Önkormányzati havilap III. évfolyam 33. szám augusztus facebook.com/dunamocsihirnok Szerkeszt

Átírás

1 Önkormányzati havilap III. évfolyam 33. szám augusztus facebook.com/dunamocsihirnok Szerkesztő: Rácz Kálmán telefon: DUNAMOCSI HÍRNÖK Amit nem írnak le, az mindig elvész! Gál Sándor EUROVELO 6 Szenczi Zoltán interjú DRÁVA TÚRA VENI,VIDI, VICI! II. világháború: Kuczman Endre Mocsi Gyula Lajos József ezüstérme

2 DUNAMOCSI HÍRNÖK ELISMERÉSBEN RÉSZESÜLTEK A KÖZÖSSÉG SZOLGÁLATÁÉRT Az önkormányzat idén is szavazással döntött arról a három személyről vagy szervezetről, akik munkájukkal, tevékenységükkel rászolgáltak az elismerésre ban a dunamocsi képviselőtestület elismerését a következők kapták: Szabó Erzsébet. Szabó tanító néni évtizedek óta tanította és nevelte a felnövekvő dunamocsi generációkat. Martoson született, fiatalon került községünkbe, és azóta nem csak az iskola mindennapjainak, de a falu kulturális- és közéletének is aktív részese. A testület a díjat pedagógiai munkásságának és életművének elismeréseként ítélte oda. In memoriam Böszörményi János. A Dunamocs Évszázadai című helytörténeti monográfia és több elismert tanulmány szerzője. Pedagógusként és helytörténészként is Dunamocs meghatározó személyiségei közé tartozott. Életében politikai nézetei miatt is meghurcolták, állásából elbocsátották, majd 1989-ben rehabilitálták. Az elismerést a falu történetének kutatásáért és feldolgozásáért, valamint életművéért ítélte oda a testület. Dunamocsi Önkéntes Tűzoltó Testület. Idén ünnepli fennállásának 130. évfordulóját. Az elismerést nem csak a kerek évforduló, hanem az elmúlt időszakban a község lakosainak nyújtott önzetlen segítség kapcsán, a tűzoltásban és árvízvédekezésben nyújtott kimagasló szakmai teljesítményért és elkötelezett hozzáállásért ítélték meg a képviselők. Kele Géza. A képviselő-testület díjai mellett a polgármester különdíja is átadásra került ban a díjazott Kele Géza lett. A díjat kimagasló sportteljesítményéért az átadás napjáig 113 maratoni versenyt futott végig a falu méltó képviseletéért itthon és külföldön, valamint a Budapesti Sportiroda futónagyköveteként a futósport népszerűsítése és a fiatalok mozgásra nevelése terén végzett sokéves munkájáért kapta. Mindannyiuknak gratulálunk és köszönjük a községért, közösségünkért végzett lelkiismeretes munkájukat! A kicsik birtokba vették az új óvodát Minden család életében az a legszebb ünnep, amikor gyermeke születik. Féltve vigyázzák első lépéseit, majd aggódó szívvel kísérik az óvodába. Az óvoda az a hely, amely először új és ismeretlen a gyermeknek, de a barátságos környezet és szeretetteljes légkör előbb-utóbb második otthonukká válik. Így történt ez Dunamocson is szeptember első napjaiban. A szülők az újonnan elkészült óvodába kísérhették gyermeküket. Augusztus végére elkészült az óvoda új épülete, amelyet a gyermekek szeptember 2-tól birtokukba is vettek. Ragyogó arccal, érdeklődő, kíváncsi tekintettel léptek be a tágas játszóterembe. Várta őket a babasarok tele babával, a fiúk birtokba vették a színes autókat, építőkockákat. Nem hiányzott a sok-sok színező, festék és tornaszer sem. A tanító nénik, takarító nénik és önkéntesek augusztus utolsó két hetében, munkaidőn túl is azon dolgoztak, hogy családias környezetet varázsoljanak az új óvodában. Mostantól a gyermekek otthonos csoportszobában, ízlésesen kialakított játszósarkokban, új berendezéssel, új mosdóhelyiségben tölthetik napjaikat és végezhetik tevékenységüket az óvónénik irányításában. Örülhetünk a fűtés korszerűsítésének, az ablakok és a burkolat cseréjének is. Így a téli hónapokban is jó melegben leszünk! Az udvar bekerítésére még októberben sor kerül, ahová beépítik majd az udvari játékokat. Így az új udvar sok szabadtéri mozgásra, játékra ad majd lehetőséget. Kele Ildikó 2

3 2013. augusztus Amikor a horgász álma valóra válik Az elmúlt ősszel fogott két kapitális példány méltán pályázhat az évtized legnagyobb horogra akadt ragadozóinak címére! Nemšovský Miro fogta őket csónakból a Duna Mocshoz közeli szakaszán, s már fogás közben érezte, hogy élete nagy halai húzzák a zsinór végét. Míg a nagy lomha harcsa 20 perc alatt megadta magát, s inkább a csónakba emelése okozott gondot, addig a csukával hosszabb ideig kellett taktikáznia. Ez utóbbinál viszont pontosan tudta, kivel áll szemben, mert a hal berántás után kiugrott a vízből, s csuka szokás szerint megmutatta magát. E horgászsikerekkel beteljesült egy gyerekkori álom, mert mikor annak idején Miro a víz szélében böklézett, éppen ilyen fogásokról álmodott! Lajos József ezüstérmet szerzett a járási versenyen A dunamocsi vadászok az elmúlt hetekben három versenyen vettek részt. A búcsiakkal hagyományteremtő szándékkal csaptak össze egy baráti lövészeten, és az ifj. Fülöp Zsigmond, Lajos József, Lajos Ernő, Szalai Ferenc, Szlezák Pál, id. Szalai István, Kovács Béla, id. Lajos Árpád, ifj. Lajos Árpád, Füssy Imre, Takács János, Lajos Tibor összetételű csapat 214:192-re legyőzte a hazaiakat. A környékbeli vadásztársaságok közül a búcsiakkal a legszorosabb a kapcsolatunk, amit ez a verseny sem rontott el a szomszédok igazi sportemberként viselték a vereséget :-). A tét egy vándorserleg volt, a jutalom pedig a finom pörkölt, a bor és a baráti együttlét. Az ún. hazai lövészeten közel 30 vadász csapott össze, 5x15 galambra. A győztes Dunaszerdahely mellől érkezett, aki két szériát vásárolt, s az első körben 69, a másodikban 73 pontot ért el. Jutalma a serleg mellett 100 euró volt. Lajos Dodi nagy pillanata a járási versenyen jött el, melyet már több évtizede mindig mi rendezünk. Rajta kívül id. és ifj. Lajos Árpád, id. és ifj. Füssy Imre, valamint Lajos Sándor és Fülöp Zsigmond állt rajthoz a hazaiak közül. 2x14-es dvojboj -t vívtak, melyben Dodi 2x13-as találattal teljesített, s ezzel a második helyet szerezte meg. A hazai versenyen sokat hibáztam mondta el lapunknak akkor nem kerültem be az első tízbe, de a járásin jól kijött a lépés. 11 éve veszek részt a járási versenyeken, az eddigi legjobb eredményem az 5. hely volt. Talán az hozta meg az előrelépést, hogy már sokkal rutinosabb, tapasztaltabb vagyok. A győztes Kocsis Vilmos lett, Dodi pedig egy 70 eurós, vadászboltban levásárolható utalványt tehetett zsebre. A Búcs Dunamocs összecsapás mezőnye. 3

4 DUNAMOCSI HÍRNÖK 4 EuroVelo 6 a Dunamocsot átszelő nemzetközi kerékpárút A nyári időszakban egyre-másra tekernek át községünkön a kerékpáros turisták, akik többnyire Nyugat-Európából érkeznek. Júniustól szeptemberig a faluban, s főleg a Duna menti útszakaszon lépten-nyomon német, holland, francia, angol vagy spanyol beszéd üti meg a fülünket. Miért pont erre jönnek? Miért van az, hogy az ország egyetlen másik útján sem lehet ennyi külföldi biciklist látni, mint a Duna mellett haladó főútvonalon? Ennyire különleges a táj, ahol élünk, vagy valami ügyes szervezőnek sikerül erre irányítani a kerékpáros tömegeket? A feltett kérdésekre egy olyan kifejezés jelenti a választ, amely Nyugaton jó ideje széles körben, nálunk egyelőre még kevésbé ismert: EuroVelo 6! Ez az elnevezés egy több ezer km hosszú kerékpáros útvonalat jelöl, amely az Atlanti-óceántól a Feketetengerig húzódva szeli át Európát, és annak köszönhetően, hogy hosszúhosszú útján keresztül elsősorban a folyók (Loire, Saone, Rajna, Duna) vonalát követi éppen községünkön halad keresztül! Az útvonal története nem a régmúltba nyúlik vissza, létrehozására szűk húsz évvel ezelőtt került sor. Az ECF (Európai Kerékpárosok Szövetsége) 1995-ben hirdette meg az ún. EuroVelo Projectet (a velo franciául kerékpárt jelent), és 1997-ben jelentette be, hogy megterveztek 12 olyan kerékpáros útvonalat, amely felfűzi Európa összes országát, legyenek azok az Európai Unió határain kívül, vagy belül. A 12 útvonal közül kettő vezet át Szlovákián illetve Magyarországon, az EuroVelo 6 és az EuroVelo 11. Az EV 6 útvonalat vagyis a Dunamocson áthaladót a Folyók útvonalának hívják, s az Atlanti-óceán közelében fekvő Nantes-ból indul a Loire folyó mentén, majd kelet felé átszeli Franciaországot. Ezután tovább fut a Boden-tóig Svájcban, majd elindul a Dunát követve Németországon és Ausztrián át. Az osztrák-szlovák határig tart az útvonal Nyugat-európai szakasza, amely a világhírű Loire-menti kastélyok tövében, az Alpok folyóvölgyei és hegycsúcsai mentén, patinás városokon és káprázatos tájakon halad keresztül, így nem csoda, hogy a kerékpáros turisták körében a 12 EV útvonal közül éppen a 6. örvend a legnagyobb népszerűségnek. Az EV 6 azonban Ausztriában még nem ér véget, Pozsonynál átjön Szlovákiába, a Duna mellett Párkányig halad, majd Magyarország, Szerbia, Bulgária érintésével végül Romániában, a Duna torkolatánál, Konstancában éri el a Feketetengert. A kerékpározók jelentős része természetesen nem teszi meg az egész 3653 km-t, hanem egy-egy kiválasztott szakasz teljesítésére vállalkozik. A Dunamenti szakasz Passau felett kezdődik, s a legtöbben Bécsig kerekeznek rajta. A Passau-Bécs szakasz (ottani elnevezéssel Donauradweg) a legnépszerűbb az EV 6 vonalán, s nem csak a gyönyörű látnivalók miatt, hanem mert az út jól kiépített, többnyire nem zavarja autóforgalom, s A kontinenst behálózó Eurovelo útvonalak. Dunamocsot a piros vonal szeli át. tele van Info pontokkal, ahol az évente frissülő kiadványokból, térképekből könnyen hozzáférhető minden szükséges információ az útvonalról, szállásokról, nevezetességekről. Arrafelé teljes turisztikai rendszer épült az EuroVelo köré, minden igényt kielégítő széleskörű szolgáltatásokkal (szállás, étkezés, szervizek stb.). Németország és Ausztria Dunamenti szakaszát évente több százezren teljesítik, de szerencsére egyre szívesebben és gyakrabban veszik a bátorságot, hogy átlépjék a határt, és szlovák-magyar vizekre evezzenek. Budapestnél, esetleg Belgrádnál távolabb azonban a kerekezőknek már csak elenyésző töredéke merészkedik, ahogy azt megtudtuk azokból a rövid beszélgetésekből is, melyeket a bicikliseket megállítva, s néhány percig fenntartva őket Mocs környékén készítettünk. Kiderült e felmérés során, hogy az EuroVelo kerékpárosai túráikat többnyire utazási iroda, vagy bármilyen más túraszervező segítsége nélkül szervezik. Könyvesboltban megvásárolják a kitűnő minőségű, részletes, de könnyen áttekinthető térképeiket, melyek lapjai spirálba kötve könyvszerűen hajtogathatóak. Ennek segítségével tájékozódnak. A térképet a kormányra erősített tartóba helyezik, s ha teljesítettek egy szakaszt, továbbhajtanak egy lapot. A térképen szerepel minden szállás, étterem, kerékpárszerviz legalábbis, amit a térképkészítők ismernek továbbá a nevezetes látnivalók, és minden más fontosnak tartott információ. Az útitervet e térképek segítségével állítják össze, s vannak akik már a túra előtt lefoglalják minden szállásukat, de sokan inkább véletlenszerűen választanak szálláshelyet, ami éppen estefelé a térkép jelzése szerint útba esik. Sátrat is sokan használnak, melyeket kempingekben állítanak fel. Az étkezést szintén az útba eső éttermekben oldják meg, s csak minimális elemózsia van náluk. A túrák átlagosan napig tartanak, a legtöbben Bécsből indulnak. Az útba eső látnivalókat megtekintik, de hosszabb időt csak a szálláshelyeken, illetve a fővárosokban, Pozsonyban és Budapesten töltenek. A legtöbb kerékpáros turista párban utazik, utána jönnek a családok, de nem ritkák a hat, vagy annál nagyobb fős csoportok is. Az útrakelés motivációi közé tartozik az egészséges élet, a relaxáció és a vadregényes vidéki környezet. A Radvány és Karva közötti szakasz különösen megnyerte tetszésüket, itt senki nem halad tovább egy kis megállás, fürdőzés nélkül. Budapest a hatalmas húzóerő, ezért jönnek tovább Bécsnél, Pozsonynál. Legnagyobb problémának a

5 gépjárművekkel, főleg a kamionokkal való együtt haladást említik a Dél-szlovákiai szakaszon. Itt jegyezzük meg, hogy a Komáromtól Karváig tartó szakasz létező bicikliútnak van jelölve a térképükön, s a külföldiek meglepődnek, mikor nem találják. Éppen ezért, illetve a kerékpáros turizmus egyre növekvő méretei és igényei folytán a jövő egyik fontos feladata kell, hogy legyen a regionális kerékpárút megépítése, melynek nyomán fokozatosan megjelenhetnének az erre épülő szolgáltatások is. Mindez újabb lökést adhatna falunk fejlődésének, növelhetné ismertségét, vonzerejét. Egyelőre azonban nemhogy nem használjuk ki, de igazából nem is tudunk róla, hogy milyen fontos turisztikai attrakció kellős közepén élünk! ŐKET KÉRDEZTÜK: Katrina Pirlo Ausztráliából: Sydney mellett lakik, apja olasz származású, jelenleg Londonban él. Rákkutatással foglalkozik egy egyetemen. Hét év után most fog visszaköltözni Ausztráliába, mert hiányzik neki az óceán, a napfény és a családja. Öt hete van úton, egyedül. Angliából komppal jött át Hollandiába, ahol egy hetet töltött, majd egy hetet Belgiumban. Németországban, Passaunál tért rá az EV 6-ra, Budapesten találkozik a barátjával, s együtt mennek egészen Bukarestig. Szállás kempingekben. Nem diktál magának erős tempót, gyakran megáll a látnivalók kedvéért. Kérdezte, van-e szép pihenőhely Mocson, mert megállna. Az út ötlete ausztrál barátaitól jött, akik már jártak erre. Kurt, Ute, Udo, Brigitte Stuttgartból: Az EuroVelo térkép alapján már húsvétra kialakult az útitervük, s előre lefoglalták a szállásokat. Németországból indultak a Fekete erdő környéki Vöhrenbachból Passau, majd Bécs irányában. Pozsonyban 2 napot nézelődtek, Budapesten is 3 napot töltenek. Mikor Mocsra értek, két hete és három napja voltak úton. Korábban Lengyelországot járták be az EuroVelo 2-n és 10-en. Pozsonytól sajnos többnyire az autók mellett kell menni, amit veszélyesnek tartanak. Megkérdezték, lehet-e fürödni a Dunában, mert akkor megállnak és úsznak. Budapestről repülővel utaznak haza, a biciklit is repülővel szállítják szétszerelve, speciális dobozokban. A dobozokat elküldték futárral pesti szállodájukba. Vincent és Raymond Hollandiából: Egyikük Hollandiából indult biciklivel, társa Bécsben csatlakozott, ahová repülővel érkezett. Vincent bankár, Raymond informatikus egy biztosító társaságnál. A biciklizés a hétköznapok kiszámíthatóságával való szakítást jelenti számukra. Azt mondják, nagyon jól lehet gondolkodni tekerés közben, pl. Vincent arról, menjen-e már nyugdíjba. Észrevesznek minden érdekeset, a radványi gólyák nagyon tetszettek nekik. Egyszer esznek naponta meleg ételt, megállnak valamelyik útba eső étteremben. Kempingekben verik fel minden este sátrukat. Raymondot megcsípte a darázs, amire allergiás. Kórházba került, de ezt sem bánják, mert ez is izgalmassá, romantikussá teszi az utat. Belgrádig mennek, Pozsonyban két napot töltöttek, Pestre hármat szánnak. Pozsony nagyon tetszett nekik, nyüzsgőnek, barátságosnak, szépnek tartják. A nagyobb látnivalókat előre eltervezik, de ha érdekeset látnak útközben, akkor ott is megállnak, így bukkantak rá az izsai Leányvárra. Sokszor túráztak már kerékpárral, pl. Santiago de Compostelában is voltak, a nagy tervük Jeruzsálem. Rákérdeztek a Hírnök nyelvére, csodálkoztak, hogy itt magyarok élnek. Hajdú Ferenc Kecskemétről: 38 éves, CNC marós. Útvonala: Budapest, Pozsony, Prága, Drezda, Berlin. 10 nap, naponta 100 km. Ez a második ilyen nagy útja, az első egy lengyelországi körút volt. Rendszeresen sportol, terepfutásban heti km-t tesz meg. Szállása kempingekben van, melyeket a GPS-e mutat meg számára. Biciklije 500 ezer forintba került. A túrát kihívásnak tartja, melyben minden nap egy nagy kaland. Amit érdekesnek talál, ott megáll és megnézi. Egyedül megy, mert úgy tapasztalta, ha már többen vannak, akkor feszültség támad a célokban, elképzelésekben. Jan és lánya Hana Hollandiából: Zwolle városából érkeztek. Bécsig vonattal utaztak Hollandiából, s kifejezetten ezt a Kelet-európai szakaszt akarták teljesíteni. Ennek az volt a fő oka, hogy bár Bécsig kitűnő bicikliutak vannak, de azon rengeteg a kerékpáros turista, ezért inkább nyugalmasabb részt választottak. Emiatt az sem zavarja őket, hogy erre nem nagyon van külön bicikliút. Bécstől Budapestig mennek, a szlovák és a magyar fővárosban is 2 napot töltenek. Szállást nem foglalnak, találnak ott, ahová estefelé megérkeznek. Amikor egy attraktívabb helyre érnek, megtekintik a látnivalókat. Győrben, Komáromban és Esztergomban is elidőztek augusztus 5

6 DUNAMOCSI HÍRNÖK Szenci Zoltán és a komáromi Aranycsapat Az angol pályákon szokás, hogy a szurkolói énekekbe, rigmusokba a kedvenc játékosok nevét is belefoglalják. Nálunk nem igazán jellemző ez a fajta rímfaragás, de Zoli bácsinak kijutott ebből az elismerésből is, nevét versben örökítették meg. A szóban forgó versszak így hangzik: Hámory, Vrečič, Szenci mind olyan nevek, Játékost, edzőt, szurkolót egyaránt kötelez. S mert várat feladni harc nélkül helytelen, felcsillan a jelszó: Kedv, kitartás, küzdelem! Zoli bácsi a komáromi futball vitathatatlan legendája, akit máig szeretnek és tisztelnek a városban. Az Aranycsapatnak nevezett gárda kiváló balszélsője volt, aki nemcsak gyorsaságáról, de nagyszerű technikájáról is elhíresült. Komáromi barátai, ismerősei tudják róla, hogy Mocsról származik, s azt is tudják, ha délutánonként nem megy ki törzshelyükre, a Klapka tér árnyas fái alá egy kis beszélgetésre, akkor feleségével, Rózsi nénivel biztosan a mocsi háznál-pincénél tölti a napot. De bármi is legyen a program, a munka itthon, a szombati meccs már a komáromi pálya szélén találja őt. A régi időket, vagyis a DFC-ben, a Spartak Piesokban és a KFC-ben töltött éveket idéztük fel a következő beszélgetéssel. Indítsuk a beszélgetést a mocsi kezdetekkel! A háború utáni időszak a helyi foci egyik hőskora volt, mikor a kényszerű szünet után újrakezdték itthon a labdarúgást. Emlékszik valamire ebből a korszakból? Ha jól emlékszem Robarek István malomgépész volt a főszervező, s talán ő volt a klubelnök is. A frontról hazajött öregek újra játszani kezdtek, és fokozatosan beépültek melléjük a fiatalok után néhány évig a pálya a Páhóknál volt a libalegelő mellett, vagy talán inkább azon. Guszti bácsi volt a falu libapásztora, de vasárnap a meccsek napján nem hajtotta ki a libákat. Ott volt közvetlenül mellette a községi tehéncsorda delelőhelye, legelője is. Csak a két kapu meredezett a pusztaságban, meg a pályát jelölték ki mésszel, egyéb kellékre nézőtéri padokra, korlátokra nem emlékszem. Ez a pálya csak átmeneti volt, mivel a háború előtt, majd az ötvenes évektől újra az öreg focipálya volt a DFC otthona, a mai pályától nem messze, Karva irányában. Én 1949-ig csak az utcánkban, a Faluvégen fociztam a többi gyerekkel. Rúgtuk a port, és csúszkáltunk a tehénszaron. Apám nagy focidrukker volt, minden évben kaptam tőle új fűzős labdát, amit egy év alatt szétrúgtunk. Mikor az iskolából kijöttem, mentem volna rögtön focizni, de anyám rám parancsolt: irány a favágás! Míg én a fával kínlódtam, a gyerekek már gyü le keztek a házunk előtt, és kérték tőlem a labdát. Oké mondtam lesz labda, de gyertek be először segíteni! Együtt aztán hipp-hopp összevágtuk. A falu legszélesebb utcája volt a Faluvég, nagy összecsapásoknak a színtere. Utcák-utcák ellen játszottak, jött oda a Molnár utca, Hatháza a Belső falu, aztán meg mi mentünk ő ellenük ben került be a felnőtt csapatba? Igen, mikor még csak 14 éves 6 voltam! Nem jártak ki a focisták a pályára tréningezni, hanem a falu közepén, a kis tó mellett, a mai üzletsor, benzinkút helyén állítottak fel egy kaput, arra rugdostak. A foci máig nagy szenvedélye. Rózsi néni szerint a tévében is csak a focit meg a természetfilmeket nézi. Lementem közéjük és beálltam. Meglepődtek, hogyan kezelem a labdát és milyen jókat rúgok. Nézd a gyereknek milyen lövései vannak mondta az egyik, mire a másik hozzátette Jól van, majd meglátjuk mi lesz belőle! Ott ragadtam a csapatban és rögtön elkezdtem meccseket játszani. A szülők, rokonság viszont eltiltottak a focitól, hogy még túl fiatal vagyok hozzá, de engem már nem lehetett visszatartani. Elszöktem otthonról, s ha idegenben játszottunk, a falun kívül szálltam fel a traktor kocsijára, hogy ne lássanak meg. Emlékszem, éppen Karván játszottunk egy barátságos meccset, mikor a félidőben a pályáról lejövet megláttam magam előtt unokabátyámat, Lajos Gyulát. Ha szól valamit gondoltam nem tudom, mit csinálok vele, ha megüt, belegyúrom a földbe. De mikor odaértem, megveregette a vállam és azt mondta: Jól van gyerek! Úgy látszik tetszett neki, amit látott. Gyuri tanítótól is kaptam egy fülest: Nem való ez még neked! mondta. Gyerekként Mocskos Ede volt a példaképem, aki a Páhóknál szögletből is rúgott gólt. Sajnos nem játszottam együtt vele, mert elkerült Mocsról ben, mikor kezdtem, még nem volt szervezett bajnokság a járásban, de a vezetők minden hétre szereztek egy ellenfelet, akikhez a következő héten visszamentünk. Ekkor még a mezek is problémát okoztak, volt hogy a két bekk csíkos mezben játszott, a többiek meg azúrkékben. A kék mezek még a magyar időből maradtak meg, rajtuk a DFC emblémával. Aztán hamarosan elkerült a faluból, de egyelőre még nem Komáromba. Egy évig játszottam Mocson, mikor1950-ben, 15 évesen inasnak mentem a Podbrezová melletti Piesokba. Egy gépgyár volt ott, melynek képviselői toborozni jöttek az iskolába. Először Mocskos Bandi, Boros Zoli ment el, aztán Kele Géza, Szendi Géza, Csehi Lajos, én, és még néhányan. Érkezésemkor Mocskos Bandi ott volt már, és játszott is az ifiben. Az inas barakkok mellett volt a helyi csapat edzőpályája, s mikor az ifi edzést tartott, én félcipőben odamentem közéjük, elkezdtem kapura rugdalni. Az edző észrevett, kérdezte ki vagyok, mi vagyok. Ez volt hétfőn, és vasárnap már játszottam az ifi csapatban. 17 éves koromban a Beszterce kerületi ifjúsági válogatottba is be ke rültem. Öt évig játszottam ott, a felnőtt csapattal, 18 éves koromban megnyertük a Besztercebánya kerületi bajnokságot és felkerültünk a divízióba. Balszélső voltam, s az akkor megszokott régi játékrendszerben játszottunk: 2 bekk, centerhalf, 2 half és öt csatár volt a pályán, de erős ellenféllel szemben persze a csatárok közül néhányan visszahúzódtak. Nagyhírű csapat volt akkor ez a podbrezovai Spartak Piesok!

7 Az igazi sikereit mégsem itt, hanem a KFC-nél aratta. Hogyan kanyarodott az útja északról megint hazafelé? 1954-ben Piesokon megkerestek a komáromiak, tudomásom szerint Asbóth Józsi hívta fel rám a figyelmüket, s mondta nekik, hogy haza kéne engem hozni. Nekem is hazahúzott már a szívem, de hiába tárgyaltak, ígértek értem mindent a komáromiak, egyszerűen nem engedtek el. Nem volt más választásom, fogtam magam és elszöktem onnan az egyik komáromi vezető társaságában, 1955 januárjában. Szerencsére nem lett belőle nagy prúszer, el tudták simítani az ügyet, mert játszott itt egy breznói gyerek, akit odaadtak értem. A csapatot ak koriban Škoda Komárno nak hívták, úgy is szurkoltak, hogy Haj rá Škoda! Nagyon jó csapat volt, a Piesok hoz hasonlóan divíziót játszott, s ezt a gárdát nevezik máig a komáromi Aranycsapatnak. Csehszlovákia focibajnoksága akkor úgy szerveződött, hogy volt az egyesült I. és II. liga, ami alatt a divíziók helyezkedtek el. Csehországban volt az A, B, C és D divízió, Szlovákiában pedig az E és F. Ezek alatt pedig a kerületi és járási bajnokságok. Mocskos Bandi a katonaság után a Piesokba ment vissza, úgyhogy egymás ellen játszottunk. Máig legendákat mesélnek nemcsak a korabeli csapatról, hanem arról a hangulatról is, ami meccsek idején a stadionban volt. Akkor még nem a mai KFC stadion volt a csapat otthona. A régi pálya a Ráckertben volt, lényegében a város közepén, a víztorony mellett. Fa tribünök álltak a pálya körül, nagyon hangulatos hely volt, ahová ezrek jártak ki. A bokszmeccseket is ott rendezték, a pályán állították fel a ringet ben, a háború utáni első nemzetközi meccsünket játszottuk a Tatabányával, ami óriási eseménynek számított a városban, még a pálya körüli fákon is lógtak az emberek. Kikaptunk ugyan 6:3-ra, de az egyik gólt én lőttem. Tatabánya akkor került fel az NB I-be, a visszavágó idegenben 1:2 lett. A gárdánk jó erőkből állt, Komáromban játszott például Anton Moravčík, aki aztán a Slovanhoz került és csehszlovák válogatott is lett, meg Hámory József a legendás játékosedző. Mocsról is voltak szurkolóink, a Dózsa Tibi meg a Tóth Józsi eljöttek majdnem minden meccsünkre a motorjukkal. Vérbeli drukkerek voltak. Az ötvenes éveket a ráckerti pályán játszottuk végig, re készült el az új Spartak stadion. Felépült az új pálya, de oda már nem jártak annyian az emberek. Elszúrták ezt a pálya ügyet! Inkább az ipari iskolát kellett volna ott kint felépíteni, a stadiont meg hagyni a városban. A Ráckertben, ha a tréningen pattant egyet Csapatkép 1970-ből, pályafutása utolsó évéből. Klucsár József, Lajos Ede, Mogyorósi Kálmán, Hollósi Sándor, Szendi János, Szenczi Zoltán fiaival Zolival és Tibivel, Szegi András, Szuri László, Vasas Tibor, Tallósi Zoltán, Klucsár László. a labda, már jöttek is be nézelődni. Nem túlzok, ha azt mondom, sokszor többen voltak a régi pályán edzésen, mint az új pályán meccsen. A stadionavató szintén a Tatabányával volt (1:6), ahol én rúgtam a komáromiak egyetlen gólját, vagyis az első gólt a Spartak stadionban. De ez már nem az aranykor volt, ban ugyanis kiestünk a kerületbe. Az én pályafutásom is megtört, mikor ben egy meccsen ráugrottak a lábfejemre egy felugrás után. Eltörött a lábam és gipszbe került. Olyan hangok jutottak el ekkor hozzám egyes vezetők részéről, hogy a Szenci meg a Javorník már túl öreg, Do šrotu velük. Pedig még csak 28 éves voltam. Felépülésem után megmutattam nekik, hogy nem lehet engem leírni, de már valami megtört bennem. Egyszer csak fogtam magam, és augusztus szó nélkül elmentem brigádra egy prágai hajógyárba villanyszerelőnek. Csak azt vették észre, hogy a Szenczi nem jár edzésre. Megtudták hol vagyok, és Šmik intéző megjelent Prágában, győzködött, hogy menjek vissza, mert szükségük van rám. Ez volt 1963-ban. Mondtam neki, hogy többet nem fogok Komáromban játszani. És akkor hol fogsz? kérdezte. Mocson! válaszoltam. Milyen volt ez a hazatérés utáni második mocsi korszaka? Úgy tudom itt is jó játékosokkal rúgta együtt a bőrt! között játszottam újra itthon, játékosedzőként. Egyébként nem volt harag a komáromiakkal, az átigazolásom után eljöttek egy piameccsre, amire hálából hívtuk meg őket, hogy elengedtek. A JRD pincénél főztünk nekik pörköltet. A hatvanas évek formálódó és egyre erősebbé váló csapatában játszott többek között Lajos Ede, Szendi Jancsi, Mocskos Bandi, Mocskos Tibi, Mocskos Géza, hogy csak néhányukat em lítsem. Lajos Edét egyébként én vittem Komáromba az ötvenes években, a hol megállta a helyét. Játszott az ifiben, majd a nagycsapatban, mikor én már elkerültem onnan. Mondhatjuk, hogy Mocson is aranycsapat létezett ekkor, hiszen 1963-ban felkerültünk a 2. osztályból az elsőbe. Szerették a szurkolók ezt a gárdát. Guszti bácsi, az említett libapásztor, aki szenci származású volt és őzve beszélt, mint a szögediek, ezt mondogatta: Majd a Szönci, Szögi meg a Szöndi mögtöszi! 1970-ben abbahagytam, de még edzősködtem néhány rövidebb időszakot. Hívtak többször máshová is edzősködni, de én úgy voltam vele, hogy itt vagyok itthon, ez az én szívügyem. A beszélgetés végén megemlíteném néhány játékos nevét, akiket összeköt valami közös vonás: Kukola Feri, Szenczi Zoltán, Longauer Jancsi, Lajos Ede, Banai István, Lajos Tomi. Ők az emlékezetes DFC-s ballábasok! Mindannyian vérbeli góllövők, és mind megjárt valamilyen magasabb osztályt is. Remélem még sok hozzájuk hasonló kitűnő futballista nevelődik a mocsi labdarúgásnak! 7

8 DUNAMOCSI HÍRNÖK JÖTTÜNK, LÁTTUNK, GYŐZTÜNK! A Burcsákfeszt programjában a fellépések, műsorok mellett különböző versenyszámok is helyet kaptak. Ahol pedig verseny van, ott valaki learatja a babérokat! A győzteseket az élményeikről, tapasztalataikról és a siker titkairól kérdeztük: GYERMEK HORGÁSZVERSENY: NAGY EMESE Sikerült egy jó horgászhelyet kapnom, és jól be is etettem az etetőanyaggal, amire szerencsére jöttek a halak. Ott volt velem apu, és Záhorszky Feri bácsi, akik segítettek nekem, amennyire a szabályok megengedik. Például segíthettek szákolni, csalit tűzni és tanácsokat adhattak, de a botot tilos volt megfogniuk. Néhányszor azt mondta apu, hogy oldjam meg egyedül a dolgot, máskor meg elmondta, szerinte mi a helyes megoldás. Legtöbbször azt mondogatták, hogy egy helyre dobjam a horgot, ahol a beetetés van, meg hogy gyorsan tűzzem meg, mert az idővel versenyzünk. Keszeg, kárász, balin akadt a horgomra, és összesen 3,22 kiló jött össze. A legnagyobb halat nem én fogtam, hanem a Sánta Norbi (1,08 kg), meg is ijedtem, mikor megtudtam mekkorát fogott, de szerencsére nem volt mellette annyi hala, hogy súlyban megelőzzön. Örültem neki, hogy megnyertem, de az apu talán még nálam is jobban örült. Mindig nagyon boldog, ha átadhat valamit a lányának. Én nem túl gyakran horgászok, de ha igen, akkor nagyon el tudok merülni benne és érdekel. A versenyen kifogott halaimat odaadtam Gézi bátyáméknak, akik nagyon örültek neki. HELYEZÉSEK: 1. Nagy Emese 3,22 kg; 2. Sánta Norbert 1,08 kg; 3. Zámbóki Hunor Zsombor 1,00 kg PINGPONG VERSENY: IFJ. BÁBI TIBOR A. csoport Gáspár Boros 3:0 Rácz Danázs 1:3 Gáspár Banai 3:1 Boros Danázs 3:0 Gáspár Rácz 3:1 Boros Banai 3:0 Gáspár Danázs 3:0 Boros Rácz 3:1 Banai Rácz 3:0 Banai Danázs 0:3 8 Akik a versenyen indultak, körülbelül egy szinten vannak játéktudásban, úgyhogy szinte mindenki győzelmi tervekkel lépett az asztalhoz. A csoportomból könnyebben továbbjutottam, mint számítottam, jól kijött a lépés. Az elődöntőben Boros Zolival kerültem össze, és meglepetésemre ebből sem lett szoros meccs. Zolit az egyik legjobb játékosnak tartom, de talán nem gyakorolt annyit, vagy az is lehet, hogy nem fekszik neki a stílusom. Ő nagyon csavarja a labdákat, én pedig leginkább a csavarós ellenfelekkel szemben szeretek játszani. Az ütőm is erre a játékra való. Öreg, füves ütő, amit még az apum használt valamikor. Mindkét fele a lassító játékra van kiképezve, ami megöli a csavarásokat. Mindenkinek profi, új ütője van, lehet hogy éppen ez az öreg, elavult ütő jelentette nekem az egyik előnyt. Gazsival aztán nagy csatát vívtunk a döntőben, ahol már öt nyertes szettre játszottunk. Úgy alakult, hogy mindig én szereztem vezetést, ő pedig mindig egyenlített. A döntő játszmában, 4:4-es állásnál neki is, nekem is volt meccslabdánk, valaki be is kiáltotta a nézők közül: mindketten győztesek vagytok, hagyjátok abba! Az idegek harca volt, végül 16:14-re nekem sikerült nyernem, így hazavihettem a verseny fődíját a biciklit. Ehhez már csak annyit tennék hozzá, nagyon örülök, hogy Mocson megalakult a pingpong csapat, és remélem sokáig fog még létezni, helytállva a versenyeken. Sajnos a bajnokságban én a kamionozás miatt nem nagyon tudok játszani, mivel sokszor nem vagyok itthon, de szurkolok a fiúknak a következő szezonban is! Az A. csoport végeredménye: 1. Gáspár Gyula 2. Boros Zoltán 3. Danázs Krisztián 4. Banai Tóth Pál 5. id. Rácz Kálmán B. csoport Kele Péter 0:3 Bábi Szabó 3:0 Nagy Lajos 3:2 Kele Bábi 1:3 Péter Szabó 3:0 Kele Szabó 3:0 Péter Nagy 1:3 Bábi Lajos 3:0 Kele Nagy 0:3 Péter Lajos 0:3 Bábi Nagy 3:1 Kele Lajos 1:3 Nagy Szabó 3:0 Péter Bábi 0:3 Lajos Szabó 3:0 A B. csoport végeredménye: 1. Bábi Tibor 2. Nagy Sándor 3. Lajos Tamás 4. Péter Dezső 5. Kele Géza 6. Szabó Attila Elődöntő: Gáspár Nagy 3:2 Bábi Boros 3:0 3. helyért Boros - Nagy 3:2 Döntő: Bábi Gáspár 5:4

9 2013. augusztus LECSÓFŐZŐ VERSENY: CSEHI MÁRTA ÉS LÁNYA, KOVÁCS HENRIETTA Kéttagú csapatunknak a Fő az egészség nevet adtuk, mert a célunk az volt, hogy a hagyományosnál még egészségesebb lecsót dobjunk össze. Ezért családunk férfi tagjainak nagy bánatára kihagytuk belőle azokat a hozzávalókat, amik szerintük étellé teszik a lecsót: kolbászt, zsírt, csülköt. Kókuszzsírral főztünk, és csirkemellből, bulgurból (tört búza), tojásból, fűszerekből gyúrt, szintén kókuszzsíron megpirított gombócokat raktunk bele. Az ízesítéshez tengeri sót használtunk. A lecsót itthon sütött, teljes kiőrlésű lisztből készült kenyérrel tálaltuk, melyet mákkal, szezámmaggal szórtunk meg és frissen kisütve, melegen raktunk az asztalra. A zsűrinek az étel íze mellett talán az is megnyerte tetszését, hogy felírtuk egy lapra a hozzávalók jellemzőit, kalória- és vitamintartalmát, valamint élettani hatását a szervezetre. Akkor jó a lecsó, ha roppan benne a paprika mikor ráharapunk, tehát nem fő puhára. Erre is törekedtünk a főzésnél, és örülünk, hogy mind a zsűrinek, mind a kóstolóknak ízlett a végeredmény. DRÁVA TÚRA - süttői és dunamocsi koprodukcióban Összesen 24-en vettek részt köztük id. Tóth Sándorral, Tóth Boglárkával, Tóth Ferenccel, Szilva Margarétával és Demcsik Denisszel azon a kenus vízitúrán, melynek helyszíne a Dél-magyarországi Dráva folyó volt. A Drávát Európa egyik utolsó háborítatlan vízi Előtte... kisebb megterhelését szolgálja az a követelmény is, hogy csak a kijelölt helyeken lehet tábort ütni, itt viszont tűzrakóhelyek, padok, WC-k, sőt néhol zuhanyozók várják az utazókat. A hat napos túra kiindulópontja Őrtilos volt, s az előre eltervezett menetrend szerint teljesítették a 160 km-t. A dolgunkat megkönnyítette számolt be élményeiről Tóth Boglárka hogy a süttőiek falubusza kísérte a csoportot, s minden állomásra hozta utánunk a sátrakat, hálózsákot, matracokat, ruhákat, bográcsot. Ilyen luxushoz eddigi túráinkon...utána nem voltunk hozzászokva. Eleinte nagy volt a sodrás, alig kellett evezni, de aztán kiszélesedett, lenyugodott a folyó, s így jobban meg kellett húzni, hogy teljesítsük a napi távot. Többször megálltunk, pihentünk, fürödtünk a homokos partokon, majd mikor elértük a táborhelyet, következett a sátorverés, tűzifagyűjtés és a főzés a közös bográcsban. A Dráva ma horvát-magyar határfolyó, de érdekes, hogy nem csak a túlsó parton, hanem néhány szakaszon az innenső oldalon is Horvátország van. Ilyenkor jöttek a horvát rendőrök, pár méterrel kedvesen arrébb tessékeltek minket. Nagyon jó volt a társaság, igazán jól szórakoztunk újdonsült süttői barátainkkal. Énekeltünk, ökörködtünk, meg a hullócsillagokat néztük a tábortűz mellett. Két éjszaka is sűrű csillaghullás volt, többen negyven fölé jutottak ekkor a számolásban. Mindehhez hozzátesszük még, hogy a sportos kihívásokat kedvelő Tóth család Feri, Sanyi és Bogi tagja a Balaton-átúszáson is részt vett a nyáron. A Révfülöp és Balatonboglár közötti 5,2 km-es távot két és fél óra körüli idővel teljesítették. Gratulálunk hozzá, s további szép sportélményeket kívánunk! paradicsomának tartják, melynek azért sikerült megőriznie természetes állapotát, mert hosszú évtizedekig Jugoszlávia és Magyarország határfolyójaként belépni sem lehetett a területre. A rendszerváltás után létrehozták itt a Duna-Dráva Nemzeti Parkot, és azóta is éberen igyekeznek megőrizni a folyó és környékének háborítatlanságát. Éppen ezért be kell tartani a nemzeti park szigorú szabályait, például a túra süttői szervezőinek előre egyeztetnie kellett az indulás időpontját, mivel csak kétnaponta engednek csoportokat a folyóra. Az állat- és növényvilág minél Dráva parti pihenő 9

10 DUNAMOCSI HÍRNÖK Akit a tárogató hangja megcsapott Vecserka Péter Párkányban él, de szülei révén erős szálakkal kötődik Dunamocshoz is, ezért szívesen mondott igent arra a felkérésre, hogy adjon zenei kíséretet a Szent Flórián szobor avatásán, és lépjen fel műsorával a fesztivál színpadán. A sok népszerű zenekar, sztárvendég mellett persze nem ő állt a figyelem középpontjában, de aki meghallgatta a történelmi dallamokból, egyházi énekekből, népdalokból összeállított műsorát, az biztosan nem bánta meg. A tárogató hangja úgy hat, mint egyetlen más hangszeré sem, és különösen a magyar ember lelkét tudja nagyon megfogni, ha halkan felsír a tárogató. Vecserka Peti zenei oldalát eddig még nem ismertük, ezért arra kértük mesélje el a tárogatóval való kapcsolatának történetét. Csak másfél éve játszok ezen a hangszeren, de a történet már valamikor a gyerekkoromban elkezdődött. Emlékszem, vadkacsázni mentünk apuval a párkányi Gurgyalba, mikor hallottam, hogy az egyik ház udvarán valamilyen fúvós hangszeren játszanak. Kérdeztem aputól, hogy mi ez, ő pedig mondta, hogy az öreg Koncser tárogatózik. Hallgattam még egy darabig, s annyira megtetszett, hogy hosszú évekre megmaradt bennem a hangja, hangulata. Míg más gyerekek focisták, színészek vagy mozdonyvezetők akartak lenni, én tárogatós. Aztán felnőttem, és jó darabig nem lett semmi az álmomból, míg 2000 táján aztán újabb lökést kapott a bennem szunnyadó elhatározás. Esztergomból, a Bazilikából felcsendült a tárogató muzsika, amit azóta is minden nap fél ötkor, a trianoni döntésre emlékezve hallgathatunk. A Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország-ot, vagy a Krasznahorka büszke várát nemcsak az esztergomiak, de a párkányiak is tisztán hallják. Végül 39 éves koromban a tettek mezejére léptem, és egy bajai, 80 éves hangszerkészítő bácsitól megvettem a most is használt tárogatómat. Elkezdtem tanulni, de mindössze négy órán voltam Fehér Lászlónál, az esztergomi Vitéz János Főiskola zenei tanszékének docensénél, azóta egyedül küszködök. Ő segített megfejteni a kottát, amit azóta sem ismerek, de meg tudom fejteni. Hallomásból tanulok. Legtöbbször a pincében gyakorolok azóta nincsenek ott egerek. Imádok játszani, mondhatom ez lett a hobbim, és nincs olyan nap azóta, hogy otthon, vagy a Duna-parton ne játszanék. Eddig horgásztam a Dunán, most meg tárogatózok, a fürdőzők már jól ismernek. Másfél év alatt, talán ha kétszer maradt ki a napi játék, s a legemlékezetesebb pillanatom eddig az volt, mikor Kassán léphettem fel a Rodostó házban, majd utána a Rákóczi kriptában eljátszottuk a Messze, messze Rodostóban-t és a Nagy Bercsényi Miklós-t. A kassai Csemadok meghívására, a Szerencsen tartott országos tárogatós találkozóról mentünk át Kassára öten. Felemelő pillanatok voltak! A GALAMBÁSZ BAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE TÁVOK SZERINT: Rövidtávú bajnokság 6 út alapján 400 km alatt 1. Mitas Péter 1744 pont 8. hely (kerületi) 2. Schulze Róbert Szegi András Boros Zoltán Rohácsek József Fülöp Zoltán Csontos János Skuliba József Lajos Ferenc és Gábor Zajos Eduard Mácsadi István Középtávú bajnokság 5 út alapján km közt 1. Mitas Péter Szegi András Schulcze Róbert Skuliba József Csontos János Boros Zoltán Fülöp Zoltán Rohácsek József Lajos Ferenc és Gábor Zajos Eduard Mácsadi István Hosszútávú bajnokság 3 út alapján km közt 1. Mitas Péter Boros Zoltán Schulcze Róbert Skuliba József Fülöp Zoltán Rohácsek József Lajos Ferenc és Gábor Csontos János Szegi András Szuper-hosszútávú bajnokság 3 út alapján 800 km fölött 1. Mitas Peter Rohácsek József Boros Zoltán Fülöp Zoltán ÖSSZESÍTETT VÉGEREDMÉNY 1. Mitas Péter Boros Zoltán Rohácsek József Schulcze Róbert Fülöp Zoltán Szegi András Skuliba József Csontos János Lajos Ferenc és Gábor Zajos Eduard Mácsadi István

11 A II. VILÁGHÁBORÚ DUNAMOCSI ÁLDOZATAI K uczman Endre: Édesapja Kuczman Miklós vízimolnár volt, aki fiatalon, 39 éves korában halt meg. Megfázott a Dunán szólt a népi diagnózis, vagyis valami olyan betegséget kapott molnárkodás közben, amit a korabeli tudomány nem tudott gyógyítani. Endre 1916-ban született, s ő volt a családban a hatodik gyerek, az asztalosnak kitanult Kálmán, a suszter Lajos, valamint lánytestvérei Anna, Margit és Erzsébet mellett. A család a Lipták pékség mellett lakott a Kis utcában, így kézenfekvő volt, hogy a pék szakmát válassza. A szomszédban inaskodott, majd itt lett segéd, és innen rukkolt be a frontra 1942-ben. Névre szóló behívóparancsot, ún. SAS behívót kapott, amit Magyarországon sürgős esetekben küldtek, és címzettje köteles volt 48 órán belül bevonulni. A parancson feltüntetett SAS felirat jelentése Sürgős, Azonnali, Soronkívüli, amit akkor fanyar humorral a Siess Adolfnak Segíteni értelmezésben olvastak. A Don-kanyarhoz vitték, ahonnan rendszeresen írta leveleit hozzátartozóinak. Egyszer csak megszakadtak a levelek, amiből rögtön tudták itthon, hogy nagy baj lehet. Az 1943 januárjában meginduló urivi áttörés során halt hősi halált, bunkerét telitalálat érte, s a robbanás valósággal szétvetette Endre és többi bentlévő testét. Nyakláncát egy közeli fán találták meg társai, ennek segítségével tudták csak kilétét beazonosítani. Nőtlen volt. Unokahúga csendes, mindenkit szerető emberként emlékezik rá. Mikor Endre ellátogatott hozzájuk, soha nem érkezett üres kézzel, hegyes papírzacskóba csomagolt cukorkákat hozott. Adatközlő: Asbóth Józsefné, Dávid Lajosné. 12. rész A fotó 1939-ben készült Kuczman Endréről. Mocsi Gyula M ocsi augusztus Gyula: Szüleinek, Mocsi Zsigmondnak és Lajos Etelnek hat gyereke volt: Gyula, József, Zsigmond, Etel, Erzsébet és Mihály. Az apa dereglyézéssel kereste kenyerét, Jakab Jánossal társulva árut hordtak a helyi üzleteseknek Komáromból, meg piros követ süttőről sírkövek, vályúk készítésére. Gyula Pozsonyban tanulta ki a szakács-cukrász mesterséget, majd az újtátrafüredi (Nový Smokovec) Szontagh szanatóriumban helyezkedett el. A patinás üdülő konyhájában magas szinten művelte a mesterséget, így az 1938-as visszacsatolás után örömmel vették fel szakácsnak Budapestre, az Astoria szálloda konyhájába. Magas rangú vendégek jártak akkoriban az Astoriába, miniszterek, befolyásos politikusok, bankárok, mágnások törzshelye volt. A szállóban egyaránt szívesen szálltak meg a vidékről a fővárosba érkező urak és a Budapestre érkező jómódú külföldiek márciusában, a német megszállást követően az Astoria a Gestapo főhadiszállása lett. Mocsi Gyula ekkor tartalékos katonaként továbbra is a szálló konyhájában szolgált, mivel munkájára szükség volt, nem kellett kimennie a frontra. Budapest ostroma idején azonban a szálló bombatalálatot kapott, s Mocsi Gyula a leomló épületben életét vesztette. Budapesten temették el. Özvegye Uri Mária, és két kislánya Erzsébet és Margit siratták, akik a háború után Magyarországon éltek tovább. Adatközlő: Persei Jenőné. 11

12 DUNAMOCSI HÍRNÖK Két bronzérem a tűzoltó versenyen Három csapattal is képviseltettük magunkat a falunapi versenyen, s az eredmény két bronzérem lett. A felnőttek között Perbete és Marcelháza előzött meg minket, Süttőt, Búcsot és Kocsot viszont magunk mögé utasítottuk, az ifik között pedig Radvány végzett az élen Dunamocs 1. és 2. csapata előtt. A 3. helyezett felnőtt csapat. Az ifik között kicsik és nagyok is versenyeztek. A FALUMÚZEUM KINCSEI 1. Vonyószék A faragószéket, vagy vonószéket Mocson vonyószéknek mondták. Azelőtt minden gazda a maga erejéből végezte el a ház körüli famunkákat: kaszanyél, kapanyél, ásónyél, lapátnyél, villa, gereblye faragás, fa alkatrész-készítés például a szekerekhez. Ezen munkák egyik legfontosabb szerszáma a vonyószék volt. Leggyakrabban hosszú nyelek készítésénél alkalmazták, vonyókés segítségével alakították ki annak kívánt formáját. A megfaragni való fát a faragószék feje szorította le a mozgatható lábító vagy papucs segítségével. Az így rögzített fadarabot a faragószéken lovagló ülésben ülő parasztember vonyókéssel munkálta meg. A faragás, mint házi munka, leginkább a téli hónapokban folyt, amikor a pajtában, istállóban vagy a kocsiszín alatt a gazdák megjavították, kiegészítették eltört vagy megrongálódott szerszámaikat, és újakat is készítettek. 12 A faragószék használata. A vonyószéket Bellabás András ajándékozta a falumúzeumnak. A faragáshoz használt eszközök.