I. TÉNYÁLLÁS A JOGKÉRDÉS A KÉRELMEZŐ ÁLLÁSPONTJA

Átírás

1 /2015. Biztosításközvetítői tevékenységnek minősül-e a független biztosításközvetítő (alkusz) szerződéses partnereként eljáró ingatlan-közvetítő gazdasági társaság által végzett tevékenység? I. TÉNYÁLLÁS A Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) érkezett beadványban a Kérelmező arra vonatkozó állásfoglalást kért, hogy biztosításközvetítői tevékenységnek minősül-e a Kérelmező szerződéses partnereként eljáró ingatlan-közvetítő gazdasági társaság által végzett tevékenység. A Kérelmező szerződést (Szerződés) kíván kötni egy gazdasági társasággal, amely ingatlan-közvetítési tevékenységet végez (Partner). Az együttműködés keretében a Partner ingatlanközvetítési üzleti tevékenysége során a Kérelmező szolgáltatását ajánlja azon ingatlant vásárló ügyfelei (Ügyfél/Ügyfelek) figyelmébe, akik az ingatlanvásárlás során lakásbiztosítás megkötésére vonatkozó igényt jeleznek a Partner részére. Amennyiben az Ügyfél szeretné e lehetőséget megismerni, és a releváns jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően kifejezett hozzájárulását adja elérhetősége adatainak továbbításához, valamint ahhoz, hogy őt a Kérelmező megkeresse, abban az esetben a Partner megküldi ezen adatokat a Kérelmező részére. A Kérelmező a fentiek szerint megkapott adatok alapján megkeresi az Ügyfelet, s amennyiben ennek nyomán az Ügyfél a Kérelmező számára alkuszi megbízást ad, akkor a tevékenységére irányadó jogszabályi előírásoknak megfelelő biztosítási alkuszi tevékenységet végez, amelyben a Partner semmilyen módon nem vesz részt. A Partner az Ügyféllel a Szerződés keretében folytatott kommunikációja során semmilyen biztosítási tájékoztatást nem jogosult nyújtani, erre köteles az Ügyfél figyelmét felhívni. A fentiekre is tekintettel a Szerződés kifejezetten rendelkezik arról, hogy a Partner a fent megjelölteken túl semmilyen további tevékenység végzésére nem jogosult. A Partner a Kérelmező részére végzett tevékenységéért díjazásban részesül. A díj akkor illeti meg a Partnert, ha az Ügyfél alkuszi megbízást ad lakásbiztosítási szerződés megkötésére, amelyre a Kérelmező közreműködésével kerül sor. A díj minden egyes megkötött biztosítás esetén ugyanakkora összeg ( darab-díj"), összegét nem befolyásolja, hogy a Kérelmező milyen mértékű biztosításközvetítési jutalékra válik jogosulttá a megkötött biztosítás alapján. A díjat kizárólag az befolyásolja, ha a Partner által küldött adatok alapján megkeresett Ügyfelek megbízása nyomán megkötött biztosítások száma elér egy Szerződésben meghatározott határt ( volumen"). Ilyen esetben a Partner magasabb összegű díjra válik jogosulttá. II. A JOGKÉRDÉS A Kérelmező kérdése arra irányult, hogy a fenti tényállásban foglaltak alapján biztosításközvetítésnek minősül-e a Partner fenti tényállás szerint leírt tevékenysége, és ezáltal alkalmazni kell-e a Partner tekintetében a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló évi LX. törvény (Bit.) biztosításközvetítői alvállalkozókra vonatkozó szabályozását. III. A KÉRELMEZŐ ÁLLÁSPONTJA A Kérelmező a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által korábban a címszerzők tevékenysége kapcsán kiadott állásfoglalását tanulmányozta, azonban álláspontja szerint célszerű lenne a kérdést, vagy akár a korábbi állásfoglalás egyes megállapításait ismételten megvizsgálni, figyelemmel az európai jogi szabályozási tendenciákra is. A Kérelmező álláspontja szerint a Kérelmező és a Partner közötti együttműködés során a Partner a TEÁOR' besorolású üzleti közvetítői tevékenységet végez a Kérelmező részére, amelyet több okból sem lehet biztosításközvetítési tevékenységnek tekinteni. A Kérelmező álláspontját arra alapozta, hogy a biztosítási alkusz az ügyfelek megbízása alapján végzi tevékenységét, így a tevékenység kezdő időpontja az alkuszi megbízás létrejötte. Mivel ezt megelőzően maga az alkusz sem végez biztosításközvetítői tevékenységet, ebből adódóan az alkusz számára üzleti közvetítést végző tevékenységét sem lehet annak minősíteni. A Kérelmező véleménye szerint túlzottan általános és kiterjesztő a Bit. 33. (1) bekezdésének első mondatát úgy értelmezni, hogy az alkusz munkájával gyakorlatilag bármilyen kapcsolatban lévő tevékenység biztosítási szerződés létrehozására irányuló tevékenységnek minősül, és ezért biztosításközvetítésnek kellene azt tekinteni. Nézete szerint az Ügyfelek számára is előnyösebb, ha a Partner

2 tevékenysége nem biztosításközvetítői tevékenységnek minősül (azaz a biztosításközvetítő alvállalkozóra vonatkozó szabályokat rá nem kell alkalmazni), ez által az Ügyfelek biztosítási igénye hamarabb kielégítésre kerülhet. A Kérelemben arra is rávilágított, hogy álláspontja szerint a Partner tevékenysége semmiféle kockázatot nem hordoz: a Partner nem adhat az Ügyfélnek tájékoztatást a biztosítási termék jellemzőiről, a Bit. által előírt tájékoztatást a Kérelmezőtől kapja meg az Ügyfél. Ennek elmaradásáért, vagy a nem megfelelő tájékoztatásért a Kérelmező ugyanúgy felel, mintha a Partner közreműködése nélkül, közvetlenül lépett volna kapcsolatba az Ügyféllel. A Kérelmező álláspontja szerint az is fontos körülmény, hogy a Partner a saját ingatlanközvetítési tevékenységét végzi, és ehhez kapcsolódóan jelzi a Kérelmező részére, ha biztosítási igény merül fel. A Bit. 33. (2) bekezdése értelmében nem minősül biztosításközvetítési tevékenységnek a más szakmai tevékenység keretében nyújtott információszolgáltatás, amennyiben a tevékenység célja nem az, hogy az ügyfélnek segítséget nyújtson egy biztosítási szerződés megkötésében vagy teljesítésében. A szabály második fordulata ismét értelmezési kérdést vet fel a Kérelmező szerint. Egy kiterjesztőbb értelmezéssel az is kimondható, hogy az adat továbbításával a Partner segítséget nyújt a biztosítási szerződés megkötésében. A Kérelmező ezzel szemben egy szűkebb értelmezést lát helyesnek, a segítségnyújtás fogalma álláspontja szerint olyan konkrét tevékenységet takar, amelyet a Szerződés alapján már csak a Kérelmező teljesíthet. A Kérelmező álláspontja szerint mivel a szabály által használt fogalmak, kifejezések többféle értelmezést tesznek lehetővé vizsgálandó, hogy melyik megközelítés hasznosabb az Ügyfél számára. Ezzel kapcsolatban a Kérelmező utalt a fentiekben már kifejtett álláspontjára, amely szerint a Partner adattovábbítása az Ügyfél számára előnyös, mert hamarabb juthat biztosítási fedezethez, többlet-kockázatot viszont nem rejt, mert a Partner tevékenysége nem befolyásolja a Kérelmező Bit-ben és egyéb jogszabályokban előírt kötelezettségeit, és felelősségét sem. IV. IV.1 AZ MNB ÁLLÁSPONTJA Az irányadó magyar jogszabályi rendelkezések A Bit. 33. (1) bekezdése értelmében a biztosításközvetítői és a viszontbiztosítás közvetítői tevékenység (a továbbiakban: biztosításközvetítői tevékenység) a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés (a továbbiakban: biztosítási szerződés) létrehozására irányuló rendszeres, üzletszerű tevékenység. E tevékenység kiterjed a biztosítási szerződések megkötésének elősegítésére, biztosítási termékek ismertetésére, ajánlására, az ezzel kapcsolatos felvilágosításra, illetve a biztosítási szerződések megkötésére, a biztosítási szerződések értékesítésének szervezésére, továbbá a biztosítási szerződések lebonyolításában és teljesítésében való közreműködésre. A 33. (2) bekezdés a) pontja szerint nem minősül biztosításközvetítői tevékenységnek a más szakmai tevékenység keretében nyújtott információszolgáltatás, amennyiben a tevékenység célja nem az, hogy az ügyfélnek segítséget nyújtson egy biztosítási szerződés megkötésében vagy teljesítésében. A Bit. 35. (2) bekezdés c) pontja szerint a biztosításközvetítő nyilvántartására vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni, ha a biztosításközvetítői tevékenységet gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban álló, a gazdálkodó szervezet vezetőinek körébe nem tartozó természetes személy végzi, aki kizárólag a biztosításközvetítői tevékenységhez kapcsolódó kiegészítő tevékenységet végez. A január 1-jétől hatályba lépő a biztosítási tevékenységről szóló évi LXXXVIII. törvény (új Bit.) 4. (1) bekezdés 14. pontja és 370. (1) bekezdés c) pontja a Bit. idézett rendelkezéseivel megegyező rendelkezéseket tartalmaznak. IV.2 IV.2.1 A Bit. (új Bit.) alapjául szolgáló európai uniós szabályozás és annak jelenleg azonosítható változási iránya Az Európai Parlament és a Tanács december 9-i 2002/92/EK IRÁNYELVE a biztosítási közvetítésről (IMD I Irányelv) Az IMD I Irányelv preambulumának (12) cikke szerint ezt az irányelvet nem kell alkalmazni azokra a személyekre, akik más jellegű szakmai tevékenységet folytatnak, például az adószakértőkre vagy a könyvelőkre, akik szakmai tevékenységük kifejtése során eseti jelleggel adnak tanácsot a biztosítási fedezettel kapcsolatban; ugyancsak nem 2

3 kell ezt az irányelvet alkalmazni akkor, ha csupán a biztosítási termékekről általános jelleggel történő tájékoztatásra kerül sor, feltéve, hogy ennek a tevékenységnek nem az a célja, hogy segítséget nyújtson a fogyasztónak biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés megkötéséhez, vagy teljesítéséhez, illetve nem is az, hogy egy biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozás szakmai kárügyintézését végezze, sem pedig a kárrendezés és a szakértői kárbecslés. Az IMD I Irányelv 2. cikke szerint ( ) nem tekintendő továbbá biztosítási közvetítésnek a más szakmai tevékenységgel összefüggésben, esetileg adott tájékoztatás, feltéve hogy annak a tevékenységnek nem az a célja, hogy segítséget adjon az ügyfélnek a biztosítási szerződés megkötésében vagy teljesítésében, illetve nem célja egy biztosítóintézet szakmai kárügyintézésének végzése, a kárrendezés és a szakértői kárbecslés. IV.2.2 Az IMD I előirányzott módosítási irányai (IDD Tervezet) 1 Az IDD Tervezet 2. cikk (3) bekezdése szerint ezen irányelv alkalmazásában nem tekintendők biztosításközvetítésnek a) a más szakmai tevékenységgel összefüggésben az ügyfélnek esetileg adott tájékoztatás, amennyiben a szolgáltató nem tesz további lépéseket, hogy segítséget adjon az ügyfélnek a biztosítási szerződés megkötésében vagy teljesítésében, b) adat- és információszolgáltatás a potenciális szerződőkről a biztosítási közvetítők vagy biztosítók számára, vagy a biztosítási termékekről, illetőleg valamely biztosítási közvetítőről vagy biztosítóról nyújtott tájékoztatás a potenciális szerződők számára, amennyiben a szolgáltató nem tesz további lépéseket, hogy segítséget adjon az ügyfélnek a biztosítási szerződés megkötésében vagy teljesítésében. Az IDD Tervezet preambulum (11)-(12) pontjai szerint [ez az irányelv] ( ) nem alkalmazandó viszont azon olyan, mindössze bemutató jellegű tevékenységekre, amelyek adatokat és információkat szolgáltatnak a potenciális szerződőkről a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítők vagy vállalkozások számára, vagy információkat nyújtanak a biztosítási vagy viszontbiztosítási termékekről vagy egy biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőről vagy vállalkozásról a potenciális szerződők számára. Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni azokra a személyekre, akik más jellegű szakmai tevékenységet folytatnak, például az adószakértőkre vagy a könyvelőkre, akik szakmai tevékenységük kifejtése során eseti jelleggel adnak tanácsot a biztosítási fedezettel kapcsolatban; ugyancsak nem kell ezt az irányelvet alkalmazni akkor, ha csupán a biztosítási termékekről általános jelleggel történő tájékoztatásra kerül sor, feltéve hogy ennek a tevékenységnek nem az a célja, hogy segítséget nyújtson a fogyasztónak biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés megkötéséhez, vagy teljesítéséhez. IV.3 Az MNB álláspontja Amint arra a Kérelemben a Kérelmező is hivatkozott, a PSZÁF korábban több állásfoglalást is kiadott a Kérelemben megjelölt tényálláshoz hasonló kérdésekkel kapcsolatban, 2 amelyekkel is összefüggésben az MNB az alábbiakat kívánja előzetesen rögzíteni: A hivatkozott állásfoglalásokban a PSZÁF a biztosításközvetítői tevékenységen is túlmutató közvetítői körben olyan szempontrendszert alakított ki, amely alapján a körülményeket együttesen mérlegelve lehet megállapítani, hogy az adott tevékenység biztosításközvetítésnek, illetve pénzügyi szolgáltatás közvetítésnek minősül-e. Eszerint a tényállásokban vázolt tevékenységek megítélésében szerepet játszik nem kizárólagosan, azaz az adott konstrukció sajátosságaihoz képest szükség szerint további szempontokkal bővíthető módon a megbízás tartalma és a fizetés módja, az ügyfél adatainak eljuttatása a megbízóhoz, a megbízás tartalma a konkrét termék, illetve a megbízó tevékenysége általános ismertetésének vonatkozásában, valamint a megbízott tevékenységének személyes jellege. Az Európai Unió Tanácsa olasz elnökségének égisze alatt megszülető IDD Tervezet tükrében lehetséges, hogy a jövőbeni az európai uniós és az azt két éven belül átültető magyar szabályozás nem ad majd teret annak, hogy adott esetben (a tevékenység kifejtésének körülményei alapján) biztosításközvetítői tevékenységnek minősüljön a potenciális szerződőkről való adat- és információszolgáltatás biztosításközvetítők, biztosítók számára való nyújtásában kimerülő címszerzési tevékenység. A hatályos szabályozási környezetben azonban az MNB idő 1 Directive of the European Parlament and of the Council on insurance distribution (recast) o

4 előttinek tartja a PSZÁF által kidolgozott szempontrendszer felülvizsgálatát, figyelemmel arra is, hogy az IDD végleges változatának megszületése és az elfogadásának időpontja az Európai Unió Tanácsa félévente változó elnökségének ez irányú elképzelésétől, munkatervétől is függ. A tisztséget januártól betöltő lett elnökség IDD tekintetében elfoglalt álláspontja az MNB által jelenleg még nem ismert. A fentiek tükrében a jelenleg hatályos szabályozási környezet mellett a szempontrendszert is alapul véve a Kérelemben bemutatott tényállással kapcsolatban az MNB álláspontja az alábbi. IV.3.1 A megbízott tevékenységének célja és ellentételezése A Bit. 33. (1) bekezdése értelmében a biztosításközvetítői tevékenység a biztosítási szerződés létrehozására irányuló rendszeres, üzletszerű tevékenység. A Partner a Kérelmező részére végzett tevékenységért díjazásban részesül, amennyiben az Ügyfél megbízást ad a Kérelmezőnek lakásbiztosítási szerződés megkötésére, így tevékenysége a Kérelmező által sem vitatottan rendszeres és üzletszerű. A díj összege minden egyes megkötött biztosítási szerződés esetén azonos, ugyanakkor ennek az összegnek a mértékét az is befolyásolja, ha az Ügyfelek által megkötött lakásbiztosítási szerződések száma elér egy bizonyos volument. Mindezen tényállási elemek alapján egyértelműen rögzíthető, hogy a Partner érdeke túlmutat a megbízás tárgyán, azaz a biztosítási védelmet igénylő ügyfél adatainak Kérelmező részére való jogszerű (ügyfél-felhatalmazáson alapuló) továbbításának elvégzésén. A Partner érdeke a biztosítási szerződések, illetve minél több biztosítási szerződés sikeres megkötésében azonosítható, hiszen tevékenységéért csak ilyen esetben (eredmény alapon), kvázi jutalékrendszerben kap ellentételezést a Kérelmezőtől. Előbbiek alapján pedig a Partner tevékenységének irányultságaként valójában nem pusztán az ügyféladat Kérelmező részére való átadását, hanem a biztosítási szerződés Kérelmező általi létrehozásának elősegítését is azonosíthatjuk. Fentiek a végezni kívánt tevékenység biztosításközvetítésként történő minősítésének irányába mutatnak. IV.3.2 Az Ügyfél adatainak eljuttatása a Kérelmezőhöz A Kérelemben vázolt tényállás szerint, amennyiben az Ügyfelek kifejezett hozzájárulásukat adják elérhetőségi adataik továbbításához, valamint ahhoz, hogy őket a Kérelmező megkeresse, abban az esetben a Partner megküldi ezen adatokat a Kérelmező részére. Az MNB álláspontja szerint az elérhetőségi adatok továbbításával a Partner elősegíti a biztosítási szerződés létrejöttét, és e tény szintén a tevékenység biztosításközvetítői tevékenységként történő minősítését erősíti. IV.3.3 A megbízás tartalma a konkrét termék, illetve a Kérelmező tevékenysége általános ismertetésének vonatkozásában A Partner kizárólag a Kérelmező szolgáltatását ajánlja azon ingatlant vásárló ügyfelei figyelmébe, akik az ingatlanvásárlás során lakásbiztosítási szerződés megkötésére vonatkozó igényt jeleznek a Partner felé, tájékoztatást az Ügyfelek részére nem ad a biztosítási termék jellemzőiről. Ezen tényállási elemek alapján nem minősül biztosításközvetítésnek, ha a Partner a Kérelmező tevékenységét nem az egyedi biztosítási igényekhez kapcsolódóan ajánlja, hanem a szolgáltatást csak általánosságban ismerteti. Így amennyiben a Partner tevékenysége kimerül abban, hogy általánosságban felhívja az Ügyfelek figyelmét a Kérelmező szolgáltatásaira, az önmagában egyéb, biztosításközvetítői minősítés irányába mutató körülmény hiányában nem minősíthető biztosításközvetítői tevékenységnek. IV.3.4 A Partner tevékenységének személyes jellege Amennyiben a Partner személyesen találkozik azokkal az Ügyfelekkel, akiknek a Kérelmező szolgáltatását ajánlja, közöttük kommunikáció alakul ki, és az Ügyfelek a Partner aktív közreműködése révén kerülnek kapcsolatba a Kérelmezővel, akkor ez a körülmény szintén a közvetítői jelleg fennállására utal. A Kérelemben körülírt tényállás szerint a Partner többek között azáltal, hogy az Ügyfelek elérhetőségi adatait továbbítja a Kérelmező részére aktívan hozzájárul ahhoz, hogy az Ügyfelek kapcsolatba kerülhessenek a Kérelmezővel. IV.3.5 A Kérelmező által hivatkozottak értékelése A IV.3.1 IV.3.4 pontokban foglaltak alapján több tényállási elem is a Partner tevékenységének biztosításközvetítői tevékenységként történő minősítése irányába mutat. 4

5 i) A vázolt tevékenység biztosításközvetítői tevékenységnek való minősíthetősége akadályaként az MNB nem tartja elfogadhatónak a Kérelmező azon érvelését, miszerint a biztosítási alkuszi tevékenység kezdőpontja az alkuszi megbízás létrejötte; ezt megelőzően sem az alkusz, sem az alkusz számára üzleti közvetítést végző személy tevékenységét nem lehet biztosításközvetítői tevékenységnek minősíteni. Az MNB jogértelmezése szerint a Bit. 33. (1) bekezdése a biztosításközvetítői tevékenységre vonatkozó szabályozási keretrendszer kiindulópontját, alapfogalmát adja meg; az előbbi alapfogalomnak megfeleltethető valamely tevékenység Bit. szabályozási rendszere alá tartozásának pedig nem lehet akadálya a felek közötti magánjogi megbízási jogviszony létrejöttének a kifejtett tevékenységhez (vagy annak egy vagy több részelemeihez) képesti későbbi időpontja. ii) Az MNB álláspontja szerint nem fogadható el a Kérelem szerinti azon érvelés sem, miszerint a Bit. 33. (1) bekezdésének első fordulatát túlzottan általánosan megközelítve a Kérelmező munkájával gyakorlatilag bármilyen távoli kapcsolatban lévő tevékenységre igaz lehet, hogy biztosításközvetítésnek minősül. A Bit. 33. (1) bekezdésének első fordulata a biztosításközvetítői tevékenység általános definícióját tartalmazza, a második fordulat pedig példálózó jelleggel olyan tevékenységeket sorol fel, amelyek amennyiben biztosítási szerződés létrehozására irányulnak kimerítik a biztosításközvetítés fogalmát. Ennek megfelelően ahhoz, hogy valamely tevékenység biztosításközvetítésnek minősüljön, nem szükséges a második fordulatban említett valamennyi tevékenység egyidejű kifejtése. Abból pedig, hogy a Bit a (2) bekezdésének c) pontja a biztosításközvetítő gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban álló és kizárólag a biztosításközvetítői tevékenységhez kapcsolódó kiegészítő tevékenységet végző nem vezető beosztású természetes személyek esetében is csupán a biztosításközvetítők nyilvántartására vonatkozó szabályok alkalmazását zárja ki, következik az is, hogy a biztosítási szerződés létrehozására irányuló tevékenységben történő közreműködés, segítségnyújtás, illetve annak támogatása is az üzletszerűség fennállta esetén biztosításközvetítői tevékenységnek minősül. Előbbiek alapján egyrészt a Bit. sem a biztosításközvetítői tevékenység szűkítő jellegű értelmezése helytállóságát támasztja alá, illetve támogatja, másrészt az MNB a Partner által kifejtendő támogató, segítő tevékenység és a Kérelmező tevékenysége viszonylatában a túl távoli kapcsolatot éppen a fenti szempontrendszeren keresztüli értékelés eredménye alapján nem tartja megállapíthatónak. iii) Az ii) pontban kifejtettekre is figyelemmel az MNB nem tartja elfogadhatónak a Kérelmezőnek a Bit. 33. (2) bekezdése szűkebb értelmezésére vonatkozó álláspontját. A Kérelmező érvelése szerint a segítségnyújtás fogalma olyan konkrét tevékenységet takar, amelyet a Kérelmező és a Partner közötti szerződés alapján már csak a Kérelmező teljesíthet. Az MNB álláspontja szerint a Bit. 33. (2) bekezdésének második fordulatából éppen ellenkezőleg az következik, hogy a más szakmai tevékenység keretében nyújtott információszolgáltatásnak is lehet célja a biztosítási szerződés megkötésében vagy teljesítésében való segítségnyújtás, azaz az ügyfelek részére nem csak alkusz nyújthat segítséget a biztosítási szerződés megkötéséhez, illetve teljesítéséhez. Ez esetben viszont a tevékenység biztosításközvetítői tevékenységnek minősül. Míg ugyanis a Bit. 33. (1) bekezdése a biztosításközvetítői tevékenység fogalmát adja meg (tehát hogy milyen feltételek, körülmények fennállása esetén minősül valamely tevékenység biztosításközvetítésnek), addig a Bit. 33. (2) bekezdése azokat a tevékenységeket határozza meg, amelyeket a jogalkotó nem minősít biztosításközvetítői tevékenységnek, ám ilyen rendelkezés hiányában e fogalom körébe tartozhatnának. E kivételek értelmezése során figyelembe vehetőek az IMD I jelen állásfoglalás IV.2.1 pontja alatt idézett előírásai. Azok alapján az IMD I olyan tevékenységeket kívánt a biztosításközvetítés köréből kivett más jellegű szakmai tevékenység körébe sorolni, amelyek kifejtése során mindössze eseti jelleggel és a saját szakmai (például adószakértői) tevékenység keretében is értékelhetően kerül sor a biztosítási fedezettel kapcsolatos tanácsadásra, illetve amikor a biztosítással kapcsolatos információnyújtás célja nem a biztosítási szerződés megkötésének elősegítése. Nyilvánvalóan nem ilyen azonban a díjazása módja folytán az ingatlanbiztosítási fedezetet nyújtó biztosítási szerződések létrejöttében érdekelt Partner rendszeresen, ismétlődő jelleggel végzett tevékenysége. A Kérelemben egyébként maga a Kérelmező is hivatkozik arra, hogy a tényállásban vázolt megoldás úgy nyújt segítséget az Ügyfelek számára, hogy kockázatot nem hordoz. Azaz a Kérelmező által is elismerten a Partnerrel végeztetni kívánt tevékenység a biztosítási szerződés megkötésének elősegítését szolgálja. A beadványban 5

6 foglaltak alapján pedig ez a segítség esetlegesen túlmutathat az ügyfél elérhetőségi adatainak puszta továbbításán is és igényfelmérési résztevékenységként is értékelhetően az ingatlanközvetítéssel érintett, a biztosítási fedezet potenciális tárgyát képező ingatlan adataira is kiterjedhet -, mivel másként nem értelmezhető a Kérelmező azon érvelése, miszerint a Partner adattovábbítása az Ügyfél számára azért előnyös, mert hamarabb juthat biztosítási fedezethez. Az MNB álláspontja szerint önmagában ugyanis az aligha lehet befolyással a biztosítási fedezet megteremtésének időigényére, hogy a Partner által adott elérhetőségek alapján a Kérelmező keresi meg az Ügyfelet, vagy az Ügyfél keresi meg például az elvehető/átadott alkuszi névjegykártya alapján a Kérelmezőt. Előbbiek alapján az MNB a Kérelmező általi, az ügyfélérdekekre hivatkozó jogértelmezésnek sem látta létjogosultságát április 09. 6