Budapesti Corvinus Egyetem A TENYÉSZTERÜLET OPTIMALIZÁLÁS TÉNYEZŐI INTENZÍV ALMAÜLTETVÉNYBEN

Átírás

1 Budpesti Corvinus Egyetem A TENYÉSZTERÜLET OPTIMALIZÁLÁS TÉNYEZŐI INTENZÍV ALMAÜLTETVÉNYBEN Doktori (PhD) értekezés NÉMETH-CSIGAI KRISZTINA Budpest 28

2 A doktori iskol megnevezése: Kertészettudományi Doktori Iskol tudományág: Növénytermesztési és kertészeti tudományok vezetője: Dr. Tóth Mgdoln egyetemi tnár, DSc Budpesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kr, Gyümölcstermő Növények Tnszék témvezető: Dr. Hrotkó Károly egyetemi tnár, DSc mezőgzdsági tudományok doktor Budpesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kr Dísznövénytermesztési és Dendrológii Tnszék A jelölt Budpesti Corvinus Egyetem Doktori szályztán előírt vlmennyi feltételnek eleget tett, z értekezés műhelyi vitáján elhngzott észrevételeket és jvsltokt z értekezés átdolgozáskor figyeleme vette, ezért z értekezés nyilvános vitár ocsáthtó. Dr. Tóth Mgdoln z iskolvezető jóváhgyás.. Dr. Hrotkó Károly témvezető jóváhgyás

3 A Budpesti Corvinus Egyetem Élettudományi Területi Doktori Tnács 28. decemer 9.-i htároztán nyilvános vit lefolyttásár z lái íráló Bizottságot jelölte ki: BÍRÁLÓ BIZOTTSÁG: Elnöke: Lukács Noémi, PhD Tgji: Bernáth Jenő, DSc Soltész Miklós, DSc Dimény Judit, CSc Opponensek: Z. Kiss László, DSc Inántsy Ferenc, PhD Titkár: Honfi Péter, PhD

4 TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS IRODALMI ÁTTEKINTÉS A MŰVELÉSI RENDSZER FOGALMA, ELEMEI AZ ALANYOK HATÁSA A FÁK NÖVEKEDÉSÉRE ÉS PRODUKTIVITÁSÁRA AZ ALANYHASZNÁLAT ALAKULÁSA AZ ALMATERMESZTÉSBEN AZ INTENZÍV ALMATERMESZTÉSBEN HASZNÁLT KORONAFORMÁK Sövények Orsó koronformák A TENYÉSZTERÜLET, A TŐSZÁM JELENTŐSÉGE AZ INTENZÍV ALMATERMESZTÉSBEN A TŐTÁVOLSÁG JELENTŐSÉGE A SORTÁVOLSÁG JELENTŐSÉGE SOR- ÉS TŐTÁVOLSÁG AJÁNLÁSOK A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI SZAKIRODALOMBÓL A FÁK NÖVEKEDÉSÉNEK, A TERMŐFELÜLETNEK ÉS PRODUKTIVITÁSÁNAK MÉRÉSE AZ ÜLTETVÉNY TERMŐFELÜLETÉNEK ALAKULÁSA ÉS MÉRÉSE INTENZÍV ÜLTETVÉNYEKBEN A FOTOSZINTETIKUSAN AKTÍV SUGÁRZÁS (PAR) ABSZORPCIÓJA ÉS HASZNOSULÁSA AZ ÜLTETVÉNYBEN A KORONABELSŐ MEGVILÁGÍTOTTSÁGÁNAK JELENTŐSÉGE ANYAG ÉS MÓDSZER A KÍSÉRLET ANYAGA A vizsgáltn szereplő lnyok jellemzése A vizsgáltn szereplő lmfjták jellemzése A Regl Prince (Gl Must) fjt leírás A Jongold Schneic (Jonic) fjt leírás A kísérleti ültetvény VIZSGÁLATI MÓDSZEREK AZ EGYES ÉVEKBEN MÉRT ADATOK EREDMÉNYEK A SOR- ÉS TŐTÁVOLSÁG HATÁSA A FÁK VEGETATÍV NÖVEKEDÉSÉRE A fák egyedi jellemző méreteinek lkulás A sor- és tőtávolság htás z ültetvény jellemző méreteinek lkulásár A FÉNYABSZORPCIÓ ALAKULÁSA A KÜLÖNBÖZŐ SOR- ÉS TŐTÁVOLSÁGÚ ÜLTETVÉNYEKBEN A VIRÁGBERAKÓDÁS ÉS TERMÉSHOZÁS ALAKULÁSA A SOR- ÉS TŐTÁVOLSÁGOK FÜGGVÉNYÉBEN A fák egyedi virágerkódás és terméshozási jellemzői Az ültetvény virágerkódás és terméshozás AZ ALANYOK HATÁSA A FÁK VEGETATÍV NÖVEKEDÉSÉRE ÉS PRODUKTIVITÁSÁRA AZ EREDMÉNYEK MEGVITATÁSA, KÖVETKEZTETÉSEK

5 5.1. A TENYÉSZTERÜLET HATÁSA A FÁK EGYEDI MÉRETÉRE A SOR- ÉS TŐTÁVOLSÁG, A TŐSZÁM HATÁSA AZ ÜLTETVÉNY TERMŐFELÜLETÉNEK ALAKULÁSÁRA AZ ÜLTETVÉNY LEVÉLFELÜLET INDEXE ÉS A FOTOSZINTETIKUSAN AKTÍV SUGÁRZÁS (PAR) FELFOGÁSA A FÁK EGYEDI TERMÉSHOZÁSI TULAJDONSÁGAINAK ALAKULÁSA AZ ÜLTETVÉNY TERMÉSHOZÁSI TULAJDONSÁGAINAK ALAKULÁSA ALANYOK HATÁSA A FÁK VEGETATÍV NÖVEKEDÉSÉRE ÉS TERMÉSHOZÁSÁRA ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁS SUMMARY MELLÉKLETEK...14 M.1. IRODALOMJEGYZÉK...14 M.2. TÁBLÁZATOK M.3. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

6 1. BEVEZETÉS Az lm hzánkn legngyo mennyiségen termesztett gyümölcs, évente mintegy 5-6 ezer tonnát termelünk, részrány eléri z összes gyümölcstermés 6 %-át. A megtermelt lm mintegy 7 %- ipri feldolgozásr kerül, mely lcsony termelői jövedelmezőséget iztosít (PAPP 24). A friss fogysztásr lklms lm versenyképességét z intenzív ültetvények iztosítják. Az intenzív művelési rendszer számos eleme közül legfontos és legkritikus z optimális sor- és tőtávolság, vlmint koron mérete. A kise koron számos előnyt jelent: egyrészt termelékenye kézi munkát, mivel mind szüreti, mind metszési munk ngy része földön állv elvégezhető, ezáltl kézimunk költség számottevően csökkenthető hgyományos koronformákkl összehsonlítv. A kis koronméret htékony gépi munkát és növényvédelmet eredményez, kevese növényvédőszer felhsználásávl jár, ezért csökkenthető környezet terhelése is, vlmint totális koron permetlével vló orítottság. A ngy ültetvénysűrűségű, intenzív ültetvényeken gyors termőre fordulás, ngyo termésmennyiség, mely jo minőséggel párosul. A fák koronméretének csökkentése tö tényezővel együttesen érhető el: növekedést mérséklő lnyok válsztásávl, rendszeres metszéssel, koronlkítássl. Az ültetvény telepítésekor z lny mellett nemes növekedési erélyével is számolnunk kell. Az lmtermesztők véleménye ngyon megosztott z optimális ültetvénysűrűség tekintetéen. Számos termesztő 5 f/h feletti, míg mások 5 f/h ltti ültetvénysűrűséggel telepít (ROBINSON 27). Egyes vélemények szerint tőszám növekedésével z ültetvény hsznos termőfelülete nő (CAIN 197, GYÚRÓ és tsi. 1982), és ennek gykorlt vló átültetésével megjelentek 1-2 hektáronkénti tőszámml telepített gyümölcsösök is. Azonn ezen ültetvények terméshozmi nem igzolják tőszám és termőfelület, vlmint terméshozm közötti lineáris összefüggéseket. Az optimális tenyészterületet fjt, z lny növekedési erélye, z ültetvénynyg típus, termőhely, koronform és fitotechniki megoldások vlmint etkrítás módj, rendelkezésre álló és tervezett gépek lpján mindig z dott ültetvénynél lehet meghtározni (SOLTÉSZ 1997, HOYING ÉS ROBINSON 2). Az optimális tenyészterület megválsztáskor legfontos tényező z lmfák fényellátás. A fényfelfogás optimlizálás ngyon fontos mgs termésmennyiség és jó gyümölcsminőség 4

7 iztosításához mgs tőszámú ültetvényeken (WAGENMAKERS ÉS CALLESEN 1995, WÜNSCHE et l. 1995). A hzi intenzív ültetvények térállás-jánlásit főleg nyugt-európi tpsztlti dtokr, kísérleti eredményekre lpozták. A modern intenzív ültetvények tőszámtrtományán szükségesnek látszik megvizsgálni és pontosítni tőszám, térállás, termőfelület és z ültetvény produktivitásánk összefüggéseit hzi fényviszonyok között, különös tekintettel fényszorpciór és nnk htékonyságár, melynek vizsgáltár m már korszerű műszeres mérések dnk lehetőséget. A vizsgáltoktól zt vártuk, hogy differenciált, árnylt képet kpjunk fenti tényezők összefüggéseiről. A kuttómunk fő célkitűzései következők voltk: megvizsgálni, hogy különöző lnyokon (M.9 Burgmer 984, M.9 T.337, Jork 9) álló fák miként viselkednek különöző sor- és tőtávolságokon. Kerestük válszt, hogy milyen összefüggés vn fák egyedi, illetve z ültetvény termőfelülete és terméshozm között tenyészterület változttásink htásár. megvizsgálni tőtávolság htását fák egyedi terméshozm indexeire és ezen keresztül z ültetvény hlmozott terméshozmár. megvizsgálni különöző térállásr telepített kétféle koronméretű Gl Must és Jonic lmültetvény levélfelület indexének (LAI) és fotoszintetikusn ktív sugárzás (PAR) szorpciójánk lkulását. hzi gyümölcstermesztési gykorlt számár optimális térállás jánlásokt dni levont tudományos következtetések lpján. 5

8 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. A művelési rendszer foglm, elemei A művelési rendszer foglmát, elemeit sokn, sokféleképpen htározzák meg. SOLTÉSZ (1997) szerint: A művelési rendszer létesített gyümölcsös htékony működtetésének rendszere, vgy másképpen: termesztési célok megvlósításánk módj. A művelési rendszerhez szűke értelemen z ültetvénynyg típus, növekedési potenciálj, kilkított törzsmgsság, fméret, koronform trtozik, tágn értelmezve pedig hozzátrtozik még telepítési form, sor- és tőtávolság és támerendezés. Az intenzív és htékony művelési rendszer két legfontos eleme megfelelő törzsmgsságú koron és z optimális sor- és tőtávolság. Een megegyezik SIPOS (23) és TIMON (2) véleménye is, kik művelési rendszer foglmánk meghtározáskor ezt két tényezőt trtották lényegesnek. BARRITT (2) művelési rendszert ültetvényrendszernek nevezi, szerinte 7 lkotóeleme vn, melyet figyeleme kell venni z ültetvény tervezésénél: z lny, tőszám, z ültetvénynyg minősége, f elrendezése, zz sor- és tőtávolság, támrendszer, koronform és metszés. Ez hét kirkós játék drot kell egye rendezni hhoz, hogy z optimális ültetvény megvlósuljon. GYURÓ (199) szerint művelési rendszer egy összetett foglom, mely mgá fogllj telepítési rendszert (flk, törzsmgsság, koronform, ültetési rendszer), fák termőfelület- és termésszályozását, gyümölcsös üzemeltetésének módját, mindezek összefüggéseit, vlmint fjt- és lnyválsztást. SZALAY ÉS SZABÓ (23) művelési rendszer elemeie fjt-lny kominációt, kilkítndó flkot, sor- és tőtávolságot, sorirányt, támrendszert, z öntözőerendezést és más kiegészítő létesítményeket sorol, sőt szerintük tljművelés módj is idetrtozik. Gzdságos, jól működő ültetvényt sokféle művelési rendszerrel megvlósíthtunk, lényeg z, hogy z elemeit mindig helyi dottságok és pici igények figyelemevételével rendezzük össze, és következetesen vlósítsuk meg. A művelési rendszert körültekintően, gondosn kell megtervezni, mert legfő elemei telepítés után csk nehezen, vgy egyáltlán nem változtthtók meg. A művelési rendszer nnál intenzíve, minél jon hsznosítj fjták genetikilg elérhető legngyo termőképességét (SOLTÉSZ 1997). HROTKÓ (23) szerint fjt és lny sjátsági, koronform és hozzá kpcsolódó metszés, z ültetési rendszer, sor- és 6

9 tőtávolság htásink figyelemevétele mellett termőhelyi tényezőkkel összhngn lehetséges céljinknk megfelelő művelési rendszer kilkítás és fenntrtás. Összességéen elmondhtó, hogy művelési rendszer z, mit z ültetvényen látunk, koronform, -lk, -méret, törzsmgsság, telepítési rendszer, vlmint támerendezés. Ezeknek z egymássl minden téren összefüggő elemeknek z ésszerű és körültekintő változttásivl tudunk egy minden igényt kielégítő sját célunknk megfelelő ültetvényt kilkítni és fenntrtni, figyeleme véve z éghjlti dottságokt is Az lnyok htás fák növekedésére és produktivitásár Az elmúlt évtizedeken megnyilvánuló lpvető trend z ültetvények intenzitásánk növelése, melynek egyik fontos eszköze volt fák méretének és ezzel együtt sor- és tőtávolság csökkentése, tőszám növelése. Az lcsony termőfelületű, intenzív koronformák korái termőre fordulást, ngyo termésmennyiséget, kise fjlgos termelési költséget, továá jo minőségű gyümölcsöt, termelékenye kézi és htékony gépi munkát, gyors költségmegtérülést és htékony növényvédelmet eredményeznek, vlmint gyors fjtváltás lehetősége (SOLTÉSZ 1997, ROBINSON 23). SOLTÉSZ (1997) szerint fák méretének csökkenésével fénykihsználás is jvult z intenzív ültetvényeken, ennek viszont ellentmond HROTKÓ (22) számítás, miszerint koronávl (lomfelülettel) orított terület rány koronátmérő csökkentésével rányosn kise lesz. ROBINSON (27) véleménye is z, hogy fák méretét csökkenteni kell, mivel ngyméretű fák metszése, permetezése és szürete onyolult és igen költséges, vlmint gyümölcsök színeződése ngy fák koronájánk elsejéen igen rossz. A f méretének csökkentésének egyik módj törpítő lnyok hsznált. Az lnyok kulcsfontosságúk egy ültetvény tervezéséen és kezeléséen, különösen z intenzív ültetvények esetéen. Az lny htásár kilkuló méret szélső értékei 2-1 % között mozognk mgonclnyú fákhoz, vgy z ismert legerőse lnyúkhoz viszonyítv (HROTKÓ 1999). A fméret szályozás révén z lnyok közvetlenül efolyásolják térállást, támerendezés-igényt, munkerő kihsználást és permetnygok kijutttásánk pontosságát (BARRITT et l. 1995, ROBINSON et.l. 27). Az lnyok htássl vnnk nemcsk fák növekedésére, hnem kori termőrefordulásr, produktivitásr, és gyümölcs méretére is (HROTKÓ 1999; ROBINSON 23). A fák növekedését zonn z lny mellett számos tényező efolyásolj: cspdék, npfénytrtm, nppli és z éjszki hőmérsékleti viszonyok, nemes fjt, 7

10 koronform, metszés, sor- és tőtávolság, szemzési hely mgsság, vlmint tlj (HROTKÓ 1999). A fméret efolyásolj termőrefordulást és termés előállításánk gzdságosságát. FERREE (1992) hngsúlyozz, hogy z intenzív gyümölcsös lpj kellő mértéken törpítő és gzdságosn terméshozmot iztosító lny. CZYNCZYK ÉS OLSZEWSKA (199) szerint csk kis koronát képző fák lklmsk modern lmültetvény létesítésére, ezzel egye cseng HIRST ÉS FERREE (1995) megállpítás, és ezt támsztj lá AUTIO (1991) vizsgált is, mely világosn kimuttj törpítő lnyú fák telepítésének irányá htó trendet. A f méretének lkulásán nemesnek is fontos szerepe vn z lny mellett, noh sokn nem tuljdonítnk neki ngy jelentőséget. Bár mind z lny, mind nemes efolyásolj f növekedését és fejlődését, zért z lny htás ngyo (HIRST ÉS FERREE 1995). Mégis figyeleme kell venni, hogy zonos lnyon egészen különöző növekedésű fákt kphtunk eltérő nemes fjtákkl. Tehát nemes fjták növekedési erélyével is számolni kell z ültetvény létesítésekor (CZYNCZYK ÉS OLSZEWSKA 199). Az lmfjták növekedési erélyéen z lnyokhoz hsonlón jelentős különségek muttkoznk. G. TÓTH (1997) z lmfjtákt növekedési erélyük lpján ht csoport sorolt. Az igen erős (Mutsu, Gloster) és z erős növekedésű fjtákhoz (pl. Jongold, Elstr) jó tljon és öntözött körülmények között z M.9-nél gyengé növekedésű lnyok hsznált is jánlhtó, vgy mgs szemzéssel, igen törpe lnyok közeoltásávl mérsékelhetjük növekedésüket. A másik végletet jelentő spúr fjtáknál vgy z igen gyenge növekedésűeknél féltörpe, középerős lnyok közül M.26, MM.16 és MM.111 jöhet számítás m forglomn levő lnykínáltól (HROTKÓ 1999). Az lnyok htás gyümölcsösen mindig z ültetvény összetett rendszeréen érvényesül, ttól el nem válszthtó, s erre z lnyok komplex értékelésénél feltétlenül tekintettel kell lennünk. Ennek ellenére z lnykuttás eddigi gykorltán nem helyeztek kellő súlyt művelési rendszer elemeivel vló összefüggésekre, z eddigi sor- és tőtávolság jánlásokt tönyire z dott lnyon kpott növekedési erély és fák méreteinek figyeleme vételével tették meg (HROTKÓ 22) Az lnyhsznált lkulás z lmtermesztésen Mgyrországon z 194-es, 195-es éveken vdlm-mgoncokt lklmztk z üzemi ültetvények lnyként. Az erős növekedésű fákt 1 x 1 m-es sor- és tőtávolságr telepítették. A koron kilkítás, termőrefordulás igen hosszú időt igényelt. Az 196-s 8

11 éveken már vlmivel gyengé növekedésű M.4 lnyú fákt telepítették átlgosn 7 x 4 méterre. Az 197-es éveken pedig már 5 x 3 m-es sor- és tőtávolságú sövényekkel is kísérleteztek M.4-es lnyon, mely erre sűrű ültetésre legtö eseten nem izonyult lklmsnk. Európ jelentős lmtermesztő országin egészen z 195-es évekig hzánkhoz hsonlón középerős lnyokt hsználták, és ezek ngyo koronájú kise sűrűségű (1-3 f/h) lmültetvények voltk meghtározók. Az 195-es és 196-s éveken Európán már féltörpe lnyokt hsználtk, már csökkent fák mérete, nőtt z ültetvénysűrűség (3-5 f/h), korái volt termőrefordulás, és produktivitás is ngyo volt (ROBINSON, 27). Hzánkn 8-s évekig mgonclnyr és M.4 lnyr leszűkített lnyhsznált volt jellemző (GONDA 1995), míg külföldön már z 197-es évek elején M.9 lnnyl ngy ültetvénysűrűségű (1-2 f/h) gyümölcsösöket telepítettek. Az 198-s évek leegyszerűsített lnyhsznált (2.1. ár) ökológii viszonyinkkl, termesztés hgyományivl vlmint kockázttól vló félelemmel st. mgyrázhtó. A csknem egy évszázdos külföldi és tö évtizedes hzi lnykuttás során számos lnyt állítottk elő és vontk termesztése (GYURÓ 199). A Mlling és Mlling-Merton lnysorozt jelentős változást hozott z lnyhsználtn. Ezeknek z lnyoknk egy részét 1936-n Mohácsy Mátyás, mjd 1962-en Proocski Endre hoztt e hzánkn. Ekkor kezdődött ezeknek z lnyoknk módszeres vizsgált és leírás, mjd létrehozott vírusmentes M.26 és MM.16 törzsültetvények tették lehetővé, hogy féltörpe növekedésű lnyok szélese kören elterjedjenek. Alnyhsznált ,6% 4,1% 2,1%,6% 43,7% 48,9% Vdlm M.4 MM.16 M.26 M.9 egyé 2.1. ár. Az lnyok %-os megoszlás mgyr lmültetvényeken között (KÁLLAY T.-NÉ, SZENCZI (1985) dti lpján). 9

12 A mgyr fiskolák lm-lnyhsználtát még z 198-s éveken is z európivl ellentétes tendenci jellemezte, vgyis kise volt törpe lnyok rány. Az urlkodó szerepet z ökológii viszonyinkhoz jól lklmzkodó és igen jól szporíthtó féltörpe vgy középerős növekedési erélyű MM.16 vette át. A korán meghtározó M.4 rány csökkent. Ezek z dtok jól jellemzik 8-s éveken telepített lmültetvények félintenzív jellegét (HROTKÓ 1999). Az lnyhsznált átlkulás 9-es évek közepén kezdődött, mikor törpe M.9 rány töszörösére növekedett (HROTKÓ 1999). Az 1997 és 23 közötti időszkn M.9 rány trtósn 45 % körüli szinten volt (2.2. ár). Az MM.16 rány is stil (35-4 %) een z időszkn. Az M.26 esetéen egy kissé csökkenő tendenci figyelhető meg, rány 1-15 % körüli. M.4 lnyú lmfát npjinkn már nem kínálnk fiskolák. A szporított lnyoknk tö mint 9 %-át 3 lny lkotj M.9 és klónji, MM.16 és M.26 (HROTKÓ et. l. 26). 1% Az lm-lnyhsznált lkulás % 6% 4% 2% % M.9 + klónji MM.16 M.26 MM.111 M.4 közeoltott egyé vdlm 2.2. ár. Az lm-lnyhsznált lkulás mgyr fiskolákn között (%) (BACH et. l. 1998; MUNKÁCSI et. l. 21; HROTKÓ et. l. 26) A m elterjedt intenzív és szuperintenzív lmültetvényeken igen törpe, törpe és féltörpe lnyokt hsználnk szerte világon. A jövő követelménye törpítő lnyok ( Mlling 27 és Mlling 26 közötti növekedési erély) hsznált. Mindemellett még mindig keresik féltörpe-középerős növekedési erélyű lnyokt, különösen zokn z országokn, illetve lmtermesztő körzeteken, hol ngy szegénység, kevés termesztésre lklms terület (vékony termőréteg vgy extrém éghjlti körülmények 1

13 vnnk), tehát törpítő lnyok hsznált nem célrvezető. Ott szükség vn z M.26-nál (féltörpe) erőse növekedésű lnyokr. M világon legelterjedteen Mlling 9 vírusmentes klónjit hsználják intenzív ültetvények telepítésére. A nemesítők egyik célj z, hogy z M.9 lnynál jo, nnk hátrányit kiküszöölő lnyt állítsnk elő z intenzív ültetvények számár. Különleges szempontok, hogy z lnyon fák korán termőre forduljnk, rendszeresen és őven teremjenek, és gyümölcsméretet is pozitívn efolyásolják. Továi elvárás, kártevőkkel és kórokozókkl szemeni rezisztenci (WEBSTER 1997). Az elmúlt másfél évtizeden, hzánkn intenzív lny-értékelési kuttómunk folyt (HROTKÓ et l. 1997; HROTKÓ 22), zzl célll, hogy múlt százd 6-8-s éveien előállított lnyokt hzi klimtikus viszonyok között értékeljék, mivel z lnyok rájuk szemzett nemesfjták illetve z dott termőhelyre jellemző klimtikus dottságok függvényéen egymástól eltérően viselkednek Az intenzív lmtermesztésen hsznált koronformák Az földhöz közeli termőfelületű, intenzív koronformák korái termőrefordulást, ngyo termésmennyiséget, kise fjlgos termelési költséget, továá jo minőségű gyümölcsöt eredményeznek, mivel fák méretének csökkenésével nő fény ehtolás koroná, jo színeződés. A koronformánk fontos szerepe vn kiegyensúlyozott, ngy mennyiségű és jó minőségű termés eléréséen. A helyesen kilkított és fenntrtott, szellős, jól megvilágított koron lehetővé teszi f minden részének egyenletes permetléfedettségét, f elsejéen jó termőrügyképződést (SOLTÉSZ 1997, ANTOGNOZZI et l. 1993, WERTHEIM et l. 21). Már telepítés után el kell kezdeni koronlkítást, mely mgá fogllj metszést, lekötözést, lesúlyozást ( vázkrrl rendelkező koronformák esetéen). M leggykrn lklmzott koronformák kör lpvetületűek, fák 2-4 m mgsságúk, és így termés 7-8 %-át földön állv kézzel lehet szüretelni Sövények Nyugt-Európán igen elterjedtek voltk különöző típusú sövények, mint mi intenzív koronformák előfutári. A sövényeknél tengelyől (szályos távolságn) vázágemeleteket lkítottk ki, és ezek hordozták termőgllyztot. Idővel z lsó vázágk elgyengültek, z lsó rész felkopszodott. Az ottni éghjlt és tljdottságoknk megfelelően (ellentéten hzi gykorlttl) már kkor is törpítő htású lnyokt 11

14 hsználták, elsősorn z M.9 et. Az ültetvények tösége vízszintes krú Hg-sövény vgy ferde krú Plmett volt z utói főleg Olszországn. Ezeket z egyéként már intenzívnek számító ültetvényeket váltották le z utói évtizedeken z orsó koronformák (ROBINSON 23) Orsó koronformák Az orsó koronformáknál tengely (törzs és sudár) dominnciáj lényeges. A tengely csúcsi részének és z ott elhelyezkedő termőgllyztnk túlerősödését vázkrokkl (és z ezen lévő termőgllyzttl) kompenzálták. Az orsó koronformák támrendszerei szerint két fő csoport sorolhtók, huzlos és z egyedi támrendszeres megoldás. Az egyedi támrendszeres megoldást ngyo térállású ültetvényeken hsználják. A sűrű ültetvényeken (2-6 f/h) huzlos támrendszer z elterjedte, mivel een z eseten ennek fjlgos költsége kise, illetve fitotechnik htékonyság ngyo (ROBINSON 23). Mind klsszikus orsófáknál (krcsúorsó és hollnd orsó), mind szuperorsó fáknál területegységenkénti ngyo egyedszám (és várhtó hozm) céljáól ikersoros, ill. tösoros telepítési megoldásokkl is próálkoztk. A fák neheze kezelhetősége (fitotechniki műveletek), tösoros megoldásoknál első sorok erős felkopszodás, szüret nehézsége illetve első részeken képződött gyümölcsök gyengé minősége és eltérő érésideje mitt, mnpság csk szuperorsó koronformánál hsználják, itt is csk z egyszerű ikersoros megoldást. A fák mérete és térállás lpján következő csoportokt ismerjük: 1) Ngyo fméretű és ngyo térállásr telepített orsófák: ) Frnci tengely (lsó vázkrokkl rendelkezik) ) CATS (nincsenek vázkrok) 2) Klsszikus méretű intenzív orsóf (ikersoros rendszeren is elképzelhető): ) Alsó vázkros klsszikus hollnd krcsúorsó ) Vázkr nélküli krcsúorsó 3) Szuperorsó (ikersoros rendszeren is elképzelhető) -szuperorsó V- szisztém lklmzásávl 12

15 Frnci tengely: Az 197-es éveken frnci Lespinsse fejlesztette ki (LESPINASSE ÉS DELORT 1986). Kúp lkú koronform, egy függőleges, központi tengellyel, melyen egyenletesen helyezkednek el termőgllyk. A f 3,5-4 m mgs és 1,5-2 m széles. Optimális termőhelyen törpe lnyokon is kinevelhető (M.9, B.9), míg nem megfelelő klimtikus viszonyok között csk mgsn szemzett (3 cm) féltörpe (M.26), vgy középerős lnyokon (MM.16, MM.111) 3-6 közötti szemzési mgssággl nevelhető ki. Egyedi támsszl rendelkezik, mely szinte csk koronkilkítás időszkán szükséges. A frnci tengely koronform kiváló fedőszín-orítottságú gyümölcsöt, optimális fényeloszlást iztosít koron elsejéen is (LAURI ÉS LESPINASSE 2). CATS (Columnr Apple Tree System): Geisenheim-i Kuttóintézeten Jco áltl kidolgozott koronform. Jellemzői hsonlók frnci tengelyhez, zzl különséggel, hogy nincsenek lsó vázágk, hnem végig termőgllyztot trt fenn tengelyen, hsonlón leívelve, mint Solx rendszer esetéen. Elsősorn ipri lm termesztésére tlálták ki, de egyes fjták esetéen friss fogysztásr is termeszthetők (ROBINSON 23). Alsó vázkros klsszikus hollnd krcsúorsó: 2.3. ár. Hároméves Jonic krcsúorsó kísérleti ültetvény Jork 9 lnyon 3,6 m sortávolsággl és különöző tőtávolságokkl (,75 m, 1, m, m, 1,5 m) telepítve, Szigetcsépen. (fotó: CSIGAI ) 13

16 1968-n, Hollndián fejlesztették ki és dominánssá vált Európ vlmennyi részén. A f kúpos, törpe, melyet sűrűn telepítenek (15-4 f/h), 3,5-4 m x,9-1,5 m sor- és tőtávolsággl. A leggykori lnyok, melyet hsználnk z M.9 és klónji illetve féltörpe M.26 mgsn szemezve. A fákt támrendszerrel kell ellátni. A törzsmgsság 4-6 cm, koron szélessége kevese, mint 2 m, f mgsság 2-3 m. A krcsúorsó központi tengelyén és kívánt törzsmgsság fölött 3-4 véglegesen megmrdó vázkron rotációvl fenntrtott fitl (1-3 éves korú) termőlpokon történik terméshozás (GONDA 24). Kúpos formájáól dódón igen jó npfény kihsználás és koron fényellátottság. A krcsúorsó koronform nevelésének központi kérdése sudár kezelése, melyre tö módszer áll rendelkezésünkre: sudárvisszmetszés, álsudrzás, vlmint hjlítgtásos sudárnevelés. Vázkr nélküli krcsúorsó: Jellemzői hsonlók, mint krcsúorsó esetéen, csk nincsenek vázkrok és központi tengelyen, koronkilkítás folymán termőgllyzt képzését vegetáción tengely eltérő irányú lehjlításávl segítik elő. A leívelődő termőgllyzt egy idő után z lsó részeken z árnyékolódás mitt felkopszodást idézhet elő. Egy idő után termőgllyzt egyre mgsr kerül felkopszodás mitt, hsonlón CATS-hez. A felfelé törő hjtásképzési típussl rendelkező fjták esetéen vesszők leívelésével késztetik gyors termőrefordulásr, mi szintén eárnyékolást segíti elő. Szuperorsó: Az 199-es évek elején fejlesztette ki Nüerlin Németország déli részén szuperorsó modern változtát. A szuperorsó koronformát kifejezetten gyenge növekedésű lnyokon (M.27, esetleg M.9, hzi körülmények között) lkítják ki, sor- és tőtávolság rendkívül kicsi, 2,5-3,5 x,3-,8 m, lig metszik, kkor is főleg ugusztusn. A sudáron nem nevelünk vázágkt, csk rövid termőgllykt lkítunk ki. A tőtávolság csökkenésével pedig termőgllyk egyre rövideek. Az első éven központi tengelyt kell kinevelni támerendezés mellett, mely lehet ideiglenes: vstg nádszál, musz st. A koron átmérője,5-1 m, f mgsság 2 m. Az ültetést követő éven már terem, 3-4. évtől már teljes terméssel számolnk (3-8 kg/f), koronform élettrtm viszont csk 8-1 év. Ngyon mgs z ültetvény telepítési költsége (4-75 f/h esetleg 1-15 ezer f/h), de ez költség ngyon kori termőre fordulásávl, jó minőségű terméssel, új fjtávl -mi töletevételt jelent-, kise kézi munkerővel, kevese vegyszer-szükséglettel korán megtérül, vlmint kielégíti 14

17 kereskedelem igényeit. Rövid életű, ezért gyors fjtváltás-lehetősége, mi gyorsn változó új divt fjták termesztését teszi lehetővé (WEBER 2, MANTINGER 2) ár. Termő szuperorsó ültetvény huzlos támrendszerrel, muszos egyedi támsszl Lengyelországn. (fotó: CSIGAI) A szuperorsó hossz ideig üzemeltethető V szisztém lklmzásávl, melyet Göttingen-i (Svájc) Kuttóintézeten kidolgozott támrendszerről neveztek el. A 3-6 cm-es tőtávolságr -sokszor 3-s kötésen- telepített fákt egymás után ellentétes irány, k. 6-75º-os szögen széthjtják, szétterítik sorközök irányá. Ezáltl jelentősen jvul fák megvilágítottság z lsó zónán is. Így z lsó részeken elsőrendű elágzásokt lkíthtunk ki és trthtunk fenn (GONDA 24). H kineveljük leglsó elágzásokt, mérsékeljük csúcsi növekedést, mellyel z lsók felkopszodását késleltethetjük. A támrendszer költsége jelentős, dupl költséget jelent sim szuperorsóhoz viszonyítv (MANTINGER 2). Ezzel rendszerrel kilkíthtó krcsúorsó koronform is, h vázkrokt tudnk kilkítni. A mgs eruházási költségek és fitotechniki műveletek nehézsége mitt ritkán lklmzzák (ROBINSON 2) A tenyészterület, tőszám jelentősége z intenzív lmtermesztésen Az optimális tenyészterületet fjt, z lny növekedési erélye, z ültetvénynyg típus, termőhely, koronform és fitotechniki megoldások vlmint etkrítás módj, rendelkezésre álló és tervezett gépek lpján mindig z dott ültetvénynél lehet 15

18 meghtározni (SOLTÉSZ 1997, HOYING AND ROBINSON 2). Az optimális tenyészterület megválsztáskor legfontos tényező z lmfák fényellátás, mivel z optimálisnál sűrű sor- és tőtávolságon z lmfák árnyékolt részei felkopszodnk, mgssági növekedés jellemző és termés csk koron felső szintjéen tlálhtó. Az optimális fényviszonyok nemcsk zért szükségesek, hogy megkdályozzák termőágk felkopszodását, hnem zért is, hogy termőrügyek fjtár jellemző mennyiségen és kellően elosztv lkuljnk ki, vlmint fán lévő gyümölcs tökéletesen eszíneződjön (GYURÓ ÉS PETHŐ 1969). Az optimális térállás számos tényezőtől függ, melyeket, mint kirkós játék drjit (Brritt 1992) figyeleme kell venni z ültetvény tervezésekor, továi nehézséget okoz, hogy ennek kirkós játéknk tö megoldás létezik. HOYING ÉS ROBINSON (2) szerint termesztőknek z ültetvénytervezésnél számos lehetőséget meg kell fontolni. A kirkós játék drjit egymás kell kpcsolni, úgy, hogy egy gzdságos és htékony ültetvény jöjjön létre. A tenyészterületet úgy kell megválsztni, hogy z ültetvény élettrtm legngyo részéen megfelelő legyen, zonn ez követelmény nnál neheze, minél ngyo termő fák tenyészterület-igénye, illetve minél hossz termőrefordulás időszk. Ilyenkor hosszú ideig rossz z ültetvény területhsznosítási fok (SOLTÉSZ 1997). A régi, hgyományos, ngy térállású ültetvényeken fák koronái nem, vgy lig értek össze (GYURÓ 198), így z egyedek közötti versengés z ültetvényen lig jelentkezett. Művelőutt nem hgytk, közlekedés z ültetvényen fák koronáj ltt folyt ezért z ültetvény koronávl vló orítottság ngy (,8-,9) volt (CAIN 197). Kimuttták, hogy kis koronájú fákkl hmr lehet ngy koronorítottságot (ültetvénysűrűséget) elérni, s z ültetvények hozm negtív korrelációt mutt fák egyedi méretével. Már megváltozott fméret, koronform és rendkívüli mértéken megnőtt z ültetési sűrűség. Almtermesztésünk kise méretű fák, illetve ngyo állománysűrűségű és eruházási igényű ültetvények elterjedésének irányá fejlődik. A megfelelő térállás kulcsfontosságú termés mennyisége, így z ültetvény nyereséges üzemeltetése szempontjáól (FERREE 1992, CLAYTON-GREENE 1993). H fák nem töltik ki rendelkezésükre álló teret, kkor termelés gzdságosság csökken. A ngyo állománysűrűséggel telepített ültetvények mgs eruházási költsége viszonylg korán megtérül, s mgs ültetvénymortizációól szármzó éves töletköltség mértéke megfelelően kompenzálhtó kedvező szüreti élőmunk-htékonysággl, kedvező 16

19 fedőszín-orítottsággl, z lcsony sérüléssel és z optimális érettségen történő szürettel (VÍG 1982). Az lnyok htás mellett z ültetvény komplex rendszeréen térállásnk (sor- és tőtávolság, elrendezés) is jelentős htás vn. Számos kuttó kimuttt törzsvstgság csökkenését tenyészterület túlzott szűkítésének htásár (6 f/h tőszám fölött), s z összefüggést lineárisnk tlálták (MIKA ÉS KRAWIEC 1999, STAMPAR et l. 2). Az lm termesztési technológiáján z utói 1-15 éven ekövetkezett változások mitt hirtelen csökkent z ültetési távolság. A sor- és tőtávolság megváltozásár mindenekelőtt z lny és fjt megválsztás, z öntözés evezetése, z új trágyázási tpsztltok, új koronformák és metszési módok evezetése, újrtelepítés, vírusmentes szporítónyg hsznált vn htássl (GVOZDENOVIČ 1989). A növények egyedsűrűsége egy dott ökoszisztémán természetes körülmények között egyensúlyi helyzete kerül, míg mesterséges ökoszisztémákn, így gyümölcsösöken tervezés során kell meghtározni z optimális tőszámot. Az egyedsűrűség htás növekedésfiziológii és produkcióiológii szempontól jól ismert, gyümölcsösök vontkozásán zonn módszeres vizsgáltokt csk z utói évtizedeken végeztek, miután korszerű ültetvényeken tőszámnövekedés megkezdődött (GYURÓ 198). Az ideális hektáronkénti tőszám tekintetéen igen különöző vélemények hngzottk el. GIL-ALBERT (1993) véleménye z, hogy egy árutermelő ültetvényen tőtávnk minimum,75 m-nek, sortávnk pedig 1,5 m-nek - ideális 2 m - kell lennie, vgyis hektáronként mximum 6 d f telepíthető, de művelő utk okozt területkiesés mitt ez inká 5 d. Ugynkkor TUSTIN et l. (1993) mximális sűrűséget 9 d-n htározz meg, hár z optimum szerinte inká 7 d f hektáronként. Ilyen ültetvénysűrűség mellett látj iztosíthtónk koronform fenntrthtóságát és jó minőségű gyümölcsöt. Az ideális hektáronkénti tőszám meghtározás nehéz feldt, mivel ngyon sok tényező efolyásolj. A legfontosk z éghjlt, tlj, z lny és nemes fjt. Számos kísérletet végeztek világon z ideális tőszám meghtározásár, zonn vizsgálti módszerek ngyon eltérőek. Leggykrn törzskeresztmetszet területét és z rr elosztott termés mennyiségét figyeleme vevő fjlgos termést számítják ki különöző térállású ültetvényekre vontkozólg (TUSTIN et l. 1993, CLAYTON GREENE 1993). Ezzel ellentéten AUTIO ÉS SOUTHWICK (1993) 1 éves fák soron elüli kiterjedését és mgsságát mérte és ez lpján számított ki potenciális ültetési sűrűséget. A világ lmtermesztői ngy tőszámú ültetvényeket helyezik előtére, nnk ellenére, hogy vélemények ngyon megoszlnk rról, mely koronform és sűrűség 17

20 legnyereségese. Számos termesztő telepít 5 f/h feletti ültetvénysűrűséggel, és sokn 5 f/h ltt. A tőszám növelésének szélsőséges eseteivel is tlálkozhtunk (STAMPAR et l. 2), 1-15 ezer f/h tőszámml telepített ültetvények hzánkn is előfordulnk. GOEDEGEBURE (1993) gzdságossági vizsgálti zt muttták, hogy mgs tőszámml telepített ültetvények ngyo efektetést igényelnek és ngyo z évenkénti ráfordítás (munk, munkerő), mint kise tőszámú ültetvények esetéen. Viszont korái termőrefordulás, és mgs hlmozott termés mitt gzdságosság áltlán növekszik mgs tőszám htásár. Mindmellett ngyo ültetvénysűrűség nem jelent szükségszerűen ngyo hsznot, vlmint efektetési összeg növelésével nő kockázt, tehát sűrű ültetés kockáztos. ROBINSON ÉS HOYING (22) vizsgálti szerint 2 és 3 f/h közötti ültetvénysűrűség z optimális, z ültetvény 22 év élettrtm ltt leggzdságos volt. ROBINSON et l. (27) vizsgálti szerint gzdságosság nőtt z ültetvénysűrűség növelésével z optimális 26 f/h ültetvénysűrűségig. Európán ngyo ültetvénysűrűséget trtnk optimálisnk. Npjinkn legtö nyugt-európi országn z intenzív lmtermesztés céljir 3-6 f/h sűrűségű ültetvényeket telepítenek (BALKHOVEN-BAART et. l. 2; GOEDEGEBURE 1993; WEBER 2; 21). BALKHOVEN-BAART et. l. (2) vizsgálti szerint nnk ellenére, hogy legjo termésmennyiséget 1 és 2 f/h közötti ültetvénysűrűségnél érték el legngyo átlgos évenkénti nyereség Jongold vgy Elstr esetéen M.9 lnyon, 3-6 f/h ültetvénysűrűség mellett volt. A jövedelmezőség csökkent 1 f/h-nál, és negtív lett 2 f/h ültetvénysűrűségnél. Vizsgáltik szerint egy izonyos htáron túl tőszám növekedésével hozm növekedése nem rányos. Ezek z ültetvények csk kkor gzdságosk, h egy új fjt gyors pici evezetésével mgs árt, extrprofitot lehet elérni. Számos kísérlet zt muttj, hogy termőrefordulás időszkán terméshozm kpcsoltn vn tőszámml, mgs tőszámú ültetvény mgs terméshozmot produkál, zonn míg z első 2-3 éven ez z összefüggés lineáris, de 6. évtől kpcsolt göre vonlú (BALKHOVEN-BAART et l. 2; ROBINSON 23). WAGENMAKERS ÉS CALLESEN (1989) kísérleteiken erős negtív htást mutttk ki gyümölcsméret, gyümölcs színezettsége és tőszám növelése között (2-4 f/h tőszám-trtományn). WEBER (21) és MANTINGER (1999) véleménye szerint termésmennyiség növekszik növekvő ültetvénysűrűséggel, de nem rányosn. MANTINGER (1999) vizsgálti szerint míg tőszám növekedésének együtthtój (fktor) 4, ddig termésmennyiségé 1,28 volt. 18

21 2.6. A tőtávolság jelentősége Sjátos prolém z lnyok értékelése során is z optimális térállás, ezen elül z optimális tőtávolság meghtározás, melynek során nem mellőzhetjük zt szempontot, hogy különöző lnyokon álló gyümölcsfák z ültetvény komplex egységéen érvényesítik növekedési és terméshozási potenciáljukt, hol z ültetvényen elüli tenyészterületi kölcsönhtások érvényesülnek. Az ilyen kölcsönhtások érvényesülésére, különösen z lnyok vontkozásán lig végeztek eddig kuttómunkát (HROTKÓ 22). A tőtávolságot elsősorn kedvező fényellátás iztosítás, f mgsság és f lsó részének átmérője htározz meg. Fontos tervezett koronform lsó és felső részének egymáshoz viszonyított rány. H z lsó rész terjedelmese, mint koron felső része, kkor ngyo tőtávolságr vn szükség kinevelhetőség és megfelelő fényellátás érdekéen (SOLTÉSZ 1997). Az 198-s éveken urlkodó tendenci volt tőszám növelése, mi tőtávolság ngy mértékű csökkentésével volt lehetséges. Az első ht-nyolc éven legngyo hozmot ngy tőszámú ültetvények dják. Az M.26 lnyú Cox Ornge fák viszont ngy sor- és tőtávolság rány mellett 1,22 m tőtávolságr telepítve vlmivel kise hektáronkénti terméshozmot dtk, mint 1,82 m-es tőtávolságon (PARRY 1978). A térállásnk htás vn fjlgos hozmokr is, z M.9 lnyú Golden Delicious fáknál kevésé, z erőse növekedésű lnyokon (pl. M.7) kifejezetteen megmuttkozik ez tényező, 182 f/h tőszámnál muttkozott legjo egyedi hozmindex (HROTKÓ 22). A tőtávolság szűkítésének negtív htásár már PARRY (1978) és JACKSON (198) is felhívták figyelmet, tőtávolságnk sortávolsághoz viszonyított csökkenő rány 3-4 %-kl is csökkentheti fák hozmát függetlenül tőszámtól és tenyészterülettől (PALMER ÉS JACKSON 1973). Ugynkkor tenyészterület mellett szűkülő tőtávolsággl soron elül szomszéd egyedek gyökérzete és koronáj közötti versengés erősödik, terméshozmuk csökken, mivel növekvő sortávolság nyújtott előnyöket fák nem képesek kihsználni. WEBER (21) vizsgálti szerint 1 f/h sűrűséggel telepített ültetvények negtív htássl voltk gyümölcsméretre. WAGENMAKERS ÉS CALLESEN (1989) szerint gyümölcsök színeződése csökkent tőszám növelésével és sor- és tőtávolság rányánk növelésével, zz tégllpossággl (rectngulrity). 19

22 2.7. A sortávolság jelentősége Az ültetvények művelése szempontjáól sortávolság hsználtn lévő erő- és munkgépek iztonságos közlekedéséhez szükséges távolságól (művelőút) és koronátmérő összegéől áll össze (SOLTÉSZ 1997, HROTKÓ 22). Az erő- és munkgépek mozgásához olyn sortávolságot kell iztosítni, mely lehetővé teszi, hogy gépek ne érintkezzenek fávl, vgyis ne következzen e lesodrás, gyümölcshullás, sérülés. Ezen túl olyn távolságr kell lennie lomkoronánk permetezőgépek szórófejétől, hogy permetlésugár szét tudjon nyílni, s elérhető legyen megfelelő szerorítottság (GONDA 1995). GONDA (1995) kuttási és gykorlti tpsztlti szerint minimális sortávolság fák mgsságánk másfélszerese kell legyen. SOLTÉSZ (1997) 2 m széles művelő utt trt szükségesnek, de ez szélesség m már rendelkezésre álló korszerű gépekkel kár 1,6 m-ig is csökkenthető (HROTKÓ 22). A sortávolságon elül művelőút nélkülözhetetlen, de improduktív terület, szükségesnél ngyo sortávolság rontj z ültetvény htékonyságát. A sortávolság meghtározásánál figyeleme kell vennünk fák mgsságánk és sortávolságnk z rányát is. JACKSON ÉS PALMER (1972) kimuttt, hogy sövények esetén növekszik rosszul megvilágított koronrész rány, h f mgsság művelő út szélességének kétszeresére-háromszorosár növekszik. WINTER (1986) sortávolság meghtározásár jvsolt Európ szerte elfogdott és hsznált képlete: M f = sortávolság /2 + 1 m hol M f = f mgsság Eől z összefüggésől sortávolságot z lái módszerrel számíthtjuk ki: Sortávolság (T sor ) = 2 (M f 1). A fenti képletől fontos tényező f mgsság, melynek megválsztásán termelő elsősorn gykorlti szempontokt követ. Az olyn ültetvényeken, hol kizárólg földről végzett kézi szedést tervezünk, fák nem lehetnek mgsk 2,5 m-nél, mivel z e fölötti gyümölcsöt z átlgos emer nem éri el. Amennyien elfogdjuk különöző mgsságú szedőállvány hsználtát, mgsságot növelhetjük, de een döntésen figyeleme kell vennünk, hogy így kézzel végzett munkák (metszés, szedés) htékonyság romlik (HROTKÓ 22). WAGENMAKERS ÉS CALLESEN (1989) vizsgálti szerint z lcsony fák kise korontérfogt ellenére kezdeti időszkn ngyo termésmennyiséget dtk rossz színezettséggel, de véleményük szerint későieken csökkenni fog termésmennyiség kise korontérfogtn. 2

23 2.8. Sor- és tőtávolság jánlások hzi és külföldi szkirodlomól Különöző lnyokkl egyre szélese kören végzett kísérletek eredményeinek megismerése nyomán z évek múlásávl folymtosn változnk szükséges tenyészterületre vontkozó vélemények is. A tendenci z egyre sűrű ültetvények kilkítás felé mutt (PÓLYÁNÉ 21). Az intenzitás növelését legtö szkemer még m is tőszám növelésével zonosítj. A tőszám növelésének szélsőséges eseteivel is tlálkozhtunk, 1-15 f/h-os tőszámml telepített ültetvények hzánkn is előfordulnk. H viszont körülnézünk világn, zt látjuk, hogy z európi 3-4 f/h átlgos tőszám mellett z USA nyugti állmin 15-3 f/h, Új-Zélndon pedig 8-15 f/h tőszámml telepített ültetvényeket is intenzívnek tekintenek, s z utóik hektáronkénti terméshozm nemegyszer meghldj ngyo tőszámú európi ültetvényekét (HROTKÓ 22). A szkemerek véleménye igen megosztott z ideális tőszám kérdéséen, míg CARLSON et l. (1975) véleménye szerint z M.9 lnyú intenzív ültetvények 1-15 f/h tőszámml telepíthetők, ddig GYURÓ (199) (2.1. tálázt) nemes fjták növekedési erélyét is figyeleme véve f/h tőszám jánlásokt tesz M.9 lnyon. A hsonló ökológii körülmények között termelő Újvidék környéki ültetvényeke viszont GVOZDENOVIČ (1989) 3-3,5 x 1,5-2 m-es térállást jvsol tálázt. GYURÓ (199) tenyészterület jvslti különöző növekedési erélyű lnynemes kominációkhoz. Alny növekedési erélye törpe (M.9) féltörpe (M.26) középerős (MM.16, M.4) Nemes növekedési erélye Tenyészterület Tőszám (f/h) gyenge 4-5 m közepes 5-7 m erős 7-9 m gyenge 8-1 m közepes 1-12 m erős m gyenge m közepes m erős m GONDA (1997) hzi ültetvények tnulmányozás után z M.9 lnyú mgsn szemzett fák esetéen 3-4 x,8-1,8 m ( f/h) térállást, míg MM.16, M.4, M.7 lnyú fák esetéen 5-6 x 2-3 m (556-1 f/h) térállást jánl. PETHŐ (1995) figyeleme 21

24 veszi nemes fjták növekedését is, mikor f/h tőszámokt jánl különöző erősségű fjták, lnyok és koronformák számár. INÁNTSY (1998) fjták növekedési erélye szerint dj meg különöző lnyokr térállás jvsltát (2.2. tálázt), mely szerint z M.9 lnyú fákt nemes fjt növekedési erélyétől függően f/h tőszámml jánltos telepíteni. HROTKÓ (1999) jánlásinál csk z lnyok növekedési erélyét veszi figyeleme (2.3. tálázt). Véleménye szerint z M.9 lnyú fákt klimtikus viszonyok figyeleme vételével, ngyo ültetvénysűrűséggel is telepíthetjük, ő 25-5 f/h tőszámml telepített ültetvényeket jánlj tálázt. A fjták növekedési erélye szerinti sor- és tőtávolság jánlások (INÁNTSY 1998). Stndrd Golden típus Erős növekedésű fjták Alny Sor- és tőtávolság Tőszám Alny Sor- és tőtávolság Tőszám M.9 4 x 1 m 25 f/h M.9 4 x 1,5 m 1667 f/h M.26 5 x 2,5 m 1 f/h M.26 5 x 2,5 m 8 f/h MM.16 6 x 3 m 555 f/h MM.16 6 x 4 m 417 f/h 2.3. tálázt. HROTKÓ (1999) tenyészterület és tőszám jánlási z lnyok függvényéen. Alny Tenyészterület Hektáronkénti tőszám M m f/h MM m f/h M m f/h MM m f/h MM m f/h A m f/h M m f/h WERTHEIM et l. (21) összegyűjtötték országonként z elterjedt ültetvénysűrűséget, hozzá kpcsolódó koronformát és hsznált lnyt. Frnciországn Loire-völgyen Breurn fjtát M.9 lnyon, 4 x 1- m sor- és tőtávolságr telepítenek és rjtuk Solx koronformát lkítnk ki, míg déli vidékeken leggykrn hsznált sor- és tőtávolság 4 x -1,5 m. Németországn Bodeni területeken 1994-ig főleg krcsúorsó koronformávl 3-3,5 x 1 m sor- és tőtávolságr, vlmint egy kis részen szuperorsó koronformávl 2,75-3,5 x,4-,7 m-re telepítettek től megfordult tendenci, legtö ültetvényt szuperorsó 22

25 koronformávl 3-3,5 x,7-1 m sor- és tőtávolságr telepítik, míg kise rányn telepítenek krcsúorsó koronformávl 2,75-3, x,5 m-re. Németország más területein főleg 3 x 1 m sor- és tőtávolságr telepítenek (33 f/h). A Rjn vidékén f/h, míg észkon 25-3 f/h ültetvénysűrűséggel telepítenek. Az M.9 lny dominál, kis mértéken hsználnk M.27 lnyt (WERTHEIM et l. 21) A fák növekedésének, termőfelületnek és produktivitásánk mérése A fák növekedését évtizedek ót törzsvstgsághoz kpcsolódó dtokkl - törzskörméret (cm), törzskeresztmetszet területe (cm 2 )- jellemzik. Az lnyok htását fák növekedésére ezekkel z dtokkl dják meg és z értékeket vlmilyen stndrd lnyhoz viszonyítv állítják rngsor (SADOWSKI et l. 1999; HROTKÓ 1999, WEBSTER 1997). Egyes kuttók fák növekedésének mérésénél törzskeresztmetszeti muttókt kiegészítik koron méreteivel (koronvetület területe, korontérfogt) (HROTKÓ 1999). M egyre inká z M.9 lnyhoz viszonyítnk (SLOWINSKI 22). Ez zonn nem megfelelő, mivel z M.9 klónok növekedési erélyéen jelentős különségek lehetnek, ezért fontos voln z lnykuttóknk zonos klón viszonyítási lpként történő hsználtáról megállpodni. Az áltlunk is hsznált T.337 klón lklmsnk látszik erre, mivel Európán ngy rányn telepítik, növekedési erélye pedig z M.9 klónok között közepes (HROTKÓ 22). HROTKÓ (22) szerint törzskörméret és z eől számíthtó törzskeresztmetszet terület jól jellemzi fák egyedi vegettív növekedését, ennek emuttásár, összehsonlításár lklms zonos termőhelyen telepített, zonos korú, zonos sor- és tőtávolságr, zonos koronformávl telepített fák esetén. HROTKÓ (22) rámuttott rr, hogy törzs vstgodás z intenzív ültetvényeken korlátozott koronnövekedés mellett is folymtos, mivel törzs zután is vstgszik, mikor fák koronáj már kitöltötte rendelkezésre álló teret, és növekedését soron elüli versengés sem efolyásolj. Ennek eredményeképpen törzs és koron méretei között nincs lineáris összefüggés. Ezt tényezőt is figyeleme véve lehet törzs vstgodását vegettív növekedés muttójként értékelni. Számos kuttó fák produktivitását törzskeresztmetszet területéhez viszonyított terméshozmml, zz törzskeresztmetszeti terméshozm-index-el (kg/cm 2 ) jellemzi, mely zon megállpításon lpszik, hogy gyümölcsfákon föld feletti hjtásrendszer tömege egyenesen rányos törzskeresztmetszeti területtel, s z összefüggés lineáris (WESTWOOD 1993). 23

26 2.1. Az ültetvény termőfelületének lkulás és mérése intenzív ültetvényeken Az ültetvény termőfelületét termőgllyzt összessége dj, melynek fontos jellemzője gllyk téreli elhelyezkedése. A termőfelület ojektív mérésének kérdéséen szkirodlom megosztott. Az meriki szerzők termőfelületi muttóként előtére helyezik területegységen levő fák törzskeresztmetszet-területének összegét (WESTWOOD 1993). Az ültetvény koronávl orított területének és korontérfogtnk egyre kise jelentőséget tuljdonítnk, mivel intenzív ültetvényeken koronméretek között egyre kiseek különségek (WINTER 1986, GYURÓ 198). M egyre inká z ültetvény levélfelületindexével jellemzik termőfelületet (WESTWOOD 1993, ROBINSON 23). HROTKÓ (22,) eredményei rr utlnk, hogy termőfelületi összefüggéseket érdemes voln differenciáltn megvizsgálni hzi termőhelyi viszonyok (sugárzási intenzitás, növekedési potenciál, lny- és fjthsznált) között. A törzskeresztmetszeten mért hektáronkénti termőfelület tőszámnövekedéssel összefüggésen ugyn növekszik, de koronávl orított terület és korontérfogt csk ddig növekedhet, míg fák kitöltik sorés tőtávolság áltl meghtározott teret, sőt csökkenő tőtávolsághoz trtozó kise koronátmérő hektáronkénti hsznos korontérfogt csökkenését eredményezi. Ennek z következménye, hogy termőgllyzt, levélfelület egyre kise téren zsúfolódik össze, mi z ezzel párhuzmosn kilkuló ngyo gyökérkompetícióvl együtt gyümölcsméret csökkenéséhez, minőségi muttók romlásához vezethet (HROTKÓ 22). A produktív termőfelület csökkenés részen kompenzálhtó ngyo egyedi produktivitást eredményező lnyokkl, de gykori, hogy z ilyen, igen törpe növekedést eredményező lnyokon fák kise koronát nevelnek, s z optimálisnál kise korontér mitt elvész z igen törpe lnyú fák ngyo törzskeresztmetszeti hozmindexeinek z előnye (HROTKÓ 22,). GYURÓ (198) z ültetvény termőfelületének meghtározásár korontérfogtot (m 3 ) hsznált. CAIN (197) termőfelületi muttóként z ültetvény koronávl vló orítottságát hsznált, ültetvénysűrűség elnevezéssel ( koronvetület területe és tenyészterület rány) %-n kifejezve. HROTKÓ (22) ugynezt muttót koronorítottság-indexnek nevezi és viszonyszámként ( és 1 közötti értékekkel) dj meg. HROTKÓ (22) rámuttott rr, hogy fák rendelkezésükre álló tenyészterület hsznosítását kifejező koronorítottság index fontos muttój z intenzív ültetvényeknek ezért figyeleme vételét z ültetvények jellemzésénél, z lnyok értékelésénél és z ültetvények térállásánk tervezésénél jvsolj. 24

27 2.11. A fotoszintetikusn ktív sugárzás (PAR) szorpciój és hsznosulás z ültetvényen A gyümölcstermesztés lpvető célj, hogy npfény energiáját mximálisn felhsználv zt z ültetvény termőfelületéen terméssé lkítsuk (HROTKÓ 22). A fény htássl vn virágrügyképződésre, gyümölcserkódottságr és vegettív növekedésre (CHEN et l. 1997, LAKSO 1986). Tö kuttó is szoros összefüggést muttott ki z ültetvények terméshozm és koron áltl felfogott fotoszintetikusn ktív sugárzás (PAR) között (PALMER ÉS JACKSON 1974, PALMER et l. 1992, LAKSO ÉS ROBINSON 1997, ROBINSON 1997, WÜNSCHE et l. 1995, CORELLI ÉS SANSAVINI 1989, ROBINSON et l. 1989). Az lmültetvény fényfelfogás kulcs mgs termésmennyiséghez és fény eloszlás koronán pedig jó gyümölcsminőséghez (JACKSON et l. 1977; ROBINSON et l. 1989). Ezért z cél, hogy z ültetvény fényfelfogását mximlizáljuk z ültetvény élettrtm ltt, rendelkezésre álló fotoszintetikusn ktív fény mgs %-át fogják fel fák kezdeti évektől egészen z elöregedésig, vlmint ngyon fontos fény koronán vló eloszlás is (ROBINSON et l. 1989). Az intenzív ültetési rendszer elsődleges célj, hogy ngyo legyen fényfelfogás z ültetvény élettrtmánk elején, ezáltl mgs telepítési költséget kori ngy produktivitás és jó gyümölcsminőség ellensúlyozz (MIDDLETON et l. 22). Az lmültetvény fényfelfogás függ z ültetési rendszertől, tőtávolságtól, f lkjától (koronform), f mgsságától, sorköz szélességétől (sortávolság), sor irányától, vlmint levélfelület indextől és tenyészidőszk hosszától (WÜNSCHE ÉS LAKSO 2). CORELLI ÉS SANSAVINI (1989) szerint z ültetvényen fényfelfogást növelni lehet levélzet sűrűségének növelésével koronán, f mgsságánk növelésével sortávolsághoz képest, vlmint hektáronkénti tőszám növelésével. WÜNSCHE ÉS LAKSO (2) z előző évek kísérleti eredményeit, pulikációit összegezve megállpított, hogy 5 % fényfelfogás ltt termésmennyiség és fényfelfogás lineáris kpcsoltn vn. Ezek z ültetvények nyitott jól megvilágított koronávl rendelkeznek. 5 % fényfelfogás fölött zonn z összefüggés fényfelfogás és termésmennyiség között göre vonlú. A termésmennyiség nő növekvő fényfelfogás htásár ddig pontig, mikor koron túl sűrűvé válik és/vgy f túl ngy szélességi és mgssági kiterjedése mitt árnyékolás lép fel (JACKSON 198). A potenciális PARszorpciót viszont tö tényező kölcsönhtás lkítj ki, melyen sor- és tőtávolság, koron lkj, méretei, z ültetvény koronávl vló orítottság és korontéren sűrűséget jellemző levélfelület index (LAI) játszik fontos szerepet. A koroná vló fényehtolás 25

28 mélységét z dott termőhelyre jellemző sugárzási viszonyok módosíthtják (JACKSON 1997). Az ültetvény fényfelfogását növelheti: koronán lévő levelek sűrűségének növelése, fák mgsságánk növelése sortávolsághoz viszonyítv, vgy hektáronkénti ültetvénysűrűség növelése (CORELLI ÉS SANSAVINI 1989). A térállás optimlizálás kritikus kérdése, hogyn lehet z ültetvényen lehetséges legngyo PAR-szorpciót elérni, úgy hogy megtrtsuk gyümölcsképződés zónáján minőségi követelményeknek megfelelő gyümölcsképződési feltételeket. BALKHOVEN-BAART et l. (2) vizsgálti szerint fényfelfogás lineárisn növekszik tőszám növelésével. VERHEJ ÉS WERWER (1973) vizsgált fényfelfogást kise és ngyo ültetvénysűrűségű Golden Delicious fjtájú sövénynél. A kise ültetvénysűrűségnél (11 f/h M.9 lnyon, 66 f/h M.2 lnyon) felfogott fény mennyisége ngyjáól eeső fény fele volt terméséréskor 4 t/h mximumtermés mellett. Ngyo ültetvénysűrűségnél (33 f/h M.9 lnyon, 226 f/h M.2 lnyon) 66 % és 75 %-os volt fényfelfogás. A termés htodik és hetedik éven tö volt, mint 7 t/h, de zután fák közötti versengés következtéen csökkeni kezdett. Az ültetvény fényhsznosításán fontos szerepet játszó levélfelületnek mérésére m már nem destruktív módszerek állnk rendelkezésre, s levélfelület-indexet elterjedten hsználják z ültetvény fényfelfogó és hsznosító képességének jellemzésére (JACKSON 198). PALMER ÉS JACKSON (1974) vizsgálti szerint f/h-os ültetvénysűrűség trtományn megközelítőleg lineáris összefüggés vn termésmennyiség és felfogott fény között. Vizsgáltik szerint fényfelfogás szorosn összefügg levélfelület-index-el is, nem csk tőszámml. WERTHEIM et l. (1986) is úgy tlált, hogy fényfelfogás pozitív reláción vn z ültetvénysűrűséggel és termésmennyiséggel. Az egysoros lmültetvény optimális ltti fényfelfogását kompenzálni lehet f mgsságánk növelésével. H f mgsságát 1 m-el megnövelem fényfelfogás körülelül 1 %-l lesz ngyo, feltéve, h egységnyi korontérfogtn levélfelület hsonló. Ezen kívül mgs koronávl jo gyümölcsminőséget érhetünk el, mint kise kompkt fávl. (WERTHEIM et l. 2) A gyümölcsfák terméshozmánk forrás és egyen korlátj is levélzet szárznyg-produkciój, mely egyenesen rányos z szoreált fotoszintetikusn ktív sugárzás (PAR) mértékével. A szárznyg-produkció mgát fotoszintézist és respirációt efolyásoló tényezőkön kívül függ fjt és z lny tuljdonságitól. Az lny z egyéként igen htékony törpe lnyok csoportján is mintegy 2 %-nyi különségeket eredményezhet (HROTKÓ 22, JACKSON 23). Mindzonáltl terméshozmot PAR-szorpció 26