AZ EGYHÁZI STÁTUSZUKAT ELVESZÍTŐ, ALÁÍRÓ EGYHÁZAK EGYSÉGES NYILATKOZATA ALKOTMÁNYOSSÁGI FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELME

Átírás

1 AZ EGYHÁZI STÁTUSZUKAT ELVESZÍTŐ, ALÁÍRÓ EGYHÁZAK EGYSÉGES NYILATKOZATA valamint ALKOTMÁNYOSSÁGI FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELME Címzettek: Schmitt Pál köztársasági elnök úr Orbán Viktor miniszterelnök úr Kövér László házelnök úr Szászfalvi László államtitkár úr Országgyűlési Képviselő urak és úrhölgyek Illetve a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága A) BEVEZETŐ Tisztelt Köztársasági Elnök úr, Miniszterelnök úr, Házelnök úr, Államtitkár úr, Képviselő urak és úrhölgyek! Tisztelt Alkotmánybíróság! Mi, aláíró egyházak, együttesen és egységesen az alábbiakban összegezve kívánjuk kifejezni észrevételeinket, kifogásainkat, csalódottságunkat, megdöbbenésünket, aggályunkat, kérésünket és elvárásunkat Önök felé, a július 11-én megszavazott, és a július 19-i Magyar Közlöny 85. számában közzétett, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló évi C. törvénnyel (a továbbiakban: új Ehtv.) kapcsolatban. Tisztelettel és jó lelkiismerettel teszünk bizonyságot arról, hogy keresztény egyházaink és gyülekezeteink az elmúlt év során az emberek üdvösségének munkálásán túl amely a legfontosabb egyházi tevékenység karitatív, szociális, kulturális, oktatási, nevelési, prevenciós, és még sokféle tevékenységgel szolgálta a magyar társadalom és a közjó egészét. A törvényesen megszerzett egyházi státusszal járó jogokkal soha nem éltünk vissza. Az úgynevezett biznisz-egyházi visszaélésekhez soha nem volt közünk. Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy bennünket, és még rajtunk kívül több mint 250 hozzánk hasonlóan becsületesen működő keresztény egyházat fosztottak meg egy tollvonással egyházi státuszunktól az új egyházügyi törvény elfogadásával. Ezzel az új Ehtv. vitathatatlanul megvalósítja az Európai Emberi Jogi Bíróság és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) normáival éles ellentétben a kisebbségi vallásszabadság elnyomását. Egyben az új Ehtv. elfogadása az emberi jogok és a jogállamiság magyarországi visszaesésének egyértelmű bizonyítéka is. B) A JÚLIUS 11-ÉN ELFOGADOTT ÉVI C. TÖRVÉNYT AGGÁLYOSNAK, ALKOTMÁNYOS ÉS ERKÖLCSI ÉRTÉKEKET SÉRTŐNEK TARTJUK AZ ALÁBBI OKOK MIATT: 1. Alkotmányt (Alaptörvényt) sértőnek tartjuk, mivel ellentmond: 1.1 Az állam és egyház szétválasztása az Alaptörvényben, valamint az új Ehtv. Preambulumában és a 8. (1) bekezdésében egyaránt kinyilvánított, hazai és nemzetközi szinten is hangoztatott jogállamban nélkülözhetetlenül fontos alapelvének. 1.2 A szabad vallásgyakorlás az Alaptörvényben, az új Ehtv. Preambulumában, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt, az Európai Unió által is deklarált demokratikus jogállami alapelvének. 2. Erkölcsi aggályokat is felvet az új Ehtv. az alábbiak miatt: 2.1 Az új Ehtv. a kiválasztott egyházak részére nem bezárja, hanem éppen létrehozza a biznisz, a korrupció és a pénzmosás lehetőségét azzal, hogy rendkívül tágra nyitja az egyházak gazdasági tevékenységének jogait, [ld. 19. (3), (6)-(7) és 20. (4)-(5) bekezdései] és ehhez rendkívül csekély szinte látszati, formai, csak nyilvántartásra vonatkozó ellenőrzési rendszert ír elő [ld. 21. (1)-(2)- (3) bekezdései], kivonva őket még a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal utódja) ellenőrzési jogköre alól is. Az egyházi státuszukat elveszítő, aláíró egyházak egységes Nyilatkozata illetve Alkotmányossági Felülvizsgálati Kérelme 1 / 7

2 2.2 Nem egyértelmű az új Ehtv. 36. (1) bekezdésében a külön törvény szerinti nyilvántartás fogalma, ami zavart okoz az egyesületté visszaminősülésre kényszerített egyházak jogutódlására vonatkozóan, melynek tétje meglévő vagyonuk megmaradása, vagy elkobozhatósága. 2.3 A törvényalkotók méltánytalan, hálátlan és kirekesztő választ adtak az egyházi státuszuktól megfosztott egyházak tagjainak, akik döntő többségükben szavazataikkal bizalmat adtak 2010-ben a mai kormányoldalnak, elősegítve őket a 2/3-os többséghez jutásban. A szavazói bizalmat Önök kizárólag a méltányos, törvényes, és a szerzett jogokat tisztelő demokratikus kormányzáshoz kapták. A kormányoldal éppen ezen egyháztagjaink szavazói bizalmát rendítette meg az egyházi jogaik indokolatlan és önkényes eltörlésével, megsértve ezzel az egyházként történő szabad kisebbségi vallásgyakorlás jogát is, ami etikátlan, és egyben alkotmányellenes is. C) FENTI KIFOGÁSOK ÉS ÁLLÍTÁSOK INDOKOLÁSA 1. Az Alkotmány-ellenességre vonatkozóan 1.1.A 1.1.B 1.1.C Tisztelettel kívánjuk felhívni szíves figyelmüket arra, hogy az elfogadott új Ehtv. egészét tekintve ellentmondásban van úgy a jelenleg hatályos Alkotmányban, mint a től hatályba lépő új Alaptörvényben kötelező érvényű alapelvként deklarált állam és egyház szétválasztásának alapelvével, valamint a saját 8. (1) bekezdésében foglaltakkal is. Ahelyett ugyanis, hogy az Országgyűlés mint az államhatalom legmagasabb szerve elveket, szabályokat és feltételeket foglalna törvénybe, melyek betartatását független bíróságokra és ügyészségekre bízná (ami demokráciában elengedhetetlen lenne), közvetlenül a törvényben nevesít több száz egyház közül néhányat, amellyel megsérti az állam és egyház szétválasztásának az Alkotmányban (a jelenlegi és az új Alaptörvényben) és a nemzetközi jogban (EU, EBESZ, Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata stb.) rögzített alapelvét. Párhuzamos példaként említhetnénk azt, ha a banktörvény nevesítene 5-10 bankot, és a többit megfosztaná banki jogaitól országgyűlési szavazattal. Vagy gazdasági törvények nevesítenének cégeket, és ezzel a többi céget visszaminősítenék pl. egyéni vállalkozássá. Vajon ezen intézkedésekkel nem sértené meg az adott törvény az állam és a gazdasági-pénzügyi szektor szétválasztásának elvét? Pedig azokon a területeken bizonyítottan számos visszaélés van. Ha ezt az állam törvényhozó testülete nem teheti meg alkotmányossági okok miatt a gazdasági és pénzügyi szektorban, akkor nem tehetné meg az egyházi törvény esetében sem, főleg ha az Alkotmányban külön, sőt az új Ehtv. 8. (1) bekezdésében kiemelten deklarálja az állam és egyház szétválasztásának elvét. Ha az állam ezt megteszi (mint ahogy ezt meg is tette az új Ehtv. esetén), akkor az új Ehtv. alkotmányellenes, vagy az Alkotmány és az új Alaptörvény nem igaz, vagy egyik sem igaz. Tisztelettel jelezzük továbbá, hogy ha az Országgyűlés (mint államhatalmi ág) túllép azon a határon, hogy csupán elveket, szabályokat és feltételeket foglaljon törvénybe, és vallási kérdésekben is jogot formál a döntéshozatalra, azzal nem csak Alkotmányt sért, hanem a jogorvoslati lehetőségtől is megfosztja a később egyházjogot kérő, de a parlamenti döntés által mégis elutasított egyházat. Egy elutasító bírósági végzés ellen lehetne fellebbezni, de egy szubjektív parlamenti döntés ellen semmiképpen sem. Tehát nincs jogorvoslati lehetőség, ami szintén alkotmányellenessé tette az új egyházi törvényt. A nyilvántartásba vételi eljárás visszásságait jelen nyilatkozatunk mellékletében részletezzük (ld. MELLÉKLET!), de a lényeget összefoglalva jelezzük: ha egy egyház bejegyzési kérelme nem a törvényi feltételek teljesítése alapján kerül eldöntésre (amit eldönteni csak független bíróság lehet hivatott), hanem a miniszter mérlegelése, majd pedig a mindenkori parlamenti szavazás eredménye, akkor a kérelmező a törvényi feltételek betöltése ellenére sem lehet biztos abban, hogy kérelme elfogadást nyer, mert ki van szolgáltatva a szavazás pillanatában az ülésteremben lévő parlamenti képviselői létszámnak, valamint különböző szubjektív feltételeknek, így a törvényben foglalt feltételeknek való megfelelés teljesen lényegtelenné válik! Ha a kérelmező betölt minden törvényi feltételt, és kérelmét nem az Országgyűlés, hanem bíróság döntené el, akkor amint arra már utaltunk a bíróság köteles lenne bejegyezni. Ez jogbiztonságot és kiszámíthatóságot jelente, ami minden esetben a jogállamiság ismérve is egyben. Ha nem egzakt törvényi feltételek betöltése a mérvadó a kérelem elfogadásánál, hanem a képviselők pillanatnyi (előre nem tudható) létszámaránya és szubjektív döntése, akkor ez nem kiszámítható, nem jelent jogbiztonságot, ezért teljesen antidemokratikus, és mindezek miatt alkotmányellenes! Az egyházi státuszukat elveszítő, aláíró egyházak egységes Nyilatkozata illetve Alkotmányossági Felülvizsgálati Kérelme 2 / 7

3 1.2.A 1.2.B Tisztelettel fel kívánjuk hívni szíves figyelmüket arra, hogy az új Ehtv. egyesületté történő visszaminősülésre kényszerít több száz előtt bejegyzett, de 1000 fő tagsággal nem rendelkező, vagy év után bejegyzett olyan egyházat, amelyek éppen az új törvény elvárásainak megfelelően eddig elsődlegesen hitéleti, azaz egyházi és vallási tevékenységet folytattak, és jelentős részük még közfeladatokat is ellátott, úgymint: oktatási, szociális, karitatív, prevenciós, kulturális stb. feladatokat, mint másodlagos tevékenységeket. A szabad vallásgyakorlás alkotmányos alapelvét az új Ehtv. ezzel megsérti, mivel ezen egyházak a továbbiakban csak egyesületként tudnak működni, miközben az egyesületre vonatkozó jogszabályok nem tartalmaznak olyan szabályozásokat, amelyek egyházi tevékenységekre vonatkoznának, mint pl. az Istentiszteletek tartásának joga, adakozások gyűjtésének joga (perselypénz, gazdasági és civil szervezetek adománya stb.), az evangélium nyilvános hirdetésének joga (akár közterületen, oktatási intézményekben, börtönökben, kórházakban, egyéb fogyatékosokat, vagy sérülteket ellátó intézményekben stb.). Továbbá az egyesületre vonatkozó jogszabályok nem szabályozzák a lelkészek jogait, az egyházi személy munkajogi státuszát, a lelkészképzés lehetőségeit, közfeladatok és közintézmények működtetésének lehetőségét, adózási feltételeit és jogait. Ezek miatt az egyesületté átminősülő egyházak akik eddig természetesen és elsődlegesen hitéleti és vallási tevékenységet folytattak a felsorolt jogok elvesztésével képtelenek lesznek legálisan, az egyesületre vonatkozó jogszabályok alapján hitéleti, vallási, azaz egyházi tevékenységüket folytatni, tehát diszkriminálódnak, ellehetetlenülnek, jogfosztottakká lesznek. Ez tényszerűen bizonyítja, hogy az új Ehtv. sérti a szabad vallásgyakorlás Alaptörvényben, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt, az Európai Unió által is deklarált demokratikus jogállamiság alapelvét, ezért tényszerűen alkotmányellenes. A szabad vallásgyakorlás alkotmányos alapelvét az új Ehtv. megsérti azáltal is, hogy az egyházi státuszukat elveszítő egyházakat a szabad vallásgyakorlásuk megtartásának érdekében beolvadásra kényszeríti másik egyház keretébe. Amely egyház ezt lelkiismereti okból nem tudja vállalni, az a megszűnés, vagy az egyesületté válás között tud csak választani, melyek nem biztosítják a szabad vallásgyakorlás lehetőségét, (ld. 1.2.A.-ban foglaltak) ami szintén elfogadhatatlan, és ellentétes az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltakkal is. 2. Az erkölcsi aggályokra vonatkozóan 2.1.A Tisztelettel jelezni kívánjuk, hogy az esetleges biznisz egyházakat a régi Ehtv. alapján is ki lehetett volna szűrni ügyészségi vizsgálat foganatosításával. Nincs tudomásunk arról, hogy ilyen vizsgálat bármikor is indult volna az egyházi státusszal vélhetően visszaélő szervezetek esetén, ezért indokolatlannak és álságosnak tűnik az ilyen indok alapján az új egyházi törvény segítségével több mint 250 keresztény és más bejegyzett egyház egyházi státuszának törlése. 2.1.B Az új Ehtv. azzal, hogy az egyházak részére gazdasági-vállalkozási tevékenységet biztosít, és ezen felül még plusz bevezeti a gazdasági-vállalkozási tevékenységnek nem minősülő tevékenységek körét és fogalmát [ld. 19. (3), (6)-(7) bekezdései és 20. (4)-(5) bekezdései], ezzel nem csak megteremt egy új egyházi gazdasági szektort a világi (vallástalan) gazdasági szektorral szemben, hanem egyúttal jogtalan gazdasági versenyelőnyökhöz is juttatja azt, mivel előbbit kivonja a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ellenőrzése alól [ld. 21. (1)-(2)-(3) bekezdései]. Ezzel az új Ehtv. éppen törvényesíti és nem megszünteti az egyházi bizniszt, a korrupció és a pénzmosás lehetőségét, továbbá a közpénzek egyházakba áramoltatásával még erősebbé teszi az állam és egyház összefonódását, és ezzel együtt a nyilatkozatokban elhangzott törvényalkotói szándékkal ellentétben még inkább megnöveli a visszaélések lehetőségét. Megdöbbentő számunkra, hogy mindezen erkölcsileg súlyosan aggályos, sőt elfogadhatatlan szabályozás mögött hónapokig tartó, tudatosan kimunkált törvényhozói szándék húzódik meg Az új Ehtv. 36. (1) bekezdése nem mondja ki nyíltan, hogy a külön törvény szerinti nyilvántartás fogalma az egyesületet szabályozó jogszabályokra vonatkozik-e, így eltérő értelmezéseknek ad teret a jogalkalmazó számára, ezzel bizonytalanná teszi az egyházi státuszukat elveszítő egyházak jogutódlásának kérdését, ami a jogbizonytalanságon túl súlyos vagyonvesztési (elkobzási) kockázatot is jelent számukra. Az egyházi státuszukat elveszítő, aláíró egyházak egységes Nyilatkozata illetve Alkotmányossági Felülvizsgálati Kérelme 3 / 7

4 2.3.A 2.3.B Rendkívül csalódottak vagyunk, mivel az egyházi státuszból kirekesztett egyházak híveinek nagy része, szavazataikkal hozzájárultak a 2/3-os többségű kormányoldali Parlament felállásához, amely parlamenti többség most éppen az őt támogató, keresztény hívők jelentős tömegét fosztja meg egyházi jogaitól, mégpedig visszamenőlegesen, egyetlen tollvonással. Ezt nem tartjuk becsületes és korrekt eljárásnak. A kormányoldal nem csak egyháztagjaink szavazói bizalmát taposta meg az egyházi státusz önkényes és visszamenőleges megvonásával, hanem ezzel megsértette az egyházként történő szabad vallásgyakorlás alkotmányos jogát is, ami nem csak etikátlan, hanem alkotmányellenes is. Az etikátlanságot még az is súlyosbítja, hogy az új Ehtv. tervezetének készítése során hónapokon keresztül folyamatos ígéreteket kaptunk a Kormánytól arra, hogy a tisztességesen működő kisegyházaknak nem kell félniük, nem fognak rosszul járni az új törvénnyel mondták. Az elfogadott új Ehtv.-vel az egyházi státuszból történő tömeges kirekesztés tükrében sajnos őszintén meg kell mondanunk nagyot csalódtunk a Kormány szavahihetőségében. Rendkívüli joghátrányok érték egyházainkat anélkül, hogy okot adtunk volna rá. Tehát az ígéreteikkel teljes ellentétben: a kisegyházak mégis nagyon rosszul jártak! Meg vagyunk győződve, hogy a fentiekben összefoglalt észrevételek és kifogások több tízezer magyar keresztény véleményét és megdöbbenését fogalmazza meg, ezért: Tisztelettel kérjük a Tisztelt Címzettektől, mint a különböző államhatalmi ágak képviselőitől, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló évi C. törvény alkotmányellenességeit, etikátlanságait, a kisebb egyházakkal és vallási csoportokkal szembeni diszkriminációját, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az Európai Unió, az Európa Tanács, az Európai Emberi Jogi Bíróság és az Egyesült Nemzetek Szervezete normáiban foglaltaknak való ellentmondását szíveskedjenek megszüntetni! Jelen nyilatkozatunkkal felkérjük az Alkotmánybíróságot a évi C. Ehtv. alkotmányossági felülvizsgálatára! Budapest, augusztus 10. Tisztelettel az aláíró egyházak és azok képviselői: APOSTOLI PÜNKÖSDI EGYHÁZ, SZIGETVÁR Ginter Zsolt lelkipásztor ARATÁS TELJES EVANGÉLIUMI KERESZTÉNY EGYHÁZ Tóth Lajos képviselő BUDAPESTI AUTONÓM GYÜLEKEZET Piszter Ervin, Görbitz Tamás, Takács Ferenc képviselők EVANGÉLIUMI SZOLNOKI GYÜLEKEZET EGYHÁZ Soós Péter képviselő, Szabó István lelkipásztor ÉLET GYÜLEKEZETE, KAZINCBARCIKA Tamás József pásztor, Keszler László képviselő Az egyházi státuszukat elveszítő, aláíró egyházak egységes Nyilatkozata illetve Alkotmányossági Felülvizsgálati Kérelme 4 / 7

5 Tisztelettel az aláíró egyházak és azok képviselői (folytatás az előző oldalról) : További aláírók : IGAZSÁG OSZLOPA TELJESEVANGÉLIUMI KERESZTÉNY EGYHÁZ, ÉLŐ KÖVEK GYÜLEKEZET Bernáth Sándor, Szemerédi Ferenc képviselők JÁSZSÁGI GYÜLEKEZET, JÁSZBERÉNY Nagy István képviselő JÉZUS MINDEN NEMZETÉRT KÖZÖSSÉG Bogdán István elnök, lelkipásztor KERESZTÉNY EGYHÁZAK SZÖVETSÉGE Nagy Jenő elnök KRISZTUS KEGYELME GYÜLEKEZET Nagy Jenő vezető lelkész MAGYARORSZÁGI ANABAPTISTA MISSZIÓ, MAGYAR KERESZTÉNY MENNONITA EGYHÁZ Izsák-Bács Jeremiás lelkipásztor MEZŐKÖVESDI TELJESEVANGÉLIUMI KERESZTÉNY GYÜLEKEZET Gönczi Zsolt, Kispál Zsolt képviselők OLAJFÁK GYÜLEKEZET, MISKOLC Verebélyi Tibor, Budai Zsolt képviselők SZERETET HÍDJA TELJES EVANGÉLIUMI EGYHÁZ Hajdu István vezető lelkész, Rusznyák József és Oláh András vezető presbiterek SZERETET-KÖZÖSSÉG TELJES EVANGÉLIUMI EGYHÁZ Folk Iván lelkipásztor ÚJSZÖVETSÉGI GYÜLEKEZET, ESZTERGOMI TELJES EVANGÉLIUMI KÖZÖSSÉG Törőcsik Péter képviselő Iványi Gábor lelkész, Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség Lencse Zoltán Balázs lelkész, Rózsás József lelkész, Őskeresztény Apostoli Egyház Jászladányi Gyülekezete Őskeresztény Apostoli Egyház Sátoraljaújhelyi Gyülekezete Széles János lelkész, Őskeresztény Apostoli Egyház Kisgyőri Gyülekezete Az egyházi státuszukat elveszítő, aláíró egyházak egységes Nyilatkozata illetve Alkotmányossági Felülvizsgálati Kérelme 5 / 7

6 MELLÉKLET a Nyilatkozat C) rész 1.1.C pontjához Kifejezetten aggályosnak tartjuk az egyház nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályozást a következők miatt: A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ehtv.) 9. (1) bekezdése és 12. (1) bekezdése alapján az egyház nyilvántartásba-vételéről a székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetőleg a Fővárosi Bíróság nemperes eljárásban határoz. A bíróság az egyházat nyilvántartásba veszi, ha a régi Ehtv aiban foglalt feltételeket teljesíti. A 11. szerint továbbá az egyház nyilvántartásba vétele akkor tagadható meg, ha az nem felel meg a 8. -ban foglaltaknak, illetőleg az alapítók nem tettek eleget a ban foglalt feltételeknek. Az idézett jogszabályhelyek összevetése alapján egyértelműen megállapítható, hogy a bíróságnak a régi Ehtv. alapján egy egyház nyilvántartásba-vétele során elsődlegesen adminisztratív jellegű kötelezettségek teljesítését kellett vizsgálnia [ld ], illetve jogi szempontból azt, hogy a vallási tevékenység nem ütközik-e az Alkotmányba vagy más törvénybe [ld. 8. (1)-(2) bekezdései]. Úgymond hitéleti szempontból a bíróságnak csupán azt kellett mérlegelnie, hogy a kérelmező tagjai azonos hitelveket vallanak-e, illetve vallásgyakorlás céljából hozzák-e létre az egyházat, amelyek minden teológiai képzettség nélkül nyilvánvalóan megállapíthatóak a szükséges jelenléti ív együttes aláírásából. A nyilvántartásba vételhez szükséges feltételeknek történő megfelelés elbírálásához tehát természetesen a jogi szakvizsgával rendelkező bírák képesítése tökéletesen elegendő volt. Ezen túlmenően a régi Ehtv. egyébként is olyannyira leszűkítette az eljáró bíróság mozgásterét, hogy az előbbiekben már hivatkozott 11. -ában azt is kimondta, hogy az egyház nyilvántartásba vétele (csak) akkor tagadható meg, ha az nem felel meg a 8. -ban foglaltaknak, illetőleg az alapítók nem tettek eleget a ban foglalt feltételeknek. Mindenképpen megjegyezni kívánjuk, hogy a régi Ehtv. azzal, hogy elsősorban adminisztratív kereteket szabott az egyházalapításnak, erőteljesen arra koncentrált, hogy az egyház megfeleljen bizonyos objektív jellegű jogszabályi feltételeknek, de semmiképpen sem vizsgáltatta az egyház hitvallását, annak rendszerét, rítusait, stb.. Ráadásul a vizsgálatot olyan jogi fórumra bízta, amely a jogállamiság egyik biztosítékát jelenti, tekintettel arra, hogy a bíróság törvényes működésének egyik szellemi alapját a bírói függetlenség jelenti. Az eljáró bíró tehát politikai szándékoktól függetlenül vizsgálta az amúgy is inkább adminisztratív jellegű kötelezettségek teljesítését. A régi Ehtv. biztosította ezzel a vallásszabadság gyakorlásának egyik legfontosabb feltételét: az egyházalapítás lehetőségét egyenlő feltételek mellett. Ezzel szemben az új Ehtv. az egyházalapítás során már nem csak adminisztratív jellegű kötelezettségek teljesítését várja el ez kiderül a kötelezettségek felsorolásából, továbbá a kötelezettségek teljesítésének a vizsgálatát sem független fórumra bízza, ami pedig nyilvánvalóan megállapítható az eljárás rendjéből, valamint az eljárást lefolytató személy(ek) minőségéből is. Az új Ehtv. 14. (1)-(2) bekezdései alapján ugyanis az egyház nyilvántartásba vételére irányuló kérelmét már nem egy független jogi fórum azaz a bíróság bírálja el. Először is a kérelmet a 11. (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az egyházakkal való kapcsolattartásért felelős miniszterhez kell benyújtani, aki a 16. (1) bekezdése értelmében amennyiben az egyesület a 14. -ban foglalt feltételeknek megfelel a kérelmet az Országgyűlés elé terjeszti. A miniszter semmiképpen sem tekinthető független személynek, hiszen egy regnáló kormány tagja, aki politikailag 100%-osan befolyásolt, így óhatatlanul politikai indítékok jobb esetben beállítottság fogják befolyásolni az adott kérelem megítélését. Önmagában már ez a tény is súlyosan sérti a vallásszabadság alkotmányos alapelvét, azonban ha csupán adminisztratív jellegű feltételek vizsgálatáról lenne szó, úgy az talán valamelyest leszűkítené eme politikai befolyás alkalmazási területét, mivel pl. egy létszámbeli megfelelést nehezen lehetne politikailag meg nem történtté tenni. Csakhogy amint arra már utaltunk a feltételek már nem csupán adminisztratív jellegű kötelezettségeket tartalmaznak. A 14. (3) bekezdésének a) pontja ugyanis rögzíti, hogy a kérelmező egyesületnek egyrészt elsődlegesen vallási tevékenységet kell végeznie, b) pontja pedig kimondja, hogy a tanításának lényegét tartalmazó hitvallással és rítussal kell rendelkeznie. Előbbi vizsgálata független vizsgáló esetén még akár elfogadható is lehetne, tekintettel arra, hogy a bíróság is több eseti döntésében elhatárolta a vallási tevékenységet más tevékenységtől. A 14. (3) bekezdésének b) pontjában foglaltak viszont már súlyos teológiai kérdéseket vetnek fel, ezeknek a bírálat alá vonása már önmagában súlyosan sérti a vallásszabadság alkotmányos alapelvét, nem beszélve arról, hogy a vizsgálatot végző személy nem független, hanem amint említettük politikailag 100%-osan befolyásolt személy. Álláspontunk szerint elfogadhatatlan, hogy a miniszter személyében egy politikai vezető olyan kérdésekben, hogy mi minősül egy egyház hitvallásának, rítusának, továbbá, hogy a kérelmező hitvallása, rítusa tartalmazza-e a kérelmező tanításának lényegét, egyáltalán megnyilvánuljon, nemhogy még döntést is hozzon Az egyházi státuszukat elveszítő, aláíró egyházak egységes Nyilatkozata illetve Alkotmányossági Felülvizsgálati Kérelme 6 / 7

7 a tekintetben, hogy továbbítja-e a kérelmet az Országgyűlésnek. Ennek a lehetősége olyan elutasítási indokokat ad egy politikai vezető kezébe, amelyek megcáfolhatatlanok. Ha ugyanis egy miniszter például elutasít egy kérelmet azzal, hogy a kérelmező által leírtak nem merítik ki a hitvallás vagy rítus fogalmát, netán azzal indokolja az elutasítást, hogy a kérelem 15. (1) bekezdésének a) pontjában előírt melléklet nem tartalmaz a tanítás lényegét tartalmazó hitvallást, vagy nem foglalja össze a legfőbb vallási tanokat, akkor a kérelmező számára milyen lehetőség marad ennek cáfolatára? Ezek színtiszta teológiai kérdések, amelyekben való döntésre nemhogy egy politikai vezető, de sem az Országgyűlés, sem a független magyar bíróság nem alkalmas. Ezért ezt véleményünk szerint a szabályozásba bevonni sem lenne szabad. Ezzel összefüggésben aggályosnak tartjuk a 17. -ban foglalt azon szabályozást is, mely szerint a miniszter a benyújtó egyház kérelmének Országgyűlés elé terjesztését megelőzően, külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján szakértőt rendelhet ki a törvényben foglalt vallási tevékenységgel kapcsolatos feltételek fennállása megállapításának tisztázására. Egyrészről ugyanis vita esetén csak az egyik fél a miniszter rendelhet ki szakértőt, a kérelmező nem, ami súlyosan sérti a jogegyenlőség alkotmányos alapelvét. Másrészről nem tisztázott az sem, hogy milyen külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján rendelhető ki szakértő. Harmadsorban nem világosan megállapítható a citált rendelkezésből az sem, hogy milyen kérdésekben dönthet a szakértő (figyelemmel arra, hogy pl. a 14. (3) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétel fennállásának tisztázására semmilyen szakértő nem alkalmas, hiszen az a kérelmező belügye ). Aggályosnak tartjuk továbbá azt is, hogy mérlegelési körbe került sőt tiltó szabályként értékelhető a nemzetbiztonsági kockázat megállapítása is, mivel ezzel szemben sem lehet jogorvoslattal élni és a mindenkori politikai elit lényegében önállóan állapíthatja meg egy adott kérelmezőről, hogy annak működése nemzetbiztonsági szempontból kockázatot jelent-e vagy sem. Újabb gumiszabály. Ezen túlmenően továbbá, ha a kérelmező túl is jut az első politikai szűrőn, akkor ott a második. Ha ugyanis a kérelmező a törvényes feltételeknek megfelel, akkor bejegyzése még mindig a mindenkori parlamenti szavazás eredménye, bár erről a törvény sajátos módon nem rendelkezik. Egyetlen szakasza sem szól ugyanis arról, hogy az Országgyűlés miután a 16. (1) bekezdésében foglaltak alapján az egyház nyilvántartásba-vételére irányuló kérelmet a miniszter az Országgyűlés elé terjeszti milyen szavazással dönt, illetve dönt-e egyáltalán. Az egyházi státuszukat elveszítő, aláíró egyházak egységes Nyilatkozata illetve Alkotmányossági Felülvizsgálati Kérelme 7 / 7