carissimi:layout :34 Page 1 nonprofit alap

Átírás

1 nonprofit alap

2 Carissimi: anyanyelven az esélyegyenlőségért Több évtizedes szakmai munkámnak mindig fontos eleme volt, hogy szükség esetén magyarul beszéltünk, ez természetes munkaeszköz volt. Ezért minden olyan civil szerveződés, amely felvállalta az anyanyelvi megsegítést, örömmel töltött el. A Carissimi megalakulásával komoly anyanyelvi bázis jött létre az egészségben akadályozottakról való gondoskodás területén. Szerveztek, terveztek, és főleg meg is valósították elképzeléseiket. Több szakmai kon ferencia, találkozó kivitelezői voltak, jeles magyarországi szakembereket hívtak meg, akikkel nekünk, hazai szakembereknek lehetőségünk volt találkozni és együtt gondolkodni azon, hogyan és mit lehetne jobban, hatékonyabban tenni. A mai családok elmagányosodva érzik magukat, s ez az érzés csak hatványozódik, ha segítségre szorulnak. Az olyan család, amelynek valamelyik tagja tartós akadályozottságtól szenved, megtámogatás nélkül szinte a társadalom peremén érzi magát. Hiszen hogyan lehet eligazodni a szociális háló adta lehetőségekben, amikor a törvények, rendeletek amúgy is gyakran változnak?! Vagy az orvosi leletekben: hiszen a latin szavak érthetetlensége mellett még a szaknyelv is gondot okoz... A szülőknek tudomásul kell venniük, hogy minden gyermek iskolaköteles. Igen, de az ő gyermekük melyik iskolába induljon el, és kihez forduljon segítségért a család? Mit jelent a gyakorlatban a gondoskodás bentlakásos vagy bejárásos formája? Mit értsenek az integráció, szegregáció és inklúzió fogalmán, és melyik előnyösebb gyermekük számára? Mindezek a kérdések megválaszolatlanul maradnak, ha a családnak nincsenek megfelelő ismeretei, ha nem találja meg azt a szakembert, akiben megbízik, ha helyi szinten hiányoznak a szükséges információk. Információözön vesz bennünket körül, mégis gondot okoz a kellő ismeretek megszerzése. Ehhez nyújtott segítséget a Carissimi eddig is, és a tervezett lap támogatásával a jövőben is segít eljuttatni az érintettekhez azokat a tudnivalókat, amelyeket eddig az érintett családoknak maguknak kellett összegyűjteniük. Esélyegyenlőségről beszélünk, és a Carissimi felvállalta, hogy anyanyelvi közösségünkben tegyen is érte. Bízunk benne, hogy összefogással, egymás segítésével sikerülni fog! Stredl Terézia pszichológus, gyógypedagógus, a Selye János Egyetem oktatója 2 Címünk: Carissimi n. f., Nám. 1. mája 10-12, Bratislava carissimi2002@gmail.com; honlap:

3 A Carissimi jótékonysági alapról Jótékonysági alapunkat a Pozsonyi Kerületi Hivatal 2002 augusztusában jegyezte be. Szeretnénk segíteni a fogyatékos és egészségkárosodott gyermekeket nevelő, főként magyar családokat súlyos gondjaik leküzdésében. A szülők és a pedagógusok munkáját szakirodalommal és előadások szervezésével is támogatjuk. Célunk az is, hogy felhívjuk a figyelmet a fogyatékkal élő emberek nehézségeire, a külső és belső akadályokra, amelyekkel meg kell küzdeniük, s több-kevesebb sikerrel megpróbálkozunk ezeknek az akadályoknak az elhárításával. Munkánkba szakemberek: orvosok, pszichológusok, jogászok, lelkészek is bekapcsolódnak. Bemutatkoznak a kuratórium tagjai Bauer Edit A 90-es évek sok-sok pozitív és negatív változásából néhányat fontos kiemelni. Új kihívásokkal kellett szembenéznünk a vállalkozás szabadsága mellett a munkanélküliség új jelenség, melynek kezelésére sem példa, sem tapasztalat nem volt. Új törvények tucatjai jelentek meg, melyekről az érintettekhez el kellett juttatni az információkat. Képviselőként azzal szembesültem, hogy a magyar közvéleményhez vajmi kevés információ jut el azokban a kérdésekben is, melyek bizonyos jogok érvényesítésének a lehetőségét időben be határolták. Egy példát a sok közül: a málenykij robot -ra, az orosz hadifogságba hurcoltak kárpótlásáról szóló törvényből adódó jogokról számtalan tájékoztatót tartottam, később Tuba Lajossal együtt; fontos volt elmondani, ki hol, mire jogosult, mert a magyar kárpótlási törvény is adott bizonyos lehetőségeket a Szlovákiában élő érintettek számára. Úgy gondoltam, nekünk, magyar képviselőknek az is feladatunk, hogy a jogosultakhoz eljuttassuk az információt. Azt tapasztaltam, hogy a leginkább kiszolgáltatottakhoz nem kerülnek el azok az információk, melyekre szükségük van ahhoz, hogy a törvény adta jogokkal, lehetőségekkel Számlaszám(č. účtu): /5200 Statisztikai szám (IČO):

4 élni tudjanak. A 90-es években gombamód szaporodtak a civil szervezetek, különböző területeken, különböző célokkal. Míg a szlovák térfélen különböző érdekek körül sok-sok szervezet alakul, a szlovákiai magyarok közt ez a folyamat lassúbb volt; a közösség jellegéből adódott, hogy a meglévők mellett inkább helyi, regionális szervezetek alakultak, országos szintű kevesebb ban a munka-, szociális és családügyi minisztériumbeli tapasztalataim ezt csak megerősítették. Valahogy mindig úgy alakult, hogy a leginkább kiszolgáltatottak, azok, akik legjobban rászorultak a segítségre, maradtak magukra. Borosné Környei Erzsébettel, az akkori magyar nagykövet feleségével és Nagy Ildikóval, a Szlovák Rádió magyar adásának későbbi igazgatójával ebben a kérdésben egyaránt úgy gondoltuk, hogy szükség van arra, hogy segítsünk azoknak a családoknak, ahol beteg, egészségkárosodott gyermeket nevelnek. Itt nemcsak az egyik kereset esik ki, hanem gyakran a beteg gyermekekkel az édesanya teljesen egyedül marad. A törvény adta lehetőség szerinti formát Szabó Rezső tapasztalata segített megtalálni. Akit megszólítottunk, mindenki segített. Az alap nevét Carissimi (Szeretteink) úgy választottuk, hogy lehetőség szerint ne kelljen fordítani. Szeretteink, akik velünk élnek, akiknek fokozottan szükségük van a segítségre. Örülünk, hogy sokaknak a gondjain sikerült enyhíteni... Borosné Környei Erzsébet Budapesten, a Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztem diplomát, s első gyermekem születéséig a Központi Statisztikai Hivatalban dolgoztam. Egy éven belül mindhárman Bukarestbe költöztünk, mivel a párom az ottani Magyar Nagykövetségen dolgozott. De nem csak az életkörülményeinkben történt komoly változás, hanem az is akkortájt derült ki, hogy gyermekünknek valószínűleg mozgásproblémái lesznek. Közgazdászként korábban nem találkoztam ilyen helyzettel, a környezetemben sem volt senki, aki bármilyen sérüléssel küzdő gyermeket nevelt. Amikor én szembesültem ezzel, nem volt segítség, magamnak kellett mindennek utánajárnom, minden lehetséges segítséget megkeresnem. Mindez az adott helyzetben nyelvi problémákat is okozott. Nekem mint szülőnek, s a gyermeknek is. Abban az időben még nem léteztek ilyen civil vagy állami szervezetek, rendkívül kevés információ állt rendelkezésre. A téma sem állt annyira a figyelem középpontjában, mint manapság. Az idegen nyelvi környezet okozta problé- 4 Címünk: Carissimi n. f., Nám. 1. mája 10-12, Bratislava carissimi2002@gmail.com; honlap:

5 mák azonban különösen a gyermek számára élesen megmaradtak ban kezdtünk Szlovákiában dolgozni. Ekkor merült fel bennem, hogy egy ilyen, anyanyelvű segítségre a kisebbségi helyzetben élő sérülteknek is szükségük van. A sérültek anyanyelvi gondozása, anyanyelvükön való ellátása része emberi jogaiknak, része a kisebbségi társadalom teljességének. Ha egy kisebbségi családban nevelkedő sérült gyermek bekerül egy számára nyelvileg teljesen idegen világba, fejlődése bármennyire szakszerű ellátást kap is megtorpanhat. Ezek a gondolatok indították el a Carissimit, melynek létrejötte s működése a vezetőségben részt vevő barátaim nélkül nem sikerült volna. Kezdetben a magyarországi források feltárásával, kapcsolatépítéssel, az információáramlás megkönnyítésével segítettem a Carissimit. Mára ezek a dolgok már működnek, a munka a Pozsonyban maradt barátaim vállán van, de segítő odafigyelésemre mindig számíthatnak. Gémesi Irén Már tizennégy éves koromban eldöntöttem, hogy tanítónő leszek, ezért Pozsonyba a négyéves pedagógiai iskolába jelentkeztem. Érettségi után alsó tagozatos pedagógusként Érsekújvárba kerültem. Két év után jelentkeztem Nyitrára a Pedagógiai Főiskolára, és ott szlovák magyar szakon végeztem. Huszonkét évig tanítottam, majd családi okok miatt helyet változtattam. A pozsonyi rádió magyar adásának Iskolások műsorában éppen megüresedett egy szerkesztői hely, és felvételt nyertem rá. Csak azért vállaltam ezt az állást, hogy továbbra is gyermekekkel foglalkozhassak. Amikor felkértek, hogy vállaljak szerepet a Carissimi szervezetben, szívesen tettem eleget a kérésnek, mivel itt is gyermekekkel kell foglalkozni, törődni, olyanokkal, akik talán még inkább rászorulnak a segítségre. Pedagógusként gyakran jártam csa lád látogatásokra, és tapasztaltam, hogy a szülők szívesen veszik a jóindulatú segítséget. Azok, akik egészségkárosodott gyermekeket nevelnek, még inkább rászorulnak a jó szándékú emberek segítségére. Úgy érzem, hogy én is az ilyen emberek közé tartozom. Hritz Júlia Pozsonyban születtem, a Duna utcai magyar tannyelvű gimnáziumban érettségiztem, majd Nyitrán, a Pedagógiai Főiskolán szereztem oklevelet. Komáromban kezdtem el tanítani a Béke utcai alapiskolában, később a pozsony- Számlaszám(č. účtu): /5200 Statisztikai szám (IČO):

6 püspöki alapiskolába kerültem és 1983 között a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának magyar nyelvű ének-zenei szakelőadója voltam megszüntetéséig től 2001-ig nyugdíjazásomig a Szlovák Rádió magyar adásának szerkesztőjeként dolgoztam. Férjezett vagyok, egy fiam és két unokám van. Szeretem az életet. Amikor 2002-ben megismertem a Carissimi céljait, lehetőségeimet figyelembe véve szívesen vállaltam az együttműködést. Nem szeretném, ha nagyképűen hangzana, de szüleim kiskorom óta arra neveltek, hogy környezetünkben támogassuk a segítségre szorulókat. Amikor fogyatékos gyermekkel vagy felnőttel találkoztunk, megmagyarázták, hogy sajnos, vannak olyan embertársaink is, akik súlyos betegen születtek, és az életüket így kell leélniük. Azok, akik egészségesek, ne csak sajnálkozzanak rajtuk, és szemlesütve továbbmenjenek, ha találkoznak velük, hanem lehetőségük szerint segítsenek nekik. Amellett pedig tudatosítsák, hogy mindig hálát kell adni azért, hogy egészségesen születtek, és példát kell venni azoktól, akik ezerszer nehezebb körülmények között élnek, és még csak nem is panaszkodnak. Sajnos, társadalmunkban nem túlságosan jellemző a szociális érzékenység az államhatalomra hiába hangoztatják az ellenkezőjét a pártok szavazatszerzési kampányukban, így a rászorulóknak egyre jobban szűkülnek a lehetőségeik. Ezért kell segítenünk azoknak, akik az egészségkárosodottak érdekében karitatív szervezeteket hoznak létre, és részt kell vállalnunk ebből a munkából. Elszomorító, hogy az érintett gyermekek szülei a lelki megterhelésen kívül nagyon nehéz anyagi helyzetben is vannak, hiszen beteg gyermekük nevelése mellett nem vállalhatnak munkát, ezért a megfelelő egészségügyi ellátást sem tudják mindig biztosítani. Magukra maradva sok esetben még az őket megillető támogatásokról sem szereznek tudomást. A Carissimi szerény lehetőségei mellett többek között ezeket a feladatokat is felvállalta az országunk magyarlakta területein élő családoknak és gyermekeiknek megsegítésére. De mivel nonprofit, tehát nem nyereségorientált alapról van szó, céljainkat csak jó szándékú, a súlyos gondok között élő szülők nehéz helyzetét átérző embereknek az anyagi és erkölcsi támogatásával tudjuk megvalósítani. 6 Címünk: Carissimi n. f., Nám. 1. mája 10-12, Bratislava carissimi2002@gmail.com; honlap:

7 Pogány Erzsébet A pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen 1987-ben szereztem diplomát ben a budapesti Századvég Politikai Iskolát végeztem el, és a Budapesti Közigazgatási Főiskola emberi jogi szemináriumán szereztem oklevelet. Tíz éven át a somorjai városházán dolgoztam különböző munkakörökben, három évig a helyi gazdálkodási osztályt vezettem ben az Együttélés Politikai Mozgalom központi irodájának vezetője, majd sajtótitkára lettem. Hat évig Budapesten a Magyarok Világszövetségének felvidéki tanácsnoka voltam, 2001-től a Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatójaként dolgozom Pozsonyban, és ebben a munkakörben a hírportál felelős kiadójának feladatát is ellátom. Több éve tevékenyen részt veszek a szlovákiai magyarság társadalmi, politikai és kulturális életében. Közösségi embernek ismernek, s ez talán abból adódhat, hogy testvéreimmel korán árvaságra jutottunk, és nővérem családjában nevelkedtünk. Sorsom alakulását nagyon sokan figyelték féltő szeretettel, tanítóimtól kitüntetett figyelmet kaptam. Olyan közösségbe születtem az akkori Somorján, ahol nem engedték el a bajba jutott ember kezét; ennek is köszönhetem, hogy az életem révbe ért. Az iskolában jól éreztem magam, örökké szervezkedtem, sokat szerepeltem ilyen indíttatást kaptam a tanítóimtól. Első munkahelyem a somorjai városháza volt, ott is, azóta is közösségi problémák megoldásával foglalkozom, emberekkel kerülök kapcsolatba. Azt tapasztalom, hogy a kisközösségek, családok köztük a sérült gyermeket nevelő családok érdekérvényesítése nem elég hatékony. Azért veszek részt a Carissimi munkájában, mert hiszem, hogy figyelnünk kell egymásra, és kötelességünk enyhíteni az elesettek gondjain. Szabó Rezső Hattagú családban nőttem fel, valamennyien egészségesek voltunk. Négy gyermekünk, unokáink, dédunokáink vannak. Hála Istennek, ők is egészségesek. Az egyetemet Budapesten kezdtem és Pozsonyban fejeztem be. Az első munkahelyem a Csemadokban volt. Hatvan évvel ezelőtt ez volt az egyetlen olyan szervezet Csehszlovákiában, ahová az emberek kérdéseikkel, ügyesbajos gondjaikkal magyar nyelven fordulhattak. Sok kérdést kaptunk arra vonatkozóan is, hogy mi a teendőjük, ha értelmi vagy testi fogyatékos gyermeküket Magyarországon szeretnék kivizsgáltatni és kezeltetni, mivel az Számlaszám(č. účtu): /5200 Statisztikai szám (IČO):

8 itteni szakorvosokkal nem tudnak magyarul szót érteni. A magyar konzulátus segítségét kértük, de sajnos, az ő lehetőségeik is nagyon korlátozottak voltak ban kiváltam a Csemadokból, politikai pályára léptem ben minden politikai pályáról kitiltottak, két évig egy pozsonyi üzemben munkás voltam, majd előadóvá, később vállalati jogásszá neveztek ki ben visszatérhettem a politikai életbe, ismét képviselővé választottak. A 21. században az értelmileg és fizikailag akadályozott gyermekeknek újabb problémával kell szembesülniük. Sokszor anyagi okok gátolják a szülőket abban, hogy sérült gyermeküket kezeltessék ben Bauer Edit képviselőnő javasolta, hogy alapítsunk egy civil szervezetet rászorulók szellemi és anyagi megsegítésére. Jogászként örömmel vettem részt a munkában, kidolgoztam az alapszabályt, és bejegyeztettem a Carissimi nonprofit alapot. Nyugdíjasként is szívesen veszek részt benne. Sajnos, lehetőségeink a szükségletekhez képest nagyon korlátozottak, mivel a Carissimi bevételi forrásai csupán azok az adományok, amelyeket az adakozóktól kap segítségnyújtásra. A segítségkérő levelek olvasása közben tudatosítottam igazán, hogy milyen nagy áldás az, amivel ezt az írást kezdhettem. Száraz Krisztina ügyvezető igazgató Dunaszerdahelyen születtem. Az alapiskolát Nagymagyaron végeztem, középiskolai tanulmányaimat pedig Somorján ben a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztem diplomát. A Carissimiről a Munka-, Szociális és Családügyi Minisztériumban hallottam először, ahol Bauer Edit államtitkár személyi titkáraként dolgoztam. Emlékszem, amikor Bauer Edit megkérdezte, volna-e kedvem a Carissimi munkájában részt venni. Ilyen felkérést nem lehetett visszautasítani. Ott voltam az ötlet bölcsőjénél, és azóta dolgozom a szervezetben. Bár az élet továbbsodort, a minisztériumi munka után továbbra is Bauer Edit képviselő asszony asszisztenseként a szlovák parlamentben folytattam munkámat, aztán pedig, az utóbbi öt évben Brüsz- 8 Címünk: Carissimi n. f., Nám. 1. mája 10-12, Bratislava carissimi2002@gmail.com; honlap:

9 szelben, az Európai Parlamentben. Igaz, hogy a külföldi tartózkodás nem engedélyez annyi időt szentelni a Carissiminek, amennyit valójában szeretnék, de örülök, hogy az elmúlt nyolc év alatt sok családnak sikerült már segíteni. Úgy érzem, a Carissimi olyan emberekből áll, akik elkötelezettek a jótékonyság mellett, és nem sajnálva az időt és energiát, szabadidejükben viszik tovább a Carissimi ügyeit, hisz minden egyes tagunk önkéntesen próbál enyhíteni a sérült gyermekek és szüleik gondjain. Tóth Erika elnök 1984-ben a Comenius Egyetem bölcsészkarán frissen szerzett magyar szlovák szakos diplomával a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztője lettem tavaszán riportot készíteni hívtak meg az akkori pozsonyi magyar nagykövet, Boros Miklós rezidenciájára. A nagykövet úr felesége, Borosné Környei Erzsébet és barátai jótékonysági szervezetet kívántak létrehozni olyan magyar családok megsegítésére, ahol sérült vagy egészségkárosodott gyermeket nevelnek. Az ötlet nagyon megtetszett, hiszen szerkesztőként évek óta foglalkoztam a fogyatékkal élő emberek helyzetével, gondjaikkal, így tudtam, hogy sokuknak nagy szükségük van anyagi támogatásra, vagy éppen tanácsra, hogy milyen szakemberhez forduljanak, milyen szociális juttatásokat igényelhetnek. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy a szervezet egyik alapítója lettem, sőt legnagyobb meglepetésemre megválasztottak elnökének. A megtisztelő feladatot félve vállaltam el, hiszen semmilyen hasonló tapasztalataim nem voltak. A rádióban és a Carissimiben Bauer Edit javaslatára ez lett a szervezet neve végzett munka végül is jól kiegészítették egymást, hiszen sok riportalanyomnak tudtunk segíteni, ugyanakkor a hozzánk fordulók problémái a műsorok révén nyilvánosságot kaptak, s ezáltal reményeim szerint a hallgatók is hasznos információkhoz jutottak, és megismerkedhettek ezeknek a sokszor nagyon nehéz helyzetben levő embereknek az életével. Mivel 2009 októbere óta nem dolgozom rádiós szerkesztőként, Carissimi címmel egy fogyatékosoknak szóló magyar nyelvű lap kiadásával fórumot szeretnék teremteni a rászorulóknak. Számlaszám(č. účtu): /5200 Statisztikai szám (IČO):

10 Zupko Mária Gyógypedagógus vagyok, a Szlovákiai Speciális és Gyógypedagógusok Társasága elnökségének tagja, a halmozottan sérültek szekciójának vezetője. Több mint három évtizede a fogyatékkal élők, hátrányos helyzetű egyének és családok számára végzek tanácsadást, részt veszek az oktatásukban, társadalmi beilleszkedésük előmozdításában. Előkészítője, szervezője és előadója voltam néhány szakmai konferenciának, tankönyvet írtam a magyar tannyelvű speciális iskolák negyedikesei számára. A Carissimi kuratóriumának 2004-ben váltam tagjává. Zsidó János május 27-én születtem, a galántai magyar gimnáziumban érettségiztem, ben fejeztem be teológiai tanulmányaimat a Pozsonyi Hittudományi Főiskolán. Lelkészi működési helyeim: Komárom, Bős, Duna - szerdahely és Fél. A Carissimi nonprofit alap mellett több civil szerveződésnek tagja vagyok mint például a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Gábriel Polgári Társulás, a Nemzetközi Szent György Lovagrend és a Keresztény Ifjúsági Közösségek. Lelkészi munkám mellett elsősorban ifjúsággondozással és karitatív munkával foglalkozom. Megalakulásától fogva a Carissimi nonprofit alap kuratóriumi tagja vagyok. Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen ilyen szervezet, amely felkarolja a testileg vagy mentálisan sérült magyar gyerekeket, segíti őket tanácsadással, anyagiakkal, szakemberek közvetítésével. Sajnos, egyre több a sérült gyermek, és egyre kevesebb család tudja megoldani saját erejéből a nevelésüket. Szükség lenne egy magyar nyelvű információs lapra, amelyből a fogyatékos gyermeket nevelő családok tájékozódni tudnának a betegségekről és a segítség különböző formáiról. Egy ilyen lap segítségével amelynek megjelenését a Carissimi is támogatná a szélesebb közvélemény is jobban megismerkedhetne ezeknek az embereknek a gondjaival. Szeretném tudásommal továbbra is segíteni a Carissimi nonprofit alap munkáját. 10 Címünk: Carissimi n. f., Nám. 1. mája 10-12, Bratislava carissimi2002@gmail.com; honlap:

11 Tevékenységünkből Megalakulásunk óta sokan kértek tőlünk támogatást, segítséget. Számos esetben kisebb-nagyobb összegekkel enyhítettük a család anyagi gondjait; volt, akinek magyarul beszélő szakorvost kerestünk, másoknak szakkönyveket ajándékoztunk. Ezekből az esetekből sorolunk fel néhányat, inkább csak a hozzánk fordulók sokféle problémájának érzékeltetésére. Anyagilag támogattuk két autista kisfiú magyarországi kivizsgálását. Hozzájárultunk egy nyitott hátgerinccel született kislány műtét utáni gyógyszerköltségeihez. Részben fedeztük egy látáskárosodott és mentálisan sérült kislány gyógyszerköltségeit. Elősegítettük egy égéssérült diáklány pozsonyi szakorvosi kivizsgálását, és hozzájárultunk gyógyszerköltségeihez. Szakkönyveket ajándékoztunk a Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás dunaszerdahelyi szervezetének. Elősegítettük egy halmozottan sérült kisfiú szakorvosi kivizsgálását. Számítógépet és nyomtatót ajándékoztunk egy mozgássérült lánynak: az egyiket az OTP Bank jóvoltából, a másikat szervezetünk vásárolta. Számítógépet és nyomtatót vásároltunk egy mozgássérült diáklánynak. Segítettük két súlyosan szívbeteg kisfiú családját. Együttműködve a zonctoronyi Nefelejcs Klubbal hozzájárultunk négy halmozottan sérült gyermek tengerparti üdültetéséhez. Két alkalommal részt vettünk a Nemzetközi Nőklub jótékonysági karácsonyi vásárán. Hozzájárultunk egy ötéves halmozottan sérült kisfiú gyógyfürdőjének költségeihez és egy hatéves agydaganatos kislány kezelési költségeihez. Pénzbeli támogatást juttattunk egy halmozottan sérült tizenegy éves ikerpár számára gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre. Sérült gyermekek nevelését segítő, továbbá jogi és orvosi tanácsokkal szolgáló szakkönyveket ajándékoztunk két civil szervezetnek. Súlyos fogyatékkal élő gyermekek külföldi gyógykezeléséhez, illetve az itthoni kezelés költségeihez (gyógyszerek, benzin) járultunk hozzá. Anyagilag támogattunk egy olyan családot, ahol az édesanya kerekes székkel közlekedik, kisfia pedig örökletes betegségben szenved. Segítettünk három, autista kisfiút nevelő, súlyos anyagi gondokkal küzdő családot. Számlaszám(č. účtu): /5200 Statisztikai szám (IČO):

12 Hozzájárultunk egy látáskárosodott kislány különleges szemüvegének árához. Sikeresek voltunk a budapesti Kézenfogva Alapítvány tankönyvprogrampályázatán. Ennek köszönhetően Ft. értékben különféle magyar nyelvű gyógypedagógiai, pszichológiai szakkönyvet ajándékozhattunk fogyatékosszervezeteknek, pedagógiai-pszichológiai tanácsadó központoknak és a Selye János Egyetemnek. Részlet néhány levélből: Szívélyesen üdvözlöm a Carissimi szervezet minden tagját! Az interneten olvastam, hogy szervezetük támogatja a mozgássérült gyermeket nevelő családokat. Fiam tizenegy éves, nemrégen operálták a combcsontját, amely eltört. Ez ugyanis az alapbetegsége, rendkívül törékenyek a csontjai. Magam is mozgássérült vagyok, kerekes széken közlekedem. Munkám nincs, a fiam apja is munkanélküli. Nagy segítségünkre volna, ha tudnának bennünket anyagilag támogatni, ugyanis fiunknak sok gyógyszert kell szednie, és további kezelések várnak rá Pozsonyban a kramárei gyermekkórházban. Hetven kilométerre lakunk Pozsonytól, a benzinköltség is nagyon magas. Köszönöm, és sok sikert kívánok munkájukhoz. Aláírás Tisztelt Kuratórium! Elnézést, hogy soraimmal zavarom Önöket, de egy tanárnő beszélt nekem az Önök alapítványáról. Egy vidéki kisvárosban lakom a családommal. Három gyermekünk van, ebből kettő még tanuló, s legnagyobb bánatunkra a legkisebb nyitott hátgerinccel született. Nem tud egyedül járni, naponta tolókocsival hordom őt iskolába. Speciális iskolába jár, mivel mentálisan is sérült. A négy agykamrájából csak egy működik. Írni, olvasni megtanult, és nagyon eleven gyerkőc. Az ő számára szeretnék kérni, ha lehet, egy használt számítógépet, amivel fejleszthetné képességeit, írhatna rajta. Nagy segítség lenne ez a számunkra. Előre is köszönöm. Tisztelettel: Aláírás 12 Címünk: Carissimi n. f., Nám. 1. mája 10-12, Bratislava carissimi2002@gmail.com; honlap:

13 Tisztelt Carissimi, kéréssel fordulunk önökhöz. Kisfiunk decemberben tölti be negyedik életévét. Mivel 3 évesen még nem beszélt, pszichológushoz fordultunk. Ezután több kivizsgálás következett; a legutóbbit, egy diagnosztikai vizsgálatot, az Autizmus Kutatócsoport Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Ambulanciájában végez ték el Budapesten. Ennek alapján a feltételezett diagnózist, sajnos, megerősítették. Ezért kisfiunk további fejlesztéséhez speciális módszerekre lesz szükség, amihez gyógypedagógusok segítségével nekünk, szülőknek is fel kell készülni. Mivel kisfiunk magyar anyanyelvű, és egyelőre csak a magyart érti, magyarországi szakemberekkel szeretnénk ezt megvalósítani. Persze nagyon költséges, és pontosan ezért hívták fel a figyelmünket az önök alapítványára, mely remélhetőleg segíteni tud nekünk a kiadások megtérítésében, illetve hozzájárulásában. Támogatásuk kimondhatatlanul nagy segítség lenne nekünk. Igenlő válaszukat várva előre is nagyon szépen köszönjük. Aláírás Segítségért fordulok alapítványukhoz. A fiam nagyon súlyos beteg ben diagnosztizálták nála a legkegyetlenebb kórt, a csontrákot. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal a pozsonyi onkológiai klinikán töltjük napjainkat. Próbálták megmenteni a lábát, de sajnos, amputálni kellett. Nekem ott kellett hagynom a munkahelyemet, én is hosszabb kezelésen estem át. Mivel fiammal ott kell lennem a kórházban, anyagilag nagyon nehéz helyzetbe került a család. Az édesapja hat évvel ezelőtt meghalt, így csak az én bevételemből élünk. Jelenleg is a klinikán tartózkodunk, mert még tartanak a kemoterápiás kezelések. Nagyon szépen kérem Önöket, ha a csatolt gyógyszertári, kórházi számlákat lehetőségük lenne kifizetni, nagyon sokat segítene nekünk. Elkeseredettségemben már nem tudok kihez fordulni, ezért merészkedtem az Önök segítségét kérni. Ha módjuk van rá, kérem, segítsenek! Aláírás Számlaszám(č. účtu): /5200 Statisztikai szám (IČO):

14 Tisztelt Carissimi, kedves kuratóriumi tagok! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a tavalyi évben nyújtott anyagi segítségüket, amivel hozzájárultak kislányunk külföldi gyógykezeléséhez. Örömmel tudatom, hogy szerencsésen eljutottunk a kezelésre, és haza is értünk. Lassan javul kislányunk állapota, figyelmesebb, már ülve eszik, megtanult egyedül úszni, többet gagyog. A doktornő reményt adott, hogy még járni is fog. Bízunk benne. Ezúton szeretném kérni további anyagi támogatásukat, mivel a kezelést szeretnénk egy éven belül megismételni, és már most igyekszünk anyagi támogatókat szerezni. Még egyszer szívből köszönöm! Maradok tisztelettel: Aláírás Továbbra is várjuk leveleiket, kéréseiket ( t is küldhetnek); lehetőleg tüntessék fel a számla- és telefonszámukat. 14 Címünk: Carissimi n. f., Nám. 1. mája 10-12, Bratislava carissimi2002@gmail.com; honlap:

15 Jótékonysági gála Losoncon, Dunaszerdahelyen, szakmai konferencia, kiállítás és jótékonysági koncert Füleken Három alkalommal szerveztünk jótékonysági műsoros délutánt; a bevételek teljes összegét a súlyosan és halmozottan sérült gyermekek javára fordítottuk májusában Losoncon tartottuk az első jótékonysági gálát. A műsorban fellépett Szvorák Katalin népdalénekes, Nagy András, az egri Gárdonyi Géza Színház művésze, Schneider Péter, a besztercebányai Nemzeti Színház operatársulatának magánénekese, Alica Pisárová versmondó, a Füleki Művészeti Alapiskola vonószenekara, valamint a siketek és nagyothallók losonci iskolájának tanulói is bemutatkoztak áprilisában a Dunaszerdahelyi Városi Központban Ibolya Ildikó igazgatónő támogatásával szerveztünk jótékonysági gálát. Felléptek rajta az előző évi Ki mit tud? győztesei, a Kistiglinc és Ágacska gyermektáncegyüttes, a Tiszta Forrás népdalkör, a Csallóközi Néptáncegyüttes, a Vámbéry Ármin Alapiskola énekkara, Molnár Ágnes és Bertók István, valamint a budapesti MS Duó. A rendezvény fővédnöke Csáky Pál miniszterelnök-helyettes volt májusában Fülek adott otthont a Carissimi által szervezett szakmai konferenciának, melynek központi témája a halmozottan sérült fiatalok oktatása, rehabilitációja és társadalmi integrációja volt. Hazai és magyarországi szakemberek tartottak előadást, majd fogyatékkal élő fiatalokkal, illetve szüleikkel beszélgettek. A Carissimi-nap folytatásaként megnyitottuk a Jozef Fryč, Down-szindrómás fiatalember rajzaiból és festményeiből készült kiállítást, utána pedig jótékonysági koncert következett. Ennek első felében fogyatékkal élő gyermekek és fiatalok szavaltak, énekeltek, zenéltek, majd Herencsár Viktória cimbalomművész, a Cimbalom Világszövetség elnöke, a magyar kultúra nagykövete és Hirosi Szaito japán zeneszerző, zongora- és cimbalomművész adott közös hangversenyt. Herencsár Viktória és Hirosi Szaito Számlaszám(č. účtu): /5200 Statisztikai szám (IČO):

16 Csáky Pál a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese Pozsony, április 10. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy őszinte szeretettel és nagy tisztelettel köszöntsem e kivételes és felemelő hangulatú rendezvény valamennyi résztvevőjét. Megtiszteltetés volt számomra, amikor a rendezvény szervezői felkértek, hogy a mai jótékonysági gálaműsor felett vállaljam el a fővédnökséget. Szívesen tettem eleget ennek a felkérésnek, mert úgy gondolom, hogy a feladat, amit a CARISSIMI jótékonysági alap felvállalt, mai rohanó világunkban, amikor egyre kevesebb az egymásra igazán odafigyelő ember, rendkívül nemes és tiszteletre méltó. Köszönet és hála ezért a Carissimiben tevékenykedő minden egyes embernek, aki szabadidejében azon fáradozik, hogy segíteni tudjon az olyan családoknak súlyos gondjaik enyhítésében, ahol egészségkárosodott gyermeket nevelnek. És köszönettel tartozunk minden jó szándékú embernek, aki adományai révén segíteni tud a rászorulóknak. Sajnos, jómagam egyéb elfoglaltságaim miatt nem lehetek itt, de gondolatban Önökkel vagyok. Engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy így, eme levél útján kívánjak mindnyájuknak jó szórakozást, felejthetetlen élményt. Tisztelettel 16 Címünk: Carissimi n. f., Nám. 1. mája 10-12, Bratislava carissimi2002@gmail.com; honlap:

17 Felnőttek... Felnőttek? Nehéz terhet cipelnek azok a szülők, akik sérült gyermeket nevelnek. A teher pedig az évek múlásával egyre nehezebb. Rengeteg kérdés merül fel bennük: Felnőnek-e ezek a gyerekek? Felnőtté tudnak-e válni? Megteremtődik-e számukra az esélyegyenlőség? Tudnak-e majd valamit kezdeni magukkal idősebb korban, vagy örökösen a szülőkre vagy másokra lesznek utalva? Ezekre a kérdésekre keresték a választ azon a szakmai napon, amelyet a Carissimi az Európai Néppárt /EPP-ED/ támogatásával a Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás dunaszerdahelyi szervezetével közösen 2005 szeptemberében szervezett a mentálisan és halmozottan sérült fiatalok szüleinek Felnőttek... Felnőttek? A szexualitás lehetőségei és korlátai értelmi és halmozottan sérült fiataloknál címmel. (A nyitóbeszédet Bauer Edit európai parlamenti képviselő, az igazgatótanács tagja tartotta). Kálmán Zsófia gyermekgyógyász, a Bliss Alapítvány Kuratóriumának elnöke és Pajor András pszichológus mintegy A két előadó és közönségük harminc, Köbölkútról, Taksonyról, Párkányból, Zselizről és Dunaszerdahelyről érkezett szülő előtt tartott előadást. Az Új Szó okt. 22-i számának Családi kör c. melléklete összefoglalót közölt a rendezvényről. Ebből idézünk: A konferenciára két előadó érkezett Budapestről, Kálmán Zsófia gyermekgyógyász főorvos és Pajor András főiskolai oktató, pszichológus-gyógypedagógus, akik délelőtt a szülőkkel foglalkoztak úgy, hogy különböző szituációkat oldottak meg együtt, miközben a jelenlevők kérdeztek, vitatkoztak is az előadókkal. Délután a Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás klubjában csak az anyukák beszélgettek a doktornővel. Elmondták a kamaszodó, éppen felnőtté váló, ám gyermeklelkű gyerekükkel kapcsolatos problémáikat, nyíltan, felszabadultan társalogtak, nem szégyellték a rendkívül kényes dolgokat sem. A pszichológus ez alatt a főként mentálisan vagy halmozottan sérült fiatalokkal foglalkozott. Pajor And- Számlaszám(č. účtu): /5200 Statisztikai szám (IČO):

18 rás elmondta, hogy a mentálisan sérült embereken is csak úgy lehet segíteni, ha szeretettel fordulunk hozzájuk, mert ők aztán azt ugyanolyan szeretettel fogadják, és könnyebben megnyílnak. A pszichológus szerint leginkább az emberek hozzáállásán kellene változtatni, ami bizony már nem a pszichológiára tartozik, hanem inkább emberiességi, civilizációs probléma. Hogy a mi társadalmunk is fogadja el a másságot! Azt a másságot, amely színesíti világunkat, hozzájárul ahhoz, hogy ne legyen olyan homogén, egyforma. Mert az egyáltalán nem jó, s mert sérült társaink is hozzánk tartoznak. De hogy ezen a területen változás álljon be, azon mindenkinek dolgoznia kellene. Politikusoknak, jogászoknak, lelkészeknek és mindenkinek, az egyes embereknek is. Kálmán Zsófia szerint borzasztó nagy gondot okoz az ilyen fiatalokat nevelő szülők számára az, hogy fel tudják őket készíteni a családi életre, aminek több oka is van. Az egyik, mert nem látják reálisnak, hogy ezek a gyerekek valaha is önálló, független felnőtt életet élhetnének. Pedig már Európában is Németország és Anglia például elég sokat tett az úgynevezett önálló élet mozgalom keretein belül annak érdekében, hogy ezek az emberek is megtalálhassák a helyüket. Az USA-ban, Kanadában és Ausztráliában viszont ilyen elkülönített intézmény nem nagyon létezik, mert a fogyatékkal élők beleolvadnak a társadalomba. S az, hogy két Down-kóros ember összeházasodik, saját lakásuk van, s ott élnek, ahogy tudnak, nem extra dolog. Nálunk ez gyakorlatilag elképzelhetetlen, legalábbis egyelőre. Tehát a szülők egyrészt ezért is nem készítik fel őket a felnőtt életre, merthogy úgysem lesz igazi felnőtt életük. A másik az, hogy nagyon kevés információjuk van arról, mit és hogyan kellene. A harmadik, tele vannak szorongással: mikor tesznek jól, ha felkészítik őket a szexuális életre, vagy ha inkább ezt csöndben elhallgatják. Mi a jobb? Ha tud valamit, vagy ha nem tud semmit? Rendkívül nehéz ezzel a kérdéssel megbirkózni. A konferencián jelen volt Bauer Edit európai uniós parlamenti képviselő is, a Carissimi egyik alapítója, igazgatótanácsi tag, aki elmondta, nemcsak a szülőket foglalkoztatják a fogyatékkal élők jogai, hanem az Európai Uniót is. Az alkotmányos szerződés, melynek szerves része az alapjogok chartája, talán először szentel külön, önálló cikkelyt a fogyatékkal élők jogainak. A 26. cikk ezeknek a személyeknek a beilleszkedésével kapcsolatban kimondja: Az unió elismeri és tiszteletben tartja a fogyatékkal élő személyek jogát az önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekhez. A jog önmagában azonban nem hoz megoldást, mondta Bauer Edit, kellenek a feltételek is, amelynek megteremtéséhez a társadalom minden szintjének állam, önkormányzatok, polgári szerveződések hozzá kell járulnia. A Carissimi létrehozóit az a felismerés vezérelte, hogy a magyar lakosság körében kevés olyan szervezet működik, mely a fogyatékkal élők családjainak segít. (iski, gy) 18 Címünk: Carissimi n. f., Nám. 1. mája 10-12, Bratislava carissimi2002@gmail.com; honlap:

19 Tudatában vagyunk, hogy az előadások, a helyzetgyakorlatok nem oldották meg egy csapásra a részt vevő szülők gondjait, de a rendezvény mindenképpen szelep volt: kiönthették a lelküket, látták, hogy nincsenek egyedül problémáikkal. Nézd a kezem! 2006 októberében nagy sikerű konferenciát szerveztünk Komáromban a Magyarországon már több éve használt gesztusnyelvről, amelyre Cséfalvay Zsolt logopédus, a Comenius Egyetem Pedagógia Karának docense hívta fel a figyelmünket. A Komáromi, Érsekújvári, Dunaszerdahelyi és Galántai járásból érkező több mint hatvan gyógypedagógus, pszichológus és szülő számára tiszteletdíjáról lemondva dr. Erdélyi Andrea, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karának németországi vendégoktatója és négy kollégája tartott bemutatóval összekötött előadásokat erről a tájainkon eddig ismeretlen módszerről, amely újabb lehetőséget jelenthet a súlyosan akadályozott emberek számára életminőségük javítására. A továbbiakban a rendezvényről beszámoló Új Szó-cikkből idézünk: Olyan világot élünk, amikor a kommunikáció problémát jelent a beszélők társadalmában is, nem még azok körében, akiknek pszichés okok, szervi betegségük, sérülésük miatt korlátozott a beszédkészségük, esetleg egyáltalán nem tudnak beszélni nyilatkozta az előadás után Stredl Terézia pszichológus, a Selye János Egyetem adjunktusa, aki ezúttal hallgatóként volt jelen a szakmai napon. Most A szakmai nap előadói egy új módszerrel ismerkedhetünk, amelyet esetleg a pedagógusképzésbe is beépíthetünk majd. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a pedagógusok, szülők, segítők magyar szakemberektől kaphattak tájékoztatást, és magyar nyelvű Számlaszám(č. účtu): /5200 Statisztikai szám (IČO):

20 szakirodalomhoz is hozzájuthattak. Mindenképpen dicséret illeti ezért a Carissimi társulást, amely az elmúlt években azon fáradozik, hogy magyar szakirodalommal, tanácsadással, de anyagilag is segítse a sérült gyermekeket nevelő szlovákiai magyar családokat tette hozzá Stredl Terézia. Maga a gesztusnyelv a nagyvilágban nem ismeretlen, Németországban a hetvenes évek végétől foglalkoznak a szakemberek a rendszerbe foglalásával, és 1991-ben jelent meg az első gesztusnyelvkönyv, amely 750 jelet tartalmaz, és azóta már 11 kiadást ért meg. A gesztusnyelvet nem szabad összekeverni a siketnémák által használt jelbeszéddel mondta Erdélyi Andrea. Ez sokkal egyszerűbb, az értelmi fogyatékosok vagy halmozottan sérült emberek által is könnyebben elsajátítható jelekből, gesztusokból álló kommunikációs forma. Alapját a mindennapi természetes gesztusok adják. A németországi szakember miután Magyarországon kezdett tevékenykedni, fogyatékosokkal foglalkozó intézetekkel együttműködve állította össze a Nézd a kezem! című gesztusjelgyűjtemény első magyar kiadását, amely 2005-ben jelent meg. A szótárként és útmutatóként szolgáló kiadvány amelyet a szakmai napon meg is lehetett vásárolni megfelelő áttekintést nyújt a gesztusnyelv egyénre szabott alkalmazásához. Érdekessége, hogy a vallásos élethez is számos gesztusjelet szolgáltat, tekintettel arra, hogy sok súlyosan akadályozott ember egyházi szeretetszolgálati intézményekben él. Fontos volt, hogy a gesztusokat, jeleket, amelyek logikusan épülnek egymásra, rendszerbe szedjük, és a különböző, sérültekkel foglalkozó intézményekben egyazon gesztusnyelvet használják magyarázta a szakember. Persze nem minden fogyatékos képes elsajátítani valamennyi jelet, ami a könyvben szerepel, de ha csupán töredékét használja is, viszont érzi, hogy segítségükkel kapcsolatot tud teremteni a külvilággal, az már komoly előrelépés. (Új Szó, XI. 2.,V. Kraszlica Melitta) Szakmai tanácskozás az Angelman-szindrómáról 2007 októberében a Magyar Egészségügyi Társaság szlovákiai tagozatával közösen hazai magyar szakemberek: egészségügyi dolgozók, pedagógusok, pszichológusok, gyógypedagógusok számára konferenciát szerveztünk Komáromban a Selye János Egyetem Konferenciaközpontjában egy ritka, de súlyos genetikai rendellenességről, az Angelman-szindrómáról és a nálunk még kevésbé elterjedt, a fogyatékosok életét megkönnyítő kutyás terápiáról. A rendezvényről Együtt az egészségkárosodott gyermekekért címmel Miskó Ildikó 20 Címünk: Carissimi n. f., Nám. 1. mája 10-12, Bratislava carissimi2002@gmail.com; honlap: