A SZOCIÁLIS GAZDASÁG AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Átírás

1 A SZOCIÁLIS GAZDASÁG AZ EURÓPAI UNIÓBAN A CIRIEC (A Köztulajdonú, Szociális és Szövetkezeti Gazdaság Nemzetközi Kutató- és Tájékoztatóközpontja ) által az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére készített jelentés összefoglalása HU

2 - 1 - TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS A SZOCIÁLIS GAZDASÁG KONCEPCIÓJÁNAK FEJLŐDÉSE FŐ ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEK A SZOCIÁLIS GAZDASÁG KONCEPCIÓJÁVAL KAPCSOLATBAN A SZOCIÁLIS GAZDASÁG NEMZETI KONCEPCIÓI A SZOCIÁLIS GAZDASÁG ÖSSZETEVŐI A SZOCIÁLIS GAZDASÁG PLATFORMJAI ÉS HÁLÓZATAI EURÓPÁBAN A SZOCIÁLIS GAZDASÁG AZ EURÓPAI UNIÓBAN A SZÁMOK TÜKRÉBEN A SZOCIÁLIS GAZDASÁG TERÉN TEVÉKENYKEDŐ VÁLLALATOK ÉS SZERVEZETEK PÉLDÁI A SZOCIÁLIS GAZDASÁG : A SZOCIÁLIS KÖZÉRDEK PÓLUSA A SZOCIÁLIS GAZDASÁG SZEREPLŐIRE VONATKOZÓ JOGALKOTÁS AZ EURÓPAI UNIÓBAN A SZOCIÁLIS GAZDASÁGRA IRÁNYULÓ KÖZPOLITIKÁK AZ EURÓPAI UNIÓ ORSZÁGAIBAN A SZOCIÁLIS GAZDASÁGRA IRÁNYULÓ KÖZPOLITIKÁK AZ EURÓPAI UNIÓ SZINTJÉN TENDENCIÁK ÉS KIHÍVÁSOK... 27

3 - 2 - BEVEZETÉS Ez a dokumentum az EGSZB (Európai Gazdasági és Szociális Bizottság) felkérésére a CIRIEC (Köztulajdonú, Szociális és Szövetkezeti Gazdaság Nemzetközi Kutató- és Tájékoztatóközpontja) által készített jelentés, amely egy fogalmi és összehasonlító tanulmány a szociális gazdaság (SZG) helyzetéről az Európai Unióban és annak 25 tagállamában. A jelentést 2006-ban készítették, így nem foglalkozik Bulgáriával és Romániával, mely országok január 1-jén csatlakoztak az Európai Unióhoz. A jelentést a CIRIEC munkatársai, Rafael Chaves és José Luis Monzón koordinálták és készítették, akiket a következő tagokból álló szakértői bizottság segített szakmai tanácsokkal: D. Demoustier (Franciaország), L. Frobel (Svédország) és R. Spear (Egyesült Királyság). Munkájukat olyan elismert ágazati szakértők is segítették, akik a szociális gazdaság különböző irányzatait képviselő szervezetek tagjai: Európai Szövetkezetek, az Önsegélyező Társaságok Nemzetközi Szövetsége (AIM), az Önsegélyező Biztosítótársaságok Nemzetközi Szövetsége (AISAM), a Szövetkezetek, Önsegélyező Társaságok, Szövetségek és Alapítványok Európai Állandó Konferenciája (CEP-CMAF), az Európai Alapítványi Központ (EFC), a Confederazione Cooperative Italiana (Olasz Szövetkezetek Szövetsége) (Confcooperative), a Lega Nazionale delle Cooperative e Mutue (Önsegélyező Társaságok és Szövetkezetek Nemzeti Ligája) (LEGACOOP) és a Confederación Empresarial Española de la Economía Social (A Szociális Gazdaság Spanyol Vállalkozói Szövetsége) (CEPES). A CIRIEC szociális gazdasággal foglalkozó tudományos bizottsága és a CIRIEC európai szekciói tevékenyen részt vettek e munkában. A szociális gazdaság fogalmi meghatározása az Európai Bizottságnak a szövetkezetekre és önsegélyező társaságokra vonatkozó szatellitszámlákról szóló kézikönyvén alapul, valamint a szociális gazdaságot Európában képviselő szervezetek hozzájárulásain, melyeket a széles körű politikai és tudományos egyetértés megvalósítása érdekében dolgoztak ki. A szociális gazdaság jelenlegi helyzetének országonkénti összehasonlító elemzése érdekében a CIRIEC olyan kapcsolati hálózatot hozott létre, amely kezdetben 26 uniós ország 52 szakértőjét foglalta magában (egyetemi dolgozók, ágazati szakértők és magas beosztású közalkalmazottak).

4 A SZOCIÁLIS GAZDASÁG KONCEPCIÓJÁNAK FEJLŐDÉSE 1.1 Népi szövetségek és szövetkezetek: a szociális gazdaság történelmi gyökerei Mint tevékenység a szociális gazdaság (SZG) történelmileg az alulról felfelé építkező szövetségekhez és szövetkezetekhez kötődik, melyek gerincét alkotják. A történelmi szövetkezeti mozgalomban kicsúcsosodó népi szövetségek magatartási érték- és elvrendszere meghatározó volt a szociális gazdaság modern koncepciója kialakításában, amely szövetkezetek, önsegélyező társaságok, szövetségek és alapítványok köré épül. 1.2 A szociális gazdaság tevékenységének jelenlegi hatóköre és területe Az EU 25 tagállamában 2005-ben több mint szövetkezet folytatott gazdasági tevékenységet. Ezek a szövetkezetek a gazdasági tevékenységek összes területén megalapozott pozíciókkal rendelkeznek, különösen azonban a mezőgazdaság, a pénzügyi közvetítés, kiskereskedelem és lakhatás terén, valamint az ipari, építőipari és szolgáltatási ágazatokban, társult munkán alapuló szövetkezetek formájában. Ezek a szövetkezetek 3,7 millió embert foglalkoztatnak közvetlenül, és 143 millió taggal rendelkeznek. Az egészségügyi és szociális jóléti önsegélyező társaságok több mint 120 millió ember számára nyújtanak segítséget és biztosítanak fedezetet. Az önsegélyező biztosítótársaságok piaci részesedése 23,7%. A 15 EU-tagállamban 1997-ben a szövetségek 6,3 millió embert foglalkoztattak, az EU 25 tagállamában 2005-ben pedig a GDP 4%-ért voltak felelősek, és az Európai Unió polgárainak 50%-a tartozott tagságukhoz ben a 15 EU-tagállamban több mint alapítvány működött, melyek 1980 óta erőteljes növekedésnek indultak a 25 tagállamban, ideértve az EU új tagállamait Közép- és Kelet-Európában. A 25 EU-tagállamban több mint 5 millió teljes munkaidőértékű önkéntes dolgozik. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy mennyiségi jelentőségén túl a szociális gazdaság az elmúlt években nemcsak abbéli képességéről tett tanúbizonyságot, hogy hatékonyan hozzájárul az új szociális problémák megoldásához, hanem megerősítette helyzetét is mint olyan, a stabil és fenntartható gazdasági növekedéshez szükséges intézmény, amely összehangolja a szolgáltatásokat az igényekkel, növeli a szociális szükségleteket szolgáló gazdasági tevékenységek értékét, gondoskodik a jövedelmek és a vagyon igazságosabb elosztásáról, helyreállítja az egyensúlyt a munkaerőpiacon, valamint elmélyíti és erősíti a gazdasági demokráciát. 1.3 A szociális gazdaság jelenlegi meghatározása és intézményes elismerése A szociális gazdaság legújabb saját szervezetei által elfogadott fogalmi meghatározása a Szövetkezetek, Önsegélyező Társaságok, Szövetségek és Alapítványok Európai Állandó

5 - 4 - Konferenciája (CEP-CMAF) által támogatott Szociális Gazdaság Elveinek Chartájában található. A következő elvekről van szó: Az egyéni és szociális célok előtérbe helyezése a tőkével szemben Önkéntes és nyílt tagság A tagság által gyakorolt demokratikus ellenőrzés (ez nem vonatkozik az alapítványokra, mivel ezeknek nincsenek tagjaik) A tagok/felhasználók érdekeinek összeegyeztetése a közérdekkel A szolidaritás és felelősség elveinek védelme, illetve alkalmazása Autonóm irányítás és az állami hatóságoktól való függetlenség A nyereség legnagyobb részét a fenntartható fejlődés céljaira, valamint a tagok érdekeit védő, illetve a közérdekű szolgáltatásokra fordítják. A szociális gazdaság térhódítását mind nemzeti, mind uniós szintű politikai és jogi körökben is elismerték. A közösségi szintet illetően az Európai Bizottság 1989-ben közleményt bocsátott ki a következő tárgyban: Vállalkozások a szociális gazdaságban: Európa határok nélküli piaca. Ugyanebben az évben az Európai Bizottság szponzorálta az első Európai Szociális Gazdasági Konferenciát (Párizs) és a XXIII. Főigazgatóság (Vállalkozáspolitika, elosztó kereskedelem, turizmus és szociális gazdaság) keretén belül létrehozta a szociális gazdasági osztályt ben, 1992-ben, 1993-ban és 1995-ben az Európai Bizottság támogatta a Rómában, Lisszabonban, Brüsszelben és Sevillában megrendezett Európai Szociális Gazdasági Konferenciákat ben a luxemburgi csúcstalálkozó elismerte a szociális gazdaság vállalatainak a helyi fejlődésben és munkahelyteremtésben játszott szerepét, és útjára indította A harmadik szektor és a foglalkoztatás elnevezésű kísérleti intézkedést, a szociális gazdaság területét választva hivatkozási területként. Az Európai Parlamentben hasonlóképpen 1990 óta működik az Európai Parlament szociális gazdasággal foglalkozó, képviselőcsoportok közötti csoportosulása ban az Európai Parlament arra kérte az Európai Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a szociális gazdaságot és dolgozzon ki közleményt az európai szociális modell e sarokkövéről. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) a maga részéről számos jelentést és véleményt tett közzé a szociális gazdaság vállalatainak a különböző közpolitikai célok elérése érdekében tett hozzájárulásáról. 1.4 A szociális gazdaság elismerése a nemzeti számlák rendszerében A szociális gazdaság koncepciójának részét képező vállalatokat és szervezeteket nem ismerik el külön intézményes területnek a nemzeti számlák rendszerében. A szövetkezetek, önsegélyező társaságok, szövetségek és alapítványok csak szórványosan jelennek meg a nemzeti számlákban, úgyhogy feltérképezésük nem könnyű feladat. Nemrég az Európai Bizottság kézikönyvet készített a szociális gazdaság vállalataira (szövetkezetek és önsegélyező társaságok) vonatkozó szatellitszámlák kidolgozásáról, amely lehetővé teszi, hogy

6 - 5 - következetes, pontos és megbízható adatokat gyűjtsenek a szociális gazdaság egyik nagyon fontos szegmenséről, azaz a szövetkezekről és önsegélyező társaságokról, illetve hasonló vállalatokról. Ahogy azt a szociális gazdaság vállalatainak szatellitszámláiról szóló kézikönyv megállapítja, a jelenlegi nemzeti számlarendszerek által alkalmazott módszerek melyek a XX. században gyökereznek eszközöket dolgoztak ki a legfontosabb összesített gazdasági adatok összegyűjtésére egy olyan vegyes gazdasági kontextusban, melyet egy erős kapitalista magánszektor és egy kiegészítő, gyakran beavatkozó jellegű közszféra jellemez. Ebből logikusan következik, hogy a nemzeti számlák rendszerében, amely egy kétpólusú intézményes valóság köré épül, nincs sok hely egy olyan harmadik pólus számára, amely nem állami, és nem is kapitalista (ez utóbbin gyakorlatilag a magánszektor egészét érthetjük). Ez fontos tényezőt jelentett annak indokolásában, hogy a szociális gazdaság miért nem jelenik meg intézményes jelleggel a jelenkor társaságaiban, és ahogyan azt az Európai Bizottság kézikönyve elismeri, ez a körülmény ellentétben áll a szociális gazdaság részét képező szervezetek egyre növekvő jelentőségével is. 1.5 A szociális gazdaságnak a nemzeti számlák rendszerével összhangban álló meghatározása A szociális gazdaság ebben a jelentésben javasolt munkadefiníciója a következő: Azon magán jellegű, formális keretek között szervezett vállalkozások csoportja, melyek döntéshozatali szabadsággal és önkéntes tagsággal rendelkeznek, és amelyeket tagjaik szükségleteinek piacon keresztül, áruk előállítása, szolgáltatásnyújtás, illetve biztosítás és finanszírozás nyújtása révén történő kielégítése érdekében hoztak létre, továbbá amelyek esetében a döntéshozatal, valamint bárminemű nyereség és többlet tagok közötti elosztása nem kapcsolódik közvetlenül a tagok által befektetett tőkéhez, illetve befizetett díjhoz, és amelyek esetében minden tag egy szavazattal rendelkezik. A szociális gazdaság továbbá magában foglal olyan magán jellegű, formális keretek között szervezett, döntéshozatali szabadsággal és önkéntes tagsággal rendelkező szervezeteket, amelyek nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtanak háztartások részére, és amelyeknek esetleges nyereségtöbbletét nem sajátíthatják ki az őket létrehozó, ellenőrző vagy finanszírozó pénzügyi szereplők. Ez a definíció teljes összhangban áll a szociális gazdaságnak azzal a fogalmi meghatározásával, amelyet a CEP-CMAF által kidolgozott Szociális Gazdaság Elveinek Chartája rögzít. A nemzeti számlák vonatkozásában a szociális gazdaság két fő területet foglal magában: a) a piaci vagy üzleti szektort és b) a nem piaci jellegű termelői szektort. Ez az osztályozás nagyon hasznos megbízható statisztikák készítéséhez és gazdasági tevékenységek elemzéséhez a jelenleg hatályos nemzeti számlarendszerekkel összhangban. Ugyanakkor szociális gazdasági szempontból vannak átfedések a két szektor között, és szoros kapcsolatok léteznek a piaci és nem-piaci terület között a szociális gazdaságon belül egy olyan jellemzőnek köszönhetően, melyet a szociális gazdaság valamennyi vállalkozása magáénak mondhat: olyan személyek vállalkozásairól van szó, akik elsősorban egyének szükségleteinek kielégítésére irányuló tevékenységet folytatnak, nem pedig kapitalista befektetők pénzügyi érdekeit szolgálják.

7 - 6 - A fenti meghatározás értelmében a szociális gazdaság szóban forgó szektorainak közös jellemzői a következők: 1) Magánszektorokról van szó, azaz nem részei a közszférának, és nem tartoznak ez utóbbi ellenőrzése alá; 2) Formális szervezeti keretek között működnek, azaz általában jogi személyeknek tekinthetők; 3) Döntéshozatali autonómiával rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy szabadon választhatják, illetve meneszthetik irányítótestületeiket, valamint ellenőrizhetik, illetve szervezhetik meg tevékenységeiket; 4) Tagságuk önkéntes, azaz nem kötelező csatlakozni hozzájuk; 5) Bármilyen esetleges nyereség vagy nyereségtöbblet elosztása tagjaik között nem a tagok által befektetett tőkével vagy befizetett díjjal arányos, hanem a szervezet javára kifejtett tevékenységeik vagy a szervezettel történő együttműködésük mértékével. 6) Olyan jellegű gazdasági tevékenységet folytatnak, amely egyének, háztartások és családok szükségleteit elégíti ki. Ezért a szociális gazdaság szervezeteire úgy tekintenek, mint az emberek javát és nem a tőkét szolgáló szervezetekre. Bár tőkét és egyéb nem pénzügyi jellegű forrásokat vesznek igénybe működésükhöz, nem a tőke érdekeit szolgálják. 7) Demokratikus szervezetek. Néhány önkéntes szervezet kivételével, melyek nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtanak háztartások részére, a szociális gazdaság elsődleges szervezetei az egy tag egy szavazat elvét alkalmazzák döntéshozatali folyamataikban, függetlenül a tagok által befektetett tőkétől, illetve megfizetett díjtól. Az egyéb szinteken működő szervezetek is demokratikusan szerveződnek. A tagok a döntéshozatali hatáskör többségi vagy kizárólagos ellenőrzése felett rendelkeznek a szervezeten belül. A szociális gazdaság vállalatainak rendkívül fontos, történelmükben mélyen gyökerező jellemzője a döntéshozatali folyamat azonos szavazati jogokon nyugvó ( egy tag egy szavazat ) demokratikus ellenőrzése. Ugyanakkor a szociális gazdaság fent rögzített munkadefiníciója az olyan önkéntes nonprofit szervezetek bevonását is megengedi, amelyek a háztartásoknak szóló, nem piaci jellegű szolgáltatások nyújtói, még abban az esetben is, ha ezek szerkezete nem demokratikus, mivel ezáltal lehetővé válik, hogy a megkérdőjelezhetetlenül szociális közérdeket szolgáló szociális vagy érdemi javakat termelő harmadik szektorbeli fontos jóléti szervezeteket a szociális gazdasághoz számítsák.

8 - 7 - A szociális gazdaság piaci vagy üzleti szektora A szociális gazdaság piaci, illetve üzleti szektora lényegében szövetkezetekből és önsegélyező társaságokból, szövetkezetek, önsegélyező társaságok és egyéb szociális gazdasági szervezetek által ellenőrzött üzleti csoportokból áll, úgymint a spanyol sociedades laborales (munkaügyi társaságok) vagy a szociális gazdaság vállalatait szolgáló egyéb nonprofit intézmények. A szociális gazdaság nem piaci jellegű szektora A szóban forgó szektor legnagyobb részét szövetségek és alapítványok alkotják, habár itt más jogi típusú szervezetekkel is találkozhatunk. Ehhez a szektorhoz tartozik valamennyi olyan szociális gazdasági szervezet, amelyeket a nemzeti számlák kritériumai alapján nem piaci jellegű termelőknek tekintenek, azaz olyan termelőkről van szó, melyek termékük legnagyobb részét ingyen vagy gazdasági szempontból elhanyagolhatóan alacsony áron szállítják. 1.6 Szociális gazdaság : pluralizmus és közös lényegi identitás A szociális gazdaság Európában a szociális közérdek pólusaként a kapitalista magánszektor és a közszféra között helyezkedik el. Működésében szereplők sokasága vesz részt. A szociális gazdaság tevékenységi területét a régi és új szociális szükségletek határozzák meg. Ezeket a szükségleteket az érintett szereplők kielégíthetik a piacon működő vállalatok segítségével, ahonnan majdnem az összes szövetkezet és önsegélyező társaság beszerzi forrásainak legnagyobb részét, illetve szövetségek és alapítványok révén, amelyek majdnem minden esetben nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtanak egyének, háztartások vagy családok részére, és forrásaik legnagyobb részét adományokból, tagsági díjakból és támogatásokból stb. szerzik. Tagadhatatlan, hogy a szociális gazdasági szervezetek forrásainak és szereplőinek sokfélesége magatartásuk és környezetükkel való viszonyuk dinamikájának különbözőségét eredményezi. Például önkéntesekkel elsősorban a nem piaci jellegű szektor szervezeteiben (főképp szövetségek és alapítványok) találkozhatunk, míg a szociális gazdaság piaci szektorából (szövetkezetek, önsegélyező társaságok és hasonló vállalatok) gyakorlatilag hiányoznak az önkéntesek, kivéve a szociális vállalkozásokat, melyek szembeszökő példái a piaci és a nem piaci terület összefonódásának. Ezeket a vállalkozásokat a források sokfélesége (a piacról származó pénzügyi források, állami támogatások és önkéntes munka), illetve a szervezet keretein belül tevékenykedő szereplők sokfélesége (tagok, alkalmazottak, önkéntesek, vállalatok és állami szervek) jellemzi. Ez a sokrétű szociális gazdaság, amely egy sokrétű társadalomban igyekszik megállni és megszilárdítani helyét, azonban nem egy identitásnélküli vagy értelmezhetetlen egyveleg. Ellenkezőleg, a szociális gazdaság közös lényegi identitását felerősíti a szabad és önkéntes mikrogazdasági egységek nagy és sokrétű csoportja melyet a civil társadalom az egyének, háztartások és családok szükségleteinek fedezése és kielégítése céljából hozott létre, és nem a befektetők, illetve kapitalista vállalatok kiszolgálása vagy érdekvédelme céljából, egyszóval a nonprofit szervezetek. Az elmúlt 200 évben e tevékenységek sokrétű és széles skálája (piaci és nem

9 - 8 - piaci, kölcsönös érdeken alapuló vagy közérdekű tevékenységek) alakította a harmadik szektort, amit itt a szociális gazdaság koncepciójával határozunk meg. 2. FŐ ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEK A SZOCIÁLIS GAZDASÁG KONCEPCIÓJÁVAL KAPCSOLATBAN 2.1 A harmadik szektor mint gyűjtőhely A harmadik szektor (HSZ) a különböző koncepciók gyűjtőhelyévé vált, elsősorban a nonprofit szektoré és a szociális gazdaságé, melyek, bár jelentős átfedést mutató területeket képviselnek, nem teljesen azonosak. Ezenfelül a fenti koncepciók alapján kidolgozott elméleti megközelítések a jelenkor gazdaságaiban különböző funkciókat rendelnek a harmadik szektorhoz. 2.2 A nonprofit szervezetek koncepciója A szociális gazdaság koncepcióján kívül a harmadik szektorral foglalkozó másik fő elméleti megközelítés angol eredetű: a nonprofit szektorról, illetve nonprofit szervezetekről (NPSZ) szóló szakirodalomról van szó, amely 30 évvel ezelőtt az Egyesült Államokban jelent meg. Lényegében ez a koncepció csak olyan magánszervezeteket foglal magában, amelyeknek szabályzati rendelkezései megtiltják a nyereségtöbbletnek a szervezet alapítói, ellenőrzői vagy finanszírozói javára történő elosztását. Ezek a szervezetek: a) Szervezetek, azaz intézményes struktúrával és jelenléttel rendelkeznek, és általában jogi személyek. b) Magánszervezetek, azaz intézményes értelemben függetlenek a kormányzattól, bár részesülhetnek állami támogatásban, és irányítótestületeikben foglalkoztathatnak közalkalmazottakat. c) Saját igazgatási struktúrával rendelkeznek, azaz képesek saját tevékenységeik ellenőrzésére és szabadon választhatják, illetve meneszthetik irányítótestületeiket. d) A nyereség elosztása nonprofit jellegű, azaz, bár a nonprofit szervezetek termelhetnek nyereséget, ezt vissza kell forgatni a szervezet fő küldetési területébe, és nem lehet elosztani a szervezet tulajdonosai, alapító tagjai vagy irányítótestületei között. e) Önkéntes jellegűek, ami két dolgot jelent: először is a tagság nem kötelező jellegű vagy törvényileg előírt, másodszor pedig kell lennie olyan tagoknak, akik önkéntes alapon részt vesznek a szervezet tevékenységeiben vagy irányításában.

10 A szolidaritáson alapuló gazdaság koncepciója Ez a megközelítés a XX. század utolsó negyedében alakult ki Franciaországban és bizonyos latinamerikai országokban, és nagy mértékben ahhoz a jelentős növekedéshez kötődik, amelyen a harmadik szektor ment keresztül a társadalmi kirekesztés kockázatától fenyegetett számos csoport új szociális szükségleteihez kapcsolódóan. A szolidaritáson alapuló gazdaság három pillérre támaszkodik: a piac, az állam és a kölcsönösség. Ez utóbbi az elsődleges szociális kapcsolatok kontextusában, azaz főként a szövetségek tagjai között megvalósuló pénz nélküli interakcióra vonatkozik. A szolidaritáson alapuló gazdaság koncepciója a rendszer három pólusának összekapcsolására irányuló kísérlet, úgyhogy a keretén belül szerzett konkrét tapasztalatok is egyformán merítenek a piaci, nem piaci és a nem pénzügyi jellegű gazdaságokból. Forrásaik eredetüket tekintve hasonlóan sokrétűek: piaci források (áruk és szolgáltatások eladása), nem piaci források (állami támogatások és adományok), valamint a nem pénzügyi források (önkéntesek). A szolidaritáson alapuló gazdaság koncepciója jelentős egyezéseket mutat a szociális gazdaság koncepciójával, úgyhogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság kifejezés is használatos. Gyakorlati szempontból a szolidaritáson alapuló gazdaság részének tekintett szervezetek kétség kívül a szociális gazdaság részét is képzik. Jelentőségükre való tekintettel a szociális gazdaság és a nonprofit szervezetek közötti főbb hasonlóságokat és különbségeket az alábbiakban tárgyaljuk. 2.4 Hasonlóságok és különbségek a szociális gazdaság és a nonprofit szervezetek koncepciója között Ami a szociális gazdaság és a nonprofit szervezetek koncepciója közötti hasonlóságokat illeti, a nonprofit szervezetek által a harmadik szektor megkülönböztetésére használt öt kritérium közül négy a szociális gazdaság koncepciójában is szükséges: magán jellegű, formális keretek között működő szervezetek, melyeket döntéshozatali szabadság (saját igazgatási struktúra) és szabadon választható tagság (önkéntes részvétel) jellemez. Ugyanakkor a szociális gazdaság és a nonprofit szervezetek koncepciója három, a harmadik szektorra vonatkozó fogalmi kritériumban világosan különbözik egymástól: a) A nonprofit kritérium A nonprofit szervezetek koncepciójának értelmében azok a szervezetek, amelyek bármilyen módon nyereségben részesítik a szervezet alapításában, ellenőrzésében vagy finanszírozásában szerepet játszó személyeket vagy szervezeteket, nem képezhetik a harmadik szektor részét. Más szóval a harmadik szektorhoz tartozó szervezeteknek szigorúan alkalmazniuk kell az osztalékot tiltó korlátozást. Az osztalék tilalmán kívül a nonprofit szervezetek koncepciója azt is megköveteli, hogy a harmadik szektor szervezetei nonprofit szervezetek legyenek, azaz alapításuk fő célja nem lehet a nyereségszerzés, illetve tőkehozam elérése.

11 A szociális gazdaság koncepciójának keretében a fenti értelemben vett nonprofit kritérium nem lényegi feltétel a harmadik szektor szervezetei számára. Természetesen a szociális gazdaság koncepciója szerint is igaz az, hogy számos, a nonprofit kritériumot szigorúan alkalmazó szervezet a harmadik szektorhoz tartozik, például az egyéneket vagy családokat szolgáló olyan szövetségek, alapítványok, szociális vállalkozások és egyéb nonprofit szervezetek széles skálája, amelyek eleget tesznek a nonprofit kritériumnak és az ebben a jelentésben rögzített valamennyi szociális gazdasági szervezeti kritériumnak. Ugyanakkor míg a szövetkezetek és önsegélyező társaságok a szociális gazdaság döntő fontosságú magját alkotják, a nonprofit szervezetek koncepciója értelmében ki vannak zárva a harmadik szektorból, mivel legtöbbjük nyereségtöbbletének egy adott részét szétosztja a tagok között. b) A demokratikus ellenőrzés kritériuma A nonprofit szervezetek és a szociális gazdaság koncepciója közötti második különbség a demokratikus ellenőrzés kritériumának alkalmazása. A nonprofit szervezetek koncepciója értelmében egy adott szervezet harmadik szektorhoz való tartozásának nem előfeltétele a demokratikus szervezeti struktúra, ami a szociális gazdasági koncepció jellemző eleme. Következésképpen a nonprofit szervezetek koncepciója számos olyan nagyon fontos nonprofit szervezetet is magában foglal, amelyek nem felelnek meg a demokratikus ellenőrzés kritériumának, és így nem tartoznak a harmadik szektorhoz a szociális gazdaság koncepciója szerint. Valójában számos olyan, a nem pénzügyi és pénzügyi vállalati ágazat keretén belül működő nonprofit intézmény, amely szolgáltatásait piaci áron nyújtja, nem tesz eleget a demokratikus szervezeti struktúra elvének. A szóban forgó, a nonprofit szervezetek koncepciója értelmében igen, de a szociális gazdaság koncepciója értelmében nem a harmadik szektor részének tekintett nonprofit szervezetek közé tartoznak egyes kórházak, egyetemek, iskolák, kulturális és művészeti szervek és egyéb olyan intézmények, amelyek bár nem tesznek eleget a demokratikus ellenőrzés kritériumának, és szolgáltatásaikat a piacon árulják, azonban megfelelnek a nonprofit szervezetek koncepciója által meghatározott feltételeknek. A szociális gazdaság koncepciója általánosan kizárja a harmadik szektorból az összes olyan nonprofit egységet, amelyeknek működése nem demokratikus jellegű, ugyanakkor megengedi, hogy az egyéneknek és családoknak ingyenesen vagy gazdasági értelemben elhanyagolhatóan alacsony áron nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtó önkéntes nonprofit szervezeteket a szociális gazdasághoz számíthassák. Ezek a nonprofit szervezetek a szociális közérdeket szolgáló szerepüket azáltal igazolják, hogy egyének vagy családok részére érdemi javakat vagy szolgáltatásokat nyújtanak. c) Az emberek szolgálatának kritériuma Végül a harmadik különbség a harmadik szektor által nyújtott szolgáltatások célcsoportjára vonatkozik, mivel a nonprofit szervezetek és a szociális gazdaság koncepciója eltérő alkalmazási területet és prioritásokat határoz meg ebben a vonatkozásban. A szociális gazdaság koncepciójának értelmében valamennyi szervezet legfőbb célja, hogy az embereket vagy a szociális gazdaság egyéb szervezeteit szolgálja. Az elsődleges szervezetek tevékenységeinek kedvezményezettjei leginkább

12 egyének, háztartások vagy családok, akár fogyasztóként, akár egyéni vállalkozóként vagy termelőként. Számos ilyen szervezet csak természetes személyeket fogad el tagként. Bár olykor jogi személyek számára is lehetővé teszik a tagsághoz való csatlakozást, a szociális gazdaság minden esetben az embereket állítja középpontba, akik létezésének okát és tevékenységeinek célját jelentik. A nonprofit szervezetek koncepciójából ugyanakkor hiányzik az a kritérium, amely az emberek szolgálatát tekintené a fő célkitűzésnek. Nonprofit szervezetek létrehozhatók mind az egyének számára történő szolgáltatásnyújtás, mind pedig az ezeket a szervezeteket ellenőrző vagy finanszírozó vállalatok számára történő szolgáltatásnyújtás céljából. Létezhetnek olyan elsődleges nonprofit szervezetek is, amelyek kizárólag pénzügyi vagy nem pénzügyi jellegű tőkealapú vállalatokból állnak. Ennek eredményeképpen a nonprofit szervezetek koncepciója által meghatározott terület erősen heterogén jellegű. Összefoglalásképpen elmondható, hogy a nonprofit szervezetek és a szociális gazdaság koncepciója közötti, fent említett hasonlóságok és különbségek, a két koncepció közös halmazába tartozó szervezetek létezésével együtt olyan lényeges fogalmi és módszertani eltérésekre világítanak rá, amelyek nem engedik meg, hogy a harmadik szektort a két koncepció által vizsgált szervezetek csoportjai puszta összegének tekintsük. A harmadik szektor fejlett gazdaságokban betöltött lehetséges funkcióit illetően a két koncepció között megfigyelhető különbség a következő: A nonprofit szervezetek koncepciója szerint a harmadik szektor az állam és a piac között helyezkedik el, legjellemzőbb központi elemének (a szociális harmadik szektor) küldetése pedig az olyan jelentős mértékben jelentkező szociális igények kielégítése, melyeket sem a piac (vásárlóerővel rendelkező fizetőképes kereslet hiányában), sem a közszféra (mivel az állami finanszírozás nem képes erre) nem tud kezelni, elengedhetetlenné téve harmadik típusú források és motivációk bevonását. Az önkéntesekre és karitatív szervezetekre (Egyesült Királyság), illetve alapítványokra (Egyesült Államok) épülő angolszász rendszer a jótékonyság értékeit és a nonprofit kritériumot helyezi előtérbe. Az, hogy az elvégzett munka nem kecsegtet nyereséggel, rámutat az alapvető motivációk tisztaságára és feddhetetlenségére, valamint megerősíti a harmadik szektorhoz való hozzátartozást, amely így bizonyítja karitatív és jóléti jellegét, és amelynek küldetése a szűkös állami szociális védelmi rendszer hiányosságainak kiküszöbölése és egy olyan piaci rendszer szélsőségességeinek kiegyenlítése, amely bár dinamikusabb, ugyanakkor valamennyi egyéb rendszernél könyörtelenebb is a kevésbé fizetőképes szektorokkal szemben. A szociális gazdaság koncepciója szerint a harmadik szektor nem a piac és az állam, hanem a kapitalista szektor és a közszféra között helyezkedik el. Ebből a szemszögből nézve a harmadik szektor a szociális közérdek pólusaként szolgál, és olyan magánszervezetek széles körű csoportjából tevődik össze, amelyeket a szociális szükségletek kielégítése, és nem a kapitalista befektetők pénzügyi érdekeinek kiszolgálása céljából hoztak létre.

13 Mindenesetre a szociális gazdaság koncepciója a harmadik szektort semmiképpen sem reziduális szektornak tekinti, hanem a rendszer egyik olyan intézményes pólusának, amely a közszférával és a kapitalista magánszektorral együtt a jólét megszilárdításának kulcsfontosságú tényezőjét jelenti a fejlett gazdaságokban azáltal, hogy elősegíti a legsürgetőbb problémák megoldását, úgymint például a társadalmi kirekesztés, a széles körű hosszú távú munkanélküliség, földrajzi egyenlőtlenségek, a helyi szintű önkormányzat vagy a vagyon igazságosabb elosztása. A nonprofit szervezetek koncepciójától eltérően, amely a harmadik szektornak elsősorban karitatív és jótékonysági szerepet tulajdonít, és azt egyirányú, szolidaritáson alapuló kezdeményezések kiindulópontjának tekinti, a szociális gazdaság olyan üzleti kezdeményezéseket is támogat, melyek a kezdeményezőik közötti kölcsönös szolidaritáson alapulnak, olyan értékrendre építve, amelynek meghatározó jegye a demokratikus döntéshozatal, valamint az egyéneknek a tőkével szembeni előtérbe helyezése a nyereségtöbblet elosztásakor. A szociális gazdaság a szükséget szenvedőket nemcsak a szociális jótékonyság passzív kedvezményezettjeinek tekinti, hanem a polgárokat saját sorsuk tevékeny alakítóivá is emeli. 3. A SZOCIÁLIS GAZDASÁG NEMZETI KONCEPCIÓI Az a szociális és gazdasági valóság, amelyre ebben a tanulmányban a szociális gazdaság fogalmával utalunk, általánosan elterjedt, és szemmel láthatólag egyre ismertebbé válik az Európai Unióban. Ugyanakkor ez a fogalom, valamint a mögötte álló tudományos koncepció nem egyértelmű az Európai Unió különböző országaiban és néhány esetben még egy adott országon belül sem, hanem általában együtt létezik más fogalmakkal és koncepciókkal. A Válllatok és szervezetek a harmadik szektorban: a foglalkoztatás előtt álló stratégiai kihívás című tanulmányban (CIRIEC 2000) alkalmazott módszertannal összhangban 1 a jelen tanulmány célja, hogy egyrészről az összes tagállamban felmérje a szociális gazdaság elismertségének szintjét három jelentős területen, azaz a közigazgatásban, a tudományos világban és magán a szociális gazdaságon belül, másrészről pedig hogy azonosítson és értékeljen hasonló koncepciókat. 1 Az elsődleges információgyűjtés egy félig nyitott kérdéseket tartalmazó kérdőívre alapult. A kérdéseket egy olyan válaszadói csoportnak tették fel, amelynek valamennyi tagja kiemelt tapasztalati tudással is rendelkező szakértője a szociális gazdaság koncepciójának és a hasonló fogalmaknak, valamint ezen szektor realitásának adott országaikban. Az elismertség fokát illetően három viszonylagos szintet különböztettek meg a különböző országokban: (*) a koncepció szórványos elfogadása vagy elutasítása; (**) középszintű elfogadás; (**) magas szintű elfogadás;

14 táblázat Mennyire elfogadott a szociális gazdaság koncepciója nemzeti szinten? Állami hatóságok Szociális gazdasági Tudományos világ Ország vállalatok Belgium ** ** *** Franciaország *** *** ** Írország ** *** ** Olaszország ** *** *** Portugália *** *** *** Spanyolország *** *** *** Svédország ** *** ** Ausztria * ** ** Dánia * ** ** Finnország ** ** ** Németország * * ** Görögország ** ** ** Luxemburg ** ** ** Hollandia * * * Egyesült Királyság * * ** Új tagállamok Ciprus ** ** ** Cseh Köztársaság * ** * Észtország ** * * Magyarország * * * Lettország * *** ** Litvánia ** * * Málta ** *** ** Lengyelország ** ** ** Szlovákia nincs adat nincs adat nincs adat Szlovénia * ** ** Megjegyzés: A kérdőívben feltett kérdés: Meg tudná mondani, hogy elismerik-e a szociális gazdaság koncepcióját országában? Az eredmények alapján három országcsoportot különböztethetünk meg: Az SZG fogalmát legjobban elfogadó országok: Franciaország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Belgium, Írország és Svédország. Az első négy helyen említett ország (mindannyian újlatin nyelvűek) magasan kiemelkedik a többi közül; különösen Franciaország,

15 ahol az elképzelés napvilágot látott. Franciaországban, akárcsak Spanyolországban, a szociális gazdaságot a törvény is elismeri. Az SZG fogalmát (viszonylag) közepes szinten elfogadó országok: Ciprus, Dánia, Finnország, Görögország, Luxemburg, Lettország, Málta, Lengyelország és az Egyesült Királyság. Ezekben az országokban a SZG fogalma más elképzelésekkel nonprofit szféra, önkéntes szektor és szociális vállalatok ágazata együtt létezik. Az Egyesült Királyságban az SZG elismerésének alacsony szintje ellentétes a kormánynak azzal a politikájával, hogy támogatja a szociális vállalatokat. Lengyelországban a fogalom még eléggé új keletű, de már egyre szélesebb körben válik elfogadottá, ami különösen az Európai Unió strukturáló hatásának köszönhető. Azok az országok, ahol az SZG fogalmát alig, vagy egyáltalán nem ismerik el: Ebben a csoportban, amelynek tagjai Ausztria, Csehország, Észtország, Németország, Magyarország, Litvánia, Hollandia és Szlovénia azaz főleg a legutóbbi bővítéskor csatlakozott és germán nyelvű országok, az SZG fogalmát alig ismerik, illetve éppen csak kezdik megismerni, miközben a hozzá kapcsolódó fogalmak nonprofit ágazat, önkéntes szektor és civil szervezetek ágazata viszonylag sokkal elfogadottabbak. A szociális gazdaság, a nonprofit szféra, a szociális vállalatok és a harmadik ágazat fogalma mellett az Unió több államában számos más széles körben elfogadott koncepció is létezik. Az Egyesült Királyságban, Dániában, Máltán és Szlovéniában az önkéntes szektor és a civil szervezetek fogalma, amely közelebbi rokonságban áll a nonprofit szervezetek elképzelésével, láthatólag széles körben tudományos, társadalmi és politikai elismertségnek örvend. A szolidáris gazdaság, valamint a szociális és szolidáris gazdaság fogalmát a francia nyelvű európai országokban (Franciaország, Belgium vallon régiói és Luxemburg) ismerik el, a Gemeinwirtschaft (közhasznú gazdálkodás) pedig a német ajkú országokban, főleg Németországban és Ausztriában közismert fogalom. 4. A SZOCIÁLIS GAZDASÁG ÖSSZETEVŐI A szociális gazdaságot, illetve az ehhez hasonló, az egyes országok által leginkább elfogadott koncepciót alkotó intézményi formákat illetően azt lehet megállapítani, hogy ezek országról országra igen eltérőek, ám mindegyiknek a magja az országra jellemző formákból áll: szövetkezetekből, önsegélyező társaságokból, szövetségekből (egyesületekből) és alapítványokból, az egyes országok szakértői szerint ugyanis ezek a szociális gazdasághoz tartoznak. E négy strukturális összetevő mellett más konkrét formák is felbukkannak: szociális vállalatok, misericordias (portugál jótékonysági szervezetek), instituições particulares de solidariedade social (portugál szociális szolidaritási magánintézmények), fejlesztési ügynökségek, közösségi alapítványok, istituzioni di pubblica assistenza e beneficenza (olaszországi jótékonysági szervezetek), sociedades laborales (spanyol munkaügyi társaságok), integrációs vállalatok, különleges foglalkoztatási központok, munkások részvételével működő közös szervezetek, önkéntes szervezetek és proszociális egyesületek.

16 Több országban a tágabb értelemben vett szociális gazdaság bizonyos alkotóelemei nem ismerik el, hogy ennek a szociális ágazatnak a szerves részét képezik, hanem éppen ellenkezőleg: különlegességüket és különállóságukat hangoztatják. Ez a helyzet a Németországban, az Egyesült Királyságban, a Lettországban és részben a Portugáliában működő szövetkezetek esetében. Az Európai Unió egyes új tagállamaiban kevésbé fogadják el az önsegélyező társaságokat az SZG részeként. Ez részben azzal magyarázható, hogy ezekben az országokban magának a szociális gazdaságnak a fogalmát is alig ismerik el, illetve ezeknek az intézményi formáknak itt jogi státusuk sincs. 5. A SZOCIÁLIS GAZDASÁG PLATFORMJAI ÉS HÁLÓZATAI EURÓPÁBAN A szociális gazdaságot ott ismerik el megkülönböztetett társadalmi-gazdasági szféraként, ahol szilárd szervezetek képviselik az ágazatot. Ezeken a szervezeteken keresztül az SZG nemcsak közismertségre tesz szert, de részt is vehet a nemzeti és az uniós közpolitikák kidolgozásának és végrehajtásának folyamatában, és ott meg is védheti saját érdekeit. A különböző európai országokban az SZG vállalatait és szervezeteit képviselő társulások leginkább ágazati megfontolásból jöttek létre, így a képviselő szervezetek családjainak különböző csoportjai alakultak ki: Szövetkezetek családja: EUROCOOP (kiskereskedelem), ACME (biztosítás), CECODHAS (lakás), CECOP (termelés/munkavállalók), COGECA (kistermelők), GEBC (bank), UEPS (gyógyszertárak). Ezek mind egy nemrégiben megalakult gyűjtőszervezet: a Cooperatives Europe tagjai is. Önsegélyező társaságok családja: AIM (önsegélyező társaságok), ACME (biztosítás), AISAM (kölcsönös biztosítás). Szövetségek és szociális tevékenységet folytató szervezetek családja: CEDAG (önkéntes egyletek), EFC (alapítványok), Szociális Civil Szervezetek Európai Fóruma, CEFEC (szociális vállalatok, foglalkoztatási kezdeményezések és szociális szövetkezetek). Ezek az európai szintű képviseleti szervezetek pedig tagjai a CEP CMAF-nak, a Szövetkezetek, Önsegélyező Társaságok, Szövetségek és Alapítványok Állandó Európai Konferenciájának, amely jelenleg az európai intézmények legnagyobb európai szociális gazdasági tárgyalópartnere. Egyes országokban a képviseleti szervezetek már túllépték az ágazati szintet és ágazatközi szervezeteket hoztak létre, amelyek közvetlenül hivatkoznak a szociális gazdaságra. Erre példa a CEPES, a Spanyol Szociális Gazdaság Üzleti Szövetsége; a Franciaországban működő hasonló szervezet, a CEGES: a Szociális Gazdasági Társulások és Intézmények Tanácsa; Belgiumban a

17 flamand VOSEC és a vallon CONCERTES szervezet; Luxemburgban a Szociális és Szolidáris Gazdasági Fórum, Lengyelországban pedig a Szociális Gazdaság Állandó Konferenciája. 6. A SZOCIÁLIS GAZDASÁG AZ EURÓPAI UNIÓBAN A SZÁMOK TÜKRÉBEN 2 Makrogazdasági szempontból az európai szociális gazdaság mind az emberi, mind pedig a gazdasági tényezőket tekintve igen fontos. Több mint 11 millió embert foglalkoztat, azaz az Unió keresőképes lakosságának 6,7%-át. Az EU tíz új tagállamában a szociális gazdaságban dolgozók a keresőképes lakosság 4,2%-át teszik ki. Ez a százalékarány alacsonyabb, mint a régi 15 tagállamban (7,0%), valamint Hollandiában (10,7%), Írországban (10,6%), illetve Franciaországban (8,7%). A szövetségek, alapítványok és hasonló szervezetek családja (a számok 3. oszlopa) összességében véve az európai szociális gazdaság oroszlánrészét alkotja. Az új tagországokban, valamint Olaszországban, Spanyolországban, Finnországban és Svédországban azonban a szövetkezetek és hasonló társulások családja van többségben. 2. táblázat Fizetett munkaerő a szövetkezetekben, az önsegélyező társaságokban, a szövetségekben és hasonló szervezetekben az Európai Unión belül ( ) Ország Szövetkezetek Önsegélyező Szövetségek ÖSSZESEN társaságok Belgium Franciaország Írország Olaszország megj.* Portugália megj.* Spanyolország Svédország Ausztria Dánia Finnország Németország Görögország Luxemburg 748 nincs adat Hollandia nincs adat Egyesült Királyság Ciprus nincs adat nincs adat Az európai szociális gazdaságról szóló statisztikai információ alapját főleg a as időszakra vonatkozó másodlagos adatok képezik. Egyes országok különösen az új EU-tagországok esetében a tanulmány elkészültét megelőzően nem álltak rendelkezésre számadatok, ezért ezek az információk körültekintően kezelendők.

18 Cseh Köztársaság Észtország nincs adat Magyarország nincs adat Lettország 300 nincs adat nincs adat 300 Litvánia nincs adat Málta 238 nincs adat nincs adat 238 Lengyelország nincs adat Szlovákia nincs adat Szlovénia nincs adat ÖSSZESEN * Az önsegélyező társaságokra vonatkozó adatok Olaszországnál a szövetkezetekkel, Portugáliánál a szövetségekkel összevontan szerepelnek. 7. A SZOCIÁLIS GAZDASÁG TERÉN TEVÉKENYKEDŐ VÁLLALATOK ÉS SZERVEZETEK PÉLDÁI A makrogazdasági adatok mellett az európai szociális gazdaság dinamizmusát és társadalmigazdasági gazdagságát olyan egyedi esetek is tükrözik, amelyek arról tanúskodnak, hogy milyen sokféle módon igyekszik megfelelni a SZG az európai társadalom változatos igényeinek és elvárásainak, megmutatják az ezen szervezetek által felvett formák gazdagságát, és egyértelművé teszik, hogy a sajátos dinamikai sokféleség ellenére igenis létezik közös szál, mégpedig az, hogy mindannyian ahhoz a társadalmi-gazdasági ágazathoz tartoznak, amely a hagyományos kapitalista magángazdaság és az állami gazdasági szektor között helyezkedik el. A tanulmányhoz az egyes országokban kijelölt kapcsolattartó személyek segítségével kiválasztott alábbi esetek jól illusztrálják a szociális gazdaság gyakorlati sokféleségét Európában: Cooperativa Sociale Prospettiva: a leghátrányosabb helyzetűek munkaerő-piaci integrációja művészi kerámiák készítése által ( Chèque Déjeuner szövetkezet: munkahely- és értékteremtés ( Irizar csoport: a második legnagyobb luxusbuszgyártó cég Európában ( Multipharma: nagy, gyógyszerészeti szövetkezet ( Lietuvos kredito unijos [litván hitelszövetkezetek egyesülete]: pénzügyi szolgáltatásokhoz hozzáférést nyújtó szervezet ( Dairygold mezőgazdasági szövetkezeti társaság: gazdák támogatása ( Anecoop: a helyi és mezőgazdasági fejlesztés és a technológiai innováció összehangolásával foglalkozó földművelési szövetkezeti csoport ( Eesti Korteriühistute Liit [észt lakásszövetkezetek szövetsége]: több mint százezren laknak szövetkezeti lakásban ( COFAC: a legnagyobb, tudást és humántőkét kínáló portugál egyetemi szövetkezet (

19 Cooperación y Desarrollo de Bonares: a köz- és a magánszféra közötti együttműködés és fejlesztés helyi szinten ( COMARINE, a ciprusi tengeri szolgáltatások szövetkezeti társasága ( Consorzio Beni Culturali Italia: a kultúra számára az elsődleges szolgáltatás a kultúra megteremtése ( Britannia Building Society: az Egyesült Királyság második legnagyobb építési társasága ( Vzajemna: baleset- és betegbiztosítás ( MACIF: Franciaország legnagyobb önsegélyező társasága ( Tapiola csoport: biztosítás, banki, takarék- és befektetési szolgáltatások ( Benenden Healthcare Society [egészségügy] ( Shelter: hajléktalanokat segítő nagy jótékonysági szervezet ( Alte Feuerwache Köln: saját irányítású szociokulturális központ ( Artisans du Monde: a harmadik világgal folytatott méltányos kereskedelem első számú szervezete ( ) Motivacio: alapítvány a fogyatékkal élők társadalmi beilleszkedésének elősegítésére ( Fondazione Cariplo: erőforrások a polgári és a szociális intézmények számára a közösség jobb szolgálata érdekében ( Trångsviksbolaget AB: észak-svéd közösségi vállalat ( ONCE: vakok spanyolországi szervezete; a fogyatékkal élők munkaerő-piaci beilleszkedését segíti elő és szociális szolgáltatásokat nyújt ( Stowarzyszenie Wzajemnej Pomocy Flandria [ Flandria kölcsönös segítségnyújtási egyesület]: hozzáférés a kiegészítő egészségügyi szolgáltatásokhoz ( 8. A SZOCIÁLIS GAZDASÁG : A SZOCIÁLIS KÖZÉRDEK PÓLUSA A szociális gazdaság fogalma szorosan kapcsolódik a haladás és a társadalmi kohézió fogalmához. A szövetkezetek, az önsegélyező társaságok, a szövetségek, az alapítványok és más szociális vállalatok hozzájárulása Európa társadalmához messze meghaladja azt a korántsem alacsony mértéket, amelyet a GDP pusztán gazdasági mércével mérve tükrözhet. Ebben a szociális ágazatban óriási lehetőségek rejlenek szociális hozzáadott érték teremtésére, valamint többdimenziós és láthatóan minőségi megnyilvánulása is igen szerteágazó, ezért nem lehet mindig könnyen észrevenni és számszerűsíteni. A vagyon és a jólét kiértékeléseire alkalmazott módszerek itt sorra csődöt is mondanak. Számos tanulmány kimutatta, hogy a szociális gazdaság által betöltött tér a rendszert egy kiegyensúlyozottabb szociális és gazdasági fejlődési modell kialakítása felé igyekszik terelni. Ez a szabályozói szerep különböző szinteken mutatkozik meg: a társadalmi-gazdasági tevékenységek meghatározásában, a szolgáltatások hozzáférhetőségében (földrajzilag, társadalmilag, pénzügyileg és kulturálisan), a szolgáltatások és az igények megfeleltetésének képességében, valamint abban, hogy a túlnyomórészt ciklikus gazdaságok uralta körülmények között stabilitást képes teremteni. Megmutatkozott már a szociális gazdaság arra való képessége is, hogy új lehetőségeket teremtsen a

20 társadalom számára, valamint az is nyilvánvaló immár, hogy ez olyan szociális ágazat, amely olyan fejlődést hoz, ahol az ember van az első helyen. Tudományos, társadalmi és politikai körökben a következő területeken ismerik el leginkább a szociális gazdaság hozzájárulásának társadalmi többletértékét: társadalmi kohézió, foglalkoztatás, a szociális és gazdasági alapszerkezet megteremtése és fenntartása, szociális innováció és helyi fejlesztés. A szociális gazdaság azonban emellett jelentősen hozzájárul a bevételek és a vagyon igazságosabb elosztásához, jóléti (szociális, egészségügyi és társadalombiztosítási) szolgáltatások létrehozásához és nyújtásához, a fenntartható fejlődéshez, a nagyobb demokráciához és a polgárok bevonásához, valamint a közpolitikák hatékonyságának növeléséhez. Társadalmi kohézió: A szociális gazdaság bebizonyította, hogy a társadalmi kirekesztés elleni nyilvános fellépés kiegészítéseképpen és főleg elősegítése végett kétféle módon képes emelni a társadalmi kohézió szintjeit. Egyfelől hozzájárul az egyértelműen hátrányos helyzetű polgárok és földrajzi térségek társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedéséhez ez különösen jól látható a szövetségek, egyesületek, az alapítványok, illetve a beilleszkedést elősegítő és más szociális vállalatok esetében, amelyek csökkentik a szegénységet és a kirekesztés szintjét. Másfelől a szociális gazdaságnak köszönhetően nő a társadalom demokratikus kultúrájának színvonala, fokozódik a társadalmi részvétel, és olyan társadalmi csoportok is hangoztathatják nézeteiket és tárgyalópartnerré válhatnak, amelyek korábban nem vehettek részt sem a gazdasági folyamatban, sem a különösen a helyi és regionális szinten megfogalmazott közpolitikák kidolgozásának és végrehajtásának folyamatában. Helyi és regionális fejlesztés: A szociális gazdaság a helyi és regionális fejlesztés stratégiai hajtóereje is egyben, mivel óriási lehetőségeket tartogat a vidéki területek sajátos fejlődési folyamatainak életre keltésére, a hanyatló iparvidékek felélesztésére és a lepusztult városi területek talpra állítására és felélénkítésére röviden: a sajátos gazdasági fejlődéshez való hozzájárulásra, a nagy kiterjedésű területek versenyképességének visszaállítására és a jelentős területi egyenlőtlenségek kiigazítása révén az országos és nemzetközi szintű integrációjuk megkönnyítésére. Ezt a képességét a Nobel-díjas svéd Gunnar Myrdal gazdaságfejlődési elméletének fogalmi paraméterei közé illő érvek is igazolják, mivel a szociális gazdaság elősegíti a terjeszkedési hatásokat (a helyi szintű fejlesztés és a felhalmozás folyamatát), valamint minimálisra csökkenti a regressziót, avagy a visszacsapódási hatást: a) valódi nyereségre tesz szert és a többletszétosztás logikáját alkalmazza, ezért hajlamosabb arra, hogy a nyereséget azon a földrajzi területen belül forgassa vissza, ahol az képződött; b) nemcsak a közegüket legjobban ismerő és a megfelelő kezdeményezések meghozására a legalkalmasabb helyzetben lévő személyek mozgósítására képes, de a helyi szinten meglévő erőforrások felhasználására is; c) képes vállalkozói kultúra és üzleti struktúrák teremtésére és terjesztésére; d) a gazdasági tevékenység létrehozását, illetve kiterjesztését képes a helyi igényekhez (pl. közösségi szolgáltatások), illetve a helyi termelői réteghez igazítani; e) képes fenntartani a nyereség hiányával (pl. kézművesség), illetve az erős konkurenciával (pl. hagyományos iparágak) küszködő, ezért eltűnéssel fenyegetett gazdasági tevékenységeket; f) a fenntartható gazdasági fejlődés támogatásának alapvető intézményes alapjaként képes szociális tőke teremtésére (Putnam értelmezése szerint).