Fókuszcsoportos vizsgálat az EQUAL program partnerintézményeinél

Átírás

1 EQUAL A/077 PROEJKT akiket kezd elveszíteni az élet Fókuszcsoportos vizsgálat az EQUAL program partnerintézményeinél (Kutatási jelentés) 1

2 I. Témafelvezetés, a kezdetek Feladatunk egy kutatás megtervezése és annak lefolytatása volt az A/077 "Akiket kezd elveszíteni az élet" című EQUAL program keretein belül. Alapvető célunk az volt, hogy a programban résztvevő fejlesztési partnerek tevékenységei közül a művészetterápiás foglalkozásokra fókuszáljunk, azokról adjunk egy értékelhető és használható képet az általunk tervezett kutatás segítségével. Hogy megértsük miért a csoportos interjús módszert választottuk vizsgálódásunk fő eszközének, először érdemes visszapillantanunk a kezdeti időkre, és visszaidézni a kezdeti problémafelvetést követő hezitálásunk időszakát. A kezdetekkor pragmatikusabb célokat tűztünk ki magunk elé: egy a program időintervallumában történő kérdőíves adatfelvétel alapján szerettünk volna egyértelmű, úgynevezett kemény adatok alapján képet kapni az EQUAL támogatás alatt folyó programok hatékonyságáról. Mindezt úgy képzeltük el, hogy általánosan mérhető paramétereket határozunk meg a négy résztvevő partnerintézmény terápiás csoportjainál, és ezek alapján vizsgáljuk meg az intézmények működésének hatékonyságát. Minthogy négy olyan intézményről van szó, mely szenvedélybetegekkel foglalkozik, úgy gondoltuk, hogy a szenvedélybetegség mértékének változása jó kiindulópont lehet. Feladatunk teljesítése egyszerűnek tűnt, rendelkezésünkre is állt egy Europasi (European Addiction Severity Index) nevű mérőrendszer, melyet kifejezetten szenvedélybetegek állapotának felmérésére használnak a Kékpontban. Az Europasi olyan jellemzőkre kérdez rá az egyén életében, melyek alapján praktikusan meg lehet határozni, hogy a kérdőív kitöltője éppen milyen állapotban van mentálisan, egészségileg, és életkörülményeit tekintve. Ezek a jellemzők az egyén szociális, jogi, mentális, egészségügyi, munkaerő piaci helyzetére vonatkoznak, valamint az addikciót okozó anyagok használatának mikéntjére. Ne feledjük, hogy mind a négy intézményben olyan fiatalokkal foglalkoznak, akik leggyakrabban valamilyen pszichoaktív szer használatából adódó életvezetési problémákkal küszködnek. Az Europasi mérőrendszert próbáltuk tehát átalakítani és megfeleltetni saját céljainknak, kicsit finomabbá tenni a változókat, és így figyelemmel kísérni a programban részt vevők helyzetének változását az idő előrehaladtával. Így aztán, a kérdőívek bizonyos időközönként történő kitöltésével olyan adatokhoz juthattuk volna, melyek az egyén változásain keresztül elvezettek volna bennünket a programok eredményességének változásaihoz is. Ez az elképzelésünk viszonylag hamar megdőlt. Egyre közelebbről megismerve a célcsoportokat és az intézmények munkáját kezdtük úgy gondolni, hogy egy másfajta kutatási módszer sokkal 2

3 értékesebb és használhatóbb információt szolgáltathat a programról. A négy általunk vizsgált intézmény különböző célcsoportokkal dolgozik, különböző korú egyénekkel, akiknek adott szituációban más és más alapvető céljaik vannak, és ez meghatározza az intézmények alapvető működését is. Visszatérve a módszertani felvetéshez: amennyiben a fiatalok mentális és egyéb állapotát vesszük alapul az intézménybe való bekerüléskor, és ehhez képest megnézzük egységnyi idő múlva ugyanezeket a mutatókat, megmondhatja e a két állapot közötti különbség, hogy sikeres volt e a programunk? Nem feltétlenül, hiszen még a mutatókat sem egyszerű meghatározni. Kiegyensúlyozottság? Szermentes élet? Munkaerőpiacon való érvényesülés? A pillanatnyi sikerek, szermentesség, munkaviszony pedig csak hosszútávon értelmezhetők. Nekünk pedig nem állt rendelkezésünkre egy hosszú távú vizsgálathoz elegendő idő a kutatás lefolytatásához. Mindezen kérdések felmerülése arra a sarkallt minket, hogy máshogyan közelítsük meg a problémát. Így jött a képbe a fókuszcsoportos interjús módszer, ami sokkal rugalmasabb, és árnyaltabb képet tud adni a program sikerességéről. A másik dolog, ami a finom módszer mellett szól a következő. Az EQUAL partner intézményekbe egyrészt azok a problémás gyerekek kerülnek, akik pont a hagyományos iskolákból, a hagyományos mérések és megítélések dominanciája miatt hullottak ki. Másrészt olyan fiatalok, akik a viszonylag egyszerűen működő világ egyszerű (nekik talán túlságosan is) szabályainak nem tudtak vagy akartak megfelelni. A négy intézmény működése sem hétköznapi, többnyire igen bonyolult, személyre és csoportra szabott metodikával dolgoznak. Ilyen közegben, ezekkel a fiatalokkal nem folytathatunk egyszerű input output viszonyokon alapuló kutatást, már csak a fennálló helyzet bonyolultsága miatt sem. Időközben megtörtént az első nemzetközi kutatói kutatói talákozó is, ami tovább alakította kutatásunk arculatát. A találkozón azzal szembesültünk, hogy a nemzetközi partnerek valamilyen formában mind a művészetterápiás foglalkozásokra fókuszálnak kutatásaikban. Ez elég erős inspiratív forrás volt számunkra, valamint a további közös gondolkodásba való bekapcsolódás reményében úgy gondoltuk, nem volna haszontalan, ha mi is a terápiás foglalkozásokra koncentrálnánk. Így érte el kutatásunk végső formáját, ami az elmúlt időszak munkáját meghatározta. Fókuszcsoportos interjúkat készítettünk a partner intézményekben azokkal a csoportokkal, melyek valamilyen művészet, vagy más jellegű terápiás tevékenységben részesültek. A Megállóban, a Tanodában, és a Leo Amici Alapítványnál a színházas foglalkozások résztvevőit kerestük meg kutatásunkkal, a Kék Pontban pedig a józanságmegtartó csoportot. Az interjúkat két intézményben sikerült adott időintervallumon belül megismételnünk, így a kutatás időkeresztmetszete is adott. Szerencsére a kezdeti hezitálások miatt nem maradtunk le semmiről, inkább csak értékes tapasztalatokkal lettünk 3

4 gazdagabbak. II. Az intézmények és programjaik Az EQUAL programban négy partner intézmény működik együtt, és foglalkozik részben különböző jellegű csoportokkal. (A kutatási jelentés megértését nagyban segíti ha tájékozódunk a fejlesztési partnerek tevékenységéről) A közös pont amiből fakadóan az intézmények között átjárás is van a programokban résztvevők droghasználatban való érintettsége. Korábbi droghasználó, illetve a droghasználatot abbahagyni akaró emberekről van tehát szó. A velük való foglalkozás, illetve az intézményekben való létük egyik eleme a terápiás csoportfoglalkozás, ami történhet valamilyen művészeti terápiás, vagy akár önsegítő csoport formában. A célunk ezen csoportok működésén keresztül betekintést nyerni a résztvevők élményvilágába, önmagukkal és másokkal kapcsolatos percepcióiba. Négy fejlesztési partnernél a következő kutatható terápiás jellegű csoportfoglalkozások működnek, illetve a következő csoportokkal foglalkozunk a kutatás során: 1. Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia, Fix Pont józanságmegtartó csoport 2. Leo Amici Alapítvány, színház terápia 3. Megálló Csoport Rehabilitációs és Közösségi Ház színház tréning csoportja 4. Belvárosi Tanoda, korábbi színházas tapasztalatokkal rendelkező fiatalok Mind a négy intézményben a fiatalok más szinten vannak a drogfüggőségben, és más korcsoportot is jelentenek egyben. A közös pont egyrészt a drogozás és egyéb tudatmódosító szerek használatának abbahagyni akarása, valamint az átjárhatóság az intézmények között. Az EQUAL program egyik célja is az átjárhatóság és az intézmények közötti kommunikációs hatékonyság növelése volt. Most nagy vonalakban felvázolom, hogyan működnek ezek az intézmények az általunk vizsgált csoportok szemszögéből. Amennyiben egy drog, gyógyszer, vagy alkoholfüggő szeretne kigyógyulni függőségéből, azt teheti radikálisan, vagy kevésbé radikálisan. Amennyiben a kevésbé radikális módot választja, elmehet a Kék Pontba, ahol ambuláns kezelést vagy ártalomcsökkentő kezelést kaphat, és bizonyos időközönként vissza visszatérhet az intézménybe további segítségért. Ide a legtöbb korosztályból járnak droghasználók. A Kék Pontban működik egy józanságmegtartó csoport, ahová azok az emberek járhatnak heti rendszerességgel, akik 4

5 már elérték a józanságot, tehát nem használnak semmilyen szert. Ez egy terápiás jellegű csoport, melyet egy szociális munkás vezet, a beszélgetéseken a mindennapi problémáikat osztják meg egymással a jelen lévők. A kutatás periódusában 3 5 fő járt a csoport foglalkozásokra rendszeresen, ezért jobbnak láttuk őket személyes interjúkkal megkérdezni, nem pedig fókuszcsoportos módszerrel. A Leo Amici Alapítvány Komlón található terápiás intézete a radikális váltás színhelye. Ez egy zárt bentlakásos intézmény, ahol a jelentkező a közösség része lesz, a társakkal együtt élik hétköznapjaikat. Leginkább a húszas éveik második felében lévők és harmincas éveik elején járók jönnek ide, akik mögött általában hosszú és kemény drogkarrier illetve alkoholizmus áll, és mintegy utolsó esélyként megpróbálnak végleg leállni. Leginkább kemény drogokat használtak aktív drogosként. Alkalmanként a Kék Pontból jönnek át a páciensek végső megoldás gyanánt, de olyan eset is előfordul, hogy a Leo nem kíván fogadni valakit, mert az illetőnek nem komolyak a szándékai, és a Kék Pontot mint időszakosan lehetséges ellátó intézményt ajánlják számára. A Leo nál létezik színház terápia, mely gyakorlatilag a mindennapi élet része, és mindenki műveli, aki az intézményben ellátott. Két csoportos interjút is felvettünk az itteniekkel két éven belül, a beszélgetéseken gyakorlatilag az összes bentlakó részt vett. A Megálló inkább a középiskolás korúakra specializálódott, de vannak huszonévesek is. A lényeg az, hogy ezek a fiatalok valamilyen módon kimaradtak az iskolából, és most megpróbálják megszerezni az érettségit. Általában hiperaktív, antiszociális, vagy nehezen adaptálódó fiatalokról van szó, akik sokszor valamilyen kevésbé durva drog, gyógyszer, vagy alkohol rendszeres fogyasztói. A Megálló egy állandó lehetőség számukra az érettségire való felkészülésre, melyet technikailag a Belvárosi Tanoda segítségével szerezhetnek meg. A Megállóban működik egy színház tréning csoport. Két csoportos interjú készült a színház tréningen résztvevőkkel. A negyedik partner a Belvárosi Tanoda, mely hasonlóképpen a Megállóhoz középiskolás korúakkal foglalkozik leginkább. Itt középiskolás képzés folyik, problémás, hagyományos oktatási rendszerben elhelyezkedni nem tudó fiatalokkal foglalkoznak. Nem találtunk olyan működő terápiás csoportot, melyet be lehetett volna vonni a kutatásba, ezért itt csak egy csoportos interjú készült. Hosszas egyeztetés után sikerült találnunk egy olyan pillanatot, amikor együtt volt több olyan ember, akik korábban már színházaztak. Az egyeztetést tehát megnehezítette az a tény, hogy nem egy egyébként is gyakran együttlévő működő csoporttal készült interjú, hanem egy sajátos időbeosztással működő intézményben kellett olyan pillanatot találni, amikor a legtöbb színházas tapasztalattal bíró fiatal jelen van. 5

6 Minthogy mindegyik partner esetében más célcsoportot vizsgálunk, ezért más más interjúvázlatokat alkalmazunk különböző környezetekben. Ilyen formán tulajdonképpen mindegyik beszélgetés az adott csoport egy új megközelítését jelenti. Két intézmény esetében álltak fenn maradéktalanul azok a követelmények, melyeket a kutatás alapesetben megkövetel. A Leo és a Megálló volt az a két hely, ahol állandó csoport működött a kutatás ideje alatt, ami azt jelenti, hogy fel tudtunk venni két két csoportos interjút ezeknél az intézményeknél. Ez nem jelenti azt, hogy a másik két partnerintézmény kimaradt volna a kutatásból, a Kék Pontnál egyéni interjúk készültek, a Tanodában pedig egy fókuszcsoportos beszélgetés. Még egy kis adalék ahhoz, hogy miért ezt a kutatási módszert választottuk. Az EQUAL program hosszútávú célja a munkaerőpiaci sikeres részvételre történő kondícionálás, tehát végső soron az erőfeszítések a programban azért történnek, hogy a fiatalok később a társadalom hasznos, anyagi vagy szellemi javakat termelő tagjai legyenek. Nyilván a végső cél erését képtelenség volt figyelemmel kísérnünk, hiszen a programban részt vevők nagy része még iskolás korú fiatal (Megálló, Tanoda), vagy éppen egy zárt közösségben létezik, mleynek nincs köze a munkaerő piachoz (Leo), vagy pedig egy erősen fluktuálódó, hosszú távon gyakorlatilag nyomon követhetetlen csoporttal dolgozik (Kék Pont). Felmerülhet továbbá, hogy a terápiás programok hatékonyságát is mérhetnénk az egyéni képességek, kompetenciák fejlődését figyelembe véve, akár kérdőívek segítségével. Ez viszont azért problémás, mert az intézményekben töltött idő alatt a fiatalok számos más foglalkozáson részt vesznek, valamint a helyi közösség is erősen hatással van rájuk, így lehetetlen elkülöníteni a vizsgált terápiák hatásait a mérési időszakban bekövetkező változásokra. Komplex foglalkozás folyik a fiatalokkal, ami nem bontható le egyszerű dimenziókra, az input output jellegű megközelítést tehát nem szerencsés alkalmazni. III. Módszertan 1. A csoportos interjú előnyei A csoportos interjús megközelítés pont azért tűnt jó ötletnek, mert az első fejezetben említett problémákat képes áthidalni, egy sokkal analitikusabb és részletesebb megközelítés lehetőségét nyújtva. Ha eleve többnyire csoport szituációban létező fiatalokat csoport szituációban kérdezünk meg olyasvalamiről, ami szintén csoportban zajlik, az izgalmas 6

7 eredményekhez vezethet. Ilyen esetben megvan a lehetősége annak, hogy a fiatalok maguk tematizálják a beszélgetést, és a számukra legfontosabb dolgokról is beszéljenek az interjú vázlat kérdései mellett. Ezek az intim információk a kutató számára is érdekesek. Ne feledjük, hogy a csoportos interjúzás során személyes kontaktus és visszacsatolás van a partnerek között, a videofelvétel visszanézése közben pedig a verbális információn túl is kapunk adatokat. A csoportos interjú közben intimebb viszony alakul ki a kérdező és a kérdezettek között, ami a válaszok megbízhatóságát növeli. Emellett ha a beszélgető csoport tagjai ismerik egymást, egymás válaszaira adott reakcióik is segíthetnek a feldolgozásban. A csoportos interjúnak van még egy igen nagy előnye: a kutató valamilyen mértékben részese lesz a közösségnek a kérdezés előtt, közben és után. A beszélgetéshez szükséges intim környezet kialakításához szükség van valamilyen szintű beilleszkedésre, ami az egész miliő megismerésével jár, és az így szerzett személyes tapasztalat pusztán a rendelkezésre álló kutatási instrumentumokkal nem megszerezhető. Szerencsére a fiatalok minden esetben elfogadták az interjúerek személyét, így a beszélgetéseken létrejött egy intim környezet, ami kedvezett az ideális beszélgetéseknek. 2. Elemzési síkok: primer információk A fókuszcsoportos interjú kiötlésekor primer információk szerzését tartottuk szem előtt. Az interjúvázlatot annak reményében állítottuk össze, hogy amit a beszélgetés közben a csoport tagjai elsődlegesen kinyilvánítanak az önmagában érdekes és értelmes lesz, így a kutatás szempontjából releváns információk kerülnek birtokunkba. Nem szerettünk volna úgy színre lépni, hogy saját elképzeléseinket kommunikáljuk a beszélők felé, a kérdések kidolgozásánál is kerültük az információ sugalmazást. Az elsődleges verbális információ mellett kézenfekvő volt az elsődleges rejtett információk, mint például az idegesség, introvertáltság, félénkség, extrovertáltság, közvetlenség, stb. beszédes volta, aminek alapján további következtetéseket vonhatunk le például az elhangzottak igazságtartamára vagy a csoport tagok önmagukkal ás a csoport többi tagjával való viszonyára vonatkozóan. Az elemzési részben látni fogjuk, hogy ezek az elsődleges célok teljesültek. 3. Elemzési síkok: intertextuális analízis Nem sokkal az első interjú lekérdezése után felmerült egy másik elemzési szempont, az elsődleges jelentéstartalom mögötti információ elemzése, a mi esetünkben ez a narratív 7

8 elemzést jelentette. A narratív elemzés az elbeszélőre koncentrál, aki bizonyos verbális megnyilatkozásaival felfedi kommunikációjának mögöttes tartalmát, elhelyezi magát a cselekvőképesség terében. Korábbi narratív elemzéseinkben azt próbáltuk kideríteni, hogy a drog addikció különböző szintjén lévő fiatalok mennyire tudták kontrollálni a velük történő dolgokat, valamint múltbéli választásaik, cselekvéseik mennyire voltak szándékoltak. A narratív elemzés lehetséges tárgya tehát az ágencia jelenléte a különböző élethelyzetekben, azaz a beszélő általi korábbi és jelenlegi cselekvési módok szándékoltságának, egyéni irányítottságának mértéke. Vagy másként szólva: mennyiben hőse az elbeszélő saját történetének, vagy csupán elszenvedője a vele megtörtént eseményeknek? Az ágencia, a cselekvőképesség tehát kulcsszó az elemzésünkben. A narratív szituációban természetesen az elbeszélő pillanatnyi helyzetéből rekonstruálja a vele megtörtént dolgokat, a múltbéli események így a jelenlegi szituációnak megfelelően értelmeződnek. Az ágencia első megfogalmazása Bakan (1966) nevéhez fűződik, aki az ágenciával és a kommunionnal az élőlények két alapvető létmódját jellemezte: az ágencia mint individuum létezése, a kommunion pedig mint az individuum részvétele valamilyen nagyobb organizmusban, amelynek az individuum csak része. Az ágencia önvédelemben, önérvényesítésben és önkiterjesztésben (self expansion), míg a kommunion az individuum más organizmusokkal való egységérzésében nyilvánul meg. Az ágencia szeparációban, a kommunion a szeparáció hiányában mutatkozik meg. Az ágencia továbbá izolációban, elidegenedésben és egyedüllétben nyilvánul meg, a kommunion kontaktusban, nyitottságban és egységben. McAdams (2001) továbbment, és beemelte a képbe a narratívát, mint az egyén élettörténeti epizódjait, melyekben az ágencia jelenléte meghatározó lehet. Valamint bevezette a nukleáris epizód fogalmát: olyan elkülönülő élettörténeti epizódok ezek, mint az élettörténet fent és lent pontjai, fordulópontjai vagy a legkorábbi emlékei. A fentekhez és a lentekhez természetesen az ágencia mikéntjét kapcsolta hozzá, és kialakított egy négy elemből álló ágencia kódrendszert, mely által hozzáférhetünk az elbeszélő ágencia élményeihez. A négy kód a következő: Önuralom (self mastery) A történet protagonistája eredményesen uralja, befolyásolja (master), kontrollálja, nagyobbítja vagy védi az énjét. Erőltetett vagy hatékony tevékenységeken, gondolatokon vagy tapasztalatokon keresztül, a protagonista képes megerősíteni szelfjét, amivel nagyobb, bölcsebb és erőteljesebb, hatalmasabb ágenssé válik a világban. Gyakran jár együtt ezzel az érzéssel egy drámai belátás a protagonista élete értelmébe. Státusz/Győzelem (status/victory) 8

9 A protagonista egy magasabb státuszt vagy prezstízst ér el társai között, azon keresztül, hogy különös figyelemben vagy elismerésben részesül, győz egy küzdelemben vagy egy versengésben. A következmény a státusz vagy a győzelem, amit másokkal szemben elért. A győzelemnek mindig van egy interperszonális és implicit módon egy versengéses kontextusa. Tipikusan, az adott személy győz. Mindig magában foglalja ennek az elismerését, valamilyen következményét (amiről az előbb volt szó), pusztán az, hogy tette a dolgát, jó eredményt szerzett vagy sikeresen elérte a célját, nem elég az SV kódolásához. Teljesítmény/Felelősség (achievement/responsibility) Az egyén jelentős sikerről számol be egy feladat, munka, instrumentális cél elérésében, vagy az ezekkel kapcsolatos előrehaladásban, illetve fontos felelősség magára vételében. A protagonista büszke, magabiztos, mesteri, tökéletes vagy sikeres abban, hogy (1) jelentős kihívásokkal találkozott vagy fontos akadályokat küzdött le vagy (2) másokkal kapcsolatban felelősséget érzett vagy olyan szerepet tölt be, ami megköveteli, hogy másokkal kapcsolatban felelős legyen. Mindezek valamilyen színtéren játszódnak le: iskolában vagy a munkahelyen, ritkábban személyes közegben, mint amilyenek a spirituális vagy a romantikus célok. Nem győzelmet jelentenek, hanem a protagonista rá van kényszerítve, hogy bizonyos dolgokat megtegyen, a kiválóság belső vagy külső standardjait teljesítse. Ebben az értelemben a teljesítmény motivációnak felel meg. Empowerment Az egyén átvitt értelemben megnövekedett, kiteljesedett, hatalommal ruházódott fel, képessé vált, felépült, jobb teljesítményt nyújt valakivel vagy valakikkel történő kapcsolat révén, aki vagy ami nála nagyobb vagy hatalmasabb. A hatalommal felruházó erő általában (1) az isten, a természet, a kozmosz, vagy valamilyen nagyobb erő megtestesülése; (2) nagyhatású tanár, mentor, lelkész, terapeuta, szülő, nagyszülő vagy más autoritás figura, aki jelentős segítséget adott vagy vezette az egyént. Mint már említettem, korábbi kutatásainkban már alkalmaztuk az ágencia kódokat, kiegészítve újabb, a nem ágens cselekvésmódokat leíró kódokkal. Az akkori szövegelemzések alapjai élettörténeti interjúk voltak, melyek személyes interjúkként készültek, tehát a szituáció és a tartalom is teljesen más volt. Mindazonáltal azt gondoltuk, hogy a csoportos interjúk anyaga is tartalmazhat olyan információkat, melyek a narratív elemzés módszereivel elemezhetők. Az egyszemélyes interjú személyes intimitás fokát természetesen nem tudja elérni az egyén a csoportban, de létezik egy másfajta intimitás a csoporton, ami szintén informatív megnyilatkozásoknak lehet a közege. Az interjúk alatt úgy éreztük, hogy a beszélők olyan közegben beszélnek, mely befogadta őket, a közösség tagjai 9

10 pedig nagyjából ismerik egymást, és tudják, hogy ki mikor őszinte. Ilyen esetekben nincs szükség szerepjátszásra, legalábbis a beszélők nem vesznek fel új szerepeket az interjú kedvéért, a társak jelenléte ugyanis kontrollálja őket. Kutatásunkban teát a következő dolgokra fókuszáltunk: 1. Elsődleges benyomások a színházról és saját magukról a színház tükrében 2. Ágencia, Intertextuális analízis 4. Interjúvázlat A beszélgetések alapjául egy korábbi, szintén drámapedagógiai csoporttal végzett kutatás interjúvázlata szolgált. Az interjúvázlat némileg átdolgozásra szorult, így kikerültek belőle az akkori csoport, és probléma specifikus kérdések. Az interjú jó esetben másfél két óra alatt lebonyolítható, így tulajdonképpen egy ülés is elegendő az adatfelvételhez egy cigarettaszünet közbeiktatásával. Mivel különböző csoportokkal dolgoztunk, az interjúvázlatok változtak menet közben. A megismételt beszélgetéseknél például kivettük az olyan kérdéseket, melyekre nem adtak informatív válaszokat, és másokkal próbáltuk helyettesíteni azokat. A korosztálynak és élethelyzetnek megfelelően is változtattunk a kérdéseken. A Leo Amici Alapítvány fiataljaitól például nem kérdeztünk az iskolával kapcsolatos élményeikről, hiszen őket egészen más dolgok foglalkoztatták, mint a Tanodásokat vagy a Megállósokat, akikkel érdemes volt beszélni a suliról is. Mindkét megismételt beszélgetésnél (Leo, Megálló) a második üléskor sokkal nyitottabb vezérfonalat használtunk, mivel az első körökben azt tapasztaltuk, hogy a kötetlen forma sok használható információt hoz a felszínre. A következő kérdéskörök voltak megtalálhatók az interjúvázlatokban: Bemutatkozás, öndefiníció Korai emlékek a színházas foglalkozással kapcsolatban Önreflexió a változás tükrében Benyomások a színház tréninggel kapcsolatban Iskolai és életbeli emlékek Gondolatok a szerfüggőségről Mi a színház terápia értelme? Asszociációk, gondolatok a hétköznapi élet fogalmaival kapcsolatban 10

11 A fenti témák kibontását nagyvonalakban a következőképp kell elképzelni: A beszélgetés elején mindenki bemutatkozik, a résztvevőkről megtudhatjuk milyen régóta tagjai az intézménynek, milyen problémával kerültek ide, és a színház tréning foglalkozással milyen a nexusuk. Ezt követően asszociációs kérdéseken keresztül kerülhetünk közelebb a csoporthoz. Az asszociációs kérdések a résztvevők fantáziájára apelláltak, továbbá olyan dolgokban kértük ki a véleményüket, amelyek az ő ittlétükkel és ide kerülésükkel kapcsolatban érdekesek lehetnek. A kérdések összeállításánál fontos szempont volt, hogy olyan témák kerüljenek feldolgozásra, melyek intimitási foka nem haladja meg a csoportban történő megnyilatkozási hajlandóság küszöbértékét. Emellett azért arra is ügyelni kellett, hogy a kérdések elég informatívak legyenek, a feldolgozáshoz elegendő anyagot szolgáltassanak. Mindezekről a mellékelt interjúvázlat alapján tájékozódhatunk. Az interjúkat videokamerával rögzítettük, hogy a beszélőket azonosítani tudjuk az interjú szövegének begépelésekor, valamint a nonverbális reakciókat is feldolgozhassuk. 5. Az adatok feldolgozása A narratív anyag kódolását a kvalitatív elemzéseket támogató ATLAS.ti szoftver 4.3 verziójával, manuális kódolással végeztük. A program amellett, hogy számon tartotta az egyes kódok előfordulási gyakoriságát és helyét, átláthatóvá és könnyen kezelhetővé tette a szöveget. Az elemzésnél a következő kódokat illetve tartalmi megfontolásokat vettük figyelembe: Ágencia kódok Saját magunk képzett, a szövegben általánosan fellelhető és azonosítható kódok Egyéb releváns, leíró jellegű tartalmi tényezők IV. A csoportok, és a csoportos beszélgetések ismertetése 1. Megálló Kutatásunkat a Megálló Csoport Közösségi Házában kezdtük. A ház működéséről tudni kell, hogy egy nyitott intézményről van szó, mely állandóan fogadja az érdeklődőket. Van azonban egy viszonylag állandó közösség, ami egyidejűleg kb állandó látogatót jelent. Ezek a fiatalok személyre szabott tanulási és önsegítő csoportokban dolgoznak, amíg be nem fejezik terápiás programjukat. Ez általában egy sikeres érettségi vizsgával egybeeső 11

12 alkalom. Mivel nincs felvételi időszak, és a munka személyre szabott tervek alapján folyik, a programzárások különböző időkben történnek, ami az intézményen belüli fluktuációt erősíti. Kutatásunk célcsoportja a színház tréning csoport, melyben ugyanúgy jelen van a fluktuáció. Ez megnehezítette a dolgunkat, sajnos nem sikerült állandó csoporttal dolgozni, el kellett fogadnunk tehát, hogy a második beszélgetésen csak néhány korábbi résztvevő vett részt, a csoport egy része kicserélődött. Mindezekből következik a csoport heterogén mivolta, ahol az életkor és a Megálló Házban töltött idő mellett a színház tréninges tapasztalatok is különbözőek. Ilyen formán az egész beszélgetés leginkább egy méhkaptárban történő pillanatfelvételhez hasonlított, melyben az ismétléskor voltak visszatérő együttállások, de alapvetően apró mozaikokból kellett összeraknunk a képet. Első beszélgetés Első beszélgetésünket 2006 júniusában vettük fel a Megállóban. A felvételekor nyolc embert sikerült elcsípni. Közülük 4 régebbi, színházas tapasztalatokkal rendelkező ember és 4 újonnan az intézménybe érkezett fiatal volt. A beszélgetés egy tréninges foglakozás időpontjában zajlott, amiről előzetesen tájékoztattuk a fiatalokat. A résztvevők így azok az emberek voltak, akik színházaznak, de spontán kapcsolódott a csoporthoz két ott lévő fiatal is, akik frissen kerültek a házba és hamarosan bekapcsolódtak a foglalkozásokba. Érdekes volt az ő véleményük is, melyből kiderült, hogy milyen jellegű közbeszéd folyik a színházzal kapcsolatban, és azt ők mennyiben fogadják el. A beszélgetést végül két külön ülésnapon rögzítettük, ugyanis a beiktatott cigarettaszünet után már a legtöbben haza szerettek volna menni. Részt vett még a beszélgetés első felvonásában a színházas csoport két trénere is. Jelenlétük nem feszélyezte a csoportot, viszont a beszélgetés ekkor fegyelmezettebb volt, mint a második alkalommal, ahol már nem voltak jelen. Az ő megnyilatkozásaikat nem értékeltük, mivel pozíciójukból adódóan teljesen más nézőpontból közelítettek a vizsgált dologhoz. Így voltunk az első felvonásnál velem együtt tizenegyen, tehát egy fókuszcsoport nagyjából elfogadható maximális létszámával. A második alkalommal kicsit megcsappant a csoport létszáma, 6 fő vett részt a beszélgetésben, ebből egy új ember csatlakozott a csoporthoz, tehát 5 állandó résztvevője volt a két ülésnek. A csoport éves fiatalokból állt. Úgy gondoljuk, hogy az első beszélgetést érdemes egy kicsit részletesebben átnéznünk, hogy képet kapjunk arról, hogyan is zajlik egy ilyen ülés, és így a többi beszélgetésről is legyen valamilyen előképünk. A továbbiakban a kérdések sorrendjében vesszük számba, milyen jellegű megnyilatkozások és válaszok hangzottak el a beszélgetésen, illetve ki hogyan reagált azokra. A pontos kérdéseket a mellékelt interjú vezérfonalban találjuk. 12

13 Résztvevők: P Egy hete érkezett a Megállóba, nem volt még színház tréningen. M Másfél éve van itt, azóta jár színházra. T Egy éve van itt, fél éve színházazik. Zs Két éve van itt, azóta színházazik. K Nemrég került ide, még nem került közvetlen kapcsolatba a színházzal. A Egy éve van itt, részt vett már jó néhány színház tréningen. Ki Egy éve van itt, sokat segít neki a színház terápia. B Fél éve van itt, a színházért nem rajong. Pe A második beszélgetésre érkezett. Egy hónapja van itt, párszor volt már néhány színházas foglalkozáson. Élmények az első foglalkozással kapcsolatban, későbbi változások Általános vélekedés a színház tréninggel kapcsolatban, hogy a tréning elején érezhetően sok gátlás van a résztvevőkben. Bizonyos feladatokat nehezükre esik elvégezni, bizonyos szituációktól idegenkednek (pl. hangos verbális megnyilvánulások, egyedül kiállni a többiek elé és produkálni valamit, stb.). A kezdeti gátlás és az önbizalom hiánya tehát általánosan átélt élmény volt azok részéről, akik már korábban színházaztak. Volt, aki a tréning elején néha azt érezte, hogy inkább nem menne el a foglalkozásra, nem élte meg pozitívan a kezdeti időket. A kezdeti gátlásokhoz némi izgalom is társult, és visszatekintve egy nehéz periódusra emlékeznek, ahol meg kellett küzdeni önmagukkal és az adott szituációkkal. Egyedül Zs volt az, aki nem számolt be a fentiekről, bár néhány szokatlan, az addigi verbális megnyilatkozásoktól eltérő hang kiadása benne is keltett némi gátlást. Ehhez hozzátartozik, hogy a csoportból ő van a legrégebben a Megállóban, és így a színház tréninggel is régebben foglalkozik, továbbá egy extrovertált, kommunikatívan kezdeményező lányról van szó. 13

14 A megnyilatkozások alapján a színház tréning foglalkozások előrehaladtával ezek a problémák megszűntek, több önbizalomról, és a szereplési gátlás csökkenéséről számoltak be. Máté konkrétan azt említette, hogy míg korábban a szereplésekkor a lámpalázzal való küzdelem volt a középpontban, addig most már a kivitelezésre is ügyel. Asszociációk színház tréning A feladat a következő volt: egy papírlapra le kellett írnia mindenkinek, mi jut eszébe elsőnek a színház tréningről. A leírás azért volt fontos, nehogy az elhangzott válaszok befolyásolják a válaszokat. Az asszociációk elég jól tükrözték a beszélők lelkivilágát, és nagyjából koherensek voltak egyéb megnyilvánulásaikkal. A következő válaszok születtek, és az alábbi magyarázatokat fűzték hozzájuk: l: színjátszó fealadat A színház tréning arról szól, hogy meg kell oldani valamit játékosan. Nincsenek elsődleges tapasztalatai, a beszámolók alapján merít. M: kötelező Nem negatívan, de ez ugrott be elsőre. Tényleg kötelező. T: nehéz A gátlások leküzdése, és a feladat orientáltság miatt ezt érzi. Zs: felszabadultság A színház tréning pozitív hozadékai jutnak eszébe először, amit számára a felszabadultság testesít meg. K: önbizalom Nincsenek primer tapasztalatai, a többiek szavaiból viszont ezt szűrte le. Jellemző rá a színház tréningbe vetett hit, amit mások beszámolói táplálnak. A: szabadság Azt csinálok, amit akarok. Van egy kis távolságtartás is benne, néha úgy látja a résztvevőket, mintha őrültek lennének, és ettől megijed. Az őrület, mint ismeretlen, de félni való állapot többször megjelenik asszociációiban. Ki: segítség Hálás a csoportnak, amiért együtt lehetnek és segítenek neki a felépülésben. Ő egy kicsit zárkózott, ami a spontán verbális megnyilvánulások hiányából, továbbá bezárkózó testtartásából is látszik. B: para Egy konkrét feladatnál megijedt a többiektől, attól amit művelnek. Nála egy negativista dackorszak figyelhető meg, ami egyfajta autoritás ellenesség jellemez. Például később egy megnyilatkozásában kihangsúlyozza, hogy amikor nem volt segítő, akkor jobban 14

15 élvezte a színházas foglalkozást. Asszociációk színház ország Az instrukció a következő volt: Képzeljetek el egy országot, melynek az a neve, hogy Színház tréning ország! Milyen lehet ez az ország? Milyen az időjárása? Milyenek a domborzati viszonyai? Milyen növények, állatok vannak benne? Milyen emberek népesítik be? Ennél a kérdésnél elhagytuk a válaszadás kötelező jellegét, amit az előzőekben az ülési sorrend szerinti megnyilatkozás biztosított. Itt az válaszolt akinek kedve volt válaszolni, megosztani gondolatait a többiekkel, így még jobban kirajzolódtak a csoport tagjai közötti különbségek. A mesevilágként, Óperencián túliként, a valóságtól elrugaszkodott torz világként képzelte el az országot. Területét háromlábú, kétfejű emberek népesítik be, egy őrült festő képét látta maga előtt. Zs kicsinek képzelte el az országot, olyasmi méretűnek, mint a Megálló. Részletes földrajzi leírást adott erről a parányi területről, ahol nem is biztos, hogy élnek emberek, amennyiben igen, akkor szép kis boldog emberekkel találkozhatunk, akiknek parányi testünk ellenére arányos a termetük. P, akinek még nincsenek közvetlen élményei a színházról igen pozitív képet festett az országról, a számára tökéletes hellyel vont analógiát, ami nem más mint Bora bora, egy sziget az óceánban. Itt teljes a harmónia, nincs vallás és semmilyen más képződmény, ami megzavarhatná ezt a harmóniát. Láthatjuk, hogy a tréninggel kapcsolatos elképzelések egy távoli világba vetülnek, elrugaszkodnak a valóságtól, egyfajta elvágyódás fogalmazódik meg bennük. A beszélgetés egy ponton megakadt, viszont Zs kissé provokatív megnyilvánulására továbbvitte, így más is megosztotta fantáziáját a többiekkel: Másnak nincs is kis világa? B? Bazdmeg Kösz. De most figyelj már, ha most nem úgy veszed ezt hogy itt a kamera meg mittudomén, akkor körülbelül ugyanaz mintha cigizgetnénk és beszélgetnénk az udvaron. Nem tudom. Hát Maszkokba mászkálnak, mindenféle ember megfordul, akármilyen ruhát fölvehet furcsábbnál furcsábbat és minden nap más maszkot vesz föl, amilyen kedve van. Ennyi. 15

16 Megnyilatkozásában volt valamennyi sértődött dacosság, ami egyébként jellemző volt rá a beszélgetések során. B után Ki a csoportnyomásnak engedve szintén megosztotta a többiekkel röviden mondandóját: Én egy olyan helyet képzelnék el magamnak, ahol az emberek megértik egymást, és mindenki olyannak képzeli el magát amilyennek el akarja magát képzelni, vagy amilyen szeretne lenni. Alapvetően látszik az elhangzottakból, hogy a csoport legtöbb tagja vár valamit a színháztól, mindenképpen valami pozitív kép lebeg a szemük előtt. Emellett mindazt, amit a színház nyújtani tud egy a jelenlegi világon túli, annál jobb dologként élik meg. Asszociációk négy ajtó Képzeljétek el, hogy végigmentek egy folyosón, ahol négy lakás van, különböző táblákkal ajtajukon. Az első ajtó tábláján a felirat: jó tanulók. Nyissatok be! Mit láttok az ajtón belül? Milyen emberek élnek ott? Hogy élnek, mit csinálnak, mivel telnek a napjaik? A következő ajtón a felirat: rossz tanulók. (u. az) A harmadik ajtón a felirat: színházasok. (u. az) A negyediken: felnőttek. (u. az) A négy ajtós asszociáció esetében érdekes volt, hogyan járják körül a sztereotípiákat a fiatalok. Tisztában vannak a különböző fogalmakhoz tapadó készen kapott jelentés tartalmakkal, ezek egy részét elfogadják és egyetértenek velük, más részükkel viszont kritikusabbak. A fiúkra egyébként jellemzőbb volt a sztereotípiák elfogadása. A színházasokkal kapcsolatban megint alapvetően pozitív képzeteket mutattak a résztvevők, a felnőttekkel kapcsolatos asszociációk között pedig legegyértelműbben a felelősségtudat szerepelt. Az alábbiakban néhány megnyilatkozás: Jó tanulók P: A jó tanulónak nem feltétlenül kell tökéletesnek lennie, ez bármit takarhat Ugyanaz jut eszembe egy jó tanulóról, mint egy bármilyen normális emberről Maximum annyi, hogy okos. Kocka agya, kocka feje T: Nekem az jut eszembe, mint a Pink Floyd filmben az animáció. Láttad, az olyan. Egyenruha A: Kötelező benyitni? Én nem nyitnék be. 16

17 Zs: Olyannak tudom elképzelni, amilyet anyám akarna belőlem.. Rossz tanulók P: Egyéniség. Nem hülye, hanem lusta, de teljesen szimpatikus ember. Zs: A nem megértett gyerek. Ha foglalkoznának vele, már nem volna rossz tanuló. K: Ki akar lógni a sorból, és felhívni magára a figyelmet. T: Rossz tanulókkal érdemes haverkodni, mert ők a jó arcok. Színházasok M: Nekem most egyből az jutott eszembe mintha benyitnék ide egy színház tréningre A: Fekszik, a földön egy rakat ember és csönd van, beszűrődő fény, jóleső harmonikus érzés. Felnőttek M: Anyám poén Komoly felelősségtudat, elsőre ez jön be. Persze sokan nem, sokan meg igen. A: Ide se szeretnék benyitni K: Felelősségtudat kortól függetlenül. Lehet, hogy egy 38 évesnek nincs felelősségtudata, és lehet olyan 19 éves ember, akinek van. Vállalja a tetteiért a felelősséget. Zs: Régebben ugyanazt gondoltam, amit a fiatalok szoktak mondani, felelősség, biztonság, ilyen ömlengések. Viszont mostanra már megváltozott ez a kép, most már nem gondolok ilyeneket Ha bemennék ezen az ajtón, akkor nem látnék mást, csak embereket. Hétköznapi embereket, vagy nem hétköznapiakat. Most már nem teszek különbséget. 17

18 Projekció, pedagógiai konferencia Egy szakmai találkozón egy neves pedagógus szakértő nemrégiben azt mondta, hogy a színház tréning káros a gyerekekre, mert az órákon / egyéb foglalkozásokon nehezen kezelhetők lesznek, nem lehet őket fegyelmezni, sokkal rosszabbul viselkednek. Mi a véleményetek erről az állításról? Szerintetek igaza volt? Miért / miért nem? A mellette álló kollégája rögtön vitába szállt vele, és azt mondta, hogy a színház tréningnek köszönhetően a gyerekek több területen is fejlődnek. Jobban tanulnak az órán / foglalkozásokon, könnyebben megértik a feladatokat, szívesebben mondják el saját véleményüket egy egy kérdésben. Mit gondoltok erről a véleményről? A projekciós feladat nem váltott ki olyan mély reakciókat, mint amilyenekre számítottam, talán azért nem, mert maga az intézmény, ahol vagyunk alapvetően nehezen kezelhető gyerekek személyre szabott oktatásával, és szocializációjával foglalkozik. Igazából senkiben sem merült fel hogy a színház tréningnek lehetnek negatív hatásai. Hozzátenném, hogy sajnos a beszélgetés ezen részén nem vett részt Brigi, akinek eddig alapvetően negatív megnyilvánulásai voltak a színházzal kapcsolatban. Zs szerint mindenki arra használja a színház tréninget, amire akarja. Azt veszel ki belőle, amit akarsz. Van, akit meg sem érint. nyilatkozta. Káros hatása nincs, ha valaki megpróbálja nagyobb az esély arra hogy kisüljön belőle valami. Ez volt A véleménye. Tomi: Baromság, a színház nem lehet káros. Klári: Rejtett érzelmeket hoz ki, amik egyébként nem kerülnének felszínre. A következő asszociációk a környező világ különböző szeleteivel, mint család és társadalom, és egy személyes élménnyel, a szenvedélybetegséggel kapcsolatosak. A legtöbb negatív asszociáció a társadalommal kapcsolatban volt, míg a család intézményét egy kivétellel elfogadták, a szenvedélybetegséghez, pedig szofisztikáltan, a saját példájukon okulva álltak hozzá. Asszociáció család K: Kötelék. Nem tudod, és nem is akarod szétszakítani. P: Szeretet. Akkor megy szét egy család, ha nem szeretik egymást. T: Nem jó. Az én családom az gázos, nem rajongok értük. Szükséges rossz, így alakult. Pe: Szeretet. Nem igazán jellemző az én családomra, de ez kéne, hogy legyen. 18

19 Zs: Összetartás. Nagy családban él, egy nagy házban. A: Feltétel nélkül. Asszociáció társadalom A: Szar (többeknek ez jutott eszébe először) Pe: Összesség P: Össznép K: Rendszer T: Szar Zs: Politika Asszociáció szenvedélybetegség K: Hátrány Zs: Előny. Többet tud hasznosítani a korábbi szenvedély betegségéből, mint egy átlagember, akinek nem volt ilyen kihívás az életében. Ennek nyomán egy kisebb vita bontakozott ki az előnnyel és hátránnyal kapcsolatban. T: Jó. Szerintem nem véletlen, ha az ember rákattan valamire, de ha nem tudja irányítani az szar. Pe: Határtalanság Ha valaki szenvedélybeteg, akkor nem tudja betartani a határokat, szenvedélyesen csinál valamit. Zs: Drogfüggő. Saját magáról, korábbi helyzetéből jutott eszébe. A: Sok minden eszembe jutott, de nem írtam le semmit. Azt mondanám, hogy őrület. Nem akarja bővebben kifejteni. 19

20 Mapping. A feladat a színház tréning pozitív és negatív oldalainak feltérképezése Zs: Az a pozitív oldala, amit én fel tudok használni az életemben, és az hogy segít a gátlások leküzdésében. Rossz oldalával még nem találkoztam. ( ) De a dolog nem ilyen direkt, sokszor nem lehet tudni, hogy mit miért csinálsz, csak később érzed, hogy pl. valami jobb lett. Zs nak, aki a legrégebb óta színházazik elég határozott elképzelései vannak a színházról. A személyiség formáló hatása mellett a dolog szocializációs aspektusát is kiemeli, miszerint ez egy közösségi élmény is, és a közösségbe való beilleszkedést feltételezi: Közelebb visz a másikhoz a színház. / Ez egy ilyen összekovácsolás élmény, közelebb hoz. / Maga a közösségbe való bekerülés is éles váltás. A: Pozitív a feszültségek és gátlások oldása, egyfajta szabadság, oldottság. Ő a negatív oldaláról is beszámol, miszerint nem mindig látja értelmét a dolognak, és nem mindig tudja megítélni, hogy ha valamit csinál a színházban, az hogyan hat ki az életére. K: Szabadság érzést erősíti az emberben. Legalábbis amit Zsuzsitól hallottam az alapján olyan dolgokat megtehetnek, amiről eszükbe sem jutna, hogy megcsinálnák egyébként. Az elrejtett érzéseik törnek felszínre, én ezt gondolom. Biztos hogy van pozitív hatása, mert én pl.azt hallottam a Banditól, hogy sokat fejlődött. Hogy nagyon sokat változott, és jó értelemben változott. T: Pozitív a feszültség és a gátlás oldás, negatív hogy néha idegesítő. Tegnap például volt egy feladat mintha ólomból lennél mozogjál így... (Fölöslegesnek érzed az ilyen feladatokat?) Nem fölöslegesek, de nem szeretem őket. Van ilyen Ma T egy kicsit feszültebb volt, mint az első interjú alkalmával. Pe: Nem vettem részt még sok ilyenen, de abban egyetértek, amit a Zs mond, hogy feszültség és gátlás oldó és mindenképp jó. (komment: Vannak közös hiedelmek, ez egy általánosan elfogadott dolog.) Tehát ha van valami problémánk az életben, akkor ez valamilyen szinten segítő megoldás lehet vagy nemtom. Ez például nekem problémám a feszültség meg a gátlás, és akkor ennek oldására. ( ) A negatív része de ez nem igazán negatívnak mondható végül is mert az hogy eleinte nehézség ezt megcsinálni, de viszont ez pozitív lesz utána (komment: Az erőfeszítések mint negatív, de szükséges velejárók.) 20

21 Az interjúvázlattól függetlenül előjött témák Megmaradt élmény Zs: Bevésődő emlékként élt meg egy momentumot a kezdeti időkből: Megérintették az arcomat. Volt egy olyan feladat, amikor mentünk a teremben össze vissza, és aki szembe jött, az megérintette az arcomat. Erre kifejezetten emlékszem. T: Vasváron hülyéskedtünk, és elhoztunk egy díjat a színészek elől. Nem gondoltuk volna, hogy elhozzuk. Nekem abszolút nem tetszett a produkció egyébként, baromság volt. A színház tréning hatása a hétköznapokra A: Elvileg van, meg valószínűleg gyakorlatilag is, de most nem fogom tudni megmondani, hogy ha például veszek egy kiló cukrot a közértben akkor sokkal jobb lesz mint színháztréning előtt, de biztos hogy vannak kézzel fogható, megmagyarázható következményei ennek, csak ezt így nem tudom megmondani neked hogy mik azok. Második beszélgetés, Megálló A második megállós beszélgetésre 2007 októberében került sor. Az interjú vezérfonalát nyitottabbra hagytuk, hogy olyan témák is előjöjjenek, melyek egyébként nem kerülnének a felszínre. Tapasztalataink szerint a beszélgetés során az emberek legszívesebben konkrét színházas élményekről kezdtek el beszélni, kollektíven idéztek fel számos olyan történetet, ami meghatározó vagy csak egyszerűen emlékezetes volt számukra. Több korábbi kérdést elhagytam (pl. néhány szabad asszociáció, vagy a mapping), mert az előző beszélgetésnél nem volt megfelelő szerepük. A találkozás egy színház tréning foglalkozás idejében történt, vagyis megkaptuk az egyik foglalkozást a kutatáshoz. A résztvevők között három ember volt, akikkel az előző beszélgetéskor is találkoztunk, a többiek újak voltak. Érdekes volt újra látni azokat az embereket, akik az egy évvel ezelőtti beszélgetésen is ott voltak. Egyikük, P a köztes időszakban kimaradt a Megállóból, a második beszélgetés előtti hetekben tért újra vissza, tehát ő nem töltött nettó túl sok időt bent. Viszont T és B kimaradás nélkül jelen voltak a köztes időszakban, és érdekes volt látni hogy milyen változásokon mentek keresztül. B egyértelműen nyitottabb és jobb kedélyű volt, mint a múlt alkalommal, amikor kifejezetten dacos és negativista hangulatban volt. Társai szerint mostanában ez a nyitottság jellemző rá. T még mindig rosszfiúnak állítja be magát, viszont most ő is sokkal nyitottabb, kommunikatívabb, mint az előző beszélgetésen. Megvan benne továbbra is a 21

22 távolságtartás, de célorientáltabbak a válaszai, és úgy tűnt, tisztában van jelenlegi helyzetével. Összesen 7 ember volt a beszélgető csoportban. A beszélgetést nem részleteznénk, csak a lényegesebb momentumokra térünk ki. A bemutatkozó kérdéskör kapcsán a színházról hosszabban 3 ember beszélt, ők spontán beszéltek az élményeikről. Az egyik P, aki arról számolt be, hogy amióta visszajött a Megállóba, sokkal jobban élvezi a dolgot. Szerinte egyrészt saját maga változott meg, másrészt a foglalkozások is mintha nyitottabbak lennének, tehát sokkal inkább a résztvevők alakítják a foglalkozásokat. Edit szerint a színház egy közösség, ő alapvetően a színházi csoport révén van itt. Tudatosan műveli a dolgot, és elég tapasztalt. T belátja, hogy vannak a színháznak pozitív hozományai, de még mindig idegenkedik bizonyos szituációktól, és gyakran idegesíti például, hogy az emberek az arcába másznak. Azonban elismeri, hogy pozitív hatással volt rá a színház. Színház ország A színház országról feltett kérdés nem váltott ki túlzott érdeklődést a fiatalokból, viszont legnagyobb meglepetésemre T volt az első, aki hozzászólt a témához. Ő egy olyan helyet képzelt el, ahol mindenki jön megy, és akar valamit a másiktól. Őt idegesítené, ha egy ilyen helyen kéne lennie, feszült volna. Úgy gondolta, hogy igazából csak őt idegesítené ez a helyzet, a többi ember elfogadná, mint ahogy a való életben is sokkal elfogadóbb a többi ember. Edit patetikusan beszél színház országról, nagy szavakat használ az országban folyó dolgokról. Az asszociációs kérdésnél leginkább a múlttal és a jövővel kapcsolatban voltunk kíváncsiak a fiatalok gondolataira. Két szélsőséges eset volt a válaszoknál. A régi arcoknál volt jellemző, hogy konkrét eseményre fókuszáltak, és ez a konkrét esemény az érettségi volt. A másik végletet az egyik új lány képviselte, ő az idősíkok kérdését teljes mértékben eltávolította saját magától, a jövőről a világűrre, csillagokra és űrhajókra asszociált, a múltról pedig dinoszauruszokra, persze mindezt egy vicces éllel tette. Legpozitívabb színházas élmények, kezdeti emlékek a színházról Az egyik lány egy tipikus testszínházas sztorit mondott el első színházazása kapcsán, egy bizalommal kapcsolatos történetet. Arról az esetről van szó, amikor az ember mögött áll valaki, és amikor az hátradől, akkor a mögötte álló elkapja, nem engedi a földre esni. A biztonságérzet volt az, amire a lány visszaemlékezett ezen eset kapcsán. 22

23 B nagy beleéléssel elevenítette fel azt a történenet, amikor azt mondták neki, hogy egy jelenetben improvizáljon, és mondja azt, ami eszébe jut éppen. És megcsinálta, ráadásul mindezt egy előadáson. Ez a megnyilatkozás már csak azért is érdekes, mert pont ő volt az a személy, aki a korábbi beszélgetésen elég élesen és negatívan beszélt a színházról. Egy lány, aki kontakt problémákkal küszködött, és ezért kezdett el színházas foglalkozásra járni, egy kezdeti traumáról számolt be, a következő kérdések merültek fel benne az első élményekkor: Mit keresek én itt? Miért akarnak megölelni idegen emberek, amikor én még teljesen kontaktproblémás vagyok? Elvárások a színházzal kapcsolatban, a színház tréning hatásai Általános véleményként fogalmazták meg és értettek egyet a résztvevők abban, hogy a színház kihozza az ember pozitív oldalát, az igazi személyiséget emeli a felszínre. Az ember a színház tréning hatására leveti a maszkot. Előjött azon elképzelés is, miszerint vannak elvétve olyanok is, akik pont színészkedésre használják a foglalkozások során szerzett tapasztalataikat. A beszélgetés vége sztorizásba ment át, szóba került néhány olyan történet, ami fellépéseken esett meg, pozitívan emlékeznek vissza rájuk. Ilyen volt az, amikor egy fiút a darab részeként elkezdték verni persze színháziasan, és ő közben elfelejtette a szövegét. Felmerült egy negatív élmény is, amikor a nézők akik egyébként diákok voltak valamilyen iskolából röhögtek az előadás előtt. Ez elég frusztrálóan hatott a fellépőkre, de végül lejátszották a darabot. 2. Leo Amici alapítvány Bentlakásos rehabilitációs intézmény, ahová a felvételi után a fiatal beköltözik, és általában minimum egy évig az itteni közösségben éli hétköznapjait. Az élet meghatározott napirend alapján zajlik, egy teljesen más mentális és fizikai környezettel körülvéve a közösséget. A felvettek nagy része a húszas évei végén, harmincas évei elején jár, általában többéves sok éves aktív szerfogyasztást és függőséget, valamint több leszokási kísérletet maguk mögött tudva jutottal el ide. Ők elszántan egy utolsó esélyként látják a leszokást a felnőttkori státusz küszöbén. Az itteni életnek szerves része a színház terápia, heti több alkalommal végzik. 23

24 Első beszélgetés, Leo Amici Alapítvány Első beszélgetésünket 2006 decemberében készítettük az alapítványnál. Az interjú vezérfonalat kicsit átalakítottuk az előzőekhez képest, a korosztálynak és a specifikus helyzethez megfelelő kérdésekkel aktualizálva az interjú vázlatot. Így például a szabad asszociációknál a saját, viszonylag zárt közösségben élt lehetséges élményeiket vettük alapul, és a zárt ajtók esetében is inkább a fiatal felnőtteket foglalkoztató elemeket vonultattunk fel. A projekcióba pedig a korábbi színház tréning konferencia helyébe egy kriminológiai konferenciát, és a drogliberalizáció kérdését helyeztük. Az intézetben akkor kilenc fiatal tartózkodott (rajtuk kívül voltak még ketten, akik kórházban tartózkodtak), velük készítettünk csoportos interjút. Sajnos a felvétel hangja a terem akusztikai jellemzői miatt nem lett a legjobb, ezért néhány beszélő megnyilvánulásainak csak egy részét tudtuk elemezni. Ennek ellenére informatív volt a beszélgetés, ami nagyjából másfél órás volt. Az ittlévők közül már mindenkinek volt élménye a színház terápiával kapcsolatban. A legrégebbi terápiás Imre, aki 13 hónapja volt tagja a komlói közösségnek, a legfrissebben a közösségbe érkezett, pedig S volt, aki 20 napja volt ott. A csoportban 4 régi és 4 új ember volt. Réginek számított az, aki megközelítőleg egy évet eltöltött a közösségben. Az első foglalkozással kapcsolatos élményekről a csoport tagjainak elég konkrét élményei voltak. Főleg a szöveg centrikusabb foglalkozásokra, konkrét munkára és szituációs gyakorlatokra emlékeztek vissza. "A kezembe nyomtak egy könyvet, ki kellett belőle választanom bizonyos oldalakat, és szabadon, én mondhattam meg, hogy melyik oldalakat választom ki, a Maldoror énekeiből, és aztán abból csináltunk egy jelenetet." "...kezembe adták a szöveget, három mondatot válasszak ki belőle, s így örültem, mert a Maldoror az olyan, hogy akárhol kinyitod, akkor biztos, hogy találsz valamit, ami tetszik, a amit akkor kiválasztottam, akkor mi azt elemezgettük..." "...gyakorlatok voltak : csukd be a szemed, mögötted áll valaki és dőlj hátra, ilyen relaxációs gyakorlatok is." "Eddig volt két darab, ami elkészült, most készül a harmadik, s mindegyik másé sörük, hogy 24