Átírás

1 Életed legfontosabb pillanata a jelen pillanat, legfontosabb embere, akivel most kell leülnöd beszélgetni, legfontosabb tette a szeretet. (Eckhart mester) A Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesületének egyik fontos tevékenysége a révész-szolgálat, amely nekünk, révészeknek is nagyon sok örömet ad. A révész-szolgálat amerikai mintára jött létre hazánkban. A skandináv országokban már évek óta alkalmazták, hatékony és hasznos kiegészít jeként a rehabilitációnak rehabilitációs kórházakban. A tevékenység folyamán baleset vagy betegség következtében a végleg mozgássérültté vált társainknak próbálunk hasznos gyakorlati és lelki segítséget nyújtani, az általunk már megélt szituációkból, tapasztalatokból merítve, így hitelesek leszünk el ttük, mivel problémáink hasonlóak. A révészképz tanfolyamokon Rehabilitációs Szakemberek képeztek ki bennünket. Révész munkánkat 1996 óta Budapest területén, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (Budapest, Szanatórium utca 19.) osztályain végezzük. A révész feladata els sorban sorstársának figyelmes meghallgatása, felsorakoztatni olyan választási lehet ségeket számára, melynek végén problémája megoldásához saját gondolatain, döntésein keresztül juthat el. A sérült személyekt l pozitív visszajelzéseket kapunk, és kapnak az osztályok. Az elmúlt két évben a révész-szolgálat m ködésében változás állt be. Az önkéntes munkatársak mellett foglalkoztatás keretében is tevékenykednek munkatársaink. A létszámb vülés nagyobb hatékonysággal segíti a szolgálat feladatát. A statisztikai adatainkat figyelembe véve a szolgálatot teljesít k heti egy alkalommal, 3-4 emberrel foglalkoznak, természetesen annak függvényében, hogy milyen osztályon és milyen fokú sérülttel dolgoznak. Fontos megemlíteni, hogy az információs tevékenységünk óhatatlanul érinti az intézményi szociális munkatársi tevékenységet is, ami a szolgálatot teljesít k számára természetes, hiszen a sérült embereket érint jogszabályi háttérrel tisztában kell lenniük. A célunk a tevékenység megismertetése, és elfogadtatása azon intézmények számára, amelyekben rehabilitációs tevékenység folyik. Az elmúlt évben összesen 875 ambuláns és 184 osztályos beteg konduktív pedagógiai rehabilitációja során szerzett tapasztalatairól számol be az osztály eddig egyetlen konduktora. 153

2 A konduktorok elméleti és gyakorlati képzése napjainkig a hagyományos, ún. homogén konduktív nevelési környezetben történ fejlesztés elméleti és gyakorlati teend ire vonatkozik. A hazai és a nemzetközi gyakorlatban mind pedagógiai, mind egészségügyi környezetben ezzel csak kivételesen találkoznak. A multi-, illetve transzdiszciplináris team tevékenységébe való beilleszkedés, majd az érdemi együttm ködés kialakulása éppen ezért számos nehézséget jelent a fiatal pályakezd k számára. Bevezetés: A gondolatok közlésének els dleges eszköze a nyelv, mely fogalmakat kifejez konvencionális jelekb l áll, elemek és szabályok készlete. A szimbólumok használatának szabályait a pragmatikai, szemantikai, szintaktikai, lexikai, morfológiai és fonológiai szinteken alkalmazzuk. Módszer: Nyelvi zavar (afázia) esetén károsodást szenved a beszélt vagy írott szimbólumrendszer használata és megértése. A legkisebb nyelvi egység (a fonémák) rendszere is sérülhet, ilyenkor a beteg fonológiai tudatossága is zavart szenved: a hangokat nem tudja egymástól elkülöníteni, az elemeket felismerni, azokkal m veleteket végezni. Az afáziás betegek tágabb és sz kebb értelemben vett fonológiai tudatosságát különböz feladatokkal lehet mérni. Eredmény: A módszer kidolgozása és az eredmények értékelése során az afázia típusa és súlyossága, valamint a grafikus nyelvhasználat (írás, olvasás) zavarának mértéke is meghatározó tényez. A vizsgálat kiterjed például a rímfelismerés, a szótagokra bontás, a hang szóhoz rendelése vagy a hangszámlálás, hangtörlés képességének felmérésére. A fonológiai tudatosságot mér teszt kidolgozása és kipróbálása folyamatos. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a fonológiai zavar a feladat típusától függ en eltér mértékben minden afáziásnál megfigyelhet. A tervezett cél, az eredmények tükrében, egy terápiás jelleg gyakorlatsor kidolgozása, mely az afázia terápiájában alkalmazható. Következtetés: A beszéd és az olvasás egyaránt fonológiai feldolgozásra épül. Így azok a személyek, akik agyi sérülés következtében elveszítették beszédfeldolgozó, beszédprodukciós képességüket, illetve zavart szenvedett az olvasás- és írásképességük, a nyelv fonológiai szintjén is zavart szenvedtek, többek között fonológiai tudatosságuk károsodott. A nyelvre reflektálás képességének fejlesztése (különösen a fonológiai reflexióké) ezért mind a beszélt, mind a grafikus nyelvhasználat sikerességét jótékonyan befolyásolja. A zeneterápia a non-verbális pszichoterápia eszköze. Az újkori zeneterápiát Magyarországon a szerz vezette be, 30 éves tapasztalatait összegzi. Els sorban receptív és csoportos módszert alkalmaz él m vészekkel. Foglalkozik a zenét különösen ért vakokkal. Id sek klubjaiban, otthonaiban tart perces foglalkozásokat. Az id sek számára a zene anxyolytikus hatású. A szerz sorolja az alkalmazható és a nem ajánlott zenem veket. Els sorban a romantika korszaka, a magyar népdal és a nagy zenekomponisták jelent s m veinek (természetszer leg részleteinek) sora kedvelt, f leg Erkel, Liszt, Puccini, Chopin, Strauss, Kálmán és Lehár alkotásai. Intézményi körülmények között a tapasztalat: a rendszeres résztvev k kevesebb nyugtatót, altatót igényelnek. 154

3 Az összevont János Kórház gyermekrehabilitációs osztályán, annak szervezeti felépítéséb l adódóan (mozgásszervi, neurorehabilitációs és gyermekpszichiátriai profilok), a szociális munkatársnak speciális igényeknek kell megfelelnie. Anyag és módszer: A naptári évi 445 kórházi felvétel 1016 esetszámához kapcsolódó 1036 beavatkozás tapasztalatait mutatja be az el adás. Tevékenysége eltér a feln ttek rehabilitációját segít szociális munkatárs teend it l. Egy egységnek kell tekintenie a gyermeket, annak családját és sz kebb környezetét. Az osztály napi munkájához kapcsolódva részt vesz a multidiszciplináris team tagjaként a megbeszéléseken, felméri a segítségadás iránti igényt, az osztályon kezelt gyermek problémáit, családi és társadalmi hátterét részletesen ismeri. Személyre szabottan segíti a hazaadás el készítését. A tevékenységi körhöz tartozó módszertani elvek és gyakorlat azonosságait és különbségeit mutatja be az el adás. A struktúraátalakítás következtében korábban gyermekortopédiai osztály alapjain szervez dött az összevont János Kórház Gyermekrehabilitációs Osztálya. A rehabilitációs tapasztalatokkal nem rendelkez, de egyéb területen már bizonyítottan kiváló eredményeket elért gyógytornászoknak számos új feladatnak és kihívásnak kellett megfelelniük. Megváltozott az osztály fekv - és járóbeteg-populációjának összetétele, ezzel együtt a munkatársakra folyamatos többletmunka hárult. Mindezek fizikai és els sorban pszichikai megterhelést jelentettek számukra. A munkakörülmények javítása, ésszer munkaszervezés, az idejében felismert hatások felmérése és lehetséges korrekciója az osztály életének egészére befolyással van. Nemcsak a terapeuták tevékenységére, hanem az általuk ellátott betegek rehabilitációjának min ségére is kihat az osztály dolgozóinak mentálhigiénés állapota. Mindezek az osztályon életre hívott mentálhigiénés csoport megalakulásához vezettek. Az osztály saját kezdeményezésére kialakult és azóta is formálódó csoportmunka rövid id n belül bizonyította létjogosultságát és hasznát. Segítette a kényszer szervezeti változások megfelel átértékelését, a mindennapi gyakorlati tevékenység során felmerül problémák közös feldolgozását. Bevezetés: Az FNO bevezetésével a fizioterápiás vizsgálatok és eljárások leírása is változik. Az el adás célja, hogy bemutassa a Bobath-szemlélet és az FNO kapcsolatát egy konkrét eseten keresztül. 155

4 Beteg és módszer: Neurológiai kliens (vasculitis Parkinson-szer tünetekkel) vizsgálata és kezelése a Bobath-szemlélet alapján. A kit zött cél a részvétel szintjét célozta meg. A vizsgáló és kezelési eljárás az FNO elemeinek alapján (részvétel, tevékenység, károsodás) kerül bemutatásra, figyelembe véve a tevékenység akadályozottságát és a részvételi korlátozottságot, továbbá a kontextuális tényez ket. Eredmények: Az elért eredmények bemutatása videofelvételek segítségével, összehasonlítva a kezdeti állapotot a kimenettel. Következtetés: A fizioterápiás eljárások hatékonysága növelhet, ha a beavatkozások elméleti alapokra, alapos megfigyelésre és gyakorlati tapasztalatra épülnek. A kliens életmin ségének javításához nem elég csak a tevékenység szintjén végezni a beavatkozásokat, figyelnünk kell a részvétel szintjére is, amit korábban komplex megközelítésben funkcionális célnak neveztünk. Bevezetés: Az agy, a szív és a perifériás érrendszer artériás betegségei közös patomechanizmusra vezethet k vissza, ez az atherosclerosis. A rizikófaktorok is közösek, emiatt azonos elveken alapuló prevencióra, diagnosztikára, terápiás irányelvekre van szükség. Alkalmazzák-e ezt az egységes szemléletet a mindennapok során a háziorvosi rendel ben, az akut ellátásban és a rehabilitációban? Ezekre a kérdésekre keresik a választ. Ennek feltérképezésére jött létre a vaszkuláris prevenciós program: Egységes szemlélettel, közös fellépéssel az érbetegekért címmel. Betegek és módszerek: A szerz k retrospektív ( ) és prospektív ( ) vizsgálat kivitelezését t zték ki célul. A Bajcsy-Zsilinszky Kórház ezen id szakban aktív, rehabilitációs és krónikus osztályain fekv artériás érbetegségben szenved betegeinek kórlapjait monitorozták meghatározott feldolgozási módszerek alapján. Az eredmények értékelése része egy társadalomtudományi kutatásnak. Eredmények: Létrehozták az Érbetegek Rehabilitációja Alapítványt. Eddig feldolgozásra került közel kórlap. A mottó célkit zéseinek megfelel en akkreditált el adásokat tartottak az Országos Ment szolgálat, a SE Neurológiai Klinika, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Stroke Centrum, Kardiológiai ICE Centrum, Angiológiai Centrum, Diabetológiai Centrum, Érsebészet, Pszichiátria, Kardiológiai- és Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályok részvételével. Emellett írásos összefoglaló készült háziorvosok részére. Gyermek- és ifjúságvédelmi program kidolgozásában tették meg a kezd lépéseket. A lakosság körében média-kommunikációs eszközökkel felvilágosító kampányba kezdtek. Következtetés: Az eddigi eredmények alapján megállapítható, hogy a Bajcsy-Zsilinszky Kórház osztályai között szorosabbá vált a vaszkuláris érbetegek gyógyítása érdekében történ együttm ködés. A rizikófaktorok kutatása, terápiája alaposabb és hatékonyabb lett. 156

5 Bevezetés: A vaszkuláris prevenciós program: Egységes szemlélettel, közös fellépéssel az érbetegekért mottóval a Bajcsy-Zsilinszky Kórház aktív, rehabilitációs és krónikus osztályain fekv artériás érbetegek adatait mutatja be meghatározott feldolgozási módszerek alapján. Betegek és módszerek: A 2 éve tartó kutatásból a szerz k a 2005-ös év kórlapjainak elemzését emelik ki a ig tartó vizsgálatból. Elemzik az életkori mutatókat, a leggyakoribb rizikófaktorokat, társbetegségeket, a diagnosztikus és terápiás elveket, valamint az ezekkel elért eredményeket a neurológiai, kardiológiai, belgyógyászati, érsebészeti, angiológiai, kardiológiai rehabilitációs, mozgásszervi rehabilitációs, illetve krónikus osztályokon. Kizárólag azok a betegek szerepelnek a kutatásban, akik friss történés miatt, illetve jelent s állapotromlás következtében kerültek felvételre. A kúrakezelésre járó, de állapotukat stabilan tartó betegek nem kerültek be. Eredmények: A kórházban 2005-ben beteg került felvételre. Ebb l 6634 f (23%) artériás érbetegségben szenvedett. A betegek 46%-a munkaképes korú volt f (5%) cerebrovaszkuláris történés, 3923 f (14%) kardiovaszkuláris esemény miatt, 1264 f (4,5%) perifériás érbetegség következtében került be. A leggyakoribb rizikófaktorok gyakorisága csökken sorrendben: hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, obesitas, pitvarfibrillatio, szívbillenty -elégtelenség, hangulatzavar, pajzsmirigy-m ködési zavar, emelkedett H-CRP-szint, emelkedett húgysavszint. A javasolt diagnosztikus elveket a stroke esetén követték legkevésbé, függetlenül attól, hogy neurológián vagy belgyógyászaton kezelték. A rizikófaktorok kezelése során leghátrányosabb helyzetbe a hyperlipidaemia, hyperuruicaemia, valamint a hangulatzavar került. A halálozási mutatók artériás érbetegeknél: 365 f (5,5%), ez az adat az összes halálozás 32%-a. Következtetés: A szakmai protokollokat, módszertani útmutatókat alkalmazni kell! A háziorvosokkal szorosabb együttm ködésre van szükség a másodlagos, harmadlagos prevenció érdekében. A szív-érrendszeri betegség hazánkban is vezet halálok. Ma Magyarországon egyes statisztikák szerint a munkaképes lakosságnak csaknem fele nem dolgozik, leszázalékolt vagy beteg, munkanélküli vagy hajléktalan. Így a rehabilitáció jelent sége nem hangsúlyozható eléggé. Vizsgálatunk célja az volt, hogy az intézeti kardiológiai rehabilitáció megkezdésekor fontos rizikóstratifikáció alapján kiemeljük, hogy egy jelent s célcsoport, a diabeteses betegek esetében mely rizikófaktorok fordulnak el a leggyakrabban. A cukorbetegség a szív-érrendszeri betegségben szenved k 40 50%-át érinti, és különböz mértékben, de befolyásolja a rehabilitáció eredményességét. Módszer: önkitölt kérd ív és a betegek laborparaméterei alapján figyeltük az életkort, a férfi/n nem arányát, a BMI-t, pozitív családi anamnézist, a hypertoniát, ISZB-t, a lipid- és vércukor-paramétereket és a gyógyszerszedési szokásokat. Eredmények: a 69 betegb l 39 n, 30 férfi volt. Az átlagéletkor 66,6, illetve 62,3 év volt. A diabetes tartama átlagosan 9,8 év volt, a HbA 1c 8,2 mmol/l. A koleszterin 6,2 (gyógyszerszedés ellenére is), az LDL 3,4 mmol/l. Igazolt 157

6 ISZB, illetve miokardiális infarktus 86%-ban volt jelen, míg egyéb szívbetegség (billenty m tét, PM-implantáció) 14% volt. 32% dohányzott, egyedül el 12% volt, fels fokú tanulmányokat 32%-uk végzett. Rendszeres testmozgást 52%-ban írtak le. Bár ACE-gátlót 73%, béta-blokkolót 69% szedett, a mért vérnyomás csak 45%- ban volt célértéken. Összefoglalóan elmondható, hogy bár a betegek nagy része tisztában volt a rizikófaktorok jelent ségével, mégsem érték el a kívánt célértéket sem a lipid paraméterek, sem a vércukorátlag tekintetében. Ez a tény a rehabilitáció hosszú távú eredményét ronthatja, és fokozza a kés bbi szöv dmények kialakulását. Az atherosclerosis progrediáló, szisztémás érbetegség, melynek még tünetmentes, korai stádiumban való kimutatása rendkívül fontos a kardiovaszkuláris események megel zése szempontjából. Szisztémás jellegéb l következik, hogy az alsó végtag artériái is alkalmasak lehetnek a korai stádium kimutatására. Számos klinikai vizsgálat alátámasztotta, hogy a csökkent boka/kar index (ABI) jól korrelál a kardiovaszkuláris morbiditással és mortalitással. Vizsgálatunk célja a boka/kar index mérés jelent ségének megítélése volt a kardiovaszkuláris rizikóstátusz felmérésében. A méréseket ABI System-100 készülékkel végeztük. Összesen 174 beteg adatait vizsgáltuk és között. Összehasonlítottuk a coronariaintervención átesett betegek boka/kar indexét (121 beteg) azoknak a betegeknek a boka/kar indexével, akiknél koronarográfiával jelent sebb sz kület nem igazolódott (53 beteg). Összesen 22 kóros (ABI 0,9) értéket mértünk. A kóros értékek kor és nem szerinti megoszlása a következ : Következtetéseink: Az irodalmi adatoknak megfelel en a boka/kar index mérések pozitív prediktív értéke nagy, választott betegcsoportban fontos szerepe lehet a kardiovaszkuláris rizikóbecslésben. A vizsgálat negatív prediktív értéke kicsi, és n az életkorral. 158

7 Bevezetés: A precíz szorítóer kifejtésének újratanulása elengedhetetlen a stroke-betegek kézfunkciójának helyreállítása során. A jelen kutatás célja olyan mozgástanulási módszer kidolgozása, melynek segítségével a betegek hatékonyabban tudják elsajátítani a terápiás feladatokat. Milyen gyakorlás hatékonyabb? Egy adott mozdulatot azonos paraméterekkel gyakorolni többször egymás után (specifikus gyakorlás), vagy egy mozdulatot különböz paraméterekkel gyakorolni (variábilis gyakorlás)? (Schmidt 1975, 2003). Módszer: A résztvev k hemiparetikus betegek (16 f ), akik véletlenszer en lettek kijelölve két kísérleti csoport valamelyikébe. Az egyik csoport (variábilis csoport) résztvev i öt különböz nagyságú er kifejtését gyakorolták véletlenszer sorrendben. A másik csoport (specifikus csoport) tagjai egyetlen er kifejtését gyakorolták az elsajátítás során. Az apparátus az Alladin diagnosztikus berendezés volt (Trócsányi és munkatársai, 2006). Eljárás: Az elsajátítás során mindkét csoport azonos számú feladatot gyakorolt. A résztvev k minden egyes er kifejtésük után visszajelzést kaptak arról, hogy mennyire tértek el a kívánt er nagyságától. Az elsajátítás után retenciós teszt (a kritérium er nagyság kifejtése feedback nélkül) és transzfer teszt (az elsajátítás során nem gyakorolt új er szint kifejtése feedback nélkül) következett. Eredmények: 16 beteg (8 személy a specifikus csoportban, 8 személy a variábilis csoportban) el zetes eredményeinek kétszempontos varianciaanalízise (2 csoport, 19 gyakorlási blokk) azt mutatta, hogy szignifikáns különbség volt a gyakorlási blokkok között (F18, 252=5,17, p<0,01). A csoport gyakorlási blokk interakció szintén szignifikáns volt (F18, 252=3,95, p<0,01). A post hoc többszörös összehasonlítás feltárta, hogy a specifikus csoport szignifikánsan nagyobb konstant hibát mutatott a retenciós (F1, 14=12,90, p<0,01) és a transzfer tesztben (F1, 14=7,27, p<0,05), mint a variábilis csoport. Következtetés: Az eredmények azt sugallják, hogy a variábilis gyakorlás hatékonyabb, mint a specifikus gyakorlás, amikor hemiparetikus stroke-betegek precíz izometriás kézer kifejtést tanulnak. Köszönetnyilvánítás: A vizsgálat az OORI orvos-mérnöki rehabilitációs kutatási programja, valamint az OORI Ergoterápiás részlege együttm ködésének keretében jött létre. A vizsgálathoz használt Alladin diagnosztikus berendezés az EU 6-os keretprogram keretében került kifejlesztésre. Bevezetés: Törzsstabilitás fejlesztésére intézetünkben számos lehet ség áll rendelkezésre. Célunk a függeszt rácsban végezhet, ül egyensúly javítására alkalmas felfüggesztések bemutatása. Betegek, módszer: A vizsgálatban részt vev betegek különböz szinten és mértékben sérült gerincvel sérültek. Valamennyien 3-4 hónapon át napi percet dolgoztak a függeszt rácsban. A terápiához nürnbergi rácsos függeszt szerkezetet használtunk. A kezelések során egy- vagy többpontos, egésztest- vagy részfelfüggesztést, illetve ezek kombinációit alkalmaztuk. 159

8 Eredmények: Objektív eredmények mérése nehéz feladat. (Erre a célra alkalmas eszköz még nem áll rendelkezésünkre.) Jelenleg funkcionális teszteket alkalmazunk, leggyakrabban a FIM-skálát, melynek során a hely-, helyzetváltoztatás és önellátás javulása mutatja az eredményességet. Következtetés: A függeszt rács több szempontból is el nyös terápiás eszköznek bizonyult. A gyógytornász számára id t és er t takarít meg, valamint a terapeuta keze szabadon marad más tevékenység elvégzéséhez. A páciens számára pedig mozgáskönnyítést, biztonságérzetet és sikerélményt jelent. Bevezetés: Magyarországon évente an szenvednek gerincsérülést. Ebb l 20 40% jár neurológiai károsodással. Ezeknek a sérülteknek 16%-a nyaki sérült, tetrapleg lesz. Ha nincs húgyúti fert zés vagy decubitus, akkor a négyvégtag-bénult emberek élettartama hasonló az épekéhez. Mivel a nyaki sérültek f leg a fiatal korosztályból kerülnek ki, így különösen fontos a lehet legnagyobb önállóság elérése a rehabilitáció folyamán óta Magyarországon is lehet ség van a tetrapleg emberek kulcs- és marokfogásának, illetve tricepsm ködésének helyreállítására. Célkit zés: Fogásrekonstrukciós m téten/m téteken átesett tetrapleg embereknél fontos, hogy az izomer -vizsgálatokon és a funkciókat vizsgáló teszteken kívül kapjunk információt az operált emberek elégedettségér l és a m téti eljárásról alkotott véleményér l. Erik Moberg végzett hasonló kérd íves vizsgálatot. Az általa kérdezettek 75%-a a kéz funkciójának meglétét fontosabbnak tartotta, mint a vegetatív funkciókat és az alsó végtag izmainak m ködését. Módszer: A m tétek eredményességét a betegek véleménye alapján szerettem volna lemérni. Erre egy 21 kérdésb l álló kérd ívet szerkesztettem. A felméréshez a Sahlgrenska Egyetemen dolgozó Jan Fridén professzor kérd ívét TETRAPLEGIA evaluation for possible hand/armsurgery, a belgrádi Miroslav Zotovič Rehabilitációs Intézet ergoterapeutái által használt vizsgálati lapot Quadriplegia Index Of Function, a clevelandi Louis B. Stokes Veterans Affairs Medical Center ergoterapeutáinak kérd ívét és az OORI Ergoterápiás Részlegén használt felmér lapot vettem alapul. A kérd ív kitöltése személyesen vagy ben történt. A válaszadás önkéntes és név nélküli volt. A vizsgálatban 15 ember vett részt, 12 férfi és 3 n, átlagéletkoruk 30 év. A sérülés magassága többnyire a CVI-os szintben történt. Eredmény: A különböz funkciók rangsorolásánál vegetatív funkciók, kézhasználat, járás, érzések a többség megállapította, hogy az agy után a kéz az ember legnagyobb értéke. (Sterling Bunnel) Az operációkra mind a 15 ember újra vállalkozna. A kérd ívben adott válaszokban az önellátás fejl désére vonatkozó információk is megjelennek: A m tétek után a kérdezettek többsége bizonyos tevékenységekben segítségre szorulóból teljesen önellátóvá vált. Következtetés: Még több információ gy jtése érdekében szükségesnek tartom folytatni a kés bbiekben is a kérd íves felmérést a m téten átesett emberek körében. 160

9 A rehabilitáció eredményessége és a szöv dmények prevenciója tekintetében a rehabilitációban részesül k tápláltsági állapota dönt fontosságú. A fels tápcsatorna organikus vagy funkcionális károsodása esetén a táplálás enterális és parenterális formái közül az el bbi prioritása mára vitathatatlanná vált. A szerz 28 PEG-beültetés kapcsán elemzi a technika indikációit (neurológiai 10/28, traumatológiai 10/28, sebészi 0/28, gasztroenterológiai 2/28, onkológiai 6/28), kontraindikációit (abszolút, relatív), technikáját (pull 28/28, push, 0/28 introducer 0/28), el nyeit a nutríció alternatív formáival szemben. Alkalmazási köre a táplálás, dekompresszió, a kett kombinációja, PTC+PEG bypass (és táplálás), egyéb (volvulus kezelése, pancreas-pszeudociszta drenázsa stb.) közül gyakorlatában a hazai szokásoknak megfelel en dönt en a táplálás és két esetben a dekompresszió és a táplálás kombinációja volt. Szöv dményeit tekintve technikai/endoszkópos nem volt, szonda okozta/mechanikai négy esetben, táplálási/ metabolikus egy esetben volt. A szöv dmény ideje tekintetében korai(<30 nap) 5 esetben volt. Mindegyike enyhe csoportba esett, súlyos szöv dmény és PEG okozta letális szöv dmény nem volt. Véleménye szerint a 30 napon túli szondatáplálási igény esetén a perkután endoszkópos gasztrosztómia költséghatékonysági szempontból is a preferálandó választás az alternatívákkal szemben. Bevezetés: Az amputált betegek protetizálása során számos dolgot kell figyelembe vennünk. A tavalyi jogszabályváltozások és a betegek magasabb szint protézisellátására való törekvése miatt éreztük fontosnak az osztályunkon alkalmazott tesztek kiegészítését. Célunk volt egy olyan kérd ív összeállítása, amely a rehabilitáció során felméri a funkcionális állapotot, az önellátási képességet, a mozgás- és a közleked képességet, azaz az aktivitási szintet. Jelen munkánk a tavaly megkezdett és több fórumon ismertetett munkánk folytatása. Anyag és módszer: Az osztályunkon rehabilitált alsóvégtag-amputált betegeket vizsgáltuk 2008 júniusától 2009 júniusáig, ez alatt az id alatt 50 eset került feldolgozásra. A kérd ív részei: FIM, Barthel-index, Russek-skála, melyek a betegek önellátását és életmin ségét vizsgálják, a Mobis-skála, ami az aktivitási szintet méri, az Up and go teszt, mely a mobilitást és transzferfolyamatot, a 2 perces járás teszt, ami az állóképességet vizsgálja, valamint általunk fontosnak tartott egyéb információk (járáshoz használt segédeszköz, fantomfájdalom, amputáció el tti aktivitási szint, sport). Eredmény: Ezen adatok feldolgozásával képet kaptunk az egyéni teljesítményr l, ami segített az életvitelnek megfelel, személyre szabott protézis kiválasztásánál, így javíthatunk a beteg életmin ségén. Megfigyeltük, hogy a rehabilitációban már évek óta használt FIM, Barthel-, Russek-skála nem alkalmas a járás min ségi és mennyiségi mérésére, vizsgálatára. A járás mennyisége (megtett távolság) a járásteszttel egyértel- 161

10 m en mérhet. A min sége, azaz esztétikussága csak részben következtethet a mért eredményb l. A mindennapi élettevékenységekre és a helyzetváltoztatások gyorsaságára és biztonságosságára utal az UP and go teszt eredménye. Azt tapasztaltuk, hogy a járás harmóniájának vizsgálata precízen csak olyan technikával lehetséges, amely a járást mint folyamatot képes elemezni, pl. videotechnika. Következtetés: A beteg mobilitási, aktivitási szintjének megállapítására célzott feladatokból álló tesztek alkalmasabbak, mint az általános, sokrét információt tartalmazók. Bevezetés: A magas húgysavszinttel járó primer és szekunder kórformák gyakorisága a teljes populációban 2,5, de a év közötti férfiak esetében már 15. Ennek ellenére szeptikus folyamat észlelésekor a klinikai gondolkodásban sokszor háttérbe szorul az egyéb anyagcserezavarok (diabetes mellitus, hypercholesterinaemia stb.) mellett. Ennek súlyos, esetleg az életet is veszélyeztet következményeire három, rövid id n belül szeptikus és tbc-s rehabilitációs osztályon észlelt eset kapcsán szeretnénk rámutatni. Betegek és módszer: 35, 59 és 63 éves férfi került felvételre akut szeptikus állapotban, kiterjedt belgyógyászati, sebészeti, ortopédiai kivizsgálás (góckutatás, UH, CT, MR, szcintigráfia, konzíliumok) után. Mindhárom anamnézisben szerepelt a rendszeres, bár nem toxikus mennyiség alkoholfogyasztás. Egyik jük alkalmanként szedett allopurinolt, egy másik esetben korábban az extrém magas húgysavszint mellett veseelégtelenség állapotában intenzív osztályos kezelés volt szükséges. Az el adásban részletesen bemutatják a felvételi státust, a labor- és képalkotó diagnosztikai adatokat, a m téti kezelést, illetve a rehabilitációs folyamatot. Eredmények: A három betegb l kett egyetemi ortopédiai klinikáról került átvételre. A szeptikus osztályon tisztázódott, hogy a folyamat hátterében nem a feltételezett malignus folyamat, illetve ízületi tbc áll (mely utóbbi gyanú miatt hónapokon át gátlószeres kezelés történt). A végzett m tétek (Girdlestone-féle csíp reszekció, térdízületi synovectomia, térdpunkció és lágyrésztályog-feltárás) során vett ízületi váladék bakteriológiailag mindhárom esetben negatív volt, csak a korábbi osztályokon többször pungált lágyrésztályogból tenyészett ki vegyes flóra, köztük multirezisztens törzs. Mindhárom sérült húgysavszintértékei és gyulladásos paraméterei normalizálódtak, a térdízületi folyamatokat követ en a két beteg a progrediáló szekunder arthrosis ellenére segédeszköz nélkül járóképessé vált, korábbi munkájukat folytatják. A csíp ízületi reszekción átesett beteg jelenleg endoprotézis-beültetésre vár. Következtetések: Az anamnézis figyelembevételével, a diétás és gyógyszeres gondozással feltehet en megel zhet lett volna a két súlyos, szeptikus sokk állapot kialakulása is, amelyekben a tünetek (jelent s fájdalom, láz, rtg-, UH-eltérések) és az akut klinikai teend k (veseelégtelenség kezelése, májfunkció normalizálása) már elfedték az etiológiát. Mindez aláhúzza e típusos nem- és korcsoport esetén a diagnosztikus, gyógyító és rehabilitációs gondolkodás b vítésének szükségességét. 162

11 Bevezetés: A népesség id södése súlyos szociális problémát jelent mind a társadalomnak, mind az egészségügynek, és ezen belül érinti a m veseállomások személyi és tárgyi feltételrendszerét is, mivel az id s, év feletti, végstádiumú veseelégtelen betegek száma világszerte exponenciálisan növekszik. Anyag és módszer: A 2006-ban a dializált betegek körében végzett országos felmérés adatait hasonlítottuk össze kórházunk m veseállomásának évi adataival. Eredmények: A Magyar Nephrologiai Társaság évi országos pszichoszociális felmérési adatai szerint a krónikusan dializált betegek átlagos életkora 61,9 év, a 60 éven felüliek aránya 58%, a 70 év felettieké 35%. A Szent Margit Kórház M vese Állomásán december 31-én dializált 118 beteg átlagos életkora 68,6 év, 87 f, vagyis a betegeink 73,7%-a 60 év feletti, ebb l 63 f 70 év feletti, ami az összes betegünk 53,4%-a. Ha tovább bontjuk a betegeink korosztályát, akkor kiderül, hogy 30 f, vagyis a dializált betegeink 25,4%-a 80 év feletti. A két legid sebb, krónikusan dializált betegünk 97 és 98 éves. Következtetés: Irodalmi adatok alapján adekvát vesepótló kezeléssel az id s betegek élettartama szignifikáns mértékben meghosszabbítható, és számukra megfelel életmin ség biztosítható. Ez alól a végstádiumú daganatos betegek és a demens állapotú betegek csoportja képez kivételt. A geriátriai vesebetegek ellátásakor a korcsoportra jellemz speciális szempontokat is figyelembe kell venni, mint a multimorbiditás, a fokozott infekcióhajlam, a vérnyerési problémák, a dialízis hypotoniát provokáló hatása, a gyakori alultápláltság, továbbá az id sek anyagi és pszichoszociális nehézségei. A év felettiek nefrológiai ellátása összetett, speciális feladatot jelent, amely holnap a hazai nefrológia legnagyobb kihívása lesz. Erre a feladatra nemcsak a nefrológusoknak, hanem a rehabilitációs team szakembereinek is fel kell készülni. Bevezetés: Az obezitás nemcsak egy állapot, nemcsak egy kozmetikai állapot, hanem a WHO által deklaráltan krónikus, recidiváló, kezelend betegség. F leg szöv dményei révén gyakran társul hozzá fogyatékosság, az életmin ség romlása. Ugyanakkor az obezitás a bármilyen okból végzett rehabilitációt nehezítheti, módosíthatja. Munkánkban egy 6 hónapos periódusban vizsgálatuk, hogy a rehabilitációs folyamatnak milyen sajátosságai lehetnek obez páciensek esetén. Betegek és módszerek: október és március között a Belgyógyászati Rehabilitációs Osztályunkon kezelt 225 beteg 27%-a volt obez. Felmértük felvételi és távozási FIM-értéküket, kérd íves módszerrel önismeretüket, étkezési szokásaikat, az obezitás mértékét, a rizikófaktoraikat. Majd a rehabilitációs kezelés mellett az obezitás kezelését is bevezetve értékeltük a rehabilitáció eredményessége mellett a diéta, a tréning és az étkezési szokások változásait. Az I.-II.-III. fokú obezitás megoszlása beteg volt 163

12 Eredmények: Minden obez beteg kardiovaszkuláris szempontból a nagy kockázatú csoportba tartozott. Az obez betegek 3 kivételével az obezitás kezelésébe is bevonhatók voltak. Önismeretük az esetek többségében hiányos volt. Étkezési szokásaik felmérése a pszichológiai kezelésben segített. A diéta lényegének elsajátítását igyekeztünk a mindennapi élet kívánalmaihoz igazítani. A tréning bevezetésénél az otthon is rendszeresen végezhet, megfelel kalóriát eléget mozgásforma megismerését tartottuk fontosnak. Következtetés: Az obez betegeknek az ideálishoz képest általában csökkent a terhelhet sége. Megfelel tájékoztatással motivációjuk a kezelés alatt javítható volt. Fontos, hogy a beteggel otthonában is végezhet tevékenységeket gyakoroltassunk. A beállított gyógyszeres kezeléseket gyakran kellett módosítani, testsúlycsökkent gyógyszer bevezetésére ritkán volt lehet ség. Rehabilitáció során az obezitás kezelésének a bevezetése a beteg motivációjának javulásával, a rizikótényez k mérsékl désével, az önállósság javulásával, végs soron az életmin ség javulásával járhat. Bevezetés: Az elmúlt években a kompetenciakörök meghatározása központi kérdéssé vált az egészségügyi szakoktatás területén. Mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalma igen kiterjedt, és elemzése során számos megközelítési irányt fedezhetünk fel. A problémakör hazai vizsgálatára a Nemzeti Szakképzési és Feln ttképzési Intézet támogatásával készült egy kutatás, melynek eredményeir l számol be az el adás. Módszer: Egy projekt keretében többdimenziós vizsgálatot végeztek a szerz k az egészségügyi szakdolgozók kompetenciáinak meghatározására. 48 intézményben 18 szakmacsoportban vizsgálták a szakemberek tevékenységét. 144 különböz oktatási dokumentumot, 751 különböz munkaköri leírást elemeztek, amib l önkitölt s kérd ívek készültek (N=772), és validitásukat kompetenciaméréssel ellen rizték (N=178). Eredmények: kidolgoztunk egy tevékenységalapú kompetenciamér módszert és eszközrendszert; a mérések során a vélt és a valós kompetenciák között 99,80%-os egyezés volt igazolható. Következtetések: az eredmények felhasználhatók a szakirányú továbbképzések (licence) vonatkozásában, a képzési követelmények fejlesztésében, a belépési kompetenciák meghatározásában, a korábban szerzett ismeretek elismerésében, a munkaköri leírások készítésében, az egységes tevékenységi listák meghatározásában. A kórházi ellátás egyik jelent s problémájának tekinthet a decubitus kialakulása. Nemzetközi szinten találkozhatunk felmérésekkel, ezek alapján országos adatokkal, valamint számos publikáció áll rendelkezésre, amelyek feldolgozzák, és különböz ajánlásokat fogalmaznak meg a decubitussal kapcsolt- 164

13 ban. Ezek alapján a decubitus gyakorisága kórházi ápolás során, akut osztályon 1,4 14%; krónikus osztályon ez érthet en ez már magasabb, 10 25%, gerincsérülteket ellátó osztályon 20 30%. A hazai helyzetet tekintve, itt is találkozunk különböz felmérésekkel (inkább a 90-es évek közepéb l), különböz és nagyszámú publikációk jelentek meg és olvashatók, mindezek ellenére a decubitus el fordulásának gyakoriságáról országos szinten csak becsült adatokkal rendelkezünk. Egy 1995-ben az Egészségügyi Gazdasági Szemlében megjelent cikk alapján a Gyógyinfok adatai szerint 1994-ben 3710 decubitusos esetet kódoltak. Az Egészségbiztosítási Pénztár által az el forduló decubitusesetek gyógykezelésére, ápolására kifizetett összeg 1994-ben Ft volt. A NEVES program: A decubitus monitorozása kizárólag a kórházban kialakult (szerzett) eseményekre terjedt ki. Vizsgálatunk nem reprezentatív és a következtetések megfogalmazásánál figyelembe vettük azt is, hogy az esetszám alacsony. A beérkezett és feldolgozott adatlapok száma összesen 101 db. Az adatlap összetétele: A kérdések megfogalmazásánál a cél az volt, hogy minél teljesebb képet kapjunk a beteg állapotáról és az ellátáseredet potenciális hozzájáruló tényez kr l. Az adatlapot a programban részt vev kórházak képvisel ivel közösen úgy állítottuk össze, hogy alap legyen az ok-okozati elemzésekhez, és a kutatások elvégzését is támogassa. Eredmények: A jelentett esetek 75%-a volt 70 évnél id sebb, 54% volt n beteg. Megel z en a betegek 35%-ánál történt valamilyen m téti beavatkozás. A legtöbb betegnél legalább egy funkcionális zavar rögzítésre került, els sorban inkontincencia (81%), fájdalom (59%) és tudatzavar (58%). Mozgásképesség szempontjából a betegek 88%-a fekv beteg volt. Testalkatukat tekintve 38% volt túlsúlyos, 19% sovány, 6% er sen leromlott. A betegek 70%-a viselt pelenkát, 50%-nak volt katétere. Majd minden betegnél elvégezték a decubitusra vonatkozó kockázatfelmérést (93%), ez általában Norton-skála volt. A besorolás szerint a betegek 46%-a került a legmagasabb kockázatú csoportba, 23% a magas, míg 31% a közepes kockázathoz tartozott. A jelentett decubitusok 71%-a aktív osztályon alakult ki. A prevenciós eszközök közül az osztályokon els sorban a decubitusmatrac volt elérhet (83%), míg a sarokgy r 76%, a pozicionálópárna 59%, a könyökgy r 57%-ban. Ágynem csere általában napi gyakorisággal történt. A pelenka korlátozása nem volt jellemz (15%). Mobilizálásra a betegek 83%-ánál volt szükség, de az érintett 84 beteg közül dokumentáltan csak 42 esetben történt meg a kétóránkénti forgatás (50%). Az elmaradás okaként a jelentést készít k 32 esetben a beteg együttm ködésének hiányát (ez a nem mobilizált 42 eset 76%-a), a kevés n vért (26 eset, 62%) és a pozicionálóeszközök hiányát (5 eset, 12%) jelölték. A program gyakorlati tapasztalatai: Az els és legfontosabb, hogy vannak kézzelfogható adataink, ami jó kiindulási alapot biztosít számunkra. Kamatoztatható elméleti alapot kaptunk a program során (pl. módszertani fejlesztések). Új módszereket sajátítottunk el, lehet ségünk nyílt a folyamatos tapasztalatcserére. Fontos momentum az összehasonlíthatóság és a benchmarking lehet sége, valamint megalapozta a folyamatos fejlesztés lehet ségét. A program alapján levont következtetéseink: A kis esetszám ellenére a kapott adatok összhangban vannak a szakirodalmi adatokkal, kiemelend pozitívum, hogy az intézmények alkalmazzák a sz r módszereket, tehát a prevenció megalapozottnak látszik. A megel zés tekintetében a kapott adatok alapján elmondhatjuk, hogy az intézetekben a tárgyi feltételrendszer biztosítottnak tekinthet. A decubitus prevenciója és ellátása az ápolási beavatkozások, kezelések tekintetében az egyik leginkább kutatott terület. Számos tanulmány, vizsgálat született a decubitus korszer ellátásáról, kezelésér l. 165

14 A decubitus elvileg megel zhet, amennyiben a keringés és az életfunkciók megfelel ek, ennek ellenére a gyakorlatban igen sokszor kialakul, aminek oka egyrészt a tudásbeli hiányosság vagy a hiányos technikai felszereltség, másrészt az interdiszciplináris csoportmunka elégtelensége is nagymértékben hozzájárul. Ez utóbbi jelzi a teammunka prioritását, mivel a decubitus megel zése, ellátása multidiszciplináris feladat. Az ápolói kompetencia meghatározó jelent ség, de az egyéb szakmacsoportok részvétele (gyógytornász, dietetikus) is szükségszer. A tudás, a gyakorlat, az attit d és a megfelel eszköztár egyformán fontosak, mivel ezek nélkül a decubitus megel zése és ellátása magas szakmai tudás mellett sem lehet eredményes. Tehát a szemléletformálás, a megel zés hangsúlyozása, a folyamatutasítások kidolgozása nélkülözhetetlen az eredményes munka érdekében. Ezek mellett az országos decubitusprogram azt is célul t zte ki, hogy: A decubitusmegel zés és -terápia hatékonyságát növelni kell a betegek életmin ségének javítása, valamint a költséghatékonyság érdekében. A prevenciós és terápiás eszközöket, az ápolástechnológiát fejleszteni kell. A koordinált fejlesztés hosszú távú tárgyi és személyi feltételeit ki kell alakítani. A konszenzuskonferencia a decubitusprevenció és -kezelés témakörében irányadónak tekinti az EPUAP irányelveit, és meger síti a multidiszciplinaritás fontosságát, a teammunkának az alkalmazását mind a decubitus prevenciójában, mind a kezelésében. Intézményünkben már régóta protokoll szerint történt a decubitus prevenciója és ellátása, de különálló protokollként m ködött. A megújult, egységes szerkezet protokollt, amely a prevenciót, kezelést, rehabilitációt és a konszenzus ajánlásait beépítve egyaránt tartalmazza, szeretném bemutatni, és a decubitusteam m ködését egy folyamataudit eredménye alapján megismertetni. A decubitus mint ápolásszakmai probléma komoly kihívás elé állítja az ápolást, annak ellenére, hogy a tudásanyag (elméleti és gyakorlati) széles tárháza áll rendelkezésünkre. Ismerjük a nyomási fekély terminológiai megfogalmazásait, a stádiumbeosztásokat, a kialakulás veszélyeit, kockázatait, az ellátás metódusait. Ismerjük a prevenciós technikákat, eszközöket és kötszereket. Ahhoz azonban, hogy a felhalmozott elméleti ismereteinket minél közelebb vigyük a gyakorlati megvalósításhoz, és azt folyamatában, bizonyítottan tegyük, elengedhetetlen a prevenció és ellátás nyomon követhet sége, a dokumentáció pontos, naprakész vezetése. Elengedhetetlen továbbá számos kapcsolódó folyamat figyelembevétele és dokumentációja, mint a fájdalom felmérése és menedzselése, a tápláltsági állapot nyomon követése, az inkontinencia ténye vagy a betegek és hozzátartozók oktatása. Mindezen tényez k dokumentálása az ápolási dokumentáció részét képezik, az abba való beillesztése fontos kulcsmomentum az ellátás során, történjen a dokumentáció papíron vagy informatikai alapon. 166

15 Intézményünk szakmai profiljából adódóan pácienseink nagy része olyan alapbetegséggel kerül felvételre, melynél a decubitus kialakulásának esélye nagyobb az átlagosnál. Ebb l adódóan kiemelt hangsúlyt helyezünk a decubitus megel zésére, és ha már kialakult, annak kezelésére. Nemcsak szakmai, de pénzügyi szempontból is nagyon fontos betegség a decubitus, mivel kezelésének költségei jelent sen meghaladják a krónikus finanszírozásból származó bevételeket. Az el adás egy eset ismertetésén keresztül próbálja bemutatni intézményünknél a decubituskezelés szakmai és ehhez kapcsolódó pénzügyi vonatkozásait. Preambulum: A decubitus lehetséges közvetlen okai között a páciens saját mobilitásának elvesztése, a mobilizálás elmaradása, illetve annak nem megfelel módja kiemelt helyen szerepelnek. Módszerek: Ezért fontos a prevencióban a mozgásállapot részletes felmérése, és a kockázatelemzés mellett a helyes technikák és az ehhez használható eszközök módszeres alkalmazása. Ellenkez esetben nem megfelel mobilizáláshoz vezethet: az ápoló/gondozó személyzet kapacitáshiánya, a személyzet fizikai er nlétének korlátja, objektív feltételek hiánya (nem megfelel kórtermek, ágyak), a mobilizálást segít eszközök hiánya, a helyes mobilizálási technikák nem ismerete, az eszközök kezeléséhez szükséges ismeretek be nem tartása/hiánya, a páciens ellenkezése az eszközhasználattal szemben. Következtetés: A számos lehetséges eszköz, technika és módszer között segít eligazodni az el adás, bemutatva, hogy vonhatjuk be a prevencióba az érintett pácienst, támogatva az önellátási tevékenységeket. A spaszticitás a fels motoneuron károsodását kísér szindróma, melynek tünetei a centrális bénulás mellett kialakuló fokozott mélyreflexek, reflex clonus, illetve spasmus. A tünetegyüttes az izomtónus szabályozásában részt vev spinalis, supraspinalis reflexek m ködészavarából adódik. A normális izomtónus-szabályozás gerincvel i szintjét szegmentális, szupraszegmentális reflexívek alkotják, mint a nyújtási reflex, gamma-hurok, reciprok gátlás. Az alfa-motoneuronok aktivitását a Renshaw-sejtek gátló 167

16 m ködése is módosítja. A reflexívek receptorai közül az izomorsó az izomnyújtás sebességét, mértékét érzékeli, a Golgi-féle ínorsó feladata a tartós izomkontrakció gátlása. A spinalis reflexeket agytörzsi leszálló pályák szabályozzák. A pontin reticulospinalis pálya m ködése fokozza az izomtónust, a nyúltvel i reticulospinalis pálya gátló hatású, csökkenti az izomtónust. Mindkét pálya a szupplementer, premotor cortexb l kap beidegzést. Az izomtónus szabályozásában a tr. vestibulospinalis lateralis, medialis, tr. tectospinalis, rubrospinalis is fontos szerepet játszik. Spaszticitás kialakulásakor az alfa-motoneuronok és interneuronok aktivitása megváltozik, a gamma-motoneuronok hiperaktívvá válnak. A kóros m ködés ered jeként az Ia afferens rostok fokozott serkent hatást fejtenek ki az alfa-motoneuronokra. Az izmok biomechanikai tulajdonságainak változása a tüneteket tovább súlyosbítja. A corticospinalis pálya izolált károsodása izomhypotoniát okoz. A spasmus a supplementer, premotor cortex és a primer motor cortex együttes károsodása vagy a corticospinalis és reticulospinalis pálya együttes károsodása miatt alakul ki. A bénult betegek ortézisellátása egyre nagyobb szerepet kap a rehabilitáció során. A bénulások sajátosságai alapvet en meghatározzák a rögzít apparátusok tervezését, kivitelezését. Az ortéziseknek akceptálniuk kell a bénulások következtében létrejöv izomegyensúly-zavart, segítségükkel egy új egyensúlyi helyzet alakítható ki, amely megel zi a hosszabb távon törvényszer en kialakuló kontraktúrákat. Az eszközök tervezéséhez a pontos betegvizsgálat adja az alapot. A betegvizsgálat során valamennyi érintett izmot, izomcsoportot fel kell mérni. Meg kell határozni az ortézis támaszkodási pontjait. A felmérés során fel kell ismerni a terhelésre alkalmatlan, tehermentesítend felületeket. A statikus eszközök kialakításánál a három ponton támaszkodás elvét messzemen en figyelembe kell venni, a támadáspontok pontos elemzésével alakítható ki az egyéni segédeszköz. A dinamikus eszközök, eszközrészek kialakításánál az elmozduló végtagrészek biomechanikai tulajdonságaihoz alkalmazkodniuk kell az eszközöknek. Az el adás ismerteti a betegellátáshoz szükséges anatómiai alapokat, felhívja a figyelmet a végtagrészek beágyazásának f törvényszer ségeire. Az Otto Bock cégcsoport megalakulása óta élen jár az új technológiák, m szaki megoldások, anyagok fejlesztése terén. Az els világháború óta bemutatott újítások a mai napig meghatározzák az ortopédtechnika f irányát. Csak néhány az elmúlt évek fejlesztései közül: moduláris rendszer, prepreg technológia, elektromos ortézis térdízület rendszer. A bemutató keretében az alábbi technológiák és megoldások kerülnek bemutatásra: Az ortetika területén felhasznált anyagok régen és napjainkban 168

17 Modern technológiák és korszer ortézisdizájn A karbonban rejl lehet ségek, prepreg Ízületrendszerek összehasonlítása Felépítési sajátosságok A prezentáció során a bemutatott anyagok és alkatrészek nagy részét szemléltetni is fogom, hogy a hallgatóság pontosabb képet kaphasson róluk. A traumatológiában az idegsérülések és következményeik ellátása gondos és hosszadalmas kezelést igényel. A kialakult bénulások hátterében nem feltétlenül neurotmesis, vagyis az ideg teljes átvágása áll, legtöbbször neuropraxia okoz rövidebb-hosszabb ideig tartó plegiát. Ezek leggyakoribb lokalizációja a fels végtagon a nervus radialis sérülése, az alsó végtagon pedig a nervus peroneus bénulás. A többi idegsérülés (a plexus brachialis különböz mérték sérülései, nervus axillaris sérülés, az ischiadicus, illetve a nervus femoralis és ágaik részleges sérülései) ezeknél jóval ritkábban fordulnak el. Tompa traumát követ en fontos a diagnosztika, mivel az idegsérülés mértékét miel bb pontosan meg kell tudnunk ítélni. Tudnunk kell ugyanis, hogy az ideg folytonossága megtartott-e, vagyis várható-e a funkciók visszatérése. Ezek tartama a sérülés magasságától függ. Viszont a klinikai kép az els perct l kezdve jellemz : a beidegzett izmok bénulása. Az ízületek, izmok túlnyúlása, a rossz helyzetben létrejöv kontraktúrák, a következményes sérülések megel zésére a sérült végtagot, illetve ízületeket miel bb a megfelel ortézissel kell ellátnunk. Ezek f feladata az aktív mozgásukban károsodott ízületek megfelel funkcionális helyzetben történ megtartása. A végtagot az ortézisból kivéve rendszeresen passzívan át kell mozgatni. Emellett a denervált izmok megfelel szelektív ingeráramkezelése ajánlott, hogy az izmok ingerelhet ségét, kontraktilitását is meg rizzük. A választott ortéziseknek a tartás mellett egyéb elvárásoknak is meg kell felelniük: mivel akár több hónapig kell ket viselni, kényelmes, de stabil, lehet leg b rbarát, mégis megfelel en tartós eszköznek kell lenniük. A megfelel ortézissel a beteget miel bb el kell látni. A mozgások, illetve az izomer visszatértével az ortézis fokozatosan elhagyható, a végtag funkciói megfelel kezelés esetén teljes mértékben helyreállhatnak. A központi idegrendszeri eredet bénulások maradandó tüneteinek kompenzálásra, a funkciók segítésére régóta alkalmaznak különböz ortéziseket. Ez különösen nehéz a szpasztikus bénulások esetén. A szerz els ként a szpasztikus bénulások esetére nemrégiben kifejlesztett speciális boka-láb ortézist mutatja be. 28U11 Walk On dinamikus karbon peronaeus-ortézis mediális oldalvezetéssel: Hatásmechanizmusa: dinamikusan, elasztikusan korlátozza a plantárflexiót, ezáltal a járáskép dinamikus és fiziológiás. Mindezek következtében a láb megemelésekor tehermentesül a medenceöv, a fels bokaízület kisebb és f leg fiziológiás terhelése biztosított. 169

18 Nagyobb igénybevételhez és hosszú távú ellátáshoz a Walk On Extension Line jelenthet megoldást. A szerz ismerteti a fejlesztés alatt álló új termékeket a Walk On családon belül (Walk On Flex 28U22, Walk On Trimable 28U23). Kiemeli ezen termékek gazdaságosságát is (formázható talp, egyszer en adaptálható, id t takarít meg a szakembereknek, költségkímél, speciális cip re nincs szükség) és a beteg számára kedvez tulajdonságait (könny, nincsenek éles peremei, nem nyom, nem okoz b rkeményedést, természetes járásképet nyújt, felvétele könyny ). A másik nagy probléma a bénulások tartós fennállása esetén a vállízületi panaszokat okozó szubluxáció, melynek ortézissel való megfelel rögzítése nem könny feladat. Az Omo Neurexa vállízületi bandázs f leg a stroke utáni korai ellátás céljából készült. A vállortézis kellemes b rbarát anyagból készült, nagyon jól illeszkedik a testre (f leg a váll tetején), kezelése egyszer. A szerz beszámol az Omo Neurexával kapcsolatos els megfigyeléseikr l is: 13 beteg közül 10 teljesen elfogadja, az esetek 50%-ában enyhíti a fájdalmakat. Biztosítja a kart járás és transzferálás közben, a bénult kar nem tereli el a beteg figyelmét. Kevéssé vagy alig korlátozza a szabadságfokot (funkcionális), a patológiás mintákat gátolja. Tehermentesül az ellenoldali trapéziusizom, ugyanis az ortézis funkcionálisan stabilizálja a paretikus oldalt. Indikációs területe: hemiplegia, plexussérülések, koponya- és agyi trauma utáni állapotok, periférás idegkárosodások, nyakcsigolya-traumák. Neglect szindrómás betegeknél megfigyelhet volt, hogy az érintett kart biztonságosabban lehetett pihentetni, és az ortézis kiváltotta figyelem-növekedés inkább az érintett oldal felé irányult. A láb bénulásos kórképei közül a leggyakoribb a spasztikus izom dysbalance-szal járó elváltozás. Az izomegyensúly felborulása törvényszer en a láb másodlagos deformálódásához vezet. Az alsó- és fels ugróízület lábszárhoz viszonyított pozíciója határozza meg a lábra ható izmok húzásirányát, az izmok tényleges funkcióját. Meg kell különböztetni az alsó ugróízület laterális, illetve mediális irányú szubluxációjával járó klinikai képet, mert a spasztikus lábat rögzít ortézis kialakításának megtervezésekor a támaszkodási felületeket különböz módon kell meghatározni. A dinamikus és a statikus ortézisek formája, technikai, technológiai kialakítása alapvet különbségeket mutat, amit az el adás ismertet. Meghatározza a pontos indikációs köröket, a technikai elvárásokat. Az orvosi rehabilitációban rendszerszinten észlelhet problémák egyike a speciális képzettség szakemberek abszolút, illetve relatív hiánya. Noha látszólag van elegend gyógytornász, s t a végz sök egy része munkát 170