Absztraktok/Abscracts

Átírás

1 Absztraktok/Abscracts Palatum defektusok rekonstrukciója - szabadlebenyek alkalmazásának összehasonlítása Baán Szabolcs 1, Somlai K. 1, Lóderer Z. 2, Nagy A. 1 1 Csolnoky Ferenc Kórház, Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Osztály, Veszprém 2 Csolnoky Ferenc Kórház, Sebészeti Osztály, Veszprém Bevezető: A szabadlebenyek alkalmazása nagy szerepet kap kiterjedt szájpaddefektusok maxillofaciális rekonstruktív sebészi ellátása során. Előadásunkban különböző lebenytípusok alkalmazását szeretnénk bemutatni. Anyag és módszer: Három betegünk esetében palatumon elhelyezkedő daganat okán végzett radikális műtét után kiterjedt szövethiány keletkezett. A primer szövetpótlásra mindhárom esetben szabadlebenyt alkalmaztunk. Eredmények: A szabadlebenyes helyreállitó műtét mindhárom esetben sikeres volt. A műtétet követően néhany hónap múlva mind esztetikailag, mind funkcionálisan jó eredményeket tapasztaltunk a lebenyek alkalmazásával. Következtetés: A szájpadrekonstrukcióban a megfelelő lebenytípus kiválasztásával, csekély donorterületi morbiditás mellett jó funkcionális eredményeket (nyelés, beszéd) tapasztalhatunk. Kiterjedt, szájpadot és processus alveolarist érintő defektusok esetén a rágóképesség helyreállítása nagyon speciális feladatot jelent a protetikai ellátás tekintetében. Csontérintettséggel járó benignus elváltozások az oro-maxillofacialisrégióban. Sinus maxillaris cholesteatoma esetbemutatás Barabás Péter, Németh Zs. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Arc- Állcsont- Szájsebészeti és Fogászati Klinika Bevezetés: Az oro-maxillofacialis régió különlegessége, mert egymáshoz közel, különböző hám-, lágy- és keményszövetek fordulnak elő. Ezek mindegyikét érintheti fejlődési rendellenesség, daganatos, fertőzéses-gyulladásos, autoimmun betegségek. 22

2 A daganatos elváltozások lehetnek jóindulatúak és rosszindulatúak. A jóindulatú elváltozások (nemcsak daganatok) ritkán agresszív, csontdestrukcióval járó klinikumot mutatnak, mint az esetünkben bemutatásra kerülő, sinus maxillarisból kiinduló, malignus elváltozást utánzó cholesteatoma is, melynek pontos diagnózisához többszöri szövettani mintavétel volt szükséges. Anyag és módszer: Célunk, hogy az irodalom alapján és egy 69 éves férfibetegünk ritka, kiterjedt csontdestrukcióval járó cholesteatomája okán, egy áttekintő előadással bemutassuk a jóindulatú, de lokálisan agresszív formában jelentkező betegségeket a szakterületünkön. Tárgyalás: Különböző jóindulatú betegségek ritkán agresszív formában jelentkezhetnek és az állcsontok közelsége miatt csontdestrukciót okozhatnak, egy malignus daganat viselkedését utánozva. Előadásunk nem tér ki a csonteredetű daganatokra. Előfordulhat: pleomorph adenoma, centrális haemangioma, keratocysták, Gorlin-Goltz sy., Sturge-Weber sy., osteomyelitist okozó fertőzések, mucormycosis, invasiv aspergillosis, MRONJ, granulomatozus betegségek, Langerhans-sejtes histiocytosis, Wegener granulomatosis, óriássejtes granuloma. Esetünkben az általában a középfülben kialakuló, csontdestrukciót okozó cholesteatoma, a sinus maxillarisból indult ki, mely destruálta a sinus maxillaris csontos falait, az orbitaalapot, az ethmoid régiót, a septum nasit, valaint a palatumot, processus alveolarist az ellenoldalon is. A beteg terápiájában, a párhuzamosan diagnosztizált agy- és prostata daganat miatt, a krónikus gyulladásos panaszok, fogmozgathatóság és arcfájdalom miatt leoltás alapján antibiotikus terápia, dentalis sanatio és az orbitaterjedés megelőzése céljából oralis drainage történt. Ezzel a beteg panaszai mérséklődtek és így az esztétika és a funkció is megtartható volt, szemben egy radikális műtéttel. Összefoglalás: Ritkán az oro-maxillofacialis terület jóindulatú elváltozásai is lehetnek lokálisan agresszívak, megnehezítve a diagnózist és terápiát. A hám eredetű, keratocystához hasonló, de lokálisan agresszív cholesteatoma megjelenése az arcüregekben ritka. Terjedése és csontdestrukciója utánozza a malignus tumorokét. Radikális műtéte kiterjedt esetekben igencsak mérlegelendő. Fontos, hogy ezen kórképekre is gondoljanak a differenciáldiagnózis során a fiatal Kollégák. 23

3 Bátfai László One And All Kft. Szupervizió és coaching az egészségügyben A szupervizió és a coaching alkalmazott pszichológiai munkamódszerek, a tanácsadás speciális formái. A szupervízió olyan lélektani munkaforma, melynek célja a személyes-, szakmai- és szervezeti kompetencia- és hatékonyság növelés, szem előtt tartva a felgyorsult világunkban oly fontos mentális egészség megőrzését és a munkahelyi kiégés megelőzését. A szupervízió a hivatásgondozás és a munkahelyi lelki egészségvédelem hatékony eszköze. Olyan partnerségre épülő, szerződésen alapuló tanulási folyamat, melynek elsődleges célja a tapasztalatokból való tanulás és a szakmai tevékenység reflexiója, ami tudatosabb, egyre professzionálisabb munkavégzést tesz lehetővé. Célja, hogy segítsen megőrizni és fejleszteni a szupervíziós folyamatban résztvevő szakemberek önreflexiós és helyzetelemzési képességét, munkabírását, empátiás készségét, stressz-kezelési, stressz-tűrő képességét, motiváltságát, együttműködési képességét, konfliktuskezelési stratégiáinak fejlődését, asszertív kommunikációs képességét, kompetencia határainak felismerését, a szervezeti-, kliens- dinamika jobb megértését. /MSZCT/ A coaching az ügyféllel való partneri együttműködés, olyan gondolatébresztő és kreatív folyamat, amely arra inspirálja az ügyfelet, hogy a legtöbbet hozza ki önmagából személyes és szakmai szempontból is. A coaching egyedi szolgáltatás, és elkülönül a terápiától, tanácsadástól, mentoringtól és a tréningtől egyaránt. Akik résztvevői lesznek egy coaching folyamatnak, megtapasztalhatják annak élményét, hogy: másképp látják majd személyes kihívásaikat és lehetőségeiket, megerősödik gondolkodásuk és döntéshozó képességük, fejlődik személyes hatékonyságuk, nő az önbizalmuk, és közelebb kerülnek munkájuk és élet-szerepük beteljesítéséhez. /ICF/ Az előadás bemutatja ezen munkamódszereket és az egészségügy különböző területein való alkalmazhatóságukat. 24

4 Sinus maxillaris mucormycosis fertőzésének differenciál diagnosztikai problémája. esetbemutatás. Bérczy Kinga 1, Lőrincz Á. 2, Prinz Gy. 3, Fónyad L. 4 1 Semmelweis Egyetem, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika 2 Department of Oral Surgery, Dental Institute, King s College, London 3 Egyesített Szent László és Szent István Kórház, I. Infektológiai Osztály 4 Semmelweis Egyetem, I. Patológiai Intézet Célkitűzés: A mucormycosis egy fulmináns opportunista fertőzés, mely fogékony szervezetben jelentős mortalitással rendelkezik. A mortalitás különböző irodalmi adatok alapján 30 és 100 százalék közötti. Hajlamosító betegségek: diabetes mellitus, alultápláltság, hematológiai betegségek, neutropenia, égési sérülések, műtéti eljárások, antibiotikumok, hosszú távú szteroid kezelés, és immunszuppresszív terápia. Megkülönböztetünk rhino-maxillaris és rhino-oculocerebralis formákat, utóbbira jellemző a magas halálozási arány. A prognózis gyors diagnózis felállítással, a terápia gyors megkezdésével és az alapbetegség kezelésével javítható. Előadásunk célja a mucormycosis bemutatása saját esetünkön keresztül. Módszer: 28 éves férfi páciens a maxilla jobb oldalán elhelyezkedő arcduzzanattal és fájdalommal kereste fel osztályunkat. Anamnézisében említésre méltó nem szerepelt. A klinikai és radiológiai vizsgálat alapján a jobb oldali felső első moláris fogból kiinduló periostitis volt valószínűsíthető. A panoráma felvétel alapján a jobb oldali arcüregben gyökértömő anyagnak imponáló elváltozás volt látható. A jobb oldali arcüreg fedettséget mutatott. Az akut panaszok megszűnését követően műtéti feltárásból a jobb felső hatos fogat eltávolítottuk és sinus revíziót végeztünk. Az arcüregben lévő, radiológiailag gyökértömő anyagnak imponáló elváltozás szövettani vizsgálata megcáfolta a feltételezésünket. A hisztológia eredmény mucormycosis volt. Eredmények: A páciens posztoperatív időszaka zavartalan volt, a seb per primam gyógyult. További kezelés céljából az Egyesített Szent László és Szent István Kórházba irányítottuk. A sinus maxillarisban elhelyezkedő, radiológiai felvételen radio-opak képletek differenciál diagnosztikai problémákat okozhatnak, amelyek esetén gombafertőzésre is gondolnunk kell. 25

5 A legújabb véralvadásgátló készítmények alkalmazásának szájsebészeti vonatkozásai Boka Nóra, Joób- Fancsaly Á. Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika Bevezetés: A mindennapi fogorvosi és szájsebészeti tevékenységeink során egyre nagyobb számban találkozhatunk olyan betegekkel, akik hosszú távú antikoaguláns kezelésre szorulnak és ebből kifolyólag gyógyszer által indukált vérzékenységgel rendelkeznek. Ezeknek a betegeknek körültekintő és bizonyos szabályokat követő fogorvosi és szájsebészeti ellátásban kell részesülniük annak érdekében, hogy elkerüljük az invazív beavatkozások következtében kialakuló nagyfokú vérzés kialakulását. Az elmúlt évtizedekben a K vitamin antagonisták jelentették az oralis antikoaguláns kezelések standardját, azonban számos nem kívánatos tulajdonsággal rendelkeznek. Az elmúlt pár évben kerültek forgalomba a direkt thrombin- és Xa faktor inhibitorok (Rivaroxaban, Dabigatran). Az újfajta véralvadásgátlóval kezelt betegek szájsebészeti ellátása új pre- és postoperatív ellátási protokollokat igényelnek, mellyel minden fogorvosnak tisztában kell lennie. Anyagok és módszerek: Arra vonatkozóan, hogyan kell ezeket a betegeket ellátni,- akik az újfajta véralvadásgátlóval kezeltek-, a szakirodalomban fellelhető klinikai kutatások, tudományos cikkek alapján igyekeztem összefoglalni különböző szerzők pre-, intra- és postoperatív ajánlásaikat. Következtetések: Az újfajta véralvadásgátlókkal kezelt betegek szájsebészeti ellátásáról valamint a kezelések közben fellépő szövődményekről kevés még a klinikai adat a szakirodalomban, azonban úgy tűnik, hogy a jelentősebb vérzések kialakulásának a veszélye kisebb. Mindenesetre további klinikai kísérletek szükségesek, hogy meghatározzák, hogy a direkt thrombin- és X faktor inhibitorok pontosan milyen hatással vannak a haemostatisra és a vérzések kialakulására a szájsebészeti beavatkozásokat követően. A trigeminusz neuralgia az idegsebész szemszögéből Prof. Dóczi Tamás PTE KK, Idegsebészeti Klinika Nem érkezett absztrakt. 26

6 Sinus performation: treatment and classifications Leon Chen Dental Implant Institute - Las Vegas, USA In this presentation a system of classifications and reparations of the sinus membrane perforations while performing sinus augmentation from the crestal approach. The classification consists of 5 classes of varying perforation severity, each with corresponding management techniques. We will also introduce two medical terms, sinus cavity space (SCS), and sinus membrane space (SMS). It is very important to distinguish between these two spaces in this articles as they both occupy the same sinus area and are distinguished by the existence of a perforation. We will present a new identification method and treatment planning guide for sinus membrane perforations. We have attempted to account for all sizes and types of sinus membrane perforations and to create a method for treatment that is both simple to perform and will minimize further complications. Frontal sinus fractures - our experiences (A sinus frontalis töréseinek kezelése klinikánkon) Czakó László, Hirjak D., Gális B., Kupcová I. Department of Oral and Maxillofacial Surgery, Comenius University, Bratislava, Slovakia Frontal sinus fractures account for 5 to 15% of all craniofacial fractures related to trauma. However, frontal sinus fractures have undergone a transformation in terms of management over the past 20 years. Management of these fractures has become much more conservative due to advent and expertise developing of endoscopic sinus surgery. Whereas the indications for an invasive procedure had been much broader in the past, it has become more common to treat these fractures conservatively, due to improved imaging modalities, the advent of endoscopic surgical treatment of the nasofrontal outflow tracts, and the improved understanding of frontal sinus physiology. A variety of algorithms have been proposed for the management of frontal sinus fractures; however, we present a simplified treatment algorithm, which uses mucocele removal, reconstruction, obliteration, observation, and endoscopic sinus surgery. In our presentation we retrospectively analyzed the medical records of patients with Frontal sinus fractures treated from 2007 to 2015 at a single institution at Department of Oral and Maxillofacial surgery, Faculty hospital Bratislava. Keywords: Frontal sinus fractures, nasofrontal duct, bicoronal incision, mucocele 27

7 A sinus frontalis töréseinek kezelése a Szent János kórházban új lehetőségek. Csizmazia Dániel, Lestyán J., Klenk G., Katona J., Kenderfi G., Szalai Gy., Hirschberg A. Szent János Kórház és Egyesített Budai Kórházak Fül-Orr-Gége és Szájsebészeti Osztály Bevezetés A sinus frontalis falainak törése gyakran kihívás elé állítja a sérültet ellátó kórházi osztályt, tekintettel arra, hogy a beteg lehető legtökéletesebb gyógyulása többféle szakembert (maxillofacialis sebészt, fül-orr-gégészt, szükség esetén idegsebészt, plasztikai sebészt), és interdiszciplináris megközelítést igényel. Az esztétikus és funkcionális szempontból is megfelelő gyógyulást a megfelelő csapatmunka garantálhatja a beteg számára. Célkitűzés Előadásunk céljaként szeretnénk bemutatni ezen sérültek ellátását a Szent János Kórházban, valamint kitekinteni a vonatkozó nemzetközi irodalomra, különös tekintettel a komplikációk ellátására(obliteráció, kranializáció) és az új terápiás megoldásokra. Anyag és módszer Előadásunkban bemutatjuk és összehasonlítjuk a Szent János Kórházban 2007-tól 2013-ig és 2013-tól 2015-ig kezelt sérültekkel szerzett tapasztalataink retrospektív analízisét, valamint egy komplikált esetet is prezentálunk, áttekintjük a témába vágó nemzetközi tapasztalatokat, új terápiás lehetőségeket is. Eredmények januárjától augusztusáig 11 beteg esetében került sor műtéti ellátásra a homlokcsont izolált, vagy az arckoponya egyéb csontjaival kombinált törése miatt. Ez az összes műtétet igénylő törés 3,45%-a az adott időszakban, ami a korábbi, as periódushoz képest arányaiban kb. 2-szeres emelkedés, amely növekedés mutatja a téma fontosságát. 2-2 esetben sikerrel alkalmaztuk mind a radikálisabb, koronális feltárással járó beavatkozást kiterjedt sérülések esetében, mind pedig az esztétikus, a beteg számára kis megterhelést jelentő endoszkóp asszisztált tunnel feltárást, transzkután húzócsavarokkal kombinálva. Következtetés Bár a sinus frontalis töréseinek managementjét egy maxillofacialis sebészeti osztály végezheti a legmegfelelőbben, fontos megemlítenünk az ellátásban résztvevő társzszakmákat, és az interdiszciplináris megközelítést is. Javasoljuk, hogy amennyiben lehetséges, az ilyen töröttek ellátásában a fül-orr-gégészeti és idegsebészeti háttérrel rendelkező osztályok vegyenek elsősorban részt, az esetlegesen szükségessé váló konzílium miatt. A frontalis sinus sebészeti ellátásában megjelenő új módszerek hatékony eszközök lehetnek az esztétika és funkció megtartásában és helyreállításában. 28

8 Kezdeti eredményeink a DentiGen genetikai teszt bisphosphonát therápia okozta állcsont osteonecrosis hajlam IL1 génmutáció szűrésében Deák György András, Csáki G., Suri Cs. Szájsebészeti Részleg, Magyar Honvédség Egészségügyi Központ IL1 génmutáció vizsgálata, annak diagnosztikai jelentősége (bucca nyálhahártyáról vett mintából) bisphosphonát okozta maxilla és/vagy mandibula osteonectosisban szenvedő betegek esetében. Probléma: Évente beteg részesül bisphosphonát kezelésben hazánkban. A bisphosphonát okozta maxilla és/vagy mandibula osteonectosisban szenvedő betegeink számának növekedése figyelhető meg, mely felveti a bisphosphonát okozta maxilla és/vagy mandibula osteonectosis hajlam szűrésének szükségességét más fogászati szájsebészeti beavatkozások előtt (egyszerű foghúzástól az implantációs sebészetig). Módszer: A parodontogen bakteriumok eliminálására az immunrendszer citokineket termel, így nem meglepő, hogy a helyi gyulladásos mediátorok (TNF-, interleukinok) koncentrációja és a betegség súlyossága között összefüggés mutatható ki. Az IL1 gén a csontfelszívódás a csontfelszívódáshoz vezető destruktív mechanizmusban is szerepet játszik. Az IL1 gén polimothphizmusa (mutációja) miatt emelkedett IL1 fehérjeszint túlzott gyulladásos immunreakciót, a csont agresszív destrukcióját eredményezi. Az IL-1 géncsaládon belül két génvariáció mutat összefüggést a betegség kialakulásával. (Kornman et al., 1997; Gore et al., 1998). A genetikai teszt ezeket a variációkat, vagyis az interleukin (IL)-1A gen 889-es es az IL-1B gen es pozícióját térképezi fel. Mindkét helyen az allel-1 citidint C, míg az allel-2 timidint (T) jelent. Vizsgálatunk során bisphosphonát therápia okozta állcsont (maxilla és/vagy mandibula) osteonecrosis sebészi kezelése végett Szájsebészeti Fekvőbeteg Részlegünkre felvett betegek bucca nyálkahártyáról veszünk DNS mintát, mely mintából az IL1 génszakasz (IL-1A-889 és IL-1B-3953) 4 alléljának (IL-1A-C889, IL-1A-889T, IL-1B-C3953, IL-1B-3953T) esetleges mutációját mutatjuk ki DNS amplifikációs eljárása (Hains Science GmbH. 2004) Eredmény/Konklúzió: Vizsgálatunk célja: kezdeti, kis létszámú vizsgálati eredményeink alapján az IL1 génmutáció és a bisphophonate okozta osteonecrosis összefüggésének, illetve egy genom polimorphizmus okozta genetikai hajlamának igazolása. Eredményünk nagyobb létszámú vizsgálati mintával történő igazolása esetén költséghatékony (DNS amplifikációs eljárás) humángenetikai diagnosztikai teszt állna rendelkezésre a mindennapi fogászati, szájsebészeti gyakorlatban. 29

9 Standardized preclinical model for investigation bone remodeling around titanium implants Farkasdi Sándor 1, Hriczó-Koperdak G. 1, Rácz R. 1, Harangozó T. 1, Koncz Sz. 1, Kerémi B. 1, Blazsek J. 1, Pammer D. 2, Szabó B. 5, Dobó-Nagy Cs. 5, Cuisinier F. 3, Wu G. 4, Varga G. 1 1 Department of Oral Biology, Semmelweis University, Budapest 2 Department of Materials, Science and Engineering, Budapest Technical University, Budapest 3 Laboratoire de Biologie Santé et Nanoscience, Université de Montpellier 1, Montpellier 4 Department of Oral Cell Biology, Academic Centre for Dentistry Amsterdam (ACTA), Amsterdam 5 Department of Oral Diagnostics, Semmelweis University, Budapest Objectives: Replacement of the lost part of the body, as well as bone regeneration, is widely used in medicine. Indeed, functional tooth replacement and bone regeneration are in the daily practice of modern dentistry. The constant flow of innovations in bone grafting biomaterials and titanium surface functionalization justified numerous preclinical studies. We aimed to develop a new animal model to evaluate bone regeneration and osseointegration of dental titanium implants. We used rat tail vertebrae because of their great similarities in bone architecture to the mandible. Materials and methods: Female Wistar rats (Crl(Wi)Br, Charles River; g) were used for our experiments (ethical permission No: 1799/003/2009). Customized titanium implants sized to the rat tail (diameter 2.9 mm coronally and 1.3 mm apically, length mm) were used. For implant placement we used a special guided approach at the level of the C4-C5 vertebrae. Validation of the bone remodeling around the titanium implants was performed at 4, 8, 12 and 16 weeks after surgery. Implant stability was measured using a non-invasive system utilizing resonance frequency analysis (RFA) (Osstell AB, Gothenburg Sweden). Stability was displayed as Implant Stability Quotient (ISQ). The axial removal force of the implant from the vertebra was evaluated with a force measurement system (extraction force with Tenzi, pull-out test (TENZI Ltd., Budapest, Hungary)). The extraction force is expressed in Newtons (N). We also performed micro-ct evaluation. Biomechanical properties during osseointegration were further characterized by histomorphometric analyses and with measuring the maximum extraction force. 30

10 Results: The strength of osseointegration increased gradually with time as measured by the force needed to extract the implant. Extraction force to pull out the implant on weeks 4, 8, 12 and 16 were 26.54±2.54N, 56.17±5.0N, ±15.12N and ±41.44N, respectively. Although RFA values also increased numerically by time, their increases were at a much lower extent (on weeks 4, 8, 12 and 16 were 32.84±8.86, 34.67±2.57, 32.30±2.08 and 51.54±1.32 ISQ, respectively). There was a weak correlation between extraction force values and RFA measurements (Spearman, r=0,2092) based on the 38 data points measured both by the pull-out test and the RFA. Histomorphometry and micro-ct results showed the new bone formation on implant surfaces suggesting the development of direct connection between bone and titanium. Conclusions: Our results provide evidence that the caudal vertebrae implant can be a useful standard model for preclinical evaluation of osseointegration of titanium implants and new bone formation. Based on the outstanding similarities in bone architecture and embryological development of rat caudal vertebrae and mandibular bone, this model may serve for preclinical modeling of surgical validation steps in medical and dental implantology. Supported by French-Hungarian TET-Balaton Program (TET_12_FR ); the Hungarian National Research Development and Innovation Office (OTKA NKTH- CK80928; TAMOP-4.2.1/B-09/1/KMR ; TAMOP-4.2.2/B-10/ ); Grants of Faculty of Dentistry of Semmelweis University (2013, 2014). Recurrent juvenile ossifying fibroma with secondary aneurysmal bone cyst - case report Gális Branislav, Hirjak D., Czakó L., Vanko L. Department of Oral and Maxillofacial Surgery, Comenius University, Bratislava, Juvenile trabecular ossifying fibroma (JTrOF) is a rare lesion affecting mandible with a tendency toward locally aggressive behavior and recurrence. Only a few cases of JTrOF ocurring in association with secondary aneurysmal bone cyst (ABC) formation have been reported in the literature. Treatment should consists of complete surgical removal because incomplete excision has been linked with a high local recurrence rate. This poster reports a case of recurrent JTrOF of the mandible with a secondary ABC in 15-year old female despite of initial radical surgery. The prognosis is good because malignant change and metastasis have not been reported. Keywords: Juvenile trabecular ossifying fibroma, aneurysmal bone cyst, resection, high local recurrence 31

11 Biomaterials and bone tissue engineering for the reconstruction of jawbone atrophy Umberto Garagiola Department of Biomedical, Surgical and Dental Sciences, University of Milan Bone tissue engineering by bone grafting is a surgical procedure that replaces missing bone with material from the patient s own body, using an artificial, synthetic, or natural substitute. Large bone defects and poor bone healing require augmentation to facilitate new bone formation. Long-term prognosis is adversely affected by inadequate bone volume; thus, an adequate three-dimensional amount of bone at the site of implant placement is essential for successful implant therapy. Bone formation after grafting is characterized by three types of bone growth: osteogenesis, osteoinduction, and osteoconduction. Osteogenesis occurs when vital osteoblasts originate from the bone graft material and contribute to new bone growth. Osteoinduction involves the stimulation of osteoprogenitor cells to differentiate into osteoblasts to begin new bone formation. Osteoconduction occurs when the bone graft material serves as a scaffold for new bone growth that is perpetuated by the native bone. Osteoblasts from the margin of the defect that are being grafted use the bone graft material as a framework to spread and generate new bone. A bone graft material is osteoconductive and osteoinductive, and will not only serve as a scaffold for currently existing osteoblasts, but will also trigger the formation of new osteoblasts, thereby, at least theoretically promoting faster integration of the graft. Numerous methods have been used in Guided Bone Regeneration (GBR). One of the most common techniques involves harvesting and implantating fresh autogenous bone grafts taken from the same patient. However, this is an expensive procedure that requires hospitalization, and has a potential risk of donor site morbidity. To avoid such complications, clinicians have developed the use of biomaterials as substitutes for alveolar bone. Other types of grafts available for the maxilla and mandible include allogeneic, alloplastic, and xenogeneic ones. Autografts are the only grafts that provide osteoinductivity; unfortunately, autografts often have unpredictable resorption, morbidity at the donor site, and limited bone availability, which has stimulated research to find new alternative, for bone tissue engineering. 32

12 Új eszköz a csontmegmunkálásban, implantológiában- mágneses kalapács Gáspár Lajos 1, Németh Zs. 2, Volom A. 3 Gáspár Medical Center 1, Titándent Rendelő 2, Volom Dental 3 A mágneses kalapács elektromos vezérléssel működő csontmegmunkáló berendezés. A kézidarabban cserélhető végek, vésők, implantátumágy formázók, hajlított darabok rögzíthetőek. Csontveszteség nélkül lehet csontot hasítani, implantátum ágyat kialakítani, fogat eltávolítani, sinus liftet végezni segítségével. Nagyon rövid idejű 0,1sec kontrollált mélységű és erejű apró ütő hatást fejt ki a csontra, egy kézben tartva működő minimal invazív csontmegmunkáló eszköz. Az alkalmazás ereje 4 fokozatban állítható : kp. Az ütési impulzus gyors kevesebb mint 0,1 secundum. A MM-el az ütés ereje 6-7 szerese a hagyományos kalapács-vésőnek, gyorsasága az ¼-e. A tágitók mm és 2,3-3,3-3,6 mm átmérővel implantátum ágy kialakitásra és csonttömöritésre általános root-form tágítók. A MM tágítás után az adott implantátum készrefúrójával és/vagy menetvágójával kézi racsnis kulcsos módszerrel (hűtőfolyadék nélkül) lehet az implant-ágyat tovább pontosítani. Az egyenes eszközök a front régióban, a kettős hajlításúak a lateralis régióban adnak jó irányú hozzáférést. Az egy éves klinikai tapasztalatokból fogeltávolítás, csonthasítás, vékony állcsontgerincbe implantátum behelyezés, sinus lifttel kombinált implantáció és egyéb alkalmazási módok kerülnek bemutatásra. Az implantológiai és a szájsebészeti munkában szerzett tapasztalatok alapján további újabb működő végek kifejlesztésére és gyakorlatba való bevezetésére került sor. A mágneses kalapács alkalmazásának fontosabb előnyei: 1. Elkerülhető az egész koponya rázkódása a hagyományos kalapács+osteotomhoz képest 2. Elkerülhető a csontanyag sürüségkülönbsége okozta irányeltérülés az osteotomiában 3. Egy kézzel működtethető, jobb látási viszonyok 4. Gyorsabb csontgyógyulás 5. A csont preservációja, a növekvő méretű végekkel implantátumágy preparálás csontveszteség nélkül 6. Kettős hajlítású végekkel jól hozzáférhető a szájüreg bármelyik része osteotomiához 7. Könnyebb implantátumágy kialakitás az implantágy formáló végek sorozatával 9. A kialakitott implantágyba az implant könnyen becsavarható 33

13 10. Csonthasítás könnyebb és precizebb módon végezhető 11. Gyökér és fogeltávolitás speciális végekkel csontprezervációval 12. Csonttömörités implantátum behelyezéskor 13. Nem szükséges fúrás, nincs csontanyagveszteség 14. Nincs fúráskor tapasztalható melegedés, nem kell hűtőfolyadék, nem mossa ki a csontból a fiziológiás anyagokat melyek a gyógyulást segítik 15. Nem keletkezik a gyógyulást hátráltató törmelék 16. Minimal invasiv a páciens részére, a fájdalom elkerülhető Poszterior koponya disztrakció George K.B. Sándor Regea Institute for Regenerative Medicine, BioMediTech Institute of Biomedical Technology, University of Tampere, Tampere, Finland, Institute of Dentistry, University of Oulu, Oulu, Finland Nem érkezett absztrakt. Tibialis anterior lebeny alkalmazása szájüregi defektusok zárására Gécs Péter, Somlai K., Lóderer Z. Csolnoky Ferenc Kórház Célkitűzés: Az előadásunkban az ATAP lebenyt szeretnénk bemutatni, mint a Radiális lebeny lehetséges alternatíváját szájüregi defektusok zárására előnyeivel és hátrányaival együtt. Esetismertetés: Az előadásban szereplő esetnél szövettan által igazolt adenoidcysticus carcinoma alakult ki, a palatum durum területén. A ~2,5cm középvonalat átlépő, T2N0M0 stádiumú tumor resectioja után visszamaradt defektus zárásra alkalmaztunk ATAP lebenyt. Konklúzió: A műtétet követően a beteg sugárkezelésen vett részt. Fél évvel a beavatkozás után, 3 hónappal a sugárkezelést követően a lebeny megfelelően adaptálódott. Kontroll vizsgálatokon recidív tumort nem észleltünk. Az adenoidcysticus carcinoma akár 5 évnél hosszabb idő múlva is recidíválhat így további szoros kontroll szükséges, hogy a teljes rehabilitációt sikeresnek nevezhessük. 34

14 Szövetstabilitás, 8 éves tapasztalatok az Astra implantációs rendszerrel Gyulai-Gaál Szabolcs Orális Diagnosztikai Tanszék, Semmelweis Egyetem Az Astra implantációs rendszert 1985-ben álmodták meg Göteborgban. A Brenemark implantációs rendszert vették alapul. A biomechanikia tervezés fő célkitűzése volt, hogy a marginális csontveszteséget próbálják minimalizálni. A fejlesztéseket ez a cél vezérelte. Az implantátumot a corticalis csont szintjébe helyezik sebészi szempontból, az implantátum átmérője szélesebb, mint a hozzá kapcsolódó fej (Bone Level, Connective Contour). Az implantátum és a fej kapcsolatánál törekedtek a pontos és tartós kapcsolatra. Már az első implantátumok a Morse kúp elvén alapuló, és az általuk módosított kapcsolatot alkalmazták. Ezzel elérték a mikromozgások és a mikroszivárgások kiküszöbölését. Másrészt ez a kapcsolat a nyakban ható erők tompítását is biztosítja (Conical Seal Design). Később megjelent az implantátum nyakán a sűrű menet (Micro Thread). Az implantátumon végrehajtott módosításokat előbb tudományosan bizonyítva és klinikailag kipróbálva hozzák forgalomba. A tanulmányok és a klinikai kísérletek igazolják, hogy az Astra implantátumok teljesítik azt az elvárást, hogy nyakban 5 év távlatában is a marginális csontszint változás minimális legyen, vagy ne változzon. A mi 8 éves klinikai tapasztalataink is ezt a tényt bizonyítják. Az általam használt más implantátumrendszerekkel összehasonlítva az Astra implantátumoknál azok a genetikailag a rendszerbe kódolt hibalehetőségek nem fordultak elő, bizonyítva az Astra implantátum rendszer biomechanikai felsőbbrendűségét. 35

15 Az arcüregen lévő septumok jelentősége sinus elevatio kapcsán Halvax Dorottya, Joób-Fancsaly Á. Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika Bevezetés: Napjainkban egyre nagyobb az igény implantátum elhorgonyzású fogpótlások készítésére, ami magával vonja a nem megfelelő csontkínálat pótlásának szükségességét is. Csonthiány leggyakrabban a moláris régióban fordul elő. A maxilla posterior régiójában kialakult csonthiány egyik legelterjedtebb műtéti megoldása az arcüreg alapjának megemelése. A sinus elevatio egy könnyen kivitelezhető, magas sikerarányú műtét, azonban előfordulhatnak intraoperatív komplikációk és postoperatív szövődmények is. A műtét során leggyakrabban előforduló komplikáció a sinus nyálkahártya perforáció. Az arcüregben tatálható septumok területén a nyálkahártya adhéziója nagyobb, a membrán vékonyabb, így elemelése komplikáltabb és nagyobb eséllyel alakulhat ki szakadás. Ezenkívül a septumok jelenléte megnehezítheti a lateralis ablak befele mozdítását is. Ezzel ellentétben, mivel a septumok corticalisból álló falak az arcüregen belül, az implantátumok primer stabilitását jelentősen megnövelhetik a megfelelő pozicionálással, valamint adott esetben elősegíthetik a csontpótló anyagok kondenzálását is. Anyagok és módszerek: Az előadás célja, hogy a fellelhető szakirodalom alapján összefoglalja a sinus septumok előfordulási arányát, jelentőségüket az intraoperatív komplikációk kialakulásában. Ezen kívül az előadás kitér arra is, milyen műtéti megoldások alkalmazhatók a septumok előfordulása esetén az esetleges komplikációk elkerülésére, valamint magába foglalja a megfelelő diagnosztikus eljárásokat a sinus septumok helyes megítéléséhez. Következtetések: A septumok jelenléte megnehezítheti, de segítheti is munkánkat. Helyüknek, morfológiájuknak figyelembe vétele éppen ezért fontos részét képezi a műtéti előtervezésnek. Kétdimenziós képalkotás nem elégséges elemzésükre, éppenséggel ezért hangsúlyoznunk kell a háromdimenziós képalkotó diagnosztika jelentőségét, mellyel meghatározható a sinus septumok pontos pozíciója, illetve kiterjedése. A megfelelő műtéti tervezéssel a sinus septumok jelenléte akár előnyként is felhasználható sinus elevatio kapcsán. 36

16 Beszédérthetőség a nyelv-szájfenéki daganatok komplex onkológiai ellátását követően Heidecker Tímea, Sántha B., Oberna F. Bács-Kiskun Megyei Kórház Arc- Állcsont- Szájsebészet és Fül-Orr-Gégészet Bevezetés, célkitűzés: A szájüregi daganatok onkológiai ellátásának következménye a szájüregi funkció, ezen belül az emberi kommunikáció legfontosabb eszközének, a beszédképességnek a megváltozása. Célunk a különböző lokalizációjú, kiterjedt, sebészi helyreállító műtétet és posztoperatív sugárkezelést is igénylő nyelvdaganatok ellátása utáni beszédérthetőség vizsgálata. Beteganyag módszer: Osztályunkon operált nyelv illetve nyelv átfedő daganataival kezelt betegeink közül, a komplex onkoterápiát követően legalább egy évvel, random módon, azon tünetmentes betegeinket vizsgáltuk, akiknél a nyelv anatómiai régióinak szempontjából különböző részeit távolítottuk el és a szájüreg lezárására, a maradék nyelvállomány funkció megőrzése céljából szövetpótlásra szabad érnyeles alkarlebenyt alkalmaztunk. A helyreállításra használt alkarlebeny intraoperatívan került modellálásra, utólagos plasztikáját nem végeztük. A beválasztás szempontja a szövődménymentes sebgyógyulás volt. Betegeink logopédiai rehabilitációban nem részesültek. A beszédérthetőség vizsgálatát Götze-féle beszédaudiometriai teszttel, amely a magyar nyelv teljes hangzókészletét tartalmazza, valamint a szókészletből általunk öszszeállított rövid mondatok tesztelésével végeztük. A vizsgált betegeink által felolvasott szöveget három független, a területen nem járatos vizsgáló értékelte. Eredmények: A beszédérthetőség romlása a daganat miatt eltávolított szövet nagyságával növekszik. Az átültetett alkarlebeny zsugorodik, hegesedik, utólagos modellálása a beszédjavítás szempontjából nehézkes. Anatómiai lokalizációkat tekintve a nyelvcsúcs és az elülső szájfenékre terjedő reszekciók érintik a legjobban a beszédérthetőséget. A beszédérthetőséget azonban más szempontok is befolyásolják, mint a tónus, a hanglejtés, a mondatok tagolása. Vizsgálati eredményeink tükrében betegeinket jobban tájékoztathatjuk. Következtetés: A nyelvdaganatos betegeink beszédkészségében a megfelelő primer sebészi szövetpótlás megadja a rehabilitáció lehetőségét. Sebészi szempontból az enyhén túlméretezett custom-made alkarlebeny, utókezelés szempontjából a professzionális logopédiai rehabilitáció segíthet a jobb eredmények elérésében. 37

17 A bölcsességfogak illeszkedési és fejlődési tendenciájának értékelése az idő függvényében Hevér Helén, Joób-Fancsaly Á., Koppány F., Pataky L. Arc-, Állcsont- Szájsebészeti és Fogászati Klinika Az alsó bölcsességfogak fejlődésük során változó pozícióban helyezkedhetnek el. A fejlődő bölcsességfogak illeszkedési illetve fejlődési tendenciáját hosszútávú követéses eseteken keresztül vizsgáltuk, ez ugyanis meghatározhatja a szükséges megelőző beavatkozás időpontját. Előadásunkban különféle, típusosnak mondható eseteket szeretnénk bemutatni. Minden páciensnél a fogorvosi vizsgálatok során készült panoráma felvételek időrendben (4D) történő összehasonlítását végeztük illetve vizsgáltuk a bölcsességfogak fejlődési stádiumát, angulációját illetve a második őrlőfogakhoz viszonyított helyzetét. Megfigyelhető, hogy egyes esetekben, a kezdetekben normál pozícióban fejlődő bölcsességfog évekkel később mezioanguláris, disztoanguláris vagy akár horizontális pozícióba került.. A részlegesen előtört bölcsességfogak körül kialakult többszöri perikoronitiszek által okozott szklerotizáció vagy akár csontlízis látható. Egyes esetekben follikulus kiszélesedése, akár erupciós ciszta kialakulása figyelhető meg. A gyökércsúcs fejlődése során gyakran közel kerülnek, akár diszlokálják, néha körbenövik a canalis mandibulaet, amely a későbbi műtéti fogeltávolítás során idegsérüléshez, posztoperatív zsibbadás kialakulásához vezethet. A bölcsességfogak fejlődése során végbemenő fejlődési illetve illeszkedési tendenciájuk egyrészt szerepet játszhat a későbbi komplikációk kialakulásában, mint például gyulladások vagy műtét során bekövetkező idegsérülés, másrészt a probléma megoldásában segíthet. A rendszeres kontroll a bölcsességfogak eltávolításának szükségességét illetve ütemezését jobban megítélhetővé teszi. A trapezius osteomyocutan lebeny lehetséges alternatíva az állkapocs rekonstrukcióban?! Horváth Dóra, Redl P. Debreceni Egyetem Klinikai Központ, Fogorvostudományi Kar, Arc-, Állcsont és Szájsebészeti Tanszék A maxillofacialis régióban szöveti defektusok különböző etiológiával alakulhatnak ki, melyek közül a daganatsebészet az egyik legfontosabb. Előrehaladott stádiumokban a daganat radikális sebészi eltávolítása csak kiterjesztett műtéttel, jelentős szövethi- 38

18 ány kialakítása árán lehetséges. A régió funkcionális és esztétikai egysége, harmóniája számos szöveti struktúra működése és azok tökéletes integritása révén biztosított. A műtéti területek zárása, az elvesztett szövetek pótlása gyakran csak lebenyek alkalmazásával valósítható meg. Jelentős és szép feladat a maxillofacialis sebész számára az állkapocs folytonosságát megbontó sebészi eljárások utáni rekonstrukció és rehabilitáció, mely magába foglalja a kemény- és lágyszövetek pótlását és a protetikai rehabilitációt is. Az aneszteziológia, a tervezéshez szükséges képalkotó diagnosztika és az instrumentárium fejlődése lehetővé tette az arc-állcsontsebészeti rekonstrukcióban bonyolult sebészeti eljárások alkalmazását. A mandibularekonstrukció területén az utóbbi évtizedekben jelentős fejlődés figyelhető meg kezdve a pótlás nélküli állapotoktól a mikrosebészeti technikával átültetett szabadlebenyekig, melyek manapság a sebészi gyakorlatban előtérbe kerültek. Ennek a fejlődési folyamatnak az egyik fontos állomása volt az arteria transversa cervicalisra nyelezett élő, jól vascularizált csontot tartalmazó trapezius osteomyocutan lebeny, mely több ok miatt háttérbe szorult a sebészi gyakorlatban szegmentalis állkapocsdefektusok rekonstrukciója esetén. Előadásomban szeretném ismertetni a Tanszékünkön trapezius osteomyocutan lebennyel végzett rekonstrukciók során szerzett tapasztalatainkat illetve áttekinteni a lebeny irodalmi hátterét. Intraoperatív, célvezérelt folyadékterápia mikrokeringési hatásainak vizsgálata szabad lebenyeken Janovszky Ágnes 1, Szabó A. 2, Trásy D. 3,László I. 3, Lóderer Z. 4, Boros M. 2, Piffkó J. 4, Molnár Zs. 3 1 Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Klinika, Szegedi Tudományegyetem 2 Sebészeti Műtéttani Intézet, Szegedi Tudományegyetem 3 Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, Szegedi Tudományegyetem 4 Általános Sebészeti Osztály, Sebészeti Centrum, Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház Bevezetés: A szájüregi malignus tumorok sebészi rezekcióját követő, mikrosebészeti technikát is igénylő lebenyátültetések végső sikerességének elengedhetetlen feltétele a kielégítő szöveti perfúzió fenntartása. Ennek optimális módja lehet az intra- és közvetlen posztoperatív időszakban alkalmazott célvezérelt folyadékterápia. A folyamatos perctérfogat monitorozáson alapuló célvezérelt folyadékterápia (adott esetben kiegészítve vazopresszorok és/vagy inotropok adásával) optimális folyadékegyensúlyt és ennek 39

19 következtében javuló sebészeti morbiditást, kevesebb szövődményt, és rövidebb kórházi tartózkodást eredményezhet a hagyományos, csak centrális vénás és folyamatos invazív nyomásmonitorozáson alapuló technikával szemben. Nincs azonban adat arra vonatkozóan, hogy a célvezérelt folyadékterápia mellett a krisztalloid vagy a kolloid oldatok hatnak előnyösebben a szájüregi szabad lebenyek perfúziójára. Kutatásunk célja, a krisztalloid, illetve kolloid oldattal végzett célvezérelt folyadékterápia mikrokeringési hatásainak prospektív, randomizált vizsgálata volt alkarlebenyeken a perioperatív időszakban. Anyagok és módszerek: A vizsgálatba bevont 18 beteget invazív hemodinamikai monitorozás (ProAQT, PULSION Medical Systems, München, Németország) melletti célvezérelt folyadékterápiában (krisztalloid vagy kolloid) részesítettük. A szájüregbe transzplantált alkarlebenyek perfúzióját non-invazív módon, laser-doppler áramlásmérővel (PeriFlux System 5000, Perimed, Järfälla, Svédország) vizsgáltuk a lebenyek perfúzióját közvetlenül az ischaemiás periódus előtt, majd óránként a reperfúzió első 12 órájában, belső kontrollként a váll bőrének egy standard pontját használva. Minden mérés standard fiziológiás hőmérsékleten történt (normál test-hő és hő-provokáció). Emellett vizsgáltuk a lebenyek túlélési rátáját. Eredmények: A perioperatív időszakban a makrohemodinamikai paraméterek nem mutattak eltérést a krisztalloid (n=9), és a kolloid (n=9) csoportban. A kontroll területeken stabil áramlási sebesség értékeket mértünk a vizsgálat teljes időtartama alatt, míg a lebenyekben egy karakterisztikus emelkedés volt megfigyelhető a reperfúzió egész vizsgálati periódusa során. Nem észleltünk különbséget a mikrokeringési hatások tekintetében sem a két csoport között. A lebenyek túlélési rátája 100% volt mindkét csoportban. Következtetés: Eredményeink alapján, a kiterjesztett hemodinamikai monitorozással végzett keringéstámogatás mellett nincs különbség,a krisztalloid, vagy kolloid oldattal végzett folyadékterápia mikrocirkulációs hatásai között, szabad lebeny átültetések során. Támogatások: TÁMOP A/ , OTKA

20 A maxillofacialis rekonstrukciós sebészet határai: chimera lebenyek Janovszky Ágnes 1, Lóderer Z. 1,2, Piffkó J. 1 1 Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Klinika, Szegedi Tudományegyetem 2 Általános Sebészeti Osztály, Sebészeti Centrum, Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház Bevezetés: A fej-nyaki régiót érintő malignus tumorok sebészi rezekciója gyakran vezet olyan fokú funkcionális és esztétikai károsodáshoz, amelyek csak mikrosebészeti lebenyekkel állíthatók helyre. A nagy kiterjedésű, több szöveti réteget érintő, jelentős funkcionális károsodást eredményező defektusok azonban mindenképp komoly kihívást jelentenek a maxillofacialis régió integritásának helyreállítása során. Anyagok és módszerek: A szakirodalmi adatok részletes áttekintése és elemzése alapján a különböző chimera lebenyek indikációs területeit, előnyeikkel és hátrányaikkal, eseteink révén pedig az onkológiai és rekonstrukciós sebészeti ellátást követően elérhető funkcionális és esztétikai eredményeket kívánjuk bemutatni. Eredmények: A maxillofacialis sebészeti centrumok relatív nagy esetszámai bizonyítják a chimera lebenyek alkalmazhatóságát a fej-nyaki régió rekonstrukciós sebészetében. Eseteink során a betegek számára is elfogadható funkcionális és esztétikai eredményeket sikerült elérnünk. Következtetés: A chimera lebenyek létjogosultsága a maxillofacialis rekonstrukciós sebészetben vitathatatlan, azonban komoly szakmai felkészültséget és tapasztalatot igényel a sebész részéről. A chimera lebenyek alkalmazása mindenképp jó megközlítés a funkcionális károsodást is eredményező, nagy kiterjedésű maxillofacialis defektusok rekonstrukciójában. A betegek számára is elfogadható, életminőséget javító, magas színvonalú ellátás érdekében nélkülözhetetlen további rekonstrukciós sebészeti megoldások kidolgozása az anatómiai variábilitások és más lehetséges terápiás megoldások figyelembevételével. Támogatások: TÁMOP A/ , OTKA

21 Polytraumatizált betegek arc- állcsontsebészeti ellátása Kardos István, Zvekán P., Csáki G., Balogh P., Suri Cs. Magyar Honvédség Egészségügyi Központ, I. Sebészeti Osztály - Arc- Állcsont- és Szájsebészeti Részleg A Magyar Honvédség Egészségügyi Központjában kiemelt szerepe van az arc- állcsontterületi sérültellátásnak és között több mint 1000 beteget hospitalizáltunk említett régió traumatizációja miatt. Az intézményben a multidiszciplináris ellátás teljes vertikuma rendelkezésre áll. Így a társult sérülések ellátása és a kiterjedt maxillofacialis sérülések ellátásának társszakmai igénye egyaránt megvalósítható. Jelen előadás során, polytraumatizált betegek arc- állcsontsérüléseinek ellátását kívánjuk bemutatni két súlyos eset kapcsán. Összegzésként elmondható, hogy a kiterjedt arc- állcsontterületi sérülések sokszor igénylik, az egy intézmény lehetőleg egy egységén belüli többszakmás, együttműködés lehetőségét. Megjegyzés (nem az absztrakt része): Az előadás társszerzőtől került átvételre, amely már elhangzott a évi Pannon Szekció tudományos programján. Annak bizonyos részletei egyenlőre nem kerültek átadásra, a bemutatni kívánt esetek a vázlatban ezért nincsenek részletezve. Rekonstrukciós lehetőségek a fej-nyaki tumorok radikális eltávolítása után Prof. Kásler Miklós Országos Onkológiai Intézet Nem érkezett absztrakt. A Szent István csatahajó pusztulása Katona József Szent János Kórház Szájsebészeti Részleg Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflotta egyik büszkesége volt a SZENT ISTVÁN csatahajó júniusában. Óriási tengeri manőver vette kezdetét, ennek célja az otrantói tengerzár feltörése volt. A hajnali indulás során. A SZENT ISTVÁN-t váratlan torpedótámadás érte, amely néhány órán belül végzetessé vált. 42

22 Suicid szándékkal elkövetett arckoponya lövési sérülés esete Kenderfi Gábor, Lestyán J., Csizmazia D., Katona J. Szent János Kórház Szájsebészeti Részleg Békeidőben a lövési sérülések ritkák. Főleg fegyveres testületeknél fordul elő. Esetünkben suicid szándékból elkövetett arckoponya sérülés ellátásáról számolunk be. Sürgősség a szájsebészetben, szájsebészet a sürgősségben Kiss Fruzsina, Farkas D., Kolarovszki B., Fülöp G. Kaposi Mór Oktató Kórház, Szájsebészeti Osztály Laikusok és szakemberek egyaránt érdeklődnek aziránt, valójában melyek azok a fogászati-szájsebészeti beavatkozásokkal és betegségekkel összefüggő helyzetek, esetek, melyekkel a sürgősségi betegellátó helyek, centrumok indokoltan találkozhatnak, illetve hogy betegként, páciensként és alapellátásban tevékenykedő kollégaként (háziorvos, fogorvos) mikor, milyen esetekben hívjuk segítségül a sürgősségi betegellátást. A határterület jelentőségét - a betegségcsoportok rövid összefoglalását követően - a mindennapi gyakorlatban észlelt néhány érdekes és tanulságos eset bemutatásával kívánja szemléltetni a prezentáció. Kiemelt területként érintjük az oro-maxillo-faciális régió - ritkán akár fatális kimenetelű - gyulladásos kórképeit. Fibula donorhely vizsgálata Kozma Péter, Sass T., Sántha B., Oberna F. Bács-Kiskun Megyei Kórház, a Szegedi ÁOK Oktató Kórháza, Kecskemét, Arc-, Állcsont Szájsebészeti és Fül-orr-Gégészeti Osztály Célkitűzés: Érnyeles fibula lebeny helyreállító műtéteket követően a donorhelyi morbiditás szubjektív és objektív vizsgálata. Beteganyag, módszer: Osztályunkon és között 57 fibula szabad lebeny rekonstrukciót végeztünk. A posztop. követési idő 6 hónap és 90 hónap között volt. Vizsgálatunkba a legalább 6 hónapja operált betegeinket vontuk be. A szubjektív donor helyi morbiditást kérdőívvel és a módosított Enneking módszerrel elemeztük. Az objektív mért adatok közé 43

23 a motoros funkció (izomerő vizsgálata Janda szerint, az aktív-passzív mozgás terjedelme, ízületi mérés, láb körfogat és hosszmérés) valamint a szenzórium eltérései, reflexváltozások illetve a láb morfológiai anomáliái kerültek vizsgálatra. A betegek kórlapban, műtéti leírás, kontroll vizsgálat során rögzített adatait dolgoztuk fel. Az adatokat egyszerű statisztikai módszerekkel retrospektív módon elemeztük. Eredmények: A vizsgálatba vont 57 beteg adatainak feldolgozása folyamatos, az eredmények kiértékelése folyamatban. A panaszok közül leggyakrabban a fájdalom, érzészavar és a boka instabilitás igazolódott. Következtetés: Vizsgálatunk eredményei az irodalmi adatokkal korrelálnak. Az általunk alkalmazott műtéti technikával a szabad érnyeles fibula lebeny donorhelyi morbiditása mind szubjektív mind objektív szempontokat figyelembe véve betegeink számára is elfogadható. Ultra-finomszemcsés titán implantátum-alapanyag összehasonlító vizsgálata II. Körmöczi Kinga 1, Bognár E. 2, Joób-Fancsaly Á. 1 1 SE Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest 2 BME, Anyagtudományi és technológiai Tanszék Bevezetés: A tavalyi MAÁSZT Kongresszuson elhangzott előadás folytatásának szánjuk és tekintjük jelen előadásunkat. Ismertetve az elmúlt években kapott eredményeinket, és összegezve az azokból levonható következtetéseket. A piacon forgalomban lévő implantátumok alapanyagai a titán Grade 5 és a titán Grade 2. A vizsgálatunk célja, hogy összehasonlítsuk a hagyományos szemcseszerkezetű titán módosulatokat az ultrafinomszemcsés változattal. Anyag és módszer: Az ultra-fimonszecsés titán kedvezőbb mechanikai, fizikai paraméterekkel rendelkezik, valamint nagyobb ellenállást mutat a korrózióval szemben, mint az ugyanolyan kémiai összetételű, hagyományos szemcseszerkezetű módosulata. Ezeket a tulajdonságait kihasználva, felmerül a kérdés, hogy ebből az alapanyagból készült implantátumok ellenállása a rágóerővel szemben nővelhető-e, van-e lehetőség a jobb fizikai jellemezők mellett az eddigieknél vékonyabb implantátumot alkalmazni és az általánosságban alkalmazott felület kialakítási módszerek hatékonyságát befolyásolja-e az anyag új szerkezete 44

24 A vizsgálatunk során egy részről vizsgáljuk a kapott mechaikai tulajdonságokat keménységmérés és keménységeloszlás alapján, valamint nézzük az anyag kifáradással szembeni ellenállását. A vizsgálat másik részében a korongokat savmaratásos felületkezelésnek vetjük alá különböző savakkal, különböző ideig és különböző hőmérsékleten. Az így kapott felületeken végzünk sztereomikroszkópos méréseket, felületi érdesség illetve peremszögmérést. A kapott mérési eredményeket összevetjük, statisztikai elemzést végzünk. Eredmények: A vizsgálatok eredményei szerteágazóak. A nagyszámú vizsgálati módszer és a nagy elemszám lehetőséget ad arra, hogy pontos választ adjunk arról, hogy az új ultra-finomszemcsés titán alapanyag mechanikai tuladonságai és felületi érdessége hasonló vagy jobb a hagyományos szemcseméretű elődjénél. Következtetések: Vizsgálataink bebizonyították, hogy az ultra-finomszemcsés titán jó mechanikai tulajdonságokkal és megfelelő felületi érdességgel és tisztassággal rendelkezik, az alapanyag módósítás ellenére is. Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy ezt az alapanyagot - hasonlón a medicina más területein alkalmazott eszközökhőz (pl: cardialis sztent) - fontos és időszerű lenne a fogászati implantátumok esetében is alkalmazni. A vizsgálatok rámutatnak arra a nagyon fontos tényre is, hogy a fogászati implantológiában az alapkutatásoknak a mai napig nagyon hasznos szerepűk van és érdemes ezekkel a kutási területekkel is foglalkozunk. Speciális arctáji sérülések ellátásának tapasztalatai Kövér Zsanett, Szabó Á., Orsi E., Gelencsér G., Olasz L. PTE KK, Arc-, Állcsont és Szájsebészeti Tanszék Az elmúlt évtizedek során a maxillo-facialis régió sérüléseinek etiológiája számos új balesettípussal bővült. Egyre gyakrabban találkozhatunk például hobby tevékenységek vagy akár extrém sportok miatt elszenvedett arcsérülésekkel. Ezen traumák jellemzően csont-, lágyrész- és érzékszerv sérüléseket okoznak. A primer és szekunder rekonstrukciók célja egyaránt a funkció- és esztétika helyreállítása, mely beavatkozások gyakran szoros együttműködést igényelnek társszakmákkal valamint innovatív megoldásokra sarkallják az operatőrt. A klinikánkon ellátott ilyen típusú sérülések utáni ellátásról mutatunk be felvételeket. 45