Szöveggyűjtemény. Szerkesztette: Borbély Zsolt Attila

Átírás

1

2 A Neptun-Gate Szöveggyűjtemény Szerkesztette: Borbély Zsolt Attila

3

4 a Neptun-Gate Szöveggyűjtemény Szerkesztette: Borbély Zsolt Attila

5 Kiadja az EMNT Egyesület Kolozsvár Erzsébet / E. Racoviță út 37. szám tel emnt@emnt.org A kötetet szerkesztette: Borbély Zsolt Attila Nyomdai előkészítés: Forró Botond Borítóterv és műszaki szerkesztés: Forró Botond Korrektúra: Szenkovics Enikő Alak: 17 x 24 cm. Megjelenés éve: 2013 A nyomdai munkálatok: Tipographic nyomda ISBN

6 tartalom A szerkesztő előszava, Borbély Zsolt Attila: A Neptun-Gate 7 David B. Ottoway: Románia kezdeményező lépéseket tesz a magyar kisebbség felé 12 Tőkés László levele a PER-folyamat tárgyában a Szövetségi Képviselők Tanácsához 14 Neptunfürdői tárgyalás zárónyilatkozata 17 David Binder: Románok és Magyarok csipetnyi bizalmat építve 19 Gyarmath János: Csend vagy béke? Interjú Borbély Lászlóval, Frunda Györggyel és Tokay Györggyel 22 Rais István: Titkos megbeszélések, avagy mi történt Neptunon, beszámoló Tőkés László július 29-i sajtótájékoztatójáról 27 Markó Béla: Közlemény az július i neptuni tanácskozással kapcsolatban (az RMDSZ tisztségviselőinek figyelmébe) 30 Cseke Gábor: RMDSZ-háború? 32 Borbély Zsolt Attila: RMDSZ-háború? 34 Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége frakciójának nyilatkozata, augusztus 7., aláíró Toró T. Tibor frakcióvezető 37 Az Erdélyi Magyar Kezdemenyezés frakciójának állásfoglalása a neptunfürdői egyezmény tárgyában 39 Borbély László Frunda György Tokay György: Választóink érdekeit képviseltük 41 Tőkés László: A hatalom uszályában 43 Kerek István: A próféta és a kapitányok 52 Tőkés András: Mitől politikus a politikus? 53 Takács Csaba: Tudatosan, háttérből irányított politikai diverzió Állásfoglalás 55 Az RMDSZ III. kongresszusán leköszönt 11 tagú elnökség 9 tagja (Kolumbán Gábor, Szőcs Géza, Beder Tibor, Béres András, Borbély Imre, Csapó József, Patrubány Miklós, Takács Csaba, Toró T. Tibor): Visszatekintő tájékoztatás 57 Takács Csaba: nem engedünk az egységbontó kísérleteknek, Mag Péter interjúja 59 Takács A. Csaba Bodó Barna: Bizalomerősítés David Binder módra 61 Szilágyi N. Sándor: Nem értem, mi van? 63 Frunda György Borbély László: Lármafák égetése 70 Markó Béla: Közlemény, augusztus Dr. Csapó József: Az ér(d)em másik oldala 79 Az RMDSZ Tiszteletbeli Elnökének Irodája: Közlemény 83 Tokay György: A harag fényűzése 85 Katona Ádám: Kormánypárti vezetés az RMDSZ-ben, Bodnár Dániel interjúja 87 Király András: Történet közügyekről és magánemberekről 91 Szőcs Géza: A Neptun-Gate hátteréről 95

7 Szász János: Per a PER körül 97 Csutak István: Együttműködni a hatalommal? 100 Borbély Zsolt Attila: A hatalom kozmetikázói 102 Csutak István: Tiszta vizet a nyílt kártyákba! 106 Tőkés László: Az RMDSZ PER-e, az szeptember i SZKT ülés hivatalos anyaga 108 Borbély Imre: Neptun 120 Az SZKT állásfoglalása a Neptun-ügyben 133 Borbély László: Nem szabad a tekintélyelvűségnek eluralkodnia 134 Tőkés László: Jöhet a profi politikusi technika, de csak a becsülettel és tisztességgel együtt 138 Az RMDSZ Tiszteletbeli Elnökének Irodája: Közlemény 141 Bögözi Attila: Neptun makacs szelleme, beszámoló az SZKT szeptember i üléséről 142 Kiss Károly: Folytatódik a PER pere!, beszámoló Tőkés László sajtótájékoztatójáról 156 Tokay György: Az egység stratégiai érték, Rais István interjúja 158 Az Erdélyi Világszövetség Magyarországi Szervezete: Állásfoglalás, aláírja Király Károly tb. elnök, Kreczinger István elnök, Borsos Géza, a Tanácsadó Testület elnöke 161 Tófalvy Zoltán: Neptun-gate : szakítópróba? 162 Telegdy Álmos: Hibátlan hibásak 165 Szilágyi Zsolt: Kontroll a kontrában, Román Győző interjúja 167 Beke György: Útkeresés vagy úttévesztés 171

8 A Neptun-gate A Neptun-gate Az erdélyi magyarság sorskérdései megoldásának alfája és omegája a külpolitika. Az elmúlt száz évben, tetszik ez vagy sem, Erdély és az erdélyiek sorsáról mindig mások döntöttek: Trianonban a nagyhatalmak, Trianon után Bukarest, Bécsben a német olasz döntőbíróság (nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy e döntést mind megszületése előtt, mind az után a román fél elfogadta, az tehát nem diktátum, hanem kifogástalan nemzetközi döntőbíráskodás volt), ben a román, majd a szovjet hadvezetés, Párizsban ismét a nagyhatalmak, majd megint csak Bukarest. Bukarest pedig ragaszkodik státuszához, olyannyira, hogy még az elvi lehetőségét is meg akarja szüntetni annak, hogy az erdélyiek maguk dönthessenek sorsukról, mi más oka lett volna, hogy külön szabályozás született a regionális pártok ellehetetlenítéséről. A bukaresti politikát pedig Trianon óta a homogén nemzetállam megteremtésének igyekezete vezérli, s tesz is ezért minden történelmi korszakban olyan eszközökkel, amelyek az adott helyzetben bevethetőek. Statárium, népirtás, etnikai diszkrimináció, pszichológiai hadviselés, erőszakos ortodox terjeszkedés, jogi példastatuálás etnikai konfliktusok esetén (milyen kemény üzenete van annak, hogy a román titkosrendőrség által szervezett marosvásárhelyi magyarellenes pogrom után csak a védekező magyarokat és a segítségükre siető cigányokat ítélték el!), ideológiai hadviselés (dákoromán elmélet, a román történelem túlhősiesítése, a magyar teljesítmények elhallgatása) mind bevetésre került az elmúlt évszázadban. Ilyen helyzetben aligha remélhető, hogy a sovinizmus mákonyával átitatott román hatalom meggyőzhető józan érvekkel, arról hogy a magyarság eltüntetése helyett közjogi kompetenciákat adjon e közösségnek, hogy az maga döntsön saját problémáiról. Az RMDSZ vezetői előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a nemzetközi s ezen belül az európai fórumok nem mutatnak nagy érzékenységet irányunkban. E helyzetet viszont épp ők alakították ki azzal, hogy nem fordítottak kellő energiát arra, hogy az erdélyi magyarságot érő többszintű diszkrimináció tényét s a helyzet megoldásának autonomista modelljét megfelelőképpen népszerűsítsék. Sőt. És itt érkeztünk el tulajdonképpeni témánkhoz. A sokat emlegetett Neptun-ügy éppen arról szólt, miképpen lehet egy történelmi helyzet által felkínált lehetőséget módszeresen, tudatosan elpuskázni, sőt visszájára fordítani ban Románia bizonyítási kényszer alatt volt az Európa tanácsi felvétel előtt emberi jogi s azon belül kisebbségpolitikai szempontból. Józan paraszti ésszel is könnyen belátható, hogy ebben a helyzetben a magyar érdek az lett volna, hogy minden lehetséges nemzetközi fórumon, de leginkább az Európa Tanács irányában egymás mellett mutassuk be jogsérelmeinket s azok hosszú távú orvoslási lehetőségét, az Európa több részén is kiválóan működő többszintű autonómia modellje által. Ennek elvi lehetősége már megvolt, hiszen az RMDSZ élén fél éve már nem a végsőkig autonómia-ellenes Domokos Géza állt, hanem a magát mindmáig autonomistának valló Markó Béla, az autonómia célkitűzését illetően pedig konszenzus volt a politikum, a civil szféra, az egyházak s a sajtó berkeiben. a neptun-gate 7

9 A Neptun-gate Mi történik ehelyett? Az RMDSZ három élvonalbeli politikusa, Frunda György szenátor, Tokay György képviselőházi frakcióvezető és Borbély László képviselőházi frakcióvezető helyettes szövetségi mandátum nélkül részt vesz a Project On Ethnic Relations (PER) nevű amerikai képződmény által szervezett, a román hatalommal való, július 15-én és 16-án Neptun-fürdőn zajló tárgyaláson. A három élvonalbeli RMDSZ-es politikus az autonómiaprogram képviselete helyett néhány, sorsunkon alapvetően nem javító engedmény ígéretének fejében alkalmat ad arra, hogy a román hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen. Az eseményről tudósító David Binder július 20-án egy pontatlanságoktól hemzsegő, az erdélyi magyarság irányában igazságtalan s a román hatalom kisebbség-barátságát kiemelő cikket jelentetett meg a New York Times-ban. Nem rójuk fel Frundáéknak David Binder minden ferdítését, de annál inkább azt, hogy lehetőséget adtak a nyíltan magyarellenes, korrupt, kripto-kommunista román hatalomnak arra, hogy magyarbarát színben tetszelegjen a Nyugat előtt, az ET-felvételt közvetlenül megelőzően. Márpedig tagadhatatlan, hogy a román hatalom kozmetikázását célzó propaganda-cikkek születtek meg a neptuni tárgyalóknak köszönhetően. Már a címek is beszédesek: Románok és magyarok valamelyest erősítik az egymás közti bizalmat (szóban forgó NYT-cikk), Románia bővíti a magyar kisebbségi jogokat (International Herald Tribune, július 21.). A neptuni tárgyalásról az első híradás Erdélyben Csend vagy béke címmel jelent meg egy interjú formájában, melynek keretében Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője kérdezte a magyar részvevőket a neptuni tárgyalásról. A szövegből kiderül, hogy Neptunban a tárgyalássorozatnak immár negyedik fordulójára került sor. Az RMDSZ hivatalos fórumainak háta mögött magánemberként tárgyalók hangsúlyozták a pragmatikus szemlélet életképességét, a kiegyensúlyozott reálpolitika fontosságát. Az autonómia célkitűzését komolyan vevő nemzeti tábor oldaláról az esetről július végén sajtótájékoztatót tartó Tőkés Lászlót követően elsőként a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) szólalt meg augusztus 7-én egy hivatalos nyilatkozat formájában. A Toró T. Tibor által elnöki minőségben szignált dokumentum kérdések formájában világít rá a Neptun-gate lényegére, melyekből most csak szemezgetünk, a kötetben olvasható az egész nyilatkozat: hasznos-e politikailag és erkölcsileg egyaránt tárgyalni akár magánszemélyként is egy szándékaiban és tetteiben bizonyítottan az általunk vallott értékek és érdekek körétől olyan távol álló, politikailag és erkölcsileg válságban levő hatalom legkorruptabbnak tartott képviselőjével? ; kihez lojális inkább az a vezérpolitikus, aki ilyen fontos és már két éve zajló tárgyalásról nem tájékoztatja szervezetének legmagasabb szintű döntéshozó szerveit se?. A MISZSZ nyilatkozat azt is megemlíti többek között, hogy a tárgyalók igen alacsonyra engedték a mércét, s ezzel veszélyeztették alapvető célkitűzéseink megvalósulását. Egy nappal később lát napvilágot a Romániai Magyar Szóban Tőkés László A Hatalom uszályában című írása, mely az ügyet pontos hivatkozásokkal és idézetekkel, a lehető legdokumentáltabban elemzi. Azt is megtudjuk Tőkés László írásából, hogy a tiszteletbeli elnök már április 12-én, majd május 30-án magyarázatot 8 a neptun-gate

10 A Neptun-gate kért a tárgyalás korábbi fordulójáról beszámoló Washinton Post cikk kapcsán az illetékesektől, akik a megkeresést figyelmen kívül hagyták. Tőkés László nagy ívű írását a Washington Post újságírójának egy gondolatával zárja, mely szerint ha minden az egyezmény szerint történik, akkor ezek a lépések példaként szolgálhatnak majd más kelet európai kormányoknak is. Íme, Románia, mint példa! fűzi hozzá Tőkés László, majd így folytatja: Iliescu elnök is mindegyre azt hajtogatja, hogy Románia példásan megoldotta a kisebbségi kérdést, annál jobban, mint Európa akármelyik országa. Ezek után van-e még egyáltalán szükség az RMDSZ-re és autonómiára? Húsz esztendővel ezelőtt a legrosszabb álmunkban sem gondoltunk arra, hogy három évvel később a kormányzati szerepvállalással az egész RMDSZ-t neptuni pályára állítják s hogy a szervezet aktív partner lesz abban, hogy Romániát 1999-re már több meghatározó politikus, Bill Clintonnal az élen, példaként emlegesse, miközben az erdélyi magyarságot érő jogfosztó, asszimilációs politika zavartalanul folytatódik, immár az RMDSZ által hitelesítve. A rendszerváltás után Erdélyben a Neptun-ügyig nem volt példa arra, hogy bármilyen közösségi sorskérdés mentén a nézetellentét szabályos sajtóviharrá emelkedjen. A Neptun-gate kapcsán kialakult polémiában részt vett az eddig említetteken kívül a szövetségi elnök, az ügyvezető elnökség, az SZKT-frakciók, újságírók, közírók, a közélet iránt érdeklődő írók és tudósok, a középgárda nem kevés tagja, de még az egyszerű újságolvasók százai is. Nem meglepő, hogy az írások szépen kirajzolták az 1990 óta egymással szemben álló két tábor eszmei-ideológiai és stratégiai arculatát. Markó Béla és Takács Csaba ekkor még az autonomista oldalt látszanak erősíteni. Hallgassuk csak a Szövetség elnökét: a neptuni találkozót a közvélemény előtt az különbözteti meg más rendezvényektől, hogy itt a résztvevők nyilatkozatai szerint a kormány és az elnöki hivatal képviselői nem hivatalosan ugyan, de ígéretet tettek bizonyos problémák megoldására, és ezek az ígéretek máris a jelenlegi román hatalom melletti pozitív propagandát szolgálják külföldön (kiemelés tőlem, BZSA), például a New York Times-ban megjelent, kiszámíthatóan nagy hatású újságcikkben, amely egyébként számos, véletlennek aligha nevezhető tényhamisítást is tartalmaz. ( Markó Béla közleménye az RMDSZ tisztségviselők figyelmébe ajánlva, megjelent az RMDSZ Közlöny 1993/6-os számában.) De érdemes Takács Csabát is idézni: Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségéhez a MISZSZ- frakció, Tőkés László tiszteletbeli elnök, valamint az EMK által intézett kérdéseket jogosaknak tekintjük, szövetségünk helyzetéért és egységéért való aggódás jelének érezzük. Az Ügyvezető Elnökség a szóban forgó megbeszélések folytatására megbízatást senkinek nem adott, az ezeken való részvételt olyan politikai hibának könyveli el, amely valószínűleg lehetővé tette, hogy a hatalom a jelenlegi politikai helyzetben elkerülje a szövetségünk legitim képviseletével való tárgyalásokat, ily módon kibúvót találva az átfogó rendezések kényszere alól. Az Ügyvezető Elnökség az RMSZ-ből és a New York Times-ból értesült a neptuni találkozóról. A New York-i tudósítás nyomán szövetségünket súlyos külpolitikai presztízs a neptun-gate 9

11 A Neptun-gate veszteség érte, a vád cáfolatát az ügy fontosságára való tekintettel a fent említett újsághoz eljuttattuk. ( ) Érthetetlen, hogy a neptuni találkozón részt vevő 3 politikus sem az átfogó rendezés szükségességét, sem az eredmények kisajátításának veszélyeit nem érzékelte. (1993. augusztus 12., megjelent az RMDSZ Közlöny 1993/6-os számában) A Neptun-ügyet végül a Szövetségi Képviselők Tanácsa zárta le hosszú vita után egy határozott hangú nyilatkozattal: az amerikai PER által szervezett és támogatott ( ) megbeszéléseken az RMDSZ három közismert politikusa ( ) mandátum nélkül, személyre szóló meghívás alapján vettek részt és tárgyaltak a hatalom képviselőivel, ami következményeivel jelentős politikai károkat okozott a szervezetnek. ( ) A PER-folyamat lehetőséget teremtett a hatalomnak arra, hogy belső RMDSZirányzatok preferálásával kísérletet tegyen szervezetünk megosztására. Olyan politizálási stílus állandósulásának veszélye jelent meg az RMDSZ-ben, amely eltekint a legitim képviselet szabályaitól, a belső döntéshozói illetékességektől. Az SZKT állásfoglalása nem akadályozta meg a két parlamenti frakciót abban, hogy a neptuni tárgyalókat továbbra is fontos tisztségekkel ruházzák fel, s az érintettek politikai vonalvezetésében sem okozott változást. (Sőt, Frunda György nem kevesebbet engedett meg magának 1996-os elnökválasztási kampányában, mint azt, hogy szemrebbenés nélkül kijelentse: az 1995-ös, nagy sajtóérdeklődés mellett zajló, az RMDSZ minden irányzatát felvonultató, legitim szövetségi tárgyalódelegáció által lefolytatott atlantai tanácskozás legitimálta Neptunt. Akkor még Markó Béla nagyon helyesen leszögezte, hogy Atlanta nem legitimálta, hanem korrigálta Neptunt.). Barométerértéke viszont volt: azt igazolta, hogy a többség egyelőre elfogadja az autonómia-programot, s elutasítja az attól való stratégiai eltérést. Ez így is maradt az RMDSZ következő, május 26. és 28. között megrendezett IV. kolozsvári kongresszusáig, amit az is jelez, hogy a Szövetség következő, Nagy Benedek Tőkés László elleni minősíthetetlen támadása által indukált belső viharát is az SZKT megnyugtató módon, az etikátlanul eljáró képviselő kizárásával oldotta meg ben viszont Markó Béla úgy kap nagy többséggel egy újabb elnöki mandátumot, hogy a legfontosabb autonómiaelvű, határidős lépésekből semmi nem valósul meg: nem kerülnek elfogadásra az absztrakt autonómiakövetelést a jogszabályok paragrafusnyelvezetére lefordító ún. autonómia-statútumok, nem jön létre belső népszámlálás útján az erdélyi magyar nemzeti kataszter, s nem kerül megszervezésre a belső választás, mely nyomán létrejött volna a kétségbevonhatatlan legitimitású erdélyi magyar parlament. Markó Béla le is vonta azt a formális szempontból helytálló következtetést, hogy az elnöki mandátum nem a program megvalósításához, a határidős feladatok elvégzéséhez, nem a politikai következetességhez van kapcsolva, hanem a középgárda nomenklaturizálásához, a Neptun-logikát követő önfeladó politika folytatásában való érdekeltté tételéhez. A Neptun-ügy politikatörténeti jelentősége abban áll, hogy első alkalommal artikulálódott világosan és egyértelműen az a logika, mely az erdélyi magyar önsorsrontásnak a mintapéldája, s mely 1996 óta meghatározza a legnagyobb szavazói támogatással bíró erdélyi magyar szervezetnek, az RMDSZ-nek a politikai arcélét. 10 a neptun-gate

12 A Neptun-gate Ennek lényege, mint az a korábbiakból is kitűnt, hogy az erdélyi magyarság nemcsak feladja az önálló külpolitika eszközét, nemcsak hogy nem törekszik az Erdély-kérdés nemzetköziesítésére, de még politikai muníciót is szolgáltat az elnyomó román hatalomnak ahhoz, hogy az engedményekért és pozíciókért cserébe kisebbségbarát és demokratikus színben tetszelegjen a külföld előtt. A Neptun-logika volt az, melynek jegyében 1996-ban úgy vett részt az RMDSZ a kormányban, hogy még ígéretet sem kapott arra, hogy programjának a lényege, az autonómia beépül a román jogrendszerbe, a Neptun-logika mentén adott a Szövetség külpolitikai legitimációt azóta minden kormánynak, beleértve a nyíltan etnosoviniszta Ponta-kormányt is, a Neptun-logika mentén állt le a nemzeti önkormányzat építése, vált az RMDSZ sokszínű magyar szövetségből a román hatalmat kiszolgáló, pozíciókkal kifizethető versenypárttá. Úgy véltük, tanulságos lehet húsz év után egymás mellé illeszteni az akkori szövegeket, hivatalos állásfoglalásokat, interjúkat, politikai esszéket, kronológiai sorrendben, annak érzékeltetésére, hogy miként dagadt e partizánakció valóságos belső sajnos nem tisztító, hanem a krízist elodázó viharrá. Politikai korkép ez a kötet, s egyben kórkép is. Múltról s jelenről. Abban a hitben adjuk közre e szöveggyűjteményt, hogy általa hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a jövőnket már ne a Neptun-logika határozza meg. Borbély Zsolt Attila a neptun-gate 11

13 ROMÁNIA KEZDEMÉNYEZŐ LÉPÉSEKET TESZ A MAGYAR KISEBBSÉG FELÉ Washington Post, áprili 3. ROMÁNIA KEZDEMÉNYEZŐ LÉPÉSEKET TESZ A MAGYAR KISEBBSÉG FELÉ Amerikai közvetítésű tárgyalások speciális jogokat biztosítanak, bizottság jön létre. Románia nem Jugoszlávia és nem is lesz soha Jugoszlávia Tokay György, a Magyar Demokrata Szövetség elnöke BUKAREST, Románia. A román kormány első ízben jelezte azon szándékát, hogy konkrét lépéseket tegyen az országban élő magyar kisebbséggel szembeni konfliktus enyhítésére, és beleegyezett abba, hogy orvosoljon egy sor régebbi kérést különleges jogokat és elismeréseket illetően. Az Amerika által közvetített egyezmény, amelyet a múlt hónapban értek el, meg fogja engedni a város- és utcanevek tábláinak, valamint más közérdekű feliratok magyar nyelvű használatát ott, ahol nagyszámú magyarság lakik, és létre fognak hozni a kormány mellett egy Nemzeti Kisebbségi Konzultatív Bizottságot. Az egyezmény helyt ad bizonyos, az oktatás lehetőségeivel kapcsolatos magyar kérdéseknek. Ha minden az egyezmény szerint történik, ezek a lépések példaként szolgálhatnak majd más kelet-európai kormányoknak is, akik hasonló konfliktusokkal szembesülnek az etnikai kisebbségek jogait és védelmét illetően, és esetleg elháríthat olyan borzalmas, közösségek közötti harcokat is, mint amilyenek Jugoszláviát szakították szét. A Romániában élő magyarok számuk 1,6 és 2 millió között van, ami az összlakosság 7 8 százalékát jelenti erősödő etnikai feszültségeket éltek át az 1989-es, a demokráciáért vívott forradalom óta, amely forradalom Ceaușescu elnök elűzéséhez, majd kivégzéséhez vezetett. A közelmúltban ezen feszültségek epicentruma Kolozsvár/Cluj volt, ahol az ultranacionalista polgármester, Gheorghe Funar igyekezett a város utcáinak neveit magyarról románra változtatni egy szélesebb kampány keretében, amely a város magyar jellegét célozta gyengíteni. Azon próbálkozása, hogy Mátyás király XV. századi népszerű magyar uralkodó szoborfeliratát megváltoztassa, heves tiltakozást váltott ki a város magyar lakossága körében. Az etnikai feszültségek újra felizzottak februárban, amikor Tőkés László püspök, aki az 1989-es forradalom szikrája volt, ismételten azzal vádolta a román kormányt, hogy közössége ellen etnikai tisztogatást folytat. Tőkés utalt a szerb eljárásra, ami Bosznia-Hercegovinában arra készteti a horvát és muzulmán lakosságot, hogy tízezres számokban hagyja el hazáját, és célja egy etnikailag tiszta állam létrehozása. A püspök felvetette, hogy a boszniai programok -hoz hasonló eljárások vannak folyamatban a romániai magyar kisebbség ellen is. A magyar lakosság Erdélyben, Románia északnyugati és középső területein kon- 12 a neptun-gate

14 ROMÁNIA KEZDEMÉNYEZŐ LÉPÉSEKET TESZ A MAGYAR KISEBBSÉG FELÉ centrálódik előtt e terület az Osztrák Magyar Monarchia része volt, majd a második világháború elején részben újra magyar fennhatóság alá tartozott; 1952 és 1968 között pedig autonóm területi státust élvezett. Tőkés és más magyar nacionalista radikálisok Erdély autonómiáját szeretnék újra, vagy valamilyen fajta önkormányzatot, amely kérést a román nacionalisták úgy értékelnek, mint első lépést e terület Magyarországhoz való újracsatolása felé. (A magyar külügyminiszter, Jeszenszky Géza, e heti látogatása alkalmával Washingtonban megjegyezte, hogy március közepén a bukaresti kormány kinevezett Erdélyben két helyhatósági tisztségviselőt, akik egyáltalán nem beszélnek magyarul. Amikor az új Nemzeti Kisebbségi Bizottságról kérdezték, Jeszenszky azt válaszolta, lehet ködösítés is A próbatétel az lesz, amit majd tenni is fognak.) Tőkés vádjai, melyeket budapesti, illetve washingtoni látogatása alkalmával tett, megdöbbenést keltett nemcsak a román tisztségviselők körében, hanem a mérsékelt magyar nemzeti vezetők között is, akik azt mondják, túl messzire ment. Tőkés pap, biblikusan gondolkodik, és néha apokaliptikus látomásai vannak. Hibázik, mondja Tokay György, a legfontosabb magyar párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti csoportjának elnöke. Nagy kár. Érzelemmentes megközelítésre van szükségünk. Románia nem Jugoszlávia, és soha nem is lesz Jugoszlávia, tette még hozzá. Az etnikai feszültségek csökkentésének érzelemmentes megközelítése volt a módszere annak az amerikai nem hivatalos csoportnak, az International Research and Exchanges Board (IREX Nemzetközi Kutató és Csere Tanács), amely csendben megpróbálta összehozni a románokat és a magyarokat. A már említett megegyezéshez a két tábor tisztségviselőinek titkos kerekasztal-találkozója vezetett, amelyre a svájci Gerzensee-ben került sor februárban januárjában, az első ilyen találkozó alkalmával, a román és a magyar fél képviselői nem is akartak egy teremben leülni, és az IREX közvetítőknek ingázniuk kellett a két küldöttség között. Legérdekesebb lépés, amiben a két fél megegyezett a múlt hónapban, az, hogy az 1993/94-es tanévtől kezdődően egy középiskola lesz fenntartva az erdélyi Marosvásárhelyen/Târgu Mureș-ben, a magyar diákok számára. A város 1990-ben román magyar összecsapások színtere volt. Azonkívül, hogy engedélyezték a magyar nyelvű utcanévtáblák használatát, a két román tisztségviselő egyetértett azzal is, hogy készüljön egy törvénytervezet, mely a romániai kisebbségek státusát határozná meg. Egyetértettek továbbá azzal a magyar javaslattal is, hogy számbeli kvótákat kell megállapítani az egyetemeken, hogy biztosítva legyen a magyar és más kisebbségi tanárok képzése. David B. Ottoway a neptun-gate 13

15 A Szövetségi Képviselők Tanácsához (Marosvásárhely) Nagyvárad, június 19. A Szövetségi Képviselők Tanácsához (Marosvásárhely) Tisztelt Képviselők! Kedves Testvéreim! Az ügy fontosságára való tekintettel, és mert a Képviselők Tanácsa szíveskedett napirendjére tűzni a kérdést, ezennel tisztelettel előterjesztem folyamodásomat, melyet stílusosan szólva egyfajta interpellációnak is lehet tekinteni, az egész SZKThoz, de legfőképpen azokhoz, akiket kifejezetten illet. Rendkívül sajnálom, hogy előterjesztésemet nem személyesen tehetem meg, torlódó és halaszthatatlan feladataim, illetve jó előre lerögzített programom miatt. Engedelmükkel testvérbátyámat, Tőkés Andrást és Csapó József szenátor urat bízom meg álláspontom személyes képviseletével amennyiben szükséges, és amenynyiben e feladatot vállalni szíveskednek. Mellékelten előterjesztem a következő dokumentumokat: április 4-én kelt levelem a Szenátus és a Képviselőház RMDSZ-frakcióihoz április 12-én kelt újabb levelem a frakcióhoz. A Washington Post április 3-i számában megjelent, Románia kezdeményező lépéseket tesz a magyar kisebbségek felé című újságcikk eredetije és magyar fordítása május 30-án kelt levelem Verestóy Attila és Tokay György frakcióvezetőkhöz, illetve az RMDSZ-frakciók tagjaihoz. Tokay György frakcióvezető június 3-án kelt válaszlevele. András Imre képviselő június 3-án kelt, hozzám intézett levele. Javaslom, hogy az SZKT zárt ülése tárgyalja a kérdést, mivel semmiképpen nem kívánnám, hogy az ügy a nyilvánosság kiszámíthatatlansága folytán nemkívánatos bonyodalmakat okozzon, vagy éppen az RMDSZ egységét gyengítse. Ez azonban természetesen nem jelenthet megalkuvást az ügy kezelésére és a megfelelő következtetések levonására nézve. Sajnálatosnak tartom, hogy az SZKT március 27-i nagyváradi gyűlése nem volt képes lezárni az etnikai tisztogatás kérdésének vitáját. Felelősebb magatartással elkerülhető lett volna a folytatás, és rövidre zárva, nem adtunk volna lehetőséget a kérdés ellenünk való felhasználására, valamint a Szövetségünkön belüli ellentétek kiéleződésére. Ugyanakkor azonban egyfajta politikai belső vízválasztónak is tartom e kérdést, mivel önmagán túlmutatva választás elé állítja az RMDSZ-t követendő magatartásunk és politikai irányvételünk kérdésében. Ebből a szempontból javunkra válhat, amit véleményem szerint Nagyváradon elhibáztunk. Úgy vélem, a mellékelt dokumentumok bőségesen tartalmazzák a kérdés megtárgyalásához szükséges támpontokat és felvetéseket, illetve saját álláspontomat. Ezért kérem a levelek és írások hiánytalan felolvasását. 14 a neptun-gate

16 A Szövetségi Képviselők Tanácsához (Marosvásárhely) Mindemellett kiemeltem megismétlem az ügy békés, belső rendezésre irányuló jobbára visszhang és válasz nélkül maradt leveleim főbb kérdéseit: Verestóy Attila szenátor expressis verbis elhatárolódott az RMDSZ tiszteletbeli elnökének inkriminált megállapításaitól, Tokay György pedig mértéktartóan kitért az elhatárolódás kényszere elől. Nevezett frakcióvezetőnek volt-e felhatalmazásuk csoportjuk tagjaitól kifejezett állásfoglalásukra, illetve az egész frakció álláspontját fejezték-e ki? Bizalmi válság kialakulása diagnosztizálható az etnikai tisztogatás kérése kapcsán az RMDSZ kebelében, melyet kezelni kell, a súlyosabb következmények és hasonló esetek netalán válsághelyzetek megelőzése végett. Milyen lépéseket tett ennek érdekében a két frakció? Ez ügyben kiadott április 8-i Nyilatkozatunkat nem tartom kielégítőnek megrekedt a felületi kezelés szintjén. Megismétlem folyó év április 12-én kelt levelem a d) pontjaiban foglalt kérdésemet. Megismételt kéréseim-kérdéseim mellett tisztelettel kérem, hogy vessék össze egymással Tokay György és András Imre mellékelt leveleit, és szíveskedjenek tisztázni a közöttük levő ellentmondásokat amennyiben a levelek írói ehhez jóváhagyásukat adják. Kiemelten hívom fel a figyelmüket a mellékelt Washington Post-cikkre, mely messze túlmutat etnikai tisztogatással kapcsolatos vitánkon. Azon túl, hogy az írás Tokay Györgyöt RMDSZ-elnöknek titulálja, az írás azt a szokványos és hamis benyomást kelti, hogy: lám, az RMDSZ, a romániai magyarság kiegyezett a román kormánnyal, ezek az amerikai magyarok és a Tőkés-féle radikális magyar nacionalisták csak hőbörögnek, és mi sem áll útjába a Legnagyobb Vámkedvezmény megadásának A cikk margójára a következő interpellációszerű kérdéseket teszem fel: 1. Tokay György képviselő úr hogyan értelmezi és magyarázza a jobbára reá épülő David B. Ottoway-írást? 2. Az SZKT hogyan értékeli a cikkben foglaltakat, illetve Tokay György kijelentéseit? 3. A széles nyilvánosság előtt is javaslom tisztázni a legalábbis számomra ismeretlen, Amerika által közvetített Geerzensee-i egyezmény, titkos kerekasztal ügyét. Van-e ilyen, és hogyha igen, akkor kinek a felhatalmazásával és kik kötötték, kikkel? Végül engedjék meg, hogy bátorkodjam köntörfalazás nélkül feltenni az érdemi kérdést: az SZKT véleménye szerint lehet-e beszélni Románia esetében bizonyos fajta etnikai tisztogatásról? Amennyiben igen, ezt egyértelműen kifejezésre juttató állásfoglalás az eddigiek szintetikus összefoglalásának a megfogalmazását javaslom, a politikai célszerűség feltétele alatt. Másfelől tiszteletbeli elnöki minőségem a már említett bizalmi válság összefüggésében szintén kívánatossá teszi egy állásfoglalás megtételét. A Pesti Hírlap május 6-i cikkére utalva, nem hiszem, hogy az RMDSZ vezető körei háttérbe akarnának szorítani. Osztom Markó Béla szövetségi elnök véleményét, mely szerint külső erők szorgalmazzák ezt, mint például Năstase volt külügyminiszter, aki hírhedt zárt levele értelmében az egész magyarságot és RMDSZ-t kívánja megosztani, a felvetett a neptun-gate 15

17 A Szövetségi Képviselők Tanácsához (Marosvásárhely) tisztázatlanságok és elhatárolódások az ő és társai malmára hajtják a vizet. A Sütő Andrással kapcsolatos viták szintén idevágnak. A szövetségünknek tisztáznia és félreérthetetlenné kell tennie álláspontját. Ugyanez érvényes a román szenátorok egy csoportja által írt és körözött nyílt levelére. Mi az igazság? kérdezi Ercsey Gyula a Romániai Magyar Szóban közölt alapos válaszában (1993. VI ). Szövetségünk Ügyvezető Elnöksége legutóbb újból megismételte a román magyar kerekasztalra vonatkozó javaslatunkat (1993. VI. 8.). Nem hiszem, hogy valakinek is el kellene határolódnia e kerekasztal kezdeményezőjétől. Ne felejtsék, uraim, hogy mi nem csupán egy ellenzéki párt vagyunk a többi között hanem elsősorban egy továbbra is elnyomott kisebbség. Következtetésképpen nem elégedhetünk meg az ellenzék feltétlen barátságával. Hűségünkhöz és következetességünkhöz alkalomadtán az is hozzátartozik, amit Iliescu elnökkel való legutóbbi találkozásom nyomán így fejezett ki Markó Béla szövetségi elnök: A hatalom, a kormány imobilizmusa láttán semmilyen kisebbségjogi, az Európa Tanács jelentéseiben is benne foglalt kérdésben nem tapasztalható előrelépés az RMDSZ-nek felül kell vizsgálnia álláspontját Románia ET-felvételének támogatását illetően (RMDSZ Tájékoztató, VI. 17.). Tőkés László püspök A Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke 16 a neptun-gate

18 A neptunfürdői tárgyalás zárónyilatkozata, július 16. Neptun, július 16. A neptunfürdői tárgyalás zárónyilatkozata, július 16. A Project on Ethnic Relations (PER) széles problémakörrel foglalkozó tájékozódási találkozót kezdeményezett és szervezett, amelynek célja a romániai interetnikai viszonyokkal kapcsolatos vélemények és nézőpontok cseréje volt. A román kormány támogatását élvező találkozó a romániai Neptunon jött létre július én, és a következő személyiségek vettek részt rajta: Az Egyesült Államokból Allan Kassof a PER igazgatója, Livia Plaks a PER társigazgatója, Larry Watts PER-tanácsadó, David Binder a New York Times Washingtoni Irodájának újságírója. Svájcból Peter Sager a svájci parlament volt tagja, az Európa Tanács Parlamentáris Közgyűlésének volt alelnöke. Romániából Borbély László parlamenti képviselő, az RMDSZ parlamenti frakciójának alelnöke, Traian Chebeleu nagykövet, az Elnöki Hivatal szóvivője, Frunda György a Képviselőház elnökének tanácsosa, Dinu Giurescu a Bukaresti Tudományegyetem Történelem karának professzora, a PER Interetnikai Megegyezés Tanácsa, Viorel Hrebenciuc a román kormány főtitkára, Ovidiu Șincai a Képviselőház elnökének tanácsosa, Tokay György parlamenti képviselő, az RMDSZ parlamenti frakciójának elnöke, Wolfgang Wittstock parlamenti képviselő, az Emberjogi Bizottság főnöke. A neptuni találkozó a svájci Gerzensee-ben február án tartott megbeszélések folytatása volt. A résztvevők kifejezték rendkívüli megelégedésüket a Nemzeti Kisebbségi Tanács megszervezésével és működésével kapcsolatban. Arra bátorították a Tanácsot, hogy folytassa és bővítse rendkívülien szükséges és hasznos tevékenységét. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a romániai interetnikai viszonyok fejlődésére pozitív hatást gyakorolnának a következő ajánlások: 1. A Tanügyminisztérium küldjön egy leiratot a kolozsvári Babeș Bolyai Tudományegyetemnek, amelyben közölje, hogy rendelkezésére bocsátja azt a 300 helyet, a neptun-gate 17

19 A neptunfürdői tárgyalás zárónyilatkozata, július 16. amelyekről megegyeztek az es tanévre vonatkozólag a különböző szakterületeken szükséges magyar tanárok képzése céljából. 2. Forduljanak kérelemmel a kormányhoz az es tanévre vonatkozólag a különböző szakterületeken szükséges magyar tanárok képzése céljából. a) Románia földrajzát és történelmét a magyar nyelvű iskolák 1 4. osztályban a kisebbség nyelvén tanítsák a Nemzeti Kisebbségi Tanács Tanügyi Bizottsága ajánlásai szerint. b) Azokban a falvakban és közösségekben, ahol csak a kisebbségek nyelvén működő iskolák vannak, szervezzenek román nyelvű osztályokat akkor is, ha a román tanulók száma nem éri el a 10 főt. Hasonló eljárást alkalmazzanak az etnikai kisebbségekhez tartozó gyermekek esetében is azokban a helységekben, ahol nem működnek iskolák vagy osztályok ezeknek a kisebbségeknek a nyelvén. 3. Terjesszék ki a két- vagy háromnyelvű feliratok (román és egy vagy két kisebbségi nyelven) gyakorlatát az érintett települések történelmi, kulturális és gazdasági hagyományai alapján. Ezt a gyakorlatot a Nemzeti Kisebbségi Tanács Törvényhozó Bizottságán belül kell megbeszélni, ott kell egyetértésre jutni. Az egyezséget a Tanács első ülése, majd a kormány elé kell terjeszteni a végső döntés érdekében. 4. A résztvevők ajánlották az Audiovizuális Nemzeti Tanács keretén belül működő Kisebbségi Véleményező Tanács megalakítására vonatkozó formaságok befejezését. Az utolsó részletekről a Nemzeti Kisebbségi Tanács következő ülésén kell dönteni. 5. Azt ajánlják a Nemzeti Kisebbségi Tanácsnak, hogy folytassa tovább a nemzeti kisebbségi törvény kidolgozására irányuló tevékenységet, hogy azt a lehető legrövidebb időn belül a kormány elé terjeszthessék. A kormányt arra kérik, hogy a törvénytervezetet terjessze a parlament elé. Valamennyi résztvevő egyetértett a felsorolt pontok fontosságával, és kifejezte reményét, hogy az ajánlások mihamarabbi megvalósítása hozzá fog járulni a romániai interetnikai viszonyok megjavulásához. 18 a neptun-gate

20 Románok és magyarok csipetnyi bizalmat építve The New York Times International, július 20. Románok és magyarok csipetnyi bizalmat építve Neptun, Románia, július 18. románok és magyarok, két hagyományosan ellenséges ország képviselői, a végén annyira meglepődtek a megkötött egyezménytől, hogy tapsoltak és gratuláltak egymásnak. Bizarr volt a helyszín egy olyan etnikai egyezményhez, mely a romániai magyar kisebbség helyzetének gyakorlati javítását célozta: Nicolae Ceușescu Fekete-tengeri villája: annak a kommunista diktátornak a villája, akit a magyarok mint kegyetlen elnyomójukat megvetettek. Magyarország és Románia ellenségek voltak mindkét világháborúban, mindkettő követett el atrocitásokat és területeket kaparintott meg egymástól. Nyilvánvaló volt még itt a magyar kisebbség 1,6 millió egy 23 milliós nemzeten belül, melynek legnagyobb része Erdélyben él státusáról folyó tárgyalások kezdetén is a bizalmatlanság és félelem öröksége. A megegyezés időzítése ugyancsak rendkívüli: Nyugaton, Boszniában és Hercegovinában etnikai harcok dúlnak. Keleten, a volt Szovjetunió három köztársaságában etnikai harcok pattantak ki. A háromnapi tárgyalás után született megállapodás értelmében 300-zal több magyar tanárt fognak képezni a kolozsvári Babeș Bolyai Egyetemen, az elemi osztályokban több történelem és földrajz tanóra lesz a kisebbségek nyelvén, és többnyelvű utcatáblák lesznek azokon a vidékeken, ahol a kisebbség aránya 30 százalék vagy ennél több. A magyarok mindezekre erősen törekedtek. A neptuni egyezményen a tárgyaló felek négy magas beosztású kormánytisztviselője volt jelen, a magyar kisebbség három képviselője, valamint az egykor nagyszámú német kisebbség egy képviselője. A találkozót a két éve létrejött Project on Ethnic Relations (Tervezet az Etnikai Kapcsolatokról) égisze alatt rendezték. A Princetonban alapított, és elsősorban a Carnegie Foundation (Carnegie Alapítvány ) által fenntartott szervezet arra törekszik, hogy az ő közbenjárásával ilyenfajta egyezmények jöjjenek létre. A princetoni csoport: Allen H. Kassof, Livia Plaks és Larry Watts már 1992-ben puhatolóztak a román hivatalosságok és a kisebbségek képviselői körében, és végül sikerült meggyőzniük őket, hogy találkozzanak a svájci Gerzensee-ben februárban, ahol bizonyos tárgyakban kísérlet történt a megegyezésre. Vagdalkozó nacionalisták Az egyedüli gyakorlati eredményként Bukarest azon márciusi döntését lehetett elkönyvelni, hogy létrehozott egy Nemzeti Kisebbségi Tanácsot, mely a magyar, német, cigány és további harminc kisebbségi csoporttal hivatott foglalkozni. Még ezt is gyanakvással fogadták a szélsőséges román nacionalisták. A probléma a kormány számára az, hogy a múlt szeptemberi választások után koalícióra lépett a szélsőjobb Román Nemzeti Egység Párttal. a neptun-gate 19

21 Románok és magyarok csipetnyi bizalmat építve Magyar oldalon is létezik egy szélsőséges elem, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, amely nem is csinált titkot abból, hogy Erdély Magyarországhoz való csatolását óhajtja úgy, miként ez az első világháború előtt volt. A román parlament egy magyar tagja, Frunda György szenátor, a szélsőségesek minimális célját az autonómia elérésében határozza meg. Frunda úr, akit centristának tartanak, azt mondta, hogy ő boldogan megelégedne egy kulturális autonómiával Erdélyben, de még ez is több, mint amit akár még a középutas románok is el tudnak fogadni. Gorombáskodás és aggodalom Ilyenformán aligha volt meglepő a neptuni gyűlések kezdetén a mindkét részről megnyilvánuló erős bizalmatlanság. Mesterkélt határidők, mondta Traian Chebeleu, Ion Iliescu szővivője és tanácsadója, a magyarok taktikájával kapcsolatos aggályait fejezve ki. Zsarolás tette hozzá. Borbély László, magyar parlamenti tag, a Nemzeti Kisebbségi tanácsot mint, propagandaintézményt írta le, Románia arculatának javítása érdekében. Kassof úr, a közvetítő, figyelmeztette a konferenciát: Szükségünk van egy képzeletbeli ugrásra. Iliescu elnök és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség együttműködési nyilatkozatot kell tegyen. Amint a beszélgetés folytatódott, aggodalmas kifejezések törtek fel mindkét oldalról. Aggódom mondta egy adott ponton Frunda szenátor, Félek mondta Chebeleu úr pár perccel később. Segít a mosoly és a bor Azonban az is kiderült, hogy románok és magyarok ide-oda lettek rángatva mindkét oldal szélsőségesei által. Ám fokozatosan közeledni kezdtek egymáshoz. Második nap Viorel Hrebenciuc kormánytitkár, a találkozón részt vevő kormányzati tisztviselők vezetője azt mondta: Optimista vagyok. Borbély úr, egy aradi magyar ügyvéd pedig ezt nyilatkozta: Hiszem, hogy Hrebenciuc jóhiszeműen cselekszik. Mindez, úgy látszik, oldotta a feszültséget. Szélesen mosolyogva, Hrebenciuc azt mondta: biztos benne, hogy az egyezményt Iliescu elnök jóvá fogja hagyni, és gyorsan kivitelezésre kerül valószínűleg már augusztus utolsó heteiben. A dialógus nagyrészt angolul folyt, mely nyelvet minden résztvevő könnyedén beszélt, ámbár az alakuló egyezmény részleteinek megtárgyalása folyamán a román nyelvet is használták. Az atmoszférát oldották az üdülő vendéglőiben bőségesen felszolgált román ételek, borok és népzene, illetve az a lehetőség, hogy sétálni lehetett a Ceaușescu villájához tartozó, aprólékosan megtervezett terjedelmes kertben, vagy heverni a tágas magánstrandon. 20 a neptun-gate

22 Románok és magyarok csipetnyi bizalmat építve A jelkép fontossága Úgy tűnik, kevés változott azóta, hogy a diktátort és feleségét 1989 decemberében hivataluktól megfosztották és kivégezték egy osztag sortüzével. Az ágyakat friss huzattal húzták át. Fáradsággal kimunkált díszítések, giccses üveg- és kerámiafigurák sorakoznak a kabinetekben. Ugyanazok az emberek vannak szolgálatban. Világoskék egyenruhát viselő fegyveres őrök járőröznek néhány yardnyira a fürdőruhában vakációzóktól. Szándékosan, mintegy jelképül választottam ezt a helyszínt a találkozónak mondta Hrebenciuc úr, a 39 éves közgazdász, a zárt reggelin. Lehet ezt jobban is. (a fordítás megjelent a Romániai Magyar Szóban, augusztus 4-én) Szerkesztési hibából egy, a romániai magyar kisebbségről szóló tegnapi cikkben hibás kijelentés jelent meg az őket képviselő párt politikai álláspontjáról: a párt, melynek neve Romániai Magyar Demokrata Szövetség, nem kéri a Románia részét képező Erdély Magyarországhoz való csatolását: azt némely budapesti szövetséges teszi. (The New York Times International, július 21. ) David Binder (a The New York Times részére) a neptun-gate 21

23 Csend vagy béke? Romániai Magyar Szó, júl. 21. Csend vagy béke? Interjú Borbély Lászlóval, Frunda Györggyel és Tokay Györggyel Tengerparti vakáció * Párbeszéd amerikai közvetítéssel * A Kisebbségi Tanács ötlete... Svájcban született... * Román kormánypárti politikusok is elismerik: van kisebbségi kérdés * Vitrin-demokrácia? * Az első fecskék A nyári vakáció beköszöntésével sem csöndesedik túlságosan a politikai élet, sorra érkeznek vissza a fővárosba államférfiaink, hogy felvegyék, tovább gombolyítsák egy-egy megkezdett párbeszéd fonalát, előkészítsenek további tárgyalásokat. Hétfőn a szenátusban az RMDSZ három jeles képviselőjével, Frunda György szenátorral, Tokay György és Borbély László képviselőkkel futottunk össze, akik kétnapos tengerparti vakációról tértek meg Bukarestbe, ahol további program, többek között az európa parlamenti küldöttséggel való találkozó várta őket. Mondanunk sem kell, a Neptunon töltött idő alatt nem volt idejük lebarnulni. Borbély László: Sajnos fürdésre nemigen jutott időnk. Július 15-én és 16-án ugyanis egy amerikai nem kormányszervezet, a Project on Ethnic Relationt, azaz az Etnikai Kapcsolatok Programját (PER) kezdeményező szervezet meghívásának tettünk eleget. Tudni kell erről, hogy 1992 óta foglalkozik Romániával, azon belül a magyar kisebbséggel is, mondjam azt, hogy az ismerkedést, a helyzetfelmérést követően immár némi sikerrel. A PER szervezői különben csak annyira vállalkoztak, hogy a kérdésben érdekelteket, hogy úgy mondjam, magánszemélyeket hozzon össze, amiből értendő, hogy mindhárman csak magunkat képviseltük, és nem az RMDSZ nevében szerepeltünk. Ha jól tudjuk, ez volt a PER közreműködésével beindult párbeszéd negyedik menete. B. L.: Igen, az elsőre még 1992 elején került sor, s ugyancsak tavaly, de már Neptunon túlestünk a másodikon is. Az eredeti elképzelés szerint ezeken részt vettek a román társadalom különböző szegmentumainak képviselői, képviseltette magát természetesen mind a kormány, mind az elnöki hivatal. Sajnos az első lépések bátortalanok voltak, lényegében nem jártak semmilyen eredménnyel. A PER azonban nem hagyott fel tervével februárjában így menetrendszerűen kaptuk a meghívót, a különbség csupán az volt, hogy a hatalmat immár új emberek képviselték, a kormányt Viorel Hrebenciuc, az elnöki hivatalt pedig Traian Chebeleu urak, a képviselőház részéről Ovidiu Șincai vett részt, míg a német kisebbség reprezentánsaként Eberhard Wolfgang Wittstock érkezett Svájcba. Ez a találkozó végül is sokban elütött az előbbiektől, mondjam azt, hogy a pragmatikus amerikaiak kitartása meghozta az első gyümölcsöket. Így fontosnak tartom, hogy a kormány első ízben ismerte el: Romániában igenis létezik kisebbségi kérdés, s azt is, hogy vannak megoldásra váró kérdések. A 22 a neptun-gate

24 Csend vagy béke? párbeszéd során mind a kormány, mind az elnöki hivatal képviselője egyetértett azzal, hogy számos, a kisebbségek által hangoztatott problémát gyakorlatilag gyorsan meg lehet oldani. Szeretném megjegyezni azt is, hogy a svájci találkozón az amerikai résztvevők sugalmazására született meg a kisebbségi tanács gondolata is, ami, mint ismeretes, ma már valóság. Az 1989-es fordulatot követően tehát első alkalommal született intézményesített keret a kisebbségi problémák kezelésére. Persze ismertek azok a fenntartások, melyeket az RMDSZ hangoztat ezzel kapcsolatosan. Félő ugyanis, hogy a tanácsot nem a problémák megoldásának szándékával hozták létre, hanem gesztusként a nyugati demokráciák felé. Tokay György: Kirakat-, vitrindemokrácia mondhatnánk, ha a tanács nem tölti be tényleg azt a szerepet, amit a kisebbségek elvárnak tőle, a kormánytól. Az SZKT határozata értelmében az RMDSZ augusztus 31-ig haladékot adott a kisebbségi tanácsnak, hogy bizonyítsa tényleges hasznosságát. Melyek tehát azok a kérdések, immár a PER közvetítésével megrendezett negyedik találkozón történteket, elhangzottakat is figyelembe véve, amelyek gyorsan megoldást nyerhetnek? B. L.: Vegyük figyelembe, hogy egy folyamatról van szó, s azt is, hogy lényegében az elhangzottak csak a jelen levő személyeket kötelezik el, s nem azokat a szerveket, szervezeteket, ahonnan érkeznek. Apró lépések azonban máris történtek. Így ígéretet kaptunk arra, hogy a kolozsvári egyetemen a magyar nemzetiségű tanárok képzésének megoldására a kormány elkülönít 300 helyet felvételiző diákjainknak, hogy módosítják a tanügyi kormányhatározat két olyan kitételét, amelyet kifogásoltunk. Így lehetővé válik ősztől az, hogy az I IV. osztályban a gyermekek anyanyelvükön tanulhassák a történelmet és a földrajzot. Kikerül a határozatból egy több mint diszkriminatív kitétel is, amely előírta, hogy mindazokon a településeken, amelyeken tíznél kevesebb román gyermek él, kötelező román osztályokat a magyar iskolákban létrehozni. A kötelező szót a lehet váltotta fel, mi több ezzel a lehetőséggel, ha arra igény és akarat van, fordított helyzetben is élni lehet, tehát osztályt, nemzetiségi osztályt szervezni tíznél kevesebb gyermeknek is. Ezek lennének tehát a konkrétumok, de lépések történtek más téren is. Ígéretet kaptunk a tanügyi törvénytervezet átvizsgálására, valamint arra, hogy a két- vagy többnyelvű feliratokat nem az önkormányzatok, hanem egy kormányhatározat szabályozza majd. Ennek tervezetét különben augusztus 3-ig kell kidolgozni, hogy a tanács augusztus 18-i ülésén már megvitathassuk. Vita tárgyát képezze az Audiovizuális Tanács mellé konzultatív szerepkörrel rendelt kisebbségi bizottság működési szabályzatának és összetételének kérdése, de a kisebbségi és nyelvtörvény tervezetének véglegesítése is. E vonatkozásban mi munkadokumentumként elfogadtuk a Német Demokrata Fórum által kidolgozott és beterjesztett tervezetet. A mérleg tehát a következő lenne: két apró, de azért jelentős lépés, azaz a történelem- és földrajztanítás terén némi engedmény, valamint a 300 elkülönített hely a neptun-gate 23

25 Csend vagy béke? a kolozsvári egyetemen. B. L.: Én még kiegészíteném azért valamivel, mégpedig azzal, hogy mind a kisebbségi tanácsnak, a kormánynak, mind pedig a parlamentnek az elkövetkezőkben, ha fenn akarja tartani ezt a politikai kurzust, lépnie kell. Erre némi szándékot mintha látnék. Ez azonban nem több jelzésnél, távolról sem jelenti azt, hogy minden követelésünket hajlandók megtárgyalni. T. Gy.: Mi történik gyakorlatilag ezeken a PER égisze alatt zajló tárgyalásokon, ahol, én is hangsúlyoznám, meghívásos alapon, magánszemélyekként veszünk részt? Az én személyi indítékom, mert mint magánszemélynek lehetnek nekem ilyen indítékaim, mindenekelőtt az, hogy belefáradtam a kérdések megoldásának ideológiai megközelítésébe. Egy pragmatikus, lépésről lépésre menő, ellenőrizhető, megfogható folyamatot kell teremteni, és azt fönn kell tartani. Ennek az a feltétele, hogy az általános ideáktól a nagyon kis hétköznapi, konkrét ideákig és tényekig kell leszállni. Példának okáért, három és fél év alatt a román parlament, az Alkotmány idevágó szakaszait leszámítva, egyetlen olyan törvényt sem hozott, mely a kisebbségi kérdéssel kapcsolatba hozható lenne. És ha meggondoljuk, hogy e törvényeknek, az úgynevezett organikus törvényeknek a meghozatalához milyen számarányú többség kell, akkor azokat nagyon komolyan elő kell készíteni. És ennek az előkészítő munkának meg kell teremteni azt a közösségi, belső emberi légkört, melyben az ilyen törvények, méghozzá a nemzeti kisebbségek számára elfogadható törvények megszülethetnek. Mert ha rossz törvények születnek, azok ebben az országban olyan feszültségek forrásai lehetnek, amelyek uralása szerintem elképzelhetetlen. A PER-program, ahogy én látom, jellegzetesen amerikai termék. Ők úgy vesznek részt e találkozókon, mint valami katalizátor. A jelenlétük a vita komolyságát, ugyanakkor az elhangzó megoldások életbeléptetését is garantálja. Magyarán mondva, ezek a dolgok, a kisebbségek megoldatlan kérdései, kérései, már rég nem belügyek: éppen ezért a Carnegie Hall égisze alatt megszületett PER nem más, mint a semleges szem, amely éppen jelenlétével hat kényszerítően. Borbély László részletesen felvázolta mind a találkozók történetét, mind azt, hogy a különböző szakaszokban ezek mire jutottak, erre tehát nem térnék ki. Inkább azt mondanám el, milyen gondolatokat ébresztettek bennem. Véleményem szerint, ami a legfontosabb számunkra, az az, hogy lemérhetjük végre, milyen szempontból megbízható és előrelátható a román kisebbségi politika. Nem kell különben hangsúlyoznom, hogy vele szemben mekkorák a fenntartásaink. Nem csupán új kreációjával, a nemzeti kisebbségi tanáccsal, hanem általában ennek az egész politikának az előreláthatóságával szemben. Tapasztalatai szerint egy ilyenszerű találkozón tényleg lemérhető ez? T. Gy.: Úgy érzem, igen. Mert abban a pillanatban, ha e tanácskozások amolyan úriemberek kávés csevegésévé alakulnak át, sajnálattal utasítom vissza a meghívást. Megjegyezném különben, hogy nem ezt olvastam ki. Úgy látom, az ilyenszerű megközelítése a legkülönbözőbb kérdéseknek egyre gyakoribbá válik. Itt a kezemben 24 a neptun-gate