BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK NAPPALI TAGOZAT KÜLGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁS SZAKIRÁNY

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK NAPPALI TAGOZAT KÜLGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁS SZAKIRÁNY SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓZÁS MAGYARORSZÁGON AZ EGYKULCSOS SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ VIZSGÁLATÁNAK TÜKRÉBEN Készítette: Markó Anna Budapest 2012

2 TARTALOMJEGYZÉK ÁBRAJEGYZÉK... 5 BEVEZETÉS AZ ADÓ SZEREPE A GAZDASÁGBAN AZ ADÓ FOGALMA ADÓJOGI ALAPFOGALMAK AZ ADÓRENDSZER, ADÓPOLITIKA FOGALMA, JELLEMZŐI AZ ADÓK KÖZGAZDASÁGI FUNKCIÓI AZ ADÓZTATÁS ÁLTALÁNOS ALAPELVEI AZ ADÓZTATÁS HATÁSAI SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓZÁS MAGYARORSZÁGON A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓRÓL ÁLTALÁBAN A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ BEVEZETÉSE A SZEMÉLYI JÖVEDELEM ADÓRENDSZER FŐBB JELLEMZŐI A RENDSZER KRITIKÁJA AZ EGYKULCSOS ADÓ BEMUTATÁSA AZ ADÓZÁS VÁLTOZÁSÁNAK TENDENCIÁI AZ EURÓPAI UNIÓBAN AZ ADÓZÁS GLOBÁLIS KÉRDÉSEI AZ EURÓPAI UNIÓ ADÓHARMONIZÁCIÓJA A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓZÁS GYAKORLATA AZ EURÓPAI UNIÓBAN AZ EGYKULCSOS ADÓRENDSZER NEMZETKÖZI TAPASZTALATAI Balti országok Szlovákia EGYKULCSOS SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓZÁS MAGYARORSZÁGON AZ EGYKULCSOS ADÓ BEVEZETÉSE Magyarországi bevezetésének előtörténete A kormányzópárt programja: gazdasági növekedés és szociális biztonság A BEVEZETÉS KÖRÜLMÉNYEI, HELYZETKÉP Helyzetkép Makrogazdasági mutatók alakulása AZ ÚJ SZEMÉLYI JÖVEDELEM ADÓRENDSZER

3 A munkát terhelő adókat és járulékokat érintő módosítások Az adóék alakulása AZ EGYKULCSOS SZEMÉLYI JÖVEDELEM ADÓRENDSZER BEVEZETÉSÉNEK EREDMÉNYEI, HATÁSAI Az adóreform csomag hatása a különböző jövedelmi szinteken Adóztatási alapelvek érvényesülése Adómorálra gyakorolt hatás Adócsökkentés hatása a keresletre Államháztartás és megtakarítások Foglalkoztatás A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓZÁS JÖVŐJE MAGYARORSZÁGON AZ EGYKULCSOS ADÓRENDSZER ÖSSZEFOGLALÁS AZ OPTIMÁLIS SZEMÉLYI JÖVEDELEM ADÓRENDSZER MELLÉKLET

4 Ábrajegyzék 1. ábra Személyi jövedelemadó bevétel a GDP %-ban, ábra Adóbevallások adatai Magyarországon, ábra Az adó- és járulékbevételek a GDP százalékában az EU-27 országokban, ábra Az adóbevétel klasszikus ismérvek szerinti csoportosítása az EU-27 országokban, ábra A közvetlen adók főbb adónemek szerinti megoszlása az EU-27 országokban, ábra Személyi jövedelemadó a GDP százalékában az EU-27 országok átlaga, ábra Makrogazdasági mutatók alakulása ábra Adókulcsok alakulása ábra Az adóék alakulása ábra A háztartások jövedelmének változása az adóváltozások hatására 5

5 Bevezetés Szakdolgozatom témája a magyarországi személyi jövedelemadózás, kiemelten a január 1-től bevezetett egykulcsos adórendszer elemzése. Szakmai gyakorlatomat tanácsadó cég adózási szakterületén töltöttem, ahol nagy érdeklődéssel fordultam a személyi jövedelemadózás felé. Ebben a nagy témakörben olyan területet akartam választani, ahol a kutató munka, anyaggyűjtés aktuális, a közelmúlt adataira épül, és a levonható következtetésekhez személyesen is viszonyulok. Választásom aktualitását erősítette, hogy a évben megválasztott új kormány egyik zászlóshajója az egykulcsos személyi jövedelemadó, annak bevezetése és életben tartása egyik meghatározó eleme a kormány által folytatott unortodox gazdaságpolitikának, ez az egyik alappillére az általa kommunikált gazdasági szabadságharcnak. Megvalósulását széles körű figyelem övezi nemcsak idehaza, de a magyarországi gazdaságpolitikát árgus szemekkel figyelő külső szereplők által is. Az adók közül a személyi jövedelemadó (dolgozatomban, a továbbiakban az SZJA, szja rövid alakot is használom és egyenértékűnek tekintem) a legszélesebb réteget érintő adónem, megítélésem szerint minden családban van alanya, ebből következően a legnagyobb érdeklődést kiváltó adó. A figyelem középpontjában áll, mert mindenki számára húsbavágó kérdés, hogy a kapott jövedelemből mennyi az elkölthető vagy éppen megtakarítható jövedelemhányad. Témaválasztásom fontosságát az is jelzi, hogy az előkészítés alatt álló IMF tárgyalások megkezdése előtt már elhangzottak mérvadó uniós szakemberektől bírálatok a bevezetett egykulcsos személyi jövedelem adórendszer fenntarthatóságáról. A kormányzati várakozás az volt (jelenleg is az), hogy az adócsökkentés hatására a lakosságnál maradt többletjövedelem felpörgeti a belső keresletet, a fogyasztás nőni fog. Ez mintegy katalizátorként beindítja gazdasági növekedést, és azt fent is tartja ben a magyar gazdaság körülbelül 1,7%-os GDP-többlettel zárt, amely ugyan messze elmaradt a várakozásoktól, de mégis némi gazdasági növekedést jelent. 6

6 Ezért dolgozatom célja, hogy választ adjak erre a kérdésre: Az egykulcsos személyi jövedelemadó hozzájárult-e Magyarország gazdasági növekedéséhez, és az új adórendszer igazságos-e? Ehhez a következő kérdéseket vizsgálom, kutatásom tárgyát e kérdések adják: a) Az egykulcsos személyi jövedelemadó által indukált adócsökkentés hozzájárult-e a belső kereslet felpörgetéséhez? b) A kormány megvalósította-e, hogy igazságosabb, méltányosabb legyen az adórendszerünk, valóban mindenki jól járt az átalakításokkal? c) Az új személyi jövedelem adórendszer pozitív hatással volt-e a foglalkoztatásra és az adómorálra? A téma szakirodalmának alapos tanulmányozást követően a kérdések megválaszolásához az első fejezetben áttekintem az adó szerepét a gazdaságban. Az adótani alapfogalmak tisztázása után, sorra veszem az adórendszer és adópolitika jellemzőit, szerepét, ismertetem a kérdések megválaszolásához elengedhetetlen adópolitikai alapelveket és az adók közgazdasági funkcióit és hatását. Ezután számításokra alapozva áttekintem a személyi jövedelemadó bevezetésétől eltelt időszakot egészen az egykulcsos adó bevezetéséig. A KSH, NAV és OECD adatbázisából nyert adatok alapján számított mutatókat elemzem, majd csokorba szedem az adott rendszer kritikáját, miért gondolták mérvadó emberek, hogy az egykulcsos lesz a megoldás. Bemutatom az egykulcsos adó elméleti hátterét. A nemzetközi trendeket tárgyaló szakkönyvek és tanulmányok információit feldolgozva a harmadik fejezetben nemzetközi kitekintést adok a térségben bevezetett egykulcsos adórendszerekről. Kitérek az Európai Unió adóharmonizációs elvárásaira, adópolitikájára. Az EUROSTAT adatait felhasználva a nemzetközi versenyképesség megítéléséhez összehasonlítom a magyar adórendszer főbb mutatóit az Európai Unió országai mutatóival. Az egykulcsos adórendszer nemzetközi tapasztalataiból kiemelve bemutatom a szlovák és a balti állambeli reformok megvalósítását és annak hatásait. Magyarországon a évi választásokon nyertes kormányzópárt vezette be január 1-én az egykulcsos személyi jövedelemadózást, de ennek gondolata már évekkel azelőtt megfogalmazódott hazai közgazdászok körében és a pártok gazdaságpolitikai elképzeléseiben is felfedezhetők. Dolgozatomban bemutatom ennek főbb vonulatait 7

7 kibányászva a meghatározó párt brosúrájából és a tengernyi internetes cikkből. Ebben a negyedik fejezetben dolgozom fel az egykulcsos személyi jövedelem adórendszer évi hatásait, kutatva és megadva a választ a feltett kérdésekre. A témában megjelent tanulmányok, műhelymunkák és mikroszimulációs kutatások publikációi segítettek az egykulcsos személyi jövedelemadózás hatásainak felmérésében, a következtetések levonásában és összegzésében. Végezetül megfogalmaztam saját utópiámat az optimális személyi jövedelem adórendszerről, reményeim szerint dolgozatom végéhez érve sikerült az egykulcsos személyi jövedelem adórendszer magyarországi működéséről véleményformáló következtetéseket levonnom. Dolgozatom összeállítását Czakó Dezső belső konzulensként segítette, akinek útmutatásai nagymértékben előrevittek a téma szakirodalmának feldolgozásában, gyors és készséges közreműködése hatékonyan hozzájárult szakdolgozatom elkészítéshez. 8

8 1. Az adó szerepe a gazdaságban Ezen a világon semmiről sem mondhatjuk, hogy biztos, kivéve a halált és az adót. (Benjamin Franklin) Az adó intézménye évezredek óta része az emberiség életének, a szervezett társadalmak létrejöttével már az ókorban is szerepet játszott a közteherviselésben. Minden társadalomban léteznek olyan közfeladatok, amelyek ellátása az állam feladata. A mai modern államokban, így hazánkban is az adózás olyan kötelesség, amely mindenkit terhel, így komoly társadalompolitikai kérdéseket vet fel. A társadalomtudományi-közgazdasági gondolkodás fejlődése során az adó fogalmát már nagyon sokan nagyon sok féleképpen megállapították, a különböző tudományágakban nem teljesen azonos tartalommal jelenik meg. Az adóztatás legfőbb célja az állami feladatok ellátásához szükséges adóbevételek biztosítása. Ez a legfőbb, de nem az egyetlen célja. Legfőbb jogforrásunk az Alkotmány 70/I. -a rögzíti minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet számára a jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányos közteherviselés kötelezettségét. Dolgozatom írásakor hatályba lépett az Alkotmány módosítása, amelynek a megnevezése Alaptörvény. Ennek 40. cikkelye szerint a közteherviseléshez való hozzájárulás alapvető szabályait sarkalatos törvény határozza meg. Ez a sarkalatos törvény a Magyarország gazdasági stabilitásáról címet viseli, ennek V. fejezete határozza meg a közteherviselés alapvető szabályait. Az alábbiakban először áttekintem az adójogi alapfogalmakat, amelyek pontos használata elengedhetetlen feltétele az adórendszerek és adózási alapelvek és funkciók szakszerű értelmezéséhez és használatához. Az adótani alapfogalmak ismertetése után bemutatom az adóztatás közgazdasági funkcióit, az optimális adórendszer és adópolitika ismérveit, alapelveit. Végül az adóztatás hatását tárgyalom, mindezt azért, hogy témám elméleti alapjait tisztázzam. 9

9 1.1. Az adó fogalma Legáltalánosabban az adó kötelező (állam által kikényszerített) jellegű, közvetlen ellenszolgáltatás nélküli, jogszabályi előírásokon alapuló egyszeri vagy folyamatos fizetési kötelezettség. (Sztanóné és szerzőtársai, 2007) Kötelező jellegét az adja, hogy az állam megfizetését adminisztratív végrehajtás útján is kényszerítheti, az adófizetést elmulasztókkal szemben kényszerintézkedéseket tehet. Az adófizetők befizetésükért cserébe semmilyen közvetlen ellenszolgáltatást nem kapnak, nem szereznek közvetlenül jogosultságot egyenértékű juttatásra. Az adózást a közvetlen ellentételezés hiánya jellemzi, az állam csak közvetetten juttat vissza az adózóknak a befizetésükből, de az nem érinti az adózók pozícióját. Az adózás a mai modern államokban pénzfizetésre irányuló kötelezettség, csak pénzformában lehet teljesíteni, melynek behajtására az állam jogosult Adójogi alapfogalmak Az alapfogalmak rögzítése feltétlenül szükséges a későbbi tárgyalnivaló érthetősége érdekében. Ezen alapfogalmak alapján határozható meg egy adónem jellemzője, ezek alapján értékelhetjük az adórendszer felépítését. A legfontosabb elemek az adóalany, adótárgy, adóalap, adónem, adómérték, adókulcs, adómentesség, adókedvezmény és adóteher. Az adóalany a törvény által adófizetésre kötelezett természetes vagy jogi személy. Nem feltétlenül egyezik meg az adófizető személyével. Ez utóbbi az a gazdasági szereplő, aki ténylegesen megfizeti az adót. A személyi jövedelemadó esetében az adóalany és az adófizető egybeesik. Az adótárgy az a termék, szolgáltatás, vagyontárgy vagy tevékenység, ami alapján az adózás történik. Az adóalap az adókötelezettség alapját jelentő pénzbeli összeg vagy természetes mértékegységben meghatározott mennyiség. Ez után számítják ki a ténylegesen fizetendő adó összegét. Az adónem a különböző adótárgyak, adóalanyok, adófizetők és adóalapok kombinációjából képzett konstrukciók. Az adómérték az a mennyiségi egység, amely az adó összegének az adó alapjára való vetítésből keletkezik. Az adómérték meghatározása történhet adókulcsok vagy adótételek szerint. Az adókulcs az adóalap meghatározott százaléka. Ez a százalékos adókulcs (adóláb) lehet degresszív, lineáris vagy progresszív. Lineáris adózásról beszélünk, ha az 10

10 adóalappal egyenes arányban emelkedik az adó összege, vagyis bármilyen adóalap után azonos százalékú adót kell fizetni. A progresszív adóztatás lényege, hogy az adóalap emelkedésével nő a megállapított százalékos adómérték, aminek következtében adóalap változásnál jobban nő a fizetendő adó összege. Magyarországon január 1-ig a személyi jövedelemadózásban folytonos típusú progresszív adókulcsokat alkalmaztak. Az adómentesség és adókedvezmény az adókönnyítés két leggyakoribb formája, amit a jogalkotó biztosíthat. Kivételt jelentenek az általános szabályok alól, szociális és gazdasági célokat szolgálva épülnek bele az adórendszerbe. Az adómentesség adókötelezettség alól jogszabály által megengedett kivétel, tényleges adófizetési kötelezettség nem keletkezik. A mentesség vonatkozhat adóalanyra vagy adótárgyra. Az adókedvezmény az adó összegének csökkentése vagy fizetési halasztás adóalap-csökkentés vagy adócsökkentés útján. A kedvezmény itt is vonatkozhat adóalanyra vagy adótárgyra. Mikroszinten az adóteher az adóalap egy egységére jutó adó. Nemzetgazdasági szinten az összes adóbevétel és az éves GDP hányadosaként szokták kifejezni az adóterhelést. Későbbi elemzésem során a GDP-arányos személyi jövedelemadó bevétel vagy más megfogalmazásban a személyi jövedelem adóteher a GDP arányában fontos mutatószáma lesz a személyi jövedelemadó változás és adóteher nagyság bemutatásának. (Vigvári, 2002) 1.3. Az adórendszer, adópolitika fogalma, jellemzői Az adórendszer egy országban adott időszakban alkalmazott adónemek összességének és a működtetett adóügyi intézményeknek az összefüggő rendszere. Az adórendszer az adópolitika által meghatározott, ország specifikus kategória. A modern adórendszerek többcsatornásak, vagyis egyidejűleg többféle adófajtát alkalmaznak, hogy azok jól kiegészítsék egymást. (Galántainé, 2005) Az adórendszer mindig összefügg a gazdaság, társadalom szerkezeti viszonyaival, fejlettségével, technológiával. Ha ezekben lényegesebb változások mennek végbe, akkor az adórendszernek is változnia kell. Az adórendszer szerkezetét érintő változásokat adóreformnak nevezzük. Az adóreformok lehetnek általánosak és részlegesek is, mindegyikre könnyű példát találni a magyar adótörténelemben. 11

11 A gazdaságpolitika szolgálatában álló modern adórendszereknek az alábbi fő funkciókat kell betöltenie (Sztanóné és szerzőtársai, 2007): államháztartás bevételeinek biztosítása: legfontosabb funkció, az adó az állam fő bevételi forrása; gazdaságpolitikai célok megvalósításának segítése: adórendszer funkciója, hogy támogassa a gazdaságpolitika fő törekvéseit. Az adórendszer szerkezete, vagyis a különböző adótípusok aránya, ezen belül az adónemek aránya, adómértékek, mentességek együttese az adópolitika. Magában foglalja az adórendszerrel kapcsolatos elvi döntéseket és az adóügyi gyakorlati eljárások összességét. Lényegében az adótörvények gyakorlatba történő átültetése. (Sztanóné és szerzőtársai, 2007) Az adórendszerek viszonylag stabilak, az adónemek és mértékek, valamint egyéb tényezők módosításával adott adórendszer többféle adópolitika megvalósítását szolgálhatja. Az adópolitika állandó elemei a pénzügy politikai célok szolgálata, az adópolitikai célok szolgálata, a közteherviselési rendszer által érvényesíteni kívánt preferencia rendszer működtetése, az adórendszer racionális ráfordításokkal történő működtetése. (Vigvári, 2002) Az adópolitika sohasem lehet öncélú. A kitűzött adópolitikai céloknak alkalmazkodniuk kell az adott társadalmi berendezkedéshez és az ország gazdaságpolitikai programjához, figyelembe véve a fenntartható közteherviselési rendszer társadalmi és gazdasági korlátait Az adók közgazdasági funkciói Témám szempontjából kiemelkedő fontosságú az adók közgazdasági funkciói működése, így fontos azok pontos elméleti meghatározása. Galántainé (2005) alapján az alábbiak szerint határozható meg az adók közgazdasági funkciói. Fiskális-fedezeti funkció Az adóztatás legfőbb szerepe, hogy elegendő bevételt biztosítson a központi és helyi közhatalmi feladatok gyakorlásához, az államháztartás bevételeinek legjelentősebb részét a 12

12 gazdálkodók és a lakosság adó-és adó jellegű befizetései teszik ki. A modern adórendszerek nem kizárólag erre a hagyományos szerepre épülnek, az adóztatásnak lehetnek egyéb szándékolt irányultságai is. Elosztási és újraelosztási funkció Az adózáson keresztül megvalósuló funkció egyrészt az államháztartás és a gazdasági szféra, másrészt a gazdaság szereplői közötti jövedelemátcsoportosítást tesz lehetővé. A központosított újraelosztás legfontosabb eszköze, amely meghatározza a társadalmi közös fogyasztás finanszírozásához való hozzájárulás formáját és mértékét. Gazdaságirányítási funkció Az adó a gazdaságirányítás egyik fontos pénzügyi eszköze. A jogalkotók speciális célokat is tekintetbe vehetnek az egyes adónemek tételes szabályainak megalkotásakor. Az adó közvetett befolyásolási eszköz: a költségvetés jövedelem elvonási rendszere a pénzügyi folyamatokon keresztül befolyásolja a lakosság és a vállalkozások pénzügyi helyzetét, gazdasági döntéseit. A gazdasági élet szereplőit ösztönzi a versenyképesség fokozására, a gazdaságpolitikai célok megvalósítását elősegítő vállalkozásokra, egyes tevékenységeknél a változó piaci viszonyokhoz, a tudományos és technikai színvonal változásaihoz történő gyors és rugalmas hozzáigazítására. Foglalkoztatás politikai célokat is szolgál az adóztatás, elősegíti a technikai színvonal változása következtében szükségessé váló munkaerőstruktúra váltását, változtatását. Arányosítási funkció Az adórendszerek arányosítási funkciója alapvetően arra irányul, hogy ha egy piaci szereplő nem piaci magatartása révén jut mások kárára indokolatlan vagyoni előnyhöz, akkor ilyen többletjövedelmét a költségvetés adók formájában elvonja, majd közkiadások finanszírozására fordítsa. 13

13 1.5. Az adóztatás általános alapelvei Az adózás olyan, mint a libatépés, annak tudománya, hogyan lehet a legtöbb tollat a legkevesebb gágogás árán megszerezni. (Jean-Baptist Colbert) A mondás jól érzékelteti az adózás problematikáját: adózni senki sem szeret, hiszen fizetésével szemben nem számíthat közvetlen ellenszolgáltatásra. A közösség érdekében nyújtott szolgáltatásokat azonban finanszírozni kell, vagyis az adófizetés egyedi, a befizetések felhasználása viszont legnagyobbrészt közösségi. Ez az alapvető forrása az adózás körül mindig létező konfliktusnak, valamint az, hogy az adózás minden egyes résztvevője csak a többi hátrányára szerezhet előnyöket. (Galantainé, 2005) Az adózás alapelvei részint az állam lényegéből, részint pedig az adó gazdasági jellegéből adódnak. Az adó ugyanis a közületi lét szükségletfedezetének alapvető eszköze. A közgazdasági irodalomban sokan sokféleképpen fogalmazták meg az optimális adóztatás elvi követelményeit. Adam Smith szerint a jó adórendszer: igazságos (fizetőképességhez arányosan igazodó), egyértelmű, határozott (átlátható és kiszámítható, világos és közérthető), megfelelő (az adózó számára gazdaságilag alkalmas időben és módon fizetendő, az adózó olyan időben fizethesse az adót, amely gazdasága természete szerint számára a legalkalmasabb), gazdaságos (az adóztatás és az adózás teljesítésének költsége minimális, az adózóknak a legkisebb mértékben kelljen többet fizetniük, mint azt az összeget, amellyel a kincstár az adó révén bevételhez jut). Samuelson és Northaus szerint két filozófia szerint érvényesíthető a viszonylagos stabilitást mutató alapelvek érvényesítése során a közterhek elosztása (Galántainé, 2005): A haszonelvi megközelítés: a különböző személyeket, szervezeteket a társadalmi tevékenységükből rájuk jutó haszon arányában kell megadóztatni. Az adót annak alapján kellene megállapítani, hogy az adófizető milyen mértékben élvezi az adóbevételekből finanszírozott közkiadások hasznát. A gyakorlatban ez nehezen alkalmazható elv. 14

14 A fizetőképességi elv szerinti megközelítés: az arányos közteherviselés érdekében az adóterheket a fizetésre kötelezettek között fizetőképességükkel arányosan kell szétosztani. A fizetett adó mértékének össze kell függenie a jövedelem, vagyon nagyságával. Vagyonosabb polgárnak több adót kell fizetnie. Az adózási rendszerek legtöbbször hangoztatott kritikája az adózási szabályok méltánytalanságaira szokta ráirányítani a figyelmet. A tisztességes, méltányos adózás kérdésköre roppant bonyolult, ehhez kapcsolódóan két fogalom alakult ki: horizontális méltányosság: egyenlőkkel való egyenlő bánásmód, minden lényeges szempontból egyforma helyzetűeket egyenlően szükséges kezelni, lényegében egyforma adottságú embereket egyenlő mértékben kell adóztatni; vertikális méltányosság: a nem egyenlőket különbözőképpen kell adóztatni, meg kell határozni, hogy ki adózzon magasabb adókulcs szerint és mennyivel fizessen többet másoknál. Ezek az alappillérei ma is az adórendszerekkel szemben támasztott igazságosság követelményének, dolgozatomban én is keresem erre a választ, hogy a jelenlegi adórendszer mennyiben felel meg ennek. A modern adóztatási alapelvek az alábbiakban foglalható össze (Galántainé, 2005): A megbízhatóság elve: az adóterhek biztonságos megfizetését feltételezi. Az adó nem haladhatja meg azt a mértéket, amit az adózók még meg tudnak fizetni. A kiszámíthatóság elve: az adórendszer ne változzon túl gyakran, az adóterhek minimum középtávon viszonylag stabilak és legalább tendenciájukban kiszámíthatóak legyenek. Az érvényesíthetőség elve: a könnyen teljesíthetőség elvét hangsúlyozza. Eszerint az adózás szabályai legyenek áttekinthetőek, egyértelműek, egyszerűen alkalmazhatók. Ide tartozik, hogy az adórendszert ne lehessen kijátszani, az adófizetést ne lehessen elkerülni. Sokak szerint az adórendszer egyszerűsége és igazságossága ellentétes követelményeket támaszt, hiszen minél több szempontot vesz figyelembe, azaz minél igazságosabb, annál bonyolultabb is általában egy adószisztéma. 15

15 A jutányosság elve: gazdaságossági szemléletet tükröz, megköveteli, hogy az adóból származó költségvetési bevételek és a megszerzésük érdekében felmerült ráfordítások racionális arányban álljanak egymással. A konzisztencia elve: az adórendszer belső harmóniájának, a többi gazdaságossági szabályozóval való összehangoltságának, valamint a nemzetközi szabályokhoz való illeszkedésének követelménye. A politikusok által megszavazott, jó esetben a szakma által működtetett konkrét adórendszer az elveket többé-kevésbé figyelembe véve, de elsősorban politikai-hatalmi, gazdasági, esetleg praktikus szempontokat is mérlegelve, jellemzően érdekek mentén, konfliktusok és kompromisszumok közepette funkcionálnak. A fentiek összegzéseként elmondhatjuk, hogy egy jól működő adórendszernek öt alaptulajdonsága van: gazdaságilag hatékony, adminisztráció szempontjából egyszerű, rugalmas, igazságos, politikailag felelősségteljes. Az adóztatás funkciói és alapelveinek ismertetése után bemutatom az adóztatás során érvényesülő hatásokat Az adóztatás hatásai Az adózás, adópolitikai döntések hatásait a mikroökonómia és a makroökonómia meglehetősen sokoldalúan tárgyalja, e hatások mindegyikének összefoglalása nem célom. Azokat a hatásokat szeretném bemutatni, amelyek témám szempontjából relevánsak. Vigvári (2005) csoportosítását alapul véve az alábbiak szerint soroltam be az adóztatás hatásait: Jövedelmi hatás Az adóztatás közvetlen hatása a jövedelem-elvonás, melyet számos tényező határoz meg. Fontos vizsgálati szempont, hogy e hatás hogyan oszlik meg a különböző típusú gazdasági szereplők között, milyen módon érinti a gazdaság eredményes működését szakmánként, ágazatonként vagy éppen regionális egységenként (Vigvári, 2005). E hatás egyik speciális esete, amikor az összes adó (adóterhelés) nem változik, de módosul az adórendszerben alkalmazott adónemek aránya. (Vigvári, 2002) 16

16 Gazdasági szereplők magatartására gyakorolt hatás A gazdasági szereplők alkalmazkodni próbálnak az adópolitikai döntésekhez, az adórendszer átalakításához, egy-egy reformra azonnal reagálnak. Törekvéseik az adóterhek semlegesítésére, csökkentésére a nettó jövedelmi pozíció javítására irányulnak. Beszélhetünk ún. helyettesítési hatásról, jövedelmi hatásról, bizonyos gazdasági események időbeni csúsztatásáról, adóterhek áthárításáról vagy az adókikerülésről. A helyettesítési hatás azt jelenti, hogy az adócsökkentés következtében a munkavállalók nettó jövedelme növekszik. Ebben az esetbe a munkavállaló számára érdemes lesz többet dolgozni. Nőhet a ledolgozott munkaórák és az aktív munkavállalók száma. A jövedelmi hatás épp ellenkező eredménnyel jár. Mivel nő a kereset, ezért kevesebb munkával is el lehet érni ugyanazt a jövedelmi szintet, így csökkenni fog a munkaerő-kínálat. Változás állhat be az adófizetők jogkövető magatartásában is, tudatos adóelkerülés vagy adócsalás következhet be. Az előbbi jogi szempontból az adóminimalizálás legális formája, adótehercsökkentésre irányuló törekvés az adórendszer és más jogszabályok adta lehetőségek kihasználásával. Az adócsalás bűncselekmény, technikái jogellenes magatartásnak minősülnek. Munkaerő piaci hatás Az adók és járulékok többsége a munkajövedelemre (mögötte a foglalkoztatásra épül), a vállalkozások úgy igyekeznek gazdálkodásuk eredményességét javítani, hogy gazdasági tevékenység kiszervezésével, műszaki fejlesztéssel, tevékenységi struktúra módosításával csökkentik az élőmunka felhasználást. Mindennek következménye a gazdasági aktivitás csökkenése, illetve a szociális feszültségek erősödése. Figyelmet érdemlő, hogy a munkára épülő adóterhek mérséklése nem jár automatikusan a foglalkoztatás javulásával, hiszen változatlan piaci kereslet esetén a vállalkozások még mindig találhatnak élőmunkánál olcsóbb termelési megoldásokat. (Pitti, 2009) Egyensúlyi hatások Az adózás mindképpen módosítja a piaci mechanizmus működését, jelentős hatást gyakorol mind a különböző részpiacok, mind a gazdaság egészének egyensúlyára. Legközvetlenebbül az államháztartás pozícióját befolyásolja, de lényeges a fizetési mérlegre és gazdasági egyensúlyra gyakorolt hatása is. A gazdasági egyensúlyt érintő hatás 17

17 érvényesül mind makro-, mind mezo-, mind mikroszinten (Vigvari, 2002). A mezoszintű hatások közül az egyik az adóverseny, melynek lényege, hogy az alacsonyabb adóterhelésű helyeket mind egy országon belül, mind nemzetközi szinten preferálják a gazdaság szereplői. Szociális hatások Az adó- és járulékterhek a vállalkozásokat racionális élőmunka-felhasználásra és a jóléti funkciók leépítésére késztetik. Ezek egyfelől csökkentik a gazdasági aktivitási rátát és rontják az adóalanyok életminőségét, másfelől viszont munkanélküli segélyek, szociális támogatások növelik a közkiadások terheit, ami nemegyszer az adó- és járulékterhek emelését eredményezi (Pitti, 2009). Ennek azonban az ellensúlyozó hatások következtében viszonylag alacsony és csak átmenetileg érezhető a hozama. Korrekciós hatások Az adózás korrekciós hatása a piaci szabályozás fennmaradására, bizonyos makrogazdasági célok megvalósítására irányul a kedvezményi és mentességi feltételek, illetve támogatási szabályok döntésorientáló szerepén keresztül (Pitti, 2009). Csak egy-két példát említve korrekciós hatást fejtenek ki a különböző zöld adók, a vállalkozások K+F tevékenységének serkentése vagy a szakképzés ösztönzése. Az adóztatás hatásainak figyelemmel követése, illetve visszamenőleges értékelése hasznos támpont lehet az adópolitika jövőbeni cél- és eszközrendszerének finomításában, vagyis a múltból nyert tapasztalatok a makro és mikroszintű adótervezésben használhatók leginkább. A fentiekben bemutatott adóztatási hatásoknak és megjelennek a munkavállalók nettó keresetében, a munkavégzés anyagi motiváltságában, az ország gazdasági egyensúlyában és nem utolsó sorban az emberek megélt életszínvonalában. Adómorál Az 1980-as évek közepe óta készült számos tanulmány bizonyította, hogy az egyének adómoráljának, vagyis adófizetési hajlandóságának elsődleges szerepe van adóbevételek alakulásában. A jó adómorálú országban a lakosság bevallja a megszerzett jövedelmét és az adórendszernek megfelelően teljesíti adófizetési kötelezettségét, részt vállal a közteherviselésből. Ellenben a rossz vagy alacsony adómorál adóelkerülést, adócsalást, az adóhatóságok kijátszását eredményezi. 18

18 2. Személyi jövedelemadózás Magyarországon Az adóbevételek biztosítása érdekében, az állampolgárok közterhekhez való hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségéből kiindulva az Országgyűlés (Személyi jövedelemadó törvény, 2011) az évi CXVII. törvényt alkotta meg, mely meghatározza a személyi jövedelemadózást. Ennek legutóbbi módosítása január 1- től lépett életbe. Az adóztatás legfőbb célja az állami feladatok ellátásához szükséges adóbevételek biztosítása, ebben kitüntetett szerepe van a személyi jövedelemadónak, mert a népesség nagy százalékát érinti. A legfrissebb rendelkezésre álló NAV statisztika szerint évben főtől érkezett önbevallás illetve munkáltatói személyi jövedelemadó bevallás, millió Ft bevallott összjövedelemmel. Ez a két szám jelzi, hogy milyen széles kört érintő ez az adónem. A személyi jövedelemadózás Magyarországon hatalmas témakör, az alábbiak szerint dolgoztam fel és kívánom bemutatni dolgozatomban. Először áttekintem a személyi jövedelemadózás alapelveit, csak azokra kitérve, amelyek speciálisan erre az adónemre vonatkoznak. Mindazt, amit az elméleti felvezetésben bemutattam természetesen nem ismétlem meg. Az adójogi alapfogalmak közül is csak azokat határozom meg, amelyek szja terminológiák és pontos tartalmuk ismerete szükségesek az elemzések értelmezéséhez. Ezt követően a személyi jövedelemadózás január 1-i bevezetésének körülményeit foglalom össze röviden (nagy érdeklődéssel olvastam erről, mert ízelítőt kaptam annak az időszaknak a hangulatáról ; sokszor hallottam szüleimtől, hogy én rendszerváltó gyerek vagyok {1989. november 21-én születtem}). A személyi jövedelem adórendszer közötti időszakát abból a szempontból vizsgálom és mutatom be, hogy mennyiben érvényesültek az adórendszer alapelvei, funkciói és hatásai. A makro mutatók bemutatásakor nem lépem túl e dolgozat kereteit (korlátait). Fejezetem végén csokorba szedem az időszakra vonatkozóan az általam megismert kritikákat, amelyekkel ostorozták a gazdasági- szakemberek és politikusok a személyi jövedelem adórendszert. Vizsgálom, hogy mennyiben alapozták meg ezek a kritikák a január 1-én hatályba léptetett változást. Az egykulcsos adórendszer elméleti megalapozásával zárom a fejezetet. 19

19 2.1. A személyi jövedelemadóról általában Magyarországon az állampénzügyeknek komoly múltja van, a reformkorban az országgyűlések fontos témája volt a közteherviselés. A XX. század első felében neves, nemzetközileg is elismert (Heller Farkas, Balás Károly, Földes Béla) szakemberek foglalkoztak adóelmélettel. Az 1950-es években az államosítással a vállalati adózás helyébe jövedelemszabályozás lépett, de a munkajövedelmeket nem a személyi jövedelemadózás alakította, hanem állami bérszabályozás. A személyi jövedelemadó törvény az első alapelvként rögzíti, hogy magánszemélyeknek alkotmányos kötelezettségük jövedelmükből a közterhekhez hozzájárulni, ennek mértékét és módját szabályozza az szja törvény, az adózás rendjéről szóló törvénnyel karöltve. Ebből máris levonhatunk egy nagyon fontos következtetést: aki jövedelméből nem járul hozzá a közterhek viseléséhez (adó elkerülés, adócsalás), az megszegi alkotmányban rögzített kötelezettségét. Az arányosság és méltányosság elve nem csak a személyi jövedelemadózásra vonatkozó alapelv, de témám szempontjából nagyon fontos alapelv, az egykulcsos adórendszer vizsgálatánál megkerülhetetlen kérdés, hogy mennyiben teljesül ez az alapelv. Fontos és speciális alapelv a személyi jövedelemadózásban, hogy a magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérést csak és kizárólag kivételes célok érdekében törvény állapíthat meg. Ezeket az adókedvezmények, amelyek nagyrészt politikai indíttatásból társadalmi vagy szociálpolitikai célok elérése érdekében sértik a minden jövedelem adóköteles elvet. A törvény alapelvként rögzíti, hogy az adókötelezettséget naptári évenként, az összes jövedelem alapján kell megállapítani és megfizetni, azonban az adóbevételek folyamatossága érdekében adóelőleget kell fizetni. (Személyi jövedelemadó törvény, 2011) A hazai személyi jövedelemadó főbb jellemzői, hogy tárgya a jövedelem, közvetlen és általános adó, átfogó szabályozó eszköz és személyi jellegű. A jövedelemadók közvetlen tárgya maga a jövedelem, melynek meghatározása többféleképpen történhet. A jövedelem lehet meghatározott bevételi források összessége, és megfogalmazható úgyis, mint egy adott időszak alatt bekövetkezett vagyongyarapodás (Sztanóné és szerzőtársai, 2007). A meghatározásból látszik, hogy a jövedelem fogalmához 20

20 szorosan kapcsolódik a bevétel fogalma, és mint később látni fogjuk a költség fogalma is. A bevétel az a vagyoni érték, amelyet a magánszemély az adóévben tevékenysége ellenértékeként vagy más jogcímen mástól megszerez. A személyi jövedelemadó törvény meghatározza a bevétel jogcímét, illetve nevesíti a bevételnek nem számító tételeket, amelynek legnagyobb halmazát az adómentes bevételek jelentik. A költség a törvény rendelkezése szerint csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen kifizetett, igazolt kiadás. (Sztanóné, 2008) A költség kategóriáját azért fontos meghatározni, mert a jövedelmet a bevételből kell levezetni, amelyre háromféle módon történhet. A bevétel jövedelem tartalma lehet a bevétel egésze, a bevétel elismert költségekkel csökkentett része és a bevétel törvényben meghatározott hányada. Még egyszer összefoglalva, a személyi jövedelem adórendszer csak azokat a költségeket engedi elszámolni a bevételből, amelyről az adózó bizonyítani tudja, hogy a megszerzett bevétellel közvetlenül és szorosan összefügg, kizárólag annak érdekében merült fel, és a kiadást az egyéb gazdasági törvényekben szabályozott módon kiállított bizonylatok, számlák vagy egyéb dokumentumok támasztják alá. A jövedelmek adózására vonatkozó szabályok függnek a jövedelemtípusoktól, így nagy jelentősége van ezek megkülönböztetésének. A jövedelmek elkülönítése a jövedelem típusra jellemző ismérvek alapján történik. A jövedelmek elkülönítésének a járulék fizetési szabályok alkalmazásában is nagy jelentősége van, ugyanis társadalombiztosítási járulékot és egyéni egészségbiztosítási, illetve nyugdíjbiztosítási járulékot csak a tevékenységéért járó jövedelem után kell fizetni. Az alábbi jövedelem típusokat különböztethetjük meg (Sztanóné, 2008): Összevont adóalapba tartozó jövedelem Önálló tevékenységből származó jövedelem Nem önállótevékenységből származó jövedelem Egyéb jövedelem Külön adózó jövedelmek 21

21 Az adójóváírás a magánszemély számított adóját csökkenti. Elszámolni csak bér- és bérjellegű jövedelmek után lehetett január 1-től megszűnt az utóbbi időszakban évenként változó mértékű jövedelemkorláthoz kötve. Az adójóváírás eredeti funkciója a költség ellentételezés volt, mivel a magánszemélyek felmerülő költségeinek elszámolhatóságát a személyi jövedelemrendszerben szigorú szabályok korlátozzák. Idővel a minimálbér adómentességének megszűnésével funkcióját vesztette és rossz hatékonysággal működő szociális elemmé vált. Az adókedvezmények köre és nagysága jelentősen befolyásolhatja a magánszemélynek a jövedelméből ténylegesen megfizetendő adó összegét, akár az adófizetési kötelezettséget is lenullázhatja. Negatív adó nincs, tehát az igény bevehető adókedvezmény csak az összevont adóalap adóját csökkentheti, legfeljebb annak mértékéig. Az adókedvezmények köre nem csak az adóbevételek nagyságát befolyásoló tényezők, hanem véleményem szerint sajnálatosan társadalmi és politikai preferenciákat is közvetít. Az adókedvezmények valójában kivételeket jelentenek, az adórendszert bonyolulttá teszik és sértik a fentiekben kifejtett minden jövedelem adóköteles elvet. Végezetül szeretnék kitérni három olyan a személyi jövedelemadózás elemzéseknél használatos fogalomra, amelyek pontos tartalmát lényeges tisztázni, mert a későbbiekben használni fogom. Implicit adóráta vagy más néven adóék az élőmunkát terhelő adók összessége és a bruttó munkabér hányadosa. Benne foglaltatik a magánszemélyeket és foglalkoztatójukat terhelő adók és járulékok együttes összege, vagyis a személyi jövedelemadó, a munkavállalói és munkáltatói társadalombiztosítási járulékok. Azért használatos terminológia ez, mert ez az adómérték mutatja meg igazán az élőmunka valós árát. A személyi jövedelemadóztatás és a foglalkozatás közötti kapcsolat elemzésekor nagyon fontos mutatószám, az adórendszer versenyképességét jól jelzi. A marginális adókulcs azt mutatja meg, hogy a megszerzett többlet bruttó jövedelemből a levonásokat figyelembe véve mennyivel több a fizetendő adó (Scharle és szerzőtársai, 2010). Ezzel a mutatóval jól jellemezhető a munkavállalók többletmunkához való viszonya, mennyiben és mennyire éri meg neki többet dolgozni; a több munka több 22

22 elkölthető jövedelmet eredményez-e számára vagy csak többlet jövedelmet, amelyet a növekvő adó elvisz. A továbbiakban nem vizsgálom a különböző jövedelem típusok tételes és részletes adózási szabályait, ez nem tárgya dolgozatomnak A személyi jövedelemadó bevezetése Az évi VI. törvény megalkotása és megszavazása forradalmi tett volt. A szocialista táboron belül Magyarországon elsőként lépett életbe a lakosság széles körét érintő, a mai szabályozás alapját jelentő személyi jövedelem adórendszer január 1-jén. Ez egy átfogó adóreform része volt, mellyel bevezették Magyarországon a piacgazdaságokban szokásos adónemeket. Az adóváltozások egy átfogó politikai-gazdasági reform része volt, amely fontos eleme volt a rendszerváltás gazdaságpolitikai megalapozásának. Véleményem szerint hozadéka volt még, hogy megkérdőjeleződött a gondoskodó állam mítosza, megtört a mindenható paternalista állam egyeduralkodó szerepe a jövedelmek megszerzése területén. Az adóreform hátterében Gergely (1998) megfogalmazásában három megoldásra váró probléma állt: 1. Az 1970-es évektől kezdődően a belső árrendszer teljesen elszakadt a világpiaci áraktól, így a piaci viszonyokhoz közelítő, a kereslet-kínálathoz igazodó rugalmas árrendszerhez új adórendszerre volt szükség. 2. A vállalatok piacgazdasági környezetben lévő sikeres működésükhöz meg kellett alapozni pénzügyi önállóságukat, kiszámítható feltételeket kellett teremteni a vállalatok jövedelmi, érdekeltségi és fejlesztési lehetőségeihez. 3. A lakossági jövedelmek több forrásból álltak össze, amelyek nem összevontan adóztak. Ezek összevont adóztatása, a bruttó bér megjelenése időszerű és szükséges volt. A személyi jövedelemadó az emberek millióit érintette, bevezetése ezért is állt a figyelem középpontjában. Jelentősége emellett abban állt, hogy hozzájárult az állami költségvetés elveinek és bevételi rendszerének korszerűsítéséhez. 23

23 A megfogalmazott problémák megoldására a személyi jövedelem adórendszerhez kapcsoltan vagy azt érintően az alábbi célokat tűzték ki a gazdaságpolitika irányítói (Ékes, 1997): Társadalmilag igazságosabb közteherviselési rendszer (méltányosabb adórendszer) Lakosság közkiadásokhoz való hozzájárulásának növelése Tiszta jövedelem szerkezetének megváltoztatása Munkaerőt terhelő minden kiadás közvetlenül az adott személy béréhez kötötten jelenjen meg A fejlett országokéhoz hasonló adórendszer kialakítása Mérföldkő volt az ország gazdaságpolitikájában az alábbi terminológiák bevezetése, szükséges volt a modern adórendszer befogadásához, hogy az emberek mindennapi életüknek részévé váljanak az új fogalmak pontos ismerete és használata. A törvény hatályba lépésekor megtörtént a jövedelembruttósítás. A munkavállalók nettó bérét az emberek által megszerzett egyéb jövedelmek szintjére emelték, ezzel lehetővé vált az összes jövedelem összevont adóztatása. Látható vált mind a vállalati, mind a munkavállalói terhek tényleges alakulása a munkavállalók számára, akik korábban gyakorlatilag nem ismerték, hogy munkáltatójuk mit fizet utánuk. A munkavállalók megismerték az adóalap, adókulcs, adókedvezmények, adóelőlegek, adóbevallás kifejezéseket és alkalmazásuk módját. A kialakított, nominálisan növekvő jövedelmekhez kapcsolt adómértékekkel számított adók folyamatos költségvetési bevételét adóelőleg megfizetése révén biztosították, így hidalták át az év lezárását követő bevallás késleltető hatását. A 88-ban bevezetésre került adórendszer sávosan progresszív adókulcsokat tartalmazott. Mai szemmel meglepő a 11 sáv, amely jelentős mértékben szétaprózta az elért jövedelmek utáni fizetendő adóviselés mértékét. A 1. számú melléklet bemutatja az adókulcsok alakulását. A kitűzött célok megvalósulását már az első év elteltével, 1989-ben a Gazdaságkutató Intézet munkatársai értékelték és alábbi lényegi megállapításokat tették (Ékes,1997): 1. az adórendszer bevezetésével a lakosság közvetlen terhei emelkedtek, 2. a költségvetési centralizáció nem csökkent, 3. nem vált ésszerűbbé a munkaerő gazdálkodás, 4. az adórendszer inflációs folyamatokat indított el, 24

24 5. a közteherviselés valamelyest méltányosabb lett, de jövedelemszerzési aránytalanságon nem javultak, 6. a transzparencia nem nőtt, a lakosság az adórendszer bevezetése után továbbra sem tudott beleszólni a közpénzek felhasználásába. Véleményem szerint a személyi jövedelem adórendszer indulásakor kitűzött céljai a mai napig helytállók és követendők, és az első évéről készült értékelés is olyan megállapításokat tartalmaz, amelyek végigkísérték az elmúlt 20 év adórendszerbeli történéseit A személyi jövedelem adórendszer főbb jellemzői A magyar adórendszer nemcsak bonyolult, de gyakran változik is és 2010 között eltelt 23 esztendőben minden évben módosultak az adótörvény előírásai, változott az adótábla. Mindvégig sávosan progresszív adókulcs kerül meghatározásra, bár nagy különbség van az induló év 11 lépcsős sávos adózása és a évi 2 sávos adó mértékei között. Az 1. számú mellékletben bemutatom az összevont adóalapot terhelő adómértékek alakulását között. Dolgozatomnak nem tárgya és terjedelme is korlátozza, hogy az közötti időszak adózásának részletes áttekintését, szerénytelen vállalás is lenne részemről. Igyekszem azokat a tényezőket felvillantani, amelyek dolgozatom szempontjából fajsúlyosnak érzek. A vizsgált időszakban a személyi jövedelem adórendszer évenként változott, így annak jellemzéséhez a szakirodalom által a jövedelemadó rendszerek összehasonlításához ajánlott szempontrendszeréből választottam tehetségem és hozzáértésemet nem túlbecsülve. Szempontrendszer: 1. mit adóztatnak meg (munkajövedelem, tőkejövedelem, egyéb), 2. milyen vetítési alapot használnak (érték alapú, százalékban kifejezett, naturális), 3. milyen mértékű adókötelezettséget írnak el, 4. milyen az adóterhelés a GDP %-ában, 5. milyen kedvezményi és mentességi feltételeket biztosítanak, 6. milyen eljárási szabályok vannak. 25

25 Az személyi jövedelem adórendszer makro mutatója a személyi jövedelemadó bevétel a GDP %-ában mutató, amely az alábbiak szerint alakult között. Nehéz a mutatókat értékelni olyan országban (Magyarország ilyen), ahol a vizsgált időszakban magas volt az infláció és jelentős az adókedvezmények rendszere. Mindkét tényező jelentősen torzítja a mutatót. Ezen kívül önmagában is nehezen értékelhető ez a mutató, nemzetközi összehasonlításban jobban mutatja a tendenciákat. A következő fejezetben bemutatom a személyi jövedelemadó a GDP %-ában mutató más országokhoz viszonyított alakulást. Személyi jövedelemadó bevétel a GDP %-ban, ábra Forrás: OECD, évben a GDP-arányos személyi jövedelemadó bevétel 4,3 % volt. Ez követően egyenletesen emelkedett 1993-ig, ahol a mutató 7,2 % között csökkenés majd ismételt növekedés következett be évig év a legmagasabb, 7,8 %, majd a gazdasági válság láthatóan csökkenést idézet elő. A NAV adatbázisa évekre vonatkozóan tartalmaz adatokat a jövedelmekre és az szja befizetések vonatkozóan, amelyet a 2. ábra szemléltet. 26

26 Adóbevallások adatai Magyarországon, ábra Megnevezés év év év év év év év Bevallók száma összesen (fő) Összevont jövedelem (millió Ft) Összevont adóalap adója (millió Ft) Adót csökkentő kedvezmények (millió Ft) Adókedvezmények adóhoz viszonyított 27,54 26,14 22,82 23,23 23,56 24,51 31,86 aránya (%) Összjövedelmet terhelő adó (millió Ft) Adót fizetők száma (fő) Adóterhelés (%) 19,26 18,89 19,03 18,63 18,86 18,10 16,34 Összes jövedelem (millió Ft) Fizetendő adó (millió Ft) adófizetőre jutó fizetendő adó (ezer Ft/fő) Forrás: NAV, 2011 A bevallást benyújtók száma 2010-ben 2004-hez viszonyítva fővel nőtt, ez 4,2 %- os növekedés. A létszámot jelentősen meghaladó mértékben nőtt az összevont jövedelem az időszakban, a 44,7 %-os növekedése a jövedelmek abszolút növekedését jelzi. Ezt támasztja alá a havi bruttó átlagbérek alakulása, míg 2004-ben az alkalmazásban állók 1 főre bruttó átlagkeresete Ft volt, addig 2010-ben ez Ft-ra rúgott, a változás 39,2%-os növekedés. Érdekes számsor az adókedvezmények alakulása az adóhoz képest. Ebből látható, hogy a számított adó egyharmadát nem fizetik be az adózók, mert adókedvezményként igénybe vehetik. Ez alátámasztja mindazt, amit eddig az adókedvezményekről írtam és gondolok. Jelentősen torzítja a rendszert! Az adóterhelés szoros összefüggésben van az adókulcsok alakulásával között az adókulcs már végig 2 sávos, csökkenő mértékű. Az megszerzett jövedelem egyre nagyobb hányada maradt a zsebekben, csökkent az elvonás mértéke ben a személyi jövedelemadó rendszer bevezetésekor természetes döntés volt, hogy az adórendszer progresszív legyen. Ebből következett, hogy a különböző jövedelemsávokba eső adófizetők jövedelemsávonként egyre magasabb jövedelemkulccsal 27

27 adóztak, így a magasabb jövedelműek nagyobb arányban viselték a társadalmi közterheket. A várakozás az volt, hogy mint minden progresszív jövedelemadó rendszer csökkenti majd a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Kovács (2011) a jövedelemegyenlőtlenségek tárgyában végzett kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kilencvenes években még progresszívnek tekinthető, de a kétszámjegyű infláció következtében jelentős mértékben erodálódott személyi jövedelem adórendszer nagymértékben hozzájárult a növekvő jövedelemegyenlőtlenségekhez. Nagyban osztom véleményét, hogy az adósávok és az adókulcsok kialakításának alapvetően a jövedelem eloszláshoz kellett volna igazodnia. A sávokat az infláció mértékének, a kulcsokat pedig az adórendszer újraelosztó szerepének megfelelően kellett volna alakítani. Ez nemcsak nem történt meg, hanem kifejezetten ellentétes irányú és hatású gazdaságpolitikai intézkedések születtek. Az elmúlt húsz évben a személyijövedelemadó-rendszer egyre jobban eltolódott egyfelől az adócsökkentés, másfelől a kulcsok számának csökkentése irányába. A gazdaságpolitikai döntések a gazdagabb, befolyásosabb rétegeknek kedveztek. A Kovács (2011) szerint jövedelem egyenlőtlenségek növekedtek az elmúlt 20 év alatt és nőtt a jövedelemkoncentráció is, ami magával vonta az elszegényedők magas arányát. A gondolatsor folytatva, ez veszélyezteti az ország hosszú távú növekedési esélyeit, gátolja a termelékenység növekedését, miközben a stagnáló jövedelmek a fogyasztás, az életszínvonal stagnálását vagy csökkenését idézik elő (Kovács 2011). Ezt nagyon fontos következményének tartom a személyi jövedelem adórendszer közötti működésének A rendszer kritikája Az 1988-ban bevezetett adórendszer nem volt felkészülve a rendszerváltással bekövetkezett változásokra. Gergely (1998) naivitásnak nevezte azt, ahogyan a privatizáció adózása zajlott. A privatizáció során megszerzett vagyongyarapodás után nem adóztak, de nem volt tulajdonszerzési jövedelemadó sem. Az adórendszer nem volt felkészülve az adóalanyok számának ugrásszerű megnövekedésére, az adóelkerülésre és adócsalásra, az újszerű és szigorú ellenőrzésre. A személyi jövedelemadó változásai a vizsgált időszak alatt egyre inkább afelé tolódott, hogy az alkalmazottak, tehát a látható forrásból származó, közepes jövedelműek terhei 28

28 növekedtek. A rejtett gazdaság bővült, a közteherviselés nem vált méltányossá, a jövedelem aránytalanságok megnövekedtek. Az élőmunka adóterheinek egyre növekvő mértékű adóztatása különösen a fogyasztásra eső adók csökkentésével párhuzamosan jövedelemeltitkolásra ösztönzött. Ebből következően, akik az adóterhek alól nem akartak, vagy nem tudtak kitérni, azok növekvő adóterheket kellett, hogy viseljenek. Az adóhatóság ellenőrzési eszközei nem voltak képesek az adókikerülési technikák terjedésével azonos sebességben fejlődni, az általános adómorál az adókikerülés felé orientáltak Az adókikerülés gyakorlatának piaci elterjedtsége egyes iparágakban (pl építőipar) már árazási gyakorlatot vezérelt, munkavállalói elvárásokat teremtett, melynek eredményeként a legális adózást választók súlyos versenyhátránnyal kellett, hogy megküzdjenek. Az elterjedt önfoglalkoztatói státusz, az abban elérhető legkülönbözőbb adókedvezmények rendszere az adókikerülés terepe lett. Az e területen végzett kutatások rendre arra az eredményre jutottak, hogy Magyarország a rejtett gazdaságban keletkezett jövedelmek után meg nem fizetett adói, azaz kieső adóbevételei tekintetében mára már lényegesen rosszabb helyzetben van, mint más visegrádi országok. (Reformszövetség 2009) közötti időszakban a magas marginális adóterhek csökkentették a személyi jövedelem növekedés és a tőkefelhalmozás ütemét, nem segítették a hosszú távú gazdasági növekedést, csökkentve ez által az aggregát munkaerő kínálatot és a társadalmi jólétet. Az időszak végén a gazdaságpolitika formálói a vállalkozások élőmunka terheit a versenyképességi esélyek javításának igényére hivatkozva úgy csökkentették, hogy közben a munkavállalók terheit növelték, ezzel a munkajövedelmek relatíve csökkentek (Pitti, 2009). Nemzetközi tapasztalatok szerint a csupán fiskális szempontokat szem előtt tartó megoldás csak időlegesen alkalmazható, mert a szabadon felhasználható jövedelmek csökkenése a fizetőképes kereslet mérséklődésével jár, annak hiánya pedig a gazdasági növekedés beindulását akadályozza. Összegezve: A 2010 végéig hatályos személyi jövedelemadó rendszer sávosan progresszív volt, de több szempontból sem felelt meg a kívánalmaknak. Az adókedvezmények dzsungele, az évről- 29

29 évre történt módosítások nem javították, inkább rontották az adórendszer hatékonyságát. A progresszív igazságosság nem érvényesült. Az adósávok nem illeszkedtek a munkavállalók kereseti viszonyaihoz, ezt bizonyítja, hogy 2000-től kezdődően az átlagbért amely csupán Ft/hó összegű volt kereső munkavállaló jövedelmének egy részét is már a legfelső adókulccsal adózta. Kitérek még a versenyképességre, mert témám feldolgozásához fontos annak megítélése, hogy között hogyan alakult Magyarország versenyképessége, és mi befolyásolhatja ennek pozitív irányba történő elmozdulását. A világgazdasági környezetben a magyar gazdaság növekedési tartalékainak és versenyképességének hiánya fokozott kockázatokat eredményezett. Magyarország a régiós összehasonlításban magas újraelosztási aránya, magas az adóelvonása miatt kevéssé versenyképes és emellett a gazdasági válság hatásaira is rendkívül érzékeny. A növekedési képesség hiánya rontotta Magyarországon a foglalkoztatottság szintjét, az életszínvonal csökkenését eredményezte, rontotta a hazai államadósság besorolását, és emelte az ország pénzügypiaci kockázatait. Az adózás és versenyképesség összefüggésének megítélésében be kell látni, hogy az adózás csupán egy a versenyképességre ható számos tényező közül. A globalizációval eltűnnek az országokra jellemző adóspecifikusságok, azonban a stabil és kiszámítható adórendszer még ma is nagyban hozzájárul egy ország versenyképességének növeléséhez. Az adórendszert érintő gyakori módosítások csökkentik a befektetési hajlandóságot, elriasztják a befektetőket, hiszen ők ezt jelentős kockázati tényezőnek tartják. Fontos követelmény a költséghatékony és ösztönző adórendszer, mert ez által az adók mérsékelhetők, és növekedhet a versenyképesség. (Vörös, 2011) Az ország versenyképessége függ a vállalkozások versenyképességétől. Megítélésem szerint a makrogazdasági versenyképesség mikrogazdasági versenyképességben ölt testet. A versenyt nagymértékben befolyásolják a költségviszonyok. Az adózás hatással van a befektetési, beruházási döntésekre, ez által a fejlesztésekre és az innovációs folyamatokra. Jelentős eleme még a versenyképességeknek a munkaerő képzettségi színvonala. Minden összefügg mindennel. Az Állami Számvevőszék 2010-ben írt egyik tanulmányában (Vörös, 2011) foglakozott a versenyképesség kérdéskörével. Tanulmány az adózás és versenyképesség kapcsolatát úgy 30

30 határozta meg, hogy az adórendszer egészének kell igazodnia a jövedelmi viszonyokhoz, és az így kialakított arányok rövid és hosszú távon egyaránt a társadalmi fejlődést ösztönözik Az egykulcsos adó bemutatása Az egykulcsos adó (flat tax) fogalmát Robert Hall és Alvin Rabushka határozták meg a nyolcvanas években. Az általuk kidolgozott javaslat szerint minden dollárjövedelem, azonos 19%-os kulccsal adózik (Hall-Rabushka, 1995). Ennek előnye, hogy gyakorlatilag nem kell adóbevallást készíteni, hiszen ebben az esetben elég minden jövedelem mozgásakor levonni 19%-ot, ez jelentősen növelné a rendszer hatékonyságát, valamint csökkentené az adminisztrációs költségeket. Az egykulcsos adórendszer elméletét kidolgozó szerzőpáros a rendszer átalakítástól három területen várt kedvező hatást: - Meglátásuk szerint az alacsonyabb marginális adóterhelés növeli a munkakínálatot, aktivitásra ösztönöz és ez által önmagában is szélesíti az adóalapot. - Az alacsonyabb adóterhelés kisebb ösztönzést jelent az adókikerülésre, így képes lehet az adózatlan jövedelmek visszaszorítására. - Kedvező hatása, hogy egyszerűsíti, átláthatóvá teszi az adórendszert és leszorítja az adminisztrációs költségeket, mind az adóhatóságnál mind az adózóknál. Az elmélet szerint az egyik motiváció az egykulcsos rendszer bevezetésekor, hogy egyszerűbb és átláthatóbb rendszert hozzanak létre. Ezáltal természetesen az adminisztrációs költségek és a bürokrácia száma, mérete is csökken. A második ok, amiért előnyös lehet, hogy az adókulcsok esetleges csökkentése, valamint az egyes kedvezmények és mentességek minimális szintre történő redukálása miatt az adóelkerülés mértéke csökken. Ez, valamint az ilyen reformokkal többnyire együtt járó adóbázis-szélesítés eredménye a középtávon növekvő bevétel, amely az államháztartás egyensúlyának megteremtését segíti elő. Jó hatással van a versenyképességre, ezáltal élénkíti a gazdaságot, segíti a foglalkoztatás növelését, továbbá a magasabb szinteken megmaradó jövedelem ösztönzi a beruházást, és a megtakarítási hajlandóságot. 31

31 Az elmélet a méltánytalan teherelosztást azzal védi ki, hogy a szociálpolitika célkitűzéseit nem az adórendszeren keresztül kell megvalósítani. Ebben mélységesen egyetértek az elmélet kitalálóival, mert szerintem sem alkalmas erre az adórendszer, inkább csak torzítja a bevallott jövedelemviszonyokat. Az egykulcsos adóval kapcsolatban több elképzelés is létezik. Ebben az adórendszerben minden jövedelem üzleti bevétel vagy bér, az adókulcs mindkét esetben azonos. Az egykulcsos adó növeli az egyén szabadságát azáltal, hogy több jövedelmet hagy nála. Ez az adórendszer szól az érvelés úgy produkál adóbevételt, hogy tágabb teret hagy az egyéni döntéseknek, jobban ösztönzi a gazdaságot és csökkenti az adóelkerülés mértékét. Az egykulcsos adó több mint egysávos jövedelemadó, hiszen az alapfilozófiája más, fogyasztási adóként viselkedik. Közgazdaságtanilag a fogyasztás nem más, mint a jövedelemnek a meg nem takarított része! Ebben az esetben a fogyasztási- és a jövedelemadó közötti egyetlen eltérés a megtakarítás kezelésében mutatkozik. A jövedelemadó általában kétszer sújtja a megtakarítást, először amikor megkeresik a jövedelmet, másodszor amikor a megtakarítás kamatozik. A fogyasztási adó csak egyszer terheli a megtakarítást, vagy amikor azt fogyasztási célra felhasználják, vagy amikor először megkeresték. (Erős-Ivicz, 2006) A kelet-európai országokban alkalmazott egykulcsos személyi jövedelem adórendszerek az adóminimumok, az adójóváírások és a különböző kedvezmények miatt igazából többkulcsosak, tökéletes egykulcsos rendszer valójában nem is létezhet. Az OECD vizsgálata alapján valójában négyféle változata képzelhető el a rendszernek (Saavedra, 2007): egykulcsos adórendszer mentességek nélkül; egykulcsos adórendszer mentességgel; egykulcsos adórendszer adójóváírással; gazdasági társaságok jövedelmeire is kiterjesztett egykulcsos rendszer. A gyakorlatban a Hall-Rabushka féle flat tax nem valósul meg, hiszen éppen a méltányosság miatt, az adott országokban különböző adójóváírások és kedvezmények egészítik ki az adórendszert. Közös vonásuk, hogy általában és legtöbbször a személyi 32

32 jövedelemadót alkalmazzák ilyen elv szerint. Ezekre mindig szigorúan pozitív marginális kulcsú adót vetnek ki. A következő egyenlettel írható le a tankönyvi flat tax: T(Y) az Y jövedelem után fizetendő adó, t az adókulcs, A az összes kedvezmény A gyakorlatban a személyi jövedelemadó egykulcsossá tétele mellett a legtöbb esetben szélesebb körű adóreformot hajtottak végre, amely nem egy esetben az adóhatóság megerősítésével járt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az adóelkerülés csökkenhet, de csak akkor, ha az adminisztrációs költségek is csökkennek (Saavedra, 2007). Emellett Saavedra szerint csökkenteni kell a kivételek mennyiségét, hogy érdemi változást tudjunk elérni. A pozitív hatásokat erősíti, ha a társasági adó rátája közel van az szja-kulcshoz. Mivel nehéz megbecsülni az adózók adóváltoztatásra adott viselkedési válaszait, ezért az egykulcsos adót csak stabil fiskális környezetben szabad bevezetni. Mint azt a későbbiekben látni fogjuk, az összes országban, ahol eddig bevezették igen alacsony volt a deficit, vagy szufficites volt a költségvetés. Litvánia kivétel, de a Balti államnak a bevezetéskor az államadóssága szinte nulla volt. Az egykulcsos jövedelemadóztatás csökkenti a költségvetési bevételeket. Felmerül a kérdés, racionális lépés-e bevezetni az egykulcsos személyi jövedelemadózást a jelenlegi gazdasági helyzetben lévő Magyarországon, ahol a költségvetési hiány növekedése nem járható út. Erre a kérdésre a 4. fejezetben adom meg választ. 33

33 3. Az adózás változásának tendenciái az Európai Unióban Globális világunkban a nemzetközi kapcsolatok bővülése, a működő tőke nemzetközi áramlása, a vállalkozások országhatárokat átlépő szerveződése és az Európai Unió erősödése következtében a nemzetállamok önálló adópolitikája viszonylagossá válik. Minden országnak számolnia kell a nemzetközi környezetben végbemenő folyamatokkal, illetve azzal, hogy a gazdasági szereplők versenykényszere következtében részben a hazai gazdasági szereplők piacra jutásának segítése, részben a külföldi befektetők kegyeinek elnyerése érdekében kialakult és erősödik a nemzetállami adórendszerek közötti verseny (Pitti, 2009). Az adópolitika cél- és eszközrendszerének kialakításakor nemcsak a nemzetgazdasági feltételekre, hanem a jelentős külgazdasági kapcsolatokkal, illetve a nemzetközi kötelezettségvállalásokra ezen belül közösségi törekvésekre is figyelni kell. Másképpen megfogalmazva az adópolitika a nemzeti szuverenitás alapvető eleme, ám a nemzeti politikáknak fokozatosan igazodniuk kell a nemzetközi piac működéséhez, illetve az integráció által elfogadott harmonizációs követelményekhez. Az Unió évtizedek óta foglalkozik a tagállamok adórendszereinek harmonizálásával. A nemzetállam szuverenitásának csökkenése olyan sok területén érzékelhető a politikai-, gazdasági életnek, hogy nem csoda, ha a tagállamok ragaszkodnak ahhoz, hogy saját hatáskörben döntsenek adóztatási kérdésekben, hiszen az önálló fiskális politika is a nemzeti függetlenség szimbóluma. (Erős-Ivicz, 2006) A személyi jövedelemadózás gyakorlatában az EU-27 országok többségében a modernizációs törekvéseiket állítanak a középpontba (Pitti, 2009). Az elgondolások mögött vegyesen vannak jelen és ellentmondásos érdekeket is hordoznak a versenyképességi szempontok, a szociális megfontolások, valamint az erősödő a költségvetési várakozások (bevételek dinamizálása). Az egykulcsos adórendszerről hosszú évek óta folyik vita, egyes szakértők támogatják, több közép-kelet-európai ország bevezette. Az elmúlt években, évtizedekben a legnagyobb figyelemmel kísért adórendszeri reformok a volt-szocialista országokban létrehozott egykulcsos adóreformok voltak. E fejezet végén igyekszem megvizsgálni, vajon mért vált ilyen népszerűvé ez a fajta adórendszer, milyen nemzetközi tapasztalatok halmozódtak fel az elmúlt húsz évben. Végül bemutatom a szlovák és balti állambeli példát. 34

34 3.1. Az adózás globális kérdései Az adópolitika ahogy az első fejezetben ismertetett meghatározásból következik feladata az adórendszer és az egyéb társadalmi és gazdasági mechanizmusok összhangjának elősegítése. A mindenkori adópolitikának összhangban kell lennie az adott társadalmi modellel, a gazdaságfejlesztési stratégiával és az állami szerepvállalás kiterjedésével (Pitti, 2009). Ezért nagyon fontos, hogy adópolitikánkra milyen hatással van Európai Uniós tagságunk. A másik fontos elemzési szempont, hogy az Európai Unió országaival összehasonlítva milyen a pozíciónk, a főbb mutatókat elemezve milyen következtetéseket lehet levonni. Elemzésemhez az EUROSTAT adatbázisát használtam. Az állami szerepvállalás kiterjedtségétől függően az Unió országaiban más és más a jövedelmek GDP arányában mért centralizációja és ebből fakadóan a jövedelmek újraelosztásának mértéke. Az alkalmazott adópolitikától függően mások a jövedelemelvonás jogcímei és az adóztatás gazdasági és társadalmi hatásai. A GDP arányában mért centralizáció mutatja meg a GDP arányos adóterhelését egy országnak (adóbevételek és járulékok összesen). Ezt szemlélteti az 3. ábra. 3. ábra Az adó- és járulékbevételek a GDP százalékában az EU-27 országokban, 2010 Forrás: EUROSTAT,

35 Az ábra alapján az országokat három nagy csoportba lehet osztani: Hagyományosan magas adóterhelésű országok: Dánia (48,5%), Belgium (46,4%), Svédország (46,3%), Franciaország (44,5%), Ausztria (43,7%), Olaszország (42,6%), Finnország (42,3%); Átlag körül mozgó (hullámzó) adóterhelést alkalmazó országok: Németország (39,5%), Hollandia (39,5%), Szlovénia (38,2%), Luxemburg (38%), Magyarország (37,8%), Anglia (37,4%), Ciprus (35,7%), Portugália (34,8%); Hagyományosan alacsony adóterhelésű országok: Málta (34,7%), Észtország (34,3%), Csehország (33,8%), Görögország (33,2%), Spanyolország (32,9%), Lengyelország (31,8%), Írország (29,8%), Szlovákia (28,3%), Románia (28,1%), Lettország (27,5%), Litvánia (27,4%), Bulgária (27,4%) Évtizedek során a fejlett piacgazdaságokban ez az adóterhelés fokozatosan növekedett, (1965-ben az EU-átlag 29% volt, 1999-ben 40,5% (Vigvári, 2002)), ám a 1999 utáni időszak gazdasági eseményei, a 2008-as gazdasági válság hatására 2010-re 39,6%-re csökkent az EU-27-ek adóterhelése. Ez a szint stabilnak mondható, de 1995 óta a legalacsonyabb eredmény. (EUROSTAT, 2012) A 2007-ig tartó növekedés oka a kormányzati szerepvállalás kiterjedése, a munkaerő és fogyasztás megadóztatásának erősödése, kiemelten a személyi jövedelemadó-bevételek növelése az adókulcsok mérséklésével, az adóalapok kiszélesítésével, és a társadalombiztosítási bevételek növekedése. Ebből látszik, hogy fontos az adóterhek országonkénti mennyiségi változásának vizsgálata mellett az adóterhek struktúrájának vizsgálata is. Az adóbevételek származhatnak közvetlen adókból, közvetett adókból, illetve szociális járulékokból. Az adóteher mennyiségi és strukturális változása az Európai Unió szempontjából is fontos. Pitti (2009) elemzése alapján megállapítható, hogy az adóterhelés emelkedése egyfelől úgy ment végbe, hogy abból nem maradt ki egyetlen ország, illetve egyetlen közteherviselési forma sem; másfelől viszont az eltérő növekedési ütem következtében jelentősen módosult a közteherviselési rendszer struktúrája. A közösségi szinten összegzett adóterhelés emelkedésében abszolút és relatív értelemben szerepük van a szociális járulékoknak, ám itt is jelentősek a mögöttes változások: a munkáltatók járulékkötelezettségei lassú ütemben mérséklődnek, miközben a munkavállalók terhei dinamikusan emelkednek. 36

36 4. ábra Az adóbevétel klasszikus ismérvek szerinti csoportosítása az EU-27 országokban, 2010 Megnevezés Közvetett adók Közvetlen adók Szociális járulékok Összes adóteher az összes adóbevétel százalékában EU-27 országok 33,5 31,3 35,2 100 Magyarország 45,4 22,5 32,1 100 a GDP százalékában EU-27 országok 13,2 12,4 13,9 39,5 Magyarország 17,2 8 12,1 37,3 Forrás: EUROSTAT,2012 Az adóterhelések csoportok szerinti vizsgálódása azt mutatja, hogy Magyarország adóbevételeit jellemzően a közvetett adók és az önálló közteherviselési formaként működő szociális járulékok határozzák meg, miközben a közvetlen adók súlya fokozatosan mérséklődnek. Az EU-27-ek átlagát tekintve az adóbevételek megoszlása egyenletesnek mondható. Az EUROSTAT (2012) idevonatkozó hosszú idősorának adatait megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a közvetett adó bevételek alakulása a GDP százalékában egyenletes volt, a szociális járulékok egy 2007-es visszaeséstől eltekintve mindig is a legnagyobb súllyal szerepeltek az adóbevételek között, amely 2010-ben sem változott. A közvetlen adókból származó bevétel alakulása viszont nagy ingadozásokat mutat, 2007 óta folyamatosan csökken mind a GDP-hez viszonyítva mind az összes adóbevétel arányában. Az adók gazdasági egyensúlyt érintő hatása jól ismert. E hatás eredményeként jött létre az adóverseny az egyes országok között, ugyanis a gazdaság szereplői azokat a területeket preferálják, ahol alacsonyabb az adóterhelés. Az adóverseny azonban nem minden esetben pozitív hatású. A globalizációval létrejött a káros adóverseny jelensége is. Ez esetben már regionális integrációk, gazdasági erőközpontok versengenek az adóbevételekért. A káros adóverseny gyakori példája amikor is úgynevezett adóparadicsomokba menekítik a jövedelmeket. Ez a jövedelemátcsoportosítás felerősíti a jogmegkerülést és adóelkerülést. Az Európai Unió létrejöttével elkerülhetetlen a tagállamok adóztatási jogának korlátozása és az egységes piacon érvényesülő adórendszerek harmonizációja. A következőkben ezt tekintem át, különös figyelemmel a személyi jövedelemadózás területére. 37

37 3.2 Az Európai Unió adóharmonizációja Az Európai Unió adóharmonizációs törekvése az egységes belső piac zavartalan működésének elérése. A tagállamok adópolitikai döntéseinek nemcsak országhatárokon belül, de azon kívül is lehet hatása. Így a kialakított adórendszerek, a nemzetállami adópolitika egésze nem csupán az adott ország számára fontos, hanem az Európai Uniónak önmagának is. Mielőtt az Unió és Magyarország közötti adóharmonizáció területére rátérnék, mindenképpen szükségesnek tartom az adóharmonizáció fogalmának tisztázását. Az adóharmonizáció a közösségi és nemzeti jog egymáshoz való viszonyát, azaz a jogharmonizációt jelenti. Ez nem más, mint a nemzeti jogrendszerek, jogszabályok közelítése, hasonlóvá tétele az integráció célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. A tagállamok adópolitikájának kialakításakor elsődleges célkitűzés az, hogy az Európai Közösség alapító szerződésében rögzített célok megvalósítása ne kerüljön veszélybe. (Őry 2005) Az 1990-es évek második felétől kezdve az Unió adópolitikájában a következő alapelvek kerültek előtérbe: a tagállami adóbevételek biztosítása, a belső piac megfelelő működésének biztosítása és a foglalkoztatás elősegítése. A közvetett és közvetlen adók területén kialakított és eddig elért adóharmonizáció nagyban eltér. Elsősorban a közvetett adózással kapcsolatban beszélhetünk jogszabályokkal szabályozott harmonizációról, míg a közvetlen adók esetében nem létezik valódi adóharmonizáció. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a közvetlen adók harmonizációja uniós szinten nem lenne kívánatos, sőt. A tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az alapszerződésekben rögzített adóügyi diszkrimináció tilalmát, és biztosítaniuk kell a munkavállalók unión belüli szabad mozgását. Őry (2005) megfogalmazása szerint pozitív, tehát jogszabályi szintű harmonizáció helyett inkább a tilalmakon keresztül megvalósuló úgynevezett negatív harmonizáció van érvényben a Közösségen belül. E harmonizációs tevékenység során kiemelt szerepet játszik az Európai Bíróság. A személyi jövedelemadót illetően a Római Szerződés általános diszkriminációt tiltó szabálya az irányadó. A problémát az okozta (és okozza ma is), hogy a tagállamok adóügyekben is különbséget tesznek a külföldi és a belföldi illetőségű adózók között. A hatályos magyar SZJA törvény is részletesen meghatározza, hogy ki számít belföldi 38

38 illetőségűnek és abból kiindulva minden belföldi illetőségű magányszemélynek nem minősülő természetes személy külföldi illetőségű. Hazánk európai uniós csatlakozásával szükségszerűvé vált a személyi jövedelemadóról szóló évi CXVII. törvényünk közvetlen harmonizációja a közösségi irányelvekkel. Ennek eredményeként a különböző szabadságjogok alapján a magyar szja nem érintheti hátrányosan a különböző tagállamok állampolgárait törvénybe foglalt feltételek mellett. A belső piac működésével és a négy alapszabadság elvének az adózás területén történő érvényesüléssel összefüggően az alábbi területek lettek összehangolva az Európai Megállapodással és az Európai Közösség jogszabályaival: megtakarítások-, nyugdíjak-, külföldi munkavállalók adóztatása, társadalombiztosítási rendszerek nemzetközi vonatkozásai (Őry, 2003). Fejlesztési irány a kettős adóztatás, illetve a nem adóztatás elkerülése végetti koordináció, továbbá a határokon átnyúló adókikerülés elleni fellépés. A közösségi adójog részleges és adóterületenként eltérő mértékű harmonizáltsága egyszerre igyekszik kifejezni a nemzeti törekvéseket, valamint a közösség érdekeit is. Így áll elő az a sajátos helyzet, hogy kötelező erővel bíró közös adópolitika még nem létezik, de a tagállamok már sok területen nem, vagy csak korlátok közé szorítva alakíthatják saját adórendszerüket. (Pitti, 2009) 3.3 A személyi jövedelemadózás gyakorlata az Európai Unióban Azt már láttuk a 3.1-es fejezetben, hogy a közvetlen adók súlya az adóbevételekben folyamatosan változik, csökken. Most azt fogom megvizsgálni, hogy a közvetlen adókon belül milyen a megoszlása az egyes adónemeknek az Unióban (személyi jövedelemadó, társasági nyereségadó és egyéb jövedelemadók). Az adócsoport belső megoszlása szerint, ahogy azt az 5. számú ábra is mutatja megközelítően kétharmad-egyharmad arány érvényesül a személyi jövedelemadó javára a társasági nyereségadóhoz és az egyéb jövedelemadókhoz viszonyítva. Ez a tendencia a 2000-es évtől kis ingadozást mutatva változatlan. 39

39 A közvetlen adók főbb adónemek szerinti megoszlása az EU-27 országokban, ábra Forrás: European Commission, 2011 Az szja bevételek mindig is a legnagyobb hányadát adták az uniós közvetlen bevételeknek, ebből is adódik az adónem fontossága és súlya. A személyi jövedelemadó tendenciáiról a GDP-arányos személyi jövedelemadó bevétel ad eligazítást. A 6. ábrán látható, hogy az uniós átlag a 2000-es évektől kezdve folyamatosan csökken. Ennek oka, hogy a bérterhek versenyében az egészségügyi és nyugdíjkiadások folyamatos növekedése miatt könnyebb a személyi jövedelemadót mérsékelni, mint a társadalombiztosítási járulékot. Utóbbit a népesség kormegoszlása miatt is nehezebb mérsékelni. A személyijövedelemadó-terhelés csökkentéséből adódó bevételkiesést leggyakrabban a fogyasztást terhelő indirekt típusú adók emelésével helyettesítik. 40

40 Személyi jövedelemadó a GDP százalékában az EU-27 országok átlaga, ábra Forrás: European Commission, 2011 A 6. ábra tagállami bontását tekintve az GDP-arányos szja bevételek az Európai Unió új tagállamaiban átlagosan kisebb, mint a régi tagországokban. Az EUROSTAT legújabb adatai alapján megállapítható, hogy Dániában a legmagasabb (24,4%), melyet Svédország, Finnország és Belgium követ közel azonos mutatóval (12,8-12,3%). Ez az érték Szlovákiában a legkisebb (2,3%), melyet nem sokkal előz meg Csehország (3,6%). Magyarország a mezőny vége felé helyezkedik el 6,8%-al. Ez a GDP-arányos elvonás az egy főre jutó GDP adat tükrében mutatja meg igazán az személyi jövedelemadó hatását. Az 2. számú melléklet adataiból kiderül, hogy Magyarország az EU tagállamok rangsorának végén szerepel ám a jövedelem elvonás mértéke mégis magasabb, mint Szlovákiában, Csehországban, Észtországban és Portugáliában ahol azonban az egy főre jutó GDP mértéke magasabb. Ez azt jelenti, hogy a lakossági fogyasztást hazánkban jobban visszafogja a jövedelemadó, mint az EU többi tagállamában. Az elmúlt években az egyes uniós országok személyi jövedelemadózásában történtek olyan változtatások, amelyek trendszerűnek nevezhetők, azonos irányba mutatnak. Ezek Vörös és szerzőtársai (2010) szerint a következők: a bérterhek csökkentésén keresztül a foglalkoztatás növelését célzó intézkedések, amelyeknek hatékony és népszerű eszköze a legalacsonyabb jövedelműek adókulcsának csökkentése, illetve az adómentes jövedelem határának emelése, továbbá a marginális adókulcsok csökkentése. 41