, hogy magyar anyanyelvű vagy? Nem. Otthon a szüleim vigyáztak arra, hogy mindig magyarul beszéljünk, s a barátaim is elfogadták, hogy én más anyanyelvet beszélek. Sosem voltak etnikai jellegű konfliktusaim. Mégis eljöttél Gyulafehérvárról Igen. Ugyanis, rájöttem, hogy ott, magyar anyanyelvűként, nem lehet érvényesülni. Meg, hát szüleim is dacára annak, hogy anyagi természetű nehézségekkel küszködtek következetesen ragaszkodtak ahhoz, hogy a testvéremmel együtt magyar iskolába járjunk. Mindig ránk szóltak, ha netán románul beszéltünk otthon, és arra bíztattak, hogy bátran vállaljuk magyar identitásunkat. Gyulafehérváron volt-e valamilyen magyar közösségi élet? Az egyházi élet. Még a kommunista rendszer idején, elemista koromban kezdtem vallásórákra járni, ahol a pap bácsi is mindig arra figyelmeztetett, hogy őrizzük meg és ápoljuk anyanyelvünket. Biztatott is, mondván, hogy ne szomorodjunk el, ha megjegyzéseket tesznek anyanyelvünkre, hanem inkább legyünk büszkék arra, hogy mi két nyelvet tudunk, míg amazok csak egyet. Arra is emlékszek, hogy a vallásórás közösségünkben voltak olyan gyerekek is, akik román iskolába jártak, s nemigen tudtak magyarul ezeket a pap bácsi tanította anyanyelvünkre előtt csak a magyarnyelvű istentisztelet jelentette a magyar közösségi életet, de a változások után már tartottak ilyen-olyan kul- 7 turális rendezvényeket, színtársulatok is lejöttek hozzánk, mi magunk is színdarabokat adtunk elő Később nagyon sokat jelentett a Duna TV, és a megvásárolható magyar lapok. Sőt, még előtte is, emlékszem, hogy édesanyám rendszeresen megrendelte az akkori idők női magazinját, a Dolgozó Nőt. Aztán, amikor a nemzeti TV csatornáján sugározni kezdték a magyar adást, a család minden hétfő délutáni közös programja lett. Bevallom, hogy addig, például, nem is nagyon hallottam magyar könnyűzenét. las s an -lass an e lke zd - te m b e kap c so ló d n i a h e ly i kö zö s sé g i é le tb e Térjünk vissza jelenedre. Te, nemcsak tanítasz a meőpaniti Kádár Márton iskolaközpontban, hanem le is telepedtél a faluban. Ez a gesztus nem jellemző a mai pedagógus társadalomra, hiszen az általános trend azt mutatja, hogy a tanítók és tanárok, hacsak nem a falu szülöttei, inkább a város fele tájolódnak, ott keresnek állást és lakást. Te, azokat a régmúlt időket idézed, amikor a helyi értelmiség derékhadát képező pedagógusok, valamiféle küldetés felelősségének eleget téve, igyekeztek a helyi kistársadalom közösségerősítő tényezői lenni. Mi motivál téged ebben a döntésben? Az igazság az, hogy véletlenszerűen kerültem ebbe a faluba ha, egyáltalán vannak véletlenek! (Folytatás a 8. oldalon)

8 Egy tanár, aki megszerette Mezőpanitot (Folytatás a 7. oldalról), mivel a kihelyezés alkalmával egy marosvásárhelyi iskolába nyertem kinevezést, s mivel a teljes katedrához még kellett egy bizonyos óraszám, kiegészítésként kaptam a paniti katedrát. Igazából nem is tudtam hol van Panit annak dacára, hogy nagyszüleim meséltek Székelykövesdről, mivel nagybátyám, Kún Árpád, hajdanán egy évet Székelykövesden volt református lelkész. Deák János igazgató úrnak köszönhetem, hogy végül megkaptam a teljes katedrát Panitban sőt első évben, még Kövesden is tanítottam. Bár, még mindig helyettes tanárként tanítok a paniti katedrán, megszerettem ezt a vidéket, s ameddig csak lehet szeretnék itt tanítani. Tényleg, leszámítva a paniti származású kollegáimat, én vagyok az egyetlen idegen pedagógus, aki helyben is lakok. Valójában nem is akartam városi környezetben megtelepedni, hiszen elég volt 25 éven keresztül élvezni a városi zsúfoltságot. A vidéki lét még mindig sokkal nyugodtabb, egyszerűbb és tisztább. Eleinte sokat unatkoztam, rengeteget olvastam, de lassanlassan elkezdtem bekapcsolódni a helyi közösségi élet ilyen-olyan tevékenységeibe. Milyen tevékenységekbe kapcsolódtál be? Először is barátokat szereztem, akikkel eljárogattunk színházba, előadásokra, mozikba, a kollegák hívogattak bulikba. Amikor pedig helyben szerveződött valamiféle közművelődési esemény, vagy szórakoztató előadás, akkor én is bekapcsolódtam a szervezésbe. Hadd kérdezzem meg: most már panitinak érzed magad? Igen, egy kicsit panitinak. Ha megkérdik, hogy hol lakok, és én mondom, hogy Panitban, akkor magától értetődően le is vonják a következtetést, hogy paniti vagyok. De, ez egyáltalán nem zavar. Sőt! Még az iskolában tanító kollegáim is már úgy tekintenek rám, mintha paniti lennék, hiszen engem is meg szoktak kérdezni már arról, hogy mi a helyzet Panitban?. Ha időm megengedi, akkor be is kapcsolódok a helyi programok szervezésébe, meg kirándulni viszem a gyerekeket. Vezettem önkéntesként a helyi E- magyar Pontot, de tevékenykedek a nemrég megalakult Pro Pambus ifjúsági civil szervezetben is. A p an itiak: le lkiis m e re te se k é s ö ssze tartó ak Kívülről érkező emberként, milyennek látod a paniti magyar világot? Nem tartom rossz embereknek a panitiakat annak dacára, hogy vannak olyan emberek, és olykor uralkodik is egyfajta csökönyös életfelfogás, ami nem tud összehangolódni a modern életszemlélettel. Persze, ez nem mindig baj, de adódhatnak belőle nézeteltérések, és némileg fékezheti is a község előrehaladását. A panitiakra 8 jellemző a tudatos tradícióápolás, ami sok esetben jó, de van amikor fékezi a fejlődési folyamatokat. Mondhatnám, van egy kis büszkeség a panitiakban, de ez csak olyankor jelentkezik, amikor lekezelően beszélnek velük, vagy erőszakosan akarnak elfogadtatni velük olyasmit, amiről még nem győződtek meg, hogy jó. Ezt pedig erénynek tartom! Továbbá, egy másik erőssége ennek a közösségnek: az összetartás szemlélete! Például őszinte elismeréssel nyugtáztam, hogy milyen összefogással kezelték az árvíz idején kárt vallottakat, vagy azt is jellemesnek tartom, hogy mindig nagyon pontosan és időbe rendezik adó befizetési kötelezettségeiket. Lelkiismeretesek és összetartóak. Habár, úgy látom, hogy egy kicsit kezd ide is beférkőzni a külföldről hozott felvilágosodás, ami nem tesz jót ennek a hagyományosan összetartó közösségnek. Például, a paniti közmunka közmondásos volt, de ma már többször is előfordul, hogy csak fizetség fejében segítik egymást az emberek a p an iti o ktatás re n d - sze re a g y e re ke k é rd e - ke ire ö sszp o n to sít Milyennek tartod a munkahelyedet, a Kádár Márton iskolaközpontot? Nos, elsősorban azt tudom elmondani az iskoláról, hogy egy korszerűen felszerelt oktatási intézmény, amelyben korszerű informatikai labor működik, új szemléltető eszközök vannak, s fokozatosan, pályázatok útján, modernizálódnak az oktatási körülmények. Iskolánknak nagyon jó a menedzsmentje, ami nagyon fontos a jelenlegi körülmények között. Milyen a munkatársi közösség? Nagyon sok fiatal tanár dolgozik az iskolában, ami nagyon előnyös az oktatásra nézve. Ezt nem az idősebb kollegák rovására mondom, hiszen az idősebbek tapasztalatai, s a mi lendületünk, nagyon jól kiegészíti egymást. Úgy tűnik, hogy egyre több szülő próbálja városi iskolába íratni a gyerekét. Indokoltnak tartod ezt a trendet? Aki elviszi a gyerekeit, arra számít, hogy a gyerek a délutáni kiegészítő iskolai programok révén többet fog kapni. Ez egy kétélű kérdés, mert egyrészt jótékonyan hatnak a gyermekre a programon kívüli tevékenységek, de ugyanakkor nagyon leterheli, mivel az iskolai program sajnos olyan, hogy már eleve erőn felül terheli a diákokat. Főleg a hosszabbított kisiskolás oktatási rendszerek a vonzóak amikor a gyerek programon túl az iskolában marad, és a házi feladatait a többi gyerekkel és a tanítóval együtt végzi el. Ez kétségkívül jótékony a pedagógiai folyamatra, de kedvezőtlen a szülőgyerek viszonyra, mivel a szülő akarva-akaratlanul teljesen áthárítja a tanulás asszisztenciáját a tanítóra. Márpedig a tanulásban kulcsszerepe van a szülőnek is! Az igazság az, hogy egy simogatás, vagy dédelgető gesztus a szülő részéről többet ér a gye- (Folytatás a 9. oldalon)

9 (Folytatás a 8. oldalról) reknek, mint egy pedagógusi segítség. Ezen kívül, hátrányosnak tartom azt is, hogy a gyerekek meglehetősen viszontagságos körülmények között ingáznak be az iskolákba, aminek lássuk be!, hogy nincs túl sok jó hatása a gyerek lelkére. Vannak, akik bírálják a paniti pedagógiai színvonalat. Bár érintettként nem tudnál elfogulatlan véleményt formálni a helyzetről, mégis megkérdem, hogy te milyennek tartod a Kádár Márton iskolaközpontban biztosított pedagógiai színvonalat? Indokolatlan kifogásnak tartom, hiszen az iskola, mint mondtam már, nagyon korszerűen fel van szerelve, a tanárok mind képzett pedagógusok, akik legalább olyan színvonalat tudnak biztosítani, mint bármelyik városi iskolában a kollegáik. Az oktatási és tanulási szint mindenhol csökkent 89 után, s ez így is lesz, ameddig általánosan, országos szinten, alapos oktatási reformokat nem fognak bevezetni. Miben látod te a gyerekek paniti taníttatásának előnyeit? Elsősorban abban, hogy az iskola közel van a gyerekekhez. Másrészt, nagyon fontosnak tartom azt is, hogy mi, paniti tanárok, nagyon komolyan és odaadással tanítunk. Harmadrészt s ez, talán, a legfontosabb szempont, nálunk teljesen gyermekközpontú a tanítás. Úgy érzem, hogy a paniti oktatás rendszere beleértve az oktatási szemléletet és az adminisztrációt egyaránt a gyerek érdekeire összpontosít. 9 az o ktatási straté g ia a tu d ásh alm o zásra van h an g o lv a Hadd kérdezzelek meg: gyakorló tanárként, mi a véleményed általánosságban a romániai magyar oktatási rendszerről? A rendszer már nem felel meg a mai körülményeknek. Elsősorban a hatalmas oktatási anyag túlterheli a gyermekeket sok olyat kell megtanítsunk, amit a gyerekek sosem fognak később felhasználni, illetve vannak olyan tantárgyak, melyek fedik egymást, s ugyanazt tanítjuk különböző diszciplínákban. Alapjaiban kell változtatni a rendszert. Egyrészt a gyerekekkel szembeni elvárásokban kellene visszafogni a az oktatási követelményeket, másrészt az iskolák autonómiáját kellene megerősíteni. Az eddigi reformok nem nyúltak az alapokhoz. Te, egy szigorú tanár hírében állsz, ami gondolom abból adódik, hogy eleget téve a tanügyi elvárásoknak, megpróbálod a gyerekekből kihozni a maximumot. Pedagógusként hogy éled meg azt, hogy van egy nagyon merev oktatási elv, ami a maximumra van hangolva, másrészt vannak a különböző képességű gyerekek, akik nem tudnak egyformán teljesíteni? Nem vagyok szigorú! Persze, természetesnek tartom, hogy magamból is, és a gyerekekből is megpróbálom a maximumot kihozni. Azonban, el kell ismerni azt is, hogy a túlméretezett anyag dacára, a gyermekek otthon nemcsak a tanulással foglalkoznak, hanem elég sok esetben megerőltető házimunkára is vannak fogva, s olykor hiányzik otthonról a tanulásra ösztönzés. Nyilván, odafigyelek a gyerekek különböző teljesítmény képességeire is, s ennek megfelelően értékelni a gyermekeket. De, mint mondtam, alapvető gondok vannak a pedagógiai szemlélettel, ugyanis nekem az a véleményem, hogy a cél az lenne, hogy a gyerekekben kifejleszszük a logikai gondolkodás készségét, de jelen pillanatban az oktatási stratégia a tudáshalmozásra van hangolva, ami az én tárgyam esetében azt jelenti, hogy a gyerekekkel a sematikus problémamegoldások gyakorlatát kell elsajátítsuk, ami nem jó! Látsz-e különbséget a periférikus falvakból érkező és a paniti gyerekek között? Nem. Alapvetően semmiféle különbséget nem látok. A Panitba járó kövesdi és harcói gyerekek között is nagyon sok tehetséges és ügyes gyerek van. Bár az alsóbb tagozatokat összevont osztályokban járják, mégsem érezhető a különbség. Én is összevont osztályokban jártam az elemi iskolát, s egyáltalán nem éreztem ennek a hátrányát. Sőt, bizonyos értelemben, még jót is tett, hogy elsősként hallottam, hogy mit tanulnak a harmadikosok Ha otthonról megfelelő támogatást kapnak a gyerekek ösztönzést a tanulásra, akkor nem lesz baj soha. Nyilván, a gyerekek is emberek nem egyformák, vannak gyenge képességűek is, akikből sehogy sem lehet többet kihozni, mint amire természetüknél és adottságaiknál fogva képesek. a p ály ám at c s ak a tan - ü g y b e n tu d o m e lké p - ze ln i Milyen terveid vannak? Panitban szeretnék maradni. Megszerettem ezt a falut, s ha el kellene innen mozduljak, akkor nagyon fájlalnám. Viszont, bárhogyan is alakuljon a jövőm, a pályámat csak a tanügyben tudom elképzelni. Szeretek tanítani, szeretem ezt a hivatást. Nézeted szerint, megvan-e becsülve kellő mértékben a pedagógustársadalom? Szerintem rossz társadalmi előítéletek alakultak ki velünk szemben, hiszen a tevékenységünket a munkaidő mértéke szerint ítélik meg. Jóllehet, a pedagógus sokkal többet dolgozik egy nap, mint amennyit a katedrán eltölt. Az iskolai tanítási órákon túl, otthon is nagyon sok munkát kell még elvégezni: felmérőket javítani, készülni a másnapi órákra, szemléltetőket és feladatlapokat előkészíteni, lecketerveket, félévi zárásokat elvégezni, továbbképzésekre járni, stb. Olykor meg kell látogatni a gyerekek családjait is. Vegyes a megítélésünk, de általában, azért mégiscsak érezhető egyfajta megbecsülés. Persze, az a hajdani tisztelet, már a múlté. Kérdezett: B ras sai Zso m b o r

10 A pénz beszél, a kutya ugat de, ki vezet? (Folytatás az 1. oldalról) érvényesülését, és tulajdonképpen minden esélyt megad arra, hogy az előválasztások, a végső listák összeállítása, a lehető legdemokratikusabban történjen. A módszerekben lehet válogatni. A helyi szervezet választmánya akik szintén választott és megbízatással rendelkező tisztségviselők! eldöntheti, hogy úgynevezett közgyűlés keretében, vagy urnás-előválasztás módszerével szervezi meg a jelöltek rangsorolását. Még csak a jelöltek megnevezésében sem zár ki szinte senkit, aki az RMDSZ keretében szeretne önkormányzati tisztséget betölteni tulajdonképpen bárki, aki eleget tesz az RMDSZ minimálisra szabott követelményeinek, beterjesztheti pályázatát a jelölésre! A többi, a választókon múlik! Mégpedig azon, hogy a választók akik egyúttal jelölhetők és választhatók is! felismerik-e érdeküket, és részt vesznek az előválasztási folyamatban! Persze, ismétlem: a választóknak egyáltalán nem könnyű! De, hogy könnyítsünk némileg a dilemmán, lássuk, mi a kínálat! Első típus: a régiek Az első kategóriába tartoznak a régiek vagyis az ismert, már eddig is tisztséget viselő közszereplők. Ebben az esetben némileg könnyebb a választás, hiszen ők már bizonyítottak, vagy éppen nem tettek eleget vállalásaiknak. Ha jól magunk köré nézünk, akkor láthatjuk és beláthatjuk, hogy mire képesek. Persze, a kérdés még árnyalódik, hiszen van köztük olyan, aki több mandátumot tud a háta mögött, és vannak az egy mandátumosok. Több mandátumosok Az első esetben azt kell mérlegelni, hogy érdemes-e leváltani azt a polgármestert, vagy tanácsost, aki rendelkezik egy kiépített kapcsolatrendszerrel, jó helyzetismerettel, kellő tapasztalattal, és netán elkezdett néhány fontos programot, amelyik még a végrehajtás folyamatában van. Bölcsesség kell az ilyen döntés meghozatalához, hiszen ha melléfogunk, akkor mi is rosszul járunk. Könnyebb ezt a döntést meghozni, ha a polgármester átláthatóan végezte a munkáját, és gyakran találkozott a választókkal, valamint a közvélemény formáló grémiumokkal. Sopánkodás 1 Ha megyénkre gondolok, akkor azt látom, hogy nagyon sok választott tisztségviselő úgy gondolja, hogy neki kijár még a pályán egy játékidő. Remélem csak szabályt erősítő kivételnek számítanak azok, akik hiú kevélykedésből hirdetik fennhangon, hogy csak azért indulnak újra negyedszerötödször is, hogy megmutathassák : még mindig képesek a saját malmukra hajtani a vizet. Nem feltétlenül jellemző ez a felfogás, de bizony nem egy olyan esetet ismerek, ahol a gőg a tanácsadó! Ennek, tapasztalatom szerint, az a következménye, hogy a ripacskodással, megvesztegetéssel és porhintéssel győzelmet arató tisztségviselők, dicsőségük árnyékába visszavonulva négy éven át semmi érdemlegeset nem képesek teljesíteni, majd pedig munkaidőben eltöltött szabadságukról kipihenten visszatérve, a választások idején ismét szajkózni kezdik világmegváltó terveiket. Persze, abban reménykedem, hogy mi, választók, érettebbek lettünk, és nyitott szemmel járunk a világban, nemcsak azt látjuk, hogy mit csepegtettek nekünk az elmúlt években, hanem azt is fel tudjuk mérni, hogy mi mindent lehetett volna még tenni, és mi mindent lehetett volna másképpen elvégezni. Első mandátumosok Az első mandátumuk végén járó tisztségviselők helyzete a nehezebb, hiszen ők valójában, az esetek többségében, négy év munkával még nem mutathattak fel rendkívüli eseteket. Ezek azok az önkormányzatok, ahol egyelőre csak beindult folyamatokról lehet számot adni. Ha, a választók nem kalkulálják be döntésükbe ezt a szempontot, akkor nagyon értékes vezetőket is leválthatnak. Ismerek olyan esetet is, amikor az első mandátumában lévő polgármester hangyaszorgalommal és kitartással, éjt nappallá téve dolgozott a községért, de nem látszott nem kérkedett, hangoskodott, okoskodott, hanem csendesen és rendesen végezte a munkáját. 10 Most, a könnyen eldobált ígéretek és a puffogtatott tervek színjátékában, csak statisztának látszik. Ilyen esetben is, csak a választók józansága tehet igazságot! Sopánkodás 2 Igaz, egy olyan országban élünk, ahol az olcsó népszerűség a menő akiknek még van elég türelmük figyelemmel kísérni a romániai politikai életet, azok döbbenettel tapasztalhatják, hogy a román politikai elit főszereplői többnyire nagyotmondó, szemfényvesztő, olcsó népszerűséget élvező, sokszor pojácát játszó kalandorok közül kerülnek ki, akik a TV csatornák politikai beszélgető műsoraiban politizálnak alpári modorban. Ebben az országban, bizony meglehetősen kedvelik az emberek ezt a műfajt. Ebben az országban, éppen ezért nagyon nehéz jól dönteni. De, egy szó mint száz, a döntés terhe és felelőssége, végül a választóké. Az újoncok A második kategóriába tartoznak az új jelöltek. Ebben az esetben a jelölteknek és a választóknak is nehéz a dolguk. A jelölteknek nehéz, mert egyrészt tapasztaltakkal kell megmérkőzzenek, s akárhogy is nézzük, startból hátránnyal indulnak, mert a hivatalban lévő versenytársak már megmutatták magukat róluk lehet tudni, hogy mit tudnak jól csinálni, s mivel vallottak kudarcot. Ehhez képest az újak, legjobb szándékuk, és mégoly jó képességük dacára is, csak ígérni tudnak márpedig, tudjuk, hogy ebben az országban ígéretekkel teli a padlás. Úgyhogy, egyetlen esélyük az, hogy meggyőzően tudjanak ígérni és jó legyen a kistársadalomban a megítélésük. Nem rossz tanácsadó az a szempont, hogy ha az új jelölt Temetések Náznánfalván életének 57. évében elhunyt Vajda György testvérünk február 20-án temettük a náznánfalvi családi sírkertbe. Marosszentkirályon életének 68. évében elhunyt id. Gyéresi Gyula testvérünk február 24-én temettük a marosszentkirályi református temetőbe. Megemlékezés Marosszentkirályon halálának második évfordulóján kegyelettel őrzi Nemes Ferenc emlékét özvegye, fia és lánya, azoknak családja, unokái és testvérei. eddigi munkájában jól állta a sarat, s portáján belül rendet tudott tartani, illetve a közösségi munkából kivette valamiképpen a részét, akkor elképzelhető, hogy községgazdaként is tudja majd képességeit nagyobb léptékben is kamatoztatni. Nyilván, születésénél fogva senki sem ismerheti a községvezetés fortélyait, de sajátos adottságai révén könynyen elsajátíthatja. Végszó Bízok abban, hogy lassan-lassan beleszoktunk az általunk is formálódó demokráciába. Apropó, jut eszembe: demokrácia Görög szó az antik hellén világban találták ki ennek a rendszernek az alapjait, ami lefordítva a nép uralmát jelenti. Csakhogy, az antik görög világban, a népet (demosz a polgárjoggal rendelkező polisz-, avagy városlakók) és a csőcseléket (oklosz a város falain kívüli, polgárjoggal nem rendelkező jöttmenteket) alaposan megkülönböztették. A mai demokráciában ez a megkülönböztetés az egyetemes emberi jogoknak megfelelően nem érvényes. Csak halkan mondjuk, nehogy az emberjogi harcosok meghallják: egy kis különbségtétel legalább választások alkalmával! nem ártana. Nálunk a pénz beszél, s a kutya ugat, s hol egyik, hol másik vezet az orrunknál fogva, már amennyiben hagyjuk! De, ha mégis engednénk a félrevezetésnek, akkor magunkra vessünk ennyit érdemeltünk! Bízom abban, hogy a Székely-Mezőség polgárait sem a pénz, sem a kutyaugatás nem tudja becsapni! Sikeres előválasztásokat! Bölcs döntéseket! Brassai Zso m b o r Kegyelettel, Istenben bízó reménység gel emlék eznek Me zőbergenyében a mezőmadarasi származású Horváth Bélára, halálának 9., és nejére, Horváth Polixéniára, halálának 4. évfordulóján: fia és családja, ill. leánya és családja. Kegyelettel emlékeznek a mezőmadarasi Székely Pál halálának 27.- ik és Újlaki Székely Juliska halálának 7.-ik évfordulóján 8 gyermeke, 23 unokája és azok családjai. Esketés Marosszentkirályon március 1-én házasságot kötött Bodó János és Orbán Melinda testvérünk.

11 Bezzeg a mi időnkben Tíz éves koromban már kenyeret sütöttem Szabó Ilonka, kövesdi gyülekezetünknek egyik lelkes tagja, akit derűs arcáról, mosolyban csillogó szeméről lehet felismerni. Pedig, beteg asszony, akit több évtizede gyötör krónikus szívbetegsége. Ennek dacára, mindig jó kedvűen, nevetgélve tud mesélni. Három fiút nevelt fel, s gyakorta hét unoka rajongja körbe. A következőkben őt kérdezem gyermek- és ifjúkori emlékeiről. Mivel töltötték a szabadidejüket a tizenéves gyerekek? Én tíz éves koromban már kellett vigyázzak a testvéreimre, mivel édesanyám beteg volt, meg kellett tanulnom főzni is. A szabadidőmben pedig játszottam a szomszéd gyerekekkel. Tizenhat éves koromban konfirmáltam, húsvétban Ernő bácsi már elkezdett udvarolni nekem. Jártunk táncba, minden hónapban egyszer-kétszer, táncoltunk, mulattunk. Hogyan kerültek össze Ernő bácsival? Mikor találkoztak? Vasárnaponként jött hozzánk, és amikor volt tánc, akkor elkéreztetett engem a szüleimtől. Milyen gyakran találkoztak Ernő bácsival? Minden vasárnap. Ernő bácsi jött volna gyakrabban is de, én nem engedtem. Aztán elment katonának, de tartottunk a kapcsolatot, leveleztünk. Persze én aközben is jártam mulatni. Amikor hazajött, az első útja hozzám vezetett, és így újra öszszekerültünk. Négy évet udvarolt nekem, 20 éves voltam, amikor összeházasodtunk, áprilisban lesz negyven éve. A mai fiatalok, akármikor bekapcsolhatják a tévét, elmehetnek moziba. Hogy volt ez régebb? Jött a mozi karaván, és mentünk moziba. S ha nem volt pénzünk, vittünk tojást és azt vették el fizetségül. Akinek volt udvarlója, az befizetett a lány helyett, vagy titokban visszacsúszatta a jegy árát a lány zsebébe. Milyen gyakran voltak a Szavak mögül Meg-hallgató Mi az hogy töbett ér a hallgatás? Hiszen, ha bajban van valaki, ha szomorú, ha vigasztalásra szorúl, ha így, ha úgy, elmondja neki az ember, amit gondol. Megnyitja lelki bölcsességének tárházát, és válogatott, szépen összerakosgatott szavakkal illeti az istápolni kívánt felet. Elmondja, hogy ez, meg az, és itt meg ott, és főleg, hogy így meg úgy. Ja, és hozzáteszi, hogy szerinte, hogy úgy gondolja, hogy az a véleménye, s hogy bizonyára, meg hogy valószínű. A magyar nyelv sarkalatai, de úgy önmagában a nyelv maga, kitűnően alkalmas szívderítő szóvirágok csokorba szedésére. Sziporkázhat az ember, akár szavakkal, akár egész mondatokkal. A vígasztalás művészet miért ne nevezhetnénk így, hiszen emberi kapcsolatokban egyik legfontosabb szereplő a megszomorodott ember, míg a másik fél a kénytelen kelletlen a vígasztaló szerepébe kerül nem 11 mozik? Elég gyakran. Volt olyan is, hogy kétháromhetente jöttek, ha sok volt a néző. Még édesanyámék is eljöttek egy párszor. Jó filmeket hoztak, olyan jó családi filmeket. Hol voltak a bálok, mulatságok? A román iskolában, amit később átalakítottak kultúrotthonnak. Egy szüreti bálon gyönyörűen fel volt díszítve a kultúrotthon. És mi is felöltözünk székely ruhába és még párta is volt a fejünkön, szép, gyöngyös párta volt. Édesanyámmal együtt készítettem el. A végén olyan lett, mint egy korona. Ez egy feledhetetlen élmény számomra. Ekkor sajnos Ernő bácsi katonaságban volt, ezért nem tudtam vele menni. Milyen nehézségek voltak Ilonka néni gyermekkorában? Hát az egyetlen nehézség az akkor volt mikor édesanyám beteg volt és én kellett segítsek a háztartásban. Tízéves koromban már kenyeret is kellett süssek. Sütöttem is, bár az első próbálkozásom kudarcba fulladt. De aztán szerencsére édesanyám meggyógyult. Sok rossz is volt a múltamban, de olyan dolgok is voltak, amire az ember szívesen emlékezik viszsza. Kérdezett: Brassai Eszter kimondottan a szavak művészete. Jób mondja barátainak: Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok! (Jób 21,2). Hallgatásban van a vigasztalás. Tényleg? Jézus egész lénye a meghallgatásról szólt. Ami nem mindig egyenlő azzal, hogy hümmögve bólogatunk. Meghallgatni akkor lehet, ha a egy pillanatra sem figyelek magamra, hanem csak a társamra. És kérdezek, és figyelek, és megint kérdezek, és hallgatok és figyelek, és a többi. Nekünk annyi a hátrányunk Krisztussal szemben, hogy a megoldást nem tudjuk, nem birtokoljuk. Kicsit kényelmetlen, de a vigasztaló, a meghallgató inkább csendes telefonvezeték (vagy hullám, vagy barmilyen más közeg), mint a telefonkészüléknél álló másik fél, vagyis inkább amolyan közvetítő. Nem fogom megérteni a másik felet, ha nem hallgatom meg. Akkor meg üres marad minden nyelvtanilag és esztétikailag hibátlan mondatszerkezet. És igen, üres marad a vigasztalásra szoruló is. Bo d ó Elő d Barna

12 Gondolatok a harcói és kövesdi imahét margójára Egyetemesebb egyetemes imahét Egy pillanatig tétováztam, aztán odaszóltam Elődnek: gyere mellém a templomajtóba, fogjunk kezet az istentisztelet résztvevőivel. Haboztam, mert ugyebár Bodó Előd, az imahét szombati igehirdetője nem lelkész, hanem egy úgynevezett laikus avagy: világi egyháztag (pfuj, milyen rosszízű szóhasználat ), aki, legjobb tudomásom szerint, még csak nem is készül lelkészi pályára. Ő, a mezőpaniti egyházi ifjúsági munka egyik lelkes mozgatója, informatikusként szerezte első egyetemi oklevelét, most másodéves az EMTE kommunikációs szakán, a paniti Pro Pambus ifjúsági civil szervezet oszlopos tagja, valamint a Kéve egyik jól ismert publicistája. Lehet, hogy van akiben felmerül a kérdés: hogyan kerül a csizma az asztalra?! Vajon, értjük-e elég jól az egyház és a papság egyetemességének dogmáit? Az én olvasatomban, ezek többek között azt is jelentik, hogy az igehirdetés szolgálatát, mégoly speciális területe is az egyházi szolgálatnak, hiba lenne kizárólagosan a lelkészek hatáskörébe utalni. Ha, netán sértené tradicionális szemlélethez szokott fülünket a nem-lelkészek igehirdetése, akkor nevezzük bizonyságtételnek. Én, csak annyit tudok, hogy mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. (1 Kor 1,21) Persze értsük jól!, az igehirdetés a világ, az ember, önvaló bölcsességének értékítéletében minősül bolondságnak, de egyúttal azt a fenntartást is megfogalmazza, hogy a hirdetett Ige nem rendelhető alá semmiféle emberi bölcsesség feltételének. Az igehirdetés alapvető feltétele, s egyben egyetemessége, a következőkben fogalmazódik meg: Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. (1 Kor 2,2) Örömmel nyugtáztam, hogy az istentisztelet résztvevői barátságosan fogtak kezet Előddel, és némelyikük még meg is köszönte a szolgálatot. Másnap, a vasárnapi záró istentiszteleten talán már nem is volt senkinek sem furcsa, hogy a lelkészek mellé Bálint Ferenc is felsorakozott kezet rázni a hazatérőkkel, aki az istentisztelet keretében bizonyságot tenni szabadító Uráról, akit a magyarózdi szenvedélybetegek terápiás központjában ismert meg. A Kápolnásról származó atyafi is jól átgondolt és őszintére hangolt bizonyságtételben mutatta fel a szabadulás/üdvösség útját. Oly hitelesen, hogy feleségem majdnem egy órát beszélgetett lefekvéskor tízéves fiammal az emberközelben Lelke által közellévő Krisztus valóságáról. Ezért (is) őszinte örömmel nyugtázom Ferenc bátor őszinteségét. Mégoly csepegősnek is tűnjön, mégis csak így tudnám méltatni a mögöttünk lévő hetet: szép volt! Ezúton is nagyon hálás vagyok a meghívott lelkészeknek és nemlelkészeknek a vállalt szolgálatért! Jó volt a kolozsvári Adorjáni László, a nemegyei Szabó Attila, a bergenyei Domahidi Béla, az oltszemi Egyed Sándor, a sóváradi Tatár Anikó, a paniti Bodó Előd Barna, valamint a Mentőmisszió munkatársainak Adorján Kálmán lelkésznek és Bálint Ferenc terapeutának igehirdetését és bizonyságtételét hallgatni. Külön is hálás vagyok azért, hogy estéről-estére fős gyerekkórus csengő hangja töltötte be templomunk csendhez szokott kultikus terét, sok szép, lélekderítő dalt előadva. Külön köszönet a mezőpaniti ifjak Szela együttesének, akik Harcón és Kövesden is, gitárokat, szintetizátort, harmonikát, mandolint, hegedűt, furulyát, klarinétot és trombitát megszólaltató zenekari előadásban dicsérték Istent! Legyen Istené a dicsőség! KÉVE Székely-Mezőségi református gyülekezeti lap Felelős szerkesztő: Brassai Zsombor, Székelykövesd; Szerkesztő bizottság tagjai: Balogh Károly Csittszentiván; Domahidi Béla Mezőbergenye; Jakab István Galambod; Lukácsi Szilamér Mezőbánd; Máthé-Farkas Zoltán Uzdiszentpéter; Károly Károly Madarasi- Fekete; Nagy Sándor Mezőfele; Pitó Antal Mezőpanit; Sikó Domokos Sámsond; Szabó Andor Mezőmadaras; Veress László Marosszentkirály; Zöld Imre Mezőkölpény. Kiadó: Pro Regio Egyesület, Székelykövesd; Nyomda: Palatino, Marosszentgyörgy; keve.hetilap@gmail.com; Telefon/Fax: ; Posta: Cuiesd 153, jud. Mures Gyülekezeti címtár MADARASI-FEKETE Cím: Fânaţe; Lelkész: Károly Károly; Gondnok: Borbély Márton; Lélekszám: Száltelek 19, Gerebenes 5, Mezőkapus 35 MEZŐMADARAS Cím: Mădăraş; Telefon: mezomadarasert@rdslink.ro Lelkész: Szabó Andor Gondnok: Borbély Lajos Kántor: Babos Zsolt Lélekszám: MEZŐBÁND Cím: Band, str. Şcolii Telefon: ; kjanos47@yahoo.com Lelkész: Lukácsi Szilamér Gondnok: Szabó Béla Barnabás fg., Bartha István g. Kántor: Balázs János Zoltán Lélekszám: MEZŐBERGENYE Cím: Berghia, str. Principală nr. 326 Telefon: domahidi.b@fre .hu; Lelkész: Domahidi Béla Gondnok: Borbély Ferenc Kántor: Lőrinczi Károly Lélekszám: 656 CSITTSZENTIVÁN Cím: Sântioana de Mureş, 339 Telefon: kbalogh@zappmobile.ro Lelkész: Balogh Károly Balogh Éva Gondnok: Székely Géza Lélekszám: 1004 MALOMFALVA leányegyh. Lelkész: Balogh Károly Balogh Éva Gondnok: Nagy András Lélekszám: 211 MEZŐPANIT Cím: Pănet, str. Bisericii nr. 671 Telefon: pitoek@fre .hu Lelkész: Pitó Antal Gondnok: Nagy György Kántor: Pálfi Lajos Lélekszám: 2057 SZÉKELYKÖVESD Cím: Cuieşd, 153 Telefon: E- mail: brassai_zsombor@yahoo.com Lelkész: Brassai Zsombor Gondnok: Adorján Zoltán Kántor: Szilágyi Mihály Lélekszám: 401 HARCÓ leányegyh. Lelkész: Brassai Zsombor Gondnok: Czirjék János Kántor: Szilágyi Mihály Lélekszám: 172 MAROSSZENTKIRÁLY Cím: Sâncraiu de Mureş, str. Delurenii nr. 2 Telefon: laszlovr@yahoo.de Lelkész: Veress László Gondnok: Kádár György fg., Varga Ferenc, Gyéresi Árpád g. Kántor: Veress Enikő Lélekszám: NÁZNÁNFALVA leányegyh. Lelkész: Veress László Lélekszám: GALAMBOD Cím: Porumbeni nr. 119 Telefon: jakab.istvan@yahoo.com Lelkész: Jakab István Gondnok: Kovács Csaba Lélekszám: 194 MEZŐKÖLPÉNY Cím: Culpiu Telefon: zoldimre@fre .hu Lelkész: Zöld Imre. Gondnok: Kelemen Károly Lélekszám: 208 SZABÉD Lelkész: Zöld Imre, Gondnok: Fazakas Margit, Lélekszám: 63. MEZŐSÁMSOND Cím: Şincai nr. 177 Telefon: E- mail: sikodomi@fre .hu Lelkész: Sikó Domokos Csaba Gondnok: Kiss János Lélekszám: 525 UZDISZENTPÉTER Cím: Sânpetru de Câmpie Telefon: szuryke@yahoo.com Lelkész: Máthé Farkas Zoltán Gondnok: Szőllősi Márton, Tusonban: Borbély Pál, Nagyölyvesen: Szabó István, Mezőpagocsán: Varró Jenő Levente, Pagocsavölgyben: Lénárd Ferenc Lélekszám: MEZŐFELE Cím: Câmpeniţa Telefon: ; E- mail: nagysandor@fre .hu Lelkész: Nagy Sándor Gondnok: Kovács Gyula Kántor: Nagy Irma Lilike Lélekszám: 479