1. A kohézió. A szövegösszetartó erő

Átírás

1 A szövegösszetartó erő 1. A kohézió A szöveg legfontosabb sajátossága a szövegelemek összekapcsoltsága = szövegösszetartó erő = szövegkohézió. A szöveg egészére ható összetartó erőt globális kohéziónak nevezzük. A szövegegységek (mondatok) láncszerű összekapcsolódására a lineáris kohézió kifejezését használjuk. A szövegkohézió összetevői: A szövegalkotást és a befogadást meghatározó nem nyelvi tényezők (kommunikációs) A szöveg jelentésbeli kapcsolatai A szöveg nyelvtani kapcsolatai Globális kohézió: 1) A szöveg témahálózata: témajelölő szavak, szókapcsolatok hálózata = kulcsszavak A kulcsszavak helyettesíthetők rokon értelmű szóval, körülírással, visszautaló névmásokkal. 2) Tartalmi-logikai kapcsolatok: Térbeli Időbeli viszonyokkal kapcsolatosak Logikai Ok-okozati 3) Témamegjelölő cím: Előrevetíti a szöveg témáját, tartalmát. Eszközei a jelentésbeli kapcsolóelemek A szövegrészeket összekapcsoló (lineáris kohézió) eszközei: 1) A kulcsszavak megismétlése összetartja a mondatokat: metonimikus, metaforikus megnevezés (fölérendelt fogalmak) A megnevezésformák (pl.: József Attila, költő, poéta stb.) jelentésben kapcsolják össze a szöveg mondatait, ezért jelentésbeli kapcsolóelemeknek nevezzük őket. 2) Többjelentésű szavak 3) Azonos és hasonló alakú szavak 4) Ellentétes jelentésű szavak -Visszautaló elem: anafora -Előre utaló elem: katafora 5) Téma-réma: A mondatok új hírt, új információt közlő elemét rémának nevezzük. A következő mondatokban a betűvetésre visszautaló kifejezések már ismert közléselemek, azaz témák. A szöveg téma-réma kapcsolatai fontosak a szöveg jelentésbeli összetartásában. Grammatikai kapcsolóelemek A szövegrészeket összekapcsoló (lineáris kohézió) eszközei: 1) Névmások: a személyes és mutató névmások biztosítják a szüntelen visszautalást pl.: hozzá, reá, nélküle, vele 1

2 A névmások összekapcsolják a mondatokat, tagmondatokat, egész mondatokat, szövegrészek között teremtenek kapcsolatot. (anafora, katafora) 2) Egyeztető toldalékok: Igei személyragok Birtokos személyjelek Többes szám jele 3) Hiányos mondatok: Kihagyás, kifejtetlenség 4) Határozott névelő használata teszi egyértelművé, hogy korábban megnevezett dologról van szó. 5) Kötőszók: mondatrészeket, tagmondatokat, mondatokat kötnek össze. Jelzik a mondatok közötti tartalmi-logikai kapcsolatot. Páros kötőszók = előreutaló elemek 6) Szórend: heves grammatikai szabály köti (jelző, jelzett szó) Kommunikációs cél, a mondat aktuális tagolása határozza meg. A szórenddel is jelezzük, hogy a mondatok nem önállóak, hanem egymáshoz kapcsolódnak. 7) Mondatrend = a szövegben a tagmondatok sorrendje. Kommunikációs céloknak, és a szövegösszefüggés megteremtésének rendeljük alá. 8) Határozószók A szöveg egészét összetartó (globális kohézió) eszközei: Témahálózat (kulcsszók) Tartalmi-logikai kapcsolatok (időbeli, térbeli, ok-okozati összefüggések) Témamegjelölő cím A szövegrészeket összekapcsoló (lineáris kohézió) eszközei: Grammatikai kapcsolóelemek Névmások, határozószók, kötőszók, hiányos mondat, stb. Jelentésbeli kapcsolóelemek, melyek a tartalomra, a jelentésre utalnak Megnevezés formák (Ismétlés, rokon értelmű szavak, körülírás) többjelentésű, azonos alakú, hasonló alakú, ellentétes jelentésű szavak használata tartalomváró szavak téma-réma kapcsolatok 2. A szöveg szóban és írásban, a szöveg hatóköre, a leíró, az elbeszélő és az elemző-meggyőző szövegfajta (A szövegfajták) A szöveg: a legmagasabb szintű nyelvi egység, amely a teljes közlést tartalmazza. Általában egymással láncszerűen összefüggő mondatok sorából álló szerkesztett egész. Tehát a szöveg a kommunikáció tartalmilag teljes, lezárt egysége. 2

3 A szöveg hatóköre szerint: Magán (közvetlen) és nyilvános (társadalmi) nyelvhasználati. A nyilvános nyelvhasználat nagyobb felelősséggel jár, így igényesebb szövegformálásra sarkall. Jobban alkalmazkodunk a nyelvi szabályokhoz, gondosabban válogatunk a nyelvi elemekből. A magán nyelvhasználatot kötetlenebb, oldottabb forma jellemzi. A szövegtípusok a kommunikációs színterek szerint: magánéleti (pl. vicc, levél, falfirka) közéleti (pl. felszólalás, hozzászólás) hivatalos (pl. kérvény, rendelet) egyházi (pl. prédikáció, zsoltár) tudományos (pl. előadás, értekezés) sajtóban megjelenő (pl. hirdetés, riport) szépirodalmi szövegtípusok (pl. regény, epigramma, komédia) Tervezett (pl. irodalmi dolgozat, tudományos értekezés, peres ügyirat) és spontán szövegek (pl. telefonbeszélgetés, hozzászólás, megjegyzés) A közlemény közege szerint: Élőszóbeli vagy írott szöveg. 1. Az élőbeszéd: Hangok egymásutánja, akusztikai, időbeli benyomás. Időben és térben szűkebb hatókörű, és azonnali szövegezést, gyors gondolkodást igényel, ezért igénytelenebb, ösztönösebb a nyelvi viselkedés. A szöveg szerkesztése lazább, kötetlenebb, a szabályoktól kisebb, nagyobb mértékben eltérhetünk. A közlésben a nyelv zenei eszközei (hangsúly, hanglejtés, szünet, tempó, ) és a nem nyelvi kifejezőeszközök (mimika, gesztusok, testtartás, testtávolság, ) is szerepet kapnak. Lehetőség nyílik a hallgató visszajelzésére is. Megjelenési formái, műfajai: pl.: ünnepi beszéd, párbeszéd, felszólalás, előadás, szóbeli riport, vita, rádiós-televíziósközlés, stb. 2. Az írott szöveg: vizuális, térbeli benyomást nyújt. Térben és időben kevésbé korlátozott, és időt enged a gondolkodásra is, így tudatosabb igényesebb nyelvi 3

4 viselkedést tesz lehetővé. A szabályokat szigorúbban követjük, a szerkesztés átgondoltabb, precízebb. A nyelv zenei elemei és a gesztusok csak nagyon korlátozottan kaphatnak szerepet, tehát minden tartalmat a nyelvi eszközökkel kell kifejezni. A hallgató visszajelzésének csak korlátozott, késleltetett lehetőségei vannak. Megjelenési formái: pl.: hivatalos levél/ magánlevél, napló, rendelet, dolgozat, hirdetés, feljegyzés, értekezés, stb. A kommunikáció iránya szerint: 1. dialogikus szövegek: társalgás, telefonbeszélgetés, vita, riport, interjú stb. 2. monologikus szövegek: előadás, ismétlés, hozzászólás, levél stb. A beszélő szándéka szerint: Leíró szöveg: szemléletesen bemutat tárgyat, helyszínt, jelenséget, stb. Lehet átfogó vagy részletező tárgyilagos vagy minősítő. Nyelvi megformálására általánosan jellemző a névszók túlsúlya, és a hiányos mondatok gyakorisága. Elbeszélő szöveg: események időbeli befolyását érzékelteti. Tudósító elbeszélés: kívülről bizonyos távolságból. Jelenetszerű elbeszélés: belülről, jelenlévőként mintegy az események részeseként Pl.: egy élmény, egy film, kísérlet, napló, önéletrajz ismertetése stb. Elemző meggyőző szöveg: a hallgatót elgondolkodtatni, meggyőzni akarja egy gondolatsor kifejtésével, egy kérdés elemzésével, érveléssel pl.: tudományos tanulmány, esszéértékelés, ismeretterjesztő szöveg, szónoklat, elszólalás, előadás, vita stb. A következő logikai, nyelvi eszközöket gyakran alkalmazzuk: magyarázat, következtetés, cáfolat, bizonyítás, példák, párhuzamok, hasonlatok, ellenértékek. A szövegeket stílusrétegek szerint is csoportosíthatjuk: magánéleti közéleti (egyházi) hivatalos tudományos publicisztikai 4

5 3. A beszéd, mint cselekvés Foglalja össze, milyen feltételek teljesülése szükséges egy néhány mondatnyi összefüggő szöveg létrehozásához és elhangzásához! A beszéd, mint cselekvés - A beszéd, mint cselekvés egyedi alkotótevékenység, az egyén hozza létre az adott kommunikációs helyzetben. A nyelv és a beszéd nagyon szorosan összefügg. A nyelv nem más, mint eszközkészlet, a beszéd ennek a működtetése, azaz a működésben lévő nyelv. - A beszéd nyelvhasználat, alapja a nyelv, ami egy kollektív, közös társadalmi jelenség. - A beszéd tevékenység, a nyelv alkalmazása, egyéni alkalmazás, felhasználás. - A beszéd az emberi kommunikáció legkifejezőbb, leggyakoribb, legfontosabb eszköze - A nyelvi jeleket beszédben alkalmazzuk. - Saussure: a beszéd és nyelv szétválasztása, ugyanannak a dolognak a két oldala. - A nyelv és beszéd egyszerre alakulhatott ki, egyik sem élvez elsőbbséget a másikkal szemben. - A beszéd a kommunikáció eszköze nem pusztán információközlés kétoldalú, számos nyelven kívüli eszköz is alakítja a jelentést - gondolati tevékenység egyben cselekvés is gondolatközlés, érzelem- akarat kifejezés, visszajelzés, befolyásolás Az emberi beszédet attól számítjuk, amikor még nem csak ösztönös felhívásként, vagy reakcióként jelent meg a hangkapcsolat, hanem amikor a valóságról közölni akart valamit. Emberi beszédben a kifejező, ábrázoló és felhívó funkciók érvényesülnek, amik alapvetően szándékosak: az emberi beszédben a cél dominál [az ember azért beszél, hogy...], (az állatoknál az ok [azért beszél, mert ]). Ez a cél pedig nem más, mint a társadalmi kapcsolatok megvalósításai. A beszélő megnyilakozásaival kifejezi a maga belső állapotát, befolyásolja magatartásában/cselekvésében a másik/többi embert, tájékoztatja bizonyos körülményekről. Minden kimondott gondolat egyúttal cselekvés is, hatást vált ki a másik félből. Ezért mondhatjuk, hogy a beszéd is cselekvés. Pragmatica = másodlagos üzenetek, a beszédhelyzetet és a szövegkontextust figyelembe vevő jelentést vizsgálja Pl.: melegem van nyissa ki valaki az ablakot. 5

6 A nyelv: A nyelv közös (kollektív) társadalmi jelenség, amelyet az egyén készen kap, és a beszéd megalkotásakor használ. Nyelvi jelekből, szabályokból áll. Közös, társadalmi jelenség. Részei: fonémák, morfémák, lexémák, szintagmák, mondatok. Hagyományozott, passzív, független az egyéntől. A beszéd: A beszéd során a nyelv elemkészletét és szabályait használjuk. Egyéni jelenség (az egyén alkotja az adott szituációs helyzetben). A szöveg a beszéd része. Aktuális, aktív, függ az egyéntől. Kollektív szabályrendszer egyéni módon való alkalmazása. Nyelvi szintek: Hangok. Szóelemek. Szavak. Szószerkezetek. Mondatok. Szöveg Beszédaktus elmélet: Austin beszédaktus elmélete szerint minden mondatban benne van a cselekvésnek valamilyen szándéka. Cselekszünk, ha: - informálunk másokat - figyelmeztetünk valakit - rendelünk, ösztönözzük, meggyőzzük, rábeszéljük 6

7 Tehát a beszédaktus, vagy más néven a beszédtett a kommunikáció és a szöveg egyik funkciója, amely során a beszélő valamilyen cselekvést hajt végre. A beszédaktus-elmélet - John L. Austin ( o) Tetten ért szavak Vannak olyan mondatok, amelyek többek egyszerű kijelentésnél, cselekvések Pl. megígérem, hogy időben ott leszek (ígéret) Bocsánatot kérek a viselkedésemért, (bocsánatkérés) Elnevezem ezt a hajót Hófehérkének Házastársi igen Fogadok, hogy holnap esni fog. (fogadás) Ezen mondatok igéi a beszédcselekvések, beszédtettek vagy beszédaktusok Ahhoz, hogy egy ige beszédcselekvés legyen: - jelen idejűnek, egyes szám első személyűnek kell lennie + meg kell felelnie bizonyos feltételeknek is: érvényességi feltételek 1. a személyeknek és a körülményeknek megfelelőeknek kell lenni 8 éves gyerek nem köthet házasságot 2. a cselekvést korrekten végre kell hajtani pl. fogócskánál, megvagy ha azt mondja, nem ér a nevem akkor nem érvényes a beszédtett 3. megfelelő szándék pl. bocsánat ha nem gondolom komolyan, nem érvényes John Searle: Beszédaktusok - Austin tanítványa, továbbfejlesztette - az előremondás is beszédaktus megígérem, hogy megvarrom a ruhát Érvényességi feltételek: - de más nevében nem Zsuzsi megígéri, hogy a mamája megvarrja érvénytelen Minden, amit mondok, tartalmaz beszédaktust 3 típusa a beszédaktusoknak 7

8 1. valamit mondás (lokúciós) 2. valamit tevés (illokúciós) a beszélő valamit szándékozik tenni (kijelentés, ígéret, bocsánatkérés, fenyegetés, előremondás, parancs, kérés) 3. Propozicionális aktus: az utalás vagy kijelentés végrehajtása 4. a hallgatóra gyakorolt hatás kijelentése (perlokúciós) meggyőzés, megszégyenítés, megfélemlítés, untatás, zaklatás, lelkesítés) pl. 10-szer mondja egy férj, hogy Siess, mert elkésünk! Függ a kontextustól (szövegkörnyezet) és hogy ki mondja kinek Pl. Jobban tennéd, ha megcsinálnád a leckét. lokúciós aktus kijelentés kontextustól független illokúciós parancs Ha az apa mondja a fiának fenyegetés tanár sürgetés Egyetemista társának propozicionális ezt a nyilatkozatot kimondom, vagy leírom perlokúciós zavarás Ha az apa mondja a fiának megszégyenítés tanár meggyőzés Egyetemista társának + a beszédaktusok lehetnek szó szerintiek és indirektek (nem szó szerintiek) Diák szeretek dolgozatot írni - indirekt + tartalmazhatnak implikációt bennfoglalt állításokat Károly bácsi ma feljön. Akkor elteszem az italt. (Károly bácsi alkoholista, antialkoholista.) A megszólalással vagy egy szöveg leírásával cselekvést hajtunk végre vagy kommunikációs partnerünket késztetjük cselekvésre. Adott kommunikációs szituációban, helyzetben mind a megnyilatkozó (beszélő), mind a hallgató egy cselekvéssorozat részese, maga a megszólalás is cselekvés. A leggyakoribb beszédtevékenységek: kijelentés, állítás, felszólítás, kérés, ígéret, köszönetnyilvánítás, óhajtás. Ezeket a beszédtevékenységek, beszédcselekvések (vagyis a 8

9 nyilatkozat kimondásával végrehajtott cselekvések) főbb típusai grammatizálódtak, ezek a mondatfajták. A mondatfajták típusai a beszéd mint cselekvés szempontjából lehetnek: Logikai minõség szerint: állító mondat vagy tagadó mondat Kommunikáció szempontjából: kijelentő, kérdő, felkiáltó, felszólító vagy óhajtó mondatok A stílusrétegek és a stílusárnyalatok Az egyes stílusrétegek megkülönböztetésének az alapját a szövegek osztályozása adja. A szövegtani fejezetekben a szövegeket a kommunikációs színterek szerint is csoportosítottuk. Ezekben a szövegtípusokban felismerhetők olyan stílusjegyek, amelyek a szöveg egészére, a szövegtípusra is jellemzőek. Eszerint megkülönböztetünk magánéleti, közéleti, hivatalos, tudományos, publicisztikai stílusréteget. Ezektől eltérő, más stílusrétegek sajátosságait ötvöző, sajátos csoportot alkotnak a szépirodalmi szövegek. Az egyes stílusrétegeknek vannak feltárható általános stílussajátosságaik, ugyanakkor eltérések lehetnek az egyes stílusrétegeken belül attól függően, hogy milyen szövegtípusról, annak szóbeli vagy írásbeli változatáról van-e szó. A magánéleti szövegek stílusa Különféle szóbeli és Írásbeli szövegtípusokat sorolunk a magánéleti szövegek közé: párbeszéd, viccmesélés, pletyka, történetmondás, telefonálás, üzenet, levél stb. A magánéleti szövegtípusokat a kötetlen társas érintkezésben használjuk. Jellemzi őket a kommunikációs funkciók változatossága, de különösen jellemző rájuk más szövegtípusokhoz képest az érzelemkifejezés szabadsága. Gyakoriak bennük a tagolatlan mondatformák (megszólítások, köszönések stb.). Más stílusrétegekhez képest gyakoribb a hiányos mondatok, közbevetéses vagy félbeszakított mondatok alkotása. Jobban kedvelik a lazábban kapcsolódó mellérendelő, mint az alárendelő összetett mondatokat. Változatos modalitású mondatokat alkalmaznak a különféle kommunikációs funkciók kifejezésére. A szövegformálás szempontjából mind a szóbeli, mind az írásbeli magánéleti szövegtípusoknak lazább a mondatkapcsolódásuk, más szövegtípusokhoz képest kevésbé kötött a szövegek kohéziója, nem olyan átgondolt a tagolásuk, kevésbé következetes a felépítésük. Gyakori bennük a témaváltás, a témától való elkalandozás. Keverednek bennük a különféle szövegszerkezet-típusok. Egy szövegen belül például megjelenhet az időrendre, a térbeliségre és a logikai rendre épülő szerkesztésmód is. A hiányos mondatszerkezetek sokszor a nem nyelvi szövegkörnyezetből egészülnek ki, például a beszédpartnerek közös ismereteiből, a beszédhelyzetből stb. Különösen jellemző rájuk a kifejtetlenség. Ugyanakkor a 9

10 beszédet zavaró külső tényezők miatt sokszor van szükség a magánéleti szövegekben is ismétlésekre, redundanciára, azaz terjengősségre. Szókincsük igen változatos, szívesen merítenek különféle stílusrétegekből, a regionális köznyelv vagy a tájnyelv szavait is felhasználják. A szófajok közül más stílusrétegekhez képest gyakoribbak bennük a módosítószók, az indulatszók, a kötőszók, a funkció nélküli töltelékszók. A társalgási szövegek stílusát meghatározza az is, hogy milyen terjedelműek a beszédpartnerek megnyilatkozásai. A szóbeli szövegek szerkezeti egységeinek az elhatárolásában segítenek a beszédszünetek, az intonáció és a hangsúlyozás. Jellemző stílussajátosság lehet, hogy a beszédpartnerek meddig tartják maguknál a szót, milyen hosszúak a beszédfordulók, hogyan kapcsolódnak össze láncolatokká. A stílust meghatározó tényező az is, hogy a beszédpartnerek milyen eszközökkel, hogyan lendítik tovább a társalgást, milyen szóátadási módokat alkalmaznak. A szóbeli szövegekben kiemelten fontos a közlemény jelentését megerősítő, kiegészítő, módosító nem nyelvi jelek használata. Az írott szövegekben gyakori az írásjelek érzelemkifejező szerepének a felerősítése, a szokásostól eltérő alkalmazása. A magánéleti szövegtípusok hangneme általában közvetlen, természetes, többnyire mentesek minden mesterkéltségtől. Nem ritkák azonban a gunyoros, tréfás, sőt a durva stílusárnyalatú szövegek, szövegrészletek sem. A közéleti szövegek stílusa A közéleti szövegek közé soroljuk többek között: a szónoki beszédet, az előadást, a felszólalást és a hozzászólást. Mindegyik típusú szöveg közös stílussajátossága, hogy a kommunikációs funkciók közül hangsúlyos szerepet kap bennük a felhívás, a meggyőző érvelés. Ennek érdekében mozgósítja a szövegalkotó a különféle stíluseszközöket. A szónoki beszédnek a célja elsősorban a meggyőzés. Ezért a felhívó, tájékoztató szerepen kívül fontosak a szónoki beszéd szövegében az érzelemkifejezés eszközei is. A szöveg egészét jellemzi a hatásosságra való törekvés, ennek szolgálatában állnak a különféle stíluseszközök. Az érvelés alátámasztására szívesen alkalmazzák a szónokok az alakzatokat, gyakran aknázzák ki a szóképekben, a hangzó beszéd zenei eszközeiben rejlő stíluslehetőségeket. A mondatformák is a meggyőzés eszközei, nem ritkák a szónoki beszédben a költői kérdések, a felszólítások, a felkiáltások sem. Szóhasználatát az igényesség, választékosság jellemzi, gyakran ünnepélyesség sugárzik a szövegből. A mai szónoki beszédekre kevésbé jellemző a pátosz, mint az ókor nagy szónokainak beszédeire. A szöveg nyelvezete világos, szemléletes, közérthetőségre törekszik. A szöveg fölépítése is áttekinthető, általában meghatározott rend szerint kapcsolódnak egymáshoz a szónoki beszéd egyes részei. 10

11 A hivatalos szövegek stílusa A hivatalos stílusú szövegeket többnyire a különféle intézmények használják maguk között, valamint az emberekkel való érintkezésben. A hivatalos stílusrétegbe tartozó szövegek közé soroljuk többek között a kérvényt, a pályázatot, a rendeletet, a hivatalos levelet, a hivatali tájékoztatót, a jegyzőkönyvet stb. Leginkább tájékoztató céllal alkotják őket, ritkábban a kommunikáció felhívó funkciója is szerepet kap bennük, de teljesen hiányoznak belőlük az érzelemkifejező mozzanatok. Nem feltétlenül törekszenek világos, szemléletes mondatszerkesztésre, közérthetőségre. A hivatalos szövegekben gyakran találni túlbonyolított, terjedelmes, többszörösen összetett mondatokat. Kedvelik a sablonszerű mondatformákat. Szókincsük egy része a jogi szaknyelvből merít. A hivatalosság megmutatkozik a kötőszók (illetve, ennélfogva, valamint, tudniillik), a szakszók és az idegen szavak használatában. A pontosság érdekében sokszor túlságosan részletezően fogalmaznak, sok bennük az ismétlés. Nem ritkák a terpeszkedő kifejezések, a zárójeles megjegyzések és a terjedelmes szószerkezetek sem. Hangnemük személytelen, gyakran elidegenítő. Ez különösen az igehasználatban mutatkozik meg. Nyelvhasználatukra nem mindig jellemző az igényesség, előfordulnak bennük nyelvi, szövegszerkesztési hibák. Nem jellemző rájuk az esztétikai hatásra való törekvés, nem alkalmazzák a képszerűség stíluseszközeit. A tudományos szövegek stílusa A tudományos stílusrétegbe tartozó szövegek jellemző típusai: előadás, felszólalás, ismertetés, cikk, értekezés, tanulmány, monográfia. A tudományos témájú szövegek elsődleges kommunikációs célja a tájékoztatás, nem jellemző rájuk az érzelemkifejezés, ritkán alkalmaznak felhívó mozzanatokat. Ezért szókincsükben gyakran fordulnak elő szakkifejezések, igényes, pontos a szóhasználatuk. Sokszor szerepelnek bennük hivatkozások vagy másoktól származó idézetek. Más stílusrétegekhez képest a tudományos stílusú szövegekben fordulnak elő legnagyobb arányban idegen szavak. Mondatszerkesztésükre általában jellemző a világosság. Többnyire áttekinthető, világos szórendre törekszenek. Gyakoribbak az alárendelő összetett mondatok, mint az egyszerű vagy a mellérendelő összetett mondatok. A tudományos szövegekben azonban előfordulnak túlbonyolított, többszörösen összetett, sőt újabban idegen szavakkal telezsúfolt mondatok is. Fontos a szövegkapcsolatokat jelző utalószók és kötőszók használata. Általában hiányoznak belőlük a képszerűség stíluseszközei, a festői elemek. Jellemzően kijelentő mondatokkal élnek. A tudományos stílusrétegbe tartozó szövegek logikai rendre épülő lineáris szerkezettípusúak, de kedvelik a párhuzamos vagy az ellentétező szerkesztésmódot is. A tudományos stílus beszélt nyelvi változatai közé tartozik az előadás. A tudományos előadás célja, hogy az előadó valamilyen tudományos kutatási témáról szakmai közönségnek véleménye igazságát bizonyítsa, valamilyen kutatási eredményről beszámoljon. Ezért az előadás céljától függően az előadásban találunk ismertetés és magyarázat jellegű részeket is. 11

12 Szókincsére jellemző a tudományos szakszók használata, ezek nemritkán idegen eredetű kifejezések. Az előadó törekszik az érthetőségre, és gyakran együttgondolkodásra készteti a hallgatóságot. Ehhez kérdő és felszólító mondatokat is használ. A jó előadásban a mondatszerkesztés igényes, világos, a szöveg jól követhető. Ez megmutatkozik a gyakori ismétlésekben és az utalószók, kötőszók tudatos használatában. Az előadó általában előre megírja az előadás szövegét, hiszen gondos szövegszerkesztésre, jól felépített szövegszerkezetre törekszik. Az előadás bevezetőjében a témát és a témaválasztás okát szokás megnevezni. Már ekkor fontos a hallgatóság meggyőzése a témaválasztás indokoltságáról. Ugyancsak a bevezetőben szükséges felvázolni az előadás menetét. A bevezetőt követően lehet az érveket, állításokat felsorakoztatni, a fogalmakat, összefüggéseket megvilágítani. Sohasem maradhat el az érvelés, a tételmondatok megfelelő, stíluseszközöket is alkalmazó bizonyítása. Az előadások gyakran tartalmaznak másoktól vett idézeteket, hivatkozásokat. Az összefoglalásban érdemes visszakapcsolni a bevezetőben megfogalmazott probléma felvető gondolathoz. Ekkor célszerű összefoglalni a tanulságokat, esetleg a továbblépés lehetőségeit felvillantani. Az igazán jó előadó mindig tartogat valamilyen hatásos mozzanatot az előadás végére. A tudományos előadás gyakran él a szónoki beszéd hatáskeltő eszközeivel. Fontos, hogy az előadás ne csupán az írott szöveg megszólaltatása legyen, hanem vegye figyelembe a szóbeliség követelményeit, és igazodjon a kommunikációs körülményekhez. Az előadásokat gyakran szemléltetéssel kísérjük. Levetíthetünk színes diákat, fotókat, filmrészleteket, készíthetünk papír alapú vázlatot. Fontos, hogy a szemléltetés mértéktartó és ízléses legyen, ne vonja el feleslegesen a figyelmet az előadóról és az előadásról. Nem érdemes túlságosan sok információt összezsúfolni egy diára vagy egy vázlatba, és nem célszerű párhuzamosan többféle szemléltetési módot alkalmazni. A szemléltetőanyagok elkészítéséhez ma már számos számítógépes program segít. A sajtószövegek stílusa A publicisztikai szövegek általános törekvése a hallgatók és az olvasók világos, egyértelmű tájékoztatása. A sajtószövegek témája többnyire valamilyen időszerű esemény. A sajtószövegek stílusa nagymértékben függ a szövegműfajtól, hiszen másfajta stíluseszközökkel él az újságíró, ha hírt, jegyzetet, glosszát vagy riportot ír. Megfigyelhető bennük a különböző stílusrétegek keveredése. Szívesen merítenek a társalgási, a hivatalos, a tudományos és a szépirodalmi stílusrétegből. Nem ritkák a szövegbe ágyazott állandósult szókapcsolatok, a neologizmusok (= 'új nyelvi jelenségek') sem. A sajtóműfajokban felfelbukkannak a társalgási nyelv divatszói, közhelyszerű fordulatai is. Egyes sajtóműfajok hangnemére inkább a tárgyilagosság, a pártatlanság a jellemző (hír), míg más műfajokban az érzelemkifejező, felhívó mozzanatok (jegyzet, glossza) vannak túlsúlyban. Ez utóbbi sajtóműfajokban a szerzők kedvelik a szóképek (metaforák) és a különféle alakzatok (felsorolás, halmozás, fokozás, túlzás) használatát. 12

13 A mondatszerkezeti sajátosságok is eltérőek az egyes műfajokban. Általában világos) áttekinthető mondatformálásra, változatos modalitású mondatok használatára törekszenek. A szövegek a műfajtól függően lehetnek lineáris, párhuzamos vagy ellentétező felépítésűek. Fontos, hogy a sajtószövegek szoros kohéziójú, jól tagolt szövegek legyenek. Kiemelt szerepe van - a címes szövegekben a címnek. Ez a szövegműfajtól függően lehet témajelölő (A pápa látogatása) vagy inkább figyelemfelhívó, hatásos reklámcím (Izgatott várakozás a repülőtéren). Az utóbbi időkben terjednek a frazeologizmusokat felidéző (Messze esik az alma a fájától), valamint a szokatlan szórendű rikkancscímek. A szépirodalmi szövegek stílusa A szépirodalmi szövegek stílusa sokban eltér más stílusrétegek sajátosságaitól. Minden műalkotás egyedi, így magán viseli alkotójának a stílusjegyeit. A szépirodalmi szövegek minden más közlésfajtánál egyénibbek. Minden szempontból a sokszínűség, a változatosság jellemzi őket. Igen nagy szerepük van bennük a stíluseszközöknek, hiszen a kommunikációs funkciók közül elsősorban az érzelemkifejezés, az esztétikai hatáskeltés jellemzi őket. Stílusuk nemcsak alkotójuktól, hanem a műnemtől és a választott műfajtól is függ. Más stílusjegyei vannak a líra műnemébe tartozó szövegnek, és mások az epika, vagy a dráma műnemébe tartozónak. Az egyes műnemeken belül is nagy eltérések lehetnek műfajonként. Hasonlítsatok össze például Petőfi Sándortól egy szerelmi témájú dalt és egy elégiát! Általában igen nagy a szépirodalmi szövegek expresszivitása (kifejezőereje) a gyakrabban előforduló szóképek és egyéb sajátos stíluseszközök miatt. Minden szépirodalmi műben fontos a szavak konnotációja, vagyis a stíluselemeknek a szövegkörnyezet hatására kapott többlet jelentése. A szöveg üzenetének megfejtésében kiemelt szerep jut az olvasónak, hiszen a szövegek megértését befolyásolják az olvasó élettapasztalatai, előismeretei, a világról alkotott tudása is. Ezért más módon olvassuk és értjük a szépirodalmi szövegeket, mint a többi szövegfajtát. 7. Az antik görög dráma 1. dráma (az egyik műnem) - általában jelen idejű, a szereplők tetteiben, beszédében (dialógus, monológ) megnyilvánuló, itt és most zajló viszonyváltás (valamilyen viszony, kapcsolat van a szereplők, karakterek között, színpadra szánt mű) - konfliktus, ellentét kifejlődésére, lefutására, megoldódására épül a dráma - a főszereplő és ellenfele képviseli a két oldalt - azért jön létre a konfliktus és az emiatti küzdelem, mert valamilyen tett kizökkenti, megbontja a dráma világában a harmóniát, az egyensúlyt - a főszereplő ezt az egyensúlyt akarja visszaállítani, helyreállítani a világrendet - a két félnek különböző céljaik és ezek eléréséhez eszközeik vannak 13

14 - a küzdelem tettek sorozatában zajlik, harcuk adja a cselekmény, a történet előrehaladását - a két jellem közötti konfliktus akkor hiteles, ha az adott kor központi kérdésével van összefüggésben (a görögök ezt a mitikus múltból vett történetekkel, tárgyakkal (problematikus kérdéseket kifejező témák) tolmácsolták, közvetítették pl. a labdakidák története a thébai mondakörből, az istenek és törvényeik tiszteletben tartása mindig fontos volt az ókori görögök számára, de nem mindenki akarta betartani) - a konfliktusos dráma egyik válfaja a konfliktusos tragédia - a tragédiában a főhős élete vagy személyiségének összeomlása árán éri el célját - az új harmónia, rendkívüli érték pusztulása árán megy végbe - a tragédia uralkodó esztétikai minősége a tragikum, ami olyan jelentős érték pusztulására épülő értékszerkezet, amely az olvasóban, a nézőben a veszteség nagyságának érzetét kelti - katarzis: a konfliktus feloldódását a befogadóra tett hatás felől értelmező esztétikai kifejezés. A tragédia nézője félelemmel és részvéttel figyeli a hős megpróbáltatásait, a konfliktus feloldódásakor megszabadul a szorongató érésektől, szenvedélyei lecsillapodnak, megnemesednek, ez hozzásegíti ahhoz, hogy beilleszkedjen a társas közösségbe - az utókor nem csak a tragédia nézőire, hanem általában a művészet befogadására is vonatkoztatja (filmnézés során is lehet ilyen stb.) 2. A dráma és a színházi előadás - a rítusokhoz, vallási eseményekhez visszanyúló dráma megjelenítésre, előadásra szánt mű - ez most is így van, bár azóta születtek olvasásra szánt drámai művek is - más-más, módon működik az olvasott mű és a színházi előadás, ezért máshogy kell az írott drámáról és máshogy a színházi előadásról beszélni (más-más jelrendszerük van, írásban a szavak, a szöveg, a szerkezet, a színházban sok más, pl. a színészek játéka is hozzátesz az értelmezéshez) - a színházban előadott mű mindig az adott előadás jelen idejében létezik, a színészek művészetében, így válik műalkotássá, nincs állandó, rögzített élete, magában az előadásban, az alkotás és a befogadás egyidejű történésében él - az írott dráma kommunikációs helyzetét a mű és az olvasó párbeszéde határozza meg - a színház világa fiktív (kitalált), jelzésszerű világ, nem azonosítható a való világgal, még akkor sem, ha a színpadon történtek valószerűek (nem választható el sem létrehozóitól, a színészektől, sem a nézőktől) - a színházi előadás jelrendszere összetett: a szerep, a nyelv, a beszéd hangzó eszközei (hangsúly, hanglejtés, tempó, szünet, hangszín), a testbeszéd (akció=cselekvés, helyváltoztatás, mimika, gesztusok, tekintet), a frizura, a maszk, smink, a díszlet, a világosítás, akusztikus hatás (zaj, zene, hangeffektek) mind jelként működnek, jelentésük van, hozzátesznek valamit a dráma jelentéséhez, értelmezéséhez 3. A görög színház - Kr.e. 5. sz.-ban a dráma lett a görög irodalom vezető műneme. A dráma kialakulása vallásos szertatásokhoz, Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódik. - A dráma fejlődése: 1. A kórus a tömeg énekelt, vagy ritmikusan beszélt a Dionüszosz ünnepen. 2. A kórust egy karvezető irányította, hogy egyszerre énekeljenek és beszéljenek. 14

15 3. Megjelent az első színész. Feladata volt, hogy egyedül elmondott néhány szavas vagy 1 mondatos szöveget és erre a kar egyszerre válaszolt. Az első színész 535-ben jelent meg és Thieszpisznek hívták. 4. Aiszkhülosz híres drámaíró már két színészt léptetett fel, akik egymással dialógust, azaz párbeszédet folytattak. 5. Szhopoklész híres drámaíró már három színészt jelenített meg és díszleteket használt a darabokhoz. Az ő fellépése után a mai színész jelent meg. - A Dionüszia fénypontja volt a drámai verseny. Három tragédia és öt komédia írónak adtak játszási lehetőséget. Az ünnepségeken hatalmas tömeg vett rész, a színházat is ennek megfelelően alakították ki. Rendszerint domboldalra épített félkör alakú lépcsőzetesen emelkedő padsorokat képeztek ki a nézők számára. A színház közepét egy kerek félkör alakú tér foglalta el. A színházba minden szabad ember elmehetett, de belépődíjat kellett fizetni. A színészek álarcot hordtak. A maszk tette lehetővé, hogy a női szerepeket is férfiak alakítsák. A kórus, mely énekkel kísérte és magyarázta a cselekményt mindvégig jelen volt a görög drámában. A görög tragédiák valamilyen válságot, összeütközést, döntéskényszert, azaz drámai szituációt állítottak középpontjukba. A művek rendszerint saját koruk nagy kérdésire kerestek és adtak válaszokat. - Jellemzői: Hármas egység elve: a valószerűség illúziójának megteremetését szolgálja. Egy helyszínen játszódik, egy nap leforgása alatt, egy szálon fut. - A színészek keveset mozogtak, inkább vitatkoztak - A közönség szabadon véleményt nyilváníthatott - Szophoklész: A 90 esztendőt megért, boldog életű Szophoklész munkásságaiban érte el a görög tragédia költészet fejlődésének tetőpontját. Szophoklész léptetett fel először három színészt, ő vezette be a díszletezést, s a kórus tagjainak számát 12-ről 15-re emelte. Ránk maradt 7 tragédiája közül 3 a trójai, 3 a thébai mondakörből meríti témáját, egy pedig Heraklészról szól. Antigoné című tragédiája a thébai mondakörhöz kapcsolódik. 4. A thébai mondakör - az Antigoné és az Oidipusz király című drámák alapja, ebből merítik a történetet, a sztorit - Az Antigoné a Labdakidák történetét feldolgozó thébai mondakörből veszi a tárgyát - Eszerint Labdakosz sarja, Laiosz jóslatot kapott Apollóntól: ha fia születik, a fiú meg fogja ölni apját, és saját anyját fogja feleségül venni. Bár Laiosz ettől fogva önmegtartóztató életet élt, felesége Iokaszté egy alkalommal borral itatva ágyába csalta a királyt, s a gyermek megszületett. Laiosz a csecsemő bokáját keresztülszúrta és megkötözte (Oidipusz=dagadt lábú), majd szolgájával kitetette a Kithairón hegyére. A szolga megsajnálta a csecsemőt, egy pásztornak adta, s így került Korinthoszba, ahol a gyermektelen királyi pár nevelte fel. Később Oidipusz a delphoi jóshelyen maga is megismerte a Laiosznak adott jóslatot, s hogy az be ne teljesedhessen, elhagyta Korinthoszt. A Théba felé vezető úton szóváltásba keveredett egy szekér utasával, akit a lovak közé vetett. A lovaktól halálra tiport idegen valójában vér szerinti apja volt. 15

16 Laiosz városát épp egy Szfinx tartotta rettegésben, s Oidipusz azzal hárította el a veszélyt a városról, hogy megfelelt annak találós kérdésére. ( Melyik az az élőlény, amelyiknek hangja csak egy van, de lába hol kettő, hol három, hol négy, s akkor a leggyöngébb, mikor a legtöbb a lába? Válasz: az ember, csecsemőkor, férfikor, öregkor, az ember bottal jár már.) Ezért a városlakók hálából Théba királyává tették, s Oidipusz elvette a régi király özvegyét, valójában az anyját. A vérfertőző házasságból született Polüneikész, Eteoklész, Antigoné és Iszméné. Az istenek haragját pusztító dögvész jelezte, s egy újabb jóslat szerint a csappást csak Laiosz gyilkosának megbüntetésével háríthatják el. Oidipusz nyomozásának eredményeként önmagában a gyilkosra ismert. Iokaszté szégyenében öngyilkosságot követett el, Oidipusz kiszúrta saját szemét, és fiait megátkozva mert azok áldozati szertartás közben megsértették elhagyta a várost. Száműzöttként vándorolt Antigoné kíséretében, míg Kolónoszban elérte a megváltó halál. Fiai abban állapodtak meg, hogy felváltva uralják Théba trónját, de az első év leteltével Eteoklész nem adta át a hatalmat testvérének, ezért Polüneikész Argoszból szerzett haddal indult Théba ellen, s a testvérek párviadalban egymás kezétől estek el. Théba trónját Iokaszté testvére, Kreón foglalta el. Ezen a ponton kezdődik az Antigoné cselekménye. 5. Az Antigoné elemzése - i. e. 5. század - emberi, isteni törvény összeütközése, ember és az isteni világrend konfliktusa - isteni törvény: örök erkölcsi normák - emberi törvények: időleges, alacsonyabb rendű törvények csak, nem sérthetik az istenek íratlan törvényeit - ha mégis, az isteni büntetés elkerülhetetlen a vétkes, gőgös drámai hős számára (mert felülbírálta az isteni törvényt) - Antigoné és Kreón ellentéte a dráma középpontjában - valójában nem az emberek közti ellentétet viszi színre, hanem az emberi és isteni világrend konfliktusát - Antigoné képviseli az isteni rendet - Kreón vétsége (hübrisz, az istenek fölé helyezte magát, felül akarta írni törvényeiket, megsértette ezzel őket) - sorstragédia: Antigoné halálával a Labdakidákon beteljesedik az isteni átok, amely Oidipusz és anyja, Iokaszté végzetes házassága miatt sújtja a családot (a labdakidák, Oidipusz története) - két bűnhődés története: - tevőlegesen elkövetett, saját bűn: Kreón - átörökölt családi bűn: Antigoné - az istenek mindkettőt megtorolják - előtérben Kreón bűne, de utóbbit is végigviszi - drámai alaphelyzet, Iszméné és Antigoné párbeszéde vázolja fel: meghalt a két testvér egymás keze által, az egyik Thébát védte, a másik ellene támadt, Kreón a támadót nem engedi eltemetni, ez az uralkodói parancs sérti a jogot, a törvényt és a szokásokat (az isteneket), mert a halottat el kell temetni mindenképp, akár jó, akár rossz volt (így juthat át lelke a túlvilágra) - konfliktus: Antigoné kijelenti, hogy megszegi az uralkodói parancsot - Kreón parancsa a családot sújtó végzet újabb állomása, mert Antigoné ezzel olyan helyzetbe kerül, ami csak halálával oldható fel, (hiszen a temetetlenül maradt halott látványa az isteneket sérti, a szertartás megkísérlőjét pedig a király bünteti halállal, az események Antigoné halálát okozzák) - következő egység: parodosz, a kar hálaadó éneke 16

17 - Kreón szájából elhangzik az isteneket sértő parancs - a kar elismeri, hogy a királynak joga van törvényt hozni a halottakkal és az élőkkel kapcsolatban - az őr bejelenti, hogy eltemették a halottat, kibontakozik a konfliktus - a megváltozott helyzet lehetőséget adna Kreónnak, hogy felülvizsgálja döntését - a kar így tesz, az új esemény miatt isteni beavatkozásra gyanakszik - a kardal az ember döbbenetes mivoltáról, a jóra és a rosszra egyaránt alkalmas természetéről beszél, csak azt az embert nevezi áldásnak a hazára, aki tiszteli a szülőföld törvényét, az isten adta jogot (figyelmeztetés Kreónnak) - második párbeszédes rész: Antigonés és Kreón nyílt összecsapása - Antigoné elfogásának körülményei jelzik az isteni szándékot, a szélvihar az istenek düheként Antigonéhoz hasonlóan porral takarta Polüneikész testét, Antigoné pedig oda is férkőzhetett - Antigoné férfias elszántságot tanúsít, megfogalmazza Kreón hübriszét (gőg, elbizakodottság, megsérti az isteneket), aki gőgjében felülbírálja az isteneket - Kreón szembesül vétségének nyílt kimondásával - a drámai feszültség forrása: meddig ragaszkodik a vétkes döntéséhez - Kreón az érvek ellenére nem látja be hibáját, tetézi - ismét megsérti az isteni törvényt: halálra ítéli saját unokahúgát, noha tudja, hogy vérrokon megölését tiltja Zeusz törvénye - A. Haimón, Kreón fiának jegyese - Kreón egyre zsarnokibban, értelmetlenebbül viselkedik (Iszméné büntetése) - 3. párbeszédes rész: Haimón fellépése, lehetőség Kreónnak, hogy felülvizsgálja hibáját (a 2.-nak, 3.-nak, 5.-nek is ez a funkciója, egyre nyíltabban) o először (2. párbeszédes rész) Antigoné hívja fel a figyelmét, bár világosan érvel, nem szabadulhat női szerepével szemben támasztott hagyományos elvárásoktól, a közösség számára szokatlan nyílt szereplése o Haimón a királyi család tagja, de fiatal és A. jegyese, Kreón mindkettőt ellene fordítja, elfogultságát veti szemére o Antigoné érvrendszerében: erkölcsi (a halottat el kell temetni), érzelmi (testvéri szeretet) indíttatás o Kreón érveinek alapja a hatalma, tekintélye és az ebből fakadó tévedhetetlenségének képzete, (zsarnoki hozzáállás, elvakult), néhány méltányolható elem külön-külön: pl. a haza naggyá tétele, a káosz elkerülése, a jó és rossz között van különbség, DE! az érvek a probléma egészében, összetettségében értelmezve, összességében nem elfogadhatók, nem igazolják Kreónt, mert a döntése rossz, sértik a világrendet - 5. párbeszédes rész o Teiresziasz (vak jós, az istenek szolgája) szavait, személyét már nem kérdőjelezheti meg, jogos a beavatkozása, hiszen a király és a jós egyenrangú, utóbbi az istenek szándékát közvetíti o ez a drámai konfliktus csúcspontja, tetőpontja, a krízis o a legdurvább itt a szócsata, Kreón dühében kétségbe vonja a jósok isteni tudományát, hazugnak, becstelennek, pénzsóvárnak nevezi o ezzel Zeusz hatalmát is káromolja (döntésében az ő jele sem tudná eltéríteni) o a dialógus végén T. már nem vitázik, K. személye fölé emelkedik, kinyilatkoztatja az istenek akaratát - 4. párbeszédes rész: Antigoné búcsúja, értelmezi bűnhődését, Oidipusz bűne, a családi átok miatt ez a sorsa, Antigonénak vesznie kell, mert ősei megsértették az 17

18 isteni törvényt, ezt még az sem változtatja meg, hogy a jelenben A. az isteni törvényt védi, Antigoné méltósággal viseli az istenek döntését - felgyorsulnak az események, Kreón felismeri, hogy döntésével isteni területre tévedt, megpróbálja jóvá tenni hibáját, de már késő, az istenek büntetnek: fia, felesége meghalnak, megátkozzák Kreónt - lelkileg megrokkant, erkölcsileg megsemmisül, az élet nagyobb büntetés neki, mint a halál - záródal: a kar megismétli a világrend feltétel nélküli elfogadásának követelményét: Lábbal ne tapodj soha isteni törvényt! - a kar szerepe a drámában: felidézi a drámai cselekményt megelőző történéseket, másrészt a drámai cselekmény előrehaladása során formál újabb és újabb véleményt (ingadozásának oka a királyi hatalomtól való tartás és az Antigoné iránt érzett rokonszenv, valamint az értékítélet bizonytalansága) - Antigoné tragikus hős, halála árán áll vissza a harmónia, a befogadó (néző) számára magasztos értékeket képvisel (hagyomány, erkölcs, szeretet, méltóság, önfeláldozás) - ezekben az értékekben a poliszpolgár követendő mintát, azonosulási lehetőséget lát, annak ellenére, hogy a hős halálát tragikus veszteségként éli meg - FONTOS! A dráma fő kérdéskörét, az isteni és az emberi törvények összeütközését ne mai szempontból értelmezzétek, hanem helyezkedjetek bele az ókori görögök nézőpontjába, ebben a kontextusban (összefüggésben) lehet értelmezni, persze el lehet gondolkodni Antigoné és Kreón mozgatórugóin, gondolatain, tettein, de ne a mai viszonyokhoz mérjétek, hanem az akkori viszonyokból próbáljatok meg kiindulni 3-as egység jellemző: egy színhely van más színhelyekről csak mesélnek -, a mű egy nap alatt játszódik le a múltra a párbeszédekben utalnak egy eseményről szól. A cselekmény egy szálon fut. A kardal is fontos a műben, kettős szerepe van: elválaszt és összeköt. A sorsnak is nagyon fontos szerepe van: az emberi sorsot az istenek szabják ki, és a sors meghatározza az emberi életet. Témája Az Antigoné című mű a thébai mondakör egyik eleme. Két értékrend összeütközéséről szól. A konfliktus Eteoklész és Polüneikész halála miatt kezdődik. Eteoklész és Polüneikész Oidipusz király fiai, akik egymás ellen harcoltak és egymás keze által haltak meg. Polüneikész volt az, aki a hazája ellen harcolt, ezért Kreón megtiltotta, hogy eltemessék, de Antigoné a király parancsa ellenére eltemeti testvérét. Ahhoz hogy megértsük az Antigoné-t, ismernünk kell Oidipusz király történetét, a thébai mondakört. Szereplők Aktív szereplők: Antigoné (Haimón menyasszonya) Iszméné (Antigoné testvére) Kreón (a király) Haimón (Kreón fia, Antigoné vőlegénye) Teiresziász (vak jós) Euridiké (Kreón felesége) őr szolga thébai vének kara 18

19 Emlegetik: Eteoklész (védte a várost) Polüneikész (vársora támadt) Oidipusz thébai mondakör szereplői Szerkezete: 1. Expozíció, alapszituáció Antigoné és Iszméné testvérei meghalnak. Két törvény áll egymással szemben: az istenek ősi, íratlan törvénye a halottat mindenképp el kell temetni és a királyi törvény. Kreón parancsa az, hogy Polüneikészt tilos eltemetni. Antigoné a király parancsa ellenére el akarja temetni testvérét, de Iszméné Kreón törvénye mellett áll, de Antigoné hajthatatlan. 2. Bonyodalom Antigoné mégis eltemeti a halott testvérét. Kreón lelkében felerősödnek az indulatok, amiért megszegték a törvényeit, ezzel együtt megsértették a hiúságát és a büszkeségét, ezért a belső harc bosszúra sarkallja. Ekkor még azt hiszi, hogy egy merész férfi a bűnös, de később Antigoné lelepleződik. 3. Válság, cselekmény kibontakozása Több késleltető elemmel. Antigonét Kreón elé viszik. A két főszereplő érvei összecsapnak, Antigoné mégis büszkén vállalja a tettét. Iszméné bűnrészességet akar vállalni, de Antigoné ezt nem engedi. Eközben megjelenik Haimón, Kreón fia, Antigoné vőlegénye, aki érvekkel próbálja apját, hogy hagyjon fel őrült tervével, hiszen a város nemhogy elítéli, de dicsőíti Antigonét az istenes tettéért. Kreón viszont egyre önzőbbé válik, érvei csupán személyes jellegűek. Antigonét sziklabörtönbe záratja. 4. Sorsfordulat, tetőpont Megjelenik a vak jós, Teiresziász, és kéri Kreónt, hogy tegye jóvá tévedését, ne makacskodjon tovább, de Kreón összeesküvésre gyanakszik, nem hallgat a jósra, sőt durván sértegetni kezdi. A vitában a vérig sértett jós megvetéssel fordul el a királytól, de előtte elmondja baljós szavait, miszerint Kreón a halottakért váltságul a fiával fog fizetni, és a házát hamarosan férfiak és nők sírása tölti be. Kreón e szavak hatására összetörik, bizonytalan lesz, és kétségbeesve kér tanácsot a karvezetőtől, aki gyors cselekvésre ösztönzi. Azt tanácsolja neki, hogy engedje szabadon Antigonét és temesse el Polüneikészt. Kreón visszavonja korábbi parancsait és megkísérli visszafordítani a helyzetet. 5. Végkifejlet, katasztrófa Bár Kreón felismeri hibáit és megbánja tetteit, a helyzetet már nem tudja visszafordítani, minden késő. Antigoné, Haimón és Euridiké öngyilkos lesz. Kreónt az istenek élettel büntetik, bár ő a saját halálát kívánja. Teljesen összeomlik és hatalmas bűntudata lesz, de összeomlása nem tragikus bukás, hanem jogos büntetés. Fő konfliktusok Antigoné Kreón A fő konfliktus, vagyis az alapkonfliktus Antigoné és Kreón között van. Két értékrend összeütközése teremti a konfliktust. Kreón szerint Polüneikész hazaáruló, és mivel úgy gondolja, hogy övé minden hatalom, megtiltja, hogy eltemessék. Szerinte Eteoklész tisztességet érdemel, de Polüneikészt ellenségnek tekinti. A jónak rossznak egy a jussa nem lehet. Antigoné szerint viszont az isteni törvényt még a király sem változtathatja meg, így a végső tisztelet mindenkinek kijár. Szerinte testvért eltemetni szégyen nem lehet, ezért büszkén vállalja tettét. Az én vezérem a szeretet, s nem a gyűlölet. Antigoné Iszméné 19

20 Antigoné és Iszméné között is konfliktus keletkezik, hiszen Iszméné inkább Kreón mellett áll, fejet hajt a zsarnok előtt, bár nem ért egyet vele. Iszméné félti a saját bőrét, és Antigonét is próbálja lebeszélni arról, hogy a király parancsát megszegje. Antigoné viszont hajthatatlan, Iszménére nem hallgat, és haragszik is rá egy kicsit, amiért ő nem akar kiállni Polüneikész mellett. Kisebb konfliktusok: Haimón Kreón Teiresziász Kreón Iszméné Kreón Néhány szereplő jellemzése Antigoné: Antigoné egy fiatal királylány. Pozitív személyiség. Családszerető, fontosak számára a szokások, a hagyományok. Érzékeny, érzelmekkel teli ember. Egy határozott, magabiztos lány, aki tulajdonképp túl makacs, megrendíthetetlen, de bátran vállalja tetteinek következményeit. Ő az egyetlen, aki a lelkiismeret parancsát életénél is drágábbnak tartja. A halált értelmetlennek tekinti, nem tartja dicsőségesnek. Ragaszkodik az élethez, nagy az életszeretete. Utolsó kívánsága, hogy ítélői is ítéltessenek igazságosan. Kreón: Kreón célja, hogy a város békéjét helyre állítsa és fenntartsa. Zsarnokként viselkedik, nem hallgat senkire, nem befolyásolható. Semmi nem tudja döntését befolyásolni, tévedhetetlennek érzi magát. Kreón ítélete nem igazságos, mégis túl makacs, hajthatatlan, határozott. A tragédia végén saját bűnei miatt omlik össze. Iszméné: Iszméné óvatos, törvénytisztelő lány. Nem meri kimondani, amit érez, amit gondol. Fejet hajt a zsarnok előtt, bár nem ért egyet vele. Nem segíti testvérét, Antigonét Polüneikész eltemetésében, de mikor Antigonét vádolják, ő bűnrészességet akar vállalni és ez valamelyest a családszeretetére, és becsületességére vall. Haimón: Haimón bölcs, okos érvekkel próbálja apját meggyőzni, hogy lássa be hibáit, bár ezzel szembeszáll apjával, szembeszáll a kor értékrendjével. Nem tiszteli a kort, a tekintélyt. Inkább Antigonét, a szerelmét választja, ő mindennél fontosabb neki. Teiresziász: Teiresziász kívülálló, így tárgyilagosan tud ítélni. Bár vak, ő lát a legtisztábban, a külsőségek, érzelmek nem befolyásolják. Biztos az érveiben, semmi nem rendíti meg, a teljes tudás birtokában van. Kar: Az agg thébaiak kara. Ők a legváltozóbbak, kezdetben dicsőítik Kreónt, majd megpróbálják befolyásolni, végül elmarasztalják. A megoldás Igazi megoldás tulajdonképpen nincs, hiszen Antigoné, Haimón és Euridiké meghal. Mégis végül Antigoné embersége győz, a gőgös zsarnok pedig megbukik. Kreón felismerte hibáit, de már késő, már nem tud semmit visszaváltoztatni, teljesen összeomlik, de büntetése jogos. A bűnös sem menekült meg büntetésétől és ez így igazságos. 8. Az angol reneszánsz színház Shakespeare: Rómeó és Júlia 1. Az angol reneszánsz - I. Erzsébet uralkodása (a szűz királynő), , az angol kultúra virágkora - Tengeri, kereskedelmi nagyhatalom, gazdasági fejlődés, anglikán egyház - Mindennek megvan a helye a világban rend később félelem a káosztól 20