Kastélykerti Óvoda Tura, Kossuth Lajos u. 36. PEDAGÓGIAI PROGRAM 2013.

Átírás

1 Kastélykerti Óvoda Tura, Kossuth Lajos u. 36. PEDAGÓGIAI PROGRAM

2 Bevezetés Az óvoda helyi pedagógiai programját a nemzeti köznevelésről szóló évi CXC. Törvény, a 363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról, és a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet, és a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve alapján készítettük el, figyelembe véve a helyi életviszonyokat, hagyományokat, szokásokat és sajátosságokat, az óvoda felszereltségét, a nevelők felkészültségét, az óvoda felé megmutatkozó elvárásokat is. Az óvodai nevelés pedagógiai alapelveinek meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy a) a gyermeket mint fejlődő személyiséget szeretetteljes gondoskodás és különleges védelem illeti meg; b) a gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvodák kiegészítő, esetenként hátránycsökkentő szerepet töltenek be; c) az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakozásának elősegítésére kell irányulnia, az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok tiszteletben tartásával; oly módon, hogy minden gyermek egyenlő eséllyel részesülhessen színvonalas nevelésben. (363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) Az óvoda helyi nevelési alapelvei, célkitűzései, értékei Nevelési alapelveink: A gyermeki személyiséget elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi; Az óvodai nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását. Az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyiségéhez kell igazodniuk. Az óvoda nem ad helyet semmiféle előítélet kibontakozásának. Gondoskodunk: - a gyermeki szükségletek kielégítéséről, - az érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes óvodai légkör megteremtéséről; - a testi, a szociális és az értelmi képességek egyéni és életkor-specifikus alakításáról; - a gyermeki közösségben végezhető sokszínű az életkornak és fejlettségnek megfelelő tevékenységekről, különös tekintettel a mással nem helyettesíthető játékról; - tevékenységeken keresztül az életkorhoz és a gyermek egyéni képességeihez igazodó műveltségtartalmakról, emberi értékek közvetítéséről; - a gyermek egészséges fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges személyi, tárgyi környezetről. - az alkalmazott pedagógiai eszközöket, módszereket a gyermekek személyiségéhez és érési üteméhez igazítjuk, ezzel segítve a gyermekek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását, kompetenciáinak alakítását 2

3 Célunk, hogy elősegítsük - az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, - a gyermeki személyiség kibontakozását, - a hátrányok csökkenését, - a tehetség kibontakozását, - hogy minden gyermek egyformán magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben részesüljön, az életkori és egyéni sajátosságok valamint az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével. GYERMEKKÉP A gyermek szellemi, erkölcsi és biológiai értelemben is egyedi személyiség és szociális lény egyszerre. Fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. Minden gyermek egyedi, mással nem helyettesíthető individuum, aki meghatározott adottságokkal, szokásrendszerrel rendelkezik, aki különbözőképpen reagál az őt érő környezeti hatásokra. Ezeket az óvodai nevelés során tiszteletben tartjuk. A gyermekeknek életkori szakaszonként más-más testi és lelki szükségletei vannak. A családokkal együttműködve, a nevelési tevékenységüket kiegészítve és segítve, gyermekeink az óvodáskor végére készen állnak az iskolai élet megkezdésére: testileg és lelkileg egészségesen fejlettek, képesek saját szükségleteiket kielégíteni, magatartás és viselkedés kultúrájuk koruknak megfelelő, udvariasak, illemtudóak, szeretik és védik a környezetüket, választékosan beszélik anyanyelvüket, gondolataikat érthetően fejezik ki, tisztelik a szüleiket, a felnőtteket s a társaikat. ÓVODAKÉPÜNK Az óvoda kiegészíti a családi nevelést, segítséget nyújt a családi nevelés hiányosságaiból eredő hátrányok csökkentéséhez. Szeretetteljes, nyugodt, családias légkör jellemzi, ahol gyermekek biztonságban érzik magukat. Az óvoda pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete biztosítja az óvodáskorú gyermek fejlődésének és nevelésének legmegfelelőbb feltételeit. Az óvodában, miközben az teljesíti a funkcióit (óvó-védő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő), a gyermekekben megteremtődnek a következő életszakaszba (a kisiskolás korba) való átlépés belső pszichikus feltételei. Az óvoda, megfelel a legfontosabb partnereink (gyermek, szülő, fenntartó) elvárásainak, és az óvoda valamennyi dolgozója legjobb tudása szerint dolgozik ennek megvalósításában. NEVELÉSI FELADATOK Feladatunk sokoldalú képességfejlesztéssel a gyermeki személyiség egészére irányuló teljes fejlődésének támogatása, elősegítése. A sikeres iskolakezdés biztosítása. Olyan támogató környezet létrehozása, melyben a nevelők építeni tudnak a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire. Olyan fejlesztőpedagógiai, szociálpedagógiai munka, amely a gyermek kapcsolatai, tanulási, szociális problémáit egységben, komplex rendszerben kezelve, elsősorban a családdal és a 3

4 különböző tudományok szakembereivel - pszichológus, gyógypedagógus, logopédus - együttműködve segítik megoldani. A sajátos nevelési igényű gyermekek számára segítségnyújtás a nevelés korszerű eszközeivel, valamint a tehetséges gyermekek kiemelkedő képességeinek kibontakoztatása. Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen belül: - az egészséges életmód alakítása, - az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés, - az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása. AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD ALAKÍTÁSA Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása, a gyermek testi fejlődésének elősegítése ebben az életkorban kiemelt jelentőségű. Ezen belül az óvodai nevelés feladata: a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése; a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése; a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése; a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése; az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása; a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása; a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a környezettudatos magatartás megalapozása; megfelelő szakemberek bevonásával a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása. AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓDRA NEVELÉS TERÜLETEI AZ ÓVODÁBAN: Gondozás (öltözködés, tisztálkodás, személyi higiénia, önkiszolgáló tevékenységek) Testi nevelés (levegőzés, pihenés, egészséges táplálkozás, a gyermek egészségének, testi épségének védelmét, megőrzését, edzését, természetes mozgásigényének kielégítését.) Egészségvédelem, edzés (higiénés szabályok betartása, egészséges életmód, betegség- és baleset-megelőzés) Célunk: az egészséges életmód megalapozásával a testi lelki egészség biztosítása. - A gyermekek biológiai- biztonsági, önérvényesülési szükségleteinek kielégítése. - Hátrányok felismerése, prevenció-korrekció a szakszolgálat bevonásával. - A nyugodt, kiegyensúlyozott élettempó kialakítása, a környezet tisztántartására, óvására való igény kialakítása, - a szervezet ellenálló képességének növelése, helyes táplálkozási szokások kialakítása, a kulturált étkezés illemszabályainak megismertetése, - az egészségmegőrző szokások kialakítása. Az óvodapedagógus feladatai: Egyéni szükségletekhez igazodó feltételrendszer kialakítása, biztosítása (esztétikus környezet, megfelelő napirend, heti rend). 4

5 A családi szokásokat figyelembe véve optimális, a gyermekek életkorának és igényeinek megfelelő életritmus alakítása. Az önkiszolgálás (öltözködés, tisztálkodás, étkezés, mozgás, pihenés) terén minél nagyobb gyermeki önállóság biztosítása. A kulturált étkezés szokásainak megismertetése, gyakoroltatása (kanál, villa, kés használata, csukott szájjal rágás, szalvéta használata) Rendszeres mozgással egészséges életvitel kialakítása, harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése. A gyerekek levegőzésének biztosítása minden nap. A gyermekek egészségügyi állapotának figyelemmel kísérése, változásokról a szülők tájékoztatása. Családdal együttműködve egészségmegőrző életre nevelni a gyermekeket. A gyermekek edzettségének, teherbíró képességének, fizikai fejlődésének, ügyességének, ellenálló képességének figyelemmel kísérése. Megfelelő szakemberek bevonása-szülővel együttműködve speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi-lelki nevelési feladatok ellátásában. A fejlődés várható eredményei: - A gyermekek önállóan végzik a személyük körüli testápolási, tisztálkodási, öltözködési teendőket. - Képessé válnak szükségleteik szándékos irányítására. - Igényükké válik önmaguk és környezetük rendben tartása. - Ügyelnek saját külsejükre, törekednek az esztétikus megjelenésre. - Vigyáznak önmaguk és egymás testi épségére. - Étkezés közbeni kulturált magatartás tanúsítanak, önálló szükségleteiknek megfelelően étkeznek, az asztal és környékének esztétikus rendjére vigyáznak. KÖRNYEZETI NEVELÉS SZEMPONTJAI A környezeti nevelés szempontjából különösen fontos elv, hogy az óvoda nyitott legyen, azaz szerves, integráns részét képezze településünknek és a régiónak. A környezeti nevelés megtervezésekor kiemelt figyelmet kell fordítani a település természeti és társadalmikulturális jellegzetességeire, adottságaira; a helyi értékek és problémák feltérképezésére. Célok: Szerezzenek tapasztalatokat önmagukról, az őket körülvevő szűkebb és tágabb környezetükről. Váljanak képessé önálló véleményalkotásra a környezet alakításában. Alakuljon ki a gyermekekben környezettudatos magatartás, a környezet szeretete. A célok elérését szolgáló legfontosabb feladatok: - a környezettudatos magatartás és életvitel kialakulásának segítése - az egészség és a környezet összefüggéseinek felismertetése - a helyzetfelismerés, az ok okozati összefüggések felismerése képességének kialakítása, fejlesztése - globális összefüggések megértése iránti igény felkeltése - a környezet állapotára érzékeny gondolkodásmód kialakítása - fenntarthatóságra nevelés, az elvekkel való azonosulás elősegítése - érzelmi és értelmi környezeti nevelés - optimista életszemlélet kialakítása - tapasztalaton alapuló, kreatív környezeti nevelés - a különböző egészségkárosító szerek egészségi kockázatának tudatosítása. 5

6 Legjelentősebb tevékenységek különböző kirándulások szervezése a környezettel, természettel kapcsolatos anyag feldolgozása a foglalkozásokon képességfejlesztő tevékenység formájában környezettudatos életmód elemeinek megismertetése (hulladékszelekció, természetbarát termékek használatára való ösztönzés, természeti környezet védelme, lakó- és óvoda környezet közös megóvása) személyes higiéné elsajátíttatása az egészséget befolyásoló környezeti tényezők felismertetése egészséges étkezés anyag- és energiatakarékos óvodaüzemeltetés és a pedagógusok példamutatása a szelektív hulladékgyűjtés következetes megvalósítása csoportszoba, folyosók, mellékhelyiségek, udvar tisztasága az óvodán kívüli ismeretterjesztés lehetőségeinek kihasználása környezetvédelmi, egészségvédelmi akciók A fejlődés várható eredményei: A gyermeket ismerik, megbecsülik és védik a természet értékeit, szépségeit. Tudják és értik az ember szerepét, felelősségét. Szívesen munkálkodnak, kirándulnak a természetben. KÖZÖSSÉGI ÉLETRE TÖRTÉNŐ FELKÉSZÍTÉS Az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés 1.Az óvodáskorú gyermek egyik jellemző sajátossága a magatartásának érzelmi vezéreltsége. Elengedhetetlen, hogy a gyermeket az óvodában érzelmi biztonság, állandó értékrend, derűs, kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkör vegye körül. Mindezért szükséges, hogy a gyermeket már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék; az óvoda alkalmazottai és a gyermek, a gyermekek, valamint az óvodai alkalmazottak közötti kapcsolatot pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze; az óvoda egyszerre segítse a gyermek erkölcsi, szociális érzékenységének fejlődését, éntudatának alakulását, és engedjen teret önkifejező törekvéseinek; az óvoda nevelje a gyermeket annak elfogadására, megértésére, hogy az emberek különböznek egymástól. 2. A szocializáció szempontjából meghatározó a közös élményeken alapuló tevékenységek gyakorlása, a gyermek erkölcsi tulajdonságainak (mint például: az együttérzés, a segítőkészség, az önzetlenség, a figyelmesség) és akaratának (ezen belül: önállóságának, önfegyelmének, kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának), szokás- és normarendszerének megalapozása. 3. Az óvoda a gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy megismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely a hazaszeretet és a szülőföldhöz való kötődés alapja, hogy rá tudjon csodálkozni a természetben, az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, mindazok megbecsülésére. 4. A gyermeki magatartás alakulása szempontjából az óvodapedagógus, az óvoda valamennyi alkalmazottjának kommunikációja, bánásmódja és viselkedése modell értékű szerepet tölt be. 5. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek esetében szükség szerint különösen jelentős az óvoda együttműködő szerepe az ágazati jogszabályokban meghatározott speciális felkészültséggel rendelkező szakemberekkel. (363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) 6

7 Szocializáció Minden gyermeknek lehetőséget kell biztosítani személyisége pozitív és széleskörű fejlődéséhez. A közösséget az egyének alkotják, azonban meg kell tanulniuk egyéni akaratukat, vágyaikat a közösségen belül megvalósítani, a többi gyermek érdeksérelme nélkül. Az óvoda vonzóvá tételében az élmény-gazdag tevékenységek fontos szerepet kapnak. A közös élmények, játékok, ünnepek nagyban segítik az óvodai élet megszerettetését. Jó légkörben, hangulatban, a közösségi normák, szokások betartását sem érzi a gyermek kényszernek. Fontos, hogy a közösségi szokások egyértelműek legyenek. Legyen mód a gyakorlásra. Következetes legyen a nevelő ezen a téren, és jusson el a tudatosításig. A gyermekcsoportban a felnőttek ugyanúgy figyelembe veszik a gyermekek jogos kívánságait, mint ahogy a gyermekektől elvárják a felnőttek normáinak követését, a szokások betartását. Nevelésünk alapja, a feltétel nélküli elfogadás, gyermekszeretet, korlátokkal együtt. A korlátokat úgy szabjuk meg, hogy az adott korosztály meg tudjon felelni az elvárásoknak. A gyermekek neveléséhez megteremtjük a jó kapcsolatot a szülőkkel, hogy kellő bizalom alakulhasson ki az együttneveléshez. Segítjük a gyermekeket abban, hogy elfogadják eltérő képességű és tulajdonságú társaikat. A pozitív tulajdonságok kiemelésével alakítjuk a közösségi élet szabályait, szokás és normarendszerét. Bátorítunk minden gyermeket a csoporton belül, hogy a belső elégedettsége, pozitív énképe kialakuljon. Célunk: Pozitív érzelmekre épülő, kapcsolatteremtő és megtartó képességek formálása, koopreációkommunikáció erősítése a társas kapcsolatok létrehozásának érdekében. A gyermekek egyéni érdekeinek, tulajdonságainak, képességeinek kibontakoztatása a közösségen belül, az intézményes nevelés keretében a csoport normái alapján. Az óvodapedagógus feladatai: - Kiegyensúlyozott légkör kialakítása beszoktatástól az óvodáskor végéig. - Gyermek-gyermek, felnőtt-gyermek, felnőtt-felnőtt kapcsolatának érzelmi kialakítása, megerősítése, pozitív attitűd átadása. - Az óvoda pedagógus és más dolgozóinak magatartása, kommunikációja, bánásmódja legyen modellértékű. - A gyermek szociális érzékenységének, én tudatának és önérvényesítő törekvéseinek fejlesztése. - Elvárások (szokás-és normarendszer) egyértelmű megfogalmazása. - Értékek (emberi, természeti, társadalmi) megismertetése, tiszteletére nevelése, kiemelve a szülőföldhöz való kötődést. - Általános emberi értékeket és normákat elfogadó kommunikációs és kooperációs technikák megismertetése. Együttéléshez szükséges erkölcsi és akarati tulajdonságokkal való megismertetés, mint: - együttérzés - segítőkészség - önzetlenség - figyelmesség - igazmondás - őszinteség - örömszerzés - tisztelettudás 7

8 - önállóság - önfegyelem - kitartás - feladattudat - szabálytudat - mások elfogadása, befogadása Fejlődés eredménye az óvodáskor végén: A felnőtt kérése nélkül is segítenek egymásnak, együtt éreznek a közösség tagjaival. Konfliktusos helyzetben társaikkal egyezkednek. egymást. A csoportba érkező vendégeket szeretettel fogadják. Igényükké vált a tevékenységekben való aktív részvétel és együttműködés. A tevékenységeket komoly feladattudattal végzik és befejezik. Nyugodtan ülnek, és figyelnek egymásra és a felnőttekre. Önállóan keresik a segítségnyújtás megfelelő formáit. A közösségért szívesen dolgoznak, bíznak önmaguk képességeiben. Értékelik saját és mások tetteit és magatartási példáit. Érvényesítik kezdeményező készségüket, kinyilvánítják tartósabb érdeklődésüket. A felmerülő akadályokat képesek legyőzni. Szociálisan éretté válnak az iskolába lépésre. Pozitív érzelmi megnyilvánulások dominálnak, kialakul a barátság, együttérzés, elfogadás. - - Növekszik a gyermek magabiztossága, önállósága, megőrzi természetes kíváncsiságát. Beszoktatás A gyermek személyiségének fejlődésében jelentős helyet foglal el az első óvodásnapok élménye, emléke. Szinte meghatározó jellegű lehet, hogy mit raktároz el emlékezetében, hogyan dolgozza fel a látott, hallott, megfigyelt, kipróbált eseményeket. A beilleszkedés hosszú folyamatát segítjük azzal, hogy már beiratkozáskor a leendő óvodással megpróbálunk kapcsolatot teremteni. Nem tudhatjuk, melyik gyermek milyen elképzelésekkel érkezik. Nagy körültekintéssel, türelemmel fogadjuk a családból közvetlenül óvodába kerülő gyerekeket. Megismertetjük a szülőket a fokozatos beszoktatás előnyeivel. Ösztönözzük őket arra, hogy a rendszeres óvodába járás előtt jöjjenek be a gyermekkel, ismerkedjenek meg az óvodával, az udvarral, a gyermekekkel, a felnőttekkel. A nyári szülői értekezleten arról is beszélünk, hogy az óvodásélet első napjaiban nyújtsanak biztos hátteret a szülők, de engedjék a gyerekeket eltávolodni, ismerkedni, a társaival, óvónőivel. Felhasználunk minden lehetőséget, ami segítséget nyújthat a gyermeknek, a felnőttnek a beilleszkedéshez, együttműködéshez. Tekintetbe vesszük a gyermek személyes adottságait, temperamentumát, és elfogadjuk saját egyéniségét. 8

9 KIEMELT FIGYELMET IGÉNYLŐ GYERMEKEK EGYÉNI FEJLESZTÉSE A különleges bánásmódot igénylő gyermek típusai: Tanulási problémákkal küzdő gyermekek tanulási nehézséggel küzdők (például: lassú, motiválatlan, hosszabb betegség miatt lemaradó, családi, szociális, kulturális, nyelvi hátrányok) tanulási zavarral küzdők (például: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, figyelemzavar, súlyosabb beszédhiba) Magatartászavarok miatt problémás gyermekek visszahúzódó (regresszív) és depresszív viselkedésű gyermekek (félénk, csendes, visszahúzódó stb.) ellenséges (agresszív) és inkonzekvens viselkedésű tanulók (engedetlen, kötekedő, Kivételes képességű gyermekek, tehetségesek intellektuális tehetség (a különböző tudományterületeken kimagasló: matematikai, fizikai, nyelvi stb.) művészi tehetség (képzőművészeti, zenei) pszichomotoros tehetség (sport, tánc, kézügyességet igénylő terület) szociális tehetség (vezető, szervező, irányító) Tehetségnevelés, tehetségfejlesztés A tehetség felismerése a tehetségnevelés/tehetségfejlesztés/tehetséggondozás a tehetség elismerésével, azonosításával kezdődik a családnak ismernie kell azokat a mutatókat, amelyek halmozott előfordulása tehetséget sejtet Általánosan tehetségesekre jellemző tulajdonságok: a kiemelkedő gyermekek teljesítményei nem mindig jók, munkavégzésük, fejlődésük nem egyenletes, és gyakran nem vesznek részt a munkában (Geffert Éva és Herskovics Mária) A kivételes tehetségek jellemzői: megszállottság, fokozott kritikai érzék, állandó önelégedetlenség (Czeizel Endre orvosi szempontból veszélyeztetettnek tartja őket) A tehetségfejlesztés módjai 1. gyorsítás, léptetés (a tehetségesek egy év alatt több év anyagát végzik el) 2. elkülönítés, szegregáció (külön tanulnak, más tehetségesekkel) 3. gazdagítás, dúsítás (enrichment) a tehetséges gyerekek a normál oktatásban tanulnak, de a tanulás bizonyos idejében differenciált, különleges tehetséggondozásban részesülnek az óvodában vagy az óvodán kívüli tehetséggondozó intézményekben. SZOCIÁLIS HÁTRÁNYOK ENYHÍTÉSÉT SEGÍTŐ TEVÉKENYSÉG Különleges bánásmódot igénylő csoportok Azok a társadalmi csoportok, amelyek támogatás nélkül nem vagy csak aránytalan nehézségek árán képesek társadalmi helyzetük megőrzésére, javítására: Nemzeti és etnikai kisebbségek Bevándorlók 9

10 Eltérések Az anyanyelv és a többségi nyelv birtoklása A csoport kulturális sajátosságai; eltérés a többségi kultúrától Csoportkohézió; a többséghez való viszony A szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységek A gyermekeink szociális háttere igen szélsőséges képet mutat. Munkánk tervezésénél figyelembe kell vennünk az elfoglalt, időhiánnyal küszködő családok igényeit éppúgy, mint a szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró, több gyereket nevelő, esetleg csonka családokét. Különösen nagy a felelősségünk a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek nevelésében. A hátrányos helyzet esetenként a gyermek veszélyeztetettségét is magában hordja. Ők néha csak tőlünk kapnak segítséget a világban való eligazodáshoz, a kultúra értékeinek megismeréséhez, lelki és testi fejlődésükhöz. Feladatunk az óvoda világát nehezen elfogadó, ill. együtt nem működő, esetleg gyermeküket is elhanyagoló családokkal való - együttműködésre késztető - kapcsolattartás. A hátrányos helyzet okai A család anyagi és egészségügyi állapota, erkölcsi helyzete és életvitele, értékrendje. A család lakhelye és környezete. A gyermek és/vagy szülő egészségi állapota. A családtagok száma Környezeti okok: Sokgyermekes család: 3 vagy több gyermek Szűkös lakásviszonyok: a család magas létszáma, több generáció együttélése Szülők iskolázatlansága Nevelési hiányosságok: kettős nevelés, felügyelet és gondozás hiánya, helytelen bánásmód (brutalitás), érzelmi sivárság, közömbösség, könnyelmű, felelőtlen életvitel, bűnöző családi háttér Anyagi okok Munkanélküliség Létminimum alatti 1 főre jutó jövedelem A szülő csökkent munkaképességű vagy munkaképtelen A kereset nem a család szükségleteinek kielégítésére fordítódik Egészségügyi okok Születési rendellenesség vagy szerzett fogyatékosság - mozgáskorlátozottság - érzékszervi károsodás (látás, hallás...) - szervi rendellenesség Tartós betegség Idegrendszeri, pszichés problémák (szülő és/vagy gyerek) Higiénés hiányosságok A gyermek személyiségében rejlő okok Értelmileg, érzelmileg visszamaradt 10

11 Feladataink a szociális hátrányok enyhítése érdekében Anyagi támogatás lehetőségeinek kiaknázása Az önművelés igényének kialakítása. A tolerancia, segítőkészség kialakítása, a másság elfogadása. Praktikus ismeretek elsajátíttatása. A mindennapi élethez szükséges készségek kialakítása. Családi életre és egészséges életmódra nevelés. A testnevelés és sport sajátos eszközeivel kialakítani az alapvető mozgás - és feladatmegoldó képességet, az egészséget értéknek tekintő gondozásmódot, a szabadidő tartalmas eltöltésének igényét. Tevékenységeink a szociális hátrányok enyhítésére Egészségnevelés Interkulturális ismeretnyújtás: életvezetés, cigány irodalom. Tehetséges gyermekek felkészítése. Felzárkóztató foglalkozás a lemaradóknak. Igény szerint ügyelet biztosítása. Szülőknek felajánlott segítség Fórum - jogi és életvitellel kapcsolatos tanácsadás Felvilágosítás a szociális juttatások lehetőségeiről a szülői értekezleten, fogadó órákon, írásos tájékoztatón keresztül Szülőkkel közös programok AZ ANYANYELVI, AZ ÉRTELMI FEJLESZTÉS ÉS NEVELÉS MEGVALÓSÍTÁSA Az anyanyelvi nevelés 1. Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása beszélő környezettel, helyes mintaadással és szabályközvetítéssel az óvodai nevelőtevékenység egészében jelen van. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd- és kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani. (363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) Az anyanyelvi nevelés szerves része az óvodai élet minden mozzanatának. Beépül a gyerekek tevékenységeibe, megnyilvánulásaiba, a társaikkal és az óvónőkkel való kapcsolataikba. Az iskola megkezdése előtt a gyerekek eljuthatnak nyelvi-kommunikációs képességeik azon szintjére, amely lehetővé teszi kapcsolatok létesítését és fenntartását, a verbális együttműködést társaikkal és a felnőttekkel. A tiszta, választékos és a helyzetnek megfelelő kifejezéseket jól használják. Az anyanyelv a környezet példamutatásával helyes és szép beszédével, a szóbeli közlést kiváltó, derűs, nyugodt légkörével az anyanyelvünk bonyolult, sokrétű, árnyalt jelrendszerével tevékenység közbeni megismerését és elsajátítását segíti elő. A gyermekek beszédét meghatározza a család példája, a családi kapcsolatok minősége, a 11

12 gyermek családi kommunikációs tapasztalatai. Fejlesztési feladatainknak először a gyermek beszédkészségének megismeréséből kell kiindulnia. Az óvodások beszédfejlődésének természetes színtere a játék, ahol különböző élethelyzetekben kerülnek egymással kontaktusba. A felvállalt szerepekhez hozzátartoznak a felnőttek beszédmintáinak utánzásai, reprodukálásai. Hozzászoktatjuk a gyermekeket, hogy szabadon mondják el érzéseiket, gondolataikat. Lehetőséget teremtünk arra, hogy kreatívan rögtönözhessenek, improvizálhassanak, a nyelvvel is játszhassanak. A gyermekek beszédaktivitását teljes odafordulással, aktív figyelemmel és a gondolataikhoz kapcsolódó kérdéseinkkel lehet ébren tartani. A tevékenységeket kísérő beszélgetések, a nyelvi játékok, a szabad önkifejezés a dramatizálásban, az ösztönző, valóban érdeklődő óvónői magatartás segíti a szókincsük bővülését, a beszédminőség alakulását. Cél: Képesek legyenek tisztán, érthetően, tagoltan beszélni. Gondolataikat, kérdéseiket, vágyaikat tudják mondatokban megfogalmazni. Legyenek képesek egymás mondanivalóját végighallgatni. Az óvodapedagógus feladatai: - Megismertetni a gyermeket anyanyelvével, a kommunikáció, különböző formáival (metakommunikáció). - Beszélő környezet biztosítása, beszélgetésre nyugodt, kiegyensúlyozott légkör megteremtése. - Az anyanyelv megbecsülésére, szeretetére nevelés. - A gyermekek természetes beszéd és kommunikációs kedvének felébresztése, fenntartása. - Képessé tenni a gyermekeket arra, hogy tudjanak másokat is meghallgatni. - A gyermekek szókincsének folyamatos bővítése. - A beszédmegértés, beszédritmus, beszédtechnika fejlesztése, a helyes kiejtés gyakorlása. - Ösztönözze a gyermeki kérdésfeltevéseket, válaszadásnál legyen figyelemmel a gyermeki világkép, gondolkodás életkori sajátosságaira. - Helyes mintaadással és szabályközvetítéssel segítse a gyermek beszédfejlődését, kerülje a javítgatást. - tudatosan szervezze meg az anyanyelvi fejlesztés feladatait a szervezett játékokban és valamennyi kötetlen foglalkozásban, - úgy fogalmazza meg kérdéseit és magyarázatait, hogy az a kisebbek számára is érthető legyen, - különböző műveltségi területekbe is építse be az anyanyelvet fejlesztő feladatokat, - olyan helyzeteket teremtsen, amiben a gyerekek beszélhetnek örömeikről, problémáikról, vagy mindenről, ami őket foglalkoztatja, - ösztönözze a gyerekeket a változatos nyelvi fordulatok, kifejezések használatára, - segítse és erősítse meg a gyerekek beszédkapcsolatait, kommunikációját, nonverbális kifejezéseit, - a beszédhibákat, beszédritmus rendellenességeit és a gyerekek megfelelő szakirányú fejlesztését tartsa szem előtt. - problémamegoldó gondolkodás, döntésképesség fejlesztése A környezet példamutató, tiszta és szép beszéde mintát, ösztönzést ad a gyermeknek. 12

13 Az óvodapedagógus ügyel beszédének stílusára, hanglejtés, a dinamika, a hangsúly megfelelő alkalmazására. Beszéde érthető, egyszerű és világos. A beszédértés, gondolatközlés színvonala nagymértékben befolyásolja a tevékenységi formák eredményességét. A foglakozások tervezésekor végig gondoljuk, hogy az anyanyelvi nevelés szempontjából milyen feladatok kerüljenek előtérbe. Kiscsoportban, az élettani beszédhibák felszámolásában játszhat szerepet a problematikus hangokat tartalmazó szavak után-mondása (papagájjáték). Középsőcsoportban, a fonémák tiszta artikulációján kívül a fogalmak tisztázását segíthetjük nyelvi játékokkal. Nagycsoportban alliterációk, szinonimák gyűjtése is lehetséges. Nyelvi finomságokat, árnyalatokat, azonosságokat, hasonlóságokat, ellentéteket, arányokat, térbeli és időbeli viszonyításokat felfedeztető játékokat alkalmazunk. Az anyanyelvi nevelés személyiségformáló hatása nagy, hiszen a gondolkodás, emlékezet, képzelet, kreativitás és a beszéd összefügg. A fejlődés várható eredményei: - Örömmel, felszabadultan beszélnek. - Árnyaltan fejezik ki érzéseiket, gondolataikat. - Beszédük tagoltása, hangsúlyozása, hanglejtése megfelel a magyar nyelv követelményeinek. - Rendelkeznek életkoruknak megfelelő szókinccsel, ismerik a szavak jelentését. Az értelmi fejlesztés és nevelés Az óvodai nevelés a gyermek egyéni érdeklődésére, kíváncsiságára mint életkori sajátosságra, valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosít a gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetről. 3. Az értelmi nevelés további feladatai: egyrészt a gyermek spontán és tervezetten szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való gyakorlása, másrészt az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás alkotóképesség fejlesztése. Valamennyi értelmi képesség, különösen a képzelet és a kreativitás fejlődését elősegítő ösztönző környezet biztosítása.. (363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI JÁTÉK 1. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék szabad képzettársításokat követő szabad játékfolyamat a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a mozgást, az egész személyiséget fejlesztő, élményt adó tevékenységgé. 2. A kisgyermek első valódi játszótársa a családban, az óvodában is a felnőtt a szülő és az óvodapedagógus. Az óvodapedagógus utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. Az óvodapedagógus jelenléte teszi lehetővé a gyermekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is. 3. A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű, alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, eszközökre, játékszerekre van szükség. Az óvoda és az óvodapedagógus feladata, hogy megfelelő csoportlégkört, helyet, időt, eszközöket és élményszerzési 13

14 lehetőségeket biztosítson a különböző játékformákhoz, a gyakorló játékokhoz, a szimbolikus játékokhoz, konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz. 4. A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült gyermeki játék kibontakozását. Mindezt az óvodapedagógus feltételteremtő tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszásával, támogató, serkentő, ösztönző magatartásával, indirekt reakcióival éri el. 5. Az óvodában előtérbe kell helyezni a szabadjáték túlsúlyának érvényesülését. A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában, továbbá a játékos tevékenységszervezésben is meg kell mutatkoznia. (363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) Célja: - a játékon keresztül a külvilág elemeinek megismertetése, felfedezése, - a játék formáinak, tartalmának gazdagítása, - a kreativitás fejlesztése, - a játék rendjének, szabályoknak a betartása, - egészséges versenyszellem kialakítása. Az óvodapedagógus feladata - biztosítsa: a nyugodt csoportlégkört, a helyet, az elegendő játékidőt, a sokféle játékeszközt és az élményt a különböző játékformákhoz, mint például: a mozgásos játékokhoz, a szerepjátékokhoz, az építő, konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz, a dramatizáláshoz és a bábozáshoz, - megismerje, hogy a gyerekek képességeik, neveltségük szintjén hol tartanak, mikor és hogyan juttathatja el őket fejlődésük következő, magasabb szintjére, - megtervezze a gyerekek különböző szintű fejlettségéből kiinduló játékok kezdeményezését és folyamatát, - megkülönböztetett figyelmet szánjon arra, hogy a különböző játékfajták hogyan jelennek meg a gyerekek játékában, mennyire integrálódnak és differenciálódnak, - támogassa és befogadja a gyerekek hazulról hozott megfelelő társasjátékait, - bővítse a szabályjátékok körét, - felhasználja azokat a fejlesztő játékokat, amelyek bizonyos gyerekek speciális fejlesztését, illetve bizonyos problémák megelőzését szolgálják. Az óvodai játék dokumentációja tükrözze a helyét, szerepét az óvodai nevelésben. VERSELÉS, MESÉLÉS 1. A többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek hozzájárulnak a gyermek érzelmi biztonságához, anyanyelvi neveléséhez. Ezek ritmusukkal, a mozdulatok és szavak egységével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket nyújtanak. 14

15 2. A magyar gyermekköltészet, a népi, dajkai hagyományok, gazdag és jó alkalmat, erős alapot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. A mese a gyermek érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese képi és konkrét formában feltárja a gyermek előtt a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatait, a lehetséges, megfelelő viselkedésformákat. 3. A mese különösen alkalmas az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének kialakítására. Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál. A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja, és az ehhez társuló, a szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe, csodákkal és átváltozásokkal ráébreszt a mélyebb értelemben vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvésekre. 4. A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát, s a játéktevékenységhez hasonlóan a mesehallgatás elengedett intim állapotában eleven, belső képvilágot jelenít meg. A belső képalkotásnak ez a folyamata a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája. 5. A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja. 6. A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. 7. Az óvodában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van. (363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) Célja: A versek, mesék megszerettetése, ami az anyanyelvi nevelés legfontosabb eszköze. A vers és mese tanulásának, hallgattatásának célja: - igény kialakítása az irodalmi élményekre, az irodalmi művek iránti fogékonyság megalapozása, - a beszéd fonológiai, grammatikai, jelentéstani, valamint motorikus rendszereinek fejlesztése életkori és egyéni sajátosságok figyelembevételével, - az analizáló-szintetizáló képesség fejlesztése a beszéden keresztül, - a ritmusérzék fejlesztése, A mese-vers foglalkozások anyaga változatos, elsősorban magyar népi mondókák, versek, népmesék alkotják. A népmesének erkölcsi tartalma van, a jó és az igaz győz a gonosszal, hazuggal szemben, oldja a gyermek szorongását. A Galga-mente népi mondókái hangsúlyosan jelennek meg, a helyi népmesék, balladák a gyermekek fej lettségének megfelelő mértékben kerülnek ismertetésre. A hallott verseket, meséket gyakran ismételjük, feldolgozzuk. Lehetőséget adunk a gyermekek önálló mesemondásához, megfelelő eszközöket készítünk a mese eljátszásához, a báb mindig rendelkezésre áll és az óvónő is gyakran használja azt. Fontosnak tartjuk, hogy az óvónő sok mondókát, verset, mesét tudjon. A mesekönyvből történő felolvasás előtt többször átolvassa a mesét, hogy azt élményszerűen tudja előadni. A mesélés, verselés hangulata mindig bensőséges, A verselés, mesélés nincs helyhez, időkőz kötve, történhet a gyermek, vagy az óvónő kezdeményezésére minden nap. 15

16 Az irodalmi nevelés az anyanyelvi kultúra és a műveltség megalapozását szolgálja. Az irodalmi művek tartalma hozzájárul a gyerekek világképének kialakulásához, a nemzeti kultúra alapjainak lerakásához, az erkölcsi és esztétikai értékek közvetítéséhez. Gazdagítja, színesebbé teszi a gyerekek lelkivilágát. A népi mondókák, versek, népi játékok megzenésített formában erősítik az irodalom és a zene kapcsolatát, fokozzák a gyerekekre gyakorolt hatását. A mese alkalmas arra, hogy bemutassa a külvilág és az ember belső világa közötti kapcsolatot. Az óvodapedagógus feladata: - az egyetemes értékű és a népi művek megfelelő arányainak megállapítása, - fontos a megfelelő előadásmód, - a mindennapi mesélés iránti igény kialakítása, - hogy a meséhez kapcsolódó bábfigurákkal és egyéb kellékekkel teremtett játékszituációkba kapcsolja be a gyerekeket. - Versek, mondókák, mesék megkedveltetése. - A gyermekek beszédkedvének, szókincsének bővítése. - A bábjáték, a dramatizálás, szituációs játék alkalmazása, a tudat alá szorított problémák, félelmek, szorongások feloldása, kijátszása ezek segítségével. - A magyar nyelv jellemző, ereszkedő dallamának a megéreztetése; hanglejtés, hangszín, hangerő, artikulációs stílus. - A biztonságot nyújtó derűs közeg, légkör létrehozása az újraalkotáshoz, a gyermek megnyilatkoztatásához. - Belső képvilág kialakítása, irodalom iránti tisztelet megalapozása. - Saját vers- és mese alkotásával, annak más tevékenységgel való kombinálásával a kreatív önkifejezés lehetőségének biztosítása. A kiválasztott versek, mesék erősítsék meg a környezet megszerettetését, a néphagyomány ápolását. A vers, mese, dramatikus játékhoz csak olyan kellékeket használunk, ami elősegíti a képzeletbeli képek előhívását, s meséhez való erős kötődés kialakulását. A mesemondáshoz csend, nyugalom szükséges. Fejlődés eredménye az óvodáskor végén: - Szeretik, igénylik a mese, vers, mondókázás élményét. - Gazdagodik szókincsük, kifejezőkészségük, képesek néhány mondatban gondolataikat közölni, rövid történeteket, meséket elmondani, kitalálni. - Az átélt élmények alapján erősödik az énképük, a közösségi hovatartozásuk. - Különválasztják a realitást a mese világától. - A gyermek szívesen mond mondókákat, verseket, meséket, - tudja a megismert szavak jelentését, megfelelően használja azokat, - képes a hallottak képi megjelenítésére, - szívesen, örömmel hallgat mesét, verset. ÉNEK, ZENE, ÉNEKES JÁTÉK, GYERMEKTÁNC 1. Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermeknek, egyben felkeltik zenei érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. 16

17 A népdalok éneklése, hallgatása, a gyermek-, néptáncok és népi játékok, a hagyományok megismerését, továbbélését segítik. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósítása megalapozza, elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását. 2. Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek (az egyenletes lüktetés, ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és zenei kreativitásának alakításában. 3. A zenehallgatási anyag megválasztásánál az óvodapedagógus figyelembe veszi a nemzetiségi nevelés esetében a gyermekek nemzetiségi hovatartozását is. 4. Az éneklés, zenélés a gyermek mindennapi tevékenységének részévé válik a felnőtt minta spontán utánzásával. (363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) Célja: - a gyermekeknek zenei élmények nyújtása éneklés, hangszeres zene segítségével - közösségi élmények nyújtása énekes játékokon, közös énekléseken keresztül, - az éneklés, a zenélés tevékenységeinek megszerettetése, - a zenei képességek, készségek, zenei kreativitás kialakítása, fejlesztése, - a népi-, a műzenei és más népek dalainak, zenéinek megismertetése, - a gyermekek zenei érdeklődésének felkeltése, zenei ízlésük, esztétikai fogékonyságuk formálása. - Feladataink: - A felhasznált zenei anyagok igényes, tiszta forrásból származó, életkornak és az adott csoport képességszintjének megfelelő válogatása. - a zenei hangok észlelése kapcsolódjon össze aktív mozgásokkal. - A zenei és játékanyag kiegészítése egyszerűbb néptánc elemekkel - A zenehallgatás anyagának művészi érték igényével történő kiválasztása. - Jelenjen meg zenei anyagunkban a magyar népzene, mellette a rokon- és más népek dalai, a komponált műzene, az altatódalok és a klasszikus műzene. - A nemzetiségi, etnikai kisebbségi zene is legyen a válogatásban. - Fejleszteni kell a ritmusérzéket, a zenei hallást, a zenei emlékezetet. A fejlődés eredménye az óvodáskor végén: _ A gyerekek szívesen énekelnek közösen és önállóan is, élvezettel játszanak különböző dalos játékokat és népi gyermekjátékokat, - Érzik az egyenletes lüktetést és a dalok ritmusát, - Megkülönböztetik a zeni fogalom-párokat, - Tudnak élvezettel figyelni a zenét hallgatni, - Tudnak improvizálni ritmust, mozgást, dallamot, - Ismernek néhány tánclépést és azokból alkotókedvük szerint építkeznek Az éneknek, zenének és a táncnak nagyon fontos közösségfejlesztő szerepe van. A mondókák, dalos játékok, eltáncolt dallamok és zenehallgatásra szánt dalok átszövik a teljes nevelési folyamatot. RAJZOLÁS, MINTÁZÁS, KÉZIMUNKA 1. A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézi munka, mint az ábrázolás különböző fajtái, továbbá a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül. 17

18 2. Az óvodapedagógus az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán teret, változatos eszközöket biztosít. Maga a tevékenység, s ennek öröme a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, a kreatív önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására. 3. Ezen tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képiplasztikai kifejezőképesség, komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendezőképességek alakulását, a gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését: a gyermekek tér-forma és szín képzeteinek gazdagodását, képi gondolkodásuk fejlődését, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítását. 4. Az óvodapedagógus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagokkal, a rajzolás, festés, mintázás és kézimunka különböző technikai alapelemeivel és eljárásaival. (363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) A rajzolás, mintázás, kézi munka célja: - vizuális tapasztalatok nyújtása az életkornak megfelelően, - a vizuális jelrendszer megismerése (pont, vonal, folt, színek, formák), - a képi- plasztikai-, konstruáló kifejezőképességek kibontakoztatása, - szín- és formavilág gazdagítása, - eszközhasználat képességének fejlesztése, - érdeklődés felkeltése az ábrázolás tevékenységei iránt, - kézmozgások finomítása, - képi gondolkodás fejlesztése, - a térbeli tájékozódó-képesség fejlesztése, - az íráshoz szükséges mozgáskoordináció alakítása. - szépség iránti vonzódásuk, és értékelő-képességük alakítása - képi-plasztikai kifejezőképességük, komponáló térbeni tájékozódó és rendező képességek alakítása, a gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagítása, és annak képi kifejezése. Az óvodapedagógus feladata: - mindig készítsen elő olyan anyagokat, eszközöket, amelyek inspirálják a gyerekeket arra, hogy alkossanak, - lehetőséget adjon arra, hogy a gyerekek saját elképzeléseiket megvalósíthassák, - műalkotások bemutatásával keltse fel a művészetek iránti érdeklődést, a szépség iránti fogékonyságot, az emberi alkotások értékelését, megbecsülését, - ismertesse meg a gyerekeket különböző anyagok felhasználási módjára és az egyszerűbb eszközök használatára, - szervezzen olyan foglalkozásokat, ahol a gyerekek fejleszthetik manuális készségüket, - teremtsenek lehetőséget: a vizuális látásmód (pl.: vers, mese, mondóka stb. vizuális megjelenítése) és az íráshoz szükséges finommozgás fejlesztésére, - a feldolgozandó témát kapcsolja: a környezetismereti, az irodalmi foglalkozásokhoz az ünnepek előkészítéséhez Igényes szemléltetőeszközök bemutatásával, a csoportszoba díszítésével, saját megjelenésével alakítsa a gyermek ízlésvilágát. 18

19 A fejlődés eredménye az óvodáskor végén: - Forma-ábrázolásuk változatos, színhasználatuk gazdag, emberábrázolásukban megjelennek a részformák. - Örül az alkotásának és a közösen elkészített kompozíciónak. - A gyermekek alkotására jellemző, a részletes formagazdagság, a színek egyéni alkalmazása. - Téralakításban, építésben bátrak, ötletesek, együttműködőek, - Rácsodálkoznak a szép látványára, tudnak gyönyörködni benne. - Megfogalmazzák értékítéletüket, beszélgetni tudnak a alkotásáról. - Fokozott önállósággal tudják alkalmazni a megismert technikákat. MOZGÁS 1. A rendszeres egészségfejlesztő testmozgás, a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó mozgásos játékok és feladatok, a pszichomotoros készségek és képességek kialakításának, formálásának és fejlesztésének eszközei. Az óvodáskor a természetes hely-, helyzetváltoztató és finommotoros mozgáskészségek tanulásának, valamint a mozgáskoordináció intenzív fejlődésének szakasza, amelyeket sokszínű, változatos és örömteli, érzelmi biztonságban zajló gyakorlási formákkal, játékokkal szükséges elősegíteni. Ezzel biztosítható a mozgás és az értelmi fejlődés kedvező egymásra hatása. 2. A mozgásos játékok, tevékenységek, feladatok rendszeres alkalmazása kedvezően hatnak a kondicionális képességek közül különösen az erő és az állóképesség fejlődésére, amelyek befolyásolják a gyermeki szervezet teherbíró képességét, egészséges fejlődését. Fontos szerepük van a helyes testtartáshoz szükséges izomegyensúly kialakulásában, felerősítik, kiegészítik a gondozás, és egészséges életmódra nevelés hatásait. 3. A spontán, a szabad játék kereteiben végzett mozgásos tevékenységeket kiegészítik az irányított mozgásos tevékenységek. A komplex testmozgások beépülnek az óvodai élet egyéb tevékenységeibe is, miközben együtt hatnak a gyermek személyiségének a pozitív énkép, önkontroll, érzelem-szabályozás, szabálykövető társas viselkedés, együttműködés, kommunikáció, problémamegoldó gondolkodás fejlődésére. 4. A spontán a játékban, azon belül a szabad játékban megjelenő mozgásos tevékenységeknek, az egészségfejlesztő testmozgásnak az óvodai nevelés minden napján, az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve, minden gyermek számára lehetőséget kell biztosítani. Törekedni kell a gyermekeket legjobban fejlesztő, kooperatív mozgásos játékok széleskörű alkalmazására, a szabad levegő kihasználására. (363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) Minden mozgásos tevékenység a kisgyermek számára a világ megismerésének forrása és színtere, egészséges fejlődésének alapja. Erre építkezik óvodai nevelésünk. Kiemelt fontosságú nevelőmunkánkban a mozgás megszerettetése, a mozgásigény kielégítése, a természetes mozgáskedv fenntartása, a mozgástapasztalatok bővítése, minél több gyakorlási lehetőség biztosításával a testi képességek fejlesztése. Igyekszünk kihasználni a mozgásban lévő fejlesztési lehetőségeket, valamint minél többoldalú élményt biztosítani. Biztosítjuk a rendszeres, játékban gazdag, az egyéni képességeket messzemenően figyelembe vevő, kellő aktivitást és terhelést jelentő mindennapi testnevelést. A napirendet célszerűen úgy állítjuk össze, hogy azzal elkerüljük az egyoldalú terhelést, lehetőleg felváltva biztosítjuk a mozgást és az üléssel együtt járó tevékenységet. Minél több mozgást végzünk a szabadban. A mozgásanyag gyakoroltatása változatos. Ügyelünk arra, hogy a nehézkesebb mozgású gyermeket a társak se nevessék ki, az óvónő is tapintatosan segít. Mindenkor nagy gondot fordítunk az alkalmazásra kerülő kézi és tornaszerek, 19

20 berendezések épségére, tisztaságára és hogy megfelelő számban álljon rendelkezésre. Használatukat az óvónők mutatják meg, nagy gondot fordítunk a baleset megelőzésére. A mozgás célja: - fejleszteni a testi képességeket - állóképességet, egyensúlyérzéket, erőt, ügyességet, - fejleszteni a jellembeli tulajdonságokat - akaraterőt, kitartást, fegyelmezettséget, bátorságot. - testséma kialakítása, - a mozgásformák megismerése, a téri fogalmak megértése, - a gyermekek természetes mozgásának, testi képességeinek, teherbíró képességének, az egyes szervek teljesítőképességének fejlesztése. Feladatok a fejlődés eredménye érdekében: - Biztosítani kell a gyerekek számára olyan eszközöket, tornaszereket, felszereléseket, amelyek hozzájárulnak a mozgásuk, rugalmasságuk, koordinációjuk fejlesztéséhez. - a mozgásanyag kiválasztásánál figyelembe kell venni a korcsoport és az egyéni sajátosságokat, szükségleteket és képességeket. - A természetes mozgás, a testi, cselekvő és feladatmegoldó képességük, ügyességük, állóképességük fejlesztése. - Mozgáskultúrájuk, bátorságuk, fegyelmezettségük, kitartásuk erősítése. - A társra figyelés fontosságának megértése a balesetek megelőzése érdekében. - A mozgás iránti érdeklődés felkeltése és fenntartása. Fejlődés eredménye az óvodáskor végén: - Növekszik teljesítőképességük, mozgásuk összerendezettebbé, ügyesebbé, megfelelő ritmusúvá válik. - Cselekvőképességük gyors, mozgásban kitartóak. - Ismerik az irányokat, tudnak a térben tájékozódni. - Megszeretik és igénylik a mozgást. - Betartják a szabályokat a különböző versenyjátékok, ügyességi játékok során. - Tudnak ütemtartással járni, gimnasztikai gyakorlatokat esztétikusan végezni. A MOZGÁSKOTTA módszer beillesztése az Óvoda Pedagógiai Programjába Céljaink eléréséhez választottuk a Magyar Gábor által kidolgozott Mozgáskotta módszert és eszközrendszert. A Mozgáskotta módszer nem csupán a mozgások térbeli és időbeli szerkezetére és a teljesítményre koncentrál, hanem a mozgásos tevékenységet megvalósító személyiség komplex fejlesztése ugyanolyan hangsúllyal szerepel, mint maga a konkrét mozgásteljesítmény. A módszer gyakorlatában az érzelmek, az ismeretek, a figyelem, a gondolkodás az emlékezet legalább akkora jelentőséggel bírnak, mint maga a kivitel. A gyermekek érzelmeihez, képzeletvilágához közelálló eszközeivel élvezetes és hasznos fejlesztési alternatívát kínál olyan gyermekeknek is, akik a megszokott teljesítményközpontú mozgásoktatásban kevésbé jeleskednek, esetleg elfordulnak attól. A Mozgáskotta módszer eredményeként az új mozgások tanulása a pozitív transzfer hatása miatt eredményesebbé válik, a folyamatos sikerélmény a gyermekeket újabb és újabb mozgásos cselekvésre ösztönzi. 20