Előszó... 4H3 Albert József: A VHF-en végzett szociális munkások iskolaés pályaképe, munkahelyi tapasztalatai, közérzete egy kutatás tükrében...

Átírás

1

2

3

4 Tartalomjegyzék Előszó... 4H3 Albert József: A VHF-en végzett szociális munkások iskolaés pályaképe, munkahelyi tapasztalatai, közérzete egy kutatás tükrében... 5H5 Hallgatók a szociálismunkás-képzésről... 6H5 A munka világában... 7H19 Nagyon kevés a siker, nagyon kell vigyázni rájuk Schutzmann Réka beszélget Kecskés Diána szociális munkással... 8H47 Akinek szárnya van, az marad hűségből a földön Takács Nóra beszélget Szűcs Ágnes szociális munkással... 9H56 Áment Zsuzsa: (A)mi motivál... 10H67 Személyes érintettség... 11H67 Fejlődés, kiteljesedés... 12H68 Hit... 13H69 Jókhel Tibor: Hűséggel és türelemmel... 14H70 Képzés... 15H70 Pályakezdés... 16H71 Munka, fejlődés, megújulás... 17H72 A jövő... 18H72 Szakali Tibor: A jó pásztor keresztény vezetés... 19H73 Zagyva Richárd: A hajléktalan-ellátástól a szeretetszolgálatig... 20H76 Kónya Norbert: Szociális munka a közigazgatásban... 21H77 Kalocsai Adrienn Magvas Mária: Terepgyakorlatok a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola szociálismunkás-képzésében... 22H80 A gyakorlati képzés felépítése... 23H80 Laikus gyakorlat... 24H80 Intézménylátogatás... 25H82 Kisgyakorlatok... 26H83 Nagygyakorlat... 27H86 A terepgyakorlat szereplői, tapasztalatai, dilemmái... 28H88 Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola terephelyei... 29H92 Magyar Zsófia: Karitász specializáció a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán... 30H96 A Katolikus Karitász intézményei... 31H97 A karitász specializáció fő tantárgy blokkjai... 32H97 Tanulmányi tudnivalók... 33H98 Eredmények... 34H99 Hermann Stinglhammer: Fel-segíteni... 35H101 Gyógyítás és üdvözülés kapcsolatához Helyzetmeghatározás... 36H101 Megváltás és megszabadítás... 37H102 Szabaddá tenni a szabadságra: Jézus terápiás gyógyító gyakorlata... 38H103

5 Győri Piroska: Szociotáborok... 39H113 A szociotábor célja, helye a szociális munkás képzésben... 40H113 Szociotáborok szervezése... 41H114 Helyszínek... 42H115 Hallgatók a szociotáborban... 43H szociotábor, 12 település... 44H117 Kutatási összefoglalók... 45H130 Bálint Bánk: Szakmai napok a VHF-en... 46H133 Kalocsai Adrienn Magvas Mária: A Szociális munka szak szakmai kapcsolatai, együttműködése intézményekkel, szervezetekkel... 47H147 Kapcsolat Veszprém Város Polgármesteri Hivatalával... 48H149 Erasmus... 49H150 Karitász specializáció... 50H151 Kapcsolat az Iskolaszövetséggel, a VEAB-bal és más szervezetekkel... 51H151 Albert József: Kutatások a Szociális munka szakon... 52H153 Szerepek és kapcsolatok a szociális munkában... 53H153 Megyei jogú városok önkormányzati szociális tevékenysége... 54H153 Dolgozatok Veszprém szociális helyzetéről... 55H154 Az esélyegyenlőségi törvény és a veszprémi mozgáskorlátozottak... 56H155 Veszprémi szociális munkások... 57H155 A veszprémi romák életkörülményei, társadalmi, szociális helyzete... 58H156 Hajléktalanok Veszprémben... 59H158 Cigány munkanélküliség, a cigányok és az iskola Sárkeresztúron... 60H160 A kórházi szociális munka helyzete Magyarországon... 61H161 Droghasználat a veszprémi egyetemisták körében... 62H163 A Pokoli torony gettósodás Veszprémben... 63H164 Nyugdíjas klubok vizsgálata... 64H166 Középsúlyos értelmi fogyatékosok helyzete Veszprém megyében... 65H166 Agresszió Veszprém általános iskoláiban... 66H169 Az észlelő- és jelzőrendszer működése Veszprémben... 67H170 A Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán végzett szociális munkások... 68H170 Szociálismunkás-hallgatók dolgozatai Egyéb, kutatással kapcsolatos tevékenységek... 69H172 A kutatásokról megjelent publikációk... 70H172 Könyvek szerkesztése... 71H177 A Szociális Munka Szak munkatársai... 72H178

6 Előszó Tizenöt év nem nagy idő egy ember életében sem, hiszen éppen csak serdülőkorba kerül, és mint tudjuk, ez az időszak meglehetősen nehéz, sőt, talán a legnehezebb. Ilyenkor jönnek elő a különféle problémák, bizonytalanságok, ekkor kételkedünk leginkább önmagunkban, létünk értelmében, keressük helyünket, önazonosságunkat. A professzionális szociális munka oktatása a világon alig több mint száz, Magyarországon a rendszerváltással egyidős, éppen 20 éves. A mi intézményünkben 15 éve kezdődött el a szociális munkások főiskolai szintű képzése, pár évvel a Hittudományi Főiskola újraszervezése után. Az akkori rektor, dr. Balázs Pál úgy vélte, hogy a hitoktatás mellett, sőt azzal együtt szükség lenne szociálismunkás-képzésre is. Deák Ákos atya javasolta, hogy próbálják megnyerni az ügynek a Csáky-házaspárt, akikkel neki kapcsolata volt, korábban részt vett egyházi jellegű szociális képzésükön. Csáky Pallavicini Roger és dr. Tomcsányi Teodóra a felkérésre igent mondtak, s mivel az elképzelést az érsek, dr. Szendi József is támogatta, elkezdődött a szociális munkás szak megszervezése. Az új szak a hittanár szakkal párban indult, majd két év múlva önállóvá vált. Nagyobb strukturális átalakulás később a bolognai rendszerre való áttéréssel történt, amikor az alapszak (Ba) időtartamát 8 félévről 7-re csökkentettük, valamint bevezettük a kredit rendszerű oktatást. Nálunk sokáig csak nappali tagozaton folyt képzés, csak 4 éve indult levelezőn is. Visszatérve a kiinduló kérdésfeltevésre, hogy miért született meg ez a számadás és ünnepi kötet, több oka is van. Arra gondoltunk, hogy éppen most, a serdülőkorban fontos megvizsgálnunk, hogy mire jutottunk, mit kell újragondolnunk, mi az, amin változtatni vagy amit erősítenünk kell. Mik azok az eredmények, amelyeket érdemes megtartani, amelyekre építeni lehet a következő időszakban? Éppen ezért szociológiai vizsgálatot végeztünk volt hallgatóink körében, akik már dolgoznak, és egy kicsit kívülről is látják iskolájukat, az itt folyó képzést. Szerettük volna azt is megtudni, hogy miként boldogulnak, milyen örömeik, sikereik, nehézségeik vannak. Szeretik-e a munkájukat, tartósnak látszik-e pályán maradásuk? Milyen a szociális munka presztízse, mit kellene tenni a megbecsültség növelése érdekében? A felvetett kérdésekre a tanulmányban próbálunk válaszokat adni. Ebben a blokkban kapnak helyet interjúk is, amelyek egy-egy szociális munkást hoznak emberközelbe. A 15. éves jubileumi Szakmai Napunkon volt hallgatóink közül kilencen előadást tartottak munkájukról, közülük öten (Áment Zsuzsa, Jókhel Tibor, Kónya Norbert, Szakali Tibor, Zagyva Richard) előadásuk tömörített változatát rendelkezésünkre bocsátották a kötetben történő megjelenéshez. Ezek az előadások szintén szervesen kapcsolódnak a tanulmányban felmerült gondolatokhoz. A következő szerkezeti egységben a Szociális Munka Tanszék munkájáról írunk. Főfoglalkozású munkatársaink áttekintik a képzés egy-egy területét. Kalocsai Adrienn és Magvas Mária bemutatják gyakorlati képzésünk szisztémáját és a szak kapcsolatrendszerét. Győri Piroska szociotáboraink világába vezeti be az olvasót,

7 ízelítőt adván a táborokban folytatott tevékenységről. Feketéné Magyar Zsófia a karitász specializációról tudósít. Bálint Bánk a Szakmai Napok célját, programjait mutatja be, helyezi el egy tágabb kontextusban. Albert József a szak tudományos tevékenységét vette górcső alá, közreadva a tanszék főfoglalkozású munkatársainak és a diákoknak a publikációit, a műhelyben készült könyvek és jegyzetek címeit és elérhetőségét. Tóth Szilvia összeállította, csokorba szedte a Tanszéken dolgozók fontosabb adatait, névsorát, végzettségét, munkahelyét. A kötet szerkesztésénél arra törekedtünk, hogy mondanivalónkat képekkel is szemléltessük, érzékletesebbé tegyük. Az évfordulós kiállítás anyagát amelyet Kalocsai Adrienn és Magvas Mária rendeztek a könyv mellékleteként CD-n örökítettük meg és adjuk közre. Végül szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik munkánkat különösen segítették, mindenekelőtt dr. Márfi Gyula érsek és dr. Varga István rektor atyáknak, a gazdasági osztály munkatársainak, hitoktató tanártársainknak, továbbá mindazoknak, akik munkánk technikai feltételeit biztosították Köszönöm Veszprém város Önkormányzatának az évek óta folyamatos választási ciklusokon átívelő erkölcsi és anyagi támogatását, amely nélkül ez a könyv sem készülhetett volna el. Veszprém, december 31. A szerkesztő

8 Albert József: A VHF-en végzett szociális munkások iskolaés pályaképe, munkahelyi tapasztalatai, közérzete egy kutatás tükrében Hallgatók a szociálismunkás-képzésről Idén, 2010-ben ünnepeljük, hogy 15 éve kezdődött meg a szociális munkás képzés a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán től 2005-ig összesen hét évfolyamon 182 hallgató végzett, őket szerettük volna megszólítani és véleményüket kérni az oktatásról, a Főiskolán töltött évekről, a munkába állás körülményeiről, munkájukról, sikereikről, kudarcaikról, megbecsültségükről, jövőbeni terveikről. Kérdőívünk összesen 61 fő kérdésből állt. 0F1 A kérdőíves módszer mellett mélyinterjúk is készültek, 2006-ban tíz, majd a következő két évben további 20 nálunk végzett szociális munkással. A kutatást a hallgatók egy csoportja tervezte és bonyolította le a szociális kutatás tárgy keretében1f2. Ebben az írásban a kutatás legfontosabb tapasztalatait összegzem és adom közre a jubileumi kötetben. 1. Tanévnyitó, Lásd az 1. számú mellékletet. 2 A kutatásban a következő hallgatók vettek részt: Albeck Tamás, Budai Kinga, Csaba Tímea, Horváth Katalin, Kárpáti Attila, Kissné Köcski Enikő, Korponai Dávid, Marián András, Németh Zsuzsanna, Piltmann Katalin, Takács Nóra.

9 A megkérdezettek köre és néhány demográfiai, szociológiai jellemzője Teljes körű megkérdezést terveztünk, valamennyi nálunk végzett hallgató képezte a vizsgálandó populációt, az 1999-től 2005-ig végzett valamennyi, összesen 182 személyhez juttattuk el kérdőívünket postán március 23-án. Az április 5-i visszaküldési határidő után egy alkalommal küldtünk sürgetést közvetlenül húsvét előtt. Egy húsvéti képeslapot juttattunk el üdvözlettel valamennyi végzett hallgatóhoz, azzal a kiegészítő mondattal, hogy amennyiben még nem juttatta vissza a kérdőívet, kérjük, tegye meg. Ezt követően május közepéig az első alkalommal beérkezett 85 kérdőív további 18 kérdőívvel egészült ki, tehát összesen 103 kérdőív gyűlt össze, ami a megkérdezettek valamivel több mint fele, 56,6 százaléka. Két kérdőív annyira hiányos volt, hogy nem is kódoltuk le, nem vontuk be az értékelésbe. Nézzük meg, hogy hogyan alakult a válaszolók aránya a megkérdezettekhez képest. 1. táblázat A megkérdezettek és a válaszolók száma a végzés éve szerint Végzettek száma Válaszolók száma fő % fő % ,4 9 8, , , , , , , , , , , , ,8 Összesen , ,0 Ha az egyes évfolyamokon végzettek számához viszonyítom a válaszolókét, noha véletlenül alakult így, meglehetősen arányosnak tűnik, az első két végzett évfolyamnál a válaszolók aránya picit alul, az utolsó évfolyamnál az átlaghoz képest enyhén felülreprezentált. Ez a visszaküldési arány a módszertani szakirodalom szerint jónak mondható. A válaszolók nemi megoszlását tekintve az ismert tendenciát láthatjuk, a döntő többség itt is, hasonlóan más szociális képzésekhez nő, de nálunk az országos átlaghoz képest valamivel kisebb mértékben. 21% A válaszadók megoszlása nemek szerint 79% nő férfi

10 Családi állapot szerint a következőket kaptuk. 2. táblázat A válaszolók családi állapota fő % Nőtlen, hajadon 48 48,0 házas 31 31,0 élettársi kapcsolatban él 15 15,0 elvált 6 6,0 összesen ,0 válaszhiány 1 Viszonylag sokan vannak egyedül, a válaszolók közel fele, 6 fő elvált, és 15-en élettársi kapcsolatban élnek. Érdemes megnézni a lakóhely szerinti merítési bázist: honnét, mely településekről, megyékből érkeztek hallgatóink. 36% 17% A válaszadók lakóhely szerinti megoszlása, rekrutáció 1% 2% 44% Veszprém megye Egyéb dunántúli település Nem dunántúli település Budapest Külföld A Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola szociális munkás hallgatói összesen 33 településről érkeztek. Veszprém város adta a legtöbb hallgatót, 36 személyt. Térségenként nézve Veszprém megye 50 százalékkal szerepel, egyéb dunántúli település 32, Budapest 1, nem dunántúli település 15, külföld 2 százalék (Erdély, Felvidék). A főiskolák többnyire helyi, térségi intézmények, nálunk viszonylag szép számmal tanulnak távolabbi településekről érkezett hallgatók is, amelynek magyarázata, hogy egyházi intézmény vagyunk. Ezek a fiatalok elsősorban azért jelentkeztek hozzánk, mert ezt a világnézetet vallják és várják el főiskolánktól is. Ezt látszik erősíteni az is, hogy szép számmal végeztek egyházi középiskolában (egyharmad rész), s ezek a hallgatók olykor nagy távolságból (Nyíregyháza, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Csongrád, Kisújszállás, Szeged) jöttek hozzánk. A mosonmagyaróvári Piarista Általános Iskolába kerültem át a plébános ajánlásával Héregről, mivel Héregen megszűnt a felső tagozat. Ott is érettségiztem le. Egy fölöttem végzett gimnazista haverem S. Csabi sokszor nevetve, feltöltődve mesélt a Főiskoláról, és addig-addig beszélt, míg végül elkezdett érdekelni, hogy mi az a szociális munka egyáltalán, mint fogalom mit jelent. El kezdtem gondolkodni rajta, és rájöttem, hogy nem is áll tőlem olyan távol Egyből fel is vettek minden gond nélkül. F3 3 M. Józseffel készült interjú, Köcskei, 2006

11 A válaszadók középiskolájának jellege 33% 67% Egyházi Nem egyházi Érdekes összevetni az érkezés színhelyeit a jelenlegi lakóhellyel. Nyilvánvalóvá válik, hogy a vonzó munkahelyek inkább nagyobb településeken, városokban, megyeszékhelyeken vannak, Budapestről egy személy érkezett, jelenleg tíz válaszoló lakik ott, községekben csupán 19 személy. 3. táblázat A jelenleg hol él? kérdésre adott válaszok eloszlása fő % főváros 10 9,9 megyeszékhely 38 37,6 város 32 31,7 község 19 18,8 külföld 2 2,0 összesen ,0 A minta szocio-kulturális hátteréhez szorosan hozzá tartozik a szülők foglalkozásának vizsgálata is. 4. táblázat A szülők legmagasabb iskolai végzettsége Apa Anya Fő % fő % 8 osztály alatt 3 3, általános 8 7, ,8 szakmunkásképző 27 26, ,8 középiskola 38 37, ,6 egyetem, főiskola 24 23, ,8 egyéb 1 1,0 - - Összesen , ,0 A táblázaton látható, hogy a többség mind az apák, mind az anyák iskolai végzettsége legfeljebb középiskola, néhány esetben 8 osztály alatti, vagy 8 általános. Csupán a szülők egynegyede rendelkezik főiskolai vagy egyetemi végzettséggel. Tehát a nálunk tanulók nagyobbrészt első generációs értelmiségiek lesznek.

12 Kik kerülnek a szociális munkás szakra? Egy korábbi célzott hallgatói felmérés szerint a hallgatók közel 40 százaléka családi, baráti körből, köztük szép számmal VHF-es hallgatóktól szerzett tudomást erről a képzési lehetőségről..a hallgatók fele a felvételi tájékoztatóban fedezte fel a főiskolát és a szakot. A többiek tanároktól, hirdetőanyagokból értesültek róla. A megkérdezettek családjában 42 százaléknál volt segítő foglalkozású, az édesanya illetve más rokon. 3F4 Kutatásunkban még valamivel magasabb volt a Főiskolára jelentkezők körében a szociális területen dolgozó ismerősök aránya (51 %), feltehetően azért, mert mi a szűkebb rokonsági kört kitágítottuk. Megkérdeztük azt is, hogy a végzett szociális munkásnak tanulmányai előtt volt-e környezetében szociális problémával küzdő ismerőse. Közel egyharmaduk (30 százalék) válaszolt igennel. E két kérdésre kapott válaszok alapján feltételezzük, hogy a képzés motivációiban szerepe lehetett mind a szociális problémával, mind a segítő foglalkozásúval való találkozásnak és tapasztalatoknak. Egyik interjúalanyunk erről a következőket mondta: Én már középiskolás elsős korom óta folyamatosan jártam fogyatékos gyerekeket táboroztatni, meg programokat szervezni nekik Ez volt az egyik motiváció. A másik családi ok lehet, a szüleim elváltak, ez nekem nagy törés volt gyerekként, más szociális probléma nem volt a családunkban a váláson kívül Az akkori egri baráti társaságomban volt olyan, aki szociális szakot kezdett el és nagyon sokat mesélt és bíztatott Igazából ez teljesen új dolog volt még akkor, nem volt híre. Sokan megpróbáltak elijeszteni tőle, de engem vonzott ez a szak. 4F5 A már hivatkozott tanulmány szerint a szakra felvettek több mint egyharmada (36%) hiányos (kevésbé elfogadott szóhasználattal csonka) családban élt. 2. Tanévzáró, Zárótanulmány a hallgatók életkörülményei, identitása, motivációi az iskolaválasztásról c. kutatásról. Készítették: Áment Zsuzsa, Baranyai Gábor, Vitai Zoltán. Kézirat, A VHF könyvtára, Részlet a Z. R-rel készült interjúból, Köcskei, 2006

13 3. Az oklevelek átvétele után, A képzés értékelése osztályzatokkal Arra gondoltunk, hogy évek távlatából is értékelni tudják összbenyomásaikat kifejezve osztályzatokkal a képzés egy-egy területét, arányait, az iskola nyitottságát. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezek az osztályzatok sok szubjektív elemet tartalmaznak, lehet benne némi sértettség vagy pozitív elfogultság is olykor, eltérhetnek az egyes osztályzatok abban, hogy ki mennyire szigorú vagy lojális, és még sorolhatnánk. Mégis kifejeznek tendenciaszerűen olyan hallgatói vélekedéseket, amelyeket érdemes megfontolni, megerősíthetnek vagy elbizonytalaníthatnak bennünket eddigi véleményeinkben, beállítódásainkban. Lássuk előbb a kapott osztályzatok átlagait. Úgy tűnik, hogy a szociális munkások képzésében a legsikeresebb az elméleti képzés, s vele szoros összefüggésben a tanárok felkészültsége. Mind az elméleti képzés, mind a tanárok felkészültsége itemek átlagai 4 felett vannak egy kicsivel, és az átlagtól való eltérés, a szórás is alacsony (0,62). Közepesnél rosszabb osztályzatot senki nem adott. Noha erősen megoszlanak a vélemények a személyiségfejlesztés milyenségéről, itt a legmagasabb a szórás, egészében eredményesnek tekinthető, a 3,96-os átlag magas. Később látni fogjuk, hogy a szöveges megfogalmazások hogyan árnyalják ezt a vélekedést, s hogy mi a konkrét tartalma. A gyakorlati képzés rosszabb az elméleti képzéshez képest, de a 3,76-os átlag eredmény még mindig jónak értékelhető. Itt is érdemes lesz majd megfigyelni a kapott szöveges válaszokat, amelyek sok ötletet adnak a fejlesztéshez, a korrekcióhoz.

14 5. táblázat A VHF-en folyó képzés értékelése osztályzatokkal. 5F6 Min. Max. Átlag Szórás elméleti képzés 3,0 5,0 4,08 0,62 tanárok felkészültsége 3,0 5,0 4,04 0,61 isk. nyitottsága diákok meghallgatására 2,0 5,0 3,99 0,82 személyiségfejlesztés 1,0 5,0 3,96 1,02 társtudományok aránya 2,0 5,0 3,96 0,78 gyakorlati képzés 2,0 5,0 3,76 0,91 terepen dolgozó tanárok aránya 2,0 5,0 3,63 0,89 képzéssel kapcsolatos információról 2,0 5,0 3,61 0,89 időben való tájékoztatás elmélet gyakorlat aránya 1,0 5,0 3,55 1,01 szakmai készségek fejlesztése 1,0 5,0 3,54 0,84 szoc. munka részterületeire felkészítés 1,0 5,0 3,46 0,88 módszertani képzés 1,0 5,0 3,39 0,79 isk. nyitottsága ötletek megvalósítására 1,0 5,0 3,38 0,86 Az átlagosnál valamivel jobbnak ítélik a megkérdezettek a társtudományok és a terepen dolgozó tanárok arányát, az elmélet-gyakorlat arányát, a képzéssel kapcsolatos információkról történő időbeni tájékoztatást, a szakmai készségek fejlesztését is. Az utolsó helyekre került a szociális munka részterületeire való felkészítés, a módszertani képzés, az iskola nyitottsága a hallgatók ötleteinek megvalósítására. A képzés erényei és hiányosságai a szociális munkások szerint Arra a kérdésre, hogy a képzésnek milyen erényei, pozitívumai voltak, a legtöbben az oktatók felkészültségét, elhivatottságát említették (25 említés) Kitűnő szakemberek az oktatásban Elhivatott, jó tanárok Az előadások után is elérhető oktatók Másodikként legtöbben a családias hangulatot, barátságos légkört, a személyes kapcsolatokat sorolták (17 említés) Alacsony létszám, jó személyes kapcsolatok A hallgatói igények figyelembe vétele Jó közösség alakult ki Hallgatóközpontú képzés. A képzés erényei között harmadik csoportként az oktatás valamely oldalát kiemelő, hangsúlyozó válaszokat említették (11 fő) Kiváló elméleti alapozás, jó gyakorlati képzés jó vallási háttér, keresztény irányultság Sok hasznos pszichológiai ismeret, aminek hasznát vesszük Személyiségfejlesztés. 6 Szücs Ágnes Takács Vera: Veszprémi szociális munkások c. könyvében ugyanezzel a módszerrel dolgoztak, a kérdés megfogalmazását onnét vettük át, kis módosítással azt használtuk vizsgálatunkban. VHF, Veszprém, 2004.

15 A szöveges válaszokból kigyűjtöttük és csoportosítottuk a képzés hátrányos, negatívnak ítélt jellemzőit. A legtöbben azokat a negatívumokat említették, amelyek az oktatás kiforratlanságával kapcsolatosak.(15 fő). Főiskolás éveim alatt még nem volt kiforrott az oktatás Számítógépek, idegen nyelvoktatás, külföldi kapcsolatok hiánya Szakmai tárgyakat oktatónak kevés gyakorlati tapasztalata van Nem volt iskolai szociális munka tárgy Kevés a szakkönyv a könyvtárban Átfedések a tantárgyak között Specializáció hiánya. A felsorolások időbeniségét is vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a korábban tapasztalt hiányosságok többségét azóta sikerült pótolni. Ilyen például a számítógépek és az idegen nyelvoktatás hiánya. Sikerült kapcsolatot kialakítani a bécsi és a passau-i karitásszal, ahol gyakorlaton vehetnek részt hallgatóink. Létesült egy specializáció is, az iskola jellegéből fakadóan évek óta működik a Főiskolán karitász specializáció. Öt éve oktatjuk az iskolai szociális munka tárgyat. Az oktatók összetétele szintén változott, gyakorlatibbá vált. Ugyanakkor több felsorolt hiányosság ma is aktuális, például a tantárgyak anyagai közötti részbeni átfedés, a fejlesztések ellenére hiányos könyvtári ellátás, angol nyelvterületű külföldi kapcsolat stb. Kifejezetten az oktatás hiányosságait 11-en említették. Több gyakorlati óra kellene elismert szakemberekkel Több gyakorlati lehetőség, s ennek szigorúbb utánkövetése Sok felesleges tárgy van és kevés a nyelvoktatás Nem életszerű a gyakorlati képzés A gyakorlatra későn jutottunk és nem következetes a számonkérés, az osztályozás. Egyéb hiányosságok. (10 említés) Néhányan azt kifogásolták, hogy nincs felvételi alkalmassági vizsga, és hiányzik később is a kiszűrés, a szociális munkára alkalmatlanok diplomához juthatnak. Bárki bekerülhet (a szakra) és rontják a presztízst Túl sok az elmélet Az önismereti és konfliktuskezelési órák aránya minimális volt Túlzott engedékenység, az ellenőrzés lazasága Aki akarja nem sajátítja el a fontos dolgokat Burokban voltak a hallgatók Voltak olyan értelmiségképző tárgyak (filozófia, médiaismeret), amelyeket túl szigorúan kértek számon. Az alkalmatlanok kiszűrése a felvételi vizsgán nehéz feladat, eredménye részben vitatható, és morális problémákat is felvet. A személyiség az évek során változhat. Mindemellett kétségtelen, hogy az elmúlt években néhány olyan hallgató is részt vett a képzésben, akikről valóban kiderült, hogy nagy valószínűséggel alkalmatlanok a szociális munkás szerep hiteles és felelősségteljes betöltésére. Kétségtelen, hogy ezeknek a hallgatóknak a későbbi kiszűrését sem vállaltuk fel. És ez valóban hozzájárult a szak presztízsének rontásához. Miért hagytuk, hogy elvégezhessék tanulmányaikat? Az elméleti stúdiumok követelményeinek megfeleltek. A gyakorlatvezetők nem vállalták, hogy miattuk ne kapjanak diplomát. Egymásra mutogattunk. Ezt a gyakorlatot erősíti, hogy nincs bevált módszere és elfogadott indoka az eltanácsolásnak. A munkáltató eldöntheti, hogy alkalmazza-e, majd elküldi, ha nem végzi megfelelően a munkáját. Az utóbbi években eleve nincs az iskoláknak beleszólási lehetősége abba, hogy kit vesz fel, ugyanis a felvétel az osztályzatok alapján központilag történik, nem is ta-

16 lálkozunk a jelentkezővel, csupán már felvettként az első órán. S ma újabb, erősödő tendencia, hogy egyre többen úgy jelentkeznek a szakra, hogy eleve nem is akarnak szociális munkásként dolgozni. A diplomáért járnak a főiskolára. Mit lehet tenni azokkal, akik ezt a stratégiát követik? Egy másik kérdés, amit többen felvetettek, milyen legyen a szak elvárása, menynyire engedheti meg, hogy alkalmanként a hallgatók választhassanak. Ez a kérdés főleg a kisgyakorlati helyek kapcsán merül fel, ugyanis itt az a gyakorlat alakult ki, hogy a hallgatók dönthetik el, hogy a kisgyakorlati helyek közül melyik hat helyet választják ki a kétségtelenül gazdagabb kínálatból. Valóban előfordulhat, hogy hallgatók inkább a kényelmi szempontokat helyezik előtérbe, olyan helyeket választanak, ahol a problémás kliensekkel (kábítószer-fogyasztók, alkoholisták, hajléktalanok, romák stb.) nem vagy alig találkoznak. Előszeretettel mennek ifjúsági tanácsadó irodákhoz, olyan civil szervezetekhez, alapítványokhoz, ahol kevesebb a nehéz eset. Kétségtelen, hogy előfordul ilyen választás, s valószínűleg változtatnunk kell eddigi gyakorlatunkon, csak részben engedhetjük meg a szabad választást. Ugyanakkor tény az is, hogy felelős hallgatók jól éltek a kapott szabadsággal, s érdeklődésüknek, irányultságuknak megfelelően, tudatosan keresik a számukra hasznos gyakorló helyeket. Az egyik volt hallgatónkkal készült mélyinterjúból idézzük a következőket: Ennek a munkának fontos része a gyakorlat, fontos látni a terepet Én tudatosan készültem a gyakorlatokra, gyerekjólétis helyre szerettem volna menni. Összeválogattam magamnak a terephelyeket, mint például a rákospalotai leánynevelő intézetet, ahol egy hetet voltam. A Flaszter Alapítványnál is töltöttem egy hetet Pesten. Azt a mentalitást megismerni teljesen más volt egy olyan hajléktalan szállóhoz képest, mint ami itt van. Ott egy profi csapat dolgozott csupa két-három diplomás emberrel Nagyon sokat segítettek. Voltam a VIII. kerületi gyermekszolgálatnál is, ott van ugye a Rákóczi tér, a József város, direkt oda kértem magam Az ott dolgozók is minimum két diplomával rendelkeztek. Szerintem az Magyarországon a kemény mag. Olyan helyekre vittek el, hogy még azóta sem találkoztam annyira durva esetekkel, pedig már hosszabb ideje dolgozom. Szerettem volna egy menekült táborba is eljutni, de nem sikerült. Kénytelen voltam a Vöröskereszthez menni gyakorlatra, de azt már az elején tudtam, hogy oda nem fogok menni (dolgozni) utána. 6F7 (D.B-vel készült interjú) Mi hiányzott a képzésből? Tulajdonképpen a korábban már hiányosságként leírtakat árnyaljuk, majd hozzáfűzünk néhány reflexiót. A felsorolások egy része tantárgyak, ismeretkörök, új módszertani eljárások hiányai, készségfejlesztéssel kapcsolatos észrevételek, közösségi, nevelési feladatok. Felsoroljuk ezeket. Ami a képzésből hiányzott: Szakosodási lehetőség Több, alaposabb ismeret a szociális munka részterületeiről (hajléktalanellátás) 7 Részlet a D.B.-vel készült interjúból. Takács, 2006

17 Alkoholizmus, fogva tartottakkal való foglalkozás, munkanélküliség körének bővebb kifejtése A szociális munka adminisztrációjával kapcsolatos tárgyak Pályázatírási ismeretek Több önismereti és személyiségfejlesztő órát az első évtől Több szituációs és készségfejlesztő gyakorlat Több módszertani és szakmai készségfejlesztés A szociálpedagógia mélyebb megismerése A gyermekvédelemhez gyakorlati ismeretek A szociális munka veszélyeire való felkészítés Konkrétabb módszertani képzés A magyar gyakorlati tapasztalatok elméleti bemutatása (jórészt csak külföldi minták voltak) Mediáció, programszervezés, verbális és non verbális kommunikáció Problémamegoldó tréning Új technikák, különböző terápiák és orientációk megtanítása Több kliens közeli helyzet Szupervízió Több élethű szituációs gyakorlat Diákszervezetekbe való bekapcsolódás, külföldi tanulási lehetőségek Évfolyamok közötti összetartás erősítése Önállóságra nevelés Reflexiónkat kezdjük a szakosodási lehetőség hiányával. Valóban nincs rá lehetőség az intézményben, legfeljebb a vallásos hallgatók részére áll rendelkezésre a karitász specializáció. Ezt évfolyamonként csupán néhány hallgató veszi fel tanrendjébe, önkéntes vállalásként, ami többletmunkát igényel. Újabban hittanár szakosok is felvehetik, ők még nagyobb terhet vállalnak magukra a szociális munka szakmai tárgyak egy részének kötelező teljesítésével. Kis létszámú (nálunk 40 fős) évfolyamokon a szakosodás több akadályba ütközik, ezek részben szervezésiek, részben anyagiak. Alapelvünk: adjunk jó alapképzést, a szakosodás arra épüljön, de az legyen későbbi feladat. A szociális munka annyira szerteágazó, oly sok területet magába foglaló, hogy nehéz olyan szakirányt indítani, ami ilyen kis évfolyamon racionálisan és önkéntes választással megvalósítható. Ide tartozik az is, hogy mindig lesznek olyan részterületek, amelyek kimaradnak a képzésből. Magáról a problémáról tanulnak, de olykor külön tantárgyként nem szerepelnek. A túlzott elaprózás, a minden terület önálló tantárgyként történő oktatása több hátránnyal jár, mint a minden áron való külön stúdiumként való oktatása. Többen említették a korszerű módszerek, új eljárások, terápiák (mediáció, videótréning, pályázatírás, stb.) hiányát az oktatásban. Ezek valóban fontos ismeretek, egy-egy tanfolyam keretében később is megtanulhatók. Főiskolánkon a szociálterápiás szerepjátékot és a drámapedagógiát választhatják fakultációként több féléven keresztül. Gyakran úgy tűnik, hogy ezekre a receptekre nagyobb az igény, mint az alapképzésre, az általánosabb érvényű ismeretekre. Jogosan szerettek volna a megkérdezett szociális munkások több élethű szituációs gyakorlatot,

18 több kliens közeli helyzetet, gyakorlatiasabb, beszédközpontú nyelvoktatást, és még idézhetnénk a kérdőívekből. Mi is úgy véltük, hogy kevés a pedagógia óraszáma, ezt mára már tartalmazzák az új szakindítási követelmények is. Találtunk olyan elvárásokat, hiányosságokat is, ami elsődlegesen a hallgatókon múlt. Ilyenek például a diákszervezetekbe történő bekapcsolódás, az évfolyamok közötti összetartás erősítése. Persze ezt is segíthette volna jobban a tanszék, de ezek elsősorban önálló kezdeményezést igényeltek volna. Volt hallgatóink leleményesen ezt a hiányosságot is ránk, a tanárokra hárították, mint írják, hiányzott az önállóságra nevelés. Magyarázó reflexióim ellenére elfogadom, hogy valóban voltak olyan hiányosságok, hiányok az oktatásban, amelyekre nem fordítottunk megfelelő figyelmet, amelyek pótlására szükséges energiát fordítani Felesleges tantárgyak Megkérdeztük azt is, hogy mely tárgyak voltak feleslegesek? Sokan voltak olyanok, akik teljesen lojálisak ilyen tárgyakat nem említettek. Még ha nem is volt eddig szükségük azokra az ismeretekre, amit nyújtott egy-egy tárgy, lehet, hogy később hasznos lesz számukra válaszolták. Kigyűjtöttük a felesleges tárgyakat és az említés gyakorisága szerint közreadjuk, majd néhány megjegyzést fűzünk a kapott eredményhez. Felesleges tárgyak: Kommunikáció és médiaismeret (15 említés) Közgazdaságtan (10) Hitélettel kapcsolatos tárgyak (8) Egyházjog (8) Bibliai alapismeretek (4) Egyháztörténet (3) Szerepek és kapcsolatok (6) Filozófia (5) Andragógia (4) Menedzser alapismeretek (3) Szociális menedzsment (2) Szociális animáció (2) Személyiségfejlesztési tréning (2) Büntetőjog (2) Azokat a tárgyakat, amelyeket csupán egy-egy személy említett, nem soroltuk fel. Nehéz érvényes reflexiót fűzni a kapott eredményről, ugyanis nem tudjuk, hogy miért tartják a volt hallgatók az említett tantárgyakat feleslegesnek. Meglepő a kommunikáció és médiaismeret ilyen mérvű elutasítása, ugyanis mai erősen mediatizált világunkban ezek az ismeretek szakmán kívül is fontosak és érdekesek lehetnek. A képi kommunikáció átjárja mindennapjainkat. Miért volt idegen ez a tárgy ennyi hallgató számára? Az oktató (Péterffy András) filmrendező, a magyar médiaoktatás úttörő személyisége. Az egyik szociális munkás így emlékezik a tantárgyra:

19 Amikor suliba jártam voltak olyan órák, amelyek kifejezetten magukkal ragadtak. Nagyon tetszettek, éreztük, hogy egy-egy előadás egyetemi szinten is megállná a helyét. Volt olyan is, ami egyszerűen katasztrófa volt. A mai napig nem tudom, hogy mi köze volt az egészhez. Például az egyik órán Berzsenyit rajzolgattuk egy kockás papírra X- ekből, ez a médiaismeret volt. Azért érdekes is volt, mert a tanár megpróbált valami színvonalat is belevinni. 7F8 Ha összeadjuk a hitélettel kapcsolatos tárgyak negatív szavazatait, elsőként említhettük volna. Miért érzik sokan feleslegesnek ezeket a tárgyakat? Több összetevője van. A szakon tanulók jelentős része nem vallásos. Ezek a tárgyak egyházi főiskola lévén intézményi sajátosságként kerültek be a tantervbe. A cél az volt, hogy a hallgatók ismerjék meg a katolikus egyház történetét, jogi szabályozását, a bibliai alapismereteket, hisz ezek a kultúra részei, általános műveltségi tárgyaknak is tekinthetők. Tehát a szándék alapvetően nem hittérítői, hanem műveltséggyarapító. A vallásos hallgatók részére annál több, identitáserősítő. Az elutasítás, szembenállás jórészt abból fakad, hogy többen vallási meggyőződés hiányában olyan kényszernek érzik, ami haszontalan számukra. Ráadásul néhány tanár túlságosan szigorúan osztályozott, túlzott követelményeket támasztott a vallási ismeretekkel nem, vagy alig rendelkező hallgatókkal szemben. A feleslegessé minősítésnek az is oka ezt néhányan meg is fogalmazták hogy a tárgy oktatója, módszerei ellenszenvesek (Szerepek és kapcsolatok), vagy mást vártak a tárgytól. Olykor a tárgy tudományos jellege és logikája riasztotta el a hallgatót, úgy érezték, hogy a szociális munkás számára így nem hasznos, és ami fontos lett volna, azt nem közvetítette. Erre egy példa: A jogi tárgyakat csak nagyon alap szinten tudom használni. Például a büntetőjogról azt gondolom, hogy valamilyen szinten tisztában kell vele lenni, de akkora nagy részletességnek talán nincs értelme. Nekem sokkal nagyobb segítség lenne, ha ezzel kapcsolatban inkább gyakorlati dolgokat tanítanának. Én azzal találkozom a leginkább, hogyha a családból valaki börtönbe kerül, akkor nekem nem azt kell tudnom, hogy milyen bűncselekménynél milyen ítéletre lehet számítani. Sokkal hasznosabb lett volna általánosabb információkat tudni például a csomagról, a kapcsolattartásról, vagy a pártfogók, felügyelők munkájáról. (Sz.Á.)8F9 Kérdés, hogyan lehet kompetenciákat kialakítani az eddigieknél kevésbé tantárgy centrikusan? Hogyan lehet jobban integrálni az ismereteket, magas színvonalon, de gyakorlatiasabban képezni hallgatóinkat? Milyen módon biztosítható jobban a problémák interdiszciplináris, reflektív, kliensközpontú megközelítése? A tanulmányi évek hatása Próbáltuk megtudni, hogy milyen hatása volt a tanulmányi éveknek a szakma megkedvelésére, fokozódott-e korábbi vonzalma vagy csökkent? Megbánta-e volt hallgatónk, hogy ezt a Főiskolát választotta? A képzéshez kapcsolódó gyakorlatok változtatták-e, s ha igen, hogyan a pálya iránti érdeklődését. Ezek a kérdések elé- 8 Részlet az Sz. Á-val készült interjúból. Takács, Részlet az Sz. Á-val készült interjúból. Takács, 2006.

20 gedettségi tesztként kifejezik a megkérdezett szociális munkások összbenyomását, összegző véleményét a képzésről. A kérdésekre adott válaszok a következők. 6. táblázat A tanulmányi évek hatása fő % jobban megkedvelte a szakmát 85 85,9 csalódott 8 8,1 semmilyen hatás 6 6,1 összesen ,0 8% 6% A tanulmányi évek hatása jobban megkedvelte a szakmát csalódott semmilyen hatás 86% 7. táblázat Megbánta-e, hogy ezen a szakon tanult? fő % igen 6 5,9 nem 94 93,1 nem válaszolt 1 1,0 összesen ,0 8. táblázat A VHF-et választaná-e, ha újra kezdené? fő % igen 75 74,3 nem 19 18,8 nem válaszolt 7 6,9 összesen ,0 Hízelgő lehet számunkra, hogy munkánk eredményeképpen, az elkövetett hibák, hiányosságok ellenére a tanulmányi évek hatására a válaszolók döntő többsége (86 százaléka) megkedvelte a szakmát. Mindössze 8 százalékuk válaszolta, hogy csalódott, s 6 százalék szerint a négy év alatt nem történt változás. Azt, sajnos, nem

21 tudjuk, hogy milyen volt az induló állapot, a kérdés csak a változás dinamikájára és irányára vonatkozik, azt próbálja meg mérni. Alig akad néhány személy (6 fő), aki válasza szerint megbánta, hogy ezen a szakon tanult tovább. Még a munkanélküliek, vagy pályamódosítók sem bánták meg korábbi választásukat. Arra a kérdésre, hogy ha újra kezdené, a VHF-et választanáe, kevesebben válaszoltak igennel, de ez a háromnegyed rész magasnak, jó eredménynek értékelhető. Lássunk néhányat előbb az iskola újraválasztása elleni érvekből. Nem választanám újra, mert nehéz szociális munkás diplomával elhelyezkedni Sajnálnám rá az időt Nem, mert az egyetemen látom, hogy a Bárcin végzettek jobban felkészültek, olvasottabbak Inkább egyetemre járnék, alapképzésben Az érdeklődésem már másfelé mutat Nem, mert teljesen más munkakörben dolgozom Nem választanám újra a szociális munkát, mert nem az életre nevel Inkább pénzügyi vonalra mennék Inkább pszichológiával foglalkoznék Nem nekem való pálya, és nem is piacképes A Hittudományi Főiskola újraválasztása melletti érvek: Összegzés Mert széles ismeretanyagot kaptunk, és a tanárok mindig egyenrangú félnek tekintettek Mert jól éreztem ott magam Mert nagyon jó összetartó csoportom volt Igen, mert ha másért nem, de a gyermekeimet másként nevelem A Főiskola segített abban, hogy ezt a szakot megszerettem és a hivatásomnak tekintsem Mert nagyon lelkes emberekkel találkoztam Széleskörű alapot adott további tanulmányaimhoz Igen, mert családias légkörben egyénközpontú a fejlesztés Kis közösség jó tanárokkal, jó óraadókkal A Tanszék nagyon nyitott, nagyon jó, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is Sokrétű a képzés, személyközpontú, mindenki önálló egyénként van jelen Igen, mert a szociális szakmára való nyitottság és a teológiai alap fontos nekem Nagyon sok erőt és realitást kapott a hitem, szakmailag is nagy támasz volt a hasonló gondolkodású csodabogarakkal találkozni, tanulni tőlük vagy velük Itt a keresztény szellemiség erőteljesebb, mint más képző intézményekben Jó volt a légkör, személyiségérlelő Hibái ellenére szerteágazó, használható tudást adott Nagyon szerettem odajárni, érdekelt amit tanultunk, szerettem az ottani embereket és az iskolát is A képzés korrekt volt, másoknak is ajánlom. Volt hallgatóink a képzéssel egészében nagymértékben elégedettek, de a képzés egyes területeivel nem egyenlő mértékben. A Főiskola elméleti képzését értékelték legmagasabbra, vele párhuzamosan a képző tanárok teljesítményét is hasonló módon tartották jónak. Legkevésbé a szak szociális munka különböző részterületeire történő felkészítését honorálták, de még ez is átlagon felüli. A képzés erényeit és hibáit a nyitott kérdésekre adott szabad válaszok megfogalmazásaiból gyűjtöttük ki és csoportosítottuk. Az oktatás erényei között legtöbben az oktatás színvonalát, az oktatók felkészültségét, majd a családias, barátságos légkört, a jó személyes kapcsolatokat említették. A hátrányoknál legtöbben a képzés kialakulatlanságából fakadó problémákat, a képzés különféle hiányosságait sorolták fel. A problémák egy része időközben megoldódott, de találunk bőven olya-

22 nokat is, amelyeknek a megoldása feladatot jelent számunkra... Egy másik kérdésre adott válaszban a volt hallgatók felsorolták az oktatás általuk vélt hiányosságait. Ezek egy része elfogadható kritika, de több olyan hiányosságot is említettek, amelyek megoldása hallgatói kompetencia. A feleslegesnek vélt tárgyak említése mögött tényleges egyéb problémák húzódnak meg, amelynek figyelembe vétele fontos feladat. Az oktatás sommás, összegző értékelése kedvező, mind a szakmai identifikáció, mind az intézményhez való viszony tekintetében. A munka világában Ebben a fejezetben arra törekszem, hogy bemutassam a szakmai felkészültségről alkotott véleményeket, a frissen végzett szociális munkások elhelyezkedésének tapasztalatait. Vajon milyen mértékben képzettek, meg tudják-e valósítani elképzeléseiket? A munkavégzésnek milyen akadályai és segítő tényezői vannak? Hol dolgoznak, milyenek a munkafeltételek, vannak-e jó és elrettentő példák? Mennyire elégedettek a VHF-en végzett szociális munkások munkakörülményeikkel, a végzett munkával, vezetőikkel, munkatársaikkal? Milyen munkájuk társadalmi presztízse, erkölcsi és anyagi megbecsültsége? Van-e különbség ebben nemek szerint, hogyan látják helyzetüket munkahelyükön, s mit gondolnak arról, hogy milyen a helyzet e tekintetben országosan? Vannak-e gyakran sikereik? Mennyire vonzó, megtartó a pálya, várható-e nagymérvű pályaelhagyás? Milyen a közvetlen környezet támogatása, a család, a rokonok, ismerősök és barátok viszonya ehhez a munkához? Terveznek-e továbbtanulást, van-e továbbképzési lehetőségük? Milyen a jó szociális munkás? Munkavállalás, elhelyezkedés Fontos annak vizsgálata, hogy valójában milyen arányban tudtak végzett hallgatóink elhelyezkedni, mi segített ebben, honnét szereztek tudomást a munkahelyi lehetőségekről. Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném, hogy nem tudjuk pontosan mennyien nem találtak végzettjeink közül munkát, ugyanis feltételezhetően a sikertelenek közül kevesebben válaszoltak megkeresésünkre, nagy valószínűséggel többen vannak a nem, vagy nem a szakmában dolgozók, mint a feldolgozott kérdőívekből kapott eredmény mutatja. Ezt látszik erősíteni Bass László és Mányai Judit országos kutatása is. 9F10 Ők legalább egyharmadosra teszik azoknak a szociális felsőfokú képzésben végzettek arányát, akik nem a szakmában dolgoznak. Nálunk, a mintánkban, a kapott válaszok alapján tíz százalék dolgozik szakmán kívül (masszőr, kereskedő, olajimportőr, stb.), további 4 százalék olyan helyen, ahol nem azonosítható egyértelműen a munka jellege, 3 százalék munkanélküli és 4 százalék a Gyesen, GYED-en lévők aránya. Megkérdeztük, hogy milyen tényezők játszottak szerepet az elhelyezkedésnél. Több válaszlehetőséget is megemlíthettek. Nem volt meglepő, hogy első helyen fel- 10 Lásd erről Mányai Judit és Bass László tanulmányát, Esélyek a szociális képzések megújulására, szerk. Albert József, Veszprém Budapest 2006, 146. oldal

23 tételezésünknek megfelelően legnagyobb arányban a nagygyakorlati hely szerepelt (31%). A hirdetés 21, a pályázat 15, a munkaügyi központ 14 százalék említést kapott, és meglepően sokan jelölték (41%) az egyéb alternatívát, amely főleg informális utakat jelent, családi, ismerősi kapcsolatot, ajánlást tartalmaz (volt tanárom szólt, szüleim révén, aki korábban a VHF-en tanult, ő szólt, stb.) Személyes tapasztalatainkkal egyezően a korábban végzettek könnyebben és gyorsabban tudtak elhelyezkedni, s nagyobb arányban elsősorban városokban. A szociális és később a gyermekjóléti törvény hatályba lépésének következtében keresték a végzettséggel rendelkező szakembereket, később az elhelyezkedési lehetőségek beszűkültek, különösen a képző intézmény székhelyén, Veszprémben és a közeli városokban. Az elhelyezkedési lehetőségekről az egyik szociális munkás a következőket mondta: Akik az első években végeztek, azok elhelyezkedtek az államigazgatásban, azokat beszippantotta az önkormányzat és a megyei igazgatási hivatal és a gyámügy. A második évben végzettek is mehettek még ilyen helyekre. Minket, 2002-ben végzetteket a szociális szolgáltatás szippantott fel: családsegítő, idősek otthona, fogyatékkal élők intézménye. A következő évfolyamot a családsegítő új feladatköre miatt vették fel, a 2004-es és 2005-ös évben végzetteknek már voltak problémáik. A 2005-ben végzettek között már láttam olyant, aki ruházati előadóként tudott csak elhelyezkedni. Lehetőség van (az elhelyezkedésre A.J.), de egyre kevesebb. (G.B.J.) Megkérdeztük azt is, hogy a munkavállalásnál, az álláskereső próbálkozásoknál volt-e jelentősége annak, hogy valaki a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán szerezte meg a diplomáját. Jelentett-e előnyt, vagy esetleg hátrányosan befolyásolta a felvételt? A többség szerint (85%) nem volt jelentősége. Csupán a megkérdezettek egyötöde válaszolt igennel, az indoklások szerint többnyire ez előnynek számított. Közel háromnegyed rész (71%) tapasztalata szerint a munkaerő-piacon azonos értékűek a különböző helyeken szerzett szociális diplomák, a többiek úgy vélték, hogy vannak különbségek. Említettek olyan intézményeket, ahol szerintük színvonalasabb a képzés (ELTE Bárczi Gusztáv Főiskolai Kar, Szekszárd), és olyanokat is, amelyeken a színvonal szerintük a VHF-nél gyengébb. (Kodolányi Gyula Főiskola, Soproni Egyetem). A szakmai felkészültség megítélése Kíváncsiak voltunk, hogy végzett hallgatóink közvetlenül a diploma megszerzése után mennyire tartották magukat önálló szakmai munkára felkészültnek. Általunk megfogalmazott különböző alternatívák közül jelölhették meg a számukra jellemzőt. Ezek közül a legtöbben (47,5%) általában jól felkészültnek, de részkérdésekben bizonytalannak érezte magát választ adták. A válaszolók egynegyede csak jó szakmai kontroll mellett mert volna elmenni dolgozni. Ezt az elfogadható, alapvetően pozitív választ erősítik a teljes mértékben felkészültnek érezte magát választ adók 7 százalékos aránya, amely összesen jó kétharmados (69%) elégedettséget fejez ki. Az öszszességében bizonytalanok és a szinte felkészületlenek összesen tíz százalékot tesznek ki. Közel ennyien a bizonyos területekre nem mert volna elmenni dolgozni alternatívát választották, amely nem feltétlenül negatívum, ugyanis a szociális mun-

24 ka rendkívül széles, sokrétű terület, helye lehet az óvatosságnak. Nem véletlen, hogy a hallgatók egy része már eleve úgy választ a gyakorlati helyek közül, hogy leendő szakterületéhez illeszkedjen, lényegében szakosodik. A kérdésre kapott válaszok érvényességét erősíti egy másik kérdésre adott válasz. Megkérdeztük, hogy jelenlegi munkájához képest mennyire érzi magát képzettnek. A képzettség mértéke a szociális munkások szerint 19% 69% 12% túlképzettnek érzi magát alulképzettnek érzi magát megfelelően képzettnek érzi magát A válaszolók több mint kétharmada (69%) megfelelően képzettnek, 19 százaléka túlképzettnek, és 12 százaléka alulképzettnek tartja magát. Tehát a végzett szociális munkások döntő többsége elégedett a képzéssel, amelyet már a korábbi fejezetben is megállapíthattunk. Elgondolkodtató viszont a magukat túlképzettnek tartók magas aránya, amelynek különböző okai vannak. Közülük csupán két tipikusnak tartott okot említek, az egyik a szociális munkás helytelen szerepértelmezéséből következik, amikor elvonnak hatásköröket, olykor a szociális munkást a szociális gondozóval azonosítják. Főleg kisebb településeken, falvakban fordul elő. A főnököm a polgármester. A településen egy intézmény működik, a szociális intézmény. Minden települési önkormányzat által fenntartott szociális alapellátási intézmény forráshiánnyal küzd. Érdektelenséget és teljes tájékozatlanságot tapasztalok az önkormányzati képviselőtestületek részéről. Hatáskör megvonás, az intézményvezetői feladatokat a polgármester látja el, munkahelye/tartózkodási helye a gondozási- ill. alapszolgáltatási központ. Ő határozza meg a mindennapi munka menetét, akár a gondozást illetően is. Ő dönt minden intézményi forint felhasználásáról, ő igazolja az intézményi számlákat, ő bontja fel az intézménybe érkező leveleket, ő engedélyezi a szabadságokat, stb. A polgármesterek a vezetői ambícióikat élik ki a szociális intézményben, hátráltatva ezzel a szakmai munkát szeptemberében megváltozott a munkaköröm. A b-i gondozói központot egy szociális alapszolgáltatások nyújtására szerveződött kistérségi társulás tartja fenn, amely 12 települést tömörít. Ennek az új, igen csak nagy ellátási központnak lettem a jelképes vezetője. A problémáim ugyanazok, mint előtte: érdektelenség, tudatlanság, hatáskörmegvonás, felelősségáthárítás, kicsinyes személyeskedések. A különbség annyi, hogy most 12 polgármesterrel kellene szót értenem, őket kellene meggyőznöm a szociális szolgáltatások fontosságáról, és arról, hogy szociális kérdésekben szakmai alapon szülessenek döntések, és ne egyéni szimpátia-unszimpátia, vélt vagy valós személyes sérelmek alapján. (S.R.) A másik gyakori eset, amikor a képzetlen vezető nem hagyja kibontakozni kreatív, a szakmailag igényes beosztottat. Fel kellett vennem azt a szédületes munkatempót, amit diktáltak. Rájöttem, azt kell csinálni, amit mondanak. A szakmai színvonal nem játszik akkora szerepet, mint a