Hát én mégiscsak a sárga csillaggal kezdeném. A zsidókat gazdaságilag és erkölcsileg is sújtó zsidó törvények az embereket anyagilag és lelkileg

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Hát én mégiscsak a sárga csillaggal kezdeném. A zsidókat gazdaságilag és erkölcsileg is sújtó zsidó törvények az embereket anyagilag és lelkileg"

Átírás

1 Dr. Diósi Imréné, Fodor Magdolna visszaemlékezése Hát én mégiscsak a sárga csillaggal kezdeném. A zsidókat gazdaságilag és erkölcsileg is sújtó zsidó törvények az embereket anyagilag és lelkileg mélyen érintették. A sárga csillag bevezetése viszont már majdnem elviselhetetlen volt. A gyulai zsidók elsősorban magyarnak tartották magukat és csak másodsorban zsidónak, ül. izraelita felekezetűnek. Hiszen egy ekkora városban mindenki tudta mindenkiről, hogy ki a zsidó. De azért azt nagyon sok ember nem tudta megtenni, hogy egy 10 cm-es átmérőjű sárga csillaggal menjen ki az utcára. Volt olyan, aki nem is ment ki május 9-én, a gettóba szállítás idején már nagyon kevés férfi volt itthon, mert jórészüket már korábban munkaszolgálatra vitték. A nagyobbik gettó a zsidó templom udvarában, az ún. zsidó udvarban volt, amely magában foglalta a kántorlakot, a különböző egyházi funkcionáriusok lakásait, az iskolát, az imatermet. A gettó ki volt bővítve az utcai fronton lévő épülettel, amely egészen a gimnáziumig terjedt. Innen kiköltöztették a keresztény lakosokat. Az utcai ablakokat bemeszelték. Megkezdték a zsidó családok folyamatos beszállítását. Nem tudom megmondani, hogy egy nap hányat. Honnan eredhet az, hogy 40 kg-os csomagot vihettek magukkal a gettóba az emberek? Ez a gyakorlatban nem így volt, mert elsősorban fekhelyet kellett vinni magával mindenkinek. Ahhoz az ágyneműt, ruhaneműt, felszerelést, mondjam azt, hogy még vizeskannát is vittünk magunkkal. Egy szobában nyolc fekhelyet lehetett elhelyezni. A mi szobánkban három család volt. A gettóból ki lehetett járü munkára, dolgozni, de hát csak egy-két személy volt, akik egy ideig kijártak. Amikor már bizonyos létszám benn volt a gettóban, akkor már az ott lévő embereket igénybe vették a még kint lévő zsidók beszállításához. De hát erre olyan túl sok erő nem állt rendelkezésre, mert csak idősebb férfiak voltak, akiket nem vittek el munkaszolgálatra. Ezek segédkeztek a beszállításnál. A gettóban lakó népség önellátásra volt utalva. Emlékezetem szerint nem adtak be élelmet. Személyes emlékemet azonban elmesélem. Egy ismerősünk a Románvárosból - nevét is megmondom: Kora Mariska - a katonakúthoz jött egy vizeskannával. A katonakút a mostani Kossuth téren volt, ott, ahová az első tömbházakat építették. Mivel szemben volt a laktanya, hát úgy hívták, hogy katonakút. Nagy, kör alakú, cement kifolyós kút volt. Azzal szemben volt tulajdonképpen a gettó kapuja, ahol mi kijártunk vízért. A gettó deszkával volt teljesen körbevéve. Kilátni, belátni nem lehetett. És hát mentünk ki a kútra. Az ismerősünk ott állt kannával,

2 benne tej. A rendőr, aki a kapunál állt, egyáltalán nem ellenőrzött, nem nézett meg, szóval abszolút humánusan viselkedett. A nevét is meg tudom mondani: Fülöp János. Mivel a víz kinn volt, el lehet képzelni, hogy a tisztálkodás milyen nagy problémát jelentett. A fészerben fürödtünk, kondérban, amiben éppen adódott. Nem emlékszem rá, hogy kimentünk volna a piacra. Egyáltalán nem emlékszem arra, hogy élelmet behoztak volna. Amit magunkkal vittünk a beszállításkor, abból éltünk. Megmondom őszintén, fogalmam sem volt róla, hogy még egy gettó van a városban. És nem is hiányoztak, akiket nem láttam. Lehet, hogy mások is ilyen letargikus állapotba kerültek, hogy nem foglalkoztak azzal, itt van-e mindenki. Egy szál rendőr őrködött a kapunál. Ha jól emlékszem, még cigarettát is adott. Ez valami fantasztikus, hogy nagy részünk, amikor megtudtuk, hogy a nagyváradiakat elvitték, még mindig abban a hiedelemben voltunk, hogy velünk ez nem történhet meg, mi itt az anyaországban vagyunk. Egyébként semmi tájékoztatást nem kaptunk. Csak mielőtt Csabára átszállítottak bennünket, súgta meg a rendőr, hogy készüljünk el, mert hajnalban szállítanak. És akkor kijöttek a rendőrségtől, ha jól emlékszem június 16-án. Szóval több nyomozó. Korán hajnalban fellármáztak bennünket. Csomagolás, egy hátizsák. Azzal mindenki fel volt szerelve. A hátizsákok a földön voltak. Minden zsákot átnéztek. A hálóingemet kiszedték: Erre nem lesz szüksége." Elvették a jegygyűrűt, az összes okmányt, születési bizonyítványt, iskolai bizonyítványt, szóval minden hivatalos iratot. Talán volt is, aki ott összetépte. Közvetlenül az indulás előtt Lovas Miklós fogalmazó úr a következő szónoklatot intézte hozzánk: Semmi okuk a pánikra. Innen Csabára mennek, onnan Németországba szállítják magukat. Rövidebb-hosszabb ott-tartózkodás után mint foglyok lesznek kicserélve. A hajuk szála sem fog meggörbülni. Ide vissza többé nem jönnek!" Arról, hogy milyen foglyokkal leszünk kicserélve, egyáltalán semmi szó sem esett. Mások mit gondolhattak...? Csak hallgattam és nem értettem, hogy mi ez? Az elszállításunkhoz kocsikat rendeltek ki. Először úgy volt, hogy a fiatalok gyalog mennek, de aztán mégis sikerült a járművekre felkerülni. Itt már csak a hátizsákok voltak velünk, de fekhelyek és minden egyéb a gettóban maradt. Élelmet és ruhaneműt vihettünk magunkkal. A békéscsabai dohánybeváltóba kerültünk. Csak a csupasz padló volt. Mivel nem volt megfelelő WC a nagy létszámhoz, ástak egy hatalmas mély árkot, lefektettek egy pallót. Egymás előtt kellett elvégezni szükségleteinket. Volt, aki beleesett a latrinába. (Például a békéscsabai volt hittantanárom, a tisztelendő úr. Én mosdattam le.) Paprikás krumplit kaptunk és hozzá kissé penészes kenyeret. Felhívták a figyelmet arra, hogy nem számít, hogy a

3 paprikás krumpliban lévő krumpli mennyire van meghámozva, és hogy a kenyér penészes - a penészes részt nem kell megenni - de a többit igen. Emellett amennyit csak lehet pihenjünk, mert az energiára szükségünk lesz. Én igyekeztem ezt a tanácsot betartani és a leglehetetlenebb ételeket is próbáltam megenni. Aztán megérkeztek Békéscsabára a környékbeli szállítmányok is. A gyulai elmeosztályról egy vagonnyi elmebeteg érkezett. Mennyien voltak a kocsiban, nem tudom. A dohánybeváltó felső szintjén helyezték el őket. Onnan föntről aztán csorgott le ránk minden. Nem lehetett tudni mikor víz, mikor más. Rettenetes zajjal voltak, rohangáltak, dobogtak. Emlékszem arra is, hogy vidéki szerelvényből öngyilkosokat szedtek ki. Talán orosháziak voltak. Egy kisgyerekes gyógyszerész házaspár is érkezett velük. Az apa azonnal meghalt, a gyerek többnapi kínlódás után, az anya pedig életben maradt. Június 26-án vagy 27-én vittek bennünket tovább Békéscsabáról. Ott láttam először csendőröket, amikor a csomagjainkat átnézték. Nem emlékszem különösebb inzultusra. Egy vagonba 93-an kerültünk a csomagjainkkal együtt. Mindenki kuporgott a hátizsákján. A szükségletek elvégzésére egy vödröt tettek be. A vagonokat lecsukták. A vagon kisablaka annyira be volt rácsozva, hogy amikor a vödör megtelt, füles bögrével öntögették ki a tartalmát. Megmondom őszintén, nagy probléma volt abban a feszültségben és tömegben a szükséglet elvégzése. Egyszer nyitották ki a vagont, hogy a dolgunkat elvégezzük, de akkor sem lehetett lemenni a töltésről, a vasúti kocsi tövébe kuporodtunk le. Fogalmam sincs, hogy melyik tájon álltunk meg. Három nap utazás után, június 29-én érkeztünk meg Auschwitzba, Ül. Birkenauba. Kinyitották a vagonokat. Az első utasítás az volt, hogy az orvosok táskáikkal szálljanak le. Mi volt a célja ennek, nem tudom. Az a két orvos, aki a mi vagonunkban volt, nem került haza. Talán az orvosi táskáikra volt szükség. Csomagjainkat a vagonban kellett hagyni, nekünk ki kellett szállni. Külön választották a nőket és a férfiakat. Azt mondták, majd este találkozunk. Aztán elindították a nőket az orvos Mengele felé, aki válogatta az embereket. Fogalmunk sem volt róla, hogy mi ez, egyik erre, másik arra. Szinte fel sem fogtuk azt, amit érzékelhettünk volna tulajdonképpen, hogy az öregek és a gyerekek általában azonos oldalara kerültek. De küldtek oda fiatalokat is. A karon ülő gyerekes anyáktól vagy elvették a kicsit és odaadták egy idősnek, akkor az anya a másik oldalra került, vagy gyerekestől együtt az öregek oldalára küldték. Rajtam egy meleg kabát volt, mert arra gondoltam, hogy ami rajtam van, az legalább megmarad. Mengele a kabátom ujjánál fogva húzott ki. A húgom is arra az oldalra került. Anyám jött utánunk. Visszahúzták. Vagy háromszor próbálkozott még, hogy a mi oldalunkra kerüljön. Úgy látszik

4 az SS-eknek gyanús lett, hogy ez tud valamit. Megkérdezték tőle németül, miért akarsz odamenni? Mert a lányaim ott vannak, felelte az anyám. Erre azt mondták neki, nem mehetsz oda, mert azok fiatalok. Nem vagyok még öreg, 40 éves vagyok, csak a hajam ősz." Két évet tagadott le, mert 42 éves volt. A két német tiszt összenézett, mosolyogtak, mintha számukra vicces lett volna ez a helyzet és legyintettek. így került anyám velünk egy oldalra. Aztán elindítottak bennünket az úton. Amerre a szem ellátott, szögesdrótok voltak. Mivel ez a tábor nem egy szögesdróttal körülvett terület volt, hanem minden táborrész sűrű szögesdróttal volt körülvéve köztük magasfigyelő őrtornyokkal. Ahogy megyünk az úton, az egyik drótkerítés mögött kopasz, rongyokba csavart figurák, nők álldogáltak. Dugjatok zsebkendőt a cipőtök orrába!" - kiabáltak felénk. Anyám azt mondta, figyeljetek már, ezek valamit mondanak. Látva a kiabálók külsejét, azt mondtam, ugyan, ne hallgassunk rájuk! Hát nem látjátok, hogy ezek nem normálisak? (Nemsokára mi is éppen így néztünk ki.) Megérkeztünk egy bizonyos táborrészre, ahol mindenkinek fölírták a nevét. Ott aztán mindenki olyan nevet mondhatott, amilyet akart, hiszen semmiféle papírunk sem volt. Édesanyánknak már itt Gyulán az volt az ötlete, hogy legyek én ismét Fodor Magda, így mindhárman F betűsek leszünk. Ehhez azt kell tudni, hogy én akkor Nagy Tiborné voltam, de már özvegy, munkaszolgálatos özvegye. Tehát fölírták a nevünket. Aztán bekerültünk egy barakkba, amelyen látszott, hogy szinte teljesen új. Nagy ablakai olyan alacsonyak voltak, hogy a farkaskutya be tudta dugni a pofáját. Egy barakkban an voltunk. Annyi helyünk volt, hogy felhúzott lábbal tudtunk ülni és éjszaka egymásra dőlve tudtunk aludni. Na, a lényeg az, hogy ebben az ún. B/III-as lágerben magyar nőt helyeztek el. Ezt a lágert részletesen szeretném bemutatni, mert ez nincs benne a köztudatban. A turistáknak is csak azokat a barakkokat mutatják, ahol priccsek vannak. A B/III-as táborrészt nem hagyták meg a németek, teljesen lebontották. Miután víz nem volt, tisztálkodási lehetőség egyáltalán nem adódott. A németek féltek a betegségtől, fertőzéstől, ezért hetente egyszer vagy talán sűrűbben is vittek bennünket fürödni. Állítólag a gázosító helyiségek is ugyanúgy néztek ki, mint a fürdők. Ezek hatalmas nagy helyiségek voltak, zuhanyokkal. Előttük vetkőző, ahol minden ruhát le kellett vetni, csak a cipőt lehetett megtartani. Tehát ezért kiabálták azok a nők, hogy dugjunk zsebkendőt a cipőnk orrába. De hát mi nem tettük ezt, mert nem tartottuk őket normálisnak. Kupacokba raktuk le a ruháinkat. Nekem olyan furcsa volt - az első fürösztésnél -, hogyan találom meg újra ebben a rengeteg ruhaneműben a sajátomat? Nahát ez aztán nem jelentett gondot, mert a zuhanyozás után a másik ajtón mentünk ki, ahol aztán válogatás nélkül dobáltak mindenféle granedinruhákat, selyemruhákat, szövetszoknyákat. Nem számított, hogy

5 ki milyet kapott, nem vették figyelembe a nők termetét. Anyám ott kapta az első pofont, mert kicsi blúzt dobtak neki és ez ellen tiltakozni próbált. Az első fürösztésnél megtörtént a szőrtelenítés is. Mindenhonnan lenyírták, ahol az ember testén szőr van. Minden fürdés után fertőtlenítettek minket egy pumpás szerkezettel. Egy SS katona csinálta ezt. Előre kellett hajolni, akkor hátulról spriccelt, majd elölről és végül a hónaljat. A kopaszítás után egyszerűen nem ismertünk egymásra. Auschwitzban nem is nőtt ki a hajunk, nem kellett még egyszer nyírni. A Záhlappel"-hez, a létszámellenőrzéshez ötös sorokba állítottak bennünket. Fünf, zehn, fünfzehn... így számlálták a foglyokat. Ugyanebben a felállásban történt az étkeztetés is. Ez pedig úgy zajlott le, hogy az első személynek a kezébe nyomtak egy lábast. A méretet teljesen figyelmen kívül hagyták, tehát lehetett az ötliteres, háromliteres vagy egyliteres. A napi főétkezés az volt, hogy ebbe belemertek valami teljesen megállapíthatatlan összetételű, világosszürkés híg masszát. Miután semmiféle evőeszközt nem adtak, úgy fogyasztottuk el, hogy kiittuk a lábosból. Mivel egyformán kellett jutnia mindenkinek - hiszen az életünk függött ettől -, a gyakorlat az volt, hogy az első ivott egy kortyot, hátraadta az ötödikig, aztán elölről újra. Ez addig tartott, míg el nem fogyott belőle minden étel. Étkezés után az edényeket összeszedték. Reggel egy ki tudja miből készült teát adtak, de hát abból egy-egy korty jutott. Öt személyre egy decinyit öntöttek a lábasba. Este egy szelet wurst vagy egy darabka margarin, az az itteni pici vajnak a fele volt. Nem emlékszem, hány deka volt a napi kenyéradagunk. Hosszú, téglalap alakú kenyeret kaptunk, illetve abból 2-3 ujjnyi vastag szeletet. Sárgás színű, fűrészporszerű, ízetlen valami volt. Kora hajnalban, ütlegelések közepette ébresztettek bennünket. A barakk végében egy igen kicsi ajtó volt, úgyhogy ugrált is ki az ablakokon, aki csak tudott. Az ütlegelők nagyobb része szlovák volt, akik már jóval korábban idekerültek. Jórészük tudott magyarul és rettenetesen szidtak minket, hogy mi még Pesten jól éltünk, amikor ők már építették a tábort és nekik se szüleik, se családjuk, senkijük sincs. Elégették a hozzátartozóikat, a mieinket is elégetik, ott száll a füstjük. Nagyon durvák és kegyetlenek voltak azok hatására, ami keresztül mentek. Szemük láttára égették el szüleiket, hiszen akkor még nem működött a krematóriumrendszer. Persze azért nem bocsátható meg nekik az, ahogyan velünk bántak. Egyik szlovák felügyelőnő (Blokova) - minden ok nélkül - pofon ütötte az anyámat. Neki akartam menni, de társaim visszafogtak, mondván, hogy csak az anyámnak okozok szenvedést, ha - amint arra már volt példa - retorzióként kezem, lábam összekötve, a földre lökve megkorbácsolnak. Ettől kezdve teljesen passzív lettem, nem törődtem a dolgokkal, egy cél volt előttem: túlélni, hazamenni Gyulára, ahol együtt lesz a család - apám is.

6 Rettentő szélsőséges időjárású területen feküdt a tábor. Hajnalban olyan hideg volt, hogy mint a birkák, bújtunk össze. Az egész tömeg állva imbolygott az álmosságtól, hidegtől. Aztán jött a sorakozó, az a bizonyos Záhlappel", ahol megszámoltak bennünket. Ha nem stimmelt a létszám, újrakezdték. Ez naponta többször megismétlődött. Napközben nem mehettünk be a barakkba még szakadó esőben sem. Bármüyen volt az időjárás, kinn kellett maradnunk. A talaj ingoványos volt, mintha gumin lépkedtünk volna. Délután viszont nagyon korán bezavartak lefeküdni, pedig akkor talán jobb lett volna még kinn lenni. A ki- és bekergetések mindig verések közepette zajlottak le. Éjszaka nagy problémát jelentett a szükséglet elvégzése, mert be voltunk zárva. Két barakk között képeztek latrinát, oly módon, hogy ládákat helyeztek egymás mellé. Tetejükön kerek lyuk volt, belsejükben egy-egy vödör. Klórmeszet bőségesen használtak, arra nagyon ügyeltek. Mivel kevés volt a vödör a nagy létszámhoz képest, így aztán odaállt a sor végére az is, akinek akkor éppen nem kellett. Ha teli lett a vödör, annak kellett kiemelni, elcipelni és beleönteni a gyűjtőbe, aki éppen használta. A gyűjtő tartalmáért időnként férfiak jöttek át a férfilágerből, négykerekű, fedett szekérrel. A férfifoglyok drótnál fogva húzták a szekeret, amelyből ki-kiloccsant a tartalma. Ez általában a késő délutáni órákban zajlott le. A kordét húzók között néha felismertem gyulai férfiakat. Éjszakára bezártak bennünket. Azok a bizonyos lábasok, amelyekből étkeztünk, ott voltak a barakk végében, egy kisebb, elkülönített helyiségben. A barakk másik végében laktak a kapók, Blockáltesték. Mivel az edényekhez hozzá lehetett férni, bizony előfordult, hogy éjszaka abba végezték el egyesek szükségletüket. Aztán másnap volt, aki abból evett. A harmadik és negyedik barakk között csordogált egy kicsi ér, pataknak nem lehetett nevezni. Nagyon kevés víz volt az alján. Nos hát, ha azt alkalmunk volt megközelíteni, akkor egy fazékkal szedtünk onnan vizet, a latrináról loptunk klórmeszet. Öten is megfürödtünk abban a fazék vízben, a szabadban. Ivóvizünk egyáltalán nem volt. Általában naponta jött egy lajtoskocsi, amelyet egy rettentő kegyetlen SS sofőr hozott. Az egyik barakk mellett volt egy nyitott, rozsdás medence, ahová beengedték a vizet. Ezt a vizet tulajdonképpen az edények az edények mosogatására szánták. Ki volt jelölve, ki mossa el az edényeket a sűrű ételek" után. Ha tea volt, talán nem is kellett mosogatni. A medence fölé kiírták: tífusszal fertőzött, nem iható. Ezzel aztán senki sem törődött. Amikor a sofőr kezdte a vizet a tartályba engedni, megindult a harc. Edényünk nem volt, hiszen azokat elzárták, így aztán marokkal, kézzel, fejjel, ki hogy tudta, mint a kutyák lefetyeltünk. Hatalmas tolongás, tulakodás volt, bele is estek néhányan a

7 vízbe. Elindult visszafelé a kocsi, de még hátul csöpögött a víz. Mentek utána a szomjas nők és próbáltak még néhány cseppet felfogni. A sofőr mellett volt még valaki, az levette a halálfejes derékszíját és azzal ütötte a néhány vízcseppre sóvárgó nőket. Fizikailag nagyon sokan legyengültünk. Skarlátjárványra emlékszem, főként a fiatalok között terjedt. Mert néhány éves, a fejlettebbek, idekerültek. Például a Diósi Julcsi lánya, Hanni, Schlésinger Hanni. Ő is skarlátos lett, elvitték, de meggyógyult és haza is jött. Teljesen kifürkészhetetlen volt, hogy kit gyógyítottak meg és kit pusztítottak el. Egy barakk volt kijelölve kórháznak, reveirnek nevezték. Inkább gyengélkedő volt, nem zajlott le különösebb orvosi kezelés. Azok a foglyok kerültek oda, akik már a Zahlappelnál sem tudtak állni. Mert bizony voltak olyanok, akik képtelenek voltak megenni a kosztot. Aki pedig nem evett, menthetetlen volt, többnyire elpusztult. Ezt a bizonyos gyengélkedő barakkot időnként kiürítették. Ún. Blockspárre volt, ami azt jelentette, hogy mindenkinek be kellett menni a barakkjába, bezártak bennünket. Jött egy teherautó, amelyre a hullákat, haldoklókat felrakták meztelenül, és vitték a gázba. Semmi egyéb más táplálékhoz nem lehetett jutni azonkívül, amit adtak. Még fű sem volt. Semmi gyökér, vagy bármi rágcsálható. Csak úgy lehetett plusz élelemhez jutni, ha a mások által meghagyottat ettük meg. Aki életben akart maradni, annak ezt kellett tennie. Rettenetes finnyásságom ellenére - bár eleinte megnéztem, ki hagyta ott - megettem a maradékokat. Csak azok maradtak életben, akik ezt megtették. Éhen halt, aki képtelen volt elfogyasztani azt a borzalmas ízű és halmazállapotú, undorító valamit, amelyet szívni kellett, hogy a szájunkba kerüljön. Evőeszközünk nem volt, de még egy darab fát sem lehetett találni, amiből kanalat eszkábálhattunk volna. A rajtunk viselt ruhán kívül semmi egyebünk nem volt, de nem is lehetett. Fehérneműnek kaptunk egy gatyát madzaggal, egy vászonkombinét, meg egy ruhát. Néhányan a kombinéjukból letéptek zsebkendőnek való darabot. Elvették. Mindig voltak kutatások, ellenőrzések, egy darab rongy sem lehetett nálunk. Megkérdezheti, hogy a nők... Állítólag nem adtak semmit, hanem az életmód miatt szűnt meg a menstruáció. Akinek véletlenül megjött, az bizony kínlódott. Amikor visszajöttünk, újra rendeződött minden. Bár én úgy gondolom, csak adhattak valamit az ételben. Terhes nők nem voltak a barakkban. Az Auschwitzba deportált és a válogatásnál életben hagyott gyulai nők mind ide kerültek. Az internáltakat, pl. Glanzberger Terézt, Lebovitsnét, aki internálás után került a táborba másik táborrészbe, priccses, mondjuk úgy, hogy komfortosabb helyre irányították. Auschwitzban mi nem dolgoztunk. Még a nyár folyamán elkerültünk innen. Időnként azért sorakoztatták az embereket, hogy munkára válogas-

8 sanak hol 200-at, hol 50-et. Nem lehetett tudni, kit miért, hová visznek el. Általában az egészségeseket vitték el. Húzza fel a szoknyáját, mutassa a térdét!" - ilyen és ehhez hasonló vizsgálatok zajlottak le. Mi hárman, a család, hosszú ideig bujkáltunk, hogy ne vigyenek el bennünket. Attól is féltünk, hogy minket ahúgommal esetleg elvisznek, de anyánkat már nem választják ki, mert ő mégiscsak idősebb volt, Aztán láttuk, hogy rosszabb kondíciójúak maradnak ott, fogy az egészségesebbje. Úgy döntöttünk, hogy jobb lesz innen elkerülni. Odaálltunkmi is és kiválasztottak bennünket. Mengele vagy a helyettese, illetve másss-vezetők válogattak. Kihoztak bennünket abból a lágerrészből, ahol addig voltunk, és egy épületbe tereltek, amely talán fürdő volt. Nagy tömeget zsúfoltak ide be, aztán jól befűtötték. Nyár volt. Olyan szorosan össze voltunk zsúfolva, hogy mozdulni sem tudtunk. Saját izzadtságunk tócsájában álltunk. Hajnalban aztán el kezdett esni az eső. Akkor kinyitották az ajtót, és kizavartak mindannyiónkat. Utána fürdőben mentünk és egyenruhát kaptunk. Eddig - mint már említettem - mindenféle szedett-vedett holmiban jártunk. Vagonokba kerültünk augusztus 14-én, de nem 93-an, hanem csak 50-en egybe. Felszálláskor mindenki kapott egy darab-felvágottat. Feladtak egy vödör teát is. Úgy nézett ki, most úri módon utazunk. Nem emlékszem, mennyi ideig mentünk. Gyönyörű, erdős részen, nyílt pályán állt meg a vonat, ott kiszálltunk. Nagyon szép erdei úton haladtunk, mígnem egy zöld vaskapuhoz értünk. A kapu kinyílt és mi máris egy lágerben voltunk, Ravensbrückben. Ott aztán adtak enni egy tálban főtt rizst, burizst, vagy árpát, nem emlékszem. Éjszakára viszont kint hagytak bennünket az udvaron. Ásattak velünk egy gödröt, oda végeztük el a dolgunkat. A földre kellett lefeküdnünk, amely csupa szénpor volt. Ha valaki nem tette le a fejét, rákoppintottak. Reggelre úgy néztünk ki, mint a kéményseprők. Nagyon csúnya éjszaka volt. Ha megmozdultunk, ütöttek. Egyszerűen nem tudtuk elképzelni, miért tartanak kinn bennünket éjszakára. Másnap reggel aztán fürdőbe mentünk. De előzőleg végigcsináltatták ezt velünk egy olyan lágerben, ahol angol WC, zuhanyozó, priccses ágyak voltak. Emlékszem a szalmazsákok huzatára is. Fürdés után a barakkokba kerültünk, ahol meg azt tiltották meg, hogy az ágyakról leszálljunk. Még az ennivalót is feladták. Néhány napig elég jól tápláltak minket. Akkor aztán csíkos egyenruhát kaptunk, tűt, cérnát, meg egy számot, amelyet fel kellett varrni a ruha ujjára. Majd nyolcszázunkat bevagoníroztak és Berlin egyik gyárváros részébe, külvárosába, Reinickendorfba szállítottak augusztus 25-én. Mikor megérkeztünk, el voltunk ragadtatva, mert egy olyan munkáslágerbe kerültünk, ahol hármas emeletes ágyak voltak, rendes mosdó, külön épületben egy sor angol WC. Láttuk a kazánt is, reménykedtünk, hogy lesz meleg víz is. Ez a reményünk azonban hamar szertefoszlott, mert

9 nem lett meleg víz. A stílus ugyanolyan volt, mint Auschwitzban. Csak a munkahelyünkön éreztük jól magunkat. A gyárból három mérnök jött ki és kiválasztott ötven embert, ilyen alacsonyabbakat, mint amüyenek mi vagyunk. Később jöttem rá, hogy ez nem volt véletlen. Jóindulatúak voltak, mert bennünket nem tettek gépre. A többiek elég magas gépeken dolgoztak. A fúrókat magasan kellett betenni és szabályozni. Egy Árgus nevű repülőgép-alkatrész gyárban dolgoztunk, amely a mi lágerünktől 10 percnyi járásra volt. A műszak 12 órás volt, egyik héten éjjel, másik héten nappal. Tavasszal már szinte minden éjjel bombázták Berlint és a környékét. Légiriadó-jelzésre sorakozás és fegyveres kísérettel rohanás a lágerbe, mert számunkra ott volt óvóhelynek nevezett valami. A bombáktól nem féltünk, úgy véltük, minél több hullik, annál hamarabb lesz vége a háborúnak. Számoltuk is a becsapódásokat. A riadó lefújása után vissza a gyárba, dolgozni tovább. Előfordult, hogy egy éj szaka kétszer is volt légitámadás. A lágerbeli tartózkodás borzalmas volt. Az idő nagy részét sorakozással és meneteléssel töltöttük. Az egyik sarkon az egyik SS-nő vezényelt, hogy links, rechts, a másik a következő sarkon, de éppen fordítva. Mi persze belezavarodtunk, így aztán volt okuk szidni minket: verfluchter Hund, Schwein. Nem tudjuk melyik lábunk a jobb, melyik a bal. Megesett az is, hogy éjszakai munka után reggel 6-kor hazaérkeztünk és utána 3 óra hosszat álltunk kinn a hóban, esőben, egyszál ruhában, kopasz fejjel. Az eső a hátgerincünkön csurgott végig. Az SS-nő pedig gyönyörű csizmájában vállgallérral, kapucnival a fején sétált előttünk, és ette a hatalmas nagy almát. Azért se kapunk tüdőgyulladást, mondtuk magunkban, azért se kapunk. Volt ott egy pici nő. Zsidó volt ő is, de a németek kiválasztottja, aki állítólag azért pofozott bennünket, mert ha nem tette volna, akkor őt ütötték. A lágerben nem hagyták a foglyokat élni. Állandó motozások voltak, itt sem tűrtek meg semmit. Egy darab rongyot sem. A tábornak két kapuja volt. A fegyveres őr a külsőnél állt, mert betartották, hogy a tábor területén fegyvert nem hordtak. Pofozni, ütni azonban puska nélkül is tudtak. Ahogy bejöttünk a kapun, azonnal megmotoztak és ha csak egy géprongyot találtak nálunk, elvették és mindennek lehordtak bennünket. El fogunk tetvesedni, mondták. Itt is egy korcos gatyánk volt, egy ingünk és egy ruhánk. Férfi munkásnadrágokat is kiosztottak közöttünk, de azokat nem volt szabad bármikor fölvenni. Néha megtiltották, hogy sorakozónál abban legyünk. Az a nadrág olyan volt, hogy spárgával kellett körbekötni. Valami kabátot is adtak. Anyám azt mondta a kabátra, amit kapott, hogy seide, hát ez selyem, és akkor kapott egy pofont. Nagyon silány kosztot kaptunk a napi 12 órai munka után. Vízben főtt marharépát, tököt adtak, annak örültem, ha sótlan volt, mert akkor hama-

10 rabb éreztem a jóllakottságot. így aztán nem csoda, hogy a munkát követő 2-3 óra hosszányi sorbanállás után, amikor los-t vezényeltek, az egész társaság megrohanta a konyhát, a pucolót és megpróbált szerezni valami ehetőt. Pillanatokon belül ott voltak az SS-nők meg a kápó. Nagy öröm volt, ha egy nyers krumplit megszereztünk, a sárgarépáról nem is beszélve. A büntetés itt az újrakopaszítás volt. Bármit találtak valakinél, kopaszra nyírták. A mi sorunkban már csak nekem volt hajam. Már majdnem szégyelltem magam, de nem sokáig. Elmentem ugyanis a szemétdombra krumplihéjat enni. Az ételben nagyon kevés krumplit találtunk. A konyha viszont - a konyhasók közülünk kerültek ki - igyekezett az SS gárdának kedvezni és finomabbnál finomabb ételeket készítettek nekik. Krumplihéj volt bőven. Sajnos tetten ért egy 180 cm magas, 80 kg-os SS-nő, akitől kaptam egy jó nagy pofont, és elrendelte a hajnyírást. Úgyhogy én is kopasz lettem megint. A gyárban is velünk voltak az SS-nők, Aufseherinek, a gépsorok között sétáltak, de nem bántottak. A WC-re kéredzkedni kellett. Nagyon kevés német munkás dolgozott velünk, néhány gépmester, a többi férfi a hitleristák által elhurcolt francia, cseh és más nemzetiségű fiatal szakember volt. Velük nagyon szívesen beszélgettünk volna, mert ők ún. szabad foglyok voltak, híreket hoztak és más körülmények között éltek. De ha szóba álltunk velük, szörnyű büntetést kaptunk. Az egyik fogolytársunk karácsonykor kezet fogott egy némettel, kellemes ünnepet kívánva. Amikor hazaértünk a lágerbe, beállították egy hordóba és két vödör hideg vizet öntöttek rá. Szerencsére nem lett semmi baja. Visszatérnék még egyszer a ruházatunkra. Mondtam már, hogy egy garnitúránk volt, mégpedig az, ami rajtunk volt. Ezt mindig ellenőrizték, hogy piszkos-e? A gyárban próbáltuk a gépvízben úgy-ahogy kimosni, amikor az SS felügyelőnő a hosszú csarnok túloldalán tartózkodott. Az alkatrészeket szárító kemencében szárítgattuk meg. Az ebédet a gyárban kaptuk meg. Fehér fajansz tálunk és kanalunk is volt. Ha éjszaka dolgoztunk, nem kaptunk semmit. A gyárban nem volt különösebb problémánk, bár dolgozni keményen kellett, így aztán előfordult, hogy összeesett valaki. Egy nőnek a fúró ment keresztül a fülén. A férfifoglyok - baloldali franciák, szlovákok, csehek - úgy próbáltak segíteni a kimerült nőkön, hogy elrontották a gépet és aztán 1-2 óra hosszáig javították. Ez azonban elég ritkán fordult elő, mert nagyon szigorú volt az ellenőrzés. Miket ki nem találtak! Eltűnt egy kenyér a kamrából. Ki tudott oda bemenni! Egy napi kenyérelvonás büntetést kaptunk. Az oroszok már nagyon közel voltak. A mi részlegünk utoljára állt le, március 15-én vagy 16-án. Elvittek bennünket tankcsapdát és lövészárkot ásni. A gyeptéglázást én végeztem, mert azt nagyon ügyesen csináltam. 8

11 km-re kellett gyalogolnunk, a szerszámokat - ásót, lapátot, csákányt - félúton vettük fel. Az ebédet oda is kihozták utánunk. Jöttek a repülőgépek, többször volt riadó, a németek rettenetesen féltek. Dugjuk el a fehér tálakat, mert az látszik. Ott fordult elő, hogy egyik, nagyon rossz állapotban lévő fogolytársünk, akit benn kellett volna hagyni a lágerben, nem tudott már menni, úgyhogy vinni kellett. Két oldalról fogták, támogatták. Az SS bement a sorba és megrugdosta. Kinn a sáncon aztán eldobta a sapkáját és mondta ennek a szerencsétlennek, hogy hozza vissza. Lelőtte. A hullát vittük haza. Egyszer aztán nem kellett kimenni sehová. Nagyon gyanús volt. Ültünk a láger sarkában a földön. Talán elvisznek innen máshová bennünket. A tábor két magasvasút kereszteződésénél feküdt. Emberek siettek kisbőröndökkel. Na, gondoltam magamban, itt valami nagy dolog következik, nagy változás. Hát valóban. Talán két nap telt el és akkor április 20-án vagy 21-én este megetettek minket. Úgy vágytunk már a krumplira! Nagy ritkán, ha adtak, 4-5 mogyorónyi szemet kaptunk. Most főtt krumplit és kenyérből készült levest adtak. A leves rettenetesen meg volt cukrozva. Mindenki jól teleette magát. Nekem az volt a szerencsém, hogy minden kijött belőlem. A sorakozóra már üres gyomorral jöttem a WC-ből. Este, sötét volt már. Elindítottak bennünket és azt mondták, lelövik, aki visszanéz. A menet elindult. Majdnem mindenkinek hasmenése volt. Az első éjszakát egy erdő tisztásán töltöttük. Megmondták, hogy a dolgunkat csak középen lehet elvégezni. Másnap korán reggel továbbindultunk, az oranienburgi (sachsenhauseni) törzstáborba. Egy teremtett lelket sem találtunk, azt már teljesen kiürítették. Fél napot töltöttünk ott és új SS-keretet kaptunk. A régiek lemaradtak, az újak hajtottak tovább minket. 12 napig vándoroltunk nyugat felé élelmezés nélkül. Letetvesedtünk, gyökereket, füveket eszegettünk, amit ki tudtunk tépni. Április már vége felé járt, az oroszok nagyon közel voltak. Pajtákban pihentünk meg. Nagyon örültünk, ha csépeletlen gabonát találtunk, mert az elrágcsálhattuk. Általában erdei utakon hajtottak bennünket. Pihenőkor füvet, gyökeret ettünk. Akkor persze disznók voltunk. Enni természetesen semmit sem adtak. Ha véletlenül falun mentünk keresztül és láttunk egy kutat, mindenki rohant oda. Elzavartak. Néhánynak sikerült inni, de a társaság nagy része szomjas maradt. Borzasztó állapotban menekültünk. Attól a bizonyos cukros vacsorától mindenki nagyon beteg lett. Nekem szerencsém volt. Az erőm is megmaradt. Vékony voltam amikor elvittek, kg. A soványabbak jobban bírták. Szegény anyám úgy szenvedett az éhségtől, hogy képes volt, még a munkáslágerben, fafűrészelést vállalt azért, hogy egy tányér szárított marharépalevest kapjon. Meg kellett neki magyaráznom, hogy több energiát fogyaszt el a munkával, mint amennyi ételt kap érte. Inkább az ágyon kell feküdni. Még a táborban reggelenként azt csináltam,

12 hogy a 1/2 4-es ébresztő után - 6-ra jártunk dolgozni - kabátban fölfeküdtem az ágyra, bakancsos lábamat az ágy végén lelógatva pihentem, ameddig lehetett. Az a 12 nap szörnyű volt. Nagyon sokan teljesen legyengültek, nem akartak továbbmenni, gorombán kellett velük bánni, lökdösni kellett őket, mert ha finomkodtunk, leültek az út szélére és akkor végük volt, agyonlőtték őket. Talán a 10. napon történt, hogy reggelre nem találtuk az SS-eket. Néhányan kimerészkedtek és szétszéledtek. Bizony fegyverrel terelték őket vissza az SS-ek. Még 2 napot mentünk. Egyik éjszakát egy falu, Krempendort közepén, valami nagygazda pajtájában töltöttük. A pajta egyik felében telepedhettünk le, a másik felébe tilos volt átmenni. Mikor reggel felébredtünk, láttuk, hogy eltűntek ismét a kísérőink. Féltünk megmozdulni, mi lesz most? Biztos csak becsaptak bennünket és mindjárt előjönnek. Aztán valahogy mégis előmerészkedtünk. A német gazdaasszonytól gyufát kértünk. A hátsó kertből krumplit szereztünk és parázsban megsütöttük. A betegeknek mondtuk, hogy a szenesét egyék, mert jót tesz a beleknek meg a gyomornak. Még mindig nem mertünk távolabbra menni. Aztán valamelyikünk mégiscsak kimerészkedett és jött vissza azzal, hogy akarunk-e eleven oroszt látni? Egy bögre liszt volt nála, amit az oroszoktól kapott. Mindenki tódult ki az utcára. Az oroszok a kocsikról szalonnát, kolbászt adtak le. Mit tudták ők, hogy nem biztos hogy jót tesznek ezzel. De a jó szándék megvolt bennük. Kenyeret is adtak, csak úgy menet közben nyújtva le. Az elvonulók után ottmaradóknak elmondtuk, hogy kik is vagyunk mi tulajdonképpen, magyar zsidók, akiket egy éve hurcoltak el. Azt mondták nekünk, költözzünk be német házakba, szedjük rendbe magunkat. Május 2-a volt, még nem ért véget a háború. Némelyikük be is kísérte társainkat a németek házaiba, de nem volt semmi durvaság. Mi egyelőre csak gyűjtögettük az élelmet az udvaron, a kertben. Bementünk a házakba is. A németek nagy része elmenekült, mindent otthagytak, fél disznót, fél oldalast, meg sok minden egyebet. Az oroszok felállítottak egy tábori konyhát és borsófőzeléket főztek hússal. Szétosztották közöttünk. Mi persze azzal a beteg gyomorral! Mivel edényünk nem volt, bementünk a német házakba és kértünk. Ahol nem volt senki, onnan elhoztuk. Mentünk az orosz konyhához és azok csak merték bele az ételt. Mindenki nagyon ki volt éhezve, nem nagyon voltunk tekintettel egymásra, kicsit elembertelenedett a társaság. Aztán természetesen minden rendeződött. Mi nyolcan voltunk együtt. Egy mama a lányával, három testvér és mi hárman - ez összesen nyolc. Bementünk egy német házba - óriási gazdasági épületei voltak - ahol két öreg lakott. A fiatalok vagy elbújtak, vagy elmenekültek. Elmondtuk, hogy mi, amilyen hamar csak lehet, haza aka-

13 runk menni, de egyelőre még nem lehet. Legyenek szívesek adjanak egy szobát, ahová betelepedhetünk és még az a kérésünk - mert láttuk, hogy van tehenük -, mindennap adjanak nekünk tejet. Az oroszok hoztak cukrot szalvétában, meg vajat. Mi ezekkel az öregekkel nagy békességben megvoltunk, nem is nagyon találkoztunk velük. A tejet mindennap ideadták. A két mama nálunk elég beteg volt - anyám járni sem tudott -, ezért megkértük a háziasszonyt, adjon nekünk egy tyúkot, mert levest szeretnénk főzni. Az én anyámnak 24 órája sem volt. Ha nem érnek bennünket utol az oroszok, neki vége. Nem tudott leülni, mert hús már nem volt a fenekén, kiállt a farcsontja. A szája vérzett, szóval rettentő rossz állapotban volt. Ő akkor valóban másodszor született meg. A háziasszonyunk meg is főzte a levest. Május nyolcadika volt, amikor - éppen a ház lépcsőfeljárójánál könyököltünk - kocsin egy orosz tiszt jött visszafelé, kezében térképpel. Vojna kaputt", mondta, mehetünk haza. Igen ám, de hogyan? Nincs erőnk, a két idős még gyalogolni sem tudott. Találtunk egy szekeret, szereztünk egy lovat. Ott csellengett két francia férfifogoly. Gondoltuk, jó lenne férfi is közénk. Ők jöttek hozzánk, kérdezték, van-e kávézaccunk? Spárgával fogtuk be a lovat, a kocsira föltettük a két beteget, meg egy kis cuccot és elindultunk. Be kellett menni egy kb. 10 km-re fekvő városba, ahol az orosz parancsnokság volt, ott adtak eligazítást. Eljutottunk odáig, de nem egyszerűen. Útközben elkopott a patája a lónak, eladtuk egy kenyérért. Megláttunk egy szép, nagy lovat. Szóltam az orosznak, fogja már meg, mert nekünk kell az a ló. Odahozta, de aztán kiderült, hogy nem megyünk vele semmire, mert nem egészséges, azért nem kellett senkinek. Valahogyan mégis eljutottunk az eligazítóhelyig. Na, ott volt aztán bábeli zűrzavar! Biztos megfordult ott Európa minden nációja! Elhurcoltak, baloldaliak, zsidók. Papírt kaptunk és megnyílt a sorompó előttünk, hogy mehetünk. Kocsit is, lovat is kaptunk. Csatlakozott hozzánk két magyar. Azt mondták, hogy ők jó katonák voltak, rendes emberek. Elhittük nekik. Pritzwalk volt az elosztó neve. Volt velünk egy cseh férfi is. Elhatároztuk, hogy mi nem szólalunk meg, hagyjuk csak őt beszélni, mert valami miatt a cseheket hamarabb elengedték. így aztán a sorompón szépen átjutottunk. Nem néztük meg, hogy hová irányítottak bennünket, mert a foglyok nagyobb részét feljavító lágerekbe küldték. Mi azonban elhatároztuk, hogy egyenesen jövünk haza. Térképet is szereztünk és jöttünk hazafelé légvonalban. Vonat csak Németország felétől közlekedett. Küstrinben volt a vasútállomás, ahová el kellett jutnunk. Már megint lóhiányban szenvedtünk. Erre az egyik férfi azt mondta, hogy hoz ő egyet. így is történt. Nem tudtuk, honnan hozta, csak amikor kiértünk a faluból, elénk ugrik egy asszony nagy jajveszékeléssel. Elloptuk

14 a lovát, itt van három gyerekkel, elmenekült, de ló nélkül nem tud majd hazamenni. Minek menekültél el? - gondoltuk magunkban. Mi nem menekültünk, hanem elhurcoltak. Egy orosz teherautó jött éppen arra. Ült benne egy tiszt. A nő leállította és megkezdődött az alkudozás. Az orosz tiszt szerencsére beszélt franciául, így az egyik fogolytársnőnk elmondta neki, hogy kik vagyunk mi, bennünket a németek hurcoltak ide, nem jószántunkból jöttünk. Két betegünk van, gyalog nem jutunk el velük a vasútig. Az orosz tiszt azt mondta, hogy a gyerekekre való tekintettel adjuk vissza az asszonynak a lovat, minket pedig teherautóval bevisz az állomásra. így is történt. Május 2-án szabadultunk, 28-án pedig már Miskolcon voltunk, ezzel a két járóképtelen beteggel, Az ellátásunkról természetesen magunknak kellett gondoskodni, sehol sem adtak semmit. Küstrinben felszálltunk a vonatra. Aztán a krakkói állomásra emlékszem. Ott cseréltünk négy párnahuzatot rizsre. Amikor elindultunk a faluból, hoztunk egy kis élelmet, meg néhány egyéb dolgot magunkkal. Sajnos a két katonával megjártuk, megpróbáltak visszaélni helyzetükkel, szerettek volna kifosztani minket. Nagyon be kellett osztani az élelmet. A magyar határon volt nehéz átjönni. MezŐlaborchoz érkeztünk. Akkor csinálták ott az átkelési síneket. Egy próbamozdony jött át, amelyen nem volt szabad utast szállítani. Addig könyörögtünk a vasútállomáson, amíg megengedték, hogy felkuporodjunk a szeneskocsiba. így kerültünk át Magyarországra. Miskolcon már felkészülten várták a hazatérőket a már otthon lévő munkaszolgálatos férfiak. Le lehetett feküdni, tisztálkodhattunk, ételt is kaptunk. Onnan már táviratoztunk is haza, hogy jövünk. 30- án itthon voltunk Gyulán édesanyámmal és húgommal. Apánk nem térhetett vissza, neki Auschwitzban gáz és krematórium lett a sorsa. Férjem a Donnál pusztult el, mint munkaszolgálatos. Elmesélem egyik személyes élményemet. A menetelés során, az utolsó előtti napon, amikor egy pajtában pihentünk meg, valamelyik társunk elment egy 100 m-re lévő krumplisveremhez és hozott is krumplit. Németországban rengeteg ilyen verem volt, csak hát mi nem jutottunk hozzá. Anyám sírt az éhségtől. Nem tudtam megállni, hogy el ne menjek. Odamentem én is a veremhez. Volt már benne egy lyuk. Benyúltam, kivettem a krumplit, bele a gelebembe. Egyszer csak hallom, hogy kiabál az SS katona - úgy hívtuk, a kis gyilkos", hiszen 20 éves sem volt -, ordít, de azért még egyszer belenyúltam a verembe. Akkor már lőtt. Hát ez már nem tréfa, de azért még egyszer belenyúltam. Ő lőtt újra. Indultam visszafelé, ő meg jött felém. Van még ott valaki? - kérdezte. Mondtam, hogy csak egyedül voltam. Először adott egy akkora pofont, hogy többször megpördültem a tengelyem körül, de talpon maradtam. Akkor fogta a puskacsövet, és a

15 puskatussal alulról hatalmasat ütött a fenekemre. A krumpli egy része elgurult. Pár darab azért csak megmaradt. A térdem összeroskadt és féli guggolva lépegettem vissza. A pajtában nem akartam anyámnak elmondani, csakhogy nem tudtam leülni. Próbáltam kihúzni magam, majd letérdeltem a boglyába, ahol hevertünk. Anyám rám nézett: Téged megvert a kis gyilkos"! Ennek aztán örök nyoma maradt, amit tulajdonképpen csak szülés után tudtam meg.

Egy fényképbe írt családtörténet

Egy fényképbe írt családtörténet Egy fényképbe írt családtörténet 1. A szülőfalum nevének eredete Vámosmikola Hont vármegyéhez tartozott, s ez a falu a XX. század elején központi szerepet töltött be a vármegyében. Itt volt/van a buszjárat

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Dr. Kutnyányszky Valéria

Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria 2009 őszén egy hónapot töltött a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Kiwanjában. A bükkösdi homeopátiás orvos az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU)

Részletesebben

PETOCZ-nyomda indd :14:41

PETOCZ-nyomda indd :14:41 ez az utazás talán a legrosszabb emlékeim egyike. Ezért nem tudok erről az utazásról mit mondani. Minden olyan ideiglenesnek tűnt akkoriban. Bizonytalannak. És ez a bizonytalanság, ez volt talán a legkimerítőbb.

Részletesebben

A macska keresztfia. (széki népmese)

A macska keresztfia. (széki népmese) A macska keresztfia (széki népmese) Egyszer egy macska játszadozott egy egérrel. Meg akarta enni. Hát aztán már az egeret megsajnálta, olyan ügyes egér volt. Meggondolkozott a macska, s nem ette meg. -

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett

Részletesebben

Mi lesz veled. A Nyíregyháza környéki tanyavilág lakói hagyományosan

Mi lesz veled. A Nyíregyháza környéki tanyavilág lakói hagyományosan Mi lesz veled *» * A Nyíregyháza környéki tanyavilág lakói hagyományosan evangélikusok, a gyerekek közül sokan most is a városi evangélikus iskolákba járnak. A fiatalok viszont már a közeli megyeszékhelyen

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Beszámoló. Szakmai gyakorlatról. Lengyelország május. Készítette: Nedreu Flórián

Beszámoló. Szakmai gyakorlatról. Lengyelország május. Készítette: Nedreu Flórián Beszámoló Szakmai gyakorlatról Lengyelország 2018. május Készítette: Nedreu Flórián Első hét Reggel 5-kor indultam Kétegyházáról, nagyon szép tájakon vezetett az utunk. Az első megálló egy benzinkútnál

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI

MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI Minden láng fölfelé lobog. Az emberi lélek is láng. Tánczos István igazgató tanító visszaemlékezései a kerekharaszti iskoláról A visszaemlékező 42 évi hivatásszeretettől vezérelt pedagógus

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Z G I A T K Ö E R É E T T N

Z G I A T K Ö E R É E T T N Z G I A K Ö E R É E N B. D. Dezső (szül. 1930-) (B.D.-el nem sikerült kapcsolatba lépnünk, ezért az ő történetét, amelyet a Holokauszt Dokumentációs Központ irattárában őriznek, álnéven tudjuk csak közzétenni.)

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

1. Melléklet. 2. Melléklet. Interjú D.-vel. Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Geri a nagy parker, Azt hiszi, hogy ő a Marveles Peter Parker

1. Melléklet. 2. Melléklet. Interjú D.-vel. Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Geri a nagy parker, Azt hiszi, hogy ő a Marveles Peter Parker 194 1. Melléklet Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Ez itt a Dobbantó! Was is das? Ez nem gáz! Kriszbá az osztályfőnökünk Vele cool az egyéni fejlődési tervünk Edit nénit se felejtsük el hozzá fordulunk, ha

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

HÍD MÚLT ÉS JELEN KÖZT

HÍD MÚLT ÉS JELEN KÖZT HÍD MÚLT ÉS JELEN KÖZT Csapat neve: Iskola neve: Szerezhető pontszám: 120 pont Elért pontszám: Beküldési cím: Abacusan Stúdió, 1193 Budapest Klapka u. 47. 2. A következő feladatok megoldása előtt tanulmányozzátok

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

Első nap. Jól éreztük magunkat, sok szép, újat tanultunk Erdély történelméről és számos szép, régi építményt láthattunk.

Első nap. Jól éreztük magunkat, sok szép, újat tanultunk Erdély történelméről és számos szép, régi építményt láthattunk. Első nap Reggel 6-kor indultunk a Cseresnyés Kollégium elől. A határ átlépése után az első megállónk Nagyszalonta volt. Megnéztük a város főterét ahol Erdély egyetlen Kossuth Lajos szobor található. Ellátogattunk

Részletesebben

SZAKMAI GYAKORLAT BESZÁMOLÓ LUKÁCS ZSÓFIA 2015/2016 MÁLTA

SZAKMAI GYAKORLAT BESZÁMOLÓ LUKÁCS ZSÓFIA 2015/2016 MÁLTA SZAKMAI GYAKORLAT BESZÁMOLÓ LUKÁCS ZSÓFIA 2015/2016 MÁLTA Szakmai gyakorlatomat Máltán, a Vera Sant Fournier Interior Design Studionál végeztem. Ez a csupán három főből álló cég elsősorban magánlakások

Részletesebben

Az oregoni Portlandben van olyan év, amikor a tél ónos

Az oregoni Portlandben van olyan év, amikor a tél ónos 1. Viharfelhők gyülekeznek Legszánandóbb az emberek között, ki álmait ezüstre és aranyra váltja. Kahlil Gibran Az oregoni Portlandben van olyan év, amikor a tél ónos esőt köpködő, havat hányó zsarnokot

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Fényképalbum. A fénykép készítésének éve:

Fényképalbum. A fénykép készítésének éve: Fényképalbum Az interjúalany neve: A fénykép készítésének helye: A fénykép készítésének éve: Szüleim Budapest 1980-as évek Ők a szüleim. Ez a kép már itt készült, Budapesten. Volt egy kicsi lakásuk, és

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

Svájci tanulmányút. Basel

Svájci tanulmányút. Basel Svájci tanulmányút Basel A tanulmányúton öten vettünk részt; két tanár, Gál Anikó és Dékány István, valamint három diák: Annus Péter, Pászti Ferenc és én, Papp Zsolt. 2013. január 22-én hajnali 2 órakor

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

Bocskor Bill Turner. Jól éreztem magam a kellemes társaságnak köszönhetően hamar elment az idő. Sok szép dolgot láttam az út során.

Bocskor Bill Turner. Jól éreztem magam a kellemes társaságnak köszönhetően hamar elment az idő. Sok szép dolgot láttam az út során. Bocskor Bill Turner nov. 7 Péntek Utazás: Jól éreztem magam a kellemes társaságnak köszönhetően hamar elment az idő. Sok szép dolgot láttam az út során. Szállás: Komfortos,tiszta,kényelmes és nagyon bejövös

Részletesebben

Finnországi beszámoló 2011.10.24. - 2011.11.7.

Finnországi beszámoló 2011.10.24. - 2011.11.7. Finnországi beszámoló 2011.10.24. - 2011.11.7. 2011.10.24. hétfő Ma reggel 9:00-kor a Kőbánya-Kispest 200E buszmegállójában találkoztuk. Felszálltunk a buszra és elindultunk a Liszt Ferenc (Ferihegy) reptér

Részletesebben

Június 19. csütörtök

Június 19. csütörtök Június 19. csütörtök A tegnapi túra a városban úgy kinyuvasztotta a lábam, mint egy nehéz nap a Caminon. Igaz, több mint két órát mentem, megállás nélkül, és a szandálban, amiről már kiderült, hogy nem

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

DOMSZKY ZOLTÁN. 69 nap alatt Magyarország körül

DOMSZKY ZOLTÁN. 69 nap alatt Magyarország körül DOMSZKY ZOLTÁN 69 nap alatt Magyarország körül Előzmények Sajnos nem olyan régtől túrázom talán úgy 10 éve kezdtem, de nagyon megszerettem, és belekóstoltam a teljesítménytúrázás műfajába is. Nagyon lelkes

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES festményeket pedig kevés kivétellel mindig megsiratom. De csapodár fajta az ószeres, szerelmes lesz néhány tárgyba, de aztán eladja, utána meg kesereg, miért tette. SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY

Részletesebben

I: Köszönjük szépen, hogy itt van velünk megint. Legyen szíves mindenekelőtt elmondani a nevét.

I: Köszönjük szépen, hogy itt van velünk megint. Legyen szíves mindenekelőtt elmondani a nevét. Bártfai Imréné Pálosi Ilona I: Köszönjük szépen, hogy itt van velünk megint. Legyen szíves mindenekelőtt elmondani a nevét. BI: Bártfai Imréné. I: A lánykori neve? BI: Pálosi Ilona. I: Mikor született?

Részletesebben

oral history Változatok az identitásra SÁRAI SZABÓ KATALIN

oral history Változatok az identitásra SÁRAI SZABÓ KATALIN oral history 186 [ ] SÁRAI SZABÓ KATALIN Változatok az identitásra Az utóbbi években Magyarországon is egyre több kutató fordul a nôtörténet (gender) felé, és szaporodik az egyes nôi csoportok vizsgálatával

Részletesebben

Arányossággal kapcsolatos feladatok

Arányossággal kapcsolatos feladatok Arányossággal kapcsolatos feladatok 1. Egy régi óra 4 óra alatt 8 percet késik. Mennyivel kell elrevidd az órát este 10 órakor, ha reggel pontosan 7-kor akarsz ébredni?. 6 munkás egy munkát 1 nap alatt

Részletesebben

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény ember és a felesége.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény ember és a felesége. A három kívánság Magyar népmese Szabó Enikő illusztrációival Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény ember és a felesége. Fiatalok voltak, szerették is egymást, de a nagy szegénység miatt sokat veszekedtek.

Részletesebben

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével Nekem ez az életem Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével A patika igényesen felújított, orvosi rendelôknek is helyet adó épületben található a kisváros egyik terének sarkán. A

Részletesebben

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET I. évfolyam 3. szám szeptember, október Akarod hallani a jó hírt? Mindennek Királya Mindennek Királya, az Istennek Fia, égnek, földnek Ura Akinek véd minket a karja tőlünk

Részletesebben

ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT. A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról.

ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT. A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról. ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról. 3 ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT Ő av apukám,

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Zágoni Balázs. Barni Berlinben. meseregény. M. Tóth Géza rajzaival

Zágoni Balázs. Barni Berlinben. meseregény. M. Tóth Géza rajzaival Zágoni Balázs Barni Berlinben meseregény M. Tóth Géza rajzaival Koinónia Kolozsvár 2016 Első fejezet, amelyből megtudjuk, hogy Barni mennyi mindent tud Barni rengeteget tudott a nagyvárosokról, különösen

Részletesebben

Spanyolországi beszámoló

Spanyolországi beszámoló Spanyolországi beszámoló Rettentően vártam már hogy végre eljöjjön a nap, hogy Spanyolországba utazzunk, mivel ez lett volna az első utam, amit repülővel tettem volna meg, ami már magában elég ok a nagy

Részletesebben

Egy kezdő cangás megpróbáltatásai a Mátra Maratonon

Egy kezdő cangás megpróbáltatásai a Mátra Maratonon Egy kezdő cangás megpróbáltatásai a Mátra Maratonon Avagy milyen mikor egy 60 éves "papa" a trecking bicóval elhúz melletted az erdőben :) Készítette: Lőrincz Ádám 2013. szeptember 8. Tartalomjegyzék I.

Részletesebben

A politikai és a szakmai vezetés találkozása volt a motor

A politikai és a szakmai vezetés találkozása volt a motor Bánszky Pál A politikai és a szakmai vezetés találkozása volt a motor Ön nem kecskeméti, mégis nagyon sokat tett az utóbbi évtizedekben Kecskemét város kulturális életéért. Honnan származik, hogyan került

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj 14 tiszatáj TANDORI DEZSÕ Hitman Hitman nincs a szótárban, a szótárban nincs. De hát ember nem ad lónak olyan nevet, hogy Úgy Jól Ötvenen Túl. Nem ad, öreg, lónak ember olyan nevet, hogy... mondom. Mondja

Részletesebben

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban?

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? A Jövô diákja Felkelni nehéz dolog, fél hét elôtt sosem sikerül. Az indulásig hátra lévô fél óra arra ugyan elég volna, hogy magamra rángassak valamit, aztán

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

A három narancs spanyol népmese

A három narancs spanyol népmese BOLDOG KARÁCSONYT! Veronika meséi A három narancs spanyol népmese Sok-sok évvel ezel tt élt egy faluban egy öregasszony, akinek három feln tt fia volt. Éppen házasulandó korban, de sajnos nem találtak

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

Hangos mesék, versek és ismeretterjesztő cikkek a szövegértés fejlesztésére. Pirosmalac. Hangos mese

Hangos mesék, versek és ismeretterjesztő cikkek a szövegértés fejlesztésére. Pirosmalac. Hangos mese Varázsbetű Mesetár Hangos mesék, versek és ismeretterjesztő cikkek a szövegértés fejlesztésére http://varazsbetu.hu/mesetar Pirosmalac Hangos mese (A hanganyag itt található: http://varazsbetu.hu/mesetar/pirosmalac)

Részletesebben

GyalogTrefort vándortábor

GyalogTrefort vándortábor 65 1 beszámolók nyári programokról 2 GyalogTrefort vándortábor 26. túra Országos Kéktúra (2011. június 26. július 1.) Útvonal: Mátraverebély > Ágasvári turistaház > Mátraszentistván > Mátraszentlászló

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

SZKA208_31. Különbözőek az emlékeink

SZKA208_31. Különbözőek az emlékeink SZKA208_31 Különbözőek az emlékeink tanulói KÜLÖNBÖZÕEK AZ EMLÉKEINK 8. évfolyam 343 31/1 NAGYSZÜLEINK VILÁGA KÉPEKBEN Csoportos feladatlap A látott képek alapján idézzétek fel, hogy mi minden jellemezte

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Régi dolgok, nehéz sorsok. Írta: Fülöp Tiborné

Régi dolgok, nehéz sorsok. Írta: Fülöp Tiborné Régi dolgok, nehéz sorsok Írta: Fülöp Tiborné Előszó 1933-ban születtem, egy nagyon szép kis faluban, földműves családban. Szegények voltunk. Nagyszüleim még közepesen jómódú család volt, de a nagyapám

Részletesebben

Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten)

Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten) Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten) A 2013/2014. tanévben immár harmadik alkalommal megrendezett Jakucs László Nemzetközi Földrajzversenyen elért első helyezésünkkel csapattársam, Boros János Mátyás,

Részletesebben

Én Istenem! Miért hagytál el engem?

Én Istenem! Miért hagytál el engem? Édes Illat Én Istenem! Miért hagytál el engem? Sóhajtotta Jézus, miközben a fakereszten felfüggesztve, vércseppek csöpögtek végig a testén. És akkor, nem lélegzett többet. Nem, te voltál minden reményem!

Részletesebben

Grilla Stúdiója - gyógytorna, szülésfelkészítés

Grilla Stúdiója - gyógytorna, szülésfelkészítés Az ikrek nevelése R.: - Önt talán azért is érdekli az ikerkutatás, az ikergyerekek világa és élete, mert Ön is egy iker, ikerpár egyik tagja. Önök egypetéjû ikrek, vagy kétpetéjû ikrek? Métneki Júlia,

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás?

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás? DRÁMAJÁTÉK TINIKNEK Vári Lili: A KULCS A történet egy vallási középiskolában játszódik. Szereplők: Tanár dr Wieser Tanár Brown Diákok: Jim, Larry, Jeff, Tom és Matthew Első szín (Osztályterem, a diákok

Részletesebben

Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum 7400 Kaposvár, Fő u. 10. Bejelentkezés: +36 30 869 6052. www.smmi.hu

Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum 7400 Kaposvár, Fő u. 10. Bejelentkezés: +36 30 869 6052. www.smmi.hu Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum 7400 Kaposvár, Fő u. 10. Bejelentkezés: +36 30 869 6052 www.smmi.hu 2 I. 1. FELADAT A tulipános láda egyik felét már kifestette a mester. Fejezd be te a másik

Részletesebben

Rodosz. Készítette: Horváth Erzsébet 2016.

Rodosz. Készítette: Horváth Erzsébet 2016. Rodosz Készítette: Horváth Erzsébet 2016. Az utazás elött pár nappal már elkezdtem minden szükséges dolgot beszerezni, ami az induláshoz kell. Nagyon vártam már az indulást, mert még sosem utaztam repülőgépen.

Részletesebben

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell.

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell. Tantárgy: szövegértés,- szövegalkotás Időkeret:2x45 perc Korosztály: 1. évfolyam Az óra célja: testtudat fejlesztése, térérzékelés tudatosítása, sajátmozgásérzék ápolása, figyelem tartósságának megteremtése,

Részletesebben

ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam

ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam Szerelmes versfüzér 1. Nyolcvan sor a fáról, amire rádőlnél Ha most rádőlsz arra a fára, Ki fog dőlni és pont telibe talál- Na. Én állok a fa másik oldalán Pont

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

Annus szobalányként dolgozott,

Annus szobalányként dolgozott, Annus döntése Annus szobalányként dolgozott, akkor már majdnem 10 éve, amikor az asszonya váratlan ajánlattal állt elő. Kedves Annuskám, tudja mennyire szeretjük magát, a férjem és én is. Családtagnak

Részletesebben

Magyar karácsonyi népszokások 3.rész

Magyar karácsonyi népszokások 3.rész 2014 december 26. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna az ünnephez kapcsolódó

Részletesebben

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első

Részletesebben

A Cseppnyi Önbizalom kútja

A Cseppnyi Önbizalom kútja Bertóti Johanna A Cseppnyi Önbizalom kútja Szereplők: Fodor testvérek (kertészlegények) Bodor Magnólia, tündér Kuruzs Ló Utolsó Sárkány Kurta Farkú Malac Félénk Tigris 1 1. jelenet Kert. Csukott szirmú

Részletesebben

Ő is móriczos diák volt

Ő is móriczos diák volt Ő is móriczos diák volt 107 Az idén évkönyvünk vendége Gryllus Dorka színésznő, aki 1987 és 1991 között volt iskolánk diákja. Vöröslő arccal, zihálva rohantam be egy magyar népmese címére hallgató pesti

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán. Bereczky Réka 6. b

Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán. Bereczky Réka 6. b Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán 6. b Meglátogattuk Barkóczi Sándorné Juliska nénit, aki a város legidősebb lakója. Ő még jól emlékszik a régi szokásokra és viseletekre, emlékeit szívesen megosztotta

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Villás Lajos: Blokád a Váci úton 2008. September 28.

Villás Lajos: Blokád a Váci úton 2008. September 28. Villás Lajos: Blokád a Váci úton 2008. September 28. Valahol az országban, rendõrök, és romák "szövetséget kötöttek". Szövetséget kötöttek arra, hogy közösen, kéz a kézben fognak fellépni mindenkivel szemben,

Részletesebben

M ár meg isházasodik, ha tizenöt-tizenhat éves

M ár meg isházasodik, ha tizenöt-tizenhat éves M ár meg isházasodik, ha tizenöt-tizenhat éves Mióta van itt, itt született T-n? Én T-n születtem, idevalósi vagyok, és1989 júniusától vagyok iskolaigazgató. Hány roma gyerek jár körülbelül az iskolába

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

AZ ÚJ CSALÁD MOZGALOM HÍRLEVELE

AZ ÚJ CSALÁD MOZGALOM HÍRLEVELE AZ ÚJ CSALÁD MOZGALOM HÍRLEVELE 3. szám, 2015. március 3. szám - 2015. március Apró lépések a családokért Néhány évvel ezelőtt egy kolléganőm felhívott, hogy nem tudja, mit csináljon, ugyanis abortuszra

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

A legszebb mesék Mátyás királyról

A legszebb mesék Mátyás királyról A legszebb mesék Mátyás királyról Roland Tartalomjegyzék Mátyás király és a kolozsvári bíró / 4 Egyszer volt Budán kutyavásár / 8 Mátyás király és a huszár / 12 Mátyás király és a százesztendős ember /

Részletesebben

Erasmus+ Lengyelország

Erasmus+ Lengyelország Erasmus+ Lengyelország 2016.05.30.-2016.06.05. Hétfőn indultunk Lengyelországba vonattal, az út 8 óra hosszú volt. A vége felé mindenki unta már az ülést. Katowicénél át kellett szállni egy másik vonatra,

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

Tizenharmadik lecke Juszuf és Gergely

Tizenharmadik lecke Juszuf és Gergely Tizenharmadik lecke Juszuf és Gergely Vendégek jönnek Te, Gergely, nem akarsz fölkelni? Tizenegy óra van! Mi van? Már tizenegy óra? És te már fönn vagy? Akkor nekem is föl kell kelnem. Mindjárt itt vannak

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

Feldmár András ÉLETUNALOM, ÉLETTÉR, ÉLETKEDV

Feldmár András ÉLETUNALOM, ÉLETTÉR, ÉLETKEDV Feldmár András ÉLETUNALOM, ÉLETTÉR, ÉLETKEDV A kötet gondozásában közremûködött a Feldmár Intézet. A Feldmár Intézet szellemi mûhely, amely a filozófia, az etika és az interperszonális fenomenológia eszközeivel

Részletesebben

Varga Péter színes fotója a Képtár mellékletben

Varga Péter színes fotója a Képtár mellékletben Varga Péter: Skandinávium Varga Péter színes fotója a Képtár mellékletben Rügyek 3253 Varga Péter Ah, fehér ember Bárcsak elég vér lenne a pucámban, s lefotóznám! Egy börtönszerű, szürke, magas kerítéssel

Részletesebben

Húsz év mellékvágány után újra lendületben

Húsz év mellékvágány után újra lendületben 2007-06-22 Húsz év mellékvágány után újra lendületben Bodrogi Gyula a mesterekről, a zsákutcákról és a nagy visszatérésről Bodrogi Gyula, a Nemzeti Színház művésze, valósággal kivirult, mióta nem a Vidám

Részletesebben

Németország ( )

Németország ( ) Németország (2018.11.18-2018.11.27.) A programról röviden: A Generation Europe által szervezett program olyan projekt, ahol velünk egykorú fiatalok tanulhatnak a demokráciáról, emberi jogokról és az aktív

Részletesebben

Meg is vették, de elébb úgy csinált, mintha nem szívesen adná, de oda adta. Elmegy a két katona, mennek a másik kocsmába. Rendelnek csára-búra,

Meg is vették, de elébb úgy csinált, mintha nem szívesen adná, de oda adta. Elmegy a két katona, mennek a másik kocsmába. Rendelnek csára-búra, Csalóka Péter Vót egyszer egy dologkerülő ember, kiment az erdőbe, nekidőt egy fának, a fa görbe vót, oszt úgy tett, mintha támasztotta vóna, hogy le ne dőjjön. Arra megyen két katona lóháton, osztan odaköszönnek

Részletesebben